Pesti Napló, 1878. április (29. évfolyam, 81-105. szám)

1878-04-11 / 89. szám

89. szám. Szerkesztési irodái Barátok-tere, Athenaeum- épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, csütörtök, ápril 11 1878. 29. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai küclönküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 3 pesti IS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1878-diki, 29-dik évfolyamára. Előfizetési árak: Évnegyedre..........................................6 frt Félévre.................................................12 » Egy hónapj­a..........................................2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­negyedenként 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pest Napló kiadó hivatalába (Barátok­ tere 7. szám Athe­naeum-épü­let) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadó­hivatala. Budapest, ápril 10. Az ellenzékek egyesülése közeledik a megvalósuláshoz. Egy nagy szükség követel­ménye az, hogy ne legyenek az erők szétfor­gácsolva, hogy legyen az oppositiónak reális alapja, hogy ne legyen Tisza Kálmánnak többé monopóliuma uralkodni a parliament és Magyarország felett. Nagy és egységes ellenzéki párt képzése, kormányképes oppositió létesítése a czél, mely után törekedtek a férfiak, kik ez egye­sülést előkészíték, előmunkálatait végezték. E czél igazsága dominálta mindnyáját. Ha e czél eltévesztetik, az önkényuralom megma­rad, sőt megszilárdul. Ki ezt nem akar­ja, az üdvözölni fogja a mozgalmat és si­kert kivánni a törekvésnek, melytől a Tisza-regime hívei és szószólói máris sá­­padoznak. Pedig övék a hatalom, övék a többség, csak az igazság— az már elhagy­ta őket. A programmjavaslat, melyet csak kivo­natosan ismerünk és közölhettünk, mindenkit meg fog győzni arról, hogy itt nem hetero­gén elemek ideiglenes szövetkezése, hanem állandó országos párt alakítása elvi alapokon terveztetik. Vezérelve a magyar államiság és a nemzeti haladás. Czélja, a közjogi kapcsolat sértetlen fenn­tartása mellett Magyarország emanci­­pációja Ausztriától mindazokban, me­lyek a magyar államot jogosan megilletik, és melyek nélkül sem a nép jóléte, sem a politi­kai fejlődés nem képzelhető. Nem feledhette ki e programra a külügyi helyzetet, mert visszaszerezni kíván­ja a magyar parl­ament jogos be­folyását a külügyek vezetésére. De czélja egyszersmind a belügyi reform. A közgazdasági reform mindenek előtt, hogy szabaduljunk a nyomortól; a jog­ügyi reform azután, hogy jogállammá le­gyünk valahára; a nevelésügyi reform to­vábbá, hogy nemzeti és kulturállammá lehes­sünk jövendőre ; a közigazgatási reform végre, melyet Tisza Kálmán szabályozott és keresz­­tü­lvitt ugyan hat évre, de roszul s mely el­len a közigazgatási bíróságokban correcti­­vumot kell alkalmazni, az állampolgárok jogainak védelmére a hivatalos visszaélé­sek ellen. Oly kormánynyal szemben, mint a Tisza-minisztérium, a polgárok egyéni szabadsága és politikai jogai felett is őrködnie kell az ellenzéknek. Ez az új programm tartalma és rövid magyarázata. Nem jelszavak után indul az, mint a szabadelvű vagy conservativ nevek, hanem elveket vall és eszméket tűz ki. Czélja a kormány hatályos ellenőrzése, míg kisebb­ség marad; a kormány átvétele és elveinek megvalósítása, ha többségre jut. Ezért nem ígér e programm eget és földet, mint tette volt Tisza Kálmán, ki minden jót ígért és minden ígéretét megszegte. Az országgyűlési pártoktól függ, hogy ezen programm alapján erős ellenzék lé­tesüljön ; a nemzettől függ, hogy többségre jusson. Mit fognak tenni a képviselő urak, hogy fogja a nemzet az új pártot felkarolni, ma még nem tudhatjuk. Magának tulajdonítsa mindkettő, ha lanyhaság vagy pártos szenve­délyből a Tisza régimét s a reactió uralkodá­sát megörökíti. Ma az ellenzéki pártok csak tanakodtak a javaslat felett, határozni ezentúl fognak, ha a netalán felmerülő differenciák s a minden­esetre felmerülő nehézségek elháríttattak. Kívánjuk, hogy a kísérlet sikerüljön, mert ha nem sikerült ellenzékek felett pál­­czát kell törnie a szanítdulást váró közönség­nek, s nem marad egyéb választás, mint a szélsőbal radicalizmusa, vagy a kormánypárt szolgálata. A tisztes és tekintélyes ellenzékre oly hivatás vár, hogy lehetetlennek tartjuk, mi­szerint ellenzéki képviselők azt fel ne is­merjék. A Pesti Napló tstrczája. A Merlun-ü­nnep. Konstantinápoly, mart. végén. Az, aki a törökök jellem­sajátságait és gondol­­kodásmódjukat figyelemmel tanulmányozza, abból, hogy miként ülik meg a hívők fiai vallási ünnepeiket, csaldatlanul következtethet hangulatukra. Épen ezért az, ki eddig még nem tudta volna, hogy a mohame­dánokra nagyon rosz napok járnak, ezt megláthatja a Mevlud-ünnep megünnepléséből. Az islam egyházi évében előforduló hét szent éjszaka között a Laelett­­ul-kader, a titkok éjjele mellett a mart. 16-ikára eső Mevlud, a próféta névnapja bizonyára legkiválóbb helyet foglalja el.­­ A tofanei ütegek és a bosporusi ágyuk dörre­nése, melynek óriási visszhangja megreszketteti az ablakokat Peruban, hirdette a megelőző szombat estén e nagy ünnep beálltát, mely korábbi években az islam fővárosának mohamedán városrészeiben a legnagyobb vigalommal ünnepeltetett meg. De most nem adott visszhangot az ágyuk döreje a mohamedá­nok szívében. Stambul néma és örömtelen volt, mint más közönséges köznapon. Egy török barátom kísé­retében bejártam Stambul félreeső utczáit, melyek­ben a múlt évben élvezettel néztem az egész éjszakán át a fesztelen mulatságot s a nép megkapó örömét. Mily szomorú különbség! A múlt évben mindenütt a nappalnál világosabb volt az utczán: a kávéházak tömve voltak néppel, víg zene és dal hangzott min­denünnen, rögtönző poéták járták be a mulatóhelye­ket, az utczák telve voltak mulató, derült kedvű néppel, fátyolba burkolt asszonyokkal, kik tüzes pillantásokat vetettek a mellettük elmenőkre. Min­denütt vigalom és túláradó öröm! Most kihaltak, üresek, zajtalanok az utczák, melyekben félelmesen visszhangzanak az ember lép­tei ; elhagyatottak a kávéházak, melyek egyes zugai­ban néhány ember elégedetlenül beszél egymással, időről-időre egy-egy tapit-őrjárat zavarja meg csak az egyhangúságot csörgő kardokkal. Egy-egy feke­tébe öltözött alak suhan el lámpával a sötét házak előtt, mint a lidérczfény, eltűnve a távoli homályban. Ilyen volt a Mevlud-ünnep 1295. Rebi-ul-Ev­­vel 12-ikén. A nép részint, mert nem tehette pénzhiányból, részint mert nem volt­­kedve, tartózkodott e nap za­jos megünneplésétől. Ösztönszerüleg került minden zajt, s a szeretett ünnep ezúttal szomorú volt. Még a középületeket sem világították ki, pedig ez ily alkalmak­kor ezelőtt szokás volt; csak a mecsetek voltak kivi­lágítva, s a karcsú minaretek között szines lampio­nok hosszú sorát lengette az éjjeli szellő. Elhagytam e kihalt városrészt, mely engem oly fájdalmasan emlékeztetett vissza a múlt év örömeire s visszamentem Peruba. Útközben világot láttam egyik barátom, A. effendi, egy derék ulema szobájában. E barátom Stambulban egy magasabb tanoda igazga­­gatója. Rávertem a kapura a hatalmas fakalapácsot, hogy öregemnek boldog ünnepeket kívánjak. Hosszú parlamentirozás után bebocsátott Sa­­dik aga, a ház hű őre s hideg arcza, melylyel fo­gadott, csak akkor melegedett ismét fel, midőn meg­magyaráztam, miért akarom az öreg igazgatót meg­látogatni. Ekkor barátságosan hunyorgatott szemé­vel, tetszéssel nézett fejemre, — azt hitte renegát vagyok, vagy az leszek, é­s a meredek lépcsőn fel­vezetett az öreg hadsi szobájába. Elmondtam neki, hogy csodálkozom, mily csendeden üli meg a főváros e napot. — »De gyémántom! felelt az öreg, és te ezen még csodálkozol ? Miként örülhetnénk mi még ? Nem-e a megaláztatás legocsmányabb fertőjébe sü­­lyedtü­nk. Nyomor uraló köztünk és körülöttünk, had­seregeink meg vannak verve, legszebb tartományain­kat elvesztettük, az ellenség fővárosunk előtt áll, és mi magunk koldusbotra jutottunk. Kétszáz év óta hanyatlik a mi hatalmas birodalmunk. Nem sokára el fog egészen pusztulni. Allah elhatározta megron­­­­tásunkat!« Sokáig elbeszélgettem vele, rég elmúlt éjfél,­­ mire Stambulból hazaérkeztem.Peruban egészen más­­ élet volt. A korcsmákból poharak csengése és zene­­ hangzott. A café eh­antan tan­tokban leányok játszoto­­­tak és énekeltek, a Concordia színházban bortól be- :­­ült orosz tisztek ittak pezsgőt, miközben elkopott­­ marseilli tánczosnők mutogatták elvirágzott szépsé­­­­geiket. Mily ellentét! Ott egy haldokló nép, mely meg- s merevülve, mozdulatlanul várja az elkerülhetlennek­­ látszó halált; itt a győző ül­orgiákat. Ott a haldokló­­ Törökország, itt a Russia triumphans ! Vasárnap reggel néztem végig a Mevlud­ün- i nép második felvonását. A nagyúr egész polgári és katonai udvara kíséretében vonult a dolina-bagdsei mecsetbe, melynek előudvarában a Seik ül izlam, az ulemák főbbjei, a miniszterek és a legfőbb államhi­vatalnokok fogadták. A nagyúr e mecsetben hallgatja végig a próféta életének elmondását. Az utcza két oldalán cserkeszek, tüzérek, császári udvari csapa­tok és a polgárőrség képeztek sorfalat. A bevonulás ezúttal,sem nélkülözte külsőleg legalább a szokott fényt. Értékes fegyverek villogtak, gazdagon ékített rendjelek tündököltek a reggeli nap fényében. De e pompával mily kirívó ellentétben állott az a kiéhe­zett arczú, elrongyollott, halálsápadt menekülőkből álló beláthatatlan néptömeg, mely azért jött ide, hogy egyszer életében lássa az isten árnyékát e földön. Nagy tömegben állottak e szerencsétlenek az utcza két oldalán ; meglátszott rajtuk, hogy elvesz­tettek mindent, mivel e földön bírtak. Szomorúan nézett végig a fiatal ur­alkodó mélabús szeme e sze­rencsétleneken , egyszerű kék tiszti egyenruhában lépdelt nagyon fényes kísérete közepette. És a­hova­­ szemét vetette, felhangzott az örömteljes felkiáltás :­­ Allah áldása a padisahon ! Igen áldás reád, te jó, derék nép! Mivé lehet­tél volna te hozzád méltó vezetők mellett! Budapest, ápril 10. (Az ellenzékek egyesítésére) terve­zett programm, melynek főbb pontjait esti lapunk közölte, ma mind a független szabadelvű párt, mind a szélső jobb­oldal értekezletén előterjesztetett. A két párt tagjai tudomásul vették a javaslatot, s a felett holnap fognak érdemlegesen határozni. (A­z országgyűlés mindkét házá­nak jegyzői kara) ma d. u. 5 órakor G­h­y­c­z­y Kálmán elnöklete alatt tartott ülésben, melyben C­s­e­m­e­g­i államtitkár és P­a­u­l­e­r Tivadar volt előadó is résztvettek, összehasonlította a büntető törvénykönyvnek a két ház által megállapí­tott szövegét. Az e módon végleg hitelessé vált, nagy terjedelmű törvény ezután hivatalos másolás alá fog kerülni, melynek befejeztével ő Felsége elé szentesí­tés végett fog felterjesztetni, s így kilátás van arra, hogy e nagyfontosságú törvénynek kihirdetése az ülésszak második felében fog a két házban megtör­ténhetni. (A főren­diház­ ma d. u. 1 órakor tartott ülésében T­o­m­b­o­r Iván, a képviselőház jegyzője közölte azon üzenetet, mely szerint a képviselőház a főrendiház módosításait a büntetőtörvénykönyvet ille­tőleg elfogadta. Elnök Ma­­­láth György kijelenti, hogy örvendetes tudomásul szolgál, hogy e korszakot alkotó mű szentesítés alá terjeszthető. A fölterjesz­tendő hiteles szöveg ma d. u. fog megállapíttatni. (A kormánypárt bomlása.) A Hon je­lenti : A szabadelvű párttól a kiegyezés kérdésében újabban elvált képviselők közül tizenhét Gorove Ist­vánhoz, a szabadelvű kör elnökéhez, collectiv levelet intézett, melyben a körből való kilépésüket bejelen­tik ; ezt a kör elnöke a legközelebbi conferentia al­kalmával be fogja jelenteni. Minthogy Hédervári­ Khuen és Bethen András grófok már előbb kilép­tek a körből, így az újabban kiléptek összes szá­ma: 19. (Az osztrák quo ta-d e p u t á t i o) tegnapi ülésében, melyen Auersperg és Preuis miniszterek vettek részt, arról tanácskozott, hogy mikép kezdje meg a magyar küldöttséggel az alkudozásokat a 80 milliós adósságról. Elhatározta, hogy a magyar kül­döttséghez nuntiumot intéz, melyben még egyszer ki­fejti az osztrák jogi szempontot a 80 milliós adósság kérdésében, de egyúttal kifejti, hogy hajlandó közös conferentiákra és ilyenekre meghívja a magyarokat. A nuntium szerkesztésével Herbst bizatott meg,ki holnap már előterjeszti munkálatát, mely aztán azon­nal átküldetik a magyaroknak. A magyar küldöttség mai ülésének határoza­taitól, az osztrák üzenetre adandó válaszától függ, hogy a közös conferentiák még e hét folyamán meg­­kezdődhetnek-e. Azt, hogy a quotatárgyalásokba más kiegyezési kérdések is bevonassanak, a P. Lloyd bécsi távirata szerint senki sem pendítette meg. (?) (A kárpáti szorosok megvédése.) A Times bukaresti levelezője leírja, hogy az or­osz csapatok mily állásokat kezdenek megszállni hatá­raink mentében és milyen volna a stratégiai helyzet, ha monarchiánk és Oroszország közt háború ütne ki. A következőket írja: A Bolgárországban, Romániában és Oroszor­szág délnyugati részeiben elhelyezett csapatok több stratégiai fontosságú helyen foglalnak állást és szer­ződések köttettek az ezen pontokhoz szállítandó élelmiszerekre. E positiók legnevezetesebbje Pitesti, mely dominálja a kimpolungi és Vöröstorony-szoro­­sok kijárásait és a Ploiestiben a brassói szorost védő hadtesttel együtt­működve, fedez minden tüzérség által is használható kijárást magyar területről Ro­mániába. A vöröstoronyi és brassói szorosok a leg­járhatóbbak, noha a természetes védelmi vonalak értékébe vetett bizalom nagyon megrendülhetett, mióta Gurko és Skobeleff ford­rozták az Etropol- és Trojan-szorosokat. Orosz csapatok Bukaresten át már­is a Kárpátok felé vonulnak és szerződések köttettek Pitestibe szállítandó élelmi­szerekre. Pitesti a Galacz-Turnu-Serevini vasút mentében fekszik és így vasúton igen könnyen élelmezhető. Az Olt folyó képezi nyugaton a természetes védelmi vonalat; jobb felül a Kárpátokra támaszkodik, balfelül a Dunára, melyet az Olt folyó torkolatával szemben fekvő niká­­polyi vár védelmez. Az Olt folyó balpartja védelmi czélokra igen alkalmas. A Dunától délen a védelmi vonal Plevnán és Lovcsán át a Balkán felé húzó­dik ; előtte Widdin vára fekszik. Levelező úgy értesült,hogy Widdin mellett tor­pedókat sülyesztettek a Dunába, melyek a gőzhajók­nak csak igen szűk utat engednek. Ezen vonal mögött a második védelmi vonal összekapcsolja Galatzot, Silistr­át, Ruscsukot, Bie­­lát, Tirnovát a Balkánnal és fedezi az utat Küsz­­tendsébe, Várnába és Burgaszba; ezen kikötőkből kapja a törökországi orosz hadsereg élelmi szállítmá­nyait, ha a san­ stefanói szerződésből újabb ellensé­geskedések erednének. Az orosz positió igen erős volna, ha a kor­mány a hadsereget harczkész állapotban tudja tar­tani. A Gácsországból Oroszországba betörő hadse­reg jobb szárnya a moldvaországi orosz sereg táma­dásának volna kitéve és roppant távolságra kellene nyomulnia, amig az orosz terület valamely fontos pontjához érne. Az osztrák-magyar hadsereg, mely Szerbián át nyomulna Ruméliába, balszárnyán ki vol­na téve a nyugat bolgárországi orosz csapatok táma­dásának, a Duna mentében pedig jól megerődített positiók állanák útját. Megemlítendő még, hogy a Labacznál össz­pontosított szerb Drina-hadtest parancsot kapott, hogy 8 zászlóaljat, három üteget és két lovasszáza­dot küldjön a Jávor hadsereghez, mely a Drina és Száva torkolata mellett foglalna állást. Különben a kárpáti szorosok irányában előnyo­muló csapatok egyelőre csak előőrségek, melyeknek hivatása előkészíteni a tért nagyobb hadtestek ré­szére, de a szállítókkal kötött legújabb szerződések egy pontjában fennhagyatik az orosz kormánynak a jog, hogy 15 napi felmondással hatályon kívül he­lyezheti a szerződéseket. Előkelő oroszok azt mondták Bukarestben a levelezőnek, hogy a császár nagyon akarja a háborút Angolországgal, de ezt levelező irányzatos híreszte­lésnek tartja. (A­u­s­z­t­r­i­a-M­agyarország »megjegy­­zései« a san­ stefanoi békére.) A Bohemia félhivatalos bécsi levelezője elmondja, hogy ápril 6-án Pétervárott átadatott Ferencz József király ő Felsége sajátkezű levele a czárnak. Egyidejűleg Langenau báró átadta a bécsi cabinet megjegyzéseit a san­ stefanói szerződésre vonatkozólag. Levelező tiltakozik azon föltevés ellen, hogy a »megjegyzések« valami lealázót tartalmaznának Oroszországra. Csak helyén van, ha Andrássy gróf arra emlékezteti az orosz politikusokat, hogy a háború előtt kijelentet­ték, hogy nem akarnak egyebet, mint Bulgária ön­­kormányzatát, s hogy e czél elérése után azon­nal visszamennek a Dunán. Az is helyén van, ha Andrássy gróf ez ígéretre azon hozzátevéssel emlékezteti az oroszokat, hogy Ausztria csakis ez ígéret fejében határozta el magát a semlegességre. Levelező azután így folytatja: Első­sorban mindig arról lesz szó, hogy Bulgária szerve­zetének terve akképen módosíttassék, hogy az új ál­lam kezdettől fogva orosz vazallusi állam jelemnével ne bírjon. Meg kell tehát egyezni, hogy a két évi orosz occupátió egy évre szállíttassák le, hogy az 50.000 főnyi occupátió sereg helyett annak csak mind­egy fele maradjon ott , hogy az egyoldalú orosz bi­zottság helyét európai bizottság foglalja el. Továbbá Szerbia és Montenegró határaira néz­ve is szükséges módosítás. Aligha van a bécsi kormánynak szándékában a két fejedelemséget meg­rövidíteni, de határaikat másképen kell megállapí­tani. Szerbia például Bulgária felé dúsan kártala­nítható, de a Herczegovina felé a közlekedésnek Se­­rajevóból Salonik irányában, mint az Aegyei tengerig menő kereskedelmi útnak szabadnak kell maradnia. A­mi Montenegrót illeti, mint eddig most is az a nézet az irányadó, hogy Montenegrónak tengeri kikötőt adni annyit jelent, mint Oroszországnak ki­kötőt nyitni az Adriai tengeren s ezért jogosultnak látszik, ha az Adria parti államai ilyen változást az ő érdekükben levőnek nem tartanának. Ezenkívül a megegyezésnek ki kellene terjeszkednie a görög elem védelmére s különösen arra,hogy a görögöket s a bol­gárokat művelődés tekintetében meghaladó népfajok a török igát ne bolgár-szláv igával cseréljék föl, mi csak gúny lenne az úgynevezett felszabadításra. Gorcsakoff jegyzéke: — april 10. Az angolok megszavazták a mozgósítást, a főrendek egyhangúlag, az alsóház három­száz tizenkilenc, szóval hatvannégy ellené­ben. Egy lépéssel ismét közelebb vagyunk a háborúhoz. Gorcsakoff is elküldte feleletét Salis­bury jegyzékére, s immár gr. Andrássy is meg fogja kapni a választ Ignatieff által be­jelentett követeléseire. Ez a második lépés a kérdés fejlesztésében. Még kilencz nap hiányzik ápril tizenki­­lenczedikéhez, mely napra az angol tartalék berendeltetett, ez idő alatt szélcsend uralko­dik. Még nincs kimerítve a diplomatiai tár­gyalás és a miniszterek az egyetértés és a békés megoldás lehetetlenségének kideríté­séig közvetítő projectumokkal és a háború elhárításának kísérleteivel töltik idejüket, hiú reményekkel ámítván önmagukat és a népeket. Ez minden háború előtt igy szokott lenni. De e mellett az oroszok csapatokat küldenek Viddinbe és átveszik e dunai várat, az oláhoktól, s elsánczolják magukat San­ Stefanóban, hogy tarthassák hadállásaikat az angolok ellen. Beszélnek békéről, de ké­szülnek a háborúra. A világ pár nap óta igen megnyugodott. Miért, maga se tudja. Derby lemondásának és Salisbury jegyzékének hatása elhalván­y­ult, a bécsi hangulat is Ignatieff távozása után visszaesett megszokott nihilizmusába, a tőzs­dék is megjavultak, s a békesóvár népek újra békét remélnek. De micsoda alapon? Történt valami lé­nyeges változás a helyzetben? Nem történt. Minden úgy van, mint volt azelőtt: Oroszor­szág elfoglalva tartja Törökországot s egyál­talán nem mondott le a san­ stefanoi békekö­tés követelményeiről. Intra dominium van és megerősíti magát benne. A békekilátások pedig Salisbury jegy­zéke, Beaconsfield beszéde s az angol parlia­ment szavazata után csak az esetben volná­nak igazolva, ha Oroszország a san­ stefanoi békét feladná és Törökországból visszavo­nulna. Mert hogy Anglia engedjen s ne Oroszország, azt feltenni ma már alig lehet. Hát fog-e visszavonulni Oroszország? Gorcsakoff jegyzéke óvatos, kitérő, mond­hatni engesztelékeny, de lényeges engedmé­nyeket nem tartalmaz. Felel Salisburynak, azaz kifogásolja állításait; iparkodik Angliát és Európát Oroszország szándékai iránt meg­nyugtatni, azaz félrevezetni; concedálja, hogy az új Bulgária határait módosítani lehet és késznek nyilatkozik az occupátió idejét meg­­rövidíteni, ennyi a pozitív ígéret, de hogy ezzel Angolország beérje, bajos elhinni, hogy Bessarábia és Batum birtokáról s Bulgária határáról a Feketetenger mentén Oroszország nem hajlandó lemondani, a jegyzékből kiol­vasható ; végre Gorcsakoff kérdésképen po­sitív javaslatot kér Salisburytól, hogy mint véli ő a san­ stefanói szerződést módosítandó­­nak s e capitosus kérdést nyilván azért intézi, hogy zavarba hozza Angliát és reá hárítsa a háborúért a felelősséget. De ezen jegyzékből azt kiolvasni, hogy Oroszország lemond a tavalyi hadjárat ered­ményeiről, épen nem lehet­ azt következtetni, hogy Oroszország meghátrál Európa előtt, merész állítás volna, é­s azt hinni, hogy e jegyzék a békét biztosítja, nincs indokolva. E jegyzék csak temporisál, sima, mert szá­mít az eur­ópai hatalmak kölcsönös féltékeny­ségére és határozatlanságára; békés, mert isolálni szeretné Angliát s kerülni óhajtja a háborút, ha lehet a­nélkül, hogy a san­ stefa­nói béke vívmányait Oroszország feladni kényteleníttessék. Bécsben és Budapesten még mindig con­­gressusról álmodoznak az emberek, de ez csak privát passió, sem Gorcsakoff nem tér arra vissza, sem az angol miniszterek nem törekesznek rá. Lényegesebb momentum ennél a jelen helyzetben azon fordulat, hogy az olasz al­sóház külügyi vitájában erős áramlat mutat­kozott egy angol-olasz-osztrák-magyar szö­vetségre Oroszország ellen. Ez is Anglia műve. De Corti gróf, az olasz külügyminiszter, oly óvatosan nyilatkozott, hogy tájékozást az olasz kormány magatartásáról nem nyerhet­tünk. Úgy látszik, nincs velünk tisztában s nem bízik államférfiaink politikájában. Oly állam, mely mindenáron csak békét akar, melynek külpolitikáját Berlinben csinál­ják, s mely maga sincs tisztában magá­val a követendő politikára nézve, nem kelt bizodalmat és nehezen nyer szövetségeseket. Derby megmondotta az angol felsőházban, hogy Anglia háború esetén sem számíthat bizton Ausztria-Magyarország szövetségére , ámbár a magyar miniszterek idehaza másként beszélnek, a jövő fogja megmutatni, nem-e Derbynek volt igaza, mikor ellenünk nyilvá­nos pana­szt emelt. De a helyzet kulcsa most is nem az an­gol parliamentben, nem Gorcsakoff válasz­­jegyzékében, nem Olaszország aggodalmai­ban, nem is Bécs határozatlanságában fekszik, hanem Bismarck közvetítési kísérleteiben. A német cancellár látszólag megtesz mindent, Plater gróf legujabb leleplezései a vallási állapotokról Oroszországban. (Oeuvre d’assistance des prétres polonais exilés en Sibérie et dans l’intérieur de la Russie. Compte-rendu du 15. Février 1878. Par le Oomte Ladislas Plater). Alig hangzott el hír a szakításról a szentszék s az orosz kormány között azon üldözés miatt, melyet ez a lengyel katholikusok ellen rendszeresen folytat nemzetiségek és vallásuk megsemmisítése czéljából, s alig ocsúdott fel az európai sajtó a borzalom azon érzetéből, melyet törökországi osztrák-magyar alatt­valók kivégeztetése muszka parancsnokok által az egész civilizált világban keltett, midőn Plater gróf már is oly újabb tények constatálásával lép elő, me­lyek a lehető legcompromittálóbbak Oroszországra nézve, s melyek még erősebb bizonyítékai az orosz kormány azon világos törekvésének, hogy a lengyel nemzetiséget, s a katholikus vallást megsemmisítve, egy nyelvet s egy vallást akar teremteni birodalmá­ban, mit sem törődve a lelkiismereti szabadság, s a nemzetiségi türelem elveivel s csupán egy czélt tartva szemei előtt: a teljes absolutismust. Plater gróf emez újabb részleteket a lengyel vallási üldöztetésekről egy jelentése előtt közli, mely a Szibériába vagy Oroszország belsejébe száműzött katholikus papok segélyezésére küldött pénzössze­gekről szól, s mely szerint 1875. óta, tehát két év alatt, már 69.927 frank és 39 cent. gyűlt össze e czél­­ra. Francziaországból, Németországból, Svájczból, Olaszországból, sőt még Amerikából is küldenek könyöradományokat a moszkovita düh ezen sze­­­rencsétlen áldozatai számára, kik a legnagyobb nyomorral küzdenek, s kiktől még ezen segély­pénzeket is igyekszik visszatartani az orosz kormány, úgy hogy csak a legnagyobb leleményességgel, s a legnagyobb veszélyek közt juttathatók azok ke­zeikhez. Valóban megrendítők az állapotok Oroszország­ban, különösen annak lengyel és lithván tartományai­ban, a mint azokat Plater gróf festi. A latin egyház rendszeres deconstruciója, mely csak természetes s rég előre látott következménye a görög egyesült egy­ház teljes megsemmisítésének, ijesztő s az egész műveit világ figyelmét felkeltő mérvekben terjed. A kormány teli marokkal hinti a corruptio magvait az iskolákba és papnöveldékbe, a katholikus káték tanítását vagy be­tiltja, vagy szakadár kátékkal helyettesítteti, az orosz nyelvet, erőszakkal hozza be a szertartásokba, a zár­dákat és templomokat bezáratja, rozzant zárdák és egyházak kijavítását­ nem engedi meg, a papokat egymásután száműzi s a katholikusokat rendszeresen üldözi, hogy azokat hitök elhagyására kényszerítse, így Podolia lakossága, mely a legborzasztóbb üldöz­tetések daczára is hű maradt az egyházhoz, anyagi­lag teljesen tönkretétetett a roppant adókkal, rend­kívüli járulékokkal, pénzbüntetésekkel s a katonák ezreivel, kiket a lakosság nyakán, ennek rovására tart az orosz kormány. Ezen romlás átterjedt Lith­­vániába is, a­hol már katholikus ember földbirtokot nem is szerezhet, annál kevésbbé viselhet hivatalt. 1877-ben Lithvánia, Podolia, Volhynia és Uk­­rajna tartományok lakosságától ötödfél millió frankot zsarolt ki az orosz kormány 143 új orosz templom építésére, melyeket merőben katholikusoktól lakott területen emeltetett­. A pinski kormányzó e város lelkészének megparancsolá, hogy az evangéliumot orosz nyelven olvassa, mit azonban ez megtagadott : jutalma bizonyára száműzetés leend ; prédikálnia a kormányzó rendelete folytán már most sem szabad. Samogitiában egy az orosz kormány által

Next