Pesti Napló, 1878. január (29. évfolyam, 1-29. szám)
1878-01-29 / 27. szám
27. szám. Szerkesztési irodái Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Inadló-hivatal ? barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, kedd, január 29.1878. REGGELI KIADÁS. 29. évi folyam. Ellőfizetési feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1878-diki,129-dik évfolyamára. Február 1-jén új előfizetés kezdődik lapunkra. Előfizetési árak: Évnegyedre..........................................6 frt Félévre .................................................12 » Egy hónapra..........................................2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. mr Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pesti Napló küadó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadó hivatala. Budapest, január 28. Nyolc z szótöbbsége volt a kormánynak az első szavazásnál. E nyolcz bizalmi szavazatot öt miniszter adta és három államtitkár. Ekkor kért a szélsőbal név szerinti szavazást. A többi ellenzéki párt kért , ne tegye, elégedjék be ennyi sikerrel, de Simonyi Ernőt nem lehetett visszatartóztatni, hogy a hibát el ne kövesse. »Igene, »neme hangzott egymásután. Mindenki figyelt, sokan jegyeztek. Egyszer az ellenzék, máskor a kormánypárt volt előnyben. Az ellenzék szavazott, épen annyi, mint az első szavazásnál 136, a kormánypárt beidézett néhány elmaradottat s lett 155. A kormány többsége tizenkilencz. t" . Csak tizenkilencz. Meddig lesz még tizenkilencz ? Most még Bittó István is többed magával a kormánynyal szavazott, — hisz csak arról volt szó, hogy elhalasztassék-e a vámszerződés tárgyalása az osztrák miniszterválság befejeztéig, vagy sem ; — majd ha lefolyt a nagy vita , az elnök felteszi a kérdést: megszavazzák- e a magyar nép képviselői Ausztriának a tributumot, akkor lássuk, lesz-e majd többség? És a Lloyd-subvenció megadására lesz-e többség ? És a nyolcvan millió forint bankadósság elvállalására akad-e többség? És a szeszadónak sokszerint felemelésére marad-e többség? És a quotabizottság jelentésének elfogadására — ki tudja mi lesz benne — szavaz-e többség ? És a finanszvumok elejtésére, s az osztrák reichsrab egyéb módosításainak a magyar törvénybe igtatására vállalkozik-e többség? Hová lett a Tisza-kormány majoritása? Kezdte azon, hogy az ellenzék nem volt csak hatvan, negyven szélsőbal, húsz conservativ. A többség volt 280. Azután kiváltak a szászok tizenketten s a májusi kiegyezés miatt kilépett a szabadelvű pártból nyolczvan tag, maradt a kormánynak többsége 190. A párt fogyott, az ellenzék gyarapodott, tavaly, ha a horvátok nem szavaztak, volt a kormánynak többsége 140. Az elégületlenség nőttön-nőtt, a kormánypárti padok ürültek, utolsó időkben vitás kérdéseknél a kormánypárt majoritása többnyire 60 és 80 között ingott. Ma egy hián húsz. Ez a hanyatlás. Ez a pártbomlás. Ez a bukásnak kezdete. A kormánypolitika megtenni gyümölcseit. E politika rósz, s mi több, sikertelen; akik a kormányt védik, nem tagadhatják, hogy rósz, meghasonlásba esnek önmagukkal. Az észnek és szívnek eme meghasonlása nem marad titok, kitör a pártéletben, betör a parlamentbe. Minden újabb vereség, melyet a kormány Bécsben szenved, szaporítja pártjában a kételyt, az ellenzéknél az elkeseredést. A hangulat ingerült, a helyzet tarthatatlan lesz. Hiába beszélik a bölcselkedők, hogy tessék várni, még nincs itt a válságnak ideje, majd ha meglesz a kiegyezés, akkor tessék Tiszát megbuktatni, akkor minek ? az események feltartóztathatlanok. Sokszor történik az életben, hogy valamely beteg családfő életére még nagy szükség van; a vagyon nincs rendben, a perek folynak, az örökösök kiskorúak, a végrendelet nem kész: azt mondják, a betegnek még nem szabad meghalni, majd később lehet, s a beteg mégis meghal. Ilyen a kormány is, nem élhet, tehát veszni indult, s ha kiadta utolsó erejét, a világ még sem fordul ki sarkaiból, hanem fog akadni, aki átveszi és rendezi örökségét. S mit vesztünk vele, ha Tisza megbukik? A kiegyezést. Elvesztjük az autonóm vámtarifát, a kész alkut, mely lemond indirect adóinkról stb., és megkapjuk helyette a provisoriumot. Siralmas állapot lesz az, de nem roszabb, mint ennek a kiegyezésnek tíz évre elfogadása. Szomorú, hogy csak két rész között van választásunk, a bizonyos rész és a bizonytalan rész közt. Ez három évi alkudozásnak az eredménye. Igen meglátszott a mai szavazáson, sokaknak mily nehezen esik e választás. E szavazás a pártok mérkőzése volt az ütközet előtt. Stratégiai felvonulás közben véletlenül kifejlett csata. Egy incidens, egy non putarem felettébb kedvezőtlen a kormányra nézve. Pyrrbusi győzelem, mely vereséggel fenyeget. A vita csekély bértartalommal szokatlanul heves vola. A szavazás a parliamentben constatálta, hogy a szabadelvű kör vitái a kormánypártot megbontották. Tizenhét tagja szavazott az ellenzékkel. E férfiak nevei a következők : Somssich Pál, Szilágyi Dezső, Szeniczey Ödön, Szilassy János, Tarnóczy Gusztáv, Zmeskáll Zsigm., Babics István, Bethlen András gróf, Bittó Béni, Horánszky Nándor, Kautz Gyula, Kerkapoly Károly, Kövér Károly, Máriássy Kálmán, Muzslay Sándor, Orosz Mihály, Pulszky Ágost. A párton kívüli képviselők közül többi közt a kormány ellen szavaztak: gr. Berényi Ferencz, b. Révay Simon és gr. Lónyay Menyhért. Az ellenzék a kormány elleni szavazó szabadelvűeket megéljenezte. A levertség, melyet e szavazás a kormánypárton keltett, általános. A bizalom a kormány iránt — mely régóta csakis külső bizalom, nem politikája, de hatalma iránt— erősen megingott. Tisza legbensőbb hívei is el vannak készülve bukására. Szavazás után megkezdődött az általános tárgyalás. A vámügyi bizottság többségi előadója Baross Gábor lépett a szószékre, és egy gonddal construált, jól betanult és érthetőn előadott, mi több tapintatosan rövid exposéval ajánlotta a törvényjavaslatot, s védelmezte azt a kisebbségi különvéleményekkel szemben. A fiatal szónoknak szerencsétlensége volt, hogy még ma kellett beszédét tartania, mert a ház a szavazás izgalmainak benyomása alatt volt, félig kiürült s nem igen kívánt okoskodásokat hallgatni. A szónokot csak dicséri, hogy ez őt nem konfundálta tisztének teljesítésében. A javaslat ellen idáig huszonnyolc szónok van feljegyezve, s az általános vita e héten alig fog befejeztetni. Az országgyűlési szabadelvű párt január 29-én d. n. 6 órakor értekezletet tart. Tárgy : az erdő ügyi bizottság tagjainak kijelölése és a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslatok részleteinek tárgyalása A »független szabadelvű párt« január 29-én délután 6 órakor értekezletet tart. Budapest, január 28. (A német birodalom) szervezkedésében nevezetes lépést jelez a tvjavaslat, melyet a bíród. cancellár f. bő 25-én a német szövetség tanács elé terjesztett. A német alkotmány értelmében a birodalom nevében kibocsátott összes császári rendeletek a cancellár ellenjegyzését igénylik, aki a felelősséget is viseli értük. A cancellár a birodalom egyetlen felelős minisztere, az ő személyéhez vannak kötve a különböző legfőbb birodalmi hivatalok összes teendői. De a birodalom fejlődése és erősödése folytán e teendők folyvást szaporodnak, és több esetben a cancellár helyettesítéséről kellett gondoskodni. A banktörvény 17. §-a ki is mondja, hogy a birodalmi bank vezetését a birodalmi kancellár akadályoztatása esetén egy, a császár által e czélra kinevezett helyettes eszközölheti. A gyakorlat egyéb eseteket is mutatott fel, hogy a bíród, cancellár helyett más birodalmi tisztviselők ellenjegyeztek császári rendeleteket és ezek így tétettek közzé. De a német birodalmi tanácsban múlt évben — Bismarck szabadságolása alkalmából — többfelől kétségbe vonták e helyettesítés megengedhetőségét. Ezért a birod. cancellár a következőjavaslatot terjesztette a szövetségtanács elé : »Mi Vilmos, isten kegyelméből német császár, Poroszország királya a német birodalom nevében és a szövetségtanács és birod. gyűlés megtörtént hozzájárulása után rendeljük : a birodalom alkotmánya és törvényei értelmében a birod. cancellárra bízott vezetést a birodalmi ügyek kormányzatában, felügyeletében és feldolgozásában, valamint a birod. cancellárnak a császári rendeletek érvényességéhez szükséges ellenjegyzését helyettesek is eszközölhetik, kiket a császár a birod. cancellár indítványára ennek akadályoztatása eseteiben a szövetségtanács egyéb tagjai közül általánosan vagy egyes hivatali ágakra nevez ki.« Ezen törvényjavaslat facultatív intézkedést tesz, mely kiterjed az »akadályoztatás« összes eseteire, tehát nemcsak a szabadságolás esetére. Ezzel meg van teremtve az alap egy birodalmi minisztérium megalakítására. (A vámügyi vitára, mely ma a képviselőházban megkezdődött, a törvényjavaslat mellett eddig a következő szónokok iratkoztak fel: Móricz Pál, Tóth Vilmos, Beöthy Algernon, Várady Gábor, Plachy Tamás, Horváth Mihály és Péchy M. gr. (Magyarország és az osztrák válság.) A bécsi Sonn und Feiertags Courier szerint Rechbauer, midőn szombat délben ő Felségénél kihallgatáson volt, azt mondta ő Felségének, hogy a magyarok engedékenysége az egyedüli eszköz a kiegyezés keresztülvitelére. Hogy ő Felsége erre mit felelt, körülbelül sejteni lehet Rechbauernek tegnap délelőtt tett azon nyilatkozatából, hogy »meggyőződése szerint kevés kilátás van az osztrák képviselőház álláspontjának keresztülvitelére.« Herbst azon nézeten van, hogy az Auersperg-kormányt kell ismét kinevezni, mert a személyváltozással mit sem lehet nyerni. Az idézett lap szerint Herbst és Rechbauer egyetértenek abban, hogy most mindenek előtt a magyarokon áll megtenni azon engedményeket, melyek nélkül a kiegyezés a dolgok jelen állása mellett nem jöhet létre. (A diplomatiai tárgyalásokról) több érdekes részletet találunk a Köln. Ztg. berlini levelében. Porosz lapok bécsi levelezői nemrég azt jelentették volt, hogy Törökország nemrég felajánlotta Oroszországnak Boszniát és Herczegovinát és ezért bécsi körökben megnehezteltek a portára. E hírt a levelező valótlannak mondja. Jól értesült forrásból azt jelentették, hogy a porta e két tartományt Ausztria-Magyarországnak ajánlotta fel, ha ez aktív segélyt nyújt neki Oroszország ellen. A bécsi cabinet tagadólag felelt. Ezen tényből eredhetett az a párisi hir, hogy a szultán Bosznia és Herczegovina árán akarta kieszközölni Ausztria-Magyarország békemediatioját. A közvetítés kissé drága ár lenne, jegyzi meg a levelező, mert Törökország e két tartományt így is úgy is elveszti. Ugyane levelező szerint még az oroszbarát berlini körökben is meghökkenést keltett az Agence Russe azon hihetlen, a tények által teljesen megcáfolt állítása, hogy a békealkudozások lassú menetéért és azok netáni meghiúsultáért Angolország felelős. Ez a sophistika itt már meg sem járja. Az alkudozások halogatásának, a Konstantinápoly occupatiójáról terjesztett ellentmondó félhivatalos verzióknak egyedüli czélja nyilván az, hogy az angol kabinet a parliament előtt ne indokolhassa a különhitelt. Gallipoliról az Agence Russe oly furfangosan nyilatkozik, hogy szavait occupatióra is lehet érteni, meg az ellenkezőre is, sőt a Nordd. Alig. Ztg. határozottan azt következteti, hogy az oroszok Konstantinápoly ellen akarnak vonulni. De ez a játék nem tarthat soká és az oroszok nemsokára ki fognak fogyni szemfényvesztéseikből. A békefeltételek. — január 28. Bécsben még mindig nem merik az orosz-török békefeltételeket közzétenni s az angolokra bízzák, hogy a feltételeket apró adagokban izleltessék meg Ausztria Magyarország közvéleményével is. Félnek a hatástól, melyet e feltételek, ha egyszerre jönnek nyilvánosságra, a közvéleményre teendnek s azért csak lassan kint lebbentik föl a fátyolt ama végzetes határozatokról, melyek a föltételekben foglaltatnak. A Morning Post ma jelentett közleménye sem teljes, ámbár hitelesnek látszik. Még számos részlet homályban marad, még sok fontos kérdés nincs földerítve. De már az is, amit az angol lap közöl, fölülmúlja a legroszabb várakozást, noha kétségkívül még hátra van a fekete leves s monarchiánk közvéleményére még sok kínos meglepetés várakozik. A feltételek értelme világos és lesújtó: Konstantinápoly s a távoli görög tartományok kivételével a Balkán félszigete Oroszországé. Ezzel a békefeltételek Ausztria-Magyarországra megszüntetik a török birodalmat ; e birodalom minden pontja, melyhez monarchiánk valamely érdeke fűződik, orosz befolyás alá kerül; a Balkán félsziget a czár protectorátusa alatt álló független s egyenkint is jelentékeny, de együttvéve roppant hatalmat képviselő szláv államokra osztatik ; a Duna torkolatánál a kozák vertanyát s Bulgáriában óriási orosz helyőrség marad, hogy szemmel tartsa, fegyveres kézzel őrizze nem a porba sújtott, kis állammá lett Törökországot, hanem Ausztria-Magyarországot. Jellemző sajátságuk az orosz békeföltételeknek, hogy Ausztria-Magyarország rovására igyekeznek Anglia érdekeit tiszteletben tartani s érintetlenül hagyni. Tervszerűen, számítással, durva és kihívó szándékossággal irányulnak azok mindenekelőtt és mindenben monarchiánk ellen. A Dardanellák s az ezzel összefüggő ügyek jövendőbeli tárgyalásoknak tartatnak fenn, melyekben Anglia akár szép szóval, akár erőhatalommal majd megtalálja szeret-módját, hogy a kérdést érdekeivel összhangzatban oldja meg. Mindenesetre megadták neki a jogot, hogy az érdekeibe vágó kérdés megoldásánál az ő szava meghallgattassék. A szövetséges, a »correct magatartást!« Ausztria-Magyarországot ennyi tekintetben sem részesítette az orosz politika. A kazansiki praeliminar-szerződésben nélkülünk lön szabályozva minden kérdés, bármily közelről érintik is ezek életérdekeinket. Ami Bessarábiát s a Duna torkolatát, Bulgária jövőjét, az occupátiót, Románia és Szerbia függetlenségét és területi nagyobbodását illeti, ahhoz nincs többé szava senkinek, azt a szultán és a czár elintézték egymás közt véglegesen. Egyben mégis engednek beleszólást Andrássy grófnak: szabad neki nyilatkoznia az iránt, hogy Montenegro a status quo post bellum alapján birt területekkel, vagy csak azzal nagyobbodjék-e, amit neki már a konstantinápolyi értekezlet hajlandó volt megadni. E kérdést tartották fenn Andrássy grófnak, hogy érvényesítse a monarchia tekintélyét s elismerést szerezhessen 800.000 katonára támaszkodó akaratának. Szégyenletesebben és lealázóbban még nem bánt szövetséges szövetségessel, mint Gorcsakoff herczeg Andrássy gróffal. Érezik ezt már Bécsben is, s a félhivatalosak kezdik immár félreverni a vészharangot s jajgatva hirdetik, hogy az uj békekötés az orosz befolyásnak dobja oda zsákmányul a Balkán félszigetet. De e jaj szavak távolról sem azt célozzák, hogy a monarchia egy erélyes elhatározással szakítson az eddigi férfiatlan politikával s ragadja ki a zsákmányt az északi hatalom körmei közül. Bosznia és Herczegovina az, amire Bécsben számítanak, s az occupatio ma ismét fenyegető alakban kisért a bécsi officiosus világban. A bécsifélhivatalos okoskodás igen egyszerű: Oroszország túlhatalmas lett a Balkán-félszigeten ; foglaljuk el tehát az említett két tartományt, hogy az orosz befolyást ellenőrizhessük és ellensúlyozhassuk. Ez okoskodás méltó betetőzése az eddigi politikának, mely feláldozta a legdrágább érdekeket, hogy a czár kegyelmének morzsáival kárpótolja magát, mely felgyújtotta egy jó szomszéd, egy megbizható szövetséges házát, hogy a szomszéd birtokának leghitványabb részeit magához ragadja, mely mindenhatóságra segítette Oroszországot, hogy most általa megcsalva, megbántva apró pénzzel fizettesse ki magát úgy, mint akár Szerbia vagy Montenegro. De hát a magyar országgyűlés eltűri e majd mindezt, s nem vonja-e számadásra a kormányt, mely a monarchiát ily katastrófába sodorta? Országgyűlés. A képviselőház ülése jan. 28-kán. — Folytatás esti lapunkhoz. — Bánhidy Béla b. Zsedényi beszédére tesz megjegyzést. Zsedényi azt monda, hogy mi csak elhalasztási taktikával akarunk élni, ez ellen tiltakozunk, minket egészen más indokok vezérelnek. A kormány eddig mindig azt mondá, hogy a kiegyezési javaslatok egyidejűleg tárgyaltassanak a Lajthán innen és túl, ez most lehetetlen. Zsedényi illusiókról szólt. Ő azt képzelte a tárgyalások minden stádiumában, hogy a kormány nem fog engedni, s mindig csalódott. ő volt illusióban, nem én. (Helyeslés balfelől.) Ma Deák Ferencz halálának évfordulója van; a nagy halott emlékezete iránti kegyelet megparancsolhatná, hogy e napon ne kezdjük meg a kereskedelmi szerződés tárgyalását. (Helyeslés balfelől.) Paczolay János: Az osztrák kormány igenis vállalkozott ezen törvényjavaslatok keresztülvitelére, de az osztrák parlament nem vállalkozott a kormányt azok keresztülvitelében segíteni, és a törvényjavaslatokat elfogadni. Itt tehát többé nem azon minisztériumtól, mely a törvényjavaslatokat beterjesztette, függ azoknak keresztül vitele vagy elejtése, hanem függ a parlamenttől; és miután a parlament ezen törvényjavaslatokat elfogadni nem akarja, ha csak előzetesen is az osztrák parlamentet az általa képviselt népek érdekei irányában oly nagyon engedékenynek tartani nem akarjuk, mint önmagunkat a mi választóink irányában. Mi következnék már most abból, ha mi ezen törvényjavaslatok tárgyalásába belebocsátkoznánk ? Az eredmény nézetem szerint csak az lenne, hogy ha mi a másik fél meghallgatása nélkül elfogadnék a törvényjavaslatokat, a másik fél azt mondaná, hogy a mi határozataink őket nem kötelezik, s ha megegyezés létre nem jönne, akkor ismét az lesz a kérdés, hogy ki engedjen, ez vagy ama parliament? Nehogy e kérdés ide vitessék, szóló az elhalasztást pártolja. Szilágyi Dezső: Czélszerűségi szempontból fogja fel az ügyet, így szól: Ha nem is a törvény betűje, de az 1867 : XII. t. sz. szelleme szerint oly közös egyetértéssel megállapított javaslatokra gondol a törvényhozó, melyek mindegyike a két külön állam parliamentje elé terjesztetvén, azon két külön parliament előtt oly minisztériumok által vannak actualiter képviselve, kik egymás közt egyetértésben, s mindegyik azon reményben van, hogy saját parlamentjének többségével az előterjesztett javaslatok iránt egyetértésben van. (Úgy van! Balfelöl.) Ezért nevezi az idézett t. ez. ezen §-ban a javaslatot egyezségnek, ezért helyez súlyt a kormányok egyetértésére. Én ugyan tehát nem tartom ezt nemzetközi szerződésnek, formailag törvényeink szerint nem is az, s a t. kormányelnök kijelentése nézetem szerint nem is ezt jelentette, de annyi a törvény szelleméből következik, hogy a közös és azonos megállapítások létrejöttének könnyítésére és biztosítására a törvényhozó egyenesen arra gondolt, hogy midőn ezeknek tárgyalása megindult akkor a monarchia mindkét államában legyen mindenütt egymással egyetértő minisztérium, amelyek mindegyikének kilátása van a parlamenttel összhangban keresztül vinni az egyetértőleg megállapított javaslatot. (Helyeslés balfelől.) Csakis így bízhat, te hát, nem mindenben döntő, de kétségtelenül nagy súlylyal azon tekintet, mely felfog hozatni itt és a monarchia másik államának parliamentjében is, hogy ezen javaslat olyan, melynek keresztülvitelére a birodalom másik államában számítani lehet, mely tehát a czél elérésére alkalmas, és kell, hogy ezen tekintet az álláspontokra mindegyik parlamentben befolyással legyen, kell hogy ezen tekintetnek súlya minden egyes parlamenti tag elhatározására, ha nem is mindig döntő, de jelentékeny befolyást gyakoroljon. De ha a tárgyalások megindulnak oly auspiciumok közt, midőn tényleg nem létezik minisztérium, amely ezt a birodalom túlső államában ajánlaná és képviselné, midőn tényleg nem létezik minisztérium, amely ezt a birodalom túlsó államában magáénak vallaná, és reménynyel bírna a parlamenttel összhangban keresztülvitelére a javaslatnak, akkor következik-e ebből, hogy mi azt nem tárgyalhatjuk ? Nem következik, de következik belőle az, hogy annak a tekintetnek, hogy itt egy oly javaslatról van szó, melynek változatlan elfogadása a birodalom másik államában várható, ezen tárgyalásoknál kellő súlya nem lehet. És ezért mondom én, hogy czélszerűségi kérdés a tárgyalásnak most megtétele, vagy nem. Szóló az 1867. XII. t. sz. szelleme és a lényeges szempontokban való könnyebb tájékoztatás tekintetéből Chorin javaslatát pártolja. (Helyeslés balfelől. Szavazzunk!) Várady Gábor : Nekünk ezenelnapolás, a napirendről való levétel csak ártana. (Élénk helyeslés a középen), de ártana önöknek is (ellenmondás a balon) és ártana mindazoknak, akik Magyarország érdekét szívükön hordják. (Helyeslés a középen. Halljuk!) Mert azon feltevést involválná ezen elhalasztás, hogy mi zárt kaput nyitunk arra, hogy oda túl oly javaslatok terveztessenek, amelyek Magyarország érdekeit sérthetnék. Én ezt nem akarom, és azért a napirend megtartása mellett szavazok. (Élénk helyeslés a középen.) Tisza Kálmán miniszterelnök : A törvényesség kérdését Szilágyi képv. igen helyesen kifejtette. Itt nincs erről szó, hanem a czélszerűségről. A tárgyalás törvényszerű, a parlamenti gyakorlatnak megfelelő, s azok részéről, kik a kiegyezést akarják, észszerű. Mielőtt a háznak ez ügyekben véglegesen kell dönteni, az iránt már tisztában lesz: van-e oda at kormány, mely e javaslatokat védi, vagy nincs? (Helyeslés jobb felől.) Elnök Kérdem a t. házat, méltóztatik-e Chorin Ferencz képviselő úr indítványát elfogadni ? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, kik az indítványt elfogadják, felállani (Megtörténik. Élénk felkiáltások: Többség! Ellenpróbát kérünk!) Kérem a t. házat, méltóztassanak azok, akik az indítványt el nem fogadják felállani. (Megtörténik. Felkiáltások: Többség! Szélsőbal felől. Kérjük a szavazókat megszámolni!) Ha a t. képviselő urak közül tizen a szavazók megszámoltatását kérik, (számos képviselő feláll a szélsőbaloldalon) akkor a szavazók megszámolását el fogom rendelni. Miután t. hát, tíz képviselő úr a szavazók megszámoltatását kéri, méltóztassanak . .. (Zaj.) méltóztassanak helyeiket elfoglalni és helyükön maradni. Szakaszonkint fognak a t. képviselő urak szavazásra felhivatni. Méltóztassanak először azok, kik az indítványt elfogadják, felállani. (Megtörténik. A jegyzők a szavazókat összeszámolják.) Méltóztassanak most szakaszonkint felállani azok, akik az indítványt nem fogadják el. (Megtörténik. Esti lapunkban említik, hogy a megszámlálás a kormány mellett csak 8 többséget tüntetett ki, de elnök ezt nem jelenti be, mert időközben benyújtatott a névszerinti szavazásra vonatkozó kérelem.) A megszámlálás szerinti szavazás befejezése iránti bejelentés előtt 20 képviselő név szerinti szavazást kért. (Hosszan tartó zaj.) A szavazás ma az »M« betűn fog kezdődni. Az ülést 5 percre felfüggesztem. A név szerinti szavazás eredményét a következőkben közöljük, különösen fölemlítvén, hogy Chorn elhalasztási indítványa felett szavaztak, s az igennel szavazók az ellenzéki szavazatok, a nemmel szavazók a kormánypártiak. És pedig: »Igen«-nel szavaztak: Madarász Jenő, Madarász József, Majzik Victor, Mandel Pál, Máriássy Kálmán, Meczner Gyula, Miklós Gyula, Mocsáry Géza, Mocsáry Lajos, Molnár Antal, Molnár István, Mudrony Soma, Mukits Ernő, Muzslay Sándor, Molnár Sámuel, Mihalovits Károly, Nagy Ferencz, Nagy Károly, Nemes Nándor gr., Németh Albert, Nyisztor József, Novák Gusztáv, Orbán Balázs, Orosz Mihály, Paczolay János, Pilisy László, Pogonyi Dénes, Pongrácz Adolf gr., Pongrácz Ágost gróf, Potoczky Dezső, Pulszky Ágost, Ragályi Aladár, Ragályi Gyula, Ragályi Nándor, Rády Endre, Ráth Károly, Remete Géza, Révay Simon br., Röser Miklós, Schwartz Gyula, Sembery István, Simonfay János, Simonyi Ernő, Simonyi Lajos br., Siskovits Tamás, Somssich Imre gr., Somssich Pál, Steinacker Ödön, Simay, Gergely, Szakáll Antal, Szalay Imre, Szeniczey Ödön, Szentiványi Árpád, Szilassy János, Szilágyi Dezső, Szluha Ágoston, Szoboszlay József, Szongoth Jakab, Szontágh Pál (gömöri,) Sztnpa György, Tarnóczi Gusztáv, Tomcsányi László, Tóth Kálmán, Varga Károly, Wirkner Lajos, Zay Adolf, Zichy Nándor gr., Zmeskáll Zsigmond, Zsitvay József, Ábrahámffy Gyula, gr. Apponyi Albert, Babics István, br. Baldácsi Antal, Balogh Imre, Bartal János, br. Bánhidy Béla, gr. Berchtoldt László, Bereczky Sándor, gr. Berényi Ferencz, Bernát Dezső, gr. Bethlen András, Biró Kálmán, Bittó Béni, Boda József, Bujanovics Sándor, Brukner Vilmos, Ballomiri János, Chorin Ferencz, Conrád Károly, Csatár Zsigmond, Csávolszky Lajos, Csider Károly, gróf Dessewffy Aurél, Dessewffy Kálmán, Duka Ferencz, Farkas Elek (körösi), Bay Béla, Fornszek Sándor, Forian Károly, Földvári János, Gebbel Károly, Gulner Gyula, Halász Bálint, Hazay Ernő, Hedry Ernő, Hegedűs László, Helfy Ignácz, Hets Károly, Herits Antal, Horánszky Nándor, Hunyadi Béla, Heinrich Károly, Irányi Dániel, Ivády Béla, Kaas Ivor dr., Karuch József, Kautz Gyula, Kállay Béni, Kállay Ödön, Károlyi János, Kende Péter, Kerkapoly Károly, Királyi Pál, Kiszely Ernő, Komjáthy Béla, Korodi Lajos, Kovácsy Gyula, Könczey Károly, Kövér Károly, Leonhard Frigyes, Lichtenstein József, Lónyay Menyhért gr., Löw Vilmos, Lukács Béla, Lükő Géza. »Nem«-mel szavaztak: Makray Aladár, Mara Lőrincz, Marsovszky Jenő, Máday Lajos, Máriássy Sándor, Markus István, Miehl Jakab, Migazzy Vilmos gr., Mikó Bálib, Molnár György, Móricz Pál, Nagy György, ?*ed®c2ky István, Odescalchy Gyula hg, O-Donosi Henrik gr.) Ordódy Pál, Pap Gábor, Pap Lajos, PaulerMvadar, Perczel Lajos, Perczel