Pesti Napló, 1878. január (29. évfolyam, 1-29. szám)
1878-01-08 / 8. szám
8. szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnák el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, kedd, január 8.1878. 29. évi folyam. Előfiizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 8 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az «»ti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától száműttetik. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések a 3 p esti ISTapló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési felhívás új évvel Arczénkban a következő közleményeket kezdettük meg : A reggeli lapban : „A magyar emigratio a keleten“ Irta X. T. PESTI NAPLÓ 1878-diki, 29-áik évfolyamára. Az esti lapban : „Itt és a jövő életben/' Két kötet. Irta: 33*a».lcmicy Baj«*, ZjMake. Előfizetni árak: Jan.-decz. végéig.....................................................21 frt. Jan.—jan. végéig .....................................................18 „ Jan.—martint végéig............................................6 „ Január hónapra...........................................................2 „ Az esti kiadás postai különküldéséért felüdlfizetés évnegyedétkint 1 forint. fi.“ Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pesti Napló kiadó hivatalába (Barátok-tere 7. szám Athenaeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadó-hivatala. Budapest, január 7. Az 1876-ik évi zárszámadások a napokban tétettek közzé, a szokottnál későbben ugyan, mert illőbb lett volna azokat az 1878-iki előirányzattal körülbelül egy időben nyilvánosságra hozni, de annyiban mégis alkalmas percben vettük kézhez a legújabb zárszámadást, amennyiben épen most kezdik az első fórumon, a pénzügyi bizottságban a jövő évi budget legfontosabb részét t. i. a fedezetet vizsgálat alá venni. És ha nézzük az 1876-iki zárszámadás végeredményét, ismételnünk kell újból, mit a pénzügyi bizottság is majd minden évben panaszosan fölemlített, hogy a költségvetési hiány és az ezt oly nagyban meghaladó tényleges deficit közti különbséget nem a túlkiadások okozzák, hanem majdnem kizárólag a fedezet irrealitása. *■ | Széll Kálmán, midőn a pénzügyi kormányzatot átvette, mindjárt kezdetben több rendbeli felszólalásai alkalmával kiemelte, hogy a korábbi budgetek fedezete nagyon is kedvező, fictív alapon terveztetett, és a saját előirányzatainak bemutatásánál a legnagyobb súlyt mindig a fedezet igazolására helyezte. És mégis minő eredmény jelentkezett nemcsak az 1874-iki budgetnél, melyet a mostani pénzügyminiszter nem egészen magáénak vall, hanem az 1875-iki s az 1876-iki költségvetésnél is ? 1874-re a hiány 33., millióra volt praeliminálva, ráment a valóságban 44.* millióra; 1875- ben a deficit a költségvetésben 21.* millióval volt fölvéve s tett tényleg 39.7 milliót; 1876- ra a hiány a budget szerint 12.7 millióval volt előrelátva s bekövetkezett a zárszámadás szerint 32.5 milliónyi hiány. A tényleges deficit e szerint az említett három évben 10.,, 18, illetőleg 20.1 millióval volt nagyobb, mint a budget szerinti hiány, és pedig míg azon budget szerint, mely jó részben még a Bittó-Ghyczy kormány műve volt, a passiv mérleg a valóságban 10,7 millióval romlott, addig a Tisza-Széll féle két budget szerint a tényleges deficit egyre növekvőleg 18 és 20 millióval haladta meg a költségvetési hiányt. Ezen nagy csalódás, mint említettük,nem a túlkiadásokból, illetőleg a kiadások szűk előirányzásából eredt (bár az 1876-iki évben már ez is közre hatott), hanem eredt tulnyomólag azon okból, mert a pénzügyminiszter sehogy sem akart a fedezet tekintetében okulni s egyre a helyes mérven fölül praeliminálta a bevételeket, így a bevételek 1874- ben 224.5 millióval voltak fölvéve s befolyt tényleg 203 millió, úgy hogy magánál a fedezetnél 21.5 millió hiány jelentkezett. 1875-re a bevételek 217.2 millióra voltak a budgetbe fölvéve s befolyt 193.5 millió, úgy hogy csak a fedezetnél 23.7 millió deficit következett be; 1876-ban a költségvetés szerint a bevételek 225., a zárszámadás szerint azonban 210,6 milliót tettek, úgy hogy magánál a fedezetnél 14.6 millió hiány jelentkezett; csakhogy míg az előbbi két évben a kiadások oly magasan voltak előirányozva, hogy 12.,, illetőleg 5.5 milliót lehetett megtakarítani, addig 1876-ban kedvező mérleg föltüntetése végett, már oly szűken voltak praeliminálva a kiadások, hogy a kormány kénytelen volt azokon 5.5 millióval túlhaladni, minél fogva a tényleges deficit több, mint harmadfélszer nagyobb lett a költségvetési hiánynál. Hogy minő deficittel végződik az 1877-ik év, ezt most positive meg nem mondhatni, minthogy az utolsó évnegyed pénzügyi eredményét számszerűleg maga a pénzügyminiszter sem ismeri még, de ha a három első negyed kezelési kimutatásaiból kiindulunk, akkor kedvező föltevések mellett is alig vehetjük kisebbre a múlt év deficitjét 35—36 milliónál, vagyis megint 13—14 millióval többre, mint amennyivel a budgetben szerepel. És ime, mindezen tapasztalatok daczára, Széll Kálmán az 1878-ik évre megint nagyobb összegben előirányozza a bevételeket, kisebbre a kiadásokat és — a múlt évi 22,5 millióra praeliminált, de tényleg 35 milliónyi deficittel szemben — 15,5 millióra a várható hiányt. Megengedjük, hogy ha végig megyünk az 1878-iki előirányzat azon tételein, melyek a kiadásoknál reductiót, a bevételeknél fokozást mutatnak, lehetséges a két rendbeli módosítás mellett többé-kevésbbé plausibilis érvekkel küzdeni. A pénzügyminiszter elég részletesen indokolta expozéjában a fokozásokat és leszállításokat, így helyén lehet a magasabb előirányzat a földadónál, már kevésbbé a keresetadónál, még kevésbbé a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójánál; fölötte kétes a tőkekamatadónak egy millióval nagyobb előirányzata, okvetlenül igen magas az adóhátralékok 3 milliós tétele és kétséges a czukoradó magasabb száma. Bizonyos továbbá, hogy a közös költségekhez való hozzájárulás a fölvettnél nagyobb lesz, miután a vámjövedelem távolról sem lesz akkora, mint amily összeggel a közös fedezetbe vétetett és nagyobb lesz azért is, mert póthite-lek állanak küszöbön; kétséges még az útvámokból és a bélyegnovellától várt 750.000 frtnyi jövedelem; nagyon kérdéses végre, hogy 1878-ban csakugyan elegendő lesz-e vasúti kamatbiztositásokra 15 millió, mikor 1876-ra e czimen 16,5 millió utalványoztatott. Tudjuk, hogy a pénzügyminiszter a legnagyobb szigorral hajtatja be országszerte az adókat és hogy az ő szigorán nem múlik legalább a jövedelmek befolyása. Mindenfelől visszhangzik a panasz az eljárás kíméletlensége fölött, így mindenesetre figyelemreméltó azon panasz, hogy rendes adófizetők, kik földadójukkal nincsenek hátralékban, kérték, hogy azon adót, melyet az uj földadótörvény értelmében a változott mivelés miatt 1876 tól számítva fizetniök kell és melynek nagyságát csak nemrég tudhatták meg,ne egyszerre tartozzanak közel két évre lefizetni, hanem hogy 1878-ban részletekben róhassák le, méltó — mondjuk — ha rendes adófizetőknek ily kérelem megtagadtatik, a panasz annyival inkább, minthogy azon adónak felgyűlte nem a földbirtokos hibája. A pénzügyminiszter folytathatja a szigort a legszélső határig, de azért az irreális alapon készült budgetet a zárszámadási eredmények ezentúl is csak úgy meg fogják hazudtolni, amint megcáfolták eddig is több éven át. Egyszer vagy másszor egy szépített költségvetési mérleg pillanatnyira kedvezőleg hangolhatja a pénzpiacokat a magyar államhitel mellett, de a mindannyiszor megújuló hír, hogy a valóságos deficit a budgetbelit kétszerre is meghaladja, megöli a bizalmat a magyar kormány nyilatkozatainak alaposságában. És végre is bármi rózsás legyen az államháztartás képe a papíron, a pénzvilág a tények után ítélke ítél különösen a szerint, hogy mily mérvben veszi az állam a közhitelt igénybe. Kár tehát a valónál kedvezőbb színben feltüntetni az államháztartás helyzetét, kíméljék meg legalább az országot a folytonos keserű kiábrándulásoktól, mondják meg egyenesen az egész valót, hogy az ország ismerje a maga helyzetét és ítélhessen a kormány pénzügyi politikája fölött. A Pesti Napló tárczája. Ha volna kéz.......... (1878.) Ha volna kéz, a lantot fölragadni, Hóll hallanánk dalt, vad fönségű dalt, Mily túlharsogná a csaták zenéjét, Mint égrobaj túldörgi a vihart.. . Oh ! hogyha volna . . ! zivatarrá gyúrna A tenpedés . . . elszánttá a silány ... ! A kő megrezzent Orpheus dalára, Az emberszív is megdobbanna tán .. ! Ha volna kéz, a lantot fölragadni, Megénekelne sok bukó hazát, Hol koldus rongyban támolyog a tettvágy, 8 palástot ölt a gőgös pulyaság . . . Ak ! énekelne rombahulló oltárt, Sorvadt erényt, lázongó könnyeket, Kóros titánok nyomoru nyögését, Erdett pokolt s megátkozott eget. .! Ha volna kéz, a lantot fölragadni, Most döngetné a tétlen húrokat, Mig a hívásra, döbögő morajjal Minden süket sir mély visszhangot ad ; Zsibbadt álomból kelnének a hősök, S látnál csodát, te elhalt, fattyú kor, — Kiáltanák : élőhalottak, félre ! El ! söpredék f el! most rajtunk a sor ! Ha volna kéz, a lantot fölragadni, Megégne arczunk hús harag miatt! a zengő élet gyáva lakomáján Szétgázolnók a szégyen poharat. . . Szemünk esője lassan megeredne S a hervadt szív tán még kihajtana, Mint meddő földet termővé üdíti Az égi bánat késő zápora ... 1 Ha volna kéz .. ? Nincs 1 nincs !oh álom álon) 1 Nincs hang más, csak a sebesült jaja, Haló hörgése, farkas vonítása, Őrült anyák ég vádló kaczaja . . . . ! A múzsa elszállt, megvetve a földet. Mióta bennünk a jobb rész kihalt, a fejünk fölött, vérgőzös éjszakában A holló hárog temetési dalt . . . ! ÁBRÁNYI EMIL: A magyar emigratio a keleten. — Két kötet. — Irta : XI. ELSŐ KÖTET. 1949. V 1 d d 1 n (A vár és város. — Ebek, gerliczék. — Kávéházak. — Török öltözetek. — Nők. — Bolgárok. — Templomok. — Bajrámünnep. — Folytatás. — A törökök boltjai nagy egérfogóhoz hasonlítanak, mert azon nagy deszka táblát, mely éjjelre az egész bolt elejét elzárja, nappal felpeczkelik, és ha a vevő, ki a boltba nem megy be, hanem azon tábla alatt kívülről megáll, valahogy a peczekfát kitalálná helyéből billenteni, a tábla ép úgy meglapítaná, mint valami nagy csappantyú az egeret. A boltos pedig ül gyékényen megzavarhatatlan hidegvérrel és többnyire dolgozik is a mellett, hogy árul. Másutt az ilyen boltot okvetlenül kirabolnák, de itt annyira nem lopnak e barbárnak nevezett nép fiai, hogy a kereskedő, míg ebédre vagy templomba megy, be sem zárja boltját, hanem egy lenge függönyt húz eléje, s ez elég annak jeléül, hogy oda ne menjen senki. Amennyire csak lehet, minden mesterséget ülve folytatnak, s nemcsak az esztergályos és fésűs ülve faragcsál, hanem még a kovács is ülve veri a vasat. Öltözetük festői és kényelmes. Lábukon puha sárga vagy fekete bőrtopán, mely felett a legszárazabb időben is felső vastag sárczipőt, a szegényebbek csomnak alakú veres bőrpapucsot viselnek; de a melylyel soha a szobába be nem mennek, hanem azt a küszöb előtt künn hagyják. Azután van bő nadrágjuk, derekukon sál, testükön mellény és a felett furcsa keleti szabású dolmány, fejükön veres fez és e körül könnyű pamutszövetü turbán. Hanem a csinosságra egyáltaljában nem adnak semmit, lomha pongyolaság ül egész valójukon s meglátszik rajtuk, hogy a nők társasága nélkül nevelkednek. Nejeiknek az utczára egyedül menni nem szabad; ha társaságban kijönnek, akkor arczuk nagy része el van fátyolozva, csak szemeik látszanak ki fehér lepleik alól; testüket földig érő fekete szőr köpönyeg fedi, melynek szabása épen olyan, mintha egy magyar alföldi szűrnek a galléra hátul majd a földig érne; lábaikon sárga szattyán bőr czipőt, és a felett szintén sárga bőr papucsokat viselnek. — Járásuk ügyetlen és becstelen, magatartásuk pedig előre görbült és félénk, amit részint a gyors járásra teljesen alkalmatlan papucs, részint pedig a jásmák nevű arcz fátyol okoz, mely úgy van kötve, hogy egyik fültől a másikig huzódtában az orr hegyét is elfedi, s igy a szemeknek a láb elé látást lehetlenné teszi, ha csak a fejet természetellenesen előre nem hajtják. A bulgár férfiak öltözete sokat hasonlít a törökökéhez, de általában komorabb, barnább színű, és sokan viselnek fej helyett fekete báránybőr sipkát, nejeik pedig nem járnak fátyolozottan, s öltözetük félig-meddig európai szabású. Feltűnő, hogy a mily rondaság és lustaság uralkodik az utczákon, a házak belül ép oly tiszták, s a legszegényebb ember szobája padlója is szőnyeggel vagy legalább gyékénynyel van beterítve. Van itt számos templom (dzsámié), melyek belső egyszerűségüknél fogva sokat hasonlítanak, a mi kálvinista templomainkhoz, hanem tornyaik mind egyformák, a vakmerőségig vékonyak és magasak, alapformájuk kör, egészen a sugár görög oszlophoz hasonlítanak, csakhogy a fejezet helyett egy erkély van, melyről a pap naponkint 5 ízben erős torok hangon imádkozásra hívja fel híveit. Az erkély felett még egy vékonyabb, 2—3 ölnyi magas oszlop emelkedik, mely aztán igen sugár bádog tetővel van befejezve, ennek csúcsán pedig legfelül aranyos félhold diszlik. Keresztényeknek nem szabad itt nagy templomot és tornyot építeni, harangjuk a törököknek nincs s igy a keresztényeknek sem engedik meg, e helyett kétféle istentiszteletre hivó eszközt használnak. A templom udvarán faállvány alatt van egy szál deszka, és közel mellette egy darab vas vízmentesen felfüggesztett állásban, ezen dobolnak, még pedig előbb mindig a fán kezdik, s azután a meglehetős erős hangon csengő vason végzik. A törökök nagyobb ünnepeik alkalmával harangozás helyett ágyúval adnak jelt, így a mostani szamazán hónapban a nap feljöttét és lementét mindig egy ágyúlövéssel üdvözlik, péteken több lövéseket tesznek (mivel ez náluk a vasárnap), noha épen nem tartják véteknek péntek napon is csak úgy dolgozni, mint egyébkor. A bolgár keresztényeknek megszámlálhatlan sok ünnepök van, legalább 200 napot böjtölnek egy éven át, és böjtjük annyira szigorú, hogy néha még olajos ételeket sem szabad enni; ilyenkor aztán zöld paprikával, savanyított ugorkával és kenyérrel élnek, mire azonban annál több bort és pálinkát isznak. A töröknek ellenben csak ünnepe van’: a bajrám, melyet egy hónapi böjt előz meg. A török böjt nem abból áll, hogy az ételekben válogassanak, hanem abból, hogy nap feljöttétől lementéig semmit nem szabad se enni, se inni, még csak pipázni sem, a naplementétől azonban reggelig mindent szabad. A hajrám ünnep több napig tart, most October végnapjaira esett. A várnak minden ágyúja hatalmasan dörgött s minden igazhivő legünnepiebb ruhájában jelent meg az utczán. A nézőnek feltűnik, hogy minden szemközt jövő török megöleli egymást — jeléül a felebaráti s testvéri szeretetnek — még a halálos ellenségeknek is ki kell békülni e napon s nem szabad a múlt évi haragot átvinni az újévbe. A pasa udvarán a szegények számára ingyen ételek osztogattatnak ki, a kereskedők rendes látogatóikat ajándékokkal tisztelik meg, mit ezek szintén viszonoznak. Asszonyok és gyermekek s a cselédség is mind új ruhákat kapnak s e napon valóban a legszegényebbnek is igazán ünnepe van. Mi, kik a szultán vendégei valánk, szintén ajándékokat kaptunk: Kossuth egy szép kocsit s egy arabs rabszolgát, tábornokaink rangjukhoz mért pénzösszegeket kaptak; nekünk szintén pénz adatott, még pedig egy közharczosnak 30 piaszter, helyesebben gurus, altisztnek 50, hadnagy és főhadnagyoknak 108, századosnak 128, törzstisztnek pedig 154, (tíz gurus tesz körülbelül egy ezüst forintot.) Egyúttal pedig értésünkre adatott, hogy az utazásra készüljünk el, mert néhány nap múlva indulni fogunk téli szállásra, Sumla városába. Noha ez is vár és így értettük, hogy ezentúl is félig-meddig foglyokként tekintenek bennünket, mégis e hirt örömmel fogadtuk, mert meggyőzött arról, hogy ki nem adnak, sem pedig Damaskusba vagy épen a candiai szigetre nem belebbeznek. Utazás gumiára. (Előbb a renegátok, azután mi. — Török fedezet és lovak. — A bolgárok véleménye rólunk. — Gay a faluban. — Kaland Tóth és Vargával. — Plevna. — A keresztény papok bujtogatása. — Sumla.) October 26-án az olaszok kezdték megáz indulást gróf Monti parancsnoksága alatt. Ők nem Sumlára mennek, hanem a Dardanellák partjára Gallipoliba, ahol a vidék és az éghajlat sokkal hasonlóbb szép hazájok mérsékletéhez, mint Sumlán. 29-én követték őket a bennünket mindenütt megelőző lengyelek Bem vezetése alatt. 31 én indultak a renegátok Ferhát pasa, (general Stein) vezérlete alatt. Végre november 2-án mi szorosabb értelemben vett magyar menekültek. Láttam a 48—49-diki hadjárat alatt kisebbnagyobb csapatokat fárasztó utakon; láttam Erdélyben a híres kolozsvári futást, midőn a Baldacci és Vay seregei, vegyítve megrémült polgári menekülők ezreivel, Feketetóig futottak, nem kergettetve senkitől ; láttam kurd és török karavánokat Kis-Ázsia járatlan utain, hanem ily vegyített czifra tömeget, mint ez a mienk vala, még nem láttam soha. Itt minden véglet találkozott. Izmail bejrtől, ki lovassága élén hetyke arabs paripán kisért vagy vezetett bennünket le a nyomorult rongyos bolgárig s a sok helyt bennünket mértföldekre kísérő czigány purdékig, Kosuthtól és Batthyánytól le a markotányos nőkig, minden rang, minden osztály képviselve volt itt, egymással közvetlen érintkezésben összevegyülve. A viddini pasa megtett mindent, mit kényelmünkre ily vad országban tenni lehetett. Kirendelt a környékből minden házi lovat és igás szekeret a betegesek s a tisztikar számára, Kab 6 s alezredes parancsnoksága alá rendelvén őket. Az altiszteket Fráter, a közlegénységet pedig Kosz ta Márton századosok vették vezetésük alá. A menetet megnyitotta a »haute volée«, úgymint Kossuth, Batthyány Kázmér,Perczel Mór és Miklós, Egressy, Joannovics György, Balogh, Prziemsky, Ihász, Asbóth Sándor, mindnyájan lóháton s többnyire saját paripái- Budapest, január 7. (A képviselőház) pénzügyi bizottságának mai ülésén, mint az alábbi tudósításból kitűnik, megpendítetett a hirlapbélyeg kérdése. Puszky Ágost orsz. képviselő, író és egyetemi tanár ajánlotta azt fel compensatióként a kocsiadóért, s ezzel meg nem elégedve, a hirlapbélyeg fölemelését is javasolta, — egészen elfelejtvén, hogy ami nincs, az meg nem adóztatható, már pedig ami a hirdetéseket illeti, a legtöbb lap a hirdetések teljes hiánya által tűnik ki. Pulszky úr a hírlapbélyegre vonatkozólag is oly okoskodással állott elő, amelyből kitűnik, hogy a tárgyat egyáltalában nem ismeri. A hirlapbélyeg behozatala egyértelmű az újabb, olcsó lapok közönségének korlátozásával s bizton előre mondható, hogy amit az állam a hirlapbélyegen nyer, azt elveszti a hirlap-olvasók számának csökkentésével, a postai illetéken. Hogy e tárgyban közművelődési szempont is közrejátszik, ezt azért nem említjük fel, mert az ily motívum, mint látszik, Pulszky úr előtt nem bír értékkel. (A delegátiók bécsi hírek szerint aligha fogják a múlt hóban félbeszakított ülésszakukat február vége előtt folytathatni. Időközben nagyban dolgoznak a vörös könyv összeállításán, mely ezúttal testes kötet leszen. (A fővárosi közigazgatási bizottság választott tagjai — mint a Bud. Corr. hallja— azzal akarnak a legközelebbi városi közgyűlésen tüntetni, hogy mindnyájan lemondanak, sőt állítólag minden újabb választást meg akarnak hiúsítani. (Horvát ügyek.) Zsivkovics horvát osztályfőnök Zágrábból Budapestre érkezett, hogy a kormánynyal tanácskozzék, egyfelől a horvát quóta ideiglenes föntartásáról szóló törvényjavaslat megállapítása és másfelől az 1878-iki horvát költségvetés fedezetének végleges meghatározása fölött. Zsivkovits osztályfőnök néhány napig Budapesten marad. A horvát tartománygyűlés pénzügyi bizottsága ma kezdte tárgyalni a horvát költségvetést és amint befejezte tárgyalásait a tartománygyűlés ismét megkezdi nyilvános üléseit. (Az angol közvélemény mozgalmairól a ma érkezett angol lapokban számos érdekes hírt találunk. A kormány felette tartózkodó a belügyminiszter, ki megígérte volt, hogy Sheffieldbe jön, most levelet írt oda, melyben azt írja, hogy »a miniszterektől nem várhatni, miszerint most, a parlament megnyitásának küszöbén, bármi nyilatkozatokat tegyenek, és ezért az ígért látogatást elhalasztja. Lord Carnarvon, kiről egy távirat azt jelentette, hogy a királyné rendreutasította, jan. 3-án kihallgatáson volt a királynénál, azután pedig, mint a Times írja, azon szerencsében részesült, hogy a királynéval ebédelt. Ez aligha tekinthető rendreutasításnak. A közvéleményt a béke és háború kérdése folyvást nagy mérvben foglalkoztatja; kivált a liberális párt fejt ki nagy agitatiót, és a városi közgyűléseken is, hol a kereskedői elem van túlsúlyban, gyakran visz keresztül kormányellenes határozati javaslatokat. Stochdaleben a városi tanács közgyűlésének conservatív tagjai kijelentették, hogy a közgyűlés nincs hivatva politikával foglalkozni; a párt nem is vett részt azon rendkívüli közgyűlésen, mely a keleti kérdés tárgyában egybehivatott és így a liberális párt határozati javaslata egyhangúlag fogadtatott el. A kormánypárt általában tartózkodik a tüntetésektől ; ezt a kormány rábeszélése folytán teszi, mely nem akarja magát »compromittálni.« Tauntonban sir James, liberális párti képviiselő, hosszabb beszédben azt bizonyítgatta, hogy Angolország érdekei nincsenek fenyegetve; sem Konstantinápoly, sem a suezi csatorna nem forognak veszélyben; arról meg, hogy az orosz hatalom Bolgárországban meg ne vesse lábát, szőlő nézete szerint, féltékenyen őrködik majd Ausztria-Magyarország; a várnégyszög kérdéséhez majd hozzászólnak az európai hatalmak. »Az orosz támadások elleni ellenszegülésre és a brit keleti érdekek védelmére alakult nemzeti társulat« a Trafalgar square-e meeting határozatait írásban közölte lord Beaconsfielddel. A közlemény erélyesen szólal fel a humanitás érdekei, a szerződések szentsége mellett; kifejti, hogy most kedvező alkalom van a beavatkozásra, mert a Duna befagyván, az orosz hadsereg nem közlekedhetik Oláhországgal , és így válságos helyzetben van; arra utal, hogy Németországban erős mozgalom indult meg Bismarck hg. oroszbarát politikája ellen, hogy Olaszország most ismét jó viszonyban van Francziaországgal; végül ecseteli az új »szent szövetség« veszélyes voltát. »Az osztrák-magyar cabinetet — mondja többi közt e közlemény — gyötri a főelem, hogy Magyarországban urradalom üt ki Franczia és Angolország oltalma alatt örömest menekülne ki a hármas szövetségből.« (Az angol parliament) megnyitása alkalmából — mint angol lapokban olvassuk — Granville a felső-, Hartington az alsóházbeli liberális párt tagjaihoz következő körlevelet intéztek : »Tan szerencsém önt (czim) értesíteni, hogy a válaszfelirat ő felsége trónbeszédére január 17-én fog indítványoztatni; remélem ön jónak fogja látni e napon helyén lenni.« (Az angol lapok Carnarvon beszédéről) tüzetesen nyilatkoznak. A Daily Telegraph a gyarmatminiszter beszédét színtelennek mondja. Úgy látja, mintha azok finom érzését, kik udvariasságukat a külföldiekkel és durvaságukat a honfitársakkal szemben megőrizték, az orosz válasznak általa (a Daily Telegraph által) történt jellemzése sértette. A kérdés az: vájjon az angol kormány átadhatja-e a török kormánynak e választ anélkül, hogy azt kelljen hallania, hogy fegyverszünet kieszközlésére nem volt Angliára szükség, mert ezt a porta maga is elérhette volna. A Pal Mall Gazette nem hiszi, hogy a minisztertanács után közvetlenül Carnarvon által tartott nyomatékos beszéd az egész cabinet nézetét fejezné ki. Ez csak nem akarhatná Anglia teljes elszigeteltetését. Lehetetlen, hogy a cabinetnek szándéka volna nemcsak Angliának, hanem Oroszországnak és az egész világnak megmondani, hogy egyetlen egy ember sem értett egyet a krími háborúval s annak ismétlése esztelen volna. Az sem lehet a kormány valódi szándéka, hogy Nagy-Britannia egész jövő külügyi politikáját a jelen kereskedői nemzedék érdekei szabályozzák. »Ezen tan, — tisztelet, becsület Carnarvonnak, — egyoldalú, nem teljes és vészt hozó. Ideje volna, — igy végzi czikkét, — hogy főleg a jelenlegi pillanatban a helytelen miniszteri nyilatkozatok végre megszűnnének.« A Standard azt hiszi, hogy a két egymásután tartott miniszteri tanácsból, mely az orosz válaszszal foglalkozott, azon következtetést fogja vonni az angol közvélemény, hogy az akadályok, melyek a békének útjában állanak, komolyabbak, mintsem várni lehetett volna. És valóban e közvélemény alig fog meglepetve lenni, ha megtudja, hogy ő felsége kormánya, mely az eset minden részleteiről teljesebben van informálva, mint valamelyik azok közül, kik az ő nevében merészelnének szólani, nem osztozhatik azon nézetben, hogy a helyzetben nem állott be változás. A kabinet az orosz választ tényleg nem tekinti sértésnek, de nem tartja azt, hogy nem történt semmi, ami az angol kormány magatartását a török kérdéssel szemben nem változtathatná meg. A körül fordul meg a kérdés, mennyire fog Angliának hatalmában állani a tárgyalások későbbi folyamában a béke feltételeinek megállapításába befolyni, ha megengedi most, hogy Oroszország, mint kinyilatkoztató, kizárólag Törökországgal lépjen tárgyalásokba. Tartsuk figyelemben azt, hogy Anglia álláspontja e kérdésben különbözik más hatalmakétól. Még ha valamennyi többi hatalom beleegyeznék is a szerződések megszegésébe, Anglia ezt, mely e kérdésben a maga számára mindig külön befolyást igényelt, nem tehetné. Kezdettől fogva tiltakozott a háború, azaz azon erőszakos mód ellen, melylyel Oroszország a török kérdést meg akarja oldani s azért lehetetlen elfogadnia azon tant, hogy Oroszországnak szabadságában áll akkor, amikor neki tetszik, és saját maga által felállított feltételek alatt Törökországgal békét kötni. (Orosz nézetek Angliáról.) Berlinből írják január 5-iki kelettel : A Pétervárról jövő levelek mind azt bizonyítják, hogy ott Anglia ellen nagy ingerültség uralkodik, mely mindenek előtt becsmérlő nyilatkozatokban nyer kifejezést. Különösen az angol hajóhadtól tagadnak meg minden jelentőséget a háború szempontjából. Hajórajuktól nem fél többé