Pesti Napló, 1879. október (30. évfolyam, 236-262. szám)
1879-10-23 / 255. szám
255. szám. Budapest, 1879. csütörtök, október 23. 30. évi folyam. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-ép list. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézardó. Béruiemetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak viasza. Klndo-fil va.ia. s barátok tere, Athenaeum-épület. Alap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézvidek. r '■ mwm'biothimhhmimbüjm»iw:ikPESTI IAPLÖ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételei!* Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért feltülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetései szintúgy mint előfizetések a Pesti IS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. A deési kiállítás. (Ered. sürg.) Deés, okt. 23. Gróf Zichy Jenő és Türr tábornok tegnap ideérkeztek és két küldöttség által fogadtattak. Este nagy bankett volt, melyen Bánffy főispán szépen ecsetelte a kiállítások horderejét, megköszönve Zichy gróf és Türr tábornok, mint a fehérvári végrehajtóbizott- ság kiküldöttjeinek, hogy az érmek kiosztásával a deési kiállítás fényét emelik. Gróf Zichy válaszában a főispán érdemeit emelte ki. Türr tábornok pedig a következő beszédet tartotta: Tizenhét év előtt, midőn a hazába visszatértem, meglepetéssel láttam Fiuméban a malmokban muszka búzát őrölni. Már akkor a vasútépítési láz ellensúlyozásául ajánlottam olcsó víziutak építését, és ezeknek, amennyire lehet, a tengerhez közeli vezetését, csakis így lehetvén terményeinket konkurrensképessé tenni más államok terményeivel, miután nem csak a muszka, hanem a naponként izmosodó amerikai búza is fenyeget bennünket. De csakis azon eredményt érhettem el, hogy a régi Ferencz-csatornát kijavíttattam és egy új hajózási és öntözési csatornát hoztam létre, mely által 220 kilométernyi viziúttal szaporodtak közlekedési eszközeink. Az alatt a vasutak ezer és ezer kilométerrel épültek, de azért ott állnak ma, hogy a muszka búza mellett már az amerikai tényleg ellep bennünket. Amerika, mely az európai piacokat terményeivel elözönli, rémületet okoz úgy a kereskedő, mint a termelő körökben, nálunk és mindenütt. Északamerika mindenekelőtt az Atlanti tenger közelében kezdette búzatermelését, mely évről évre mind jobban-jobban terjeszkedett a szomszéd államokba, egész Chicagóig és még beljebb, mely pedig már annyira fekszik a tengertől, mint tőlünk Hamburg. De a termeléssel együttesen csatornahálózatát is fejlesztette egész New-yorkig, ahonnan tengeren viszi szállítmányait Európába. Hasonló módon fejlődik a földmivelés 15 év óta a Paczifik közelében, San Franciskóban pedig az aranytermelés helyett oly sikerrel folytatják, hogy már tavaly 4 millió méter mázsa búza jött onnan az európai piacokra. Legújabban pedig a vörös folyó (Red River) mellett Dacotah államban 50 millió hektárnyi búzatermelésre alkalmas földet találtak, melyből 6 millió hektárt vettek már mivelés alá, tehát egy legtávolabb fekvő államban magában több búzaföld műveltetik, mint az egész Szent István birodalmában. Az amerikai búza olcsó előállításának megértése végett szükséges tudni, hogy az amerikaiak a termelést az európai fogalmakhoz képest, a legnagyobb tökélyre emelt eszközökkel folytatják, úgyhogy azt lehet mondani, hogy náluk a termelés nem csak földmivelés, de valóságos gyáripar, így például Dacotah államban van egy 5000 hektárnyi birtok, ahol a szántás-vetés és aratás gőzgépek által történik, ahol önmozgó fészerek és raktárak vannak alkalmazva bámulatos ügyességgel és jelentékeny idős költség-megtakarítással. Az ezáltal elért olcsó előállítási ár képessé teszi a termelőt, hogy a folyókon és csatornákon és igen ritkán vasúton Newyorkba hozhassa terményét 2000—2500 kilométernyi távolságra, innen pedig a tengeren angol és franczia kikötőkbe, úgyszintén Németországba és már Fiuméba is. És e tekintetben ne ringassuk magunkat illúziókba ; ez nem véletlen és átmeneti tünemény, hanem állandó, sőt növekvően fenyegető helyzet. Észak- Amerika ezentúl mindig elküldi terményeit az európai piacra, és az árkeret szabályozója lesz. Ezen helyzettel meg kell küzdenünk, mely küzdelem első feltétele abban áll, hogy mindazon vívamányokat, melyeket más államok érvényre emeltek a földmivelés terén, mi is alkalmazzuk, szóval a földmivelésünket a mai gazdászati kultúra színvonalára emeljük. Mert a mi földeink, melyeket szűzföldnek, Kánaánnak méltán tartottunk, ma már azon helyzetbe jöttek, amelyben vannak Olasz- és Németország földjei. Ezen más senki nem segíthet, mint maga a birtokos, a gazda, ki ma már jobban kell hogy mivelje földjét, miután annak termelő erejét ápolni kell. Ugyanazért a nemzet vezetőinek, a kormánynak, képviselőknek azt mondjuk, teremtsetek olcsó közlekedést az ország belsejében, fogjanak hozzá egész erélylyel a folyók hajózhatóvá tételéhez és új víziutak előállításához és öntöző csatornák készítéséhez, melyek által ínséges évek lehetetlenekké válnak. Az amerikai behozatali invázió ellenében, mely minket elbontással fenyeget, nincs államgazdász, nincs államférfi, aki tagadni merné azon megcáfolatlan tényt, hogy ezen invázió ellensúlyozásának csak az lehet óvszere, ha növeljük a föld termőképességét, könnyítjük a szállítás eszközeit és a vitelbért a lehetőségig leszállítjuk. Dapsy László úr több évi próbatétel alapján bebizonyította, hogy az amerikai búzatermelési módot mily sikerrel lehetne nálunk is meghonosítai; kimutatja ugyanis, hogy már az amerikai vetési móddal holdanként néhány forintot lehet megtakarítani. Dapsy úr 81 kilogrammos búzát termelt háromszor nagyobb mennyiségben, mint a nálunk divó termelési mód szerint lehetséges. Elodázhatlan kötelességünk termelésünket fokozni, részint hogy olcsó kenyerünk legyen, részint hogy Amerika által el ne gázoltassunk Téves felfogás az, hogy a magas gabnaárak mozdítják elő meggazdagodásunkat. Ez lehetett akkor, midőn szekéren kellett szállítani; ma a közlekedés folytán nem mi általunk, hanem az egész világ gabnakészlete által határoztatik az ár. Ha a nép első szükséglete: búza, kukoricza stb. drága, ez befolyással van minden ipar, üzlet és kereskedelemre. De ha a termelési, képességet fokozzuk, 2—3-szor annyi terem, mint a régi mód szerint s a gazda bőven megkapja a nagy mennyiségből jövedelmét, s ebből az is önként következik, hogy a népnek nem kellene egyedül csak kenyérért dolgozni, hanem más szükségletei is fejlődnek és elérhetővé tétetnek, s ezáltal az ipar és a kereskedelem az első szükséglet határain túl is terjeszkedik. Az ipar már régi időtől fogva szépen fejlődött s fejlődik mai napig Erdélyben. De hogy még jobban gyarapodhassék, szükség, hogy piaczot találhasson. Nem akarok én itt Anglia példájára hivatkozni, hogy — mint tudva van — a család elsőszülött fiát államférfim pályára képezik, a másodikból katonát vagy papot nevelnek, a többi gazda, iparos és kereskedő lesz. Csakis a kis Belgiumot és Svájczot kívánom felemlíteni, hol a gyárak, az ipar, anynyira ki vannak fejlődve, hogy az egész földtekén alig találhatni helyet, hol a belga és svájczi hazája iparának és gyárai termékeinek piaczot ne keresett és talált volna, s annak saját hazájából ügynöke ne volna. Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy ezen említett államokkal rögtön versenyre keljünk, mert ez lehetetlen, de lehető igenis, sőt kötelességünk Romániát, Bulgáriát, Szerbiát és Boszniát beutazva, az ottani szükségletet kikutatva, iparczikkeinknek piaczot keresni és találni, mert ez a módja, mégpedig gyakorlati módja iparunk fejlesztésének. A fehérvári és az itteni szép kiállítás meggyőzhet mindenkit arról, mennyi van már, és mennyit lehetne még teremteni. De hogy azt, amit látunk, az egész országban, főleg a néppel megismertessük, szükséges, hogy mindenki iparkodjék a téli hosszú estéken népies összejöveteleket rendezni, s az itteni szép eredményt a néppel megismertetni. Szegény a nép, az igaz, el van maradva, olvasni nem tud, de hallani tud, természetes és igaz, józan felfogásban sem szűkölködik , tehát élőszóval kell oktatni és serkenteni. Azt mondják némelyek, hogy az új iskolarendszer szerint 4—5 év múlva mindenki megtanul írni és olvasni. De nekünk nincs időnk 4—5 évig várni. Ma, midőn minden gőzerővel és villámsebességgel jár, 5 év annyi, mint ezelőtt egy század volt. Ezért egy napot sem lehet mulasztani, hanem mindenki képessége szerint köteles előmozdítani a haladást, mert csak így fog felvirágozni földmivelési iparunk. Ki igazán szereti hazáját, az ne vesztegesse üres semmitmondó frázisokkal az időt, hanem a gyakorlat terén van elég teendő, sorakozzunk és akkor az amerikai inváziót visszaverhetjük. Nehézségeink vannak. De jelenleg veszély nincsen ; azért tegyünk meg mindent, hogy a nehézségeket legyőzzük, úgy, hogy ha netalán később veszély fenyegetne, minden erőnket teljesen annak leküzdésére fordíthassuk, így cselekedve, fognak igazán hazafiul szolgálatot tenni. (Ered. sürg.) Deés, okt. 23. Türr tábornok gróf Teleky Sándorral tegnap délután Kolozsvárról Déesre indulva, útban látogatást tettek Kendi Lorán gróf Teleky Miksánénál, bevárva ott gróf Zichy Jenőt, ki nem sokára megérkezett. Türr délután 3 órakor már Décsen volt, s azonnal megtekintette a kiállítási osztályokat, örömét fejezve ki a szép siker fölött. Nagyon érdeklődik a Szamos vize iránt s azt tökéletesen alkalmasnak találta propellerek általi hajózásra fel egészen Kolozsvárig. — Öt órakor megérkezett gróf Zichy, ki Voith Gergelynél van szállva. Roth polgármester vezetése alatt megjelent nála a kiállítási bizottság tisztelegni. Roth meleg alkalmi beszéddel üdvözölte Zichyt , ki nemzetgazdasági téren oly kiváló szolgálatokat tesz hazájának, akinek érdemeihez a székesfehérvári kiállításon uj hervadatlan babérok fűződtek. Deés város polgársága boldognak érzi magát, hogy a nemes grófot körében tisztelheti. A küldöttség Zichyt zajosan megéljenezte, ki ez után köszönetét fejezte ki a küldöttségnek a szíves fogadtatásért. Tudja, hogy a kitüntetés nem személyét, hanem az ügyet illeti, melynek szolgálatában áll; örvend, hogy megjelenhetett a fehérvári kiállításon nyert érmek és kitüntetések kiosztására. Deés évekkel megelőzte Fehérvárt gazdasági kiállításaival, melyek oly fontosak. Csak azon ország és nemzet él, melynek polgárai vagyoni és kultúrái téren emelkednek. A deési kiállítás áldásos nyomokat fog hagyni, lépés az a haladás útján. Erre Roth bemutatta a küldöttség tagjait, Zichy ezután meglátogatta báró Bánffy főispánt. Este 7 órakor gr. Kornis Viktor vezetése alatt Szolnok-Doboka megye kertészeti egyesületének tagjai tisztelkedtek Zichynél. Kornis az egyesületek nevében üdvözölte Zichyt, ki válaszában kijelenté, hogy örömmel jött Deésre, hol barátságos érzületekre számított és talált. A gazdasági egyesület lépésről-lépésre haladt, míg a mostani szép eredményhez jutott. Ez követésre méltó példa mások számára. Végül éltette az egyesületnek tagjait. Este 9 órakor fényes banker volt az Angolhoz czímzett szállodában, melyen a megyei és városi intelligenczián kívül még közel kétszáz kiállítós iparos vett részt. Első pohár köszöntést Zichyre és Türr tábornokra Bánffy Dezső főispán mondotta megköszönve azon érdeklődést, melyet a deési kiállítással szemben tanúsítottak megjelenésökkel. Zichy a főispánt köszöntötte föl, kiemelve a kiállítás fontosságát, melyen a mezei gazdaság az iparral versenyezve és egymást támogatva halad. Ezután Türr érdekes és hosszabb beszédet tartott (Lásd alábbi táviratunkat.) Zichy Deés város polgármesterét, Roth Pált éltette. Utána Papp Miklós felemlítette azon érdekes eszmecserét, melyet délután folytatott Türr tábornokkal a Szamos hajóztatása iránt. Szónok azt kívánta, hogy mentül közelebb legyen azon idő, midőn Türr a Szamoson propelleren látogatja meg a deésieket. A Kelet szerkesztője, Békésy Károly igen sikerült beszédben gr. Zichy és b. Bánffy Dezső főispánt, utánna Roth polgármester Kolozsvárt, Szamosujvárt és Besztercze testvérvárosokat éltelé, melyeknek közönsége együttes közreműködésével hathatósan előmozdította a kiállítás fényes sikerét. Végül Szentiványi gépészmérnök nagyon talpra esett toasztban az összes kiállítók és iparosok nevében köszönetert mondott gróf Zichynek és báró Bánffynak, hogy az iparmozgalom élére állottak, hogy támogatják és áldozatokat hoznak az iparosok érdekéért. Ezen toasztot nagy lelkesedéssel fogadták és a Zichy és Bánffy éltetése perczekig tartott. A banker igen derült hangulatban éjfél után ért véget. Ma délelőtt volt a sz. fehérvári érmek kiosztása. Tegnapelőtt a kiállítást 1125, tegnap 996 személy látogatta. Az érdeklődés folytonos. Türr ma reggel megtekinti a két Szamos összefolyását Deés alatt. Zichy ma délután Bethlenbe onnan gr. Zichy Domokos látogatására Meyerbe utazik. Bécs, okt. 23. Ő Felsége okt. 20 tól kelt legfelsőbb elhatározásával, Nördlingnek, a vasúti osztály vezérigazgatójának, nyugalmaztatása A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Aglája kisasszony. — Regény. — Irta: Sanniére Fái. IV. Hogyan kért Césár Aglájától tanácsot. (Folytatás.) — Óh! hiszen az pompás! kiáltott fel Anna, és kezeivel tapsolt. Elmegysz hozzá ? — Holnap. — Tehát holnap, mondá örömtelve Anna. Rossz kedvének minden nyoma eltűnt. César nem értette. Hogyan az oly vihar után, mint az iménti, szeretője le hagyta magát fegyvereztetni ama eshetőségek által, melyeket egy alvajáró nővel való tanácskozás eredményezhet, ez hihetetlen volt. Nem vette észre, hogy mint mindig, ügyesen előkészített komédia által rászedték. Valóban emlékezni fognak, hogy Anna Ronchon asszonynál szokott vásárolni és hogy Ronchon aszszony Aglája kisasszony parancsának engedelmeskedett. Továbbá, midőn az illatszerárusnő Annáról beszélt az alvajáró nőnek és elmondta neki, hogy Ramponniére Césár volt boldog szeretője e Venusznak, Aglája remegett. Miért? Látnivaló, hogy Aglája ismerte Césárt, mert húszezer franknyi hasznot akart belőle húzni. A fődolog volt, magához bilincselni a báró fiát. Hogy ezt elérje, először is meghagyta az illatszerárusnőnek, vezesse el hozzá Annát. Ez nem volt nehéz. Ostoba, tudatlan, hiszékeny lévén, Anna, mint mondani szokták, orránál fogva vezettette magát. Megnevezte mind a hitelezőket, megmutatta a Césár elzálogosított órájáról szóló elismervényt és keserűen panaszkodott a sors ellen, mely őt üldözi. Aglája ennyi ostobaságot nem rémélt tőle. Figyelemmel hallgatott meg mindent és az alatt az ürügy alatt, hogy Roncon asszony melegen ajánlotta, nem fogadta el a tíz frankot, melyet Anna adni akart neki. Ennyi önzetlenség egészen megnyerte Anna szívét. Lelkesülve és megzavarodva hagyta el a sybilla lakását. Az illatszerárusnő híven engedelmeskedve Aglája akaratának, elment a lorettéhez, és áruinak kínálása közben talált alkalmat elmondani, hogy Aglája mennyire érdeklődik szerencsétlensége iránt. — Annyira érdeklődik, mondá, hogy szívesen segítene, ha ön rá bízná magát. . . — Mi módon ? kérdé Anna. — Elég volna, ha elküldené hozzá Ramponnière urat. — És ön azt hiszi, hogy tudna valamire menni, mikor én tizennyolcz hónap alatt nem tudtam czélt érni . .. — Meghiszem azt, mondá az illatszerárusnő. És ön érteni fogja eziczám, folytatá, hogy nem feledkezünk meg önről . .. — Hisz én nem akarok egyebet, mondá Anna. Mit kell tennem? Akarja, hogy visszamenjek Aglája kisasszonyhoz és felvilágosításokat adjak Césár családjáról . . . Roncon asszony egy mozdulattal félbe szakítá. — Az szükségtelen kisasszony. Mi nem vagyunk szemfényvesztők, kiknek szükségük van az ilyen leckére, hogy igazat mondjanak. Ön észrevehette magamagán, hogy a mi jósló tehetségünk semmi befolyásnak nincs alávetve. Tartsa meg tehát, amit a Ramponnierekről tud, — nekünk csak szemeinket kell behunynunk, hogy tiszszer annyit tudjunk, mint ön. Trognon kisasszony szerepe tehát nagyon kevésre szorítkozott. Szeretője maga rohant a hálóba, melyet neki vetettek. Megnevezte Agláját, anélkül, hogy szükséges lett volna bővebben leírni. *13 Könnyen megmagyarázható tehát Anna öröme ily siker láttára. Ami Césárt illeti, nemcsak hogy semmit sem értett, de még nem is igyekezett megérteni. Másnap reggel tíz óra felé felkelvén, Césár megírta atyjának, hogy egy sürgős ügy valószínűleg ebédig fogja visszatartani; azután megörülve e hazugságnak, a kandalló közelében kitűnő reggelit téríttetett, melyben Anna is részt vett. Végre felöltözött és elindult a faubourg Montmartre felé. — Mindenek fölött, mondá szeretője, ne feledd el visszajönni és elbeszélni mindazt, amit mondott. Césár ünnepélyesen megígérte. A fiatal nő még nyugtalanabbul várta a tanácskozás eredményét, mint Césár. Hogy türelmetlenségét egyensúlyozza, Anna oda ült pipere asztalához. E nagy munka valóban három teljes órát vett igénybe. Egyszerre oly erővel húzták meg a csöngettyűt, hogy Anna megijedt. Abban a pillanatban lépett be Césár, kuszált hajjal és az ijedtségtől kihülő szemekkel. Valószínüleg szaladt, mert rettenetesen zihált. — Mi bajod van? kérdé Anna, ki reszketni kezdett. Césár minden válasz helyett egy karszékbe dőlt és nagyot sóhajtott. Midőn elhagyta a Milán-utczát, nagyon jó kedvű volt. Midőn az alvajáró nőhez érkezett, Roncon asszony a legszeretetreméltóbb mosolylyal fogadta. — Tíz frankot, uram, mondá. César lefizette a díjat és belépett a szentélybe. A sybilla egy közönséges széken ült, szeme be volt kötve és legkisebbet sem moczczant. César lábujjhegyen ment és kíváncsian nézett rá. — Oh, nem szükséges ez az elővigyázat, mondá Ronchon asszony. Alszik. Akár mozsarat süthet el mellette, mégsem ébred fel. Ha megengedi, mindazonáltal, bizonyosságot akarok szerezni. . . E szavak után leoldotta a kendőt az alvajáró szemeiről. Aglája lassan kinyita vörös szemeit és körültekintett. Abban a pillanatban, melyben tekintete Césárra esett, megrázkódott, de azonnal visszanyerte ismét mozdulatlanságát. — Feleljen, mondá Ronchon asszony, néhány lépést menve, fáradt? szüksége van nyugalomra? — Nincs, válaszolá az alvajáró. Ronchon asszony ismét beköté Aglája szemeit, újra néhány lépést tett és egy széket hozott. — Ha oly szives volna leülni, uram........... mondá. César engedelmeskedett. — Adja ide kérem kezét, hogy összeköttetésbe hozzam a jósnővel. César engedte megfogni kezét és Aglája kezébe helyezni, mely — mint érzés— reszketett. Ronchon asszony előtte állt és figyelt. — Jól lát most? kérdező Aglájától. — Tökéletesen, válaszolt az alvajáró csengő hangon. Roncon asszony is előszobába ment, melynek ajtaját becsukta. César maga körül tekintett. — Kisasszony, kezdé félénken, tanácsot kérni jöttem bizonyos ügyben .. . — Pénzügyben, fejező be Aglája. Látom azt. Várjon ... ön szeret egy nőt . . . szőke . . . látom innen, neve . . . Néhány pillanatig gondolkodott. — Neve: Anna, mondá élénken. Nem gazdag . .. szükségletei vannak, melyeket ön nem tud kielégíteni . . . — Úgy van, mondá Césár kissé meglepetve. Igaz, hogy ez helyzetemnek következménye. Anyám meghalt. . . — És nem hagyott önnek semmi vagyont, folytatá Aglája, atyja pedig, ki még él, nem ad önnek elég nagy évjáradékot. Önnek egy nővére is van, egy magas és szép nő valóban és akinek furcsa neve van. .. Kleopátra, úgy hiszem ? Césár elbámult. — Ön tehát tudja, hogy ki vagyok ? kérdé. — Ön Ramponniére Césár. Gyönge remegést érzett. — Nos hát! kezdő ismét határozott hangon, ha ön oly jól ismer, ki tudna szabadítani zavaromból és módot mondani, hogy pénzhez jussak ? — Több féle mód van, válaszoló Aglára, de jó, csak egy — És ez . .. — Eszébe juttatni atyjának az 1863-ik év egy bizonyos éjszakáját, és megmondani neki, ha nem ad pénzt, akkor elbeszéli a dolgot a világnak. Cézár hirtelen elsápadt. — Melyik éjt ? kérdezé reszkető hangon. — A november 14-kit. — Nem értem .. . dadogta Césár. — Valóban? mondá Aglája. Tévednék? Lássuk csak: mindazonáltal úgy tetszik nekem .. . Igen, ott vagyok . Oh! milyen furcsa szoba! . . Hol vagyok hát ? . . Ah ! látom ... ez egy paraszt szoba, melyben persa függönyök vannak .. de a falak kopaszok. Két színezett kőnyomatú kép festett fakeretben függ rajtok . . . aztán egy szekrény, egy ágy, egy nagy karszék és két szalmaszék. — De nem, kiáltott Césár ijedt hangon, ön nem tudja, mit beszél. — Oh! persze! mondá Aglaja. Bizonyítéka, hogy nem tévedek az, hogy ön ül ebben a szobában egy körülbelül ötvenöt éves férfi társaságában. Oh! megismerem, ez önnek atyja, Ramponniére báró. Az ágyban egy fiatal nő fekszik, szép barna nő . . . Várjon csak! szintén fölismerem ... ez az ön húga, Kleopátra kisasszony! (Folyt, köv.) alkalmából, kitűnő szolgálatainak elismerése jeléül, a Ferencz József rend csillagos középkeresztjét adományozta. Konstantinápoly, október 23. Hir szerint, Midh a pasa a kabinetváltozás következtében beadta lemondását. La yard, angol nagykövet óvást emelt a vámbevételek eladása ellen, mert ezáltal rövidséget szenvednek az előbbi s a vámbevételek által garantírozott kölcsönök. Budapest, október 23. (A képviselőház) mai ülése igen rövid, de több tekintetben igen érdekes volt. Széll Kálmán ma foglalta el először helyét a képviselőházban. A kormánypárt tagjai tüntetőleg fölkeresték és üdvözölték őt. Széli a párton kívüliek csoportjában gróf Péchy Manó mellett foglalt helyet. Azon kérdés fölött, hogy a boszniai javaslat, mint az ellenzék indítványozta, az osztályokhoz utasíttassék, ma szavazás is volt, és Széll Kálmán ez alkalommal az ellenzékkel szavazott. Amint halljuk, Széli most már állandóan a fővárosban marad. A mai ülésben az elnök Gorove István lemondását jelentette be, s ezúttal a ház azon osztatlan óhajának adott kifejezést, vajha e kitűnő férfiú egészségi állapota minél előbb annyira javuljon, hogy a törvényhozás munkálkodásában, mely körül oly nagy érdemeket szerzett, ismét részt vehessen. Az igazságügyminiszter előterjesztette a csődtörvény javaslatát. (Pénzügyi tervet terjesztettek a török kormány elé az ottomán bank igazgatói Zarifi bankárral egyetemben. E terv szerint a bankárcsoport öt havi részletben másfél millió fontot bocsátana a porta rendelkezése alá. Ezenfelül átvenné a birodalmi vámokat 3 millió font évi bérért, melyből egy millió a galatai görög bankároktól felvett előlegei visszafizetésére, egy további rész pedig a fennebb említett másfél milliónyi kölcsön törlesztésére fordíttatnék. A minisztertanács azonban ellene nyilatkozott e tervnek, mert a bankár csoport feltétlenül megkívánja a vámok bérbeadását s ezenfelül az egész jelenlegi vámszemélyzetet a maga embereivel kívánja felcseréltetni. E vámszemélyzet köztudomás szerint épen nem megbízható, de mivel túlnyomó részében törökökből áll, megérthető, hogy a kormány tömeges elbocsátásukba nem egyezik bele, legfeljebb más ellenőrök alkalmazását engedélyezheti. A porta reméli egyébiránt, hogy a galatai tőkepénzesek más biztosítékok mellett is hajlandók lesznek a pénzügyi műveletre. A franczia és angol nagykövetek kormányaik tiltakozását nyújtották át a vámjövedelmeknek uj hitelezők javára leendő felhasználása ellen s a porta ezeket a tiltakozásokat se hagyhatja figyelmen kívül. (Az első rendes bolgár skupstina) közeledő megnyitása, mint a Pol. Korr.-nek Sofiából jelentik, nagy mértékben foglalkoztatja az ottani sajtót és közvéleményt. A radikálisok óhajtása ellenére Sofiában és nem Tirnovában fog a skupstina ülésezni. A bolgároknak meg kell szokniok, hogy Sofiát tekintsék a fejedelem állandó székhelyeül. A Balabanoff-kormány nagyszámú előterjesztést teend le a skupstina asztalára. A legfontosabbak ezek közül : a kerületi felügyelőségek eltörlése, egy földhitelbank alapítása, egy főiskola felállítása négy karral, az állandó hadsereg zászlóaljainak szaporítása, a sofia-sistovo-rusztsuki vasútnak s 1400 kilométernyi országainak építése s végül fizetett diplomácziai képviselők alkalmazása a főbb udvaroknál. Ami a legutóbbi előterjesztést illeti, megjegyzendő, hogy korántsem tervezik hivatalos külföldi képviselők kinevezését, amire nem ad jogot a fejedelemnek a berlini szerződés, hanem csak félhivatalos ügynökségek fenntartását a külföldön. Országgyűlés. A képviselőház ülése október 23-án. Elnök: Szlávy József. Jegyzők: Baross Gábor, Márkus István, Antal Gyula. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Szapáry Is Gyula gr., Pauler Tivadar, Péchy Tamás, Trefort Ágoston, Kemény Gábor b. Elnök az ülést i. e. 11 órakor megnyitván, bemutatja a függő államadósság ellenőrzésére kiküldött bizottság jelentését és a következő előterjesztéseket : Abaúj, Alsó-Fehér, Árva, Heves, Kis-Küküllő, Mármaros, Sáros, Szilágy, Szolnok, Doboka Torda-Aranyos megyék és Győr sz. kir. város közönségének feliratait, melyekben Ugocsamegyének feliratait pártolván, az 1875. évi VII. t. sz. 19. §-ának módosítását kérik. Heves és Komárom megyék közönségének feliratait, melyekben a nyilvános betegápolási költségek fedezéséről szóló 1875. évi III. t.-cz. módosítását kérik. Bereg, Heves és Mármaros megyék közönségének feliratait, melyekben Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun megyének föliratát pártolván, a budapest-zimonyi vasútnak Szabadka városa irányában leendő kiépítését kérik. Alsó-Fehér megye közönségének feliratát, melyben kéri, hogy a megye területén felállítandó királyi törvényszék székhelyéül Nagy-Enyed jelöltessék ki. Árva megye, közönségének kérvényét, melyben annak eldöntését kéri, hogy Baczó Gyula határszéli volt vészbiztosnak fuvarilletményeit az államkincstár vagy az érdekelt községek tartoznak-e viselni. Heves megye közönségének feliratát, melyben Maros-Vásárhely közönségének a tőke és kamatuzsora korlátozása iránt tett fölterjesztését pártolja. Mármaros megye közönségének feliratát, melyben Sopron megye közönségének feliratát pártolván, oly törvényjavalat előterjesztését kéri, hogy a községi elöljárók és közegek vagyona az adó behajtásából kifolyó szántszándékos megkárosítás ellen biztosítva legyen. Nyitra megye közönségének feliratát, melyben egy külön földmivelési minisztérium felállítását kéri. Baja város közönségének kérvényét, melyben kéri, hogy a budapesti-zimonyi vasút Budapestről Kalocsa, Baja és Zombor városok irányában építtessék ki. Beregszász városa közönségének Lónyai Menyhért gróf képviselő ur által benyújtott kérvényét, a reá illetéktelenül kirótt 3558 frt. 98 kv. illeték-egyenérték törlése iránt. Bormérésre jogosult több fehértemplomi lakosnak Mihajlovics János képviselő ur által beadott kérvényét, melyben az 1876. évi 59560. számú miniszteri rendeletnek és az 1877. évi 14981. számú pótrendeletnek épségben tartását, és az 1879. évi 8315. szám alatt kelt rendeletnek hatályon kívül való helyezését kérik. Békessy János nógrádmegyei földbirtokosnak Mocsáry Lajos képviselő ur által beadott kérvényét a kincstár elleni követelésének kielégítése és Tornyos György adófelügyelő ellen vizsgálat elrendelése tárgyában. Halas város képviselőtestületének Mocsáry Lajos képviselő úr által beadott kérvényét, melyben a budapest-zimonyi vasútvonal kiépítésénél, a Budapest, Halas, Szabadka legrövidebb irányt elfogadtatni, törvénybe czikkelyeztetni és végrehajtását mielőbb elrendeltetni kéri. Mindezen kérvények és feliratok tárgyalás és jelentéstétel végett a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Bemutatja a balassagyarmati kir. törvényszéknek az iránti kérvényét, hogy az általa a Forgách Antal gr. országgyűlési képviselő mentelmi jogának fölfüggesztése végett a képviselőház elé folyó év május 9-én terjesztett bűnügyiratok minden további intézkedés mellőzésével hozzá vissza küldessenek. Kiadatik a mentelmi bizottságnak. Továbbá bemutatja Tóth Vilmos képviselő úrnak előterjesztését, ki a közös számszékhez elnöknek kineveztetvén, beadja a képviselőségről való lemondását.