Pesti Napló, 1879. január (30. évfolyam, 2-27. szám)
1879-01-16 / 14. szám
14. szám. Budapest, 1879. csütörtök, január 16. 30. évi folyam. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS* Előfizetőki feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 1 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. J Az esti kiadás postai különködéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármtvely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatil. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a, Pesti VS Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai, BéCs. jan. 16. (P. C.) Tisza Kálmán miniszterelnök ma délelőtt meglátogatta gróf Andrássy külügyminisztert; utóbb a magyar kormány ide érkezett tagjai: Tisza, Bedekovich és Wenckheim Andrássy lakásán hosszabb ideig értekeztek. (Ered. sürg.) Pozsony, jan. 16. A Bezerédy Kristóf elleni végtárgyalás ma d. e. 10 órakor kezdődött. Zsittay államügyész előadta a vádbeszédet. Az ítélet még ma fog kimondatni. Versailles, jan. 15. A szenátus Martelt, az egyesült baloldal jelöltjét elnökké választotta 153 szavazattal 81 szavazat ellenében, melyek Audiffret- Pasquier lgre adattak. Alelnökök lettek: Kampen, Leroyer és Pelletan. Titkárokká választottak Bernard, Scheurer- Kestner, Mazeau és Fournier, questorok lettek: Toupet-Desvignes, Bazes és Pelissier. Róma, jan. 15. Az Italie jelenti: Depretis miniszter és Noailles franczia nagykövet ma aláírták az olasz franczia ideiglenes kereskedelmi szerződést. A folyó évre megkötött szerződés biztosítja a két államnak a legtöbb kedvezményű vámkezelést. Olaszországban Ausztria-Magyarország a »legtöbb kedvezményben részesülő« állam, Francziaországban az olasz áruk úgy kezeltetnek mint a spanyol, svéd stb. áruk. Az Italie ezekhez hozzáteszi: Az új szerződés a két ország kereskedelmi forgalmának tetemes javítását képezi s még az a nagy előnye van, hogy a kereskedelmi ügyekben helyreállítja a szívélyes egyetértést Franczaországgal, eltérvén az általános tarifáktól, melyek mindkét állam kereskedelmi érdekeire nézve oly kártékonyak voltak. Most lesz idő megkötni a végleges kereskedelmi szerződést, mely 1880-ban fog életbe lépni. Washington, jan. 14. A képv. kamara pénzügyi bizottsága helyeslőleg nyilatkozott a jelentésről, mely elfogadásra ajánlja azon tvjavaslatot, mely szerint greenback-ek elfogadtatnak a behozatalű vámok fejében. New York, jan. 14. A broadway-n egy nagy ruhatárban tűz ütött ki, mely két millió dollárnyi kárt okozott. Budapest, január 16. (Az orosz izgatásokról) Ruméliából ismét számos hír érkezett. A bolgár lapok a népet ép úgy ellentállásra hívják fel, mint a philippopolisi forradalmi bizottság. E bizottság proklamáczióiban azt hirdeti, hogy Dondukoff herczeg kijelenté egy bolgár püspöknek, hogy Oroszország hatalma által Rumélia egyesíttetni fog Bulgáriával, s felhívja a népet, hogy fogjon fegyvert a török ellen. Mindez a hatóságok tudtával, megegyezésével, a berlini szerződés nagyobb dicsőségére történik! (Az osztrák miniszterválság.) Az osztrák kormány újjáalakításánál, mint a I. Z. jelenti, mérvadó körökben nem annyira azon szempont tartatik irányadónak, vájjon az új kormány szabadelvű vagy klerikális, alkotmányhű vagy föderalisztikus legyen-e, mint inkább az, hogy oly kormány alkottassák, mely elég akarattal és határozottsággal bír a Novi-Bazar és esetleg Saloniki felé tervezett folytatólagos okkupáció eszközeit előteremteni, és e politikát a parlamentben védeni. Ha ily minisztérium létesül, akkor az rögtön fel fogja oszlatni a képviselőházat, hogy magának engedékenyebb többséget biztosítson. (A horvát tartománygyűlés tegnapi ülésében a horvát és szerb elem között izgatott jelenet fejlődött ki. Két szerb képviselő választásának megsemmisítése indítványoztatok. Gyorgyevits felhasználta ezen alkalmat s a szerb elem elnyomásáról panaszkodott, mire Miskatovics utalt arra, hogy a kormány a czirillitás oktatását kötelezőleg elrendelte A Pesti Napló tárczája. A rőt ny. Franczia regény. Irta: Juliette Lamber. III. (Folyt.) Guy a következő nap reggelén csodáika gondolt vissza az álmokra, melyek az éjjel bolygatták. Látta egymás mellett Helént és a marquisnőt; mind a kettő büszke, gőgös volt, de nem ütköztek össze. Mulattatta őket, egyiket a másik után , bizarr szövetségi ajánlatot tett nekik, melyet egyikük sem utasított vissza. A fiatalember kiváncsi lett, tűnődött rajta, hogy minő előfeltételei is voltak e meglepő egyetértésnek. De hasztalan idézte lelke elé mindazon különös szavakat, melyeket Helén az arczképhistória után mondott; e szavakban nyoma sem volt annak, hogy Helén a marquisnő iránt elnézést nyilvánított volna. Belefáradva a hasztalan szellemi erőltetésbe, elűzte lelkéből Helén képét, a tegnapi estély emlékét, sőt feledni igyekezett azt is, hogy most Párisban van, atyja házában. Éber állapotban tovább szőtte álmát. Képzelete elragadta Veronába, a Guisti kert magas terraszszára; eszébe jutott az utolsó este, melyet ott töltött. Alig néhány nap múlt el azóta; lelke még telve volt e képpel és szeme még igen élénk színekben látta a drága helyet. Ismét odaképzelte maga mellé imádottját, lelke újból átérezte amaz isteni találkozás minden izgalmát. A marquisnő egy órai késedelem után nagy sietve jött, panaszkodott, hogy barátai nagyon ügyelnek rá, gondos féltékenységgel őrzik. Guy, ki e gőgös nőnek kiváló mesterséggel udvarolt, nem toldotta meg panaszait a maga panaszaival. Várta, hogy a delnő valami gyengéd szót mondjon; szótlanul sétált imádottja mellett és úgy tett, mintha a várost nézné. Szerencsés gondolata volt; összehasonlította e napot azzal, melyen először látta meg a marquisnőt. Akkor is, a magas arénáról végig nézett Verona városán. A büszke delnő egyszerre bosszúsan azon kérdést intézi hozzá: hogy lehet oly szemtelen, megfeledkezni arról, hogy nincs egyedül ? Erre ő elmondá, hogy miről gondolkozott, beszélt a czirkuszról, a Vesta-szüzek páholyáról és hirtelen támadt, őrült szenvedélyéről. És a delnő, imádója szeme közé nézve, merészen így felelt: »Ön azt akarja, hogy szeressem. Én őrülten szeretem; többé nem tehetem, hogy ne szeressem. Küzdöttem. . ’relmeztem magam. Arra gondoltam, hogy kerülni fogom önt, párbajban megöletem; de ellentállásom, sírásom, mert én sírtam is mind hasztalan volt. Jajveszékelve folyamodom az eszélyhez, mentse erényemet s erőmet, de egy benső hang az ön nevével felel és én önt szólítom. Ön hódított, le vagyok győzve. Életemben sülyedés megy végbe, megtántorodom, a szédületes örvény magához vonz. Ha csak szerelmet éreznék ön iránt, a felett uralkodni tudnék, mint már sokszor tevem és utóvégre is megszabadulnék tőle. De fájdalom, én szenvedélyt érzek, mely gyengeség és mégis magával ragad, melyet nem vagyok képes megfékezni. íme meg vagyok alázva és ön előtt leteszek büszkeségemről. Tudom azt a banális szót, mely az ön ajkain lebeg ; ön meg akar esküdni, hogy rabszolgám lesz.Mit törődöm én ezzel ? Rabszolgám sok is van, unos untig elég. A rendkívüli dolog az, hogy most meg én leszek rabszolga. De tudja meg Guy, hogy én meg akarom óvni méltóságomat legalább külsőleg, ha már alaposan nem tudom megmenteni. El voltam határozva, hogy többé nem megyek férjhez, mert nem akarom magam alávetni egy hozzám lánczolt imádónak, hanem rendelkezni akarok magammal. A magamféle rangú, és jellemű nő csak akkor független, ha szabad. Ám de én többé nem vagyok független, miután kijelentettem önnek, hogy jogai vannak fölöttem. Én tehát ismét férjhez megyek ! Utazzék el egy hónapra, hogy ne lássuk egymást ! írni fogok önnek Párisba, ön, mihelyt haza érkezik atyjához, levelet fog tőlem kapni, mely kiegészítendi e párbeszédünket, ez ígérkezést« . .. Fájdalom! az első olaszországi posta nem hozta meg az ígért levelet. Guy elmerengett, még 11 órakor is ágyban volt, várva a levelet. Húszszor is ismételte magában a marquisnő vallomását; ekkor átadták neki a várt levelet. »Kedves festőm — ezeket írta a szép veronai delnő — nem tudom, hogy elértette-e tartózkodó szavaim valódi értelmét. Most világosabban fejezem ki magamat. Olyasmiről van szó, amire ön bizonyára nem is gondolt: az, hogy ön nőül kér engem, hogy én nőül menjek önhöz. Ha önnek csakugyan volt ilyen fantasztikus hallucinácziója, figyelmeztetem a renaissance korára, tanulja meg annak történetéből, hogy a házasság megöli a szerelmet. Aki imád egy hölgyet és feleségül veszi, az megtagadja az igazi udvarlás minden törvényét, — már pedig én azt akarom, hogy ön igazi udvarlóm legyen. Ezen prédikáczió előrebocsátása után térjünk át a dologra. Én férjhez megyek, de oly férjhez, ki rang, társadalmi állás és nemesség tekintetében velem egyenlő . Croscio herczegnek felajánlottam kezemet, mely után annyira sóvárog, de oly feltételek mellett, melyeket ő visszautasít. Ő csakugyan sokkal szerelmesebb, sem hogy elfogadhatná a feltételeket, melyeket én második férjem elé tűzök. És mi ezen feltétel ? kérdezi ön. Lesz egy kisérő lovagom, egy szép festő, kinek jogait szerződésben állapítom meg, a régi olasz arisztokraczia tisztesrési szokásai szerint, ahogy divat volt saját családunkban, melynek irományait átkutattam; ezekben találtam is előképet a követendő életmódra. Nem titkoltam senki előtt, hogy Croscio herczeg visszautasította kezemet; azt is elmondtam, hogy miért utasította vissza; kijelentem, hogy aki engem nőül akar venni, tartozik magát alávetni a múlt századokban dívott házassági szokásoknak. A szerződés le van írva ügy-védemnél, ott megnézheti egész Verona, ép úgy mint Scaliger ősatyám tette házassági szerződésével. A polgárok és parvenük megbotránkoznak rajta, sokat fecsegnek és úgy tesznek, mintha betakarnák szemeiket e szörnyű tett elől, de velem tartanak a nagyúri hölgyek és még a férfiak is, akik helyeslik, hogy bevallottam önhöz való szerelmemet és hogy többre tartottam nevem becsületét , mint a mesallianceről hangoztatott modern elméleteket. A veronai arisztokráczia látja, hogy mi ezen életmódban megegyezünk és ha ön visszajön, ünnepelni fogják mint eszes gondolkozású művészt, kit eddig lenéztek, mert köznapi, demokratikus előítéletek ápolásával gyanúsították. Értesíteni fogom önt férjhezmenetelemről, mely hamar fog véghezmenni, mert alig várom, hogy önt viszontláthassam és magamat imádtassam. Viszontlátásra. Julia Marquisne.« »U. i. Kérőim közt első helyen áll Károly herczeg, akit ön is bizonyosan ismer. Harmadik neje leszek. Mikor húsz éves volt, anyja összeházasította egy nővel ugyanoly feltételek mellett, amin őket most én kötök ki. Írjon tehát Veronába, bútoroztassa be a csinos Leopardi-palotát, mely most eladó vagy kiadó, és ahol szép műtermet rendezhet be magának. Azt akarom, hogy otthonja legyen. Julia.« . . . Guy midőn e levelet elolvasta, nem tudta hamarjában minek tartja kétségbeejtőnek, lealázónak vagy kedvezőnek. Átgondolta e háromféle benyomást és úgy látta, hogy mind a hármat érzi. Elment egykori történettanárához és megmagyaráztatta magának, hogy milyenek voltak a múlt századbeli olasz házasságok, minő előjogaik és becses szabadalmaik voltak a kisérő lovagoknak. Oly felvilágosítást kapott, mely lecsillapította szerelmi aggályait. A tanár felolvasott neki egy szerződést, mely tökéletesen megnyugtatta. A viszony eredetisége elcsábította változékony szellemét és blazirt szivét. Kedvtelve merengett el azon, minő örömöket nyújt a szabad szerelem egy tiszteletben tartott házasság mellett és mily nyugalmas a szerződésileg engedélyezett házasságtörés. Kiváló élvezetnek tetszett előtte a tiltott gyümölcs, melyet a férj tesz le a nászkosárba a szerető részére. Ő mint kisérő lovag részesül a férj előnyeiben, büszke lehet majd a hölgyre, kinek ő birtokosa lesz, nem pusztán letéteményese, nyilvánosan mutathatja féltékenységét és mégis fel van mentve a férj becsülettel járó felelősség alól. Csupa jog, minden kötelesség nélkül; kitűnő dolog, kellemes helyzet! Ezen elmés egyezmény csak egy dolog alól menti fel, pedig épen azt utálja legjobban : a háztartást, a házasélet köznapiságát. Mindig arról ábrándozott ő, hogy akit szeret, azt bátran bevezetheti a világba, haza kíséri, aztán elmegy saját lakására. A nő toiletteje csak annyiban foglalkoztatja, amennyiben a hölgy a kedély, a jellem, a szellem bájait ölti magára és mégis látni fogja őt, amikor akarja, minden titkolózás és nehézség nélkül. Meg lesz kimérve mindentől, ami kalandjaiban eddigelé csüggesztette, fárasztotta, boszantotta, lehűtötte: a férj gyanakodása, erőszakossága, vagyis inkább balgatagsága, vagy — ami még rosszabb — előzékenysége és — ami a legnagyobb baj — a férj azon fenyegetőzése, hogy elűzi a hűtlen hitvestársat és ő reá bízza. A hármas háztartás előnyeit élvezheti minden kockáztatás nélkül és ami abban kellemes, az csak őt illeti. Nagyszerű találmány az a középkori olasz házasság . Délután két és öt óra közt a fiatalember némi látogatásokat tett atyjával; kegyetlenebből mint valaha gúnyolódott, mikor atyja arról beszélt neki, hogy maradjon Párisban. Végül megunta a szegény Romain könyörgéseit, megszökött tőle és jóval ebéd ideje előtt Helénhez sietett. (Folyt, köv.) és hogy a tartománygyűlés és a hétszemélyes tábla elnökei s a belügyi osztályfőnök szerbek s nyíltan vádolta a szerbeket, hogy ők nyomják el a horvátokat s e tekintetben annyira mennek, hogy Boszniára nézve azt kívánják, hogy inkább maradjon a törököké, mint hogy a horvátoké legyen. Többen szóltak utána, de békülékeny szellemben senki. Percsics képviselő választása megsemmisíttetett. A pénzügyi bizottságból. — jan. 16. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. e. 10 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a vallás és közoktatásügyi minisztérium költségvetését. Kaucz előadó konstatálja, hogy a 4.126.220 frt rendes, 34.060 frt átmeneti kiadással, 52 800 frt beruházási kiadással és 423.035 frt bevétellel előirányzott költségvetés a múlt évinél 29 449 frttal nagyobb kiadásokat tüntet ki, de 27.153 frttal nagyobb bevételeket is mutat, melyek a zárszámadások szerint is helyeseknek mondhatók. A bevételek növekedése leginkább az egyetemeknéltapasztalható. Zsedényi elnök azon megjegyzésére, hogy a kiadás folytonos emelkedését anyagi viszonyaink mellett nem helyesli, Trefort miniszter válaszolja, hogy nagyobb kiadást csak a dolgok természetes fejlődéséből kifolyólag irányzott elő. Figyelmeztet arra, hogy mennyi szükséges befektetés hiányzik még, mennyi nincs létesítve abból, aminek lennie kellene. Erre megkezdetett a részletes tárgyalás, miről reggeli lapunkban tudósítunk. Különfélék. — jan. 16. (A hivatalos lapból.) Király ő Felsége Kovácsi Károly erzsébetvárosi járásbirósági albirót a dicsőszentmártoni járásbírósághoz járásbiróvá, Cservény István egri törvényszéki aljegyzőt pedig a hevesi járásbírósághoz a bíróvá nevezte ki, továbbá báró Schwegel József közös külügyminisztériumi osztályfőnöknek, mint a vaskoronarend első osztályú lovagjának, a rend alapszabályai értelmében, a titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen adományozta. A közut.- és közlekedésügyi miniszter Sárkány Endre végzett joghallgatót, a mondott minisztériumhoz díjtalan fogalmazó gyakornokká nevezte ki. — Az igazságügyminiszter, Tihanyi Ferencz budapesti I—III. ker. kir. járásbirósági segédtelek könyvvezetőt, a pestvidéki kir. törvéyszékhez helyezte át. A budapesti fővárosi pénzügyigazgatóság Gammel Alajos irodakezelési gyakornokot, a központi díj- és illeték kiszabási hivatalhoz irodasegédtisztté, Mihajlovits Arzén dijnokot pedig ugyanoda a számvevőséghez számgyakornokká nevezte ki. Schmidt István temesvári lakos vezetéknevét »Martinicsrac-ra változtatta. A somogymegyei régészeti- és történelmi társulat alapszabályait a m. kir. belügyminisztérium megerősítette. (Ő Felségeik ezüstmenyegzőjét) a főváros nagy fénynyel fogja megünnepelni. Mint említettük, a közgyűlés az erre vonatkozó programm kidolgozására egy bizottságott küldött ki, mely tegnapi ülésén bevégezte feladatát s javaslatait a közgyűlés elé fogja terjeszteni. A bizottság azt javasolja, hogy a fővárosi municipium ezen ünnep alkalmából üdvözlő feliratot nyújtson át egy számos tagból álló küldöttség által ő felségeiknek; hogy e napon a főváros összes templomaiban és imaházaiban hálaadó isteni tisztelet tartassék; hogy a fererczvárosi uj templom ezen napon szenteltessék fel s a nap emléke a templomon márványtáblával jelöltessék meg; továbbá hogy a főváros összes szegényei e napon megvendégeltessenek, a főváros kivilágittassék, s a színházakban hisz, illetőleg ingyen előadások tartassanak. — De legkiválóbban azzal akarja a bizottság ő felségeik ezüst menyegzőjének ünnepét megülni, hogy a fővárosi közgyűlésnél 100.000 frt megszavazását indítványozza egy ő felségeik nevét viselő gyermek menhely alapítására, hogy ekként a szülői gondviselést nélkülöző gyermekek a hazának és az emberiségnek hasznos tagjaivá neveltessenek. Ezen kívül arany, ezüst és bronz emlékérmek veretnek. Az ünnepély költségeire a bizottság 15.000 frtnyi átalány összeg megszavazását indítványozza. (A müncheni magyar egyesület köréből írják nekünk: Az egyesület múlt évi működéséről szóló tudósítást igen röviden lehet összefoglalni, amennyiben a tagok csekély száma következtében, jelenleg 25, a lehető legkevesebbre szorítkozott. Segélyezés, ami az egyesület egyik czélja, csupán 40 mark erejéig történt. Tartatott két nyilvános ünnepély, márczius 15-ike és egy juniális. Jár 9 újság, melyek közül az »Egyetértés« és »Pesti Napló« leszállított árakon, a »Mérnök és építészegylet közlönye,« »Természet,« »Anyagi érdekeink,« »Szegedi Híradó« és »Fehérvári Lapok« pedig a szerkesztőségek szívességéből ingyen járnak, amiért meleg köszönetet mondunk. Csakis ez által lehetséges, hogy a pénztárban jelenleg 132 mark van, melynek nagyobb része segélyezésre fordítható. Fölhívjuk azont, hazánkfiait, kik Münchenen keresztül utaznak, és segélyre van szükségük, hogy e tekintetben az egyesülethez forduljanak. A január elején tartott tisztújítás eredménye a következő: Elnök: Schneider József, titkár: Markó Ignácz, jegyző: Havranek Ferencz, pénztárnok: Kriegner Kálmán, könyvtárnok: Kosztics Ferencz, választmányi tagok: Ormay Lajos, Zanathy Zsigmond. Az egyesület részéről köszönetünket kell kifejeznünk Kiss György úr szobrász iránt ki, Deák Ferencz mellszobrával volt szives azt megajándékozni Az egyesület helyisége: Steinheil Str. No 4. hova mindennemű megkeresés intézendő. Markó Ignácz titkár. (Veszélyes jégtorlódás a Tiszán.) Szolnokról Írják nekünk: A Tisza jege Kürt és T.Ugh között megakadván, 2000 öl hosszú jégtorlaszt képezett, minek folytán az árvíz oly magasra hágott, hogy az 1876. évinél már csak 10 centiméterrel alacsonyabb. A társulatok töltései és az ártéri vidék nagy mérvben veszélyeztetve lévén, Mojsisovics Vilmos kir. folyam főmérnök Szolnokról és Benkó Albert szolgabiró a megye képviseletében rögtön a helyszínére rándultak s a társulati árvédelmi bizottsággal egyetértőleg a veszély elhárításán erélyesen és sikerrel közreműködnek. (A magyar irók segélyegyletének gyarapodása) 1878. második felében. Tőkegyarapodás: Néhai Marczibányi Antal hagyatéka, gr. Chorinskyné Niczky Philoména urhölgy által biztosítva, 5600 frt. Weisz B. Ferencz kir. tanácsos születésnapi alapítványa 100 frt. Néhai dr. Kovács S. Endre nevére befizetett alapítvány 200 frt. Lévay József alapítványa körlevéllel 200 frt Összesen: 6100 frt.— Kétszáz forintos régibb alapítvány befizettetett: a néhai Bertha Sándoré 200 frt. Végrendeleti hagyomány befizettetett: a néhai Hoffmann Istvánné asszonyé Székesfehérvárról 200 frt. A néhai Biró Alberté Gyöngyösről 100 frt. össz. 500 frt. Újabb végrendeleti hagyományok: A Pákozdon elhunyt Fejes Jánosé, özvegye elhunyta után fizetendő 50 frt. Néhai Szendefy Ágnes asszonyé, föltételesen, ha az elsősorú örökösök elhunynának. Ajándékok folyó költségekre: Az országos nőiparegylet egy nyári bál jövedelméből 8 frt 90 fr. A Hon szerkesztősége perselyéből 4 frt. Egy margitszigeti bál rendezősége 5 frt. Császár Ferencz 2 frt. Egy eldöntetlen fogadás 10 frt. Gr. Lónyay Menyhért,akad. emlékbeszéd tiszteletdija 100 frt. A központi Frőbel-nőegylet sétahangversenye jövedelméből 15 frt. Vajkay Károly kir. Ítélőtáblás tanács elnök 30 frt. A Valeria nőegylet (feloszlásakor) 100 frt. Kertbeny Károly 2 frt. Ráth Mór a »Részvét könyve« eladott példányaiból 123 forint. A közoktatási miniszter által utalványozott államsegély 2200 frt. Jakabfalvay Gyuláné szül. Wimnersperg Mária bárónő 50 frt. Összesen 2649 frt 90 kr. — Tőkefogyás: Kilencz alapitó 200 frtos alapítványa az alapítók elhunyta vagy elszegényedése miatt behajthatatlanná válván, leíratott 1800 forint. — Kiadatott: Rendes félévi segélyre 42 félnek 4920 forint. Rendkivüli segélyekre hat beteg írónak 230 frt. Összesen: 5150 frt. — Az egész múlt éven át: Tőkegyarapodás 8000 frt. Tőke fogyás 1800 frt. Ajándékok összege 3462 frt 20 fr, két arany. Évdijas tag lett hat író, ami hat éven át évenkint 72 frt díjösszeget tesz. Rendes segély özvegyeknek, árváknak, elaggott Íróknak kiadatott 9840 frt. Rendkívüli segély 18 beteg Írónak s négy temetésre 1045 frt 2 fr. Hogy az egyesület beteg irók számára, temetésekre stb., jövőre is adhasson rendkívüli segélyezéseket, arra irodalombarátok, egyesületek és intézetek nemes szivű adakozásai, új alapítványok és hagyományok szükségesek, mivel a tőkevagyon kamatait és az állami segélyösszeget egészen igénybe veszik a rendes évi segélyezések, melyek 1879-re 43 fél részére, 9690 írtban vannak megállapítva. Az egész évi kezelési költség 1050 írtra megy. Az egylet vagyoni állása a múlt évi számadás megvizsgálása után fog közzététetni. Vadnai Károly, a magyar írók segélyegyletének titkára. (Kolozsvárott) dr. M. János egyetemi tanáron, mint a M. P. Írja , oly jelenetek mutatkoztak , melyek komoly aggodalmat keltenek. Szemei villogtak, karjait feltárta a levegőbe, mintha repülni akarna. Egy csomó üzletben feltűnő élénk és exaltált hangon beszélt egy balesetéről, melyet alább beszélünk el; szokatlan bevásárlásokat csinált, szóval úgy viselte magát, hogy ismerői a legszomorúbb állapotról győződtek meg. Mint halljuk, a szerencsétlen férfiút tegnap orvosi felügyelet alá helyezték, s azóta őrzik. A dr. M. állapota közelebbi ismerőit nem lepte meg váratlanul. Két hónap óta naponként feltűnőbben észrevehető volt lelki zavara. A »Kolozsvári körben párszor oly feltűnően viselte magát, hogy a katasztrófa bekövetkezése bizonyosnak látszott. Hogy e szerencsétlen férfiú balsorsa teljes legyen, a napokban valami égő lámpát tört össze, s a benne lévő lygrain végig ömlött karjain, mellén, hasán s lábain. E sebek is borzasztó kínokat okoztak neki, és siettették lelke elsötétülését. Barátai remélik, hogy gondos kezelés alatt még meg lehet menteni családjának, melyben nővel, hat gyermekkel bir. (Kaczkovicz Ignácz,) somogymegyei földbirtokos, az 1867—68-i országgyűlésen képviselő, hosszabb szenvedés után tegnap este Budapesten meghalt. Sokan ismerték, s mindenki szerette az igazi magyar érzületű, kitűnő műveltségű hazafit. A hetvenes évek óta főleg a megyei gyűlések s a gazda egyesületek terén fejtett ki kiválóbb működést. Béke poraival ! (Az aradi honvédemlék pályázatról) azt írja az Alföld, hogy az első dijat nyert pálya, ma kivihetetlen, így új pályázatra lesz szükség. (Tolna megyéből) írják nekünk: Kánya községben szokás szerint vasárnap este a jobb módú gazdák összejönni szoknak a község korcsmájában s egy ideig elbeszélgetnek. F. hó 12-én este egy ily összejövetel alkalmával a községi biró a beszélgetők közé ront, s durva, sértő hangon a tömeget hazatérni parancsolja s egyúttal a békén haza indulókat botjával agyba-fejbe veri; botját a békés polgárokon széttörte, mig a szétoszlókat az ajtóban elhelyezett 2 fegyveres pandúr puskatusával és szuronynyal támadta meg. A járás e legszolidabb községének birtokos polgárai e bánásmódon ekkor felháborodva, a méltatlanul osztogatott ütlegeket, miután egyik társuk szemén megszuratott s négy társuk erős fejsebet kapott, — ütleggel viszonozták s igy a biró ugyan nem, de pandúrjai sérüléseket szenvedtek. (Balassa Gyarmaton) Pirot Károly túszéki biró eljegyezte Füredy Jenke kisasszonyt. (Patti Adelina) Drezdából Münchenen át Veronába utazott, hogy Nikolini társaságában pár hetet a kies déli, olasz égalj alatt töltsön. (A birminghami könyvtár leégett.) Birminghamban szombaton a Birmingham and Midland Institute egész a külső falakig leégett. A tűz a könyvtárban támadt s nemcsak az ottani 80,000 kötetre menő könyvet, hanem a világhírű Shakespeare könyvtárt is elhamvasztotta, mely eddig Birmingham büszkesége volt. Ez a könyvtár Shakespeare összes kiadásainak, fordításainak s a rájok vonatkozó bírálatoknak legteljesebb gyűjteményét képezte s 8000 kötetre ment, melyből csak igen keveset mentettek meg. A gyűjtemény legnagyobb része pótolhatlan. A nagy könyvtárban is sok volt a ritka kézirat s a régi kiadás. A Cervantes gyűjtemény, mely a spanyol költő csaknem minden kiadását magában foglalja, továbbá 3000 ft sterling értékű aczél és rézmetszet elpusztult. Az épület 24,000 ft sterlingig volt biztosítva, de a kár sokkal nagyobb. A tűz , mint mondják egy légszeszmunkásnak vigyázatlansága folytán támadt. (A hóhér beteg.) A veszprémi kir. törvényszék Kozarek budapesti hóhért — egy halálra ítélt fegyencznek kötél általi kivégzésére — meghívta. Kozareket azonban tegnap szerencsétlenség érte, a mennyiben a Boszniából visszaérkezett és takonykórba esett katonai lovak kipusztításával foglalkozván, egy ló, melyet Kozarek leszúrt volt, rögtön felugorva, feléje rohant és rajta fején és hátán veszélyes sérüléseket ejtett. Ennek következtében Kozarek sürgönyileg értesíti a veszprémi kir. törvényszéket, hogy hóhéri kötelességének teljesítése végett csak néhány nap múlva jelenhet meg. Minthogy jelenleg Kozarek az egyedüli hóhér Magyarországon, a halálra ítélt fegyeneznek kivégzését elhalasztani kellett. (Hajótörés a tengeren.) Liverpoolba pár nappal ezelőtt a »County of Picton« új skóthoni hajó néhány matróza érkezett. Azt beszélik, hogy karácsony este iszonyú orkán ragadta meg hajójukat , hogy annak fedélzetét a hullámok folyton csapdosták. Egy ilyen hullám megragadta a kormányost, aki a hullám közeledtére akarta figyelmeztetni a mellette állókat. Egy ember oly erővel jujtatott a fedélzetre, hogy lábát törte, három más embert pedig a hullám a tengerbe dobott. A víz oly tömegesen hatolt a hajóba, hogy nem lehetett kiszivattyúzni. A hajó sülyedni kezdett s az emberek kénytelenek voltak vészjelt adni. Szerencsére az első ünnepnap délután egy gőzös tűnt fel a láthatáron s a legiszonyúbb zivatar közben megmenteni igyekezett a legénységet. Két óráig kerülgette a gőzös a sülyedő hajót, amig közelébe juthatott. Végül egy csónak hat emberrel a legnagyobb életveszély közt eljutott a hajóhoz s a még életben levő tizennégy embert megmentette. A gőzös legénységének és kapitányának bátorságát a megmentettek a legnagyobb dicsérettel említik. (Izgalmas pör Londonban.)A londoni törvényszék elé nemsokára érdekes por kerül, melynek egyes részletei nagy izgalmat fognak okozni. Rea de báró ugyanis igénypert indított 200,000 font sterlinget érő fekvő birtokra, továbbá családjának ős birtokára, Shipton Courtra, a benne levő ékszerek, olajfestmények, ezüstneműekkel stb. együtt. A történet rendkívül regényesen hangzik és bizonyítja, hogy a valóság néha csodálatosabb a költészetnél. Az utolsó Reade báró nemcsak rendkívüli különcz volt, hanem szerette módfölött az italt is. Cselédeivel együtt dőzsölt és ha leitta magát, néha vadállati düh vett rajta erőt. 1843-ban egy Linden nevű házmester és egy Wakefed József nevű komornyik állott szolgálatában. Egy nyári éjen egyszerre híre kelt, hogy a házmester, 40 év körül levő férfiú, meghalt. Koporsója fedelét negyven hosszú szöggel beszegezték és a tetemet csakhamar eltakarították. Két hét múlva arról kezdtek beszélni a szomszédok, hogy a házmestert tulajdon gazdája gyilkolta meg. Erre a tetemet fölásták, de a halottvizsgáló oda nyilatkozott, hogy a házmester halála okát nem bírja megállapítani. Főtanúkéin Wakefield, a komornyik szerepelt, ki azt vallotta, hogy a házmester részeg fővel lezuhant és e zuhanás folytán halt meg. Kevéssel ezután a báró minden társaságtól viszszavonult. Gyermekeivel sem érintkezett, kik közül a fiú még apja életében elhunyt; leánya 1866-ban halt meg nyavalyatörésben. A báró teljes magányban élt s haláláig egyedül komornyikjával érintkezett. Minden vagyonát komornyikjára hagyta, ki később fölvette a Reade nevet. E komornyik tiz év óta csak járadékait élve a jelentékeny vagyonnak; az ősi kastély maga 500 fontot jövedelmez évenként. A mostani Reade báró, a vádló, unokaöcscse az elhunytnak. A törvényszék már elismerte a báróságra való jogát. --Most abban fárad, hogy a nagybátyai vagyont is visszapörölje. E porból rendkívül érdekes részleteket várnak. — Charles Reade, az ismert beszélyíró, rokona a vádlónak. A közönség köréből.*) — jan. 16. T. szerkesztő úr! A jogászbáli bizottság egy tagja ma becses lapjában oly méltatlanul és durván támad meg, hogy kénytelen vagyok némi felvilágosítással e rágalmat alaptalanná tenni. Az Egyetértéshez küldött nyilatkozatom bizonyára nem oly durva, mint Gellén úré. Én ezeket írtam az Egyetértésnek : »Olvasván a lapokban egyes jó hazafiak felszólalását a magyar ipar érdekében, kik megróják a jogászbáli bizottságot, hogy a tánczrendeket Bécsben készíttetik, én mint érdekelt fél, és mint olyan, ki szintén nyújtott be mintákat, ezeket örömmel olvastam ugyan, de a felsorolt okoknál fogva nem volt szabad hozzászólanom. Ma ez ügy más stádiumba lépett. Ma becses lapjában (Egyetértésben) a jogászbáli bizottság a magyar iparral reklámot csinál, hangsúlyozván azt, hogy a tánczrendek magyar iparosnál készülnek. Én a jog és igazság védőitől legkevésbbé vártam volna, hogy a bálközönség) E rovat alatt közérdekkel összefüggő levelek díjtalanul közöltetnek. A felelősség beküldő, illeti. A szerk.