Pesti Napló, 1878. március (29. évfolyam, 54-80. szám)
1878-03-27 / 76. szám
76. szám. Budapest, szerda, martius 27.1878. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: 29. évi Joly&Bt. Előfizetési feltételek : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Festi IS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1878-diki, 29-diki évfolyamára. Április 1-sejével új évnegyed kezdődvén, figyelmeztetjük. előfizetőinket, kiknek megrendelése lejár, annak minél előbbi megújítására. Előfizetési árak: Évnegyedre............................................6 frt Félévre...................................................12 . Egy hónapra....................... 2 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. §CBT Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pest Napló kia.dó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadó hivatala. Budapest, mártius 26. Megbukott a congressus. Andrássy valóban szerencsés ember, kiállított egy kelepczét és nem sikerült neki magát megfogni benne. Diplomatiánk ismét kudarczot vallott, de ezen kudarczon csöppet sem busulunk. Nem kívántuk a congressust és nem hittünk benne s ismét nekünk volt igazunk, mert a congressusból nem lesz semmi. A külügyminiszter kitalálta és forcehozta, hitte és hirdette, hogy majd itt a congressuson fogja ő megóvni a monarchia érdekeit, beszélte, hogy a san stefanói szerződés semmi, a békét a congressus fogja megállapítani úgy, hogy a keleti kérdés végleg megoldassák, az orosz érdekek kielégittessenek s az európai érdekekkel és a mieinkkel összeegyeztessenek : mindezt békés uton elérhetőnek hitte Andrássy, csak congressus legyen s a delegatió neki szavazzon meg hatvan milliót, hogy teljes erkölcsi nyomatékkal léphessen fel Berlinben, Oroszország mértéktelen igényei ellen. És a delegatió elhitte neki a congressust, a békét, az érdekek megmentését szellemes aperciek és protocollumok segélyével, és megszavazta neki a hatvan milliót in effigie, mert abból a pénztárban nincs egy fogaras. És a sok bizalom, a sok remény ismét füstbe ment, congressus nincs és Andrássynak nem lesz alkalma az összegyülekezett európai államférfiak előtt brillírozni. Vájjon Andrássy politikai kudarczai között ez az utolsó ? Sorrendben egyelőre az. A status quo amelioré volt az első programm, melyet az események felcsúfoltak, a berlini memorandum a második, a szerb háború megakadályozása a harmadik, a béke fentartása azon hit alapján, hogy Oroszország nem mer beleegyezésünk nélkül háborút indítani — a negyedik, érdekeink megóvása a reichstadti egyezség garantiája alatt semleges politikával az ötödik, érdekeink érvényesítése a háború végeztén a békekötésnél a hatodik, a congressus a hetedik. A nyolcadik kudarc az angol-orosz háború kitörésével fogja utólérni az Andrássy külpolitikáját, mert be fog bizonyulni, hogy a »háború localizálása sem volt politika, hanem önámitás. Mindig önámitás, kezdettől végig, az jellemzi a hiúság diplomatiáját. S ebből még nem vagyunk kívül. Oh nem , az önámitás politikáját folytatjuk tovább, háború nélkül az igaz, de ellenségeink szövetségében, az is igaz. Hanem mit zúgolódunk, a magyar delegátió bizalmat szavazott ezen politikának ellenzékestül. Mert Andrássy gróf nagyon ügyes ember, olyan, mint egy bűvész. A figyelmet leköti, általános érdeklődést ébreszt, csodálatos dolgokat mivel, melyeket megérteni nem lehet, s megbírálni sem lehet, mert titokban teszi, a mellett igen elegáns és mindig beszél mulatságos dolgokat, sőt kalapjából bokrétákat és tengeri nyulakat is osztogat jobbra-balra, az efféle ajándéktárgyak kedvelőinek, végül tapsokat kap, a pénzt zsebre teszi, és haza küldi a tisztelt publicumot. Ez pompásan mulatott, ennyi a delegació eredménye; de ha kérdjük, mi haszna van az országnak ez ámító politikából , a feleletet megadja rá a san stefanoi szerződés. Ez annak a politikának az eredménye, mást nem ismerünk. Az tény, Törökország legyőzetése és bukása eltagadhatlan, a helyzet, mely ebből származott, tűrhetetlen és elfogadhatatlan s új óriási háborúval fenyeget. De nem kell ám gondolni, hogy tehát ha nincs congressus, van háború. Nekünk nincs, mert mi nem akarunk verekedni, mi majd megint csak nézzük, hadd verekedjenek mások. De ez mind igen bölcsen van így kifundálva. Háború lesz, congressusra nincs semmi szükség. Háború lett volna, ha congressus van is, csak egy pár hónapig késett volna. Tiszta sor, minden gondolkozó fő előtt, hogy a háborút Oroszországgal csak úgy lehet elkerülni, ha a san stefanói békét elfogadjuk. Kaszálni lehet rajta, de változtatni nem; aki ellenzi, az fogjon kardot. Anglia ellenzi és kardhoz markol, mi csak kifogásoljuk és alkudozunk. Anglia kész Oroszországgal háborúba menni, mi készek vagyunk Oroszországgal kiegyezni. Mert mi még mindig benne vagyunk a hármas szövetségben. Ezért utasította vissza Andrássy Elliotnak az angol véd- és daczszövetséget, pedig pénzt is kínáltak nekünk az angolok három percentre. Ezért tartózkodott hesseni Sándor herczeg oly sokáig Bécsben. Ezért jön most oda Ignatieff, mondd: Ignatieff. Igenis, Ignatieffet küldi Gorcsakoff Andrássy grófhoz. Hát már ennyire vagyunk? Mahmudnak tartják Szent-Pétervárott az osztrák-magyar külügyminisztert, avagy Plevnát és san stefanói békét készítenek Ausztria- Magyarországnak? Nem, csak be akarják fonni Andrássyt az osztalékos politikába, hogy legyünk evéssel és emésztéssel elfoglalva, míg az angol-orosz háború tart s Ignatieffet tekintik a legalkalmatosabb embernek, minket ígéretekkel rászedni, mint az oláhokat. És nem is mondjuk, hogy ezen missiója Ignatieffnek nem fog sikerülni. Őt el fogják fogadni szívesen, vele szóba állnak akárhányszor. Nem mint Ghika herczeggel, kit az angol és franczia miniszterek meghittak, kihallgattak, felbiztattak, de kit Bécsben audientiára sem bocsátottak, pedig ő nem írta alá a san stefanói békét, hanem az ellen jött tőlünk segítséget kérni és felajánlotta Románia szövetségét. Hát nekünk Románia szövetsége nem kell ? Hisz Andrássy mindig protegálta Romániát? Igen ám a törökök ellen, de nem a muszkák ellen. Mert a törökök gyöngék voltak, az oroszok pedig hatalmasok. De mi magyarok itt Budapesten szívesen láttuk Ghika és Sturdza urakat az oláh követeket, és megmondtuk nekik, hogy mi érezzük az érdeksolidaritást románok és magyarok között, és kijelentettük nekik, hogy nekünk nem közömbös Bessarábia kérdése, mert az a mi szőke Dunánk torkának kérdése, melyet most Oroszország kezei fojtogatnak, és ők tudják, hogy mi magyarok készek vagyunk háborúba menni hazájuk védelmére az orosz hódítás ellen, és hogyha a román fejedelem és hadsereg és a román urak a muszkák erőszakától megtámadva menekülni kénytelenek hozzánk, mi őket mint barátokat és bajtársakat fogjuk fogadni. Ezt mi nekik megmondottuk, Bukarestbe megüzentük. De ezt a politikát Bécsben perkorrestálják, mert ez háborúra vezet Oroszország ellen. Mi pedig Oroszországot csak békés úton akarjuk kiszorítani Bulgáriából, amint erről Andrássy a delegatiókat, a delegatiók pedig Andrássyt biztosították. Nem, mi nem megyünk háborúba, ha mások bele nem kényszerítenek bennünket. Mások határoznak felettünk és a viszonyok. Ezek még Andrássyból is, no meg Tisza Kálmánból, a jámborpártiak miniszterelnökéből is vérengző politikusokat faraghatnak, kiket akaratuk ellenére hősökül fog egykor ünnepelni a magyar történelem. Mert — bár az angol szövetséget is viszszautasították, mint a románt, vagy tavaly a törököt — lévén nekik szövetségesük Bismarck és Gorcsakoff: lehetnek körülmények, mikor még ezen államférfiak is bátorságot kapnak a háborúra, ugyanis ha lehetetlen azt elkerülni. Megtanulnak úszni, mint a vizsla, ha bevetik a vízbe. Ha Anglia háborúba megy, a localizált háborúból világháború válik. Nem fog az határt tartani a feketesárga sorompóknál. Az események hatalma actióra fogja kényszeríteni a monarchiát, mely Bosznia és Herczegovina occupatiójánál meg nem állapodhatik. Bismarcknak is lesz rá gondja, hogy akadjon egy kis foglalkozásunk, s mi tenni fogunk sokat, csakhogy nem saját elhatározásunkból és akaratunk szerint. Ez véleményünk a helyzetről. De ha van lelkünk magyaroknak, akkor úgy mint tavaly, az idén se fognak Bécsből semmit sem tehetni Magyarország akarata ellen. Hanem résen kell lennünk, mert különben pórul járunk. Már Anglia Indiát mozgósítja. Már Oroszország készül elfoglalni Konstantinápolyt és a Bosporust. Már éles követelésekkel veszekednek Derby és Gorcsakoff, hogy a casus bellit megteremtsék. Már a világ két legnagyobb birodalma el van szánva a háborúra egymás ellen,— mekkora háború lesz ebből? Ezen háború consolidálhatja örökre az osztrák-magyar monarchiát, s leveheti róla az orosz veszedelmet, ha ezt az alkalmat is el nem szalasztjuk. Az országgyűlési szabadelvű párt szerdán március 27-én, délután 6 órakor értekezletet tart. Tárgya: a 80 milliós bankadósságról szóló törvényjavaslat. A »független szabadelvű párt« március 27-én szerdán d. u. 6 órakor értekezletet tart. Budapest, mártius 26 (A népgyűlésekről) szóló belügymin. rendelet képv. körökben általán resensust keltett, s mint hiteles forrásból tudjuk, a kormánypártnak is jelentékeny része helyteleníti a miniszter eljárását, melyet alkotmányellenesnek és fölöslegesnek is tart. Az e tárgyban ma Chorin által tett interpellate az összes ellenzék felfogásának adott kifejezést , biztosan előre látható, hogy a csütörtökön adandó min. válasz tudomásul vétele elől a kormánypárt egy része a folyosókra menekül, így valószínű, hogy ez ügyben a belügyminiszter kisebbségben marad. (Ghika és Szourdza) herczegeknek Budapesten időzése napjaink érdekes politikai momentumát képezi. Alkalmunk volt esti lapunkban a Ghika hg által a nála tisztelgett román küldöttségnek adott választ közölni; ehhez fölemlítjük, hogy Ghika hg az itteni román férfiaknak azt is mondta, hogy ő nem tudja felfogni, miért nem tud a magyar és a román egymás mellett békében és kölcsönös támogatásban élni, holott ez annyira szükséges volna a létfenntartás érdekében. A román herczegek politikai köreinkben tüntető szívélyességgel fogadtatnak s itt idézésük nagy érdekű eszmecserét kelt föl. Általában azt hiszik, hogy a románok nem lépnének fel oly feltünőleg Oroszország ellen, ha e föllépésnek nem volna háttere, s ez a hit élénk reményt kelt fel. Akik a román és magyar bensőség esélyeit fejtegetik, azok természetesen elsősorban Erdélyre gondolnak; román vendégeink azonban az erre tett minden czélzást azon határozott kijelentéssel utasítanak vissza,hogy Románia a szláv tenger közepette saját faji fenntartásáért küzd, a terjeszkedésre nincs sem ereje, sem hivatása. Az oroszellenes áramlatnak a keleten kétségkívül Románia képezi egyik hasisát, az események megtanították a románokat, hogy mit várhatnak Oroszországtól, s tán nem alaptalan a remény, hogy a kölcsönös érdekek helyes fölismerése életteljessé fogja tenni a baráti frigyet, melyet a körünkben időző román herczegek kezdeményeznek. Ezt lényegesen előmozdíthatják a hazai románok, ha minden fenntartás nélkül a magyar alkotmány álláspontját foglalják el s ezzel eloszlatnak az e tekintetben föl-fölmerülő minden gyanút. Reméljük, hogy a román herczegek nyilatkozatai ez irányban is jelentékeny hatást fognak hátra hagyni. (Ausztria-Magyarország és Anglia.) Bécs politikai köreiben tegnap általánosan el volt terjedve a hír, hogy azon magatartás folytán, melyet az angol kormány a congressus kérdésében követett, monarchiánk egészen elvált Angliától. A félhivatalosak azzal akarták ugyan mérsékelni a fontos tény benyomását, hogy akkér magyarázták a dolgot, hogy Andrássy gróf csak a congressus kérdésében szakított Angliával, mig a materiális kérdésekre nézve még mindig elismeri az angol és az osztrák kérdések azonosságát. De Berlinben egészen máskép fogják fel a dolgot. A Nat. Zrg. bécsi levelezője azt jelenti, hogy békés fordulat állott be s hogy Bulgáriára nézve megegyezés létesült Oroszország és monarchiánk közt. Ki okozta kormányunk e nézetváltozását — írja a N. Fr. Presse — azt itten általánosan tudják és senkit sem fog meglepni, ha azt hallja, hogy a hesseni és oldenburgi herczegek csak azért jöttek ide, hogy az osztrák-angol szövetséget meghiúsítsák. Az is lehetséges, hogy Oroszország Bismarck tanácsára némi engedményt akar Ausztriának tenni. Summa summarum: ismét benn úszunk az orosz áramlatban, vagy mint a Journal des Débats mondja: Andrássy grófnak immár van politikája. (A horvát költségvetés ügye, melyet esti lapunkban említettünk, elintéztetett, és Mazuranics bán holnap visszautazik Zágrábba. (Románia és Szerbia.) A belgrádi hivatalos Szrpszke Novine lapja élén a következő hivatalos közlemény olvasható: »Katargyija Laszkár úr, helybeli román rendkívüli követ, folyó hó 19-én külön kihallgatáson adta át Milán fejedelem ő fenségének Károly román fejedelem ő fensége Románia csillagrendjének nagy keresztjét, a fejedelem sajátkezűig írott levelével együtt, melyben a szerb fejedelem iránti szeretetének kifejezései foglalvák. A román fejedelem soraiban a felszabadulás nagy művének szerencsés befejezése utáni vágya is ki van fejezve, nemkülönben a tartós béke iránti kívánat, mely utóbbi által a szerb fejedelem és népe számára biztosíttatnék a jólét és boldogság.« A román fejedelem egyidejűleg megküldötte Risztics János szerb külügyérnek a Románia csillagrendjének szalagos nagykeresztjét, a középkereszttel pedig megajándékozta Protics Sz. tábornokot, Lesjanin Milojko, Horvatovics György és Katargyija György ezredeseket. A 60 millió fedezete. — mart. 26. Andrássy túlesett a gondon, a rendkívüli szükséglet meg van neki szavazva , pedig oly határozattal, hogy azt tetszése szerint fölhasználhatja, nem is, és ha felhasználja, fordíthatja akár annexióra, akár mozgósításra. Most a gond a 60 milliót illetőleg a két kormányt, nevezetesen Szélit és Depretist nyomja. Akadtak ugyan elég jó lelkű emberek, kik a két pénzügyminiszter gondjaiban osztozva, kitaláltak mindenféle tervet, hogy miképen kellene fedezni ama szükségletet. Ki azt ajánlja, hogy legyen közös kölcsön; ki azt, hogy használjuk egyszerűen a jegysajtót; a harmadik az angoloktól vár olcsó kölcsönt; a negyedik magyar és osztrák reute kibocsátását ajánlja. A két kormány valószínűleg mind a négy módozatot fontolóra vette, s alig csalódunk, ha azt állítjuk, hogy nincs sem kizárva, sem elfogadva még egyik mód sem. Az egyik pénzügyminiszter azt hiszi, hogy nem is lesz szükség a pénzre, tehát kár már most vitatkozni a fedezetről. Ha kelleni fog csupán occupatióra, akkor 60 milliónál kevesebb is elég, ezt pedig valami lombardüzlettel, vagy járadékkötvények kibocsátásával is elő lehet teremteni. Ha mozgósításra kívántatik majd a pénz, akkor a hadiadió vagy szövetségben Angliával, vagy anélkül indul meg. Az első esetben három százalékos angol kölcsönre számítanak, a másikban bajos lesz az emissió s leghelyesebbnek tartják a jegysajtóhoz folyamodni , mert akkor nem 60, hanem hatszor hatvan milliónál is több szükségeltetik. Így állván a helyzet, a két kormány egyelőre függőben hagyja a fedezet ügyét, és így valótlannak bizonyul a hír, hogy Széll pénzügyminiszter már szerdán a fedezetről javaslatot terjeszt a képviselőház elé. De ha ekként úgy a módra, mint az időpontra nézve mindenkép kérdés alatt áll még a fedezet, bizton mondhatjuk, hogy az a művelet, melyet az osztrák delegátióban Herbst fejtegetett, és melyet már aznap bécsi levelezőnk sürgönyében egyenesen »gyermekes« - nek jellemzett, semmikép sem fog bekövetkezni. Az osztrák delegatiónak mart. 21-iki esti ülésében jelen volt magyar delegátusok, sőt az osztrák delegátusok közül még Herbstnek egy némely közelebbi barátja is hüledezve bámulta azt a furcsa fináncztervet, melylyel a reichsrath egyik legkiválóbb pénzügyi tekintélye tündökölt, és az osztrákok e csodálkozásnak az Andrássy beszéde után bizalmas társalgásban kifejezést is adtak. Herbst szerint ugyanis valószínűleg 60 millió rentet fognak kibocsátani. Ezért 60 millió bank- és államjegy fog befolyni. Azt az igen valószínű esetet tehát, hogy aranyrente bocsáttatik ki, mégpedig jó részt a külföldön, és hogy a kincstár aranyat is fog effective igénybe venni, elég tévesen már elejétől fogva kizárja.Ama 60 millió államis bankjegy — úgymond — az államadósságokat ellenőrző bizottság pénztárába fog betétetni. És mi haszna lesz ennek? E pénztárakban amúgy is 100 millió államjegykészletben tartatik, és mit változtat az a dolgon, hogy 100 vagy 160 millió fekszik-e ott? Megéri-e azon áldozatot, hogy 4,5 millió kamatot fizessünk? A hadi kincs nagy értékkel bir; de ha jegyekből áll, melyekből úgyis elég van, akkor nincs semmi haszna.« Alig hisz az ember szemének, midőn e tételeket mint Herbst szavait olvassa. Ugyan mi köze ama 60 milliónak, mely a két pénzügyminiszter részéről szükség esetén a közös kormánynak átadatik, az államadósságok ellenőrző bizottságával? És melyik ellenőrző bizottságot érti Herbst? Fölteszszük, hogy nem az osztrákot, hanem azon két bizottságot, melyet a függő államadósságok, vagyis az államjegyek és sóbánya-utalványok forgalmának ellenőrzésére kiküld az oszták birodalmi tanács és a magyar országgyűlés. Ámde ezek a közös kormánynyal semminemű viszonyban nem állanak és azért, ha elkövettetnék is a Herbst által föltételezett oktalanság, hogy a 60 millió már most letétetik készpénzben, akkor sem amaz ellenőrző bizottság pénztárába helyeztetnék. Azután Herbst 100 milliója, melyről azt mondja, hogy ama bizottságnál készletben hever, nem is államjegy, hanem egyszerűen czifrán nyomatott papiros. Igen is, készletben van mindig, ha nem is száz, de sok millió új jegy, mely a megromlott jegyeknek becserélése s a sóbányajegyek forgalma szerint változik , de azon száz vagy hány millió államjegyet mint pénzt egyik kormány sem használhatja föl, és annak segélyével, hacsak a két törvényhozás a 400 milló sóbányá-s államjegy szaporítását el nem rendeli, egy katonát sem állíthat a harcztérre. Márpedig Herbst maga nem az államjegyek szaporítása, hanem rente kibocsátása útján véli fedezendőnek a 60 milliónyi szükségletet. De téves állítás és nem egyéb, mint tompa élet, mikor Herbst a pénzjegyekből álló hadikincset egészen haszontalannak mondja. Nálunk a fizetési eszköz papír, tehát a mozgósításra szánt pénz is papírból kell, hogy álljon. Mikor Poroszországban a valuta ezüst volt, a hadikincs is ezüstből állott; most, miután a német birodalom arany valutára tért, hadi kincsét is aranyban halmozta föl. A hadi kincsnek egyik gazdasági rendeltetése épen az, hogy háború kezdetén, midőn a kereskedői forgalom rendkívüli expansiót nyer, a megszaporított fizetési eszközök az adás-vevést megkönnyítsék. Márpedig mi haszna volna e tekintetben nálunk az arany hadi kincsnek, mikor ez alig hogy a piacra árad, mindjárt kivitetnék a külföldre, a tulajdonképi fizetési eszközök pedig a rendes mérvekre lennének szorítva? Ezzel nincsenek még föltüntetve mindazon botlások, melyeket Herbst a pénzügyi bírálat terén elkövetett, pedig e téren ő Ausztriában mesternek van elismerve. És aki figyelemmel hallotta vagy olvasta Herbst besédét, a politikai érvelést, melylyel monarchiánk esetleges hadi actióját ellenezte, még ama pénzügyieknél is gyarlóbbnak fogja elismerni. A képyház igazságügyi bizottsága ma (kedden) délután 5 órakor tartott ülésében megkezdte a bírói függetlenség iránti tvjavaslat részletes tárgyalását. A tvjavaslat címénél Bokros előadó a bizottság kebelében felmerült azon nézetet, hogy a javaslat két törvényre oszlassék fel, nem fogadja el, miután a javaslat rendelkezései egymással dologi összefüggésben állanak. Horváth Lajos a ketté osztást pártolja, miután a javaslat némely intézkedése kivételes állapotot szüntet meg, a többi pedig permanens természetű s az 1875. 36. t. ez. némely intézkedésének hatályon kivül tétele, s az 1871. 8. és 9. t. ez. némely intézkedésének módosítása közt nincs szerves összefüggés. Perczel miniszter nem fektet nagy súlyt reá, akár egy marad, akár ketté osztatik a javaslat, s azt egészen a bizottság tetszésére bízza. Horánszky szerint legalább két törvényt kell a javaslatból csinálni, ha az az 1875. 36. t. ez hatályon kivül helyezése mellett még egyéb intézkedést is fog tartalmazni. Szilágyi Dezső a czim azon részét, mely az 1871. 8. és 9. t. ez. némely intézkedésének módosításáról szól, függőben hagyatni kívánja, mig a tvjavaslat végig tárgyaltatott, s az 1875. 36. t. ez. hatályon kívül helyezését minden esetre külön törvénybe foglalni véli. Hammersperg felszólalása után, ki az egész czím megállapítását függőben kívánja hagyatni, míg a tvjavaslat végig tárgyaltatik, a bizottság elhatározza, hogy ajavaslat két külön tvjavaslatra osztassék. Az 1-ső §-t a bizottság a következő szerkezetben állapította meg : »Az 1875. 36. tezikknek 2. és 3. §§-ai és a 4. §. első bekezdése hatályon kivül helyeztetnek.« E §-hoz egy uj § fő, mely szerint »a jelen törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik meg.« E két § képezendő az elsőjavaslatot. A 2. § tárgyalását megelőzőleg Horváth Lajos indítványozza, hogy a hivatalos teendők ellátásában tanúsított hanyagság is vétessék fel a fegyelmi vétségek közé. Teleszky az indítványt a gyakorlati tapasztalás szempontjából szükségesnek tartja és elfogadja. Csemegi államtitkár megjegyzi, hogy a fegyelmi bíróságok eddigi gyakorlata a hanyagságot eddig is fegyelmi eljárás alá tartozó kötelességszegésnek tekintette"; ha azonban a bizottság szükségesnek tartja ennek világos kifejezését, a minisztérium legkevésbbé sem ellenezheti ezt. Szilágyi Dezső azon esetre, ha a gyakorlat hibásan értelmezte a kötelességsértés körét, nem ellenzi a hanyagságnak kiemelését, ellenkező esetben szükségtelennek tartja azt. Bokross megjegyzi, hogy a fegyelmi bíróságok büntették ugyan a hanyagságot eddig is, de annak speciális kiemelése semmi esetre sem árt. A bizottság elfogadja Horvát Lajos indítványát az 1871. 8. t.-cz. 20. §-a a) pontjának megtoldásaképen. A törvényjavaslat 2. §-ánál Bokross előadó kifejti, hogy a három évi tapasztalás azon meggyőződést keltő, hogy a bírói függetlenség felfüggesztése és az áthelyezhetés a legüdvösebb hatást gyakorolta az igazságügyre nézve, hogy továbbá a fegyelmi büntetések hézagos sorozata közbenső büntetésekkel egészítendő ki. Az egész áthelyezést, mint fegyelmi büntetést nem fogadja el, mert ez dehonestálja magát a bírót s különösen azon kerületet, melynek igazságszolgáltatása büntetésből ruháztatik az illető bíróra. Ellenben a miniszternek megadja az áthelyezési jogot, miután igen gyakran fordulnak elő esetek, melyekben a bírónak eddigi helyén való működése merőben lehetetlenné válik. Ha az áthelyezést a miniszter oly bíróra mondaná ki, aki hat hó alatt más fegyelmi büntetésben részesült, az áthelyezési költséget neki kellene viselnie. Indítványozza, hogy a törvényjavaslatnak ide tartozó, a törvényjavaslattal benső összefüggésben álló §§-ai együtt tárgyaltassanak. A bizottság az áthelyezés két neme közt ily benső összefüggést nem látván, a 2. §-nak külön tárgyalását határozza el. A 2. §-nál Bokrosa előadó az áthelyezésnek mint fegyelmi büntetésnek mellőzését, s a helyett a következő fegyelmi büntetést javasolja: »Ideiglenes vagy végleges nyugalomba helyezés a szabályszerű végellátási igények leszállítása mellett.« Horváth Lajos elismeri az áthelyezésnek mint büntetésnek hátrányait, de mégis elfogadandó.