Pesti Napló, esti kiadás, 1876. november (27. évfolyam, 236-262. szám)
1876-10-20 / 252. szám
252. szám. Budapest, Péntek October 20,1870. 27. évfolyam. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. I£ia,dó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti ISTapló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, October 20. Bécsből, a reichsrath képviselőházának megnyitása és a tegnap ott előterjesztett interpellátió alkalmából a következő levelet vettük : * Bécs, okt. 19. A táviró kétségkívül megvitte önöknek a hírt, hogy dr. Fanderlick képviselő a birodalmi tanács legelső ülésében interpellálta a kormányt a keleti kérdés tárgyában. Nem tudom, mily terjedelemben ismertette a táviró e felszólalást, de nézetem szerint a legrövidebb kivonat is elegendő fogalmat adna tartalmáról. Az interpellátió a »szláv fajrokonságot« hangsúlyozza s a török birodalomban sanyargatott keresztényekről beszél, nagy bőbeszédűséggel; egyenesen ráparancsol a külügyi politika vezetőire, hogy az osztrák magyar népesség nagy részének ez értelmét szigorúan szem előtt tartsák. Tehát érzelmi politika, a szó legtisztább értelmében! Nehogy azonban a birodalmi tanács e legelső nyilatkozatának több jelentőséget tulajdonítsanak, mint amennyit érdemel, sietek megjegyezni, hogy az interpelláció a birodalmi tanács legjelentéktelenebb fractiójától ered, mely a mi parliamentünkben nem játszik fontosabb szerepet, mint a Mileticsék pártja az önök parliamentjében. Aminthogy egy Miletics-féle szónoklatból nem lehetne következtetni a magyar országgyűlés érzületére, és oly jogtalan volna dr. Fanderlick úr speechéből megítélni az osztrák birodalmi tanács politikai álláspontját. Fanderlick úr különben — ami személyét illeti — másodrangú ügyvéd, mint politikus még a középszerűségnek is alatta áll. Rendesen akkor száll ki a sikra, illetőleg akkor kap parancsot sikra szállani, mikor a frakció vezére dr. Prazak, valami oknál fogva vonakodik személyesen kezébe ragadni a csatabárdot. A beadványon Fanderlick úr neve mellett öt szál morva-cseh képviselő neve tündöklik, azon kívül dr. Vidric , a ház alelnöke — amin eleget csodálkozunk — s az istriai tartományfőnök, aki eddig épen nem fújt egy követ a szlávokkal. Az ultramontánok nem írták alá az interpellátiót. Bármennyire hajoljanak is Róma felé ezek az urak, annyi hazafiság mégis van bennök, hogy neveiket ne írják efféle interpellációk alá. A német képviselők különben méltán sajnálják, hogy a csehek eléjük vágtak s nem ők hozták napirendre a keleti kérdést. De ebben ők a hibásak. Már régebben elhatározták, hogy a kormányhoz sürgős interpellációt fognak intézni a keleti kérdés tárgyában, de hallogatták a dolgot, abban a hitben, hogy még van idejök. Dr. Herbst, a párt vezére, tegnap érkezett viszsza Csehországból. Ma délelőtt már kifogytak az időből s igy esett, hogy a csehek ragadták meg a kezdeményezést. Egyébiránt még semmi sincs elveszve s a német-liberális párt már a napokban okvetlenül nyilatkozni fog a keleti kérdésről, mely Magyarországon hihetőleg több sympathiát fog költeni, mint a Fanderlich-féle szláv testvériségtől áradozó interpellate. Az osztrák képviselőház mai üléséről szólva, említenünk kell ama beszédet is, melylyel a pénzügyminiszter az 1877-iki budgetet előterjesztette. Mondott egy pár újat és meglepőt. Az a tény, hogy a deficit jövőre is 260 millió lesz, nem tartozik ide, mert ezt már régen tudták s el voltak készülve rá. Meglepő volt a pénzügyminiszternek az a kijelentése, hogy az összes adók modificáltatni fognak s egy új adónem, a személykereseti adó által egyenlíttetnek ki. E rendszabály hatásáról ítéletet mondani még korai volna. A pénzügyminiszter maga is tartózkodott közelebbről megjelölni a várható eredményt, csak anynyi maradt emlékezetemben, hogy a pótlékok eltörlésével körülbelül 2 százalékkal szállíttatik alá az adók nagy része. E kedvezményt az általános személy adó újra életbe léptetése meglehetősen ellensúlyozza. Mialatt Andrássy gróf Budapesten, a monarcha közelében időz, Párisból sürgöny érkezik ide, mely Andrássyt egyszerűen »fölmenti« állásától. Mi módon jutottak a párisiak e titokhoz, mi által vannak jobban informálva mint mi azokról, a mik nálunk történnek, illetőleg nem történnek, — arról én nem nyújthatok felvilágosítást, — annyi azonban tény, hogy e hir a táviró útján Párisból érkezett ide, ámbár meg kell jegyeznem, hogy itt nem igen talált hitelre. Hasonló szabású hir volt az is, mely Taskow-Woronzoff herczeget Oroszország diplomatiai küldöttjeként tüntette föl. A herczeg valóban itt tartózkodik, de semmiféle missió nem fűződik nevéhez ; kitűnik ez abból is, hogy a herczeg nem Oroszország felé, hanem Dél irányában fog tovább utazni Bécsből. Ezen kívül a herczeg nem szárnysegéde a czárnak, hanem tényleges szolgálatban levő tábornok, ki jelenleg szabadságidejét élvezi. Az OrOSZ politika legközelebb fordulatot tett. Most, miután Anglia kivételével az összes hatalmakat megtudta magának nyerni, immár a londoni kabinet kibékítésén fáradozik. Sándor czár megbízásából a trónörökös körutat teend Európában, s Livadiából Bécsbe, onnan Berlinbe és Londonba megy, hogy az illető kabineteket személyes befolyásával megnyerje az orosz terveknek. Lord Loftus angol nagykövet Pétervárról a napokban szintén Livádiába megy, s ami nem kevésbé fontos, Ignatiev tábornok visszatért Konstantinápolyba, s ma adja át megbízó levelét a szultánnak. Ultimátumot az orosz nagykövet nem vitt magával, sőt általában azt hiszik, hogy a békealkudozások az angol javaslatok alapján nemsokára ismét megkezdődnek. A catastrópha kitörése tehát talán halasztást szenved. A berlini „Nat. Zeitung« ennek okát Oroszország rendkívül silány pénzügyi viszonyaiban találja. A kincstárnak egyáltalán nincs pénze hosszabb háborút viselni. A portával csak elboldogulna valahogy, mert Pétervárott azt hiszik, hogy gyors diadalt fognak a törökök felett aratni. De bármilyen bonyodalom egy harmadik állammal teljesen kimerítené az oroszok erejét, minélfogva Oroszország csakis a többi hatalmakkal, főleg Németországgal és Ausztriával egyetértve kezdhet actiót. Az orosz pénzügyminiszter legközelebb érkezett ügynökeivel, s azok egyhangúlag azt felelték neki bnery Orosznrsv.á.er mn. elgy sarast, sem kaphat a pénzpiacztól. így tehát az orosz kormánynak most minden áron oda kell törekednie, hogy az összes cabineteket megnyerje magának s izolálja a portát. Kétségkívül e czélra szolgál az újabb halasztás s azt is írják, hogy az angol-orosz egyetértés létrejö. Németország, Ausztria-Magyarország és Olaszország már nagyban és egészben orosz részen állanak. Francziaország a félhivatalos »Ag. Havas« által kijelentette, hogy reá ne számítson senki, mert ő kizárólag beszervezése munkájának szenteli magát. Az angol kormány tehát,mely eddigi is a legkövetkezetlenebben viselte magát, nagyon könnyen tehet egy ugrást az orosz politika felé. Szintén számba veendő, hogy a »Times« máris bűnös balgaságnak nevezi, hogy Anglia vért és pénzt pazaroljon a portáért. A londoni kormány továbbá siet megcáfoltatni a hadikészülődéseiről elterjedt híreket. Hogy azonban mindez az orosz tervek valósítását csak rövid időre fogja elhalasztatni, azt az egész világ közvéleménye bizonyosnak tekinti. A porta körei tisztában vannak a gondolattal, hogy a háború kikerülhetetlen, sőt azt hiszik, hogy ez az egyedüli mód arra, hogy Törökország a végveszélytől megmeneküljön. Mindazok az elemek, melyek ma a török állam belsejében destructív irányban működnek, az orosz hadüzenet esetén Oroszország ellen fognának fordulni. Egy előkelő török miniszter egy párisi barátjának a naipókban ezeket írta : »Három nappal az orosz hadüzenet után az angol hajóraj Konstantin Inápoly előtt lesz, s mi kapunk pénzt, pedig , ez az egyedüli, amire szükségünk van, hogy az orosz támadás ellen megvédjük magunkat.« A fenyegető veszélyekkel szemben a porta a Duna mentén nagyszerű hadikészülődéseket tesz. Mint a »Pol. Corr.«-nak Várnából oct. 14-ről irják, »néhány nap óta a török hadak nem a Duna alsó, hanem felső pontjaira küldetnek. Sulinától Ruscsukig hatalmas csapatcordont vonnak.« Különös figyelmet fordítanak Tulcsa, Izsákcsa és Silistka erődített helyekre. Ez utóbbi fontos vár fölszerelésén már hetek óta dolgoznak ; földművekkel és új előretolt erődökkel fokozzák védképességét. Sumlára is kiterjed a hadügyi kormány figyelme; 40.000 emberre erődített tábort alkotnak, s e vár lesz egy háború esetén a fegyver- és élelmiszer főraktárhelye. Nagyszámú tüzérség jön oda a napokban Konstantinápolyból. A Duna-hadsereg főparancsnokául Abdul Kerim pasát említik; főhadiszállása egyelőre Sumla lesz. Helyette a nisi hadsereg főparancsnokságát Ahmed Eyub pasa veszi át. A legközelebbi hetekben 140.000 embert várnak a Duna mentére Kis Ázsiából. Hir szerint a kormány most keresztül akarja vinni a már régóta elfogadott védrendszert. E szerint a birodalom védereje rendkívüli időkben 970.000 emberre emeltethetik, kik közül 570.000 nizam katona lesz. Eddig mintegy e szám fele van zászló alatt. A porta azt hiszi, hogy szükség esetén 250.000 embert lesz képes a Dunához vetni. A tisztek hiánya s a kincstár végtelenül kimerült volta azonban nagyban meg fogja e tervek valósítását. ímHatzí fön» A szerb fővárosból a »Pol. Corr.« oct. 17-éről következő hireket hoz: A kormány mihelyt a miniszterelnök Deligrádból visszatér, összehívja a skup sti ná t; az ülésszak rövid lesz s a kormány csak azon pénzeszközök előteremtését fogja sürgetni, melyek a téli hadjárat folytatásához szükségesek. Az Ibarhoz October 17-én két zászlóalj orosz ment; ezután az összes oroszokat oda küldik s Nowoseloff tábornok alatt 6000 főnyi orosz sereg fog alakíttatni. A jövő héten Kladovon át hat teljesen fölszerelt sobnyakozákságot várnak, kik szerlövegeket is hoznak. Kosniczát és Lesniczát nagyban megerősítik. Mindegyik hely három reboutot kap 32 ágyúval. Oct. 14-én a kragujeváczi fegyvertár munkásait ismét 400 emberrel szaporították. A Drinasereg főparancsnokságát szintén Csernajeff veszi át; jövőre csak két önálló hadsereg lesz : az Ibarsereg Novoseloff s a Moravasereg Csernajeff tábornok vezetése alatt. A „Pesti Napló“ tárczája, Barbassa nagybátyám. Irta Marie Xioliard. (Francziából.) XIV. (Folyt.) Kedves Lajosom, megmondjam-e, hogy ezen egész ügyben mi a legfurcsább eredmény ? Ugye, meg ? Megígértem, hogy ezen lélektani tanulmány őszinte lesz, semmit se fogok elhallgatni. És ha helyzetemet szemügyre veszem, úgy találom, hogy az a titkos viszony Kondré-Gállal, a tiltott gyümölcs élvezése még a legkitűnőbb mindabból, amit eddig felfedeztem. Azt mondhatnád, hogy a féktelen epicureismus tapasztalatai megrontották lelkemet, hogy vonzódom a képmutatás, a hazugság afelé, hogy a gyermekes álnok árulás fásult szívem rész hajlamait új életre kelti. Valószínű, hogy ezt fogod mondani. Csak azt szeretném, ha nyíltan ugyan, de kevésbé nyersen fejeznéd ki magad. Utóvégre is nem kívánod tőlem, hogy az efféle gyengékről is adjak számot. Tudom, mit akarsz mondani; azt, hogy himeretlenül jellemezzük e dolgot.........A bölcsen kifejtett elvek daczára, az elvállaltam kötelesség ellenére, mely szerint t. i. egyenlően fogom szívemet feleségeim közt szétosztani, mégis csak kiszemeltem egy kedvenczet. Csakugyan ezt tettem volna? Nem tudom. De ne gáncsoskodjunk. Való-e, hogy a nyugodt hirhatás szirtje a szerelemnek ? Való-e, hogy az akadály megpillantása sarkal? De ne kutassuk mindenütt a következetlenség kisebb-nagyobb mérvét. — Legegyszerűbb lesz, ha ezt a végzet művének tekintjük. Rászalhatod-e, hogy a hiú elméletet feláldoztam a magasabb érdek kedvéért? Mert tény, hogy ez a tettetés, titkolózás, a rejtett találkák új zamatot adnak kettőnk szerelmeskedésének. Csak látnád, hogy viseljük magunkat »a többiek« jelenlétében. Milyen fogásokkal élünk, hogy lopva egy-egy mosolyt vethessünk egymásra, vagy az árnyékban megszoríthassuk egymás kezét, aztán Kondré Gul mily fünhéjázóan néz társnőire, kik azt hiszik, hogy most már nyugodtak lehetnek. Mikor például négyszemközt vagyunk: — Szaporán — mondja — most nem látnak a feleségeid. — És nyakamba borul. Az érzelmek egész új világa tárul fel előttem e szavak hallatára; a szerelemnek egy sajátságos formája, melyet csak a háremi nevelés hozhat létre. Kondjé-Gul szive megnemesült, de a régi, hagyományos eszmevilág alól nem emancipálta magát; többi feleségeimmel nem gondol. Esze ágában sincs azt kívánni, hogy fukar legyek és ne engedjek meg magamnak kis fényűzést, ne tartsak néhány odaliszket. Felfogása szerint Hadidjé, Zuhra és Nazli házamhoz tartoznak, a rendes családi élet tényezői , de ő Kondjé-Gul, ő titkon bír. »Rejtett utakon, éjjelnek idején lopózom szobájába, mikor a ház népe elaludt.« Azt fogod mondani, hogy ez gyerekség. Hjáb, kedvesem, ilyen apró semmik alkotják a boldogságot, a képzelő erő segítségével. Titkos összejöveteleinken a nyílt és ébereszű Kondré-Gulban ezer és ezer bájt fedeztem fel, melyről eddig sejtelmem se volt. Oly különös varázsa van ez alázatos, félénk rabnői szerelemnek, melyet egy ragyogó álomkép elvakít. Keleties felfogása, gyermeteg babonasága és a kezdetleges fogalmak, melyeket az európai világnézetből már-már megszerzett, szívében és szellemében a legsajátságosabb ellentétet képezik. Olyan volt, mint a madár, mely egyszerre érezni kezdi, hogy szárnyai vannak, de még nem mer a magasba szállani. Mindehhez gondold még hozzá a lángoló szenvedélyt, melyet tán a magány, vagy a kivívott győzelem lobogtatott fel és ha maga viseletemet rászallni fogod is, legalább tudod, hogy mily csáberő ragadott a bukás felé. Forozatban nagy hir van: a tevék megkerül-ttek. Picklock kapitány levele tudatja velünk e hírt. A bácsi roppant megörült ennek, elutazunk Marseillebe a tevékért. Nagynéném meg egy nagy jótékonysági vállalatba kapott. Morand t. i. pár évvel ezelőtt ásványos vízforrást fedezett fel, mely valóban kitűnő hatással volt arra a pár emberre, aki ezen zugba vetődött. Szóba hozták, hogy a betegek számára kórházat kellene építeni. Nagynéném azonnal elhatározta, hogy a pénzt én adom ide vagy pedig nagybátyám. Százezer frankba se kerül az egész. De hogy ez adomány kétkedésnek ne lássék, úgy történt a megállapodás, hogy gyűjtést indítanak, és a jótétemény a közadakozás művének fog feltűnni. A profet néhány megyei tanácsos kíséretében ellátogatott a kastélyba, nagynéném pedig bizottságot alakított. Természetes, hogy én vagyok a titkára, de hogy ki a tevékenyebb közülünk, azt mondanom se kell. Anynyi bizonyos, hogy a néniből jó államférfin lehetett volna. XV. Barátom, egy kiválóan komoly esemény a legnagyobb zavarba hozott. Múlt reggel a néni ismét a gyűjtésekkel foglalkozott. — André, mondá nekem, kisérjen el, szükségem van önre. Csakhamar a hintóban ültem és indultunk a kastély nagy fasorain át; azt hittem az orvoshoz vagy Cambulinékhoz megyünk. Midőn a rácsozathoz ért, Bernát a kocsis megfordul és kérdi hogy hova hajtson. — El-Nouzhába, mondja a néni. — Micsoda ? kiáltott fel Mohamed Azishoz ? — Igen, feleli a néni ő Exolájának neve igen jól venné ki magát a gyűjtő ívén, arról fog tanúskodni, hogy külföldön is szép összeköttetéseink vannak. — Hova gondol ? egy mohamedán ? — Az ő adománya csak oly jól fog esni a betegeknek mint egy keresztényé. — De ő igen visszavonultan él, a látogatás meg fogja lepni. — Ön ismerős vele, be fog mutatni neki, ezért hoztam magammal; azt hiszem, correcte járok el. Igaza volt, be vagyok hálózva és nem tudom , mit szóljak; éles szeme csakhamar észrevenné habozásom gyanús voltát. Azt is tudtam, hogy a néninek voltakép más a czélja, ki akarta elégíteni kiváncsiságát, mely már rég faggatja. Hogy küzködjem e makacs kívánság ellen? Miféle elfogadható ürügyet mondjak, hogy lebeszéljem ezen teljesen igazolt látogatásról ? Meg vagyok fogva, nincs más reményem, mint az, hogy Mohamed Azis ügyesen viseli magát és törökül beszél, ami megnehezíti a társalgást, nekem pedig megkönnyíti a helyzetemet. A hintó tovarobogott, a néni pompás hangulatban van. Nekem elég jól sikerült zavaromat eltitkolnom. A legnagyobb veszély el van hárítva, miután a néni a főkapun jön El-Nouzhába. A felamlik, hol Mohamed lakik és bennünket majd elfogad, török szokás szerint teljesen el van különítve a háremtől, melynek még a kertje is el van rejtve a kiváncsi szemek elől. Negyedórás kocsizás után ő exolája lakásához értünk. A kapu, mint rendesen, be volt zárva. Az inas leszáll, csenget, — senki se felel. Újra éledek, de a néni háromszor húzatja meg a csengetyűt, mire Mohamed egyik cerberusa megjelenik a kis ajtónál. — Itthon van Mohamed Azis az ő exolája ? Jelentse be neki Peyrade André urat. Cerberus rám ismer és haboz. Ki akarja nyitni a kaput, de én intek neki, hogy csak engedelmeskedjék a néninek. Ha bejelentenek bennünket, Mohamed majd vigyázni fog magára. — Nem kell az udvarba hajtatni, mondja a néni, majd gyalog megyünk a pázsiton, ha az megvan. — Szálljunk le; ha ő exclája nem találna is elfogadni, meglátom a parknak legalább egy részét... Furcsa egy gondolat is volt az a kapitánytól, hogy ezt a gyönyörű kastélyt bérbe adta. Minden teketória nélkül bementünk az udvarba. — A sycomorok igen szépek lettek, — jegyzi meg a néni. E perczben meglátom Mohamedet, ki már felénk tart. — Ah! Ő exolája még most is a hívők viseletében jár. Siessünk hát feléje. A veszély tetőpontra hágott, nincs menekvés összeszedem magamat és Mohamed közelébe érve, előre futok. — Vigyázz, súgom neki gyorsan. Ez nagynéném, mit se szabad gyanítania. Következett a kölcsönös bemutatás; török-olasz nyelven beszélek. Mohamed is ily nyelven mond valami méltóságos, érthetetlen bókot, de a néni folyékony török beszédben felel neki. El vagyok veszve. Bementünk a selamlikba. A néni elmondta idejövetele czélját. Meg kell jegyeznem, hogy ez a buta Mohamed a legmulatságosabb komolysággal játsza el szerepét, hanem kissé félénk, mintha eszébe jutnának a botütések, melyekkel a bácsi őt betanította. Mindig reá néztem, ő is fészkelődött és hol a nénire, hol meg reám nézett. Arczáról csak úgy csurgott a veríték. Egy intésemre megígérte, hogy ő is aláír bizonyos összeget. Már már könnyebben kezdtem lélegzeni, de ekkor a néni a lehető legudvariasabb hangon megjegyzi, hogy meg akarná látogatni ő exolája leányait, igen szeretne velük megismerkedni. Meg valók rémülve. Tagadólag válaszolni nem lehet, mert ez a legnagyobb sértés; ezt ő igen jól tudta, mert ismerte a mohamedán szokásokat. Mohamed nem jött ki sodrából, felkelt és azt mondá, hogy tudatni fogja velük e nagy szerencsét. Meg valók nyugtatva, a bohó igen kitűnően játszotta szerepét, nyilván nem először lett a helyzet ura. — Szeretne engem követni, mondá a néni, midőn Mohamed kiment. — Bizony felelem könyedén. De ha a leányok atyjukra ütöttek, akkor inkább itt maradok. — Ohé, ezt a törököknél sohase lehet tudni. (Folyt, köv.) Budapest, October 20. (A képviselőház pénzügyi bizottságának) mai ülésében folytattatván a közoktatásügyi tárcza budgetjének tárgyalása. T r e f o r t miniszter felszólítására Mészáros minisztertanácsos bemutatá a műegyetem szállásbérletének meghosszabítása iránti szerződést, mely szerint a bérlet — az eredeti, 46.800 frt bérlet mellett — még 5 évre meghosszabittatván, csak 1882- ben fog lejárni.• Wahrmann szeretné tudni, mind indokból történt, hogy a legkedvezőtlenebb időkben kötött eredeti szerződés negyed fél évvel a lejárat előtt az eredeti bérösszegért hosszabbittatott meg. Trefort miniszter megjegyzi, hogy idején gondoskodnia kellett a műegyetem elhelyezéséről. Az áthurczolkodás más helyiségbe roppant nagy öszszeget vett volna igénybe. — Csengery nézete szerint az ily bajoknak csak akkor lehet véget vetni, ha a bérösszegnek megfelelő tőkével maga az állam épít alkalmas helyiséget. Kellő elővigyázat mellett jelenleg sokkal olcsóbban lehet építkezni, mint a múlt években, s még a szédelgés előtti időkben is. Trefort miniszter is visszásnak tartja a helyzetet, hogy egy polytechnicum bérházban helyeztessék el, s szükségesnek véli, hogy ily irányú kezdeményezés tétessék. Eljárásáért elvállalja a felelősséget. Hefy megdöbbentőnek mondja ez eljárást, értené a meghosszabbítás siettetését, ha a bérlet olcsó lett volna. Nem veszi tudomásul e tényt, melyet természetes uton megérteni nem lehet. Puszky figyelembe veendőnek tartja, hogy a kormány 1874-ben nagy építkezési tervvel nem léphetett fel. Hozzájárul Csengery azon indítványához, hogy a minisztérium jelentést tegyen a polytechnicum számára a bérnek megfelelő tőkével emelendő épület tárgyában. — Simonyi E. a szerződésből úgy értvén, hogy az csak a törvényhozás fenntartásával leend érvényes, e végett a szerződést a törvényhozás elé terjesztendőnek véli. Somssich sajnálja, hogy a ház határozata szerint a megújítási szerződés előlegesen be nem mutattatott, de ha az most elvettetik, egy év alatt nem lehet új épületet emelni, s a kényszerhelyzet szerű megtartására a régi szerződésnek. A bizottság végül abban állapodott meg, hogy a szerződést a ház elé fogja terjeszteni, s egyszersmind — Csengery indítványa értelmében — a minisztert utasítandónak javasolja arra, hogy idején tegyen jelentést a polytechnicum czélszerít és állandó elhelyezése tárgyában. Mészáros m. tanácsos felvilágosítást ad a tanárképezdék növendékeinek előmenetele tárgyában. — Wahrmann megjegyzi, hogy a növendékek csekély előmenetele nem nyújt garantiát az iránt hogy a növendékekből, kiknek az ország évekig ösztöndíjat ad, használható tanárok válnak. — Pulszky egy kimutatásból nem tarja egy intézet eredményét igazságosan megítélhetőnek, s abból, hogy egy intézet kevés kitűnő bizonyítványt ad, inkább annak előnyére lehet következtetést vonni. A bizottság tudomásul veszi a jelentést. Felhíván egyszersmind a minisztert, hogy költségvetésének indokolásában jövőre a növendékek előmenetelét tüntetné fel. A tárgyalás további részleteiről reggeli lapunk hoz tudósítást.* * * Reggeli számunk tudósításában egy szónak sajtóhibából történt kimaradása folytán tévedés csúszott be, melyre vonatkozólag e sorokat vettük : Tisztelt szerkesztő úr! A »Pesti Napló« mai számában a pénzügyi bizottság ülséről írt tudósításban az mondatik : »Csengery helyesli azon irányt, mely a műegyetemet nem általános fensőbb tanintézetnek tekinti, hanem szakiskolává akarja alakítani.« — Épen az ellenkezőt mondottam. Ezen ülésben többször, határozottan kijelentettem, hogy nem helyeslem azon intézkedéseket, amelyek tudományos egyetemünket a középiskolák színvonalára szállítják alá; nem helyeslem azt az irányt, mely a műegyetemet, fensőbb tudományos tanintézetből, egyszerű szakiskolává kívánja sülyeszteni. Midőn e helyreigazítást, amelyre részemről nagy súlyt helyezek, közöltetni kérem, tisztelettel vagyok stb. Budapesten, 1876. oct. 20. Csengery Antal. (A »Times«-ből.) A »Times« belgrádi leveezője kijelentvén, hogy Szerbiában más nem létezik, csak orosz befolyás, igy folytatja érdekes levelét: »A Belgrádban levő diplomaták várják a háborút. Van köztük eltérés, de csak az őidőre nézve. Egyik azt hiszi, hogy a nagy háború tavasznál előbb nem kezdődik; mások azt tartják, hogy haladéktalanul meg fog kezdődni. A téli hadjárat clanceai szaporodnak. Oroszország és szerb szövetségesei sokat várnak attól. A belgrádi partokon tömérdek hadi készlet áll fölhalmozva. Szerbiát kétségkívül szidalmazni fogják a már visszautasítottnak tekinthető javaslatokkal szemben tanúsított magatartása miatt, — de a szidalom tulajdonképen más hatalomnak szól. Szerbia — kivéve hogy csatatérül szolgál — semmi másban nem ura magának. Lelke nem az övé. Minisztérium csak azért áll fönn, hogy szerb nyelven registrálja a Pétervárról jövő rendeleteket s talán illő is volna már, hogy Ristics ur Gorcsakoff herczeg bureaujába költöztesse minisztériumát.« A levelező Ausztriára vonatkozólag igy nyilatkozik : Ausztria kétségkívül zavarban lehet, de ha bátran neki vág, még segíthet magán; ha előbb tette volna, a dolgok nem fejlődhettek volna idáig. Ausztria nagyon is félt szakítani Oroszországgal. Mutatja ezt nemcsak diplomatiája, hanem az a sajnos tény is, hogy engedte a hadiszereket átszállíttatni Magyarországon keresztül Szerbiába. A levelező alaptalan hírnek mondja azt, hogy Belgrádban a német légió már megalakult. Beszéltek olasz önkényesekről, garibaldistákról is. Levelező szerint mindössze 15 van e fajtából. »Csak a rosz akarat mondhatja, hogy ez az egész mozgalom nem tisztán orosz jellegű.« (A »Journal des Débats«) a helyzetről ekként nyilatkozik : »Nem kételkedünk az orosz kormány őszinteségében, de félünk, hogy el hagyja magát ragadtatni a közvélemény által, mely kezdetben mesterségesen élesztetett ugyan, de ma a nép valódi érzelemnyilvánulásának látszik. Soha senki nem méltányolta annyira Sándor czár szilárdnak látszó elhatározását, a békét fenntartani, mint a franczia sajtó. Oroszország 1856 óta bámulatos erőt fejt ki, szervezte hadseregét, rendezte pénzügyét, fejlesztette iparát. Az európai müvelt államok színvonalára iparkodott emelkedni s kifejleszteni törekedett az óriási birodalom lappangó erőit. II. Sándor czár örök dicsősége lesz az, hogy e nagy müvet kezdeményezte. De nem szabad azt hinnünk, hogy Oroszország befejezte a nagy müvet, melyet megkezdett, s hogy veszély nélkül rohanhat egy nagy háborúba. A háború óriási vihart idézne elő, mely egy még nem befejezett épületen töltené boszuját. Feldöntené azt, mi már felépült s megrendítené az új szervezés alapjait. Azok, kik Oroszország igazi barátai, figyelmeztetni fogják azt pénzügyi helyzetére, ázsiai viszonyaira, pánszláv eszmék által áthatott társadalmára, Lengyelország és Németország jövendő érdekeire. Valóban szomorú volna látni, hogy II. Sándor czár civilisatorius nagy és szép művét mint fenyegeti végveszéllyel a felidézett háború, melynek kiterjedését és következményeit senki sem tudhatja előre. Mi a béke politikáját ajánljuk az orosz kormány figyelmébe, melynek eddig ez a politika volt legnagyobb érdeme. (Az orosz-olasz szövetségi tervezet.) Rómából írják, hogy ott mérvadó körökben a lapokban felmerült orosz-olasz szövetségi tervezetet nem tartják elég komolynak arra, hogy azzal szemben nyilvánosan állást foglaljanak. Melagari külügyminiszter megvetőleg hallgat az egész dologról Az ezen ügyben hozzá intézett interpellációra csak annyit felelt, hogy Ausztria-Magyarország és Olaszország között a lehető legbarátságosabb viszony áll fen. Ehhez járul, hogy Bécsből még nem vettek észre-