Pesti Napló, 1882. január (33. évfolyam, 1-31. szám)
1882-01-16 / 16. szám
16. szám. Budapest, 1882. hétfő, január 16. 33. évi folyami Szerkesztési Iroda, Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségiben intézendő. Bémentetlen levelek csak tanért kezektől fogadtatnak el Kéziratok nem adatnak vissza, Kiadó-hivatal, Barátok tere, Athenbeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es úti kiadás együtt: 1 hónapra 2 írt. — 8 hónapra 6 frt. — 8 hónapra XI írt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizető* évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, január 15 Nagyfontosságu híreket jelent bécsi levelezőnk, kinek sorait alantabb közöljük. Az okkupárt tartományokban és Dalmáczia déli részein a csapatösszevonások nagyobb mérvűek, mint azt kezdetben beismerték, s az illető hitel megvitatására össze fognak hivattatni a delegácziók. Tisza mint elnök ma volt elutazandó Bécsbe, s csak őt várják, hogy az említett intézkedésre vonatkozólag a végleges megállapodások létesíttessenek. A létező közigazgatási viszonyokkal való elégedetlenség, a kormány közegeinek tapintatlansága, az illető hegyvidéki törzsek elkényeztetése s az orosz pánszlávok s különösen Montenegró befolyása : mindez hozzájárulhatott az oly nagy fokú lázadás fölkeltésére, hogy a monarchia részéről az illető vidékeken nagyszámú csapatok (mint hírlik, 30—40 ezer emberről van szó) elhelyezése és formális hadi operációk megkezdése vált szükségessé. Jön a tavasz és ezzel kezdetét veszi a keleti kérdés drámájának újabb felvonása. Akik pedig az okkupácziót azzal is védték, hogy ez okkupáczió segélyével elejét veszszük a monarchia határain a lázongásoknak, azok láthatják, hogy e czél nem csak nincs elérve, de azt igenis elértük, hogy Boszniát s Herczegovinát is kelljén megszállva tartani, ezzel szaporodtak mind hadügyi dolgaink, mind költekezésünk. A nagy alkotmányrevízió irányáról és czéljairól Gambetta miniszterelnök tegnap nyilatkozott a franczia képviselőházban. Sem bevezető beszéde, sem a javaslatok, melyeket előterjesztett, nem keltettek olyan hatást, hogy Gambetta a tegnapi napot fényes parlamenti diadalai közé számíthatna. Az ülés fölötte mozgalmas volt s a ház összes pártjai lázas izgatottsággal várták és kisérték a kormányelnök nyilatkozatait. Az izgatottság nem csak kíváncsiság szüleménye volt Gambetta épen tegnap fogadta a szélsőbali töredék küldöttségét s olyan nagy hangon szólt, olyan könnyedén bánt el vele, hogy a tisztelgők sértve, neheztelve távoztak. Gambetta egész határozottan mondá, hogy az ő hírei szerint a kamrában biztosítva van terveinek a többség, mégpedig a nagy többség. »Kormányra léptem — mondá — s ott is akarok maradni. Ha megadják nekem a kormányzás lehetőségét, valósítani akarom programmomat. A jövő majd megmutatja önöknek, hogy nagy lesz a többségem.« A győzelemittas hang nagyon kellemetlenül hatott a küldöttségre, mely csakhamar ülésre hívta össze az egész szélsőbalt. Az ülés fölötte heves folyamatot vett. Balluc, ki a küldöttség szónoka volt Gambettánál, egyenesen kimondá, hogy a miniszterelnök úgy bánt el a tisztelgőkkel, hogy ő többé nem támogathatja a kormányt, hanem kész mindent elkövetni megbuktatására. Mások ugyanily szellemben szólottak, de mivel többen a kormányt védték, a gyűlés határozathozat nélkül oszlott szét. Ez az izgatottság átterjedt a házra. A képviselők még Gambetta felszólalása alatt is folyton zajongtak. Midőn szónok azt mondá, hogy a kongresszusnak a két kamra által előre megszabott határok közt kell mozognia, a szélsőbalon gúnyos nevetés támadt. Beszédének azt a részét, mely a lajstromos szavazásról szólt, gyakori közbeszólás kísérte, s midőn azt mondá, hogy ez a szavazási rendszer kiegészítő része az általános szavazati jognak, hosszan tartó nyugtalanság támadt. Gambetta azt is kijelenté, hogy az új választó törvény kidolgozásának idejét maga a kamra fogja meghatározni, mire nevetés és nyugtalanság keletkezett s az indokolás felolvasását oly sokszor félbeszakították, hogy Gambetta ismételve szünetet volt kénytelen tartani. Nagy volt a meglepetés, midőn a miniszterelnök végül előadta, hogy nem kéri a javaslatok sürgős tárgyalását. A sürgősség elejtését csak tegnap határozta el a minisztertanács. Midőn szónok befejezte beszédét, alig néhány padról hangzott helyeslés. A kamrában tehát Gambetta előterjesztései nem nagy lelkesedést keltettek. A sajtó még kevésbbé hevül fel érték. A párisi nagyobb lapok közül csak két támogatja, huszonöt pedig ellenzi a lajstromos szavazást, mely a tervezett reformok közt legfontosabbnak tartatik. Az egész alkotmányrevízió tulajdonképen e kérdés körül forog. Gambetta összesen öt pontra akarja az alkotmányrevíziót kiterjeszteni. E pontok fontossága nagyon eltérő. Az egyik egyszerű formaság s igazán nevetséges, hogy a franczia kormánynak ez idő szerint nincs más baja, mint az, hogy az ülésszak megnyitásakor szokásos istentiszteletet eltörölje Eddig sem volt kötelező a részvétel a szertartásban. Az amerikai egyesült államok törvényhozása szintén istentisztelettel nyittatik meg száz év óta. Ennek tagjai közt is lehet sok, aki távol marad az egyházi aktustól. De azért, noha sokban módosították már az alkotmány eredeti határozatait, ezt a szokást eltörölni senkinek sem jutott eszébe. A franczia törvényhozásnak sem ártott volna ezt a szokást érintetlenül hagyni. Az alkotmányrevízió három más pontja a szenátusra vonatkozik. Kettő a szenátorok választását módosítja, egy pedig a szenátus jogkörét pénzügyi dolgokban nyirbálja meg. A szenátus eddig is oly kevés bajt okozott a kormánynak s a választási rendszer oly anynyira biztosította a köztársaságiak többségét, hogy amiatt csakugyan nem érdemes a még kevéssé meggyökerezett alkotmány alapjait érinteni. Marad a lajstromos szavazás, mely kétségkívül a legfontosabb az összes újítások közt. Ehhez azonban nem szükséges az alkotmányrevízió. Ezt egyszerű törvénynyel is életbe lehet léptetni, mint tavaly már megpróbálták s a szenátus ellenzése nélkül létre is hozták volna. Mindebből csak az tűnik ki, hogy alkotmányrevízióra tulajdonképen semmi szükség. A franczia közvélemény azt tartja, hogy az alkotmány még sokkal fiatalabb, semhogy már ideje lenne átalakításához fogni. Minden módosítás csak megnehezíti az alkotmány meggyökerezését s épen a mérsékelt elemek nyugtalankodnak az idő előtti módosítás miatt. Azt hiszik, hogy Gambetta türelmetlensége csak árthat az alkotmány tekintélyének s rossz például szolgálhat a jövőre. Mindazonáltal alig szenvedhet kétséget, hogy a kormány tervei megkapják a kellő többséget. Senkinek sem tetszenek, de senki sem mer ellenök szavazni azon töredékek köréből, melyek eddig kormánypártiak voltak. Az ellenzék pedig egymaga gyönge a terveket megbuktatni. Pedig a jelen esetben alighanem ő képviseli az igazi közvéleményt. A porosz országgyűlés ülésszakát tegnap nyitották meg. A trónbeszédet nem Vilmos császár, hanem Putzkammer miniszter olvasta fel. A trónbeszéd, a távirati kivonat szerint, nagyon száraz, Üzletszerű hangon van tartva, de épen nem üres. Sok igen fontos törvényjavaslatot jelent be a gazdasági és szociálpolitikai, valamint az egyházi ügyek körül. Igen érdekes azon része, mely az egyenes adók és községi terhek körül adóelengedést helyez kilátásba, ugyanekkor azonban új kölcsön fölvételét jelenti be. Azokról a nagy kérdésekről, melyek a parlamentáris testületek jogköre iránt legújabban fölmerültek s oly nagy mértékben foglalkoztatják a porosz közvéleményt, a trónbeszéd, úgy látszik, egy szóval sem tesz említést. A sajtó nagy tartózkodással fogadja a trónbeszédet; kiemeli, hogy az adóelengedés mintegy 8—12 millió márkát fog tenni. E kecsegtető kilátás daczára a pénzügyi állapotokkal a lapok kevéssé vannak megelégedve s általában igen válságosnak tartják az általános helyzetet. A PESTI NAPLÓ TÁNCIÁJA. — Január 16. — Fridényi bankja. — Regény két kötetben. — 13 Irta: ACSÁDY IGNÁC*. A fekete madonna. Ez a kompromittáló magaviselet, vagy talán az a hir, hogy a báró óriási malheurrel játszik a kaszinóban, okozták-e a szép asszony hidegségét, az ama rejtélyek egyike marad, melyek megoldásán hasztalan törik fej őket a társaság legagyafúrtabb hölgyei. De abban mindnyájan megegyeztek, hogy a báró következetesen mellőztetik s hogy e mellőzés csak szorosabban oda lánczolja Edmundot a szép asszony diadalszekeréhez. Edmund ma későn kelt s épen öltözködés közben vette Etel meghívását a délutáni látogatásra. Ez a szokatlan meghívás kevésbbé boldoggá, mint inkább nyugtalanná tette a kalandoktól épen nem félő tapasztalt bárót. Nem is sejtette, mit akar a szép asszony, vagy amint ő nevezte, a fekete madonna. Türelmetlenül várta a délutánt s egész idegesen haladt föl a lépcsőn. De nyugtalansága csak addig tartott, mig a szép asszonyt meglátta. A pillanatban, midőn kezét megcsókolta, ismét fölfakadt benne a jókedv, melynek forrása pár óráig elapadt. Mosolyogva mondá a szép asszonynak: — Az első levél, melyet kegyedtől kaptam, igazán megijesztett. Csak nem mérgezett porzóval hintette be ? — Nem, uram, rózsaillattal írtam és a lepkék aranyos himporával poroztam be, mint a költők mondják — felelt mosolyogva a madonna. Szemben álltak egymással az angyali szép asszony és a daliás férfi. Etel csodálatos sárga-fehér, nemesen metszett arcza, bogár szeme mély, forró fénykép nézett hosszú szempillái alól, egy csomóba font hajának érczes ragyogása olyan szép összhangba olvadtak össze, hogy Edmund szinte megrendülve, imádattal nézte a bűvös alakot. De csak egy pillanatig. Az a delejes erő, az a forró szenvedély, mely a szép asszony arczáról, szeméből sugárzott eléje, fölkorbácsolta vérét. A büszke, férfias alak egy pillanatig összerezzent, csaknem remegett, azután leborult a csábító szépségű asszony előtt Egyie hevesebb s vad szenvedélylyel kezdte csókolni kezét, hevében egyre vakmerőbb lett s végre ellenállhatlan erővel ölelte magához a csodás nőt, kinek arczát a szenvedély még inkább átszellemité. Etel rövid ellenállás után odaadóan borult az erős férfi keblére oly szendén és ártatlanul, mint a nemtő leszáll a szenvedőre, enyhíteni fájdalmait. Szeretem önt , e szavakkal viszonozta a szép asszony Edmund indulatainak vad kitörését. És az az üde pir, az a mennyei sugár ragyogott arczán, mint a szende hajadonén, kinek szive titkát most leste ki az imádott ifjú. Egyre megújult a szenvedély kitörése ; csók és ölelés véget nem akart érni. Egyszerre négyet ütött az óra s a végtelenségben eltűnő hangok a szép Etelt figyelmeztették reá, hogy hamarjában más mondanivalója is van. — Szerettelek, a mióta ismerlek — suttogá Edmund fülébe. — De nem volt szabad szólanom. Ah! Én nekem merész vágyaim vannak, melyeket ki kell tudnia elégíteni annak, akit szeretek. Nem akartalak gondokba sodorni. De most nyiltan szólhatok. Szivemmel együtt más drága kincset is ajánlok fel neked. És azután magához ölelte s mig dobogó keblén nyugodott, suttogta el neki jövendő magasröptű kilátásait, ragyogó terveit.] A szerelmi mámortól, az arany visszfényétől elkábitva, Edmund igent mondott mindenre. Lehetetlen volt meggondolnia, mit akarnak tőle. Azt sem tudta, mit igér. És ha gondolkozhatott volna ? Ami a lelket mozgatja, a szerelem, a dicsvágy, a pénz, minden s minden együtt volt ezúttal, hogy elcsábítsa, hogy bármilyen tervet dicsőnek, elragadtatnak találjon. Az az ékesszólás, mely egy szép asszony szerelmében rejlik, mindig ellenállhatatlan és ez ékesszólás magyarázta meg Edmund örömujjongó lelkének a Fridényi pár nagy terveit és világra szóló nagy jelentőségüket. A szép asszony hirtelen fölállt, eltávozott a pamlagról, Edmund utána akart rohanni. De egy kézmozdulattal eltávolítá magától. Egy pillantást vetett a nagy álló tükörbe, melyből sárgás-barna arcza csokis bűbájjal ragyogott vissza. Megnézte magát, azután Edwpundot. Igéző, ragyogó pillantása rendben talált mindent. Egy karszékbe ült a báróval szemben. — Vendéget várok. Maga Fridényiné jön ide, hogy az ajánlatot formaszerüen ismételje — mondá a bárónak, ki váratlan boldogságán merengett. A vendég pontosan meg is érkezett. Etel meghallotta a csöngetést s eléje sietett az előszobába. Meleg üvözléssel olyan pillantással fogadta, mely azt jelezte vendégének, hogy minden rendben van. Mikor a két asszony a bondokba lépett,melyben a haldokló nap utolsó sugarai küzdöttek a félhomállyal s a báró meglátta az ő madonnáját a szintén szép bankigazgatónő karján, átvillant agyon a gondolat, hogy ez a nő szerezhette neki mai boldogságát, hogy ennek az asszonynak köszöni rögtöni emelkedését a szerelem létráján. Fridényiné tette őt tudtán kívül olyan boldoggá. A báró szarkasztikus ember volt. Hej, de megtréfálhatná most ezt a számító bankámét a talán még számítóbb madonnával együtt, de meglephetné hálátlanságával mindkettőt, ha azt mondaná nekik: — Én már kikaptam béremet, nem kérek többet a titkos gondviselésből. De Edmund még idejében kiverte fejéből ezt a felségáruló gondolatot. Csak megizlette a szerelmet, mely még ma telhetetlen s folyton újabb örömöket kiván. Még nem állt be nála a jóllakottság érzése, melyhez idő kell, hogy beköszöntsön. De különben is Edmund más tanukat is akart szerelméhez, mint a néma boudoirt, a hallgatag bútorokat. Akarta, hogy az egész világ értesüljön hódításáról és irigyelje szerencséjét. És végre a nemes báró elég gyakorlati ember is volt; egyik őse nagy borkereskedést folytatott Lengyelországban s a haza legválságosabb napjaiban töméntelen vagyont szerzett. Ez élelmes számitó gondolkodásból a vér örökségekép átszállt valami Edmundra, ki ha higgadtabban végignéz helyzetén, nagyon tudja a fekete madonna utján tett ajánlat becsét méltányolni. Atyja, mint gyakorlati ember, elégszer mondja neki, hogy nincs másra talentuma, mint vagy a politikára, vagy a bankigazgatásra, amennyiben mindkettőhöz elég az ősi név. Azért lett képviselő s azért lesz most bankelnök ; a fényes állást egy rossz tréfáért föláldozni bizony kár lenne. Legközelebb úgy is lejár néhány váltója, melyek fedezete sok bajt okozhat. Edmund báró felületesen már ismerte Fridényiéket. Gúnyos mosoly vonult át arczán, midőn a belépő Elzát üdvözölte. Ha valaki e három tagú elegáns, előkelő társaságot így együtt látja, bizonyára nem képzelheti, minő eltérő érzelmek és eszmék járják át e pillanatban lelküket. Elza nem vesztette el elfogulatlanságát, nem vetett fürkésző tekintetet sem az emberekre, sem a bondokra. A megtestesült üzlet volt mostan is. Goldol-e, sejtett-e valamit arról, ami jötte előtt itten történt ? Bájosan mosolygó arcza nem árult el semmit. Melegen üdvözölte a bárót, ki rögtön átvitte a társalgást a főtárgyra. — Köszönöm — mondá — hogy reám gondoltak ; nagy vállalataikban rendelkezésükre állok. — Nem minékünk, — felelt a szép asszony lekötelezően — nem egyéni czélokról van szó ; az alapítandó intézetek országos fontosságúak s csak illő, hogy az ország első tehetségei csoportosuljanak köréjük. Itt az ideje, hogy főnemességünk vegye át e téren is a vezetést. — Igaza van —mondá tréfálva a báró. — Mi más létjoga van ma az arisztokrácziának, mint az, hogy a kor nagyhatalmának, a tőkének szolgálatába szegődjék. Mióta nem vagyunk a korona hűbéresei, semmik sem vagyunk. Uj hűbérurat kell szereznünk, akinek segélyével, uj életezést, létjogot teremtünk magunknak. És ez az uj ur ki lehetne más, mint a kor legelső hatalma: a pénz. Én szolgálatába állok, mert ez az egyedüli ur, a ki manapság még jutalmazni tudja az érdemet. Elza megértette e szavak czélzatos gúnyját, de épen nem vette rossz néven. — Tudja-e —felelt a báró tréfás hangján folytatva —hogy ez a szolgálat igen terhes, hogy ez az ur is zsarnoki önkénynyel szabja parancsait s megvárja hűbéreseitől, hogy áldozatokat hozzanak érte ? — Kész vagyok mindenre — felelt udvariasan bólintva fejével a báró. — Uj hűbéruramnak a szépség és bölcseség istenasszonya vált szószólójává, kitől semmit sem bírok megtagadni. Elza szerette a komoly kérdésben ezt a könynyed tréfás modort, mely sok apró akadályon átsegítette. Távolról sem volt tehát szándéka komoly irányba terelni a társalgást. Mintha valami jókedvű csínyről beszélgetnének, olyan hangon folytatta: — A szolgálatot még ma meg kell kezdenie. — Kész vagyok mindenre — ismétlő a báró olyan könnyedén, mint ahogy az egykori kondottieri szokta magát ura rendelkezésére bocsátani. — Ragadjak puskát, kardot és induljak a harczmezőre ? — Oh nem — mondá Elza. — A modern hűbéres fegyvere az ész, küzdő eszköze a szó. Önnek még ma beszédet kell tartania? — Tán éjjeli ülésre gyűl össze a képviselőház ? — kérdé mosolyogva Etel, ki a karzat rendes vendége szokott lenni. Most a báró és Elza társalgását csak félfüllel hallgatta. A részletek nem érdekelték. Egy karszékben ült, s míg arczáról az isteni ártatlanság fénye sugárzott, azt számítgatta magában, elég jövedelmes lesz-e a bárónak az új állás, hogy az ő épen nem szerény vágyait kielégíthesse. — Nem politikai beszédről van szó — mondá Elza. — Báró úr, legyünk őszinték. Önnek országos neve van, mely ősei dicsőségétől fényeskedik. Telve van babérral, de nem árt azt egy ujjal, frissebbel szaporítani. Necsak a Hartafalvy név, hanem Hartafalvy Edmund báró neve is ismert legyen országszerte — ez az én czélom, ha ön is igy akarja. — Hogy ne akarnám — felelt a báró. — Hires embernek lenni, azt hiszem, igen élvezetes lehet. De minő csodaszerrel legyek egyszerre hires ember ? Megnyerjem tán a szadovai csatát ? — Ali! Azt már ön nélkül is elvesztették — felelt Elza. — Annak másutt intrul a babérja. Hires ember lesz. Ehhez ma vajmi kevés kell. Nem azért van az országban háromszáz hírlap, hogy sok évi nehéz erőlködésre legyen szükségünk, hogy nevünket megismerjék, s kaszinókban, pártkörökben, az irányadó társaságokban beszéljenek róla. Ma huszonnégy óra alatt ismert, csodált, irigyelt emberré lehet ön. Csak bele kell az ön nevét kiáltanunk a sajtó óriási trombitájába és visszazeng tőle az ország. Akarom, hogy neve ismertté legyen, és az is lesz hamar, ha maga nem ellenzi. (Folyt. köv.) Budapest, január 15. A delegácziók rendkívüli ülésszaka a jelen hó végére, vagy február elejére fog összehivattatni. A szerb egyházi kongresszus legközelebbi ülésének tárgyát egyesegyedül Angelica püspöknek patriarchává kineveztetésének kihirdetése képezi. Ennek megtörténtével a kir. biztos a kongresszust rögtön feloszlatja. Maximovics, Polit és Miletics képviselők ez ügyre vonatkozólag a képviselőházban fognak interpellálni. A patriarcha interonizácziójakor Stojkovics, Zsivkovics és Kengyelácz püspökök fognak asszisztálni. Minisztertanács volt ma este, mely több óráig tartott. — Tisza Kálmán miniszterelnök ma este Bécsbe utazik, hogy az ott holnap tartandó közös miniszteri értekezleteken részt vegyen. — Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter a folyamatban levő költségvetési vita által gátolva van jelenleg e tárgyalásokra Bécsbe utazhatni. (B. K.) Anglia és Egyiptom. Anglia tudvalevőleg erélyes diplomácziai akcziót indított meg Egyiptomban s e tekintetben biztosította magának Francziaország közreműködését. Mindkét hatalom közös jegyzéket intézett a khedivéhez, melyben támogatásukról biztosítják őt. A Times berlini levelezője azt jelenti lapjának, hogy a berlini külügyi hivatalban nagy diplomácziai hibának tartják Anglia ezen fellépését, melyet Angliának oka lesz előbbutóbb nagyon megbánni. Az olasz köztársasági párt ellen, mely az utóbbi időben oly sok bajt okozott az olasz kormánynak, s mely mindenütt azt hirdette, hogy a köztársasági párt nélkül Olaszország sohasem lett volna egygyé. Fazzari Achili volt képviselő, súlyos vádakat emelt néhány nyilvánosságra hozott levelében. E leveleiben elmondja és tényeket idéz, hogy a köztársaságiak nemcsak hogy nem segítették elő azok törekvését, kik Olaszország egyesítéséért küzdöttek, hanem minden áron megakadályozni igyekeztek ezek hazafias eljárását. Fazzari Garabildi egyik legbensőbb embere, ki összes hadjárataiban a tábornok oldalán volt és így szavai kétszeres sulylyal bírnak. Elmondja, hogy a köztársaságiak élükön Mazzinival, a mozgalom kezdetén minden alkalmat megragadtak, hogy Garibaldit becsméreljék és azon köztársaságiak, kik Garibaldi csapatában voltak, lázadást szítottak társaik között, csakhogy a tábornok sziciliai útja ne sikerüljön. Csak midőn Garibaldi az egész nemzet osztatlan rokonszenvét és lelkesedését érdemelte ki, akkor akartak vele osztozni a babérokban, melyekben semmi részük nem volt. Ezen kívül egyenesen a megvesztegethetőség vádjával bélyegzi meg a köztársasági párt főembereit. A Liberta annek folytán felszólította Fazzarit, hogy az utóbbi vádra nézve adatokat közöljön, mert ily vádat még eddig senki sem emelt az olasz köztársaságiak ellen. Erre Fazzari azt válaszolta, hogy az adatok Garibaldi birtokában vannak s ezek a mazzinisták és a tábornok közti benső viszonyra vonatkoznak és így egyedül Garibaldi van hivatva arra, hogy kijelentse, igaz-e e vád, vagy sem. Ezen tekintet tartja vissza Fazzarit attól, hogy a bizonyítékokat nyilvánosságra hozza. A delegácziók összehívása. Bécs, jan. 15. © Említettem volt azon okokat, melyeknél fogva a múltkor itten tartott miniszteri tanácsokban a Krivoszcziában és Herczegovinában elrendelt csapatfelállítások miatt még nem látták szükségesnek a delegácziók összehívását, de említettem azt is, hogy már akkor elvben elhatároztatott ezen lépés, ha nagyobb mérvű rendszabályok szüksége mutatkoznék. Most már ezen stádium tényleg beállottnak tekinthető. A délszláv propaganda buzgón használja fel a felmerült zavargásokat nagyobb politikai jellegű mozgalom felidézésére. Kitűnik ez abból is, hogy a krivoszcziaiak most már azon feltételek mellett sem akarnak szolgálni, melyek alatt azelőtt a besorozásra hajlandók lettek volna, hogy t. i. csak otthon és nemzeti viseletben szolgáljanak, és szabadon utazhassanak. Ezen propaganda ellentállásra izgatja a boszniai és a herczegovinai keresztény lakosságot is, melyben, miután a porta uralma alatt sohasem volt katonakötelezett, természetes az ellenszenv a hadkötelezettség ellen. Téig, hogy a volt belgrádi metropolita, kit a szerb kormány épen délszláv üzelmei miatt mozdított el, mostan kétszeres buzgóságot fejt ki és Aksakoff moszkvai propagandája által e végből pénzzel is támogattatik. Az ismert agitátor, Péter Matanovics, — ki össze nem tévesztendő a közelebb itt járt montenegrói fejedelmi hadsegéddel, Niko Matanovicscsal, — szintén mozog. Krivoszcziában külső segítségről a legmesésebb hírek vannak elterjedve. Herczegovinában egyes ismert izgatók megoldották a kereket és eltávoztak, bizonyára nem azért, hogy lojalitásukat demonstrálják. Bennszülött rendőrök szökésre csábíttatnak. Szóval, a helyzet igen komoly. Ennélfogva most már nem lehet többé kétség az iránt, hogy a katonai rendszabályoknak is a fenyegető helyzetnek megfelelőknek kell lenni, és a közös kormány elérkezettnek látja a pillanatot, hogy alkotmányos kötelességéhez képest az alkotmányos testületek elé lépjen előterjesztéseivel. Csak a magyar miniszterelnököt várják még ide, hogy az illető megállapodások megtörténhessenek. A magyar miniszterelnök hihetőleg haladék nélkül feljön. Gambetta alkotmány-revíziója. Tegnapi táviratunk kiegészítéséül közöljük a következő részletesebb távirati értesítést. Páris, jan. 14. A képviselőkamara mai ülésének megnyitása után Brisson, az újra megválasztott elnök, a párisi bibornok érsek egy iratát olvasta föl, melyben a képviselők felhivatnák, hogy a kamara munkálkodásának sikeréért holnap az alkotmány határozata szerint tartandó könyörgésen részt vegyenek. Ennök megköszönvén a korelnök fáradozását, így folytatja: Mivel az ország által óhajtott reformok ideje elérkezett, megígérte a kormány, hogy azokat előterjeszti. A többi a kamara dolga. Midőn Francziaország fölállítja a megegyezést a két nyilvános hatalom között, a kamara elé azon kötelességet írja, hogy közös akarásban egyezzék meg a végre, hogy az ország által óhajtott üdvös dolgot létesítse. Ez új előhaladás eszközlésére az egyetértés szükségesebb, mint valaha. Szabadabb szellemű, demokratikusabb törvényekre, parlamentáris, kormányképes állandóságra van szükségünk, ami nélkül a reformok eredménytelenek volnának. A miniszterelnök a köztársaság elnökének nevében előterjeszti az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatot s fölolvassa az indokolást. Az alkotmányrevízió tervezete a következő pontokat foglalja magában.1. Az eddigi elmozdulatlan szenátorok helyett ezentúl a külön szavazó két kamarás nem egyedül a szenátus választ szenátorokat kilencz évi működési időre. 2. A választó testület, mely jelenleg a szenátorokat választja olyképen módosíttatik, hogy minden 500 választóra s nem minden községre esik egy követ. 3. A lajstrom szerinti szavazás a képviselőválasztásoknál fölvétetik az alkotmányba. 4. A szenátus pénzügyi atributumai módosíttatnak. A szenátus fölfüggesztett kölcsönöket nem állíthat ismét helyre, de ellenőrzési joga van. 5. A nyilvános imák az ülésszakok megkezdésénél eltörültetnek. A törvényjavaslat indokolása ezeket mondja: Francziaország a választásokkal, tanúsította óhajtását bölcs, mérsékelt alkotmányrevízió után, hogy a nyilvános hatalmakat egyetértésbe hozza. Ez óhajnak akarván megfelelni, terjeszti elő a minisztérium a revízió tervét, mely csak előre tudva lévő dolgokkal foglalkozhatok. Az örökös szenátorok eltörlése az