Pesti Napló, esti kiadás, 1876. november (27. évfolyam, 236-262. szám)
1876-10-18 / 250. szám
250. szám. Budapest, Szerda October 18.1876. 27. évfolyam. Szerkesztési iroda.: Barátok tere, Athenaeum-épület,. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. ------Kiadó-hivatal: barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt, — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetéseit szintúgy mint előfizetések a Pesti IS Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők: Budapest,, October 18. A helyzet folyton bonyolultabb lesz s a diplomatia működése a nagy catastrophát már nem fogja többé elháríthatni. A hatalmak kezdenek állást foglalni a küszöbön levő orosz-török összeütközéssel szemben, s kétségtelen, hogy az angol diplomatia még egy kísérletet tesz, hogy a kabineteket az orosz actio meghiusítására bírja. Hír szerint Derby gróf felhívta a portát, hogy néhány napra halaszsza el az eldöntést, míg a londoni kormány Francziaországgal egyetértésre juthat. A franczia kormány kétségkívül támogatja is az angol politikát, de csak bizonyos határok közt. Arra általán nincs kilátás, hogy Francziaország valami komolyabb actiót is támogatni fogna. Olaszország pedig ezúttal egészen az orosz kezébe vetette magát.A »Nat. Zig« szerint német jól értesült körökben bizonyosnak tartják, hogy az olaszok »minden körülmény« közt Oroszország részén lesznek. Ami a német politikát illeti, ez az officiólus nyilatkozatokból ítélve föltétlenül orosz részen áll. A »Nordd. Alig. Ztg« ma jött száma telve van russophil nyilatkozatokkal. Lapja élén egy rengeteg hosszú pétervári levelet közöl, melyben Bismarck herczeg s Németország agyba-főbe dicsértetik, s melyben elő van adva, hogy Oroszország békét akar s nem kezdhet novemberben háborút. E levélnél azonban sokkal fontosabb az, amit a »Nordd. Alig. Zig« a »Times« azon felhívására felel, hogy Németország Angliával szövetkezzék, s mentse meg Európa békéjét Oroszország ellen. Erre a német lap következő csípős választ ad: Ha a »Times« maga nem emlékezett volna meg róla, minekünk kellene emlékezetébe visszaidézni, hogy a Spree és a Duna mellett még olyan emberek laknak, kik abbeli ítéletüket : ellenségnek vagy jó barátnak tekintendő-e Oroszország, nem a »Times« naponként változó nézetétől teszik függővé. Ami a német birodalomnak ajánlott angol szövetséget illeti, a »Times« úgy látszik ignorálja a három császár szövetségének tételét, melyhez csatlakozni Angliának mindenkor szabadságában áll. Mi természetesen nem tudjuk, hogyan gondolkozik Bismarck herczeg a »Times«-nak kétségkívül nagy félem által sugallott felhivásáról s még kevésbé tudjuk azt, hogy a »Times« az angol kormány nézetének ad-e vele kifejezést. De azt az egyet tudjuk, hogy Bismark herczeg külpolitikájában számba veszi a német nép legbensőbb érzelmeit, amely azon magatartás után, amelyet Anglia és az angolok 1870-ben és azóta Németország ellen követtek, az angol szövetséget Oroszország ellen nem támogatja. A német népben épen nem élnek oly érzelmek, amelyek a német politikát arra bátoríthatnák, hogy Anglia részére kiszedje a gesztenyét, s ha a »Times« változásokat tart szükségesnek Törökországban úgy valósításuk iránt kétségkívül rosz helyre fordult Berlinbe. Németországnak nincs benne érdeke, hogy a keleti kérdésben vér- és pénzáldozatokat hozzon. 1870-ben — minden megnehezítés mellett is magunk végeztük a dolgunkat s azután magunk csináltuk meg a számlát is. Anglia tehát Németországban nem találhat olyan üzlettársat, aki az angol keleti politika nyereség- és veszteség-számláját vele megosztani hajlandó lenne. A »Nationality« szintén visszautasítja a »Times« felhívását.Az angol lap elfeledi — írja a »N. Zig« — hogy az talán fölötte nagy áldozat lenne, amit Németországtól előtte elsősorban és közvetlenül idegen érdekek javára kivánnak. Németország ereje magában véve sem jogot nem ad neki, sem kötelességévé nem teszi, hogy a saját nyugalmát mások előnyének fenntartása czéljából koczkára tegye.« Végül Ausztria-Magyarországról ugyane lap azt írja, hogy Albrecht főherczeg és pártja nagy erőködést tesz Andrássy gróf megbuktatására. A katonai párt feltétlenül megegyezett Oroszországgal, mig Andrássy gróf a többi hatalmakkal akar menni. Annyi bizonyos — írják e lapnak — hogy a válság vagyis az, hogy az »orosz barátok« vagy pedig a magyar politikusok diadalmaskodjanak-e a császár tanácsában — Bécsben acuttá lett. Mint Ruscsukból oct. 13-ról a »P. C.«nek írják, török körökben a román hadi készülődések nagy bizalmatlanságot keltettek. Nem a román haderő, hanem az, aminek takarójául szolgál, nyugtalanítja a kormányt. Rifat pasa kormányzó parancsot kapott, hogy a fegyverfogható tartomány férfilakosságát összeírja. A konstantinápolyi főhaditanács elnökét vagy alelnökét várják legközelebb Ruscsukba, a ki a tartomány védseregét szervezni s a fontosabb pontokat védelmi állapotba helyezni fogja. Tulcsánál és Isakcsánál sánczokat építenek, a dunai várakat fölszerelik s tüzérséggel látják el. A Tuna-tartományban 18,000 tatár és 30,000 cserkesz lakik, ezekből kikerül vagy 15,000 ember. De a tatárok nem igen hasznavehetők, a cserkeszektől pedig rakonczátlankodásuk miatt félnek. Tervben van, hogy a Kaukázushoz küldik őket, a Dunához pedig kurd lovasságot hoznak. Legközelebb két hadosztály érkezik meg, amelyet Tulcsa és Lompalánka közt fognak elhelyezni. Azt hiszik, hogy nagy háború esetén maga a szultán veszi át a főparancsnokságot. Az OrOSZ közvélemény tevékenységéről a szlávok érdekében a »Pol. Corr. « Odessából ismét érdekes közléseket hoz. Eddig az oroszok főleg Szerbiát támogatták. Ennekfolytán Boznar Petrovics-Wesseliczki bejárta Oroszországot és segélyt kért Montenegro számára is. Több hajó élelmiszerrel megrakva indult el legközelebb Odessából a dlalmát partokhoz, honnan a nagyszerű ajándék Montenegróba fog szállíttatni. Ezen kívül 3000 főből álló orosz légió fog oda küldetni; most toborozzák a legénységet ; a tireri kormányzóságban két, Kievben három toborzó hivatal működik e czélra, s nemsokára teljes lesz a légió. A városok igen jelentékeny összegeket szavaznak meg e czélra. A szláv bizottságok egy gőzhajótársaságtól két gőzhajót béreltek, melyeket kizárólag arra fognak szolgálni, hogy az önkényteseket Szerbiába szállítsák. A nikolajewi hajógyárban rendkívüli tevékenység uralkodik. Három most épülő corvetnek a legrövidebb idő alatt el kell készülnie. Vesakow erődítményein a legszorgosabban dolgoznak. Miyutin hadügyminiszter és Totleben tábornok a két nagy előre tolt erődből álló erődítményeket személyesen megtekintették. A h©rCZ egovillai lázadók egy része hír szerint meghódolt. A lubinyei és nevesinyei kerület lázadói, — mint a török tudósítások mondják — lerakták a fegyvert s visszatér A „Pesti Napló“ tárczája. Barbassa nagybátyám. Irta Marie Uchard. (Francziéból.) XIII. (Folyt.) Kondré Gul bezárkózott szobájába; mikor hozzájöttem, a felbontott ágyon ült, melynek párnáit, úgy látszik, a kétségbeesés dühével tépte ide s tova; egész leverten ült itt, komor tekintete a földre szegezve, kezei a térdre ejtve. Arczán és nyakán észre vehettem Hadidjé körmeinek nyomait. Mikor beléptem, meg se mozdult; odamentem hozzá és ünnepélyes hangon kérdem: — Szerencsétlen, mit miveltél ? A nő hallgatott, mozdulatlanul maradt, szemei a földre szegezték. — Ilyen tett után még csak nem is felelsz ? folytatom. — Miért szereted?.........mondá végül vad hangon. — És miért szeretnélek téged ? felelem, holott gonosz jellemed, féltékenységed, engedetlenségre, bűnre visznek ? holott czivakodást és egyenetlenséget támasztasz! Kondré-Gul e szemrehányás hallatára felugrott, elém állott és szemem közé nézett. — Eszerint nem szeretsz többé ? fakadt ki hevesen. E válasz némi zavarba ejtett. — Most nem erről van szó. Most arra felelt, hogy miért követted el azon bűnt ? — Ha nem szeretsz, akkor mondd meg nyíltan és én meg fogok halni. Mit vétettem, hogy Hadidjét jobban tünteted ki ? Talán szebb ő mint én ? Ha rútnak találsz — folytatá a kétségbeesés hangján — mondd meg, akkor a tóba vetem magam és nem látsz többé soha. — De én nem ezt mondom, folytatom és más irányba akartam a párbeszédet terelni. — Akkor mit lobbantasz szememre ? Hát jobban szeret Hadidjé, mint én ? — Itt nem az én vagy a Hadidjé érzelmeiről van szó, hanem a te erőszakoskodásodról és a tőrcsapásokról ! — Miért mondta, hogy őt jobban szereted mint engemet? viszontá most. — Csakugyan ezt mondta ? — Igen ! Sőt azt állitá, hogy megesküdtél erre. Én nem akarom hogy mint rabnőt szeress, könyveidből azt tanultam, hogy nálatok a nők meghaltak, ha viszont nem szerettetnek; ha nem szeretsz többé, akkor meg fogok halni! Azt mondod egykor, hogy nekem is van oly szívem, lelkem és eszem, mint nekik, és hogy a szerelem a nőt a férfiúval egyenlővé teszi. Hálátlan, mered-e állítani, hogy nem szeretlek ? Tán féltékeny voltam Zuhra és Nazlira ? Miért épen, hogy Hadidié az első ? Ha nem kellek többé, folytatá kitörő fájdalommal, akkor vágasd le a hajamat, nyirasd le szempilláimat és tégy a szolgálók közé. E szavaknál odaborult lábaimhoz és görcsösen átkarolta azokat; szemeiből könnyek omoltak kezemre, melyet csókokkal árasztott el. Oly őszinte oly igazi fájdalmat mutatott, hogy egész elérzékenyültem. Láttam,hogy e szenvedély mellett,melyet a féltékenység vakká tett, hasztalan beszélek neki arról, hogy bűnt követett el. Nem figyelt reám. Csak saját fájdalmát érezte. — Nem szeretem többé őt, hanem csak Hadidjét! — Váltig ezt beszélte, szívszaggató zokogással: megszántam szegényt; elfeledtem hogy voltakép miért jöttem ide*; meg nem állhattam, hogy egy odavetett szóval feltevései ellen ne tiltakozzam. Alig hogy e szót kimondtam, felkiáltott: — Igaz ez? Te szeretsz, megesküdnél rá! Most beláttam, hogy erélytelen valók, de már késő volt. Kondré-Gul egyszerre felvidult és megölelt. Szigorú akartam lenni, de hasztalan tusakodtam az őrült féltékenység kitörései ellen. Nem hallgatott reám, a túláradó érzelem hevével, lángoló ékesszólásával esedezett, panaszkodott. Egy pillanatra azt hivom, hogy visszatereltem a józan felfogáshoz, megértetem vele, hogy méltán neheztelek reá. — Igaz, hogy balga valék. Már három nappal ezelőtt kellett volna lábaid elé borulnom! Ha tudnád, mennyire fájt a te hidegséged! Látod amint most bejöttél, épen azon tűnődtem, mikép ölhetném meg magam, miután elvesztettelek , de te megbocsátottál, nemde ? Nem, nem, ne beszélj róluk, folytatá sebesen, midőn észrevette, hogy felelni akarok. Jól tudod, hogy én különb vagyok náluk, de nem a háremi szerelemre idomítottad szívemet. Én is úgy szeretlek mint ők. De te szeress úgy a hogy akarsz, legyek szolgálód, ha úgy akarod. Büntetésül zárj el, én csak annyit kívánok, hogy láthassalak, szerethesselek. Igaz, nem helyesen tettem, hogy Hadidjét megvertem, de hisz magad is akárhányszor mondod, hogy vad vagyok . . . Ám legyen taníts meg vallásodra, érzelmeidre . .. Mondd meg milyennek akarsz, mondá végül oly szelíden, oly szeretettel, hogy egészen elérzékenyültem. Ez a szenvedélyes ékesszólás, melyre soha se hittem volna képesnek, melyet most hallottam először, egészen megbűvölt. A lélek pillangója kibontotta szárnyait, Psyché szerelemre ébredt, nem oly szenvedőleges, kóbor szerelemre, mely csak az érzések, a kéj felébredése, hanem a szív szerelmére, mely a lázas szenvedélyek és örömek egész világát zárja magába. Meg valók lepetve és valami új bűbáj hatását érzem. Lajos, mit mondjak ? Egy óra leteltével elfeledtem mindent: az összeveszést, a féltékenységet, a bűnt és ennek megfenyítését. Utóbb megfontoltam, hogy ez milyen vereség reám nézve és hogy e furcsa magaviselet sok zavart támaszthat. Azt csak nem szabad feleségeimmel észrevétetni, hogy amaz erőszakos jelenet, a tőrcsapás, melyet a szegény Hadidjé kapott, nem büntetést, hanem kibékülést vont maga után, hogy jelenjek meg az áldozat előtt, melynek igazságot kell szolgáltatni ? Annyira mégse szabad megsérteni a jog látszatát, hogy a merényletet teljesen megbocsátom neki: mit szólnának akkor Zuhra és Nazli ? Vége lesz tekintélyemnek. Gyengeségemet tehát minden áron leplezni kell, legalább is addig, míg a szenvedélyek kissé lecsillapodnak. Kondjé-Gul bocsánatot kér Hadidjétől és kibékül vele. De alig kezdtem ezekről beszélni, máris azt kelle tapasztalnom, hogy Kondré-Gul kiaknázza a győzelmet, büszke arra, hogy meghódított és hallani se akar afelől, hogy magát a gyűlölt versenytárs előtt megalázza; hiába beszéltem neki, hogy az én méltóságom, az illem és az igazság így követelik ezt. Ő ragaszkodott a kivivott előnyökhöz és mit se akart győzelméből engedni. Csak nagy nehezen tudtam vele megértetni, mily súlyos helyzetben vagyok. — No hát tudod mit, mondá ekkor, valami pompásat fogunk cselekedni. Ők azt fogják hinni, hogy nagyon összeszidtál és ez igaz is, mert mikor idejöttél, igazán rosz voltál. — Tán nem érdemelted meg ? felelém. — Hallgass, mondá és gyermekmódra befogta számat, már megint kezdesz! . . . Hadd mondjam el tervemet. — Lássuk hát a medvét. — Mondd meg nekik, hogy kérlelhetlen voltál és hogy úgybántál velem, mint egy gyűlöletes teremtéssel .... Én meg úgy fogok tenni, mintha még jobban haragudnál reám. Mikor látnak bennünket, duzzogni fogunk, elhitetjük velük, hogy szakítunk egymással és te elhatároztad, hogy hazaküldesz, eladsz. —T Milyen gondolat! — De kérlek! Ez oly pompás lesz ; úgy fognám magam érezni, mintha jobban szeretnél engem, mint őket. — Tán mert megcsaljuk. — Úgy van, mert rászedjük őket, kiáltott fel nevetve. Egyébiránt azt csak belátod magad is, hogy máskép nem tehetek. Azt mondom, hogy én attól az átkozott Hadidjétől sohasem fogok bocsánatot kérni. El kellett fogadnom ezt a kisegítőt, mert így legalább megmarad a decorum. Midőn Kondré-Gult elhagytam, visszatértem a kastélyba, hogy feleségeim mit se gyanítsanak. Másnap némi aggodalommal jöttem a hárembe, de csakhamar megnyugodtam, a hurik közt teljes egyetértés uralkodik. Kondjé-Gul távollétéből azt következtették, hogy egészen kegyvesztett és nemsokára haza is küldöm. Sőt megtudtam azt is, hogy Kondjé-Gul testén kék foltok mutatkoztak (maga festette) és a nő azt beszélte Nazlinak, hogy én megvertem. Hadidjé kissé büszke volt a kapott sebre, érdekessé akarta magát tenni, mint ama , tragédia hősnője. Mindössze kis karczolást kapott. Az utóbbi napok viharai után ez a reggel idilli csendben folyt le. A harmónia teljesen helyreállott, mikor elhagytam a három cadinát, meg voltak győződve, hogy kellő igazságot szolgáltattam nekik, ugyannyira, hogy a gyűlölt versenytárstól már nem kell tartaniok. Meg voltam elégedve én is, hogy a kellemetlen ügyet ily szerencsésen bonyolítottam le; visszatértem a kastély felé; a park sűrűjében egyszerre meglátom Kondjé-Gult, felém futott és karjaimba veté magát. — Hogyan te itt ? mondom. — Igenis, látni, megölelni akartalak, szólt örvendezve, hallani akartam tőled, hogy szeretsz. — De bobó, hátha meglátnak. — Dehogy! az ablakon ugrottam ki; a verandah mögé bújtam, hogy Mohamed észre ne vegyen és aztán lesbe álltam. Ne haragudj, most láttalak, és visszamegyek, hogy semmi gyanú se legyen. Ugye igazam van... Azután te is eszetlen légy, tévé még hozzá fontoskodva és elfutott. XIV. Az események óta, melyeket az imént elbeszéltem, nyolcz nap telt el. Háztartásomban rendszeresítve van az ármány. Egyik cadinával titkos viszonyom van, Kondré-Gul hidegséget tetet, olykor mélabúsnak mutatja magát, hol meg gőgösnek. Roppant tetszik neki ez a szerep. Két-három napi elzárkózás után visszajött a hárembe és egész cinicusan beszéli, hogy nemsokára elutazik. Úgy vagyunk egymással, mintha már elváltunk volna, de mint művelt emberek a helyrehozhatlan viszály daczára a legudvariasabban beszélünk egymáshoz. Hadidjé, Zuhra és Nazli biztosnak hiszik a győzelmet és csodálják magasztos részrehajlatlanságomat. (Folyt. kör.) tek falvaikba. Ellenben Laristából jött hirek szerint még a hó elején néhány albániai falu lakossága fegyvert fogott. A lázadás nem igen komoly ugyan, de a kormány nagy elővigyázati intézkedéseket tesz, a gyanús helységekbe katonaságot küldött. Budapest, October 18. (A helyzetről.) A »P. Lt.« mai vezérczikkében következőleg nyilatkozik: »Nem akarunk ma arról beszélni, s nem akarjuk azon kérdést eldönteni, várjon Ausztria-Magyarország semleges maradjon, vagy maradhat-e, ha egyszer Oroszország saját szakállára megkezdette az actiót. Az e tekintetben történő elhatározásnál a pillanatnyi helyzet viszonyai fognak figyelembe veendők lenni; egybe kellene vetni azon kedvező és kedvezőtlen tényezőket, melyek akkor előttünk lesznek, s ekként kell az eldöntésnek bekövetkeznie. De épen azért határozottan el kellene ítélnünk azt, mit különben nem akarunk hinni, hogy Oroszországgal már előzetesen megállapodás történt, — bármily árt ígértek is ezért nekünk, •— arra nézve, hogy Ausztria-Magyarország semlegessége minden esetre biztosítva legyen. Ismételjük, amit Sumarokoff missiója alkalmával mondottunk, hogy nem képzelhetünk oly árt s nincs is, melyért Oroszország semlegességünket a maga részére megvásárolhatná , mert bármit adna nekünk ezért, ez az ő haszna és a mi kárunk volna. Oly actió elitélendő, mely Oroszország között és köztünk osztozkodásra vezetne. És azért ismételve mondjuk Sybellel: »Ha Bécsben valódi államférfin vezeti az ügyeket, akkor az oroszoknak terjeszkedését a Duna déli vidékein, minden áron meg fogja akadályozni; ha pedig a gyenge és kapzsi rövidlátás vezeti ott az ügyeket, akkor az osztozkodni fog akarni a veszedelmes zsákmányon.« Valóban tehetetlen rövidlátást árulna el azon politika, mely az Oroszországgal való osztozkodásra törekednék, mert a pillanat nyugalmáért feláldozná a monarchia egész jövőjét. Az amit Oroszország adhat nekünk, csak területi nagyobbodás ; e területi nagyobbodás pedig a keleten ezen monarchia veszedelmét képezi és minél többre fogjuk azt becsülni, annál inkább enyésznek fennállásunk biztosítékai.« (A képv.ház pénzügyi bizottsága mai ülésében részletes tárgyalás alá vette az igazságügyi tárcza költségvetését. Mielőtt ez megkezdetett volna, dr. Zichy Nándor felvilágosításokat kíván a pénzügyminisztertől az iránt, hogy a 150 milliós kölcsön miként használtatott fel, továbbá a legutóbbi kölcsön s az abban fenntartott optió s a tartalékalap ügye, s a folyó év elvs hamas évnegyedének pénztári kezelési eredményei tárgyában. A bizottság közlendőnek határozta e kérést a pénzügyminiszterrel a végett, hogy a kívánt felvilágosításokat, tárczája budgetjének tárgyalás alá vételéig terjeszsze elő. Tárgyalás alá vétetvén az igazságügyminiszteri tárcza költségvetése, a központi kiadásoknál »személyes járandóságok« czímén a miniszter egy új miniszteri tanácsosi állomás számára 4600 frt többletet irányoz elő. Horváth Lajos előadó a miniszteri indokolásban nem látja ezt eléggé motiváltnak s az indokok részletes előadására kéri fel a minisztert. Perczel igazságügyminiszter hivatkozik arra, hogy minisztériumának személyzete a legkisebb, daczára, hogy ügyforgalom tekintetében a minisztériumok közt a harmadik helyen áll. A minisztériumban három ügyosztály van, s azokat nem lehet czél- szerűen kettőre redukálni; azt pedig a szolgálat érdeke megkívánja, hogy mindenik osztály élén egy tekintélyes államhivatalnok álljon. A kért állás nem okoz tényleg költségtöbbletet, mert a központi dologi kiadásoknál még nagyobb összeg lesz megtakarítva. Hegedűs nem szavaz ez állás rendszeresítésére, mert a centralisatió előmozdítását látja benne, ellenére a pénzügyi bizottság által kijelölt iránynak. Simonyi Ernő még a most kért miniszteri tanácsos nélkül is igen nagynak tartja e minisztérium létszámát. A három osztály élére elég az államtitkár s két min. tanácsos. Az uj állás nem indokolt, s igen rosz példát is szolgáltatna. — Lukács szintén nem szavazza meg a kívánt miniszteri tanácsosi állást. — Pulszky az igazságügyi administrativ centralisattól tulhajtottnak tartja, s az állást mellőzendőnek véli. — Móritz e helyen nem tartja czélszerűnek a gazdálkodást, s megszavazza a miniszter kívánságát. Szontagh arról lévén meggyőződve, hogy az illető hivatalnokok sokkal többet dolgozhatnának, mint amennyit dolgoznak, ez állást megtakarithatónak tartja. — Szapáry Gy. gr. az ország jelen pénzügyi helyzetében nem szavazza meg az állást. — Zsedényi hangsúlyozza, hogy 1876-iki előirányzatában maga a miniszter feleslegesnek mondta ez állást. A bizottság — Moritz Pál kivételével egyhangúlag — törli a kívánt miniszter-tanácsosi állást.Az ülés további folyamáról reggeli lapunk hoz tudósítást. (A czár újabb leveléről) szóló hírt, melyet a »Presse« közlött, a »Pratt« felhatalmazás folytán alaptalannak jelenti ki. (Belgrádból) Írják oct. 15-ről : Csapatosan jönnek az olasz önkénytesek. Az olasz légiót a Drina mentén öszpontosítják. Érkezett egy pár franczia önkénytes is, kik egyelőre az alakítandó franczia légió keretét képezik. A Koper kapitány vezérlete alatt álló német lovascsapat megalakult s már el is indult Alexinácz felé. Belgrádból az összes tartalékhadak kivonultak Deligrád felé. Nagyobbára idős emberek. Minden zászlóalj hősiségét 150 orosz harczos támogatja. A hivatalos »Srbske Novine« közli a legújabban kinevezett idegen tisztek névsorát. Többnyire oroszok. Az egyetemi hallgatók, kispapok, tanítók stb. engedélyt kértek egy légió alakítására, mely Vlajkovics vezetése alatt menne a török ellen. Magas vendéget várnak. A kis trónörökös keresztapja, Sándor czár, helyettesül egyik főhadsegédét küldi ide. — A Nova- Város körüli csatákban súlyosan megsebesült Dusits archimandrita már kiépült sebeiből. Szent-Pétervár, oct. 13. A bécsi félhiv. »Pol. Corr.«-nek Írják Pétervárról: Potapoff tábornok, főhadsegéd, zsandár főnök stb. súlyos betegsége folytán a legfontosabb orosz hivatalok egyikét kell hirtelenében újra betölteni. Jobb időkben mennyi zaj, mily fecsegés támadt volna e théma körül. Börzén, ben asztalnál, színházak előcsarnokában, vendéglőkben, —hetekig beszéltek vola az uj jelöltről! Potapoff tábornok gróf Suvalov Péter utódja volt, mind az összes zsandárság főnöki állomásán, mind a császári magánkanczellária úgynevezett III-ik osztályában, vagyis a politikus rendőrségben, tehát az az ember, ki minden orosz dologban a legtájékozottabb volt széles Russia földén. Potapoff informálta a czárt és ezt bőségesen tehette, mivel a rendőri apparátus s a birodalom valamennyi zsandára rendelkezésére állott. Potapoff tábornok még a múlt nyáron is mindenüvé híven követte a czárt s bár már jó ideje szenvedett idegbántalomban, mely időnkint csodálatos hitrajongásban nyilatkozott, senki sem hitte volna, hogy a rendkívül kis termetű, de jól alkott, erőteljes és tevékeny embert egyszerre oly veszedelmes téboly érje utól, mely a gyógyulás minden reményét kizárja. A tábornok rendesen kozák uniformist hordott, mint a doni kozákokhoz tartozó. Zsandár egyenruhában állítólag senki sem látta. Fizetése 18.000 ezüst rubelre rúgott s épen mint előde, Suvalow gróf, abban a szerfölött ritka, rémitően irigyelt szerencsében részesült , hogy mindig a czár oldalán lehetett. Épen ezért beszélnének e nevezetes állomás betöltéséről, ha Csernajeff neve e pillanatban nem volna sokkal érdekesebb a III. osztály leendő főnökének nevénél s Alexinácz nem látszanék fontosabbnak a »lánc zbid melletti palotánál.« És ez a palota mégis érdekesebb Oroszországra nézve Alexinácznál, mert bármily égető legyen is a szerb-török kérdés, Oroszország összes állam életére nem foghat oly meszsze vágó hatást gyakorolni, mint a politikai rendőrség lelkiismeretes és ügyes vezetése, mert ez legalább is addig fönnmarad, míg Sándor czár valamennyi reformja át nem megy a nemzet vérébe, mig valamennyi most állított iskola gyümölcsöket nem hoz, míg a műveltség általánossá nem lesz, míg meg nem találják ama politikai formákat, melyekben a nép a reformok s a haladó műveltség által képesítve nyugodtan megélhet egymás mellett, anélkül, hogy nihilismussal, social-demokratiával s becsempészett lázító röpiratokkal törődnék. A rendőrség tudvalevőleg csak akkor nyomasztó a társadalomra nézve, ha nincs szüksége rá, de ha szükséggé válik, akkor a gyűlölt valamiből egyszerre nagyon hasznos a rettegettből nagyon kedvelt intézmény lesz! így van ez a császári magán-cancellária III. osztályával is, főnökével s valamennyi hivatalnokával egyetemben. A mi jót művel s a mi roszat titokban meggátol, arról nem beszél senki, már csak azért sem, mert nincs róla tudomás. A hivatal fontosságát semmi sem jellemzi jobban, mint ama férfiak nevei, kik e kiváló állomáson egymást fölváltották: Oroff gr. (később herczeg) Dolgorukon Wassili herczeg, Suvalow Péter gróf s legújabban Potapoff tábornok. Becsületes, megvesztegethetlen, lelkiismeretes egyének, a czár legteljesebb bizalmára méltók. Valóban nehéz föladat új embert találni. Jelölt van ugyan elég, de hogy a czár választása kire esik, azt senki sem tudja. A külföldi lapok hírei Oroszország készülődéseiről roppant túlzások. Csak annyi tény, hogy Oroszország nem szeretné magát meglepetni, akár a kisázsiai határon, akár a Krím partjain. E pillanatban a trónörökös Livádiába utazása a legfontosabb esemény. Mindenki tudja Oroszországban, hogy a czár minden nagy kérdésben előbb fiával értekezik s csak az ő beleegyezése után hajt valamit végre. Miklós czár épen igy tett trónörökös fiával, a mostani czárral. Mikor férfivá érett, nemcsak minden ügyébe beavatta, hanem tanácsát is nem egyszer kikérte. E bizalmas viszonyt II. Sándor czár átvitte fiára, s már ez a körülmény képes megcáfolni azokat, kik trónváltozást nem tudnak rendszerváltozás nélkül képzelni. A dolgok és személyek alapos ismeretével nem egyhamar változik az ember, inkább a már meglevő alapon halad tovább. Ez az eset áll nálunk s ezért fontos a trónökös Livádiába hivatása, nemcsak a jelenre, hanem a jövőre nézve is. Különfélék. oct. 18. (A hi. lapból.) Schulpe Emil nyugalmazott százados és török-kanizsai földbirtokosnak a magyar nemesség megerősittetvén, neki a »török-kanizsai« előnével díjmentesen adományoztatott. — Dr.Lackner Károly pozsonyi gyakorló orvosnak 50 évi orvosi működése közben szerzett érdemei elismeréséül a kir. tanácsosi czim díjmentesen adományoztatott. A diakovári székes káptalannal dr. Mihajlovics Mátyás ugyanazon káptalanbeli olvasó kanonok bízatott meg, és a Szent- Háromságról czimzett péterváradi apátot nagyprépostá és rozsnyói czimzetes püspökké ; és dr. Racki Ferencz zengi pap és a római Szt.Jeromosról társas káptalanbeli kanonok olvasó tanonokká neveztetett ki. (Andrássy Gyula gr. külügyminiszter) Budapestre érkezett. A miniszter kíséretében van Dóczy külügyminiszteri tanácsos. (Kunszt.Mártonból)okt. 16-rólÍrják nekünk : Römer Flóris okt. 15-én a régi Kunszentmárton helyén álló Jelekhalmon egy eddig ismeretlen árpádkori templom romjait fedezte fel; ma a Széli Farkas gyűjteményéből ismeretessé vált szelvényi őskori telepet kutatta át Széli Farkas társaságában; hol igen nagybecsű kőkorszaki eszközöket talált; holnap Istvánháza pusztán 2 halmot fog megásatni. Innen Szentesre s majd Szarvasra meg hasonló régészeti utazásokra. (A kolozsvári kegyesrendiek) a múlt vasárnapon ünnepelték meg kolozsvári letelepedésük századik évfordulóját. A kolozsvári kegyesrendiek 1776-ban telepedtek le Mária Terézia alatt. Az ünnepély isteni tiszteleti lakomából állt, a megelőző