Pesti Napló, esti kiadás, 1876. november (27. évfolyam, 236-262. szám)
1876-10-23 / 254. szám
254. szám. Szerkesztési iroda : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó~hivatal: barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Hétfő October 23.1876. 27. évfolyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizető- évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttat®. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. ESTI KIADÁS. Budapest, October 23. Bécsből a következő levelet vesszünk: * Bécs, October 22. Sajátszerű, hogy a növekedő veszély pillanatában, mikor a monarchia minden részének szorosan össze kellene tartani, épen most czivakodnak, veszekednek az osztrákok leginkább a magyarokkal. A »haladás-párt« német-nemzeti újsága csak az imént jelentette ki, hogy a magyarokat az osztrákok elébe teszik, mert — mert Andrássy gróf jelenleg Budapesten időt s a monarchia sorsát magyar földön döntik el. »A magyar nemzet« — írja e lap, »abban az előnyben részesül, hogy a külügyminisztérium Tisza Kálmán előleges jóváhagyása nélkül nem hozhat semminemű határozatot, míg nekünk, szegény osztrákoknak, várnunk kell,hogy Andrássy gróf elkésve juttasson valamicskét hozzánk.« Kicsinyesebb okot a czivakodásra már nem is képzelhetünk. Az év legnagyobb részét Bécsben tölti a külügyminiszter, palotája alig száz lépésnyire áll az Auersperg herczegétől és itt mégis panaszkodnak, jajgatnak, Ausztria mellőzését emlegetik, ha Andrássy gróf egy-két napot Budapesten tölt. Mintha a miniszterek csak szóval érintkezhetnének egymással, mintha egy pár óra alatt nem lehetne levelet küldeni Budapestről Bécsbe, még pedig díjtalan, ha a levél hivatalos. Én legalább azt látom, hogy az itteni minisztérium a külügyi hivatal minden lépéséről tudomással bír,következéskép Auersperg herczeg bízvást megfelelhet a parlamentben ama hozzá intézett kérdésre : Vájjon bírta-e érvényesíteni kötelességszerű befolyását a külügyi dolgokban ? Mindenesetre csodálatos, hogy ép ama képviselők, s ama lapok, melyek eddig számtalanszor kétségbe vonták Auersperg herczeg államférfiús képességét, és ezek követelik most leghangosabban, hogy a herczeg a külügyi dolgokban is érvényesítse befolyását. Ebből látszik, hogy a követelést nem vehetjük komolyan. Egész héten át nagy események foglalkoztatták az európai közvélemény figyelmét. Alkudozások a kabinetek közt, hadi készülődések és sok más olyan dolog, mely a katastrópha bekövetkezését jelzi, sűrűn követték egymást. A diplomatiai helyzet jelenleg az, hogy az orosz-török háború kikerülhetetlennek látszik s a nagyhatalmak ez eshetőséggel szemben igyekeznek egyetértésre jutni. Az összes cabinetek prae-Cisirozták már állásukat : az angol xutuioritertanács kijelentette, hogy ez eshetőséget még nem tekinti oknak arra, hogy semlegességéből kilépjen. A franczia kormány föltétlen semlegességet fogadott. Olaszország az orosz tervek felé hajlik. Németország kijelentette, hogy nem a fegyverszünet tartamára, hanem a nagyhatalmak közötti egyetértésre fekteti a fősúlyt. Ausztria - Magyarországotszintén mindenképen meg akarják nyerni s most nagyban folynak a tárgyalások azon terv elfogadása iránt, hogy az orosz interventióval szemben a nagyhatalmak egyelőre semlegesek maradjanak. Ugyanekkor Konstantinápolyban is megkezdődött az actió. Ignatieff tábornok ultimátumot visz oda, mely hír szerint három pontból áll. Az első azt kívánja, hogy a porta minden feltétel nélkül hat heti fegyverszünetet engedélyezzen. A második pont Bulgária, Bosnia és Herczegovina számára közigazgatási reformokat kíván. A harmadik pont a garantiákra vonatkozik. E garantiák abból állanak, hogy a reformok a nagyhatalmak biztosainak közreműködésével hajtassanak végre. De minthogy — mondja az orosz kormány — a mohamedán fanatismus zavarhatná a béke művét, a biztosoknak egy fegyveres és nem török hatalomra kell támaszkodniok. Diplomatiai körökben ezt tartják Oroszország utolsó békés lépésének, de nem sok sikert várnak tőle s maga a pétervári kormány is megtesz mindent, hogy tagadó válasz esetén azonnal actióba léphessen. Milyutin hadügyminiszter tíz hadtest összpontosítását rendelte el; a sereg több kozák ezreddel fog kiegészíttetni. Főparancsnoka Mihály nagyherczeg lesz; már a vezérkar is össze van állítva. A román hadikészülődések is befejeztettek a héten. Az ordre debataille megjelent s maga Károly fejedelem veszi át a mintegy 90.000 emberből álló haderő fővezényletét. Románia egészen Oroszország karjaiba vetette magát s Károly fejedelemnek királyvá való kikiáltása hir szerint legközelebb végbe megy. A román vasutak már megkötötték Oroszországgal az egyezményt az orosz csapatok szállítása ügyében. A görög kormány szintén Oroszország rendelkezésére bocsátotta magát. Hogy György király Bécsből Livadiába vagy pedig Brindisin át, hol Victor Emanuellel fog találkozni, haza megy-e, az még kétséges, de egyebekben a Kommodoros-kormány már elvetette a koczkát. Harczias beszédek kíséretében három törvényjavaslatot terjesztett elő, melyek az általános védkötelezettség behozatalára s a mozgósítás költségeire vonatkoznak. A görögök azzal biztatják magukat, hogy 160.000 embert fognak összegyűjthetni. A kormány a nagyhatalmakhoz igen harczias és fenyegető szellemű körjegyzéket is intézett. Hir szerint azonban az angol kormány Görögország fegyveres beavatkozását meg akarja akadályozni. A helyzet végtelenül bonyolult volta s mindenek előtt azon tudat, hogy a catastrophát egyedül Oroszország harczias szándékai idézik elő, az európai sajtóban igen élénk visszahatást keltett. A német lapok igen tekintélyes része felhívja Bismarck herczeget, hogy a panszlavismus diadalát ne mozdítsa elő s Németország egész erejével szálljon síkra a béke érdekében. A »Kölnische Zig«, az augsburgi »Alig. Zig«, már kezdettől fogva e nézetet védték. Újabban a berlini »Vossische Zig« is ugyanígy szól; nagy érdekű legújabb czikkét már tegnapi lapunk ismertette. A czikk a leghevesebben megtámadva az orosz politikát,ezeket mondja: »Habár Németország legfelsőbb körei az orosz udvarral való személyes viszonyaik folytán a türelem és az engedékenység legszélsőbb határáig is elmennek, a német népnek nincs erre oka, sőt épen ezen uralkodói családi viszonyok folytán hárult reá a kötelesség, hogy először mondja ki a szigorú szót, melyet az európai jog s a nemzeti méltóság érdekében Oroszországhoz intézni kell s ezzel megkönynyitse a német birodalom fejének a súlyos feladatot, hogy a hivatalos Oroszországot mindazon jogellenes túlkapás ellen komolyan megintse, melyet a nem hivatalos Oroszország kilátásba helyez.« Igen helyesen mondja azután a lap, hogy a nép Angliában és Ausztriában kész lenne Oroszországot féken tartani, ha támaszt lenne Németországban, mely magatartásával megakadályozhatja azt, hogy Európa Oroszország hegemóniája alá kerüljön. A német közvélemény ily erélyes nyilatkozatai mindenesetre igen örvendetesek, habár egyelőre inkább csak erkölcsi jelentőségűek. Az olasz és osztrák-magyar sajtó közt legutóbb tudvalevőleg élénk polémia fejlődött ki. Ez ügyben a félhivatalos olasz »Diritto«, mint távirataink jelentették, nyilatkozatot közölt, mely egész szövegében így szólt : Néhány olasz lap újabb időben oly fejtegetéseket közölt, melyek Ausztriában, bol azokat nézetünk szerint nem megfelelően méltatták, élénk és megbotkánkozott ellennyilatkozatokat keltettek. Nem hiszszük, hogy e fejtegetések arra vezethetnének, hogy zavarják a viszonyok ama szívélyességét, mely Olasz- és Ausztria-Magyarország közt az 1866. oct. 3-diki békeszerződéssel kifejlődött, s melyet újabb időben az uralkodók látogatásai ismét megszilárditottak, melyeket épen úgy az egyik, mint a másik országban hálás emlékezetben tartanak. De ez a fejtegetés, ha hosszabb ideig tartana, s elkeseredett színezetet öltene, tévútra vezethetné a közvéleményt, s hamis föltevésre bírhatná, pedig a kormányok teljesen nem vonhatják ki magukat ama közvélemény befolyása alól. Bizonyosak vagyunk benne, hogy nemcsak a kormány, hanem az ország óriási többségének véleményét fejezzük ki, ha a sajtó hazafiságához azon felhívást intézzük, hogy fejezze be az olyan vitát, mely nem vezethet a jó czélhoz, s mely az európai politika jelen viszonyaiban árthatna azon valódi érdekeknek, amelyek védelme a kormányra van bízva. Azért közöljük e félhivatalos nyilatkozatot, mert utolsó pontját a »Nordd. Alig. Ztg« olyan »mysteriosus« fordulatnak nevezi, mely a »Diritto« által befejeztetni óhajtott vitának újabb lendületet fog adni. A csatatéren 19-dikén ismét megkezdődött az activ. A Morava-völgyében a törökök, Zajcsárnál a szerbek ragadták meg az offensivát. Mindenütt több napi harcz vivatott, mely a törökök fényes diadalára vezetett. Djunisnál Horvatovics serege teljesen összetiportatott s a törökök a szerbek balszárnyának hadállásait elfoglalták és most komolyan fenyegetik Kruseváczot. Ellenben Albániában a török fegyvereket érte a kudarcz. Medun erőd Podgoriczától északkeletre 20-án négy havi védelem után a montenegróiak kezébe került, minek folytán Dervis pasa az ellenséges területről Podgoriczába vonult vissza. E diadal hírére Cettinjében nagy ünnepélyek tartottak; e város szombaton este ki volt világítva. A porosz választóférfiak megválasztása, kik 27-én a képviselőket fogják választani, okt. 20-dikán ment végbe. Simonyi a központi kiadások leszállítására nem tesz indítványt tudva, hogy az nem igen talál visszhangra. De ott ahol semmi levonást nem tesz a bizottság, a virement a budget ellenőrzése szempontjából nem helyes. Pécsy miniszter csak a személyi s dologi kiadások közt külön-külön kéri a virementet, mert ez szükséges addig, míg egészen normális állapotba jövünk. Pulszky s Wahermann megadják, Helly más alkotmányos államok példájára hivatkozva — ellenzi a virementet; utóbbi annak következtében, hogy a vasúti függő ügyek is már rendezvék, e minisztérium személyzetét felényire redukálhatónak véli. Zsedényi is óhajtotta volna, hogy a miniszter előbbi ígérete szerint a központi személyzet leszállíttassék. Pécsy miniszter válaszolja, hogy a lehető leszállításokat megtette, a vasúti osztály a legszűkebb körre van szorítva, s az utak s vizek rendezése most ott sem tesz lehetővé további leszállításokat. Három mérnöki állomást — a mérnöki teendők apadása folytán — most is megszüntetett. Kautz óhajtott volna ugyan némi leszállítást a személyzetben, de a miniszter által előadottak alapján megszavazza az előirányzatot. Az irodatisztek 100 frt fizetési többletét Simonyi nem tartja megszavazhatónak. Szapáry gr. előadó a legszegényebben fizetett hivatalnoki osztálynál megszavazandónak tartja e csekély többletet. A bizottság a 100 frtos többletek törlésével szavazza meg az előirányzatot, s az előadó indítványa értelmében a virement-et. A vasúti s hajózási főfelügyelőséget Simonyi és Helfy a minisztériummal egyesítendőnek véli. Pécsy miniszter hivatkozik e felügyelőség sok teendőjére s arra, hogy a külön választást a ház határozta el. Helly nagynak találja a működési pótlékokat, s kérdi, igaz-e, hogy e pótlék épen a legjobban díjazott hivatalnokoknak fizettetik? Péchy miniszter válaszolja, hogy csak azoknak fizettetik, akiknek szerződésszerűleg azt fizetni kell. Csengery nem tartja helyesnek, hogy a vasutak felügyeletére két központi közeg álljon fenn magában a kormányban. Zsedényi azt hiszi, hogy egy ily értelmű intézkedést az országgyűlés figyelmébe kellene ajánlani. Pécsy miniszter az esetben, ha a ház az egyesítést elhatározza, keresztül fogja azt vinni. S o m s s i c b kérdésére H i e r o n i m y állam■f.l fV 6 T» ol /ín JU, ' O,/ ~ 1 ' 1 ' •— zéssel foglalkozik. Az egyesítés megtörténhetik ugyan, de nem fog jelentékeny megtakarítást eredményezni, mert vannak e felügyelőségnek oly — nem központi természetű — ellenőrzési teendői, melyek számára akkor is külön közegek lesznek fenntartandók. Hegedűs Csengery nézetéhez csatlakozik. Csengery épen azért tartja helyesnek az egyesítést, mert e felügyelőség oly teendőket is végez, melyek a központból helyesen nem csak exponált közegek által teljesíthetők. Ezeket el kell venni a felügyelőségtől, a többit a minisztériummal egyesítni, s így sok megtakarítás volna e tárcza budgetjénél lehetséges. Helly egyenes indítványt kíván a kettős felügyelőség megszüntetése tekintetében a ház elé terjeszteni. Pulszky helyesli Csengery indítványát. Lukács is helyesli ezt, nem járul azonban ahhoz, hogy a felügyelőségnél egy új m. tanácsosi állás rendszeresíttetnék. Péchy miniszter kiemeli az illető egyén kiváló érdemeit, s megjegyzi, hogy ezáltal nem keletkezik költségtöbblet. Kerkapoly azt hiszi, hogy az administratió előnyére fog válni az egyesítés. A bizottság kifejezendőnek határozza, hogy a miniszter az administratió egyszerűsítése s helyes beosztása tekintetében e téren is tovább menjen. A tárgyalás további részleteiről reggeli lapunk hoz tudósítást. (A román küldöttség.)A »Times« bécsi levelezője a Livádiában járt küldöttségre vonatkozólag írja: »Oroszország és Románia közt megállapodás jött létre. Oroszország, — hogy Európa gyanakvását lefegyverezze — legközelebb azt fogja ajánlani, hogy Románia szállja meg katonáival Bulgáriát. Oly ravasz népről, mint a román, van okunk föltenni, hogy Oroszország e tervét végre fogja hajtani.« (Németország magatartása.) A »Times« berlini levelezője Németország magatartását, szemben az állítólagos orosz-olasz szövetséggel, így körvonalazza : Németország határozottan ellene volna annak, hogy Olaszország Ausztria félig olasz tartományait hatalmába kerítse. E tartományok fele német, fele olasz, jó része pedig szláv. Ezekre tehát, mint vegyes nemzetiségű tartományokra, a nyelv- és fajrokonság alapján Olaszország nem tarthat számot. Az az eszme, hogy Ausztria és Németország kizárassanak az Adriáról, egyszerűen korainak tekintetik. Triesztet óvni régi politikája Németországnak. Még 1848-ban is, mikor a német parlament először mondta ki a német belügyek emancipatióját Ausztria ellenőrzése alól, ugyan a parlament egyhangúlag elhatározta, hogy az olasz hajóhad nem veheti ostromzár alá Triesztet, s ha tenné, Németországnak szenne háborút. 1866-ban Bismark a nicolsburgi táborban sietett biztosítani Triesztet Ausztriának. És így járna el e kérdésben minden német kormány. Mert ha Németország — mely ötszáz évig élt összeköttetésben Ausztriával — újabban teljesen szakított is vele s belügyeit Ausztriától függetlenül intézi, általános az a kívánság, hogy a két birodalom külügyi politikája a földrajzi fekvés és érdekek közössége folytán lehetőleg lépést tartson. Ha az események követelnék, e természetes szövetség, mely egy s más oknál fogva ideiglenesen meglazult, pár nap alatt helyre állana. Annyi áll, hogy Németország beleegyezése nélkül Ausztria területét semmiféle hatalom meg nem kisebbíti. (A három császár szövetsége.) A »Times« párisi levelezője szerint a három császár szövetsége ma szilárdabb mint valaha, nem oly értelemben, hogy egymással formaszerinti véd- és daczszövetséget kötöttek volna, hanem oly értelemben, hogy Oroszország fegyveres intervenciója esetén Németország és Ausztria semlegesek maradnak. Ha e semlegesség csakugyan létezik, akkor Anglia és Francziaország jelen állapotukban tartózkodni fognak megbontani e semlegességet. Oroszországgal tehát csak Törökország állana szemben. Budapest, October 23. (A kereskedelmi tárca betöltése.) Mint értesülünk, a kormány és Szlávy József volt miniszterelnök között tárgyalások folytattatnak a kereskedelmi tárcza átvétele ügyében. Szlávy mindeddig nem volt hajlandó a tárczát elvállalni, barátai azonban remélik, hogy sikerülni fog Szlávyt a kabinet tagjául megnyerni. (A képviselőház pénzügyi bizottságának mai ülésében megkezdetett a közlekedési minisztérium tárgyalásának részletes tárgyalása. A központi igazgatás szükséglete az előző évihez képest 5665 írttal kevesebbre van előirányozva. Gr. Szapáry előadó az összegre nézve nem tesz kérést, csak az egész összegre kért virement helyett azt a személyi s dologi kiadások közt különkülön véli megadandónak. Az egyetemi ifjuság küldöttsége Tisza Kálmán miniszterelnöknél. — oct. 23. Az ifjuság szombat esti nagygyűlése alkalmával Tisza Kálmán miniszterelnökhöz kiküldött választmány vasárnap délelőtt az egyetem helyiségein összegyűlvén, itten 11 órakor a jogi facultás dékánja, Schnierer által magához hivattatott. A dékán az ifjak előtt kijelenté, hogy ő a miniszterelnöknél az elfogadásra nézve órát eszközölt ki, előadó ezután, hogy fönnt az ifjuság kezdeményezését, amint a »fél«-szavakból kivette, rokonszenvvel nézik, de az időt nem tartják alkalmasnak annak kivitelére. Appellál e tekintetben az ifjuság hazaszeretetére, hogy megfontolva a haza komoly helyzetét, a terv további létesítésével felhagy, annyival is inkább, miután feltehető, hogy a magyar egyetemi ifjúság kezdeményezését ellentüntetéssel viszonozandják, ami a kormány és hazának ily komoly viszonyok közt el nem képzelhető kellemetlenségeket és bonyodalmakat okozhat. Ezután a küldöttség eltávozott s kocsikban elhelyezkedve, a miniszterelnöki palotába indult. A miniszterelnöki palotába érve, a küldöttség az elfogadó nagy előterembe vezettetett és kevés várakozás után a miniszterelnök szobájában fogadta őket. Ekkor a küldöttség vezetője Tisza Kálmánt következőleg szólta meg : Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Kegyelmes uram! A jogi egyetem dékánja által értesítve, eljöttünk nagyméltóságod felhívására. A terv és az ügy, melynek érdekében ez történik, tisztán lebeg előttünk. A hála és saját érdekeink sugalják azt nekünk, a kötelesség felhív bennünket arra! Erre Tisza Kálmán vontatott és halk szavakkal válaszolt, melyek kimért komolysága nagy hatással volt a küldöttség tagjaira. XI.1UUUX1C14C1U Ib U1 UliitUDtt uu aicjv/iCObj hiügy ezen a komoly ügyben, véleményét meghallgatni az ifjúság küldöttsége megjelent előtte. Ő kész a lapokban említett czélba vett tüntetést a küldöttséggel megbeszélni, általában kívánsága s óhajtása az, hogy barátságos megbeszélés után történjenek ezután a dolgok, vagyis inkább olyak ne történjenek, melyek felfogása szerint nem időszerűek. »Én nem vonom kétségbe azt« folytatá, »hogy a szokott formalitások megtartása mellett fáklyás zenét adni, teljesen jogosult dolog. De semmikép sem mondható ez helyesnek, mert nem tartom czélszerűnek ily függőben levő kérdésekben oly tüntetőleg fellépni és állást foglalni, mi újabb félremagyarázásoknak adhatna alkalmat, még jöhet idő, én ugyan a békét óhajtom, s akkor tervüket keresztül vihetik, de addig óvnom kell önöket! Ha figyelemmel kísérik a külföldi sajtót, mit nem vonok kétségbe, feltűnhetett, hogy Magyarország úgy állittatik ott oda, mint amely szintén keleti származásánál fogva a törökországi keresztények elnyomatását óhajtja. Tudvalevő, mit mondott felőlünk Gladstone, ki egyenesen a magyar nemzet eltörlését hangoztatta és Garibaldi, ki a magyar nép érdekei ellenére is megengedhetőnek tartja, sőt követeli a keleti keresztények szabadsága érdekében 200.000 orosz bevonulását Konstantinápolyba. E felszólalások bár tévesek, de mindenesetre az illető körök hangulatát kellőleg adák vissza. A mi érdekünk nem lehet az, hogy a mi fajunk úgy tüntettessék fel, mint a szabadságnak ellensége, ő nagy elismeréssel olvasta azon felhívást, melyet az ifjuság ez ügyben kibocsátott és rokonszenvvel viseltetik az abban felhozottak iránt, de, mondá hangsúlyozva ,egy ország érdekeinek és szükségleteinek megítélésénél nem lehet sympathiákból kiindulni!« Az ő egyedüli kérése ezek után az, hogy meggondolva a körülményeket, a további tüntetéssel hagyjanak fel!« Erre a küldöttség vezetője megjegyzi, hogy az ifjuság, a közhangulat nyomása, a hírlapok elismerése és egyes tekintélyes egyének helyeslő befolyása alatt kezdett azon tervhez, amelyre még feljogosítottnak is tekintheti magát azon számos tüntetések folytán, melyek ugyancsak hazánkban a szlávok érdekében rendeztettek. De az ifjúság szándékolt tüntetése nem irányul senki ellen sem. Tisza Kálmán válaszolván előtte szóló beszédére, tagadja hogy a déli részeken eddig tüntetések fordultak volna elő, ami a tüntetés megengedhetőségét illeti megjegyzi, — »lehet a török mellett tüntetni, lehet az orosz mellett tüntetni, mert ezzel is még békességben vagyunk, de kikerülendő, hogy Magyarország fiai ezen válságos időkben meghasonljanak, mert a budapesti egyetemi ifjuság által megkezdett tény másokat is hasonló ellentüntetésre bír, melynek eredménye beláthatatlan. A küdöttség vezetője erre ismét megjegyzi, hogy őt a küldöttség nem ígérheti a tervtől való elállást, de ígéri,hogy ő nagyméltóságának válaszát és szavait tárgyilagos nyugodtsággal fogja a nagygyűlés elé terjeszteni, mely a tüntetés megtartása, illetőleg a meg nem tartása felett határozand. Tisza Kálmán erre röviden megjegyzi, »itt nincs tilalomról szó s csak mint egy ősz hazafi szól barátságosan, fiatal hazafiakhoz, hogy higgadt megfontolás után, ilyen viszonyok közt minden tüntetéssel felhagyjanak!« Ezután a küldöttség eltávozott,láthatólag a miniszterelnök szavainak hatása alatt állva, élénken megbeszélve a hallottakat, melynek érdekében még tegnap este a 60-as választmány ülést tartott. Itt a küldöttség vezetője a küldöttség eljárásáról leszámolt, s a miniszterelnöknek föntebb közölt hazafias szavait előterjesztő ajánlván azt a nagy bizottmány meggondolt figyelmébe. Ennek folytán Lukács Gyula szólalt fel s hosszabb indokolás mellett a köv. hat. javaslatot terjeszti elő: »Tekintetbe véve, hogy Tisza Kálmán c.exciájának válaszából nem tűnik ki az, hogy az általunk tervezett fáklyásmenet hazánkra nézve káros következményeket vonhat maga után; tekintetbe véve, hogy az egyedüli kellemetlenség csak az ellentüntetés, tehát államellenes tüntetés lehet, a magyar kormányban pedig kell annyi erélynek lenni, hogy ily államellenes tüntetést meggátolhasson ; tekintetbe véve, hogy a tüntetés által minket a művelt világ nem vádolhat zsarnoksággal vagy a barbarizmussal való fraternizálással; tekintetbe véve, hogy a magyar ifjúság, mint a nemzet géniusza, ezen enuntiatióval, a nemzet közérzületének adand kifejezést; végre tekintetbe véve, hogy a magyar ifjúság ha csupán azért, nehogy a roszindulatúak törekvéseit félremagyarázzák, lemondana előbbi tervéről, nem volna érdemes arra, hogy az ily eszme az ő kezébe tétessék le, indítványozom , mondja ki a 60 tagú bizottmány határozatilag, hogy a tervezett fáklyás menetet meg fogja tartani. Ezen határozati javaslat egyhangúlag, s lelkesedéssel elfogadtatott és a nagygyűlés elé a miniszterelnök válaszával egyidejűleg fog terjesztetni. Ezután az elnök azon meglepő értesítést terjesztette be, hogy a magyar ifjúságnak a bécsi német ifjúsághoz e tárgyban küldött sürgönye Bécsben lefoglaltatott, és az erről értesítő bécsi távirdahivatal,a nemzetközi távirda egyezmény 7-ikgát hozá fel okul, melynek értelmében állami és erkölcsi tekintetekből veszélyes sürgönyöknek lefoglalása a távírdának jogában áll. Ezért a 60-as bizottmány elhatározta, hogy a sürgöny tartalmát levél kíséretében a bécsi német ifjúságnak s az egyes bécsi hírlapoknak postailag fogja elküldeni. Továbbá jelentetett, hogy a főparancsnokságtól az egyes önkénytesekhez azon szigoru parancs intéztetett, hogy a legkisebb részvét a szándékolt tüntetésnél rögtöni elfogatásukat vonja maga után lehető súlyos megbüntetésük végett. Ennek folytán mindazon önkénytesek, kik a 60-as bizottmányban voltak kitöröltettek. Ezután az ügyek erélyesebb vitele tekintetéből 25-ös végrehajtó albizottmány neveztetett ki s aztán a pénztár állapota s más apróbb kérdés elintézése után a nagygyűlés feloszlott. A temesvár-karánsebesi vonalrész megnyitása. — oct. 23. éyek mélyében elhagyatottan, romba dőlve látható egy római nyaraló, melyet a vidéken »Ovidius templom«-nak szoktak nevezni. Azt mesélik róla, hogy itt írta a száműzött római költő egyik legszebb epistóláját, melyben » mihi cara sedes«-nek nevezi csendes otiumát. E »cara sedes«, melytől Karánsebes nevét származtatják, ma már nem félrevonult költőnek való csendes magány. Közvetlen közelében döbörög a lármás gőzgép, mely ma még aránylag igen csendesen viseli magát, de alig két év múlva két világtájforgalmát fogja közvetíteni. Kelet fog a nyugattal ölelkezni ama világforgalmi vonalon, mely Orsovát Temesvárról fogja öszszekötni, s e szempontból kétségtelenül nagy jelentőségű eseménynek tekinthető a pálya e részének, a temesvár-lugasi részvonalnak tegnap történt ünnepélyes megnyitása. A temesvár-orsovai pálya kiépítése tudvalevőleg az 1874. XXVIII. t. czikk által engedélyeztetett, s az osztrák államvasuttársulat kötelességévé tétetett az egész pályát 1878. augusztusban a forgalomnak átadni. Ami a pálya irányát illeti, az Lugostól kezdve, mely Temesváron túl a legelső jelentékenyebb pontot képezi, a természet által volt kijelölve. A Temes mentén, a Belareka és Csernavölgyeken át Orsováig a lehető legtermészetesebb trace kínálkozott. Orsovától a Duna mentén megy végig egész Vericerováig, hol a vericerova-bukarest-galatz várnai román vonalrészszel fog csatlakozni. A temesvár-karánsebesi vonalrész körülbelül fele a temesvár-orsovai pályának, vagyis 13‰/a mértföld. E vonalrészen van 165 nagyobb átjárómű, ezek közt két nagyobbszerű folyamhíd az egyik a Bégen, a másik a Temesen s az állomási építkezéseken kívül 56 őr ház. A vonalrész építése tíz hónapot vett igénybe. Az ünnepélyes megnyitás részleteit a következőkben ismertetjük: A megnyitásra meghívott vendégek tegnap reggel 7 órakor gyűltek össze a temesvári indóházban. Körülbelül kétszázhusz-kétszázhaminczan vehettek részt. Jelen voltak Ribáry miniszteri tanácsos, mint a kormány képviselője, Zichy Henrik gr., Engerth b., de Serres építészeti igazgató és Blasovics forgalmi igazgató, mint az osztrák államvasúttársulat képviselői. A közbeneső állomásokról több küldöttség tagjai szálltak a vonatra. A temesvári indóház fényesen volt ez alkalomra feldíszítve. A pályaudvar zöld gályákkal volt felékesítve. Számos nemzeti szinű zászló pompázott a gályák között. Az indóház kívülről is díszesen fel volt lobogózva. A gőzmozdony telve gályákkal és apró zászlókkal. Az indóház előtt a resiczai bányászok zenekara, benn a perronon az oraviczai bánya zenészei mulattatták a közönséget, mely a rész idő daczára is tömegesen sereglett ki Temesvárról. A külön vonat 7 óra 45 perczkor indult el a temesvári indóházból, hol Ormos Zsigmond főispán csatlakozott még a vendégekhez. A pálya teljes mentében egész a temesvári gyárkülvárosig zajosan éljenző közönség üdvözölte a legelső vonatot, mely meglehetős gyorsasággal haladt előre. Az alépítmény, mint szakértők nagy elismeréssel jelentették ki, nagyon szilárd s az egész vonalon tiszta aczelsinek vannak alkalmazva, melyek nem, mint eddig a talpfákon, hanem a talpfák között vannak összeillesztve úgy, hogy ez által a sinut sokka