Pesti Napló, 1879. szeptember (30. évfolyam, 185-210. szám)
1879-08-04 / 187. szám
187. szám. Budapest, 1879. hétfő, augusztus 4. 30. évi folyam. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok tere, Athenaeum-épílat A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Klubetéti feltételeik: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kfc adáa együtt: 1 hónapra 2 firt. — 8 hónapra 8 frt. — 6 hónapra 19 frt. Az esti kiadás postai küllönküldéseért felfnletés évnemdanyat torad Az eldfizetás aair folytán minden hónapban megkezdhető, Seenask háy mely napján történik is, mindenkor a hé első napjától számítunk. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai — Múlt éjjel érkezett. — Hódmezővásárhely, aug. 3. (O. É.) Tisza királyi biztos Dáni főispán, Dobó biztosi tanácsos és Stener titkár kíséretében fél 11-kor ideérkezvén, a vasútnál Abray polgármester által üdvözöltetett. Ábray üdvözlő beszédében melegen emlékszik a hullámsírba temetett Szegedről, melynek e testvérváros jó és balsorsában osztozott, szive dobbanását érezte, enyhíti a bánatot azon tudat, hogy nagyméltóságot küldetett az újjáteremtés nagy feladatára, kinek akaratereje ernyedetlen, munkássága a sikert biztosítja. Tisza köszöni a szíves fogadást, eljött a törvényhatóság küldöttsége szegedi látogatásának viszonzásául, hogy megköszönje Szeged nevében a testvéri részvétet és támogatást. Innen éljenzés közt a zászlókkal díszített városon át a csendbiztosok előlovaglása mellett a városházhoz vonult a menet, hol Vajda főjegyző üdvözölte a kir. biztost, kiemelvén ő Felsége szerencsés választását. Tisza ismételve köszönetet mond a fogadtatásért. Midőn — úgymond — ő felsége parancsának engedve, nehéz feladatára vállalkozott, azon rokonszenv sugallatát követte, melyet az alföld, mint bölcsője iránt érzett; vállalkozott, mert, mint csekély napszámosa a nemzetnek, tehetsége szerint hozzájárulni kíván ahhoz, hogy az alföld ama fénypontja, mint ő felsége mondá, ne csak legyen, de szebb legyen mint volt. Éljenzés kisérte szavait. Ezután megtekintették a védelmi munkálatokat s a Kovácsféle téglagyárt. Délután 2 órakor ebéd volt, melyen az első felköszöntést Lichtner apát mondta ő felségeikre. Ábrás Tisza Lajosra köszönt, kire Szeged ujjáteremtésének nagy műve vár. Miklovicz református lelkész szintén Tiszára, Ballaghi Dánira emeli poharát. Tisza Lajos Vásárhelyt köszönti fel. »Mi szegediek eljöttünk — úgymond — önök meghívására, de én nem azt köszönöm önöknek, hogy most szívesen látnak, hanem azt, hogy szívesen látták a szegedieket a vész napjaiban. Eljöttünk és láttunk egy arany gyűrűt, melyre írva van a polgárok nyugalma, a vagyon, biztonsága, ha nem volnának jó barátaink, irigyelnék, de hasonlót akarunk csinálni mi is, és akkor gyűrűt váltunk s örökössé tesszük a két város frigyét.« Kovács Ferencz Tiszára mint e frigy násznagyára emeli poharát. Dáni Vásárhelyt köszönti fel, Karancsi pedig Dobót, ki Vásárhelyt élteti. Ebéd végén Tisza szállására tért Dosicshoz 86 órakor visszaindult Szegedre. Burgas, aug. 2. Az utolsó orosz csapatok tegnap vonultak el innen. London, aug. 3. Szilisztriából érkező tudósítások szerint Bulgária kiürítése teljesen be van fejezve.Konstantinápoly, aug. 2. A montenegrói török követ kinevezése legközelebb várható. A szultán Kheireddin pasa és Mahmud Nedim pasa részére 15.000 piaszter havi nyugdíjat engedélyezett. Capetown, aug. 2. Lord Chelmsford beadta lemondását és Durbanba visszatért. Kiev, aug. 2. A hadi törvényszék titkos társaságokban való részvétel, állampénztár-megrablási kísérletek, rendőrközegek elleni merényletek és gyilkosság miatt öt vádlottat halálra, 10 et kényszermunkára ítélt. Loris Melikoff tábornok két halálítéletet kényszermunkára változtatott át. Egy vádlott kegyelmet kapott. — Ma érkezett. — A hatóságok közül a törvényszék és a királyi ügyészség az őszön, valószinüleg november havában, visszaköltözik, miután úgy a hivatalos helyiségek, mint a börtönök addig teljesen rendben lesznek, s a személyzet elhelyezéséről, illetőleg a családosok számára szállások szerzéséről gondoskodva lesz. A pénzügyi igazgatóság azonban ez évet Kikindán tölti, s valószínűleg a jövő év nagy részét is, mert sem elég hivatali helyiség nem található — az eddigi helyiséget a kir. biztosság foglalja el — sem pedig elegendő szállás nem hozatott ajánlatba. A kiírt ajánlati felhívásra ugyanis a kívánt szállások összegének alig egy negyedére adatott be ajánlat s az is jó borsos áron. A becslések folynak. Az alsóvárosi albizottság az utóbbi két nap alatt 143 házat és közel 300 tételt becsülvén, e hivatását — kivéve a pótbecsléseket — befejezte. A belvárosi tegnapelőtt 22 házat és 65 tételt becsült, a felsővárosi pótbecslésekkel foglalkozott, s miután a szárazból közelebbről kifogy, szünetelni lesz kénytelen. Brüssel, aug. 3. A nagy hangverseny, mely a frameriesi kőszénbányákban történt szerencsétlenség áldozatai és a szegedi árvízkárosultak javára rendeztetett, ma tartatott meg. A királyi pár, a diplomácziai testület, a miniszterek,az összes polgári ss katonai hatóságok jelen voltak.A közönség roppant tömegekben vett részt. Bécs, aug. 4. Báró Mollináry táborszernagy ma Lembergből ide megérkezett. London, aug. 3. Fokvárosból július 15-ki kelettel következő tudósítások érkeztek: Crealoch vezérőrnagy Undince és Magwere falvakat felégette, több előkelő főnök meghódolt. Newdegale el-ső hadosztálya Ufoky-ba visszatért. Ez évszakban további előnyomulás nem várható, miután a szállítási nehézségek még fokozódtak. Ekowe-ban újólag katonaságot fognak elhelyezni. Az önkénytesek parancsot kaptak, vágják el Cetewayo csapatainak visszavonulási vonalát. Páris, aug. 4. A párisi 8-ik kerület a konzervatív Riaud-ot választotta a községi tanács tagjává. Nancy, aug. 4. A tegnap tartott ünnepélyes bankett alkalmával a belforti polgármester egy toasztra felelve azt mondá, hogy Belfort városa hasonló ünnepély előkészítésén működik. Az ünnepélynél jelen lévő tisztekről megemlékezve, a szónok kifejti : Mi mindnyájan a békét akarjuk, de ha megtámadnának bennünket, mindnyájan a harczba mennénk és bebizonyítanék nagy franczia hazánk életerejét. New-York, aug. 3. A közlekedés Memphissel vizen és szárazon el van zárva. A múlt héten ottan sárgalázban 26 személy halt meg. Szeged, aug. 4. (O. É.) A királyi biztos Hódmezővásárhelyről tegnap este visszatért. A postát újabban ismét meglopták. Tegnap éjjel a vasúton 1200 frtnyi küldemény hiányzott. Rögtöni szigorú nyomozás után a pénz és a tettes megkerült. A tolvaj Kovács városi hajdú volt. Szeged, aug. 4. (O. É.) A fővárosi iparegylet által leküldött 5000 írt értéket képviselő szerszámok — mint már közöltük — osztályoztatván, ma vasárnap d. u. 4 órakor fognak kiosztatni a városház földszinti helyiségeiben, hova lerakva vannak. A kiosztást Dobó Miklós központi bizottsági tag eszközli. EM-- ■ - ... '■ H A Pesti Napló tározója. Az alkalmatlan asszony. Regény. Droz Gusztávtól. II. (Folytatás.) Céline házasságuk első heteiben, nem lévén beavatva az ügyekbe és az új környezet viszonyaiba, hagyta folyni a dolgokat a maguk rendes kerékvágásában. De csakhát megbarátkozott mindennel, ügyes tábornok módjára kikémlelte a talajt, számba vette az akadályokat és egyszerre megragadta a háztartás gyeplőjét, érvényesítve saját felfogását, mely a mily lelkes, oly gyakorlatias vala egyszersmind. S ettől fogva le kellett mondani Kerroch úrnak a kenőcsösfazék megsétáltatásáról s a babrálásról az üres mozsártörővel; be kellett húznia szárnyait, szegre akasztani lantját és magát teljesen hivatásának szentelni, nem rettenve vissza a legkeményebb munkától sem. Céline merész terveket szőtt; a kerlaneni szerény gyógyszertárból első rangú kereskedelmi központot akart csinálni. Úgy látszott, mintha e jó megye, távol az üzérkedés minden nemétől, csendes vért, álmos, könnyen hivő népével, csak azért maradt volna meg kezdetleges állapotában, hogy annál könnyebb feladata legyen az ily féle vállalatnak. Magától érthetőleg nem a ziliz vagy a mézga nagybani árusításáról volt itt szó, hanem arról, hogy az eddigi szerény üzletkör kiterjesztessék az újkori tudomány minden vívmányára, tekintet nélkül arra, közelről, vagy távolról érdeklik-e azok az egészségügy kérdéseit. Ilyenek: ásványvizek, köszvénybántalmak elleni flanell, gyógyerejű vagy a nélküli borok, lábbadozó betegeknek való tápszerek stb. bizományba vállalása; előfizetések felvétele párisi lapok részére, tudakozódó s elhelyező iroda . . . párisi mintára, bizalmi bazár, — nyitott ablaka a czivilizáczió sijjáteremtő napjának ... Céline ezeken kívül, vagy jobban mondva ezek mellett, még egy nagy és szép tervet forgatott eszében, melyhez nagy reményeket fűzött, és valóban e terv magában is forrásává válhatott mérhetlen nagy vagyonnak. Az volt a feladat, hogy egy breton likőr találtassék fel, gyomor- és mellerősítő, izre kedves, a vadon gyógyfüveiből, pusztaságon gyűjtött elmállott kőzetek tövén, hajdankorban elhullott hősök porain fakadt vad virágokból. E gondolat nyilván igazi kincset jelentett. Mert hát mi szükséges, hogy ily találmány boldoguljon ? Rettenthetlenség, hév, előítéletektől ment gondolkozás, és reklámverő öreg dob.... És Céline minderre csodás képességet érzett magában. Gondolkozó fővel a jövő esélyeibe merült és hogy isteneknek hozott áldozattal kezdje, elárasztotta a két zárdát süteménynyel, s mindenféle édességgel, a jó öreg lelkészt pedig hízelgéssel és ájtatos buzgalmával nyerte meg ügyének, és végül a szűkölködő betegek közt sajátkezüleg osztotta ki az ingyenes gyógyszereket. Könnyű elképzelni, minő ügybuzgóságot kell kifejteni Corentinnek, hogy Céline lázas tevékenységének megfeleljen. Rendes működési körén kívül füveket kelle neki gyűjteni, vegyelemezés alá venni és minden egyéb kísérletet megtenni, és végül titkárjául szolgálni e kis ördögnek, kinek kósza ötleteken kívül rendszeres tervei nem voltak, csak heve és lelkesedése működött szünet nélkül. Mindenekelőtt a dicsőítő jelentések, az orvosi szakczikkek és a várható bevételek fölötti számvetés készültek el. Kerroch olyan volt, mint a szélvész által felkapott ember, kinek körben forgolódva, majd a feje, majd a lába esik fölül. Sokkal elfogultabb, hogy sem kitartó figyelemmel karolhatná fel a szeretete körén kívül esőt, sőt mi több, esküdt ellensége minden kereskedelmi ügyletnek, s ily körülmények közt vajmi hamar belátta, hogy kizökkent a készülő dolgok méltánylatából és beleveté magát a neje által teremtett helyzet zűrzavarába, egyik kezét szívére, a másikat szemére tapasztva. Koronkint mégis borzadály fogta el, és attól élve, hogy tönkre mehet, esze kissé megzavarodott. És ebben igaza volt. Céline nem volt kedvelője a kis eszközöknek s a gyertyavéges gazdálkodásnak, — ez tulajdon kifejezése. — Még egy szükséges befektetés! — mondá Céline, — s oly könnyűséggel fektette be vállalatába az ezres bankókat, mintha csak forgácsnyalábról lett volna szó, melyet sustorgó kemenczébe vetünk. Szükséges tőkebefektetés. Jó sokáig tartott, míg ez ördögi szókkal meg tudott barátkozni, de szerelme oly hatalmas vala, hogy lassan kint beletörődött ez iszonyatos fogalmakba, aggályai eltűntek teljesen, s midőn Kerrochné asszony így szólt hozzá: — Nem szabad tétovázni, mert minden meghiúsulhat ; még egy befektetés .... stb. Férje lelkes meggyőződéssel válaszolt: — Ne mulaszszunk semmit, kedvesem, csak semmit ne mulaszszunk. — Nem kértem tőled tanácsot, — mormogá Céline; nem értesz te ehhez semmit. Hagyj cselekedni és fogd be a szádat. Kinek-kinek meg van a maga szerepe. Kerroch visszasompolygott, behúzta fejét odújába. A dologban legkülönösebb az volt, hogy neje merészsége, melytől eleintén reszketett, most egyszerre lelkesíteni kezdé. Szenvedélyének, annyi tény, levegőre és térre volt szüksége, hogy szárnyait szabadon kifejthesse. — Az én feleségem lángeszű egy asszony, mondogatá magában. Minden megvan benne: vakmerőség, éleslátás, bátorság, bámulatos felfogás... És már e gondolat imádattal tölté el lelkét. Pedig Kerrochné asszony nem vette számba vállalata minden nehézségét. Számításaiban nem működött közre a breton jellem ösztönszerű idegenkedése minden iránt, ami új és szokatlan. Daczára az ügyesen fogalmazott nagyhangú reklámoknak, a megyében úton-útfélen osztogatott hirdetmények és prospektusoknak, a villámszerű siker, melyre számított, egy kicsit várakozni hagyott magára. Az ásványvíz-raktár két évi szakadatlan munka és felemésztő tevékenység után nem hajtott több hasznot, mint kezdetben. Az európai bazár meg épen teljesen háttérbe szorult. Maradt tehát az óriási tervek közül csupán a breton életital, a »vadon likőrje« mely a legjobb reményekkel kecsegtetett. Lassan terjedt e likőr, de növekedő mértékben és megszakítás nélkül. Mindenfelől próbaküldeményt kértek, és a forgalom hónapról-hónapra jelentékenyebb és számosabb jön. Ez időtől fogva előre lehetett látni szükségkép nem sokára bekövetkezendő roppant sikerét e kitűnő készítménynek,melyről immár az egész világon tudták, hogy gyógyerővel finom itt egyesít. A harmadik év eleje körül, mintegy varázsszóra, hirtelen óriási mérveket öltött a vadon likőrjének eladása. Ily meglepetések nem ritkák az ipar terén. Fájdalom, a gondviselés úgy akarta, hogy a szerencsétlen Céline ne élvezhesse fáradsága gyümölcseit. A szerencse első fuvallatára, mely vitorláit vígan dagasztó, beköszöntött isten csapása. Céline a tél zordsága és viselés állapota daczára elhatározta, hogy Nantesba megy, hol jelenlétére szükség volt. Ezen az utón történt, hogy visszajövet leesett a kocsiról és súlyosan megsérült. De a balesetnek még nem lettek volna gyászos következményei, ha gondosabban ápoltatja magát. De ki tételezhetett fel türelmet oly asszonynál, minő Céline volt? Nem tartotta meg az orvos rendeleteit s a baj rohamosan növekedett, aggasztó jelleget öltött és a szegény aszszony néhány nap múlva kiadta lelkét. Végsehejlete egy összeadás volt; úgy halt meg, mint a katona a bástyán, karddal kezében. Kerroch kétségbeesése minden képzeletet meghaladott. Csak a leghevesebb lázroham tünetei nyújthatnak fogalmat ama szívrendítő jelenetekről, melyek a halottas házban végbe mentek. Szét akarta zúzni fejét a falon, mérget akart venni, tőrt meríteni szívébe... Iszonyatos jelenetek voltak azok. Lehet mondani, hogy az éber őrködés nélkül, melynek szünet nélkül czélpontját képezte, huszonnégy órával sem éli vala túl nejét, mert alig hagyatott egy pillanatra magára, az ablak keresztvasára erősítve nyakkendőjét, magát felakasztotta, oly ügyesen, hogy egészen belebékült, mire a ház népe belépett és az őrjöngőt megmentette. De ne foglalkozzunk tovább e szörnyű visszaemlékezésekkel. Legyen elég annyit mondani, hogy volt ereje részt venni a temetésben, és hogy senki sem fogja elfeledni a leírhatatlan kétségbeesés azon kitörését, melylyel a szerencsétlen imádott neje hamvaitól utoljára elbúcsúzott. A szegény özvegyet őszintén sajnálták, bárha általánosan úgy vélekedtek, hogy Kerroch fájdalma egyáltalán nem áll arányban a szenvedett veszteség nagyságával, sőt akadtak oly gyöngédtelen emberek, kik holmi szabadulásról beszéltek. A régi barátság érzelmei, a házassága alatt kissé meghidegült rokonszenvek, újra éledni kezdtek körülötte, és a temetést követő estén nagy számmal keresték fel az emberek a szerencsétlen gyógyszerész házát, hogy részvétüket kifejezzék és kezet szorítsanak vele. De nem csekély meglepetésükre a lakást légmentesen zárva találták és az ajtószárnyon egy reszkető kézzel irt czédulát e szavakkal: »Utazás miatt zárva.« Pedig Kerrochot nem látta senki az utazó ügynökségben , nem bérelt se lovat, se kocsit, annál kevésbbé távozott nyilvánosan. E szerint gyalog hagyta el a várost. De mi czélja lehetett e rejtélyes utazásnak ? Távolléte hihetőleg néhány napra volt számítva mert hire ment, hogy elutazása előtt, oly szeszélyességgel, melyre egyedül reménytelen hangulata szolgáltathatott mentséget, a szó szoros értelmében elvette házából két segédjét, az öreg Mariannát a szakácsnőt, szóval mindenkit, kis kutyája, a Lulu kivételével, alig engedve tíz percznyi időt a pakolásra, és megtagadva tőlük a felvilágosítást, mely napon lesz ismét szüksége szolgálataikra. Bármily nyugtalanítónak látszott a gyógyszer része sajátszerű magaviselete és bár sokan mindjárt öngyilkosságra gondoltak, csakhamar megnyugvást meríthettek az emberek Corentin leveléből, melyet Plumel úrhoz intézett, s melyben ékes szavakkal kifejté, hogy nem lévén elég bátorsága látogatásokat fogadni, nehogy fájdalma azok által megújuljon, azt gondolta, hogy kissé majd megenyhiti lelki szenvedéseit testi fájdalmakkal és útra kelt gyalog Quimperba, hol sürgős teendők igényelték jelenlétét. E levél mindenkinek nagy megkönnyebbülést okozott; ő tehát nem azon boldogtalanok közé tartozott, kik fölött vak kétségbeesés uralkodik, hanem igenis azok közé, kik el vannak szánva szenvedéseiken diadalmaskodni, vagy legalább nagy erélylyel küzdeni e szenvedések ellen. (Folyt. köv.) Budapest, aug. 4 (A cseh kiegyezés) prágai hírek szerint sikerrel kecsegtet. Taaffe gróf Riegerrel és Clam- Martinitz gróffal s több más cseh pártvezérrel a múlt héten alkudozásokat folytatott, melyek kielégítő eredményre vezettek. A cseheknek nevezetes engedmények léteznek az alkotmány keretén belől s a csehek belépése a reichsrabhba alig szenved többé kétséget. Épugy teljes egyetértés uralkodik Taaffe miniszter és a jobboldal pártvezére gróf Hohenwart között. Mindebből látszik, hogy Taaffe főtörekvése erős konzervatív pártot teremteni, melyre a kormány támaszkodhassék, s ezért a dolgok folyására csekélyebb jelentőségű, hogy a cseh és német bizalmi férfiak maguk közt a kiegyezésre nézve nem tudnak semmire menni. Taaffe különben az alkotmánypárti kisebbség vezéreivel is alkudozik, nyilván azért, hogy egy kompakt ellenzék képződését megakadályozza, hogy a német liberális pártot megossza. Alkalmasint az is sikerülni fog neki. (Az angol és a franczia középtengeri hajóhad rögtön parancsot kapott, azaz hogy a Bessika öbölbe, ez, hogy Saloniki kikötőbe menjen. Augusztus másodikán adatván ki a két rendelet, a dolog nyilván összefügg Bulgáriának az oroszok által kiürítésével, melynek e napon befejezve kellene lenni, azonban a jelentések szerint a balkáni depótok a szorosokból csak Sumla várába vonattak vissza. — Hogy a két erős hajóraj, mely áll a franczia hat pánczélos hajóból s egy avizo gőzösből, az angol tizenkét, jobbára nagy pánczélos hajóból s a Konstantinápoly előtt fekvő három fahajóból, mit keres most a keleten s Konstantinápoly közelében, mikor a berlini béke épen exequáltatik s nem történt semmi különös: ezen diplomácziai titkot a legközelebbi napok fogják felfedezni. Ma csak örvendetesen konstatálható, hogy a zulu és az afgán háború befejeztetvén, Anglia ismét erőteljesen lép fel a keleti kérdésben és hogy a nyugati hatalmak egyetértőig járnak el. (Orosz-Lengyelországban)a földműves lakosság körében megbízható hírek szerint fenyegető izgatottság uralkodik, mely Litvánia lakosságára is kiterjedt. Az elkeseredést azon eljárás okozza, melyet a kormány és közegei egy idő óta a parasztok és földesurak közti birtokviszonyok szabályozása körül követnek. Az orosz hatóságok épen oly erőszakosan és kérlelhetetlenül járnak el, mintha Lengyelország is valami nihilista fészek lenne, sőt úgy látszik, az orosz hivatalnokok szándékosan keserítik el a lengyeleket s erőszakosan olyan állapotokat akarnak ottan is fölidézni, minek az orosz tartományokban uralkodnak. A lengyelországi orosz tisztviselőknek nincs ingékre a rend és nyugalom, mely a lengyel részekben eddig mutatkozik. (Boeresku román külügyminiszter körutat tesz az európai udvaroknál s ma érkezik Bécsbe. Utazásának czélja az, hogy a berlini békét aláírt hatalmakkal megállapodást hozzon létre a berlini szerződés 44. czikkének végrehajtása iránt. A zsidó kérdésben ugyanis román részről oly megoldást terveznek, melyről azt hiszik, hogy a hatalmak helybenhagyását is megnyeri. Egy jelzálog-intézetet akarnak ugyanis alapítani, mely a betáblázásokkal terhelt ingatlanokat megvásárolván, veszélytelenné tenné az emanczipácziót s eloszlatná a román közvélemény azon félelmét, hogy a berlini szerződés szóban forgó rendelkezésének végrehajtása a földbirtokot megfosztja nemzeti jellegétől. Sturdza ugyanezen ügyben nemrég Berlinben tapogatódzott . Boeresku feladata most az, hogy a többi hatalmaknál tegyen lépéseket az iránt, hogy Romániának a terv kivitelében, főleg a szükséges tőkék megszerzése tekintetében segélyére legyenek. Az uj angol főkonzulnál. — aug. 4. Lapunk egyik munkatársa ma reggel szerencsés volt tiszteletét tehetni sir Audley Grosing úrnál, az uj angol főkonzulnál, ki a napokban érkezett meg állomására. Látogatásáról a következőket írja : Ma reggel tisztelegtem Anglia uj főkonzulánál ki az »Angol királynő «-ben lakik. Az inas,ki az előszobában fogadott, töröl metszett gyermeke Albionnak, finom arczvonásÚ szőke fiú, anyanyelvén kívül más nyelven nem beszél. Kérdéseimre, hogy a főkonzul fogad-e és mikor, megadta az óhajtott felvilágosítást, és bevezetett a főkonzul úr szobájába. A főkonzul maga épen átöltözött és én azalatt nézegethettem az asztalon heverő budapesti magyar és német lapokat. A főkonzul úr nem soká várakoztatott. Nyájas bonjour-ral lépett a terembe. Gosling úr mintegy 40—46 éves, szőke, némileg őszbecsavarodott, igen megnyerő, elegáns alak. Első kérdésem az volt, minő alapja van azon hírnek, hogy az angol hajóhad bevonult a Besikaöbölbe. — Én is olvastam a hírt a lapokban és nagyon csodálkoztam rajta, — felelé a főkonzul úr. Az angol lapok, melyeket az este kaptam, erről mit sem tudnak és londoni táviratok nem közölnek még részleteket. Hivatalosan mit sem tudok a dologról, a hir talán alaptalan lesz. — De a táviratok meg is nevezik a hajókat — jegyzem meg. — Azt igen könnyen tehették, mert köztudomású, hogy mely angol hadihajók vannak ama vizeken. — Különben — mondá — van még komplikáczió elég s a helyzet Konstantinápolyban prekárius. Talán ez okozhatta a hajóhad jelzett mozdulatát. Megemlítem azután azon kellemetlen inczidenst, hogy a főkonzul úr idejövel 1000 frtot veszített el. Gosling úr elmondá, hogy midőn Bécsben a hajóra szállt, nagyobb összeget kellett fizetnie, mert több gyermekével, anyjával, nagy márhával utazik. Nem lévén apró pénze, egy ezer frtos bankjegyet akart felváltani, de nem tudták. Akkor történhetett hogy a bankjegyet elvesztette. Egyébiránt tegnap este úgy értesült, hogy egy Pozsonyban kiszálló tisztviselő jelentést tett, hogy a hajón egy bankjegyet talált. Meglehet, hogy ezen derék úr az ő pénzét találta meg, »Kár ugyan, de nem baj« jegyző meg végül angol flegmával a főkonzul úr, ki igen jelentékeny családi vagyon tulajdonosa. Említettem azután, mily nagy benyomást tett nálunk a rokonszenv, melyet az angolok a szegedi árvízkárosultak iránt tanúsítottak. — Angolországban mindig roppant rokonszenv volt a magyar nemzet iránt és a szegediek sorsa, a hősiesség, mit városuk védelménél tanúsítottak, nagy mérvben fokozta a részvétet. Megjegyzem, hogy a politikai intézmények rokonsága, a keleti érdekek azonossága mindig arra utalnak bennünket, hogy az angolok iránt ne csak kiváló tiszteletet, de igen őszinte rokonszenvet érezzünk. Nagy örömmel olvassuk az angol sajtó czikkeit a keleti kérdésről, és igen örvendünk, hogy épen a legelterjedtebb angol lap, a Daily Telegraph az, mely legerélyesebben kél ki az oroszok ellen. — A Daily Telegraph — jegyzi meg a főkonzul — rendkívül el van terjedve, épen ezen erélyes és a nép érzelmeinek megfelelő magatartása miatt. Kissé túlozza a dolgot. Én sem szeretem ugyan Oroszországot, de a Daily Telegraph czikkeit néha igen is éleseknek találom. De hát jobb, mint a Daily News, mely a bolgár ügyben olyan zajt ütött. Szenzácziós közleményei daczára a Daily News igen sok előfizetőt veszített oroszbarát magatartása miatt. Egyébiránt ez csak pártkérdés nála. A liberális párt megvette a Daily Newst, de e lap nem igen proszperál, mert egyoldalú. Lármázott a bolgárok miatt, de most az oroszok kegyetlenségeit a deportáltak iránt nem méltatja felszólalásra. — A parlamentben Cowen ezek miatt fel is szólalt — jegyzem meg. — Igen, de hát a kormány nem avatkozhatik Oroszország belügyeibe —a felelé a főkonzul. — A felszólalás mégsem volt felesleges. — Oh nem! Cowen úr elérte czélját, amennyiben az angol parlamentben e kegyetlenkedések ellen legalább történt egy tiltakozás. — És növeli ennek jelentőségét az, hogy Cowen úr az angol parlament kiválóbb tagjai közé tartozik — jegyzem meg. — Cowen úr igen szellemdús és kiváló férfiú; gyakran szólal fel a parlamentben, mint radikális az »agyonbeszélők« közé tartozik, sok kellemetlenséget okoz a kormánynak, de ez a felszólalása helyén volt. Cowen úr egyébiránt, ha jól tudom, északi Angliában több nagy bánya birtokosa. Beszéltünk aztán Magyarországról. — A sugárúton Szabó úrtól szép nyaralót béreltem. Ott fogok berendezkedni és azután be fogom utazni Magyarországot. Mert kötelességemnek tartom Magyarországot alaposan megismerni. Igen érdekes ország, melynek nagy jövője van, és mely iránt kiváló rokonszenvvel viseltetünk. A Thiers-ünnepély. (Távirat.) Nancy, aug. 3. A Thiers-emlék leleplezési ünnepélye roppant néptömeg jelenlétében ment végbe. Öt miniszter és számos parliamenti notabilitás volt jelen az ünnepélyen. Jules Simon emlékbeszédben dicsőítette Thierst, mint történészt és államférfiút. Beszédében fejtegette, hogy a franczia forradalom sok hibát követett el, de egyúttal a természetjog alapját vetve meg, az az öszszes nemzetek politikai jogainak is alapjává lett. Thiers mindenkor törhetlen bajnoka volt a szabadságnak. Midőn meggyőződéséért megtámadták, le tudott mondani népszerűségéről és saját pártja ellen mert fordulni. Nemes és megfontolt meggyőződésének e szilárdsága volt az, mi őt nagy emberré tette. Igyekezett megakadályozni a háborút s a háború alatt az európai hatalmaknál interveniált Francziaországért. Midőn a hatalomra jutott, roppant nehézségekkel kellett megküzdenie: a kommünével, az ellenséggel , a nemzetgyűléssel szemben. A szónok elősorolja ama nagy és kitűnő szolgálatokat, melyeket Thiers hazájának tett és hozzá teszi. Thiers visszalépése után is vezérünk volt; ő előre megjósolta a harmadik köztársaság győzedelmét. Isten, az általános szavazati jog és a parlament bölcsessége igazolták jóslatát. Igen! a megmentett Francziaország most mindenkorra az általános szavazatjog, a köztársasági kormány, a gondolkozás és tanítás szabadsága birtokában van. A köztársaság oly harczot vívott, melynek czélja, ellenségeit legyőzni s a hatalom oly korszakát elérni, hol az ellenséget megnyugtatni s magához vonzani lehessen. Az 1870-iki forradalom határozott formát öltött: a konzervatív és szabadelvű köztársaság formáját, amint Thiers akarta és megalapította. A belügyminiszter Lepéré kijelenti, hogy a kormány eljött, hogy kifejezze hódolatát az előtt, ki az ország megszabadítójának dicsteljes címét érdemelte ki. A miniszter elmondja, hogy Thiers, daczára a látszólag le nem győzhető nehézségeknek, a franczia területet gyorsan felszabadította. A polgárháború dühöngött, a nyilvános pénztárak ki voltak merítve, requirálások és nehéz adók súlyosodtak a polgárokra. A várak részint az ellenség kezében, részben lerombolva voltak, a hadsereg elfogva és végre a nemzetgyűlésben meghasonlás uralkodott. Thiers mindenkibe bátorságot öntött s az ország segédforrásait csodálatos tevékenységgel kifejlesztette s végre az ország kormányzását az ország által