Pesti Napló, 1879. július (30. évfolyam, 158-184. szám)

1879-07-10 / 166. szám

166. szám. Budapest, 1879. csütörtök, július 10. 30. évi folyam. Szerkesztési iroda,* Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiad­ó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét ölető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS­XllSfizetés­i feltételek* Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 8 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától siámitta­k. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a [Pesti ]Napló kiadó­hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Brünn, jul. 9. A nagybirtokosság b. Klein Hubertet választotta meg 55 szavazattal tartományi képviselőnek gr. Logotheti ellenében, ki 48 sza­vazatot nyert. Bécs, jul. 9. A galicziai nagybirtokosság álta­lában konzervatív, a tyroli nagybirtokosság általában liberális képviselőket választott. A Presse szá­mításai szerint a liberálisok ötven he­­lyet vesztettek el. London, jul. 10. Az Office Reuter jelenti a Fokról jún. 24-ről. Crealok tábornok Chelmsford - erődbe érkezett. Az általános előnyomulás megkez­detett. Ambalazzi folyón hidat vertek. Az ellenállás jelentéktelen. Prága, jul. 10. A tartományi bizottság az is­kolai dotáczióból cseh kerületek részére 82.000 irtot, német kerületek részére 68.000 irtot utalványozott. Az iskolai törvény módosítása iránti jelentése­ket, így többi közt gróf Zedtvitzat, hogy az iskolakö­telezettség faluhelyen hét évre szorítkozzék, a tarto­mányi bizottság helybenhagyta. E jelentések a tarto­­mánygyűlés elé fognak terjesztetni. London, júl. 10. A konzervatívok tegnapi la­komáján lord Salisbury beszédet mondott; hall­gatóit — úgy­mond — biztosíthatni véli, hogy a berlini szerződés pontjai lényeges részleteik­ben foganatosítva vannak. Úgy hiszi, hogy a belügyeikkel elfoglalt hatal­mak a békét óhajtják és azt megóvni igyekeznek. A lefolyt évek viharai lecsillapodtak, azok kö­zül, kik középtengeri fontos pozíc­iók birtokáért ver­­senygenek, akár a fennálló birodalmak, akár az alakuló nemzetiségek közül egynek sincs elég hatal­ma ily feladatot elvállalni. A mai reformált török birodalom az alatt­valókra támaszkodik, a­kik fenn akarják tartani. A mostani béke csak nyugalmi szünet és attól függ a béke, hogy Törökország mikép használja fel ezen szünetet. A török népnek vannak oly tulajdonságai, me­lyek egy nemzetet hatalmassá és nagggyá tesznek és szóló reméli, hogy a török államférfiak véget fognak vetni a visszaéléseknek és a korrupcziónak. Szóló végül kijelenti, hogy bár­mennyivel sze­retne nem törődni a külhatalmak politikájával, de azt kell tartani, hogy a jelen viszonyok közt még egy oly békeszerető államnak is, a­milyen Angolország mindenkor el kell készülve lennie a hábo­rúra. Budapest, július 10. (Az egyesült ellenzék és a párton­­kívüliek) közötti értekezletekről ma hosszabb ér­tesítést közöl az Egyetértés. Ez értesítésre megje­gyezzük, hogy a két ellenzék egyes tagjai között foly­tak magánjellegű beszélgetések, melyek az újabb pártalakulásokra vonatkoznak, de ez ügy nem öltött komolyabb jelleget. Az idézett lap azon közleménye pedig, hogy »a pénzügyi kibonyolódásra ezpediens nem találtatott és a közigazgatás rendezésére nézve az ellentétes nézeteket kiegyenlíteni nem sikerült*, — a mi tudomásunk szerint, nem bir alappal. Az E­P s a következőket írja: Az egyesült ellenzék vezérférfiai, különösen gr. Appony­i Albert és Szilágyi Dezső már a költ­ségvetési vita után nyomban megkezdők a bizalmas értekezéseket a párton kívüli képviselők előkelőbb férfiaival s különösen Bittó Istvánnal, gr. L­ó­n­y­a­y Menyhérttel, Hoffmann Pállal és többekkel a közjogi alapon álló ellenzéki elemek egyesítésére. Az értekezéseknek azonban a főbb emberek közt gyakorlati eredménye nem lett, részint azért, mert a pénzügyi kibonyolódásra expediens nem találta­tott, részint azért, mert a közigazgatás rende­zésére nézve az ellentétes nézeteket kiegyenlíteni nem sikerült. Szükségesnek találtatott azonban köl­csönösen, hogy az egyesülési kísérletek minden esetre Széll Kálmán és báró S­e­n­n­y­e­y Pál hoz­zájárulásával tétessenek meg. Bittó István május elején elutazott Rátótra Széll Kálmánhoz, a dolog megbeszélésére. Széll Kálmán előadta nézetét a pénz­ügyi helyzetről, fejtegetései azonban inkább elméleti természetűek voltak s egyes javaslatok konczepczióira ki nem terjedtek. Annyit mégis határozottan kijelen­tett, hogy a második ülésszakra az őszön bejön s el­foglalja helyét a parl­amentben. Ugyanazon időben S­e­n­n­y­e­y Pálhoz is felhívás intéztetvén,ő kijelenté, hogy tárgytalan oppozíc­ióra nem hajlandó, de meg­felelő pénzügyi expediens keresztülvitelére, ha egész­sége engedi, hajlandó lenne közreműködni. Ez tör­tént május folyamán. Időközben a párton kívüli kép­viselők kellőleg informáltattak az egyesülés c­élsze­­rű­ségéről.Gróf Péchy Manó, Wahr­mann Mór, Horváth Lajos, Ernuszt Kelemen, Horváth Boldizsár s többen szintén kívánatosnak tarták az egyesülést, de programmszerüleg Széll Kálmánnak s ha lehet báró Sennyeynek bevonásával. E tárgyban s e czélból utazott legközelebb Szilágyi Dezső Széll Kálmánhoz s Széll Kálmán Budapestre, hol az egyesülés esélyei az utóbbi napokban minden irány­ban megbeszéltettek, tekintettel azon fordulatra is, mely Ausztriában a legutóbbi választások alkalmá­val bekövetkezett. Az alkudozásokban tevékeny fér­fiak akként számítanak, hogy azon 46 kormánypárti képviselőből, kik a hajdani Deákpárthoz tartoztak, részint megnyernek, részint visszavonulásra bírnak annyit, a­mennyi valamely fontos kérdésben a kor­mány leszavaztatásához szükséges, melynek néhány személyes híve marad meg, a kormánypárt nagy ré­sze azonban neki hátat fordít. (A horvát regnikoláris bizottság­nak­ ma Zágrábban tartott ülésén felolvastatott az albizottság által kidolgozott üzenet. A munkálat ki­­nyomatása elhatároztatott. (B. Wenckheim Béla elhunyta) al­kalmából a horvát nemzeti párt klubelnöke K­u­k­ul­je­v­i­c­s, a kör nevében következő sürgönyt küldött Bedekovich miniszternek: »A nemzeti párt köre felkéri, fejezze ki Tisza miniszterelnök ő nagyméltóságának legmélyebb rész­vétünket báró Wenckheim halála fölött. E nálunk nagyra becsült államférfi elhunyta mélyen megrázta az országgyűlési tagok sorában a Magyarországgal való testvéries kötelék minden barátját, melynek meg­erősítésére ő mindig a legbarátságosabb és a legered­­ményesb módot követte. Sajnálja a kör, hogy az előre haladt idő, s a küszöbön levő országgyűlési tárgya­lások miatt nem küldhet képviselőt a temetésre.« Báró Hofmann közös pénzügyminiszter szin­tén kifejezte sürgönyben részvétét a magyar kormány elnökének. (A porosz miniszterválságról) Írják a Pol. Korr.-nak, jul. 6-ki kelettel: A senzaczionális látszat, melylyel a három miniszter lemondását körülvették, lassanként szétfoszlik. Ma már ellenzéki részről sem tagadhatják, hogy a három miniszter egyikét sem Frankenstein indítványa bírta a lemon­dásra. Még Hobrecht miniszter elhatározását sem lehet ily befolyásnak tulajdonítani. Hobrecht tisztá­ban volt magával e részben, még mielőtt valaki Fran­kenstein indítványára gondolt volna, s lemondása azon beszéd hatása alatt érlelődött meg, melylyel Bismarck herczeg május 2-án, az adóreformtárgyalá­sokat bevezette. A kanczellár e beszédében határo­zottan a 42 millió markát tevő osztályadó eltörlése mellett nyilatkozott, kijelentve egyszersmind, hogy e tekintetben nem biztos még porosz minisztertársai­nak támogatásáról, de azon lesz hogy megnyerje őket. Hobrecht már akkor azon meggyőződést táplálta, hogy nem követheti ez után a birodalmi kanczellárt. A Pesti Napló tárczája,­­ B. Wenckheim és a sport. (A Y.­­ V. L.-ból.) Br. Wenckeim Béla ép oly kitűnő lovas és ló­ismerő, mint biztos lővadász volt, miről — egyes részletekbe bocsátkozás előtt, tegyenek tanúságot a következő számok: 1826-től 1872. év végéig, kevés hiján 20,000 darab mindennemű vadat — s ezek közt több, mint 100 darab szarvast és zergét — ejtett el lőfegyverrel. 1833-től 1872-ig bezárólag közel 1000-szer lovagolt falka után, ezek közül 61 ízben szarvas, 126-szor róka, s közel 800-szor nyúlkopó falkával. (Egy egészen hiteles kimutatás szerint 1823-tól 1858-ig bezárólag 662-szer lovagolt kopó falkák után és pedig 61 ízben szarvas-, 96 ízben róka-, 5 ízben nyúlkopók után. Vadászatokon 1826-től ez év végéig 13,235 mindennemű vadat, s ezek közt 50 db szar­vast ejtett el. E számok arányához mit sem túlozunk, midőn azokat 15 évi sporttal megtoldva, a fentebbi mennyiségre egészítjük ki.) Az idézett évszámokból kitűnik, hogy 1826-ban, alig 15 éves korában, már megkezdte sporting­pályáját, melyen László és Viktor testvérei szen­vedélyes társai voltak. Különben — mint tud­va van — nemcsak a sport, hanem a közügy, politikai élet s gazdaság iránt is érdeklődött már ifjú korában, s férfias nyiltszivüsége már kora ifjú­ságában a környék kedvenczévé téve őt, mire nagy befolyással volt apjának, báró Wenckheim Józsefnek, a békésmegyei hajdani inszurrekczionális hadvezérnek népszerűsége is, mely csakhamar az életteljes ifjúra irány­za a figyelmet. 1833-ban, huszonkét éves korában, nyugati Európát utazta be; sokáig volt Angliában is, melynek társadalmi és parliamentáris élete, s valljuk meg: rókavadászatai is, nagyon tetszettek neki.­­ Több kopófalka után vadászott ott s kitartása a leghosszabb s akadályokkal nehezített »run­­nök«-ben elismerést szerzett a magyar ifjúnak; vakmerő bátorsága által pedig egy ízben különös beszéd tárgya lett. A róka, kemény akadályokon át­­ húzta maga után a falkát, s a magas, szilárd keríté­sek és patakok ugratásánál nem egy gentleman ma­radt már el a merészebbek közül is , mert a gyen­gébbek kerülőt tettek; az ifjú báró is 7-szer felbukott és karikát vetett lovával egymásután, de ő mindig újra nyeregbe kapva, tovább vágtatott. Egy más ízben a királyi szarvas-kopók után vadászott. A találkozó Windsoron túl 28 ang. mért­­földnyire volt, s miután a báró Londonban volt száll­va, reggel 7 órakor megindult egy félvér pari­pán , s idején megérkezve, egy vadászlóra ült (Wackefield nevű volt) s követé a falkát mely az elbocsátott szarvast 50/a óra alatt 60 angol mért­­földnyire hajtá, ez alatt több ízben átúszván a Themzét s töméntelen akadályon át hurczolván a vadászatot; a báró többnyire az első sorban s mind végig kitartott, bár 60 kisebb-nagyobb akadályt kel­lett átugratnia. A vadászat befejezése után 60 angol mértföldnyire voltak a vadászok Londontól, hová ő egyedül éji 11 órakor érkezett vissza, részint a fá­radt vadászlovon Windsorig, részint a félvéren ha­záig, s így reggeli 7 órától éjfélig nyeregben, közel 150 angol mértföldet lovagolt. E forszirozott lovaglás azonban nem egyedüli, mit vadászatain kiállott. A közel 1000 falkavadászat közt nem egy akadt a fönntebbihez hasonló, s ezen­kívül gyorsaság tekintetében még nagyobb bravouro­­kat csinált, így például 1835-ben Pestről Kőrös-Ladányba — 120 ang. mfd — lovagolt 9 */2 óra alatt 5 lovon. Testvére László ugyanezen lovaglást 7 lovon 71/2 óra alatt végezte. 1843-ban László testvérével Gyuláról Arad felé Zsombolyára — 70 ang. mfd — 6 óra alatt 4 lovon, s onnan vissza Ladányig — 100 ang. mfd — 7 óra alatt 5 lovon lovagoltak. Mindenik paripa sa­ját ladányi nevelésüek s mind Netherbyi­vadék volt. Pestről egy lovon több ízben lovagolt le Ladányba két nap alatt; legkönnyebben végezte a lovaglást Domino nevű saját ménesbeli paripáján. E fáradalmak azonban mind semmik ahhoz képest, miket Arábia sivatagain gr. Almásy György és a bold. gr. Batthyány Lajossal együtt állott ki. A syriai sivatagon átvonul­óban, hiányos élel­mezés és nélkülözés közt, 40 foknyi hőségben, az izzó­­ nap sugarai alatt, naponkint 12 órát lovagoltak a pusztában, mindig egy lovon, melyeket külsejökről ítélve, eleinte kevésre becsültek, s az arab vér jelessé­gét csak akkor ismerték fel bennök, midőn — hogy a mulatság teljes legyen — rabló beduinok által űzőbe vétetvén, 36 óráig folyvást vitték őket a kitűnő kan­­czák, s ez idő alatt 3 órát alig pihentek. A keleti nap izzó bőségével meglehetősen ellen­tétben áll egy befagyni készülő folyam jeges vize. Br. W. Béla vas egészsége ezt is baj nélkül kiáltotta. Az eset, mint a szótartási point d’honneur egy remek pél­dája, mint e részbeni jellemvonás s mint úszási sport, egyiránt méltó feljegyzésre. 1840-ben, a békésmegyei közgyűlések alatt, a Wenckheim grófok gyulai kastélyában több vendég mulatott együtt, köztük A ... József is, a megyei főispáni helyettes testvére. Az ebéd közben meg­kezdett politikai vitatkozás a fekete kávé mellett még hevesebbé változott. Br. Wenckheim, akkor még al­ispán, szokott élénkségével állítá, hogy a fiatal kor­ral forró vér és bátor tűz , s ezekkel ismét a sza­­badelvűség természetes kapcsolatban jár; a politi­kailag ellenpárton álló A. J. azt vitatta, hogy ez nem mindig áll, mert lám, ő már koros ember, s mégis csak annyi benne a tűz és vér, mint bármelyik fiatalban; például az ifjú alispán nem tehet oly merényt, minőt A. J. utána meg ne tenne. »S ha én beugrom a Kőrösbe?« kérdi hirtelen a felhívott. »Én is utánad ugrom!« — feleli A. J. A báró ekkor kinyitja a teremnek a parkra nyíló ajtó szárnyát, s a mintegy 30 ölnyire a parkon átfo­lyó Körösnek rohan. — A. J. utána; a többi ven­dég meglepett tanúja a jelenetnek. A park szélén azonban dr. W. B. megáll s a nyomában lévő A. J.-nek azt mondja: »Látom képes volnál tovább is követni,­­ ez reád, koros emberre nézve életveszélyes lett vol­na. Térjünk vissza.« — Megjegyzendő, hogy ez októ­ber utolsó napjaiban történt, midőn a rendkívül hideg napokban az itt érvényes Sebes-Kőrös már-már jég­­hártyás kezdett lenni. A­mint visszatérőben vannak a terembe, az öreg Szt. rákiált a báróra: »Aha! Ugy­e megszep­pent báró úr a hideg fürdőtől ?« »Micsoda? — szólal meg a sértett önérzet, — fogadjunk hát tíz pengőbe, hogy most azonnal át­úszom a Kőröst !« — A vendégek egy része ne­vetni kezdett. Ők tízezerért se vetemedtek volna ily merényletre. »Ám a fogadás«, mondja Szt. — Béla báró pe­dig lerántva felöltönyét, perez múlva a Kőrös hullá­mai köz volt, s a folyam közepéről úszás közben test­vérének nyugodtan ezt kiáltja: »Laczi! inkasszáld a tiz pengőt!« A nézőket aggodalom fogta el a fiatal ember életéért, s Szt. a pokolba kívánta az ő fogadását, mely most oka lesz, hogy a fiatal merénylő éle­tét veszti. Ez azonban szerencsésen a túlpartra ért, hova testvérje felöltőt küldött eleibe, s gyors mozgással jőve vissza, még csak náthát sem­ kapott. * * Gróf Károlyi István 1835 ben külföldre utaz­ván, a fóti róka-kopófalkát b. W. B. vette át, s levitte a bánságba gróf Csekonics János zsombolyai birto­kára, hol is a szomszéd lovrini határban rókákra va­dászott ; rókák hiánya miatt azonban nem sokára a falkával együtt tovább vándorolt, s lóháton ment a kopókkal Szlavóniába, gróf Pejacsevich Péterhez Rumára, hol a tél beálltáig vadászott, s felfagyván az idő, Rumáról kemény télben ismét more patria utazott hazáig a falkával. Ez volt az első saját ren­delkezése alatti falka. Egy másodikat bg Liechtenstein Rudolftól vett 1841-ben s Kőrös-Ladány vidékén 7 éven át a leg­jobb sikerrel vadászott vele, barátjai a­kik messze földről is lejöttek hozzá és szomszédai társaságában némely őszön 30—40 lovas követte a falkát s 3—4 hónapig hetenkint négyszer hajtott. Ő volt természe­tesen a falkanagy (Master of the Hounds) s a kis (15 pár), de jól összetartott s vezényelt falka kitü­nően dolgozott; összesen 300-szor lovagolt a ladányi falka után s 400 nyulat fogatott velök, több ízben átusztatván a nyúl s az azt követő falka után a Kőrösön. Időközben elrándult ő más falkák utáni vadá­szatra is, melyek ezalatt Csákón és Eszterházán ala­kultak; ez utóbbi helyen az öreg hg.Eszterházy Miklós­nál, ki fejedelmi fényűzéssel tartott udvart s kit számos külföldi sportsman látogatott, br. W. B. mindig igen kedves vendég volt, hasonlóan br. Orczy Béla is. A csákói falka létrejöttében, mely akkor alakult első izben, sokat tett tanácscsal és tettel is. E falka eleinte rókákra s azután ezek hiányában szarvasokra vadá­szott ; később Pest közelében,a lőrinczi pusztára téte­tett át, de 1848-ban megszűnt,a­hogy azonban 1851- ben ismét feltámadt s egész 1858-ig virágzott, az is­mét a báró és a lovagias gr. Batthyány László érdeme volt... A csákói vadászatok nemcsak sport tekinteté­ben, de társadalmilag is híressé lettek , találkozója volt ez a független szellemű magyar főuraknak s po­litikai iskolája a növekedő fiatalságnak az időben — midőn e haza természetes törvényhozóit az erőszak eltiltá a kormányzástól. Ugyanaz időben Fatbon­yi Károlyi István újra alakítván falkát, itt és Csákón, mint vezér és barát egyenlő szívességgel látott vendég volt. Mint szenvedélyes lovas, az utolsó évtizedekben a lótenyésztés emelése és a versenyek körül megfe­szített munkásságot fejtett ki. Ország-világ ismervén őt, s vadászatokon és versenyeken mindenütt megfor­dulván, itt is ott is összejött olyan hatalmasokkal, kik akkor Magyarország sorsa felett intézkedtek. Lovagias, jellemes őszintesége ellenséget és barátot egyenlően hódítván számára, ezek megnyerésével (Ritter tábornok, Lichtenstein Ferencz herczeg stb.) sikerült neki legfelsőbb helyen oly kedvez­ményeket kieszközölni a magyarországi lótenyész­tés emelésére, (először is a méntelepeknek — melyek eddig csak katonai czélokra léteztek — az országos lótenyésztés emelésére szolgáló kiterjeszté­sével és szaporításával; 2-szor a telivér tenyésztés emelésére behozandó törzskanczák vásárlására az országos alapból 350,000 frtnyi tökének ő­felsége általi engedményezésével,­ melyek alapját veték meg azon fényes eredményeknek, melyek ma már oly szé­pen igazolják fáradozását. Ugyanő eszközölte ki 1851-ben, hogy a pesti lóversenyek, s azután lassan­ként a többiek is megtartathassanak, mert mint sok más, ez is tiltva lett volna. Mind e törekvései, szenvedélyes lovas- és va­dászkalandjai, őt a sport minden nemét személyesen kedvelő Felség előtt is ismeretessé tévén, s mint a pozsonyi és pesti gyepek főrendezője — ő Felségeiket több ízben fogadván, alkalmat adtak, hogy egy elis­­mert felfogása szerint az indirekt adók csak rende­zett, nyugodt viszonyok közt tekinthetők biztos jöve­delmi forrásokul, komolyabb körülmények közt, a szükség idejében még­is csak vissza kell térnie az ál­lamnak a direkt adókhoz s azért annak szervezetét érvényben kell tartani. Nem tudjuk, történtek-e már akkor eszmecserék a pénzügyér és a kanczellár kö­zött, az azonban kétséget nem szenvedhet, hogy már akkor tudatára jöttek annak, hogy útjaik szétágazók és bizonyára nem lett volna meglepő, ha Hobrecht már akkor beadja lemondását. Nem tette, bizonyosan, azért, nehogy oly látszata legyen visszalépésének,mint­ha a kanczellár egész reformtervezetét ellenezné, holott ő tényleg e reformok támogatója és egyik alkotó­jaként lépett a kabinetbe. Hobrecht már máj. 3-iki beszédében igen világosan rámutatott a fogalmi el­lenmondásra. Visszalépésének indokát e szerint nem a birodalmi ügyek terén kell keresni, hanem csakis a porosz adóreform kérdésében, mely még ez év leforgása­latt megoldásra kerül, s melyre nézve a miniszter nézetei nem állottak összhangzásban a kan­czellár felfogásával. A­mi végre Falk miniszter lemondását illeti, nem tévesztendő szem elől, hogy az már egy évvel ezelőtt elhatározott dolog volt és a Nobiling-merény­­let szomorú következményei nélkül már múlt évi jú­niusban bekövetkezett volna. Lemondásának indoka most is lényegileg és kizárólag az evangélikus egyház és népoktatás kérdé­sében rejlik. Hogy nem Frankenstein indítványa az, mely Faik urat a kilépésre kényteti, az abból is ki­tűnhet, hogy Falk a birodalmi gyűlésen előrelátha­tólag ez indítvány mellett fog szavazni. (A berlini szerződés végrehajtása) Romániában mint tudat­t, sok nehézségbe ütközik. A kormány késlekedése, a Temps bécsi sürgönye szerint arra indította az angol, franczia és olasz kabineteket, hogy — Németország indítványára — komoly som­­mácziót intézzenek Bukarestbe az említett szerződés XLIV. szakaszának szigorú végrehajtása tárgyában. De e hatalmak végre monarchiánk ajánlatára abban állapodtak meg, hogy előbb H­o­y­o s gr. bukaresti osztrák-magyar követ közvetítésével barátságos lé­pést kísérlenek meg a román­ kormánynál, figyelmez­tetve azt, hogy igyekezzék lehető gyorsan és az euró­pai hatalmak felfogásának megfelelő szellemben megoldani a berlini szerződésnek Romániára vonat­kozó részét. E lépés a Pol. Corr. párisi értesülése szerint tegnap történt meg, és csak ha e kísérlet a kívánt czélra nem vezetne, folyamodnak a végső esz­közhöz, a hatalmak együttes fellépéséhez. A hatal­mak által kilátásba helyezett szigorú rendszabályok közt azonban Románia souverainitásának megsem­misítése már csak azért sem foglaltathatik, mivel Romániát független államnak már több hatalom és ezek közt maga a p­á­r­t el is tényleg elismerte. (Tud­valevő, hogy itt az izraeliták egyenjogúsításáról van a szó. A föntebbi hír módosítja azon bukaresti jelen­tés adatait, melyet reggel közlöttünk. A szerk.) Sajtó-per. — jul. 10. A budapesti esküdtszék ma Stoczek Károly szabadkai lakos s a Szabadkai Ellenőr társszerkesz­tőjének Krecsányi Ignácz békés-csabai színigazgató ellen indított sajtóperét tárgyalta. A perre egy, vád­lott által 1879. márcz. 16-án »A színi évad végén a czim alatt kibocsátott röpirat adott alkalmat, mely által panaszos becsületét megtámadva látta, különö­sen pedig a következő kitételek által : »Pirulva kell leírnom, hogy ez az egyén valamikor színész volt, stb«; »mint színházi bérletpénz elbóditóját emlegeti többek közt egy színigazgató s egy rászedett színtársulat, melynek beszedett bérletpénzével szó nélkül odább állt stb«. »Stoczek ur tehát a színészet pénzét magá­nál felejtette s tagtársait megkárosította.« Vádleve­lében továbbá azt mondja panaszos, hogy ezen állí­tásai által vádlott őt részakaratulag rágalmakkal illette s megbecstelenitette, nemcsak mint magán­egyént, hanem mint hírlapírót , laptulajdonost is. A törvényszéket Kriszt elnök s Matavovszky és Nedeczky bírák képezték. A felek részéről pana­szos és vádlott személyesen s dr. Emmer Kornél mint vádlott képviselője jelentek meg. Miután a felek visszavetési jogukat gyakorolták az esküdtszék kö­vetkezőleg alakult meg. Rendes tagok: Kuklay Já­nos, Zboray Béla, Günther Károly, Kovács Pál, Granater László, Földy Géza, Kempner Miklós, ifj. Barkó Ferencz, dr. Schwimmer Ernő, Hindy Kál­mán, Schmidtlechner Kálmán, Bohus Rezső, pót­tagok : Frei Alajos, Králik Lajos.­­ Az esküdtek meghiteltetése után vádlott az általános kérdésekre hallgattatván ki előadja, hogy 35 éves, róm. kath. margittai születésű, színigazgató, tartózkodási helye jelenleg Szentes, az inkriminált czikket ő írta, s a felelősséget érte elvállalja. Felolvastatván a vádlevél, s az inkriminált czikk — miután a felek nem kíván­nak többet felolvastatni — elnök a bizonyítási eljá­rást befejezettnek nyilvánítja, s átadja a szót pana­szosnak. Stoczek vádbeszédében elbeszéli életrajzát, a fővárosi szeretetház felállítása körül szerzett érde­meit, Ázsia - Afrikába tervezett útját, számos vi­szontagságait, melyeket csak azért szenvedett, hogy hazájának szolgálhasson. Végül kéri az esküdteket, miszerint Krecsányi vádlottat elitéljék, mert csak ak­kor lesz az ő becsülete rehabilitálva. Védő dr. Emmer Kornél kiemeli a nehéz mis­siót, melylyel a vidéki színészet bír, s ha még akad egy lapocska, mely — talán azért mivel munkatársai részére egy szabadjegyet nem volt képes kieszközölni — e missio elő akadályokat gördít s ügyetlen kriti­kájával megnehezíti a nemes törekvést, akkor a vi­­déki színészet állapota teljesen tűrhetetlen. »Képzel­heti tehát a t. esküdtszék — folytatja védő — minő volt védenezem lelki állapota, midőn a szerkesztőség nemtelen támadásai ellen tollat fogott s a Sza­badkai Ellenőr trifoliumának fotográfiáját — köz­te panaszos űrét is — a közönségnek bemutatta. Mig a szerkesztőség két tagja belenyugodott a kika­pott porczióba — mert abban csak valót láttak — addig panaszos ide fárasztja az esküdtszéket, hogy ítéletet nyerjen oly ügyben, melyben már önmaga mondott ítéletet, a­mennyiben elismerte a véden­­czem által terhére rótt dolgokat. Kéri védencze fel­mentését. Válaszában panaszos kritikáinak tárgyilagos­ságát hangoztatja s megjegyzi, hogy ő nemcsak hogy szabadjegyekért nem írta éles kritikáit, de sőt midőn ilyenek neki Krecsányi által felajánltattak, azokat visszautasította. A vád- és védbeszédek meghallgatása után az esküdtek kimondták ítéletüket. Azon kérdésre, hogy az inkriminált czikkben foglaltatik-e rágalom, 8 nem­mel 4 igennel felelt; azután 10 szavazattal 2 ellené­ben vádlottat felmentették. Különfélék. — julius 10. (A h­­­v. lapból.) Személyem­ körüli magyar mi­­niszterem elő­terjesztése folytán, Antalffy Gábor, a marosvá­­sárhelyi itélő­tábla nyugalmazott birájának, 40 évet megha­ladó hit éa sikeres szolgálata elismeréséül, harmadosztályú vaskorona-rendemet díjmentesen adományozom. Kelt Ischl­­ben, 1879. évi június hó 29-dikén. Ferencz József, s. k. B. Wenckheim Béla, s. k. Igazságügyi magyar miniszterem elő­terjesztésére, Frink Endre kolozsvári törvényszéki bírót, a marosvásárhelyi ítélő táblához pótbiróvá kinevezem. Kelt Schönbrunnban, 1879. évi julius hó 6-án. Ferencz József, s. k. Dr. Pauler Tivadar, s. k. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztésére, Guzmits Lajos soproni járásbirósági albirót, az ottani törvényszékhez bíróvá kinevezem. Kelt Schönbrunn­ban, 1879. évi julius hó 6-án. Ferencz József, s. k. Dr. Pauler Tivadar, s. k. Személyem körüli magyar miniszterem előter­jesztése folytán. Szerencs János, a magyar főrendiház elnöki titkárának, hű és buzgó szolgálata elismerésein, a királyi ta­nácsosi czimet díjmentesen adományozom. Kelt Schönbrunn­ban, 1879. évi julius hó 6-án. Ferencz József, s. k. B. Wenck­heim Béla, s. k. A pénzügyminiszter, Henrich Ernő kohó­­tisztet és Veres József bányahivatali főnököt, a kolozsvári bányaigazgatósághoz előadókká nevezte ki. Az igazságügymi­niszter Regedi Péter pécsi kir. tvszéki segédtelekkönyvveze­­tőt, a somorjai kir. jbirósághoz helyezte át. A pénzügyminisz­ter Polányi József nyitrai és Farkas Gyula nagyváradi adó­hivatali ellenőröket IH-ad oszt. adótárnokokká nevezte ki. Az igazságügyminiszter, dr. Philippy Ödön beszt­rczebányai tv­­széki joggyakornokot az ottani kir.­­birósághoz aljegyzővé­­nevezt­e ki. Pulvermacher Gusztáv temesvári lakos »Szepesi­­re, Smigura Ferencz szabadkai lakos ‚Sümegi«-re, Bain Bisz­­ta tolvadiai lakos »Viczán«-ra, Nábróczky Antal temesvári lakos »Nemes«-re változtatta nevét. (Gróf Benst Páriából,) hosszabb tar­tózkodásra Bécsbe érkezett. (Tisza min. elnök)Kőrös-Ladányból egye­nest Gesztre utazik. (Dr. Trettenbacher,) az agg orvos, ki Piloty denuncziácziója következtében felségsértésért Németországban 8 havi várfogságra ítéltetett, melyet a Passau melletti Oberhaus várban meg is kezdett, mint müncheni lapok jelentik, kegyelmet nyert. (Szenzácziós eset) foglalkoztatja ma a főváros ügyvédi köreit. A fenyítő törvényszéknél — mint halljuk — báró L­i­p­t­h­a­y Alexandrine asz­­szony tegnap feljelentette Kl­e­i­n­r­á­t­h Gyula ügy­védet, tetemes sikkasztásért. Hírszerint ötvenezer forintról van szó. C­z­á­r­á­n Bódog törvényszéki bíró bízatott meg a vizsgálattal és még tegnap felkeres­te Kleinráth irodáját, mely a koronaherczeg-utczai Trattner-féle házban van. Kleinráth azonban nem volt otthon, Gödöllőre ment. Ezért tegnap a tör­vényszéki épületben az a hir volt elterjedve, hogy Kleinráth szökésben van. Czárán tegnap Gödöl­lőre ment és ma reggel Kleinráthtal együtt visz­­szaérkezett. Kleinráthot a Fortunában letartóztat­ták, vagyonát pedig zár alá helyezték. Kleinráth egyike a legismertebb fővárosi ügyvédeknek. Már közel húsz éve folytatja a fővárosban az ügy­védi gyakorlatot és kivált telekkönyvi ügyekben igen keresett ügyvéd volt. Kartársai és ismerő­sei tisztelték őt, mint igen jellemes és nemes­­szivü férfiút. Vagyonos ember volt, egy gazdag prá­gai czukorgyáros özvegyét vette nőül és jelentékeny hozományt kapott vele. Igen rendezett körülmények közt élt; rebesgették ugyan róla, mintha­ egy előkelő állású személy miatt obligóba keveredett volna, de az összeg, melyet emlegetnek, nem olyan, hogy amiatt komoly pénzzavarokba jutott volna. Ily körülmények közt némely ismerősei azt hiszik, hogy Kleinrathot csak az juttatta bajba, hogy a kérdéses összegről hirtelen akartak tőle támadást és ezen kívánatnak pillanatnyilag nem tudott eleget tenni; egy nemrég történt szenzácziós esetre hivatkoznak, a midőn egy szerencsétlen ügyvéd öngyilkossá lett, holott az ügyet kö­öyenlíthette volna, ha némi időt engednek neki. (A parádi fürdőből), julius hó 7-dikéről írják nekünk: A jelenlegi évad alkalmával a vas­­timsós fürdőben leginkább női vendégek, a Cse­­viczében 100-at megközelítő látogatók időznek; e héten a látogatók száma gyarapodása biztos kilátásba van helyezve, mivel több lak­­s már előlegesen ren­deltetett meg. 2 nap óta zord, tízből 88 időnk van, mely e hegyek között gyorsan szokott változni , igy tán már holnapra kellemes, üde napot várhatunk. E fürdő Csevicze részében hetek óta időzik T.­Füredről a csodarabbi, kihez naponta nemcsak a környék­ből, hanem távolabbról is, zarándokolnak fel.Ímezok"­beliek s áldással telten, 1—2 napi tartózkodás után nyugodtan távoznak. Szórakozásról, különösen a tini­­sósban, kellőleg van gondoskodva; a társalgóterem­ben kitűnő zongora és jól rendezett könyvtár van; a sétányon Weiss Földi gyöngyösi karnagy és zeneta­nár igen jól rendezett és gyakorlott zenekara műkö­dik s mulattatja a vendégeket. Az e hóban tartandó Anna-bálra nagyban folynak máris az előkészületek. (Egy meg nem semmisített szava­zat.) A bizottság, mely dr. Szeberényi Gusztáv bá­nyakerületi szuperintendens s b. Prónay Dezső, du­nántúli felügyelő vezetése alatt az egyetemes felügye­lőre beérkezett szavazatokat számba véve, szokás szerint a szavazatokat meg is semmisité. Egy kerülte el a közös sorsot, s ez a sámsonházi ev. egyház sza­vazata, melyet mint ez egyháznak világi felügyelője, nagy hazánkfia Kossuth Lajos, is ajánlólag aláirt B. Radvánszky Antal javára Baracconéban. A bizottság e szavazatot kegyelete jeléül levéltárba tétető. (Hymen.) Szegeden Stratimirovics Vlado jegyet váltott Szremácz Mari kisasszonynyal. —■ N.­­Váradon Boronkay Anna k. a.-t eljegyezte Igaz J. ur. (Sonnenbergért) tiz­ezer frt óvadékot tet­tek le, minek folytán, mig a fölebbzés felett a tszék határoz, szabadon bocsáttatott.

Next