Pesti Napló, 1879. július (30. évfolyam, 158-184. szám)
1879-07-10 / 166. szám
166. szám. Budapest, 1879. csütörtök, július 10. 30. évi folyam. Szerkesztési iroda,* Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét ölető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁSXllSfizetési feltételek* Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 8 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától siámittak. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a [Pesti ]Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Brünn, jul. 9. A nagybirtokosság b. Klein Hubertet választotta meg 55 szavazattal tartományi képviselőnek gr. Logotheti ellenében, ki 48 szavazatot nyert. Bécs, jul. 9. A galicziai nagybirtokosság általában konzervatív, a tyroli nagybirtokosság általában liberális képviselőket választott. A Presse számításai szerint a liberálisok ötven helyet vesztettek el. London, jul. 10. Az Office Reuter jelenti a Fokról jún. 24-ről. Crealok tábornok Chelmsford - erődbe érkezett. Az általános előnyomulás megkezdetett. Ambalazzi folyón hidat vertek. Az ellenállás jelentéktelen. Prága, jul. 10. A tartományi bizottság az iskolai dotáczióból cseh kerületek részére 82.000 irtot, német kerületek részére 68.000 irtot utalványozott. Az iskolai törvény módosítása iránti jelentéseket, így többi közt gróf Zedtvitzat, hogy az iskolakötelezettség faluhelyen hét évre szorítkozzék, a tartományi bizottság helybenhagyta. E jelentések a tartománygyűlés elé fognak terjesztetni. London, júl. 10. A konzervatívok tegnapi lakomáján lord Salisbury beszédet mondott; hallgatóit — úgymond — biztosíthatni véli, hogy a berlini szerződés pontjai lényeges részleteikben foganatosítva vannak. Úgy hiszi, hogy a belügyeikkel elfoglalt hatalmak a békét óhajtják és azt megóvni igyekeznek. A lefolyt évek viharai lecsillapodtak, azok közül, kik középtengeri fontos pozíciók birtokáért versenygenek, akár a fennálló birodalmak, akár az alakuló nemzetiségek közül egynek sincs elég hatalma ily feladatot elvállalni. A mai reformált török birodalom az alattvalókra támaszkodik, akik fenn akarják tartani. A mostani béke csak nyugalmi szünet és attól függ a béke, hogy Törökország mikép használja fel ezen szünetet. A török népnek vannak oly tulajdonságai, melyek egy nemzetet hatalmassá és nagggyá tesznek és szóló reméli, hogy a török államférfiak véget fognak vetni a visszaéléseknek és a korrupcziónak. Szóló végül kijelenti, hogy bármennyivel szeretne nem törődni a külhatalmak politikájával, de azt kell tartani, hogy a jelen viszonyok közt még egy oly békeszerető államnak is, amilyen Angolország mindenkor el kell készülve lennie a háborúra. Budapest, július 10. (Az egyesült ellenzék és a pártonkívüliek) közötti értekezletekről ma hosszabb értesítést közöl az Egyetértés. Ez értesítésre megjegyezzük, hogy a két ellenzék egyes tagjai között folytak magánjellegű beszélgetések, melyek az újabb pártalakulásokra vonatkoznak, de ez ügy nem öltött komolyabb jelleget. Az idézett lap azon közleménye pedig, hogy »a pénzügyi kibonyolódásra ezpediens nem találtatott és a közigazgatás rendezésére nézve az ellentétes nézeteket kiegyenlíteni nem sikerült*, — a mi tudomásunk szerint, nem bir alappal. Az EP s a következőket írja: Az egyesült ellenzék vezérférfiai, különösen gr. Apponyi Albert és Szilágyi Dezső már a költségvetési vita után nyomban megkezdők a bizalmas értekezéseket a párton kívüli képviselők előkelőbb férfiaival s különösen Bittó Istvánnal, gr. Lónyay Menyhérttel, Hoffmann Pállal és többekkel a közjogi alapon álló ellenzéki elemek egyesítésére. Az értekezéseknek azonban a főbb emberek közt gyakorlati eredménye nem lett, részint azért, mert a pénzügyi kibonyolódásra expediens nem találtatott, részint azért, mert a közigazgatás rendezésére nézve az ellentétes nézeteket kiegyenlíteni nem sikerült. Szükségesnek találtatott azonban kölcsönösen, hogy az egyesülési kísérletek minden esetre Széll Kálmán és báró Sennyey Pál hozzájárulásával tétessenek meg. Bittó István május elején elutazott Rátótra Széll Kálmánhoz, a dolog megbeszélésére. Széll Kálmán előadta nézetét a pénzügyi helyzetről, fejtegetései azonban inkább elméleti természetűek voltak s egyes javaslatok konczepczióira ki nem terjedtek. Annyit mégis határozottan kijelentett, hogy a második ülésszakra az őszön bejön s elfoglalja helyét a parlamentben. Ugyanazon időben Sennyey Pálhoz is felhívás intéztetvén,ő kijelenté, hogy tárgytalan oppozícióra nem hajlandó, de megfelelő pénzügyi expediens keresztülvitelére, ha egészsége engedi, hajlandó lenne közreműködni. Ez történt május folyamán. Időközben a párton kívüli képviselők kellőleg informáltattak az egyesülés célszerűségéről.Gróf Péchy Manó, Wahrmann Mór, Horváth Lajos, Ernuszt Kelemen, Horváth Boldizsár s többen szintén kívánatosnak tarták az egyesülést, de programmszerüleg Széll Kálmánnak s ha lehet báró Sennyeynek bevonásával. E tárgyban s e czélból utazott legközelebb Szilágyi Dezső Széll Kálmánhoz s Széll Kálmán Budapestre, hol az egyesülés esélyei az utóbbi napokban minden irányban megbeszéltettek, tekintettel azon fordulatra is, mely Ausztriában a legutóbbi választások alkalmával bekövetkezett. Az alkudozásokban tevékeny férfiak akként számítanak, hogy azon 46 kormánypárti képviselőből, kik a hajdani Deákpárthoz tartoztak, részint megnyernek, részint visszavonulásra bírnak annyit, amennyi valamely fontos kérdésben a kormány leszavaztatásához szükséges, melynek néhány személyes híve marad meg, a kormánypárt nagy része azonban neki hátat fordít. (A horvát regnikoláris bizottságnak ma Zágrábban tartott ülésén felolvastatott az albizottság által kidolgozott üzenet. A munkálat kinyomatása elhatároztatott. (B. Wenckheim Béla elhunyta) alkalmából a horvát nemzeti párt klubelnöke Kukuljevics, a kör nevében következő sürgönyt küldött Bedekovich miniszternek: »A nemzeti párt köre felkéri, fejezze ki Tisza miniszterelnök ő nagyméltóságának legmélyebb részvétünket báró Wenckheim halála fölött. E nálunk nagyra becsült államférfi elhunyta mélyen megrázta az országgyűlési tagok sorában a Magyarországgal való testvéries kötelék minden barátját, melynek megerősítésére ő mindig a legbarátságosabb és a legeredményesb módot követte. Sajnálja a kör, hogy az előre haladt idő, s a küszöbön levő országgyűlési tárgyalások miatt nem küldhet képviselőt a temetésre.« Báró Hofmann közös pénzügyminiszter szintén kifejezte sürgönyben részvétét a magyar kormány elnökének. (A porosz miniszterválságról) Írják a Pol. Korr.-nak, jul. 6-ki kelettel: A senzaczionális látszat, melylyel a három miniszter lemondását körülvették, lassanként szétfoszlik. Ma már ellenzéki részről sem tagadhatják, hogy a három miniszter egyikét sem Frankenstein indítványa bírta a lemondásra. Még Hobrecht miniszter elhatározását sem lehet ily befolyásnak tulajdonítani. Hobrecht tisztában volt magával e részben, még mielőtt valaki Frankenstein indítványára gondolt volna, s lemondása azon beszéd hatása alatt érlelődött meg, melylyel Bismarck herczeg május 2-án, az adóreformtárgyalásokat bevezette. A kanczellár e beszédében határozottan a 42 millió markát tevő osztályadó eltörlése mellett nyilatkozott, kijelentve egyszersmind, hogy e tekintetben nem biztos még porosz minisztertársainak támogatásáról, de azon lesz hogy megnyerje őket. Hobrecht már akkor azon meggyőződést táplálta, hogy nem követheti ez után a birodalmi kanczellárt. A Pesti Napló tárczája, B. Wenckheim és a sport. (A Y. V. L.-ból.) Br. Wenckeim Béla ép oly kitűnő lovas és lóismerő, mint biztos lővadász volt, miről — egyes részletekbe bocsátkozás előtt, tegyenek tanúságot a következő számok: 1826-től 1872. év végéig, kevés hiján 20,000 darab mindennemű vadat — s ezek közt több, mint 100 darab szarvast és zergét — ejtett el lőfegyverrel. 1833-től 1872-ig bezárólag közel 1000-szer lovagolt falka után, ezek közül 61 ízben szarvas, 126-szor róka, s közel 800-szor nyúlkopó falkával. (Egy egészen hiteles kimutatás szerint 1823-tól 1858-ig bezárólag 662-szer lovagolt kopó falkák után és pedig 61 ízben szarvas-, 96 ízben róka-, 5 ízben nyúlkopók után. Vadászatokon 1826-től ez év végéig 13,235 mindennemű vadat, s ezek közt 50 db szarvast ejtett el. E számok arányához mit sem túlozunk, midőn azokat 15 évi sporttal megtoldva, a fentebbi mennyiségre egészítjük ki.) Az idézett évszámokból kitűnik, hogy 1826-ban, alig 15 éves korában, már megkezdte sportingpályáját, melyen László és Viktor testvérei szenvedélyes társai voltak. Különben — mint tudva van — nemcsak a sport, hanem a közügy, politikai élet s gazdaság iránt is érdeklődött már ifjú korában, s férfias nyiltszivüsége már kora ifjúságában a környék kedvenczévé téve őt, mire nagy befolyással volt apjának, báró Wenckheim Józsefnek, a békésmegyei hajdani inszurrekczionális hadvezérnek népszerűsége is, mely csakhamar az életteljes ifjúra irányza a figyelmet. 1833-ban, huszonkét éves korában, nyugati Európát utazta be; sokáig volt Angliában is, melynek társadalmi és parliamentáris élete, s valljuk meg: rókavadászatai is, nagyon tetszettek neki. Több kopófalka után vadászott ott s kitartása a leghosszabb s akadályokkal nehezített »runnök«-ben elismerést szerzett a magyar ifjúnak; vakmerő bátorsága által pedig egy ízben különös beszéd tárgya lett. A róka, kemény akadályokon át húzta maga után a falkát, s a magas, szilárd kerítések és patakok ugratásánál nem egy gentleman maradt már el a merészebbek közül is , mert a gyengébbek kerülőt tettek; az ifjú báró is 7-szer felbukott és karikát vetett lovával egymásután, de ő mindig újra nyeregbe kapva, tovább vágtatott. Egy más ízben a királyi szarvas-kopók után vadászott. A találkozó Windsoron túl 28 ang. mértföldnyire volt, s miután a báró Londonban volt szállva, reggel 7 órakor megindult egy félvér paripán , s idején megérkezve, egy vadászlóra ült (Wackefield nevű volt) s követé a falkát mely az elbocsátott szarvast 50/a óra alatt 60 angol mértföldnyire hajtá, ez alatt több ízben átúszván a Themzét s töméntelen akadályon át hurczolván a vadászatot; a báró többnyire az első sorban s mind végig kitartott, bár 60 kisebb-nagyobb akadályt kellett átugratnia. A vadászat befejezése után 60 angol mértföldnyire voltak a vadászok Londontól, hová ő egyedül éji 11 órakor érkezett vissza, részint a fáradt vadászlovon Windsorig, részint a félvéren hazáig, s így reggeli 7 órától éjfélig nyeregben, közel 150 angol mértföldet lovagolt. E forszirozott lovaglás azonban nem egyedüli, mit vadászatain kiállott. A közel 1000 falkavadászat közt nem egy akadt a fönntebbihez hasonló, s ezenkívül gyorsaság tekintetében még nagyobb bravourokat csinált, így például 1835-ben Pestről Kőrös-Ladányba — 120 ang. mfd — lovagolt 9 */2 óra alatt 5 lovon. Testvére László ugyanezen lovaglást 7 lovon 71/2 óra alatt végezte. 1843-ban László testvérével Gyuláról Arad felé Zsombolyára — 70 ang. mfd — 6 óra alatt 4 lovon, s onnan vissza Ladányig — 100 ang. mfd — 7 óra alatt 5 lovon lovagoltak. Mindenik paripa saját ladányi nevelésüek s mind Netherbyivadék volt. Pestről egy lovon több ízben lovagolt le Ladányba két nap alatt; legkönnyebben végezte a lovaglást Domino nevű saját ménesbeli paripáján. E fáradalmak azonban mind semmik ahhoz képest, miket Arábia sivatagain gr. Almásy György és a bold. gr. Batthyány Lajossal együtt állott ki. A syriai sivatagon átvonulóban, hiányos élelmezés és nélkülözés közt, 40 foknyi hőségben, az izzó nap sugarai alatt, naponkint 12 órát lovagoltak a pusztában, mindig egy lovon, melyeket külsejökről ítélve, eleinte kevésre becsültek, s az arab vér jelességét csak akkor ismerték fel bennök, midőn — hogy a mulatság teljes legyen — rabló beduinok által űzőbe vétetvén, 36 óráig folyvást vitték őket a kitűnő kanczák, s ez idő alatt 3 órát alig pihentek. A keleti nap izzó bőségével meglehetősen ellentétben áll egy befagyni készülő folyam jeges vize. Br. W. Béla vas egészsége ezt is baj nélkül kiáltotta. Az eset, mint a szótartási point d’honneur egy remek példája, mint e részbeni jellemvonás s mint úszási sport, egyiránt méltó feljegyzésre. 1840-ben, a békésmegyei közgyűlések alatt, a Wenckheim grófok gyulai kastélyában több vendég mulatott együtt, köztük A ... József is, a megyei főispáni helyettes testvére. Az ebéd közben megkezdett politikai vitatkozás a fekete kávé mellett még hevesebbé változott. Br. Wenckheim, akkor még alispán, szokott élénkségével állítá, hogy a fiatal korral forró vér és bátor tűz , s ezekkel ismét a szabadelvűség természetes kapcsolatban jár; a politikailag ellenpárton álló A. J. azt vitatta, hogy ez nem mindig áll, mert lám, ő már koros ember, s mégis csak annyi benne a tűz és vér, mint bármelyik fiatalban; például az ifjú alispán nem tehet oly merényt, minőt A. J. utána meg ne tenne. »S ha én beugrom a Kőrösbe?« kérdi hirtelen a felhívott. »Én is utánad ugrom!« — feleli A. J. A báró ekkor kinyitja a teremnek a parkra nyíló ajtó szárnyát, s a mintegy 30 ölnyire a parkon átfolyó Körösnek rohan. — A. J. utána; a többi vendég meglepett tanúja a jelenetnek. A park szélén azonban dr. W. B. megáll s a nyomában lévő A. J.-nek azt mondja: »Látom képes volnál tovább is követni, ez reád, koros emberre nézve életveszélyes lett volna. Térjünk vissza.« — Megjegyzendő, hogy ez október utolsó napjaiban történt, midőn a rendkívül hideg napokban az itt érvényes Sebes-Kőrös már-már jéghártyás kezdett lenni. Amint visszatérőben vannak a terembe, az öreg Szt. rákiált a báróra: »Aha! Ugye megszeppent báró úr a hideg fürdőtől ?« »Micsoda? — szólal meg a sértett önérzet, — fogadjunk hát tíz pengőbe, hogy most azonnal átúszom a Kőröst !« — A vendégek egy része nevetni kezdett. Ők tízezerért se vetemedtek volna ily merényletre. »Ám a fogadás«, mondja Szt. — Béla báró pedig lerántva felöltönyét, perez múlva a Kőrös hullámai köz volt, s a folyam közepéről úszás közben testvérének nyugodtan ezt kiáltja: »Laczi! inkasszáld a tiz pengőt!« A nézőket aggodalom fogta el a fiatal ember életéért, s Szt. a pokolba kívánta az ő fogadását, mely most oka lesz, hogy a fiatal merénylő életét veszti. Ez azonban szerencsésen a túlpartra ért, hova testvérje felöltőt küldött eleibe, s gyors mozgással jőve vissza, még csak náthát sem kapott. * * Gróf Károlyi István 1835 ben külföldre utazván, a fóti róka-kopófalkát b. W. B. vette át, s levitte a bánságba gróf Csekonics János zsombolyai birtokára, hol is a szomszéd lovrini határban rókákra vadászott ; rókák hiánya miatt azonban nem sokára a falkával együtt tovább vándorolt, s lóháton ment a kopókkal Szlavóniába, gróf Pejacsevich Péterhez Rumára, hol a tél beálltáig vadászott, s felfagyván az idő, Rumáról kemény télben ismét more patria utazott hazáig a falkával. Ez volt az első saját rendelkezése alatti falka. Egy másodikat bg Liechtenstein Rudolftól vett 1841-ben s Kőrös-Ladány vidékén 7 éven át a legjobb sikerrel vadászott vele, barátjai akik messze földről is lejöttek hozzá és szomszédai társaságában némely őszön 30—40 lovas követte a falkát s 3—4 hónapig hetenkint négyszer hajtott. Ő volt természetesen a falkanagy (Master of the Hounds) s a kis (15 pár), de jól összetartott s vezényelt falka kitünően dolgozott; összesen 300-szor lovagolt a ladányi falka után s 400 nyulat fogatott velök, több ízben átusztatván a nyúl s az azt követő falka után a Kőrösön. Időközben elrándult ő más falkák utáni vadászatra is, melyek ezalatt Csákón és Eszterházán alakultak; ez utóbbi helyen az öreg hg.Eszterházy Miklósnál, ki fejedelmi fényűzéssel tartott udvart s kit számos külföldi sportsman látogatott, br. W. B. mindig igen kedves vendég volt, hasonlóan br. Orczy Béla is. A csákói falka létrejöttében, mely akkor alakult első izben, sokat tett tanácscsal és tettel is. E falka eleinte rókákra s azután ezek hiányában szarvasokra vadászott ; később Pest közelében,a lőrinczi pusztára tétetett át, de 1848-ban megszűnt,ahogy azonban 1851- ben ismét feltámadt s egész 1858-ig virágzott, az ismét a báró és a lovagias gr. Batthyány László érdeme volt... A csákói vadászatok nemcsak sport tekintetében, de társadalmilag is híressé lettek , találkozója volt ez a független szellemű magyar főuraknak s politikai iskolája a növekedő fiatalságnak az időben — midőn e haza természetes törvényhozóit az erőszak eltiltá a kormányzástól. Ugyanaz időben Fatbonyi Károlyi István újra alakítván falkát, itt és Csákón, mint vezér és barát egyenlő szívességgel látott vendég volt. Mint szenvedélyes lovas, az utolsó évtizedekben a lótenyésztés emelése és a versenyek körül megfeszített munkásságot fejtett ki. Ország-világ ismervén őt, s vadászatokon és versenyeken mindenütt megfordulván, itt is ott is összejött olyan hatalmasokkal, kik akkor Magyarország sorsa felett intézkedtek. Lovagias, jellemes őszintesége ellenséget és barátot egyenlően hódítván számára, ezek megnyerésével (Ritter tábornok, Lichtenstein Ferencz herczeg stb.) sikerült neki legfelsőbb helyen oly kedvezményeket kieszközölni a magyarországi lótenyésztés emelésére, (először is a méntelepeknek — melyek eddig csak katonai czélokra léteztek — az országos lótenyésztés emelésére szolgáló kiterjesztésével és szaporításával; 2-szor a telivér tenyésztés emelésére behozandó törzskanczák vásárlására az országos alapból 350,000 frtnyi tökének őfelsége általi engedményezésével, melyek alapját veték meg azon fényes eredményeknek, melyek ma már oly szépen igazolják fáradozását. Ugyanő eszközölte ki 1851-ben, hogy a pesti lóversenyek, s azután lassanként a többiek is megtartathassanak, mert mint sok más, ez is tiltva lett volna. Mind e törekvései, szenvedélyes lovas- és vadászkalandjai, őt a sport minden nemét személyesen kedvelő Felség előtt is ismeretessé tévén, s mint a pozsonyi és pesti gyepek főrendezője — ő Felségeiket több ízben fogadván, alkalmat adtak, hogy egy elismert felfogása szerint az indirekt adók csak rendezett, nyugodt viszonyok közt tekinthetők biztos jövedelmi forrásokul, komolyabb körülmények közt, a szükség idejében mégis csak vissza kell térnie az államnak a direkt adókhoz s azért annak szervezetét érvényben kell tartani. Nem tudjuk, történtek-e már akkor eszmecserék a pénzügyér és a kanczellár között, az azonban kétséget nem szenvedhet, hogy már akkor tudatára jöttek annak, hogy útjaik szétágazók és bizonyára nem lett volna meglepő, ha Hobrecht már akkor beadja lemondását. Nem tette, bizonyosan, azért, nehogy oly látszata legyen visszalépésének,mintha a kanczellár egész reformtervezetét ellenezné, holott ő tényleg e reformok támogatója és egyik alkotójaként lépett a kabinetbe. Hobrecht már máj. 3-iki beszédében igen világosan rámutatott a fogalmi ellenmondásra. Visszalépésének indokát e szerint nem a birodalmi ügyek terén kell keresni, hanem csakis a porosz adóreform kérdésében, mely még ez év leforgásalatt megoldásra kerül, s melyre nézve a miniszter nézetei nem állottak összhangzásban a kanczellár felfogásával. Ami végre Falk miniszter lemondását illeti, nem tévesztendő szem elől, hogy az már egy évvel ezelőtt elhatározott dolog volt és a Nobiling-merénylet szomorú következményei nélkül már múlt évi júniusban bekövetkezett volna. Lemondásának indoka most is lényegileg és kizárólag az evangélikus egyház és népoktatás kérdésében rejlik. Hogy nem Frankenstein indítványa az, mely Faik urat a kilépésre kényteti, az abból is kitűnhet, hogy Falk a birodalmi gyűlésen előreláthatólag ez indítvány mellett fog szavazni. (A berlini szerződés végrehajtása) Romániában mint tudatt, sok nehézségbe ütközik. A kormány késlekedése, a Temps bécsi sürgönye szerint arra indította az angol, franczia és olasz kabineteket, hogy — Németország indítványára — komoly sommácziót intézzenek Bukarestbe az említett szerződés XLIV. szakaszának szigorú végrehajtása tárgyában. De e hatalmak végre monarchiánk ajánlatára abban állapodtak meg, hogy előbb Hoyo s gr. bukaresti osztrák-magyar követ közvetítésével barátságos lépést kísérlenek meg a román kormánynál, figyelmeztetve azt, hogy igyekezzék lehető gyorsan és az európai hatalmak felfogásának megfelelő szellemben megoldani a berlini szerződésnek Romániára vonatkozó részét. E lépés a Pol. Corr. párisi értesülése szerint tegnap történt meg, és csak ha e kísérlet a kívánt czélra nem vezetne, folyamodnak a végső eszközhöz, a hatalmak együttes fellépéséhez. A hatalmak által kilátásba helyezett szigorú rendszabályok közt azonban Románia souverainitásának megsemmisítése már csak azért sem foglaltathatik, mivel Romániát független államnak már több hatalom és ezek közt maga a párt el is tényleg elismerte. (Tudvalevő, hogy itt az izraeliták egyenjogúsításáról van a szó. A föntebbi hír módosítja azon bukaresti jelentés adatait, melyet reggel közlöttünk. A szerk.) Sajtó-per. — jul. 10. A budapesti esküdtszék ma Stoczek Károly szabadkai lakos s a Szabadkai Ellenőr társszerkesztőjének Krecsányi Ignácz békés-csabai színigazgató ellen indított sajtóperét tárgyalta. A perre egy, vádlott által 1879. márcz. 16-án »A színi évad végén a czim alatt kibocsátott röpirat adott alkalmat, mely által panaszos becsületét megtámadva látta, különösen pedig a következő kitételek által : »Pirulva kell leírnom, hogy ez az egyén valamikor színész volt, stb«; »mint színházi bérletpénz elbóditóját emlegeti többek közt egy színigazgató s egy rászedett színtársulat, melynek beszedett bérletpénzével szó nélkül odább állt stb«. »Stoczek ur tehát a színészet pénzét magánál felejtette s tagtársait megkárosította.« Vádlevelében továbbá azt mondja panaszos, hogy ezen állításai által vádlott őt részakaratulag rágalmakkal illette s megbecstelenitette, nemcsak mint magánegyént, hanem mint hírlapírót , laptulajdonost is. A törvényszéket Kriszt elnök s Matavovszky és Nedeczky bírák képezték. A felek részéről panaszos és vádlott személyesen s dr. Emmer Kornél mint vádlott képviselője jelentek meg. Miután a felek visszavetési jogukat gyakorolták az esküdtszék következőleg alakult meg. Rendes tagok: Kuklay János, Zboray Béla, Günther Károly, Kovács Pál, Granater László, Földy Géza, Kempner Miklós, ifj. Barkó Ferencz, dr. Schwimmer Ernő, Hindy Kálmán, Schmidtlechner Kálmán, Bohus Rezső, póttagok : Frei Alajos, Králik Lajos. Az esküdtek meghiteltetése után vádlott az általános kérdésekre hallgattatván ki előadja, hogy 35 éves, róm. kath. margittai születésű, színigazgató, tartózkodási helye jelenleg Szentes, az inkriminált czikket ő írta, s a felelősséget érte elvállalja. Felolvastatván a vádlevél, s az inkriminált czikk — miután a felek nem kívánnak többet felolvastatni — elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja, s átadja a szót panaszosnak. Stoczek vádbeszédében elbeszéli életrajzát, a fővárosi szeretetház felállítása körül szerzett érdemeit, Ázsia - Afrikába tervezett útját, számos viszontagságait, melyeket csak azért szenvedett, hogy hazájának szolgálhasson. Végül kéri az esküdteket, miszerint Krecsányi vádlottat elitéljék, mert csak akkor lesz az ő becsülete rehabilitálva. Védő dr. Emmer Kornél kiemeli a nehéz missiót, melylyel a vidéki színészet bír, s ha még akad egy lapocska, mely — talán azért mivel munkatársai részére egy szabadjegyet nem volt képes kieszközölni — e missio elő akadályokat gördít s ügyetlen kritikájával megnehezíti a nemes törekvést, akkor a vidéki színészet állapota teljesen tűrhetetlen. »Képzelheti tehát a t. esküdtszék — folytatja védő — minő volt védenezem lelki állapota, midőn a szerkesztőség nemtelen támadásai ellen tollat fogott s a Szabadkai Ellenőr trifoliumának fotográfiáját — közte panaszos űrét is — a közönségnek bemutatta. Mig a szerkesztőség két tagja belenyugodott a kikapott porczióba — mert abban csak valót láttak — addig panaszos ide fárasztja az esküdtszéket, hogy ítéletet nyerjen oly ügyben, melyben már önmaga mondott ítéletet, amennyiben elismerte a védenczem által terhére rótt dolgokat. Kéri védencze felmentését. Válaszában panaszos kritikáinak tárgyilagosságát hangoztatja s megjegyzi, hogy ő nemcsak hogy szabadjegyekért nem írta éles kritikáit, de sőt midőn ilyenek neki Krecsányi által felajánltattak, azokat visszautasította. A vád- és védbeszédek meghallgatása után az esküdtek kimondták ítéletüket. Azon kérdésre, hogy az inkriminált czikkben foglaltatik-e rágalom, 8 nemmel 4 igennel felelt; azután 10 szavazattal 2 ellenében vádlottat felmentették. Különfélék. — julius 10. (A hv. lapból.) Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán, Antalffy Gábor, a marosvásárhelyi itélőtábla nyugalmazott birájának, 40 évet meghaladó hit éa sikeres szolgálata elismeréséül, harmadosztályú vaskorona-rendemet díjmentesen adományozom. Kelt Ischlben, 1879. évi június hó 29-dikén. Ferencz József, s. k. B. Wenckheim Béla, s. k. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztésére, Frink Endre kolozsvári törvényszéki bírót, a marosvásárhelyi ítélő táblához pótbiróvá kinevezem. Kelt Schönbrunnban, 1879. évi julius hó 6-án. Ferencz József, s. k. Dr. Pauler Tivadar, s. k. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztésére, Guzmits Lajos soproni járásbirósági albirót, az ottani törvényszékhez bíróvá kinevezem. Kelt Schönbrunnban, 1879. évi julius hó 6-án. Ferencz József, s. k. Dr. Pauler Tivadar, s. k. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán. Szerencs János, a magyar főrendiház elnöki titkárának, hű és buzgó szolgálata elismerésein, a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozom. Kelt Schönbrunnban, 1879. évi julius hó 6-án. Ferencz József, s. k. B. Wenckheim Béla, s. k. A pénzügyminiszter, Henrich Ernő kohótisztet és Veres József bányahivatali főnököt, a kolozsvári bányaigazgatósághoz előadókká nevezte ki. Az igazságügyminiszter Regedi Péter pécsi kir. tvszéki segédtelekkönyvvezetőt, a somorjai kir. jbirósághoz helyezte át. A pénzügyminiszter Polányi József nyitrai és Farkas Gyula nagyváradi adóhivatali ellenőröket IH-ad oszt. adótárnokokká nevezte ki. Az igazságügyminiszter, dr. Philippy Ödön besztrczebányai tvszéki joggyakornokot az ottani kir.birósághoz aljegyzővénevezte ki. Pulvermacher Gusztáv temesvári lakos »Szepesire, Smigura Ferencz szabadkai lakos ‚Sümegi«-re, Bain Biszta tolvadiai lakos »Viczán«-ra, Nábróczky Antal temesvári lakos »Nemes«-re változtatta nevét. (Gróf Benst Páriából,) hosszabb tartózkodásra Bécsbe érkezett. (Tisza min. elnök)Kőrös-Ladányból egyenest Gesztre utazik. (Dr. Trettenbacher,) az agg orvos, ki Piloty denuncziácziója következtében felségsértésért Németországban 8 havi várfogságra ítéltetett, melyet a Passau melletti Oberhaus várban meg is kezdett, mint müncheni lapok jelentik, kegyelmet nyert. (Szenzácziós eset) foglalkoztatja ma a főváros ügyvédi köreit. A fenyítő törvényszéknél — mint halljuk — báró Lipthay Alexandrine aszszony tegnap feljelentette Kleinráth Gyula ügyvédet, tetemes sikkasztásért. Hírszerint ötvenezer forintról van szó. Czárán Bódog törvényszéki bíró bízatott meg a vizsgálattal és még tegnap felkereste Kleinráth irodáját, mely a koronaherczeg-utczai Trattner-féle házban van. Kleinráth azonban nem volt otthon, Gödöllőre ment. Ezért tegnap a törvényszéki épületben az a hir volt elterjedve, hogy Kleinráth szökésben van. Czárán tegnap Gödöllőre ment és ma reggel Kleinráthtal együtt viszszaérkezett. Kleinráthot a Fortunában letartóztatták, vagyonát pedig zár alá helyezték. Kleinráth egyike a legismertebb fővárosi ügyvédeknek. Már közel húsz éve folytatja a fővárosban az ügyvédi gyakorlatot és kivált telekkönyvi ügyekben igen keresett ügyvéd volt. Kartársai és ismerősei tisztelték őt, mint igen jellemes és nemesszivü férfiút. Vagyonos ember volt, egy gazdag prágai czukorgyáros özvegyét vette nőül és jelentékeny hozományt kapott vele. Igen rendezett körülmények közt élt; rebesgették ugyan róla, mintha egy előkelő állású személy miatt obligóba keveredett volna, de az összeg, melyet emlegetnek, nem olyan, hogy amiatt komoly pénzzavarokba jutott volna. Ily körülmények közt némely ismerősei azt hiszik, hogy Kleinrathot csak az juttatta bajba, hogy a kérdéses összegről hirtelen akartak tőle támadást és ezen kívánatnak pillanatnyilag nem tudott eleget tenni; egy nemrég történt szenzácziós esetre hivatkoznak, a midőn egy szerencsétlen ügyvéd öngyilkossá lett, holott az ügyet kööyenlíthette volna, ha némi időt engednek neki. (A parádi fürdőből), julius hó 7-dikéről írják nekünk: A jelenlegi évad alkalmával a vastimsós fürdőben leginkább női vendégek, a Cseviczében 100-at megközelítő látogatók időznek; e héten a látogatók száma gyarapodása biztos kilátásba van helyezve, mivel több laks már előlegesen rendeltetett meg. 2 nap óta zord, tízből 88 időnk van, mely e hegyek között gyorsan szokott változni , igy tán már holnapra kellemes, üde napot várhatunk. E fürdő Csevicze részében hetek óta időzik T.Füredről a csodarabbi, kihez naponta nemcsak a környékből, hanem távolabbról is, zarándokolnak fel.Ímezok"beliek s áldással telten, 1—2 napi tartózkodás után nyugodtan távoznak. Szórakozásról, különösen a tinisósban, kellőleg van gondoskodva; a társalgóteremben kitűnő zongora és jól rendezett könyvtár van; a sétányon Weiss Földi gyöngyösi karnagy és zenetanár igen jól rendezett és gyakorlott zenekara működik s mulattatja a vendégeket. Az e hóban tartandó Anna-bálra nagyban folynak máris az előkészületek. (Egy meg nem semmisített szavazat.) A bizottság, mely dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi szuperintendens s b. Prónay Dezső, dunántúli felügyelő vezetése alatt az egyetemes felügyelőre beérkezett szavazatokat számba véve, szokás szerint a szavazatokat meg is semmisité. Egy kerülte el a közös sorsot, s ez a sámsonházi ev. egyház szavazata, melyet mint ez egyháznak világi felügyelője, nagy hazánkfia Kossuth Lajos, is ajánlólag aláirt B. Radvánszky Antal javára Baracconéban. A bizottság e szavazatot kegyelete jeléül levéltárba tétető. (Hymen.) Szegeden Stratimirovics Vlado jegyet váltott Szremácz Mari kisasszonynyal. —■ N.Váradon Boronkay Anna k. a.-t eljegyezte Igaz J. ur. (Sonnenbergért) tizezer frt óvadékot tettek le, minek folytán, mig a fölebbzés felett a tszék határoz, szabadon bocsáttatott.