Pesti Napló, 1878. február (29. évfolyam, 30-53. szám)
1878-02-14 / 41. szám
vatolását, és a minisztérium erélytelenségét. Mindezt, igen természetesen, miután nem cáfoltattuk meg, most is fenntartjuk, s merőben új, első czikkünkben nem említett adatokkal felvilágosítjuk. Hibák tekintetében oly dús választékkal rendelkezik a jelentés, hogy egyáltalában nem szorulunk ismétlésekre. Csak az esik kellemetlenül, amit Quinet úgy fejezett ki valahol, hogy »nincs kegyetlenebb dolog, mint kárhoztatva lenni bizonyítani a bizonyost.« Bebizonyítottuk az adatok képtelenségét. Most azokból ismét rendelkezésünkre áll egy összemarékkal. Pl. Somogymegyében 1875-ben tót tanuló egy sincs, 1876-ban 137 , Aradmegyében 75-ben a tót tanulók száma 248, 76-ban 39. Veszprémmegyében 2101 német tanuló, egy év alatt 5372-re szaporodik. Tolnamegyében 75-ben nincs semmi néven nevezendő szláv tanuló, német is csak egy szál, a többi mind magyar, de azért a jelentés szerint fennállt volna egy orosz iskola. Ebből azt következtethetjük, hogy tiszta magyar nemzetiségű gyermekeket, tisztán oroszul tanítottak volna. Nem jobb lenne-e itt elismerni, hogy hibás a kimutatás ? Utasításokról beszél a Hon, s mi készséggel elismerjük azok létezését; de hogy milyenek, legvilágosabban mutatja az előttünk fekvő jelentés, mely azok szerint készült. Vegyük fel például a hazánk délnyugati csücskében tengődő derék vend népet, s látni fogjuk, hogy róluk annyira megfeledkezett a részletes utasítás (?), hogy szegény vendek hol tótok, hol ruthenek, hol horvátok gyanánt szerepelnek. A vendekről, úgy látszik, semmit sem tudnak a miniszteri bureaukban. Innnen magyarázható az a hallatlan absurdum, hogy Vas megyének 75-ben létezett 16 tót iskolájából 76-ra egy sem marad, bár a tót tanulók száma az előbbi évben 3676, az utóbbiban 3516, s így csaknem egészen egyforma. Hova lett tehát a 16 tót iskola? A vegyes nyelvű iskolákba nem olvadhattak, mert azok 30-ról csupán 33-ra szaporodván, a csekély szaporulatban rém kereshetők. De im a horvát iskolák száma 22-ről 33-ra emelkedik. Itt a bibe! Amit egyik évben tótnak vesznek, a másikban horváthoz osztják, holott egyik sem a kettő közül! Hasonló dacs észlelelhető Zalában a vend népet illetőleg. Ottan 75-ben két ruthen-vend (?) iskola állott fenn; vend tanulóról szó sincs, hanem igenis van két darab ruthen tanuló, s e szerint egy gyermekre jut egy iskola. 76-ban nincs többé ruthen-vend iskola széles Zalavármegyében. Hova tűnt el ? A vegyes nyelvűek közé nem olvadhatott, mert azok száma a megyében, a tavalyihoz képest apadt. Tótnak sem számíthatják, mert a tót tanulók száma is 1774-ről 1571-re fogyott, s a tót iskola fölemlitése ez évben véletlenül szerencsésen el is maradt. Rájöhetünk immár, hogy az előbbi évben ruthennek irt vendet itt ismét horvátnak veszik, kiknek száma 4641-ről 5253-ra nőtt s 14 iskolájuk 17-re szaporodott. A temesmegyei bolgároknak szintén kijutott a tévedésből. 1875-ben a felhozott két bolgár iskolába egyetlen egy bolgár tanuló sem járt, de a megyében 849 horvát tanuló lett volna. 1876-ban már bolgár iskolának s bolgár gyermekeknek hite sincs; valamennyi horvátnak van felvéve, minek bizonysága az, hogy míg 1875-ben horvát iskola egy sem lett volna, már 1876-ban egyszerre három jelenik meg. A vend és bolgár nemzetiségeknél szembeszökő járatlanság az ország ethnographiai viszonyaiban, szomorú ismérve e munkának. A legélénkebb sajnálkozás kifejezésével emlékezünk meg arról, hogy a magyar közoktatási minisztérium kebelében nem ismerik az ország néprajzi állapotát. Mikor Baranyában oroszról beszélnek, hogy ott 1875-ben 64, 1876-ban 57 orosz tanuló lett volna, ez már nem sajtóhiba, nem is egyszerű tévedés, ez tudatlanság. Ha még csak a néprajzi határokat sem ismerik odafenn, akkor ugyanisten veled hiú ábránd, hogy a magyar minisztérium lendít valamit a nemzetiség ügyén. Úgy látszik, nem tudják a minisztériumban, hogy a hazai oroszok, valamint a románok véghatára a Tisza melléke, mert ha tudnák, nem tennének túl a Dunára, Baranyába, oroszokat és románokat. Mi több, Hunyadban horvátról, Krasznában, Küküllőben tótról írnak, hol legföljebb, ha drótosok fordulnak meg olykor-olykor. De ha e vándor madarakat is számba vennék, akkor Londonban s egész Európában mindazon vidéken el lennének terjedve a tótok, ahol csak egy fazék törik. Udvarhelyszéken meg 75-ben a magyar mellett német, román, szerb és ruthén iskolásokról emlékezik a jelentés. Jó szerencse, hogy 76-ban, mint egy tündércsapásra, mind eltűnik a szék területéről az idegen, s kivétel nélkül valamennyi magyarrá válik. A vallási viszonyoknál az egyptomi sötétség ugyanily megdöbbentő jeleivel találkozunk. Hontmegyében pl. görög kat. tanuló 75-ban 0, 76-ban 153, holott a népszámlálás eredményeiről az orsz. m. kir. statisztikai hivatal által kiadott munka (Pest, 1871.53.) szerint a hontmegyei g. katholikusok összessen 35-en vannak. De fölösleges a népszámlálás adataira hivatkoznunk. Tudja azt mindenki, a ki a hazai vallásfelekezetek eloszlását valamennyire ismeri, hogy a g. katholikusok véghatára nyugat felé nem a Garam, hanem a Sajó. Azok pedig kissé távol esnek egymástól. De még messzebb van a Vág völgye, hanem azért e jelentés még ott is emlékezik g. katholikusokról. Hát ahhoz mit szóljunk, hogy Kolozs megyében, hol az unitárius püspök lakik s négy virágzó unit. egyház létezik. 75-ben egyetlenegy unitárius tanuló sincs fölvéve. Csak 76-ban ütik helyre a hibát, 226 unit. iskolást mutatván ki. Az unitáriusokkal általában igen meg van akadva a jelentés. Vájjon nem ismétlődött-e az, ami a Bachkorszakban történt, hogy t. i. az unitáriusokat összetévesztették a görög unitusokkal ? Alighanem, minek bizonysága Sopron m., hol 75-ben 16 unit., 76-ban 0; Sáros m., hol 75-ben 0, 76-ban 2 unitárius van kimutatva. A népszámlálás szerint pedig a két megyében mindössze 1 szál unit. lakos volt. Az ide vonatkozó tömérdek hihetetlenség közül elég legyen ezúttal még csak annyit említenünk, hogy a rapport szerint Fehér megyében az ág. ev.-ok 457-ről 1562-re, Naszód vidékén a r. kath. iskolások egy év alatt 15-ről 146-ra szaporodtak volna. Jól ismerve, mily nehéz feladat nálunk a statisztikai adatok gyűjtése; nem kívánjuk, hogy oly pontos adatlajstrommal álljon elő bármely minisztériumunk is, mint a minőkre pl. Buckle hivatkozik, s melyek pontosságának köszönhetjük nem csak a Civilisation of England fölfedezéseit, hanem az egész erkölcs-statisztikai tudomány megalapítását is. Mert állnának bár oly remek statisztikával elő, mégsem akadna közöttünk se egy Buckle, se egy tudományág alapító. De megvárjuk, hogy a miniszteriális statisztika ne támadja meg a tudományos ismeretet, ne áruljon el tudatlanságot, s hogy legalább némi színezetével bírjon a valószínűségnek. Jelen kötetben mindezekre hiába vadászunk. Amely munkában a sajtóhiba (itt megjegyezzük, hogy mi mindenütt összehasonlítottuk a főösszegeket a részletösszegekkel, nehogy a sajtóhibákat a szerkesztés balfogásai gyanánt tüntessük föl), a tájékozatlanság a gyűjtésben s még inkább az összeállításban oly mérvben egyesül, mint e jelentésben: az a munka tűzrevaló. Hogyan is lehetne kívánni az alárendelt közegek pontos cooperatióját, midőn a szerkesztők, a rovatkészítők értelmetlenül fogalmazzák a rovatczimeket. Állításunk igazolásául figyelmeztetjük a szíves olvasót múltkori czikkünkre, melyben kimutattuk, hogy a tanterem és az iskola (intézet) a rovatczimeken folytonosan össze van tévesztve. Most csak egy részletet emelünk ki a rovatokból. Ezen főczim alatt: »Az iskolába járó tankötelesek állapota« a következő alrovatokkal találkozunk : »Az iskolások közül hány jár fel, tankönyve hánynak van, hánynak nincs, aztán — s itt figyelmet kérünk! — a szorgalomnak ideje alatt iskolai napot mulasztottak közül megbüntettetett, felmentetett, végre, az iskolából kilépettek közül jól tudott olvasni, olvasni és írni.« Miután a gyermekek a tankötelesek, nem a szülők, az említett főcím szerint minden józan eszű ember azt kénytelen hinni, hogy a minisztérium tudni akarta, várjon hány gyermeket büntettek meg iskolakerülés miatt. Itt tehát nem az ismertető a hibás, ki szándékosan annak vette a dolgot, aminek írva van, hanem egyenesen a rovatkészítő a gondatlan, kinek, ha arról akart értesülni, hogy a törvény értelmében hány szülő büntettetett meg, a rovatczímet így kellett volna fogalmazni: »A szorgalomnak ideje alatt iskolai napot mulasztottak szülei közül megbüntettetett, fölmentetett.« Mig e szó »szülei« kimarad a rovat szövegéből, mind addig indokolva van a gúny, melylyel múlt czikkünkben e pontnál czélzatosan gyermek forradalomról, vasvesszős tanrendszerről s t.eff. emlékeztünk. De ezenkívül még egy másik indok is fenforgott, amiért jónak láttuk az irónia fegyverét választani. Kritikát írtam a jelentésről, s tárgyilagos kritika lebegvén szemem előtt, féken tartom mindenütt a szenvedélyt. — Sőt túl a rendjén óvatos voltam. Hogy a gyanúsításnak árnyékát is elvegyem, az »ellenzék« orgánumában kiemeltem az érdemet ott, ahol meggyőződésem szerint érdemet láttam s Gönczy miniszteri tanácsosról szinte panegyrist írtam. Párt szempont nem vezetvén, kritikámmal egyedül használni akartam s ezért ama képtelen hibás helyet a gyermekekre vivén át, ártatlan képpel azok ügyvédjéül szegődtem, de úgy, hogy odafönn a Várban megérezzék, hova czélzok. Ámde a gúny, mint a keleti szóbeszéd tartja, még a teknősbéka kérgén is áthatol. Innen van, hogy a félhivatalosak e pontra vetve minden erejöket, tájékozatlanságomat igyekeznek minden áron bebizonyítani. Kár volt ennyire élére állítani a dolgot, melyben a minisztérium botlott. Azt is megmondom, miért volt kár bolygatni a nyílt sebet. Előbbi czikkünkben, merő kíméletből egy magyar minisztérium iránt, szándékosan nem akartuk elérteni a hibásan szerkesztett rovatok tartalmát. A Hon a maga részéről megmagyarázta a rovatokat , mi a magunk részéről megmagyarázzuk, miben voltunk kíméletesek, mit hallgattunk el ? A kicsiny Csanád megyében 75-ben megbüntettetett és fölmentetett 203.073 egyén, 76-ban 734. Míg ellenben a mégegyszer akkora Szepesmegyében, valamint a XVI. szepesi városban a két év alatt, a népiskolai közoktatás tárgyában hozott törvény 1868. XXXVIl. t. ez. 4. §-a ellenére, egyetlenegy szülőt sem vontak még csak kérdőre sem gyermekeik mulasztásaiért. Törvény-e az, melynek végrehajtását meg sem kísértik ? Van-e oly kárhoztató szó, mely túlzó volna oly minisztériummal szemben, mely egyáltalában impotens lévén a törvény rendeletének érvényt szerezni, megtűri, sőt saját jelentéseiben önmaga hirdeti a nemzet előtt, hogy egész kiterjdet hatóságok fittyet hánynak a törvény szavának? Kormányzati képességük ezen keserű satyráját akartuk mi elhallgatni, ezt nem akartuk leplezetten kimondani, s azért választottuk a játszi gúnyt, hogy értsenek róla. Nem értették meg. Azzal az egy tanulsággal azonban mindenesetre gazdagabbak az illetők, hogy háládatlan munka a szerecsent mosni, mert még jobban fénylik a feketesége. Dr. Ballagi Aladár gyűléseire a tótság legjelesebb egyénei gyűltek össze s ugyanekkor legkönnyebben lehetett áttekinteni az egész pártot s beletekinteni physiognomiájába is. A párt nevezetességei közül többen laktak ugyan Turócz-Szent-Mártonban s itt volt a párt centruma; de kétségtelen, hogy a pártnak sok nagy embere lakott a világtól távol fekvő hegyi falukban, a ki onnan csak egyszer egy esztendőben bujt ki, s csak egyszer egy esztendőben volt Turócz-Szent-Mártonban látható. De e nevezetességeken kívül kijöttek a lakhelyükül szolgáló falukból s városkákból másod-harmadrangú egyéniségek is, s mindezek az ügy iránti buzgalmon kívül már azért is szerettek ilyenkor ide járni, mert nagy ovaziókban részesültek, amiben különben sehol a világon nem lehetett volna részük. S a székhely, nem különben a párt tagjainak lakhelyei nem maradhattak hatás nélkül a párt jellegére nézve. — Az ember büntetlenül nem lakik állandóan falun. S azért az egész pártot külső megjelenésében, eszejárásában s működésében bizonyos rusticitás jellemzi. Aki valaha jelen volt a Matica nagygyűlésén, s ott maga előtt látta a nagy számmal egybegyült tót notabilitásokat, valóban sajátszerű látványnak volt tanúja. A szlávok általában nem híresek arczuk szépségéről s szellemes kifejezéséről. — E gyülekezet tagjai sem tettek kivételt a szabály alól. Egyetlen arcz nincs a sok között, mely azt a kifejezést hordaná magán, mely a magasabb szellemi élet, az ember lelkének nemes egyensúlya vagy az ősöktől öröklött jelentékeny társadalmi állások, de mindenesetre az élet magasabb régióiba való emelkedés következménye szokott lenni, s amit distinctiónak nevezünk. Csupa paraszt arcz a szó szoros értelmében, mert majdnem kivétel nélkül a legalacsonyabb származású emberek ezek, s arczukon majd a szenvedély, majd az elhatározottság, majd rajongás, majd a gonoszság és aljasság, majd a ravaszság, de valamennyien a nyerseség kifejezése ül. S ez valóban nem is csoda. Aparasztfiú, ha ügyvéddé vagy pappá is lesz, azért még mindig paraszt s csak a későbbi nemzedékek nemesednek meg külsőleg és belsőleg, ha kedvezőviszonyok közé jutnak. — Azok, a kiket magunk előtt látunk, még az első nemzedékhez tartoznak. Szegény parasztok s kézművesek fiai, kik sohasem ismerték se a szellemi, se az anyagi fényűzést s életök nagyobb részét szellemet és jellemet ölő nyomorúságban töltötték. Nem szerezhettek magasabb műveltséget, finomabb modort, mert hisz sohasem éltek oly körökben, hol e tulajdonokat elsajátítani lehet. Hogy közönséges emberek között vagyunk, mutatja már a párt toilette-je is. Egy politikai pártot látunk magunk előtt, mely még nem ösmeri az uralkodó divatot, a tiszta fehérruha fényűzését s a kéz tisztán tartásának terhes kötelességét; mely egy évben nem fogyaszt három pár keztyűt s öt font szappant, s melynek ez egyszerű életmód daczára is több az adóssága, mint amennyit meg bír fizetni. Nincs e pártban egyetlen ember, aki a párton kívül jelentőséggel bírhatna. Nincs köztük egyetlen distinguált ember sem, s nem is képzelhető, hogy a distinguált ember ily társaságban megmaradhatna. A párt tagjainak általános jellege az, hogy nincsenek rendezett viszonyok között, s hogy ezeknek az embereknek legnagyobb része nem tiszta indokból indította meg a háborút a magyar állam ellen. Annyi bizonyos, hogy a felvidék tót lakosságának csupán alja csatlakozott a magyarellenes mozgalomhoz, mert a rendezett viszonyok között élő elemeknek nincs okuk a magyar államnak megdöntését kívánni. Legnagyobb szerepet játszanak e pártban a hivatalukból kiesett Bach-korszakbeli hivatalnokok. A párt vezetője is egy cs. kir. első megyei biztos volt egész haláláig. Azután következnek az ügyvédek, szegény falusi papok, káplánok, tanítók, egyházfiak, kántorok, községi jegyzők, molnárok, hentesek, korcsmárosok, keresetnélküli elégedetlen kisvárosi iparosok és kézművesek. Országgyűlés. A képviselőház ülése febr. 13-án. I. A vámügyi vita vége felé siet. A tárgy érdemileg ki van merítve, csak a polémia járja meg. Benn a teremben üresek a padok, annál népesebbek kinn a folyosók. Sok képviselő, ki ritka vendége a háznak, és csak fontos ació alkalmával szokott megjelenni, hogy szavazatával éljen, fölsietett a fővárosba , majdnem teljes számmal itt vannak a horvát képviselők. Mindegyik párt egybegyűjti tagjait és a kormánypárton aggódva számlálják a híveket, kik mindenesetre megszavazzák a javaslatokat. A legvérmesebb számítók is oly gyenge calculust tesznek, hogy nem lehet nagy az örömük, ha reményük be is teljesednék. Szombaton valószínűleg megtörténik a név szerinti szavazás. Várva-várják a vita befejezését és az előadók, indítványozók és miniszterek zárszavát. Ily hangulatban elfordul a figyelem a beszédektől, és csak kevés szónoknak sikerül lekötni a gyér ház figyelmét. Rády Endre beszéde, ki első szólott ma, mindenesetre megérdemelte a figyelmet és azon sűrü helyesléseket, melyekkel az ellenzék kisérte. Polémiája a kormánypárti szónoklatok ellen sok részben találó volt; különösen sikerült azon hű rajz, melyet az ország anyagi állapotáról szembe tett a Jókai által minap bemutatott aranyozott képpel. A javaslatok ellen szólt továbbá Tarnóczy, ki, ámbár tagja a kormánypártnak, nem veheti lelkére, hogy megszavazza a rosz kiegyezést. Beszéde kiterjedt az egész közgazdasági alkura s ügyesen csoportosította a kiegyezésből fölmerülő károkat. Nagyot csodálkoztak báró Perényi Zsigmond beszédén, ki azóta, hogy a Bittókabinetet erősen megrohanta, nem szólalt fel a házban. Akkor gyengeséggel, erély hiányával vádolta a kormányt, ma meg a mostani kormányról, mely pedig fokról-fokra engedett és alábbszállt, azt hirdeti, hogy nélkülözhetlen, hogy vége a világnak, ha megbukik. Mily fordulat! Az ülés végén Helfy és Simonyi Ernő a keleti kérdésről interpellálták a kormányt. Helfy szárazon kimondotta s többször ismételte, hogy a muszka csúful megcsalta Andrássyt. Tisza Kálmán gondosan fölirta jegyzőkönyvében Helfynek és ma már az egész országnak ez ítéletét és — zsebre tette. II. — Folytatás esti lapunkhoz. — Tarnóczy Gusztáv nem fogadja el a törvényjavaslatot, mely roszabb helyzetet teremt a létezőnél. Nem tartja helyesnek azon párhuzamot, melyet többen a 67-ki egyezség és a jelenlegi előterjesztések között vonnak. Az 1867-iki egyezség és az absolutismus közt mindenesetre sokkal nagyobb különbség van, mint a jelenlegi törvényjavaslat és a mostani helyzet közt. Akkor nagy riskóval járt visszautasítani az egyezséget, mert az ország belesülyedt volna a semmiségbe. Ma nem úgy áll a dolog, ma van törvényszerű állapot, amely tűrhető, s ha ma el nem fogadjuk a javaslatot, csak ott leszünk, ahol máris vagyunk, nem fenyeget semmi veszély és zavar, amivel a kedélyeket megrémíteni szeretnék. De van még egy különbség: 1867-ben az egyezkedő felek nem rendelkeztek s nem is rendelkezhettek semmiféle adatokkal. Mert akkor csak az absolutismus nyújtott valamit ; ma nem úgy áll a dolog. Ma ezen egyezkedésekre régóta, évek óta készülünk. Ha nincsenek adataink, ezt részben magunknak tulajdoníthatjuk. (Helyeslés balfelől.) Péchy Manó gr. azzal vigasztal, hogy majd, ha közgazdaságilag megerősödünk, akkor jobb egyezséget fogunk köthetni Ausztriával. Vigasznak szép, hanem ez circulus vitiosus. Mert jó közgazdasági egyezség nélkül nem fogunk megerősödni és ha nem tudunk megerősödni, akkor ismét nem leend jobb az egyezség. A kormány által előterjesztett javaslatok a magyar állam megkárosítását fogják eredményezni, úgy, hogy mióta szóló tudja, hogy amit a theánál czukornál stb. fogyasztási adó czimén fizetünk, az az osztrákok zsebébe megy, azóta a czukrot sem szereti. (Derültség.) Nem fél attól, hogy a törvényjavaslatok visszautasítása zavart idézne elő s azért inkább a status quot akarja fenntartani. (Helyeslés balról.) Perényi Zsigmond b. azt hiszi, hogy a kormány önfeláldozó eljárásáért nem gáncsot, hanem elismerést érdemel. Nem lelkesül a törvényjavaslatokért, de azokat mégis jobbaknak tartja a jelenlegi állapotnál. A két évi provisoriumot nem fogadhatja el. Azt hiszi, hogy azok, kik ma az adatgyűjtést ajánlják, kik ma azt elkerülhetlennek mondják, nagy szolgálatot tettek volna a nemzetnek, ha ez adatgyűjtést már akkor megkezdik . (Helyeslés a középen.) mert hiszen ha ma tudják, akkor is tudhatták, hogy erre szükség van. (Úgy van a középen.) Más kormányt a jelenlegi viszonyok között nem képzelhet, s nem hiszi, hogy találkoznának férfiak, kik magukra vállalnák azon felelősséget, hogy jobb egyezséget tudnak létrehozni. Viszonyaink között véget kell vetni a bizonytalanságnak. Érdekünk az főleg nekünk, kik mindent veszíthetünk másképen a monarchiában. (Helyeslés a középen.) Szomorú közgazdasági helyzetünkben kísérletnek nincs helye. És épen azért, — így végzi, — mert az idők olyanok, amilyenek, ha e javaslatok nem is felelnek meg mindenben jogos várakozásainknak, én kénytelen vagyok azokat úgy tekinteni, hogy ma a jelen körülmények közt a szakítás kockáztatása nélkül több elérhető nem volt. (Ellenmondás balfelől.) Elismerem, hogy e javaslatok nem olyanok, mint a — milyeneket és ezt hangsúlyozom — helyesen felfogott érdekeink tekintetéből várhatunk ; beismerem, hogy épen mert kiismertük az 1867-ki alku közgazdasági hiányait, felette fájdalmasan esik, hogy a kéznél levő alkalmat nem aknázhatjuk ki érdeme szerint; de számot vetve körülményeinkkel, bent és kint, úgy ítélem én meg a kormány eljárását és igy ítélve meg, megnyugszom abban, hogy az így hozott ítélet igazságos. (Helyeslés a középen.) Pogonyi Dénes Perényi okoskodására megjegyzi, hogy mint magyar ember a Perényi által kiállított szegénységi bizonyítványt a magyar nemzetre nézve el nem fogadhatja. Hiszen Perényi okoskodásából az következnék, hogy ha a jelenlegi kormány egy-két tagja meghalna, Magyarország is elbuknék. Áttérve a kérdés érdemére, az önálló vámterület mellett nyilatkozik, de kész a közös vámterületet is elfogadni, mert a 67-iki törvények ennek megkísérlését kötelességünkké teszik. A tárgyalás alatt levő javaslatokat azonban nem fogadhatja el, mert azok Magyarország fogyasztó közönségére nézve elviselhetlenek; mert az államkincstár bevételeit sem közvetve, sem közvetlenül nem szaporítják; mert a védvámok által a fogyasztó közönségre oly indirect adót rónak, amelyek eddig nem terhelték, mert nyers terményeink kivitelét nem biztosítják, sőt a lehető retorsiók folytán azoknak értékét csökkenteni fogják. Végre nem fogadhatja el azért, mert a fogyasztási adóknál szenvedett kárainkat nem térítik meg, jövőre pedig nem engedik meg, hogy indirect, különösen fogyasztási adóink rendszerét saját érdekeinknek és viszonyainknak megfelelőleg rendezhessük. (Helyeslés balfelől.) Sokan vannak, kik a kormányt vádolják azért, hogy jobb egyezséget nem kötött. Elismeri, hogy ennél az egyezségnél köthetett volna valamivel jobbat, ha az alapokat valamivel jobban választja meg, de tagadja azt, hogy bármely kormány is képes lett volna oly egyezséget létesíteni, mely a mi érdekeinket kielégíti. De vádolja a kormányt azért, hogy ha jobb egyezséget nem tudott kötni, miért lépett le a törvényes térről és miért fogadott el rosz egyezséget, és mert a kormány nagy tévedésben volt akkor, műsor a kormányon való megmaradását annyira szükségesnek tartotta, hogy ennek árában kész volt ezen rész és gyarló egyezséget is elfogadni. (Helyeslés balfelől.) Pártolja Simonyi Lajos b. és Mudrony Soma különvéleményét. Vidlicskay József határozottan az önálló vámterületet pártolja s kijelenti, hogy a kormány törvényjavaslatait nem fogadja el, mert azok Magyarország gazdasági fejlődését, s pénzügyeinek rendezését lehetetlenné teszik. (Helyeslés a szélső balon.) A tárgyalás felfüggesztetvén, az interpellációk terjesztetnek elő. Helfy Ignácz utal az angol parliamentre, hol naponkint több kérdést intéznek a keleti kérdésben a kormányhoz, melyekre a kormány azonnal válaszol. Nálunk egészen más politika követtetik. A nemzetnek semmi köze a külpolitikához; itt csak vérét és pénzét kérik. (Igaz a szélső balon.) Az utóbbi események a nemzet közvéleményének adtak igazat; az ma már kétségtelen, hogy Andrássyt az orosz megcsalta. (Zajos helyeslés a szélső balon.) mert azt nem akarja feltenni, hogy Andrássy és a magyar kormány a magyar nemzetet csalta meg. Az elkövetett hibát Andrássynak és a magyar kormánynak a történelem soha sem fogja megbocsátani, s ha Magyarországon Parlamentarismus volna, a kormány már vád alá volna helyezve (Helyeslés a szélső balon.) De van még idő a közbelépésre ; itt az utolsó perez, mely még sikerrel kecsegtethet. Hadseregünk saját hazájában támadhatná meg Oroszországot, s kényszerülhetne arra, hogy haderejét Törökországból visszavonja. És ma még Anglia is szövetségesünk lehet. Később ezen előnyt is elveszíthetjük. Nem riad e tekintetben vissza a hirdetett véd- és daczszövetségtől sem, mert azt a szultán kényszerítve fogadta el. Ha magyar katonák jelennek meg Törökországban, egészen megváltozik a helyzet. Fél, hogy a conferentia-terv is csak arra fog szolgálni Oroszországnak, hogy Andrássyt újból megcsalja. Interpellátióját esti lapunkban közöltük. Ezután Simonyi Ernő terjeszti elő esti lapunkban közölt interpellációját, megjegyezvén, hogy csupán tájékozást kíván a kormánytól a békefeltételek iránt, mit, azt hiszi, a jelen válságos körülmények között a kormány a parlamenttől nem tagadhat meg. Mindkét interpelláció közöltetik a kormánynyal. Elnök : Jelentem a t. háznak, hogy az igazságügyminiszter úr jövő szombaton válaszolni fog Ragályi képv. úr interpellációjára a regálék tárgyában. A holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésben a ma félbeszakított tárgyalás fog folytattatni. Ülés vége d. u. 3 órakor. Különfélék. — febr. 13. (Tisza Kálmán) miniszterelnökről tévesen írtuk esti lapunkban, hogy már ma reggel utazott Bécsbe; mint halljuk, legközelebb fog oda utazni. (Személyi hírek.) Báró Wenckheim Béla minister ma reggel Bécsbe utazott. — Gróf Szapáry Gyula volt miniszter, fivére gyászos halála miatt, tegnap délután Jászberénybe utazott. — Báró Fiáth Ferencz veszprémi főispán és Szögyényi Marich László fehérmegyei főispán, a ma reggeli postavonattal haza utaztak. (A török menekültek javára, kik százezrével nyomorognak Konstantinápolyban, és naponkint százával pusztulnak el az ínség és éhség miatt, bazárt szándékoznak fővárosunkban rendezni. A fővárosi törvényhatóság kebeléből kiküldött gyűjtő bizottság már tett is ez irányban lépéseket, érintkezésbe tette magát a török főconsullal, ki a bazár számára Konstantinápolyból már meg is rendelt keleti czikkeket. A gyűjtő bizottság meghagyásából Szupa György a fővárosi nőegyletek képviselőit ma délutánra az új városházi közgyűlési társalgó terembe értekezletre hívta össze, hogy megnyerje a fővárosi nővilág közreműködését a czélra. Meg is jelentek az összes helybeli nőegyletek képviselői. Tisza Kálmánné asszony, mint a gyermekvédegylet elnöknője, akadályozva lévén megjelenni, képviseltette magát. — Az értekezlet inkább magán jellegű volt, de annyit felemlíthetünk az eszmecseréből, hogy a jelenvoltak helyesléssel fogadták a hazárrendezési eszmét, és elhatározták küldöttségileg felkérni Tisza Kálmánné asszonyt az elnökségre. Felemlíttetett az is, hogy a beállott fegyverszünet és a szultánra ráerőszakolt török-orosz szövetség daczára is emberbaráti kötelességünk a leírhatatlan nyomorban szenvedő szerencsétlen menekülteken tőlünk kitelhetőleg segíteni. Szóbahozatott, hogy a pénz a jelen körülmények közt tán nem is fog a török hatóságok kezébe jutni. Ez azonban oly mellékkérdés, mely már a kiküldendő szűkebb bizottságra tartozik. Az elnökségi kérdés eldöntése után újabb értekezlet fog egybehivatni. (Gr. Károlyi Gyuláné asszony) elhunytéról a családi gyászjelentés így hangzik: nagykárolyi gróf Károlyi Gyula országgyűlési képviselő, a maga és gyermekei Erzsébet és Mihály nevében, nemkülönben nagykárolyi gróf Károlyi Ede és neje született Göntz-Ruszkai gróf Kornis Clarissa, nagykárolyi gróf Károlyi László, nagykárolyi gróf Károlyi István cs. kir. kamarás, f valóságos belső titkos tanácsos,pápai Krisztus-rend és Szent-István apóst, király jeles rend nagykeresztese, és neje szül. Orczy báró Orczy Mária palotahölgy, özvegy nagykárolyi gróf Károlyi Györgyné, szül. vásonkeői gróf Zichy Carolina, mély fájdalomtól sújtott kebellel jelentik forrón szeretett feledhetlen kedves nejének, a jó édes anyának, tekintve leányuk, nővére, unokájuk és menyének Nagykárolyi gróf Károlyi Gyuláné született Nagykárolyi Károlyi Georgine grófnőnek hosszas betegség után élete 26-ik, legboldogabb házassága 7-ik évében, a haldoklók szentségének ájtatos fölvétele után f. évi február hó 12-én reggeli 5 órakor Fóthon történt gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei f. hó 14-én délelőtt 11 órakor fognak beszentelés után a fóthi családi sírboltba letétetni, az engesztelő szent-mise áldozatok pedig Fóthon s az összes kegyúri egyházakban f. évi február hó 16-án bemutattatok Fóthon, 1878. évi febuár hóban. Béke lengjen áldott porai felett! Gr. Károlyi Georgine holttestét tegnap bebalzsamozták és ma délelőtt a fóthi kastély nagytermében kitették a ravatalra. A terem egészen be van vonva fekete posztóval és exoticus virágokkal díszítve. A terem díszes alpacca koporsóban nyugszik, felette ezüsttel díszített fekete bársony menyezet terül ki; a koporsó körül négy áldozatláng és harmincz viaszgyertya lángja lobog. Ma délelőtt az aristocratia számos tagja kikocsizott Fóthra, ott maradnak a temetésre. Holnap délelőtt 11 órakor a a holttetemet az I. temetkezési vállalat hatfogatú gyászkocsiján a kastélyból a templomba viszik, hol ünnepélyesen beszentelik és leteszik örök nyugalomra a családi sírboltba. (Gr. Szapáry Imrét), mint a Hon jelenti, Tóth Ferencz hadnagy lőtte meg boszuból. Reggel betört hozzá s két revolver lövést irányzott reája. A gyilkosság után Tóth a szobából kijött, felült lovára, szolgáját, jászapáthi Tapsi Jánost a szolgálati lóra ültette, s mindketten megszöktek; egy őrcsapat utánok ment, de Jászapáti táján nyomukat veszté. Azonban minden irányba honvédség és közös hadseregből való csapatok indultak ki nyomozására. Gróf Szapáry Imre holtteteme ma szenteltetik be Jászberényben és holnap temettetik el Gyöngyösön. (Than Mór nagy festménye), Erzsébet királyné Deák Ferencz ravatalánál, a művész nagylelkű felajánlása folytán, fényképben a fővárosi szeretetház javára fog árultatni. A fényképek a szeretetház pecsétjével vannak ellátva, s egyelőre a következő helyeken kaphatók: Calderoni, Sárkány (váczi utcza,) L a f i 11 e (új-bécsi utcza) és Sebrekker (Erzsébet tér) uraknál. (Kalocsáról) Írják nekünk : E lapok 33-dik számában »Az árvíz Kalocsán« czim alatt egy közlemény jelent meg , melyben sok, megczáfolhatlan igazság van. De míg ezt elismerjük, határozottan távol állunk azon feltevéstől, mintha a mostani megyei tisztikar legkevésbbé is oka volna a mulazításoknak , sőt ellenkezőleg a legnagyobb elismeréssel kell viseltetnünk a kellő időben alkalmazott és ily ügyekben a legbölcsebb tapasztalás jellegét viselő alispáni intézkedések iránt, melyek a beállott apadással együtt módot adtak kezünkbe, hogy a solti laposi két év előtti szakadások Hajós Kálmán szolgabiró ügybuzgalma segélyével kitöltessenek; kiről, valamint Gajáry szolgabiróról itt mindenki csak elismeréssel nyilatkozik. Szabely Antal. (A nőnevelés érdekében) Takács László ügyvéd birtokos és neje szül. Lente Zsuzsanna egy ref. felekezeti felsőbb leányiskola alapítására Hajdu-Nánás város piaczán levő telekhelyiségüket és házukat adományozván, a vallás- és közoktatási miniszter a nagylelkű adományozóknak a tanügy érdekében hozott eme nemes áldozatokért elismerését fejezte ki. (A köv. lépésadományokat) vettük s átadtuk a török sebesültek javára: Budapestről Bucsánszky Katalin 1 csomag, Egerből Hanák Irén 1 kilo 400 gr., Törteiről Farkas Papp Jolán 1 kilo 500 gr., Veszprémből Mozgay Mari 1 kilo 200 gr. — Minthogy ez adományok elszállítása szerfelett bajos, ismételve kérjük a t. közönséget, hogy nemes érzületének más formában szíveskednék kifejezést adni. (A fegyintézeti ipar üzlet) hazánkban nevezetes eredményeket mutat fel. Czikkei minősége feltűnést keltett már a szegedi országos kiállításon. Külterjedelméről pedig némi fogalmat nyújthat a hivatalos lap mai számának következő kimutatása : A váczi orsz. fegyintézetben házilag kezelt iparüzlet 1877. évi tiszta jövedelme 48429 frt 68 kr; ebből az államkincstár javára 40001 frt, 35 kr, a fegyenczek részére 7931 frt 57 kr és a fegyenczsegélyalap gyarapítására 496 frt 76 kr esett. 1877. évben a költségvetési törvény értelmében az államkincstár javára tényleg átengedtetett 30000 frt készpénzben. Vagyoni álladék 1877. végén: cselekvőben 65621 frt 89 kr — szenvedőben 912 frt 22 kr, vagyis 64709 frt 67 kr tiszta vagyon. 1877. évben 123420 iparos munkanap volt s igy a tiszta jövedelemből fejenkint és naponkint minden munkaképes fegyencz után esik az államkincstár javára 32.10 kr, a fegyenczek javára 6.428 kr. 1877. évben a szabó, czipész, asztalos, esztergályos, ács, kádár, kovács, lakatos, aranyozó, könyvkötő, papirkészitési és kőműves iparágak űzettek. A fegyintézeti iparüzlet nagyobb államszükségleti vállalatai: katonai és honvédségi ruhák, az egész országban alkalmazott posta-altisztek és szolgák, a méntelepeknél alkalmazott legénység, a törvényszékeknél alkalmazott börtönőrök, hivatalszolgák ruháinak előállítása, az államilag kiadott tankönyvek kötése, a vakok intézetében szükséges lábbelik előállítása, stb. A fegyenczek 1877. évben 28277 akó hordót készítettek. A farsang. N.-Abonyból írják nekünk, hogy ott e hó 9-én volt a casinói bál, mely fényesen sikerült. Oly sok szép hölgy volt jelen, hogy elnevezték »a szép menyecskék báljának.« Jelen voltak: Dezsőffy Elekné (Nógrádból), Gullner Gyuláné, Gullner Pálné sz. Kormuth Bella, Istvánfy Kálmánné (Budapestről), Lukács Gizella k. a., Lipthay Györgyné (Törteiről, Lukács Gyuláné, dr. Lencsó Ferenczné (Új-Szászról), Márton Biri k. a., Niketics Juliska k. a. (Váczról), Sivó Józsefné sz. Perényi Ernesztina, Sivó Miklósné, Veress Tihamérné stb. — Nagy-Kállóban, a megyeház termében e hó 9-én fényes bál volt a megyei közkórház javára, a jövedelem megközelíti a 600 irtot. A tánczolók közt voltak s kiváltak: a Zoltán nővérek Debreczen