Pesti Napló, esti kiadás, 1876. november (27. évfolyam, 236-262. szám)

1876-10-23 / 254. szám

254. szám. Szerkesztési iroda : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kia­dó~hiva­tal: barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Hétfő October 23.1876. 27. évfolyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­­adás együtt­­ 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizető- évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttat®. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó­hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. ESTI KIADÁS. Budapest, October 23. Bécsből a következő levelet vesszünk: * Bécs, October 22. Sajátszerű, hogy a növe­kedő veszély pillanatában, mikor a monarchia min­den részének szorosan össze kellene tartani, épen most czivakodnak, veszekednek az osztrákok legin­kább a magyarokkal. A »haladás-párt« német-nem­zeti újsága csak az imént jelentette ki, hogy a ma­gyarokat az osztrákok elébe teszik, mert — mert An­drássy gróf jelenleg Budapesten időt s a monarchia sorsát magyar földön döntik el. »A magyar nemzet« — írja e lap, »abban az előnyben részesül, hogy a külügyminisztérium Tisza Kálmán előleges jóváha­gyása nélkül nem hozhat semminemű határozatot, míg nekünk, szegény osztrákoknak, várnunk kell,hogy Andrássy gróf elkésve juttasson valamicskét hoz­zánk.« Kicsinyesebb okot a czivakodásra már nem is képzelhetünk. Az év legnagyobb részét Bécsben tölti a külügyminiszter, palotája alig száz lépésnyire áll az Auersperg herczegétől és itt mégis panaszkodnak, jajgatnak, Ausztria mellőzését emlegetik, ha Andrássy gróf egy-két napot Budapesten tölt. Mintha a miniszterek csak szóval érintkezhet­nének egymással, mintha egy pár óra alatt nem lehetne levelet küldeni Budapestről Bécsbe, még pe­dig díjtalan, ha a levél hivatalos. Én legalább azt látom, hogy az itteni minisztérium a külügyi hivatal minden lépéséről tudomással bír,következéskép Auers­perg herczeg bízvást megfelelhet a parl­amentben ama hozzá intézett kérdésre : Vájjon bírta-e érvénye­síteni kötelességszerű befolyását a külügyi dolgok­ban ? Mindenesetre csodálatos, hogy ép ama képvise­lők, s ama lapok, melyek eddig számtalanszor két­ségbe vonták Auersperg herczeg államférfiús képes­ségét, és ezek követelik most leghangosabban, hogy a herczeg a külügyi dolgokban is érvényesítse befo­lyását. Ebből látszik, hogy a követelést nem vehetjük komolyan. Egész héten át nagy események foglal­koztatták az európai közvélemény figyelmét. Alkudozások a kabinetek közt, hadi készülő­dések és sok más olyan dolog, mely a katas­­trópha bekövetkezését jelzi, sűrűn követték egymást. A diplomatiai helyzet jelenleg az, hogy az orosz-török háború kike­­rülhetetlennek látszik s a nagyha­talmak ez eshetőséggel szemben igyekeznek egyetértésre jutni. Az összes cabinetek prae-Cisirozták már állásu­kat : az angol xutuiori­­tertanács kijelentette, hogy ez eshetőséget még nem tekinti oknak arra, hogy sem­legességéből kilépjen. A franczia kormány föltétlen semlegességet fogadott. Olasz­or­szág az orosz tervek felé hajlik. N­é­­metország kijelentette, hogy nem a fegyverszünet tartamára, hanem a nagyhatal­mak közötti egyetértésre fekteti a fősúlyt. Ausztria - Mag­yarországot­­szintén mindenképen meg akarják nyerni s most nagyban folynak a tárgyalások azon terv el­fogadása iránt, hogy az orosz interven­­tióval szemben a nagyhatalmak egyelőre semlegesek maradjanak. Ugyanekkor Konstantinápolyban is megkezdődött az actió. Ignatieff tábornok ultimátumot visz oda, mely hír szerint há­rom pontból áll. Az első azt kívánja, hogy a porta minden feltétel nélkül hat heti fegyverszünetet engedélyezzen. A második pont Bulgária, Bosnia és Herczegovina számá­ra közigazgatási reformokat kíván. A harma­dik pont a garantiákra vonatkozik. E garan­­tiák abból állanak, hogy a reformok a nagy­hatalmak biztosainak közreműködésével haj­tassanak végre. De minthogy — mondja az orosz kormány — a mohamedán fanatismus zavarhatná a béke művét, a biztosoknak egy fegyveres és nem török hata­lomra kell támaszkodniok. Diploma­tiai körökben ezt tartják Oroszország utolsó békés lépésének, de nem sok sikert vár­nak tőle s maga a pétervári kormány is meg­tesz mindent, hogy tagadó válasz esetén azon­nal actióba léphessen. Mily­utin hadügymi­niszter tíz hadtest összpontosítását rendelte el; a sereg több kozák ezreddel fog kiegészít­tetni. Főparancsnoka Mihály nagyherczeg lesz; már a vezérkar is össze van állítva. A román hadikészülődések is befejez­tettek a héten. Az ordre debataille megjelent s maga Károly fejedelem veszi át a mintegy 90.000 emberből álló haderő fővezényletét. Románia egészen Oroszország karjaiba vetette magát s Károly fejedelemnek ki­rály­­­v­á való kikiáltása hir szerint legközelebb végbe megy. A román vasutak már megkötötték Oroszországgal az egyezményt az orosz csapatok szállítása ügyében. A görög kormány szintén Oroszor­szág rendelkezésére bocsátotta magát. Hogy György király Bécsből Livadiába vagy pedig Brindisin át, hol Victor Emanuellel fog talál­kozni, haza megy-e, az még kétséges, de egye­bekben a Kommodoros-kormány már elvetet­te a koczkát. Harczias beszédek kíséretében három törvényjavaslatot terjesztett elő, me­lyek az általános védkötelezettség behozata­lára s a mozgósítás költségeire vonatkoznak. A görögök azzal biztatják magukat, hogy 160.000 embert fognak összegyűjthetni. A kormány a nagyhatalmakhoz igen harczias és fenyegető szellemű körjegyzéket is intézett. Hir szerint azonban az angol kormány Gö­rögország fegyveres beavatkozását meg akar­ja akadályozni. A helyzet végtelenül bonyolult volta s mindenek előtt azon tudat, hogy a catastro­­phát egyedül Oroszország harczias szándékai idézik elő, az európai sajtóban igen élénk visszahatást keltett. A német lapok igen te­kintélyes része felhívja Bismarck herczeget, hogy a panszlavismus diadalát ne mozdítsa elő s Németország egész erejével szálljon síkra a béke érdekében. A »Kölnische Zig«, az augsburgi »Alig. Zig«, már kezdettől fogva e nézetet védték. Újabban a berlini »Vossische Zig« is ugyanígy szól; nagy érdekű legújabb czikkét már tegnapi lapunk ismertette. A czikk a leghevesebben megtámadva az orosz politikát,ezeket mondja: »Habár Német­ország legfelsőbb körei az orosz udvarral való személyes viszonyaik folytán a türelem és az engedékenység legszélsőbb határáig is elmen­nek, a német népnek nincs erre oka, sőt épen ezen uralkodói családi viszonyok folytán há­rul­t reá a kötelesség, hogy először mondja ki a szigorú szót, melyet az európai jog s a nemzeti méltóság érdekében Oroszországhoz intézni kell s ezzel megköny­­nyitse a német birodalom fejének a súlyos feladatot, hogy a hivatalos Oroszországot mindazon jogellenes túlkapás ellen komolyan megintse, melyet a nem hivatalos Oroszország kilátásba helyez.« Igen helyesen mondja azután a lap, hogy a nép Angliában és Ausztriában kész lenne Oroszországot féken tartani, ha támaszt lenne Németországban, mely magatartásával meg­akadályozhatja azt, hogy Európa Oroszor­szág hegemóniája alá kerüljön. A német köz­vélemény ily erélyes nyilatkozatai minden­esetre igen örvendetesek, habár egyelőre in­kább csak erkölcsi jelentőségűek. Az olasz és osztrák-magyar sajtó közt legutóbb tudvalevőleg élénk polémia fejlődött ki. Ez ügyben a félhivatalos olasz »Diritto«, mint távirataink jelentették, nyi­­latkozatot közölt, mely egész szövegében így szólt : Néhány olasz lap újabb időben oly fejtegetése­ket közölt, melyek Ausztriában, bol azokat nézetünk szerint nem megfelelően méltatták, élénk és megbot­­kánkozott ellennyilatkozatokat keltettek. Nem hisz­­szük, hogy e fejtegetések arra vezethetnének, hogy zavarják a viszonyok ama szívélyességét, mely Olasz- és Ausztria-Magyarország közt az 1866. oct. 3-diki békeszerződéssel kifejlődött, s melyet újabb időben az uralkodók látogatásai ismét megszilárditottak, melyeket épen úgy az egyik, mint a másik országban hálás emlékezetben tartanak. De ez a fejtegetés, ha hosszabb ideig tartana, s elkeseredett színezetet öl­tene, tévútra vezethetné a közvéleményt, s hamis föl­tevésre bírhatná, pedig a kormányok teljesen nem vonhatják ki magukat ama közvélemény befolyása alól. Bizonyosak vagyunk benne, hogy nemcsak a kormány, hanem az ország óriási többségének véle­ményét fejezzük ki, ha a sajtó hazafiságához azon felhívást intézzük, hogy fejezze be az olyan vitát, mely nem vezethet a jó czélhoz, s mely az európai politika jelen viszonyaiban árthatna azon valódi ér­dekeknek, a­melyek védelme a kormányra van bízva. Azért közöljük e félhivatalos nyilatkoza­tot, mert utolsó pontját a »Nordd. Alig. Ztg« olyan »mysteriosus« fordulatnak nevezi, mely a »Diritto« által befejeztetni óhajtott vitának újabb lendületet fog adni. A csatatéren 19-dikén ismét meg­kezdődött az activ. A Morava-völgyében a törökök, Zajcsárnál a szerbek ragadták meg az offensivát. Mindenütt több napi harcz vi­­vatott, mely a törökök fényes diadalára ve­zetett. Djunisnál Horvatovics serege teljesen összetiportatott s a törökök a szerbek balszár­nyának hadállásait elfoglalták és most ko­molyan fenyegetik Kruseváczot. Ellenben Al­bániában a török fegyvereket érte a kudarcz. Medun erőd Podgoriczától északkeletre 20-án négy havi védelem után a monte­­negróiak kezébe került, minek folytán Dervis pasa az ellenséges területről Podgoriczába vonult vissza. E diadal hírére Cettinjében nagy ünnepélyek tartottak; e város szomba­ton este ki volt világítva. A porosz válasz­tóférfiak megválasztása, kik 27-én a képvise­lőket fogják választani, okt. 20-dikán ment végbe. S­i­m­o­n­y­i a központi kiadások leszállítására nem tesz indítványt tudva, hogy az nem igen talál visszhangra. De ott a­hol semmi levonást nem tesz a bizottság, a virement a budget ellenőrzése szem­pontjából nem helyes. P­é­c­s­y miniszter csak a személyi s dologi kiadások közt külön-külön kéri a virementet, mert ez szükséges addig, míg egészen normális állapotba jövünk. Pulszky s Wahermann megadják, Helly más alkotmányos államok példájára hivatkozva — ellenzi a virementet; utóbbi annak következtében, hogy a vasúti függő ügyek is már rendezvék, e minisz­térium személyzetét felényire redukálhatónak véli. Zsedényi is óhajtotta volna, hogy a minisz­ter előbbi ígérete szerint a központi személyzet le­­szállíttassék. P­é­c­s­y miniszter válaszolja, hogy a lehető leszállításokat megtette, a vasúti osztály a legszű­kebb körre van szorítva, s az utak s vizek rendezése most ott sem tesz lehetővé további leszállításokat. Három mérnöki állomást — a mérnöki teendők apa­dása folytán — most is megszüntetett. Kautz óhajtott volna ugyan némi leszállí­tást a személyzetben, de a miniszter által előadot­tak alapján megszavazza az előirányzatot. Az irodatisztek 100 frt fizetési többletét Si­mony­i nem tartja megszavazhatónak. S­z­a­p­á­r­y gr. előadó a legszegényebben fize­tett hivatalnoki osztálynál megszavazandónak tartja e csekély többletet. A bizottság a 100 frtos többletek törlésével szavazza meg az előirányzatot, s az előadó indítványa értelmében a virement-et. A vasúti s hajózási főfelügyelősé­get Simonyi és Helfy a minisztériummal egye­­sítendőnek véli. P­é­c­s­y miniszter hivatkozik e felügyelőség sok teendőjére s arra, hogy a külön választást a ház ha­tározta el. Helly nagynak találja a működési pótléko­kat, s kérdi, igaz-e, hogy e pótlék épen a legjobban díjazott hivatalnokoknak fizettetik? P­é­c­h­y miniszter válaszolja, hogy csak azok­nak fizettetik, a­kiknek szerződésszerűleg azt fizet­ni kell. Csengery nem tartja helyesnek, hogy a vasutak felügyeletére két központi közeg álljon fenn magában a kormányban. Zsedényi azt hiszi, hogy egy ily értelmű intézkedést az országgyűlés figyelmébe kellene ajánlani. P­é­c­s­y miniszter az esetben, ha a ház az egyesítést elhatározza, keresztül fogja azt vinni. S o m s s i c b kérdésére H i e r o n i m y állam­■f.l fV 6 T» ol /ín JU, ' O,/ ~ 1 ' 1 ' •— zéssel foglalkozik. Az egyesítés megtörténhetik ugyan, de nem fog jelentékeny megtakarítást eredményezni, mert vannak e felügyelőségnek oly — nem központi természetű — ellenőrzési teendői, melyek számára akkor is külön közegek lesznek fenntartandók. Hegedűs Csengery nézetéhez csatlakozik. Csengery épen azért tartja helyesnek az egyesítést, mert e felügyelőség oly teendőket is végez, melyek a központból helyesen nem csak exponált közegek által teljesíthetők. Ezeket el kell venni a felügyelőségtől, a többit a minisztériummal egye­­sítni, s így sok megtakarítás volna e tárcza budget­­jénél lehetséges. Helly egyenes indítványt kíván a kettős fel­ügyelőség megszüntetése tekintetében a ház elé ter­jeszteni. Pulszky helyesli Csengery indítványát. Lukács is helyesli ezt, nem járul azonban ahhoz, hogy a felügyelőségnél egy új m. tanácsosi állás rendszeresíttetnék. P­é­c­h­y miniszter kiemeli az illető egyén ki­váló érdemeit, s megjegyzi, hogy ezáltal nem keletke­zik költségtöbblet. Kerkapoly azt hiszi, hogy az administratió előnyére fog válni az egyesítés. A bizottság kifejezendőnek határozza, hogy a miniszter az administratió egyszerűsítése s helyes­ beosztása tekintetében e téren is tovább menjen. A tárgyalás további részleteiről reggeli lapunk hoz tudósítást. (A román küldöttség.)A »Times« bécsi levelezője a Livádiában járt küldöttségre vonatkozó­lag írja: »Oroszország és Románia közt megállapo­dás jött létre. Oroszország, — hogy Európa gyanak­vását lefegyverezze — legközelebb azt fogja ajánlani, hogy Románia szállja meg katonáival Bulgáriát. Oly ravasz népről, mint a román, van okunk föltenni, hogy Oroszország e tervét végre fog­ja hajtani.« (Németország magatartása.) A »Times« berlini levelezője Németország magatartá­sát, szemben az állítólagos orosz-olasz szövetséggel, így körvonalazza : Németország határozottan ellene volna annak, hogy Olaszország Ausztria félig olasz tartományait hatalmába kerítse. E tartományok fele német, fele olasz, jó része pedig szláv. Ezekre tehát, mint vegyes nemzetiségű tartományokra, a nyelv- és fajrokonság alapján Olaszország nem tarthat számot. Az az eszme, hogy Ausztria és Németország kizáras­sanak az Adriáról, egyszerűen korainak tekintetik. Triesztet óvni régi politikája Németországnak. Még 1848-ban is, mikor a német parlament először mondta ki a német belügyek emancipatióját Ausztria ellenőrzése alól, ugyan a parlament egyhangúlag el­határozta, hogy az olasz hajóhad nem veheti ostrom­zár alá Triesztet, s ha tenné, Németországnak szenne háborút. 1866-ban Bismark a nicolsburgi táborban sietett biztosítani Triesztet Ausztriának. És így járna el e kérdésben minden német kormány. Mert ha Németország — mely ötszáz évig élt összeköttetésben Ausztriával — újabban teljesen sza­kított is vele s belügyeit Ausztriától függetlenül in­tézi, általános az a kívánság, hogy a két birodalom külügyi politikája a földrajzi fekvés és érdekek kö­zössége folytán lehetőleg lépést tartson. Ha az ese­mények követelnék, e természetes szövetség, mely egy s más oknál fogva ideiglenesen meglazult, pár nap alatt helyre állana. Annyi áll, hogy Németország beleegyezése nél­kül Ausztria területét semmiféle hatalom meg nem kisebbíti. (A három császár szövetsége.) A »Times« párisi levelezője szerint a három császár szövetsége ma szilárdabb mint valaha, nem oly értelemben, hogy egymással formaszerinti véd- és daczszövetséget kötöttek volna, hanem oly értelem­ben, hogy Oroszország fegyveres intervenciója esetén Németország és Ausztria semlegesek maradnak. Ha e semlegesség csakugyan létezik, akkor Anglia és Francziaország jelen állapotukban tartózkodni fognak megbontani e semlegességet. Oroszor­szággal tehát csak Törökország álla­na szemben. Budapest, October 23. (A kereskedelmi tárc­a betöltése.) Mint értesülünk, a kormány és S­z­l­á­v­y József volt miniszterelnök között tárgyalások folytattatnak a kereskedelmi tárcza átvétele ügyében. Szlávy mind­eddig nem volt hajlandó a tárczát elvállalni, barátai azonban remélik, hogy sikerülni fog Szlávyt a kabi­net tagjául megnyerni. (A képviselőház pénzügyi bizott­ságának­ mai ülésében megkezdetett a közleke­dési minisztérium tárgyalásának részletes tárgyalása. A központi igazgatás szükséglete az előző évihez képest 5665 írttal kevesebbre van elő­irányozva. Gr. S­z­a­p­á­r­y előadó az összegre nézve nem tesz kérést, csak az egész összegre kért virement helyett azt a személyi s dologi kiadások közt külön­­külön véli megadandónak. Az egyetemi ifjuság küldöttsége Tisza Kálmán miniszterelnöknél. — oct. 23. Az ifjuság szombat esti nagygyűlése alkalmával Tisza Kálmán miniszterelnökhöz kiküldött vá­lasztmány vasárnap délelőtt az egyetem helyiségein összegyűlvén, itten 11 órakor a jogi facultás dékánja, Schnierer által magához hivattatott. A dékán az ifjak előtt kijelenté, hogy ő a miniszterelnöknél az elfogadásra nézve órát eszközölt ki, előadó ezután, hogy fönnt az ifjuság kezdeményezését, a­mint a »fé­l«-szavakból kivette, rokonszenvvel nézik, de az időt nem tartják alkalmasnak annak kivitelére. Ap­­pellál e tekintetben az ifjuság hazaszeretetére, hogy megfontolva a haza komoly helyzetét, a terv további létesítésével felhagy, annyival is inkább, miután fel­tehető, hogy a magyar egyetemi ifjúság kezdeménye­zését ellentüntetéssel viszonozandják, a­mi a kormány és hazának ily komoly viszonyok közt el nem képzelhető kellemetlenségeket és bonyodalmakat okozhat. Ezután a küldöttség eltávozott s kocsikban elhelyezkedve, a miniszterelnöki palotába indult. A miniszterelnöki palotába érve, a küldöttség az elfogadó nagy előterembe vezettetett és kevés vá­rakozás után a miniszterelnök szobájában fogad­ta őket. Ekkor a küldöttség vezetője Tisza Kálmánt következőleg szól­ta meg : Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Kegyelmes uram! A jogi egyetem dékánja által értesítve, eljöt­tünk nagyméltóságod felhívására. A terv és az ügy, melynek érdekében ez történik, tisztán lebeg előt­tünk. A hála és saját érdekeink sugalják azt nekünk, a kötelesség felhív bennünket arra! Erre Tisza Kálmán vontatott és halk sza­vakkal válaszolt, melyek kimért komolysága nagy hatással volt a küldöttség tagjaira. XI.1UUUX1C14C1U Ib U1 UliitUDtt uu ai­cjv/iCObj hiügy ezen a komoly ügyben, véleményét meghallgatni az if­júság küldöttsége megjelent előtte. Ő kész a lapok­ban említett czélba vett tüntetést a küldöttséggel megbeszélni, általában kívánsága s óhajtása az, hogy barátságos megbeszélés után történjenek ezután a dolgok, vagyis inkább olyak ne történjenek, melyek felfogása szerint nem időszerűek. »Én nem vonom kétségbe azt« folytatá, »hogy a szokott formalitások megtartása mellett fáklyás zenét adni, teljesen jogosult dolog. De semmikép sem mondható ez helyesnek, mert nem tartom czélszerű­­nek ily függőben levő kérdésekben oly tüntetőleg fellépni és állást foglalni, mi újabb félremagyarázá­soknak adhatna alkalmat, még jöhet idő, én ugyan a­­ békét óhajtom, s akkor tervüket keresztül vihetik, de addig óvnom kell önöket! Ha figyelemmel kísérik a külföldi sajtót, mit nem vonok kétségbe, feltűnhetett, hogy Magyarország úgy állittatik ott oda, mint a­mely szintén keleti szár­mazásánál fogva a törökországi keresztények elnyo­matását óhajtja. Tudvalevő, mit mondott felő­lünk Gladstone, ki egyenesen a magyar nemzet eltörlését hangoztatta és Garibaldi, ki a magyar nép érdekei ellenére is megengedhetőnek tartja, sőt követeli a keleti keresztények szabadsága érdekében 200.000 orosz bevonulását Konstantinápolyba. E felszólalások bár tévesek, de mindenesetre az illető körök hangulatát kellőleg ad­ák vissza. A mi érde­künk nem lehet az, hogy a mi fajunk úgy tüntettes­­sék fel, mint a szabadságnak ellensége, ő nagy elis­meréssel olvasta azon felhívást, melyet az ifjuság ez ügyben kibocsátott és rokonszenvvel viseltetik az ab­ban felhozottak iránt, de, mondá hangsúlyozva ,egy ország érdekeinek és szükségleteinek megítélésénél nem lehet sympathiákból kiindulni!« Az ő egyedüli ké­rése ezek után az, hogy meggondolva a körülménye­ket, a további tüntetéssel hagyjanak fel!« Erre a küldöttség vezetője megjegyzi, hogy az ifjuság, a közhangulat nyomása, a hírlapok elisme­rése és egyes tekintélyes egyének helyeslő befolyása alatt kezdett azon tervhez, a­melyre még feljogosí­tottnak is tekintheti magát azon számos tüntetések folytán, melyek ugyancsak hazánkban a szlávok ér­dekében rendeztettek. De az ifjúság szándékolt tün­tetése nem irányul senki ellen sem. Tisza Kálmán válaszolván előtte szóló be­szédére, tagadja hogy a déli részeken eddig tünteté­sek fordultak volna elő, a­mi a tüntetés megen­­gedhetőségét illeti megjegyzi, — »lehet a török mellett tüntetni, lehet az orosz mellett tüntetni, mert ezzel is még békességben vagyunk, de kikerülendő, hogy Magyarország fiai ezen válságos időkben meg­­hasonljanak, mert a budapesti egyetemi ifjuság által megkezdett tény másokat is hasonló ellentüntetésre bír, melynek eredménye beláthatatlan.­ A küdöttség vezetője erre ismét meg­jegyzi, hogy ő­t a küldöttség nem ígérheti a tervtől való elállást, de ígéri,hogy ő nagyméltóságának vála­szát és szavait tárgyilagos nyugodtsággal fogja a nagy­gyűlés elé terjeszteni, mely a tüntetés megtar­tása, illetőleg a meg nem tartása felett határozand. Tisza Kálmán erre röviden megjegyzi, »itt nincs tilalomról szó s csak mint egy ősz hazafi szól barátságosan, fiatal hazafiakhoz, hogy higgadt meg­fontolás után, ilyen viszonyok közt minden tüntetéssel felhagyjanak!« Ezután a küldöttség eltávozott,láthatólag a mi­niszterelnök szavainak hatása alatt állva, élénken megbeszélve a hallottakat, melynek érdekében még tegnap este a 60-as választmány ülést tartott. Itt a küldöttség vezetője a küldöttség eljárásáról leszámolt, s a miniszterelnöknek föntebb közölt haza­fias szavait előterjesztő ajánlván azt a nagy bizott­mány meggondolt figyelmébe. Ennek folytán Lu­kács Gyula szólalt fel s hosszabb indokolás mellett a köv. hat. javaslatot terjeszti elő: »Tekintetbe véve, hogy Tisza Kálmán c.exciá­­jának válaszából nem tűnik ki az, hogy az általunk tervezett fáklyásmenet hazánkra nézve káros követ­kezményeket vonhat maga után; tekintetbe véve, hogy az egyedüli kellemetlen­ség csak az ellentüntetés, tehát államellenes tüntetés lehet, a magyar kormányban pedig kell annyi erély­­nek lenni, hogy ily államellenes tüntetést meggá­tolhasson ; tekintetbe véve, hogy a tüntetés által minket a művelt világ nem vádolhat zsarnoksággal vagy a barbarizmussal való fraternizálással; tekintetbe véve, hogy a magyar ifjúság, mint a nemzet géniusza, ezen enuntiatióval, a nemzet köz­érzületének adand kifejezést; végre tekintetbe véve, hogy a magyar ifjúság ha csupán azért, nehogy a rosz­indulatúak törekvéseit félre­magyarázzák, lemondana előbbi tervéről, nem volna érdemes arra, hogy az ily eszme az ő kezébe tétessék le, indítványozom , mondja ki a 60 tagú bizottmány határozatilag, hogy a tervezett fáklyás menetet meg fogja tartani.­ Ezen határozati javaslat egyhangúlag, s lelke­­­sedéssel elfogadtatott és a nagy­gyűlés elé a minisz­terelnök válaszával egyidejűleg fog terjesztetni. Ezután az elnök azon meglepő értesítést ter­jesztette be, hogy a magyar ifjúságnak a bécsi német ifjúsághoz e tárgyban küldött sürgönye Bécsben le­foglaltatott, és az erről értesítő bécsi távirdahivatal,a nemzetközi távirda egyezmény 7-ik­g­át hozá fel okul, melynek értelmében állami és erkölcsi tekintetekből veszélyes sürgönyöknek lefoglalása a távírdának jogá­ban áll. Ezért a 60-as bizottmány elhatározta, hogy a sürgöny tartalmát levél kíséretében a bécsi német ifjúságnak s az egyes bécsi hírlapoknak postailag fogja elküldeni. Továbbá jelentetett, hogy a főparancsnok­ságtól az egyes önkénytesekhez azon szigoru parancs intéztetet­t, hogy a leg­­kisebb részvét a szándékolt tüntetésnél rögtöni elfogatásukat vonja maga után lehető súlyos megbüntetésük végett. Ennek folytán mindazon önkénytesek, kik a 60-as bizottmány­­ban voltak kitöröltettek. Ezután az ügyek erélyesebb vitele tekintetéből 25-ös végrehajtó albizottmány neveztetett ki s aztán a pénztár állapota s más apróbb kérdés elintézése után a nagygyűlés feloszlott. A temesvár-karánsebesi vonalrész megnyitása. — oct. 23. éyek mélyében elhagyatottan, romba dőlve látható egy római nyaraló, melyet a vidéken »Ovidius tem­­plom«-nak szoktak nevezni. Azt mesélik róla, hogy itt írta a száműzött római költő egyik legszebb epis­­tóláját, melyben »­ mihi cara sedes«-nek nevezi csen­des otiumát. E »cara sedes«, melytől Karánsebes nevét származtatják, ma már nem félrevonult költőnek va­ló csendes magány. Közvetlen közelében döbörög a lármás gőzgép, mely ma még aránylag igen csende­sen viseli magát, de alig két év múlva két v­i­l­á­g­t­á­j­forgalmát fogja közvetíteni. Kelet fog a nyugattal ölelkezni ama világfor­galmi vonalon, mely Orsovát Temesvárról fogja ösz­­szekötni, s e szempontból kétségtelenül nagy jelentő­ségű eseménynek tekinthető a pálya e részének, a te­­mesvár-lugasi részvonalnak tegnap történt ünnepélyes megnyitása. A temesvár-orsovai pálya kiépítése tudvalevő­leg az 1874. XXVIII. t. czikk által engedélyeztetett, s az osztrák államvasuttársulat kötelességévé téte­tett az egész pályát 1878. augusztusban a forgalom­nak átadni. A­mi a pálya irányát illeti, az Lugostól kezdve, mely Temesváron túl a legelső jelentéke­nyebb pontot képezi, a természet által volt kijelölve. A Temes mentén, a Belareka és Csernavölgyeken át Orsováig a lehető legtermészetesebb trace kínálko­zott. Orsovától a Duna mentén megy végig egész Vericerováig, hol a vericerova-bukarest-galatz vár­nai román­ vonalrészszel fog csatlakozni. A temesvár-karánsebesi vonalrész körülbelül fele a temesvár-orsovai pályának, vagyis 13‰/a mért­föld. E vonalrészen van 165 nagyobb átjáró­mű, ezek közt két nagyobbszerű folyamhíd az egyik a B­é­­g­e­n, a másik a Temesen s az állomási építke­zéseken kívül 56 őr ház. A vonalrész építése tíz hó­napot vett igénybe. Az ünnepélyes megnyitás részleteit a követke­zőkben ismertetjük: A megnyitásra meghívott vendégek tegnap reggel 7 órakor gyűltek össze a temesvári indó­­házban. Körülbelül kétszázhusz-kétszázhaminczan vehettek részt. Jelen voltak Ribáry miniszteri ta­nácsos, mint a kormány képviselője, Zichy Henrik gr., Engerth b., de Serres építészeti igazgató és Blasovics forgalmi igazgató, mint az osztrák államvasúttársulat képviselői. A közbeneső állomá­sokról több küldöttség tagjai szálltak a vonatra. A temesvári indóház fényesen volt ez alka­lomra feldíszítve. A pályaudvar zöld gályákkal volt felékesítve. Számos nemzeti szinű zászló pompázott a gályák között. Az indóház kívülről is díszesen fel volt lobogózva. A gőzmozdony telve gályákkal és apró zászlókkal. Az indóház előtt a resiczai bányá­szok zenekara, benn a perronon az oraviczai bánya ze­nészei mulattatták a közönséget, mely a rész idő da­czára is tömegesen sereglett ki Temesvárról. A külön vonat 7 óra 45 perczkor indult el a temesvári indóházból, hol O­r­m­o­s Zsigmond főis­pán csatlakozott még a vendégekhez. A pálya teljes mentében egész a temesvári gyárkülvárosig zajosan éljenző közönség üdvözölte a legelső vonatot, mely meglehetős gyorsasággal haladt előre. Az alépítmény, mint szakértők nagy elismerés­sel jelentették ki, nagyon szilárd s az egész vonalon tiszta aczelsinek vannak alkalmazva, melyek nem, mint eddig a talpfákon, hanem a talpfák között van­nak összeillesztve úgy, hogy ez által a sinut sokka

Next