Pesti Napló, 1878. augusztus (29. évfolyam, 186-210. szám)
1878-08-02 / 187. szám
187. szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Iíradó-hivatal : Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, péntek, augusztus 2.1878. REGGELI KIADÁS. 29. évi folyam, díjfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 írt. — 3 hónapra 6 írt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti VS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1878-diki, 29-dik évfolyamára. Előfizetési árak: Egy hónapra.............................. 3 frt Évnegyedre ...... 6 » Öt hónapra....................................10 „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala Budapest, aug. 1. Azt mondotta Tisza Kálmán Debreczenben, hogy Törökország beleegyezésével vonulunk Boszniába. Bevonultunk Törökország tiltakozása daczára. Igazat mondott Tisza Kálmán? Azt mondotta Tisza Kálmán az országgyűlésen, nagy dicsekedve, hogy a békét fenntartotta, megóvta. Lázadás van Boszniában s a herczegovinai hegyekben fölkelő bandák emelik a fegyvert, s ezredeink mennek foglalni, hódítani. A ki ellentáll, megölik, börtönbe vetik : ez a békesség ? A kik ott küzdenek török felkelők jogért, hitért, hazáért, küzdenek reménytelenül, maguknak, családjuknak vesztére, halálára. Nem mondhatjuk, hogy azok lázadók, mert nekünk nincs jogczimünk földjüket elfoglalni; a mi királyunk nem az ő fejedelmük, a mi törvényünk nem az ő törvényük, a mi lobogónk nem az ő lobogójuk, nem viseltünk mi a szultánnal háborút, nem fogtuk mi el Osman pasát, nem kötöttünk mi a portával békét, ajándékba sem adta nekünk a padisah két tartományát, jutalmul sem adta nekünk népét teljesített szolgálatokért . Ígéretet se tettünk neki jövendőre, hogy szövetségesei leszünk és országát meg fogjuk oltalmazni oroszok, ráczok és görögök ellen; nem is uratlan földet veszünk birtokba : ez a föld másé, ahhoz nekünk semmi jogunk ! Hanem Tisza Kálmán Debreczenben az európai mandátumra hivatkozott, melyet Berlinben kaptunk. Az a mandátum nem adhatja ide nekünk, ami a másé, nem is szól az a mandátum a szuverainitási jogokról, hogy ki legyen uralkodó Boszniában és Herczegovinában; az a mandátum egy megbízás, nem pedig jogátruházás és az a mandátum kiköti, hogy mi előbb egyezzünk ki Törökországgal annak foganatjára nézve. De mi nem egyeztünk ki, mi betörtünk Boszniába; mi nem rendet viszünk oda, hanem elnyomást, nem békét, de háborút. Magunk akartuk ezt így : Boszniát elfoglalni volt politikánk czélja kezdettől fogva ; nem a helyzet kényszere, nem az idők változása, az események forgása idézte elő a bosnyák hadjáratot, hanem a miniszterek terve; azt a mandátumot is azért kaptuk, mert magunk kértük. Reichstädt előtt és Reichstädt óta el volt határozva, hogy mi Boszniát annedtálni fogjuk és ezen czélért feladtuk Törökországot, visszautasítottuk az angol szövetséget, átengedtük Bessarábiát és Bulgáriát Oroszországnak. De Tisza Kálmán a házban tagadta, hogy a kormány szándéka Boszniát elfoglalni. És mikor a nemzet felzúgott és követelte, hogy az a nagy közös hadsereg megmozduljon és védje meg monarchiánk fenyegetett érdekeit, mit mondott akkor Tisza Kálmán ? Biztatta a nemzetet nyilvános ülésekben nem egyszer, de sokszor, hogy érdekei meg lesznek védve békés uton, csak várjuk a végét. Bevártuk a végét és ez nekünk nem hozott vigasztalást: minden nagy állami és gazdasági érdekeinket feladtuk, nemzetünket veszélyekbe döntöttük, szövetségeket nem szereztünk s az egyetlen pozitiv eredmény monarchiánkra a sokat áhított congressusról — Bosznia occupatiója. Dicsérte Tisza Kálmán keleti politikáját, hogy sem egy embert nem vesztettünk, sem egy garast nem költöttünk. Ezt mondta. És igazán összefont karokkal néztük három évig a keleti háborút és mikor a szikrát eltaposhattuk volna, lánggá szítottuk, és mikor ellenségeinket legyőzhettük volna, győzelemre segítettük. Hanem most, mikor Törökországnak vége, mikor az orosz hadtestek megszállva tartják Bulgáriát és Ruméliát, mikor a szerbek nagy és független állam lettek s a délszláv propaganda ellenünk szítja a lázadást, most megyünk aétióba, seregeink átlépték a határt, ezredeink betörtek Törökországba, nem hogy érdekeinket oltalmazzák, hanem hogy érdekeink ellen szláv tartományokat kebelezzenek a monarchiába; nemhogy a nemzetek szabadságáért küzdjenek, hanem hogy katonai rabigát vessenek vad szabadsághoz szokott népfajok nyakára; nem, hogy nagy politikai czélokat kövessenek, hanem hogy nagy bonyodalmakba vezessék szegény hazánkat , és ime, igy lett félrevezetve a magyar közvélemény s igy bizonyult hamisnak Tisza Kálmán beszéde, hogy nem áldozunk egy embert és egy garast. Százezer honfi követte a parancsot s ment a kopár, elpusztult vidékre életét koczkáztatni, fáradságban, nélkülözésben, hadviselésben. Milliók özöne adatott ki nemzetellenes czélok keresztülvitelére. És ez csak a kezdet. Azokat a tartományokat — bármi sors várjon reájok — katonailag megszállva fog kelleni tartani évtizedekig; meg fog kelleni őket hódítani ma mohamedán tulajdonosaik önvédelmétől; védelmezni fog kelleni őket a szerbek és montenegróiak nyílt és alattomos támadásai ellen; részt fog kelleni vennünk a Balkán-félsziget minden háborúságaiban, mert ráléptünk a lejtőre, mely minket tesz a keleti kérdés örököseivé. így óvta meg kormányunk a békét, így nem kerül nekünk Tisza Kálmán politikája ember áldozatba. És ha kiadtunk idáig 60 milliót, ki fogunk adni a télen 100 milliót és ki fogunk adni pár év alatt Boszniáért annyit, menynyibe egy nagy háború dicsősége nem kerül vala. Ez a kormány financzpolitikája: zsugorgatjuk idehaza a forintokat, megvonjuk a közgazdaságtól, a közművelődéstől, az igazságszolgáltatástól, a közigazgatástól, amire egy művelt nemzetnek szüksége van; szigorral hajtjuk be az adókat, fogyasztjuk a nemzeti tőkét, s költekezünk eszeveszetten Boszniáért. És azon politika, mely a nemzetet szavakban ekként ámította, alkotmányos tényezőinek meghallgatása nélkül igy cselekszik, mely a szavakkal játszik, hogy a nemzet érdekeit elárulja, — ezen politika minden eszközt megkísért, hogy a hatalom uralmát a maga részére biztosítsa. És a nemzet nagy része, noha szemei régen megnyíltak s a kormány szavahihetősége iránt kételyeket többé nem táplálhat, noha a kormánypolitikának erkölcstelenségét ép úgy kárhoztatja, mint sikertelenségét elitéli, reményvesztett közönynyel tekinti a dolgok folyását, ellenszegülés nélkül tűri a kormány és híveinek erőszakosságait; egykedvűen tekint jövőjébe, mintha nem is ő maga, hanem a balsors végzete intézné történelmét. Mikor még volt a nemzet kebelében hit, mikor még nem rontotta meg a hazaszeretet erkölcseit a visszaélés, nem régen volt, mikor a magyar még tiszta lélekkel tudott honáért lelkesülni, áldozni, tenni, képzelhetlen volt akkor, hogy jöhessen Magyarországon idő, mint a mai, midőn kicsinyes fondorlatok és zsarnoki hajlam kormányozhassák a nemzetet, nem jóra, de roszra és fásult közöny, egyéni érdekek és szándékos ámítás szövetkezzenek elaltatni a nemzetet, hogy lemondjon önvédelméről. Ám jöjjön, minek jönni kell! A vészes napok, melyeket ilyen kormánypolitika Magyarországra és a monarchiára hozni fognak, érkezzenek és találják a hatalomban azokat, kik a részért felelősek. Talán így akarta az isteni igazság hoszúállása, talán így akarta az isteni kegyelem, hogy ne mások lakóljanak a jelen kormány bűneiért. Úgy tűnik fel előttünk, mintha a leszámolás napja közelednék és fenyegetné azokat, kiket a múlt és a jelen felelőssége terhel. Valóban itten radicális dolgoknak kell történni, oly változásnak, mely elsodorja az egész hazug rendszert és embereit! ír-—- • .... ——— ......................................... ■ 1 ■»' 111 — 11 A Pesti Napló tárczája, Balaton-Füredről. (A Flóra- és Alma-bálók. — Tissot. — Kerkapoly a Verhovay népe között. — Kerkapoly di dala. — A czukorkák. — A szép asszonyok hazája.— Hol teremnek a szép nők ? — Egy legyezőt a vitorlához ! — A korlát. — Egy fiatal férj, kitől neje szívdobogást kap. — A bál. — jul. 29. A Flóra- és Anna-bál hetében régóta volt anynyi élénkség itt Balaton-Füreden, mint az idén. A sok panaszt és sopánkodást, mely e fürdő minden tárczaírójának életeleme, végre megcáfolta a vendégek váratlan szép száma. Aki fájlalta, hogy a magyar aristokratia elhanyagolja ez »első fényűzési fürdő«-t , örömét lelhette abban, hogy az idei sociétének teljesen méltó örömje is van, s még inkább abban, hogy e mágnás családok nem szigetelik el magukat, hanem mindenütt megjelennek — színházban, étteremben, táncteremben egyaránt. A fesztelenség, természetesen bizonyos határok között, ez egyszer nem erőszakolt s a fürdői társas életre igen jótékonyan hat. Az egyes osztályok érdmes tagok által vannak képviselve s igy nemcsak a születési, hanem a pénz- és szellemi aristokratia is megszállva tartja e kis »magyar tengermellék«-et. Csak a »politika« nem elég erős, erre nézve majdnem szélcsend uralkodik itt, nagy és irigylésre méltó ellentétben az ország más pontjaival. Emberemlékezet óta nem volt oly kevés képviselő B.Füreden, mint jelenleg, s aki meg is fordul itt, nem »fürdővendég« gyanánt jön, nem is pihenni száll meg, hanem azért, hogy »beszámoljon« s programmbeszédet tartson; e mellett azonban udvarol is, de csak korteskedésből; a sétatéren, szinházban, a tánczteremben is buzgón megjelenik, de nem élvvágyból, hanem azért, hogy visszaidézze szeretetreméltó alakját egy-egy választója s ennek családja emlékezetébe, ekkor igyekezvén pótolni három hoszszu év mulasztásait, mely alatt — elég sajnos ugyan, de — nem jelenhetett meg hivei körében. Szerencse aztán, ha az illető képviselő úr oly politikai egyén, kiről mindenki tudja, hogy derekasabban képviseli az illető kerületet az által, ha nem vesztegeti idejét holmi tüntetésre szánt látogatásokkal, midőn ennél fontosabb dolgokra is alig ér rá. Hanem e választási mozgalmak csak könnyed bárányfelhők a csönd és nyugalom egén; futólagos látvány a külföldi vendégek számára, kik még ilyesmit nem láttak. A legérdekesebb idegen kétségkívül Tissot volt, ki néhány nap alatt csakhamar az egyes körök szívesen látott tagja lön. Rokonszenves alak s ügyes társalgó, kinek társasága után férfiak, nők egyaránt vágyódtak. S a szellemes franczia iró szívesen is ismerkedett meg mindenkivel, mert czélja a tanulmányozás, a tapasztalatok szerzése. S mily könnyed, finom módon teszi ezt ! A szórakozás, az élvezet leple alatt mindent megfigyel, mindenből következtetést von, minden egyes párbeszédben, melyet hazánk viszonyai fölött valakivel folytat , az érdekes és jellemző adatok egész sorozatát találja. A múlt héten Kerkapoly beszámolós programmbeszédjét tartotta Füred faluban, melynek lakosai nagy részt Verhovay zászlajára esküdnek. A volt pénzügyminiszter hívei ennélfogva egy kis tüntetéstől tartottak s általában a kis »mozgalom« érdekesnek ígérkezett, nagy örömére Tissot-nak, ki erősen vágyódott egy magyar népszónok zajos fogadtatását látni s e czélból Jókaival Budapestre is szándékozott rándulni. Kerkapoly föllépése ennélfogva ép kapóra jött, s alkalma is nyílt, hogy érdekes tanulmányokat tegyen. Az ebéd utáni tikkasztó bőségben, poros országúton nagyobbára gyalog indult a fürdői közönség a tüntetés színhelyére, hol számos előkelő úrhölgy (köztük báró Sennyey Pálné) is megjelent És Tissot fogalmat nyert arról, mint képes egy magyar exminiszter, kit választói azzal fogadnak, hogy teli torokkal az ellenjelölt nevét kiáltozzák, két órai szellemes, népszerű és erős érvelésű beszéddel teljesen lecsöndesíteni az elégületlen kedélyeket, sőt ezek figyelmét teljesen lekötni, ésannyira,hogy a templompiaczra vezető botrányosan göröngyös kavicsos után sűrűn közlekedő szekerek dübörgése ellen is kikeltek, noha e szekereket ép maguk járatták fel s alá menő ellendemonstrátióból, hogy a szónokot megakaszszák. Tissot-nak tetszett Kerkapoly rendkívüli hidegvére, ki a felzugó lárma alatt egészen nyugodtan egy-egy czukorkát tett a szájába. A jelenetet meg fogja örökíteni hazánk e jóbarátja s Kerkapolyt, sőt elleneit is rokonszenves színben fogja feltüntetni, miután a magyar parasztokról, kikkel tolmács segítségével gyakran beszélt, s épen politikai dolgokról, igen jó véleményben van, s a magyar népet általában eszesebbnek, érettebbnek vallja a francziánál. Hazamenet gyalog jöttünk ketten. A falu elején kék papír darab vonta magára figyelmét. Fölvettem a földről. Üres nagy levélboríték volt, a délután hősének czimezve, s azonnal ráismertünk, hogy ebben voltak a flegmát nyujtó czukorkák. Tissot szótagolta Kerkapoly nevét, s aztán zsebre tette a borítékot, nehogy elfeledje e nevet. Útközben elmondá aztán, hogy könyve, melyet Magyarországról ír: »A szép asszonyok hazájából« czimet fogja viselni. Egyik fejezete, mely a vidéki nemesség s az aristokratia szórakozásáról szól, e sorok írójának érdeme vagy hibája lesz, mert e rám nézve kedves emlékű gyaloglás alatt épen e kérdés tárgyalása által óhajtotta Tissot szórakoztatni magát. Ha pedig a fehérvári és békésmegyei hölgyek úgy találják majd, hogy Tissot őket »A szép asszonyok hazájában« a legszebbeknek találja, úgy ne nekem köszönjék meg, ki a többi vármegyéket nem mertem volna magam ellen zúdítani, hanem gróf Zichy Jenőnek, ki egy vacsora alkalmával a magas terrasse-on (gyönyörű szép est volt!) nagy társaság jelenlétében e hiteles adatokat nyújtotta Tissotnak, miután bemutatta őt az egész hosszú asztal hölgyeinek, kik természetesen mind békés- vagy fehér-megyeieknek bizonyultak. Tissot pedig szorgalmasan jegyezgetett. Amit B.Füredről fog írni, az kétségkívül csak emelni fogja e hely »világhírű«-ségét. Mily jó, hogy nem tavaly jött hazánkba e franczia ízó, így legalább nem adhatja könyve egy fejezetének e czímet: »Egy fürdő cursalon nélkül«, mert a sokat emlegetett, gyógyterem félig mégis megvan már. A saison elején ismertettem az uj építkezéseket, de rajzom utólag hiányosnak bizonyult. Még egy fontos épületcsoportot kell megemlítenem, hol nemrég még javában folyt a munka s most már a vendégek sürögnek-forognak. Az uj fürdőházzal szemközt letelepedett kis zsidó gyarmat, e valóságos állam az államban, szintén terjeszkedik, nem ugyan »veszedelmesen«, de annyira mégis, hogy Istóczy Győző kétségbeeshetik fölötte. A zsidó vendéglő új, szellős terrasse-szal gazdagodott, s ez örvendetes jele annak, hogy ez alsó colonia is hozzájárul a fürdő közönség gyarapodásához. A két vallás híveinek majdnem egyenlő száma azért is haszonnal van B.Füredre, mert így két ünnep esik betenkint, az pedig nem jelentéktelen dolog a színházra nézve, mely csakis szombaton telik meg egészen, s vasárnap legalább kétharmad részben. A lefolyt héten különben egyéb bámulni való is volt s a kiváncsi közönség nagyobb részét ezúttal is a zsidók képezték, a mi különben természetes is volt, mert a ki az általános figyelmet magára vonta, az maga is Istóczy »Uj zsidó országá«-nak egyik leendő lakosa,sőt — mint Bizay »báró« megjegyzés annak reménybeli pénzügyminisztere. A kis Frank Mór, e négy éves számológép itt is bő aratást tett, fejfájást okozva a publikumnak, mely valósággal »fürdő« belépti árak mellett váltotta meg e kellemetlenséget. Hanem azért mégsem bukott meg Károlyi Lajos színtársulata. Ezt a buzgó igazgató, sok akadály közt is, jól válogatta össze. Tagjai között néhány jeles színésznő van, mint pl. Lénárdné, jó hangú operette-énekesnő, mint Enyvári Sarolta s Rainer Antonia és több jól ismert férfiszereplő, mint Bérczy, Szilágyi, Bács, kik operette-ben, népszínműben s bohózatokban egyaránt jól megállják helyüket. A repertoir mindig érdekes és tapintatosságról tanúskodó. Az igazgató igen helyesen, csak a könnyebb genre-t miveli. Offenbach és társai a legnagyobb szellemek; a bohózatban Görner és Szigligeti, de Tóth Ede is képviselve van, sőt Scribe-bel is szövetkezik a társulat s e természetellenes czimboraség — kiválólag a fogyatékos díszletek miatt — helylyel-közzel kifogás alá is esik.Szombaton újdonságot láttunk: a »Bőregér« czimü bohózatot, melyből Strauss Ede a keringők, polkák s tipegők egész özöne segítségével a legsajátságosabb operettet csinálta. A színház ez egyszer zsúfolva volt, minden páholy megtelt, pedig alig volt néző, aki mind e tánczmelódiákat már ne hallotta volna fenn a sétatéren,sőt tánczolt is azokra, kivévén természetesen azt az előkelő egyházi férfiakból álló társaságot, mely naponként a második zártszéki sort foglalja el. Néhány nap óta az énekesnők trillái közé egy más hang is vegyül, mely egész készséggel ajánlja föl erejét s úgy látszik, az egész saisonra kíván szerződni, még pedig ingyen, de azért mégsem kell a színház s annál kevésbbé a fürdő igazgatójának. A nyílt tetejű »muzsacsarnok« fölé boruló fák ágai közt, hol eddig csak egy egy vakmerő veréb csapat zavarta a sodrából kijövő zenekar s énekesnő küzdelmét, délutánonkint előadás alatt a szél garázdálkodik s oly visító félelmes nótákat fütyürész, mintha nem is a »Háromcsőrű kacsa« kacsagtató furcsaságai, hanem »Lear király« őrülési jelenete a viharos rengetegben folyna szemünk előtt. Időjárásunk általában oly szeszélyes, hogy a szép napokkal még egyre csak biztatjuk magunkat, értvén a »szép napok« alatt oly csöndes, forró napokat, amilyenekre minden fürdőigazgató vágyódik, hogy a fővárosi közönség a Balaton mellé siessen. A hűvös és meleg napok Bürün váltakoznak, s az öltözködni szerető hölgyvilág egész toilette-készletét bemutathatja. Mire a hőség kiállhatatlanná kezd válni, a tihanyi ormok felől azonnal előtör a szél, s még az éjjel az eső is beköszönt, úgy hogy a felöltőkre koronkint nagy szükség van. A betegek közül, mert hát azok is vannak, sok nem tudja mihez tartani magát, s nem érdektelen látvány az, hogy a nagy uszodába vezető hídon meleg felső kabátban és szélmentes plaidekben siet végig a közönség, hogy megfürödjék a Balatonban. Hogy az ily megbízhatlan időviszontagságok közt mindennemű kirándulási kudarct ér, az igen természetes. Ha tiszta, csöndes időt kívánsz, hogy a hegyekbe, vagy a gőz- Budapest, aug. 1. (A mérsékelt ellenzéknek) ma fényes napja volt a fővárosban. A pesti belváros és Józsefváros választói tartottak gyűlést, s mindkét gyűlésen kiváló férfiak : Puszky Ferenczs Királyi Pál fejtegették a volt deákpártiak nagy részének viszonyát a jelen kormányhoz. A józsefvárosi gyűlésen K. Siraonyi Lajos nagyérdekű nyilatkozatot tett Jókai beszédéről és az összes politikai helyzetről. Utalunk az alább olvasható tudósításokra. Itt még azt említjük fel, hogy e beszédeket a választók sokasága zajos tetszéssel és éljenzéssel fogadta. (Bosznia megszállásáról) kevés hír érkezik. A kormány nagy censurát gyakorol a táviratok felett, ami annak jele, hogy a megszállás nem megy végbe akadálytalanul s a forradalom nagyobb arányú, mint azt a censurált tudósítások sejtetik. Hadcsapataink átlépték Herczegovina határát is. A boszniai hadcsapatok főhadiszállása jelenleg Derwendben van, ez két és fél mértföldnyire fekszik a határtól. 2500 lakosa van, többnyire mahomedánok, egy kis rész orthodox s kath. keresztény. Derwend egy kajmakam székhelye, ki a banjalukai mutessarif alá van rendelve, egy régi váracs, lovassági kaszárnya, néhány mecset s egy gör. orthodox templom van ott. Hadcsapataink Serajevóban fognak egyesülni, ezután történik majd a részleges megszállás. (A boszniai lázadásról a Deutsche Ztg. így nyilatkozik: Történhetett volna-e részünkről valami a lázadás megakadályozására, azt felesleges kutatni. A lázadás megvan s ha a serajevói török hatóságok nem bizonyultak elég erőseknek a rendet fenntartani, úgy ez kínos, bajos és fájdalom nem vér nélküli feladat, a mi occupáló hadseregünkre hárul. Ezen már nem lehet változtatni. A tekintet, hogy az fog történni, ami most történik, volt amaz érvek egyike, melyeket az occupatio ellen folyton hangoztattunk. Figyelmeztető szavunkat emeltük az ellen, hogy a Boccha mellett, melyet atyáinktól súlyos csapásul örököltünk, új, százszor nagyobb Bocchát szerezzünk magunknak. Nem hallgattak figyelmeztetéseinkre s most az államra egy súlyos feladat hárul, s a Serajevóba tervezett katonai sétából véres háború lesz, mely hadvezérünk egész erélyét és katonáink minden erejét igénybe veeni. A végeredmény természetesen nem lehet kétes, csapataink majd elkészülnek Hadzsi Loga izlám bosnyákjaival. Mit az orvos szerek meg nem gyógyítanak, majd meggyógyítja a vas. Tény csak az, hogy az osztrák nép nagyon örült volna, ha nem hárult volna reá azon feladat, hogy az orvos szerepét játsza. A sajnálat azonban már elkésett s most teljesítenünk kell a feladatot, melyet átvettünk. Csapataink száma Boszniában szerencsére oly impozáns, hogy remélhetőleg gyorsan véget fognak a mozgalomnak vetni. Minde mellett nem lehet a Boszniából jött és oly kínos hírek komoly és jelentékeny voltát félreismerni. Sehol a tömeg felett egy ember annyira uralkodni nem képes, mint épen a keleten s Hadzsi Loya még ama kitüntetésben részesülhet, hogy Ausztria történetében, mint csapataink komoly ellenfele fog szerepelni. A dolog vége nem kétségtelen ugyan, de amíg végére jutunk, addig talán sok drága vércsep fog omlani! (A lengyel lapok az occupatióról.) A lembergi lengyel lapok Bosznia occupatiójáról így nyilatkoznak: A Gazeta Narodowa csakis azon feltétel alatt helyesli az occupatiót, ha ez nem történt úgy, amint mondani szokták: céder a la force brutale, és ha ezen occupátió folytán monarchiánk közeledése Oroszországhoz lehetlenné létetik. De ha az occupátió a reichstadti értekezések következtében létesült, akkor kénytelenek vagyunk — úgymond e lap — a lépést határozottan kárhoztatni. Eddig még az occupátió jelentőségét nem ismerjük, s ezért tartózkodunk Andrássy politikája fölött pálczát törni. A Dziennik Polski »Ar e a j a ca est« czikkében úgy találja, hogy ezen lépés monarchiánk jövőjére döntő befolyással fog bírni. A lap e pillanatot az occupatióra nézve a legkedvezőtlenebbnek nevezi, mivel nem most, hanem akkor, míg a háború folyt, tettlegesen kellett volna föllépni. A pesti belvárosból. — aug. 1. A belvárosi Királyi-párti választók ma nagy számmal gyűltek egybe a Hungária nagytermében. A gyűlésen megjelent Király is egy nagyfontosságu beszédet tartott, melyben kimutatta, hogy a Deák-párt híveinek mily magatartást kell követniök a jelenlegi kormánynyal szemben s egyúttal ékes szavakban fejtegette az egyesült ellenzék politikai jogosultságát. A gyűlés lefolyása a következő volt: Ney Ferencz elnök d. u. 6 órakor megnyitván a gyűlést, a jegyzői teendők végzésére dr. Günther Antalt és Vossits Károlyt kérte fel. Előadván, hogy Királyi Pál személyesen meg fog jelenni a választók között, jelenti, hogy az eddig szerzett adatok szerint Királyi Pál megválasztatása biztosítottnak tekinthető. E nyilatkozatot a közgyűlés zajos éljenzéssel vette tudomásul. Dr. Győry Elek szólalt fel ezután, Királyi Pál jelöltségének indokát és jelentőségét fejtegetvén a kormány jelöltjével szemben. E közben megérkezett s a választók által élénk éljenzéssel fogadtatott Királyi Pál, kihez Ney Ferencz megkapó költői hasonlatokban gazdag beszédet intézett, üdvözölvén őt választói körében. Egyúttal azonban kijelenté, hogy belvárosi választási elnöknek küldetvén ki a központi bizottság által, szerepét mint pártelnök befejezettnek tekinti s dr. Poór Imrét kérte fel az elnöki szék elfoglalására. Poór Imre elfoglalván az elnöki széket, midőn lecsillapult az éljenzés, mely az elnöki székből távozó pártelnök szavai után felhangzott, Királyi Pál szólalt fel. Beszéde kezdetén megköszönte a választók bizalmát, melylyel egészségi állapota daczára jelöltségét fenntartották. Oly állapotban volt az utóbbi napokban, hogy nem remélvén ily rövid idő alatt egészségének isméti helyreállítását, kötelességének tartotta párthíveit adott szavuk alól felmenteni, mert nem hitte, hogy oly hamar képes leeni a választók esetleg benne összpontosuló bizalmának a gyakorlati tevékenység terén, mint képviselő megfelelni. Egészsége jobbra fordulván, kötelességének tartotta választói között megjelenni s egyúttal néhány rövid megjegyzésre kéri a gyűlés figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Beszédét így folytatta : »A t. választók hallják és olvassák azon nyilatkozatokat, melyek e mozgalmas választási időben történnek. Azt hangoztatták a belvárosban, hogy a szabadelvű pártnak jelöltet kell felállítania a belvárosban, mert a polgárok egy része ellenzéki jelölt körül csoportosul, a belváros pedig nem lehet közönyös saját politikai reputatiója és értelmisége iránt. Hivatkozás történt ez alkalommal boldogult nagy hazánkfiára, Deák Ferenczre is. úgy tüntetik fel a dolgot, mintha mi oly állást akarnánk elfoglalni, mely homlokegyenest ellenkezik azon elvekkel, azon politikával, melyet nagy hazánkfia vallott és törvényeinkbe lefektetett. Szükséges e fontos kérdéssel tisztába jönnünk. (Halljuk! Halljuk!) Mi volt az ő vezéreszméje, midőn megalkotta azon közjogi alapot, melyen alkotmányunk nyugszik ? E vezéreszme volt. Tiszteletet szerezni ezen ország jogainak künn és benne törekedni arra, hogy ezen ország saját jóllétének forrásairól és eszközeiről önmaga szabadon rendelkezhessék; hogy a nemzet politikájának irányát, az állam kormányzatát a fennálló alapon, saját érdekeinek megfelelőleg, minden idegen befolyás nélkül szabadon határozhassa meg. (Zajos helyeslés.) Ezek azon vezérelvek, melyeken az 1867-iki törvények nyugszanak. Ez képezi közjogunk egyik fontos alapját 1867. óta, melyet Deák Ferencz alkotott meg. Ezen alap, uraim, az enyém, ezen alap, uraim, a mienk. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Ragaszkodunk s ragaszkodnunk kell ezen alaphoz, mert ez képezi állami létünk biztosítékát, s ha megtámadtatunk, ez legbiztosabb védelmünk. (Zajos helyeslés.) Nincs józan gondolkozású hazafi, ki ezen alapot Antaeusként maga alól kirántatni engedje. És mégis mit látunk ? Mi történik ? (Halljuk! Halljuk!) Azt mondják azon urak is, kik a kormány pártján állanak, hogy ezen alap az övék is. Nem akarom kétségbe vonni. De a kormány és pártja tényleg ezen alap ellen működik. (Zajos helyeslés: Igaz ! ügy van!) A kiegyezési törvényeknek egyik lényeges alapelvét képezi az, hogy fenntartatott a nemzetnek azon joga, hogy saját jövedelmi forrásairól maga rendelkezzék , hogy politikájának iránya, pénzügyeinek igazgatása semmi idegen befolyástól függővé ne tétessék. (Zajos helyeslés és taps.) Mit tettünk, mit teszünk mi ? Mi védelmeztük és védelmezzük ezen alapot. Védelmezzük Deák Ferencz doktrináit, védelmezzük Deák Ferencz hagyományait. És rólunk, kik ezt teszszük, azt mondják, hogy mi ellenzék vagyunk! Hiszen urak, aki nem ismeri a mi viszonyainkat, a mi társadalmi állapotainkat, s a távolból nézi a mi körülményeinket, azt fogja gondolni, hogy mi a fennálló rend ellen törünk, mi azt fel akarjuk forgatni, hogy mi talán feltámasztottuk halottaiból a boldog emlékezetü bihari pontokat és ezen pontokkal akarjuk lerombolni a fennálló közjogi alapot, mely állami létünk forrását képezi. (Zajos hosszas helyes