Pesti Napló, 1878. március (29. évfolyam, 54-80. szám)

1878-03-27 / 76. szám

76. szám. Budapest, szerda, martius 27.1878. Szerkesztési iroda,­ Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: 29. évi Joly&Bt. Előfizetési feltételek : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai kü­lönkü­ldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Festi IS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1878-diki, 29-diki évfolyamára. Április 1-sejével új évnegyed kezdődvén, figyelmeztetjük­­. előfizetőinket, kiknek megrendelése lejár, annak minél előbbi megújítására. Előfizetési árak: Évnegyedre............................................6 frt Félévre...................................................12 . Egy hónapra....................... 2 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­negyedenként 1 forint. §CBT­ Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pest Napló kia.dó hivatalába (Barátok­ tere 7. szám Athe­naeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadó­ hivatala. Budapest, mártius 26. Megbukott a congressus. Andrássy való­ban szerencsés ember, kiállított egy kelep­­czét és nem sikerült neki magát megfogni benne. Diplomatiánk ismét kudarczot vallott, de ezen kudarczon csöppet sem busulunk. Nem kívántuk a congressust és nem hittünk benne s ismét nekünk volt igazunk, mert a congressusból nem lesz semmi. A külügymi­niszter kitalálta és forceh­ozta, hitte és hir­dette, hogy majd itt a congressuson fogja ő megóvni a monarchia érdekeit, beszélte, hogy a san­ stefanói szerződés semmi, a békét a con­gressus fogja megállapítani úgy, hogy a keleti kérdés végleg megoldassák, az orosz érdekek kielégittessenek s az európai érdekekkel és a mieinkkel összeegyeztessenek : mindezt békés uton elérhetőnek hitte Andrássy, csak con­gressus legyen s a delegatió neki szavazzon meg hatvan milliót, hogy teljes erkölcsi nyo­matékkal léphessen fel Berlinben, Oroszor­szág mértéktelen igényei ellen. És a delegatió elhitte neki a congressust, a békét, az érde­kek megmentését szellemes aperciek és pro­­tocollumok segélyével, és megszavazta neki a hatvan milliót in effigie, mert abból a pénz­tárban nincs egy fogaras. És a sok bizalom, a sok remény ismét füstbe ment, congressus nincs és Andrássynak nem lesz alkalma az összegyülekezett európai államférfiak előtt brillírozni. Vájjon Andrássy politikai kudarczai kö­zött ez az utolsó ? Sorrendben egyelőre az. A status­ quo amelioré volt az első programm, melyet az események felcsúfoltak, a berlini memoran­dum a második, a szerb háború megakadályo­zása a harmadik, a béke fentartása azon hit alapján, hogy Oroszország nem mer beleegye­zésünk nélkül háborút indítani — a negyedik, érdekeink megóvása a reichstadti egyezség garantiája alatt semleges politikával az ötö­dik, érdekeink érvényesítése a háború végez­tén a békekötésnél a hatodik, a congressus a hetedik. A nyolc­adik kudarc­ az angol-orosz háború kitörésével fogja utólérni az Andrássy külpolitikáját, mert be fog bizonyulni, hogy a »háború localizálása­ sem volt politika, ha­nem önámitás. Mindig önámitás, kezdettől végig, az jellemzi a hiúság diplomatiáját. S ebből még nem vagyunk kívül. Oh nem , az önámitás politikáját folytatjuk to­vább, háború nélkül az igaz, de ellenségeink szövetségében, az is igaz. Hanem mit zúgoló­dunk, a magyar delegátió bizalmat szavazott ezen politikának ellenzékestül. Mert Andrássy gróf nagyon ügyes ember, olyan, mint egy bűvész. A figyelmet leköti, általános érdeklő­dést ébreszt, csodálatos dolgokat mivel, me­lyeket megérteni nem lehet, s megbírálni sem lehet, mert titokban teszi, a mellett igen ele­gáns és mindig beszél mulatságos dolgokat, sőt kalapjából bokrétákat és tengeri nyula­­kat is osztogat jobbra-balra, az efféle ajándék­­tárgyak kedvelőinek, végül tapsokat kap, a pénzt zsebre teszi, és haza küldi a tisztelt publi­­cumot. Ez pompásan mulatott, ennyi a delegació eredménye; de ha kérdjük, mi haszna van az országnak ez ámító politiká­ból , a feleletet megadja rá a san­ stefanoi szerződés. Ez annak a politikának az ered­ménye, mást nem ismerünk. Az tény, Török­ország legyőzetése és bukása eltagadhatlan, a helyzet, mely ebből származott, tűrhetetlen és elfogadhatatlan s új óriási háborúval fe­nyeget. De nem kell ám gondolni, hogy te­hát ha nincs congressus, van háború. Ne­künk nincs, mert mi nem akarunk verekedni, mi majd megint csak nézzük, hadd vereked­jenek mások. De ez mind igen bölcsen van így kifundálva. Háború lesz, congressusra nincs semmi szükség. Háború lett volna, ha congressus van is, csak egy pár hónapig késett volna. Tiszta sor, minden gondolkozó fő előtt, hogy a háborút Oroszországgal csak úgy lehet el­kerülni, ha a san­ stefanói békét elfogadjuk. Kaszálni lehet rajta, de változtatni nem; a­ki ellenzi, az fogjon kardot. Anglia ellenzi és kardhoz markol, mi csak kifogásoljuk és alkudozunk. Anglia kész Oroszországgal háborúba menni, mi készek vagyunk Oroszországgal kiegyezni. Mert mi még mindig benne vagyunk a hármas szövetségben. Ezért utasította vissza Andrássy Elliot­­nak az angol véd- és daczszövetséget, pe­dig pénzt is kínáltak nekünk az ango­lok három perc­entre. Ezért tartózkodott hesseni Sándor herczeg oly sokáig Bécs­­ben. Ezért jön most oda Ignatieff, mondd: Ignatieff. Igenis, Ignatieffet küldi Gorcsakoff An­drássy grófhoz. Hát már ennyire vagyunk? Mahmudnak tartják Szent-Pétervárott az osz­trák-magyar külügyminisztert, avagy Plevnát és san­ stefanói békét készítenek Ausztria- Magyarországnak? Nem, csak be akarják fonni Andrássyt az osztalékos politikába, hogy legyünk evéssel és emésztéssel elfoglal­va, míg az angol-orosz háború tart s Igna­tieffet tekintik a legalkalmatosabb embernek, minket ígéretekkel rászedni, mint az oláhokat. És nem is mondjuk, hogy ezen missiója Ignatieffnek nem fog sikerülni. Őt el fogják fogadni szívesen, vele szóba állnak akárhányszor. Nem mint Ghika her­­czeggel, kit az angol és franczia miniszterek meghittak, kihallgattak, felbiztattak, de kit Bécsben audientiára sem bocsátottak, pedig ő nem írta alá a san­ stefanói békét, hanem az ellen jött tőlünk segítséget kérni és felaján­lotta Románia szövetségét. Hát nekünk Románia szövetsége nem kell ? Hisz Andrássy mindig protegálta Ro­mániát? Igen ám a törökök ellen, de nem a muszkák ellen. Mert a törökök gyöngék voltak, az oro­szok pedig hatalmasok. De mi magyarok itt Budapesten szíve­sen láttuk Ghika és Sturdza urakat az oláh követeket, és megmondtuk nekik, hogy mi érezzük az érdeksolidaritást románok és ma­gyarok között, és kijelentettük nekik, hogy nekünk nem közömbös Bessarábia kérdése, mert az a mi szőke Dunánk torkának kér­dése, melyet most Oroszország kezei fojtogat­nak, és ők tudják, hogy mi magyarok készek vagyunk háborúba menni hazájuk védelmére az orosz hódítás ellen, és hogyha a román fejedelem és hadsereg és a román urak a muszkák erőszakától megtámadva menekülni kénytelenek hozzánk, mi őket mint barátokat és bajtársakat fogjuk fogadni. Ezt mi nekik megmondottuk, Bukarestbe megüzentük. De ezt a politikát Bécsben perkorrestál­­ják, mert ez háborúra vezet Oroszország el­len. Mi pedig Oroszországot csak békés úton akarjuk kiszorítani Bulgáriából, a­mint erről Andrássy a delegatiókat, a delegatiók pedig Andrássyt biztosították. Nem, mi nem megyünk háborúba, ha mások bele nem kényszerítenek bennünket. Mások határoznak felettünk és a viszonyok. Ezek még Andrássyból is, no meg Tisza Kál­mánból, a jámborpártiak miniszterelnökéből is vérengző politikusokat faraghatnak, kiket akaratuk ellenére hősökül fog egykor ünne­pelni a magyar történelem. Mert — bár az angol szövetséget is visz­­szautasították, mint a románt, vagy tavaly a törököt — lévén nekik szövetségesük Bis­marck és Gorcsakoff: lehetnek körülmények, mikor még ezen államférfiak is bátorságot kapnak a háborúra, ugyanis ha lehetetlen azt elkerülni. Megtanulnak úszni, mint a vizsla, ha bevetik a vízbe. Ha Anglia háborúba megy, a localizált háborúból világháború válik. Nem fog az ha­tárt tartani a feketesárga sorompóknál. Az események hatalma actióra fogja kényszerí­teni a monarchiát, mely Bosznia és Hercze­­govina occupatiójánál meg nem állapodhatik. Bismarcknak is lesz rá gondja, hogy akadjon egy kis foglalkozásunk, s mi tenni fogunk sokat, csakhogy nem saját elhatározásunk­ból és akaratunk szerint. Ez véleményünk a helyzetről. De ha van lelkünk magyaroknak, akkor úgy mint tavaly, az idén se fognak Bécsből semmit sem tehetni Magyarország akarata el­len. Hanem résen kell lennünk, mert külön­ben pórul járunk. Már Anglia Indiát mozgósítja. Már Orosz­ország készül elfoglalni Konstantinápolyt és a Bosporust. Már éles követelésekkel vesze­kednek Derby és Gorcsakoff, hogy a casus bellit megteremtsék. Már a világ két legna­gyobb birodalma el van szánva a háborúra egymás ellen,— mekkora háború lesz ebből? Ezen háború consolidálhatja örökre az osztrák-magyar monarchiát, s leveheti róla az orosz veszedelmet, ha ezt az alkalmat is el nem szalasztjuk. Az országgyűlési szabadelvű párt szerdán március 27-én, délután 6 órakor értekezletet tart. Tárgya: a 80 milliós bankadósságról szóló tör­vényjavaslat. A »független szabadelvű párt« március 27-én szerdán d. u. 6 órakor értekezletet tart. Budapest, mártius 26 (A népgyű­lésekről) szóló belügymin. rendelet képv. körökben általán resensust keltett, s mint hiteles forrásból tudjuk, a kormánypártnak is jelentékeny része helyteleníti a miniszter eljárását, melyet alkotmányellenesnek és fölöslegesnek is tart. Az e tárgyban ma Chorin által tett interpellate az összes ellenzék felfogásának adott kifejezést , bizto­san előre látható, hogy a csütörtökön adandó min. válasz tudomásul vétele elől a kormánypárt egy része a folyosókra menekül, így valószínű, hogy ez ügyben a belügyminiszter kisebbségben marad. (Ghika és Szourdza) herczegeknek Buda­pesten időzése napjaink érdekes politikai momentu­mát képezi. Alkalmunk volt esti lapunkban a Ghika hg által a nála tisztelgett román küldöttségnek adott választ közölni; ehhez fölemlítjük, hogy Ghika hg az itteni román férfiaknak azt is mondta, hogy ő nem tudja felfogni, miért nem tud a magyar és a román egymás mellett békében és kölcsönös támogatás­ban élni, holott ez annyira szükséges volna a létfenntartás érdekében. A román herczegek po­litikai köreinkben tüntető szívélyességgel fogad­tatnak s itt idézésük nagy érdekű eszmecserét kelt föl. Általában azt hiszik, hogy a románok nem lépnének fel oly feltünőleg Oroszország ellen, ha e föllépésnek nem volna háttere, s ez a hit élénk re­ményt kelt fel. A­kik a román és magyar bensőség esélyeit fejtegetik, azok természetesen első­sorban Erdélyre gondolnak; román vendégeink azonban az erre tett minden czélzást azon határozott kijelen­téssel utasítanak vissza,hogy Románia a szláv tenger közepette saját faji fenntartásáért küzd, a terjesz­kedésre nincs sem ereje, sem hivatása. Az orosz­ellenes áramlatnak a keleten kétségkívül Romá­nia képezi egyik hasisát, az események megtaní­tották a románokat, hogy mit várhatnak Orosz­országtól, s tán nem alaptalan a remény, hogy a kölcsönös érdekek helyes fölismerése élettel­jessé fogja tenni a baráti frigyet, melyet a körünk­ben időző román herczegek kezdeményeznek. Ezt lé­nyegesen előmozdíthatják a hazai románok, ha min­den fenntartás nélkül a magyar alkotmány álláspont­ját foglalják el s ezzel eloszlatnak az e tekintetben föl-fölmerülő minden gyanút. Reméljük, hogy a ro­mán herczegek nyilatkozatai ez irányban is jelenté­keny hatást fognak hátra hagyni. (A­u­s­z­t­r­i­a-M­agyarország és Anglia.) Bécs politikai köreiben tegnap általánosan el volt terjedve a hír, hogy azon magatartás folytán, melyet az angol kormány a congressus kérdésében követett, monarchiánk egészen elvált Angliától. A félhivatalo­sak azzal akarták ugyan mérsékelni a fontos tény benyomását, hogy akkér magyarázták a dolgot, hogy Andrássy gróf csak a congressus kérdésében szakí­tott Angliával, mig a materiális kérdésekre nézve még mindig elismeri az angol és az osztrák kérdések azonosságát. De Berlinben egészen máskép fogják fel a dolgot. A Nat. Zrg. bécsi levelezője azt jelenti, hogy békés fordulat állott be s hogy Bulgáriára nézve megegyezés létesült Oroszország és monar­chiánk közt. Ki okozta kormányunk e nézetváltozá­sát — írja a N. Fr. Presse — azt itten általánosan tudják és senkit sem fog meglepni, ha azt hallja, hogy a hesseni és oldenburgi herczegek csak azért jöttek ide, hogy az osztrák-angol szö­vetséget meghiú­sítsák. Az is lehetséges, hogy Oroszország Bismarck tanácsára némi engedményt akar Ausztriának tenni. Summa summarum: ismét benn úszunk az orosz áram­latban, vagy mint a Journal des Débats mondja: An­drássy grófnak immár van politikája. (A horvát költségvetés­ ügye, melyet esti lapunkban említettünk, elintéztetett, és Mazuranics bán holnap visszautazik Zágrábba. (Románia és Szerbia.) A belgrádi hiva­talos Szrpszke Novine lapja élén a következő hivatalos közlemény olvasható: »Katargyija Laszkár úr, helybeli román rendkívüli követ, folyó hó 19-én külön kihallgatáson adta át Milán fejedelem ő fensé­gének Károly román fejedelem ő fensége Románia csillagrendjének nagy keresztjét, a fejedelem sajátke­zűig írott levelével együtt, melyben a szerb fejede­lem iránti szeretetének kifejezései foglalvák. A ro­mán fejedelem soraiban a felszabadulás nagy művé­nek szerencsés befejezése utáni vágya is ki van fe­jezve, nemkülönben a tartós béke iránti kívánat, mely utóbbi által a szerb fejedelem és népe számára biztosíttatnék a jólét és boldogság.« A román feje­delem egyidejűleg megküldötte Risz­tics János szerb külügyérnek a Románia csillagrendjének sza­lagos nagykeresztjét, a közép­kereszttel pedig meg­ajándékozta­­ Protics Sz. tábornokot, Lesjanin Mi­­lojko, Horvatovics György és Katargyija György ezredeseket. A 60 millió fedezete. — mart. 26. Andrássy túlesett a gondon, a rendkívüli szükséglet meg van neki szavazva , pedig oly határozattal, hogy azt tetszése szerint fölhasz­nálhatja, nem is, és ha felhasználja, fordít­hatja akár annexióra, akár mozgósításra. Most a gond a 60 milliót illetőleg a két kormányt, nevezetesen Szélit és Depretist nyomja. Akad­tak ugyan elég jó lelkű emberek, kik a két pénzügyminiszter gondjaiban osztozva, kita­láltak mindenféle tervet, hogy miképen kel­lene fedezni ama szükségletet. Ki azt ajánlja, hogy legyen közös kölcsön; ki azt, hogy használjuk egyszerűen a jegysajtót; a har­madik az angoloktól vár olcsó kölcsönt; a negyedik magyar és osztrák reute kibocsátá­sát ajánlja. A két kormány valószínűleg mind a négy módozatot fontolóra vette, s alig csaló­dunk, ha azt állítjuk, hogy nincs sem kizárva, sem elfogadva még egyik mód sem. Az egyik pénzügyminiszter azt hiszi, hogy nem is lesz szükség a pénzre, tehát kár már most vitat­kozni a fedezetről. Ha kelleni fog csupán oc­­cupatióra, akkor 60 milliónál kevesebb is elég, ezt pedig valami lombardüzlettel, vagy járadékkötvények kibocsátásával is elő lehet teremteni. Ha mozgósításra kívántatik majd a pénz, akkor a hadiad­ió vagy szövetségben Angliával, vagy anélkül indul meg. Az első esetben három százalékos angol kölcsönre számítanak, a másikban bajos lesz az emissió s leghelyesebbnek tartják a jegysajtóhoz fo­lyamodni , mert akkor nem 60, hanem hatszor hatvan milliónál is több szükségeltetik. Így állván a helyzet, a két kormány egyelőre függőben hagyja a fedezet ügyét, és így valótlannak bizonyul a hír, hogy Széll pénzügyminiszter már szerdán a fedezetről javaslatot terjeszt a képviselőház elé. De ha ekként úgy a módra, mint az idő­pontra nézve mindenkép kérdés alatt áll még a fedezet, bizton mondhatjuk, hogy az a mű­velet, melyet az osztrák delegátióban Herbst fejtegetett, és melyet már az­nap bécsi leve­lezőnk sürgönyében egyenesen »gyermekes« - nek jellemzett, semmikép sem fog bekövetkez­ni. Az osztrák delegatiónak mart. 21-iki esti ülésében jelen volt magyar delegátusok, sőt az osztrák delegátusok közül még Herbstnek egy némely közelebbi barátja is hüledezve bámulta azt a furcsa fináncztervet, melylyel a reichsrath egyik legkiválóbb pénzügyi te­kintélye tündökölt, és az osztrákok e csodál­kozásnak az Andrássy beszéde után bizalmas társalgásban kifejezést is adtak. Herbst szerint ugyanis valószínűleg 60 millió rentet fognak kibocsátani. Ezért 60 millió bank- és államjegy fog befolyni. Azt az igen valószínű esetet tehát, hogy arany­­rente bocsáttatik ki, még­pedig jó részt a külföldön, és hogy a kincstár aranyat is fog effective igénybe venni, elég tévesen már elejétől fogva kizárja.­­Ama 60 millió állami­­s bankjegy — úgymond — az államadósságokat ellenőrző bizottság pénztárába fog betétetni. És mi haszna lesz ennek? E pénztárakban amúgy is 100 millió államjegy­készletben tartatik, és mit változtat az a dolgon, hogy 100 vagy 160 millió fekszik-e ott? Megéri-e azon áldozatot, hogy 4,5 millió kamatot fizessünk? A hadi kincs nagy értékkel bir; de ha jegyekből áll, melyekből úgyis elég van, akkor nincs semmi haszna.« Alig hisz az ember szemének, midőn e tételeket mint Herbst szavait olvassa. Ugyan mi köze ama 60 milliónak, mely a két pénz­ügyminiszter részéről szükség esetén a közös kormánynak átadatik, az államadósságok el­lenőrző bizottságával? És melyik ellenőrző bizottságot érti Herbst? Fölteszszük, hogy nem az osztrákot, hanem azon két bizottsá­got, melyet a függő államadósságok, vagyis az államjegyek és sóbánya-utalványok for­galmának ellenőrzésére kiküld az oszták bi­rodalmi tanács és a magyar országgyűlés. Ámde ezek a közös kormánynyal semminemű viszonyban nem állanak és azért, ha elkövet­tetnék is a Herbst által föltételezett oktalan­ság, hogy a 60 millió már most letétetik készpénzben, akkor sem amaz ellenőrző bi­zottság pénztárába helyeztetnék. Azután Herbst 100 milliója, melyről azt mondja, hogy ama bizottságnál készletben hever, nem is államjegy, hanem egyszerűen czifrán nyomatott papiros. Igen is, készletben van mindig, ha nem is száz, de sok millió új jegy, mely a megromlott jegyeknek becseré­lése s a sóbányajegyek forgalma szerint vál­tozik , de azon száz vagy hány millió állam­jegyet mint pénzt egyik kormány sem hasz­nálhatja föl, és annak segélyével, hacsak a két törvényhozás a 400 milló sóbányá-­s államjegy szaporítását el nem rendeli, egy katonát sem állíthat a harcztérre. Már­pedig Herbst m­aga nem az államjegyek szaporítása, hanem rente kibocsátása útján véli fedezen­­dőnek a 60 milliónyi szükségletet. De téves állítás és nem egyéb, mint tompa élet, mikor Herbst a pénzjegyekből álló hadikincset egészen haszontalannak mond­­ja. Nálunk a fizetési eszköz papír, tehát a mozgósításra szánt pénz is papírból kell, hogy álljon. Mikor Poroszországban a valuta ezüst volt, a hadikincs is ezüstből állott; most, mi­után a német birodalom arany valutára tért, hadi kincsét is aranyban halmozta föl. A hadi kincsnek egyik gazdasági rendeltetése épen az, hogy háború kezdetén, midőn a kereske­dői forgalom rendkívüli expansiót nyer, a megszaporított fizetési eszközök az adás-ve­­vést megkönnyítsék. Már­pedig mi haszna volna e tekintetben nálunk az arany hadi kincsnek, mikor ez alig hogy a piac­ra árad, mindjárt kivitetnék a külföldre, a tulajdon­képi fizetési eszközök pedig a rendes mérvek­re lennének szorítva? Ezzel nincsenek még föltüntetve mind­azon botlások, melyeket Herbst a pénzügyi bírálat terén elkövetett, pedig e téren ő Ausztriában mesternek van elismerve. És a­ki figyelemmel hallotta vagy olvasta Herbst besédét, a politikai érvelést, melylyel monar­chiánk esetleges hadi actióját ellenezte, még ama pénzügyieknél is gyarlóbbnak fogja el­ismerni. A képy­­ház igazságügyi bizottsága ma (kedden) délután 5 órakor tartott ülésében megkezdte a bírói függetlenség iránti tvjavaslat részletes tárgyalását. A tvjavaslat c­íménél Bokros­ előadó a bizott­ság kebelében felmerült azon nézetet, hogy a javas­lat két törvényre oszlassék fel, nem fogadja el, miután a javaslat rendelkezései egymással dologi összefüg­gésben állanak. Horváth Lajos a ketté osztást pártolja, miután a javaslat némely intézkedése kivételes állapotot szüntet meg, a többi pedig permanens természetű s az 1875. 36. t. ez. némely intézkedésének hatályon kivül tétele, s az 1871. 8. és 9. t. ez. némely in­tézkedésének módosítása közt nincs szerves össze­függés. Perczel miniszter nem fektet nagy súlyt reá, akár egy marad, akár ketté osztatik a javaslat, s azt egészen a bizottság tetszésére bízza. Horánszky szerint legalább két törvényt kell a javaslatból csinálni, ha az az 1875. 36. t. ez hatá­lyon kivül helyezése mellett még egyéb intézkedést is fog tartalmazni. Szilágyi Dezső a czim azon részét, mely az 1871. 8. és 9. t. ez. némely intézkedésének módosítá­sáról szól, függőben hagyatni kívánja, mig a tvjavas­lat végig tárgyaltatott, s az 1875. 36. t. ez. hatályon kívül helyezését minden esetre külön törvénybe fog­lalni véli. Hammersperg felszólalása után, ki az egész czím megállapítását függőben kívánja hagyatni, míg a tvjavaslat végig tárgyaltatik, a bizottság el­határozza, hogy a­­javaslat két külön tvjavas­­latra osztassék. Az 1-ső §-t a bizottság a következő szerkezet­ben állapította meg : »Az 1875. 36. tezikknek 2. és 3. §§-ai és a 4. §. első bekezdése hatályon kivül he­lyeztetnek.« E §-hoz egy uj § fő, mely szerint »a je­len törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik meg.« E két § képezendő az első­­javaslatot. A 2. §­ tárgyalását megelőzőleg Horváth Lajos indítványozza, hogy a hivatalos teendők ellá­tásában tanúsított hanyagság is vétessék fel a fe­gyelmi vétségek közé. Teleszky az indítványt a gyakorlati tapaszta­lás szempontjából szükségesnek tartja és elfogadja. Csemegi államtitkár megjegyzi, hogy a fe­gyelmi bíróságok eddigi gyakorlata a hanyagságot eddig is fegyelmi eljárás alá tartozó kötelesség­sze­­gésnek tekintette"; ha azonban a bizottság szükséges­nek tartja ennek világos kifejezését, a minisztérium legkevésbbé sem ellenezheti ezt. Szilágyi Dezső azon esetre, ha a gyakorlat hibásan értelmezte a kötelesség­sértés körét, nem el­lenzi a hanyagságnak kiemelését, ellenkező esetben szükségtelennek tartja azt. Bokross megjegyzi, hogy a fegyelmi bíróságok büntették ugyan a hanyagságot eddig is, de annak speciális kiemelése semmi esetre sem árt. A bizottság elfogadja Horvát Lajos in­dítványát az 1871. 8. t.-cz. 20. §-a a) pontjának meg­­toldásaképen. A törvényjavaslat 2. §-ánál Bokross előadó kifejti, hogy a három évi tapasztalás azon meg­győződést keltő, hogy a bírói függetlenség fel­függesztése és az áthelyezhetés a legüdvösebb ha­tást gyakorolta az igazságügyre nézve, hogy továb­bá a fegyelmi büntetések hézagos sorozata közbenső büntetésekkel egészítendő ki. Az egész áthelyezést, mint fegyelmi büntetést nem fogadja el, mert ez dehonestálja magát a bír­ót s különösen azon kerüle­tet, melynek igazságszolgáltatása büntetésből ruház­­tatik az illető bíróra. Ellenben a miniszternek meg­adja az áthelyezési jogot, miután igen gyakran for­dulnak elő esetek, melyekben a bírónak eddigi he­lyén való működése merőben lehetetlenné válik. Ha az áthelyezést a miniszter oly bíróra mondaná ki, a­ki hat hó alatt más fegyelmi büntetésben részesült, az áthelyezési költséget neki kellene viselnie. Indít­ványozza, hogy a törvényjavaslatnak ide tartozó, a törvényjavaslattal benső összefüggésben álló §§-ai együtt tárgyaltassanak. A bizottság az áthelyezés két neme közt ily benső összefüggést nem látván, a 2. §-nak külön tárgyalását határozza el. A 2. §-nál Bokrosa előadó az áthelyezésnek mint fegyelmi büntetésnek mellőzését, s a helyett a következő fegyelmi büntetést javasolja: »Ideiglenes vagy végleges nyugalomba helyezés a szabályszerű végellátási igények leszállítása mellett.« Horváth Lajos elismeri az áthelyezésnek mint büntetésnek hátrányait, de mégis elfogadandó.

Next