Pesti Napló, esti kiadás, 1876. szeptember (27. évfolyam, 210-235. szám)
1876-09-18 / 224. szám
szám, O Budapest, Hétfő September 18.1876, 27. évfolyam. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS: Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az IP esti VNTapló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, sept. 18. Egész héten át nem a csatatér eseményei, hanem a békekötés ügyében megindult alkudozások foglalkoztatták a közfigyelmet. A hatalmak felhívására a porta visszautasította ugyan a fegyverszünetet béke praeliminárék nélkül, de csakhamar tudatta az idegen kabinetekkel azon feltételeket, melyek alapján a békét megkötni hajlandó. A »Pol. Corr.« már táviratainkban említett közleménye szerint a békefeltételek következők : »1. A szerb fejedelmi méltósággal felruházott egyén a török fővárosba fog utazni, hogy a szultán előtt hódoljon. 2. A négy vár, melyek őrzését az 1283-diki fermán Szerbia fejedelmére bízta, és melyeknek a császári kormány ab antiquo birtokosa maradt, mint a múltban, török helyőrséget nyer és e pontban szorosan az 1862. szept. 8-ki jegyzőkönyv határozatai fognak követtetni. 3. A militia föloszlattatik. A fejedelemség belsejében a béke fönntartására szükséges katonai erő nem lehet több mit 10,000 ember és két üteg ágyú. 4. Az 1249-iki fermán határozatai értelmében Szerbia köteleztetik a szomszéd tartományokból oda bevándorlókat visszautasítani hazájukba, és a Szerbiában az antiquo fennállótt erődökön kívül minden későbben épített várat tökéletesen lerombolni. 5. Ha Szerbia nem képes megfizetni a hadi kárpótlást, melynek összege megállapíttatni fog, úgy az ezen tributum a hadi kárpótlás kamatainak megfelelő összeggel fog emeltetni. 6. Az ottomán kormánynak joga lesz a vasútvonalat, mely Belgrádot a Nisbe vezető vasúttal összeköti, kiépíteni és annak üzletvezetését saját ügynökeire vagy az általa választandó ottomán társulatra bízni. Az emlékirat, mely a feltételeket tartalmazza, kifejti, hogy a porta a feltételek megállapításában nem lépte át a természetes határvonalat. Az utógondolatok gyanúját is kerülni, s a hatalmak közvetítése iránti bizalmának kifejezést adni akarva, a hat nagyhatalom belátására bízza, hogy e feltételek szellemében a békét létrehozzák. Montenegrót illetőleg a porta kész a statusquot fenntartani, s mihelyt a hatalmak tudatják vele nézeteket a békefeltételekről, azonnal elrendeli, hogy az ellenségeskedések negyvennyolc óra alatt megszüntessenek. E feltételekre Szerbia állítólag már válaszolt. Egy magántávirat szerint Csernojeff 16-án Milán fejedelmet Szerbia királyává kiáltottak. Szombaton délelőtt tizenegy órakor ágyúdörgés tudatta ezt az egész szerb hadsereggel; egy zászlóalj katonaság Belgrádba ment, hogy az új király testőrségéül szolgáljon. A távirat, melyben Csernojeff az eseményt Milánnal közli, azt mondja, hogy ez a hadsereg válasza a török békefeltételekre. A távirat azonban, mely ezt tudatja, a »N. P. J.« magánértesülése, egyáltalában nincs megerősítve, sőt valószínűtlennek látszik. A török feltételek sehol sem találtak kedvező fogadtatásra. A félhivatalos »W. Abendpost« aránylag még a legenyhébben nyilatkozik róluk. De már a berlini officiosusok tajtékzó dühvel rontanak a portának. A »Nord. Alig. Ztg« szerint e feltételek elfogadhatatlanok s a hatalmak béketörekvéseinek valóságos kigúnyolásául tekinthetők. Még az olasz félhivatalos lapok is élesen kikelnek e feltételek ellen. Ezekkel szemben egy mai hír azt mondja, hogy a nagyhatalmak már tudatták a portával, hogy készek a békefeltételek tárgyalásába bocsátkozni, ha a porta kéthavi fegyverszünetet engedélyez; a török kormány állítólag hajlandó a kívánságot teljesíteni, sőt egy délben jött hiteles távirat azt jelenti, hogy a porta a tíz napi fegyverszünetet már megadta. Több felől azt írják, hogy Oroszország nemsokára a porta feltételeire hadüzenettel akar válaszolni. A »Nat. Zrg» szerint a pétervári kormány már a múlt hét elején tudatta a többi hatalmakkal, hogy egyedül lesz kénytelen actiót kezdeni, ha a kabinetek újabb együttes fellépése a portánál ismét sikertelen maradna. Konstantinápolyban erre azt felelték, hogy háború esetén két millió muzulmán fog az izlám védelmére síkra szállani. A törökök azt is tudják, hogy az orosz kormány Romániával alkudozásokat folytat a végből, hogy ez az orosz hadsereget a saját területén átbocsássa. Berlinből továbbá azt jelentik, hogy a fegyverszünet visszautasítása esetén Gorcsakoff herczeg ultimátumot fog Konstantinápolyba küldeni s a béketárgyalások siettetése czéljából az orosz haderő megszállja Bulgáriát. A helyzet általában rendkívül veszélyes ; az orosz-török háború iránti aggodalmak folyton szaporodnak s a »Köln. Ztg.« a hadüzenetet már közvetlen küszöbön állónak mondja. Még a félhivatalos »Pol. Corr.« is ugyanily értelmű tudósítást hoz. Jellemző egyébiránt, hogy a harczias hírek főleg Berlinből indulnak ki. Bécsben még mindig reményeket táplálnak, s a porta javaslataira ellenpropositiókkal akarnak felelni. Azt hiszik, hogy ezeket a nyugati hatalmak, s talán Németország is magukévá teszik, mely esetben a porta sem fogja azokat viszszautasítani. De hogy e propositiók orosz részről is elfogadtatnának, az legalább is nagyon kétséges. Meg kell említenünk, hogy egy berlini hír szerint osztrák és orosz csapatok együtt fogják a török birodalmat megszállani, ezt azonban hihetetlennek tartjuk. Budapest, sept. 18. (A bankügyről) a »Bud.Corr.«-nak Bécsből azt írják, hogy e tekintetben az osztrák és a magyar kormány közt teljes megegyezés létesült, és hogy a banktörvényjavaslatnak német és magyar szövege, valamint a bankszabályzati javaslat elkészültek már. Csak a 80 milliós adósság képezi azon pontot, mely iránt eddig transactió nem létesült, de ez a bankügy elvi kérdésével nem áll semmiféle összefügésben. A 80 milliós adósságra nézve az osztrák kormány ajánlata a nevezett forrás szerint az, hogy Magyarország ezen adósságot, illetőleg a megfelelő quotát, nem vállalja el egyenesen, hanem a jövő banktársulatnak a monarchia két állama csak úgy adná meg a bankszabadalmat, hogy a tőke 6% kamatján felüli haszonnak egy része, legalább is egyharmada a 80 milliós adósság törlesztésére fordíttatnék, így tehát Magyarország csak igen csekély törlesztési kuotát vállal el, az osztrák nemzeti bank pedig megelégednék ezen megoldással. Ezen ajánlattal szemben a magyar kormány eddig csak azt jelentette ki, hogy jog szerint Magyarországot nem terheli a 80 milliós adósságnak legkisebb része sem és ezt az osztrák kormány nem tudta megcáfolni. (A horvát nemzeti párt tegnapelőtti clubülésén élénk vita folyt Sasics azon határozati javaslata felett, mely szerint a staroseloi és novi-i határsértések folytán megkárosult lakóknak nyújtott segélyért ő Felségéhez válaszfelirat intéztetnék. A legelőkelőbb képviselők ellenezték e határozati javaslatot ; hangsúlyozták, hogy a tartománygyűlés túlhaladná hatáskörét, ha azt elfogadná; a horvátok lojalitása nem szorult ily bizonyítékra, az elnyomott testvérek ügyén pedig nem segítene ez. Valószínű, hogy a sürgősségi indítvány el fog vettetni. ( Ráth Károly főpolgármester kitüntetése.) A hivatalos lapban a következő kir. kéziratot olvassuk: »Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán Ráth Károly Budapest főváros főpolgármesterének, e minőségében, valamint korábbi időben a törvénykezés terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül Ferencz József rendem csillagos középkeresztjét adományozom. Kelt Nagy-Szebenben, 1876. évi sept. hó 12-én. Ferencz József, s. k. B. W e n c k h e im B é la, s. k.« (A függetlenségi párt) részéről Helffy Ignácz Turinba utazott, hogy Kossuthtal (mint a »N. P. J.» írja) az emlitett párt által a keleti kérdésben elfoglalandó álláspont felett értekezzék. (Az Actatius-ágyuk.) A »P. Lt.« bécsi távirata szerint a bécsi arsenál igazgatója — felszólítás folytán — jelentést tett, hogy az új aczélbronzágyuk november közepéig mind készen lesznek. (A heves megyei szabadelvű párt) f. é. sept. 24-én d. u. 4 órakor Egerben, az önsegélyző egylet nagy termében értekezletet tart, melyre a párt tagjai ezennel meghivatnak. Tárgya leszen : pártelnök-választás és a közigazgatási bizottság tiz tagjának kijelölése. Eger, sept. 17. 1876. Babics István, alelnök. (A vasmegyei szabadelvű párt) tagjait f. hó 24-én délután 6 órakor Szombathelyen a »Sabaria« termében tartandó pártgyülésre tisztelettel meghívja az elnökség. (Szerbiából) a »Pol. Corr«-nek f. bő 14-ről írják: Az orosz román határon felhalmozott temérdek fegyver és lőkészlet végül utat talált Szerbiába, több mint 50.000 házultót hoztak ide. Útban van 4 üteg Krupp-féle ágyú is. Risztics külügyminiszter ma több nagyhatalom képviselőjével értekezett. A békefeltételekről volt szó, melyek Szerbiával félhivatalosan közöltettek. Risztics elfogadhatlannak nyilvánította a porta azon követelését, hogy a szerb várak megszállassanak. A szerb haderő reductióját követelő pont, mely ellentétben áll minden »hat«-tal, vissza fog utasíttatni. A »hat«-ok értelmében Szerbiának joga van annyi katonaságot tartani, mennyit biztonsága követel. A szám sehol sincs korlátozva. Azon követelésnek, hogy a militia megszüntettessék, nincs gyakorlati értéke; a szerb kormány megszüntetheti a szervezetet, de a népet nem fegyverezheti le; a szerbek mindig állandóan fegyverviselő nép voltak, mint a törökök; a szerb inkább lemond az életről, mint a fegyverviselési jogról; ha pedig a nemzetnek megmarad a fegyvere, akkor a szervezet legrövidebb idő alatt létesíthető. A Drinához folyton erősítéseket küldenek; két üteg tegnap ment oda. Alimpics tüzéreinek vezénylete egy orosz herczegre bízatott,ki elismert katonai tehetség. Maja Vrbicza, kinek légiója már 1500 főre rúg, sebet kapott, de azért ő tovább vezényel. Légiójába, a «Yataganzijas« soraiba 200 orosz is belépett. (Konstantinápolyból) Írják, hogy Ignatieff tábornok, új megbízó levelét aláírás végett elküldték Sándor czárnak Livádiába. — Zichy Ferencz gróf csütörtökön kaphatta meg a magáét. Nagykövetünk e megbízó tevéi átadása után Bécsbe megy, hol egyik fia felvétetik a papságba. De csak rövid ideig marad el Konstantinápolyból. (A szultán és a porta külpolitikája.) A »Times« bécsi levelezője igen érdekes leírást közöl azon fogadásról, melyben a szultán, mindjárt felavatása után, a minisztereket részesítő. A szultán elmondta, hogy figyelemmel kiséri az eseményeket és nem talált okot azokkal megelégedni ; megengedi, hogy a körülmények szokatlanul súlyosak és hogy a felkelés, a háború mindent felforgatott. De ő nem hiszi, hogy azok, kik a hatalmat kezelték, a helyzet magaslatán állottak volna. Ily válságos pillanatokban barátokkal kell bírni, a szomszédokkal jó lábon kell állani. De Törökország is hlálva van, legjobb barátai is elhagyták. Angolországban a közérzület a bolgárországi kegyetlenségek miatt Törökország ellen fordult. Semmi kétség, hogy a jelentések azokról igen túlzottak. E közérzületnek csak úgy lehet kedvezőbb fordulatot adni, ha meggyőzzük Angolországot, hogy ily dolog többé nem fog történni. A szomszédokkal, kikre ilyenkor sokkal nagyobb szükség van, mint máskor, a porta nem áll oly szívélyes viszonyban, mint ahogy kellene. A háborúnak tehát mielőbb véget kell vetni azáltal, hogy méltányos feltételek szabatnak, a hatalmakkal ismét jó viszonyba kell jönni. Ha mostani tanácsadói nem képesek erre, majd akadnak mások, kik erre képesek, akik ép oly híven ragaszkodnak személyéhez és a dynastiához, mint a mostaniak. A levelező megjegyzi, hogy e részleteket oly megbízható egyéntől kapta, ki most nincs ugyan hivatalban, de igen jól tudja, hogy mi történik a színfalak mögött. A fogadtatás hivatalos volt, a minisztereknek nem igen volt okuk indiseretióra, de a dolognak mégis hite terjedt, mert a fogadtatás nyitott ajtóknál történt és a szultán oly hangosan beszélt, hogy minden kihallatszott. A miniszterek azzal mentették magukat, hogy tekintetbe kell venni a mohamedán lakosság hangulatát, a legrosszabbtól lehetne tartani, ha túlságos engedmények léteznének. A szultán allocutiójának már volt is eredménye, a nagyvezír azóta mindig visszavonultan él, nem jelent meg még a kardfelkötési szertartásnál sem. Fiatalabb és erélyesebb társai azonban hajlandók voltak elfogadni a szultán eszméit s igy kikerülni az őket fenyegető veszélyt, úgy látszik Mahmud Damadra, a szultán sógorára számítanak, kinek most legtöbb befolyása van a szultánra. Azt gyanítják, hogy a szultán az ő tanácsa szerint jár el és az ő rábeszélése folytán vetette vissza azon békefeltételeket, melyeket a porta eredetileg formulázott. (A tiszai nagygyűlés tárgyában a következő sorok közzétételére kérettünk fel: A fővárosi lapok 1. évi aug. elején közzétették azon felhívást, mely a Tisza és mellékfolyóinak szabályozó társulatait egy Budapesten gróf Károlyi György úr palotájában i. é. szept. 26-án délelőtt 10 órakor tartandó nagygyűlésre meghívja. Miután megtörténhetett, hogy egyik vagy másik társulat tévedésből nem kapott a közgyűlésre meghívást, bátrak vagyunk a Tisza és mellékfolyóinak összes szabályozó társulatait felkérni, miszerint méltóztassanak a nagygyűlésen való képviseltetésük iránt gondoskodni. Azon meghívásban, mely a társulatoknak szétküldetett, a közgyűlésnek előre kitűzött tárgyai következőkép jelöltettek ki: a) Tanácskozás a felett, hogy a folyó év tavaszán mutatkozott rendkívüli árvíz folytán tett tapasztalatok alapján minő intézkedések tétele lenne szükséges a végből, hogy az ármentesített terület jövőben hasonló válságtól megóvó legyen és miként lehetne az árvíz által megrongált töltések emelésére és erősítésére a szükséges pénzerőt a legczélszerűbb módon beszerezni ? b) Miután a földadó-kataszteri munkálat jelenleg folyamatban van, miként lehetne a költséges ármentesítési munkálatokra nézve a törvény által biztosított előnyöket a társulatokra és egyesekre nézve a legczélszerűbben és lehetőleg egyöntetű eljárás alapján biztosítani ? És végre c) a szabályozási ügyet közösen érdeklő tárgyakban előadandó más indítványok tárgyalása. Báró Sennyey Pál. Gróf Lónyay Menyhért. Gróf Mikó Imre. (A »Kelet«-ből) Gróf Mikó Imre halálát, mely sept. 16-dikán reggeli 3/4 - kor következett be, aránylag, nem nagy külső küzdelmek előzték meg, habár belsőleg kétségtelenül roppant kínokat kellett szenvednie. Már tegnap (15-én) reggel 5 óra felé egészen aggasztó jelenségek mutatkoztak, melyek azonban még nem terjedtek odáig, hogy az orvosok már a más napon bekövetkezendőnek jelezhették volna a szomorú eseményt, melytől különben már hetek óta rettegtünk. Azonban, fájdalom! tegnap éjfél felé már határozottan veszélyes tünetek léptek föl, amennyiben tüdővizenyősségi jelenségek állottak be, minek következtében a haldoklónak, a torkába gyülemlett nyálkásságok miatt elállott a szava, sőt öntudatát is teljesen elvesztő. Azonban környezete, mely a nagy haldokló utolsó pillanatai felett aggódó reménykedéssel őrködött s mely az elhunyt leányából: özv. dr. Wesselényi Józsefné szül. gróf Mikó Annából, vejéből, gróf Teleky Károlyból, a gyógykezelő orvos: dr. Büchler Ignáczból, jószágigazgatójából, Tóth Zsigmondból és régi bűkomornikjából állott, még ekkor nem veszté el minden reményét. Csak kora hajnalban, úgy ’/25 óra tájban, mikor az orvos kijelenté, hogy a legrosszabbtól lehet tartani, értesittettek gr. Eszterházi J.-né dr. Bornemisza J. és Mikes J. urak is, s nemsokára a fenn nevezetekkel együtt vették körül a halálos ágyat. A belső halálküzdelem ekkor már egészen mozdulatlanná tette a haldoklót s eszméletlen állapotát egy perczig sem váltotta föl az öntudatosságnak bár egy pillanata. Végre 30 8 órakor lezárultak örök álomra a nagy ember szemei, hogy többé soha föl ne nyíljanak. Ami a betegség lefolyását illeti, az sokszoros phazisokon ment át. Gróf Mikó Imre drága életét f. évi julius hó elején támadta meg a halált rejtő kór, a májrák (cancer hepatis) még pedig marosujvári jószágán tartózkodása alatt s midőn egy pár nap múlva hevesebben lépett föl, Kolozsvárra jött be a nagy beteg, hol aztán dr. Machik Béla egyetemi tanár vette őt aug. hó elsejétől kezdve dr. Büchler Ignácz segédkezése mellett gyógykezelés alá. Az érdemdús hazafi betegségéről nem soká aztán az egész ország aggódó részvéttel értesült a sajtó időnkinti tudósításaiból. S midőn egy pár hét múlva mind hevesebb tünetekkel lépett föl a kór, mind aggódóbb jön a közrészvét a nélkül azonban, hogy a nagy hazafi ily gyors halálát még sejteni is merte volna. Az utóbbi napokban azonban, midőn gyomorrák (cancer ventriculi) tünetek is állottak be,a legroszabbra is el voltak készülve övéi, sőt maga is érezte közel halálát s már hetekkel ezelőtt kijelente akaratát a temetése körüli teendők tárgyában, megrendeltette a koporsót s a temetéshez szükséges egyebeket és elkészíttető gyászjelentését. Gróf Mikó Imre halála alkalmából a kolozsvári városi képviselet szombaton délelőtt 11 órakor gyűlést tartott, melyben Simon Elek polgármester fájdalommal tudatta, hogy a haza és nemzet nagy férfia gr. Mikó Imre reggel 1/48 órakor megszűnt élni. A polgármesternek e szomorú jelentését a városi közgyűlés tagjai felállva hallgatván végig, polgármester indítványozza, hogy a közgyűlés mondja ki, miként 1. a város a nagy halottat, gróf Mikét, saját halottjának tekinti, 2. a múzeum s a gazdaságiegylet választmányaival egyetértőleg mindent megtesz, hogy a végtisztesség minden tekintetben fényes legyen, 3. a koporsóra az első babérkoszorút a város helyezi, 4. a város szomorú jelentéseket nyomat s küldöz szét, 5. a közgyűlés jegyzőkönyvének egy gyászszegélyű lapjára a város fájdalom érzete igtattassék be. A közgyűlés ez indítványokat egyhangúlag elfogadván, a közgyűlés egy bizottságot küldött ki, mely dr. Bornemisza János elnöklete alatt a muzeum- s gazdasági egylet választmányainak kiküldötteivel s a családdal egyetértőleg fogja a temetési szertartás módozatait megállapítani. A városi közgyűlés által kiküldött bizottság tagjai a következők : Simon Elek, Minorich Károly, Páll Sándor, dr. Groisz Gusztáv, dr. Fischer Lajos, dr. Hincz György, Bogdán István, Szász Domokos, Sámi László, Benigni Sámuel. A gazdasági egylet kiküldött tagjai: dr. Huszár Sándor s Gamauf Vilmos, a múzeum-egylet kiküldött tagja: Fináli Henrik. A babér koszom elkészülte után a városi közgyűlés testületileg fog megjelenni, hogy azt a nagy halott koporsójára helyezze. A gróf Mikó Imre temetésére a vidékről Kolozsvárra utazókat a m.-keleti vasút, a jövet és menet-dijakat illetőleg 50°/0 árleengedésben részelteti, még pedig — miután az idő rövidsége miatt külön igazolójegyek nem állíthatók ki s küldhetők szét — csakis a temetés napját (sept. 19-ét) megelőzőleg N.-Várad felől éjjel és a temetés napján reggel 5 órakor érkező vonatokkal megérkezők s a temetés után legközelebb induló vonattal haza utazók számára. Gróf Mikó elhunytáról azonnal táviratilag tudósittattak : a főrendis képv. ház elnökei, gróf Andrássy, a magyar kormány, az akadémia, számos más közintézet s kiváló hazafi. Kolozsvár utczáin gyászlobogók lengenek; az erdélyi gazd.egyesület külön gyászlapot adott ki; a kolozsvári lapok gyászkeretben jelentek meg, Budapestről számosan leutaznak a temetésre, a közlekedési minisztérium pompás babérkoszorút küldött a ravatalra. Német-orosz véd- és daczszövetség. A »France« közzé tesz egy előleges szerződést, melyet Németország és Oroszország június 11-én kötöttek és melyet Gorcsakoff és Bismarck aláírtak. Szt.Pétervárról »merő koholmány«-nak nyilvánították ugyan a dolgot, de az mindazonáltal Európaszerte sok aggodalmat kelt és azért mi is közöljük. A szerződés így szól: Ő felsége Németország császára, Poroszország királya és ő felsége az oroszok czárja elhatározták, hogy tekintve, miszerint az ottomán császárságban beállott új események olyanok, hogy zavarják a köznyugalmat és tekintve, hogy elejét akarják venni minden bonyodalomnak, megállapodnak eljárásuk közös alapjában. E czélból az alálírt Bismarck herczeg és Gorcsakoff herczeg teljhatalommal láttattak el és megállapodtak abban, hogy ezen előleges támadó és védelmi szerződés alapja végleg a következő lesz: 1. czikk. A német császár és az orosz czár kölcsönösen arra kötelezik magukat, hogy sem diplomatiai, sem egyéb után az ottomán birodalommal szemben és mindazon phasisokban, melyeken ez átmegy, semmi esetre se fognak teljes előleges megegyezés nélkül eljárni. 2. czikk. Ha Szerbia és a Törökországtól függő egyéb államok háborút üzennek a portának és a szultán serege győzni találna. Ő felségeik, a párisi szerződés alapján interveniálni fognak a portánál, hogy Szerbiának és a többi államoknak kieszközöljék a statusquo-t, melyet nekik ama szerződés aláíró hatalmai biztosítottak. 3. czikk: A szerződő felek jónak találták, hogy ezen esetben, valamint a múltban fenntartják maguknak a jogot, rábírni a szultánt,hogy hajtsa végre a reformokat, melyek minden szláv alattvalója számos és igazságos követelésének eleget tenni alkalmasak, és hogy legtágabb mérvben őrködjék e reformok végrehajtása, alkalmazása felett. ? 14. czikk: Ha azonban a hűbérállamok és a felkelő tartományok győznének, akkor e felségeik elfogadják a tényálladékot, az európai Törökországot képező összes szláv országoknak, valamint Oláh- és Morvaországnak teljes függetlenségét fogják hasis gyanánt megállapítani; az összes keresztény nagyhatalmakat haladéktalanul meghívják congressusra, mely szilárd intézkedéseket teend ez országok szervezésére nézve. 5. ez. Miután Konstantinápoly akkor tényleg megszűnik az európai török birodalom fővárosa lenni, ő Felségeik azt fogják a nagyhatalmaknak javasolni, szólítsák fel a szultánt, hogy ázsiai országaiban válaszsza székhelyét, a Bosporust és a várost nyissa meg a szabadkereskedelemnek, mely az összes európai hatalmak garantiája alá helyeztetnék. Az ezen szerződést aláíró felek tengeri és szárazföldi haderejükkel meg fogják szállani a várost és a vizeket és megszállva tartják, amíg rendeltetésük iránt határozatok hozatnak. 6. czikk: Ha véleményeltérés folytán a nagyhatalmak és ő felségeik közt megegyezés nem létesülne a 2., 4. és 5. czikkben kimondottakra nézve és a közös együttműködés minden reménye lehetetlenné válnék, akkor a szerződő hatalmak egyesült seregeiket elküldik és megszállják a hadviselő felek területeit, hogy az országoknak szabadságuk legyen kedvükre való kormányt választani. 7. czikk: Ő felségeik, hogy az általános európai tűzvész eshetőségeit, melyek a keleti eseményekből erednek, megelőzzék: arra kötelezik magukat, hogy tengeri és szárazföldi haderejüket egyesítik és visszautasítják egyik vagy másik hatalom támadását, bárhonnét jöjjön is az. 8. czikk. A megállapodás a tengeri haderő és a sereg száma iránt külön egyezmény tárgyát képezendi, mely függelékét teszi ezen véd és dacz-szövetségnek és ép oly hatálylyal fog birni, mintha ennek integráló részét képezné. 9. czikk: A véd és daczszövetségnek a jelen praeliminárék alapján leendő végleges megkötése iránt a tárgyalások Bécsben fognak folytattatni, az ő felségeik részéről való ratificatiót követő két havi időtartam alatt, vagy ha lehet még korábban. 10. czikk. Az előző czikkek haladéktalanul előterjesztetnek a császároknak ratificátió végett. Ennek hitelesítéséül az aláirottak ideigtatják névaláírásukat és pecsétjüket. Kelt Berlinban, 1876. jun. 11-én Bismarck, Gorcsakoff. Az okmányon felül e szavak olvashatók »A császári felségének magánirodája, I osztály,« alul pedig ez: a másolat hitelességéért: Adlerberg gróf. A »France« ez okmányhoz a következőket jelenti :Sándor czár megtagadta a kezdeményezést a congressus egybehívása iránt, s végletekig fog menni. Miljutin tábornok hadügyminiszter parancsot kapott, hogy tartsa magát készen. Miután a porta megtagadta a javasolt közvetítést, Gorcsakoff herczeg megtette a hatalmaknál az utolsó kísérleteket egy congressus létrehozására, mely Törökországra ráperrogálja a fegyverszünetet és a békét. Porosz és Oroszország elfogadták, Francziaország még nem felelt. Ausztria-Magyarország nem adott elegendő feleletet. Sándor czár írni fog Ferencz Józsefnek. Ha a congressus sikerének biztosítására irányzott fáradozások nem vezetnek czélhoz, Ignatieff haladéktalanul elhagyja Konstantinápolyt.Sándor czár hadat üzen és manifestumot intéz a hatalmakhoz, melyben kifejti, hogy egyedüli czélja a keresztények oltalmazása, a Boszporus birtokára nem tart igényt. Minden készen van, de csak szükség esetén kezdi meg a háborút. Oroszok két magyar hajón. Orsováról a »Temesv. Ztg.«-nak sept. 15-ről a következőket írják: Csütörtökön, f. hó 14-én reggel 370 orosz jött Odessából Orsovára, hogy a gőzhajótársaság hajóin Belgrádba vitessék magukat. A »Széchenyi« gőzös utasokkal megrakva, már indulóban volt, mikor e csapat megérkezett; egy másik gőzöst, a »Tiszát« is meg kellett indítani.Az orosz tiszteket, köztük egy ezredest, az önkényteseket, néhány orosz nőt és az I.oszt. utasokat a »Széchenyi«-n a többi oroszokat és a II. oszt. utasait a »Tiszá«-n helyezték el. Mindez két órai késedelmet okozott, úgy hogy az utasok lekéstek a báziási vonatról. Az oroszok jobbára katonasapkát viseltek, az önkénytesek fehér süveget, magasszárú bagarin-csizmát, hosszú kabátokat és ezek alatt katonai blouseokat, melyek alatt megkülönböztető jelvényeket viseltek. Revolvereket hordtak és rövid oldalfegyvereket, melyeket a felöltők alatt viseltek. A legénység legnagyobb része ittas volt és a hajón is mohón láttak a pálinkához; ebből czivódás támadt, s egy orosz kardot rántott egy utasra. A »Tisza« kapitánya interveniált és meghagyta az oroszoknak, hogy partraszállásig adják ki fegyvereiket; ezt csak akkor tették meg, mikor a kapitány fenyegetőzött, hogy kiköt és értesíti a katonai hatóságot. Sikerült egy tiszttel, ki azelőtt Lengyelországban szolgált, párbeszédet kezdenem; a tiszt elmondta, hogy ugyanezen napon (csütörtökön) 400 ember Románián, 400 ember pedig Budapesten át Belgrádba ment, hogy az orosz toborzó bizottság már húszezer embert küldött Szerbiába és hétfőn is nagy csapatok jönnek. A központi toborzó irodák Sz.Pétervártt és Moszkvában vannak, hol minden ember hét rubelt és Odessába szóló menetjegyet kap, itt átveszi a depót, és osztrák Lloyd-hajókon a Dunára küldik, hol a dunagőzhajózási társaság Szerbiába szállítja őket. Ezen toborzott emberek legnagyobbrészt szabadságolt katonák és főleg arra vannak figyelemmel, hogy minél több kaukázusi katonát kapjanak, kik megszokták a hegyi háborút. A tisztek közt van a doni kozákok egy hetmánja, kinek mellét nem kevesebb, mint kilencz rendjel-érem díszíti. Az oroszok biztonsággal számítanak arra, hogy a czár hadat üzen a portának és hogy téli hadjáratuk lesz. Válságos pillanat volt az, mikor az oroszok az orsovai sétányon a Adakaleh török várból való török csapattal találkoztak, mely szokott módon Orsovára jött bevásárlásokat tenni. A két fél ösztönszerűleg fegyverhez kapott és ha az orosz tisztek erélyesen nem lépnek fel, akkor magyar területen valóságos ütközet fejlődött volna ki oroszok és törökök közt. Útközben, Silistriával szemben egy orosz önkénytes, ki a hajópárkányra ült, beleesett a Dunába és oda veszett. Az oroszok társaságában volt egy angol nő is, de az úgy látszik, jobbat gondolt, Báziásban sietve elhagyta az oroszokat és jegyet váltott Bécsbe. Fővárosi ügyek. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, sept. 14-én. Az ülés, mely alelnök báró Podmaniczky Frigyes által megnyittatott, főkép a sugárutra vonatkozó tárgyak elintézésével foglalkozott. Piatrik Ferencznek a XXVIII csoport 105 szám alatti telek megvételére benyújtott ajánlata, melyben felenként nyolcvankilencz forintnyi vételárt ajánl, elfogadtatott.