Pesti Napló, 1879. szeptember (30. évfolyam, 211-235. szám)
1879-09-19 / 226. szám
226. szám. Budapest, 1879. péntek, szeptember 19. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kisűlő-kivírtszl : Barátok tere, Athenaeum-épület. 30. évi folyam. Előfizetési feltételek* Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 firt. Az esti kiadás postai különküldéseért fertilfieetás évvegprodenkém 1 forot Az előfizetés az év folytán minden hónapban vegke.iráhostö, dv ennek mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számlyatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Szeged, szept. 19. (D. É.) A város jövő szépítése és rendezése érdekében ma ismét igen fontos lépés történt. Ugyanis a kincstár a városi hatósággal cserét akar tenni, és pedig a sópajtákat s a hozzájuk tartozó öt katasztrholdnyi területet, megfelelő területért átengedi a városnak, hogy ez a telep a város szépítését és rendezését ne gátolja. A város belátva a kormány által hozandó ezen áldozat becset, sietett kijelölni a cserébe ajánlandó területet,mely a felső-Tiszaparton fekszik s magánosoktól fog kisajátittatni. Ide fognak építtetni a só-pajták, a vidéki só-hivatalok igényeinek tekintetbe vételével. Ugyane helyen állandó kincstári rakpartot is terveznek. A pénzügyminisztérium kiküldöttei ma megszemlélték a város által felajánlott területet. A szemlélő bizottság tagjai voltak: Fluck titkár és Dávid Antal korábbi szegedi pénzügyigazgató, most miniszteri tanácsosi ranggal zágrábi orsz. pénzügy-igazgató, ki a jövő hó elején foglalja el ez uj állomását. Helyébe Schiler aradi pénzügy igazgató fog ide kineveztetni. Berlin, szept. 18. A danczigi és stettini hadgyakorlatoknál jelen volt franczia koronatisztek tegnap este Drezdába érkeztek, honnan ma este Bécsbe utaznak. Manteuffel tábornagy ma reggel Topperbe utazott és szeptember bő végén fog Strassburgba visszatérni. Orleans Lajos herczeg, a brasiliai koronaherczegnő férje, Párisba érkezett és ma este Boroszlóba utazott. Oldenburg Péter herczeg, tegnap este Entinból ide érkezett s délután Bécsbe utazott. Bécs, szept. 19. Hohenwart grófnál tegnap értekezlet volt, melyben a jobbpártok vezérein kívül a csehek és lengyelek is résztvettek. A gyűlés elhatározta, hogy az összes jobboldal, nagy és szervezett pártot képezve fog a parliamenti életre befolyást gyakorolni és ezen egyesülés a jobboldal egyes klubjainak állandó bizottságában talál majd kifejezést. (Lásd alantabb. A szerk.) A Presse szerint, Nevesinje csendőrségének egy része és néhány herczegovinai orthodox Montenegróba ment. Onnan azonban kiutasítottak és bandát szervezve, néhány üresen álló karaulát felgyújtottak, és egy század katonasággal összeütköztek. A mostari katonai hatóság csapatokat küldött a rend helyreállítására. Bukarest, szept. 19. A kamra tegnapi ülésében Ionescu újólag indítványozta az elnapolást, míg a revízióra vonatkozó törvény elő nem lesz terjesztve. Azon felhívásra, hogy a kormány a többséget javaslatának visszavonására bírja, Cogolniceanu kijelenti, hogy a kormány nem kívánhatja, hogy a többség visszavonja javaslatát; ha azonban az megtörténnék, akkor a kormány kész, egy a megoldásra vonatkozó törvényjavaslatot előterjeszteni, addig azonban a kamra független és a vitát folytatni köteles. Az elnapolási indítvány 73 szavazattal 128 közül elvettetett. Bukarest, szept. 19. A Pressa Írja: A kormány a revízióra vonatkozó tervének alapját három pontozattal jelöli meg. Az első az, hogy az egyenjogúsítás elve az alkotmányba felvétessék, a második, hogy ez elv az egyéni honosítás engedélyezésénél alkalmaztatik. Végül a harmadik az, hogy a földbirtokra vonatkozólag komoly biztosítékok alkottasnak. Ezek azon ígért alapok, melyek a kormány által a parlamentben előterjesztendő terv bázisául fognak szolgálni. A kormány kijelentette, hogy az előbbi minisztérium által indítványozott osztályonkénti honosítás rendszerét nem fogadja el, ellenben szükségesnek érzi, immár a 44-ik czikket alkalmazásba hozni, hogy Európa előtt kijelenthesse, miszerint Románia megtartotta a berlini szerződést, és ugyanezen szerződés nevében Európát felkérte, hogy az Alliance izraelite túlságig menő kívonatait visszautasítsa. A jelen kabinet osztja azon nézetet, hogy a névjegyzék rendszere czélhoz fog vezetni; ha azonban az ellenzék egy más megoldást ajánl, akkor — az említett hírlap véleménye szerint — a kormány ezen jegyzék rendszeréhez nem fog ragaszkodni. Prága, szept. 19. Legközelebbi kedden itten általános képviselői gyűlést tartanak, melyben a birodalmi tanácsba való lépés iránt fognak határozni. A raudnitzi kerület képviselőjéül Sladtkowski helyébe, Kucsera ifjú cseh van kijelölve. London, szept. 19 A Standard tegnapi jelentése Ali Kbeilból. Ide érkezett tudósítás szerint Heratban nagy felkelés tört ki. A csapatok fellázadtak és a hatósági személyeket legyilkolták. London szept. 10. A »Reuters office« szept. 2-ról vett jelentése a Fokvárosról így hangzik: Cetevayo király elfogásáról érkezett közelebbi tudósítások jelentik, hogy Lord Grifford, miután értésére jutott, hogy a zulu király kíséretével, teljes kimerültség állapotában, egy kraalba menekült — elrendelte, hogy Marter őrnagy dragonyosokkal fogja körül a kraalt. Cetewayo és kísérői minden ellentállás nélkül megadták magukat és Ulundiba szállíttattak, hová aug. 30-án érkeztek meg. A foglyokat valószínűleg Greytownba fogják vinni, noha ez iránt még nem érkezett rendelet. Wolseley tábornok tudatta a zulu főnökökkel, hogy az ország három európai tisztviselő alatt álló egyenlő kerületre lesz felosztva. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Egy elhibázott élet. Regény, irta: Bentzon. (Francziából.) — Folyt. — VI. Mennyire csodálkoztam, midőn három héttel később atyám arról értesített, hogy megkérték a kezemet, és Daverne volt ez, aki megkérte! — Remélem, hogy visszautasította, mondom hízelegve, hogy valaki arra gondolt, hogy nőül vegyen, különben egész nyugodt voltam. — Miből következteted ezt ? — Önnek saját tetteiből. Úgy hiszem, hogy ugyanannak a személynek ép oly kevés kilátása lehet, hogy e kérése teljesíttessék, mint ahogy nem fogadtatott el tőle a páholy és a csokor. Atyám nem bírt egy mosolyt elnyomni. — Honnan tudod, hogy mindazt ő küldte ? — Az ön lánya nem olyan ostoba, de ha az volna is, a körülmények nem vezetnék-e erre a föltevésre ? Én Párisban nem ismerek senkit, csak Daverne urat. Sőt mondhatom-e, hogy őt ismerem ? Kétszer találkoztam vele. Lehetetlen, hogy igazán az a szándéka legyen, hogy engem nőül akar venni, hisz alig látott. — De kényszerítve vagyunk elhinni a lehetetlent. — Daverne úr tehát nem igen okos! — Az ember sohasem az, ha szerelmes. — Csak nem akarja velem elhitetni, hogy szerelmes belém, mondom meglepetve, nem tud semmit sem felőlem, amire véleményt alapíthatna. — Mit mondjak neked ? szólt atyám újból mosolyogva. Ő bízik, te tetszel neki. — Nem vagyok érzéketlen a bók iránt, de hát elég az ? — Te igen okos kezdesz lenni, Juliskám. — Ön az, atyám, kit nem ismerek többé. Ama modor után ítélve, melylyel Ön Daverne úrról és szándékairól nyilatkozik, azt gyaníthatnám, hogy oly körülmények között, mint a mostaniak, az első akadályok nem tőlem származnának. — Beszéljünk komolyan, mondá atyám. Rossznak találhattam, hogy valaki neked udvaroljon, anélkül, hogy erre fel volna jogosítva; attól tarthattam, hogy szemmel látható bámulása nem rejt oly tisztességes terveket, mint amilyenek a valóságban az övéi. Daverne ma elfogadható parti, mert gazdag; üzleti ügyessége, részvétele több nagy ipar- és pénzügyi vállalatnál remélni engedik, hogy még gazdagabb lesz. — Megmondhatja nekem, atyám, határozottan, hogy mi a foglalkozása ? Mindig hallom önt üzletekről beszélni, anélkül, hogy tudnám, hogy mit ért ön e szó alatt. — A magyarázatból sem fogod sokkal jobban megérteni. A tőzsde a nők legnagyobb részének eszére nézve egy megfoghatatlan labyrintus és egészen fölösleges, hogy te e miatt magadat gyötörjed. Daverne saját szerencséjének megalapítója volt. — Én semmi tisztességesebbet sem képzelhetek, mint a munkát, bármi is legyen az. Régóta ismeri már Daverne urat ? — Évek óta. Azt nem mondta atyám, hogy miként ismerkedett meg vele. Atyám első hibáinak egyike az volt, hogy már kissé homályos nevét bizonyos pénzügyi kalandokkal akarta ismét fényessé tenni, melyeknél azonban csak a tervrajz volt ragyogó. Régi nevünk: Brévent, minden a mi még megmaradt atyai örökéből, akárhányszor megfordult ama nagy zajt ütő tervezeteken,melyek a közönség elvakítására voltak szánva. Atyám az ellenkező szerep látszatának daczára, mégis majdnem mindig a megcsaltak közé tartozott, de a világ nem hisz többé azoknak, kik szemük láttára szánt szándékkal nagy könnyelműség folytán kompromittálták magukat. Egy bizonyos kőszénbányák kiaknázására alakult társaság hozta össze atyámat először Davernevel és azóta összeköttetésben maradtak inkább érdekközösség, mint rokonszenv folytán. Én mindezeket nem tudtam. — Édes gyermekem, kezdé újból atyám, emlékszel arra a beszélgetésre, melyet egy napon folytattunk? A te helyzeted sohasem látszott nekem könynyűnek, és a tapasztalás, melyet ez utóbbi szünidők alatt tettél, szomorú képet nyújthatott neked arról, hogy milyen lesz jövő életed. — Ön mellett lehetni, mindig a legjobb, amit kívánhatok, mondom több gyöngédséggel, mint őszinteséggel, mert a hosszú napok, melyeket lemorzsolni igyekeztem, valóban nem valami mosolygó jövőt ígértek. — Hajh! én nem leszek mindig melletted, és igen nagy könnyebbséget éreznék, ha független, biztos helyzetben tudnálak. — Egy tisztességes emberhez, kit becsülni tudnék, mondom, bizonyosan nőül mennék. Ez a főfeltétel , de szeretném egy kissé ismerni annak jellemét, ízlését, aki mindenkorra társam lesz, tevem hozzá félénken. — Legyen ! Gyakran fogod látni, majd elhozom hozzád . . . Ő sem kíván többet! Az ő óhaja volt, hogy elhagyd e házat; de én nem foglalkozhatom veled eleget és abban az időben, mely a házasságot megelőzi, egy fiatal leánynak mind amaz oltalomra van szüksége, melyet csak itt találhatsz. — Még nem vagyunk jegyesek, mondom újra megijedve. Csupán arról akarnék bizonyságot .... Hát odaadna engem egy ismeretlennek? — Ő nem ismeretlen előttem, viszont némi türelmetlenséggel. Azt gondoltam, anélkül, hogy meg mertem volna mondani, hogy nem ő házasodik. — Ahhogy Owaldné asszony nincs Párisban ! . . . Megengedi, hogy kikérjem tanácsát? — Kétségkívül, mondá atyám egy percanyi habozás után ; de mindenki mással szemben tartsd titokban a dolgot; nagyon ajánlom ... én mindenesetre titokban tartom. — Titoktartó leszek, ígérem önnek. — És én ígérem neked, hogy sohasem foglak erőltetni. Egyedül azt akarom még neked mondani, hogy semmi sem békítene ki inkább önmagammal, mintha látnám, hogy ellenvetés nélkül elfogadod, jól érts meg a nem remélt szerencsét, amely kínálkozik. Az atyai tekintély minden erőltetése nem hatott volna reám annyira, mint ez egyszerű szavak. Íme lényege ama levélnek, melyet Owaldné asszonynak írtam: »Inkább, mint valaha anyát látok önben ma. Attól az elhatározástól, melyre önt kérem, függ jövőm. Amit ön fog tanácsolni, azt fogom tenni, meg lévén győződve, hogy ön jobban ismeri, mint én, nemcsak a világot és az embereket, hanem engemet is és ez kell nekem. A dolgok nagyon megváltoztak, mióta e szavakat írtam önnek, melyek mosolyra késztették önt: »Itt megegyeztünk abban, hogy sohasem megyek férjhez.« Most arról van szó, hogy belőlem minden áron szép asszonyt csináljanak, és megvallom, hogy ez a gondolat nagyon zavarba hoz. »De ki ő ? mi ő ?« fogja ön tőlem kérdezni. Valóban ez a kérdés. Még nem adtam tökéletesen számot magamnak és ha ön akarja, együtt igyekezünk kitalálni, mert alig ismerem jobban, mint ön .... alakja rendes és szép; czukorkái háromheti udvarlás után kissé fárasztanak már, de a kisasszonyok el vannak ragadtatva. Jobban irigyelnének, ha nem hagynám őket abban a hitben, hogy egyszerűen atyám küldi azokat; azt hiszem helyesen ítéltem, hogy haszontalan volna az egész növeldének elmondani azt, ami még csak tervben van! Szükségem van rá, hogy szabad legyek, és hogy ha jónak látszik, mondhassam : Jól van, legyen csodálatos, de elég okos, hogy elhatározzam magamat, hogy egy lélek akarok vele lenni ma, holnap és mindig .Összesen sem tudok semmit lelkületéről, és az enyém lesz-e önkényt társa? Biztos lehetek-e csak a felől is, hogy nem fogom nagyon hamar untatni ? Nekem úgy tetszik pl., hogy a rokonszenv legjobb próbája az, ha egyszerre ugyanarra a dologra gondolunk, mint az velem önnél és Györgynél történt, — alig hiszem azonban, hogy Daverne úr gondolatai és az enyémek megegyezzenek. A barátságnak csaknem bámulatos jóslatai vannak, annyi ezer benső elmondani valója van az embernek és bátran elmondja, míg itt mindig attól tartok, hogy ostobának látszom előtte és ő nem beszél egyébről, mint szépségemről, kellememről stb., és mennyi hízelgéssel!... Olykor azt hiszem, hogy gúnyol, olykor, megvallom, hogy gyakrabban, dicséretei kellemesen fejembe szállnak és egy kissé elkábítanak, — azután meg azt hiszem, hogy úgy szeret engem, mint az ember szereti a zenét vagy a rózsákat, egy csinos csecsebecsét, egy kedves kis állatot, melyet süteménynyel táplálnak. Ön érteni fog kedves barátnőm, ön, ki azt szokta mondani, hogy amit szemeimben legtisztábban és a legszeretetreméltóbbnak lát, az a jó szívem. »Daverne úr, zárnéi közt mondva, soha se mondott oly kedves és szép bókot, mint ez, amiből azt következtetem, hogy az életben elsőbbséget kell adni a barátságnak a szerelem fölött, mert atyám azt tartja, hogy mindaz, ami egy kissé sért Daverne urban, az épen a szerelem, melynek nem szolgáltatok igazságot. A szerelem adja neki ama merész tekinteteket, melyek rosszkedvűvé tesznek,a szerelem kölcsönöz neki oly szavakat, melyek — érzem — nagyon túlzottak, a szerelem teszi azt, hogy távolléte alatt kérdezem magamtól : — Mire gondol ? — De ebben semmi sem hasonlít ahhoz, amit mi, ön és én, ábrándozásnak nevezünk. Inkább egy talányt megfejteni akaró igyekezetnek látszik, ami azonnal öregbíti és sötétebbé teszi amúgy is nagyon sötét homlokát. Mondtam önnek,hogy Daverne közel negyven éves, hogy ő meggazdagodott, tönkrement, azután újra meggazdagodott üzletei által, végre hogy kikeresztelkedett zsidó. Úgy van ? Az első pontra nézve atyám kétségkívül joggal azt jegyzi meg, hogy sokkal tapasztalatlanabb vagyok, hogysem ellehetnék komoly vezető nélkül, de a két utóbbi pont habozóvá tesz. Megmondtam atyámnak, kockáztatva, hogy megharagszik; megmondtam neki, hogy Daverne, modorát kissé póriasnak találom, és hogy jobban szererettem volna, ha jövendő férjemnek szellemi foglalkozása van, mely iránt én is többet érdeklődném.. (Folyt köv.) Egy bécsi pünper. (Ered. sürg.) Bécs, szept. 19. A mai tárgyalás folyamában feltűnést okozott egy névtelen levél, melyben azt jelentik, hogy Winkler néhány nappal elfogatása előtt Haulig alpakkagyáros lányától cyankálit kért. A törvényszék elhatározza Haulignak és lányának megidéztetését. Haulig gyáros lánya azt vallja, hogy Winkler tizenkét éves nővérétől csankalit kért. Schneeberger kereskedő azt jelenti, hogy Winklert gyakran együtt látta Hansel Leopoldinával a vendéglőben. Budapest, szept. 19. (Értekezlet Hohenwart grófnál.) A nagy cseh feudális pártértekezlet, melynek összehívásáról ismételve megemlékeztünk, tegnap tartatott meg Bécsben Hohenwart grófnál. A házi úr meghívására következő konzervatív és nemzetiségi képviselők jelentek meg: a jogi pártból Liechtenstein Alajos herczeg, Lienbacher György, Gödel Lanoy báró ; a csehek közül: Lobkovitz György herczeg, Clam- Martinitz Henrik gr., dr. Rieger, Zeitbamer, Gregr Gyula; a lengyelek közül: Grocholsky és Czartomsky György. Hohenwart gróf, ki az elnöki széket elfoglalta, az értekezletet rövid beszéddel nyitotta meg hangsúlyozva a pillanat fontosságát Ausztria parliamenti életére. Ezután a gyűlés következő határozatban állapodott meg : Az egész jobboldal nagy, szervezett pártképen fog a parliamenti életben részt venni. Ez a szervezet abban nyer kifejezést, hogy a jobboldal egyes klubjainak állandó bizottságai egyesülni fognak. Arról, hogy a nagy párt keretén belől egyes klubok hogyan szervezkedjenek, még nem hozatott határozat, mert ez iránt az egyes pártvezérek előbb saját híveikkel akarnak értekezni. De egyes magánnyilatkozatokból kitűnt, hogy három klub fog alakíttatni, és pedig egy lengyel, egy cseh-morva (nem szláv) klub, melyhez a cseh nagybirtok konzervatív képviselői is csatlakoznak, s végül egy harmadik klub a jogi párt volt tagjai számára. Sőt az sem lehetlen, hogy még egy negyedik klub is alakul a nagybirtokosokból, főleg, ha a kormány az alkotmánypárt néhány konzervatív tagját meg bírja nyerni politikájának. Az egyesült nagy jobboldali párt viszonyáról a kormányhoz a nézetek oda irányulnak, hogy a párt hatékonyan támogassa a Taaffe-kormányt, amíg ez konzervatív szellemben működik. (Herczegovinában), Nevesinje mellett, csendzavarás történt. Egy banda több házat felgyújtott, mire e banda s egy osztrák-magyar csapat között formális csatározás történt. A lázadók jól felfegyverzett egykori zapitek, Dahlen tábornok csapatokat küldött Nevesinjére. (A widdini osztrák-magyar konzul ügyében) a Pol. Korr. táviratilag már jelzett officziózus nyilatkozata egész terjedelmében igy hangzik : A widdiali cs. és kir. konzul és Kiselszki orosz tábornok közti eset, mely f. év márczius 31-én történt, annak idején joggal feltűnést keltett s főleg az osztrák-magyar sajtóban sokat taglaltatott. Mint értesülünk, ez az eset az osztrák-magyar és az orosz kormányok közti hosszasabb tárgyalások után immár elintézést nyert. A cs. és kir. konzul jelentésének megérkezte után innen Pétervárra előterjesztés küldetvén, a tényállás pontos kiderítésére bizottság rendeltetett. Május végén Mondong cs. és kir. ruszcsuki főkonzul előterjesztette a bizottság jelentését, melynek alapján az osztrák-magyar kormány Pétervárott következő elégtételt kívánt: 1. Bulgária főkormányzója megbizatik, hogy ruszcsuki főkonzulunkhoz, mint Neumann konzul elöljárójához jegyzéket intézzen, melyben kétségbevonhatatlan módon ad kifejezést rosszulásának Kiselszki tábornok eljárása felett és sajnálatának az egész dolog felett. 2. Bulgária főkormányzója a viddini törvényszéki elnöknek félre nem érthető oktatást ad a török kapitulácziókból származó jogaink fennállásáról s megdorgálja az e jogoknak az adott esetben való megsértése miatt. E rendelet a bolgár hivatalos lapban közzé teendő. A tárgyalások e javaslatok felett hosszabb időt vettek igénybe, de végül minden lényeges pontban azok elfogadására vezettek. Időközben azonban Bulgária kormányviszonyai megváltoztak, a végrehajtásban némi módosítás vált szükségessé. Minthogy Bulgária megszállásának megszűntével az orosz főkormányzó működése is megszűnt, s a kormányzó vissza is hivatott, nem volt abban a helyzetben, hogy a kívánt levelet intézze a cs. és kir. ruszcsuki főkonzulhoz. De az orosz kormány azon törekvéstől vezéreltetve, hogy a történt viszály minden nyomát eltörölje, nem késett e rendszabályt mással pótolni s ő maga adott az osztrák-magyar kormányhoz intézett jegyzékében kifejezést a kellemetlen eset feletti sajnálatának s egyszersmind közölte, hogy Kiselszki tábornoknak, ki Viddinbe többé visszatérni nem fog, az egész eset s a tisztelet hiánya miatt, melyet a tábornok Neuman konzul iránt tanúsított, rosszulását fejezte ki. Az elégtétel-kívánat második pontjának teljesítésére az orosz kormány megbízta szófiai diplomácziai ügynökét, hasson oda a bolgár kormánynál, hogy a viddini törvényszéki elnök a kapitulácziók határozatainak meg nem tartása miatt feddést kapjon, valamint, hogy a török kapitulácziókból eredő jogok épségben maradása iránt kétséget kizáró utasítások adassanak s a hivatalos lapban közzé tétessenek. A bolgár hivatalos lap szept. 6-ki száma közölte az illető rendeletet s ezzel az ügy befejezettnek tekinthető. Bécs, szept. 18. (Saját levelezőnktől.) A Miután a czár súlyos betegségének hire a berlini, bécsi és párisi börzéket nagy izgatottságba hozta, itt azon hirt terjesztik, hogy a czár elsőszülött fia javára a trónról lemondani szándékozik. A hir jól értesült köröket is foglalkoztat, úgy hogy azt hallgatással mellőzni nem lehet. A czár súlyos betegségének híre csak ügyesen lanszírozott alarmhirnek bizonyult be, ilyennek azonban a czár szándékolt lemondásáról terjesztett hír aligha tekinthető, mert — úgy látszik — ennek alapját figyelemreméltó momentumok képezik. Tudva levő, hogy Sándor czár óhajtotta, miután gr. Andrássy s bg Bismarck újabb találkozója bizonyossá lett, az alexandrovói összejövetelt. A czár azt szándékolta, hogy a Vilmos császárral való találkozással a Német- és Oroszország közötti összezördülésről szóló minden hírt a leghatározottabb módon megczáfoljon. Nemcsak e szándékot nem érte el a czár, hanem oly momentumok is léptek előtérbe, melyek elegendőleg bizonyíták, hogy a kanczellárok s a két ország közvéleménye semmit sem akarnak tudni a barátság megújításáról, mely a két állam uralkodóját egybe fűzi. A rendjelkitüntetések sem csorbíthatták a helyzet élességét. A czárnak Alexandrovóból való visszatérte után igen illetékes hírek Pétervárról rögtön azt tudatták, hogy az ottani vezérlő körökben a czárnak igen komoly aggodalmakra okot adó kedély izgatottságáról szólanak. Már akkor előkészültek a Livadiából érkezhető meglepő hírre. S ma igen valószínűnek tartják a czár szándékolt lemondásáról szóló állítást. Azt mondják,hogy a czár azon aggodalommal hagyta el Alexandrovot, hogy a konfliktus Német és Oroszország között aligha lesz elkerülhető. S azon világosan előtérbe lépő tény, hogy herczeg Bismarck ezen eshetőségre előkészülve már jó hosszú idő óta fölszerelte magát az ebből Németországra háramló veszély elhárítására, azért azon meggyőződésre bírta, hogy a netáni összezörrenésből Oroszország nem kelhet ki, mint győző. Sándor czár érzületével semmi sem ellenkezik inkább, mint hogy bátyjával s barátjával szemben ellenségként álljon; azt érezi azonban, hogy az orosz s a német közvélemény sokkal erősebb lesz a már mélyebben meggyökeredzett viszály kiegyenlítésének sürgetésében, mint az ő akarata. S azért, amint a dolog megérik, más kezekre akarja bízni ezen esemény elintézését. E konjektúrával nincs ellentétben a hit, mely azt tudatja, hogy Gorcsakoff helyét Lobanoff foglalná el. Lobanoff nem a pánszláv irány híve, de kinevezésének híre még megerősítésre vár. Úgy látszik, hogy e kinevezés előtérbe helyezése az utolsó orosz kísérlet arra, hogy megakadályozható-e a német-osztrák-magyar intimitás oroszellenes jellege? — Budapest, szept. 19. Van-e, nincs-e — török szövetség; — erről írnak ma a magyar kormánypárti lapok. Kerülgetik a forró kását, s azt magyarázzák, hogy ha van is, nincs olyan, aminőt az ellenzék sürgetett; fordulat a politikában nem állott be, az mindig ugyanaz volt, hogy t. i. nem akart osztozkodni Oroszországgal, mert hát mi az orosz előnyomulás fejében nem foglaltunk le a töröktől két tartományt s csak az ellenzék koholmánya, hogy csapataink Boszniát és Herczegovinát megszállva tartják. Valóban tragikomikus e vergődés! Az ember szinte megszánja a lépen ragadtakat. A dolog pedig egyszerű és világos. Az ellenzék mindig a törökkel való barátság és jó szomszédi viszony fenntartását sürgette, mert a törököt, saját érdekei, megbízható barátunkká teszik. A külügyi hivatal belenyugodott abba, hogy e barátunk hatalma igen lényegesen megcsonkíttassék, s ellenné azt is, hogy a boszniai okkupáczióra nézve a törökkel előleges egyezmény köttessék, amelynek elmulasztása a monarchiának sok ezer katonájába és sok száz milliójába került. Ifjabb időkben, mint állítják, e magatartásban változás állott be; a mi csapataink és a török csapatok között fennálló szívélyes viszony s a würtembergiég áldomása legalább erre látszanak mutatni. Kérdés tehát az , hogy igaz-e a változás, vagy nem igaz ? Ha nem igaz, egyelőre ezt se bánjuk nagyon. Ha pedig igaz, úgy ez egyedül azon szempontokhoz való közeledés által volt elérhető, melyeket az ellenzék a saját politikájára nézve mindig mérvadóul tekintett. S ezt az ellenzék a saját politikája érvényre emeléséül tekintheti. A Lim vonal megszállása. (A hivatalos katonai jelentés.) Banya a Lim mellett, szept. 9. A bevonulást Visegrádból Novi-Bazárba tegnap az Obadich tábornok vezetése alatti 2. gyalogdandár következő, az északi hadoszlopot képező csapatai hajtották végre és pedig: a 24. számú Panna herczeg sorgyalogezred Schiffner őrnagy vezetése alatt; a 31. tábori vadászzászlóalj Rasztics alezredes vezetése alatt; a 4. számú Edelsheim-Gyulay huszárezred 3. százada Türkheim báró kapitány alatt; a 12. sz. Hoffmann tüzérezred 4. hegyi ütege Jannics főhadnagy alatt; a 2. genieezred 14. százada Horny százados alatt, a 2. tábori jelző osztály Lubancz főhadnagy alatt, a hegyi hadosztály lőszerpark és egészségügyi osztály egy-egy harmada; a 17. teherhordó század Wagner főhadnagy alatt; a 4. sz. tábori posta expozitura Küster aszistens alatt, végül az 1 sz. hegyi távirda osztály Dobler és Maltzek tisztviselők alatt. Vezérkari tisztképen Gerba főhadnagy működött, a dandár törzs továbbá Babel alintendansból, Grevicsics főhadnagy ordonancztisztből, Andrássy gróf hadnagyból, Stenczel ezredesből, végül Reach vezérkari századosból állt. Részben e csapatok Visegrádból már a bevonulás előtt a határ felé, az Uvacz folyóhoz előre küldettek, részben az összes intézetekkel Visegrádban álltak. A parancs a bevonulásra szept. 8-án reggeli 3 órakor érkezett Visegrádba. A Visegrád felett elvonult zivatar a távirda összeköttetést előre és hátra megszakította. Ennél fogva a parancsot a legközelebbi állomásról, Rogaticzából lovas ordonanczokkal kellett éjjel továbbítani, így az esti 5—6 óra helyett csak éjfél után érkezett Visegrádba. Ennek legközelebbi következménye az volt, hogy Obadich tánok, hogy a parancsot végrehajthassa, Visegrádban álló csapatokat és intézeteket reggel 3 órakor alarmirozni, a Visegrádon túl előre tolt csapatoknak pedig a külön parancsot az Uvacz hídja előtti összpontosításra éjjel lovas ordonanczokkal megküldeni kényszerült. A csapatok pontban délután 2 órakor mind az Uvacznál álltak, a hídhoz közel, készen a bevonulásra, mi mind a parancsadásra mind a parancsok végrehajtására dicséretes bizonyítványt képez. Ugyanez időben az Uvacz hídja melletti táborba érkeztek a nova-városi kaimakam, Szulejman bey a határmenti katonai parancsnok, egy bimbasi, (őrnagy) egy előkelő priboji polgár és számos kisérő. Azért jöttek, hogy megegyezésre lépjenek a két állam csapatainak, a bevonulás végrehajtása utáni felállítása iránt. Az osztrák-magyar csapatok által elfoglalandó állásokat a török tisztviselők megjelölték. E közben kitűnt, hogy a török katonai parancsnok hiányos utasításokat kapott. Míg a Huszni pasával történt megállapodások szerint a császári csapatoknak a Nova-Varosba vezető úton olyan állást a dóval kellett volna elfoglalnuk, hogy az etappe-ut Prjepoljéba kellően biztosítva legyen, a török katonai parancsnok azt mondotta, hogy részére állomásul Banja van kijelölve, minek folytán a Bánjából dominált út katonailag biztosítottnak nem látszott. Minthogy az eszmecsere a helyszínéről távol, eredményre nem vezetett, Obadich tábornok a török katonai parancsnoknak tudtára adta, hogy pontosan a vett parancsok szerint fog bevonulni, előremenni és állást foglalni, mi nem zárja ki, hogy azután a Szerajevóban Huszni pasával