Pesti Napló, 1878. szeptember (29. évfolyam, 211-236. szám)
1878-09-12 / 220. szám
Budapest, csütörtök, September 12.1878. 29. évf folyam. 220. szám. Szerkessztési iroda.: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségi»«» intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal) Barátok-tere, Athenaeum-épület. A top anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körfnti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti Sdv adás együtt: I hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. As esti kiviig posta» killönküldéseért felülfixetás évnegyedenként X folds» A* elSzeetés az év folytia minicD bánatban megkezdhető, de »sínek bit ®«S- sapjés történik is, mindenkor * b6 e08 mpfitii wimitUtik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések ft JPestei ÜNapló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaexm évfilet, küldendők. Budapest, sept. 11. Senki Magyarországot meg ne dicsérje a bosnyák háborúban résztvéte miatt. Restellemük, ha dicsérnének. Semmi elismerésre nem vágyódunk az áldozatokért, melyeket Bosznia hódításáért tőlünk követelnek s kénytelenek vagyunk meghozni. Büszkeségünket önérzettel tölti el, hogy se köszönetet nem kaptunk, se jutalmat nem ígértek nekünk magyaroknak azért, hogy szinte minden magyar ezred, az erdélyieket kivéve, a harcztéren van, küzd, nélkülöz, szenved, vérzik és elhull. Teszszük a király iránti hűségből, de nem tanácsosai politikája iránti lelkesedésből ; teszszük, mert kötelesség s a kötelesség teljesítéséért nem kérünk köszönetét, vagy fizetést. Annál kevésbbé, mert az ügy, melyet szolgálunk, rosz, igazságtalan, embertelen és nemzetellenes, méltóbb tehát hozzánk, ha a világ tudja, hogy nem szívesen teszszük, amit velünk tétetnek; hadd legyen nyilvánvaló, hogy a magyar nemzet nem vall solidaritást a kormány bosnyák politikájával. Annál nagyobb a magyar nemzet lojalitása és a király iránti hűsége, ha lelki gyötrelem közt hasznot a foglalásból nem várva, dicséretre nem számítva,elvállalt törvényes kötelezettségének eleget tesz s a monarchia összes népei közt a legnagyobb áldozatokat ő hozza , mert a legtöbb vér Magyarország fiainak szivéből omlik, a legnagyobb anyagi veszteségeket a magyar vármegyék lakosai viselik s a legtöbb nyomort Magyarország szegény családai tűrik. Ezen áldozatokért nem kegy, hanem önérzet szerez megnyugvást, azon önérzet, mely azt mondatja a magyar nemzettel, hogy a rárótt kötelességet teljesítette, de a politika erkölcstelenségét és a hadviselés kegyetlenségeit nem veszi lelkére, azokért a felelősséget magától elhárítja. Legyen minden gráczia a horvátoké, nem irigyeljük tőlük. Legyen a háború övék, jusson Bosznia nekik osztályrészül, legyen Zágráb az illyr királyság székhelye — csak aztán nekünk ne legyen közünk hozzá többé; elég volt eddig a teher, melyet viseltünk, nem akarunk tovább Horvátországért fizetni, nem akarunk nekik vasutakat építeni, nem akarjuk számukra Bosznia közigazgatási költségeit viselni, boldoguljanak, ahogy tudnak, de éljenek meg a maguk emberségéből. Mi is meg fogunk élni a magunk emberségéből s meg fogjuk védelmezni a magyar alkotmányt és szabadságot a horvát képviselők nélkül jobban, mint velök együtt. Ő Felsége legfelsőbb kéziratokban és legkegyelmesebb beszédekben ismételve meleg köszönetet mond Horvátországnak, a határőrvidéknek , Dalmátiának s a zágrábi deputátiónak a nagy áldozatokért, melyeket ezen nehéz időkben a hadseregnek hozott. A fejedelem szabadon rendelkezik kegyelmével s mi igen természetesnek találjuk, hogy a horvátok ezen gyakori fejedelmi dicséretnek örvendenek, annyival inkább, mert magunk is úgy véljük, hogy annak politikai jelentősége van, s az a jövő belpolitikai alakulásoknak iránymutatója. Hogy a horvátok a szépet a jóval, a lojalitást a haszonleséssel, az áldozatokat jutalomkéréssel kötik össze, az csak ezen népnek általunk is tapasztalt gyakorlati politikai érzékéről tanúskodik. A Ők háborúskodnak, hogy tartományt kapjanak, kiszolgálják a hadsereget, hogy vasutakat nyerjenek s politikai lojalitásukkal demonstrálnak, hogy a nemzeti párt délszláv politikai czélzatait elérhessék. S nekünk magyaroknak, kik az utolsó években nagyon sokat csalódtunk, s ugyanannyit tapasztaltunk, úgy, hogy kénytelenek vagyunk sok keserűséget elnyelni és sokon túltenni magunkat, mi ennekelőtte lelkünk előtt korlátnak látszott: nekünk a horvátok fokozott udvarképessége se nem meglepő, se nem kifogásolható, mióta tudjuk, hogy az osztrák-magyar monarchia szláv politikát követ s a szláv metamorphosis stádiumában van. Nekünk magyaroknak elég tudni, hogy a magyar király alkotmányos fejedelem, ki a horvátok és a hadügyminisztérium praetensióival szemben is tiszteletben tartja a törvényt s az »alkotmányos akadályokra« hivatkozik. Mig szeretett királyunk az alkotmányhoz ily híven ragaszkodik s a magyar nemzet is alkotmányos jogáról le nem mond, és azzal él , addig a magyar nemzet és a dynastia közötti egyetértés meg nem szakadhat; s legyen bár nemzetünknek oka panaszra a király tanácsosai ellen s legyen bár a nemzet elégületlen a felelős miniszterekkel és politikájukkal : szívünk bánata és haragja nem fog megingatni minket az elvállalt kötelezettségek teljesítésében, mert tudjuk, hogy a nemzet és a dynastia között fennálló törvényes viszony állandó, felbonthatatlan, s mind a két szerződő fél érdekében kölcsönös tisztelettel épségben fenntartandó. De a tisztelet, melyben a szent korona fölkentjének mindenkor tartozunk, nem terjedhet ki tanácsosaira. Épen abban van az alkotmányosság, hogy a fejedelem sérthetetlenségét a miniszterek felelőssége fedezi. A bosnyák politikát, a szerencsétlen hadjáratot és mindent, ami ebből származik, a közös és magyar minisztereknek kell tulajdonítanunk. Ez nem formalizmus, ez komoly valóság.Mert ha a közös és a magyar miniszterek a bosnyák occupatiot és az azzal összefüggő rendszabályokat nem helyeslik, ha a szláv politikának Magyarország segítségével keresztülvitelére nem vállalkoznak; ha van bennök erkölcsi bátorság , kötelességérzet és hazafiság letenni tárczáikat inkább, mintsem ezen politikát ajánlani s keresztülvitelét megígérni; ha figyelmeztetnek az innen származó veszélyekre s ha nem mutathatnak fel sikert, lemondanak és viszszavonulnak, úgy az alkotmányos fejedelem bizonyára belátja, hogy ezen politikát csak nehéz belső válságokkal kapcsolatban lehet folytatni; törvényes és conservatív lelkülete átérezi, hogy ebből alkotmányzavarok keletkezhetnek, melyek a monarchia alig helyreállított consistentiáját, ismét megrázkódtatják. Tehát csakugyan közös és magyar minisztereink indítói és okozói a bosnyák veszedelemnek, ők viselik a teljes felelősséget a múltért, a jelen bajaiért és ezen politika minden következményeiért s őket éri a kárhozat, ha a magyar nemzet és a monarchia a veszedelmet el nem kerülhetik. E veszedelem pedig nem csak minket fenyeget, hanem a dynastiát is. Azt, hogy a korona hizelgő szavakkal nyilatkozik a horvátokról, nem csak felfoghatjuk, de lévén azok a koronának alattvalói, helyeselhetjük is. Azonban hogy magyar miniszterek — mivel szláv politikát folytatnak — kiállnak a horvátokat dicsérni, nekik Magyarország rovására áldozataikért, melyeket nem nekünk, hanem önmaguknak hoztak, compensatiókat ígérnek; hogy a közlekedési miniszter, kire a magyar országgyűlés hazánk forgalmi érdekeit bizta, állásával visszaélve, ezen érdekeket megtagadja, s nyíltan odaszegődik a horvát érdekek előmozdításához, midőn tudja, hogy ez a magyar kereskedésnek örök kárára válik : ez akkora nemzettagadás és szolgalelkűség, minőnek példáját az alkotmányos minisztériumok történetében hiában keresnék, mert olyan miniszterek voltak már gyakran, kik az udvar kedvéért a parlament felfogásával ellenkeztek, de hogy valamely ország miniszterei más ország és más nemzet érdekeinek szolgáljanak, a saját nemzetük érdekeinek feladásával, erre csak egy példa van a históriában, a Tisza-minisztérium története. Mit fog szólni az országgyűlés a sziszeknovű vasúthoz, nem tudjuk. A minisztérium saját múltját megtagadva, a tervet elfogadta; a kormánypárt saját múltjához híven, a minisztérium köpenyegforgatását alighanem utánozni fogja. Ezen minisztérium és ezen többség uralma alatt Magyarország minden érdeke prédára bocsáttatott, veszszen ez is. Csak a minisztérium maradjon meg. Akik így gondolkoznak, a sziszek-novii vasutat mindenesetre meg fogják szavazni. A Pesti Napló tárczája. Levelek a távolból. Christiania, augusztus végén. Norvégia a cultura legszélső előőrse éjszakán, helyét öntudatosan és így teljesen betölti. Előőrsek elsősorban vannak veszélynek, elsősorban nélkülözéseknek kitéve; ez a dolgok természetes rendje, így Norvégia is. Fenn a magas éjszakán, küzdve elemekkel, küzdve a mostoha vad természettel — egy ezredéve múlt, hogy győzelmes csatában áll. E csata tartani fog, mig az éjszaki jégsark tart, mig a tenger vad viharjai tartanak, mig a kiégett vulkánok, a merev gránitok helyét termő talaj nem váltja fel — szóval : mig a föld sarkából ki nem fordul. — Norvégia előttünk, délkelet népei előtt egy bizonyos nemével a mythosnak van körülvéve, mint mindaz, mit embernek csak kivételesen adatik meg saját szemeivel láthatni. Az, mit Norvégiáról olvasunk, nem arra való, hogy a mythicismust szétoszlassa. Egy ország, melynek része már a polárkör felett fekszik, amelynek szeszélyesen összetépett sziklapartjait a világ legóriásibb, legcsudálatosabb folyója, a sárga Golf mossa; a sárga Golf, mely ágyát az Óceánba ásta, és meleg sárga habjait a hullámos tenger közepette hömpölyögteti az északi sarköv jeges régiói felé; egy ország, hol időközönkint a nap el nem nyugszik — időközönkint fel nem kel; hol az északi fény vörös lángja koronkint az égboltozatát látszik felgyújtani akarni; hol a csillagok milliárd számra látszanak hullani, hogy ne maradjon csak egy is, mely a föld önhitt urának szemeit gyönyörködtethesse .... — ha ez országba jutni, ennek földjén lakó nemzettel megismerkedni vágytam — nemde természetes? Felhasználtam a kedvező alkalmat és folytattam utamat. Eddigi utunkon svéd barátaink részéről tapasztalt szeretetreméltóság folytán csoda-e, ha társaságunkon egy bizonyos fokú elkényeztetettség volt észlelhető, és Svédországból kiérve kérdeztük magunktól és egymástól, hogy erősen megizmosodott igényeinket nem kellene-e Norvégiában kissé mérsékelnünk ? és az ennek folytán beállható visszahatás nem leend-e esetleg — legjobb akaratunk mellett is — kedélyünk némi lehangoltságán észrevehető ? Szóval az elfogultság egy nemével léptük át a norvég határt. Esti 10 óra 36 perczkor indultunk el Stockholmból a svéd állam-vaspálya külön vonatával és másnap délelőtt 11 óra 27 perczkor megérkeztünk az utolsó svéd és első norvég állomáson Charlottenbergen. Itt a Norsk Hoved vasút egy mozdonya állott a svéd mozdony helyett vonatunk élére, és ezen vasút főigazgatója — ha jól emlékszem nevére — Engelstadt úr vette át a háziúr tisztét. A szívélyes fogadás, melyben a pályaudvaron egybegyűlt nagy közönség részesített, a nyílt férfias modor, melyet a vasúti főigazgató és a vele volt norvég urak tanúsítottak, azon bizonyos valami, mit nem szavak fejeznek ki, hanem delejes villanyhatás gyanánt önkénytelenül érzünk, megmondák nekünk, hogy némelyikünk gyermekes aggodalma felesleges volt, s kezdő foszlatni a kis kedélyködöt. A svéd urak közül velünk maradtak Almgren, Wahren és b. Sparre. Utunk, már amint a svéd határszél felé közeledtünk, kezdette bizonyos részben változtatni typicus környezetét; a gránitdombokat magasabb sziklahegyek válták fel. Mi, kik a magyar Kárpátokat, vagy az osztrák alpeseket ismerjük, ne képzeljünk Svéd- és Norvégországokban azokhoz hasonló bérczeket, óriás szíkeket, ezredek óta hóval fedett egyes csúcsokat, vagy üde völgyeket sustorogva lerohanó patakokkal. Nem. Itt mintha az észak dermesztő hidege még a természet alkotásaira is összezsugorító hatással lenne. A norvég hegyek még ott is, hol magasságuk culminatióját éri el, törpék a lomniczi csúcs, egy Gross Glöckner, Venediger stb. mellett. Norvégiának csak két csúcsa van, melyek 7600 lábat, egy mely 6000 lábat elér, de ezek is nyugatra a skandináviai tenger felé esnek, hova mi el nem jutottunk, a többi hegyek mind alacsonyabbak, egyebekben itt is szántóföldek, tavak, kiégett vagy még izzó tőzegbozótok váltakoztak az út mentén. Délutáni 4 órakor érkeztünk meg Christianiába. Szállásunk már itt is ki volt előre jelölve, s mi kocsira ülve elhajtottunk az Eivolds-téren fekvő Grand hotelba. Az egész után s igy itt is gond volt reá, hogy kis magyar társaságunk mindig ugyanazon szállodában helyeztessék el, s ez alkalomból meg kell említenem úgy a magyarok országos individualitására eddig tapasztalt kiváló figyelem, mint egyátalán minden alkalommal önálló testület képviselőiül történt fogadtatásunk — eltekintve országunk politikai önállóságának itt északon való alapos ismerésétől — tetemes részben De Mastre urnak, a kassa-oderbergi vasút főigazgatójának tekintélye és befolyásának műve is volt. A megérkezési nap délutánja szabad rendelkezésünkre állott, s ezt felhasználtuk Christiania és környéke feletti szemlére. Kirándultunk Oscar Hallba (királyi nyaraló), honnan legszebb áttekintés kínálkozott. Christiania gyönyörűen fekszik a Christianiafjord végcsúcsán; a várost délre a tengeröböl kék vize és az ebből kiemelkedő sötétzöld lombozatú szigetek töméntelen sokasága rendkívül bájolóvá teszi; nyugatra részben fényűzéssel épült , nagy és elegáns parkok által környezett díszes nyaralók terülnek el; a város hátterén sötét erdők és gyengéd zöld rétek váltakoznak, melyek sziklacsoportok által vézetnek északra körül; ehhez a mély kék égbolt, mely a hullámtalan vizekbe tekint; rendes tiszta utczák, parkírozott terek: mindezek Christianiát a világ egyik legigézőbb városává teszik. Északi városokban nem hallani azon idegrázó folytonos zsivajt, mely az emberek éktelen kiabálásai, állatok különböző hangjai, csörömpölő vagy dübörgő járművek s hasonlók fülsértő összevegyüléséből áll elő, mint az a déli városok egyik kellemetlen tulajdonságaként ismeretes. Itt egy neme a nyugodt tevékenységnek, a munka folytonosságának uralkodik, mely mintegy ráérni nem látszik arra, hogy egyéb életjelt adjon, mint amit e perezben kötelességszerüleg végeznie kell; imitt-amott egy gőzös sípja, vagy egy nehézkes omnibus robaja szakítja félbe a nyugalmat. Bérkocsit csak az idegenek vesznek igénybe, a takarékos norvégia fényűzési czikket szívesen átengedi másnak. Kikkel az utczán találkozol, könnyen megkülönbözteted : melyik bennszülött, melyik idegen ? Amaz nem ér rá idejét más, mint kitűzött czélja utáni törekvésre fordítani, azért mással, mint saját gondolataival, nem is foglalkozik útja közben. — Christiania bizonyos tekintetben díszesebb, mint Stockholm; boltjai már kirakatokkal bírnak, mi az utczák szépségére és élénkítésére tetemes befolyással van. A főutcza végén nyugatra, egy dombtetőn van a királyi palota, gyönyörű kilátással az egész városra és környékére. Midőn e palotát építeni kezdették, a Storthing S (országgyűlés) 150.000 species tallért és 375.000 ftot aranyban engedélyezett e czélra ; az alapmunkálatok 1825-ben meg is kezdettek a király jelenlétében, de már 1827-ben a munkát be kelle szüntetni, mert az országgyűlés úgy találta, hogy túl nagyszerű tervek alapján kezdetett meg a munka, nekik pedig ahhoz nincs pénzük! — A terveket a király csakugyan átdolgoztatta .. . Nehéz napokat élt át Christiania az országgal együtt, háborúk és tűzvészek egyaránt pusztítottak a pestissel. A legkeserűbb harczokat a svédek ellen vívták, kik ismételve és változó szerencsével támadták meg Norvégiát; elsősorban mindig a főváros szenved, és Christiania lakossága a jelen század elején csak 10.000 lélekből állott, ma 80.000 körül van. — Szállásommal szemben rézsut van a Storthing palotája, melyben komoly és független, lélekismeretes és munkás férfiak intézik hazájuk sorsát; tudják mire van szüksége hazájuknak, és — van bátorságuk ezt akarni is! Ők a közvagyonnal sem szédelegni, sem azt senki szép vagy rut szemeiért feláldozni nem szokták. Közvagyon, közérdek-hitre bízott dolgok, így azután gyarapodik e természettől mostoha viszonyok közé helyzeti nemzet, így fejlődik anyagilag és szellemileg. Minden tengeri városban első helyen a kikötő érdemel figyelmet; ez, mint emberi testben a szív, minden éltető nedvet magához véd, hogy innen a test összes orgánumai közt azok szükségletéhez képest szétoszsza; a kikötő mutatja, minő forgalmat tart fenn a nép a tengeren; ez képviseli, ez visszatükrözi életerejét, befolyását, hatalmát. Norvégiában a kikötők fokozott jelentőséggel bírnak. Ez országnak rideg éghajlata, nagy részben terméketlen sziklatalaja, népességét életszükségei beszerzése tekintetében a tengerre kiválóan utasítja. Ez okból a kikötő Christianiában is nemcsak mint tájképi díszítmény jó figyelembe, hanem főleg mint az ország első kereskedővárosának mozgalmi gyapontja és komoly tényezője az anyagi gyarapodásnak. Norvégia mutatja leginkább: mire képes a bár szegény, de szabadságát és függetlenségét szerető nép, mely munkás és szorgalmas, nélkülözni tud, de térdet, fejet hajtani nem. Szabad institutiókat vívott ki magának, s ezeket szigorú lelkiismeretességgel megvédi és fentartja; politikai kényszeringet ,sem simogatás, sem karmolás reá nem erőszakol. És mindehhez az erőt tengerei és az ezeken folytatott hangyamunkássága adja meg. Azt hiszem, e néhány vonás után nem szükség leírnom: hány árboczot, hány kürtőt számláltam meg a kikötőben, elég lesz megemlítenem, hogy a christianiai kereskedés 60 millió koronát tesz ki. Úgy nemzetek, mint egyesek ahoz képest érnek valamit, s vétetnek mások által méltányló figyelembe, amint önállóságukat, akaratukat érvényesíteni képesek. Önállóságot folytonos munka és anyagi gyarapodás biztosít; ki ezeket magának megszerezni elég erővel és erélylyel bír, annak akaratának is szabad lennie, s ez akaratot mások mint kész tényt megadással ismerik el. De ki a munka és gyarapodás eszközeit és ezéljait könnyelmű módon elharácsolja, annak akaratát kinevetik, mert mindenki tudja, hogy nem bir erővel azt érvényesíteni. Ezt tudják a norvégek, ezért állami életüket, a nép gyarapodása érdekében, takarékosan rendezik be, s ahol szükség, a gyarapodás eszközei előállításáról gondoskodnak, így most a vasutak lényeges szaporítására gondolnak. Eddigelé kész vasutjuk680 kilométer van s építés alatt 890 kilométer. Télen át kikötői befagynak, azért könnyebb és folytonos kereskedelmi utakat kell nyitniok; eddigelé a vasutak egyetlen ponton kötik össze Norvégiát a külfölddel, s ez az út a Stockholmon át vezető; gondoskodnak tehát, hogy Christianiát rövidebb és más uton is összekössék a külfölddel, ezért egyenes irányban akarják a sínkapcsolatot Gothenburggal helyreállítani, honnan azután a svédek Helsingőrbe készülnek a pályát folytatni. Ami a vasutak belberendezését illeti, ez kezd már eltérni a svédtől, mert a kalitkarendszer itt is megvan, bár salonkocsijaik is vannak, megvannak a kettős ablakok is; a kocsikban nyáron jeges vízzel telt tartályok helyeztetnek el, melyekből az utas szomját olthatja. Van ezen kívül a norvég, valamint a svéd, Budapest, sept. 11. (Az állampénztári kimutatás) a f. évi második negyedről egészben véve megnyugtató. Az eredmény a múltév ugyanazon időszakához képest némi javulást mutat; az első félév deficitje azonban 23 millió, tehát több, mint az egész év előirányzott hiánya. Meglehet, hogy a harmadik évnegyed semmi kezelési hiányt, a negyedik meg épen némi fölösleget fog mutatni, de az eddig jelentkezett deficit alig fog tetemesen leapadni, mert a IV. évnegyedben a fölösleg anynyival kisebb, mentül inkább szigoríttatik az adókezelés és mentül egyenletesebben oszlik el az év valamennyi részére az adólerovás. A kiadások főösszegére mérséklő hatással van azon 1.800.000 forintnyi kisebb kiadás, mely a múlt év második negyedéhez képest az idén a 153 milliós kölcsön után elérhető volt; elérhető volt pedig azáltal, hogy tavaly óta az első kibocsátású kincstári utalványok legnagyobb része bevonatott. Csakhogy ezen kamatmegtakarítás bőven ellensúlyozva lesz a III. negyedben az utalványok bevonására használt rente kamatjai által. A kincstár hitelműveleteire nézve egyébiránt elég jellemző azon adat, hogy míg a múlt évi II. negyedben 82.365 frt adatott ki függő államadósságok kamataira, addig az idén 203.116 frt igényeltetett. A pénztári kimutatás nem foglalja magában a hadi kiadásokra beszolgáltatott közösügyi járulékunkat. Ezt egyáltalán nem helyeselhetjük. A magyar állami pénztárra nézve azon 19 vagy hány millió, melyet a közös pénzügyminiszternél a 60 milliós hitelre befizet, csak olyan kiadás, mint a részletesen megszavazott közös budgetre eső többi hozzájárulásunk. Ezen kiadásnak elhallgatása, bármi elszámolási theória örve alatt, semmi egyéb mint a tényleges pénzügyi helyzetnek ezélzatos eltitkolása. (A horvát küldöttség bécsi fogadtatásáról) a Fremdenblatt a B. C.-nak esti lapunkban reproducált tudósításától eltérő híreket közöl. E hírek szerint Pécsy miniszter kijelentette, hogy a magyar minisztertanácsban helyt áll a sziszeknovii vasút kiépítése mellett. A küldöttség egy tagja, a zágrábi kereskedelmi kamra volt elnöke, Horvátország nevében, a politikai helyzetre való utalással, igen határozottan szólt s az idézett bécsi félhir. lap szerint, a miniszterek nem utasították rendre a szálas horvát urat, hanem feleletül. Wenckheim azon reményét jelenté ki, hogy majd csak akad mód, melyben a vasút egyelőre, az országgyűlés nélkül is, engedélyezhető lesz. (A föderalistikus törekvések.) A N. Fr. Presse Riegers Fischhof levelezése alapján constatálja a föderalistikus törekvéseknek újra a felszínre jutását, mert hisz a csehek nem az önkormányzatra, hanem a cseh királyság helyreállítására, vagyis a duális utas szétrombolására törekszenek. E törekvések megújítására a követett keleti politika adott okot,mely az ily törekvésekre előkészíté a talajt. A követett keleti politikára a magyar nép azzal felelt, hogy nagy számmal választa meg a szélső bal jelöltjeit, s ami Ausztriát illeti, a N. Fr. Pr. kiemeli, hogy »az ismét előtörő föderalistikus irányzat a létező államjogi forma barátainál is bizonyos elégedetlenségre talál, mert e forma nem volt képes a nép többsége által elítélt politikát feltartóztatni.« (A Bismarck hg. és báró Sennyey) közti találkozásról írják a P. Ll.-nak Berlinből: »A »Deutsche Montagsblatt« hírével, hogy b. Sennyey a magyar conservativek vezére Gasteinba érkezett, s Bismarck herczeggel értekezett — hir szerint — sokat foglalkoznak. Köztudomású dolog, hogy a magyar conservativek vezére évek óta, már attól az időtől fogva, mikor Schweinitz tábornok volt német nagykövet a bécsi udvarnál, igyekezett folytonos érintkezésben lenni a német cancellárral, s 1870-iki magaviseletéből bebizonyítani neki,hogy ő époly hive a német szövetségnek, amilyen Andrássy gr. valaha lehetett.E közeledési kísérletek újból való megkezdésének jelentőségét senki sem érti félre, s mivel előre látható, hogy Andrássy grófnak legközelebb a delegátiókkal szemben meglehetős kényes állása lesz, báró Sennyey látogatásában az államférfim előrelátás oly tényét látják, mely méltánylást érdemel.« — Előttünk hihetetlennek látszik az, hogy oly államférfin, a minő báró Sennyey, a magyar vagy közös miniszterségre A háború. — szept. 11. A »detail munka«, melyet csapataink most végeznek az occupált tartományokban, rendkívül fáradalmas és veszteségteli. A múlt hó folyamában Philippovich báró serege behatolt Bródtól Szerajevóig,megszállotta a novibanyaluka-travniki utat. Szamácstól egész Tuzláig nyomult, s noha ez utóbbi expeditió sikertelen volt, a csapatok összvesztesége a végzett nagy munka daczára sem volt oly érzékeny, mint az a veszteség, melyet a most folyó September hó első nyolc napja alatt szenvedtek. Csak úgy hullanak a katonák mindenütt, minden harczban százakra megy a veszteség. A Romagna Planinát csak tekintélyes áldozatok árán szállották meg. Szapáry gr. hadteste Dobojnál sok száz embert vesztett, a 36. hadosztály Klyucs körül szintén feltűnő veszteségeket szenvedett, s a Zach-dandár Bihácsnál egymaga legalább 6—700 főnyi veszteséggel vonult vissza, pedig összes létszáma aligha volt több ötezer harcosnál. E pár napi küzdelem tehát sokkal nagyobb mértékben megtöltötte sebesültekkel a kórházakat, mint egész augusztus havának összes harczai. A sebesültek arányában természetesen az elesettek száma is növekedett. Egy másik körülmény is figyelmet érdemel. Augusztus havában a mérsékelt veszteségek mellett jelentékeny sikereket arattak hadaink. Herczegovina fővárosa Mostar, Bosznia fővárosa Szerajevo, a két tartomány legkiválóbb helyei: Novi, Dervent, Bangaluka, Priedor, Jajcza, Travnik, Vissoka hatalmukba került. Lehatoltak a két tartomány szikig , egy sereg fontos erődített helyet, utcsomót, defilét megszállottak, a nyugati és keleti Boszniában álló lázadó tömegek közé ékelték magukat s két csoportra szakították őket. Szóval augusztusban a csapatok vitéz erőködését katonai szempontból igazán fényes eredmény kísérte. Néhány nap óta, fájdalom, ez is megváltozott. A legutóbb vívott csaták mindegyike sok száz ember főnyi veszteséget hozott ugyan, de azért az apró győzelmek daczára sem hozott egy ponton is döntő eredményt. Szapáry gróf Doboj mellől fényes és áldozatteljes harcz után elűzte ugyan az ellenséget, de azért az még mindig megtöretlenül áll a Sprecza völgyében. Ama nagy veszteség daczára keleti Bosznia pacificatiója alig valamit haladt előre s legfölebb a doboj-szerajevói útön talán csak pillanatnyilag biztosítva. Még roszabb a helyzet nyugati Boszniában, hol Bihács alatt a derék Zombor-vidéki fiuk hősi harczait eredménytelenné tette az ottocsáczi horvát ezred. Ez az egy csata maga sokkal több emberbe került, mint az egész út Szerajevóba az ottani utczaharczcal együtt. Nyugati Bosznia egy másik pontját Kljucsot csapataink elfoglalták ugyan, de szintén csak azt tekintse előkészületnek , hogy Bismarck bg kegyét megnyerje. Ennyire tán még sem jutottunk.