Pesti Napló, 1878. január (29. évfolyam, 1-29. szám)
1878-01-17 / 16. szám
illeti, ezt a közös törvények idézték elő, s a kormány gondoskodott, hogy a községek úgy anyagi,mint értelmi erővel láttassanak el, hogy a reájuk háruló terhet elviselhessék. Míg ez nem történik meg, a kormány a községi igazgatásban nem akar változást előidézni, hanem a status quot tartja fenn. A kormánynak gondoskodnia kell, hogy a közigazgatás végre szilárd alapokra fektettessék, hogy a törvények kellőleg tiszteltesssenek és ne szolgáljanak játékszerül. Az országgyűlés bizalommal tekinthet a kormányra, mely a szükséges intézkedéseket meg fogja tenni. Minthogy mindezt a bizottságban elmondtam, azt hittem, hogy a házban nem szükséges exposét tartani. Ami már most Berutta úr észrevételeit idézi, azokkal nem igen fogok foglalkozni. A tisztelt képviselő úr a budgetet nemcsak ezen, hanem minden más kormánynak, akár az országgyűlésen, akár a birodalmi tanácsban, vagy a delegátiókban megtagadná és pedig azon egyszerű okból, mert a modern állam elveit elitéli s azoknak tulajdonítja a létező bajokat. Nem akar a nemzet romlásában bűnrészes lenni. Meglehet, hogy e felfogása alapos, de ez a mi budgetünkkel nincs összeköttetésben. Urbanics képviselő úr a budgetet azon okból tagadja meg, mert a létező kiegyezési törvényeket okozza a jelenlegi állapotokért. Itt azonban nem egy általános, hanem saját speciális budgetünkről van szó , ha ez talán nem felel meg minden tekintetben az elmélet igényeinek, ez áll egyéb budgetekre nézve is, melyeknél egyedül a gyakorlat az irányadó. Csak a delegatiókat említem, hol minden ressort számára külön mutattatik ki a szükséglet s a fedezettel nem összefüggésben szavaztatik meg. Ha a delegatiók határozatai nem egyeznek meg, akkor a két testület összeül, egymást a tagok némán üdvözlik, szavaznak, s talán az egész állam jóléte fölött határoznak, s ép oly némán vesznek egymástól búcsút. A gyakorlat bebizonyította, hogy ez lehetséges. Az előttem szóló képviselő úr, kiben az ellenzék igen kitűnő erőt nyert, bizonyára meg fogja engedni, hogy vele hosszasabban foglalkozzam. Ha elméletileg az mondatik, hogy valamely törvény törvénytelen, akkor mint törvénytelen dolognak el kell esnie mindannak, ami ezen alapon létrejön. Aki a mi alkotmányunkat perkorrestálja, ugyanígy vélekedik az annak alapján létrejött törvényekről is. Ezen alkalommal tiltakoznom kell azon felfogás ellen, mintha azt mondottam volna, hogy az ellenzék a törvényen kívül áll. Az ellenzék vezére, M a k a ne c úr kijelente, hogy a létező alaptörvényt nem ismeri érvényesnek. Erre én azt feleltem, hogy akkor ő a törvényen kívül áll. Ha most az ellenzék másként gondolkozik, mint vezére, akkor talán újabban más programmot fogadott el. S hogy a tárgyhoz visszatérjek, ki kell jelentenem, hogy budgetünk megfelel a kiegyezési alaptörvénynek. Azt mondják, hogy a kiegyezés okozza a folytonos hanyatlást s a nemzet romlását. Ezt nem fogadhatom el. Sőt inkább sajnálatomat kell kifejeznem a fölött, hogy a kiegyezés eszméje még nem ment át a nemzet vérébe. Ha ez megtörtént, látni fogják önök, minő jövője lesz e nemzetnek. Az első kiegyezés mondjanak önök bármit, kiküzdötte Magyaromott a paritást; a második kiegyezés a honi kormány önállóságát állapította meg s pénzügyi tekintetben is kedvezőbb helyzetbe hozta az országot. Ha a harmadik kiegyezés, melyet talán a jövő országgyűlés fog megalkotni, egy lépéssel tovább megy, — adja Isten,— meg leszünk vele elégedve. Ezért azonban nem szabad követ dobnunk a jelenlegi kiegyezésekre, mert ezek szabályozták a testvérországok között a jelenlegi bilaterális viszonyt. Szóló ezután az ország pénzügyi állapotára tér át, mely a korábbi éveket véve szemügyre, sokkal kedvezőbb. Mert míg az első budget 1.600.000 frtnyi bevételt mutatott a jelenlegi bevétel meghaladja a három milliót. Ily nagy emelkedés talán nincs is az ország érdekében, de ezen emelkedés tény, és e tényből kiderül az is, hogy jelenlegi budgetünk a százalékos rendszer alapján 800.000 írttal többet mutat ki, mint az általányrendszer szerint. Hogy az ekként előálló többlet nem az adózók nagyobb megterheltetéséből származik, kitűnik onnan, hogy autonóm belügyi költségeinkre egy főre egy fél, a határőrvidéken pedig 3 fít esik. Határozottan visszautasítja ezután azon vádat, hogy kegyelem az, amit Magyarország ad Horvátországnak. Két szerződő fél között nem lehet kegyelemről szó. Hazafias belátás és a nemzetgazdasági érdek az irányadó s ezek fognak szerepelni az új kiegyezésnél is, de nem a magyarok kegyelme. Szóló sajnálatát fejezi ki ily nézetek nyilvánítása felett. Nem szeretné, ha a mondottakból valaki azt következtetné, hogy Horvátország pénzügyi önállóságára kell törekedni. Ez illusiv. Minden pénzügyi szakember egyhangúlag ily önállóság ellen nyilatkokozik, mely ha kívánatos és elérhető is volna, a létező bajokat nem orvosolhatná. A beligazgatás hiányait ki fogják deríteni azon statisztikai adatok, melyek a kormány rendelkezésére állanak. A jóakaratot a kormánytól megtagadni nem lehet. Azt határozottan tagadja, hogy a belügyi igazgatás oka az ország hanyatlásának. Zagoriában ugyanazon kormányzat van, mint Szlavóniában , és mégis itt emelkedik a népesség száma, míg Szlavóniában fogy. Ennek oka részben a korábbi kormányzatban, részben az uralkodó járványokban van. E tekintetben az egyházi szószék épen annyit tehet, mint az iskola. Mindkettőnek a népet kötelességeire kell oktatnia. Végül azok álláspontjának tarthatatlanságát mutatja ki, kik általában nem akarják megszavazni a budgetet. Kívánja, hogy minél előbb érkezzék el azon idő, midőn a kiegyezés eszméje a népben hússá és vérré válik, mert ez nagy mértékben elő fogja mozdítani a nép jogérzetét. Erre azonban épen ,azok vannak hivatva, kik az ifjúságot oktatják. (Elénk helyeslés.) rító rendszabályokat kellett alkotni. E rendszabályok, melyekről a közönség ideje korán értesítve jön, a most folyó saison megnyíltával léptek életbe. A társulat 1877-ik évi kiadványait illetőleg a lefolyt év, a megelőzőkhöz mérve, feltűnően gazdag volt a hazánkat érdeklő tudományos monographiákban. A nyilt pályázatok évről évre bővebben termik gyümölcseiket. 1877-ben a következő természettudományi monographiák jelentek meg a társulat kiadásában: 1. Sodró állatkák (Rotatoria) és Magyarországban megfigyelt fajaik. Négy kőnyomatu táblával dr. Bartsch Sámueltől. 2. Magyarország vaskövei és vasterményei. Három táblázattal és négy rajzmelléklettel, Krassai Kerpely Antaltól. 3. Magyarország jellemzőbb dohányainak chemiai és növény-élettani vizsgálata. I. rész. Dr. Kosutány Tamástól. E munkának H. részét, melyre dr. Kosutány Tamás ur az 1877. évi nyilt pályázat alapján nyert megbízást, »a magyarországi jellemzőbb dohányfajok hamvának chemiai megvizsgálása és a dohányerjesztés tanulmányozása, különös tekintettel a hamualkatrészeknek növény-physiologiai és ipari jelentőségére« fogja képezni. 4. Magyarország pókfaunája II. kötet. A rendszer. Három kőnyomatú táblával Herman Ottótól. A nyilt pályázatok útján készült monographiákból 1874 óta, amely évben az első kötet látott napvilágot, most már 8 kötetet adtak ki. E sajátságos jellemű pályázatok, — most már az eredményeken constatálható — tetemeset lendítettek a speciális kutatásokon, melyeket Magyarország ismeretlenebb részeiben vagy a nálunk előforduló természeti jelenségekre nézve még tenni kell. »Mindenesetre jól választott mód — így szól egy külföldi tekintély a társulat ez irányú működéséről — hogy Magyarországot legelsőbben is a magyarokkal s másodsorban az általános tudós világgal is megismertessék. Ami szellemi munkát valamely országban végeznek, az csak akkor válik közérdekűvé, ha már maga az ország is kutatások tárgyává vált, s ennél fogva a megindított kutatások czél és eszközök is egyszersmind sgy szolgálnak arra, hogy a magyar tudományosságra felhívják az általános figyelmet.« A Természettudományi Könyvkiadó Vállalatból a lefolyt évben jelent meg a 13-ik kötet, Edw. Smith munkája: »A tápszerekről.« A 14-ik kötet — Johnson: »Miből lesz a termés?« — és a 15-ik, mely Faraday, Helmholtz és Pettenkoffertől kisebb értekezések gyűjteménye lesz, már sajtó alatt van és az év első negyedében meg fog jelenni. Bízvást elmondhatjuk, hogy e 15 kötet társulatunk interventiója nélkül magyar nyelven sohasem jelent volna meg, vagy ha egyik-másik közülök, valami nagylelkű meczénás bőkezűségéből vagy valamelyik kiadónk vakmerőségéből meg is jelenik vala, bizonyára nem kelt volna el, mint most, 1500 példányban. A Népszerű Természettudományi Előadások Gyűjteményéből — az úgynevezett füzetes vállalatból — eddig élő 7. füzet jelent meg Pulszky Ferencz, Klein Gyula, Lengyel Béla,Wartha Vincze, Fodor József, Szabó József és Than Károly előadásaival. A 8-ik füzet Thanhoffer Lajos előadásával a táplálkozásról, e napokban fog megjelenni. E füzetek ezer példányban nyomatnak, melynek mintegy fele a társulat titkárságához beküldött direct megrendelések útján kelt el, a másik fele pedig a könyvárusi forgalomnak adatott át. A társulat havi folyóiratából, a Természettudományi Közlönyből múlt deczemberben jelent meg a 100-ik füzet; a jelen évvel tehát egy uj század vette kezdetét. Az 1877-iki évfolyamban 34 nagyobb czikk, 81 apróbb közlemény jelent meg 48 írótól, ezeken felül a Levélszekrény rovatában 37 természettudományi kérdésre adatott felvilágosító válasz. A Természettudományi Közlöny képezi azon állandó kapcsot, mely a társulat tagjait egybetartja. Neki köszöni a társulat népszerűségét, valamint a tagok létszámának folytonos emelkedését is. A lefolyt évben a társulat örökítő tagjainak száma 9-el növekedett. Az alapító és örökítő tagok száma jelenleg 96, kik közül hárman érdemeiknél fogva vétettek fel az alapító tagok sorába. Az alapítványok összege jelenleg 26086 frt 25 krra rúg. A tavalyi közgyűlésen a rendes tagok létszáma volt: 4651. Ez évben 8 választmányi ülésen megválasztottak összesen 456-an, de halálozás és kilépés következtében elvesztett a társulat ez év alatt 234 tagot, örökítő taggá lett a rendes tagok közül 6. E szerint a rendes tagok jelenlegi létszáma 4867, vagyis 216-tal több, mint a tavalyi közgyűlésen. A társulat tagjai között jelenleg 56 hölgy van. Halál által a lefolyt évben a társulat 47 tagot veszített. Ezek közül kiemelendők dr. Entz Ferencz, borászati irodalmunk egyik úttörője és dr. Klein Mihály, Komárom főorvosa. Ők a társulatnak alapítása évétől, 1841-től fogva, 37 éven át buzgó tagjai voltak. A 134 megalapító közül, kik 1841. május 28-kán a társulatnak alapjait megvetették, ma már csak hat él. A társulat elesztorai: Dr. Arányi Lajos, dr. Jedlik Ányos, dr. Kovács Sebestyén Endre, dr. Nendtvich Károly, dr. Wagner Dániel és dr. Zlamár Vilmos. Mily öröm — így végzi a jelentés — lehet ez országosan tisztelt férfiaknak, hogy a gyenge növényke, melynek elültetésében és gondozásában annyi éven át tevékeny részt vettek, elvégre terebélyes törzszsé erősödött. Kívánjuk nekik, 1. Közgyűlés, hogy társulatunk folytonos terjeszkedésében és virágzásában még sok számos éven át örömüket találhassák. Felolvastatik a könyvtárnoki jelentés, mely szerint a társulat könyvtára a lefolyt évben 391-el gyarapodott és most 4919 műből áll. A pénztárnoki jelentésből a következő érdekes tételeket említjük fel: A bevételek 21.463 frt 70 krt tettek (többi közt előfizetésekért és elárusított kiadványokért 1251 frt, a füzetes vállalat bevételei 1267 frt 80 kr) a kiadások 19,371 frt 27 krt tettek (a közlönyre 6269 frt, népszerű előadásokra és füzetes vállalatra 1805 frt, könyvtárra 2233 frt 75 kr); 1877. végén pénztári készlet 2092 frt 43 kr; országos érdekű kutatásokra és közleményekre kiadatott 2935 frt 55 kr. A társulat alaptőkéje 26.086 frt, (tiszta vagyona 28.178 frt 68 kr) a vagyonszaporodás 3333 frt. A társulat pályázat hirdetései 1878-ra : A társulat a jelen 1878-ik évben kétezer (2000) frtnyi összeget oly tudományos munkálatok előmozdítására kíván fordítani, melyek az ország physikai és meteorológiai viszonyainak kutatását és a tudomány jelen állásának megfelelő leírását, vagy e kiemelt feladatot előmozdító szakmunkák írását tűzik ki czéljubul. A Semsey Andor úr adományából ezerkétszáz (1200) forint következő kérdés megoldására : »Vizsgáltassék meg tüzetesebben hazánk egy fontosabb, eddig kevéssé, vagy nem tanulmányozott bányaterülete geológiai és petrographiai tekintetben, különös tekintettel a bányászati viszonyokra.« A társulat e két kérdésre nyílt pályázatot hirdet. A természettud. társulat közgyűlése. — jan. 16. A természettudományi társulat, melynek leginkább sikerült az általa felkarolt szakok iránt széles körökben érdeklődést kelteni, az Akadémia üléstermében ma este tartotta évi közgyűlését. Than Károly elnök a megnyitó beszédben méltán a teljes megelégedés kifejezésével utalhatott a társulat lefolyt évi működésére, melyről a felolvasott jelentések érdekes képet nyújtanak. A rövid elnöki megnyitó után Sziy Kálmán felolvasta a titkári jelentést, melyből a következőket közli: az 1877. január 17-én végbement közgyűlés óta, a társulat 7 szakgyűlést, 8 választmányi ülést és 14 természettudományi estélyt, tehát összesen 29 ülést tartott — annyit, amennyit egy év alatt még soha. A szakgyűléseken összesen 17 előadó 23 előterjesztést tett. A természettudományi estélyeken Herman Ottó, Fodor József, Szabó József, Than Károly, Thanhoffer Lajos és Lengyel Béla, összesen 14 előadást tartottak. Az estélyek Budapest experimentális előadótermei közül a legnagyobban tartottak, s a terem mégis a legtöbb alkalommal kicsinynek mutatkozott, ésannyira, hogy a jegyek kiosztásában, a tagok érdekeinek megóvása tekintetéből, némi megszoő munkálatok beküldendő tervezetei vonatkozhatnak az ország valamely részében teendő új kutatásokra vagy utazásokra vagy a kiemelt czélokat előmozdító szakmunkák írására és f. évi április hó 31-ig a k. m. természettudományi társulat titkári hivatalába (Budapest, Lipótváros, régi Lloyd-épület) küldendők. Felolvastatnak Than K. és Plósz P. bírálatai, a múlt évi pályázatról, ugyanis a »Schuszter« alapból kitűzött pályakérdésre (Budapest talajvizének megvizsgálása) csak egy munka érkezett be; bírálók ezen munkát, mint közegészségi szempontból gyakorlatilag használhatót, s így a czélnak megfelelőt igen kitűnő monographiának tartják; a 800 főt jutalom a műnek odaitéltetik, a mű magyar és még egy müveit nyelven fog kiadatni. A jeligés levélbe felbontatván, kitűnt, hogy a mű szerzője dr. Fodor József egyetemi tanár. Végül a választásokat ejtette meg a közgyűlés; nevezetesen megválasztattak 1878-ra választmányi tagokat: állattanra Fridvalszky János, Hermann Otto, Kriesch János, Margó Tivadar; ásvány- és földtanra Hantken Miksa, Krenner József S., Szabó József, Inkey Béla; élettanra Jendrassik Jenő, Plósz Pál, Tanhoffer Lajos, Fodor József ; növénytanra Dapsy László, Jurányi Lajos, Klein Gyula, Schuch József; természettanra báró Eötvös Lóránt, Schenzl Guidó, Sztoczek József, Schuller Alajos; vegytanra Hidegh Kálmán, Lengyel Béla, Wartha Vincze és Say Móricz. Különfélék: január 16. (Rudolf trónörökös az angol királynőnél.) Az angol Court Circular jelenti: A királyné ebédjén jan. 11-én este jelen voltak : Beatrice hgne, az osztrák trónörökös,Connaught hy, az osztrák-magyar nagykövet, Bombelles gróf, Eschenbacher őrnagy stb. Az osztrák trónörökös, az osztrák-magyar nagykövet, Bombelles gr. és Eschenbacher őrnagy jan. 12-én búcsúztak el az angol királynőtől. Connaughtiy az Alberta yachton kísérte a trónörököst Portsmouthba. Itt — mint a Times jelenti — sir George Elliot tengernagy, lord John Hay, a manche csatornás hajóraj parancsnoka és számos előkelő tisztviselő fogadta trónörökösünket. A látogatás »incognito« történt, azaz a szokásos szertartások és díszítések elmaradtak. A trónörökös 84 órát töltött a Minotaur hadihajón, a Thundereren, mely az angol hajóhad leghatalmasabb hajója, az osztrák hymnussal üdvözölték a főherczeget; itt két órán át magyaráztatá magának a rettenetes hajó berendezését, azután még a torpedó telepet és az Inflexible hadihajót nézte meg. A látogatás után Elliot tengernagy uzsonnával vendégelte meg fenséges vendégét; ezen, a főherczeg kívánságára, megjelent Vandenberg portsmouthi osztrák-magyar consul is. Londonba visszajövet a walesi herczeg látogatását fogadta a főherczeg, este pedig Beust grófnál ebédelt. Hétfőn a trónörökös Londonból Lanarkshireba utazott Hamilton hű látogatására. (Mazuranics bán, a »Cengli Aga« hősköltemény írója a napokban érdekes ajándékot kapott. Cerovics Györgye senator, a hőskölteményben megörökített Cerovic Novica fia, megküldje Cettinjéből a bánnak az arany órát, melyet Cerovic Novica a hős török agától zsákmányul ejtett; az órán meglátni a török hős elestének nyomát. Az ajándékhoz levél van mellékelve, melyben a küldő megkéri Cengic dalnokát, hogy e családi ereklyét tartsa meg a család tiszteletének és benső hálájának emlékéül. (Orosz fogságban.) Dr. Fenykövy Alajos úr az orosz fogságban szerzett tapasztalatairól még a következő levelet intézte hozzánk: Borzasztó helyzetben vannak a szegény cserkeszek ; egy Novgorodhoz közel eső helységbe 600 cserkeszt internáltak családjaikkal együtt. Mindegyikük kap a kormánytól naponkint öt kopeket, (hat krajczárt) ; ebből lakással és élelemmel kell ellátnia magát és családját. Ez az összeg nem lévén elég, a szegény cserkeszek a lakosságjószívűségéhez folyamodtak és csoportosan koldulni jártak. De az ottani hatóság megtiltotta nekik a koldulást és ígyó szerencsétlenek fele az éhség,és nyomor következtében elpusztult. És ha az orosz kormány nem emeli a csekély napidíjat, ami, azt hiszem, alig remélhető, akkor a még életben maradt cserkeszek is elpusztulnak nemsokára. Ez az orosz humanitás! Múlt év deczember havában novgorodi coloniánk megszaporodott Coope angol századossal. Coope a megalakítandó török nemzetközi csendőrséghez ezredesnek volt kinevezve. Telis átadásakor Telisben, mint a Stafford-house bizottság »vörös kereszt«-jének intendása működött; a capitulátio alkalmával polgári ruhában, fegyver nélkül a vörös kereszt jelével ellátva találták. Mindazonáltal a legbrutálisabb módon bántak vele az oroszok. Zimniczában az ottani börtönben a rablók és gyilkosok közé zárták; panaszkodott, hogy vele mint tiszttel nem illik így bánni; azt felelték neki, adjon hálát az égnek, hogy még ilyen bánásmódban részesül. A bukaresti indóvázban tizennyolc óra hosszat vagyonba zárva tartották, a szegény angol e durva bánásmód következtében Kiseneffben súlyos beteg lett; három hétig őrizte az ágyat. Novgorodba jött; becsületszavát adta, hogy a városból nem szökik el, és mégis a laktanyába zárták a közönséges török foglyok közé; csak két órára volt szabad kijárnia, ekkor is csak őrizet alatt. És mindez csak azért történt, mert angol , aminthogy Oroszországban jelenleg csak két nemzetet gyűlölnek: az angolt és a magyart. Az orosz sajtó és a papság folyvást szítják e gyűlöletet. F. hó 3-án azon örömhírrel leptek meg, hogy szabad vagyok. Nem is késtem soká; rögtön felkerekedtem és indultam, hogy mentül előbb túl legyek az orosz határon. Ez alkalommal kedves kötelességemnek ismerem, hálás köszönetemet kifejezni gróf Zichy szt.-pétervári követségi titkárnak, ki honfiúi részvéttel mindent elkövetett, hogy legrövidebb idő alatt bátorságban folytathassam utamat haza felé. Dr. Fenykövy Alajos. (A csornai prépost és conventje) fájdalmas szívvel jelenti szeretett rendtársának főt. Goda Kelemennek, premontrei kanonok, aranymisés áldozár és kiérdemült perjelnek, folyó hó 14-én, életének 88-ik évében, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után, végelgyengülés következtében történt gyászos kimúlását. Béke poraival! (Komárom megye) új tisztviselőinek névsora lapunkban nem teljesen közöltetvén, most lenyomatjuk a teljes hiteles névsort. Alispán : Bathó Bálint. Főjegyző: Kun Miklós. Aljegyzők : Is. Konkoly Kálmán, Irod Kürthy Lajos. Tiszti ügyész Asztalos Mór. Főpénztárnok : Bajcsy Károly. Főszámvevő : Varju István. Főorvos : dr. Farkas Benő. Pénztári ellenőr és központi közgyám : Kiss Dénes. Alszámvevők : Kathona Lajos tb. főszámv. czímmel, Erdőssy Ferencz. Árvaszéki elnök: Kálmán Rudolf; ülnökök : Pogrányi J., egyszersmind helyettes elnök: Balogh Kálmán, Pálffy Elek. Árvaszéki tiszti ügyész Szabó Gábor, számvevő Bartusek József, jegyző Balogh Géza. Járási tisztviselők: I. Tatai járás: Szolgabiró Balogh Lajos, segédszolgabiró Pecze János tb. szolgabirói czimmel, orvos dr. Mennich János tb. főorvosi czimmel, utibiztos Both Ferencz. II. Gesztesi járás: Szolgabiró Zámory Móricz, segédszolgabiró Konkoly Lajos, orvos Csomó Ede, utibiztos Zámory Antal, állatorvos a gesztesi és tatai járásban : Lóhr József. III. Udvardi járás. Szolgabiró : Ghyczy Vilmos. Segédszolgabiró : Pyber Pál tb. szolgabirói czimmel. Orvos : dr. Jávor Béla tb. főorvosi czimmel. Utibiztos: Pyber Gyula. IV. Csallóközi járás. Szolgabiró : Losonczy Ernő. Segédszolgabiró : Ratkovszky Gyula tb. szolgabirói czimmel. Orvos : Perlaky József. Utibiztos : Szarka Béla tb. segédszolgabirói czimmel. Állatorvos az udvardi és csallóközi járásban : Ferenczy Lajos. Tiszteletbeli tisztviselőkké kineveztettek: Főjegyzőnek: Miskey Géza levéltárnok; aljegyzőknek: ifj. Ordódy Pál, Losonczy István, ifj. Konkoly Lajos, Csorba Gáspár; tiszti ügyészeknek: Vöröss Benő, Nagyvasváry Sándor, Fittler Gyula, Benyács Mátyás ;tisztiárvásügyészeknek: Foghtay Dénes, Csepy Dániel, Trojkó György, Barcza Kálmán, Ráday Sándor, Feszty Lajos, Mezey Gyula, Aranyossy Dénes, Galba Károly, Aranyossy László, Virágh József, Horváth Géza, Galambos György, segédszolgabiráknak: Bóday Miklós várnagy, Ratkovszky Alajos. (A n.-somkuti járásbíróság) tárgyában az ottani körökből számosan a köv. kérdéseket intézik az igazságügyminiszterhez : 1. Van-e szándéka a kormánynak a n.-somkuti kir. jbiróságot, mely közigazgatásilag a szorosan vett Magyarországhoz , Szathmármegyéhez, törvénykezési tekintetben pedig a deési kir. törvényszék és illetőleg marosvásárhelyi kir. ítélő táblához tartozik, hol nem a magyar, hanem az osztrák polgári és büntető törvény dívik, ezen kivételes, nyomorúságos és bizonytalan állapotából valahára felmenteni. 2. A havi vagy évi kimutatásokból van-e tudomása az igazságügyér úrnak a rendkívüli két, de sőt 3 éves restantiáról, mely a n.somkuti kir. jbiróságnál a mostan létező bírói kar és segédszemélyzet által feldolgozhatlanul felszaporodott ; ha igen, 3. remélhetjük-e valahára, hogy annak feldolgozása iránt gyors intézkedés fog létezni, remélhetjük-e hogy a sok panasz és kéréseinkre valahára vége fog vettetni azon rendkívüli bizonytalan állapotnak, mely az igazságszolgáltatás iránti hitet megrendíti, a bizalmat csökkenti. (Hymen.) Somogy János, zalaegerszegi kir. törvényszéki biró, január hó 10-én vezette oltárhoz , és is Terézia kisasszonyt, Isoó Alajos zalaegerszegi ügyvéd gyámleányát. — Kompolthy Tivadar ismert fiatal író tegnap tarta esküvőjét Led Rita kisasszonynyal a belvárosi plébániatemplomban. (A bodrogzsadányi közös iskolának) Lónyay Gábor úr már régebben oly alapítványt tett, mely jelenleg 1936 frtot tesz; legújabban pedig Lónyay Ödön úr és neje ruhával ajándékozták meg az iskola szegény növendékeit, a miért lapunk útján mondanak az illetők hálás köszönetet. (A zilahi nők a szegény és ruhátlan tanuló gyermekeknek téli ruházattal való ellátása végett gyűjtést rendeztek. A helybeli polgárok s több jószívű vidékiek segélyével ez annyira sikerült, hogy január 6-án százhúsz szegény gyermeket láthattak el jó meleg ruházattal. Megható volt látni a szegény kis gyermekek örömét, kik rongyos ruhában s lyukas lábbelivel hagyva el szegény szüleik házát, oda jó meleg öltönyökben térhettek vissza. A jótékonyság önmagában hordja jutalmát; az elismerést adja meg a nyilvánosság. (Victor Emánuel és a clerikális lapok.) Mint Rómából jelentik, egy pár clerikális lap azt a hírt bocsátotta világgá, hogy Victor Emánuel halála előtt töredelmes vallomást tett s bocsánatot kért az egyháztól mindazon vétkek miatt, melyeket ellene elkövetett. A belügyminiszter ez ellen valamennyi lapban a következő cáfolatot tette közzé : »Ő Felsége Victor Emánuel király nem tett semmi olyan nyilatkozatot, a mivel dementálta volna azon dicső pályát, melyet mint Olaszország királya megfutott.« Az igazság, mint rendesen, ezúttal is középen fekszik; a király kérdéses nyilatkozatát a Fanfulla szó szerint közli a következőkben: »Mint katholikus halok meg; (igy szólt halálos ágyán Victor Emánuel) őszentsége személyét mindig nagy tiszteletben és nagy becsben tartottam s őszintén sajnálom, ha netalán egyes cselekedeteimmel fájdalmat okoztam a szent atyának. De minden tettemben az az öntudat vezérelt, hogy mint polgár és fejedelem kötelességeimet teljesítem s nem cselekszem atyáim vallása ellenére.« Ha ez a nyilatkozat, szószerinti szövege — s van okunk hitelesnek tartani a Fanfulla közleményét — úgy mind a két félnek igaza van. A haldokló király nyilatkozata ha nem is jelenti Victor Emánuel kormányelveinek megtagadását, némi tekintetben meghódolást jelent a Vaticán akaratának. Annyi bizonyos, hogy a király e nyilatkozat nélkül bajosan nyerte volna meg az egyház absolutióját. Csak e nyilatkozat után jelent meg a pápa gyóntatója, monsignore Marinelli, a Quirinában, hozván magával a pápai áldást (a miben eo ipso ki van mondva az egyházi átok alól való fölmentés) és a szent ostyát, melyet azután a király gyóntatója Anzino kanonok nyújtott át a haldoklónak. (Victor Emánuel haláláról)a következő jegyzőkönyv vétetett fel: 10 Felségei, Humbert-nek, isten kegyelméből és a nemzet akaratából Olaszország királyának uralkodása alatt. Ezernyolczszázhetvennyolcz január 10-kén este 6 órakor Rómában, az olasz királyság fővárosában. Mi, Tecchio Sebastiano, a St. Móricz, St. Lázár és az olasz korona rendjének lovagja, a királyság senatusának elnöke, mint a királyi család tisztje, továbbá Depretis Agostino e Exolája, a Szt. Móricz, Szt. Lázár és az olasz koronarend nagy keresztjének lovagja, a minisztertanács elnöke és külügyminiszter, a nemzeti parlament tagja koronajegyzői minőségében és végül Tabarrini Marco senator úr, a királyság senatusának titkára; elmentünk a Quirinái palotába, ő Felsége II. Victor Emánuel külön lakosztályának földszinti hálószobájába a hatályban levő magánjogi codex 369. és 370. czikkeiben említett czélból. Megjelentek előttünk a hatályban levő polgári 1 386. czikkéhez képest Lorenzo Bruzo Bruno , néhai Giovanni Battista fia, a királyság senatora, Guido Bacceli úr, néhai Antonio fia, a nemzeti parlament tagja, amaz a turini királyi egyetem sebészeti karodájának, emez a római egyetem orvosi cliniájának tanára, továbbá dr. Carlo Saglione lovag, néhai Angelo fia, Victor Emánuel ő Felségének orvosa, az első 57 éves, a második 47 éves és a harmadik 41 éves, az első turini, a másik kettő római lakos; ezek előttünk, valamint gróf Arese Francesco, néhai Marco fia, a Trés-Sainte Annonciade rendjének lovagja senatusi tag, 72 éves, továbbá Francesco Crispi, parlamenti képviselő, néhai Tommaso fia, az olasz koronarend nagy szalagjának lovagja, belügyminiszter, 58 éves — jelenlétében megkérdeztetvén, kijelentették, hogy folyó hó 9-én d. u. 1.,23 órakor Róma városában, a mondott szobában halt meg ő felsége, II. Victor Emánuel, Olaszország királya, aki született 1820. március Ildikón Florenczben, fia volt Károly Albert királynak és Mária Terézia osztrák főherczegnő toscánai nagyherczegnőnek, és özvegye ő felségének az elhunyt Mária Adélaide királynő és osztrák főherczegnőnek. Miután igy constatáltuk, hogy ő Felsége II. Victor Emánuel, Olaszország királya 57 éves, 9 hónapos és 26 napos korában meghalt, megszerkesztettük ezen jegyzőkönyvet, két eredeti példányba írva, melyek egyike a királyság senatusának levéltárában, másika az állami főlevéltárban fog — a királyság alaptörvényeinek 38. czikke és a polgári codex 370. czikke értelmében — őriztetni. E jegyzőkönyv előttünk a fennemlitett személyek előtt felolvastatott, kik azt a kettős eredeti példányban aláírták. (Következnek az aláírások.) (Osman pasa) még mindig Kiseneffben van, — írják onnét f. hó 3-ról a Golosznak. Székét alig hagyja el; sebének, valamint az út fáradalmainak és talán a lelki küzdelmek következtében kimerült. Sebe, bár nem veszélyes, mégis sok fájdalmat okoz neki. Kardjától, melyet a czár visszaadott neki, egy perezre sem vál meg, és az mindig a mellette levő széken fekszik. Csak olyan személyeket fogad, kikkel hivatalos dolga van. Előbbeni alárendeltjei, a Plevnában elfogott pasák meglátogatták őt, azonban hidegen fogadtatván, pár percz múlva távoztak. Ama ház előtt, melyben a pasa lakik, egy katona áll őrt, mint a hogy tábornokoknál szokásos. Az előszobában folytonosan szolgálatot tevő tiszt van, kinek két csendőr áll rendelkezésére. Az eledeleket a pasa a nemesi club konyhájából kapja. Osman pasa csak törökül és kissé bolgárul beszél. A franczia nyelven való társalgást, úgy látszik érti, de ő maga soha sem használja a franczia nyelvet. Megérkezése óta naponta kap táviratokat Konstantinápolyból különböző magas rangú személyektől. E táviratok állítólag azt tartalmazzák, hogy a szultán nem haragszik rája, nem vonja meg tőle kegyét, és Osman pasa gyermekeit, a maga gyermekeivel együtt nevelteti. Midőn Osman pasa Bukarestet elhagyta, az indóházban egy fiatal angol nő gyönyörű virágcsokrot nyújtott át neki. (A török fogyok) sorsáról borzasztó részleteket jelentenek a Daily Newsnak: Bukarestben jan. 12-én 30° (Fahrenheit) hideget mutatott a hévmérő ; a rettenetes hideg következtében Fratestiben több száz fogoly fagyott meg. Az éhhagymáz hír szerint már Bukarestben is terjed. (Ahol az adókat leszállítják.) A franczia kamara költségvetési bizottságának egy albizottsága Cochery államtitkárral egyetértve elhatározta, hogy a szappanadó (6 millió) teljes megszüntetését és a közönséges vasúti szállítmányok adójának (44 millió) felényire való leszállítását fogja javasolni; az albizottság reméli, hogy 1879. elején ez utóbbi adónemet teljesen meg lehet szüntetni. (Lord B ea c o n s f i ed.) Angol lapok jelentik : »A királyné megengedni kegyeskedett, hogy a miniszterelnök arczképe, melyet legközelebb ő felsége megrendelésére a windsori kastély számára Angei bécsi tanár festett, egy napra Glasgowwban a nyugat-skótországi conservativ egyesület évi meetingje alkalmából kiállíttassék. A festmény M. Clure James úr gondjaira bízatott; Colneghi és társa londoni elég megrendelést kaptak ő felségétől, hogy a képhez keretet készítsenek.« (Levél a menyországba.) A Courrier du Nordnak írják Marchiennesből: C. asszony, egy környékünkbeli faluban minap meghalván, a gyászvendégek egyike észreveszi, hogy Blanca, az elhunyt nő fogadott leánya, belopózik a halottas szobába, meglebbenti a szemfedőt és eltűnik. A vendég gyanakszik, hogy a leány tán ellopta a nő ékszereit. Bemennek a halottas szobába és meggyőződnek, hogy a nő gyűrűi és függői mind megvannak, hanem a szemfedőre gombostűvel czédula van feltűzve, melyre a naiv Blanca levelet irt múlt évben elhalt anyjának. E levél így szól: »Kedves jó anyám. Megüzenem önnek, hogy B . . . M. megkért feleségül. Miután ön már nincs itt, arra kérem, tudassa velem álmomban, hogy hozzá menjek-e, hogy ön beleegyezik-e a házasságba. E levél írására felhasználom azt az alkalmat, hogy C . . . asszony a menyországba utazik.« A levélke igy volt czimezve: Anyámnak D . . . Josefinnek, ki a menyországban van. (75 millió hozomány.) Miss Rothschild Hannah, az elhunyt Rothschild Mayer báró és báróné leányának házassága Londonban Roseberry gróffal végleg meg van állapítva. A menyasszony hozománya 75 millió fr. Ő egyetlen, árva leány, s elhunyt szülői összes vagyonát örökli. Helyi hírek. (A Rudolf trónörökös) által a főváros szegényei számára adományozottt 2000 frtot tegnap délután és folytatólag ma délelőtt osztotta ki a főkapitányság. Az összeget 20, 10 és 5 frtos részletekben adta a rendőrség ki a szegényeknek, s a dologban Thaisz úr igen lelkiismeretesen járt el. A kenyöradományban részesültek nagyobb része inkább u. n. házi szegényekből állt, akiknek nem kenyere a kéregetés. (A fővárosi közraktári nagybizottság) ma délután Kamermayer polgármester elnöklete alatt tartott folytatólagos ülésén az angol cég szerződési tervezetének további tárgyalásánál mindenekelőtt azt vitatta meg, hogy a főváros bocsásson-e ki a cég részére általános kötelezvényt, melyben a segélyösszeg 33 éven át való fizetésére magát kötelezné. A hatos bizottmány az általános kötelezvény kibocsátását oly formán gondolja, hogy telekkönyvi betáblázás nélkül bocsássa ki a főváros a kötelezvényt, mellőzve annak megemlítését, hogy mely feltételek alatt adja a municipium a segélyt a vállalkozónak. Hosszabb eszmecsere keletkezett e pontnál, mert nehézségek merültek fel a kiállítás oly lehetősége iránt, hogy a város érdekei esetleg ne veszélyeztettetnének. Wahrmann Mór és Fálk Miksa a segély biztosítását csakis oly szerződésszerű okiratban hiszik megadhatónak, melyben a város szolgálmánya csakis az ellenszolgálmányok felsorolása mellett legyen foglalva. E felfogásra pedig az vezette őket, hogy a cég csődje, vagy bármely más esetben, mikor a közraktárak felállításáért nyert segély ellenében az elvállalt feltételeket nem teljesíthetik, az ellenszolgálmány megszűnte dacára is kénytelen lenne a főváros az általános kötelezvény alapján kibocsátott elsőbbségi kötvények tulajdonosainak a segélyt fizetni, s a feltétlen generális kötelezvény alapján a városra azon veszély is háromolnék, hogy az elsőbbségi kötvények tulajdonosai részére a raktári telekre és tartozékaira végrehajtás is lenne eszközölhető. E fölött a vita megindulván, elhatároztatott, hogy a főügyész véleménye keressék ki. Tody főügy. helyettes, ki erre a bizottságban megjelent, azt feleli, hogy a kötelező csakis az ellenszolgálmányi feltételek felsorolásával bocsátható ki a város érdekeinek megfelelőleg. De még egyéb kérdések fölött szükségesnek mutatkozván kikérni az ügyészség tüzetes véleményét.