Pesti Napló, 1878. április (29. évfolyam, 81-105. szám)
1878-04-11 / 89. szám
89. szám. Szerkesztési irodái Barátok-tere, Athenaeum- épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, csütörtök, ápril 11 1878. 29. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai küclönküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 3 pesti IS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1878-diki, 29-dik évfolyamára. Előfizetési árak: Évnegyedre..........................................6 frt Félévre.................................................12 » Egy hónapja..........................................2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pest Napló kiadó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Budapest, ápril 10. Az ellenzékek egyesülése közeledik a megvalósuláshoz. Egy nagy szükség követelménye az, hogy ne legyenek az erők szétforgácsolva, hogy legyen az oppositiónak reális alapja, hogy ne legyen Tisza Kálmánnak többé monopóliuma uralkodni a parliament és Magyarország felett. Nagy és egységes ellenzéki párt képzése, kormányképes oppositió létesítése a czél, mely után törekedtek a férfiak, kik ez egyesülést előkészíték, előmunkálatait végezték. E czél igazsága dominálta mindnyáját. Ha e czél eltévesztetik, az önkényuralom megmarad, sőt megszilárdul. Ki ezt nem akarja, az üdvözölni fogja a mozgalmat és sikert kivánni a törekvésnek, melytől a Tisza-regime hívei és szószólói máris sápadoznak. Pedig övék a hatalom, övék a többség, csak az igazság— az már elhagyta őket. A programmjavaslat, melyet csak kivonatosan ismerünk és közölhettünk, mindenkit meg fog győzni arról, hogy itt nem heterogén elemek ideiglenes szövetkezése, hanem állandó országos párt alakítása elvi alapokon terveztetik. Vezérelve a magyar államiság és a nemzeti haladás. Czélja, a közjogi kapcsolat sértetlen fenntartása mellett Magyarország emancipációja Ausztriától mindazokban, melyek a magyar államot jogosan megilletik, és melyek nélkül sem a nép jóléte, sem a politikai fejlődés nem képzelhető. Nem feledhette ki e programra a külügyi helyzetet, mert visszaszerezni kívánja a magyar parlament jogos befolyását a külügyek vezetésére. De czélja egyszersmind a belügyi reform. A közgazdasági reform mindenek előtt, hogy szabaduljunk a nyomortól; a jogügyi reform azután, hogy jogállammá legyünk valahára; a nevelésügyi reform továbbá, hogy nemzeti és kulturállammá lehessünk jövendőre ; a közigazgatási reform végre, melyet Tisza Kálmán szabályozott és keresztülvitt ugyan hat évre, de roszul s mely ellen a közigazgatási bíróságokban correctivumot kell alkalmazni, az állampolgárok jogainak védelmére a hivatalos visszaélések ellen. Oly kormánynyal szemben, mint a Tisza-minisztérium, a polgárok egyéni szabadsága és politikai jogai felett is őrködnie kell az ellenzéknek. Ez az új programm tartalma és rövid magyarázata. Nem jelszavak után indul az, mint a szabadelvű vagy conservativ nevek, hanem elveket vall és eszméket tűz ki. Czélja a kormány hatályos ellenőrzése, míg kisebbség marad; a kormány átvétele és elveinek megvalósítása, ha többségre jut. Ezért nem ígér e programm eget és földet, mint tette volt Tisza Kálmán, ki minden jót ígért és minden ígéretét megszegte. Az országgyűlési pártoktól függ, hogy ezen programm alapján erős ellenzék létesüljön ; a nemzettől függ, hogy többségre jusson. Mit fognak tenni a képviselő urak, hogy fogja a nemzet az új pártot felkarolni, ma még nem tudhatjuk. Magának tulajdonítsa mindkettő, ha lanyhaság vagy pártos szenvedélyből a Tisza régimét s a reactió uralkodását megörökíti. Ma az ellenzéki pártok csak tanakodtak a javaslat felett, határozni ezentúl fognak, ha a netalán felmerülő differenciák s a mindenesetre felmerülő nehézségek elháríttattak. Kívánjuk, hogy a kísérlet sikerüljön, mert ha nem sikerült ellenzékek felett pálczát kell törnie a szanítdulást váró közönségnek, s nem marad egyéb választás, mint a szélsőbal radicalizmusa, vagy a kormánypárt szolgálata. A tisztes és tekintélyes ellenzékre oly hivatás vár, hogy lehetetlennek tartjuk, miszerint ellenzéki képviselők azt fel ne ismerjék. A Pesti Napló tstrczája. A Merlun-ünnep. Konstantinápoly, mart. végén. Az, aki a törökök jellemsajátságait és gondolkodásmódjukat figyelemmel tanulmányozza, abból, hogy miként ülik meg a hívők fiai vallási ünnepeiket, csaldatlanul következtethet hangulatukra. Épen ezért az, ki eddig még nem tudta volna, hogy a mohamedánokra nagyon rosz napok járnak, ezt megláthatja a Mevlud-ünnep megünnepléséből. Az islam egyházi évében előforduló hét szent éjszaka között a Laelettul-kader, a titkok éjjele mellett a mart. 16-ikára eső Mevlud, a próféta névnapja bizonyára legkiválóbb helyet foglalja el. A tofanei ütegek és a bosporusi ágyuk dörrenése, melynek óriási visszhangja megreszketteti az ablakokat Peruban, hirdette a megelőző szombat estén e nagy ünnep beálltát, mely korábbi években az islam fővárosának mohamedán városrészeiben a legnagyobb vigalommal ünnepeltetett meg. De most nem adott visszhangot az ágyuk döreje a mohamedánok szívében. Stambul néma és örömtelen volt, mint más közönséges köznapon. Egy török barátom kíséretében bejártam Stambul félreeső utczáit, melyekben a múlt évben élvezettel néztem az egész éjszakán át a fesztelen mulatságot s a nép megkapó örömét. Mily szomorú különbség! A múlt évben mindenütt a nappalnál világosabb volt az utczán: a kávéházak tömve voltak néppel, víg zene és dal hangzott mindenünnen, rögtönző poéták járták be a mulatóhelyeket, az utczák telve voltak mulató, derült kedvű néppel, fátyolba burkolt asszonyokkal, kik tüzes pillantásokat vetettek a mellettük elmenőkre. Mindenütt vigalom és túláradó öröm! Most kihaltak, üresek, zajtalanok az utczák, melyekben félelmesen visszhangzanak az ember léptei ; elhagyatottak a kávéházak, melyek egyes zugaiban néhány ember elégedetlenül beszél egymással, időről-időre egy-egy tapit-őrjárat zavarja meg csak az egyhangúságot csörgő kardokkal. Egy-egy feketébe öltözött alak suhan el lámpával a sötét házak előtt, mint a lidérczfény, eltűnve a távoli homályban. Ilyen volt a Mevlud-ünnep 1295. Rebi-ul-Evvel 12-ikén. A nép részint, mert nem tehette pénzhiányból, részint mert nem voltkedve, tartózkodott e nap zajos megünneplésétől. Ösztönszerüleg került minden zajt, s a szeretett ünnep ezúttal szomorú volt. Még a középületeket sem világították ki, pedig ez ily alkalmakkor ezelőtt szokás volt; csak a mecsetek voltak kivilágítva, s a karcsú minaretek között szines lampionok hosszú sorát lengette az éjjeli szellő. Elhagytam e kihalt városrészt, mely engem oly fájdalmasan emlékeztetett vissza a múlt év örömeire s visszamentem Peruba. Útközben világot láttam egyik barátom, A. effendi, egy derék ulema szobájában. E barátom Stambulban egy magasabb tanoda igazgagatója. Rávertem a kapura a hatalmas fakalapácsot, hogy öregemnek boldog ünnepeket kívánjak. Hosszú parlamentirozás után bebocsátott Sadik aga, a ház hű őre s hideg arcza, melylyel fogadott, csak akkor melegedett ismét fel, midőn megmagyaráztam, miért akarom az öreg igazgatót meglátogatni. Ekkor barátságosan hunyorgatott szemével, tetszéssel nézett fejemre, — azt hitte renegát vagyok, vagy az leszek, és a meredek lépcsőn felvezetett az öreg hadsi szobájába. Elmondtam neki, hogy csodálkozom, mily csendeden üli meg a főváros e napot. — »De gyémántom! felelt az öreg, és te ezen még csodálkozol ? Miként örülhetnénk mi még ? Nem-e a megaláztatás legocsmányabb fertőjébe sülyedtünk. Nyomor uraló köztünk és körülöttünk, hadseregeink meg vannak verve, legszebb tartományainkat elvesztettük, az ellenség fővárosunk előtt áll, és mi magunk koldusbotra jutottunk. Kétszáz év óta hanyatlik a mi hatalmas birodalmunk. Nem sokára el fog egészen pusztulni. Allah elhatározta megrontásunkat!« Sokáig elbeszélgettem vele, rég elmúlt éjfél, mire Stambulból hazaérkeztem.Peruban egészen más élet volt. A korcsmákból poharak csengése és zene hangzott. A café ehantan tantokban leányok játszototak és énekeltek, a Concordia színházban bortól be- :ült orosz tisztek ittak pezsgőt, miközben elkopott marseilli tánczosnők mutogatták elvirágzott szépségeiket. Mily ellentét! Ott egy haldokló nép, mely meg- s merevülve, mozdulatlanul várja az elkerülhetlennek látszó halált; itt a győző ülorgiákat. Ott a haldokló Törökország, itt a Russia triumphans ! Vasárnap reggel néztem végig a Mevludün- i nép második felvonását. A nagyúr egész polgári és katonai udvara kíséretében vonult a dolina-bagdsei mecsetbe, melynek előudvarában a Seik ül izlam, az ulemák főbbjei, a miniszterek és a legfőbb államhivatalnokok fogadták. A nagyúr e mecsetben hallgatja végig a próféta életének elmondását. Az utcza két oldalán cserkeszek, tüzérek, császári udvari csapatok és a polgárőrség képeztek sorfalat. A bevonulás ezúttal,sem nélkülözte külsőleg legalább a szokott fényt. Értékes fegyverek villogtak, gazdagon ékített rendjelek tündököltek a reggeli nap fényében. De e pompával mily kirívó ellentétben állott az a kiéhezett arczú, elrongyollott, halálsápadt menekülőkből álló beláthatatlan néptömeg, mely azért jött ide, hogy egyszer életében lássa az isten árnyékát e földön. Nagy tömegben állottak e szerencsétlenek az utcza két oldalán ; meglátszott rajtuk, hogy elvesztettek mindent, mivel e földön bírtak. Szomorúan nézett végig a fiatal uralkodó mélabús szeme e szerencsétleneken , egyszerű kék tiszti egyenruhában lépdelt nagyon fényes kísérete közepette. És ahova szemét vetette, felhangzott az örömteljes felkiáltás : Allah áldása a padisahon ! Igen áldás reád, te jó, derék nép! Mivé lehettél volna te hozzád méltó vezetők mellett! Budapest, ápril 10. (Az ellenzékek egyesítésére) tervezett programm, melynek főbb pontjait esti lapunk közölte, ma mind a független szabadelvű párt, mind a szélső jobboldal értekezletén előterjesztetett. A két párt tagjai tudomásul vették a javaslatot, s a felett holnap fognak érdemlegesen határozni. (Az országgyűlés mindkét házának jegyzői kara) ma d. u. 5 órakor Ghyczy Kálmán elnöklete alatt tartott ülésben, melyben Csemegi államtitkár és Pauler Tivadar volt előadó is résztvettek, összehasonlította a büntető törvénykönyvnek a két ház által megállapított szövegét. Az e módon végleg hitelessé vált, nagy terjedelmű törvény ezután hivatalos másolás alá fog kerülni, melynek befejeztével ő Felsége elé szentesítés végett fog felterjesztetni, s így kilátás van arra, hogy e nagyfontosságú törvénynek kihirdetése az ülésszak második felében fog a két házban megtörténhetni. (A főrendiház ma d. u. 1 órakor tartott ülésében Tombor Iván, a képviselőház jegyzője közölte azon üzenetet, mely szerint a képviselőház a főrendiház módosításait a büntetőtörvénykönyvet illetőleg elfogadta. Elnök Maláth György kijelenti, hogy örvendetes tudomásul szolgál, hogy e korszakot alkotó mű szentesítés alá terjeszthető. A fölterjesztendő hiteles szöveg ma d. u. fog megállapíttatni. (A kormánypárt bomlása.) A Hon jelenti : A szabadelvű párttól a kiegyezés kérdésében újabban elvált képviselők közül tizenhét Gorove Istvánhoz, a szabadelvű kör elnökéhez, collectiv levelet intézett, melyben a körből való kilépésüket bejelentik ; ezt a kör elnöke a legközelebbi conferentia alkalmával be fogja jelenteni. Minthogy Hédervári Khuen és Bethen András grófok már előbb kiléptek a körből, így az újabban kiléptek összes száma: 19. (Az osztrák quo ta-d e p u t á t i o) tegnapi ülésében, melyen Auersperg és Preuis miniszterek vettek részt, arról tanácskozott, hogy mikép kezdje meg a magyar küldöttséggel az alkudozásokat a 80 milliós adósságról. Elhatározta, hogy a magyar küldöttséghez nuntiumot intéz, melyben még egyszer kifejti az osztrák jogi szempontot a 80 milliós adósság kérdésében, de egyúttal kifejti, hogy hajlandó közös conferentiákra és ilyenekre meghívja a magyarokat. A nuntium szerkesztésével Herbst bizatott meg,ki holnap már előterjeszti munkálatát, mely aztán azonnal átküldetik a magyaroknak. A magyar küldöttség mai ülésének határozataitól, az osztrák üzenetre adandó válaszától függ, hogy a közös conferentiák még e hét folyamán megkezdődhetnek-e. Azt, hogy a quotatárgyalásokba más kiegyezési kérdések is bevonassanak, a P. Lloyd bécsi távirata szerint senki sem pendítette meg. (?) (A kárpáti szorosok megvédése.) A Times bukaresti levelezője leírja, hogy az orosz csapatok mily állásokat kezdenek megszállni határaink mentében és milyen volna a stratégiai helyzet, ha monarchiánk és Oroszország közt háború ütne ki. A következőket írja: A Bolgárországban, Romániában és Oroszország délnyugati részeiben elhelyezett csapatok több stratégiai fontosságú helyen foglalnak állást és szerződések köttettek az ezen pontokhoz szállítandó élelmiszerekre. E positiók legnevezetesebbje Pitesti, mely dominálja a kimpolungi és Vöröstorony-szorosok kijárásait és a Ploiestiben a brassói szorost védő hadtesttel együttműködve, fedez minden tüzérség által is használható kijárást magyar területről Romániába. A vöröstoronyi és brassói szorosok a legjárhatóbbak, noha a természetes védelmi vonalak értékébe vetett bizalom nagyon megrendülhetett, mióta Gurko és Skobeleff fordrozták az Etropol- és Trojan-szorosokat. Orosz csapatok Bukaresten át máris a Kárpátok felé vonulnak és szerződések köttettek Pitestibe szállítandó élelmiszerekre. Pitesti a Galacz-Turnu-Serevini vasút mentében fekszik és így vasúton igen könnyen élelmezhető. Az Olt folyó képezi nyugaton a természetes védelmi vonalat; jobb felül a Kárpátokra támaszkodik, balfelül a Dunára, melyet az Olt folyó torkolatával szemben fekvő nikápolyi vár védelmez. Az Olt folyó balpartja védelmi czélokra igen alkalmas. A Dunától délen a védelmi vonal Plevnán és Lovcsán át a Balkán felé húzódik ; előtte Widdin vára fekszik. Levelező úgy értesült,hogy Widdin mellett torpedókat sülyesztettek a Dunába, melyek a gőzhajóknak csak igen szűk utat engednek. Ezen vonal mögött a második védelmi vonal összekapcsolja Galatzot, Silistrát, Ruscsukot, Bielát, Tirnovát a Balkánnal és fedezi az utat Küsztendsébe, Várnába és Burgaszba; ezen kikötőkből kapja a törökországi orosz hadsereg élelmi szállítmányait, ha a san stefanói szerződésből újabb ellenségeskedések erednének. Az orosz positió igen erős volna, ha a kormány a hadsereget harczkész állapotban tudja tartani. A Gácsországból Oroszországba betörő hadsereg jobb szárnya a moldvaországi orosz sereg támadásának volna kitéve és roppant távolságra kellene nyomulnia, amig az orosz terület valamely fontos pontjához érne. Az osztrák-magyar hadsereg, mely Szerbián át nyomulna Ruméliába, balszárnyán ki volna téve a nyugat bolgárországi orosz csapatok támadásának, a Duna mentében pedig jól megerődített positiók állanák útját. Megemlítendő még, hogy a Labacznál összpontosított szerb Drina-hadtest parancsot kapott, hogy 8 zászlóaljat, három üteget és két lovasszázadot küldjön a Jávor hadsereghez, mely a Drina és Száva torkolata mellett foglalna állást. Különben a kárpáti szorosok irányában előnyomuló csapatok egyelőre csak előőrségek, melyeknek hivatása előkészíteni a tért nagyobb hadtestek részére, de a szállítókkal kötött legújabb szerződések egy pontjában fennhagyatik az orosz kormánynak a jog, hogy 15 napi felmondással hatályon kívül helyezheti a szerződéseket. Előkelő oroszok azt mondták Bukarestben a levelezőnek, hogy a császár nagyon akarja a háborút Angolországgal, de ezt levelező irányzatos híresztelésnek tartja. (Ausztria-Magyarország »megjegyzései« a san stefanoi békére.) A Bohemia félhivatalos bécsi levelezője elmondja, hogy ápril 6-án Pétervárott átadatott Ferencz József király ő Felsége sajátkezű levele a czárnak. Egyidejűleg Langenau báró átadta a bécsi cabinet megjegyzéseit a san stefanói szerződésre vonatkozólag. Levelező tiltakozik azon föltevés ellen, hogy a »megjegyzések« valami lealázót tartalmaznának Oroszországra. Csak helyén van, ha Andrássy gróf arra emlékezteti az orosz politikusokat, hogy a háború előtt kijelentették, hogy nem akarnak egyebet, mint Bulgária önkormányzatát, s hogy e czél elérése után azonnal visszamennek a Dunán. Az is helyén van, ha Andrássy gróf ez ígéretre azon hozzátevéssel emlékezteti az oroszokat, hogy Ausztria csakis ez ígéret fejében határozta el magát a semlegességre. Levelező azután így folytatja: Elsősorban mindig arról lesz szó, hogy Bulgária szervezetének terve akképen módosíttassék, hogy az új állam kezdettől fogva orosz vazallusi állam jelemnével ne bírjon. Meg kell tehát egyezni, hogy a két évi orosz occupátió egy évre szállíttassák le, hogy az 50.000 főnyi occupátió sereg helyett annak csak mindegy fele maradjon ott , hogy az egyoldalú orosz bizottság helyét európai bizottság foglalja el. Továbbá Szerbia és Montenegró határaira nézve is szükséges módosítás. Aligha van a bécsi kormánynak szándékában a két fejedelemséget megrövidíteni, de határaikat másképen kell megállapítani. Szerbia például Bulgária felé dúsan kártalanítható, de a Herczegovina felé a közlekedésnek Serajevóból Salonik irányában, mint az Aegyei tengerig menő kereskedelmi útnak szabadnak kell maradnia. Ami Montenegrót illeti, mint eddig most is az a nézet az irányadó, hogy Montenegrónak tengeri kikötőt adni annyit jelent, mint Oroszországnak kikötőt nyitni az Adriai tengeren s ezért jogosultnak látszik, ha az Adria parti államai ilyen változást az ő érdekükben levőnek nem tartanának. Ezenkívül a megegyezésnek ki kellene terjeszkednie a görög elem védelmére s különösen arra,hogy a görögöket s a bolgárokat művelődés tekintetében meghaladó népfajok a török igát ne bolgár-szláv igával cseréljék föl, mi csak gúny lenne az úgynevezett felszabadításra. Gorcsakoff jegyzéke: — april 10. Az angolok megszavazták a mozgósítást, a főrendek egyhangúlag, az alsóház háromszáz tizenkilenc, szóval hatvannégy ellenében. Egy lépéssel ismét közelebb vagyunk a háborúhoz. Gorcsakoff is elküldte feleletét Salisbury jegyzékére, s immár gr. Andrássy is meg fogja kapni a választ Ignatieff által bejelentett követeléseire. Ez a második lépés a kérdés fejlesztésében. Még kilencz nap hiányzik ápril tizenkilenczedikéhez, mely napra az angol tartalék berendeltetett, ez idő alatt szélcsend uralkodik. Még nincs kimerítve a diplomatiai tárgyalás és a miniszterek az egyetértés és a békés megoldás lehetetlenségének kiderítéséig közvetítő projectumokkal és a háború elhárításának kísérleteivel töltik idejüket, hiú reményekkel ámítván önmagukat és a népeket. Ez minden háború előtt igy szokott lenni. De e mellett az oroszok csapatokat küldenek Viddinbe és átveszik e dunai várat, az oláhoktól, s elsánczolják magukat San Stefanóban, hogy tarthassák hadállásaikat az angolok ellen. Beszélnek békéről, de készülnek a háborúra. A világ pár nap óta igen megnyugodott. Miért, maga se tudja. Derby lemondásának és Salisbury jegyzékének hatása elhalványult, a bécsi hangulat is Ignatieff távozása után visszaesett megszokott nihilizmusába, a tőzsdék is megjavultak, s a békesóvár népek újra békét remélnek. De micsoda alapon? Történt valami lényeges változás a helyzetben? Nem történt. Minden úgy van, mint volt azelőtt: Oroszország elfoglalva tartja Törökországot s egyáltalán nem mondott le a san stefanoi békekötés követelményeiről. Intra dominium van és megerősíti magát benne. A békekilátások pedig Salisbury jegyzéke, Beaconsfield beszéde s az angol parliament szavazata után csak az esetben volnának igazolva, ha Oroszország a san stefanoi békét feladná és Törökországból visszavonulna. Mert hogy Anglia engedjen s ne Oroszország, azt feltenni ma már alig lehet. Hát fog-e visszavonulni Oroszország? Gorcsakoff jegyzéke óvatos, kitérő, mondhatni engesztelékeny, de lényeges engedményeket nem tartalmaz. Felel Salisburynak, azaz kifogásolja állításait; iparkodik Angliát és Európát Oroszország szándékai iránt megnyugtatni, azaz félrevezetni; concedálja, hogy az új Bulgária határait módosítani lehet és késznek nyilatkozik az occupátió idejét megrövidíteni, ennyi a pozitív ígéret, de hogy ezzel Angolország beérje, bajos elhinni, hogy Bessarábia és Batum birtokáról s Bulgária határáról a Feketetenger mentén Oroszország nem hajlandó lemondani, a jegyzékből kiolvasható ; végre Gorcsakoff kérdésképen positív javaslatot kér Salisburytól, hogy mint véli ő a san stefanói szerződést módosítandónak s e capitosus kérdést nyilván azért intézi, hogy zavarba hozza Angliát és reá hárítsa a háborúért a felelősséget. De ezen jegyzékből azt kiolvasni, hogy Oroszország lemond a tavalyi hadjárat eredményeiről, épen nem lehet azt következtetni, hogy Oroszország meghátrál Európa előtt, merész állítás volna, és azt hinni, hogy e jegyzék a békét biztosítja, nincs indokolva. E jegyzék csak temporisál, sima, mert számít az európai hatalmak kölcsönös féltékenységére és határozatlanságára; békés, mert isolálni szeretné Angliát s kerülni óhajtja a háborút, ha lehet anélkül, hogy a san stefanói béke vívmányait Oroszország feladni kényteleníttessék. Bécsben és Budapesten még mindig congressusról álmodoznak az emberek, de ez csak privát passió, sem Gorcsakoff nem tér arra vissza, sem az angol miniszterek nem törekesznek rá. Lényegesebb momentum ennél a jelen helyzetben azon fordulat, hogy az olasz alsóház külügyi vitájában erős áramlat mutatkozott egy angol-olasz-osztrák-magyar szövetségre Oroszország ellen. Ez is Anglia műve. De Corti gróf, az olasz külügyminiszter, oly óvatosan nyilatkozott, hogy tájékozást az olasz kormány magatartásáról nem nyerhettünk. Úgy látszik, nincs velünk tisztában s nem bízik államférfiaink politikájában. Oly állam, mely mindenáron csak békét akar, melynek külpolitikáját Berlinben csinálják, s mely maga sincs tisztában magával a követendő politikára nézve, nem kelt bizodalmat és nehezen nyer szövetségeseket. Derby megmondotta az angol felsőházban, hogy Anglia háború esetén sem számíthat bizton Ausztria-Magyarország szövetségére , ámbár a magyar miniszterek idehaza másként beszélnek, a jövő fogja megmutatni, nem-e Derbynek volt igaza, mikor ellenünk nyilvános panaszt emelt. De a helyzet kulcsa most is nem az angol parliamentben, nem Gorcsakoff válaszjegyzékében, nem Olaszország aggodalmaiban, nem is Bécs határozatlanságában fekszik, hanem Bismarck közvetítési kísérleteiben. A német cancellár látszólag megtesz mindent, Plater gróf legujabb leleplezései a vallási állapotokról Oroszországban. (Oeuvre d’assistance des prétres polonais exilés en Sibérie et dans l’intérieur de la Russie. Compte-rendu du 15. Février 1878. Par le Oomte Ladislas Plater). Alig hangzott el hír a szakításról a szentszék s az orosz kormány között azon üldözés miatt, melyet ez a lengyel katholikusok ellen rendszeresen folytat nemzetiségek és vallásuk megsemmisítése czéljából, s alig ocsúdott fel az európai sajtó a borzalom azon érzetéből, melyet törökországi osztrák-magyar alattvalók kivégeztetése muszka parancsnokok által az egész civilizált világban keltett, midőn Plater gróf már is oly újabb tények constatálásával lép elő, melyek a lehető legcompromittálóbbak Oroszországra nézve, s melyek még erősebb bizonyítékai az orosz kormány azon világos törekvésének, hogy a lengyel nemzetiséget, s a katholikus vallást megsemmisítve, egy nyelvet s egy vallást akar teremteni birodalmában, mit sem törődve a lelkiismereti szabadság, s a nemzetiségi türelem elveivel s csupán egy czélt tartva szemei előtt: a teljes absolutismust. Plater gróf emez újabb részleteket a lengyel vallási üldöztetésekről egy jelentése előtt közli, mely a Szibériába vagy Oroszország belsejébe száműzött katholikus papok segélyezésére küldött pénzösszegekről szól, s mely szerint 1875. óta, tehát két év alatt, már 69.927 frank és 39 cent. gyűlt össze e czélra. Francziaországból, Németországból, Svájczból, Olaszországból, sőt még Amerikából is küldenek könyöradományokat a moszkovita düh ezen szerencsétlen áldozatai számára, kik a legnagyobb nyomorral küzdenek, s kiktől még ezen segélypénzeket is igyekszik visszatartani az orosz kormány, úgy hogy csak a legnagyobb leleményességgel, s a legnagyobb veszélyek közt juttathatók azok kezeikhez. Valóban megrendítők az állapotok Oroszországban, különösen annak lengyel és lithván tartományaiban, a mint azokat Plater gróf festi. A latin egyház rendszeres deconstruciója, mely csak természetes s rég előre látott következménye a görög egyesült egyház teljes megsemmisítésének, ijesztő s az egész műveit világ figyelmét felkeltő mérvekben terjed. A kormány teli marokkal hinti a corruptio magvait az iskolákba és papnöveldékbe, a katholikus káték tanítását vagy betiltja, vagy szakadár kátékkal helyettesítteti, az orosz nyelvet, erőszakkal hozza be a szertartásokba, a zárdákat és templomokat bezáratja, rozzant zárdák és egyházak kijavítását nem engedi meg, a papokat egymásután száműzi s a katholikusokat rendszeresen üldözi, hogy azokat hitök elhagyására kényszerítse, így Podolia lakossága, mely a legborzasztóbb üldöztetések daczára is hű maradt az egyházhoz, anyagilag teljesen tönkretétetett a roppant adókkal, rendkívüli járulékokkal, pénzbüntetésekkel s a katonák ezreivel, kiket a lakosság nyakán, ennek rovására tart az orosz kormány. Ezen romlás átterjedt Lithvániába is, ahol már katholikus ember földbirtokot nem is szerezhet, annál kevésbbé viselhet hivatalt. 1877-ben Lithvánia, Podolia, Volhynia és Ukrajna tartományok lakosságától ötödfél millió frankot zsarolt ki az orosz kormány 143 új orosz templom építésére, melyeket merőben katholikusoktól lakott területen emeltetett. A pinski kormányzó e város lelkészének megparancsolá, hogy az evangéliumot orosz nyelven olvassa, mit azonban ez megtagadott : jutalma bizonyára száműzetés leend ; prédikálnia a kormányzó rendelete folytán már most sem szabad. Samogitiában egy az orosz kormány által