Pesti Napló, 1878. február (29. évfolyam, 30-53. szám)

1878-02-21 / 47. szám

47. szám. Szerkesztési iroda,­ Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, csütörtök, február 21.1878. 29. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti IS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1873-diki, 29-dik évfolyamára. Előfizetési árak: Évnegyedre......................................6 frt Félévre................................................12 » Egy hónapra................................. . 2 » Az esti kiadás postai különki­li­éséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint» Az előfizetés postai utalványnyal Bud­.V 1 a Pesti Napló kiadó hivatalába (Barátok-tere Li Athe­­naeum-épület) küldendő. _ * A Pesti Napló szerk. s kiadó­ hivatala. Budapest, február 20. Bismarck hg. beszédére figyel Európa, a békét vagy háborút lesik a hatalmas can­­cellár ajkairól a népek, minden szava jelentő­ségét mérlegelik a hírlapok, s az impressiók szerint szabályozzák az árfolyamokat a bör­zék. A nagy katonai állam vezérlő államfér­­fia szólt, s egy világrész várta nyilatko­zatait. A berlini sajtóiroda szükségesnek talál­ta, hogy ezúttal Bismarck bg beszédére mint­egy előkészítse a német közvéleményt. A berlini National Ztg keddi számában egy czikket találunk, mely mintegy bevezeti a cancellár beszédét, s azt fejtegetve, hogy Németország nem vállalhatja magára a köz­vetítő szerepét, azon nézetnek ad kifejezést, hogy a cancellár beszéde általánosan csalat­­kozást fog felkelteni. A beszéd hatása telje­sen megfelel e felfogásnak. Bismarck hg beszéde formailag rendkí­vül rokonszenves Andrássy gr. iránt, a lé­nyegben pedig szerfelett kedvező Gr o­r c­s a­­koff hg politikája irányában. A személyes rokonszenv és barátság oly fényes nyilatko­zatait tartalmazza e beszéd Andrássy gr. irá­nyában, melyek önkénytelenül is azon gon­dolatot keltik fel, hogy minek fejében szol­gálnak e nyilatkozatok recompensatióul, s ha figyelmesen összevetjük Bismarck hg mind­három beszédét, talán sikerül ezt kibön­gészni. Mindenekelőtt constatálandó, hogy Bis­marck bg szavai szerint, a­mi német érdek a keleten van, az máris teljesen biztosított. A cancellár erre vonatkozólag így szól: »A leg­kiválóbb német érdek a keleten abban rej­lik, hogy a tengerszorosok vízi útja, valamint a Duna a Feketetengertől fölfelé szabad le­gyen, mint eddig volt. Bizonyos, hogy ezt elérjük. Pétervárról hivatalos közlés van e tekintetben előttünk, mely az említett pontra vonatkozólag egyszerűen hivatkozik a párisi szerződés rendelkezéseire.­­ A speciális német érdek így biztosítva lévén, Bismarck herczeg határozottan vissza­utasítja a közvetítést általában, és vissza­utasítja a legnagyobb határozott­sággal a közvetítést Ausztria-Ma­­gyarország javára Oroszor­szág ellenében. Az általános bé­­keközvetítést illetőleg Bismarck herczeg így szólt: »Nem vagyok azon nézetben, hogy a Napóleon-féle utat kell követnünk s hogy­ha nem a békebiró, úgy az iskolamester akarjunk lenni Európában. « — S ezután Ausztria-Magyarországot és Oroszországot il­letőleg, igy folytatja: »Mi soha sem fogjuk azért elvállalni a felelősséget, hogy egy ha­talmas, szomszéd nemzetnek biztos, emberöl­tők óta kipróbált barátságát feláldozzuk az ingernek, hogy Európában a békebíró szere­pét játszuk; a barátságot, mely bennünket szerencsésen több európai állammal, sőt e pilla­natban bizonyára mindegyikkel összeköt. Mert ma nincsenek oly pártok a kormányon,melyek­nek szemében szálka e barátság. Az egyik barátunkkal fennálló e barátságot azért koc­káztatni, hogy egy má­siknak oly kérdésekben, melyek­ben nekünk németeknek nincs di­rect érdekünk, szívességet te­gyünk; hogy a magunk békéjével vásárol­juk meg mások békéjét — ezt megte­hetem akkor , midőn nem koc­káztatok mást , mint saját személyemet ; de nem tehetem , midőn az Európa közepében fekvő, 40 milliónyi nagy birodalom politiká­ját kell a császárral szemben tolmácsolnom.« Bismarck e nyilatkozata alig hagyhat fenn kétséget. Mindazon remények, melyek arra irányultak, hogy a congressuson, vagy más diplomatiai után, Oroszország hatalmi törek­véseivel szemben a német birodalom a spe­ciális osztrák-magyar érdekeknek pártját fog­ja, nyilatkozattal megsemmisülnek. Bismarck a legteljesb nyíltsággal jelenti ki, hogy a leg­­szívesb személyi viszony, mely közte s An­drássy között fennáll, nem lehet arra semmi vonatkozással, hogy Németország a monar­chia javára közvetítsen — Oroszország elle­nében, s ez — mondhatni, az egyedüli posi­tív, kétséget nem tűrő pont, a­melyet Bis­­man beszéde tartalmaz. E fő­bbi pontokban a beszéd nem ily határozott. Csak combinatiókra nyújt alapot, melyek helyessége kérdéses lehet. A beszéd nem tartalmaz egy passust sem, mely ellenkeznék azon föltevéssel, hogy Németország, az Oroszország - Ausztria-Ma­­gyarország közötti netaláni összezördüléskor, Oroszország pártjára állna monarchiánkkal szemben. Sőt ha figyelembe veszszük, hogy a Benningsen-féle interpelláció tárgyalásakor monarchiánk irányában a német törvényho­zásban igen rokonszenves nyilatkozatok tör­téntek, s hogy Németország érdekében fek­szik, hogy egy háborúban mind monarchiánk, mind Oroszország gyöngüljön: a föltevés, hogy actiónk szabadságát Németország nem korlátozza, igen valószínűnek látszik. S ha e föltevés való, megnyertünk sokat, majd min­dent, a­mit Németországtól követelhetünk, és eltűnik ama lidércznyomás, mely hivatalos politikánkat minden erélyes­ fölserkenésben gátolta. De ennek daczára kevés reményünk le­het ahhoz, hogy gr. Andrássy erélyes actióba fog. Ezt Bismarck bg sem hiszi. Ő egyáltalá­ban valószínűtlennek tartja a háborút, s azt beszéde ismert részleteiben terjedelmesen fej­tegeti. Ő azt véli, hogy a hatalmak egyelőre beérik a »tiltakozással«, s más időkre tartják fenn a kölcsönös számadások kiegyenlítését. A kilátás, melyet e föltevés nyújt, a monarchia érdekeire nézve a lehető legked­vezőtlenebb. Ha valósulna, ez mintegy ter­mészetszerűleg maga után vonná a mai lap­pangó háborús állapotok állandósítását,Orosz­ország hatalmi viszonyainak consolidálását a keleten és Törökország felosztását az európai hatalmak között. A keleti válság kezdete óta sejtettük, hogy ez képezi az európai diplo­­matia rejtegetett czélját; ez ellen küzdöttünk, ennek meggátlására sürgettük a monarchia erélyes actióját. S ma, midőn Bismarck hű beszédét olvassuk, nem jogosult-e részünkről a kérdés, hogy a német cancellár szájából e szavakban nem hallották-e Andrássy gróf törekvései, titkos czélja leleplezését? Mi soha sem voltunk Németország irá­nyában más várakozással, mint hogy ne gá­tolja a monarchiát actiójában. A hivatalos politika szóvivői mást állítottak s azon re­ménynek adtak kifejezést, hogy ha mi szép csöndesen maradunk, míg Oroszország elfog­lalja azon kitűnő katonai positiót, melyet most Bismarck­ig hangsúlyozva kiemelt, akkor Németország, a béketárgyalásoknál, majd védeni fogja a mi érdekeinket. Hát ez a remény is hiába valónak bizonyult be, fel­sültek vele, mint oly sok hivatalos s félhiva­talos biztatással. A monarchia érdekeit nem védelmezheti meg más,mint önmaga; ezt könnyebben meg­tehettük volna Plevna eleste előtt, de meg kell tennünk, bár sokkal nehezebben, ma is. A felelősség a mai nehezebb helyzetért a ve­zérlő államférfiakat illeti, s e felelősség sú­lyát a monarchia népei előtt nem enyhítheti annak constatálása, hogy külügyminiszterünk politikájában Bismarck sikerei helyett Bis­marck barátságát mutathatja fel, ezek szigorúan fenntartják a rendet. Ez meghódolást jelent a világi hatalom előtt. Ha formailag nem is, de tényleg bizonyos viszony keletkezik a két hatalom közt. Pecci bibornok — a legreményteljesebb jelöl­tek egyike — nem épen lanyha; olyan, a­mit ultra­­montánnak neveznek , de vas keze van és nagy esze. Kedvencze volt I. Lipót belga királynak, a­ki a bi­­bornoki czímet eszközölte ki neki. IX. Pius hosszú ideig nem kegyelte, a mint hogy egyáltalán nem volt barátja az önálló természeteknek. Antonelli határozottan ellensége volt. E perczben az övé a vati­ánban a legnagyobb hatalom.« Megemlítjük még, hogy Pecci, bibornokságának idejét tekintve, a tizenkettedik a bibornokok sorá­ban ; azon bibornokok, kik már régebben bírják e czímet, a következők : Amat (41 év óta bibornok, 82 éves, Caterini bibornok-diacon után a legidősebb), Morichini, di Pietro, Sacconi, Guidi, Bilio bibornok­­püspökök, Schwarzenberg, Traetto, Asquini, Donnet bibornok-lelkészek és Caterini bibornok-diacon. * Budapest, február 20. (Az uj pápa.) Tegnapi reggeli lépünk hely­beli példányaiban közöltünk egy hajnali három óra­kor érkezett eredeti sürgönyt, hogy Pecci bibornok választatott pápának. Római tudósítónk e hire Ró­mában általánosan el volt terjedve és a tények meg­erősítették tudósítónk e jelentését. E pillanatban veszszük a hivatalos táviratot, hogy Pecci bibornok megválasztatott pápának és felvette a XIII. Leo nevet. Pecci bibornok, perugiai érsek, született 1810. márt. 2-án Carpinetóban, 1853. decz. 19-én lett bibornok. A pápa, legutóbbi betegeskedése idejében, ki­nevezte camerlengonak, vagyis pápahelyettesnek az interregnum idejére. Nem régóta tartózkodik Rómá­ban, mert Antonelli féltékenységből távol igye­kezett őt tartani; szeplőtlen jelleműnek, őszintén val­lásosnak, egyházi ügyekben kiváló jártasságúnak és mérsékelt irányúnak állítják. Sőt mondják, hogy a pápa azért nevezte ki ca­merlengonak, mert mint ilyennek — a tapasztalás tanúsága szerint — kevés kilátása nyílt a pápaságra és IX. Pius nem akarta, hogy a liberális irányú Pecci pápa legyen. A P. Lloyd római levelezője egy minapi czik­­kében, melyet Franchi bibornokról írt, következőleg emlékezett meg Pecci bibornokról: »A feketék, ér­tem a fekete feketéket, nagyon boszankodnak Pecci bibornokra, a­miért felszólította a hatóságokat, hogy a rend fenntartása végett küldjenek a Sz. Péter tem­plomba katonákat. Sőt többet is tett. Az előbbi pápa­választásoknál, nevezetesen VIII. Pius és XVI. Ger­­gely halálakor a vatikánban tetemes lopások történ­tek. Pecci bibornok ennek elejét veendő, polgári ru­hába öltöztetett carabiniereket hozott a vati­ánba é. A választás előzményeiről a Timesban a kö­vetkező részleteket olvassuk : Pecci bíbornok a ca­­merlengo-hivatal gyakorlásában nagy erélyt és szi­lárdságot tanúsít, ezzel elidegenítette magától a mérsékelt párt néhány tagját. A conclaveban élénk a mozgalom. Monacco, Sacconi és Simeoni bi­bornokok Bilio mellett agitáltak, ki fanaticus pap és a Syllabus szerkesztője . Bilio maga a sima modo­rú Martinelli mellett működik. Az osztrák és magyar bibornokok, Hohenlohe német bibornok, Guibert, Donnet és Bonned­ose erélyesen küzdenek a jezsuita­párt nevezett jelöltjei ellen. Simeonit Spanyolország vétója fenyegeti, Oregliát Portugáliá, Biliot Ausz­­tria-Magyarországé és Parrocchiét a több hatalom által erre felkért Francziaországé. (Az országgyűlési szabadelvű p­á­r­t) ma d. u. 6 órakor tartott értekezletet G­o­­ro­ve elnök megnyitván, folytattatott a vám­szö­ve­t­s­é­g­i törvényjavaslat részletes tárgyalása. Az értekezlet a 8. czikktől a javaslat 22-dik czikkéig haladt. A 8. és 13-dik czikkeknél a kor­mány részéről tett lényegtelen módosítások kivételé­vel a többi czikkek változatlanul elfogadtattak. A 22. czikk tárgyalása a jövő értekezletre halasztatott, melynek ideje ezúttal nem tűzetett ki, hanem az el­nökre bízatott, hogy azt, midőn alkalomszerű leend, összehívja. (A képviselőház bankügyi bizott­­s­á­g az f. hó 23-án d. u. 6 órakor tartandó ülésében tárgyalás alá fogja venni a 80 milliós bank­adósságról szóló törvényjavaslatot. Előrelátha­tólag hosszabb vita nélkül el fogja a bizottság hatá­rozni, hogy a ház felkeressék a kérdéses törvényja­vaslatnak az országos quota - küldöttséghez való átterésére. (A kávévám-harcz a bécsi képvise­lőházban.) A reichsrath alsó háza tegnap tudva­levőleg Scharschm­id közvetítő javaslatát 29 szónyi többséggel elfogadta s a kávévámot 20 írtban állapí­totta meg. A bizottsági javaslat csak 16, a kormány ellenben 24 frtot ajánlott. A szavazást igen élénk vita előzte meg s maga Preuis miniszter is síkra szállt a pénzügyi vámok javára. Utána még Plener és Suess védték a 20 frtos kávévámot.Erre szót emelt Walterskirchen báró s ő provocálta azon zajos jele­netet, mely reggeli lapunkban már részletesen le volt írva. Szónok a kormányra vonatkozólag azt mondá, hogy a­ki egyszer hazudott, annak akkor sem hisz­nek, ha az igazat mondja. Depretis és Auersperg s a két előadó beszéde után megtörtént a szavazás, mely­nek eredményét már reggeli lapunk jelentette. (Bismarck herczeg nyilatkozatai.) Tegnap a német birodalmi gyűlés palotája előtt szo­katlanul élénk mozgalom volt. Egymás után jelen­tek meg a fogatok a kapu előtt, s egyik diplomata a másik után sietett a karzatokra, melyek szorongásig megteltek. A képviselők is szokatlan nagy számban jelentek meg. A teremben nagy élénkség támadt, mi­dőn Bismarck hg. Kameke hadügyminiszter kísére­tében belépett; a cancellár rendkívül kimerültnek nézett ki. A keleti interpelláció képezte az ülés na­pirendjének második tárgyát ; a ház rendkí­vüli izgatottságban várva Bismack nyilatkozatait, az első tárgyat rövid uton elintézte. Ekkor fölkelt Bis­marck herczeg jelentve, hogy kész az interpellá­­tióra azonnal felelni. Erre Benningsen úr, a porosz képv. el­nöke, előadta az interpellátiót. Nagyérdekű beszéde egész szövegében így hangzik: A háború Orosz- és Törökország közt a múlt évi trónbeszéd ígéretéhez képest lényegileg Németország közvetítése folytán maradt localizálva. Azt hiszem, hogy a cancellár úr azon készségéből, hogy azonnal felel interpellációnkra, azt következtethetem, hogy a helyzet ma nem oly feszült, mint néhány héttel ezelőtt volt, minőnek néhány lap közleménye ma is feltünteti s hogy tehát ennek folytán lehet a helyzetről némi közleményt tenni. Az interpellálók természetesen csak olyan közleményeket kívánnak, melyek megtehetők a nél­kül, hogy Németország érdekeit veszélyeztetnék, mert habár Németország érdekei nem közvetlenül függenek össze a keleti kérdéssel, még­sem szabad feledni, hogy Németország ezentúl jobban bebonyo­­lódhatik az ügyekbe, mint eddig. A parlament elis­meri, hogy a cancellár politikája eddig megtalálta a helyes utat s e politikát, mint eddig, úgy ezután is határozottan támogatni hajlandó. (Tetszés.) Bizonyára határozott érdekünk, hogy a hajó­zás és kereskedelem szabadsága a Feketetengeren fenntartassék, de egyebekben Németországnak csak közvetett érdeke van a keleti eseményekben, minde­nekelőtt azon érdeke, hogy a béke fenntartassék. A franczia háború óta a béke fenntartása lényegileg Németországtól függött. E feladatot különösen a hár­mas szövetség útján oldotta meg. Kívánatos, hogy ez a viszony érintetlen maradjon.De minekünk védenünk kell Ausztria érdekeit is, melyek a keleti kérdés ál­tal sokkal közelebbről érintettek. — Érdekünk van Ausztria intact fenntartásában. (Helyeslés.) Óhajta­nunk kell, hogy Ausztria érdekei a dolgok további fejlődése által ne gyöngittessenek. (Tetszés.) Azon időben, midőn Oroszország hadi készült­sége kimerülni látszott, azon veszély forgott fen, hogy Európa hatalmi constellatiója, mely részben Oroszország hatalmán nyugszik, változást fog szen­vedni. Ez a veszély immár Plevna bukása óta el van hárítva, de helyette most egy másik aggodalom fo­rog fenn, ugyanis az, hogy Oroszország érezve tú­lha­­talmát, mostan Ausztria belső viszonyaival s Anglia elszigetelt állásával szemben exorbitáns követeléseket emelhetne, melyek sértik a nevezett hatalmak érde­­­­keit. Lehetséges, hogy Oroszország a keresztények védelmén kívül más követeléseket is emel. Óhajta-­­­nunk kell, hogy Oroszország ilyen követeléseket mel­lőzzön. Senki sem akarja Oroszországtól elvitatni, hogy sikerei után nemcsak a porta keresztény lakos­sága számára, hanem saját áldozataiért is kívánhat előnyöket. Én csak azt akarnám óhajtani, hogy to­vábbi háborús bonyodalmak mellőztessenek s re­mény­em, hogy a bir. cancellár politikája Oroszor­szágtól mérsékletet fog kieszközölni. (Tetszés.) A bir. cancellár számíthat a parl­ament tá­mogatására, ha erre irányozza erőfeszítéseit. Minő érdekünk van a franczia háborúk óta a további há­borúkban ? Milyen területi nagyobbodás lenne még kívánatos, mely nem további kellemetlenségeket hozna reánk ? (Nagyon igaz.) A katonai terhet most csak a jelenben elért állás fenntartása miatt vi­seljük. Minthogy Németország erős, befolyásának is kell lennie Európára, legfőbb dicsvágyának a béke fenntartására kell irányulnia s ezért némely áldoza­tot is kell hoznia. Viseli a katonai terhet mint kény­szerűséget és kötelességet fáradságosan szerzett ál­lásának fenntartása iránt, mely azt is föltételezi, hogy a békét fenntartsuk Európában. A feladat, melylyel Németország bír, nagy felelősséggel jár. Látjuk, hogy Németország politikája bizalomra méltó kézben van s óhajtjuk, hogy e kitűnő vezetésnek sikerüljön a békét fenntartani s Németország európai érdekeit megóvni. Erre Bismarck herczeg emelt szót. Bismarck után H­ä­n­e­­ képve helyeselte a cancellár válaszát s határozottan hangsúlyozta Ausztria érdekeit. Szó­nok Bismarck nyilatkozataiban kezességet lát az iránt,hogy e szempontok, a­mennyiben a német érde­kekkel összeférnek,követtetni fognak. Windhorst általánosságban szintén helyeslőleg szól, de sajnálja, hogy a teljes diplomatiai anyag elő nem terjeszte­tett s hogy a parliament a keleti kérdésről általában ily későn nyert közléseket. Az anyag ismerete nél­kül nem tudni, hogy Németország nem akadályoz­hatta volna meg egyáltalán a háborút, vagy Plevna bukása után nem tehetett volna valamit a béke ja­vára. A keleti kérdés küzdelem a panszlavismus és germanismus közt. Ez utóbbi pedig Ausztria érde­keiben van megtestesedve, melyeket Németország vé­deni köteles. Erre Bismarck izgatottan, pikáns és tör­téneti részletekben gazdag beszédben felelt. Azon kí­sérlet — mondá — hogy megakadályozzunk egy há­borút, még senkinek sem hozott köszönetet, Porosz­­országnak oly kevéssé, mint Napóleonnak Sadova után. Szónok akkor mérsékletre hajlott, de azért Francziaország mégis jobban járt volna, ha nem interveniál. Mindenek előtt azon insinuatió ellen kell tiltakoznia, mintha Németország segédkezet nyújtott volna ahhoz, hogy Oroszország állítólag rá­szedje Ausztriát. Előttem szóló ne tegye magát az Ausztria iránti német viszonyok ügyvédjévé. Ezek a legteljesebb őszinteségű viszonyok nem egyedül ural­kodótól uralkodóhoz, hanem kormánytól kormányhoz is. Én személyesen Andrássy gróffal olyan baráti viszonyban állok, mely megadja neki a lehetőséget, hogy­­ minden kérdésben nyíltan hozzám fordul­jon. És ő neki megvan azon meggyőződése, hogy megtudja az igazságot és viszont tudom, hogy ő meg­mondja nekem az igazságot Ausztria szándékairól. Ez igen kellemes alapja politikánknak. Előbb bi­zony voltak olyan osztrák kollegáim, kikről azt mondtam, hogy közömbös reám, akár beszélnek, akár hallgatnak. A közvetítésre, melyet előttem szóló ajánlott, nincs szükségünk, csak árthatna. (Elénk tetszés.) Komi­er­owski képve azt óhajtja, hogy a congressus Lengyelországot is figyelembe vegye. — Löwe ellenkező nézetben van. Erre Liebknecht heves beszédet tart Oroszország ellen s azt hi­szi, hogy a Németország által cserben hagyott Ausz­triát nem sokára Törökország sorsa fogja utolérni. Bismarck még egyszer felszólalt, mire Helldorf be­széde után az ülés 4­/4 órakor véget ért. Ezután felkelt Kerkapoly és tartott egy nagy beszédet a fogyasztási adókról és a finansziumokban foglalt compensatióról, meg a zárvonalról, meg a parliament állásáról a ki­egyezési kérdésekben, meg a kiegyezés bukásá­nak vagy elfogadásának politikai következ­ményeiről és sok egyéb dologról. Közfigyelem kísérte szavait, s nagy hatást gyakorolt a házra. Közbevetőleg megfelelt Tiszának is, Széllnek is, Trefortnak is. Érvelése oly erős volt, hogy a kormánypárt megijedt, hogy ha most lesz szavazás rögtön, kisebbségben marad, s ha­lasztási indítványt köröztetett. Bizonyos, hogy az ellenzék túlsúlyban volt, s a kormánypárt igen busán nézett ki. De szavazásra nem ke­rült a dolog, mert Tisza érezte, hogy fe­lelnie kell Kerkapolynak. Felelete epés volt, de bágyadt egyszersmind, s kevés hatást szült, mert dologi argumentum alig volt benne. Úgy látszik, minden okos beszédre Szélinek kell megfelelni, ki napról-napra inkább kép­viseli a kormányt és vezeti a szabadelvű pártot. A hangulat a házban igen nyomott, s a kormány legmeghittebb emberei kezdenek azon tanakodni, nem-e jó volna alkalmat sze­rezni a minisztériumnak, hogy tisztességgel visszavonulhasson ? A főrendiház ma megkezdette a büntető törvénykönyv részletes tárgyalását és nagyobb vitát folytatott két lényeges pont­ról. A halálbüntetés eltörlése mellett felszó­lalt K. V­a­y Miklós, ki mint a 43-iki választ­mány tagja, szintén az eltörlést pártolta. Saját tapasztalatából merített jellemző ada­tokkal támogatta nézetét és mondhatni, hogy a speciális magyar viszonyokat helyezte elő­térbe. C­s­e­m­e­g­i államtitkár nagy méltány­­lattal nyilatkozott az indítványozó irányában, hosszasan kifejtette azután, hogy a halálbün­tetésnek átmenet nélkül rögtöni eltörlése el­hamarkodott lépés lenne. Cziráky János gr., ki csak tegnap jelent meg hosszas elmaradása után a felső­házban, szintén síkra szállt a halálbüntetés ellen. Érvelését főkép a tiz parancsolat tilal­mára : ne ölj! és a szentirás szavára: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, — alapította. De bár a halálbüntetést eltöröltetni kívánja, a statariális kivégzést nem ellenzi, mert ezt az önvédelem követeli. Wenckheim Béla le.­igazolni kívánta, miért pártolja ő ma a ha­lálbüntetés fenntartását, mikor a 43-iki mun­kálatnál az eltörléshez járult. Szóló meggyő­ződött, kivált midőn a belügyminiszteri tár­­czát kezelte, arról, hogy bizonyos rendkívüli esetekben lehetetlen máskép, mint statárium­mal boldogulni. Szavazáskor csak négy tag állott fel a halálbüntetés eltörlése mellett: b. Vay Mik­lós, Cziráky János gr., Schlauch Lőrincz szath­­mári püspök és b. Vay Lajos. Nagy többséget nyert ellenben V­é­c­s­e­y József b. indítványa, mely ellenzi a nyaktiló behozatalát és a kötél általi kivégzést meg­tartatni akarja. Támogatták ezt Cziráky, Szö­­gyény-Marich, b. Vay Miklós, gr. Andrássy Aladár, ki esetleg az agyonlövést s Ürményi József, ki a villanycsapást ajánlotta. Per­cz­el miniszter és Csemegi a nyaktiló megtartását védték, de mellettük alig nyilat­kozott 4—5 főrendi tag. A részletes vita az 54 §-ig haladt. Országgyűlés. I. * A dissolutió terjed. A kormány állása tarthatatlanná válik. Az ellenzék heves és kegyetlen, sőt már ambitiosus. A parliament kezd kiszámíthatatlan lenni. Új kormányról, új pártalakításról beszél mindenki. Tisza Kálmán nem uralkodik többé a ház felett. A tegnapi szavazás gyümölcsei gyorsan érnek. Ma is nagy vita volt, mindjárt az első paragrafusnál a részletes tárgyalásban. S­i­­monyi Lajos báró és Szilágyi Dezső módosítványokat nyújtottak be, a fogyasztási adók elkülönítését, illetőleg a zárvonal fölállí­tását javasolván. Élénk discussio indult meg. Apponyi Albert felelevenítette az általános vitát s a pénzügyminiszter ellen éles polémiát folytatott, ennek párbeszédével szemben saját számításait igazolván. Széll Kálmán rög­tön felvette a párbajt s erősen vágott vissza. A ház azon impressiót nyerte, hogy in medio veritas, de figyelemmel hallgatta a szenvedé­lyes beszédeket. Apponyi beszédében politi­kai momentum volt az, hogy elvi fenn­tartással hozzájárult a fogyasztá­si zár­vonalhoz, ime­­gy közelednek egy­máshoz az ellenzéki fractiók és készítik elő az új többséget. He­nry védelmezte Appo­­nyit Széll ellen, Tarnóczy Gusztáv hara­gosan kikelt a miniszterelnök ellen és Simo­­nyi Lajos báró módosítványát pártolta. Ugyanezt tette Ráth Károly — a kor­mányt nem védelmezte senki. n. A képviselőház ülése febr. 20-án. (Folytatás esti lapunkhoz.) Szilágyi Dezső hivatkozik az 1867 : 12. t. sz. 63. §-ára, mely szerint a fogyasztási adók úgy szabá­­lyoztassanak, hogy kezelésükre nézve egyik fél tuko­­zásának intézkedései által ne csonkíttassanak a má­sik fél jövedelmei; általánosan beismertetett, hogy a fogyasztási adók kezelésének jelenleg megállapított módozata mellett.a magyar fogyasztók jövedelméből szedett fogyasztási adók a másik állam kincstárá­ba folynak; a pénzügyi vámok igen csekély compen­­satiót nyújtanak e károsodásért; ezért pártolja a Si­­monyi által indítványozott fogyasztási zárvonal felál­lítását. Ez nem volna a közös vámterület elvének megtörése. A német vámszövetségen belül is alakul­tak a fogyasztási adó tekintetében külön csoportok sőt Bajorország egészen külön fogyasztási területet képez. Szemben a kincstári érdekkel, az ellenőrzés nehézségei nem képezhetnek akadályt és a zár­vonal biztos módot nyújt adatok gyűjtésére Ma­gyarország kereskedelmi forgalmának megbízható megállapítására. Simonyi báró indítványát hiányos­nak találja, mert mellőzi a sót és a dohányt és ezért az első czikkhez a következő módosítványt ajánlja : »A két állam közötti szabad forgalom köréből azonban kivétetnek az állami egyedáruság tárgyai, valamint az iparos termeléssel szoros kapcsolatban álló és fogyasztási adó alá eső czikkek, jelesen a sör, a szesz és czukor. Az állami egyedáruságok tárgyainak egyik ál­lamból a másikba vitele egyáltalán tilos; a szabad forgalom köréből kivett és fenn elősorolt czikkek be­vitele csak azon fogyasztási adó összeg megfizetése mellett engedtetik meg, a­mely fogyasztási adó a belföldön termelt ily czikkek után fizettetik. Bármi­nemű és bárki részére szedett, h ’''’, adókkal az egyik fél a másik fél területében .. CZikkeket csak oly mérvben W« ? Ír »lókkal St tel­rülete háruló iparkeszütme­k it nagy tenyékeit terheli.

Next