Pesti Napló, 1879. október (30. évfolyam, 236-262. szám)
1879-10-22 / 254. szám
254. szám. Budapest, 1879. szerda, október 22. 30. évi folyam. Szerkesztési Barátok-tere, Athenaeum- épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bennentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételein Fostán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 itt. — 3 hónapra 6 írt. — 6 hónapra 13 írt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de címek bármely napján történik is. mindenkor a hó első napjától isámittjütik. Hirdetéseit szintúgy mint előfizetések aPestiNapló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-éptület, küldendők. A Pesti Napló táviratai, Belgrád, okt. 22. A kormány elhatározta, hogy a vasutak építése iránt nyilvános pályázatot hirdet és 10 százaléknyi óvadékot fog követelni. Karlovicz, okt. 22. A kongresszus a múlt héten csak kevésbbé fontos ügyek elintézésével foglalkozott. Azonban a bizottságok dolgoztak, nevezetesen a lelkészek dotácziójának szabályozására, és a papság szervezésére vonatkozó indítványok megbírálására kiküldött bizottság. A kongresszus a vitát tegnap kezdette meg ezen indítványok felett, egyszersmind elhatározta, hogy a legfelsőbb nemzeti tanodai tanácsot utasítani fogja, hogy terjeszszen elő tervet egy a károlyvárosi exarchiában alapítandó reálgymnázium iránt. Angyelics püspök, ki eddig passzív ellenzéki magaviseletet tanúsított, tegnap beszédet tartott a tanodai bizottságban. A püspök két bizottságba választatott meg. A kongresszus tanácskozásai körülbelül három hetet fognak igénybe venni. Budapest, október 22. (Az 1880-iki budgetről)az Ellenőr azt a hírt közli, hogy a deficitje a boszniai költségek nélkül 15, ezekkel együtt 17 millió s néhány százezer írtra lesz előirányozva. Fölemlíti továbbá, hogy több adónk , a föld-és házadó előirányzata körülbelől változatlan marad. Hasonlót mondhatni a kereseti adóról is egészében. A részletekben azonban itt némi eltérés fog mutatkozni, amennyiben a II. osztályú kereseti adónál, mely a föld-, házi és telek-iparadót (?) foglalja magában,az adókulcs némi emelése szándékoltatok, míg a személyes keresetre irányuló III. osztályú kereseti adó czímén az eddiginél kevesebbet irányoznak elő. Fontosabb változás lesz a vasúti és gőzhajózási szállítási adónál, mely eddig 2 millió 2 százezer forinttal szerepelt s a melyet most — ugyanazon kulcs megtartása mellett — pusztán a forgalom növekedése következtében, 3 millió forintra, vagyis az eddiginél 800.000 írttal többre irányoznak elő. Új adókat is tervez a jövő év budgetje. Az egyik nyereményadó a lottónyereményekre, mely az eddig is fennállott illeték fenntartása mellett, minden lottónyereség 10 perczentjét tartaná vissza az államkincstárnak. A másik a már többször említett katonadíj, melyet a katonai szolgálat alól fölmentettek fizetnének, s amelyből 2—21/1 millió frtot várnak. (Az osztrák-magyar-német szövetség tárgyában diplomácziai körökből jelentik, hogy egyezmény ugyan nem köttetett, de a Bécsben folyt tárgyalások eredményét jegyzőkönyvben foglalták össze, mely jegyzőkönyvet mindkét uralkodó alátta. E jegyzőkönyvben kimondatik, hogy a két állam jelenlegi területének bármely megtámadásával együttesen fognak szembe szállani, s hogy minden keleti ügy a berlini szerződéssel megegyezőleg döntendő el. A további rendelkezések vámkérdésekre vonatkoznak, s végül kívánatosnak jelöltetik meg, hogy némely belügyekben, névszerint jogkérdésekben a törvényhozás bizonyos egyöntetűsége kiséreltessék meg. L (Béke-kongresszus) ült össze ismét f. hó 20-án Nápolyban. A kongresszus — mint a Pol. Korr.-nek jelentik — ezúttal nem hevesvérű republikánusokból, hanem higgadtan gondolkozó politikusokból, szenátorokból, képviselőkből stb. áll s. a haderők »egyidejű, arányos és részleges leszerelése« fölötti tanácskozás alapjául a néhány osztrák képviselő által négy év előtt feidolgozott s német és olasz politikai körökben is tetszéssel fogadott javaslatot fogadta el. Gladstone sajnálatát fejezte ki, hogy nem jelenhetik meg személyesen a kongresszuson, de megígérte, hogy hazájában ugyanazon eszme mellett fog buzgólkodni. Németországot Holtzendorf képviseli a kongresszuson, mely ezúttal igen érdekesnek ígérkezik. A magyar jogászgyűlés. II. teljes ülés. Elnök: dr. Wenczel Gusztáv. Jegyzők: dr. Günther Antal, dr. Witmann Mór, dr. Rosenberg Lajos és dr. Könyvessy Ferencz. Elnök 1/s 10 órakor megnyitván a teljes ülést. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. áglája kisasszony. — Regény. — Irta: Sauniere Fái. IV. Hogyan kért Césár Aglájától tanácsot. (Folytatás.) — Nem tesz semmit! határozott ellenszenve van ez eszme ellen, és azt semmi sem veri ki a fejéből . . . — Lehetne mindazonáltal ezélt érni Helén iránt tanúsítandó figyelmetesség, előzékenység által . . . — Igen, beszéljünk a te figyelmetességeidről. Te egy hét óta oly finoman tanúsítottad azokat, hogy mindenki észre vette, és a gróf, még mielőtt a számat fölnyitottam volna, tudta, hogy miért jöttem. — Hisz épen ezt akartam. — Tehát te rendkívül szerencsésen jártál. Valódi Xénophon, igazi Babius, kiérdemült hadvezér vagy! De tudod-e, mivel fognak végződni falusi ficzkóhoz illő furfangjaid? — Nem. — Hogy bezárják előttünk oly ház kapuját, melylyel barátságos viszonyt akarok fentartani. — Mit fog az nekünk használni ? — Minden jót, Césár fiam! mondá a báró fejét rázva. Nem-e a Metairie gróf palotájában jön össze az egész párisi arisztokráczia ? Nem-e tisztelet reánk nézve, hogy ott fogadnak bennünket? Nem kell-e e viszonyt fentartanunk, és azt annál inkább, mert bizonyos védet képez ama hirek ellen, melyek nővéred felől keringenek ? — Igen, de az nem akadályoz . . . — Az nem akadályoz meg, vágott közbe a báró, hogy hallgass és ne szolgáltass semmiféle ürügyet arra, hogy véglegesen szakítsanak velünk. És jól figyelj: vannak bizonyos dolgok, melyek fölött szemet hunyok, mert nem érintenek személyesen, és melyek sohasem lépik túl a határt, melyet nekik szabtam, — de vannak egyéb dolgok, melyek előtt egy szikrát sem fogok akaratomból engedni. — Oh, például! mondá mosolyogva Césár. — Nem, egy szikrát sem, folytatá a báró. Legközelebb ha alkalom kínálkozik, majd bővebben megmagyarázom. Hugód nem fölösleges itt, mert ő előttem gyakran legékesszólóbb védelmeződés nagy részben osztozik a te bátor eszméidben. Ti tehát azt képzelitek, hogy én vak vagyok és hogy nem látom nagyon is jól, hogy engem ostobának vagy nem sokkal többnek néztek? Nem, ne képzeljétek ezt. Igen, ostoba vagyok, megengedem. Ostoba vagyok, hogy minden büszkeségemet belétek helyezem, feláldozom nektek ízlésemet, nyugalmamat, sőt még jólétemet is. Valóban, háromszoros tökfilkó, ki mindent megvon magától ily hálátlan gyermekekért, mint a minői ti vagytok! Feleljetek: ha holnap, a nagy évjáradék helyett, melyet nektek adok, mindegyikteknek csak száz frankot adnék havonkint, nem engedhetném meg magamnak a fogattartást, a szebb lakás fényűzését ? Ti zsugorinak tarthattok, nem mondok ellent, de nem fogtok többé ostobának tarthatni. Ideje már, hogy e tévedés véget érjen. Nem vagyok a ti bolondotok. Nem. Kiaknázni engedem hiúságomat. Igen. Hiúságom, igaz, abban áll, hogy tisztességesen jelenjetek meg a világban, de ne higyjétek, hogy ezt odáig viszem, hogy egészen megfeledkezem magamról. Érettetek akarok maradni, te a keresztes vitézek fia anyád által, kinek nem volt egy sorsa sem, én akarom, a ki nélkül nagyapátok éhen döglött volna, a ki nélkül ti semmik sem volnátok, kinek mindent köszöntök. César és Kléopatra bámulva hallgatták apjolat. Sobse hallották igy beszélni, Ramponniére báró ezt észrevette. ■— Ugye, bámultok, folytatá. Nem vagyok többé Cassandra, kit szidjanak és büntessenek. Még a végsőig visztek elbizakodottságtok által. Ti is csak Dupontok vagytok, mint én, és ha nekem nem tetszett volna megvásárolni ősötök bárói czimét, azért mégis elvettem volna leányát és ti még is csak Dupontok volnátok. Ha tehát Ramponnierek vagytok, átalam vagytok azok; ha könnyen éltek, ez az én jóvoltomból történik. Ne feledjétek ezt. Ami önt illeti, uram fiam, jegyezze meg jól : ne kísértse meg másként megnyerni Helén kezét, mint a gróf kívánságainak vak alávetése által. Ha még egyszer kompromittálná Helént, sértő tolakodása által, határozottan kijelentem, hogy azonnal bezárom ön előtt ajtómat és tárczámat, és könyörtelenül fogom hagyni a kövezetét taposni. Ha, hogy boszantsatok, nagyon bepiszkoljátok a Bamponniére nevet, melyre nem sokat adok, rögtön felveszem ismét Dupont nevemet. De minden esetben semmi, semmi, semmi — különösen hangsúlyozta e háromszor ismételt szót — sem fog eltántorítani határozatomtól. E szavak után a báró felkelt. — Most hallottad, mondá fiának, kinyitva a szalon ajtaját. Most haladj. És kiment. César és Kleopátra zavartannéztek egymásra. — Erősebb, mint hittem volna! mondá Césár. Azután szivarra gyújtott, megszokta húga kezét és távozott. — Megyek egyet sétálni a boulevardon, mondá. Kleopátra nem kísérlette meg visszatartani. Tudta, mit jelentett az a frázis. Césár egyenesen cocottejához ment. Trognon Anna volt neve annak az isteni teremtésnek, ki meghódította Césárt. Hízelgés nélkül, az a kép, melyet Kleopátra nyújtott róla, eléggé hasonlított hozzá. Kenderszínű, szőke volt, apró szürke szemekkel ; orra pisze és szája borzasztó nagy. Első ifjúságában, egészben véve elég pikáns lehetett, de ma, miután tiz évi könnyű élet megfosztotta arczát minden üdeségtől, vonásai bágyadtak, szemei fénytelenek és arczbőre a festéktől és illatszerektől megfakult. Mindezek daczára Anna tetszett neki. Azt fogják hinni talán, hogy eszes, kedves modorú volt . . . Dehogy ! Trognon kisasszony ostoba volt, mint egy liba. César, miután elhagyta Kleopátrát, a Madeleine felé irányozta lépteit, végig ment a Trouchet és Amsterdam utczákon, és befordult a Milan utczába. Itt bement az 5-ik számú házba, felsietett a második emeletre és jobbról csöngetett egy udvari lakás ajtaján. Még kulcsa sem volt édenéhez, a keresztes vitézek ez utódjának! Egy asszony, kinek kilétét nehéz volna meghatározni és ki egyszerre szakácsnéhoz is keritőnőhez is hasonlított, kinyitotta az ajtót. — Jó napot! mondá. Már elég régóta várja asszonyom. César nem hallgatva e szemtelenségre, letette kalapját, felső kabátját és a szalonon át félénken a hálószobába ment. — Ab te! így bánsz velem ? hangzott fel a szirén bájos hangja. Lám, már több mint két óra hoszszút lessek! — Édes gyermekem (édes gyermekének nevezte !) az nem az én hibám . . . meg kellett várni atyámat. . . — Nos hát? Ott volt legalább ? — Igen. — Czélt ért ? —■ Bakot lőtt. — így a te kétszázezer frank hozományod. . .. — Máskorra marad. — És te azt hiszed, hogy megelégszem azzal ? mondá Anna. Oh nem, jó uram, Csitt! Kétségkívül, César előre látta a vihart és el volt határozva, kitombolni hagyni, és nem tiltakozott Annának legerősebb igazságtalanságai ellen sem. — Itt nincs semmi kifogás, mondd végre: kell, hogy ott czélt érj, vagy takarodjál el innen. — De hogy csináljam azt? sóhajtá Césár. , — Az nem tartozik rám, végezd el magad. Én csak annyit tudok, hogy az a pénzt, mit nekem adsz, nem elég nekem. — Hiszen én sem kívánok egyebet, mint hogy többet adhassak neked, válaszolá Césár, tehát mondj egy módot, eszközt. . . — Eszközt ? . . . mondá Anna. Terringettét, ezer is van, f És szemét hunyorgatta és integetett fejével. Láthatólag arra a pontra hozta Césárt, amelyre akarta. — Hát ha ezeret is tudsz, szólt Césár, mondj legalább egyet, föltéve, hogy jó. . . — Ah! válaszolá , Anna fejét rázva, amit te kérsz, az komoly dolog. Én nem vagyok képes neked oly utasítást adni, mint kellene. Jobb volna, ha illetékes személyekhez fordulnál. — Kit nevezesz te illetékes személyeknek? kérdezé Césár. — Terringettét . . . kiáltott fel Anna ... kártyavetőnő . . . alvajáró . . . mit tudom én ? . . . — Egy alvajáró ! Bolond vagy! — Épen nem. Ismerek egyet, ki bámulatos dolgokat fog mondani. — Ez különös, mondá Césár. — Micsoda? — Hogy én is ismerek egy alvajárót. — Valóban? — Igen, jól tudod ... az, a ki megmondta húgomnak, hol és mily szám alatt zálogosítottam el órámat. (Folyt, köv.) felkéri a tagokat az állandó bizottság tagjaira a szavazati jegyek beadására, melyek 12 óráig fogadtatnak el. Ezután az I. szakosztályhoz utasított első kérdésre előterjesztett indítvány vétetett tárgyalás alá. Dr. Hoffmann Pál előadó hosszabb beszédben fejtegeti a köteles rész kérdését s elfogadásra ajánlja a szakosztály indítványát, mely szerint a jogászgyűlés mondja ki, hogy köteles részben részesítendők a lemenők, ezek hiányában a felmenők és minden körülmény között a hitvestárs. Dr. Del’Adami Rezső a kérdés megoldását jelenleg időszerűnek nem tartja, s tekintve, hogy a kérdés előzetes feltételei a tudomány terén is vita tárgyát képezik, nálunk pedig még megoldva nincsenek, sőt a köteles részt jogunk nem is ismeri s szóló nem is pártolja, a kérdés felett napirendre térést indítványoz. Teleszky István, a szakosztály indítványát pártolja. Tagadja, hogy nálunk a köteles rész új intézmény volna. Az indítvány, melyet a szakosztály előterjeszt, a család erkölcsi intézményén alapszik. Nem barátja a szabad rendelkezési jogna, s a tényleges viszonyok közepette helyesnek tartja a korlátozást. Elfogadja a szakosztály indítványát, melyet helyesnek tart s mert az magában foglalja a köteles résznek általa helyesnek tartott intézményét. Húsz tag a vita berekesztését kívánván, a vita berekesztetik. Hoffmann Pál mint előadó, végszavában Dell’ Adami ellen fordul; csodálkozását fejezi ki a fölött, hogy ő, ki folyton e kérdés tanulmányozását sürgeti, mégis határozott nézeteket fejteget s elitéli a köteles rész intézményét. Különben szóló maga sem tudja, hogy Dell’Adami tulajdonképen mit akar. Azt látja, hogy Dell’Adami a szakosztályban az érvek egész sorát hozta fel, s egész csoportját a különböző felfogásoknak keveri egybe. Úgy hiszi, hogy Dell’Adami maga sem tudja, mit akar. (Mozgás.) Dell’Adami nem négyes fogattal szokott tudományos viták körébe behajtani, hanem egész sereg lóval, melyeket ő csillagoknak nevez. Szóló azt ajánlja Dell’Adaminak, hogy kevesebb lóval járjon, de jobbakat fogjon be. (Mozgás.) Dell’Adami különben nem is a kisebbség előadója, mert az ő nézeteit a szakosztályban alig pártolta valaki. Sajnálja, hogy Dell’Adami folyton Brazíliában kalandoz, s hazai viszonyainkat nem veszi figyelembe. A szakosztály indítványát ajánló elfogadásra, mely népünk családiassági érzetén alapszik s a tudomány elveinek is megfelel. Hoffmann beszéde közben az elnök figyelmezteté őt, hogy a tárgyhoz szóljon, mely figyelmeztetést a közgyűlés általános helyesléssel fogadta. Dell’Adami Rezső személyes kérdésben kér szót s visszautasítja, a szakosztályban történtekre hivatkozva, azon gyanúsítást, hogy ő magát a kisebbség képviselőjének tolta fel. Ami azt illeti, hogy ki mit nem tud, erre nézve Hoffmann Pál csak maga magát illetőleg lehet hivatva ítéletet mondani. E kellemetlen inczidens után a kérdés szavazásra bocsáttatván, a szakosztály indítványa elfogadtatott s a napirendre térési indítvány elesett. Tárgyalás alá vétetett az I. szakosztályhoz utasított második kérdés, mely igy hangzik: »Mely elvek szerint szabályoztassék a követelések beszámítása ? Dr. Weinmann Fülöp a szakosztály indítványát ajánlja elfogadásra, mely így hangzik: Mondja ki a jogászgyűlés, hogy a követelések beszámításának szabályozása körül a következő jogtételek alkalmazandók: 1) Ha az adósnak hitelezője ellen ugyanazon, vagy más jogalapból követelése van, a két követelés bármelyik félnek kívánságára a kölcsönösen tartozott mennyiségek erejéig megszűntnek tekintendő, ha a beszámítónak követelése a másikkal hasonnemű, már lejárt és még el nem évült. 2) A beszámítás oly esetekben kizárandó, amelyekben a hitelező követelésének különleges természete vagy harmadiknak jóhiszeműleg szerzett jogai a kizárást indokolják. Apáthy István nem fogadhatja el az indítványt, mert abban oly tételek foglaltatnak, mely általában el van fogadva s a tudomány terén nem vitás ; a jogászgyűlés tudományos tekintélyt pedig nem akarja leszállítani az által, hogy ily ismert dolgokat mond ki. S azért napirendre térést indítványoz. Weinmann Fülöp ismételve ajánlja az indít-ványt, mely a kompenzáczió kérdését megoldja. A közgyűlés egy szavazattöbbséggel a napirendre térést fogadta el. A II-ik szakosztály részéről dr. Herrich Károly előadó a következő indítványt ajánlja elfogadásra : Az elsőbbségi kötvény birtokosai jogainak megvédésére közös képviseletnek és gondnoknak a bíróság által történő kinevezését látja szükségesnek. Indokolja ezt azzal, hogy módot kell találni arra, hogy esetleg ne a kisebbség döntsön a többség jogai fölött. A partiális érdekek védelmét a bíróság által kinevezendő gondnok által látja biztosítva. Dr. Schnierer Gyula mint a kisebbség előadója azon meggyőződését fejezi ki, hogy az előlegesen és a bíróság által kinevezendő gondnok nem képviselheti helyesen az érdekelteket. Ha kettő között kell választania, akkor inkább a választást fogadja el, hol legalább a többség akarata érvényesül s nem a biró általi gondnok kinevezését, mely esetben esetleg sem a többség, sem a kisebbség érdekei nem érvényesülhetnek. A teljes ülés az előadó indítványát fogadta el. A II. szakosztály részéről dr. Dell’Adami Rezső azon indítványt terjeszti elő, hogy az akczió Pauliananak csődön kívül is helye legyen. Dr. Held Kálmán tekintettel azon veszélyekre, melyekkel az actio Pauliana jár a hitel és forgalom veszélyeztése tekintetében, s minthogy kisebbségi indítvány nincs, mely az actio Paulianát csak csődesetére indítványozná szoríttatni, egyszerű napirendre térést javasol. Dr. Dell’Adams Rezső előadó azt hiszi, hogy ha valaki erkölcsi és jogi szempontból a csalárd vagyonátruházások ellen orvoslást kíván nyújtani, arra nézve nem tehet különbséget az, vájjon az csak csődben, vagy csődön kívül alkalmaztassék. Ezen szempontból ajánlja az indítvány elfogadását. A teljes ülés a szakosztály indítványát elfogadta. Az amerikai párbaj kérdése fölött a teljes ülés a III. szakosztály jelentése folytán napirendre tér. Tárgyalás alá vétetett a III. szakosztályhoz utasított második kérdés, mely így hangzik : Azon bűnügyekben, melyekben a rendes bíróságok ítélni hivatják, az első fokú bíróság ítélete ellen a ténykérdésben is hely adassék-e felebbvitelnek ? Csemegi Károly a felebbezés megengedése ellen felhozott érvekkel foglalkozik. Ami a bíróságnak tekintélyét illeti, melyet némelyek úgy hisznek megvédendőnek, hogy felebbezés nem engedtetik meg, megjegyzi, hogy az erkölcsi rend kívánja, hogy a bírói ítélet elleni felebbezés lehetséges legyen, mert oly tekintélyt nem ismer el, mely az egyéni jogok és szabadságok veszélyeztetésével állapíttatik meg. Csalatlan ítéletet nem ismer s az előbb jelzett áron a bírói tekintély fenntartását az állam érdekében üdvösnek nem látja. Nem fogadhatja el a felülvizsgálat ellen felhozott azon argumentumot sem, mely az igazságszolgáltatás kijátszására utal arra nézve, hogy a tanuk s a vádlott az újabb tárgyalásnál a maguk előnyére fordíthatják az ügy állását. Hiszen ugyanazok, kik ezen argumentumot hangoztatják, a jogkérdésben megengedik a semmiségi perorvoslatot; ha ez elfogadtatik, akkor is új tárgyalás rendelendő el s így okvetlenül reprodukálni kell az első tárgyalást. De különben is reprodukálható a tárgyalás a másodbiróságnál, s erre nézve hálás és szem elől nem téveszthető anyagot szolgáltat az első tárgyalás. A magasabb bíróság általi felülvizsgálata az ügynek fokozza azon garancziákat, melyek a jó igazságszolgáltatásnál megkívántatnak, nemcsak a magasabb képzettségnél, hanem a bírák nagyobb számánál fogva is. A felebbvitelt még a franczia bírósági rendszer mellett is szükségesnek tartják, pedig ott képzettebb bírák vannak. Bírói szervezetünk új voltánál, a birói gyakorlat rövid tartamánál fogva nem merné kizárni a felebbezést a ténykérdésben. Nem fogadhatja el tehát a kisebbség véleményét s kimondatni kívánja, hogy az e. f. törvényszék által hozott ítélet ellen a ténykérdésében fellebbezésnek helye van. A másod fk törvényszék ellen az anyagi törvények nem helyes alkalmazása miatt is csak semmiségi panasznak van helye. (Élénk éljenzés és taps.) Kőrösy Sándor a kisebbség előadója a kisebbségi indítványt ajánlja elfogadásra. A teljes ülés többsége Csemegi indítványát fogadta el. A további kérdések tárgyalása a d. u. 3 órakor tartandó ülésre halasztatott. Ezzel az ülés 1 óra után véget ért. A deési ünnepélyek. (Saját levelezőnktől.) Deés október 20-án. A kiállítás megnyitása után déli 1 órakor a kiállítók tiszteletére közebéd volt, melyen mintegy 200 vendég mulatott kedélyesen. — Az ebéd ideje alatt Salamon kolozsvári zenekara húzta a szebbnélszebb magyar darabokat. — Az első toasztot Bánffy Dezső báró főispán, mint a kiállítási bizottság elnöke mondotta, a legelső magyar emberre, a királyra,kiemelvén, hogy csak a szabad országokban törhet magának utat a tudomány, művészet, ipar és kereskedelem. A főispánnak állva hallgatott s lelkesen megéljenzett beszéde után Kornis Viktor gróf, a kiállítási végrehajtó bizottság elnöke köszönti fel a főispánt, majd Róth Pál a kiállítókat, Szabó József Kornis grófot, K. Pap Miklós a sajtót, Szarvady alispán Zichy Jenő grófot. Ebéd után a vidéki tűzoltók fogadására siettünk, míg estve a műkedvelők által rendezett előadást néztük meg, díszesen felékesített szinteremben. Mirabeau ifjúsága került színre s derék műkedvelőink, de különösen Pongrácz Boldizsárné, Bálintfy Jolán, Kászonyi Jenő és Nagy Lajos, kik a főszerepet adták, reményeinket felülmúló módon megfeleltek feladatuknak. 19-én reggel 9 órakor a tűzoltók riadója hívott bennünket a főtérre, hol a zászlószentelés volt megtartandó. A tér közepén rögtönzött, virágokkal díszített sátor, szemben vele a reform, templom kőkerítésére épített emeletes faalkotmány volt emelve. 10 órakor zenekarral élén (mely megjegyzendő a kiállítás megnyitásánál, a vidéki tűzoltók fogadásánál ép úgy, mint a zászlószenteléshezi felvonulásnál is a »Weidlingau« épen nem magyar nemzeti indulót játszta, minden magyar ember méltó megbotránkozására), megjelentek a tűzoltók, később a koszoruleányok, mind fehérben ; végre a főispánné, báró Bánffy Dezsőné, mint védanya s maga a főispán, tűzoltói egyenruhában, mint tiszt, főparancsnok. A zászló, Oberbauer budapesti derék gyáros készítménye, remek mű. Egyik oldala fehér, másik vörös nehéz selyem, díszítve a védanya művészi hímzésű szalag ajándékáéval. Az egylet 340 frtot fizetett a zászlóért Oberbauernek. Csakhamar megjelent Medgyes veterán költőnk helybeli reform, lelkész, valamint Kozma Döme ferenczi guardián s mindketten felszentelvén a zászlót, felekezetük szertartása szerint, bevezettek a szegek, minek befejeztével a »néphimnust« kezdette játszani a zenekar. Rövid tűzoltói gyakorlat után visszavonult az ünnepélyt rendező bizottság s utána a tűzoltói kar. Este fényes tűzoltóbál fejezte be a napot, melyen Kolozsvár, Szamosújvár, Marosvásárhely, Zilah, Szilágysomlyó és egyéb hasonegyletek küldöttei, s továbbá Bánffy Dezsőné és férje részt vettek. Magáról a kiállításról, mely csak ma van teljesen rendezve, (még mindig érkeztek tárgyak), valamint a kertészeti egyesületről, mely holnap tartja ülését, holnap bőven fogok referálni. Az idő esős, s eddig vidékiek, különösen magyarhoriak igen gyéren láthatók. — A helybeliek buzgón felhasználják az alkalmat, ipari és gazdasági állapotaink tanulmányozására. K .. p . .. 1. Különfélék. — október 22. (A hivatalos lapból.) Ő Felsége, f. évi szeptember hó 25-én keti legfelsőbb elhatározásával, a Bastiában eddig fenn állott konzulátus beszüntetését, ellenben Ajaceioban (Corszika szigetén) új konzulátus fölállítását elrendelte,s Aréne Józsefet ez utóbbi helyre, a tarifaszerű konzuli illetékek szedésére való feljogosítással, fizetés nélküli konzullá kinevezte. A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, megengedte, hogy a somogymegyei Szigetvár községben a f. évi szeptember hó 29-én meg nem tarthatott országos vásár helyett f. hó 29-én és Zala községben, f. hó 4-én meg nem tarthatott helyett, f. évi november hó 26-án pótvásár legyen. A »sz. Donát« budapesti temetkezési egylet, a »hajdú-böszörményi V-ik temetkezési társulat*, a »magyar országos méhészeti egyesület*, a »nagyszalontai izr. nőegyleti, a »teveli polgári olvasóegylet*, az »endrődi I-ső temetkezési egyleti, a »magyar jogász-egyleti és a »telekkönyvvezetők országos egyesületeinek alapszabályait a királyi belügyminisztérium a bemutatási záradékkal ellátta. (Ő Felsége) tegnap korán reggel Gödöllőről Bécsbe érkezett. Délelőtti 10 órakor egyórai magánkihallgatáson fogadta Ferencz nápolyi exkirályt. Délután két órakor Alfonz király rendkívüli követe, Bayleng jelent meg az udvarnál s ő Felségétől, mint a császári család fejétől, hivatalosan megkérte Krisztina főherczegnő kezét. A belső Burg téren nagy számmal jelent meg a közönség — különösen nők — hogy lássa a felvonulást. Kél kettőkor megkezdődött a testőrök felvonulása; ezután megjelent Hunyady gr. főszertartásmester s az udvari személyzet, mely a főlegnőt Spanolországba kisérendi, t. i. Kinszky hg.főudvarmester, Pallavicini őrgrófnő főudvarmesternő, Bellegarde és Mittrowsky grófok kamarások, Andrássy Irma grófnő és Cappi grófnő udvarhölgyek. Utánuk Krisztina főherczegnő és anyja érkezett meg zárt udvari kocsiban. A főherczegnő hosszú uszályos csipkékkel borított halvány rózsaszín selyemruhát viselt, hajában gyöngy-diademmel. Anyja, Erzsébet főherczegnő lila-faille ruhába volt öltözve. A spanyol király követte s kísérete három aranyozott udvari díszkocsiban vonult be ; az elsőben a hg kísérete, a másodikban a bécsi Spanyol követség személyzete ült, a harmadikban pedig a követ Odescalchy herczeggel. Közvetlenül megérkezése után kezdetét vette az ünnepélyes szertartás. Miután ő Felsége beleegyezését adta, Krisztina főherczegnő is anyja jelenlétében kimondá az igen szót. Ezután a spanyol követ Albrecht frighez hajtatott s ott várta be a főhgnő megérkezését. (A württembergi hg) közelebb Cattaroban időzvén, a montenegrói fejedelem látogatásra hívta meg őt Cettinjébe, amely meghívásnak a hg készséggel eleget is tett. A fejedelem és a hg közt ismételt tanácskozások folytak, melyek tárgyát a herczegovinai viszonyok képezték.A Glasz Crnogorca egy közleménye e látogatásról azt látszik tanúsítani, hogy a herczeg tartózkodása a montenegrói fővárosban kedvező benyomást hagyott vissza. A fejedelem nagy ünnepélyességekkel fogadta s a Danilo-rend nagy keresztjével tüntette ki vendégét, ki Cattaroból táviratilag mondott a fogadtatásért meleg köszönetét. (Türr István tábornok) tegnapelőtt Kolozsvárra megérkezett; a vasúti indóháznál régi bajtársa, Teleki Sándor ezredes fogadta. Kolozsvárról tegnap Zichy Jenővel és Teleki Sándorral Deésre ment, a kiállítás megtekintésére. (Vas me gyéből) Írják nekünk !. október hó 21-ről. A szomszéd Steierországban 10 nap óta pusztít a keleti marhavész, és pedig a megyénkkel határos perraui és feldbachi kerületekben. Megyénk alispánja, erről azonnal, vagyis f. hó 14-én táviratilag értesítette a minisztériumot és a határzarlásra katonaság kirendelését kérte. De minden szorgalmazás daczára, katonaság máig sem érkezett, holott a vész már megyénk tőszomszédságában dühöng. S mivel a szigorú határzárlat katonaság nélkül nem foganatosítható, méltó aggodalomban van megyénk lakossága, s ha a keleti marhavész megyénkbe és hazánkba maholnap behurczoltatik, annak leginkább a minisztériumunk hanyagsága vagy erélytelensége lesz az oka. (Dél-Magyarország bekeblezésének évszázados emlékére az illető ünnepi bizottság emlékérmeket veretett, melyek már elkészültek. Ezekből a négy megye — Temes, Torontál, Krassó és Szörény — valamint a három város — Temesvár, Versecz, Pancsova — megrendelése folytán 1 arany , 106 ezüst és 305 bronz darab már szétküldetett. Ő Felségének s a nemzeti múzeumnak arany, a miniszterelnöknek, az országgyűlés két háza elnökeinek és más kitűnőségeknek ezüst példányokat fognak küldeni s az ország valamennyi megyei és városi törvényhatóságait egy-egy ajándék-példányban részesitik. Az érmek igen jól sikerültek, az aczélba vésés Radniczky Károly, bécsi művészeti akadémiai tanár munkája. Az emlékérem leírása következő: Előoldal: Mária Terézia mellképe jobbra fordul-