Pesti Napló, 1883. február (34. évfolyam, 31-58. szám)

1883-02-14 / 44. szám

0s megzavarják a párt kö­­ck­ét, mint azelőtt. A helyzet nem változott. Csak azon néhány ^rük­nek, kik a szélső­balhoz csatlakoz­.„Kartak, lehetetlenné tétetett a függetlenségi körbe tervezett belépés s Irányi Dániel is, né­hány hívével együtt, tovább is fentartja külön állását. Ez sajnálatos a függetlenségi pártra néz­ve, mert az említett férfiak csatlakozása által nyert volna erőben és tekintélyben, de az összes ellenzékre nézve ez is mindegy, mert az illetők bizonyára tovább is az ellenzék hívei maradnak. Majd meglássuk, hogy az újonan megkötött frigy meddig tart el? A függetlenségi kör ma esti értekezleté­ről, melyen a kibékülés létesült, a következő tudósítást vettük: A függetlenségi párt ma este 6 órakor tartott értekezletén vette tárgyalás alá azon kérdéseket, melyek az utóbbi időben a párt két árnyalata közt fölmerültek. A párt tagjai közül hatvanöten vettek részt ezen értekezleten, mely a párt két árnyalata között teljes kibékülésre vezetett. Mocsáry Lajos megnyitván a tanácskozást, elő­adja a legutóbbi időben a párt beléletében történt eseményeket. Ismerteti azon nyilatkozatot, melyet párt több tagja február 4-én megállapított s mely­nek értelmében a pártprogramm megváltoztatását kívánták. Ezzel szemben áll azon indokolt javaslat, mely a párt másik árnyalata részéről e nyilatkozat feletti napirendre térést kívánta. Mindkét munkálat közzététetvén, annak fel­­olvastatását szükségtelennek tartja. A­mi e két javaslatnak érdemét illeti, nézete szerint azok nem volnának tárgyalás alá veendők, mert az ily kérdések feletti eszmecsere elkeseríthetné a tudomása szerint békülékenységre hajló kedélyeket. E helyett inkább azok volnának meghallgatandók, a­kik tartalmilag és formailag oly indítványokat kívánnak előterjesz­teni, s melyek egyhangú elfogadásra számíthatnak. Felhívja tehát a tagokat, hogy indítványaikat előterjes­szék. Hegedűs László minden oldalról vett értesülése szerint reménye, hogy az általa benyújtandó indít­vány a békére és egyetértésre nagy mértékben haj­landó tagtársak egyhangú elfogadásával fog talál­kozni. Felemlíti, hogy a függetlenségi párt az utolsó választások alkalmával több kitűnő, fiatal, munkaké­pes tag által nemcsak szám szerint, de szellemi tekin­tetben is gazdagabb lett, s hogy ezen örvendetes gyarapodás a párt tekintélyét nemcsak a kerületek­ben, de a parliamentben is fokozta. Sajnálná, ha oly megállapodások történnének, melyek a már­is elért nagy vívmányokat koczkáztat­­hatnák, a­mi csak az ellenfél hasznára válnék. A maga részéről azt hiszi, hogy bátran konsta­tálhatja azon örvendetes tényt, hogy nincs a függet­lenségi párt kebelében olyan árnyalat, mely habár csak egy perezre is megfeledkezett volna azon czél­­ról, mely Magyarország politikai és gazdászati önál­lóságának és függetlenségének soha sem módosított elveiben jut kifejezésre. Senki sem vonta kérdőre képviselőjét, akár volt az 48-as, akár a perszonál­unió, akár a függetlenség alapján lett légyen megválasztva hogy miért lépett a függetlenségi pártba ? Kilencz éve, hogy ez elneve­zés alatt, melyet az országos pártértekezlet is szente­sített, közösen küzdenek a párt tagjai egyesülve s nem volt eset reá, hogy bármely függetlenségi párti képviselő kerülete részéről kérdőre vonatott volna az ir­ánt, hogy miért lépett a függetlenségi pártkörbe. Nincs tehát szükség,hogy a párt elvi értelmezésekbe és magyarázatokba épen most bocsátkozzék, s hogy ne­vét megváltoztassa, mi csak zavarokra és félreérté­sekre adna alkalmat. Azt ajánlja tehát az értekezletre egybegyűlt tagoknak,hogy nyújtsanak békejobbot egy­másnak, hogy így a párt egyetértve s törhetlenül küzd­­hessen jövőre is a szabadság és jogegyenlőség nagy elvei mellett a parliamentben és azon kívül. A szakadás meghiúsítaná a párt sikeres törekvéseit s nagy veszé­lyeket rejtene magában a választások idejében. Ezután előterjesztő indítványát, melyben a feb­ruár 4-iki nyilatkozattal s az abban hangsúlyozott perszonál­unió elvével szemben kimondatik, hogy a párt nem tartja szükségesnek újabb programmszerű nyilatkozatok tételét, minthogy a párt úgy ezen, mint a belügyi reform kérdésében több ízben világosan ki­fejtette nézeteit, így 1881-iki felirati javaslatában. A belügyi kérdésekre nézve az indítvány hivat­kozik a pártnak január 19-iki és 21-iki határoza­taira, melyeket most is hatályban levőknek kíván ki­mondatni. Ajánlja indítványának elfogadását és egy öt tagú bizottság kiküldését, mely a párt ügyeinek ve­zetésére vonatkozó szabályok alkotása iránt javasla­­ot tegyen. Győry Elek tartózkodik azon indokok bonczol­­gatásától, melyek a febr. 4-iki nyilatkozatot aláírt tagtársait annak kibocsátására indították, — azok úgyis köztudomásúak. A­mi az előterjesztett indít­ványt illeti, azt elfogadja s csupán azért ajánlja annak némi tekintetben módosítását, hogy a még felmerülhető kételyek véglegesen eloszlattassanak és ne maradjon vissza semmi keserűség. A hozandó határozatban nemcsak a közjogi, de a belügyi kérdéseket is jobban hangsúlyozni kívánná, mert tudvalevőleg az utóbbiak sok viszály előidé­zői voltak a pártkörben. Kívánja továbbá, hogy a határozatban ne csak az mondassák ki, hogy a január 19. és 21-iki körha­tározatok hatályban állóknak , hanem érvényesí­­tendőknek is mondassanak ki. Madarász József kijelenti, hogy a maga részéről utóvégre nem bánná, ha a hozandó határozatba a perszonál­unió elve felvétetik. A­mi azonban a párt­nak január 19. és 21-kén a belügyi kérdésekre vonat­kozólag hozott határozatait illeti, erre nézve ragasz­kodik a Hegedűs László által előterjesztett szöveg­hez, melyben csupán hatályban állóknak mondatnak ki e határozatok. Jövőre nézve elfogad ugyan szigorúbb fegyelmi szabályokat, de azt hiszi, hogy a múltra nézve azokat nem kellene kiterjeszteni. Hoitsy Pál a február 4-iki nyilatkozat aláírói részéről a Győry Elek által előterjesztett módosítványt pártolja és kéri, hogy ahhoz a párt tagjai közös aka­rattal járuljanak hozzá. Abban nincs semmi új, csu­pán a meghozott határozat konzequencziái vonat­nak le. Szederkényi Nándor a belügyi kérdésekre néz­ve a Hegedűs László által előterjesztett szöveg mel­lett szólal fel s azt hiszi, hogy fátyolt kell vetni a történtekre, s nem kell a személyi kérdéseket is­mét előtérbe tolni, mi az érvényesítésnek oly erőtel­jes hangoztatása által megtörténnék. A módosítás elfogadása esetére nagyon aggódik, hogy a kibékülés nem lenne teljesen őszinte. Prónay Gábor b. azt hitte, hogy nem pusztán személyi indokok választották el rövid időre egymás­tól a párt két árnyalatát. Részéről nem akarja, hogy a keserűség a jövőre is átvitessék, s épen ezért őszinte és állandó kibékülést óhajt. Ennek folytán határozot­tan kijelenti, hogy azon esetre, ha a február 4-iki nyi­latkozatot aláírt képviselők nevében Győry által elő­terjesztett propozíczió nem fogadtatik el, a pártkör­ből kilép. Mocsáry Lajos elnök konstatálja, hogy az érte­kezletnek minden egyes tagja óhajtja a békét és az egyetértést s azért nagyon fájlalandó volna, ha ez egy szó miatt meghiúsulna, miután már az elvi kérdésre nézve a párt tagjai között egyetértés jött létre. Felkéri ennek folytán az értekezletnek azon tagjait, kik a február 4-iki nyilatkozatot aláírt ta­goknak a Hegedűs László által előterjesztett indít­ványban már­is elvi konc­essziót tettek, járuljanak hozzá Győry módosítványához s ne vegyék magukra azon súlyos felelősséget, mely a módosítvány elveté­sével, melyhez a febr. 4-ki nyilatkozat aláírói szigo­rúan ragaszkodnak, okvetlenül bekövetkeznek. Az értekezlet erre elfogadja Győry propozíczió­­ját s ennek folytán a határozat egész szövege a kö­vetkezőleg állapíttatott meg: Az értekezlet kimondja, hogy a f. évi febr. 4-én kelt nyilatkozatra, nevezetesen az abban nyilvánított azon nézetre nézve, hogy a párt programmját a perszo­nális unió alapján tartja megvalósítandónak, nem látja szükségét annak, hogy újabb programmszerű nyilat­kozatot tegyen, minthogy a függetlenségi párt úgy erre vonatkozólag, valamint a belügyi kérdésekben nézeteinek több ízben világosan és határozottan adott kifejezést; tette ezt jelesül az 1881. október 12-én az országgyűléshez benyújtott válaszfelirati javaslatának következő végsoraiban: >Tudjuk, hogy ez aspirácziókat, e hazafias tö­rekvéseket némelyek akként igyekeznek feltüntetni, mintha a tényleg fennálló közjogi állapotnak erősza­kos felforgatására irányulnának. Engedje meg Fel­séged, hogy ezen feltevések ellen a leghatározottab­ban tiltakozzunk. Mi a történelmi Magyarország alapján állunk, azon az alapon, melyet Felséged elő­dei is elismertek, esküvel megerősítettek, törvény által szentesítettek. Ez alapon törekszünk hazánk függetlenségére, az 1867. XH. t.-cz. törvény általi eltörlésére. »Ez alapon óhajtjuk nemzetünk anyagi és szel­lemi erejét, hazánk intézményeit a haladó kor igé­nyeinek s a nemzet géniuszának megfelelőleg fejlesz­teni, szilárdítani. Mindez pedig nem áll ellentétben sem Felséged többi országai, sem Felséged uralkodó házának érdekeivel, ellenkezőleg meg vagyunk győ­ződve, hogy a két egymástól függetlenné vált állam népei sokkal őszintébben fűződnének egymáshoz­­ egyesülve a közös fejedelem szeretetében.« Ami különösen az úgynevezett belügyi kérdé­sekben változatlanul követendő irányt illeti, arra nézve legújabban is nyilatkozott a pártkör január 19. és 21-én hozott, azóta is folytonos hatályban álló és érvényesítendő határozataiban. Egyszersmind elhatározza az értekezlet, hogy egy 5 tagú bizottságot küld ki a végett, hogy a párt­ügyek vezetésére s a pártfegyelem vezetésére vonat­kozó szabályok alkotása iránt mielőbb javaslatot ter­­jes­szen elő. Midőn az elnök kijelenti, hogy az értekezlet el­fogadja ezen határozatot, a tagok zajos éljenzésbe törtek ki és kezet nyújtottak egymásnak. Mocsáry Lajos erre lelke mélyéből szerencsét kívánt a pártnak ahhoz, hogy az egyetértés ismét helyreállott. Keble borzadott a szakadás következ­ményeitől és azon gondolattól, hogy ő lenne hivatva arra, hogy a párt megfordított czímerét helyezze el a ravatalra. A mai őszinte kibékülés után azonban azt hiszi, hogy a párt a sikeresebb működés előesté­jén áll. Az értekezlet éljenzés közepette oszlott fel. Különfélék. Napirend, február 14. Naptár: Szerda, február 14. Róm. kath. Bálint vértanú. Prot.: Bálint. Görög-orosz: (február 2.) Krisztus bemutatása. Zsidó : (adat 7.) — Böjt Mózes halála emlékeze­tére. Nap kel 7 óra 11 percz, nyugszik 5 óra 19 percz. — Hold kel 10 óra 31 percz délelőtt, nyugszik 55 percz reggel. — Első negyed 11 óra 11 perczkor délelőtt. — Saturnus a hold mellett van és este nyugat felől világít. Miniszterelnök (belügyminiszter) fogad dél­után 5 — 6. Közmunka- és közlekedésügyi minisz­ter fogad délután 5 — 6. Ho­rvát miniszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. A filharmonikusok első böjti hang­versenye este */­7 órakor a Vigadó nagytermében. A gazdakör igazgatósági és felolvasó ülése dél­után 5 órakor. A fővárosi és vidéki kereskedők kő­ének ülése délután 4 órakor (Károly-körut, Huszár-ház). Verespsagin-kiállitás a képz. társulat sugár­úti műcsarnokában délelőtt 9—délután 4 és este */86—­’«10. Belépti dij 30 kr. Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9—d. u. 1. Egyetemi füvészkert az üllői­ úton d. e. 8—12 és d. u. 2 — 4. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) látható egész nap dij nélkül. Múzeumban: képtár de. 1-d. u.1. Akadémiai könyvtár d. u. 8—7. Egyetemi könyvtár d. u. 3—7. Múzeumi könyvtár d. e. 9 —d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. W* Lapunk mai mellékletének tartalmát a kö­vetkező közlemények képezik : Monarchiánk és a du­nai konferenczia. — A franczia szenátusból. — A vallás- és közoktatásügyi minisztérium újjászervezése. — A felső iparrajztanoda szervezése. — Közgaz­daság: A vám- és jövedéki ügyről. — Az orsz. iparegyesületből. — Vegyes hírek. — Üzleti hírek. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Idegenek Bu­dapesten. — Időjárási jegyzések. — Meghaltak Bu­dapesten febr. 11. — A budapesti és bécsi áru- és értéktőzsde hivatalos áljegyzései. — A hírlapírói nyugdíjintézet igazgatóságának ülése közbejött akadályok miatt mától elhalasztat­­ván, az holnap, szerdán február 14-én d. u. 4 órakor tar­tazik meg az irói kör helyiségeiben. — A szabadságszobor ügyéhez. A közlekedési miniszter a szabadságszobor fővárosi bizottságának levelezéseit portamentességben részesi­ti. A központi gyüjtőbizottság hivatalos irodája a régi városház 3-ik emeletén létezik s vezetésével Homa Géza számvizs­gálót bízták meg. — A kivándorlás elleni óvszerekről a Néptaní­tók Lapja igen jól irt, helyes czikket közöl. Átves­­­szük abból a következőket: Amerikában a mérték­­letességi egyletek nem csupán erkölcsi hatásra szorít­koznak, mint az Angliában és Svédországban fenálló hasonló intézmények, hanem büntetéssel is sújtják az önmagáról gyakrabban megfeledkezőt. A részegség szenvedélyének rabsága alatt állók gyámság alá ke­rülnek, esetleg polgári jogaiktól is megfosztatnak. Mindezek igen komoly megfontolást érdemlő dolgok a mi viszonyaink között is, mert alig szenved kétséget, hogy épp a szeszes italokkal mértékletlen élet az, a­mi a felvidéki nép egy részét kivándorlásra hajtja. Az iszákos elveszti szellemi, elveszti testi erejét. Munka­kerülővé lesz. Nyomorba kergeti családját. Nincs otthona. Az ébredés meg többnyire késő. Nincs biza­lom a mértékletlen ember iránt, nincs ki munkát bíz­zon reá. Kezdődik a létért küzdelem. A kétségbeesés vagy bűnbe hajtja, vagy végső szalmaszálként Ame­rikát juttatja képzeletébe. És a valóság? A valóság leggyakrabban igen keserű kiábrándulás. A kivándor­lás meggátlására leghatalmasabb óvszer a mértékletes­­ség. A rendes életű ember ragaszkodik otthonához, sze­reti tűzhelyét, megvonja magától a feleslegest, gyakran az elkerülhető szükségest is s nélkülöz inkább, semmint elhagyja szülőföldjét. A becsületesen teljesített köte­lesség emelő érzete az ő jutalma, és kutforrása aj erő­nek újabb küzdelemre. Ezen eszméket kell a nép szi­vébe belecsepegtetni, ezeknek kell az ő vérévé válniok. Az egyházi szószék a leghatalmasabb emeltyű erre. Vajha e sorok czéljukat érnék ez irányban is! A buz­dítás onnét üdvöset eredményezhet. Példa erre az öt­venes években tett kísérlet. Árvában akkoriban­ igen üdvös mozgalom indíttatott meg a papság részéről a lábra kapott iszákossági hajlam mérséklésére. Létez­tek erkölcsileg ható egyletek általuk alakítva és tá­mogatva buzgóan. Hogy ezen nemes irányú műkö­dést kívánt siker koronázta, annak minden kétséget kizáró bizonyítéka azon körülmény, hogy épp a korcs­­mai jog bérlői jajdultak fel a nép józan irányra fordul­tából rájuk háramló hátrányok nyomása alatt.Csak saj­nálni lehet, hogy az akkori intéző körök az eléjük került kérdést nem a nép erkölcsi javára döntötték el. Útja vágatott hatóságilag a kezdeti üdvös iránynak. Ma nyílt a pálya. Egész rokonszenvünk azé, a­ki az ak­kor megszakított munka fonalát kezébe veszi. Hasz­nosabb, üdvösebb óvszert nem kereshetünk a kiván­dorlási hajlam meggátlására, mint ha mértékletesség­re és munkára buzdítjuk a népet. Józan életmód és kitartó munkásság itthon is becsületes exisztencziát biztosít mindenki számára. — Festetich György gróf holttetemét ma dél­után helyezték a ravatalra. Holnap délután fogják beszentelni és aztán a déli vasúttal Molnáriba szál­lítani.­­ A Herman-Szalay párbaj ügyben a bün­­fenyitő vizsgálat már megindutlatott. A feleket, segédeket, és orvosokat f. hó 20-ára idézte meg a budapesti törvényszék fenyitő osztálya. Prónay Gábor b. helyett a lapok téves közlése alapján Prónay Dezső báró idézte­tett meg. — A new-yorki magyar-osztrák segélyegylet a magyar általános hitelbank utján 1000 forintot adott át a magyar képviselőház elnökének a Duna áradásai által kárt vallottak javára. . . — Az országos régészeti és embertani társulat ma délután tartotta havi ülését P­u­l­s­z­k­y Ferencz elnöklete alatt. Dr. F­r­ő­l­i­c­h Róbert az agathic­­sekről értekezett. Utána Szendrey Wagner Já­nos ismertette az általa átkutatott s újabban felfede­zett három diósgyőri őskori barlangot. A­z egyikben kőkori őrlőkövet talált, a másikban pedig egy kő­­sírt. Mindegyikben akadt emberi csontokra, miből következteti, hogy a török dúlások idejekor e barlan­gokba menekült a környék lakossága. Indítványára elhatároztatott, hogy Borsod megye alispánjának és a járási szolgabirónak, kik az ásatásoknál közmunka­erőt bocsátottak rendelkezésre, a társulat^ köszönetét fogja kifejezni. Végül a titkár tett jelentést a január havi bevételről, s ezzel a gyűlés véget ért.­­A műemlékek országos bizottsága e hó vége felé tartja meg legközelebbi ülését, mely alkalommal tárgyaltatni fognak a folyamatban vagy kivitelben levő restaurálási ügyek és több, újabban bejelentett műemlékek fentartási és javítási ügye. Ez alkalom­­mal egyszersmind szóba fog hozatni az is,­­ hogy mily eszközökkel lehetne a közönség érdeklődését az óbudai amfitheátrum iránt ébren tartani ? Az ez irányban a bizottság tagjai közt fölmerült nézetek megegyeztek abban, hogy az amfitheátrum körüli tér mindenek­­előtt kellemes tartózkodási hel­lyé alakíttassék át, mely a látogató közönségnek a meleg nyári hónapok­ban üdülő és pihenő helyül szolgálhasson, és hogy a közlekedés is olcsóbbá tétessék. E czélból mindenek­előtt az amfitheátrum körül emelendő körtöltés lesz befásítandó, hogy a közönség árnyékos helyről tekint­­hesse meg az amfitheátrumot. A többire nézve indít­­ványoztatni fog, hogy a főváros tanácsa kerestessék meg a további intézkedések megtétele iránt. — Bucsánszky Alajos, volt könyvnyomda-tulaj­donos és kiadó, kinek neve a ponyvairodalom által oly széles körökben ismertté lett, ma reggeli 2 órakor 81 éves korában meghalt. Már több év előtt vissza­vonult nyomdaüzletétől, melyet a ponyvairodalom tett virágzóvá, s melyben Bucsánszky, a krajczáros kiadványok által nagy vagyont szerzett magának. Kiadványainak rendes írója évtizedeken át Tatár Péter volt, kinek »Regekunyhóját« több százezer példányban s számos uj kiadásban árusította el. Rém­ségesnél rémségesebb mesék, híres rablókról szóló víg és siralmas énekek, a szövegnek megfelelő famet­szetekkel, mind a B­ucsánszky Alajos neve alatt járták be az egész országot, s képezték az utcasar­kok és az országos vásárok könyvpiaczát. Kiadvá­nyaival azonban csak az üzlet terén volt szerencsés, mert a napi sajtó gyakran megtámadta őt azok miatt. Vádolta, hogy káros hatással van a nép erkölcseire, s a betyár-romantika terjesztése által a betyárizmus­nak csinál prozelitákat. Mindezek kétségtelenül méltó vádak voltak , de igazságtalanok volnánk, ha el nem ismernők,hogy Bucsánszkynak ezeken kívül érdemei is voltak. Mert nemcsak ilyeneket adott ő ki, hanem hazafias és ismeretterjesztő dolgokat is, melyek jó hatással voltak a népre. Haláláról a kö­vetkező gyászjelentés adatott ki : Bucsánszky Alajos, volt könyvnyomdatulajdonos és kiadó, f. hó 13-án reggeli 2 órakor, munkás életének 81-ik évében Budapesten meghalt.­­ A Mátyás-templom építő bizottsága a leg­utóbb megtartott ülésén megbízta S­c­h­u­l­e­k tanárt, a templom építészét, hogy a f. évi építési programm tervezetét készítse el. Az építész a megbízáshoz ké­pest jelenleg e tervezet elkészítésén dolgozik és amint munkálatát befejezi, összeül az építő bizottság,hogy az elébe terjesztendő programmot megállapítsa. A f. évi építkezések nagyobb részt a templom bal szárnyára fognak kiterjedni és ezzel meg fogják kezdeni az épü­let egyik legfontosabb részének átalakítását. _Az ügyvédi kamarákból. A budapesti kamara részéről közhírré tétetik, hogy dr. Bur­ián Béla ügyvéd (lak. IV., Lipót-utcza 25. sz. a.) a kamara lajstromába felvétetett; továbbá, hogy F­r­i­e­d Dávid budapesti ügyvéd és kamarai tag Miskolczra elköltözése következtében a kamara lajstromából ki­­törültetett s iratait Krausz Mihály budapesti ügyvédnek és kamarai tagnak adta át, végül, hogy Perczel Gyula budapesti ügyvéd és kamarai tag a m. kir. kúria fegyelmi bíróságának 399/882. jegy. sz­­. kelt ítéletével az 1874. XXXIV. t.-cz. 70. §. 3. pontja alapján az ügyvédség gyakorlatától egy évre felfüggesztetett. — A szabadkai ügyvédi kamara ré­széről közhírré tétetik, hogy dr. Sziklai Soma szabadkai ügyvéd a kamara névjegyzékébe felvétetett. — Az eltűnt Horváth Gyula ügyvéd egy fegyelmi ügyét tárgyalta ma délután a budapesti ügyvédi ka­mara fegyelmi bírósága. A panasz-feljelentést Pecsi­­kovics János budapesti lakos tette ellene, a­­ki ellen Horváth Gyula Rubin A. ékszerkereskedő megbízá­sából egy váltópert folytatott. A tárgyalás folyamán beigazoltatott, hogy Horváth Gyula Pecsikovicsot jogosulatlan követelésekkel zaklatta s rajta ilyen kö­veteléseket be is hajtott. A helyettes kamarai ügyész, S­z­é­k­y Antal, tekintettel arra, hogy — mint mondá — Horváth Gyula egész ügyvédi működése olyan volt, mely az ügyvédi méltóságot sértette s már többször ál­­lott a fegyelmi bíróság előtt, tekintettel továbbá arra, hogy most is bejelentés nélkül ismeretlen helyre távozott: kéri a bíróságot, hogy Horváthra nézve ad­dig is, míg ellene a többi fegyelmi ügyek is letár­ditványozza, hogy az ügyvéas­é a hivatalból forgó összeg csekélységére való hivatkozással a legenyhébb büntetés kiszabását kérte A fegyelmi bíróság azonban ezt súlyosító kö­­lményül tudva be, Horváth tartásról szóló törvény 68. §-a a) és b) Pont-ban “i nősített fegyelmi vétségben “° adotta ki vétkesnek, s az ügyvédség gyakorlatától 6 hónapra fef­üg­gesztette üdvözlete Kossuth Lajoshoz. Emlí­tettük annak idején, hogy Szeged város közgyűlé­s elhatározta, hogy Kossuth Lajoshoz születése 80.. évfordulójának alkalmából üdvözlő iratot intéz. Az üdvözlő irat igy hangzik: Mélyen tisztelt hazánkfia Városunk újjáépítésének nagy munkája elmerjeszt­éSet,"elfoglalTa összes érzelmekkel s legtöbbször ^revetlml­l Mi nuk le körülöttünk az események, de munka, hivatás, lelkesedés föladatunk iránt, a rekonstrukczio izgal­mai nem feledtették el velünk, hogy évtizedek előtt, az események árja idegen földre sodorta el a haza egyik legnagyobb fiát, ki honszerelmével, hatalmas tehetségével nemzetünk életének folyamat óriási erő­kifejtéssel, a feltámadt szabadsági nagy megfelelő irányba terelt, s a mai v illamélet fejlődésének uj korszakát megterem . Azon kevesek, kik a magyar állam­épületet a legújabb korban fölemelték, kik a nemzet­ éle­tének és művelődésének vezetésében maradandó és döntő hatású munkálkodást végeztek, mind elköltöz­tek mind nincsenek már az élők sorában, csak én el még ősz hazafi, ki a nagy nemzeti események es át­alakulások fénye által övezve, már életében dicsem alakjává lett a nemzetnek, neve eszméve változott, mely körül a haza érdekében teljesülendő vagyak s óhajok sorai füződvék. A hit, midőn hozzarnkerkezek, hogy nyolczvanadik évéhez jutott, benső meg­v­ető­­déssel és mély megindulással idézenk emlékénél, mely elé távollétének és a mostanig nj­uló uj kor­iaknak hosszú harminczhárom éve felejtető ho­mályt nem vonhatott; önkénytelen rebegett aj­kainkon a hála, hogy az egek ura e magas koron kivül testi és lelki erejének teljességével aján­dékozta meg" Nagy hazánkfia! Midőn a nyolcvan év súlya nehezedik sok küzdelmen kipróbá­l vafiai­a f az emberi életnek ezen oly határához jutott, midőn a nemzet lét életének e magas pontján önhöz küldeni üdvözletét, a mi lel­künk is­ elszárnyalt a napi gondoktól távol nyugi­ra önhöz, letettük a munka eszközeit s kegyelettel fordultunk az ősz hazafi felé, és tani kikötőjébe ezer és ezer szegedi kebelnek a ho sze­retet és jókivánatból eredő érzelmeit küldjük! S fel­­szállott mindnyájunk kebléből a fohász, hogy a gond­viselés drága életét hosszabbítsa meg az emberi e­levé eső határáig, lássa el, miként eddig, bőven testi és lelki egészséggel, sok örömnek legyen részese agg napjaira , meg vigasztaló­dás nyisson lelkéhez utat, s ez nincsen másképen elvégezve, mert hiszen a gond­viselés utjai kifürkészhetlenek­­ ®*1“ fenkölt lelkére nehezülő azon súlytól, mely idege földrögéhez tartóztatja le ís váljék lebetóve kozos edes S 2&AASS a töb­b bizott­­ság nevében: Pálfy Ferencz s. k., polgármester. — Az angol miniszterek sorsa ez idő szerint nem igen irigylendő. Csaknem mindegyikük kapott már fenyegető levelet, és hogy az összeesküvő femek nem tréfálnak fenyegetéseikkel, mutatjaaf sok borzasztó statisztikája, mely a napokban tetetett Wé Írországról. A miniszterek ennélfogva pisztoly­nál zsebükben járnak-kelnek s igy jönnek meg a mi­nisztertanácsba is. E­mellett titkos rendőrök kísérik őket mindenfelé. Különösen Hartington marki had­­ügyminisztert, a dublini Főnix-parkban tavaly n g gyilkolt Cavendish lord testvérét fenyegetik gyakran, úgy hogy e miniszter alig tesz egy lépést kísérő n­­­kül A napokban a következő tartalmú levelet kapta: Sin két fiát most akasztották fel ár­tajuk Set szemért, fogat fogért. Te »***£ £ vagy ugyan benne, de ártatlant az ártatlanért mit járjunk el mi igazságosabban, mint a ti bíróságaitok?« Ily körülmények közt nem csoda hogy­­ elővigyázati rendszabályokhoz folyamodnak a miniszterek életének megóvására, mert a­mi meg­történt a Főnixparkban, az megtörténhetik minden órában Londonban, a­hol sokkal könnyebben marad­hat ismeretlenül a gyilkos. A gonosztevőnek esze sem jut Londont elhagyni, inkább érzi itt magát a az esetet. Az írek által lakott városrészek szoros fel­ügyelet alatt állanak,­­annál is inkább, mivel utó­bi időben igen sokan jöttek át Írországból, hol a kivéte­les törvények uralma alatt nem érezték magukat biz­tonságban.Arre értesülünk, hogy az ottani állami főreáliskola tanári t tLASf«“ •>_" ***** KÍ$Ts3 n és Mgyesületheí! Gróf Kará-­c­s­o­n­y­i Guidó 40 írttal a magyar szmneszegyesü­­let alapitó tagjai sorába lépett. _Sajtóper. A fővárosi egyesült takarekpénz­tár által Fischer Vilmos ellen indított sajtóper­ben a­­ hó 24-én megtartandó esküdtszéki tárgya­lásra dr. V­i­s­o­n­t­a­i Soma védőügyvéd tegnap tette be a sajtóbíróságnak az összes tanukat, számra nézve 36-ot. Szakértőkül a hazai takarékpénz­­tár vezérigazgatóit és könyvelőit nevezte meg maga ieSzei^_a Napoleon herczeg, ifjabb fia, Louis társasá­gában elutazott tegnap Londonba E^éma ex-csá­­szárné meglátogatására. Idősb fiától, Viktortól, a­ki tudvalevőleg a hadseregben szolgál, megtagadta hadügyminiszter a szabadságidőt. ,­­Hamisított czári proklamáci­ó. Petervarról jelentik: Déli- és Közép-Oroszország több kormány­zóságából ma jelentések érkeztek, hogy a proklamier* alatt »III. Sánd»r­ «ír­atotool­vasható, melyet a nép igaz proklamacziónak tart, a valóságban azonban hamisítottak. LTSWm­­­ fi p­­­lamácziókat terjesztenek a gyan munkások­ közott­­, kik azt állítják, hogy ezeket a korcsmakban talá­­ Alakjuk a czár igazi koronázási proklamációja túl teljesen azonL Állítólag ezek » rótt, az államnyomdában nyomattak A keM ugyanaz, a betűk is ugyanazok, mint az erede­tim A szöveg az utolsó kikezdésig megegyez az eredetivel, de a végén következőleg hangzik: »Egyút­tal jelentjük hű alattvalóinknak, hogy csakugyan s­­ rendeltük és megparancsoltuk, hogy az egész ország földje, mely­ jelenleg a nemesek és gazdagok kezében van, a mi hű alattvalóink közt egyenlő részekben fel­ oszlassék, hogy az eddigi adók leszállittassanak és uj, igazságosabban kivetett adók által helyettesittesse­­nek, hogy az egész tényleges szolgálatban lévő had­­­sereg feloszlassák és csekélyebb állományú honvéd­­ség által helyettesittessék, hogy a most fennálló pol­gári hivatalok felfüggesztessenek és a községek által meghatározandó hivatalok által helyettesíttessenek. Mi már az ezekre vonatkozó rendeleteket kibocsátot­­tuk, és felszólítjuk a mi összes hű alattvalóinkat, hogy támogassanak bennünket akaratunk végrehajt­­ásában.« Az álmanifesztum záradéka szóról-szóra megegyez az eredeti kiáltvány szövegével. — A Cimbria kasztrófája A Sultan hajó le­génységét és utasait már kihallgatták. A legénység sok érdekeset mondott el s ezek vallomásaiból, vala­mint a Cimbria megmentett utasainak elbeszélései­ből teljes képet alkothatunk magunknak a borzasztó katasztrófáról. Lau tanú azt vallja, hogy két óra­kor a köd oly sürü volt, hogy a Cimbria kapitánya elrendelte, hogy csak félgőzerővel haladjanak, két óra után pedig már egészen lassan haladtak előre. Mi­kor két órakor a kormányhoz lépett, idegen füttyöt hallott, mely meglehetős távolból hallatszott. Két perczczel utóbb, mint­egy 150 lépésnyi távolságra zöldes fényt látott, erre másfél perczczel utóbb beállt az összeütközés. Az idegen hajó a Cimbriá­­nak rontott. A Cimbria eleje azonnal sülyedni kezdett, s ezt gyorsan követte a hajó hátsó része. Mindez alig tartott 15 perczig. A tanú egy csó­nakon menekült meg, mely az utolsó pillanatban hagyta el a Cimbriát. Wülfken tanú szintén hal­lotta 2 óra tájban az idegen hajó füttyét. Mikor vi­lágossá lett a legénység előtt a helyzet, s az összeüt­közés megtörtént, akkor gyújtották meg a rakétákat, a­minek a fényénél látta meg a tanú a Sultan hajót. A Cimbria oly gyorsan hanyatlott oldalvást, hogy az ezen részén levő csónakokat nem lehetett el­bocsátani. Az 5. számú csónak annyira megtelt me­nekülőkkel, hogy elsülyedt. A tanú a 7. sz. csónakon menekült 30 emberrel. Klatt tanú az összeütkö­zésre ébredt fel, a fedélzetre sietett, de akkor már a Cimbria oldalt feküdt. A fedélzeten iszonyú zavar uralkodott, különben talán mindenkit meg lehe­tett volna menteni. Alexanderson tanú a fedélzeten töltötte az éjét. A hajó lassan haladt, s az összeütközés alkalmával a gőzgép nem is működött. M­ü­n­h­e­f­tanú szintén megerősíti, hogy a kapi­tány előbb lassú menetre, aztán igen lassú menetre igazíttatta a gépet. C­o­m­p 1­o i­e­r Péter, a Cim­bria egyik megmenekült utasa elmondja, hogy bár a Cimbria első tisztje folyton veszélyt jelzett, a közel­ben levő Sultan gőzös nem viszonozta a jeleket. Reicher Leon szintén azt bizonyítja, hogy midőn a fedélzetre sietett, látta az idegen hajót.­­ Kedden kihallgatják a Cimbria legénységét is a szakértők. Az új Francesconi merénylet. Ilyen czim alatt közlött bécsi távirati tudósítá­sunk kiegészítéséül a következőket jelenthetjük: Bécsben a »Stadt Frankfurt «-hoz czimzett fo­gadóba f. hó 10-én egy fiatal ember szobát fogadott. Az első emeleten, a 46. számú szobát bérelte ki és két napra előre fizette a bért Az idegen »Helm Tivadar« név alatt jegyezte be magát az idegenek lajstromába, s oda írta neve mellé, hogy »zugereist.« A vendéglői személyzet előtt igen feltűnő és gyanús volt, hogy az állítólagos Heim Tivadarnak a szobán kívül semmire sem volt szüksége. Éjjelenkint nem volt otthon, s napközben be-be­szólt a kapus szobá­jába. A gyanú és a bizalmatlanság még inkább növe­kedett, mikor néhány nappal ezelőtt a szobaleány az idegen ágyában egy töltött revolvert talált. Tegnapelőtt délután az idegen a fogadóba jött. A kapus tudatta vele, hogy egy pénzes levélhordó már kétszer is kereste, de az utalványt nem akarta a fogadóban hagyni, hanem azt mondta, hogy tegnap (hétfőn) délelőtt 9 és 10 óra között ismét idejön. Az idegen csak úgy könnyedén vetette oda, hogy majd meg fogja várni. Körülbelül tizedfél órakor csak­ugyan megjelent a levélhordó : Lesser József, ki előtt az idegen, kinek három pénzutalványt kellett átszolgáltatnia, igen gyanúsnak tűnt fel s ezért a ka­pus szobájában levő titkos rendőrt felszólította, hogy kövesse őt az idegen szobájába. A rendőr nyomban követte a levélhordót. Arra a kérdésére, hogy váljon ő-e »Heim Tivadar« és tudja-e magát igazolni, az idegen nagy zavarba jött és nem válaszolt. Mikor a levélhordó e kérdést ismételte, az ide­gen még feltűnőbben kezdte viselni magát. Téli ka­bátjának jobboldali zsebébe nyúlt. A titkos rendőr azonnal az idegenre vetette magát, megragadta kezét és meggátolta abban, hogy mozoghasson. Zsebében egy hatlövetű, töltött revolvert találtak. Az idegent azonnal a rendőrségre kisérték és kihallgatták. Be­vallotta, hogy Peham Lipót az igazi neve, Zeitling­­ben, Alsó-Ausztriában született, 32 éves, és néhány év előtt gyakornok volt a bécsi posta­hivatalnál. Hivatalából csalás miatt elbocsátották, és a bé­csi fenyítő­­szék tíz havi börtönre ítélte. A múlt év október havában szabadult meg. Bevallja, hogy most a posta­kincstárt akarta megkárosítani és pedig ugyancsak furfangos módon. Tegnap ugyanis Lösser levélhordótól három posta­utalványt kellett volna kapni. E posta­utalványok a tulai postahivatal bé­lyegével voltak ellátva, feladó gyanánt Blach Henrik szerepel, a­ki voltaképen nem is létezik. Két posta­­utalvány 200—200 írtról, a harmadik 150 írtról szól A postautalványok egészen korrektül voltak kiállítva, s a tulni postahivatal tisztének aláírásai kitünően vol­tak utánozva. Kiderült, hogy e postautalványok hami­sítványok. Peham, mint volt postahivatalnok, jól ismerte a posta­hivatali munkát, s így könnyen megszerez­hette az úgynevezett »szolgálati levélboritékot« melybe a három hamisított postautalványt beletette és e fel­írással látta el: A tullni postahivataltól a bécsi­­hernalsi postahivatalnak. Ezt a levelet az Alserstras­­sen levő postahivatal levélgyűjtő szekrényébe dobta. Ilyen féle küldemények az egyes postahivatalok közt nem tartoznak a ritkaságok közé. Az Alser-úton levő postahivatal azt hitte, hogy az illető levélboríték vé­letlenül került hozzá, hogy az illető hivatalnok vagy szolga elhibázta és rossz helyre dobta, s igy el­küldte az utalványokat a bécs-hernalsi postahivatal­nak. Itt a levelet felnyitották és az utalványt a czim*­zettnek kézbesítették. Az 550 frtot Peham kétségen­­kivül megkapja, ha maga­viseletével nem kelt gya­nút. Peham beismeri, hogy ily módon néhány hóval ezelőtt az Alser­uti postahivataltól három hamis utal­vány alapján 500 frtot vett fel, s az akkori utalványo­kat a Hotel Union-ba czímeztette, hol rövid időre szállt meg. Az utóbbi időben a Bécs közelében levő posta­­hivatalok hasonló módon több ízben megkárosíttattak, anélkül, hogy sikerült volna a csalónak nyomára jön­ni. Peham teljes beismerésben van, határozottan ta­gadja azonban, hogy a levélhordót meg akarta gyil­kolni, ő csak az 550 írthoz akart jutni ép úgy, mint ahogy néhány hóval ezelőtt az 500 írthoz jutott. A töltött revolvert azért tartotta magánál, hogy felfede­zés esetén meggyilkolja magát. Helyi hírek. — Fővárosi adókivető bizottságok. A polgár­­mester az adókivető bizottságokat,melyek működésü­ket márczius elsejével kezdik meg, a következőkép ősz-

Next