Pesti Napló, 1882. április (33. évfolyam, 90-118. szám)
1882-04-20 / 108. szám
108. szám. Budapest, 1882. csütörtök, ápril 20. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Biadd-hivatal, Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. 33. évi folyam: Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás egy itt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 2 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldi várt felülfizetés évnepedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek Bármely adaján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. ........ - —--------------------*a*y*vt. Budapest, ápril 19. A felszólalás, melyet tegnap azon ügyben közlöttünk, hogy az okkupárt tartományok, kötendő megfelelő konvencziók mellett, adassanak át Szerbiának, bizonyára mind az elősorolt nagyfontosságú okok, mind az azokból levont következtetés által a legteljesb mérvben magára vonta közönségünk figyelmét. Részünkről teljesen egyetértünk a levélíró praemisszáival. Az okkupáczió politikája tökéletesen csődöt mondott. A föltevések közül, melyekkel az okkupácziót indokolták, nem vált be egyik sem, sőt mind annak ellenkezője történt, amit az okkupácziótól vártak. Azt mondták, hogy mi megakadályozzuk a keleten az új államok alakulását. A felelet erre: a megalakult Bulgária, a királysággá lett Szerbia, a megnagyobbodott Montenegro. Azt mondták, hogy az okkupáczióval fokozzuk a monarchia erejét. A felelet erre: a mai lázadás lekötve tart majdnem százezer embert, a háború kétszázezerét. Azt mondták, hogy az okkupáit tartományok nem fognak kerülni költségbe. A felelet erre : a legújabb delegácziós előterjesztések s a Demel delegátus által konstatált érdekes adat, mely szerint az okkupáit tartományokból minden újoncz a monarchiának mintegy 21.000 írtjába került. Azt mondták, hogy az okkupáczióval éket vertünk a szerbek egyesülési törekvései közé — és ez az egy, ami megvalósult, a monarchia által követett politika mellett, határos az őrültséggel. Mert megnagyobbítani Montenegrót, királysággá emelni Szerbiát, fölkelteni mindkét állam ambiczióját, növelni erejét , s a ránk nézve teljesen improduktív két tartomány birtokba vétele által mindkettőt ellenségünkké tenni s mintegy kényszeríteni, oda utalni, hogy ellenünk az orosz szövetséggel konspiráljanak : ez oly visszásság, melyre csak a telivér osztrák diplomácziai iskola képes, mely nem szokott végiggondolni egy eszmét sem, s a sok fától soha sem látja meg az erdőt. Az okkupáczió szörnyűséges következéseitől most visszaborzad mindenki, mert látjuk, érezzük, hogy kölönczöt vettünk nyakunkba, megakadályozza mozgásunkat s lehetetlenné teszi teljes erőnk kifejtését. A tábornokok, kik a helyszínen a lázadással küzdenek, Montenegro megfenyítését követelik, mely nélkül tarthatatlannak látják a helyzetet. S követelik a várak építését, újabb erődítési vonalak felállítását, mi, ha elmulasztatnék s benne maradunk Boszniában s Herczegovinában: minden másod-harmad évben nagy vér- és pénzáldozattal újra meg újra meg kell hódítanunk a két tartományt. A politikus kiszámítja az okkupáczió azon káros következését, hogy folytonosan izgatja ellenünk a népeket, melyeket mi szabadítottunk fel s mi juttattunk erőhöz; a ki pedig az államfinancziakra van tekintettel, az vághatja a legsiralmasabb arczot, midőn látja, hogy sziklákra, terméketlen vadonokra pazaroljuk a milliókat, oly tartományokra, melyek a mi kezelésünk alatt soha sem lesznek aktívak. A teljesen megváltozott szituáció teljesen új követeléseket eredményez; a régi jelszavak, melyeknek értelmét az általunk ellenzett politika megsemmisíti, ma nem hangoztathatók. Ma már nem szólhatunk arról, hogy a keleti népek szabadsági törekvései ellenzendők, ma nem hangoztathatjuk a portával való szövetség jelentőségét. Az utóbbit megsemmisítő a kormányaink által követett keleti politika, mely hozzájárult ahhoz, hogy határaink mentén új államok keletkezzenek s a régiek megerősödjenek. Ily szituáczió közepette előlép egy más politika szükségessége. S bevalljuk, hogy csak nem tetsző, rossz dolgok között kellven választani, a veszett fejszének nyelét keressük s azt talán megtaláljuk abban, ha oly politika mellett melegedünk fel, mely egyrészről a monarchia pénzs vérbeli erejét nem fecsérli el kalandokra, hanem fentartja azt s öregbíti a döntő csapás napjaira s másrészről a kelet népeit a monarchiához köti. Mint hírlapnak, nem lehet feladatunk azt kiválólag sürgetni, hogy az okkupárt tartományok, megfelelő szerződések mellett Szerbiának adassanak át, mert hisz kettőn áll a vásár, s az ilyesmi tervek a kormányokat illetik meg, de feladatunkat képezi minduntalan hangsúlyozni a kiindulási pontokat, melyekből az egész okkupáczió megítélendő, s melyek nem lehetnek mások, mint hogy Magyarországnak soha sem kellett az okkupáczió, most sem kell; arra kell törekednünk, hogy Boszniától s Herczegovinától a monarchia minél előbb megszabaduljon, s addig is, mig az megtörténhetik, csak az szavaztassék meg az okkupáczióra, a mi okvetetlenül szükséges. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Ápril 20. — Karánsebes. (Hogy kerültem Karánsebesre ? — A vidék. — Az arany rózsa omnibusza. — Ovid tornya. — A havasok. — A pópák gyűlése. — A bajusz és szakáll jelentősége az oláhoknál. — Az oláh kaszinó. — Az oláh nép. — A város. — A lakosság életmódja. — Egy román hál. — A román úri és paraszt nők. — Doda Traján. — A magyar elem.) A journalista tervez, a szerkesztő végez. így történt aztán, hogy ahelyett, hogy a napi fáradalmaimat kipihenhettem volna, a vonat dübörgését, a mozdony zakatolását, s két véresszájú brassói szász útitársam istentelen káromkodását kellett hallanom. S mindezt miért ?! Azért, hogy a Pausz-féle bünfenyitő per végtárgyalásának lefolyásáról tudósíthassam önöket, melynek ma kellett volna lefolyni Karánsebesen. De végre is a szerkesztő is ember, az ő tervezései felett pedig az isten végez. Végzett is, — de úgy, hogy most nem bünfenyítő tárgyalást, hanem úti rajzot és egy elkésett báli referádát nyújthatok csak önöknek, mert a tárgyalás elnapoltatok. Temesvárnál elhagytam a magyarság határát. Ezután nem hallottam magyar szót. Még aki magyarul tudott is, németül vagy oláhul beszélt, hogy útitársa megérthesse. Mert a közbeeső állomásokon csupa német és oláh utasok jöttek a kocsiba. A vidék lassan kint elvesztette egyhangú, puszta jellegét, a láthatárt magas hegyek határolták. Minél regényesebbé kezdett válni a vidék, annál inkább elmosódik annak magyar jellege. A magas háztetőket laposabbak, a karcsú tornyokat alacsonyabbak váltják fel. Cserépzsindelynek vagy szalmafödélnek az oláhok közt hire sincs. A házakat hosszú és széles fazsindelyekkel tetőzik. A kertek kerítését kékre, sárgára és pirosra, az oláh nemzeti színekre festik és ha az egyes állomások neveit nem látnák hibátlanul magyarán kiírva, ha a mozdonyvezető nem kiáltaná magyar nyelven, hogy a vonat »mehet,« semmi sem volna, ami arra emlékeztetne, hogy Magyarországon vagyunk. _____________ A karánsebesi állomásról az idegen csak »az arany rózsa vendéglő omnibuszán közelítheti meg a várost. Ilyen pedig ritkán akad, a helybeliek pedig csak podgyászukat teszik az omnibuszra, maguk inkább gyalog mennek be a városba, és pedig primo azért, mert így előbb hazaérnek, secundo azért, mert az út igen kényelmes, és szép kilátással kínálkozó sétányon vezet át. A vasút a várost északról érinti, mert csak ezen az oldalon szabad, a többi oldalait a hegy egészen körülveszi, úgy, hogy a város mintegy beékelten fekszik a mély völgykatlanban. A kocsivezető, egy emberséges oláh, aki különben németül is tudott, mert, mint vállalkozó pinczér az egész monarchiát bekalandozta — nagy dicsekvéssel hívta fel figyelmemet a vidék szépségére. — Ez itt mind Dákorománia! — mondá — Amott látja Ön azt a csillogó fehér vonalt. Ez a Temes folyó, melyen vashid vezet keresztül. Ez fogja Magyarország és Románia közt a határvonalat képezni. Ezen a földön itt minden román, minden lépten-nyomon nemzeti emléket talál az utas. Látja ön ott a tisztáson azt az alacsony tornyot ? Igen! Nos hát ez az a híres »Ovid tornya«, ahol a mi nagy költőnk napjait töltötte. — De hisz Pesti Frigyes kimutatta, hogy az a hires torony nem Ovid lakása volt. Ezt a XVI. században építették a magyarok, hogy innen szemmel tarthassák a törököket, kik gyakran portyáztak e vidéken. — Ez nem áll! — kiáltá a vonatvezető s nagy, bárgyú szemeiben szokatlan tűz lángolt. — Ezt ne mondja senki. Nekünk a pópa mondta, hogy az Ovid tornya, már pedig a pópa csak tudja. Ráhagytam, hogy úgy van, mire aztán megbékült és tovább magyarázgatott. — Látja azokat a roppant magyar hegyeket délfelé. Egészen hóval vannak boritva. Hej 1848-ban, mint a pópa mondá,már pedig a pópa tudja, mert mindent tud, a hó nem volt ilyen fehér, hanem piros. Piros volt a vértől. . . Itt mentek át a magyarok a hegy másik oldalára, ahol Mehádia fekszik. Végre az út elfogyott, s a döczögő kocsi az »arany rózsa« előtt állt meg. De hát hiába kerestem szobát. Drága pénzért sem kaptam. A görög-keletiek most tartják itt kerületi szinódusukat s a vidékről besereglett pópák minden szobát lefoglaltak. A kávéházban csak pópát láttam. Mindannyi nagy, magas alak, többnyire koromfekete hosszú hajjal és szakállal. Csak az a feltűnő, hogy minél öregebb a pópa, annál kopottabb a ruhája. Kezdetben nem értettem, hogy miért, de utóbb aztán kitaláltam a titok nyitját. Az oláh pópa csak akkor csináltat reverendát, ha felszentelik. Ez aztán elég neki egész élete fogytáig. Mert otthon, jámbor parasztjai között, mikor szánt, vet, kapál vagy gyomlál, nem visel reverendát, hanem úgy viselkedik, mint a többi paraszt. Csak hosszú szakálláról és lobonczos hajáról lehet felismerni benne a papot, mert a többi paraszt teljesen beretvált arczot visel. A szakáll és bajusz hordás a pap privilégiuma, mely újabban zajos összekoccanásra adott alkalmat. A katonaságnál ugyanis nem szabad az oláhnak sem borotválni bajuszát, mert a reglement nem tesz kivételt. A szegény oláh katona bajusza is megnő a hosszú három esztendő alatt. S minél jobban megnő, annál inkább megszereti, annál jobban megbecsüli, büszke lesz reá, s le nem beretváltatná semmiért sem. Ez az oka, hogy a katonaviselt embert meg lehet ismerni az oláhok közt. Karánsebes lakossága kiválólag oláh. A németséget csak néhány zsidó család, a magyarságot csak néhány állami hivatalnok és tisztviselő képviseli. A magyarok egymásra lévén utalva, összetartanak. Az oláh kaszinó mellett a magyarnak csak igen jelentéktelen szerep jut. Az oláh kaszinó legalább kétszer annyi lapot járat, mint a magyar. Nem hiányoznak ott a magyar lapok sem, de ha valami nem kedvező czikket találnak, akkor azt vörös plajbászszal bekerítik és elteszik emlékül. Különben a nép nem igen rokonszenvez a saját népebeli urakkal. Van egy közmondása, mely magyarul igy hangzik: »Ments meg isten minket a kaputos embertől.« A nép nem annyira dákoromán, mint az ur. Az oláh ügyvéd, ha még oly jól beszél is magyarul vagy németül, román nyelven írja meg beadványát minden hatósághoz, mert, mint büszke önérzettel mondja, neki ehhez joga van. Csak az keseríti el, hogy a bíróság nem adja ki nekik román nyelven a végzést, hanem magyarul. A román lapok emiatt eleget is emlegetik a magyar nemzet türelmetlenségét. Karánsebes város egyike a vidék legcsinosabb kis városainak. Lakosainak száma csak háromezer, mindamellett több emeletes, sőt kétemeletes háza is van. Igen csinos a tiszti pavilion, mely néhány évvel ezelőtt épült s előtte pompás virágos kert terül el. Szép a kir. ügyészség, a görög-keleti püspök, a nagy vendéglő stb. épülete is. Az utczák szélesek, tiszták és rendesek. A járók itt-ott kövezve és sűrűen egymás mellé ültetett fákkal vannak szegélyezve. A vidék meglehetősen termékeny, de a lakosság tunya, nem használja ki a földet. Leginkább burgonyát, és csak nagyon kevés rozsot termel. A hegyek nem igen alkalmasak a szőlőtermelésre, mert az éghajlat zord, az idő igen szeszélyes és hirtelen változó. A lakosság nagyrészben állattenyésztésből él. Lovaikat leginkább Erdélyből veszik, de nem igen gondozzák, s igy a nemes erdélyi faj az ő gondozásuk mellett elfajul, elcsenevész. Aznap este, a midőn megérkeztem, a karánsebesi román nemzeti dalárda bált rendezett. Engem is meghívtak, s a meghívást örömmel fogadtam el. Hogyne, legalább látok hamisitatlan román tánczot, s megismerkedhetem Karánsebesnek és környékének szépeivel. De örömöm korai volt. Már maga a meghívó elszomorított, nem azért, mert tiszta román nyelven volt kiállítva, hanem azért, mert alatta ily nevek is ékeskedtek: Horváth, Mező. S hozzá megtudtam még azt is, hogy ezek az urak, daczára magyar eredetükre valló magyar neveiknek, egy hangot sem tudnak magyarul. A rendezők tenyérnyi széles övet viseltek rendezői jelvény gyanánt, mely a román színeket egyesítette magában. A meghívón felkérték a meghívottakat, hogy aki csak teheti, román nemzeti viseletben jelenjék meg. Meg is jelentek, s a nagy vendéglő fényes parkettjén a vakító fényű csillárok alatt 9 órakor már járták a tüzes argyelánt s a többi román nemzeti tánczokat, melyeknek nevét már elfelejtettem. Azt fogják önök kérdezni tőlem, hogy szépek-e a román nők ? Nos hát őszintén szólhatok, mert tudom, hogy a karánsebesi hölgyek nem vádolhatnak udvariatlanságért, mert nem olvashatják, mert nem értik meg soraimat. Kimondhatom bátran, hogy én egyetlen egy szép, de még csak csinos nőt sem láttam. Hiába öltözködtek fel oly drága ruhákba; hiába öltötték magukra nemzeti vakító fényű öltözéküket, a ruha nem adhatta meg nekik azt, amit a természet megtagadott tőlük: a csinos külsőt. Többnyire fekete hajúak és szeműek, nagy, kiálló arccsontokkal, széles ajkakkal, ügyetlen mozdulatokkal. De nem csak az úri nők közt, a pár nép közt sem láttam csinos nőt. Pedig láttam őket,amint kora reggel kimentek a mezőre egy ingben,melyet csak közepén szerít össze a széles katrincza. Ez nagyon különbözik a szerb katrinczáktól, amennyiben csupán széles övből áll, melyre egy méter hosszú kék, sárga és piros pamut szálak vannak varrva. Elmenetelem előtt meg-megnéztem Doda Trajánnak, a híres román vezérnek s Karánsebes képviselőjének a házát. Ez a jó úr a város végén lakik egyszerű földszintes, de igen tisztán tartott házban. Ő az ottani románok közt a legtekintélyesebb. Örökösen otthon ül s az országgyűlésen mindig távolléte által tündököl. Különben mit is csinálna a parlamentben, hiszen egy szót sem tud és nem ért magyarul. A magyar elemet, mint említem, csak a hivatalnoki osztály képviseli. De ezek is megfogytak, mióta a megye székhelyét Lugosra tették. Azóta a törvényszék elnöke, bírái és tisztviselői viszik a vezérszerepet. Magyarosítási törekvéseiknek máris van némi csekély eredménye. Relle Iván: Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. Budapest, ápril 19. A magyar delegáczió albizottsága ma kissé megemberelte magát s az előterjesztésekből két milliót törölt. A Tisza-kormány legbensőbb hivei szólottak e törlés mellett. Tisza mint elnök langymelegen védte a közös hadügyminiszter előterjesztését, melyet Andrássy Gyula gróf megszavazott. Az ellenzéki tagok alig vettek részt a vitában s álláspontjukat a valószínűleg szombaton tartandó összes ülésben fejtik ki. A két millió törlés mily jelentőséggel bírhat a nagy követeléssel s azon szinte bizonyosra vehető ténynyel szemben, hogy amit ma törölnek is, azt, az újonnan kitört lázadás leverésére, a hadügyi kormány a törlés daczára elkölti s őszkor újra előirányozza? A jelentőség jóformán semmi — ha a delegáczió új politika mellett nem szólal fel, mely általában fölöslegessé teszi az okkupáczió költségeit, de erre nem létezik semmi hajlam. Az osztrák delegáczió albizottságainak tegnapi tárgyalásairól hozott részletes tudósításunkat még a következőkkel egészítjük ki: Dr. Magg azon szám szabatos meghatározását kéri, mennyire becsülhetők öszszeségükben a lázadók nem a leküldött csapatok számarányához mérten, melynek úgy is nagynak kell lennie, hanem hogy megtudjuk, milyen nagy része a lakosságnak lázadt fel. Csak igy lehet megítélni, jobban áll-e az ügy, mint akkor, midőn Andrássy gróf kilátásba helyezte, hogy minden hóolvadáskor lesz lázadás. A mi az ujonczozást illeti, szónok épen nem akarja a fellázadt lakosságot olyan tehertől megmenteni, melyet mindnyájan viselünk. Lehetséges-e az ujonczozás, azt a kormánynak kell eldönteni. De olyan ujonczozás, mely egészben 1200 emberre terjed s kikből csak 400 jut a csapatokhoz, nem azt a tévedést fogja-e az országban kelteni, hogy az ujonczozást abban hagyjuk s csak a látszatért teszünk valamit ? Demel: Mindig elleneztem és most is ellenzem az okkupácziót s hogy ellenzem, arra elég ok, ha látom, hogy minden egyes ujonczunk 21,000 itunkba kerül. Még épen nem tartom levertnek a lázadást katonáink hősies működése daczára. Khevenhüller herczeg: Aki ismeri az országot, az tudja, hogy a határőrzés lehetetlen valami. A lázadás Boszniában nem csoda, ha figyelembe veszszük a dolgokat Izlandban, Sziciliában és Korzikán. Az újonczozást végrehajtani szükséges. Sturm azt kérdi, várjon a tartalékosok zászló alatt tartása egész a télig fog-e húzódni vagy pedig a hadügyminiszter által kilátásba helyezett csapatszervezés még ez évben valósíttatik-e. Azt kérdi továbbá, milyen nagy a csapatok, főleg tartalékosok betegállománya. Végül utal arra, hogy a hivatalos Pol. Korr. közölte, hogy az egész föllázadt területről eltávozott a lakosság. Igaz-e ez a hír ? Bylandt-Rheidt gr. hadügymin. azon élénk óhaját hangsúlyozza, hogy a behívott tartalékosokat ismét a legnagyobb gyorsasággal szabadságolhassák. Fájdalom, az e pillanatban nem igen lehetséges a védelmi állapotok érzékeny gyöngítése nélkül. Megjegyzi, hogy hadseregünk szervezete egész berendezésében nagy háborúra van számítva, hogy tehát azon belátásra jutottak, hogy e bajt orvosolni múlhatatlanul szükséges oly irányban, hogy szervezet alkottassák, mely ilyen esetekben a tartalékosok behívását feleslegessé teszi. Már régebb idő óta komolyan fáradozik egyes csapatrészeknek olyan szervezetet adni, mely mellett a tartalékosok behívása nélkül a műveletekhez szükséges csapatállomány biztosítható. Ez nagy nehézségekkel van összekötve, főleg tekintve a nagyon korlátolt anyagi eszközöket, melyekkel a hadügyi kormányzat a rendes költségvetésben rendelkezik. Egyébiránt reménye, hogy már talán a delegáció legközelebbi ülésszaka elé új szervezeti javaslattal léphet ez irányban. Ami az egészségi állapotokat, főleg a tartalékosokra nézve illeti, azon megnyugtató biztosítást adhatja, hogy a beteglétszám, mint az előtte levő januári és februári kimutatásokban látja, az állománynak 5°/0-át nem érték el s így a rendes békeállomány normális száma megött maradt. Meg kell azonban jegyeznie, hogy a nyári hónapokban nem remélhetünk ily kedvező állapotot, mert nyáron a beteglétszám emelkedni szokott. De kijelentheti, hogy az egészségügyekre nézve a hadügyi kormányzat minden lehetőt megtett és megtesz ezután is. Hohenwart gróf: A lázadás leverését s a paczifikácziót egészen külön kell választani. Az utóbbiról ma még nem lehet beszélni. Használja fel a kormány a legközelebbi időt, hogy tisztába jöjjön a rendszabályokra nézve, melyekkel a paczifikáczió keresztülvihető. Belgrádból jelentik, hogy a május elején történő pótválasztásokban teljes bizonyosságra veszik a Pirocsanatz-kormány jelentékeny győzedelmét. Maga az ellenzék is azt híreszteli, hogy legalább 11 kerületet fog elveszteni, míg a kormánypártban sokkal nagyobbra teszik e számot. Milán király körútja az országban nagy korteszt lesz s számos szavazatot fog szerezni a minisztérium jelöltjeinek. A király ápril 20-án indul el neje és a trónörökös kíséretében. A királyné és a trónörökös Szabácsból újra visszatér Belgrádba, míg a király az ország nyugati részein át, lemegy Nisbe, hol öt napot időz. Nisből azután Zajczáron, Negotinon, Kladován át ismét Belgrádba tér vissza, hova május 21-ére várják. A királyt Pirocsanatz miniszterelnök és Nikolics hadügyminiszter kisérik. Konstantinápolyból írják ápril 14-ről: Még mindig nagy homály uralkodik Novikoff úr tervezett elutazásának tulajdonképeni jellemére nézve. Orosz részről hivatalosan azt híresztelik, hogy az orosz nagykövet már régóta szabadságot kért, de csak most kapta meg, mert eddig fontos tárgyalások tartóztatták őt a török fővárosban. De ezt kissé megkésve kezdték híresztelni. Török magyarázat szerint ez az elutazás nem presszió akar lenni a portára, hanem ellenkezőleg rosszulás nyer benne kifejezést azon mód felett, melyen Novikoff úr a tárgyalásokat vezette. Diplomácziai körökben mind a verziókat nem hiszik s azt tartják, hogy a bucsu-kihallgatáson Novikoff megmondja majd a szultánnak távozása okait s nyilatkozatai esetleg változást idézhetnek elő a minisztériumban. Novikoff a török diplomáczia megbizhatósága tekintetében ugyanoly tapasztalásokat tett, mint Dufferin lord, kit az örmény kérdésben szintén egyik zsákutczából a másikba vezettek. Ha a porta s a palota az orosz és angol nagykövetségekkel nem a legjobb lábon áll s különösen Anglia iránt néha valóságos gyűlöletének ad kifejezést,viszonyai Olasz-, Ausztria- Magyar- és Németország irányában az utóbbi időben egyre szívélyesebbek lettek. Az olasz kamra ápril 16-án folytatta a húsvéti szünetek által félbeszakított ülésezéseit. Az érdeklődés azonban nem nagy volt az új szesszió iránt, mert az 508 képviselő közül összesen csak negyvenen jelentek meg. A kormány fontos katonai törvényjavaslatai a hadsereg szervezetéről és a rendkívüli katonai hitelekről már legközelebb előterjesztettek. Az izlandi állami fogházakban, a parlament elé terjesztett hivatalos kimutatások szerint, jelenleg 511 fogoly van, kik közül 35 gyilkossággal, 11 felségáruló üzelmekkel, 24 gyilkossági kísérlettel, a többi pedig gyújtogatással, megfélemlítéssel, törvényellenes csoportosulásokkal s más agrárbűntényekkel vádoltatik. A parsonstowni fenyítő törvényszék Dugmoru kapitányt, ki a legutóbbi időkig a 64. ezredben szolgált, a bérlők közti bujtogatás és más vétségek miatt, melyek a landliga izgatásaival állanak összeköttetésben, hat havi fogságra ítélte. Az exkapitányt párthívei most Meath grófságban képviselőjelöltté léptették föl. Párisból írják ápril 14-ről: A Cambetta és Veil- Picard által tervezett lapvásárlás csúfos felsülése új érzékeny sebet ütött Cambetta tekintélyén. Minden oldalról azt vetik szemére, hogy a politika mégsem alkalmas az efféle pénzügyi kizsákmányolásra s bölcsebb és hazafiasabb lenne, nem ilyen eszközökkel próbálni a csökkent tekintély emelését. A Telegraph azon még el nem feledett időre emlékeztet, midőn csaknem minden köztársasági lap gambettista volt, anélkül, hogy Veil-Picard milliói e czélra mozgásba hozattak volna. Akkor Gambetta sehol sem talált elvi ellenállásra, s midőn novemberben a kormány élére lépett, a legtöbb lap fölötte rokonszenvesen fogadta s csak némelyik ment annyira, hogy bizonyos aggodalmakat fejezzen ki. De még ők is kijelentették, hogy készek Cambetta becsületes kísérletét támogatni. Cambetta csak önmagának és tetteinek, valamint mulasztásainak tulajdoníthatja, hogy e hangulat lassan kint megváltozott. Eleinte csak néhány lap, köztük a France volt az, amely kijelenté, hogy ellenzéki lesz, míg végül Cambetta saját lapjain kívül mindnyájan követték őket. A France következőleg rajzolja e változást: Beszélték, hogy Gambetta ama, még nem meszsze levő napokban, midőn tekintélye halványodni kezdett, egy barátja házában látta a France egy számát, s feldühödve, mint a bika a vörös posztótól, vetette magát ez anticzezarista lapra s a kályhába dobta. Ha a bellevillei képviselő ma mindazon lapokat, melyek most ugyanazt a magatartást követik, mint a Francs, ugyanoly bánásmódban akarná részesíteni, úgy közbiztonság érdekében tüzérséget kellene a nagy férfiú háza elé állítani, mert kénytelen lenne a nyomtatott papirost egész csomókban a kályhába dobni, miáltal könnyen tűzveszély támadhatna. A Telegraph különben azt hiszi, hogy Cambetta visszaszerezheti a sajtó Andrássy Gyula gróf. — ápril 19. A delegácziók eddigi tárgyalásainak főmomentuma az, hogy Kálnoky külügyminiszter az annexió mellett, gróf Andrássy Gyula pedig az annexió ellen nyilatkozott. Minkét államférfi nyilatkozata világos és félre nem érthető. Gróf Kálnoky így szólt: »Egyetlen indok sem szűnt meg azok közül, amelyek a tartományok átvételére késztettek, ennélfogva a kormánynak nincs oka a végczélra nézve szándékait megváltoztatni. E czél, úgy mint előbb, jövőre is csak az lehet, hogy a tartományokat, melyekért oly nagy áldozatokat hoztunk, mind szorosabban vonjuk magunkhoz és meggyőzzük a lakosságot arról, hogy anyagi és erkölcsi felvirágzását csak az Ausztria Magyarországhoz való csatlakozása által érheti el és fogja is elérni. Az ide vezető utak és módok közelebbi részletezése ma alig volna helyén; erre nézve dönteni a közös kormány maga nem illetékes és az ügy helyes intézésére valamennyi hivatott tényező érett és minden oldalra kiható megfontolása szükséges.« E nyilatkozattal szemben gróf Andrássy Gyula határozottan kijelentette, hogy »Boszniát nem úgy kell traktálni, mintha az a monarchia keretén belül volna. Az adminisztrácziót tekintve, Boszniával bizonyos tekintetben úgy kell bánni, mint kolóniával.« De gróf Andrássy Gyula még ennél is többet mondott. Kimondta, hogy ő a Boszniában követett eljárást elitéli. Kimondta, hogy »kímélni kell a két állam pénzerejét, melynek túlságos megfeszítése igen becses és fontos érdekeket koczkáztat.« Mondta ezt ugyanakkor, mikor a közös kormány nemcsak a lázadás leverésére kéri a költségeket, hanem kéri az erődítési munkálatokra is. Mikor a közös hadügyminiszter hivatalos jelszó gyanánt jelenti ki, hogy mihelyt a lázadás leveretett, rögtön hozzá kell látni az erőditési munkálatokhoz. S mikor a közös külügyminiszter nyíltan kitűzi az annexió lobogóját. Hogy gróf Andrássy Gyula nyilatkozatai egyáltalán nem vágnak bele a közös kormány kalkulusaiba, azt, ama nyilatkozatok értelmén kívül, elárulja az is, hogy a hivatalos cenzurán keresztülment albizottsági értesítőből gróf Andrássy nyilatkozatai teljesen kihagyattak, s azokról mi is csak magántudósítók által értesülhetünk. Ez az eljárás elég bizonyíték a mellett,hogy Andrássy gróf nyilatkozatai a közös kormányt feszélyezik, s hogy a közös kormány nem tartja érdekében állónak azt, hogy e nyilatkozatok hivatalos uton publikáltassanak. De e tény csak növeli azoknak horderejét. Mert ha van valaki a delegáczióban, kinek szava a közös kormány ellenében nyom valamit, az első sorban Andrássy Gyula gróf. S hogy gróf Andrássy Gyula elitéli nemcsak a közös kormány eljárását, hanem ellene mond az annexiónak is, ez nagyfontosságú momentum, melynek konzekvencziái meszsze mehetnek. Maga gróf elvesztett támogatását, hasemmit sem ismétel abból, a mit eddig tett, s helyre pótolja mindazt, a mit eddig nem tett.« A divatról. — ápril elején. A jó ízlésű hölgyek mindig egyenlő lépést tudnak tartani a divattal; sem nem fognak feltűnni akarni a túlságosan új izlés-irány művelése, sem pedig a régi minták megtartása által. Van bennök bizonyos finom érzék, az úgynevezett bon gout iránt, melynek segélyével mindig meg tudják választani, ami helyes. Pedig ez nem látszik valami könnyűnek a mostani tavaszi évad divatánál. Sok feltűnő szint és"