Pesti Napló, 1879. szeptember (30. évfolyam, 185-210. szám)

1879-08-04 / 187. szám

187. szám. Budapest, 1879. hétfő, augusztus 4. 30. évi folyam. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok­ tere, Athenaeum-épí­lat A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Klub­­etéti feltételeik: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kfc adáa együtt: 1 hónapra 2 firt. — 8 hónapra 8 frt. — 6 hónapra 19 frt. Az esti kiadás postai küllönkü­ldéseért fel­fnletés évnemdanyat­­ tor­ad Az eldfizetás aa­ir folytán minden hónapban megkezdhető, Se­enask háy mely napján történik is, mindenkor a hé első napjától számítunk. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai — Múlt éjjel érkezett. — Hódmezővásárhely, aug. 3. (O. É.) Tisza királyi biztos Dáni főispán, Dobó biztosi tanácsos és Stener titkár kíséretében fél 11-kor ideérkezvén, a vasútnál Abray polgármester által üdvözöltetett. Ábray üdvözlő beszédében melegen emlékszik a hul­­lámsírba temetett Szegedről, melynek e testvér­város jó és balsorsában osztozott, szive dobbanását érezte, enyhíti a bánatot azon tudat, hogy nagyméltóságot küldetett az újjáteremtés nagy feladatára, kinek aka­ratereje ernyedetlen, munkássága a sikert biztosítja. Tisza köszöni a szíves fogadást, eljött a törvényható­ság küldöttsége szegedi látogatásának viszonzásául, hogy megköszönje Szeged nevében a testvéri részvé­tet és támogatást. Innen éljenzés közt a zászlókkal díszített városon át a csendbiztosok előlovaglása mel­lett a városházhoz vonult a menet, hol Vajda főjegyző üdvözölte a kir. biztost, kiemelvén ő Felsége szeren­csés választását. Tisza ismételve köszönetet mond a fogadtatásért. Midőn — úgymond — ő felsége pa­rancsának engedve, nehéz feladatára vállalkozott, azon rokonszenv sugallatát követte, melyet az alföld, mint bölcsője iránt érzett; vállalkozott, mert, mint csekély napszámosa a nemzetnek, tehetsége szerint hozzájárulni kíván ahhoz, hogy az alföld ama fény­pontja, mint ő felsége mondá, ne csak legyen, de szebb legyen mint volt. Éljenzés kisérte szavait. Ezután megtekintették a védelmi munkálatokat s a Kovács­féle téglagyárt. Délután 2 órakor ebéd volt, melyen az első felköszöntést Lichtner apát mondta ő felségeikre. Ábrás Tisza Lajosra köszönt, kire Szeged ujjáterem­­tésének nagy műve vár. Miklovicz református lelkész szintén Tiszára, Ballaghi Dánira emeli poha­rát. Tisza Lajos Vásárhelyt köszönti fel. »Mi szege­diek eljöttünk — úgy­mond — önök meghívására, de én nem azt köszönöm önöknek, hogy most szívesen látnak, hanem azt, hogy szívesen látták a szegedieket a vész napjaiban. Eljöttünk és láttunk egy arany gyű­rűt, melyre írva van a polgárok nyugalma, a vagyon, biztonsága, ha nem volnának jó barátaink, irigyelnék, de hasonlót akarunk csinálni mi is, és akkor gyűrűt váltunk s örökössé tesszük a két város frigyét.« Ko­vács Ferencz Tiszára mint e frigy násznagyára emeli poharát. Dáni Vásárhelyt köszönti fel, Karancsi pe­dig Dobót, ki Vásárhelyt élteti. Ebéd végén Tisza szállására tért Dosicshoz 8­6 órakor visszaindult Szegedre. Burgas, aug. 2. Az utolsó orosz csapatok teg­nap vonultak el innen. London, aug. 3. Szilisztriából érkező tudósí­tások szerint Bulgária kiürítése teljesen be van fejezve.Konstantinápoly, aug. 2. A montenegrói török követ kinevezése legközelebb várható. A szul­tán Kheireddin pasa és Mahmud Nedim pasa részére 15.000 piaszter havi nyugdíjat engedélyezett. Capetown, aug. 2. Lord Chelmsford beadta lemondását és Durbanba visszatért. Kiev, aug. 2. A hadi törvényszék titkos tár­saságokban való részvétel, állampénztár-megrablási kísérletek, rendőrközegek elleni merényletek és gyil­kosság miatt öt vádlottat halálra, 10 et kényszer­­munkára ítélt. Loris­ Melikoff tábornok két halálíté­­letet kényszer­munkára változtatott át. Egy vádlott kegyelmet kapott. — Ma érkezett. — A hatóságok közül a törvényszék és a királyi ügyészség az őszön, valószinüleg november havában, visszaköltözik, miután úgy a hivatalos helyiségek, mint a börtönök addig teljesen rendben lesznek, s a személyzet elhelyezéséről, illetőleg a családosok szá­mára szállások szerzéséről gondoskodva lesz. A pénzügyi igazgatóság azonban ez évet Ki­­kindán tölti, s valószínűleg a jövő év nagy részét is, mert sem elég hivatali helyiség nem található — az eddigi helyiséget a kir. biztosság foglalja el — sem pedig elegendő szállás nem hozatott ajánlatba. A kiírt ajánlati felhívásra ugyanis a kívánt szállások összegének alig egy negyedére adatott be ajánlat s az is jó borsos áron. A becslések folynak. Az alsóvárosi albizottság az utóbbi két nap alatt 143 házat és közel 300 tételt becsülvén, e hivatását — kivéve a pótbecsléseket — befejezte. A belvárosi tegnapelőtt 22 házat és 65 tételt becsült, a felsővárosi pótbecslésekkel foglalko­zott, s miután a szárazból közelebbről kifogy, szüne­telni lesz kénytelen. Brüssel, aug. 3. A nagy hangverseny, mely a frameriesi kőszénbányákban történt szerencsétlenség áldozatai és a szegedi árvízkárosultak ja­vára rendeztetett, ma tartatott meg. A királyi pár, a diplomácziai testület, a miniszterek,az összes polgári s­s katonai hatóságok jelen voltak.A közönség roppant tömegekben vett részt. Bécs, aug. 4. Báró Mollináry táborszernagy ma Lembergből ide megérkezett. London, aug. 3. Fokvárosból július 15-ki ke­lettel következő tudósítások érkeztek: Crealoch ve­zérőrnagy Undince és Magwere falvakat felégette, több előkelő főnök meghódolt. Newdegale e­l-ső had­osztálya Ufoky-ba visszatért. Ez évszakban további előnyomulás nem várható, miután a szállítási nehéz­ségek még fokozódtak. Ekowe-ban újólag katonasá­got fognak elhelyezni. Az önkénytesek parancsot kaptak, vágják el Cetewayo csapatainak visszavonu­lási vonalát. Páris, aug. 4. A párisi 8-ik kerület a konzer­vatív Riaud-ot választotta a községi tanács tagjává. Nancy, aug. 4. A tegnap tartott ünnepélyes bankett alkalmával a belforti polgármester egy toasztra felelve azt mondá, hogy Belfort városa ha­sonló ünnepély előkészítésén működik. Az ünnepély­nél jelen lévő tisztekről megemlékezve, a szónok ki­fejti : Mi mindnyájan a békét akarjuk, de ha megtá­madnának bennünket, mindnyájan a harczba men­nénk és bebizonyítanék nagy franczia hazánk élet­erejét. New-York, aug. 3. A közlekedés Memphissel vizen és szárazon el van zárva. A múlt héten ottan sárgalázban 26 személy halt meg. Szeged, aug. 4. (O. É.) A királyi biztos Hód­mezővásárhelyről tegnap este visszatért. A postát újabban ismét meglopták. Tegnap éjjel a vasúton 1200 frtnyi küldemény hiányzott. Rögtöni szigorú nyomozás után a pénz és a tettes megkerült. A tolvaj Kovács városi hajdú volt. Szeged, aug. 4. (O. É.) A fővárosi iparegylet által leküldött 5000 írt értéket képviselő szerszámok — mint már közöltük — osztályoztatván, ma vasár­nap d. u. 4 órakor fognak kiosztatni a városház föld­szinti helyiségeiben, hova lerakva vannak. A kiosz­tást Dobó Miklós központi bizottsági tag eszközli. EM-- ■ - ... '■ H A Pesti Napló tározója. Az alkalmatlan asszony. Regény. Droz Gusztávtól. II. (Folytatás.) Céline házasságuk első heteiben, nem lévén beavatva az ügyekbe és az új környezet viszonyaiba, hagyta folyni a dolgokat a maguk rendes kerékvágá­sában. De csakhát megbarátkozott mindennel, ügyes tábornok módjára kikémlelte a talajt, számba vette az akadályokat és egyszerre megragadta a háztartás gyeplőjét, érvényesítve saját felfogását, mely a mily lelkes, oly gyakorlatias vala egyszersmind. S ettől fogva le kellett mondani Kerroch úrnak a kenőcsös­­fazék megsétáltatásáról s a babrálásról az üres mo­zsártörővel; be kellett húznia szárnyait, szegre akasz­tani lantját és magát teljesen hivatásának szentelni, nem rettenve vissza a legkeményebb munkától sem. Céline merész terveket szőtt; a kerlaneni sze­rény gyógyszertárból első rangú kereskedelmi köz­pontot akart csinálni. Úgy látszott, mintha e jó megye, távol az üzérkedés minden nemétől, csendes vért­, ál­mos, könnyen hivő népével, csak azért maradt volna meg kezdetleges állapotában, hogy annál könnyebb feladata legyen az ily féle vállalatnak. Magától érthetőleg nem a ziliz vagy a mézga nagybani árusításáról volt itt szó, hanem arról, hogy az eddigi szerény üzletkör kiterjesztessék az újkori tudomány minden vívmányára, tekintet nélkül arra, közelről, vagy távolról érdeklik-e azok az egészség­ügy kérdéseit. Ilyenek: ásványvizek, köszvénybántal­­mak elleni flanell, gyógyerejű vagy a nélküli borok, lábbadozó betegeknek való tápszerek stb. bizomány­ba vállalása; előfizetések felvétele párisi lapok ré­szére, tudakozódó s elhelyező iroda . . . párisi min­tára, bizalmi bazár, — nyitott ablaka a czivilizáczió sijjáteremtő napjának ... Céline ezeken kívül, vagy jobban mondva ezek­­ mellett, még egy nagy és szép tervet forgatott eszé­ben, melyhez nagy reményeket fűzött, és valóban e terv magában is forrásává válhatott mérhetlen nagy vagyonnak. Az volt a feladat, hogy egy breton likőr találtassék fel, gyomor- és mellerősítő, izre kedves, a vadon gyógyfüveiből, pusztaságon gyűjtött elmál­­lott kőzetek tövén, hajdankorban elhullott hősök porain fakadt vad virágokból. E gondolat nyilván igazi kincset jelentett. Mert hát mi szükséges, hogy ily találmány boldoguljon ? Rettenthetlenség, hév, előítéletektől ment gondolko­zás, és reklámverő öreg dob.... És Céline mind­erre csodás képességet érzett magában. Gondolkozó fővel a jövő esélyeibe merült és hogy isteneknek ho­­­­zott áldozattal kezdje, elárasztotta a két zárdát süteménynyel, s mindenféle édességgel, a jó öreg lelkészt pedig hízelgéssel és ájtatos buzgalmával nyerte meg ügyének, és végül a szűkölködő betegek közt sajátkezüleg osztotta ki az ingyenes gyógy­szereket. Könnyű elképzelni, minő ügybuzgóságot kell­ kifejteni Corentinnek, hogy Céline lázas tevékenysé­gének megfeleljen. Rendes működési körén kívül füveket kelle neki gyűjteni, vegyelemezés alá venni és minden egyéb kísérletet megtenni, és végül titkárjául szolgálni e kis ördögnek, kinek kósza ötleteken kívül rendszeres tervei nem voltak, csak heve és lelkesedése működött szünet nélkül. Mindenekelőtt a dicsőítő jelentések, az orvosi szak­czikkek és a várható bevételek fölötti számvetés készültek el. Kerroch olyan volt, mint a szélvész által felka­pott ember, kinek körben forgolódva, majd a feje, majd a lába esik fölül. Sokkal elfogultabb, hogy sem kitartó figyelemmel karolhatná fel a szeretete körén kívül esőt, sőt mi több, esküdt ellensége minden ke­reskedelmi ügyletnek, s ily körülmények közt vajmi hamar belátta, hogy kizökkent a készülő dolgok mél­­tánylatából és beleveté magát a neje által teremtett helyzet zűrzavarába, egyik kezét szívére, a másikat szemére tapasztva. Koronkint mégis borzadály fogta el, és attól élve, hogy tönkre mehet, esze kissé megzavarodott. És ebben igaza volt. Céline nem volt kedvelője a kis eszközöknek s a gyertyavéges gazdál­kodásnak, — ez tulajdon kifejezése. — Még egy szükséges befektetés! — mondá­­ Céline, — s oly könnyűséggel fektette be vállalatába­­ az ezres bankókat, mintha csak forgácsnyalábról lett volna szó, melyet sustorgó kemenczébe vetünk. Szükséges tőkebefektetés. Jó sokáig tartott, míg ez ördögi szókkal meg tudott barátkozni, de szerelme oly hatalmas vala, hogy lassan kint beletö­rődött ez iszonyatos fogalmakba, aggályai eltűntek teljesen, s midőn Kerrochné asszony így szólt hozzá: — Nem szabad tétovázni, mert minden meg­hiúsulhat ; még egy befektetés .... stb. Férje lelkes meggyőződéssel válaszolt: — Ne mulaszszunk semmit, kedvesem, csak semmit ne mulaszszunk. — Nem kértem tőled tanácsot, — mormogá Céline; nem értesz te ehhez semmit. Hagyj csele­kedni és fogd be a szádat. Kinek-kinek meg van a maga szerepe. Kerroch visszasompolygott, behúzta fejét odújába. A dologban legkülönösebb az volt, hogy neje merészsége, melytől eleintén reszketett, most egy­szerre lelkesíteni kezdé. Szenvedélyének, annyi tény, levegőre és térre volt szüksége, hogy szárnyait szaba­don kifejthesse. — Az én feleségem lángeszű egy asszony, mon­­dogatá magában. Minden megvan benne: vakmerő­ség, éleslátás, bátorság, bámulatos felfogás... És már e gondolat imádattal tölté el lelkét. Pedig Kerrochné asszony nem vette számba vállalata minden nehézségét. Számításaiban nem mű­ködött közre a breton jellem ösztönszerű idegenke­dése minden iránt, ami új és szokatlan. Daczára az ügyesen fogalmazott nagyhangú reklámoknak, a me­gyében úton-útfélen osztogatott hirdetmények és pro­spektusoknak, a villámszerű siker, melyre számított, egy kicsit várakozni hagyott magára. Az ásványvíz-raktár két évi szakadatlan mun­ka és felemésztő tevékenység után nem hajtott több hasznot, mint kezdetben. Az európai bazár meg épen teljesen háttérbe szorult. Maradt tehát az óriási ter­vek közül csupán a breton életital, a »vadon likőrje« mely a legjobb reményekkel kecsegtetett. Lassan terjedt e likőr, de növekedő mértékben és megszakí­tás nélkül. Mindenfelől próbaküldeményt kértek, és a­­ forgalom hónapról-hónapra jelentékenyebb és számo­sabb jön. Ez időtől fogva előre lehetett látni szükség­kép nem sokára bekövetkezendő roppant sikerét e kitűnő készítménynek,melyről immár az egész világon tudták, hogy gyógyerővel finom itt egyesít. A harmadik év eleje körül, mintegy varázsszóra, hirtelen óriási mérveket öltött a vadon likőrjének eladása. Ily meglepetések nem ritkák az ipar terén. Fájdalom, a gondviselés úgy akarta, hogy a szerencsétlen Céline ne élvezhesse fáradsága gyü­mölcseit. A szerencse első fuvallatára, mely vitorláit ví­gan dagasztó, beköszöntött isten csapása. Céline a tél zordsága és viselés állapota daczára elhatározta, hogy Nantesba megy, hol jelenlétére szükség volt. Ezen az utón történt, hogy visszajövet leesett a kocsiról és súlyosan megsérült. De a balesetnek még nem lettek volna gyászos következményei, ha gondosabban ápoltatja magát. De ki tételezhetett fel türelmet oly asszonynál, minő Céline volt? Nem tartotta meg az orvos rendeleteit s a baj rohamosan növekedett, aggasztó jelleget öltött és a szegény asz­­szony néhány nap múlva kiadta lelkét. Végsehejlete egy összeadás volt; úgy halt meg, mint a katona a bástyán, karddal kezében. Kerroch kétségbeesése minden képzeletet meg­haladott. Csak a leghevesebb lázroham tünetei nyújt­hatnak fogalmat ama szívrendítő jelenetekről, me­lyek a halottas házban végbe mentek. Szét akarta zúzni fejét a falon, mérget akart venni, tőrt meríteni szívébe... Iszonyatos jelenetek voltak azok. Lehet mondani, hogy az éber őrködés nélkül, melynek szü­net nélkül czélpontját képezte, huszonnégy órával sem éli vala túl nejét, mert alig hagyatott egy pilla­natra magára, az ablak keresztvasára erősítve nyakkendőjét, magát felakasztotta, oly ügyesen, hogy egészen belebékült, mire a ház népe belépett és az őrjöngőt megmentette. De ne foglalkozzunk tovább e szörnyű vissza­emlékezésekkel. Legyen elég annyit mondani, hogy volt ereje részt venni a temetésben, és hogy senki sem fogja elfeledni a leírhatatlan kétségbeesés azon kitö­rését, melylyel a szerencsétlen imádott neje hamvai­tól utoljára elbúcsúzott. A szegény özvegyet őszintén sajnálták, bárha­­ általánosan úgy vélekedtek, hogy Kerroch fájdalma­­ egyáltalán nem áll arányban a szenvedett veszteség­­ nagyságával, sőt akadtak oly gyöngédtelen emberek, kik holmi szabadulásról beszéltek. A régi barátság érzelmei, a házassága alatt kissé meghidegült rokonszenvek, újra éledni kezdtek körülötte, és a temetést követő estén nagy számmal keresték fel az emberek a szerencsétlen gyógyszerész házát, hogy részvétüket kifejezzék és kezet szorítsa­nak vele. De nem csekély meglepetésükre a lakást lég­mentesen zárva találták és az ajtószárnyon egy resz­kető kézzel irt czédulát e szavakkal: »Utazás miatt zárva.« Pedig Kerrochot nem látta senki az utazó ügy­nökségben , nem bérelt se lovat, se kocsit, annál ke­­vésbbé távozott nyilvánosan. E szerint gyalog hagyta­­ el a várost. De mi czélja lehetett e rejtélyes utazás­nak ? Távolléte hihetőleg néhány napra volt számít­va mert hire ment, hogy elutazása előtt, oly szeszé­lyességgel, melyre egyedül reménytelen hangulata szolgáltathatott mentséget, a szó szoros értelmében elvette házából két segédjét, az öreg Mariannát a szakácsnőt, szóval mindenkit, kis kutyája, a Lulu ki­vételével, alig engedve tíz percznyi időt a pakolásra, és megtagadva tőlük a felvilágosítást, mely napon lesz ismét szüksége szolgálataikra. Bármily nyugtalanítónak látszott a gyógysze­­r rész­e sajátszerű magaviselete és bár sokan mindjárt öngyilkosságra gondoltak,­­ csakhamar megnyug­vást meríthettek az emberek Corentin leveléből, melyet Plumel úrhoz intézett, s melyben ékes sza­vakkal kifejté, hogy nem lévén elég bátorsága látoga­tásokat fogadni, nehogy fájdalma azok által megújul­jon, azt gondolta, hogy kissé majd megenyhiti lelki szenvedéseit testi fájdalmakkal és útra kelt gyalog Quimperba, hol sürgős teendők igényelték jelenlétét. E levél mindenkinek nagy megkönnyebbülést okozott; ő tehát nem azon boldogtalanok közé tarto­zott, kik fölött vak kétségbeesés uralkodik, hanem igenis azok közé, kik el vannak szánva szenvedéseiken diadalmaskodni, vagy legalább nagy erélylyel küzdeni e­ szenvedések ellen. (Folyt. köv.) Budapest, aug. 4 (A cseh kiegyezés) prágai hírek szerint sikerrel kecsegtet. Taaffe gróf Riegerrel és Clam- Martinitz gróffal s több más cseh pártvezérrel a múlt héten alkudozásokat folytatott, melyek kielégítő eredményre vezettek. A cseheknek nevezetes enged­mények léteznek az alkotmány keretén belől s a cse­hek belépése a reichsrabhba alig szenved többé két­séget. Épugy teljes egyetértés uralkodik Taaffe mi­niszter és a jobboldal pártvezére gróf Hohenwart között. Mindebből látszik, hogy Taaffe főtörekvése erős konzervatív pártot teremteni, melyre a kor­mány támaszkodhassék, s ezért a dolgok folyására csekélyebb jelentőségű, hogy a cseh és német bizalmi férfiak maguk közt a kiegyezésre nézve nem tudnak semmire menni.­­ Taaffe különben az alkotmány­párti kisebbség vezéreivel is alkudozik, nyilván azért, hogy egy kompakt ellenzék képződését megakadá­lyozza, hogy a német liberális pártot megossza. Al­kalmasint az is sikerülni fog neki. (Az angol és a franczia középten­geri hajóhad­ rögtön parancsot kapott, azaz hogy a Bessika öbölbe, ez, hogy Saloniki kikötőbe menjen. Augusztus másodikán adatván ki a két ren­delet, a dolog nyilván összefügg Bulgáriának az oro­szok által kiürítésével, melynek e napon befejezve kellene lenni, azonban a jelentések szerint a balkáni depótok a szorosokból csak Sumla várába vonattak vissza. — Hogy a két erős hajóraj, mely áll a fran­czia hat pánczélos hajóból s egy avizo gőzösből, az angol tizenkét, jobbára nagy pánczélos hajóból s a Konstantinápoly előtt fekvő három fahajóból, mit keres most a keleten s Konstantinápoly közelében, mikor a berlini béke épen exequáltatik s nem történt semmi különös: ezen diplomácziai titkot a legköze­lebbi napok fogják felfedezni. Ma csak örvendetesen konstatálható, hogy a zulu és az afgán háború befe­jeztetvén, Anglia ismét erőteljesen lép fel a keleti kérdésben és hogy a nyugati hatalmak egyetértő­ig járnak el. (Orosz-Lengyelországban)a földmű­ves lakosság körében megbízható hírek szerint fenye­gető izgatottság uralkodik, mely Litvánia lakossá­gára is kiterjedt. Az elkeseredést azon eljárás okozza, melyet a kormány és közegei egy idő óta a parasztok és földesurak közti birtokviszonyok szabályozása kö­rül követnek. Az orosz hatóságok épen oly erőszako­san és kérlelhetetlenül járnak el, mintha Lengyelor­szág is valami nihilista fészek lenne, sőt úgy látszik, az orosz hivatalnokok szándékosan keserítik el a lengyeleket s erőszakosan olyan állapotokat akarnak ottan is fölidézni, minek az orosz tartományokban uralkodnak. A lengyelországi orosz tisztviselőknek nincs ingékre a rend és nyugalom, mely a lengyel részekben eddig mutatkozik. (Boeresku román külügyminiszter­ körutat tesz az európai udvaroknál s ma érkezik Bécsbe. Utazásának czélja az, hogy a berlini békét aláírt hatalmakkal megállapodást hozzon létre a ber­lini szerződés 44. czikkének végrehajtása iránt. A zsidó­ kérdésben ugyanis román részről oly megol­dást terveznek, melyről azt hiszik, hogy a hatalmak helybenhagyását is megnyeri. Egy jelzálog-intézetet akarnak ugyanis alapítani, mely a betáblázásokkal terhelt ingatlanokat megvásárolván, veszélytelenné tenné az emanczipácziót s eloszlatná a román közvé­lemény azon félelmét, hogy a berlini szerződés szó­ban forgó rendelkezésének végrehajtása a földbirto­kot megfosztja nemzeti jellegétől. Sturdza ugyanezen ügyben nem­rég Berlinben tapogatódzott . Boeresku feladata most az, hogy a többi hatalmaknál tegyen lépéseket az iránt, hogy Romániának a terv kivitelé­ben, főleg a szükséges tőkék megszerzése tekinteté­ben segélyére legyenek. Az uj angol főkonzulnál. — aug. 4. Lapunk egyik munkatársa ma reggel szerencsés volt tiszteletét tehetni sir Audley Gr­o­s­­­i­n­g úr­nál, az uj angol főkonzulnál, ki a napokban ér­kezett meg állomására. Látogatásáról a következő­ket írja : Ma reggel tisztelegtem Anglia uj főkonzulánál ki az »Angol királynő «-ben lakik. Az inas,ki az előszo­bában fogadott, töröl metszett gyermeke Albionnak, finom arczvonásÚ szőke fiú, anyanyelvén kívül más nyelven nem beszél. Kérdéseimre, hogy a főkonzul fogad-e és mikor, megadta az óhajtott felvilágosítást, és bevezetett a főkonzul úr szobájába. A főkonzul maga épen átöltözött és én azalatt nézegethettem az asztalon heverő budapesti ma­gyar és német lapokat. A főkonzul úr nem soká várakoztatott. Nyájas bonjour-ral lépett a terembe. Gosling úr mintegy 40—46 éves, szőke, némi­leg őszbecsavarodott, igen megnyerő, elegáns alak. Első kérdésem az volt, minő alapja van azon hírnek, hogy az angol hajóhad bevonult a Besika­­öbölbe. — Én is olvastam a hírt a lapokban és na­gyon csodálkoztam rajta, — felelé a főkonzul úr. Az angol lapok, melyeket az este kaptam, erről mit sem tudnak és londoni táviratok nem közölnek még rész­leteket. Hivatalosan mit sem tudok a dologról, a hir talán alaptalan lesz. — De a táviratok meg is nevezik a hajókat — jegyzem meg. — Azt igen könnyen tehették, mert köztudo­mású, hogy mely angol hadihajók vannak ama vizeken. — Különben — mondá — van még kompliká­­czió elég s a helyzet Konstantinápolyban prekárius. Talán ez okozhatta a hajóhad jelzett mozdulatát. Megemlítem azután azon kellemetlen inczi­­denst, hogy a főkonzul úr idejövel 1000 frtot veszí­tett el. Gosling úr elmondá, hogy midőn Bécsben a hajóra szállt, nagyobb összeget kellett fizetnie, mert több gyermekével, anyjával, nagy márhával utazik. Nem lévén apró pénze, egy ezer frtos bankjegyet akart felváltani, de nem tudták. Akkor történhetett hogy a bankjegyet elvesztette. Egyébiránt tegnap este úgy értesült, hogy egy Pozsonyban kiszálló tiszt­viselő jelentést tett, hogy a hajón egy bankjegyet ta­lált. Meglehet, hogy ezen derék úr az ő pénzét talál­ta meg, »Kár ugyan, de nem baj« jegyző meg végül angol flegmával a főkonzul úr, ki igen jelentékeny családi vagyon tulajdonosa. Említettem azután, mily nagy benyomást tett nálunk a rokonszenv, melyet az angolok a szegedi ár­vízkárosultak iránt tanúsítottak. — Angolországban mindig roppant ro­konszenv volt a magyar nemzet iránt és a szege­diek sorsa, a hősiesség, mit városuk védelménél tanú­sítottak, nagy mérvben fokozta a részvétet. Megjegyzem, hogy a politikai intézmények ro­konsága, a keleti érdekek azonossága mindig arra utalnak bennünket, hogy az angolok iránt ne csak kiváló tiszteletet, de igen őszinte rokonszenvet érez­­zünk. Nagy örömmel olvassuk az angol sajtó czikkeit a keleti kérdésről, és igen örvendünk, hogy épen a legelterjedtebb angol lap, a Daily Telegraph az, mely legerélyesebben kél ki az oroszok ellen. — A Daily Telegraph — jegyzi meg a főkon­zul — rendkívül el van terjedve, épen ezen erélyes és a nép érzelmeinek megfelelő magatartása miatt. Kissé túlozza a dolgot. Én sem szeretem ugyan Oroszországot, de a Daily Telegraph czikkeit néha igen is éleseknek találom. De hát jobb, mint a Daily News, mely a bolgár ügyben olyan zajt ütött. Szenzácziós közleményei daczára a Daily News igen sok előfizetőt veszített oroszbarát magatartása miatt. Egyéb­iránt ez csak pártkérdés nála. A liberális párt meg­vette a Daily Newst, de e lap nem igen proszpe­­rál, mert egyoldalú. Lármázott a bolgárok miatt, de most az oroszok kegyetlenségeit a deportáltak iránt nem méltatja felszólalásra. — A parlamentben Cowen ezek miatt fel is szólalt — jegyzem meg. — Igen, de hát a kormány nem avatkozhatik Oroszország belügyeibe —a felelé a főkonzul. — A felszólalás még­sem volt felesleges. — Oh nem! Cowen úr elérte czélját, amennyi­ben az angol parlamentben e kegyetlenkedé­sek ellen legalább történt egy tilt­a­­k­o­z­á­s. — És növeli ennek jelentőségét az, hogy Cowen úr az angol parlament kiválóbb tagjai közé tartozik — jegyzem meg. — Cowen úr igen szellemdús és kiváló férfiú; gyakran szólal fel a parlamentben, mint radikális az »agyonbeszélők« közé tartozik, sok kellemetlenséget okoz a kormánynak, de ez a felszólalása helyén volt. Cowen úr egyébiránt, ha jól tudom, északi Angliá­ban több nagy bánya birtokosa. Beszéltünk aztán Magyarországról. — A sugárúton Szabó úrtól szép nyaralót bé­reltem. Ott fogok berendezkedni és azután be fo­gom utazni Magyarországot. Mert köte­lességemnek tartom Magyarországot a­l­ap­o­s­an m­e­g­i­s­me­r­n­i. Igen érdekes ország, melynek nagy jövője van, és mely iránt kiváló rokon­­szenvvel viseltetünk. A Th­iers-ünnepély. (Távirat.) Nancy, aug. 3. A Thiers-emlék leleplezési ünnepélye roppant néptömeg jelenlétében ment végbe. Öt miniszter és számos parliamenti notabilitás volt jelen az ünne­pélyen. Jules Simon emlékbeszédben dicsőítette Thierst, mint történészt és államférfiút. Beszédében fejtegette, hogy a franczia forradalom sok hibát követett el, de egyúttal a természetjog alapját vetve meg, az az ösz­­szes nemzetek politikai jogainak is alapjává lett. Thiers mindenkor törhetlen bajnoka volt a szabad­ságnak. Midőn meggyőződéséért megtámadták, le tudott mondani népszerűségéről és saját pártja ellen mert fordulni. Nemes és megfontolt meggyőződésé­nek e szilárdsága volt az, mi őt nagy emberré tette. Igyekezett megakadályozni a háborút s a háború alatt az európai hatalmaknál interveniált Franczia­­országért. Midőn a hatalomra jutott, roppant nehéz­ségekkel kellett megküzdenie: a kommünével, az el­lenséggel , a nemzetgyűléssel szemben. A szónok elősorolja ama nagy és kitűnő szol­gálatokat, melyeket Thiers hazájának tett és hozzá teszi. Thiers visszalépése után is vezérünk volt; ő előre megjósolta a harmadik köztársaság győzedel­­mét. Isten, az általános szavazati jog és a parlament bölcsessége igazolták jóslatát. Igen! a megmentett Francziaország most mindenkorra az általános sza­vazatjog, a köztársasági kormány, a gondolkozás és tanítás szabadsága birtokában van. A köztársaság oly harczot vívott, melynek czélja, ellenségeit legyőz­ni s a hatalom oly korszakát elérni, hol az ellenséget megnyugtatni s magához vonzani lehessen.­­ Az 1870-iki forradalom határozott formát öltött: a kon­zervatív és szabadelvű köztársaság formáját, amint Thiers akarta és megalapította. A belügyminiszter Lep­éré kijelenti, hogy a kormány eljött, hogy kifejezze hódolatát az előtt, ki az ország megszabadítójának dicsteljes c­ímét érde­melte ki. A miniszter elmondja, hogy Thiers, daczára a látszólag le nem győzhető nehézségeknek, a fran­czia területet gyorsan felszabadította. A polgárhá­ború dühöngött, a nyilvános pénztárak ki voltak merítve, requirálások és nehéz adók súlyosodtak a polgárokra. A várak részint az ellenség kezében, részben lerombolva voltak, a hadsereg elfogva és végre a nemzetgyűlésben meghasonlás uralkodott. Thiers mindenkibe bátorságot öntött s az ország se­gédforrásait csodálatos tevékenységgel kifejlesztet­te s végre az ország kormányzását az ország által

Next