Pesti Napló, 1883. március (34. évfolyam, 59-88. szám)
1883-03-11 / 69. szám
városrészből. A tüntetők nem fejtettek ki komolyabb ellenállást. Itt-ott verekedtek bottal és ököllel. Fél négy órakor megjelent a lovasrendőrség s kitisztította az utczákat. Ugyanakkor 1500 rendőr a rokkantak palotája körüli tereket és utczákat is kitisztította. A rendszabályok olyan jól voltak megtéve, hogy minden ellenállás lehetetlen volt. Fél ötkor a nyugalom mindenütt helyre volt állítva. A »meeting« előkészületeiről még a következőket írhatjuk: A gyülekezés kezdeményezése az asztalos legények köréből indult ki. Mint a párisi munkás lapokban elpanaszolták, a pillanatnyilag érezhető munkahiányt az asztaloslegények a külföldi versenynek és a nagy építkezési vállalatok bezárásának tulajdonítják. Az asztalos mesterek ellenben akiket a Temps konzultált a munkaszünetet a többi között a politikai stabilitás hiányának, s a külföldi versenynek, különösen Svéd- és Norvégország versenyének tulajdonítják, mely országok faáruikkal elhalmozzák a párisi piaczot. A meetingre szóló felhívás így hangzott: Nagy nyilvános népgyűlés 1883. márcz. 9-én délutáni 2 órakor az »Esplanade des Invalides«-on. Napirend: Felhívása a kormánynak oly közvetlen rendszabályokra, amelyek munkát s kenyeret adjanak azoknak, akik ezzel nem bírnak. Bajtársak! Tekintettel a nélkülözésre s szükségre, amelyet szenvedünk, tekintettel azok közönyösségére, akik bennünket kormányoznak, sokan közülünk e népgyűlést kezdeményezték. Egyikünk se maradjon el e békés összejöveteltől, hogy kimutathassuk jogunkat a létezésre. Ha gazdag köztársaságunk nem adhat többé munkát nekünk, táplálni legalább tartozik gazdagságának alkotóját s legszilárdabb fentartóját, a munkást. A bizottság: Lábát, Montant, Gauthier, Cardyllac, Cortellier, asztalos munkások. Munkások járták be a műhelyeket s felhívták társaikat, csatlakozzanak hozzájuk. A rendezők azt tanácsolták barátaiknak, hogy a rendőrség felhívására oszoljanak szét. Az Intransigeant e sorokat tette közzé: »A rendőrfőnök s a közbiztonsági osztály igazgatója hosszasan tanácskoztak tegnap a belügyminiszterrel a pénteken tartandó népgyűlés tárgyában. A miniszter kétségkívül meg fogja ragadni az alkalmat hatósági csíny elkövetésére; épen oly rendőrségi razziát akar rendeztetni, aminő a múlt évi jan. 6-án, Blanqui halálának évfordulója alkalmával történt. Arra is számít másfelől, hogy interpellálni fogják a kamarában s kétségtelennek tartja, hogy kompakt többség fogja megszavazni a feltétlen bizalmat, melyre állásának megszilárdítása végett szüksége van. Barátaink értesítve vannak, hogy legyenek résen s óvakodjanak a Ferry-kabinet kezére való dolgozástól.« Különfélék. Napirend, márczius II. Naptár: Vasárnap, márcz. 11. Róm. kath.: G. 5. Fekete vasárnap. Prot.: G. Judica. Görög-orosz: (febr. 27.) B. Zsirbagyó vasárnap. Zsidó : (rendor 2.) — Nap kel 6 óra 21 perez, nyugszik 5 óra 59 perez. — Hold kel 7 óra 11 perez reggel, nyugszik 9 óra 23 perez este. — Merkur a naptávolban. Igazságügy miniszter fogad délelőtt 10—délután 2. Horvát miniszter fogad délelőtt 10— délután 2 óráig. Unitárius isteni tisztelet délelőtt 11 órakor a Deák-téri ev. gimnázium dísztermében. A Petőfi-társaság havi felolvasó ülése délelőtt 10 órakor az akadémia kistermében. Felolvasók: György Aladár, Kiss József, Szerdahelyi Aladár és Karczag Vilmos. A ranyünnepély a II. ker. polgári leányiskolában délelőtt 11 órakor. A budai állami tanítóképezde növendékeinek házi hangversenye délelőtt 11 órakor. A népnevelők budapesti egyesülete pedagógiai szakosztályának ülése délelőtt 11 órakor (Kazinczyutczai iskola). A szabadságszobor terézvárosi bizottságának alakuló ülése délelőtt 11órakor (Király-utcza 52. sz.) ; — az erzsébetvárosi bizottság ülése ugyanakkor (külső dob-utcza 5. sz.) A budapesti tisztviselői társaskör zártkörű tánczvigalma (József-körút 46. sz.) A fővárosi szeretetházi egyesület évi rendes közgyűlése délelőtt 11 órakor a régi városháza tanácstermében. A magyar gazdasszonyok orsz. egyletének évi közgyűlése délelőtt 105 órakor az uj városháza társalgó termében. A magyarországi központi Frődenő egyet évi rendes közgyűlése délután 3 órakor I. gyermekkertjében (Széchenyi-tér 2. sz.) Az első budapesti szegény gyermekkert egy 1 et évi közgyűlése b. Lipthay Béláné lakásán (II. várkert rakpart 2. sz.) délelőtt 11 órakor. Akadémiai könyvtár d. e. 9—12. Egyetemi könyvtár d. e. 9—12. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre és Császárfürdőbe hajó indul óránkint. Lapunk legközelebbi száma, rendkívüli kiadásban, hétfőn reggel jelen meg. SAT* Mai számunkhoz egy egész ív van mellékelve, a következő tartalommal: Országgyűlés : A képviselőház ülése márcz. 10-dikén. — A képviselőház közgazd. bizottságának ülése. — Különfélék. — A tározókban: A várkonyi erdő misztériuma. — Hölgyek öröme. — Közgazdaság. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Idegenek Budapesten. — Időjárási jegyzések. — Meghaltak Budapesten márcz. 8. — Börzei táblázatok. — Arany János emlékszobrára ma Vladár K. úrtól Kladzánról, Zemplénmegyéből tiz frtnyi hazafias adományt vettünk, melyért őszinte köszönetet mondunk a lelkes adakozónak. E 10 írttal gyűjtésünk 3314 frt 47 krra emelkedett, mely összeget öt frt kivételével már átszolgáltatták a magyar földhitelintézetnek. — János főherczeg római útja. Az olasz fővárosból jelentik: János főherczeg római útjának egészen magán jellege van. A főherczeg az olasz királyi pár bécsi látogatása alkalmával azon óhajtását nyilvánítá, hogy be akarná utazni Olaszországot; a királyi pár örömmel fogadta kijelentését s reménységét fejezte ki, hogy a tavaszszal látni fogja Rómában. Az olasz lapok kiemelik, hogy a főherczeg csaknem közvetlenül a király születésnapja, márcz. 14-ke előtt érkezik Rómába, s oly események után, melyek minden hazafit aggodalommal töltenek el. Másfelől meg azt jelentik, hogy a főherczeg azért jő Rómába, hogy értekezzék a helyzetről gr. Ludolf osztrákmagyar követtel s személyes benyomásai után ítélje meg, ha vájjon megtörténhetik-e még Ferencz József király látogatása Rómában. — Bonnát Sándor Csanádi püspök 40.000 irtot adományozott egy Nagy-Szent-Miklóson felállítandó, hatosztályu leányiskola javára. — A walesi herczeg megbízta Angelit, a hírneves bécsi festőt, arczképének német tábornagyi egyenruhában való lefestésével. A kép, melyért ötezer tallért kap a festő, a Blücher-huszárezredbeli tisztek éttermét fogja diszíteni, amely ezrednek a walesi herczeg a tulajdonosa. Német tábornagyi ranggal való felruháztatása nagyon megörvendeztető a herczeget. Wellington óta egy angol sem részesült e kitüntetésben. — Hamerlik János, váczi lakos, kiről a múlt napokban azon hir járta be a lapokat, hogy azért lett öngyilkossá, mert attól félt, hogy nagy vagyona daczára véginségben,kell meghalnia, számos nemeslelkü hagyomány mellett az akadémiáról is megemlékezett végrendeletében. Az akadémiának ugyanis tizenöt darab e. h. takarékpénztári részvényt hagyott, ami mintegy hetvenezer frtot képvisel. Özvegye, Szántai Adolf váczi járásbiró közbenjárására a tizenöt darab részvényt rögtön bírói letétbe helyezte. — A jászberényi gyűjtés a csángók javára, melynek részleteit más helyütt mutatjuk ki, Jászberény derék polgármesterének hazafias kezdeményezésére történt, kinek lelkes felhívása élénk visszhangra talált a város egész lakosságánál. — Változások a hadsereg körében. A Rendeletek lapjának a hadsereg számára ma kiadott száma közzéteszi nidlefi Eilion Frigyes lovag és Czerny Ferencz lovag őrnagyoknak a nyugállományba történt átvételét, továbbá Fekonia Ferencz őrnagynak az 1. számú szekerészezredtől a 2. számúhoz történt áttételét. — A bot az iskolában. A következő sorokat vettük. Esti lapja közölvén, hogy a fővárosi közokta- tási bizottság a testi fenyítést, a botot akarja az iskolákban meghonosítani, kifejezi a fölötti fölháborodását. — Ez kérem nem elég; tessék ama bizottság tagjainak névsorát közzétenni, s igy pelengérre állítani, mert ily »tanférfiakat« nem lehet eléggé megbélyegezni. (Szolgálni fogunk e névsorral. A szerk.) Ismerek helyben egy nagy gyári üzletet, hol minden munkás azonnal elbocsáttatik, ha hozzányúl a tanonezhoz, minek természetes következése az lett, hogy néhány év alatt a tanonczok erkölcsisége szembetűnőleg javult. Pedig egy gyár nem tartozik nevelni ! Hiszen ha a bot, mint művelődési eszköz egyáltalában megengedhető volna, úgy legelső sorban azokat kellene botozni, kik a botot ajánlják. Egy olvasó. — Dr. Brehm Alfréd, a kitűnő természettudós, ma tartotta harmadik és utolsó előadását. Szokatlanul érdekkeltő tárgyat választott s azt ép oly élénk szellemmel, mint finom tapintattal tárgyalta. A madarak szerelmével és házaséletével foglalkozott. Kiemelte, hogy az előttünk legfenségesebb fogalmakat, a szerelmet s a házasságot nem alacsonyítja le, midőn a madarakra alkalmazza őket. Ez állítását hosszasan és érdekesen bizonyítgatta s élénken festette a madarak életmódját, a szerelem fölébredését, az udvarlást, a küzdelmeket, melyeket a hímek a kiszemelt élettárs megnyeréséért folytatnak, a házaséletet, az özvegyek nászát, a hűséget, melyet az életben maradó madár elhalt hitvestársa iránt tanúsít. Mindezt élénken, az egyes madárfajokra is kitérve adta elő s fejtegetéseit számos példával illusztrálta. A közönség, mely ma is teljesen megtöltő a termet, zajos tetszésnyilatkozataival jutalmazta a tanulságos és mulattató előadást. — A leányiskolákban való tornázás tárgyában e szabályokat állapította meg a bécsi orvosegylet egészségügyi szakosztálya : 1. A tornatanítás orvosi felügyelet alá helyeztessék. 2. A tornatermek tisztán tartassanak, deszkapadlóval s jó ventilláczióval legyenek ellátva. 3. A járás közben való ének korlátoztassék s csak egészen lassú lépések mellett engedtessék meg. 4. Az erőfeszitő futás legfölebb öt perczig tartson. 5. A tornaterem hőmérséke legfölebb 12° R*legyen. 6. Fárasztó gyakorlatokat egy és ugyanazon gyermekkel csak rövid ideig tartsanak. 7. Könnyű sértések esetében is s a fejre való esésnél azonnal megszüntetendő az illető gyermek tornázása s a szülőknek jelentős teendő. 8. A lányok tornázását a felsőbb osztályokban tornatanitónők vezessék. — Berlioz és Liszt Ferencz. Párisban Delaborde gróf elnöklete alatt bizottság alakult azon czélból, hogy Berlioznak szobrot állítson. Alexandre Ede úr, Berlioz hagyatékának végrendeleti végrehajtója Párisban, Liszt Ferencztől a következő levelet vette: Budapest, márcz. 3. 1883. Mélyen tisztelt uram! Megköszönve az ön szeretetreméltó sorait, van szerencsém értesíteni, hogy e sorokkal egyidejűleg Delaborde grófnak megküldöttem válaszomat s egyszersmind 350 frankot, mint hozzájárulásomat a Berliozemlékhez. Ötven év óta mély csodálattal viseltettem Berlioz géniusza iránt. Fogadja stb. Liszt F. A Különfélék folytatását lásd a mellékleten. A PESTI NAPLÓ TÁRCSÁJA. — Márczius 11. A Zichy-kiállitásról. Verescsagin után Zichy Mihály! Ez annyit tesz, mint a szigorú realizmus világából az eszmék, az eszmények világába lépni át. Nagy az ellentét és nagy a rokonság a kettő között. Az orosz festő is egy nagy erkölcsi eszmét hirdet. Avagy nem kiált-e élethű csataképeinek minden ecsetvonása hangosan az emberiséghez: »Kerüljétek a háborút.« »Íme nézzétek annak iszonyait!« — Ugyanez eszmének volt nem méltatlan hirdetője Zichy Mihály is, az ő sokak által nem minden czélzatosság nélkül félremagyarázott »Damon«-ával. Csakhogy, míg amaz egy nálunk oly kiválólag népszerűtlen háború, t. i. az orosz-török háború színpadáról ülteti át megrázó jeleneteit, ez az egész »művelt világ« újabbkori történelmét tárta fel előttünk, az örök igazság égő tüzével megvilágítva. Aki igazságot hirdet, az ég, de éget is. Zichy Mihálynak, alig téve lábát a szeretett haza földére, itt rögtön több ellensége akadt, mint barátja. Kettővel ölték, üldözték, egy is elég lett volna. Először is, »nem tud festeni«, mondák reá a koloristák, a festőművészet e naiv adaptusai, kik, mint a gyermekek, csak a piros színt szeretik, s nincs érzékük a szelíd árnyalatokra. Aztán, tevék hozzá: »az egész ember csupa tendenczia«, »Ne festhessen vezérczikkeket, nem fog tudni semmit«. A társadalmi rend, vagyis inkább hatalom e félénk őrzői, nem elégelve meg azok vak támaszát, kiknek szemüket minden világosság sérti, a szakférfiakét is igénybe vették, akik felvont szemöldökkel állták fel a tételt, hogy: »eszmét« festeni egyáltalában nem lehet, nem szabad.... Zichy Mihályt, mint mostani kiállításának látogatói a legfelületesb szemle után is meg fognak győződni, ez utóbbi anathéma nem rettentette el, se nem térítette meg. Mellőzve vannak mindazon képei, miknek »egyházellenes irányzata sokaknál visszatetszést szült s érdemes vagy érdemetlen megrovás alá esett. Bátran megnézheti akárki. De olyan képet, legyen bár a legcsekélyebb igénytelen karczolat vagy nagyobb szabású olajfestmény, olyat, melyben valami eszme ne lenne kifejezve, alig fog valaki a sok között találni. Mint műkedvelők,s olyan a milyen műbizálók, nemcsak hogy távol tartottuk magunkat mindig ama prózai, rideg s korlátolt felfogástól, mely a képzőművészet köréből az eszmét akarná kizárni, sőt ellenkezőleg a mondók vagyunk, hogy épen az eszme és a kompozíczió képezi azt a határvonalt, ameddig a mesterember elér, de amelyen túl kezdődik még csak a művész. Hogy hasonlattal éljek, jól grammaticze írói, avagy teljesen leírni a verselés technikáját, az is érdem ugyan, de még nem tesz igazi íróvá és költővé. Hát ha valaki oda ül egy fa eleibe, s azt élethíven, szorgalmasan lemásolja, vagy legyen az egy élő lény, állat vagy ember, no akár egy fényes ékszer, egy drága kelme, lesz bámulója elég , de a gondolkodó azt fogja kérdeni: mi czélja vele ? Jó, hogy feltalálták a fotográfiát, mely mai tökéletességében egy jó részét e technikai művészetnek, még magát a különben nemesebb arczképfestést is szinte feleslegessé tette. Zichy Mihály nem tartozik e fotográfusokhoz, hanem lelke mélyében van egy bűvös kamera obszkura, mely bámulatos gyorsasággal nyomja be emlékezetébe mindazt a sok finom vonást, mely annyi avatatlan szem előtt örökre el van veszve, de melyre néki aztán egy vagy más eszméje kifejezésére szükség lesz. Ecset, véső, rajzon vagy kréta, olaj- vagy vizfesték, neki mindegy, csak fogjon; az neki alkalmas eszköz, de csakis eszköz lesz annak, ami lelkében forr, amit gondolt és érzett, kifejezésére, megérthetésére. »Hja! mit ér, ha kommentár kell hozzá«, mondják ócsárlói. Ebben csak annyi igaz, hogy Zichy Mihálynak valóban »műveit publikumra« van szüksége ; egy bizonyos »elite«-je az embereknek kell s kellett mindig ahhoz, hogy valamely költői becsű műalkotást megértsen s érdeme szerint méltányoljon. Ki műtárlatainkat s azok látogatóit figyelemmel kiséri, igen érdekes észrevételeket fog e részben tehetni. Mindig lesz,kinek a czafrangon akad meg a szeme,vagy ki a rámát többre fogja becsülni; hát még menynyi, aki előbb az árát nézi a kitett műnek, s ahhoz arányosítja bámulatát és beható vizsgálódásait! Ne tessék mosolyogni: a koloristák, kik elnéznek minden rajzhibát, kik nem csak valami erkölcsi eszmét nem keresnek, de arcában, testtartásban stb. bárminő kifejezést is szívesen elengednek, csakhogy őket az, amit ők legmagasabb frázissal a »színek harmóniájának« neveznek, magukon kívül ragadhassa : az ily fajta koloristák vajmi közel állanak az imént jelzett műértőkhöz. Ezeket bizonynyal most sem fogja Zichy Mihály kiengesztelni, noha, tőle telhetőleg, elég jellemző színekbe fürösztötte meg komoly kompozíczióit, de melyek csekély kivétellel ismét csak eszményi, illetőleg jelképi és — bocsánat a szóért! — költői jelentőségűek, s a »műveitek« szivéhez és eszéhez akarnak szólni. Ott van az a temetői jelenet, az u. n. »Kísértetek órája«, melyet a művész falusi magányában (zalai műtermében) festett. Csupa csontváz, csakúgy csörög: kinek kellene ez! De ha valaki ezt a nem női szalonba való képet részletesen vizsgálgatja, el fog bámulni az oly egyszerű eszközökkel kifejezésre jutott eszmék sokasága felett. Más az élő emberi arczda, mely csupa hús és vér, nem bir valamiféle, mit mondok, drámai kifejezést adni. Pedig az élet mosolyog, de hallgat a sír. Zichy M. előtt megnyíltak a sírok, s beszédesekké lettek. Az a csontfő, az a kiszáradt lábszár és oldalborda, mind csodálatosan megelevenült s elmondja újra, a rövid pár percz alatt, mig teheti, mit érzett, szenvedett élte napjaiban. Íme a közepén egy ifjú menyasszony közeledik hozzánk, nem néz fel, tétovázni látszik, keresi azt, kitől a sir elszakítja, a vőlegényét. Szerencsésebb ez a már jobban korhadó pár mellette. Hitvesek voltak, egyik előbb ment el, másik később : ime megtalálták egymást s a leggyengédebb ölelésben keresnek, ah! egy futó perczig vigasztalást. Töröljük le, ha tán elérzékenyedtünk, ez egy könyer, s nézzük az életet, vagyis inkább a halált az ő humoros oldaláról. Íme itt is felvánszorog egy házastárs, de baj van, mert egy helyett kettő, akár hitves, akár szerető várja ölelésre : nyomjuk rá az egyikre a koporsó fedelét. De hát meg az ott hátrább, aki Xantippe nejétől szerencsésen megszabadulván e világon, most a másvilágon kénytelen, hirtelen legalább a sírköve tetejére felmenekülni, nem hallgatgatva »oldalbordája« hivó vagy feddő szavaira. Visszafordulva, részvétünket nem vonhatjuk meg az anyától, ki gyermekeit újra látja s ölébe fogadja. Tán azt a nagyravágyót is megbámuljuk, ki itt is a régi maradt, síremlékét polcznak használja, melyről alá nézhessen a tömegre, büszkén tartja magas homlokát, üres szemgödrein és szájüregén tisztán meglátszik, hogy egy nagyszabású beszédet akar tartani s bámulatára és tapsaira számít azoknak, akik csakugyan kezdenek is sírja körül csoportosulni. De elvonja figyelmünket a dráma fő tragikusa, ki levágott fejét tartva kezében, tévelyeg s futni kénytelen e szentelt helyről, hol egy apa- vagy testvérgyilkosnak, kit a törvény elitélt, a feddhetetlen többi embertárs közt nem lehet maradása. A teli hold, pirosan süt a zöldes kéngőzön át e tüstént összerogygyanó könnyű alakokra, melyek némelyek háttérben a megvilágított kápolna ablakain át is látszanak: amint ütni fog az óra, vége lesz ez árnyékéletnek. Nem csoda, hogy egy pár filozófus, közönyösen félre ülve nézi az egész vásárt! Kifogytunk a térből. Hagyjuk máskorra a »Hulló csillagokat«, és azt a Trilógiát a »Szirénekről« az emberi gyarló faj e régi s újabb korban sem kevésbbé veszedelmes emésztőjéről. Nézzetek oda, lássátok áldozatait, pénz, vagyon, becsület, s maga az élet, aztán óvakodjatok csábító énekétől! A főteremben nyert első benyomásainkról számoltunk be csak. Itt vannak a nagyszabású olajfestmények. A kisebb darabok, az aquarell, toll- és szénrajzok, — a művésznek e rég ismert specialitásai, — még sokkal vonzóbbak, s főleg eszmegazdagság tekintetében a magok nemében érdekesebbek is. *y-A budapest-szzsefvárosi 2. számú tankerület szegény tanulóit segélyező egyesület évi rendes közgyűlése délelőtt 11 órakor a stáczió-utczai iskolában. Gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken d. e. 10—12 és d. u. 2—4. Iparmúzeum a műcsarnok épületében délután 2—6 óráig. Országos képtár az akadémia palotájában délelőtt 9—délután 1. Egyetemi füvészkert az üllői úton délelőtt 8—1 és délután 2—4. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) látható egész nap dij nélkül. Múzeumban: term. és népismetár d. e. 9 — délután 1. A bukovinai magyarok javára. (A Pesti Napló gyűjtése.) Szombaton kimutattunk . 10.337 frt 55 krt és két húszast. Gr. B. Zs..................................... 5 » — » W. H. G.................................... 5 » — » S. D........................................... 2 » — » X. X., Nagyszombat ... 1 » — » Balogh Gábor, Győr . . . 10 » — » Mezey Gy., Berettyó-Ujfalu 2 » — » Markóczy I., Vulka-Pordány 1 » — » A Barsmegyei Hírlap szerk. 114 » — » Fehér János gyűjtése, Egyes 11 » 50 » Ifj. Sternthal Adolf, Gy.Varsánd............................ 10 » — » Dr. Csiki J., M-Vásárhely . 10 » — » Id. Gömöri Szentiványi József, Szent-Ivány . . . 10 » — » Fükő Adolf gyűjtése a pelsőczi ref. énekkar s olvasókör körében.................... 5 » 10 » Molnár Endre, Nádudvar . 5 » — » A sárospataki népbank . . 5 » — » Zboray Béla, Budapest . . 2 » — » Blazsejovszky Ferencz, Diós-Győr................................. 2 » — » Szentiványi Barna Sz.-Ivány 2 » — » Dálnoky Nagy Barnabás, Miskolcz............................ 2 » — » Havas József, Budapest . . 1 » — » A kassai premontrei főgimnázium tanártestülete és tanuló ifjúsága . . . . 60 » — » Békésmegye közig. bizottságának ,tagjai....................... 17 » — » A segesvári pénzügyi tisztviselők gyűjtése .... 13 » 20 » Vladár K., Klasan .... 40 » — » Károlyi Miksa, Pincz . . . 10 » — » Léda Ernő, Esztergom . . 5 » — » A józseffalvi népkör gyűjtése 8 ̇ 80 » Kabdebó Kálmán gyűjtése, Talpas.................................. 65 » — » A jászberényi nőegylet gyűjtése ....................................... 36 » 60 » A jászberényi kaszinó gyűjtőivén .................................. 121 » 50 » Dávid János gyűjtése, Jászberény .................................. 24 » 35 » Ruck Gábor gyűjtése, Jászb. 17 » 70 » Ifj. Szabó József gyűjt. » 23 » 30 » Lippay Lajos » » 12 » — » A jászberényi izr. egyesült hitközség.................................. 15» — » A jászkerületi népbank és takarékpénztár . . . . 50 » — » A Katzer-féle borház törzsvendégei ............................ 28»30» A budapesti V. ker. kath. főgimnázium tanári kara . 20 » — » A részletes kimutatást közelebb közöljük. Győr városa és vidéke vizkárosultjainak javára adakozott lapunknál: A hajdu-nánási takarékpénztár . 40 frt — kr A már kimutatott összeg . 1894 » 21 » Összes gyűjtésünk . 1934 frt 21 kr. * Összesen . 11.110 frt 90 kr. Színház és művészet. — A gyűrű. Ez a czime a népszínház legújabb újdonságának, melynek ma este volt a bemutatója. Szövegét Duru és Chivot, zenéjét Edmond Audran írta. Meséje a következő: Renée király (Andorfi) beteg, s már az orvosok minden reményről lemondtak. Ekkor érkezik oda Narbonnel (Pálmai Ilka), kinek atyja orvos volt, s egy nevezetes titkot hagyott rá örökségül, egy gyógyszer készítésének titkát, mely minden betegségből kigyógyít. A király csakugyan felépül és jutalmul megígéri Narbonnesnek, hogy bármit kívánjon is, teljesíteni fogja. Narbonnei Lignolles grófot óhajtja férjül, mert a gróf már neki szerelmet vallott, s ő is szereti a grófot. Lignolles azonban vonakodik, nem akarja feláldozni szabadságát, bevallja, hogy Narbonnest szereti, de nem annyira, hogy nőül tudná, venni. A király azonban kényszeríti a grófot, ki enged ugyan, de kijelenti a grófnénak, hogy csak névleges nejévé teszi, s csak akkor fogja igazánszeretni, ha az ujján levő családi gyűrűt Narbonnes ujján látja, és egy tőle származó gyermekkel ajándékozza meg. A gróf elutazik, harczol és közbe-közbe férjes nők körül forgolódik — még pedig sikerrel. — Nejével nem is gondol. A grófné azonban szereti férjét, álruhába öltözik, felkeresi a táborban. A gróf éppen egy hölgytől kapott találkozóra siet s nem is sejti, hogy ott nem a vélt kedvest, hanem nejét találja, ki a légyott helyéül szolgáló szoba kulcsát birtokába kerítette. A szerelmi mámor hevében a gróf, engedve a hölgy kérésének, oda ajándékozza neki családi gyűrűjét. Az egyik feltétel tehát már megvan arra, hogy a grófné megnyerje a gróf szerelmét, de a másik sem késett soká, a miről a harmadik felvonásban győződünk meg, hol a hölgyek bölcsőt ringatnak. A gróf is viszszatér nejéhez, ki hidegen fogadja és épen ez által kelti fel a férj szerelmét. A bölcső azonban zavarba hozza, s csak sok félreértés és magyarázat után tudja meg, hogy nem kedvesével, hanem nejével volt légy-ottja. Ez a darab meséje. Nehezen tudtuk elmondani a trivialitások és banalitások kikerülése nélkül. — Alapgondolata maga trivialitás, a kidolgozás, a mellékesemények és körülmények még inkább kiszínezik a képet. A dalok, a fordulatok, a szójátékok nem úgynevezett két-, hanem nagyon is egyértelműek. — Szóval a jelen darab színrehozatalával kár volt olyan nagyon sietni. Tíz nap alatt nem lehet betanítani egy nagy operettet, s így történt, hogy az előadás korántsem volt kielégítő. A szereplők nem tudták szerepeiket, egymást érték a botlások, a karok nem voltak összevágók, s annyira zavaros volt a rendezés, hogy még a karjeleneteknél szokásos helykijelölés sem volt meghatározva. A karszemélyek összevissza futkostak a színpadon. A díszítésről csak annyit, hogy a provencei városhoz a Falu rossza nádfedeles kunyhóinak távlati képe nem illik, a második felvonásbeli korcsma nem palota stb. Szóval igen messze menne, ha mindazt részletezni akarnák, amitaz előadás ellen kifogásul lehetne felhoznunk. A szereplők tőlük telhetőleg igyekeztek tíz nap alatt betanulni szerepeiket. Pálmai Ilka asszony igen szépen énekelt. Egy dalát meg is ismételtették és három koszorúval tüntették ki. Kár, hogy a strázsamester - dalt nagyon is erősen pointírozta. Igen jó volt Kassai, ki egy semmitmondó kis szerepből igen mulatságos alakot csinált, s némileg kárpótolta a szöveg unalmasságát. Vidor, Jenei Anna, Horváth, Andorfi sok igyekezetet tanúsítottak. A darab különben aligha lesz hosszú életű. Szövege határozottan unalmas, csak az utolsó két felvonásban kaczag a karzati közönség egyes trivialitásokon és banalitásokon. Ellenben a zene igen ügyesen van összeállítva. Hangsúlyozzuk: össze van állítva az Üdvöskéből, a Jean de Nivelleből és más operettekből. A ház megtelt, de a közönséget a darab hidegen hagyta. Mindössze is csak egy énekszámot újráztatott meg. — A nemzeti színházból. Borgia Lucretia, a jövő pénteken, f. hó 16-án a nemzeti színházban első előadásra kerülő Hugo-féle drámában a főszerepek következőkép vannak kiosztva: Lucretia Jászay M. asszony, Gennaro Nagy Imre, Alfonzo herczeg Bercsényi, Julietta Egressy, Maffio Orsini Hetényi. — Wiltné Mária asszony a f. hó 14-én tartandó filharmonikus hangversenyen a »Hamlet« árián kívül a »Bűvös vadász« Agatha szerepének nagy áriáját is, melyet még Budapesten nem énekelt, elő fogja adni. — A nemzeti színház műsora: hétfő 12. Bozóty Márta; kedd 13. másodszor Orfeus, Renaissance) szerda 14. (Latabár Kálmán első fölléptével) Figaro házassága: csütörtök 15. (Wilmé és Perotti vendégjátékával) Hugenották; péntek 16. új fordítással először Borgia Lucretia ; szombat 17. (rendkívüli előadás bérletszünettel, Wilmé és Perotti vendégjátékával) Hunyady László; vasárnap 18. Latabár Kálmán vendégjátékával Nevelő kerestetik, Liliomfi*; hétfő 19. (Latabár Kálmán harmadik felléptével) Proletárok. — A várszinház műsora: csütörtökön 15. Nevelő kerestetik, Nőuralom; szombat 17. Fromont és Risler; vasárnap 18. Álarczos bál. — A népszínházban holnap, vasárnap és a következő napokon »A gyűrű« kerül színre. Legközelebb színre kerül »A betyár kendője», Buzi Zsófi szerepében Hegyi Arankával, kinek régi vágya ma,gát népszínműben mutatni be a közönségnek. A népszínház legközelebbi újdonsága Vidor népszínműve, »A szárazmalom« lesz. — Munkácsyné Tóth Ilka, a népszínház új tagja, húsvétvasárnap lép fel először »A vereshajú«-ban. — A népszínház igazgatója szerződtette Mezei Pétert, az aradi színház kedvelt komikusát és Eőry Margit tehetséges kezdő énekesnőt Miskolczról. — Hangverseny, templomban, belépti díj mellett. A budapesti zenekedvelők egylete a nagy hét folyamán a belvárosi templomban a templomi alap javára egyházi-zene hangversenyt rendez és pedig belépti díj mellett.Ez alkalommal elő fogják adni Dvorzák »Stabat Mater« czímű művét. Ez lesz nálunk az első eset, hogy templomi zene meghallgatásáért belépti díjat vesznek, miután eddig, hasonló esetekben, csak gyűjteni szoktak. — Zichy Mihály képeit a képzőművészeti társulat sugárúti palotájában ma délután mutatták be a sajtó képviselőinek. A képek felállításával nagyon siettek, de a nagy teremben még sok a tennivaló. A képek négy teremben vannak kiállítva. Az első nagy teremben öt nagy olajfestmény van, és pedig a Szirén-cziklus, a Hulló csillag és a Halottak országa. A többi három teremben 45 kisebb-nagyobb kép van. A nagyérdekű tárlatról tárczánkban bővebben szólunk s a tüzetes hozzászólást már a jelen számban megkezdettük. Itt még csak azt említjük fel, hogy a kiállításban Lisztnek is egy igen szép arczképe látható. A kiállítás egy napjának jövedelme a hírlapírói nyugdíjintézetet fogja illetni. Nemzeti színház. (Márczius 9-dikén : Julius Caesar: Shakspere tragédiája, ford. Vörösmarty.) Julius Caesar előadása mindig ünnep az igazi költészet barátaira s örömmel jegyezhetünk föl minden bizonyságot rá, hogy színházi közönségünknek legalább egy jelentékeny töredéke ezek közé tartozik. Állandóbb érdeklődéssel ez a közönség (lelkes és fogékony ifjúság, tán a jövő közönsége) az utóbbi időkben főleg két shaksperei darabot kisér: a Szentivánéji álmot és Julius Caesart. Amabban a legbájosabb varázslat képei, igaz szív és játszi kedv, tünde bánatok és bohó örömök, az érzelmesnek meleg és édes lehellete s a naivnak rózsás világa: oly költészet, mely belső s külső életünket egy szebb világ vigasztaló képében mutatja s érezteti a lángész titkát, mely eszményi szárnyalásában is igaz marad. Azután Julius Caesar. Soha nem irta meg költő ily fényes teljességben mindazt, a mi csak elménknek fenséges tanulság és szívünknek mély gyönyörűség. A nagy félreértések tragikus sorsa, melyek elmagyarázzák a természet másíthatatlan akaratát s vagy képtelen sietséggel akarnák hajtani az idő kerekét, mint Caesar, vagy visszafelé forgatni azt, mint Brutus , elementáris hatalommal rázza meg egész valónkat. Caesar az egyéni akarat mindenhatóságára épít, Brutus az elvont erényére. A nagyság átka és az erény tévedése, az erő gyengesége és az igazság hamissága, bölcseségünk hiúsága s Ösztöneink csalóka lidércre, a hősiség és szerelem, családi érzés és örök barátság, holtig kitartó hűség és nádszálként ingadozó kegy: mily fenséges képek között tűnik föl mindez a végzetes pályán,melyen az utolsó rómaiak nagy szive megtörik s a világtörténet kereke fordul egyet. Mennyi változatosság s az alaphangnak mégis mily művészi megőrzése; mily szigorú egység s mégis minő teljesség! A Szentivánéji álom és Julius Caesar a költő szellemének úgyszólván két sarkát éreztetik; hasonlóak a nap utjának két végpontjához: a hajnalhoz és alkonyathoz. Amott a reggel vidám fénye égen és földön, az eltűnő hold ezüstje s a kelő nap arany fénye, a mennynek tiszta kékje mintegy átlátszóvá lesz egész az ismeretlen boldog világokig, a földön minden éled és örül, biztos és mégis gyöngéd körvonalakban mutatkozik minden, madárdal köszönti a kelő napot s az ébredő zsongás a szivek vidám reményét hirdeti. Emitt az alkony. Mély, fenséges bíbora elbűvöl, de viharokat sejtetve fölvidít és nyugtalanná tesz, a levegő nehéz gőzökkel van teli, az utolsó sugarak elviszik a fényt és meleget, az árnyak nőnek és mélyülnek, ködös és gomolyog alá. Szívünkben emlékek fakadnak, édes és bús emlékek, félelembe olvadva a jövő előtt, megindulással búcsúzunk a képektől, melyeket az úton jövő nap nem fog többé megvilágítani. Miként mondhatta Johnson hideg darabnak Julius Caesart? Az egyetlen Romeo és Júliát kivéve, nincs Shaksperenek tragédiája, melyben az eszmei fenség területén a megillető érzelmeknek oly meleg és gazdag forrásai buzognának, mint Caesar. Tanulsága is, végelemzésekig vezetve motívumait, nem más , mint az érzés természetes erejének diadala. Brutus és Antonius mind aketten szeretik Caesart, de Brutus bölcselkedése kiszorítja szeretetét természetes medréből s gyilkosává lesz annak, kinek »angyala volt«, mig Antonius, vonzalmának, ragaszkodásának, csodálatának természetes sugallatát követve, a győző elv képviselőjévé emelkedik. De a részletek is fölötte gazdagok megható momentumokban, gazdagabbak, mint Rómeón kívül bármelyik shaksperei dráma. Még Othelloban is csak a mór és Desdemona viszonyában rejlik megillető elem, mely azonban utóbb szintén csak a félelemnek lesz táplálékává. Coriolan családi köre épen a nemezist zúdítja fejére, midőn a katasztrófában as