Pesti Napló, 1879. október (30. évfolyam, 236-262. szám)
1879-10-20 / 252. szám
252. szám. Budapest, 1879. hétfő, október 20. 80. évi folyam. Szerkesztési irodái Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-h hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendő!*.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek! Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 1 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai küclönküldéséért felülizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 3 Pesti TS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. — Múlt éjjel érkezett. — Konstantinápoly, okt. 19. (Hivatalos.) A minisztérium megváltozott: Said pasa miniszterelnök, Mahmud Nedim pasa belügyminiszter, Aarifi pasa az államtanács elnöke, Savas pasa külügyminiszter, Djevdet pasa igazságügyminiszter, Kadrid pasa közmunka és kereskedelmi miniszter, Subi pasa az evkar intendánsa, Edibb efendi pénzügyminiszter, Savfet pasa a reformok vezérfelügyelője. Konstantinápoly, okt. 19. A görög-török bizottság tegnapi tanácskozásában a görök biztosok kijelentették, hogy tudomásul veszik az utolsó török nyilatkozatot, minthogy annak megvitatásába nem bocsátkoztak, a tanácskozás folytatását elnapolták jövő hétfőre. Trieszt, okt. 19. Topali itteni nagykereskedő, szerencsétlen üzleti vállalkozások következtében kivégezte magát. Csak a gaboaár különbzetek 800 ezer frtra rúgnak. Az itteni piaczon kívül Budapest van leginkább érdekelve. — Ma érkezett. — Pária, okt. 20. A Journal des Débats azt hiszi, hogy a török minisztériumban legutóbb végbement változás súlyosbítja Törökország helyzetét. Pária, okt. 20. Az Agence Havas egy jegyzékében megcáfolja a hirlapokban megjelent állításokat és kijelenti, hogy Grévy köztársasági elnök és a kabinet között teljes egyetértés uralkodik, valamint a miniszterek között sincs nézetkülönbség. Frankfurt, okt. 20. Blow államminisztert tegnap szélhüdés érte. Az eszméletlenség féli úton tart. Az orvosok a beteg állapotát reménytelennek mondják. A császár táviratilag tudakozódott Bülow hogyléte felől. London, okt. 20. A Reuter Office Simlából érkezett tegnapi távirata jelenti: Jakub Khán kinyilatkoztatta lemondási szándékát. Roberts tábornok hasztalan igyekezett az emirt ezen elhatározásának visszavonására bírni. A tábornok intézkedett, hogy a rend fenntartassék és a közigazgatás fenn ne akadjon. Nagas törzsbeliek meggyilkolták a Naga-Hillsben (Assam tartomány) állomásozó angol biztost. Madrid, okt. 20. Az árvíz következtében közel 500 ember vesztette életét. A kár több mint 30 millióra rúg. London, okt. 20. A Timesnak távírják Kabulból : Turkesztán felől három afghán lovas- és 6 gyalogezred nyomul Kabul ellen. Budapest, október 20. (A képviselőház boszniai bizottsága) ma délelőtt ülést tartott s letárgyalta a boszniai közigazgatásra vonatkozó törvényjavaslatot. Az általános vitában csak Tisza miniszterelnök, Szilágyi Dezső, Beöthy Ákos és Ivánka Imre vettek részt. Szilágyi Dezső hosszabb indokolással a javaslat elvetését indítványozta. A többség azonban elfogadta a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául s utóbb élénk vita után, melyben Szilágyi Dezső, Beöthy Ákos, Jókai Mór, Rácz Athanáz s Tisza Kálmán vettek részt, kevés változással részleteiben is elfogadta a javaslatot. Csak az első paragrafus szenvedett pusztán stiláris módosítást. A nagyérdekű vitákról legközelebb részletes tudósítást hozunk. Előadóvá Pulay Kornél választatott. (A képviselőház bizottságai) közül ma alakuló ülést tartott a közlekedési, mely 11 tag jelenlétében elnökké Bánffy Béla grófot, jegyzővé György Endrét választotta; megalakult továbbá a számvizsgáló bizottság is, mely elnökévé Vladár Ervint, jegyzővé Dániel Pált választotta. Össze voltak még híva, de a megjelentek csekély száma miatt nem alakulhattak meg: a könyvtári és a véderőbizottság. (A legfelsőbb számvevőség.) A hivatalos lapban olvassuk: »Ő Felsége, a közös külügyi és közös pénzügyi miniszterek előterjesztése folytán, f. évi október bő 12-én kelt legfelsőbb elhatározásával, Tóth Vilmos, val. belső titkos tanácsost, a közös legfelsőbb számvevőség elnökévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott« (Haymerle báró közös külügyminiszter), ki Péchy udvari tanácsos kíséretében szombaton este érkezett ide, tegnap délelőtt ő Felsége által magánkihallgatáson fogadtatott. Báró Haymerle ezután látogatást tett Tisza Kálmán miniszterelnöknél, később pedig gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszternél. Délután a miniszternek a versenytéren több politikai egyéniséggel volt alkalma beszélhetni. Este dr. Haymerle hosszasabban időzött a nemzeti kaszinóban, hol majdnem mindenik magyar miniszterrel s az országgyűlés két házának több tagjával érintkezett. Báró Haymerle csak ma este tér vissza Bécsbe. (Kossuth ná 1.) Mint már említettük, a Soleil munkatársának beszélgetése volt a napokban Kossuth Lajossal. A nevezett lap e beszélgetésről most hoszszabb közleményt hoz, melynek legérdekesb pontjait itt közöljük. Kossuth ezeket mondá a franczia hírlapírónak. Andrássy kizárólag kitüntetéseket, dekorácziókat és parádékat sóvárgó udvaroncz. Hazája jövőjének gondja sohasem nyugtalanítá elméjét, s ha csak mértéktelen hiúsága néhány hízelgés, egy pár frázis, vagy hajlongás által kielégítést nyer, mindig kész szolgálatkészen engedelmeskedni a bécsi udvar utasításainak. Hazámért szégyenlem, hogy egy magyar hazája vitális érdekeiről annyira megfeledkezhetett, de e kell ismernem, hogy ha nem is lett volna Andrássy, Ferencz József császárnak és tanácsosainak akkor is bő választásuk lesz vala. Egy sincs a magyar mágnások közt, ki igen megtiszteltnek ne érezte volna magát ezen állás elfoglalása által. Láttam munkájukat 1848—49-ben. Perényit kivéve valamennyi csak külön érdekeinek védelmére gondolt, összeköttetéseket tartott fenn mindkét táborban, hogy minden eshetőséggel szemben biztosítva legyen. Ezen emberek hazafiassága egészen színvonalán áll az ő jellemüknek. " Én és barátaim minden lehetőt megtettünk (az Ausztria - Magyarország által inaugurált politika ellen), de minden erőfeszítésünk sikertelen maradt. A nemzetből, melyet a korrumpáló Andrássy-Tisza regime elpuhitott, kiveszett minden férfiasság. Az országgyűlés egyszerű bureauvá ett, mely a rendeleteket regisztrálja. Sóváran kapnak szolgai állomások s javadalmak után, s kik még megőrizték a hazafiság egy atomját, nem képesek a jajgatáson s a szerencsétlen idők feletti panaszkodáson kívül egyébre .... Magyarország, fájdalom, menthetlenül el van veszve. E szerencsétlen ország néhány évig még vegetálni fog Németország járszalagán, s csak e hatalom érdekében fog küzdeni. Ha háború lesz Oroszország ellen, bizonyára felkel az egész nemzet, de csak hogy másokért darabokra vagdaltassa magát. Pestről néhányan hosszú levelet írnak nekem, s kimutatni törekszenek, hogy a német szövetség feltétlenül szükséges Oroszországnak féken tartására. A szerencsétlenek nem látják, hogy e dicső osztráknémet szövetségnek franczia-orosz szövetség lesz elkerülhetlen következménye, s hogy ha nemsokára általános konfliktus tör ki, Németország sokkal inkább el lesz foglalva saját védelmével, hogysem segélyekre mehetne, s hogy ennélfogva Ausztria-Magyarország egyedül lesz kénytelen kitartani az orosz rohamot.... Magyarország el van veszve. Miért tovább ringatózni csalóka illúziókban ? Oroszország Pest előtt fog állni, mielőtt még a Habsburgok a budai várban ülnének, s ti francziák fogtak az oroszoknak utat törni. Szegény Magyarország, te áldozata vagy az osztrák láz uralomvágyának s most saját gyermekeid szolgáltatnak ki. . . (E szavaknál, jegyzi meg a levelező, annyira meg volt hatva az ősz hazafi, hogy egy perczig szólni sem volt képes.) (Egy diplomácziai botrány.) A párisi Figaro egy diplomácziai botrányt hoz köztudomásra. Az esetet maga Cialdini tábornok kesélte el a Figaro egyik munkatársának, elmondván visszalépésének okát. Cialdini tudvalevőleg az olasz kormány nagykövete volt Párisban, s az olasz kormány nemrég a parlament elé terjesztett zöld könyvben közölte Cialdini egy jegyzékét, mely Egyptomot illetőleg a Waddington külügyminiszter és Cialdini között folytatott beszélgetést tartalmazza. Mint annak idejében közöltük, e jegzékben Cialdini elmondta, hogy Waddigtonnal hosszasabban értekezett az iránt, hogy az egyiptomi nemzetközi minisztériumban egy olasz miniszter is neveztessék ki, mint ezt az olasz kormány kívánja. Waddington azonban a leghatározottabban kijelentette, hogy az olasz kormány ezen kívonatát nem teljesítheti, mert az angol kormánynyal az egyptomi minisztériumot illetőleg már megegyezésre jutott s ettől nem térhet el. Cialdini e jegyzékére az olasz kormány elnöke azt felelte, hogy nagyon meg van lepetve ezen felelet által, annál is inkább, mert az angol kormánynál alkalmazott olasz nagykövet Salisburytól határozott ígéretet vett aziránt, hogy az egyptomi olasz miniszter kinevezését nemcsak nem fogja ellenezni, de határozottan az igazságügyminiszteri tárczát jelölte meg, melyet egy olasz ember legczélszerűbben betölthetne. Calicli egyúttal elégedetlenségét fejezte ki Cialdinival szemben. Cialdini ismételve elment Waddingtonhoz, s mint kormányának sürgönyze, ott azon meggyőződésre jutott, hogy Waddington és Salisbury között tényleg létrejött a jelzett megállapodás s hogy Salisbury alig ígérhette meg komolyan Menabreának az igazságügyi tárnát. Az olasz kormány e sürgönyért, mint Cialdini megbotránkozva mondá a Figaro munkatársának, megrótta őt s kijelenté, hogy ha Cialdini erélyesebben lépett volna fel s szakítással fenyegetett volna, az eredmény bizonyára nem maradt volna el. Cialdini ennek következtében, és főleg midőn megtudta, hogy az olasz zöld könyv az ő bizalmas sürgönyét közölte, beadta lemondását, s ezt azzal indokolta a Figaro munkatársa előtt, hogy nem tartotta a diplomácziai szokással megegyezőnek ily körülmények között fenyegetőleg fellépni, s nem tűrheti, hogy az ő bizalmas sürgönyének közzétételét az olasz lapok arra használják fel, hogy a két nemzet közti jó viszonyt meggyengítsék. Ugyanezen ügyben Párisból azt sürgönyzik a Nat. Ztg-nak, hogy Cialdini a Figaro leleplezéseit nem dementálta, s e leleplezések diplomácziai körökben annál kínosabb benyomást keltettek, mert eddig nem volt még példa rá, hogy egy tényleg hivatalban levő követ saját kormányát ekként kompromittálta volna. A magyar jogászgyülés. — október 19. A hetedik magyar jogászgyűlés ma tartotta az akadémia osztálytermében első teljes ülését. A terem teljesen megtelt, sőt a tagok egy része a bemenetnél kénytelen volt állva maradni. Magáth György országbíró néhány perccel tíz óra előtt érkezett meg. Jelen volt Pauler Tivadar igazságügyminiszter s a legmagasabb bírói kar majd minden tagja. A fővárosi ügyvédi kar színe-java s a birói testület nagyszámú képviselői képezték a jogászgyűlés zömét. A jogászgyűlés vidéki tagjai aránylag csekély számban voltak képviselve. Mailáth György kevéssel 10 óra után zajos éljenek között lépett az elnöki emelvényre. Beszédét, mely alantabb olvasható, több helyütt élénk helyesléssel szakította meg a gyűlés. E beszéd ékesen szóló tiltakozás az új nera igazságügyi törvényhozása ellen és sújtó ítélet annak intézőire. A hatás, melyet a beszéd előidézett, annál nagyobb volt, mert a kör, a hol Mailáth szavai elhangzottak, legközvetlenebbül érzi és ítélheti meg e szavak igazságát és horderejét. Az ülést Mailáth György következő beszédével nyitotta meg: Igen, közgyűlés! A jogászgyűlés igazgató választmányának nagybecsű megbízásából van szerencsém a 7-ik jogászgyűlésre egybegyűlt közönséget tiszteletteljesen üdvözölni, egyúttal pedig a múlt alkalommal történt megválasztásomért mélyen érzett hálámnak adóját leróvni most, miután eddig, fájdalom, ezt személyesen megtenni alkalom nem adatott. (Éljenzés.) Sok idő múlt, mióta a hatodik jogászgyülés befejezte működéseit. Eseménydús évek voltak, mely eseménynek közelről érdekelt tanúi, majd részesei is valánk. Ez volt oka annak, hogy a jogászgyülés eddig egybe nem hivatott. Míg most a béke helyreálltával kötelességszerűen siettünk a 7-dik jogászgyülést egybehívni, egybehívni azokat, kik részint mint a tudomány és az irodalom felkent bajnokai, részint mint a jogszolgáltatás munkás tényezői, első vonalban vannak hivatva arra, hogy Magyaroszág jogi közvéleményét képviseljék, képviseljék pedig egy oly pillanatban, amelyben szerintünk kétszerre szükséges az, hogy tanácsadó bár, de azért nem kevésbbé nyomatékos véleményüket a teendők és azok rendje iránt az elhatározás mérlegébe vessék. Szerintem ugyanis a jogászgyűlésnek máshol is, de különösen Magyarországon nem lehet egyedüli feladata, elméleti vitatkozásokat folytatni, a tudomány legújabb vívmányait taglalás alá venni, hanem — ha szabad e kifejezéssel élnem — feladata különösen nálunk az, hogy népszerűsítse a tudomány vívmányait, hogy egyik esetben említse fel azt, miként az újítás szükséges, mert új jogi momentumokra vonatkozik, a másikban czélszerűnek és kívánatosnak jelezze, mert a nemzetközi forgalom rendkívüli élénkülése azt kiválólag igényli. Ott pedig, hol a fennállónak változtatásáról vagy átidomításáról van szó, szerintem azon meggyőződést kell megérlelni a népben, hogy az, amit az elmélet helyesnek tart, gyakorlatilag a mi viszonyaink között is alkalmazható és a mi állapotainkban minden rázkódás nélkül beilleszthető (Éljenzés); hogy csak őseink nyomán haladunk, a midőn az asszimiláczió művét, melyet ők oly szerencsés sikerrel gyakoroltak, változott körülmények között ismét folytatjuk (Élénk éljenzés) , hogy nem vak utánzásról, nem egyszerű átültetésről van szó, hanem — hogy egy hasonlattal éljek, melyet nem régen barátaim egyike egy más téren használt, — egy oly erőteljes növény fejlesztése lebeg szemünk előtt, amelynek ágai, levelei, lombozata igenis sűrűen érintkeznek a nyugati polgárosultság légkörével, de gyökereivel a hazai intézmények talajából táplálkozik. (Élénk éljenzés.) A másik szempont, amelyre figyelmüket felhívni bátor vagyok, az »egymásután« és a »sorrend« kérdése. Tudjuk, hogy reformereink elseje, Széchenyi István, mily súlyt fektetett a logikai egymásutánra és a sorrendre, amelyben ő haladási célzatait sikeresíteni igyekezett. Tudjuk, hogy nézeteinek merev ellenzőit nem támadta meg oly hévvel, mint azokat, kik épen az egymásután, a sorrend tekintetében merészelték köreit bolygatni. S szerintem igen helyesen. Mert ha egy alaptétel egyszer el van fogadva, minden gondolkozó fő a folyományokat önként elfogadja. Ellenkező esetben igen természetes, hogy a megállapodás sokkal nehezebb. Már ha egy rövid visszapillantást vetünk a közelebb lefolyt 14 évre, és azon programmal, melyet akkor a 65-iki törvényhozás mintegy alapul s kiinduló pontul állított fel, a 14 év törvényhozási eredményeivel egybehasonlítjuk, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy ezen programm csak részben, — és ez a dolog természetében fekszik — nem mindig teljes sikerrel és semmi esetre sem azon rendben vitetett keresztül, amely eleve megállapítva volt. A pillanatnyi szükség igényei, a napi közvélemény nyomasztó hatása megzavarták e sorrendet, ami természetszerűleg nem egy hátránynyal jár. Legyen szabad az igent. közgyűlést csak egyre figyelmeztetnem. E pillanatban birtokában vagyunk egy szellemi kincsnek, az anyagi büntetőtörvénykönyvnek (Tetszés), amely parlagon hever, mert föltételei, amelyekhez életbeléptetése kötve volt, még teljesedésbe nem mentek. (Úgy van!) Erre nézve tehát a t. jogászgyűlésnek meg van igenis a feladata, mégpedig intő, figyelemeztető feladata. Feladata igyekezni arra, hogy a törvényhozás az elhagyott helyes mederbe terelje ismét a törvényes alkotásokat és hogy az egyszer elfogadott rendszertől egykönnyen el ne térjen (Élénk helyeslés.) Végül, és ez talán legfontosabb feladata , szerintem nem csak joga, de kötelessége a jogászgyűlésnek őrködni, és pedig féltékenyen őrködni a jogi alkotások föl tonossága felett. (Úgy van!) féltékenyen őrködni a felett, hogy az egyszer elfogadott elvtől visszalépés ne történjék. (Élénk helyeslés.) Én elismerem, hogy törvényeket örök időkre hozni nem lehet; megengedem azt is, hogy első törvényes alkotásaink talán kissé rohamosan készült; megengedem, hogy a nemes hévnek, egy szép eszme melletti lelkesültségnek több tér adatott, mint a jóakarata kritikának és a komoly megfontolásnak. De miután a törvényhozás minden jogosult tényezője ez elveket elfogadta, azoktól néhány év folyamán eltérni veszélyes és következményeiben kiszámíthatlan eljárás volna. (Lelkes éljenzés.) E cselekvési rendszer csorbát ütne a külföld előtti hitelünkön, sértené népünk jogérzetét és megingatná a törvények állandóságába fektetett hitét. Ily esetben szerintem a jogászgyűlésnek kötelessége óvó, sőt tiltakozó szavát emelni az orvoslásnak oly módja felett, mely a bajnál sokkal rosszabb. Nyilatkozni kellene nyíltan, tartózkodás nélkül, hogy a törvényjavaslatokat komolyan kell megvitatni, arany mérlegre helyezni, mielőtt az ország törv.könyvébe iktattatnak; de ha egyszer törvénynyé váltak, rövid idő alatt, be sem várva a minden organikus fejlődésre szükséges időtartamot, azt hatályból kivetkeztetni, azon, mint a változó idényhez képest az öltönyön változtatni nem lehet, vagy helyesebben mondva nem szabad, legalább az állam legmagasabb érdekeinek kockáztatása nélkül nem szabad. (Zajos éljenzés.) Ha a jogászgyűlés ekként egyrészről felvilágosítólag, buzdítólag, serkentőleg, más részről óvólag, intőleg, sőt tiltakozólag teljesíti magasabb feladatát, ha a kormány és a törvényhozás az összhangzó nyilatkozat nyomása alatt rendes mederbe tereli a kodifikáció művét és azt tervszerűen és átgondoltan terjeszti a törvényhozás faktorai elé , ha a jogszolgáltatás munkás tényezői, a függetlenségükben ezentúl talán jobban megóvott bírák és a talán még tágítandó autonóm körben mozgó ügyvédek nem ellenséges táborként fognak egymás ellenében állani (Élénk helyeslés.), hanem vállvetett összhangzó közreműködésükben igyekeznek első vonalban a gyors, másodsorban az aránylag olcsóbb — minden esetre pedig a helyes jogszolgáltatás eszméjének megvalósítására (Úgy van !), akkor gyérülni fog az elégületlenek száma, és a népben kétségkívül azon meggyőződés ver gyökeret, miszerint valamint a közjog terén a hatalomnak, úgy a magánviszonyok körében a biztonság érzetén alapuló jólétnek legtisztább és legbiztosabb kütforrása, a jog! (Élénk éljenzés. Hosszantartó taps.) Az alapszabályok 16. §-a értelmében most az elnökválasztás ejtendő meg és miután ezen jogászgyűlésen az elfogadott gyakorlat szerint a tanári karból választandó az elnök, méltóztassanak a tanárok közül kijelölni azt, akit arra legérdemesebbnek tartanak. Hoffmann Pál: T. közgyűlés ! (Halljuk!) Tan okom feltenni, hogy a t. közgyűlésnek óhaja, akarata: a hetedik magyar jogászgyűlés elnöki székébe dr., Wenzel Gusztáv egyetemi tanár urat ültetni. (Élénk éljenzés és helyeslés.) Minthogy ezen feltevésem alapos, bátor vagyok indítványozni, hogy dr. Wenzel Gusztáv az elnöki székre — amint az történni szokott, küldöttségileg meghivassék. Egyúttal bátor vagyok hasonló feltevésben az alelnöki tisztségre Hodossy Imre urat, a budapesti ügyvédi kamara érdemes elnökét ajánlani. (Élénk éljenzés.) Mailáth György elnök : Az egyhangú felkiáltásból következtetem, hogy a hetedik magyar jogászgyűlés elnökévé dr. Wenzel Gusztáv egyetemi tanár urat, másodelnökévé pedig Hodossy Imre urat, a budapesti ügyvédi kamara elnökét választja. (Helyeslés.) A bevett gyakorlat szerint a megválasztott elnök meghívására Hoffmann Pál, Körösi Sándor és Sárkány József urakat kérem fel. Negyedórás szünet után a küldöttség megjelenik a megválasztott elnökkel, ki a gyűlés zajos éljenzései közt elfoglalja az elnöki széket. Dr. Wenzel Gusztáv: T. jogászgyűlés! Mindenekelőtt kötelességem, hogy mély és forró hálámat jelentsem ki azon megtiszteltetésért, hogy engem e helyre megválasztani kegyeskedtek. Vannak okok, vannak momentumok, melyek ezen megtiszteltetést különösen nagy becsben tüntetik fel előttem. Rendkívül nagy kitüntetés az, hogy szerencsém lehet ő exczelleniczájának az eddigi elnöknek utódja lenni. (Éljenzés.) (Mailáth György országbíróhoz fordulva) Exczellencziád, mint a magyar jogszolgáltatás vezércsillaga (Élénk éljenzés) az összes jogtudományban való mély avatottságával , a hazai nemzeti intézmények iránti hit ragaszkodásával (Éljenzés) az igazságszeretetet, a méltányosságot és humanitást olyannyira érvényre juttatta hazánkban, hogy Magyarország összes lakosságának osztatlan bizalmát, a jogászkar köztiszteletét a legmagasabb fokban birja. (Élénk éljenzés). De nekünk nem szabad itt megállapodnunk. Aki a magyar jogélet történetének újabb évlapjait végig tekinti, azonnal észre fogja venni, hogy minden üdvös reform, minden nevezetesebb változás, mely a hazára áldást hozott, oly közeli viszonyban van a Majláth névvel, hogy Magyarország újabb jogtörténetét a Majláth név méltatása nélkül tanulmányozni és megismerni nem lehet. (Úgy van !) Tudjuk mindnyájan, hogy kezdve exczellencziádnak szép apján és nagyapján, a nagybirű perszonálison, jogéletünk a Majlátokkal folytonos viszonyban áll. — A Majláth családra lehet alkalmazni, amit Virgilius oly szépen mond: Avi numerantur avorum, a szónak legnemesebb értelmében. (E jenzés.) Én is pályám kezdetén exczellencziád apja kegyességét és pártfogását ismételve voltam szerencsés tapasztalni. (Éljenzés.) Most, midőn pályám vége felé közeledem, exczellencziád az, ki kezembe adja ezen t. gyűlés elnöki tisztét. Őszintén kimondom : nagyobb elismerést, nagyobb kitüntetést eddigi szerény működésemért nem ismerek. (Éljenzés.) Negyven évvel ezelőtt léptem a tanári pályára. Kollegáim annyi szívességgel, barátsággal, kegyelettel voltak hozzám, hogy érdemesnek tartották tanári működésem negyvenedik évfordulóján ezen érzelmeiknek ünnepély által nyilatkozatot adni. Nagyrabecsülöm azon kitüntetést, melyért hálámnak akkor is kifejezést adtam. A jelen évben telik le harminczadik éve annak, hogy a pesti egyetemen tanítom a magyar jogot. A közbizalomnak, melyet ezen állásomban magamnak szereztem, újabb szép nyilatkozatát becsülöm abban, hogy e t. gyűlés engem ezen díszes állásra választani kegyeskedett. Uraim! Negyven év szép idő, s én bizonyos fontosságot tulajdonítok annak, hogy szellemi életem kezdete összeesik a haza közéletében beállott változás kezdetével. 1827-ben, midőn azon nevezetes országgyűlés tartatott, melyen a magyar jogi reformok első jelszavát mondották ki, én negyedik gymnaziális tanuló voltam ; oly korban, mely nem teszi ugyan lehetségessé, hogy felfoghassuk a változásoknak, az újításoknak valódi jelentőségét és szellemét, de amelyben a küső események által az ifjú kebelre tett benyomások maradandó hatással vannak. Azóta átéltem újabb jogi reformjaink egész korát. Nagyon tudom tehát méltányolni ezen jogászgyülés fontosságát s annak nagy jelentőséget tulajdonítok is. A jogászgyülés hivatása jogéletünk rendezésére befolyást gyakorolni s e téren sok teendő vár a magyar jogászságra. Tisztelt jogászgyűlés ! Méltóztassék még egyszer forró hálám kifejezését venni és megengedni, hogy ismételve kinyilatkoztassam, mily nagyra becsülöm bizalmukat, melylyel méltónak találtak arra, hogy oly fényes nevű és érdemekben gazdag előd után léphessek ezen elnöki székre. (Élénk éljenzés.) A hetedik magyar jogászgyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítom. Mindenekelőtt egy szomorú kötelességet kell teljesítenem, t. i. Nagy József nagyváradi ügyvéd urnak halálát a t. közgyűlésnek bejelentenem. Az elhunyt elejétől fogva a jogászgyűlésnek korelnöke, majd alelnöke volt és mindnyájunk tiszteletét és háláját kiérdemelte. Béke poraira! Bátor vagyok azon indítványt tenni, hogy fájdalmunknak jegyzőkönyvileg kifejezés adassék. (Helyeslés.) A jegyzői tisztre felkérem Dr. Günther Antal, Dr. Wittmann Mór, Dr. Rosenberg Lajos és Dr. Fenyvessy Ferencz urakat. (Éljenzés.) Dr. Siegmund Vilmos titkár felolvassa az állandó bizottság jelentését a jogreform terén felmerült jelenségekről, mely következőleg hangzik: Tisztelt közgyűlés! Hosszabb megszakítás után ismét felvehetjük munkásságunk fonalát, melyet félbeszakítani a közelünkben lefolyt világrendítő események késztettek, s melyek folytán a hetedik jogászgyűlés egybehivását már két ízben el kellett napolnunk. Midőn három év előtt jelentésünket a 1. közgyűlés elé terjesztettük, örömmel konstatálhattuk, hogy a jogreform terén a magyar jogászgyűlés által megvitatott és megállapított elvek a törvényhozás részéről több irányban érvényesíttettek s hogy azon törvények, melyekben ezen elvek kifejezést nyertek, messze kimagaslanak a hazai kodifikáczió egyéb alkotásai közül. Az 1876. évi igazságügyi törvények közül ki kell emelnünk a XXVII. t.-czikket a váltótörvényről, mely méltó társa a helyes alapokon kidolgozott kereskedelmi törvénynek ; e kettőt kiegészitendő, készült el az uj csődtörvényjavaslat, mely remélhetőleg már legközelebb az országgyűlés napirendjére tűzetik s mely hiteltörvényeink sorozatának utolsó lánczszeme. Kisebb jelentőségű, de irányelvei tekintetében csak helyeselhető az 1876. XXXI. tvezikk a fizetések, nyugdijak s illetményekre vezetendő végrehajtás korlátozásáról és az 1876. XXXVI. tvczikk a zálogevelek biztosításáról. Nem emlékezhetünk meg ily elégtétellel az 1877. évi törvényalkotásokról. Az 1877. évi XX. tcz. a gazdasági és gondnoksági ügyek rendezését tűzte ki czélul, de e törvényben szakított a törvényhozás az alig néhány év előtt az ország által nagy vívmányként üdvözölt ama nagy elvvel, mely szerint az igazságszolgáltatás a közigazgatástól teljesen elválasztandó, s méltán aggódhatunk, hogy ezen lépés káros következményei mind nagyobb mérveket fognak ölteni. E törvény egyébiránt annál kevésbé mondható szerencsés alkotásnak, mivel abban az anyagi jog egy főfontosságú részének t. i. a családjognak számos kérdése amúgy mellékesen tárgyaltatván, kielégítő megoldást nem nyerhetett. Még messzebb ment a törvényhozás a fent említett elv feladásában az 1877. XXII. t. sz. megalkotásánál, melyben a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás szabályoztatott; ezen szabályozás által az egyes bíróságokra nehezedett terheken könnyíteni, s a felekre nézve az eljárás egyszerüsittetni szándékoltatott, azonban a törvény életbeléptetése óta lefolyt rövid időköz is igazolta már, hogy e törvény, ahelyett, hogy létesítené, egyenesen kizárja a gyors és olcsó igazságszolgáltatást, büntetést mér a hitelezőre, midőn azt készteti a követelésének behajtásával járó költséget viselni, kizárja az 1874. 34. t. sz. ellenére az ügyvédi képviseletet, s tág tért nyit a zugirászatnak, elriasztja különösen a kereskedői osztályt igényeinek érvényesítésétől s igy önmaga hiúsítja meg azon czélt, a melyért alkottatott. Az 1877. XVII. trvczikk, mely az 1867-ik évi 21. törvényczikkel módosítja, kísérletet képez az uzsora meggátlására, mely kérdés most mindenütt napirenden van, a várt eredményre azonban e kísérlet nem vezetett. Az 1877. XII. trvez. a megszüntetett úrbéri kapcsolatból fenmaradt jog- és birtokviszonyok rendezését tárgyazó 1871. Lilr. törvényczikkel helyesen egészíti ki. Korszakot képeznek az 1878. évi V. és 1879. XL. t. sz. büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről, és büntetőtörvénykönyv a kihágásokról, melyekkel az előkészítés stádiumában ismételve foglalkoztunk, s melyeknek mielőbbi életbeléptetése kívánatos. Ha még a szegedi katasztrófa folytán szükségessé vált igazságszolgáltatási rendkívüli intézkedéseket tárgyazó 1879. V. t. cz.-et említjük fel, úgy kimerítettük mindazt, a mi a törvényalkotás terén legújabban pozitív eredményként jelentkezik. Nem mellőzhetjük azonban hallgatással, hogy az általános polgári törvénykönyv kodifikácziója, mely éveken át szünetelt, ismét munkába vétetett s hogy e munka köztudomás szerint, most már örvendetesen halad, s befejezéséhez közeleg, — valamint hogy a büntetőeljárás iránti törvényjavaslat is hallomás szerint, már a szakkörök tárgyalására megérett. A polgári perrendtartás módosítása tárgyában a törvényhozás elé terjesztett törvényjavaslat tekintetében sajnálattal kell kiemelnünk, hogy az ismét az írásbeliség elvére fektettetett. A jogászgyűlés ismételve és indokoltan kimutatta, miszerint csak a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló eljárás felelhet meg a helyes igaz- sságszolgáltatás kívánalmainak. Az állandó bizottság nem zárkózhatik el az elől, hogy az előterjesztett javaslat újabban elodázza a várva várt végleges reformot és állandósítja a minden átmenettel kapcsolatos nehézségeket, anélkül, hogy a helyzetet lényegesen javítaná. Budapesten, 1879. október 11-én. Az állandó bizottság.« A jelentés dr. Garay Dezső indítványára helyeslőig tudomásul vétetvén, a múlt jogász gyűlés számadásai helybenhagyattak s a felmentés megadatott. A számvizsgáló bizottság tagjaiul: dr. Környei Ede, dr. Liptay Kornél Vaskó Endre választattak meg. A szavazatszedő bizottság tagjai lettek: dr. Mayer János, Morlin Imre, dr. Held Kálmán, dr. Környei Ede és dr. Mannheimer Ignácz. A kitűzött kérdésekre beérkezett vélemények a szakosztályokhoz utasíttatván, a közgyűlés véget ért. A jogászgyülés szakosztályai: — október 20. A jogászgyülés szakosztályai közül ma délelőtt az I. és III. tartottak ülésöket. Az I. szakosztályban Czorda Bódog megnyitván az ülést, elnökül dr. Saghy Gyulát, alelnökül Lipthay Bélát, jegyzőkül dr. Zsigmondy Jenőt és Rokh Gézát ajánlja. Elnök Saghy Gyula megnyitja az ülést, az 1-fő kérdést : »Kiket és mily mértékben illessen köteles rész ?« napirendre tűzvén, dr. Dell Adami Rezsőt kéri fel, hogy e kérdésben előadói tisztét teljesítse. Dell Adami hosszabb beszédben azt indítványozza, hogy a szakosztály a kérdés felett napirendre térjen. Hoffmann Pál megjegyzi, hogy a köteles rész intézményét a magyar jogászgyűlés már behozandónak mondta. A maga részéről azt kiterjesztetni kívánja a felmenőkre, lemenőkre és a hitvestársakra. A lemenőket illesse a vagyon fele, a felmenőket 1/a része; a hitvestársat, ha gyermekekkel konkurrál, egy gyermekrész, haszonélvezetül, ha felmenőkkel konkurrálja.