Pesti Napló, 1878. március (29. évfolyam, 54-80. szám)
1878-03-15 / 66. szám
66. szám. Budapest, péntek, martius 15.1878. 29. évi folyam. Szerkesztési irodái Barátok-tere, Athenaeum- épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a, szerkesztéseghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Ivalló-kiviital, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Ellőfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések » Pesti ISTapló kiadó hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők: ■r.r-rr. I, I 11 IMBBa——————————n«aatas——— ni; vájjon e jövőt a mai intézményekkel akarják-e megalapitani ? Hiszen korhadt törzsbe oltott élettelen sarj nem fog fejlődni soha! H. E. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1878-diki, 29-dik évfolyamára. Előfizetési árak: Évnegyedre............................................6 frt Félévre...................................................12 » Egy hónapra............................................2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. fpS*“ Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pesti Napló kiadó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Budapest, mártius 14. Egy év óta megint több ezer gyermek a roncsoló torokláb, kanyaró, himlő és más efféle járványos betegség áldozata. A legkevesebbje részesült orvosi ápolásban, a legkevesebbjénél alkalmazták akár a legegyszerűbb egészségrendőri intézkedéseket is, noha megvan az egészségügyi törvény, és megvannak az abban előírt kerületi orvosok. Mert hála a belügyminisztériumban uralkodó mintaszerű elveknek, az egyes községek tartoznának ugyan a kerületi orvost fizetni, de ezt egyáltalán nem teszik.És minthogy tisztességes orvos rendesen nem fogad el oly állomást, melyet sok esetben csak az illető községeknél eszközölt végrehajtás segélyével lehet fenntartani, a kerületi orvosi gyakorlat jobbára megfelel azon üres formalizmusnak, mely összes administratiónk vezérelve. És épen ez az, mi a tudatlanság nemzőjének oly pompásan megfelel. Falusi népünk sok helyt nem akar orvosi segélyt, perhorrestál minden egészségügyi szabályzatot, fatalismusa gúnyolja a tudományt, naiv nézetei a pénzmegtakarítást jobban mozdítják elő, mint a gyermekek életének kimérését. Itt a határozott kényszernek van csak helye és a törvényhozás gondoskodott is erről, midőn a kiskorú gyermekek orvosi kezelését a szülők kötelességévé tette. E törvény végrehajtása függ a községbirótól és a szolgabirótól. De sok községi bíró maga is meg van győződve az orvosi kezelés felesleges voltáról; olykor gyűlöli is, annál is inkább, mert az ő kötelessége krajczáronként behajtani a községi járulékot az orvos fizetéséhez, alkotmányos lelkiismerete pedig felháborodik a nem kért szolgálmányok kényszerű feltolása ellen. És miután ő egyúttal választója és pártvezére a szolgabirónak, aki ezernyi ellentétes teendővel van gyötörve, s ki alig képes eleget tenni a sokféle politikai és alkotmányos czéloknak, a törvényes kényszereszközök a papiroson maradnak ép úgy, mint az egészségügyi tanács minden hozzávalóval együtt, így aztán évenkint az újszülöttek majdnem 50%% -a vész el oly országban, melynek úgyis gyér lakossága van, melyben az évi születések aránya úgyis sokkal kedvezőtlenebb az európai átlagnál. Gondolkozó ember előtt nem kell e baj nemzetpolitikai hatását kifejteni; elég világosan nyilvánul az állami életünk minden jelenségében és épen a közönbösség e felette fontos ténynyel szemben constatálja, hogy a minisztertől kezdve az utolsó községi bíróig senki se törődik az administrációval, hogy az egész közigazgatás üres formalizmus és sem fent, sem alant senki sem bírja a komoly kötelesség fogalmát, senki sem ismeri az állami erő öntudatos fejlődését. Tisza Kálmán egészségügyi törvényt nyújtott be, melyet a parlament elfogadott. Ezzel a lelkiismeretek megnyugodtak, gazdagabbak lettünk egy modern intézménynyel, de hogy mi történik vele, azzal senki sem gondol. Most havonkint tömérdek jelentést írnak az elhaltak számáról és a betegségekről, melyek számára minden jelentést tevő más nevet fedez fel. Az egyiknél minden ember a lázától, a másiknál meg minden ember »hasbaj«-ban hal meg. Az egyik azzal tölti ki a rovatot, hogy »isten tudja«, a másik meg azzal, hogy »az orvos sem tudja.« Ezek a jelentések a főorvosi hivatalba, onnét a minisztériumhoz vándorolnak; az emberek továbbra is halnak úgy, mint eddig, minden megy a régi kerékvágásban, és ezt nálunk közigazgatásnak nevezik. Grünwald Béla a »Felvidék« cz. nagybecsű könyvében fényes rajzot adott közigazgatásunkról. Kimutatta, hogy a törvényhatósági alkotmány lényeg nélküli formaságai mellett a magyar állam ellenségei kényelmesen berendezkednek, egész vidékeket eltótosítanak, a lelkészek, hitszónokok, tanítók és jegyzők által formális csendes nemzeti háborút szerveznek, ellenséges állameszmét honosítanak meg, nyugodtan, háborítatlanul, mint ha ők volnának a törvényes hatalom, követik külön czéljaikat. A könyv bel- és külföldön nagy feltűnést keltett, de mindazonáltal hatás nélkül fog elhangzani, mert a municipalismus — így, mint az nálunk fennáll — perkorrestálja az állameszme minden erélyes nyilvánulását, s lehetetlenné teszi bármely irányban az erélyes trénkodást. De mik a felvidék jelenségei a déli határainkon véghezmenő államellenes fejleményekhez képest! Ezeknek, fájdalom! nem akadt Grünwaldjuk, és a mi jelentések érkeznek, azokat, a szruetmadár bölcs szokását követve, eltakarják, vagy figyelembe nem véve, félretolják. Alig 15 éve, hogy a románbánsági határkerület, a mostani Szörénymegye, megrémítette az akkori cs. kir. határvidéki kormányt a magyar államba való bekeblezést kérő folyamodásaival. Azóta e bekeblezés megtörtént és a közönség, ha nincs is sejtelme a szörénymegyei állapotokról, annyit mégis tud, hogy Doda tábornok ott orsz. képviselő lett, hogy a magyar érzülettel való gyanúsíttatás ottani lakókra nézve életveszélyt képez és a szolgabirákat olykor katonai hatalommal kell oltalmazni. Midőn a határőrvidéket megszüntették, a kormány azonnal kész volt a közigazgatási tervvel. Az átmeneti állapotok a sok foglalkozású államférfiaknak igen alkalmatlanok, ezért mindent egy kaptafára vertek. A jó iskolákkal, jó utakkal, vagyonnal dúsan megáldott községeknek a municipalizmust szánták, a mai törvényhatósági intézményt, mely ma már ép oly kevéssé kell a municipalistáknak, mint az állami közigazgatás híveinek. De előbb egy magasrangú államhivatalnokot küldtek le, hogy tanulmányozza az országot és a viszonyokat és jelentést tegyen arról, mily örömmel fogadtatnék a magyár közigazgatás. Esetleg e kiküldött hivatalnok igen éles ítélettel és terjedelmes ismeretkörrel birt, s ennélfogva nézetei is függetlenek és önállók voltak; midőn tapasztalatairól a miniszterelnöknek jelentést tett, beszélt régi szokásokról, melyeket kimélni, kitűnő intézményekről, melyeket védeni kell, előítéletekről, melyeket csak lassan lesz lehetséges megszüntetni, — és beszélt addig, míg a miniszterelnök óráját vette ki és sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy a kihallgatást félbe kell szakítania. Ezzel az előkészületek véget értek és a határőrvidék sorsa el volt döntve. A pontos és gyors katonai közigazgatásért kapott megyei kormányzatot, járásbíróságok léptek a badbirói olcsó bíráskodás helyébe. Miként fejlődtek tovább a dolgok, az köztudomású. Szörény megye a szatmármegyei főispánt kapta meg, ki évenként néhányszor oda megy; kapott megyei hivatalnokokat, kik a belügyminisztériumnak igen tetszhetnek, mert hiszen ő nevezte ki őket. E mellett azonban az államellenes törekvések a közönségben oly termékeny talajra találtak, hogy a határőrvidék népe ma már nem is bírja felfogni, hogy miként kérhette tizenöt évvel ezelőtt önmaga a bekebeleztetést. Hogy mint állanak az ügyek Temes és Torontálmegyékben, erre nézve igen épületes adatokat szolgáltatott a Miletics-per. Ne is beszéljünk tehát erről. Kétségtelen, hogy nem egyedül a kormányt éri a felelősség ezen állapotokért, melyek oka inkább a rendszerben, mint egyes emberek eljárásában fekszik, és amennyiben egyéni felelősségről lehet e tekintetben szó, e felelősségben jó részben ofsetoznak a Deák párti államférfiak. Csakhogy ezeknek nem csekély mentségét képezi az akkori ellenzék magatartása, mely a koncentrált felelős kormányzat létesítésére irányzott minden kísérletet mint szabadságellenes törekvést elítélt volna. De senki sem tartóztatta volna vissza Tisza Kálmánt attól, hogy erős közigazgatást szervezzen ahelyett, hogy a közigazgatási bizottsággal tegyen kísérletet, sőt a viszonyok természetes alakulása maga is új alkotások szükségét mutatta, mely nélkül Magyarország a legközelebbi jövő politikai fejlődésének nem lesz képes megfelelni. Kereskedelmi érdekeinket Ausztriának, politikai érdekeinket Oroszországnak szolgáltattuk ki, így önmagunkra lévén teljesen utalva, legalább beléletünkben kell törekednünk a magyar állameszmét fejlesztenünk és erősbítenünk, ha azt akarjuk, hogy ezt tiszteletben tartsák az egymással versenyző érdekek. Létjogosultságunkat a jövőben csak kulturgazdagságunk által fogjuk bebizonyíthat A Pesti Napló tározója. A magyar emigratio a keleten. Irta : X. Y. Smyrna. (Koszta Marczi története. — Hogy védik meg az amerikai polgárt ?) Az egész világ elbámult, midőn nehány éve Anglia hadat indított Abissynia fejedelme ellen néhány alattvalója letartóztatásáért s még inkább, midőn a győzelem után meggyőződött, hogy Angliának csakugyan nem volt más czélja, mint megmutatni a világnak, hogy övé a hatalom s rettegjen tőle, ki őt bántani merte. Kisebb kiadásban a smyrnai öbölben egy amerikai pártfogás alatt álló menekült magyar barátunkért majdnem épen hasonló eset történt, mely eseteire betölte a világot, kivéve talán Ausztriát, melynek érdekében volt hallgatni. Smyrna Kis-Ázsiának legnagyobb, legvirágzóbb városa és leglátogatottabb kikötője 50—60.000 lakossal, kiknek egy ötöde idegen kereskedő a földnek minden szögletéből összegyűlve, mi általában a levantei kikötő városoknak fő jellege. Majd minden állam képviselve van itt consulai által, s a száz meg száz kereskedő hajó védelmére néha egész flottát képeznek a tengeri hatalmak itt horgonyozó hadihajói, a város kávéházai és mulatóhelyei pedig tömvék 10-féle nemzet matrózaival és tengerészeivel. A matróz szigorú életet él a hajón; nem elég, hogy kegyetlen katonai fegyelem és törvény alatt áll, de végre is valódi fabörtönben van jobban elzárva a világtól, mint ha kaszamátákban volna, hova legalább hallatszik lármája a szabadon mozgóknak; azért ha a matróz pénzt és szabad napot kap, egyszerre akarja kárpótolni magát mindazon élvezetekért, melyeket sóvárogva nélkülözött, a mulatság aztán dobzódássá, orgiává fajul, még a miveltebb rész, a hajótisztikar is vendéglők s kávéházakban tölti szabad idejét és mulat. ■ Ily mulatság alkalmával a smyrnai olaszok, akik itt igen nagy számmal laknak, összeszólalkoztak az osztrák hadihajó tisztjeivel, a szóváltásból veszekedés és végre veretés jön, ezek kardhoz, amazok dorongokhoz és késekhez kaptak s az osztrák tiszteket megugratták. — Ezek pedig fedezetet hoztak maguknak hajójukról s igy felfegyverkezve vissza mentek megveretésök helyére. — Természetesen minden okos ember félre állt a fegyveres csapat elől, de a tiszteket nagyon égethette a kapott kudarc, mert a gyanús olaszokat még az utczán is üldözőbe vették. Koszta Márton emigráns társunkat is erre vezető balsorsa, termetéről s nagy fekete szakálláról olasznak nézték, s el akarták fogni. Ő futott, a katonák utána! Mikor már látta, hogy nincs menekvése, beleugrott a tengerbe és kezdett úszni egy hajó felé, hanem az osztrákok csónakba ültek és még a vízből is csak küzdelemmel bírták kihúzni. Koszta Marczi (már ez a név, híjába, csak így maradt rajta még a hadjáratokból) az 55. zászlóaljnál százados volt, szép barna, magas fiatal ember, bátor, vitéz katona volt, nevezetes azon kalandjáról, hogy egyszer Erdélyben Őrhalmi József emigráns barátunkkal együtt szemlélődni kiküldetvén 50 emberrel, annyira az oláh tábor kelepczéjébe jutott, hogy karddal és szuronynyal kénytelenittetett magát kivágni, de az expeditióból csak hatod magával tért meg. Elfogván, felvitték az osztrákok nagy triumfussal hajójukra, s midőn megtudták, hogy magyar, irtóztató fenyegetések közt azonnal vasba verték, és belökték a hajó sötét börtönébe. Pompás fogás volt ez! Rebellis és verekedő! Loyalitás és személyes boszu kapott elégtételt egyszerre. Vasba, börtönbe vele ! Az olaszok, kik irántunk mindig rokonszenvvel viseltettek mindenütt, azonnal jelentést tettek mind a török parancsnoknál, mind az amerikai consulnál, a hallatlan önkénykedés felől. A consul azonnal felvette hivatalos díszruháját, s az osztrák consultól alattvalójának azonnali kiadatását kérte; az osztrák consul arra hivatkozott, hogy ez magyar, következőleg osztrák alattvaló, sőt szökevény, tehát nem adja ki. Ekkor az amerikai egyenest az ott állomásozó amerikai hadihajóra ment, azonnal füttetett, a hadihajó felszedte horgonyát, és az osztrák corvett mellé hajtatott, s tőle 20 lépésre megállt oly módon, hogy ő maradt a sík tenger felől, s így emelnek netaláni menekülési útját elvágta. A kapitány elfoglaló helyét, kezébe vette a vezénylő esőt, az osztrákok szeme láttára megtöltötte ágyúit, s gyalogságát a fedélzeten csata rendbe állíta. Ekkor minden hadi formák megtartása mellett parlamentárit küldött át az osztrák parancsnokhoz azon üzenettel: »Ha Koszta Márton épen és bántatlanul pontban egy óra alatt hajójára nem szállittatik, ő az osztrák hajót fenékre löveti!« Ez aztán használt! Mielőtt az óra lejárt volna, levették Marczi barátunkról a vasat és egy csónakon átküldék a veszedelmes amerikainak! így jön Koszta barátunk nevezetes emberré s visszatérvén Amerikába, ott azonnal igen előnyös házasságra lépett. Az lett, ha másként nagy emberré nem lehetett, az osztrák üldözés által! Nem sokkal ezután ugyan ezen amerikai corvett Konstantinápolyba jött és mi magyarok báró Schwarzenberg vezetése alatt Ingraham kapitány úrnak tisztelgő 5 tagú küldöttség által fejeztettük ki forró köszönetünket hazánkfia iránt mutatott nemes buzgalmáért, magam is tagja valók a küldöttségnek. A kapitány igen előzékeny szívességgel fogadott ugyan bennünket, mindazáltal kijelenté, hogy noha ők mint szabad nemzet mind mister Kossuth, mind átalában a szabadságáért küzdő magyar nemzet iránt a legnagyobb részvéttel viseltetnek, minket mint magyar küldöttséget hivatalosan nem tekinthet, mivel ő Kosztát nem mint magyart, hanem mint amerikai polgárt védte, s ezt tenni kötelessége volt. Anadali települők. (A polgártárs. — A kém. — Ős erdőben. — Egy város romjai.) 1852-ben jött Konstantinápolyba egy igénytelen kinézésű kis szőke ember; magát Schmidnek nevezte, darabig egy kis zugvendéglőben tartózkodott, s senkivel másként, mint németül nem beszélt, később kifogyván pénzéből más emigránsokhoz hasonlóan cselédkedett és nyomorgott. Utóbb magaviselete és összeköttetéseiből még is észrevettük, hogy ez ember magyar. — A nyomorúság annyira testvérekké teszi az embereket, hogy e felfedezés után neki sem lehetett többé titkolódzni; neve helyett mind a mellett csak azt mondá, hivjuk őt polgártársnak, csak később tudtuk aztán meg, hogy ez a polgártárs Dercsényi István 1851-ki szeptember 22-én kötél általi halálra ítélt volt guerilla csapat vezér, beregi földbirtokos. Ne higgje senki, hogy üldöztetéseink véget értek az által, hogy a diplomatiai egybeköttetés Ausztria- Muszka és Törökország között, főnökeink berzése és később szabadon bocsáttatása után, ismét helyreállíttatott. A különbség csak az, hogy eddig nyíltan hivatalosan, ezentúl alattomban kémkedés és vesztegetés útján igyekeztek keserű kenyerünket még keserűbbé tenni. Semmire nem dobnak ki a kormányok haszontalanabbul pénzt, mint a titkos kémekre, de kivált tőlünk mit akartak megtudni? Érzelmeinket? Azt tudhatták kémek nélkül is, vagy tervezgetéseinket ? A tervezgetés tökéletesen ártatlan dolog, kivitele pedig teljes lehetetlenség volt míg a haza ostromállapotban katonaság és gensdarmeriával tömve. Minda mellett nem hiányzottak fizetett kémek, kik magukat többnyire szerencsétlen német menekülteknek adván ki, igyekeztek velünk barátságot kötni s velünk politizálgatni, szidni az osztrákot. Legalább aztán küldtek volna arra is alkalmas embert,de többnyire ügyetlen cseh kellnereket és csavargókat bíztak meg vele, kiknek az eszén könnyű volt túljárni. 1853-ban került egy ilyen Bach-vitéz hozzánk, ki mindenkép kereste barátságunkat, egyszer aztán Dercsényi és Asztalfi elhatározták, hogy ki tudják, mit akar a jámbor. Elvitte tehát Asztalfi egy korcsmába, engedte, hogy a cseh fizessen, s politizált vele minden badarságot, azután meg ő fizetett, öntvén rumot a cseh borába, mígnem holtrészeggé tette. Ekkor elcsente levéltárczáját, melyet a cseh részeg korában is rejtegetni igyekezett! Mi volt benne ? Egy felhatalmazás az osztrák rendőrminisztertől, hogy menjen Londonba, Parisba, Brüsselbe, Svájczba és Konstantinápolyba s ha valamiben segítségre lesz szüksége, forduljon a más lapon feljegyzett emberekhez. Czim, név, lakhely, utcza és házszám rubrikázva pontosan. — Azon a más lapon 73 név volt feljegyezve, többnyire németek, köztök azonban mintegy 20 magyar név is! Sajnálom, hogy ide nem igtathatom őket, vennék el legalább nyomorultságuk jutalmát a közmegvetés által; de ez iratok nem voltak kezeim közt, az illetők pedig azonnal elküldték Kossuthnak a mellette lévő levelezési kulcscsal együtt s igy nem másolhatom le. A láthatár épen nem tisztult ki a forradalmak legyőzése által, csak másfelé húzódott a vihar, keleten a vészfelhők mindinkább tornyosultak. 1853-ban ismét sürgette Ausztria a portát, hogy az emigránsokat távolítsa el s küldje Afrikába, mit a porta néhány renegálttal meg is tett, nekünk pedig kéz alatt tanácsoltatta, hogy menjünk át Anadoliába s ott telepedjünk le. Ennek végbe vitelére Dercsényi szóliítatott fel, de a kormány nem szabott feltételeket, még földet sem mutatott ki, sőt a legszükségesebb költségeknek is csak utólagos megtérítését ígérte meg. Természetes, hogy ilyen biztosítás mellett kevesen vállalkoztak s Dercsényi végre is heted magával saját költségén próbált szerencsét. Társai voltak Argai, Hámori, Tiszai, Gergely s egy pár magyar fiú. Nicomediáig hajón, onnan gyalog és lovon mentek Dovrenten át az izmidi (nem izniki) tó északi partján, mintegy 6 órányira Izmidtől (Nicomedia) s ott egy 300 holdnyi puszta téren telepedtek meg, melyet Dercsényi egy töröktől vett árendába, csekély bérért. Puszta térnek nevezem, pedig ez csak annyiban illik rá, hogy csak itt-ott állt rajta egy-egy rengeteg nagy fa, többek közt egy 9 láb átmérőjű vén platán, s a mindenfelől környező óriás erdők közt pusztának látszott, mert még csak egy gunyhócska sem volt rajta; különben pedig eléggé be volt nőve tövisbokrokkal s oly páfrány erdővel, mely embermagasra nőtt oly sűrűn, hogy nehéz volt közte mozogni, a délamerikai rengeteg lehet ilyen. Iszonyú azon küzdelem, melyet a települőknek itt ki kellett állani. Legelőbb is egy rész házat építettek, sövényből sárral betapasztva és páfránynyal fedve Budapest, martius 14. A/(A magyar delegatio köreiben), mint"Bécsből táviratilag értesülünk, nagy fordulat állott be. Lapunk bécsi leveleiből tudva van, hogy a magyar delegatio ellenzéki tagjainak többsége csak azért volt hajlandó a 60 milliós hitelt Fajk indítványának változatlan elfogadása mellett megszavazni, mert ez indítványt úgy magyarázták, hogy azzal az egész hadsereg mozgósítása, s így az eshetőleges háború Oroszország ellen, minden occupatio kizárásával, szavaztatik meg. Mi többször figyelmeztettünk a Falk-féle határozati javaslat ruganyos voltára, s mint értesülünk, Andrássy gróf ma kijelenté, hogy téves a magyarázat, mintha a Falk-féle javaslat föltétlenül az egész hadsereg mozgósítását involválná. Ezen nyilatkozat, mely újra tág kaput nyit az occupatiót illető tervekre, mint táviratilag értesülünk, a magyar delegatio körében radicális változást idézett elő, s valószínű, hogy az ellenzék külön hat javaslatot nyújt be, amit részünkről az egyedül helyesnek tartunk/^ (Az osztrák delegatio) körében, ha a bécsi lapok helyesen tolmácsolják az uralgó hangulatot, a harczi actiót Oroszország ellenében »elkésettnek« tartják, sőt azt sem hiszik, hogy Andrássy erre hajlandó. Az osztrák delegátusok a 60 millió mögött Bosznia occupatióját vélik lappangni s azért is ellenzik azt. A N. Fr. Presse azt tanácsolja gr. Andrássynak, hogy a congressus a monarchia kereskedelmi érdekeit igyekezzék biztosítani a keleten, s akadályozza meg, hogy Oroszország a dunai tartományokkal vámkonventiókat kötve, az orosz prohibitív rendszert ott is életbe léptesse. Ez bizony sovány kárpótlás az elvesztett »hatalmi állásért« a keleten! (A horvát delegátusok.) Zágrábból távírják a Honnak. A horvát delegátusok a delegáció legközelebbbi ülésében kijelentendik, hogy a 60 milliót megszavazzák, ha ez összeg a monarchia befolyásának a határtartományokra való kiterjesztésére és nem az oroszok által a keresztények sorsának javítására kivívott előnyök megszorítására szolgáland. (A képviselőház) mártius hó 16-dikán, szombaton d. e. 11 órakor ülést tart. (A képviselőház igazságügyi bizottsága) mai ülésében folytatta a büntető-codexre vonatkozó főrendi módosítások tárgyalását. Azon módosítást, mely valamint az emberölésnél, úgy a halált okozó testi sértésnél is enyhébb büntetést szab az esetre, ha az erős felindulást, melyben a testi sértés elkövettetett, az okozta, hogy a sérülés folytán meghalt személy a tettest vagy hozzátartozóit jogtalanul bántalmazta, — elfogadta a bizottság. Azon módosítás, hogy a lopás bűntettébe való ismételt visszaesés esetében a büntetés fel legyen emelhető 5 évi fegyházon felül 10 évi fegyházig, a bizottság Teleszky indítványára egyhangúlag mellőzendőnek találta, azon nézetből indulva ki, hogy lopásra elég szigorú büntetés az öt évi fegyház, s hogy a büntetés fokozásának javasolt neme ellenkezik a tvjavaslat büntetési rendszerével. Azon módosítás, mely a sikkasztás bűntettének meghatározásánál a képviselőházi szerkezet helyett visszaállítja az eredeti miniszteri tvjavaslat meghattározását, elfogadta a bizottság P auer előadó és Teleszky indítványára a következő módosított szerkezetben: »Aki a birtokában vagy birtalatában levő idegen ingó dolgot jogtalanul eltulajdonítja vagy elzálogosítja, sikkasztást követ el. A sikkasztás be van végezve, mihelyt az idegen dolog birtokosa vagy biztalója azt elidegeníti, elzálogosítja, vagy arról bármi módon mint sajátjáról rendelkezik.« Azon módosítást, hogy a csalás büntetésére kimondott hivatalvesztéssel a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is kimondassák, elfogadta a bizottság. A gyújtogatás és gyilkosság bűncselekvényénél szintén elfogadtatott a főrendi módosítás alapján az, hogy a cselekvény elkövetésére való rábírási törekvés, ha a véghezvitelbe beleegyezőnek előkészületi cselekvénye is járult hozzá, mint bűnszövetség büntettessék. A tárgyalás folytatása ezzel holnapra halasztatott. Az angol hadikészületek: — mártius 14. Gallipoli előtt szaporítják az angol hadihajók számát. Egymásután indulnak oda a hatalmas vasszörnyetegek, melyek az angol lobogónak tiszteletet vannak hivatva szerezni a tengereken. A két hajót, mely a Márványtengerbe hatolt flotta útját nyitva tartja, s összeköttetéseit biztosítja, most egy egész nagy hajóhaddal szaporítják. Londonból kétségkívül szintén félnek azoktól a meglepetésektől, melyek Andrássy gróf delegationális nyilatkozataiban olyan titokteljes, ködös-homályos alakban jelentkeztek. De mig az osztrák-magyar külügyminiszter megelégszik a diplomatiai mozgósítással, addig az angol cabinet szellemdús szavak helyett maga is meglepetéseket készít elő s érdekei sértetlen megóvását azzal igyekszik biztosítani, hogy impozáns haderőt halmoz föl az annyira féltett kincs, a Dardanellák közelében. Ezzel azonban nem akarjuk azt állítani, hogy Derby úr politikája világosság, czéljai tudatossága tekintetében előnyösen különbözik Andrássy gróf politikájától. Erőtlenség, kapkodás, hamleti kételkedés jellemzi mind a kettőt. De míg a gyámoltalan Derby háta mögött a tettvágyó és elszánt Beaconsfield áll, s a lassú ütemben folyó diplomatiai actiót komoly katonai készülődésekkel egészíti ki, addig Andrássy gróf mögött csak az ájtatos Auersperg és a külügyekben akarat nélküli Tisza Kálmán áll, kik resignatióval nyugszanak bele mindenbe, a mit Andrássy gróf cselekszik. így azután Anglia egymásután küldi hajóit a keletre, 60.000 embere otthon, s még nagyobb serege Indiában áll csatakészen, és a görög és egyptomi contingensek várják a parancsot , hogy az angol actiót támogassák; a mi delegátusaink pedig most tanácskoznak olyan hitel felett, mely ha megszavaztatik, még zavarba hozhatja Andrássy grófot, mert könnyen megvalósulhat egy berlini lap ama jóslata, hogy a külügyminiszter zavarban lesz az iránt, mit tegyen a megszavazott hitellel. Annál határozottabban értékesíti az angol kabinet a hatvan milliót, melyet a parliament nem rég rendelkezésére bocsátott. A congressus tervét tudvalevőleg Londonban is elfogadták, de nem tekintik azt universalgyógyeszköznek, nem várnak tőle csodát, nem hiszik, hogy a dühös, a vértől elvadult északi medvét ártatlan báránynyá fogja átváltoztatni. Épen abban különbözik az angol