Pesti Napló, 1878. február (29. évfolyam, 30-53. szám)
1878-02-21 / 47. szám
47. szám. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, csütörtök, február 21.1878. 29. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti IS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1873-diki, 29-dik évfolyamára. Előfizetési árak: Évnegyedre......................................6 frt Félévre................................................12 » Egy hónapra................................. . 2 » Az esti kiadás postai különkiliéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint» Az előfizetés postai utalványnyal Bud.V 1 a Pesti Napló kiadó hivatalába (Barátok-tere Li Athenaeum-épület) küldendő. _ * A Pesti Napló szerk. s kiadó hivatala. Budapest, február 20. Bismarck hg. beszédére figyel Európa, a békét vagy háborút lesik a hatalmas cancellár ajkairól a népek, minden szava jelentőségét mérlegelik a hírlapok, s az impressiók szerint szabályozzák az árfolyamokat a börzék. A nagy katonai állam vezérlő államférfia szólt, s egy világrész várta nyilatkozatait. A berlini sajtóiroda szükségesnek találta, hogy ezúttal Bismarck bg beszédére mintegy előkészítse a német közvéleményt. A berlini National Ztg keddi számában egy czikket találunk, mely mintegy bevezeti a cancellár beszédét, s azt fejtegetve, hogy Németország nem vállalhatja magára a közvetítő szerepét, azon nézetnek ad kifejezést, hogy a cancellár beszéde általánosan csalatkozást fog felkelteni. A beszéd hatása teljesen megfelel e felfogásnak. Bismarck hg beszéde formailag rendkívül rokonszenves Andrássy gr. iránt, a lényegben pedig szerfelett kedvező Gr or cs akoff hg politikája irányában. A személyes rokonszenv és barátság oly fényes nyilatkozatait tartalmazza e beszéd Andrássy gr. irányában, melyek önkénytelenül is azon gondolatot keltik fel, hogy minek fejében szolgálnak e nyilatkozatok recompensatióul, s ha figyelmesen összevetjük Bismarck hg mindhárom beszédét, talán sikerül ezt kiböngészni. Mindenekelőtt constatálandó, hogy Bismarck bg szavai szerint, ami német érdek a keleten van, az máris teljesen biztosított. A cancellár erre vonatkozólag így szól: »A legkiválóbb német érdek a keleten abban rejlik, hogy a tengerszorosok vízi útja, valamint a Duna a Feketetengertől fölfelé szabad legyen, mint eddig volt. Bizonyos, hogy ezt elérjük. Pétervárról hivatalos közlés van e tekintetben előttünk, mely az említett pontra vonatkozólag egyszerűen hivatkozik a párisi szerződés rendelkezéseire. A speciális német érdek így biztosítva lévén, Bismarck herczeg határozottan visszautasítja a közvetítést általában, és visszautasítja a legnagyobb határozottsággal a közvetítést Ausztria-Magyarország javára Oroszország ellenében. Az általános békeközvetítést illetőleg Bismarck herczeg így szólt: »Nem vagyok azon nézetben, hogy a Napóleon-féle utat kell követnünk s hogyha nem a békebiró, úgy az iskolamester akarjunk lenni Európában. « — S ezután Ausztria-Magyarországot és Oroszországot illetőleg, igy folytatja: »Mi soha sem fogjuk azért elvállalni a felelősséget, hogy egy hatalmas, szomszéd nemzetnek biztos, emberöltők óta kipróbált barátságát feláldozzuk az ingernek, hogy Európában a békebíró szerepét játszuk; a barátságot, mely bennünket szerencsésen több európai állammal, sőt e pillanatban bizonyára mindegyikkel összeköt. Mert ma nincsenek oly pártok a kormányon,melyeknek szemében szálka e barátság. Az egyik barátunkkal fennálló e barátságot azért kockáztatni, hogy egy másiknak oly kérdésekben, melyekben nekünk németeknek nincs direct érdekünk, szívességet tegyünk; hogy a magunk békéjével vásároljuk meg mások békéjét — ezt megtehetem akkor , midőn nem kockáztatok mást , mint saját személyemet ; de nem tehetem , midőn az Európa közepében fekvő, 40 milliónyi nagy birodalom politikáját kell a császárral szemben tolmácsolnom.« Bismarck e nyilatkozata alig hagyhat fenn kétséget. Mindazon remények, melyek arra irányultak, hogy a congressuson, vagy más diplomatiai után, Oroszország hatalmi törekvéseivel szemben a német birodalom a speciális osztrák-magyar érdekeknek pártját fogja, nyilatkozattal megsemmisülnek. Bismarck a legteljesb nyíltsággal jelenti ki, hogy a legszívesb személyi viszony, mely közte s Andrássy között fennáll, nem lehet arra semmi vonatkozással, hogy Németország a monarchia javára közvetítsen — Oroszország ellenében, s ez — mondhatni, az egyedüli positív, kétséget nem tűrő pont, amelyet Bisman beszéde tartalmaz. E főbbi pontokban a beszéd nem ily határozott. Csak combinatiókra nyújt alapot, melyek helyessége kérdéses lehet. A beszéd nem tartalmaz egy passust sem, mely ellenkeznék azon föltevéssel, hogy Németország, az Oroszország - Ausztria-Magyarország közötti netaláni összezördüléskor, Oroszország pártjára állna monarchiánkkal szemben. Sőt ha figyelembe veszszük, hogy a Benningsen-féle interpelláció tárgyalásakor monarchiánk irányában a német törvényhozásban igen rokonszenves nyilatkozatok történtek, s hogy Németország érdekében fekszik, hogy egy háborúban mind monarchiánk, mind Oroszország gyöngüljön: a föltevés, hogy actiónk szabadságát Németország nem korlátozza, igen valószínűnek látszik. S ha e föltevés való, megnyertünk sokat, majd mindent, amit Németországtól követelhetünk, és eltűnik ama lidércznyomás, mely hivatalos politikánkat minden erélyes fölserkenésben gátolta. De ennek daczára kevés reményünk lehet ahhoz, hogy gr. Andrássy erélyes actióba fog. Ezt Bismarck bg sem hiszi. Ő egyáltalában valószínűtlennek tartja a háborút, s azt beszéde ismert részleteiben terjedelmesen fejtegeti. Ő azt véli, hogy a hatalmak egyelőre beérik a »tiltakozással«, s más időkre tartják fenn a kölcsönös számadások kiegyenlítését. A kilátás, melyet e föltevés nyújt, a monarchia érdekeire nézve a lehető legkedvezőtlenebb. Ha valósulna, ez mintegy természetszerűleg maga után vonná a mai lappangó háborús állapotok állandósítását,Oroszország hatalmi viszonyainak consolidálását a keleten és Törökország felosztását az európai hatalmak között. A keleti válság kezdete óta sejtettük, hogy ez képezi az európai diplomatia rejtegetett czélját; ez ellen küzdöttünk, ennek meggátlására sürgettük a monarchia erélyes actióját. S ma, midőn Bismarck hű beszédét olvassuk, nem jogosult-e részünkről a kérdés, hogy a német cancellár szájából e szavakban nem hallották-e Andrássy gróf törekvései, titkos czélja leleplezését? Mi soha sem voltunk Németország irányában más várakozással, mint hogy ne gátolja a monarchiát actiójában. A hivatalos politika szóvivői mást állítottak s azon reménynek adtak kifejezést, hogy ha mi szép csöndesen maradunk, míg Oroszország elfoglalja azon kitűnő katonai positiót, melyet most Bismarckig hangsúlyozva kiemelt, akkor Németország, a béketárgyalásoknál, majd védeni fogja a mi érdekeinket. Hát ez a remény is hiába valónak bizonyult be, felsültek vele, mint oly sok hivatalos s félhivatalos biztatással. A monarchia érdekeit nem védelmezheti meg más,mint önmaga; ezt könnyebben megtehettük volna Plevna eleste előtt, de meg kell tennünk, bár sokkal nehezebben, ma is. A felelősség a mai nehezebb helyzetért a vezérlő államférfiakat illeti, s e felelősség súlyát a monarchia népei előtt nem enyhítheti annak constatálása, hogy külügyminiszterünk politikájában Bismarck sikerei helyett Bismarck barátságát mutathatja fel, ezek szigorúan fenntartják a rendet. Ez meghódolást jelent a világi hatalom előtt. Ha formailag nem is, de tényleg bizonyos viszony keletkezik a két hatalom közt. Pecci bibornok — a legreményteljesebb jelöltek egyike — nem épen lanyha; olyan, amit ultramontánnak neveznek , de vas keze van és nagy esze. Kedvencze volt I. Lipót belga királynak, aki a bibornoki czímet eszközölte ki neki. IX. Pius hosszú ideig nem kegyelte, a mint hogy egyáltalán nem volt barátja az önálló természeteknek. Antonelli határozottan ellensége volt. E perczben az övé a vatiánban a legnagyobb hatalom.« Megemlítjük még, hogy Pecci, bibornokságának idejét tekintve, a tizenkettedik a bibornokok sorában ; azon bibornokok, kik már régebben bírják e czímet, a következők : Amat (41 év óta bibornok, 82 éves, Caterini bibornok-diacon után a legidősebb), Morichini, di Pietro, Sacconi, Guidi, Bilio bibornokpüspökök, Schwarzenberg, Traetto, Asquini, Donnet bibornok-lelkészek és Caterini bibornok-diacon. * Budapest, február 20. (Az uj pápa.) Tegnapi reggeli lépünk helybeli példányaiban közöltünk egy hajnali három órakor érkezett eredeti sürgönyt, hogy Pecci bibornok választatott pápának. Római tudósítónk e hire Rómában általánosan el volt terjedve és a tények megerősítették tudósítónk e jelentését. E pillanatban veszszük a hivatalos táviratot, hogy Pecci bibornok megválasztatott pápának és felvette a XIII. Leo nevet. Pecci bibornok, perugiai érsek, született 1810. márt. 2-án Carpinetóban, 1853. decz. 19-én lett bibornok. A pápa, legutóbbi betegeskedése idejében, kinevezte camerlengonak, vagyis pápahelyettesnek az interregnum idejére. Nem régóta tartózkodik Rómában, mert Antonelli féltékenységből távol igyekezett őt tartani; szeplőtlen jelleműnek, őszintén vallásosnak, egyházi ügyekben kiváló jártasságúnak és mérsékelt irányúnak állítják. Sőt mondják, hogy a pápa azért nevezte ki camerlengonak, mert mint ilyennek — a tapasztalás tanúsága szerint — kevés kilátása nyílt a pápaságra és IX. Pius nem akarta, hogy a liberális irányú Pecci pápa legyen. A P. Lloyd római levelezője egy minapi czikkében, melyet Franchi bibornokról írt, következőleg emlékezett meg Pecci bibornokról: »A feketék, értem a fekete feketéket, nagyon boszankodnak Pecci bibornokra, amiért felszólította a hatóságokat, hogy a rend fenntartása végett küldjenek a Sz. Péter templomba katonákat. Sőt többet is tett. Az előbbi pápaválasztásoknál, nevezetesen VIII. Pius és XVI. Gergely halálakor a vatikánban tetemes lopások történtek. Pecci bibornok ennek elejét veendő, polgári ruhába öltöztetett carabiniereket hozott a vatiánba é. A választás előzményeiről a Timesban a következő részleteket olvassuk : Pecci bíbornok a camerlengo-hivatal gyakorlásában nagy erélyt és szilárdságot tanúsít, ezzel elidegenítette magától a mérsékelt párt néhány tagját. A conclaveban élénk a mozgalom. Monacco, Sacconi és Simeoni bibornokok Bilio mellett agitáltak, ki fanaticus pap és a Syllabus szerkesztője . Bilio maga a sima modorú Martinelli mellett működik. Az osztrák és magyar bibornokok, Hohenlohe német bibornok, Guibert, Donnet és Bonnedose erélyesen küzdenek a jezsuitapárt nevezett jelöltjei ellen. Simeonit Spanyolország vétója fenyegeti, Oregliát Portugáliá, Biliot Ausztria-Magyarországé és Parrocchiét a több hatalom által erre felkért Francziaországé. (Az országgyűlési szabadelvű párt) ma d. u. 6 órakor tartott értekezletet Gorove elnök megnyitván, folytattatott a vámszövetségi törvényjavaslat részletes tárgyalása. Az értekezlet a 8. czikktől a javaslat 22-dik czikkéig haladt. A 8. és 13-dik czikkeknél a kormány részéről tett lényegtelen módosítások kivételével a többi czikkek változatlanul elfogadtattak. A 22. czikk tárgyalása a jövő értekezletre halasztatott, melynek ideje ezúttal nem tűzetett ki, hanem az elnökre bízatott, hogy azt, midőn alkalomszerű leend, összehívja. (A képviselőház bankügyi bizottság az f. hó 23-án d. u. 6 órakor tartandó ülésében tárgyalás alá fogja venni a 80 milliós bankadósságról szóló törvényjavaslatot. Előreláthatólag hosszabb vita nélkül el fogja a bizottság határozni, hogy a ház felkeressék a kérdéses törvényjavaslatnak az országos quota - küldöttséghez való átterésére. (A kávévám-harcz a bécsi képviselőházban.) A reichsrath alsó háza tegnap tudvalevőleg Scharschmid közvetítő javaslatát 29 szónyi többséggel elfogadta s a kávévámot 20 írtban állapította meg. A bizottsági javaslat csak 16, a kormány ellenben 24 frtot ajánlott. A szavazást igen élénk vita előzte meg s maga Preuis miniszter is síkra szállt a pénzügyi vámok javára. Utána még Plener és Suess védték a 20 frtos kávévámot.Erre szót emelt Walterskirchen báró s ő provocálta azon zajos jelenetet, mely reggeli lapunkban már részletesen le volt írva. Szónok a kormányra vonatkozólag azt mondá, hogy aki egyszer hazudott, annak akkor sem hisznek, ha az igazat mondja. Depretis és Auersperg s a két előadó beszéde után megtörtént a szavazás, melynek eredményét már reggeli lapunk jelentette. (Bismarck herczeg nyilatkozatai.) Tegnap a német birodalmi gyűlés palotája előtt szokatlanul élénk mozgalom volt. Egymás után jelentek meg a fogatok a kapu előtt, s egyik diplomata a másik után sietett a karzatokra, melyek szorongásig megteltek. A képviselők is szokatlan nagy számban jelentek meg. A teremben nagy élénkség támadt, midőn Bismarck hg. Kameke hadügyminiszter kíséretében belépett; a cancellár rendkívül kimerültnek nézett ki. A keleti interpelláció képezte az ülés napirendjének második tárgyát ; a ház rendkívüli izgatottságban várva Bismack nyilatkozatait, az első tárgyat rövid uton elintézte. Ekkor fölkelt Bismarck herczeg jelentve, hogy kész az interpellátióra azonnal felelni. Erre Benningsen úr, a porosz képv. elnöke, előadta az interpellátiót. Nagyérdekű beszéde egész szövegében így hangzik: A háború Orosz- és Törökország közt a múlt évi trónbeszéd ígéretéhez képest lényegileg Németország közvetítése folytán maradt localizálva. Azt hiszem, hogy a cancellár úr azon készségéből, hogy azonnal felel interpellációnkra, azt következtethetem, hogy a helyzet ma nem oly feszült, mint néhány héttel ezelőtt volt, minőnek néhány lap közleménye ma is feltünteti s hogy tehát ennek folytán lehet a helyzetről némi közleményt tenni. Az interpellálók természetesen csak olyan közleményeket kívánnak, melyek megtehetők a nélkül, hogy Németország érdekeit veszélyeztetnék, mert habár Németország érdekei nem közvetlenül függenek össze a keleti kérdéssel, mégsem szabad feledni, hogy Németország ezentúl jobban bebonyolódhatik az ügyekbe, mint eddig. A parlament elismeri, hogy a cancellár politikája eddig megtalálta a helyes utat s e politikát, mint eddig, úgy ezután is határozottan támogatni hajlandó. (Tetszés.) Bizonyára határozott érdekünk, hogy a hajózás és kereskedelem szabadsága a Feketetengeren fenntartassék, de egyebekben Németországnak csak közvetett érdeke van a keleti eseményekben, mindenekelőtt azon érdeke, hogy a béke fenntartassék. A franczia háború óta a béke fenntartása lényegileg Németországtól függött. E feladatot különösen a hármas szövetség útján oldotta meg. Kívánatos, hogy ez a viszony érintetlen maradjon.De minekünk védenünk kell Ausztria érdekeit is, melyek a keleti kérdés által sokkal közelebbről érintettek. — Érdekünk van Ausztria intact fenntartásában. (Helyeslés.) Óhajtanunk kell, hogy Ausztria érdekei a dolgok további fejlődése által ne gyöngittessenek. (Tetszés.) Azon időben, midőn Oroszország hadi készültsége kimerülni látszott, azon veszély forgott fen, hogy Európa hatalmi constellatiója, mely részben Oroszország hatalmán nyugszik, változást fog szenvedni. Ez a veszély immár Plevna bukása óta el van hárítva, de helyette most egy másik aggodalom forog fenn, ugyanis az, hogy Oroszország érezve túlhatalmát, mostan Ausztria belső viszonyaival s Anglia elszigetelt állásával szemben exorbitáns követeléseket emelhetne, melyek sértik a nevezett hatalmak érdekeit. Lehetséges, hogy Oroszország a keresztények védelmén kívül más követeléseket is emel. Óhajta-nunk kell, hogy Oroszország ilyen követeléseket mellőzzön. Senki sem akarja Oroszországtól elvitatni, hogy sikerei után nemcsak a porta keresztény lakossága számára, hanem saját áldozataiért is kívánhat előnyöket. Én csak azt akarnám óhajtani, hogy további háborús bonyodalmak mellőztessenek s reményem, hogy a bir. cancellár politikája Oroszországtól mérsékletet fog kieszközölni. (Tetszés.) A bir. cancellár számíthat a parlament támogatására, ha erre irányozza erőfeszítéseit. Minő érdekünk van a franczia háborúk óta a további háborúkban ? Milyen területi nagyobbodás lenne még kívánatos, mely nem további kellemetlenségeket hozna reánk ? (Nagyon igaz.) A katonai terhet most csak a jelenben elért állás fenntartása miatt viseljük. Minthogy Németország erős, befolyásának is kell lennie Európára, legfőbb dicsvágyának a béke fenntartására kell irányulnia s ezért némely áldozatot is kell hoznia. Viseli a katonai terhet mint kényszerűséget és kötelességet fáradságosan szerzett állásának fenntartása iránt, mely azt is föltételezi, hogy a békét fenntartsuk Európában. A feladat, melylyel Németország bír, nagy felelősséggel jár. Látjuk, hogy Németország politikája bizalomra méltó kézben van s óhajtjuk, hogy e kitűnő vezetésnek sikerüljön a békét fenntartani s Németország európai érdekeit megóvni. Erre Bismarck herczeg emelt szót. Bismarck után Häne képve helyeselte a cancellár válaszát s határozottan hangsúlyozta Ausztria érdekeit. Szónok Bismarck nyilatkozataiban kezességet lát az iránt,hogy e szempontok, amennyiben a német érdekekkel összeférnek,követtetni fognak. Windhorst általánosságban szintén helyeslőleg szól, de sajnálja, hogy a teljes diplomatiai anyag elő nem terjesztetett s hogy a parliament a keleti kérdésről általában ily későn nyert közléseket. Az anyag ismerete nélkül nem tudni, hogy Németország nem akadályozhatta volna meg egyáltalán a háborút, vagy Plevna bukása után nem tehetett volna valamit a béke javára. A keleti kérdés küzdelem a panszlavismus és germanismus közt. Ez utóbbi pedig Ausztria érdekeiben van megtestesedve, melyeket Németország védeni köteles. Erre Bismarck izgatottan, pikáns és történeti részletekben gazdag beszédben felelt. Azon kísérlet — mondá — hogy megakadályozzunk egy háborút, még senkinek sem hozott köszönetet, Poroszországnak oly kevéssé, mint Napóleonnak Sadova után. Szónok akkor mérsékletre hajlott, de azért Francziaország mégis jobban járt volna, ha nem interveniál. Mindenek előtt azon insinuatió ellen kell tiltakoznia, mintha Németország segédkezet nyújtott volna ahhoz, hogy Oroszország állítólag rászedje Ausztriát. Előttem szóló ne tegye magát az Ausztria iránti német viszonyok ügyvédjévé. Ezek a legteljesebb őszinteségű viszonyok nem egyedül uralkodótól uralkodóhoz, hanem kormánytól kormányhoz is. Én személyesen Andrássy gróffal olyan baráti viszonyban állok, mely megadja neki a lehetőséget, hogy minden kérdésben nyíltan hozzám forduljon. És ő neki megvan azon meggyőződése, hogy megtudja az igazságot és viszont tudom, hogy ő megmondja nekem az igazságot Ausztria szándékairól. Ez igen kellemes alapja politikánknak. Előbb bizony voltak olyan osztrák kollegáim, kikről azt mondtam, hogy közömbös reám, akár beszélnek, akár hallgatnak. A közvetítésre, melyet előttem szóló ajánlott, nincs szükségünk, csak árthatna. (Elénk tetszés.) Komierowski képve azt óhajtja, hogy a congressus Lengyelországot is figyelembe vegye. — Löwe ellenkező nézetben van. Erre Liebknecht heves beszédet tart Oroszország ellen s azt hiszi, hogy a Németország által cserben hagyott Ausztriát nem sokára Törökország sorsa fogja utolérni. Bismarck még egyszer felszólalt, mire Helldorf beszéde után az ülés 4/4 órakor véget ért. Ezután felkelt Kerkapoly és tartott egy nagy beszédet a fogyasztási adókról és a finansziumokban foglalt compensatióról, meg a zárvonalról, meg a parliament állásáról a kiegyezési kérdésekben, meg a kiegyezés bukásának vagy elfogadásának politikai következményeiről és sok egyéb dologról. Közfigyelem kísérte szavait, s nagy hatást gyakorolt a házra. Közbevetőleg megfelelt Tiszának is, Széllnek is, Trefortnak is. Érvelése oly erős volt, hogy a kormánypárt megijedt, hogy ha most lesz szavazás rögtön, kisebbségben marad, s halasztási indítványt köröztetett. Bizonyos, hogy az ellenzék túlsúlyban volt, s a kormánypárt igen busán nézett ki. De szavazásra nem került a dolog, mert Tisza érezte, hogy felelnie kell Kerkapolynak. Felelete epés volt, de bágyadt egyszersmind, s kevés hatást szült, mert dologi argumentum alig volt benne. Úgy látszik, minden okos beszédre Szélinek kell megfelelni, ki napról-napra inkább képviseli a kormányt és vezeti a szabadelvű pártot. A hangulat a házban igen nyomott, s a kormány legmeghittebb emberei kezdenek azon tanakodni, nem-e jó volna alkalmat szerezni a minisztériumnak, hogy tisztességgel visszavonulhasson ? A főrendiház ma megkezdette a büntető törvénykönyv részletes tárgyalását és nagyobb vitát folytatott két lényeges pontról. A halálbüntetés eltörlése mellett felszólalt K. Vay Miklós, ki mint a 43-iki választmány tagja, szintén az eltörlést pártolta. Saját tapasztalatából merített jellemző adatokkal támogatta nézetét és mondhatni, hogy a speciális magyar viszonyokat helyezte előtérbe. Csemegi államtitkár nagy méltánylattal nyilatkozott az indítványozó irányában, hosszasan kifejtette azután, hogy a halálbüntetésnek átmenet nélkül rögtöni eltörlése elhamarkodott lépés lenne. Cziráky János gr., ki csak tegnap jelent meg hosszas elmaradása után a felsőházban, szintén síkra szállt a halálbüntetés ellen. Érvelését főkép a tiz parancsolat tilalmára : ne ölj! és a szentirás szavára: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, — alapította. De bár a halálbüntetést eltöröltetni kívánja, a statariális kivégzést nem ellenzi, mert ezt az önvédelem követeli. Wenckheim Béla le.igazolni kívánta, miért pártolja ő ma a halálbüntetés fenntartását, mikor a 43-iki munkálatnál az eltörléshez járult. Szóló meggyőződött, kivált midőn a belügyminiszteri tárczát kezelte, arról, hogy bizonyos rendkívüli esetekben lehetetlen máskép, mint statáriummal boldogulni. Szavazáskor csak négy tag állott fel a halálbüntetés eltörlése mellett: b. Vay Miklós, Cziráky János gr., Schlauch Lőrincz szathmári püspök és b. Vay Lajos. Nagy többséget nyert ellenben Vécsey József b. indítványa, mely ellenzi a nyaktiló behozatalát és a kötél általi kivégzést megtartatni akarja. Támogatták ezt Cziráky, Szögyény-Marich, b. Vay Miklós, gr. Andrássy Aladár, ki esetleg az agyonlövést s Ürményi József, ki a villanycsapást ajánlotta. Perczel miniszter és Csemegi a nyaktiló megtartását védték, de mellettük alig nyilatkozott 4—5 főrendi tag. A részletes vita az 54 §-ig haladt. Országgyűlés. I. * A dissolutió terjed. A kormány állása tarthatatlanná válik. Az ellenzék heves és kegyetlen, sőt már ambitiosus. A parliament kezd kiszámíthatatlan lenni. Új kormányról, új pártalakításról beszél mindenki. Tisza Kálmán nem uralkodik többé a ház felett. A tegnapi szavazás gyümölcsei gyorsan érnek. Ma is nagy vita volt, mindjárt az első paragrafusnál a részletes tárgyalásban. Simonyi Lajos báró és Szilágyi Dezső módosítványokat nyújtottak be, a fogyasztási adók elkülönítését, illetőleg a zárvonal fölállítását javasolván. Élénk discussio indult meg. Apponyi Albert felelevenítette az általános vitát s a pénzügyminiszter ellen éles polémiát folytatott, ennek párbeszédével szemben saját számításait igazolván. Széll Kálmán rögtön felvette a párbajt s erősen vágott vissza. A ház azon impressiót nyerte, hogy in medio veritas, de figyelemmel hallgatta a szenvedélyes beszédeket. Apponyi beszédében politikai momentum volt az, hogy elvi fenntartással hozzájárult a fogyasztási zárvonalhoz, imegy közelednek egymáshoz az ellenzéki fractiók és készítik elő az új többséget. Henry védelmezte Apponyit Széll ellen, Tarnóczy Gusztáv haragosan kikelt a miniszterelnök ellen és Simonyi Lajos báró módosítványát pártolta. Ugyanezt tette Ráth Károly — a kormányt nem védelmezte senki. n. A képviselőház ülése febr. 20-án. (Folytatás esti lapunkhoz.) Szilágyi Dezső hivatkozik az 1867 : 12. t. sz. 63. §-ára, mely szerint a fogyasztási adók úgy szabályoztassanak, hogy kezelésükre nézve egyik fél tukozásának intézkedései által ne csonkíttassanak a másik fél jövedelmei; általánosan beismertetett, hogy a fogyasztási adók kezelésének jelenleg megállapított módozata mellett.a magyar fogyasztók jövedelméből szedett fogyasztási adók a másik állam kincstárába folynak; a pénzügyi vámok igen csekély compensatiót nyújtanak e károsodásért; ezért pártolja a Simonyi által indítványozott fogyasztási zárvonal felállítását. Ez nem volna a közös vámterület elvének megtörése. A német vámszövetségen belül is alakultak a fogyasztási adó tekintetében külön csoportok sőt Bajorország egészen külön fogyasztási területet képez. Szemben a kincstári érdekkel, az ellenőrzés nehézségei nem képezhetnek akadályt és a zárvonal biztos módot nyújt adatok gyűjtésére Magyarország kereskedelmi forgalmának megbízható megállapítására. Simonyi báró indítványát hiányosnak találja, mert mellőzi a sót és a dohányt és ezért az első czikkhez a következő módosítványt ajánlja : »A két állam közötti szabad forgalom köréből azonban kivétetnek az állami egyedáruság tárgyai, valamint az iparos termeléssel szoros kapcsolatban álló és fogyasztási adó alá eső czikkek, jelesen a sör, a szesz és czukor. Az állami egyedáruságok tárgyainak egyik államból a másikba vitele egyáltalán tilos; a szabad forgalom köréből kivett és fenn elősorolt czikkek bevitele csak azon fogyasztási adó összeg megfizetése mellett engedtetik meg, amely fogyasztási adó a belföldön termelt ily czikkek után fizettetik. Bárminemű és bárki részére szedett, h ’''’, adókkal az egyik fél a másik fél területében .. CZikkeket csak oly mérvben W« ? Ír »lókkal St telrülete háruló iparkeszütmek it nagy tenyékeit terheli.