Pesti Napló, 1879. március (30. évfolyam, 52-78. szám)

1879-03-24 / 73. szám

73. szám. Budapest, 1879. hétfő, marczius 24, 30. év­­folyam, Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület, A­ lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, térmesztetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el, Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület» A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételeiet Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ás esti adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 frt. — 8 hónapra 12 ftt Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, 4© ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától elánalStoráke Hirdetések szintúgy mint előfizetések a IPesti VS Napló kiadó-Mvatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épületi küldendők, A Pesti Napló táviratai. — Múlt éjjel érkezett. — Bécs, márczius 23. A Károly-Lajos vasút 234.232 frtot vett be márczius 11-től 20-ig, vagyis a múlt év megfelelő szakához képest 38,683 írttal kevesebbet. Róma, márczius 23. A hivatalos lap 27 új sze­nátor névsorát közli. Egysze­rmind közli azon rendeletet, a­mely a marhabeviteli tilalmat Németországba megszünteti. A képviselőház megkezdette a költségvetés jö­vedelmi részének tárgyalását. Róma, márcz. 23. A király ma ebédre hívta mindazokat, a­kik Olaszország szervezkedése óta mi­niszterek voltak. A novarai emlékszobrot számos kül­döttség és előkelő jelenlétében avatták föl. Berlin, márcz. 23. A szászországi birodalmi képviselőket fogadta tegnap a kanczellár; a szász király megelégedettségét fejeztette ki a kanczellár működésével, a­mely a szászországi iparnak és keres­kedelemnek is javára válik. Prága, márcz. 23. A város vidékén levő köz­ségekben kiütött a marhavész, ennek következté­ben katonai kordont vontak Smichow külvárosban. A Szegedre küldött pionnier csapat ma visz­­szatért. — Ma érkezett. — London, márcz. 24. Erzsébet királyné ő fel­sége tegnap indult el Izlandból haza felé. Dublinban ő Felsége az irországi alkir­ály és neje látogatását fogadta. London város községtanácsának legközelebbi ülésén indítványozni fogják, hogy a város 100 gui­­neával járuljon a szegedi gyűjtéshez. R­e­a­d n i­g város polgármmesteree gyűjtést nyitott a szegediek javára. (Ered. sürg.) Cserventea, márcz. 24. A köz­ségi képviselet tegnap Szeged számára 200 frtot szavazott meg; a lakosságnál folytatott gyűjtések eddig 820 frtot eredményeztek. A hét folyamában Dyolcz szekér 276 kenyérrel s 35 mm. más eleséggel elküldetett a zentai polgármesterhez, hogy tovább szállíttassa Szegedre. A pénzgyűjtés folytattatik. Szt.-Pétervár, márcz. 24. A német császár születése napja alkalmából az itteni német gyarmat bankettet adott, melyen Schweinitz nagykövet a czárt köszöntette fel. Kifejezte iránta való tiszteletét, s azon óhaját, vajha szava elég hangos lenne, hogy künn is meghallhassák azok, a kik azon barátság megingatását merészük megkísérlem, mely a czárt a német császárhoz fűzi, akkor azután az illetők be­látnák, hogy szándékuk kivihetetlen, mert ez az barátság ma szilárdabb, mint valaha. Trieszt, márcz. 24. A harmadik választótes­tületben heves küzdelem után a kormánypárt mind a tizenkét jelöltje győzött a községi választásokban. Novara, márcz. 23. Az emlékszobor leleplezé­se tegnap ünnepélyes módon ment végbe. Az osztrák képviselők több olasz tric­ok kíséretében jelentek meg. Jöttekkor a zenekart az osztrák néphymnusz kezdte játszani. A bizottság átadta az emléket a községnek. A szenátus és a kamra nevében Sarico és Prancini beszéltek, ezután a prófét mondott beszéde Az osz­trák-magyar képviselő a császár király s az osztrák­magyar hadsereg nevében mondott köszönetet s a két hadsereg közötti szívélyes barátság érzelmeinek adott kifejezést. szegedi pénzintézetek részére a kért 1.200.000 frtnyi segélyt engedélyezte és a fentebb megnevezett fővárosi intézeteknél utalványozta. A segélyösszeg igénybe­vételének módozatait az érdekelt pénzintézetek saját körükben ma állapítják meg. * ^ (A hadsereg körében) nagy változások történnek, melyek részben már legközelebb, a kb­. ezüst menyegző alkalmával tétetnek közzé. Két tá­bornagy neveztetik ki, amely állást eddig évek során át a hadseregben csak egy férfiú, Albrecht főleg képviselte. Tábornagygyá kineveztetnek: V­i­­­m­o­s főleg a tüzérség főfelügyelője s a mostani bécsi had­parancsnok, b. Maroicsics tbszernagy. Az utóbbi részére új állás lesz szervezve, a gyalogsági főfel­ügyelői állás. Maroicsics helyére bécsi hadparancs­noknak b. Philippovics Ferencz tbszernagy ne­veztetik ki. Müller vezérőrnagy altbszernagygyá ne­veztetik ki s Komáromba megy várparancsnoknak. Ezeken kívül még többrendbeli más változás törté­nik. Szó volt arról, hogy a hadügyminiszter lemond; legújabb hírek szerint ez valótlan, a hadügyminisz­ter, egészségi okokból, hosszabb szabadságidőt nyert, úgy látszik, hogy a tábornagyok kinevezésével a a hadügyminiszter működési köre ismét megszorít­­tatott. (A magyar aranyrente) oly kedvezőn kel, hogy, hír szerint, egyelőre elállottak a domániá­­lis kölcsöntől. A r­e­n­t­e-eladások 82­1/a — 851/a árfo­lyamon történtek. Az ezen eladásokból befolyó össze­gek a 2-ed kibocsátású kincstári utalványok beváltá­sára fordíttatnak, mely művelet, mint remélik, aug. 1-je előtt befejezve lesz. (Az igazságügyi rendelet,­ mely a sze­gedi katasztrófa alkalmából szükségesnek találtatott, már meg van állapítva és csupán szövegezését végzi Teleszky István ur, ki ebbeli munkálatát, mint a M. J. írja, a hét első napjaiban terjeszti enquéte elé végleges jóváhagyás végett. Budapest, márcz. 24. (A szegedi pénzintézetek) képviselőit a pénzügyminiszter úr arról értesítette, hogy a hétfő délutánra kitűzött értekezletet vasárnap délelőtt kí­vánja megtartatni. Ez okból az érdekelt képviselők d. e. 11 órakor a pénzügyminiszter elnöklete alatti tanácskozásra gyűltek össze, melyben a pénzügymi­niszter úr meghívása folytán az I. hazai takarékpénz­tár, a magyar földhitelintézet és az általános hitel­bank képviseletében Hajós, Lukács és Weninger urak, a pénzügyminisztérium részéről pedig Köffin­­ger és Pallavicini osztálytanácsos urak vettek részt. Beható tárgyalások után a pénzügyminiszter ur a A Pesti Napló tárcsája. De Sardes marquisné. Irta: Daruiet Ernő. MÁSODIK RÉSZ. Chamblay Miksa naplója. (Folyt.) Hogy őt megnyugtassam, gyorsan elmondtam az eseményeket, melyek azóta következtek be, hogy Cervollet elhagytam, és a­melyek felfedezték előttem, hogy de Sardes marquis fia vagyok. Mathild figyel­mesen és jóakarón hallgatott reám. — Szükséges volt, hogy ön egész történetemet ismerje, mondom neki befejezésül. Ismerem atyámat, és nincs jogom magamat fiának nevezhetni, sem ne­vét viselni. Nem ejthetem ki anyám nevét, anélkül, hogy ama férj nyugalmát ne zavarnám meg, kit ő megcsalt, és ki őt túlélte, és anélkül, hogy anyám emlékét meg ne sérteném. Én tehát olyan vagyok, mint a lelenct. Ön láthatja ezekből, mikép jogosan mondhattam, hogy ön csak meghallgatásom után ha­tározhatja el, várjon férje lehetek-e vagy nem. Mathild szép, büszke és őszinte szemét reám szegezve, határozott hangon így szólt: — Ha Ön annyira szeret, mint én önt, akkor tud­hatja, hogy elbeszélése semmit nem változtathat azon elhatározáson, melyben szivem és bátyám kivánata egyesül. Ez volt szerelmének első vallomása. Én nem voltam előkészítve e perezben arra, és így mélyen megindultam. Nem tudtam mit feleljek, sírtam, ne­vettem, őrült voltam, és érezvén hogy nevetségessé teszem magamat, igy szóltam: — Engedjen eltávoznom, vissza fogok jönni, de nem szükséges, hogy szolgái ily állapotban lás­sanak. Mathild szintén meg volt indulva, de jobban uralkodván magán, a kis kerti ajtóig vezetett, mely a külső fasorba nyílt. Itt búcsút vettem tőle, bejelent­vén neki a következő napra de Sardes marquis láto­gatását és az enyimet. Azon perezben, midőn meg­hajtva magamat, búcsúztam, egy kis fonott kocsi, két fehér pony által vontatva, robogott el mellettünk. A nő, ki e kis fogatot hajtotta, igen gyorsan haladt el, egy perezra reám vetette tekintetét és én e nőben Ledun kisasszonyra ismertem. június 6. De Sardes marquis ismeri Mathild iránti sze­relmemet , bevallottam neki. Ő úgy látszik meg volt elégedve. Tegnap Cervolle kisasszonyhoz vezettem. Mathild szelleme és bája által megnyerte atyám tet­szését és én jól láttam, mikép lelkesült fel, mert úgy látszik leírásomban nem bízott teljesen, nem remélt ily tökéletes nőt találhatni. A­mi atyámat illeti, ő is némi kaczérsággal tetszést igyekezett aratni, és ez si­került is. A hosszú társalgás folyama alatt, melyben mindhárman részt vettünk, különböző, házasságomra vonatkozó határozatok állapíttattak meg. Az esküvő September végén Cervolleban tartatik meg, itt is fo­gunk jövőre lakni. Mi mindketten, Mathild és én is, egy véleményen voltunk, hogy házasságunknak leg­alább első éveiben nem élünk Párisban. Ha kénytele­nek leszünk rövid időre ide jönni, a de Sardes palo­tába fogunk beszállani. Mathild a l’avenue d’Eylau­­féle házat el akarja adni, minthogy az csak szomorú emlékeket ébreszt lelkében. Hogy a marquis mindig kedves vendég lesz Cervolleban a hányszor jó, és a­meddig ott kíván időzi, ez magától értetődik. — Mi azon fogunk igyekezni, mondá hozzá Mathild, hogy ott oly kellemessé tegyük életét, hogy soha ne legyen szándéka tőlünk eltávozni, így boldogságom készülőben van, és minden nap elmúltával jobban közeledik felém. Midőn két év előtt Wellysney Mari egyszerre eltűnt és elhagyott, mást nem hagyva vissza számomra, mint búcsúszavait és oly remény kifejezését, mely soha nem valósult meg, ha ekkor valaki megkísérli, engemet meg­győzni arról, hogy ezen oly szenvedélyesen szere­tett nő meg fog szűnni reám nézve érdekkel bírni, és hogy őt soká megsiratva, egy napon más nő foglalja majd el szívemben az ő he­lyét, én szenvedélyesen ellent mondok, azt állítva, hogy szerelmem örökké fog tartani. És ime, Wellys­­ney Mari nem egyéb árnyéknál, mely uj boldogságom­ra ereszkedik, nem egyéb gyönge emléknél, mely órá­­r­ól-érára mindinkább elmosódik, és mely egészen el fog enyészni, azon érában, midőn birtokába jöttem végleg azon nagy boldogságnak, mely most készül számomra. Igaz ugyan, hogy néha, az éjjeli csend közepet­te, midőn visszagondolok azon eseményekre, melyek életembe betolultak oly rövid idő alatt, azon meggyő­ződésre juttat a megindulás, mely szivembe lopódzik, hogy az első nő, kit a férfi megszeretett, hatalmas kötelékekkel van hozzá fűzve, melyet még az idő sem képes mindig megszakítani. Ilyenkor nem merem biz­tosan állítani, hogy ha egyszerre viszontlátnám őt, volna e bátorságom tőle menekülni. Ezen gondolat sokszor megzavarja nyugalmamat. —A fia újra megjelennék! sóhajtok fel olykor. De inkább nem mélyedem el ilyen föltevésekbe, melyek remény­em, nem valósulnak meg soha. Én Boka voltam hű Mari emlékéhez. Ő megígérte, hogy visszatér, és nem tért vissza. Így nem én szegtem meg szavamat, ő szegte meg az övét. június 13. Mathild azt kízánta, hogy látogatásaim ne legyenek gyakoriak,és én alávetem magamat pa­rancsainak. Ha találkozunk, alig váltunk néhány szót. Megállapodtunk abban, hogy e visszatartó modort fenn tartjuk egymással szemközt azon napig, midőn házasságunk nyilvánossá levés, Mathild körüli for­­golódásom a rágalomnak nem szolgál okkal. — Különben Mathild nem sokára visszatér Cervol­­leba, hol aztán kedvem és kényem szerint beszél­gethetek vele. Ezen pillanat közelgése fenn tartja türelmemet, és panasz nélkül alávetem magam oly követelésnek, melyet akaratom ellenére könyörtelen­nek és túl szigorunak találok, daczára, hogy ismerem annak okait és daczára, hogy elfogadtam azokat pró­­baként. Tegnap este Mathild maga hivatott magához. Azt irta, keresném fel azonnal. Kilencz óra volt, mi­dőn e levélkét kézbesítették és én épen kimenőben voltam. Futva siettem a l’avenue d’Eylau féle házba. — Én holnap elutazom, s visszatérek Cervol­­leba, mondá nekem Mathild. — Miért e rögtöni elutazás ? kérdeztem tőle. Azt hittem, hogy ön tovább szándékozik időzni Pá­risban. — Miért ? felelte ő, mert azon ügyek, melyek jelenlétemet szükségessé tették Párisban, már el van­nak döntve. Midőn észrevette, hogy bizalmatlanko­­dom, hozzá tette : — És azután, miután mindent meg kell önnek mondanom, mint barátomnak, más oka is van Párisból való elutazásomnak, ítélje meg ön­maga. E szavakkal egy látogató jegyet adott át, me­lyen Menescal Claude nevét olvastam. Neve alá a Paul fiatal bankár e szavakat írta : »Kéri Cervolle kisasszonyt,fogadná el látogatását. Sürgős.« — Ő készteti önt a menekülésre! kiáltottam fel. — Én nem akarom őt sem elfogadni, sem látni, sem felelni kérdéseire. — Ön nem cselekszik helyesen, kisasszony, és ha ön úgy, mint én azt hiszi, hogy Ménescal azért jó ide, hogy kezét újra megkérje, és hogy újra ostro­molja önt, ön sokkal helyesebben tenné, ha egyszer egész formaszerű tagadással válaszolna. Ha nem, ak­kor követni fogja önt Cervolleba, és ön csak azért tért ki a magyarázatnak, melytől irtózik, hogy azt még inkább megnehezítse. — Ha Cervolleba követ, ott még kevésbbé fo­gadom el, mint itt. De oda nem fog jönni. Én önhöz fordulok, Miksa úr, mint az egyetlen védömhöz, ki bátyám után megmaradt, és kérem, kíméljen meg ezen ember tolakodásaitól, ki durvasága által egy íz­ben megsértett, mi nem oly rég történt, hogy elfeled­hettem volna. Hogy őt észre téríthesse, megengedem, hogy azon jogokkal is éljen, melyeket önnek adtam. — Értem önt kisasszony és ön meg lesz szaba­dítva ezen alkalmatlan személytől. De az is megfon­tolandó, hogy ez által terveink már holnap nyilvános­ságra kerülnek. Az egész világ tudni fogja, hogy Chamblay Miksa és Cervelle Mathild kisasszony közt házassági ígéret létezik. — Nos hát, tudni fogják, felelte Mathild mo­solyogva, legalább az ön gyakori jelenléte személyem körül, senkit nem fog meglepni. — Miután ön így gondolkodik, ígérem, hogy Menescaltól mától kezdve nincs mit félnie. Szükség­telen elutazását siettetni. Daczára, hogy Mathild eziránt megnyugodott, mégis megmaradt elhatározásánál. A párisi élet ki­­állhatatlan előtte és ő nyugtalanul várja a pillanatot, hogy visszatérhessen a kedves Bourgogneba. — Ön követhet engem, a­mikor kedve van, szólt hozzám, hogy némileg megvigasztaljon elutazá­sa felett. Nála maradtam még jó hosszú ideig. Mathild soha sem volt szeretetteljesebb és bizalmasabb. Az ő szerelme, és egyszersmind az is, melyet bennem éb­reszt, ment minden heves, szenvedélyes rohamoktól; semmi sem hasonlít oly kevéssé egymáshoz, mint Mari exaltált és regényes érzelmei, és azon szolid sze­retet, melyet Mathild irántam tanúsít. De ezen szán­dékos hidegség, ezen szűzies nyugodtság, mély, oda­adó, és örökké tartó gyöngédséget rejt. Mari megis­mertetett azon zivataros szenvedéllyel, mely a ked­vest szeretőjével egyesíti. Mathild előszét adja nekem a házas élet boldogságának, mely csupa tisztaság, és hogy mindent megmondjak, mely maga a becsület és a szerelem biztonsága. (Folyt. köv.) Országgyűlés. A képviselőh­áz ülése márczius 23-án. Elnök: Kemény János. Jegyzők: Molnár Aladár, Baross Gábor. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kál­mán, Szapáry Gyula gr., Trefort Ágoston, Pauler Tivadar, Kemény Gábor b., Péchy Tamás, Szende Béla, Bedekovics Kálmán b. Elnök: az ülést délelőtt 11 órakor megnyit­ván, a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja Tolna­megye közönségének feliratát az 1875. XXI. és XXVI. t. csikkeknek hatályon kívül való helyezése iránt; Versecz sz. kir. város közönségének feliratát, melyben Győrmegye közönségének feliratát pártolván, az 187­6. XV. t. ez. IV. fejezetének kedvezményét a köd által okozott károkra is leendő kiterjesztését kéri; Debreczen sz. kir. város közönségének feliratát, melyben Győrmegyének az 1873. IX. t. sz. 15. §-ának módositása iránti feliratát pártolván, kéri, hogy az illeték-hátralékok után fizetendő késedelmi kamat a törvényes 1/- ot semmi esetben felül ne haladhassa; Szebenmegye közönségének feliratát, melyben Pest- Pilis-Solt-Kis-Kunmegyének a közigazgatási bírás­kodásnak életbeléptetése iránti feliratát pártolja; Esztergom megye közönségének feliratát, melyben Pest-Pilis-Solt Kis Kunmegye­­feliratát pártolván, a közigazgatási bíráskodásnak mielőbbi életbelépteté­sét kéri; Esztergommegye közönségének feliratát, melyben Ny­itramegye feliratát pártolván, az illetékek kiszabása és behajtása körüli eljárásnak törvény ál­tal leendő szabályozását s az adó és illeték kiszabási hivataloknál rendszeres könyvelés behozatalát kéri. Mindezen feliratok kiadatnak a kérvényi bi­zottságnak. Kautz Gyula, a pénzügyi bizottság előadója, beadja a bizottság jelentését Zsilinszky Mihálynak és Degré Alajosnak a közoktatási budget tárgyalása alkalmával tett indítványai tárgyában. Máriássy Sándor, a pénzügyi bizottság elő­adója, beadja a bizottság jelentését, Csatár Zsigmond­­ugyancsak az említett budget tárgyalásakor beadott indítványai tárgyában. Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság jelen­tését nyújtja be az indemnitás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Tárgyalás alá vétetik a honvédelmi miniszte­­térium költségvetése. A központi igazgatásnál. Thaly Kálmán a következő indítványt nyújt­ja be : Az 1. czimnél (Központi igazgatás) a VI. czimre (Csapatok) kért átruházási jog megtagadtatik. 2. Egy miniszteri tanácsosi hely 4000 frt fize­téssel 600 frt lakbérrel és két — már különben is 4 év óta be nem töltött — osztálytanácsosi hely 3000, illetőleg 2500 frt fizetéssel és 500—500 frt lakbér­rel törlendő. Molnár György előadó ellenzi az indítványt. Irányi Dániel kérdést intéz a honvédelmi mi­niszterhez az iránt, mikor terjeszti elő a katonasági díjakra vonatkozó törvényjavaslatot, azokra nézve, kik törvényes okoknál fogva a besorozástól felmen­tetnek. Szende Béla honvédelmi miniszter kijelenti, hogy az Irányi által említett törvényjavaslatot, mint­hogy arra nézve régebben tárgyalásokat folytat az osztrák kormánynyal, még ezen évben előterjeszti Thaly indítványát nem fogadhatja el, mert a tör­tént redukc­ió folytán csak az átruházási joggal jö­het ki és mert a rendszeresített munkaerőre szük­sége van. Csanády Sándor kéri a minisztert, hogy az Iványi által felemlített törvényjavaslatra nézve váltsa be szavát. A ház elveti Thaly indítványát. A fegyverzeti bizottságnál Thaly Kálmán kérdést intéz a kormányhoz, vájjon a pozsonyi töl­ténygyárnál alkalmazott őrség miért tar­tozik fenn akkor, midőn e gyár a külföld számára dolgozik ? Szende Béla honvédelmi miniszter kijelenti, hogy az őrséget az ott levő nagy tölténykészlet és raktár miatt kell fenntartani. Az újonczozási költségeknél Lükő Géza felszólítja a minisztert, hogy a sorozásoknál a történő visszaélések megakadályozá­sára erélyesebben járjon el, s a sorozási kerüle­tek arányosabb beosztását eszközölje. Künte Jó­zsef azt hiszi, hogy az általános hadkötelezettség mellett nincs szükség külön sorozó bizottságokra, ha­nem csak felszólalaló bizottságokat kellene alakítani. Szende Béla honvédelmi miniszter kijelenti, hogy a sorozási ügyekben a legnagyobb szigorral jár el s ha panaszok merülnek fel, azokat az illetők megfenyíté­­sével orvosolja. Az újonczozási kerületek iránt meg fogja tenni a kellő intézkedéseket. A csapatoknál Thaly Kálmán elismerését fe­jezi ki a honvédlovasság­ örvendetes fejlődése fölött. Ami a szőrlövegeket illeti, ezeket maga is használha­tatlanoknak tartja, s azt kívánná, hogy a kormány hívjon egybe még ezen évben egy katonai szaktekin­télyekből álló tanácskozást, mely kimondja vélemé­nyét a szőrlövegek használhatósága vagy hasznavehe­tetlensége fölött. Ráth Károly elismerését fejezi ki a fölött, hogy a honvédség összes szükséglete már most a ha­zai ipar útján szereztetik be. Sajnálja azonban, hogy a delegáczió nem érvényesíti befolyását arra, hogy a közös hadsereg szükségletére nézve a hazai ipar is részesíttessék a szállításban. Felkéri a kormányt, hogy igyekezzék oda hatni, hogy legalább az összes lábbeli és bőrszerelvények s a többi felszerelési czik­­kek 30°/0, a magyar ipar részére biztosíttassék. Ivánka Imre megjegyzi, hogy a delegátusok telje­sítették kötelességüket, a­mennyiben befolyást gya­koroltak arra, hogy a Báth által kifejezett kívánat ér­vényesüljön. Szende Béla honvédelmi miniszter ki­jelenti, hogy a szörlövegek czélszerűen alkalmazhatók nemcsak torlaszok, hanem más meghatározott pozi­­cziók védelmére is, s így ezen czélokra a szerlövege­­ket fenn kell tartani. Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy a magyar kormány minden alkalommal élt és él azon befolyásával, melyet számára a törvények biztosíta­nak, azon irányban, hogy a magyar ipar mentül na­gyobb mértékben részesíttessék a hadsereg szükség­leteinek szállításában. Fix aránynak meghatározását azonban e tekintetben nem tartja lehetőnek, a kor­mány azonban befolyását érvényesíteni fogja, hogy a magyar ipar legalább 30°/0-nyi szállításban részesít­­tessék. (Helyeslés.) Novák a következő indítványt nyújtja be: »Határozza el a t. ház, hogy az országos honvédse­­gélyző egylet részére előirányzott 45.000 frt összegből 5000 frt a budapesti honvédmenház javára fordít­­tassék.« (Helyeslés a szélsőbalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök­ ellenzi ez indít­ványt. Madarász József nem hitte volna, hogy a többség ezen szerény indítványt sem fogadja el. Kovách László kijelenti, hogy a honvédse­­gélyző egyletnek az egész összegre okvetlenül szük­sége van. Az egylet segélyzi a honvédmenházban elhelyezett honvédeket is. A ház elveti az indítványt. A honvédelmi budget letárgyaltatván, észrevé­tel nélkül elfogadtatott a párisi postaszerződés be­­czikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Végül Csatár Zsigmond terjeszti elő interpellác­ióját a Deutsch féle bérlet tárgyában, kerdvén a vallás és közoktatási minisztert, hogy az egyetemi alapok tu­lajdonát képző Németkéri 500 katasztrális hold erdő Deutschnak 22.000 írtért lett-e eladva ? hogy az élel­mes Deutsch a fák töveiért vágatta ölbe az erdőt, és csak szinhasitva fát kapott 6000 ölet, melynek ölét 12 írtjával eladta és igy kapott 72 000 frtot; hogy Deutsch az ilyképen kiirtott földterületet 1100 □ öles holdakban még azon évben kukoricza vetés a­lá 14 frtjával 727 kisholdat alhaszonbérbe adott ki az ottani lakosoknak, és igy 3 év alatt a 727 kishold után kapott az élelmes Deutsch 30.534 frtot; hogy Deutsch az első három évben bérfizetés nélkül, tehát ingyen, azért bírta az 500 katasztrális hold föl­det, mivel az erdőt kiirtotta és azon — levonván az erdőért fizetett 22.000 frtot — be nem számítva a gályákért és rőzsékért nyert összeget, ime 50.000 frt tiszta pénzt — hasznot — tett zsebre, csupán a 6000 elfa eladásánál, hogy a midőn az ingyenes 3 év letelt, az élelmes Deutsch ismét folyamodott 3 évi ingyenes birtoklásért, felhozván kérése indokolásául azon körülményt, hogy neki sok pénzébe került az erdő­irtatás, tehát jogosult azon kérése, hogy némi kárpótlásul még 3 évig ingyen bírhassa az 500 ka­tasztrális hold földet és hogy valóban méltányosnak találtatott Deutschnak a kérése és megadatott a 3 évi meghosszabbítás ? Az interpelláczió közöltetik a miniszterrel. A holnapi ülés napirendje megállapíthatóán, az ülés 2 órakor véget ért. A képviselőhöz ülése márczius 24-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Horváth Gyula, Baross Gábor, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kál­mán, Szapáry Gyula gr., Péchy Tamás, Kemény Gá­bor b., Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Szende Bé­la, Bedekovics Kálmán b. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, ész­revétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Rózsa Lajos és társai ve­gyészeti gyártulajdonosok kérvényét a kisajtolt bor­seprő után kivetendő szeszadó tárgyában. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Tisza Kálmán miniszterelnök a szegedi kir. törvényszék területére nézve az árvíz folytán szüksé­gessé vált igazságszolgáltatási rendkívüli intézkedé­sekről szóló szentesített törvényc­ikket teszi le a ház asztalára. Kihirdettetik s hasonló kihirdetés végett átkül­detik a főrendiházhoz. Tárgyalás alá vétetnek a pénzügyi bizottság jelentései, Degre Alajosnak a váczi siketnéma inté­zeti segéd tanárok fizetés felemelése és Zsilinszkinek a népnevelési szükségletnek 670.000 írtról 800.000 írtra emelése tárgyában. Mindkét jelentés elfogadta, tik­­e szerint a segédtanárok fizetése iránt a minisz­ter a jövő évi budgetben felveszi a szükséges össze­get, a népnevelési szükségletre pedig pótlig 70.000 frt szavaztatik meg. Csatár azon indítványa, hogy a Curiánál alkalmazott irodatisztek lakbére 150 írtról 200 írtra emeltessék, a pénzügyi bizottság javasla­tára elvettetett. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter benyújt­ja az államköltségvetésről szerkesztett törvényjavas­latot, kérvén azt a pénzügyi bizottsághoz utasítani. A pénzügyi bizottsághoz utasíttatott. Tárgyalás alá vétetik a berlini szerződés be­­czikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Perényi Zsigmond elfogadja a törvényjavas­latot. Nem bocsátkozik a berlini szerződés taglalá­sába, mert azt hiszi, hogy az ily nemzetközi szerződé­sek egészben való tárgyalása nem tartozik a parlia­­mentek jogkörébe. (Nagy mozgás a baloldalon. Egy hang a szélső balon : Szép parliamentarismus!) Az ily nemzetközi szerződések csupán részlete­ikben és ezek végrehajtásában esnek a parliamentek hatáskörébe, mert maguk az ily szerződések csak annyiban tartoznak az egyes parliamentek megvita­tása alá, a­mennyiben azok az ily szerződéseket létre­hozó kormány eljárása felett ítéletet mondanak és a végrehajtásra szükséges eszközöket megszavazzák, vagy megtagadják. Ebben rejlik a parliament ellen­őrzési joga. (Helyeslés a jobboldalon.) Erre pedig volt és lesz alkalma a magyar parl­amentnek. A mai tárgyalás keretébe csak a forma kérdé­se tartozik, s minthogy az osztrák birodalmi tanács már határozott e szerződés fölött, azért vált szüksé­gessé, az egyformaság és paritás szempontjából, e törvényjavaslatnak a magyar parl­ament elé való ter­jesztése. Elfogadja a törvényjavaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Eötvös Károly hosszabb beszéd után a kö­vetkező határozati javaslatot terjeszti elő : A berlini kongresszus folytán Berlinben 1878. évi július 13-án kötött nemzetközi szerződés csak akkor terjesztetett Magyarország törvényhozó testü­lete elé, a mikor azon szerződés királyi jóváhagyási záradékkal már elláttatott s a mikor azon szerződés­nek Magyarországra vonatkozó pontjai már tettlege­sen végrehajtottak. Magyarország alkotmányos törvényei szerint a külpolitikai, nemzetközi szerződések, a­mennyiben azok foganatosításához Magyarország hozzájárulása s pénz és hadi ereje szükséges, az ország előzetes és alkotmányszerű jóváhagyása, elfogadása és megerő­sítése nélkül sem egyoldalú fejedelmi jóváhagyása teljes érvényre nem emelhetők, sem tettlegesen végre nem hajthatók. A kormány megsérté az alkotmányt és a koro­na tekintélyét akkor, midőn a berlini szerződésre a fejedelmi jóváhagyást előzetesen kieszközlé, s midőn tényleg a berlini szerződésnek alkotmányos elfogadá­sát s törvénybe igtatását a fejedelmi tekintély sérthet­­lenségével indokolja, de súlyosan megsérté az alkot­mányt és a nemzet érdekeit, midőn a berlini szerző­désnek Magyarországra vonatkozó fontosabb pontjait a törvényhozás megelőzésével, kikerülésével, sőt ki­játszásával tettlegesen végrehajtotta. A berlini szerződésnek a balkán félszigetig tar­tományokra, az alsó dunavidékre s különösen Bosz­niára, Herczegovinára és Novi-Bazárra vonatkozó rendelkezései sértik Magyarország jelen érdekeit s gyöngítik jövendő virágzásának biztosítékait, okozói a jelenben súlyos pénzügyi és nemzetgazdászati vál­ságoknak, jövőre pedig nemzetiségi, közjogi és állam­jogi bonyodalmakkal fenyegetnek. A berlini kongresszuson egybegyűlt hatalmak pusztán a túlnyomó anyagi erő és hatalom jogánál fogva rendelkeztek népekkel és nemzetekkel, ezek megkérdezése s hozzájárulása nélkül s a berlini szer­ződés e népekre és nemzetekre nézve pusztán hatalmi tény. — Ily eljárás sérti a nemzetközi jog valódi elveit, ellenkezik a be nem avatkozás elvével s a né­pek önrendelkezési jogával s végelemzésben a kisebb államok fennállását veszélyezteti. A magyar nemzet, miként a múltban tisztelte, úgy a jelenben is tiszteli a népek önrendelkezési jo­gát s Bosznia és Herczegovina katonai megszállását, elfoglalását és kormányzását e tartományok törvé­nyes uralkodójának beleegyezése nélkül s egyúttal e tartományok lakosságának szabad elhatározása s önkénytes s hamisítatlan akaratnyilvánítása nélkül a népjog súlyos sérelmének s egyúttal a nemzeti köz­érzület megbecstelenítésének tekinti. Ezen indokok által vezéreltetve, miután a tör­vényhozás a berlini szerződésnek előzetes fejedelmi megerősítése s előzetes foganatosítása által elköve­tett alkotmánysértést szentesíteni azon szerződés be­­czikkelyezésével nem lehet hivatva, miután a berlini szerződés rendelkezései Ma­gyarországra nézve károsak és veszélyesek, s e szer­ződés beczikkelyezésésével a kormány súlyos felelős-

Next