Pesti Napló, 1878. október (29. évfolyam, 237-264. szám)
1878-10-10 / 245. szám
bizonyos, hogy Philippovich tábornagy ott. 4iki nagy hangzsisu jelentése az okkupticzió befejeztéről a legindokolatlanabb optimizmuson nyugszik. A nagy csaták talán már véget értek. De a guerilla harcz, mely most veszi kezdetét, nem kevésbbé fáradságos s nem csekélyebb veszteségekkel járhat, mint az eddigi küzdelem. Milyen alakot ölt immár a háború, nagy arányokban folyik-e vagy apró hegyi harczczá fajul, az a résztvevő csapatokra nézve kevés különbséget tesz. Mindegyik harczmód egész erejüket igénybe veszi. A legújabb harczok, valamint a porta változott magatartása folytán ismét kevésbbé valószínű, hogy az okkupáló sereg jelentékenyebb része nemsokára viszszaküldetik hazájába. B r 6 d, ok t. 7. (Levél a szerkesztőihez.) Nem szoktam ujságczikkeket írni, és már anyanyelvemet is majdnem elfeledem, hát bocsásson meg, ha roszul írok; nem is tenném, ha sajgó szívem nyilatkozatait el bírnám nyomni. Nem lennék magyar, ha fájdalom és szó nélkül tudnám nézni hazám veszedelmét. Nyitott szemmel rohanunk az örvénynek; úgy látszik, hogy valami átok fogott rajtunk és végzetünk azt kívánja, hogy hazánkfiainak ballépései folytán veszszünk el. Sokat szidtuk annak idején a német kormányokat, pedig azok a keleti kérdéssel szemben jobban védték meg hazánknak a monarchiával azonos érdekeit. Úgy hiszem, hogy ma már Andrássy is belátta hibáját s talán maga is szeretne szabadulni a hínárból, de az elhajított követ visszakapni vajmi nehéz, ha nem lehetetlen. Nem így képzelte ő a sétát Boszniába. A felületes emberek el szokták hinni azt, amit sok ember nyelvén hord, így ő is hitelt adott azon, a muszka propaganda által terjesztett híraknek, hogy a török birodalom már hulla, melyen osztozkodni lehet. Vajmi keserű reá nézve a csalódás, — de reánk nézve az ő csalódása végzetes! Szerbia, Montenegro, Oroszország és a mi monarchiánk egymás után rohanják meg az áldozatot és ime a hullának hitt beteg ember teste még elég erős arra, hogy a mi jogunk beletörjön. Vagy ismét azon önámításban ringatja magát Andrássy, hogy Bosznia és Herczegovina megtartható Novi bazár és Albánia nélkül? És ha sikerülne kiirtanunk mind az ott lakó törököket, ez az egész terület meg lenne tartható Montenegro és Szerbia nélkül ? — Soha sem volt nagy véleményem a Philippovicsok és Joanovicsok katonai tudományáról, de már azt mégsem tehetem fel felőlük, hogy oly rövidlátók legyenek, miszerint higgyék, hogy a novi-bazári járhatatlan szoroson át lehessen Albániát megtartani, ha az Montezenegrónak és Szerbiának nem tetszenék, más szavakkal — az Albániába nyomuló vitéz seregünk, még ha le is győzhetné a természet és a soha le nem győzött albánok által képezett akadályokat, mindig ezen két érdekes új nagyhatalom kegyétől függne, mert a különben tehetetlen kis Nikitának vagy Milánnak csak egy szemhunyorításába kerülne, hogy seregünknek visszavonulási útja elvágassék. Erre ugyan azt felelhetné valaki, hogy tehát Belgrádot és Cettinjét is a mi hatalmi sféránkba kellene vonni, amint ezt már több oldalról a gyöngébbek ámítására hangoztatják is; de hát ha ez lenne a czél, vagy csak eszköz is más czél elérésére, észszerű-e akkor előbb az ottani törököket kiirtani, és a menekülőkre az ottani felfegyverzett szerb-bosnyákokat uszítani, hogy megmaradt vagyonukat elpusztítsák, nejeiket, gyermekeiket késre hányják. A keleti határunkat veszélylyel fenyegető szláv tengernek, mely fejünk felett akar összecsapni, egyedüli akadályát képezi azon török elem, melyet most mi elviselhetetlen áldozatokkal akarunk megsemmisíteni. Ha ez nem esztelenség, vagy — ha jobban tetszik — vétkes kényelműségnek lenne szüleménye, úgy azt egyenesen a magyar állameszme elleni árulásnak kellene tartanom. Nem, ez se nem magyar, se nem osztrák, se nem habsburgi politika, ez nem egyéb pánszláv cselszövénynél, melynek sikerült az irányadó köröket félrevezetni. Azt akarják elhitetni, hogy ez európai mandátum kifolyása; de ezt senki sem hiszi, mert köztudomású, hogy az csak forma, melybe ezen terv burkoltatok ; mert hiszen, ha ez egy terhes európai mandátum akart volna lenni, Andrássy célzatainak ellenére, akkor az bizonyosan igyekezik ezen veszély alól kibúvni és hallottuk volna Andrássynak ez elleni mentegetődzését, melyre elég okot találhatott volna az ő éleselműsége monarchiánknak súlyos anyagi viszonyaiban. A mandátum tehát csak köpenyeg. De ha igaz lenne az, hogy a mi monarchiánkat ezen lépésre Európa kényszerítette, akkor ez még szomorúbb perspektívát jelentene; ez annyit jelentene, hogy Bismarck és Gorcsakoff Austriam jam delendam esse censent. Vagy nem tudná Andrássy, hogy jó barátnak nem szoktunk rosz órát és veszett kutyát ajándékozni ; ha a mandátum az ő tették lenne, akkor az nem jelenthetne egyebet, mint hogy a lassan, de folytonosan erősbödő monarchiánk gyöngítését terveik kivitelére szükségesnek látják, hogy míg mi a vadonban vérzünk és fizetésképtelenekké leszünk, addig nálunk ők szabadon gazdálkodhassanak. Promoveatul Boszniába, hogy amoventur Bécsből. Ez esetben Andrássy dupeje lett a két diplomatának. Már most kérdés, hogy mi roszabb, ha ezek, vagy a panszlávok (akik mindig igen ügyes cselszövők voltak) ültették őt fel. Senki másnak sem lehetett érdekében a monarchia erejét ezen sziklán megtöretni. Vagy képzelhető-e ezen szerzeményből valaha bármi haszon? A dúsgazdag Lombardia és Velencze sem nyújtott anyagi hasznot, de igenis segített a monarchia pénzügyeit tönkretenni, ha bevehetetlen várakból ki kelle vonulnunk az ott győzelmes hadjárat daczára ; hát ezen megmászhatlan bérezek, a mezítlábas vad, lusta nép fog nekünk segíteni deficitünket törleszteni ? Nekik építsünk iskolákat, csináljunk utakat? — midőn magunknak sincs. De hiszen ezt senki sem is meri állítani, látván, hogy Horvátország és a termékeny Szlavónia sem képes szükségletét fedezni. A második és főszempont az okkupácziónál a sztratégiai: erre fektetik a súlyt. Elmondottam, hogy a keleti tartományoknak részleges elfoglalása nem bír értelemmel; a gondolkodó csak az egész területnek elfoglalását tarthatta szeme előtt. Tegyük tehát fel, hogy a monarchia kifoszt néhány Rothschildot és szerencsésen kiirtja mindazt, ami török van azon a vidéken. Ily bánásmód után, amig egy is élni fog a törökök közül, boszut fog forralni ellenünk, mivel nemcsak hogy akkor támadtuk meg, midőn élet-halálharczot küzdött minden ellensége ellen; nemcsak, hogy legyőztük és lealáztuk őt, de szövetkeztünk az ő örökös, de gyáva ellenségeivel a pánszlávokkal, és midőn mi levertük a csatákban, neki uszítottuk a menekülőknek, a védetlen nőknek és gyermekeknek azokat, akik a törökök százados ellenségei voltak, akik a mi fegyvereinknek pajzsa alatt boszurokat tölthettek a lefegyverzett menekülőkön! Hogy ezt a törökök elfelejteni soha sem fogják, azt természetesnek találandja mindaz, aki a keleti ember természetét ismeri. Philippovicsnak ezen politikája után a törököknek paczifikácziójáról többé szó sem lehet; ott csak a másik, a szerb vagy úgynevezett katholikus és csak szlávokról lehet e tekintetben ideigóráig szó. Hogy ezektől mi jót várhatunk, azt mondja meg nekünk Philippovics, különösen ha Nikita és Milánó felségeiknek nem fogunk kedvében járni, a kik nagy urak lesznek, mert a novibazári szűk területen át csak néhány szoros vezet, melynek ezer ember általi elzárásával az Albániába ment sereg az egérfogóba zárható. De megengedve mindent, hogy t. i. mi mind azon szép vadregényes vidékeket sasváraikkal együtt elfoglaljuk, és ha úgy tetszik, egy milliónyi sereggel tartjuk meg azon sztratégiai bevehetetlen pontokat; kérdjük Budapestet és Bécset eme sztratégiai állásból fogjuk védeni ? Humbug a sztratégiai álláspont hangoztatása is. Háborút akartak a katonák; Horvátországnak nagyobbítását néhány rajongó, és törököt irtam a panszlávok, ezért okkupálunk, — majd e felett kell ítéletet mondani a magyar országgyűlésnek! A. Mokro, október 2. (Eredeti levél.) Szeptember 19 én Szerajevóban voltam, s aznap este visszajöttem Mokrora. Este értem ide, s midőn megérkeztem, az ezred már »Marsadjustirung«ban volt, indultunk a csatába. Este »Hanna Románián« táboroztunk, másnap 20-án este indultunk egész »Han pod Romániáig«, ott táboroztunk éjszaka. Tábori tüzeket nem volt szabad csinálnunk, mert onnan már egészen tisztán láttuk a törökök tábori tüzét. Fáztunk, dideregtünk tehát. 21-én reggel hajnalban indultunk támadásra. A csata részleteit valószínűleg már olvasták, különben sem szolgálhatok a részletekkel oly pontosan, mint a hivatalos tudósítók, mert itt »kürtharsogás és fegyverropogás« között, mikor az ember (értsd: homo militaris) »svarmlineában« hason fekve várja az ágyúgolyó tovaröpülését, nem igen képes az ember figyelni arra: várjon a jobb vagy a bal oldal, hol lehet, s mily ezredekből áll az. A balra csak oda nézett a magaslatra, hol 2 török ágyú állt ; megvártuk, mikor látszott füst, puff! Hasra feküdtünk, mert zászlóaljparancsnokunk Otto kapitány úr bömbölő hangjával »nieder«-t vezényelt, s alig, hogy hasra dobtuk magunkat, éles hang hasította a levegőt, egy nagy puffanás, s ismét felkeltünk, előre szaladtunk az ágyúgolyó hátunk megett 15 lépésnyire ütött le. Körülbelül 25 ágyúgolyó esett le, hála istennek, csak hol mellénk, hol előttünk, hol hátunk megett, hol pedig oldalvást anélkül, hogy egyetlen egy embert talált volna. Mellettem két bakának köpönyegét kilyukasztotta az ágyúgolyó; az egyik baka fölfordult. Már azt gondoltam, vége van, de a legközelebbi perezben ismét fölugrott és szaladt előre. Egy magaslatig előre nyomultunk, ahol gyors tüzelést vezényeltek az előttünk levő ellenségre. Egy pár órai heves harcz után elüzetett az ellenség. Elfoglaltuk állását, táborát, ágyúját. Roppant sok élelmet zsákmányoltunk, szükség is volt rá, mert — igazán mondva — éhesek voltunk. Századunk, (a 38. gy.ezred) s a 8. század, (melyek az ágyút foglalták el), ott maradt a hegyen szolgálattételre, az ezred pedig elindult Rogaticzára. Onnan visszament Mokróra, a mi zászlóaljunk pedig Románja mellett maradt, ahonnan — hála Philippovichnak — tegnap ide, Mokróra berukkoltunk, s 6-án Szerajevóba megyünk. Amint hírlik, ezredünk már alig megy többé tűzbe. Különben elég is volt. Ha minden ezred annyit tesz, mint mi tettünk, akkor fölebbvalóink meg lehetnek elégedve. Ez volt a hatodik ütközetünk. Ezredünk a következő ütközetekben vett részt: Bicer, Krlotic, Visoko, Szerajevó,Mokro és Bandin-Oglar. Utóbbi a legvéresebb volt, a 37. és 41. ezredből ez ütközet alkalmával körülbelül 500 ember esett el. Ezredünkből aránylag igen kevés, mert a vezetés, mondhatni, brilliáns volt, mintául szolgálhat minden parancsnoknak. S ezt leginkább derék és bátor ezredesünknek, Pittl bárónak köszönhetjük, ki mint bátor s szakértő csapatparancsnok általán ismeretes. Ő sajátkezüleg segédtisztjével Czogler főhadnagy úrral revolverével 25 törököt lőtt agyon; mindig elől volt, nem mint sok más parancsnok, ki igen szeret »Vorwärts«-ot kommandirozni — hátulról! Majd mindig az első volt a rajvonalban, s magasztos példájával lelkesítette az ezredet. Szereti is nagyon mindenki, de meg is érdemli! Most Mokrón vagyunk, s meglehetősen érezzük magunkat, az élelmezés is jobb, mert már egész könytrét faszolunk. Ma lesz az érdemjel kiosztás, sokan kaptak ezüst érmet, egy őrmester aranyérmet. Sokan kaptak érmet (mellékesen mondva a majoritás), kik azt sem tudják, miért, mi — a legénység — pláne nem tudjuk, mert valami oly kiváló hőstettet, aminőt minden más tűzben volt katona nem tett volna, egyetlen egy sem tett. Ezt határozottan merem állítani ; mindenki egy-egy hős volt, de kiválóan senki sem tűnt ki a többi közül! Hogy miért kapták ezek mégis az érdemjelet, nem akarom e helyen kifejteni: »Hallgass szám, nem fáj fejem !« Nem akarom azokat, kiket kitüntettek, lealacsonyítani, érdemükből valamit elvenni, csak azt állítom, hogy: mindenki, minden egyes ember érdemelt volna kitüntetést, kiválót egyik sem! Különfélék. — okt. 9. (Arany János) Epilógus czim alatt verset irt, s azt közlésre — fájdalom ! — ismét a Budapesti Szemlének adta át, melynek oly csekély számú olvasóközönsége van, hogy a költemény e folyóiratban ismét elásott kincs lesz. A F. L., mely e hírt közli, egyéb érdekes adatokat is említ, melyekből Magyarország legnagyobb élő költőjének politikai érzületére is következtetést lehet vonni. Arany János a plevnai napok alatt gyönyörű költeményt irt Osmán pasáról, de az ünnepelt költő ezt most ép oly kevéssé akarja kiadni, mint kéziratban levő egyéb költeményeit. »De vajha — írják a F. L. —jó egészség, jó kedv, jobb közviszonyok összeesküdnének, hogy a költőt szószegővé tegyék, s ne utolsó közleménye legyen az »Epilógus«, melyben mesteri formában énekli meg azt, amit átélt és amit megért, köztük sok olyat, amit nem kívánt és sok olyat, amit kívánt.« (Archaeologiai mozgalmak.) Hazai tudományos egyleteink száma egygyel gyarapodott. A belügyminiszter már megerősítette az »Országos régészeti társulat« alapszabályait. Az alakuló gyűlés a képviselőhöz megalakulása idejében fog egybehivatni. Eddigelé már két hely is ki van szemelve ásatásokra : a nagykőrösi kunhalmok s a szarvasi őstelep. Az egylet elnöke Puszky Ferencz, másodelnöke báró Nyáry Jenő lesz, mi a sikert előre is biztosítja. A társulat hiv. közlönye az Archaeologiai értesítő lesz, melyet báró Nyáry Albert és Henszmann szerkesztenek. A VII. szám most jelent meg. Vezérczikkét Thaly Kálmán írta a Rákóczi-kor művészeti mozgalmairól. Tárháza ez az eredeti adatoknak, melyeket Thaly most — a kultúrtörténet hasznára — újabban sűrűbben közöl. Henszlmann úti jegyzeteit magvasan írja le, Nagy Imre folytatja becses pecsétközléseit. Az iskolai programmokat egy szakember ismerteti; a tárczában Szabó Károly s Thallóczy neveivel találkozunk, a rövid hírek s a külföld pedig igen érdekes képet nyújtanak az újabb archaeologiai mozgalmakról. A jászai és aggtelki barlangok ásatásainak eredményei is most kerülnek ki nemsokára sajtó alól. (G r á c z bó 1) okt. 7-ről Írják nekünk : A magyar elem nagy számmal van képviselve Gráczban azon helyen, a mely a temető után a legcsendesebb s melyet itt »Lazareth«-kórháznak neveznek. Meglátogattam őket. A magyarokra csakhamar ráismertem, nem csak kipödrött bajuszokról, hanem azon magasabb lelkierőről, melylyel a magyar a bajokat nemesen tűri. 10—15-en állottak csoportonkint (könnyen sebzettek), beszélgettek.Beszélgetésük azonban csak panaszhangokból állott. Nagyobbrészt Pest és Baranya megyebeliek voltak. Megszólításomra arczkifejezésük megváltozott, mert mint mondák, magyar ember nem igen vetődik hozzájuk, míg a németeket sorban látogatják. Nem akarom leírni,mit beszéltek, elég volt egyszer hallani, leírni még fájdalmasabb volna; csak annyit említek, hogy vannak köztük családapák, tíz éves katonák. Legjobban fáj nekik, hogy idegenek között vannak, mégis könnyebben esnek hazájukban elszenvedni a még be nem hegedt sebek fájdalmát, mint idegen földön, s legalább hallanának valamit a dolgok lefolyásáról, a jelenlegi viszonykról. Midőn az adományt, amit nekik egy magyar hölgy szánt, átnyújtottam, azt magyarosan megköszönték ; de midőn a Pesti Napló aug.—szeptemberi számait felbontottam, örömük határtalan volt, s részint ajkukhoz emelék,részint keblükhöz szokták azt, igy köszönték meg, hogy magyar újságot hoztam nekik. Meg voltam hatva, erre nem számítottam, de hisz magyar katonákkal volt dolgom. Most még csak annyit, hogy várva várjuk Tisza bukását s ha ennek hírét veszszük, buzgó lélekkel fogjuk elénekelni Szt-Ambrus hymnusát, s ünnepélyes hála isteni tiszteletet tartatunk a gráczi karmeliták zárdájában. .. (Erb udv. tanácsos, az osztrák sajtóiroda vezetője) tegnap beadta lemondását. Helyét Hirschfeld lovag, a Corresp. Bureau eddigi vezetője foglalja el, kinek utódja a nevezett intézet vezetésében Freiberg osztályfőnök leend. (Ta tá n) gr. Eszterházy Miksa vadaskertjében egy a gróf urnál mulatott angol a múlt hó végén oly szarvast lőtt, melynek agancsain tizennyolcz ág pompázott. Oly esemény ez, mint a vadászatok krónikájába mindig fel szoktak jegyezni. (Athletikai hírek. Császár Ferencz egyleti titkár e napokben Tatára hivatott, hol a M. A. C. elnöke, gr. Esterházy Miksa úrral a klub őszi működése fölött behatóbb értekezletek tartottak, amelyek folytán elnökileg, de a választmány utólagos jóváhagyása mellett a következő programra állapíttatott meg : Okt. 27-én a választmányi ülés, mint szintén 31-én is, nov. 3-án gyalogverseny Gödölőre és vissza, nov. 4-én rendes közgyűlés, az elnökség és új választmány választása, melyet megelőz a bajnoki serleg és egyéb díjaknak az elnök általi kiosztása. Biztos kilátásba helyezhetjük, hogy Zsingor M. egyleti művezető mindjárt a gödöllői verseny után Londonba indul. Távolléte alatt az általa vezetett osztályok részben szünetelni fognak, s csak a vivők működnek folyvást id. Keresztesi tanár vezetése alatt. A magy. athletikai klub elnöksége a tagdíj hátralékosok ellen a legnagyobb erélylyel szándékozik fellépeni. (Nagy-Kőrösről) Írják : Nagy-Kőrös 33 kétlovas kocsit vásárolt össze 160—200 frton s elküldte Boszniába. Hogy mint ügyelnek föl ezekre, mutatja a körülmény, hogy eddig 3 fogatot adtak már el. A kocsisok egyike hazajött, a rendőrség intézkedésére kihallgattatván, azt valla, hogy kocsija összetört, lova megdöglött. Szorgos vizsgálat azonban kiderítette, hogy Eszéken eladta. A vevőt a polgármester megkeresésére Eszéken letartóztatták. A lovak és kocsi árából a kocsis lakásán 75 forintot megtaláltak. A másik két fogatnak s ezek kocsisainak is nyomában vannak. (Der Nuntius kommt!) Ez czime gróf Árnim legújabb röpiratának, mely Bécsben jelent meg és élesen bírálja Bismarck egyház politikáját. A czímlapon ez áll: »Essay von einem Dilettanten!« (A török félhold.) A párisi Académie de sciences morales et politiques október 5-ei ülésében Schiern Frigyes koppenhágai egyetemi tanár értekezését olvasták fel a török félhold eredetéről. A félholdat már a régi Byzancz jelvényül használta. Sokan azt hiszik, hogy a törökök egyszerűen átvették a legyőzöttektől e jelvényt, de Schiern szerint a törökök a félholdat szintén használták és pedig bebizonyíthatólag a tizenegyedik század óta. Több történész a félhold eredetét az izlám legendáiban akarta feltalálni, de kétségtelen, mint Schiern állítja, hogy az altai néptörzs általában használta a félholdat a csillaggal , így a mongolok és tatárok, kikből a törökök kiszakadtak. A chinaiak azt mondják, hogy Csengis khán zászlaján kilenc a lófark és a félhold volt. Valószínű, hogy a félhold és a csillag a régi Ázsiában valamely ős istenség jelképe. Ezen istent »Men«-nek, vagyis holdnak hívták. E népek a napot is imádták, de istennő gyanánt, kinek a hold férje volt. A holdat erőteljes férfinak rajzolták, kinek háta mögött a félhold volt látható. Ugyane fogalomnak kifejezése volt a félhold a csillaggal. (Bécsben) e napokban temettek el egy aszszonyt, ki 111 1/2 évet élt. Neve: Sáda Anna, 1769. márt. 29-én született a csehországi Horoviczban s Bécsben okt. 4-én halt meg. Vöslauban f. évi julius 30-án halt meg Dworzak Magdolna aszszony, a ki 106 évet élt. 1772-ben született, 9 gyermeket hagyott hátra, kik közül a legidősebb 84 éves. (Ö n gy i l k o s 8 á g.) Mint nekünk írják, Franciscy Antal, nyitramegyei szalakuszi földbirtokos és segédszolgabiró, ki jellem tisztasága és ritka szivjóságáról általán ismeretes volt, gyászoló családja és sok jó barátjának nagy fájdalmára f. hó 5-én lövés által életének véget vetett. Béke hamvaira! (A nemzetközi béke- és szabadságliga) meghívta Hugo Viktort az előadásokra, melyek most Párisban tartatnak. A meghívóra a költő így felelt Lemonnierhez intézett levélben: Guernsey, 1878. sept. 22. Drága kolléga és elnök! Nagy sajnálatomra nem fogadhatom el az elnökséget, amelylyel megtisztelni akarnak. Dolgaim visszatartanak, de ön tudja, hogy én egész lelkemből csatlakozom a szabadság és a béke nagy művéhez. A királyok a szabadság ellen dolgoznak,a papság a béke ellen; de a siker azért nem kevésbbé biztos: a népek egyesülni akarnak! Korszakunknak kettős feladata van, mely egyszersmind kettős kötelesség: el kell törülni a királyok akaratát s teljesíteni kell azt, amit a népek akarnak. Ez a jövő. A békés s dicsteljes jövő. Kéz szorítással Hugo Viktor. Gyűjtéseink. Az árvízkárosultak javára. Miskolcznak Paczkó Rita k. a. 100 frt, azon kívánattal, hogy ez adomány okt. 15-én osztassék szét. Összesen begyült 1700 forint 18 krajczár. A sebesültek javára , Gallus N. ur, mint egy tekézés eredményét,egy súlyosan megsebesült Mollináry-közbaka javára 40 frank aranyban, 2 ezüst frt., Prokopovics Adél a sebesültek és mozgósítottak javára 2 frtot, összesen begyült 1269 frt 6 krs 46 frank aranyban. Egyéb adományt vettünk : Brázay Kálmánná asszonytól 2 csomag tépést és sebkötőt, Oeichon Emma k. a. Szigetvárról 1 kilo 800 gr. tépést küldött. Átadatott okt. 9. Miskolcznak 100 frt, mozgósítottak családjainak 48 frt 58 kr, magyar sebesültek javára a budapesti főhadparancsnokságnak 282 frt s 2 db ezüst huszas. Helyi hirek. (A mozgósítottak) családjait segélyző bizottmány ma d. u. 4 órakor ülést tartott, melyen Gerlóczy Károly h. polgármester mindenekelőtt bejelenti, hogy eddigelé hozzá 35864 frt 58 fr folyt be. Ez összegből mintegy 5000 frt a sebesültek s a vidéki családok javára, a többi pedig a fővárosi családok javára esik. Megszavaztatott eddigelé havisegélyképen 11.011 forint; rögtöni segélyképen kifizettetett 2842 frt; az összes kiadás tehát 13853 frt. Szabóky Adolf végrehajtó bizottsági elnök bejelenti, miszerint a végrehajtó bizottság a segélyezési kérvények revideálásához a jövő havi segélyek megállapítása czéljából már hozzáfogott, miután azt tapasztalta, hogy a segélyezett családoknak alig egynegyed része helybeli illetőségű, míg a többi része idegen illetőségű, indítványozza, intéztessék a belügyminisztériumhoz az iránt kérelem, hogy az ily idegen illetőségű családok segélyezhetése czéljából az országban lakó családok javára begyűlendő adományokból bizonyos összeget a főv. segélyző bizottságnak is rendelkezésére bocsásson. Ugyancsak a végrehajtó bizottság előterjesztésére elhatározta a bizottság, hogy az eddig megállapított segélyösszegeket a nov. hó 15-ig terjedő időre is megszavazza,s a kivitellel a végrehajtó bizottságot bízza meg. Ezután a végrehajtó bizottság mintegy 60 újóbbi segélyezési kérvényt intézett el. (A kerékgyártók strike-ja.) Tegnap este a szállón nem történt semmi, de történt éjjel; a rendőrség t. i. éjféli egy órakor a házmestert felzörgette s a kik a kapu alatt voltak, vagy tizenkét egyént elfogtak, s csak azokat hagyták ott, a kiknek munkakönyvébe a legutóbbi foglalkozás bejegyezve volt. A mesterek is iparkodtak felkutatni a lézengő legényeket bérkocsin. A szállóhelyen azért voltak éjszaka annyian, mivel a mesterek tegnap este megtiltották a strike-oló legényeknek a mestereknél levő szállásukra visszatérni. A munkaadók már közvetve a szállótulajdonosok útján tettek lépést az egyezkedésre, amennyiben óhajtották, hogy a legények bocsánatot kérjenek tőlük, aztán majd hívnak össze gyűlést, melyen a követelményeket tárgyalják, de a strike-olók erre nem hajlandók,mert követelményeikre a választ visszatértük előtt várják. A keresk. kamarához is benyújtották már árszabályaikat megbirálás végett. A strike az egész pesti bognár-legénységre kiterjedt s nem mutat hajlamot egyik se visszatérni a műhelybe, pedig közülök körülbelül 27 be van fogva. Állítják, hogy ha a mestereknél levő pénzüket sikerül kikapniuk, több hétig, sőt egy hónapig is kihúzzák a strike-ot. Pénzsegélyben más munkástársaik részéről valószínűleg részesülnek. Vannak, kik azt hiszik, hogy a commune volt pénzügyminisztere ily ügyben segédkezik. (A délutáni órákban, mint halljuk, a fővárosi rendőrség ismét 11 munkást fogott el.) (Elveszett gyermek.) A munkás-utczai Fleischmann-féle szikvizgyárban alkalmazott egy szegény napszámos öt éves kislánykája ma a délelőtt folyamában a gyárból nyomtalanul eltűnt s eddig kétségbeesett szülei nem voltak képesek megtalálni. A kis leány neve: Kocsis Julianna; szőke, lenyírt haja s barna szeme van. Fején sárga kendő volt; ugyanily színű kis felöltőt, fehér szoknyát és barna kötényt viselt. Bal fülében egy kis ezüst függő van kék kővel. Egy fiú azt állítja, hogy látta, midőn a kislányt egy asszony elvezette. A szegény szülők megjelentek szerkesztőségünkben, s általunk kérik azokat, kik netalán a kislányt látnák, hogy erről vagy a rendőrséget, mely ezen esetről értesítve van, vagy a szerencsétlen szülőket tudósítani szíveskedjenek. (Rendőri hírek.) Ma reggel báró Waricourt Frigyes bejelentette a rendőrségnél , hogy ismeretlen tettes által lakásáról egy arany női óra hosszú arany lánccal ellopatott. A rendőrség a nyomozást azonnal megindította, s már 12 órakor sikerült neki kideríteni, hogy a lopott tárgyat Königsbaum s Hatschek »Geld für Alles« boltjában egy hordár elzálogosíta. A hordár is megkerült, de ez azt állította, hogy a tárgyakat egy ismeretlen által kapta, kinek a pénzt is kézbesítette. Az óra tánczczal együtt rögtön kiadatott a bárónak. Színház és művészet. (A népszínházban) holnap csütörtökön a »Kis herczeg« főpróbája miatt nem lesz előadás. A téli évad ez első újdonsága pénteken kerül először színre Soldosnéval a czímszerepben; a többi főszerepeket Komáromi Mariska, Jenei Anna, Solymosi és Együd játszák. Lehmann népszínházi festő három szép új díszletet festett a darabhoz, a fényes jelmezek pedig Thomas párisi mintái után a népszínház műhelyeiben készültek. Az első előadás jegyei már holnap (csütörtökön) i. e. 10—1 óráig válthatók a nappali pénztárnál minden elővételi díj nélkül, mely mától fogva megszűnik, e helyett azonban az igazgatóság a földszinti és I. emeleti páholyok árát 6 írtról 7 írtra emelte. A Pesti Napló táviratai. (Ered. strrg.) BéCS, okt. 9. Tisza miniszterelnök veszi át ideiglenesen a pénzügyminisztert, Péchy közlekedési miniszter pedig a belügyi tárczát. (Ered. sürg.) BéCS, okt. 9. Ghyczy Kálmánt és br. Simonyi Lajost ő Felsége ma kihallgatáson fogadta. Se Ghyczy, se br. Simonyi nem lépett miniszteri jelöltként a trón elé. Meghivatásuk egyedüli czélja az volt, hogy az uralkodó tájékozást nyerjen az ország hangulatáról s azon benyomásról, melyet a bosnyák okkupáczió újabb fordulata s a kormányválság a magyar parliamentáris körökre s a magyar nemzetre gyakorolt. BéCS, okt. 9. A Pest. Corr. jelenti : Ghyczy Kálmán és dr. Simonyi Lajos ő Felsége által magánkihallgatáson fogadtatván, előadták nézeteiket a külpolitikáról s a hangulatról, melyet az Magyarországon előidézett, Ghyczy azon véleményt nyilvánítá, hogy úgy az országgyűlésen, mint a delegáczióban irányadó lesz az, miként fogja a kormány politikáját képviselni, s hogy a történt lépések indokolása a hozandó határozatokra mindenesetre befolyással leend. Dr. Simonyi az okkupáczió kérdésével szemben ismeretes álláspontját foglalta el, kárhoztatta azt, s azon nézetét nyilvánítá, hogy az okkupáczió, a mennyire csak lehetséges einél előbb megszüntetendő. (Ered. sürg.) BéCS, okt. 9. Herbst ma ő Felsége által magánkihallgatáson fogadtatott. Politikai elvbarátai előtt kijelenté Herbst már előbb, hogy a kabinetalakítás iránt netalán hozzá intézendő felhívásnak nem tehetne eleget, miután Andrássy politikáját elejétől fogva ellenezte. Nézete szerint az osztrák képviselőháznak eddig szóba jött valamennyi tagja épen oly kevéssé felelhetne meg egy ily felhívásnak. Másfelől viszont politikai körökben hite jár annak, hogy Beckbauer fog a kabinetalakítással megbizatni. (Ered. sürg.) BéCS, okt. 9. A visszalépett Auersperg-kabinet utolsó előterjesztése az volt, hogy a birodalmi tanács okt. 27-ére hivassák egybe. E határnap igen valószínűleg meg is fog tartatni. A delegácziók egybeülésének napjaként november 2-át emlegetik. Konstantinápoly, oct. 9. (Pol. Corr.) A porta irányadó köreiben most is, mint eddig, nagy súlyt fektetnek az Ausztria-Magyarországgal való jó viszonyok fenntartására. A porta bécsi képviselője utasíttatott, hogy ily értelemben nyilatkozzék, ami csakugyan meg is történt. Mindazáltal tény, hogy itt Ausztria-Magyarország ellen agitácziót fejtenek ki, mely nemcsak a szultán palotájára szorítkozik, hanem onnan szét is terjesztetik. A magyarországi politikai események által ezen agitáczió hatalmas lökést nyert, s már odáig jutott, hogy számításainak sreményeinek körébe von Magyarországon előállható oly eshetőségeket is, melyek Bosznia okkupácziójára a török kívánságokkal megegyezően hathatnak vissza. Ezen eszmeirány hatása alatt jött létre a török körjegyzék azon notórius czélzattal, hogy a magyar ellenzéknek támpontot szolgáltasson az okkupáczió elleni agitálásra (?) . A keletruméliai bizottságban Anglia azon kívánsága folytán, hogy a porta Keletrumélia számára haladék nélkül kormányzót nevezzen ki, az orosz küldöttek részéről felvettetett az illetékességi kérdés. A többi államok küldöttei kormányaiktól utasításokat kértek. London, okt. 9. (Pol. Corr.) A török körjegyzék tegnapelőtt közöltetett az angol kabinettel, mely erről már előbb értesítve volt, s a portál ezen lépésről nyomatékosan igyekezett lebeszélni. A körjegyzékben foglalt felszólítást határozottan vissza fogja utasítani az angol kabinet. Bukarest, okt. 9. (Pol. Corr.) Oroszország október 13-ára tűzte ki Bessarábiának birtokba vételét. B. Drentelen romániai orosz katonai parancsnok helyére, ki a pétervári császári kabinetiroda harmadik osztályának főnökévé neveztetett ki, Michitsiv tábornok van kiszemelve. Berlin, okt. 9. Ma, mint az osztrák 20. sz. gy.ezred birtokosává történt kineveztetésének 25-ik évfordulóján, a koronaherczeg délelőtt a potsdami új palotában a nevezett ezred küldöttségét fogadta, s annak szerencsekivonatait meghallgatta. Délután a koronaherczegnél nagy ebédet ad, melyre a küldöttség s az osztrák-magyar követség tagjai hivatalosak. London, okt. 9. A Reuter-iroda hivatalosan jelenti Sumlából, hogy eddig az afghánokkal sehol sem történt összeütközés. Ali Musjidot nem szándékoztak rögtönözve megtámadni, s katonai előkészületeken kívül egyébb nem történt. Pária, okt. 9. A Moniteur alaptalannak jelenti ki a Standard azon hírét, mely szerint a franczia hajóhad a középtengerre küldetett volna. A haditengerészet körében nem történnek rendkívülielőkészületek, csak a jelenleg Algierban tartózkodó flotta készül visszatérni Francziaországba, miután gyakorlatait befejezte. Berlin, okt. 9. A birodalmi gyűlés újra megválasztotta eddigi elnökségét. Helldorf és Windhorst pártjaik nevében kijelentették, hogy az elnökség újra megválasztatását nem ellenzik, bár az nem a pártok aránya szerint van összeállítva. Ezután a szoczialistatörvény második felolvasása került napirendre. A czentrumpárt kijelenti,hogy elismeri ugyan a szoczialista agitácziókban rejlő veszélyt, azonban a jelen törvényt nem tartván alkalmasnak annak elhárítására az ellen fog szavazni. Berlin, okt. 9. (A birodalmi gyűlés ülése.) Sonnemann beszéde folyamában hivatkozván a Tagbr. által közzétett vizsgálati jegyzőkönyvekre, kétségbe vonja azt, hogy Nobiling szocziáldemokrata volt, kiemeli továbbá a külföldi lapoknak a tvjavaslat elleni nyilatkozatait. Bismarck herczeg válaszolja, hogy a szövetségi kormányoknak a Tagblatt, közléseihez semmi közük nincs. Sonnemann lapjának, a Frankfurter Zeitung-nak nyilatkozatai egybehangzók voltak a franczia félhivatalos lapok fettegéseivel. Amiket Sonnemann mondott, azok a németországi állapotok iránti bizalom megingatását czélozzák. Sonnemann azt mondja, hogy a párisi communardok fölött esküdtszékek ítéltek ; vájjon nem tudja-e hogy katonai törvényszékek ítéltek ott, s lövették főbe a communardokat ? Sonnemann szólónak szemére hányja, hogy a kongreszszus alatt a Times-hoz fordult: vájjon a Sonnemann-féle Frankfurter Zig-ot kellett volna-e igénybe vennie, hogy befolyást nyerjen az angolországi közvéleményre ? Az ügy érdeméről ekként nyilatkozott Bismarck. ő barátja a munkások sorsa javításának, s egyleteiknek is, ha azok czéljaiknak szolgálnak, de nem akkor, ha az egyletek az államot, társadalmat és tulajdont aláássák. Vizsgálat alá venné a szoczial demokratáknak minden poszitív javaslatát a munkások állapotának javítása tárgyában, de csak puszta negácziókkal, az állami s társadalmi állapotoknak elvi megtámadásával találkozik. A szocziáldemokrácziának nincs egyetlen pozitív javaslata; könnyű játékot űzhet félig művelt s tudatlan tömegekkel, melyeknél minden eszményt kiirthat s az isten iránti hitet, a haza és család iránti ragaszkodást megsemmisítheti. A negáczió evangéliuma 1870- ben, a párisi kommune levezetése után Németországban keresett és talált alkalmasabb talajt, ügyesen