Pesti Napló, 1883. január (34. évfolyam, 1-30. szám)
1883-01-26 / 25. szám
25. szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-ép . 19. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadás hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. 34. évi folyam Budapest, 1883. péntek, január 26. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körül panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forni Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, jan. 25. Lesz hát uzsoratörvényünk, valahára. Lesz, és jó hasznát fogjuk látni. Az uzsoraszabadság legalább meg fog szűnni s ezzel maga az uzsora korlátoztatni. Hanem félrendszabály az egész, annyi bizonyos, egész cselekvésre a kormány nem merte magát elhatározni. Félt az uzsorásoktól, a nagy uzsorásoktól tudniillik és nem a falusi pióczáktól. Die kleinen Diebe hängt man, die grossen lässt man laufen. Nagy jótétemény a törvény, mert a leggyöngébbeket, a parasztokat a korcsmáros, a szorult embereket a csalók körmei közül kimenteni iparkodik , de a hitelviszonyokon Magyarországon nem javít semmit, vagy igen keveset. A hitellel való gazdasági visszaélések a kölcsönvevők, valamint a kölcsönadók részéről, továbbra is megengedtetnek és a szabad versenyre hagyatnak, amely versenyben a pénz óriási fölényben van a pénztelenség felett, futtatnak együtt a béna a gőzkocsival. Tessék összehasonlítani akárhol azt, aki kölcsönt kér, azzal, akitől kéri, a magaviseletük elárulja és jellemzi a differencziát, mely a hitelviszonyokban a kereslet és a kínálat között létezik. A pénz nem olyan áru, mint más áru. Az hatalom, az fegyver. A legkíméletlenebb hatalom a föld kerekségén, a legönzőbb tényező az emberi társadalomban. És ennek számára állítják fel a versenyszabadság theóriáját, mely a valóságban a pénzzel kereskedők, a hitelezők privilégiuma a társadalomban és államban mindenkivel szemben, kinek pénzre szüksége van. Ha már ezen egy oknál fogva a hitel szabályozására van az államban szükség gazdasági és törvényhozási szabályozására, mennyivel inkább áll ez ott, hol azon versenyt, melyet a pénz a pénztelenséggel folytat, hogy egyik a másikat kiaknázza, nem mérsékli és nem korrigálja a pénznek versenye a pénz ellen. Magyarországon a pénzt nem kínálgatják a vidéken sehol, úgy, hogy ne volna helye, hogy egyik hitelező a másikat verné. Az ország szegényebb, semhogy a hitel önmagát regulázná, mint gazdag és fejlett hitelszervezettel bíró államokban látjuk, ahonnan nemzetgazdáink tudományukat s példáikat merítették. Itt Magyarországon tehát — a fővárostól és némely nagyobb vidéki kereskedő várostól eltekintve — azon helyzetet találjuk, hogy sürgősen szükséges az uzsorát nem pusztán büntető törvényekkel sújtani, hanem megfelelő hitelszervezettel gyógyítani. A törvényjavaslat azt megteszi, ezt elmulasztja. Ezért nem fog gyökeres javulást eszközölni, a hitelkór megmarad, és a törvényes uzsora járványa, mint a diftekitisz, évről-évre ragadozni fog a hon lakói közt s nem sokára eljön az idő, mikor az új uzsoratörvény elégtelennek fog bizonyulni s újabb intézkedések válnak elkerülhetlenül szükségesekké ; azok, melyeket ma Apponyi Albert gróf indítványozott. Maximum törvény, fix kamatmaximummal a jelzálogkölcsönök számára, de a személyes hitel és váltókölcsönök számára nem fix kamatlábbal, mert ez a pénzpiacz hullámzásaival össze nem fér, hanem akként, hogy a takarékpénztárak és hitelintézetek két, magánhitelezők három és fél százfolival nagyobb kamatot szedhessenek a nemzeti bank kamatlába felett. Ami ezen túlmegyen, az csakugyan uzsora. Mert ha a bankkamatláb 3—6°/o közt ingadozik, a bank pénzével kereskedő intézetek elég, ha 2°/o nyereséget húznak; ha pedig magánosok foglalkoznak kölcsönmiveletekkel, ezek vagy saját pénzeiket, vagy a nemzeti banknál élvezett hitelüket, vagy a takarékpénztárakból kiszedett pénzeket adják tovább, s ha a maguk pénzét kölcsönzik oda, mindenesetre tisztességes hasznot húznak, ha a normális vagyis bankkamatláb felett 3 */a száztólit vehetnek; mennyivel inkább áll ez, ha a mások pénze után, egyszerű girójuknak a váltó hátára való iktatásáért az intézetek 2°/a, magánosok ezen felül mégia száztéli jövedelmet élvezhetnek minden fáradság és áldozat nélkül. Nem elég nyerészkedési jog adatott ezzel a hitelgazdagoknak a hitelszegényekkel szemben ? Kell-e, hogy tetszésük szerint aknázzák ki a társadalmat egyesek vagy részvényesek egész azon határig, ahol a csalás kezdődik? A bűnt büntetni kell, igenis, a törvényjavaslat is ezt mondja, de a betegséget gyógyítani nem szabad ? Ezt állítja a kormány. S miért nem egyezik a minisztérium az olyan kamatmaximumba, mint Apponyi kívánja? Mert, ha a bankkamatláb 4°o, hogyan szedhessen a kormány maximum-törvény mellett a zálogházakban 10°/6-ot és hogyan fizethessen hitelezőinek maga 7°/0-ot? A maximum-törvény feszélyezi a pénzügyminisztert, ezért nem kell nekik. Tehát az államnak feláldoztatik a társadalom. A polgárok veszthetnek, csak a kincstár nyerjen. Apponyi nem az elmélet felhőin nyargalt, hanem a magyar viszonyok speciális ismeretéből indult ki. Nem ellenzéki beszédet mondott, hanem reform-indítványt tett. Hogy szépen beszélt, az mellékes, hogy igazat mondott, az fő. Igen jól írta le a bukófélben levő embereket is, kik nem tudnak kellő időben tisztességgel megbukni , hanem uzsorásokhoz folyamodnak s később vagyonukkal becsületüket is elvesztik s magukkal rántanak másokat, sokakat, ártatlanokat, ezektől a hitelt megvonni egy jó uzsoratörvénynyel jótétemény nekik és társadalmi szükség, korlátlan hitellel segíteni rajtuk nem igen lehet. Legyen hitel az országban, minél több, minél olcsóbb, minél becsületesebb, legyen hitelszabadság, de szabályozott hitel. A hitelanarchiából elég volt, aki nem hiszi, tekintsen körül. Verescsagin képei nem borzasztóbbak, mint a pusztulás, melyet tizennégy esztendei hitelháború okozott Magyarországon. Polgárháború volt ez, szabad fosztogatás a törvény oltalma alatt. Hány esztendeig kellett rimánkodnunk, míg a kormány rászánta magát, hogy a leggonoszabb uzsorásokat börtönbe vetteti ? Hány évig fog kelleni küzdenünk, mig keresztülviszszük, hogy a pénzkereskedés állami főfelügyelet alá vonassák ? Az állam nem arra való, hogy a nagy halak felfalhassák a kis — Január 26. — A PESTI NAPLÓ TÁRCZAJA. „Hölgyek öröme.“ — Regény. — 20 Irta: Zola. IE3 m. 11. Fordította: Tarnay Pál. IV. — Húzza jobban előre az övét, ismétlé Aurélia asszony. No látja, igy legalább nincs púp a hátán... Mega baja! már hogy lehet azt igy maszszakrirozni! Gyönyörű baja lehetne, ha akarná. És valóban, Denise egyedüli szépsége baja volt. A hamvasszőke fürtök egész lába csuklójáig értek , és ha fésülködött, annyira zsenirozták, hogy csak összecsavarta egy csomóba, melyet egy szarufésű erős fogai alig voltak képesek összetartani. Klára, akit a haj fölöttébb boszantott, nevetést tettetett, mert az vad kecsesei annyira félreállva volt feltűzve. A fehérnemű-osztályból egy elárusítónőt, egy széles arcú, de kellemes tekintetű lányt oda intett. A két szomszédos osztály folytonos ellenségeskedésben állott egymással, de a kisasszonyok néha kibékültek, midőn az embereket megszólták. — Pauline kisasszony, nézze csak ezt a sörényt, mondá Klára, akit Margit könyökével oldalba taszított, és ő is úgy tett, mintha meg kellene fuladnia a nevetéstől. Csakhogy Paulinának nem volt tréfálni való kedve. Egy perczig Denisere nézett, eszébe jutott, amit ő neki is eleinte osztályában ki kellett állania. — Hát mit ? mondá. Nincs ám mindenkinek ilyen sörénye! És visszatért a fehérneműekhez, a másik kettőt bántódottan ott hagyva. Denise, aki hallotta őket, hálás tekintettel követte, míg Aurélia asszony nevére szóló számlakönyvet adott át neki, mondván: — No, holnap majd jobban kicsinosítja magát. .. És már most igyekezzék elsajátítani a ház szokásait; várjon, míg az eladás sora rá kerül. A mai nap erős nap lesz, megítélhetjük, hogy mit tud. Azalatt az osztály üres maradt, ily kora reggel még csak kevés vevő ment a készruhák osztályába fel. A leányok ügyesen és lassan erejüket a délutáni fáradalmaknak tartották fel. Denise megijedve arra a gondolatra, hogy első fellépésére vigyáznak, rajzonját hegyezte meg, csak hogy valamit csináljon, aztán, a többieket utánozva, ruhadereka két gomblyuka közé keblébe dugta. Tegnap azt mondták neki, hogy állandó fizetés nélkül vétetik fel az üzletbe, csupán abból kap bizonyos százalékot és osztalékot, amit elad. De remélte, hogy nem sokára eléri az ezerkétszáz frankot, mert tudta, hogy az ügyes elárusítónők kétezeret is szerezhetnek maguknak, ha jól dolguk után látnak. Költségvetése szabályozva volt; havi száz frankból képes lesz Pépé kosztját kifizetni, és Jeant is eltartani, aki még egy garast se kapott, maga is megélhet belőle, sőt ruhára és fehérneműre is jut belőle valami. De hogy eddig a magas összegig elérhessen, erősnek és dolgosnak kell lenni, nem gondolni a körülötte nyilatkozó rossz akarattal, küzdeni, és ha kell, társnőitől elragadni az őt megillető részt. Midőn így biztatá magát a baretra, egy magas fiatal ember, aki osztálya mellett elment, rámosolygott, és mivel benne Delochet ismerte meg, aki tegnap lépett be a csipkeosztályba, mosolyát viszonozta, boldognak érezvén magát ebben a barátságban, melyre itt akadt, és a fiatalember üdvözletében jó előjelt látott. Fél tíz órakor harangszó adott jelt a reggeli első feltálalására. Aztán újabb csöngetés szólította a másodikhoz tartozókat. És a vevők csak még mindig nem jöttek. A másodfőnöknő, Frédéric asszony, aki özvegyi kelengyés szigorában kedvelte a szomorú gondolatokat és Szörnyű dolgokat, rövid mondatokban állította, hogy a nap elveszett, négy macskát se fognak látni, akár bezárhatják a szekrényeket és elmehetnek; ez a jóslat Margit lapos arczát elkomoritá, a ki törte magát a nyereség után, míg Klára kiszabadult szilajszerű magatartásával, ama kirándulásról álmodozott, melyet a verriéres-i erdőbe fog tenni, ha a czég összedől. Ami Aurélia asszonyt illeti, ő némán, komolyan sétáltatta czézári maszkját az üres osztályban, mint olyan tábornok, aki éppen oly felelős a győzelemért, mint a megverettetésért. Tizenegy óra felé néhány hölgy jelentkezett. Denisere került az eladás sora. Éppen akkor jeleztek egy vevőt. — Az a vidéki kövér asszony, tudja már! mormogta Margit. Egy negyvenöt éves asszony volt, aki egy isten háta mögötti megyéből időnként be-belátogatott Párisba. Otthon hónapokig rakta össze a garasokat, de alig hogy kiszáll a vasúti kocsiból, belepottyant a »Hölgyek örömébe« és ott mindenét elköltötte. Levelezés utján csak nagy ritkán kívánt valamit, mert ő látni akarta, amit vesz, örömét találta benne, hogy az áruczikket elébb összemarkolázhatta; még tűket is ott vásárolt, a melyek kis városkájában rettenetesen drágák. Az egész csarnok ismerte, tudták, hogy Boutarel asszonynak hívják, hogy Albiban lakik; más egyébbel nem törődtek, se állásával, se életmódjával. — Jól érzi magát, asszonyom? — kérdésesteljesen Aurélia asszony, a ki elébe ment. Mit parancsol ? Azonnal rendelkezésére állunk. És hátrafordulva kiáltott: — Kisasszonyok! Denise közeledett de Klára előre rohant. Ő rendesen lusta volta az eladásnál, a pénzt fitymálta, kint többet és fáradtság nélkül bírván szerezni. De most az a gondolat, hogy attól az újonan jöttől elhalászhat egy jó vevőt, sarkanyozta. — Bocsánat, rajtam a sor, szólt Denise felháborodva. Aurélia asszony egy szigorú pillantással félre tolta, és mormoga: — Itt nincs sor, itt én parancsolok... Tanulja meg előbb, hogyan szoktuk az ismerős vevőket kielégíteni. A leányka félrevonult, és mivel szemeibe könyök tolódtak, ezt a túlságos érzékenységét el akarta rejteni, hátat fordított, a tükrök előtt állt, mintha az utczára nézne ki. Hát meg akarják gátolni az eladásban ?.. . Hát mindnyájan egyetértenek, hogy megfoszszák a komoly vásárlóktól ? A jövőtől való félelem szállta meg lelkét, ennyi szabad pórázra bocsátott érdek által eltiportatva látta magát. Elhagyatottságának keserű érzetében, homlokát a hideg ablaküvegre támasztva, a szemközt levő öreg Elbeuf-re tekintett, arra gondolt, hogy kérnie kellett volna nagybátyját, hogy tartsa meg magánál; talán ő maga is szeretné megváltoztatni ezt az elhatározást, mert a szegény öreg neki igen tegnap meghatottnak látszott.Most egészen egyedül állott a roppant üzletben, hol őt egy lélek se szereti, ahol elveszettnek, megsértetnek érzi magát. Pépé és Jean idegeneknél éltek, szegénykék, kik mindig szoknyájába kapaszkodtak ; most el vannak tőle erőszakosan szakítva és a miatt a két nagy könycsepp miatt, melyet szempillái közt visszatartott, az utcza szemei előtt ködben tánczolt. Ezalatt háta mögött hangok zsongottak. — Ez nem áll jól nekem, mondá Boutarel asszony. — Asszonyságod téved, felelte Klára. A vállaira egészen jól feszül.. .Hanem ha asszonyságod köpeny helyett talán jobban szeretne egy bundácskát... Denise összerázkódott. Karját két érintette, Aurélia asszony szigorúan kérdőre vonta. — Micsoda! hát maga még semmit se csinál, bámulja a sétálókat!....Oh lelkem! ez igy nem mehet! — Ha nem engednek eladnom, asszonyom. — Maga számára van más munka is, kisaszszony. Kezdje ott, ahol kezdenie kell... Rakosgasson be. Hogy a jött néhány vevőt kielégíthessék, már valamennyi szekrényt össze-vissza forgattak, és a szalon jobb és baloldalán végig nyúló hosszú asztalon egy rakás köpeny, bunda, kerek gallér, mindenféle alakú és mindenféle kelméjű ruhadarab hentergett. Denise felelet nélkül elkezdte azokat válogatni, gondosan összehajtani és a szekrényekbe ismét rendesen visszahelyezni. Ez a kezdők közönségesebb dolga volt. Nem mondott többé ellent, tudván, hogy itt néma engedelmességet követelnek és hogy meg kell várnia, míg az első főnöknő megengedi neki az eladást, amint is, úgy látszik, eleinte szándéka volt. És folyvást összhajtogatott, midőn Mouret megjelent. Ez őt megremegteté, elpirult, maga sem tudta, miért; a furcsa félelem újra erőt vett rajta, azt hívén, hogy meg fogja szólítani. De Mouret észre se vette, nem is emlékezett többé arra a kis leányra, kit egy perez kellemes benyomása alatt pártfogása alá vett. — Aurélia asszony! szólt ra rövid hangon. Kissé halvány volt, szemei azonban tiszták vanának és elhatározottságot fejeztek ki. Az osztályokat sorba járván, azokat mind üreseknek találta, és a, szerencsébe vetett nyakas hitét a kudarcz lehetősége hirtelen megingatta. Az igaz, hogy még csak az imént ütött tizenegyet; ő tapasztalásból tudta, hogy a tömeges látogatás csak délután szokott kezdődni. Azonban bizonyos jelenségek mégis nyugtalanították; más hirdetett eladásoknál a mozgalom már reggel megindult, aztán még hajadonfejű nőket se látott, azokat a vásárlónőket, kik a szomszédból csak úgy otthonosan szoktak hozzá lejönni. Mint minden nagy hadvezért, úgy őt is, a csatakezdés pillanatában babonás gyöngeség szállta meg, habár a tevékenység emberének szokott látszatát megtartotta is. A dolog nem sikerül; ő el van veszve és nem tudta volna megmondani, miért; kudarczát még a járkáló hölgyek arczáról is leolvashatni gondola. (Folyt. köv.) Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, halakat s a polgárok keresete és vagyona kalózok martaléka legyen. A szabadság a polgároknak kell, nem a kalózoknak, s az állam kötelessége ezeket megfékezni. Budapest, január 25. A franczia miniszterválság. A legújabb párisi hírek szerint a Duclerc-minisztérium még néhány napig hivatalban marad, míg a Floquet-indítvány sorsa el nem döntetik. A helyzet ura, úgy látszik, Ferry, aki mintegy 100 elvtársával s a vele szövetkezett 200 Grambettistával oly minisztériumot alkothat, mely ideig-óráig a többségre támaszkodhatik. Az uzsorajavaslat részletes megállapodásai a képviselőház egy pártjára nézve sem képeznek pártkérdést s ezért történik, hogy minden párt kebeléből egymással ellenkező felszólalások hallhatók. A kormánypárt köréből ma b. Kemény János nagy figyelemmel hallgatott beszédben az uzsora oly meghatározását indítványozá, mely eltér a kormányjavaslatban foglalt definíciótól. A mérsékelt ellenzék köréből Hodossy Imre igen szép beszédben a kamatmaximum meghatározása ellen szólt, amit gr. Apponyi védett. Azt halljuk, hogy a mérsékelt ellenzékből többen felszólalnak a kamatmaximum ellen, mások védik ; szóval a szavazás e kérdésben nem a pártok, hanem az egyéni meggyőződés szerint, függetlenül a pártköröktől, fog végbe menni. A képviselőház közoktatási bizottsága mai üléséről a következő jelentést vettük: Elnök: Baross Gábor, jegyző: Szatmári György. Jegyzőkönyv hitelesítése után tárgyalás alá vétetik a 8. §. Szász Károly a §. első bekezdéséhez világosabb szövegezést ajánl, mert az a felekezeti iskolákra nem vonatkozhatik. Herman Ottó örömmel látja, hogy a miniszter a felekezetek jogkörét sérteni nem akarja, de a hatáskört világosabban óhajtja formuláztatni; azért az egészre vonatkozó következő módosítványt terjeszti be: Módosítvány a 8. §-hoz, beadják Herman Ottó és Hegedűs László. »A felekezeti középiskolákban a tanrendszert, tantervet és a tankönyveket az illető tanintézet illetékes főhatósága állapítja meg azzal a kötelezettséggel, hogy tartozik mindazon tantárgyakat felvenni és annyi évfolyamban tanítani, amint az a törvényben a középiskolákra nézve meghatároztatik, a tananyag olyan beosztásával, hogy az egyes tantárgyakban az egész tanfolyam alatt elérendő cél és megszerzendő ismeretek mértéke megfeleljen azon czélnak és mértéknek, amely a miniszter által megállapított tantervben kifejezést nyert.« (A §. többi része változatlanul marad.) Trefort miniszter: nem szándékozik a felekezetek autonómiáját korlátozni. Az eredeti szöveg és a beadott módosítvány közt, első hallásra lényeges különbséget nem lát. Hegedűs László a módosítvány mellett szól. Kovács Albert: Ami a czikk első felét illeti: erre nézve úgy hiszem, nincs köztünk véleménykülönbség. Én ugyan az eredeti szövegezést sem értettem félre, nem gondoltam, hogy az abban foglalt miniszteri jog a felekezeti intézetekre is vonatkoznék , azonban a miniszteri tanácsos úr módosítványa által még világosabbá válik, s azért azt elfogadom. A czikk második felét illetőleg: én is szívesen elismerem Herman J. képviselőtársunkkal együtt, hogy a miniszter úr nem szándékszik a felekezetek autonómiáját korlátozni, hanem a tényleg fennálló közjogi alapra igyekszik állani. Ez a közjogi alap itt az 1790/1-ki 26. t.-czikk. Ez a törvényczikk egyfelől meghatározza, hogy miben áll a protestánsok iskolai autonómiája, másfelől megmondja, hogy mi joga van az államnak az autonóm iskolákkal szemben. Csakhogy ezen meghatározások nem oly nagyon világosak. Ezek szerint a protestánsok maguk határozzák meg: »rationem, normam et ordinen docendi atque discendi« ; ellenben az állam szabja meg »coordinationem literariae institutionis.« Nem könnyű e latin kifejezéseket úgy lefordítni, hogy ne csak különböző szók legyenek azok, hanem hogy azon szók a gyakorlati oktatásügy körében is kézzelfogható institucziót jelentsenek. Itt is a coordinatio literariae institutionis két szóval van kifejezve : az ismeretek terjedelmével és mértékével. Mit értettek az illetők ezek alatt ? Az ismeretek mértéke jelenti azok mennyiségét, ami különböző terjedelem mellett is lehet egyenlő; a terjedelem pedig jelenti azt, hogy váljon a kérdéses tananyag egyszerűen magában, vagy történelmi és bölcsészeti szempontból is közöltessék. Ez utóbbinak meghatározását az állam nem igényelheti magának, s a miniszter jól tenné, ha még az állami intézetekben is a tanárokra bízná; ellenben a közlendő ismeretek mennyiségének meghatározását fentarthatja magának a felekezeti intézetekben is. Ajánlja e két szó törlését s helyettük ezt tenni: »mennyiségét«; egyebekben elfogadja az eredeti szöveget. Szász Károly : A koordináczió alatt mindig azt értette, hogy az állam fentartotta magának, hogy valamikor a prot. iskolákra nézve is meghatározhassa általában a közoktatás egész mértékét és terjedelmét. Némely tudománynak meg lehet határozni a terjedelmét, némelyiknek a mértékét. A Kovács A. által ajánlott »mennyiség« kifejezését nem tartja helyesnek, habár a szövegben használt szóknál is lehet jobbakat találni. Hegedűs László ismét ajánlja a módosítványt, mely a Kovács és Szász közötti vitás kérdést eldönti. Zsilinszky indítványozza, hogy a két szövegezés adassék ki egy 3 tagú bizottságnak új szövegezés végett. Elnök ellenzi a bizottság kiküldését, már most lehet határozni. A szöveg világosabb, mint a beadott módosítások. Herman Ottó : Ha oly világos volna, nem volnának itt oly eltérő nézetek annak értelme felől. Kovács Albert Baross elnökkel szemben megjegyzi, hogy az ő észrevétele nem felekezeti, hanem didaktikai szempontot jelez , mert nemcsak a felekezeti, hanem általában minden iskolára nézve kérdés lehet, hogy mit kell a tanárra nézve megszabni, mit nem. A miniszterek gyakran változnak, mindeniknek megvan a maga egyéni szimpátiája, s a szerint tűzi ki az ismeretek egyes ágainak terjedelmét, így állott elő nálunk az állami iskolák oktatási rendszerében egy oly ingadozás, melytől a felekezetek félnek. Egyik évben elrendelik, hogy a reáliskolában latin nyelvet tanítsanak, a másikban már ezt beszüntetik; egyszer elrendelték, hogy a gimnáziumokban ábrázoló mértant tanítsanak, félév múlva megszüntették. Az ő indítványa az efféle experimentálásoktól akarja megóvni a felekezeti intézeteket. Trefort miniszter: Védekezik Kovács Albert azon vádja ellen, hogy a tantervek oly gyakran változtak a miniszterek szimpátiája szerint. Experimentáltak igenis különböző eszközökkel, de ez most minden országban így van és az szükséges. Ezután a szöveg első fele világosabb szövegezéssel, a második fele azon lényeges módosítással fogadtatott el, hogy »az ismeretek terjedelme és mértéke« kifejezésből a »terjedelme« szó töröltetett. A 9. §-nál Szász Károly miniszt. tanácsos. Itt nincs provízió arról, hogy a felekezeti intézetekben tanuló más vallású gyermekek hitoktatása miként történjék. E hiány pótlását indítványozza. Elfogadtatik. A 10. §. vita nélkül változatlanul elfogadtatik. A 11. §-nál az elégtelen osztályzatok kérdése felett minusziákra menő vita fejlett ki, melyben részt vettek Szász K., Baross, Mészáros Nándor, Jónás Ödön, Horánszky és a miniszter. Lényegtelen módosításokkal elfogadtatik a szöveg. A 12. §. változatlanul és vita nélkül fogadtatott el. A 13. §-nál Kovács Albert: E czikk második bekezdése szerint felvételi vizsga alá lehet vetni a növendéket, mihelyt az elhagyott intézetben más tanterv szerint tanítottak, mint abban, amelybe átlép. Tekintve, hogy nálunk az intézetek oly sokfélék, s hogy a felekezetek a tantervet maguk állapíthatják meg, ezen felvételi vizsgák nagyon gyakoriak lesznek, és ezek egyfelől illuzóriussá tehetik a protestánsok azon jogát, hogy a tantervet maguk állapítják meg, s kényszeríthetik őket a miniszter tanterve elfogadására ; másfelől részükről is visszatorlásokat idézhetnek fel az állami intézetek ellen. Sokkal jobb, ha marad a mostani rendszer, mely szerint egyik nyilvános intézet a másiknak bizonyítványát elfogadni tartozik, s növendékeit felvételi vizsga alá nem vetheti, mint felidézni egy sereg viszálykodást a különböző intézetek közt. Ajánlja a második bekezdés törlését. Szász Károly utal azon nehézségekre, melyek előállanak oly esetben, midőn a növendékek kellő előismerete hiányzik. Kovács Albert: Kétségtelen, hogy az a nehézség megvan, de az eféle nehézségeket az élet kiegyenlíti. Vegyük tekintetbe, hogy Magyarországon a gimnáziumok mily sokfélék. Ezek tanterve mind eltérő és ezen intézkedésből oly czivakodások fognak kifejlődni, melyek sokkal nagyobb súlylyal nehezednek a mérlegbe, mint a tanácsos úr által felhozott nehézség. Trefort miniszter elismeri, hogy a czivakodások fel fognak merülni s azok kikerülése óhajtandó. Nem fektet súlyt arra, hogy a második kikezdés bennmaradjon. A bizottság Kovács Albert indítványához képest a második bekezdést törli. Ülés vége 8 órakor. Holnap ülés d. u. 5 órakor. Szeged város ajánlata az egyetemnek Szegeden leendő fölállítása esetén. Budapest, jan. 25. (I.) A harmadik egyetem ügye a megoldás felé közeledik. A képviselőház Kassa és Pozsony városok ide vonatkozó kérvényét kiadta a tanügyi bizottságnak, ez utóbbi pedig albizottságot küldött ki javaslattétel, illetőleg az általános kérdőpontok megállapítására nézve; ez albizottság előadója Berzeviczy Albert. Szeged már korábban két emlékiratot adott ki (mindkettőt Vass Pál főjegyző készítette), ezek egyikét a törvényhatóságokhoz intézte, a másikat az őszszel nyújtotta át Trefort miniszternek. Ez utóbbiból tudjuk, hogy Szeged oly áldozatot ajánlott fel az államnak, ha az egyetem kebelében állíttatik föl, minőt oktatásügyünk történetében nem ismerünk. Épületekben, telkekben, könyvtárban, beruházásokban s egyéb állandó kötelezettségek teljesítésében 1 millió 2—300 ezer írtra tehető az, mit Szeged városa az egyetemért hozni kész. Ez ajánlata eddig még a képviselőházhoz elő nem terjesztetett. Itt közöljük azt egész terjedelmében. Az előterjesztés bizonyára méltó Szeged városához, s méltó arra, hogy komolyan foglalkozzék vele kormány és törvényhozás. A felirat, melyet Mészáros Nándor, Szeged I. ker. országos képviselője fog a képviselőházhoz benyújtani, következőkép szól: Mélyen tisztelt képviselőház! A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ő nagyméltósága, a budapesti egyetem azon állapotára való tekintettel, hogy némely karnál túltömöttség folytán a demonstrációs tudományok előadása maholnap lehetetlenné válik, előkészítő lépéseket tett egy harmadik egyetemnek fölállítása iránt; e lépések kedvező fogadtatásban részesültek az egész országban, minek eredménye jön, hogy a közvélemény hangosan s egyértelműleg nyilvánult egy harmadik egyetem mielőbbi fölállítása mellett. Több város, mely hivatottnak érzé magát az egyetem befogadására, nem késett már kérvényét benyújtani s vele az egyetemért hozandó áldozatait megajánlani a mélyen tisztelt képviselőházhoz; ezen, valamint azon körülmény, hogy e kérdés napirendre kerülésénél a mi ide vonatkozó igényeink is számításba vétethessenek, helyi és vidéki viszonyainkról kellő kép nyerethessék, s végül az egyetemért részünkről hozandó áldozatok mérvéről is hivatalos tudomást méltóztassék a mélyen tisztelt képviselőház venni.