Pesti Napló, esti kiadás, 1876. szeptember (27. évfolyam, 210-235. szám)

1876-09-18 / 224. szám

szám, O­ Budapest, Hétfő September 18.1876, 27. évfolyam. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS: Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felü­lfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az IP esti VNTapló kiadó­hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, sept. 18. Egész héten át nem a csatatér ese­ményei, hanem a békekötés ügyében megindult alkudozások foglalkoztatták a köz­figyelmet. A hatalmak felhívására a porta visszautasította ugyan a fegyverszünetet béke praeliminárék nélkül, de csakhamar tudatta az idegen kabinetekkel azon feltételeket, me­lyek alapján a békét megkötni hajlandó. A »Pol. Corr.« már táviratainkban említett közleménye szerint a békefeltételek követ­kezők : »1. A szerb fejedelmi méltósággal felruházott egyén a török fővárosba fog utazni, hogy a szultán előtt hódoljon. 2. A négy vár, melyek őrzését az 1283-diki fermán Szerbia fejedelmére bízta, és melyeknek a császári kormány ab antiquo birtokosa maradt, mint a múltban, török helyőrséget nyer és e pontban szo­rosan az 1862. szept. 8-ki jegyzőkönyv határozatai fognak követtetni. 3. A militia föloszlattatik. A fejedelemség bel­sejében a béke fönntartására szükséges katonai erő nem lehet több mit 10,000 ember és két üteg ágyú. 4. Az 1249-iki fermán határozatai értelmében Szerbia köteleztetik a szomszéd tartományokból oda bevándorlókat visszautasítani hazájukba, és a Szer­biában az antiquo fennállótt erődökön kívül minden későbben épített várat tökéletesen lerombolni. 5. Ha Szerbia nem képes megfizetni a hadi kárpótlást, melynek összege megállapíttatni fog, úgy az ezen tributum a hadi kárpótlás kamatainak meg­felelő összeggel fog emeltetni. 6. Az ottomán kormánynak joga lesz a vasútvo­nalat, mely Belgrádot a Nisbe vezető vasúttal össze­köti, kiépíteni és annak üzletvezetését saját ügynö­keire vagy az általa választandó ottomán társulatra bízni. Az emlékirat, mely a feltételeket tartal­mazza, kifejti, hogy a porta a feltételek meg­állapításában nem lépte át a természetes ha­tárvonalat. Az utógondolatok gyanúját is ke­rülni, s a hatalmak közvetítése iránti bizal­mának kifejezést adni akarva, a hat nagyha­talom belátására bízza, hogy e feltételek szel­lemében a békét létrehozzák. Montenegrót illetőleg a porta kész a statusquot fenntar­tani, s mihelyt a hatalmak tudatják vele né­­zeteket a békefeltételekről, azonnal elrendeli, hogy az ellenségeskedések negyvennyolc­ óra alatt megszüntessenek. E feltételekre Szerbia állítólag már válaszolt. Egy magántávirat szerint Cserno­­jeff 16-án Milán fej­ed­elmet Szerbia királyává kiáltottak­. Szombaton délelőtt tizenegy órakor ágyúdör­­gés tudatta ezt az egész szerb had­sereggel; egy zászlóalj katonaság Bel­­grádba ment, hogy az új király testőrségéül szolgáljon. A távirat, melyben Csernojeff az eseményt Milánnal közli, azt mondja, hogy ez a hadsereg válasza a török békefeltéte­lekre. A távirat azonban, mely ezt tudatja, a »N. P. J.« magánértesülése, egyáltalában nincs megerősítve, sőt valószínűtlennek látszik. A török feltételek sehol sem találtak ked­vező fogadtatásra. A félhivatalos »W. Abend­post« aránylag még a legenyhébben nyilat­kozik róluk. De már a berlini officiosusok tajtékzó dühvel rontanak a portának. A »Nord. Alig. Ztg« szerint e feltételek elfogad­hatatlanok s a hatalmak béketörekvéseinek valóságos kigúnyolásául tekinthetők. Még az olasz félhivatalos lapok is élesen kikelnek e feltételek ellen. Ezekkel szemben egy mai hír azt mondja, hogy a nagyhatalmak már tudatták a portával, hogy ké­szek a békefeltételek tárgyalásá­ba bocsátkozni, ha a porta kétha­vi fegyverszünetet engedélyez; a török kormány állítólag hajlandó a kívánságot teljesíteni, sőt egy dél­ben jött hiteles távirat azt jelenti, hogy a porta a tíz napi fegyverszünetet már megadta. Több felől azt írják, hogy Oroszország nemsokára a porta feltételeire hadüzenettel akar válaszolni. A »Nat. Zrg» szerint a péter­­vári kormány már a múlt hét elején tudatta a többi hatalmakkal, hogy egyedül lesz kénytelen actiót kezdeni, ha a ka­­binetek újabb együttes fellépése a portánál ismét sikertelen maradna. Konstantinápoly­ban erre azt felelték, hogy háború esetén két millió muzulmán fog az izlám védelmére sík­­ra szállani. A törökök azt is tudják, hogy az orosz kormány Romániával alkudozáso­kat folytat a végből, hogy ez az orosz had­sereget a saját területén átbocsássa. Berlinből továbbá azt jelentik, hogy a fegyverszünet visszautasítása esetén Gorcsakoff herczeg ul­timátumot fog Konstantinápolyba küldeni s a béketárgyalások siettetése czéljából az orosz haderő megszállja Bulgáriát. A helyzet általában rendkívül veszé­lyes ; az orosz-török háború iránti aggodal­mak folyton szaporodnak s a »Köln. Ztg.« a hadüzenetet már közvetlen küszöbön állónak mondja. Még a félhivatalos »Pol. Corr.« is ugyanily értelmű tudósítást hoz. Jellemző egyébiránt, hogy a harczias hírek főleg Ber­linből indulnak ki. Bécsben még mindig re­ményeket táplálnak, s a porta javaslataira ellenpropositiókkal akarnak felelni. Azt hiszik, hogy ezeket a nyugati hatal­mak, s talán Németország is magukévá teszik, mely esetben a porta sem fogja azokat visz­­szautasítani. De hogy e propositiók orosz részről is elfogadtatnának, az legalább is na­gyon kétséges. Meg kell említenünk, hogy egy berlini hír szerint osztrák és orosz csapatok együtt fogják­ a török birodal­mat megszállani, ezt azonban hihetetlennek tartjuk. Budapest, sept. 18. (A bankügyről) a »Bud.Corr.«-nak Bécs­­ből azt írják, hogy e tekintetben az osztrák és a ma­gyar kormány közt teljes megegyezés létesült, és hogy a banktörvényjavaslatnak német és magyar szövege, valamint a bankszabályzati javaslat elkészültek már. Csak a 80 milliós adósság képezi azon pontot, mely iránt eddig transactió nem létesült, de ez a bankügy elvi kérdésével nem áll semmiféle összefügésben. A 80 milliós adósságra nézve az osztrák kormány ajánlata a nevezett forrás szerint az, hogy Magyarország ezen adósságot, illetőleg a meg­felelő quotát, nem vállalja el egyenesen, hanem a jö­vő banktársulatnak a monarchia két állama csak úgy adná meg a bankszabadalmat, hogy a tőke 6% kamatján felüli haszonnak egy része, legalább is egy­harmada a 80 milliós adósság törlesztésére fordíttat­­nék, így tehát Magyarország csak igen csekély tör­lesztési kuotát vállal el, az osztrák nemzeti bank pe­dig megelégednék ezen megoldással. Ezen ajánlattal szemben a magyar kormány eddig csak azt jelentette ki, hogy jog szerint Magyarországot nem terheli a 80 milliós adósságnak legkisebb része sem és ezt az osztrák kormány nem tudta megc­áfolni. (A horvát nemzeti párt­ tegnapelőtti clubülésén élénk vita folyt S­a­s­i­c­s azon határozati javaslata felett, mely szerint a staroseloi és novi-i határsértések folytán megkárosult lakóknak nyújtott segélyért ő Felségéhez válaszfelirat intéztetnék. A legelőkelőbb képviselők ellenezték e határozati javas­latot ; hangsúlyozták, hogy a tartománygyűlés túl­haladná hatáskörét, ha azt elfogadná; a horvátok lojalitása nem szorult ily bizonyítékra, az elnyomott testvérek ügyén pedig nem segítene ez. Valószínű, hogy a sürgősségi indítvány el fog vettetni. ( R­á­t­h Károly főpolgármester ki­tüntetése.) A hivatalos lapban a következő kir. kéziratot olvassuk: »Személyem körüli magyar mi­niszterem előterjesztése folytán R­­á­t­h Károly Bu­dapest főváros főpolgármesterének, e minőségében, valamint korábbi időben a törvénykezés terén szer­zett kiváló érdemei elismeréséül Ferencz József ren­dem csillagos középkeresztjét adományozom. Kelt Nagy-Szebenben, 1876. évi sept. hó 12-én. Ferencz József, s. k. B. W e n c k h e i­m B é l­a, s. k.« (A függetlenségi párt) részéről Helffy Ignácz Turinba utazott, hogy Kos­suthtal (mint a »N. P. J.» írja) az emlitett párt által a keleti kérdésben elfoglalandó álláspont felett értekezzék. (Az Actatius-ágyuk.) A »P. Lt.« bécsi távirata szerint a bécsi arsenál igazgatója — felszó­lítás folytán — jelentést tett, hogy az új aczélbronz­­ágyuk november közepéig mind készen lesznek. (A heves megyei szabadelvű párt) f. é. sept. 24-én d. u. 4 órakor Egerben, az önsegély­ző egylet nagy termében értekezletet tart, melyre a párt tagjai ezennel meghivatnak. Tárgya leszen : pártelnök-választás és a közigazgatási bizottság tiz tagjának kijelölése. Eger, sept. 17. 1876. Babics István, alelnök. (A vasmegyei szabadelvű párt) tag­jait f. hó 24-én délután 6 órakor Szombathelyen a »Sabaria« termében tartandó pártgyülésre tisztelet­tel meghívja az elnökség. (Szerbiából) a »Pol. Corr«-nek f. bő 14-ről írják: Az orosz román határon felhalmozott temérdek fegyver és lőkészlet végül utat ta­lált Szerbiába, több mint 50.000 házultót hoztak ide. Útban van 4 üteg Krupp-féle ágyú is. Risztics külügyminiszter ma több nagy­hata­lom képviselőjével értekezett. A békefeltételekről volt szó, melyek Szerbiával félhivatalosan közöltettek. Risztics elfogadhatlannak nyilvánította a porta azon követelését, hogy a szerb várak megszállassanak. A szerb haderő reductióját követelő pont, mely ellentétben áll minden »hat«-tal, vissza fog utasíttatni. A »hat«-ok értelmében Szerbiának joga van annyi katonaságot tartani, mennyit biz­tonsága követel. A szám sehol sincs korlátozva. Azon követelésnek, hogy a militia megszüntettessék, nincs gyakorlati értéke; a szerb kormány megszüntetheti a szervezetet, de a népet nem fegyverezheti le; a szerbek mindig állandóan fegyverviselő nép voltak, mint a törökök; a szerb inkább lemond az életről, mint a fegyverviselési jogról; ha pedig a nemzetnek megmarad a fegyvere, akkor a szervezet legrövidebb idő alatt létesíthető. A Drinához folyton erősítéseket küldenek; két üteg tegnap ment oda. Alimpics tüzéreinek vezény­lete egy orosz herczegre bízatott,ki elismert katonai tehetség. Maja Vrbicza, kinek légiója már 1500 főre rúg, sebet kapott, de azért ő tovább vezényel. Légió­jába, a «Yataganzijas« soraiba 200 orosz is be­lépett. (Konstantinápolyból) Írják, hogy Ig­­natieff tábornok, új megbízó levelét aláírás végett el­küldték Sándor czárnak Livádiába. — Zichy Ferencz gróf csütörtökön kaphatta meg a magáét. Nagy­követünk e megbízó tevéi átadása után Bécsbe megy, hol egyik fia felvétetik a papságba. De csak rövid ideig marad el Konstantinápolyból. (A szultán és a porta külpolitikája.) A »Times« bécsi levelezője igen érdekes leírást közöl azon fogadásról, melyben a szultán, mindjárt felava­tása után, a minisztereket részesítő. A szultán elmondta, hogy figyelemmel kiséri az eseményeket és nem talált okot azokkal megelé­gedni ; megengedi, hogy a körülmények szokatlanul súlyosak és hogy a felkelés, a háború mindent felfor­gatott. De ő nem hiszi, hogy azok, kik a hatalmat kezelték, a helyzet magaslatán állottak volna. Ily válságos pillanatokban barátokkal kell bírni, a szom­szédokkal jó lábon kell állani. De Törökország is hlálva van, legjobb barátai is elhagyták. An­golországban a közérzület a bolgárországi ke­gyetlenségek miatt Törökország ellen fordult. Semmi kétség, hogy a jelentések azokról igen túlzot­tak. E közérzületnek csak úgy lehet kedvezőbb for­dulatot adni, ha meggyőzzük Angolországot, hogy ily dolog többé nem fog történni. A szomszédokkal, kikre ilyenkor sokkal nagyobb szükség van, mint máskor, a porta nem áll oly szívélyes viszonyban, mint a­hogy kellene. A háborúnak tehát mielőbb vé­get kell vetni azáltal, hogy méltányos feltételek sza­­batnak, a hatalmakkal ismét jó viszonyba kell jönni. Ha mostani tanácsadói nem képesek erre, majd akad­nak mások, kik erre képesek, a­kik ép oly híven ra­gaszkodnak személyéhez és a dynastiához, mint a mostaniak. A levelező megjegyzi, hogy e részleteket oly megbízható egyéntől kapta, ki most nincs ugyan hi­vatalban, de igen jól tudja, hogy mi történik a szín­falak mögö­tt. A fogadtatás hivatalos volt, a minisz­tereknek nem igen volt okuk indiseretióra, de a dolognak mégis hite terjedt, mert a fogadtatás nyi­tott ajtóknál történt és a szultán oly hangosan be­szélt, hogy minden kihallatszott. A miniszterek azzal mentették magukat, hogy tekintetbe kell venni a mohamedán lakosság hangu­latát, a legrosszabbtól lehetne tartani, ha túlságos engedmények léteznének. A szultán allocutiójának már volt is eredmé­nye, a nagyvezír azóta mindig visszavonultan él, nem jelent meg még a kardfelkötési szertartás­nál sem. Fiatalabb és erélyesebb társai azonban hajlan­dók voltak elfogadni a szultán eszméit s igy kikerül­ni az őket fenyegető veszélyt, úgy látszik Mahmud Damadra, a szultán sógorára számítanak, kinek most legtöbb befolyása van a szultánra. Azt gyanítják, hogy a szultán az ő tanácsa szerint jár el és az ő rábeszé­lése folytán vetette vissza azon békefeltételeket, melyeket a porta eredetileg formulázott. (A tiszai nagygyűlés­ tárgyában a kö­vetkező sorok közzétételére kérettünk fel: A fővárosi lapok 1. évi aug. elején közzétették azon felhívást, mely a Tisza és mellékfolyóinak szabályozó társula­tait egy Budapesten gróf Károlyi György úr palotá­jában i. é. szept. 26-án délelőtt 10 órakor tartandó nagygyűlésre meghívja. Miután megtörténhetett, hogy egyik vagy má­­­­sik társulat tévedésből nem kapott a közgyűlésre meghívást, bátrak vagyunk a Tisza és mellékfolyói­nak összes szabályozó társulatait felkérni, miszerint méltóztassanak a nagygyűlésen való képviseltetésük iránt gondoskodni. Azon meghívásban, mely a társulatoknak szét­küldetett, a közgyűlésnek előre kitűzött tárgyai kö­vetkezőkép jelöltettek ki: a) Tanácskozás a felett, hogy a folyó év tava­szán mutatkozott rendkívüli árvíz folytán tett ta­pasztalatok alapján minő intézkedések tétele lenne szükséges a végből, hogy az ármentesített terület jö­vőben hasonló válságtól megóvó legyen és miként le­hetne az árvíz által megrongált töltések emelésére és erősítésére a szükséges pénzerőt a legczélszerűbb módon beszerezni ? b) Miután a földadó-kataszteri munkálat jelen­leg folyamatban van, miként lehetne a költséges ár­­mentesítési munkálatokra nézve a törvény által biz­tosított előnyöket a társulatokra és egyesekre nézve a legczélszerűbben és lehetőleg egyöntetű eljárás alapján biztosítani ? És végre c) a szabályozási ügyet közösen érdeklő tár­gyakban előadandó más indítványok tárgyalása. Báró S­e­n­n­y­e­y Pál. Gróf L­ó­n­y­a­y Menyhért. Gróf Mikó Imre. (A »Kelet«-ből) Gróf Mikó Imre halálát, mely sept. 16-dikán reggeli 3/4 - kor következett be, aránylag, nem nagy külső küzdelmek előzték meg, habár belsőleg kétség­telenül roppant kínokat kellett szenvednie. Már teg­nap (15-én) reggel 5 óra felé egészen aggasztó jelen­ségek mutatkoztak, melyek azonban még nem terjed­tek odáig, hogy az orvosok már a más napon bekö­­vetkezendőnek jelezhették volna a szomorú eseményt, melytől különben már hetek óta rettegtünk. Azonban, fájdalom! tegnap éjfél felé már határozottan veszé­lyes tünetek léptek föl, a­mennyiben tüdővizenyősségi jelenségek állottak be, minek következtében a hal­doklónak, a torkába gyülemlett nyálkásságok miatt elállott a szava, sőt öntudatát is teljesen elvesztő. Azonban környezete, mely a nagy haldokló utolsó pillanatai felett aggódó reménykedéssel őrködött s mely az elhunyt leányából: özv. dr. Wesselényi Jó­­zsefné szül. gróf Mikó Annából, vejéből, gróf Teleky Károlyból, a gyógykezelő orvos: dr. Büchler Ignácz­­ból, jószágigazgatójából, Tóth Zsigmondból és régi bű­komornikjából állott, még ekkor nem veszté el minden reményét. Csak kora hajnalban, úgy ’/2­5 óra tájban, mikor az orvos kijelenté, hogy a legrosszabb­tól lehet tartani, értesittettek gr. Eszterházi J.-né dr. Bornemisza J. és Mikes J. urak is, s nemsokára a fenn nevezetekkel együtt vették körül a halálos ágyat. A belső halálküzdelem ekkor már egészen mozdulatlanná tette a haldoklót s eszméletlen álla­potát egy perczig sem váltotta föl az öntudatosság­­nak bár egy pillanata. Végre 30­ 8 órakor lezárultak örök álomra a nagy ember szemei, hogy többé soha föl ne nyíljanak. Ami a betegség lefolyását illeti, az sokszoros phazisokon ment át. Gróf Mikó Imre drága életét f. évi julius hó elején támadta meg a halált rejtő kór, a májrák (cancer hepatis) még pe­dig marosujvári jószágán tartózkodása alatt s midőn egy pár nap múlva hevesebben lépett föl, Kolozs­várra jött be a nagy beteg, hol aztán dr. Machik Béla egyetemi tanár vette őt aug. hó elsejétől kezdve dr. Büchler Ignácz segédkezése mellett gyógykezelés alá. Az érdemdús hazafi betegségéről nem soká aztán az egész ország aggódó részvéttel értesült a sajtó időnkinti tudósításaiból. S midőn egy pár hét múlva mind hevesebb tünetekkel lépett föl a kór, mind ag­­gódóbb jön a közrészvét a nélkül azonban, hogy a nagy hazafi ily gyors halálát még sejteni is merte vol­na. Az utóbbi napokban azonban, midőn gyomor­rák (cancer ventriculi) tünetek is állottak be,a legroszabb­­ra is el voltak készülve övéi, sőt maga is érezte kö­zel halálát s már hetekkel ezelőtt kijelente akaratát a temetése körüli teendők tárgyában, megrendeltette a koporsót s a temetéshez szükséges egyebeket és el­készíttető gyászjelentését. Gróf Mikó Imre halála alkalmából a ko­lozsvári városi képviselet szombaton délelőtt 11 óra­kor gyűlést tartott, melyben Simon Elek polgármes­ter fájdalommal tudatta, hogy a haza és nemzet nagy férfia gr. Mikó Imre reggel 1/48 órakor megszűnt élni. A polgármesternek e szomorú jelentését a váro­si közgyűlés tagjai felállva hallgatván végig, polgár­­mester indítványozza, hogy a közgyűlés mondja ki, miként 1. a város a nagy halottat, gróf Mikét, sa­ját halottjának tekinti, 2. a múzeum­ s a gazdasági­egylet választmányaival egyetértőleg mindent meg­tesz, hogy a végtisztesség minden tekintetben fé­nyes legyen, 3. a koporsóra az első babér­koszo­rút a város helyezi, 4. a város szomorú­ jelentése­ket nyomat s küldöz szét, 5.­ a közgyűlés jegyzőköny­vének egy gyász­szegélyű lapjára a város fájdalom érzete igtattassék be. A közgyűlés ez indítványo­kat egyhangúlag elfogadván, a közgyűlés egy bizott­ságot küldött ki, mely dr. Bornemisza János elnök­lete alatt a muzeum- s gazdasági­ egylet választmá­nyainak kiküldötteivel s a családdal egyetértőleg fogja a temetési szertartás módozatait megállapítani. A városi közgyűlés által kiküldött bizottság tagjai a következők : Simon Elek, Minorich Károly, Páll Sándor, dr. Groisz Gusztáv, dr. Fischer Lajos, dr. Hincz György, Bogdán István, Szász Domokos, Sá­­mi László, Benigni Sámuel. A gazdasági egylet ki­küldött tagjai: dr. Huszár Sándor s Gamauf Vil­mos, a múzeum-egylet kiküldött tagja: Fináli Hen­rik. A babér koszom elkészülte után a városi köz­gyűlés testületileg fog megjelenni, hogy azt a nagy halott koporsójára helyezze. A gróf Mikó Imre temetésére a vidékről Kolozsvárra utazókat a m.-keleti vasút, a jövet és menet-dijakat illetőleg 50°/0 árleengedésben részel­teti, még pedig — miután az idő rövidsége miatt kü­lön igazoló­jegyek nem állíthatók ki s küldhetők szét — csakis a temetés napját (sept. 19-ét) megelő­zőleg N.-Várad felől éjjel és a temetés napján reggel 5 órakor érkező vonatokkal megérkezők s a temetés után legközelebb induló vonattal haza utazók szá­mára. Gróf Mikó elhunytáról azonnal táviratilag tu­dósittattak : a főrendi­­s képv. ház elnökei, gróf An­­drássy, a magyar kormány, az akadémia, számos más közintézet s kiváló hazafi. Kolozsvár utczáin gyász­lobogók lengenek; az erdélyi gazd.­egyesület külön gyászlapot adott ki; a kolozsvári lapok gyászkeret­ben jelentek meg, Budapestről számosan leutaznak a temetésre, a közlekedési minisztérium pompás babérkoszorút küldött a ravatalra. Német-orosz véd- és daczszövetség. A »France« közzé tesz egy előleges szerződést, melyet Németország és Oroszország június 11-én kö­töttek és melyet Gorcsakoff és Bismarck aláírtak. Szt.­­Pétervárról »merő koholmány«-nak nyilvání­tották ugyan a dolgot, de az mindazonáltal Európa­­szerte sok aggodalmat kelt és azért mi is közöljük. A szerződés így szól: Ő felsége Németország császára, Poroszország királya és ő felsége az oroszok czárja elhatározták, hogy tekintve, miszerint az ottomán császárságban beállott új események olyanok, hogy zavarják a köz­nyugalmat és tekintve, hogy elejét akarják venni minden bonyodalomnak, megállapodnak eljárásuk közös alapjában. E czélból az alálírt Bismarck herczeg és Gorcsakoff herczeg teljhatalommal lát­tattak el és megállapodtak abban, hogy ezen előleges támadó és védelmi szerződés alapja végleg a következő lesz: 1. czikk. A német császár és az orosz czár köl­csönösen arra kötelezik magukat, hogy sem diploma­­tiai, sem egyéb után az ottomán birodalommal szem­ben és mindazon phasisokban, melyeken ez átmegy, semmi esetre se fognak teljes előleges megegyezés nélkül eljárni. 2. czikk. Ha Szerbia és a Törökországtól függő egyéb államok háborút üzennek a portának és a szul­tán serege győzni találna. Ő felségeik, a párisi szer­­ződés alapján interveniálni fognak a portánál, hogy Szerbiának és a többi államoknak kieszközöljék a statusquo-t, melyet nekik ama szerződés aláíró ha­talmai biztosítottak. 3. czikk: A szerződő felek jónak találták, hogy ezen esetben, valamint a múltban fenntartják maguk­nak a jogot, rábírni a szultánt,hogy hajtsa végre a re­­formokat, melyek minden szláv alattvalója számos és igazságos követelésének eleget tenni alkalmasak, és hogy legtágabb mérvben őrködjék e reformok vég­rehajtása, alkalmazása felett. ? 1­­­4. czikk: Ha azonban a hűbérállamok és a fel­kelő tartományok győznének, akkor e felségeik elfo­gadják a tényálladékot, az európai Törökor­szágot képező összes szláv országok­nak, valamint Oláh- és Morvaország­nak teljes függetlenségét fogják ha­sis gyanánt megállapítani; az összes ke­resztény nagyhatalmakat haladéktalanul meghívják congressusra, mely szilárd intézkedéseket teend ez országok szervezésére nézve. 5. ez. Miután Konstantinápoly akkor tényleg megszűnik az európai török birodalom fővárosa len­ni, ő Felségeik azt fogják a nagyhatalmaknak java­solni, szólítsák fel a szultánt, hogy ázsiai országaiban válaszsza székhe­lyét, a Bosporust és a várost nyissa meg a szabad­kereskedelemnek, mely az összes európai hatalmak ga­­rantiája alá helyeztetnék. Az ezen szerződést aláíró felek tengeri és szárazföldi haderejükkel meg fogják szállani a vá­rost és a vizeket és megszállva tartják, a­míg rendeltetésük iránt határozatok hozatnak. 6. czikk: Ha véleményeltérés folytán a nagy­hatalmak és ő felségeik közt megegyezés nem létesülne a 2., 4. és 5. czikkben kimondottakra nézve és a közös együttműködés minden reménye lehetetlenné válnék, akkor a szerződő hatalmak egyesült se­regeiket elküldik és megszállják a hadviselő felek területeit, hogy az országoknak szabadságuk legyen kedvükre való kormányt választani. 7. czikk: Ő felségeik, hogy az általános európai tűzvész eshetőségeit, melyek a keleti eseményekből erednek, megelőzzék: arra kötelezik magukat, hogy tengeri és szárazföldi haderejüket egyesítik és vissza­utasítják egyik vagy másik hatalom támadását, bár­­honnét jöjjön is az. 8. czikk. A megállapodás a tengeri haderő és a sereg száma iránt külön egyezmény tárgyát képezen­­di, mely függelékét teszi ezen véd és dacz-szö­­vetségnek és ép oly hatálylyal fog birni, mintha en­nek integráló részét képezné. 9. czikk: A véd és daczszövetségnek a jelen praeliminárék alapján leendő végleges megkötése iránt a tárgyalások Bécsben fognak folytattatni, az ő felségeik részéről való ratificatiót követő két havi idő­tartam alatt, vagy ha lehet még korábban. 10. czikk. Az előző czikkek haladék­talanul elő­terjesztetnek a császároknak ratificátió végett. En­nek hitelesítéséül az aláirottak ideigtatják névalá­írásukat és pecsétjüket. Kelt Berlinban, 1876. jun. 11-én Bismarck, Gorcsakoff. Az okmányon felül e szavak olvashatók »A császári felségének magánirodája, I osztály,« alul pe­dig ez: a másolat hitelességéért: Adlerberg gróf. A »France« ez okmányhoz a következőket jelenti :Sándor czár megtagadta a kezdeménye­zést a congressus egybehívása iránt, s véglete­kig fog menni. Milj­utin tábornok hadügymi­niszter parancsot kapott, hogy tartsa magát készen. Miután a porta megtagadta a javasolt közvetí­tést, Gorcsakoff herczeg megtette a hatalmaknál az utolsó kísérleteket egy congressus létrehozására, mely Törökországra rá­perrogálja a fegyverszünetet és a békét. Porosz és Oroszország elfogadták, Franczia­­ország még nem felelt. Ausztria-Magyarország nem adott elegendő feleletet. Sándor czár írni fog Ferencz Józsefnek. Ha a congressus sikerének biz­­tosítására irányzott fáradozások nem vezetnek czélhoz, Ignatieff haladékta­lanul elhagyja Konstantinápoly­t.Sándor czár hadat üzen és manifestumot intéz a hatalmak­hoz, melyben kifejti, hogy egyedüli czélja a kereszté­nyek oltalmazása, a Boszporus birtokára nem tart igényt. Minden készen van, de csak szükség esetén kezdi meg a háborút. Oroszok két magyar hajón. Orsováról a »Temesv. Ztg.«-nak sept. 15-ről a következőket írják: Csütörtökön, f. hó 14-én reggel 370 orosz jött Odessából Orsovára, hogy a gőzhajótársaság hajóin Belgrádba vitessék magukat. A »Széchenyi« gőzös utasokkal megrakva, már indulóban volt, mikor e csapat megérkezett; egy má­sik gőzöst, a »Tiszát« is meg kellett indítani.Az orosz tiszteket, köztük egy ezredest, az önkényteseket, né­hány orosz nőt és az I.oszt. utasokat a »Széchenyi«-n a többi oroszokat és a II. oszt. utasait a »Tiszá«-n helyezték el. Mindez két órai késedelmet okozott, úgy hogy az utasok lekéstek a báziási vonatról. Az oroszok jobbára katona­sapkát viseltek, az önkénytesek fehér süveget, magasszárú bagarin-csiz­mát, hosszú kabátokat és ezek alatt katonai blouseo­­kat, melyek alatt megkülönböztető jelvényeket visel­tek. Revolvereket hordtak és rövid oldalfegyvereket, melyeket a felöltők alatt viseltek. A legénység leg­nagyobb része ittas volt és a hajón is mohón láttak a pálinkához; ebből czivódás támadt, s egy orosz kar­dot rántott egy utasra. A »Tisza« kapitánya inter­veniált és meghagyta az oroszoknak, hogy partra­szállásig adják ki fegyvereiket; ezt csak akkor tették meg, mikor a kapitány fenyegetőzött, hogy kiköt és értesíti a katonai hatóságot. Sikerült egy tiszttel, ki azelőtt Lengyelország­ban szolgált, párbeszédet kezdenem; a tiszt elmond­ta, hogy ugyanezen napon (csütörtökön) 400 ember Románián, 400 ember pedig Budapesten át Belgrádba ment, hogy az orosz toborzó bizottság már húszezer embert küldött Szerbiába és hét­főn is nagy csapatok jönnek. A központi toborzó irodák Sz.­Pétervártt és Moszkvában vannak, hol minden ember hét rubelt és Odessába szóló menetjegyet kap, itt átveszi a depót, és osztrák Lloyd-hajókon a Dunára küldik, hol a dunagőzhajózási társaság Szerbiába szállítja őket. Ezen toborzott emberek legnagyobbrészt sza­badságolt katonák és főleg arra vannak figyelemmel, hogy minél több kaukázusi katonát kapjanak, kik megszokták a hegyi háborút. A tisztek közt van a doni kozákok egy hetmánja, kinek mellét nem ke­vesebb, mint kilencz rendjel-érem díszíti. Az oroszok biztonsággal számítanak arra, hogy a czár hadat üzen a portának és hogy téli hadjáratuk lesz. Válságos pillanat volt az, mikor az oroszok az orsovai sétányon a Adakaleh török várból való tö­rök csapattal találkoztak, mely szokott módon Orso­vára jött bevásárlásokat tenni. A két fél ösztönsze­­rűleg fegyverhez kapott és ha az orosz tisztek erélye­sen nem lépnek fel, akkor magyar területen valósá­gos ütközet fejlődött volna ki oroszok és törökök közt. Útközben, Silistriával szemben egy orosz ön­­kénytes, ki a hajópárkányra ült, beleesett a Dunába és oda veszett. Az oroszok társaságában volt egy angol nő is, de az úgy látszik, jobbat gondolt, Báziásban sietve elhagyta az oroszokat és jegyet váltott Bécsbe. Fővárosi ügyek. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, sept. 14-én. Az ülés, mely alelnök báró Podmaniczky Fri­­gyes által megnyittatott, főkép a sugárutra vonatkozó tárgyak elintézésével foglalkozott. Piatrik Ferencznek a XXVIII csoport 105 szám alatti telek megvételére benyújtott ajánlata, melyben f­elenként nyolc­vankilencz forintnyi vétel­árt ajánl, elfogadtatott.

Next