Pesti Napló, 1883. április (34. évfolyam, 89-118. szám)

1883-04-29 / 117. szám

van a bevételek közt, mely jövedelmi többle­tet nem­ képvisel, így 2‘8 millióval több az idei első­ negyedben a pénzverde bevétele, mint a múlt éviben. Ez bizonyára onnan van, hogy a korábban vett érezből most vált vert pénz és így bevételként szerepel, de akár ez a ge­nezise, akár valami egyéb, a 2­8 millióból, mely ama 4­7 millió többlet nagy részét képezi, pénzügyeink javulására következtetést senki se fog vonhatni. Ugyanígy állunk a 861.000 frtnyi többlettel, melyet az állami vasutak, gépgyár és a diós­győri telepek az idei első negyedben felmutatnak. Tavaly 300.000 irtot, az idén 10 milliót szolgáltattak be, de az, hogy mikor mennyi pénztári felesleget adhat­nak be ez intézetek a központi állampénztár­ba, az sok véletlentől függ és a jelen esetben semmikép sem bizonyítja, hogy ama vállala­tok az említett többletnek megfelelő jobb eredményt értek el. Hasonló tekintet alá esik az állami javak eladásából elért 847.000 fo­rintnyi többlet. De az bizonyos, hogy az egyenes és fo­­gyasztási adókból, a jogilletékekből lényege­sen több folyt be, mint a tavalyi negyedben. Ez jól eshetik a pénzügyminiszternek, de ez a többlet merőben a folytonos adófokozásoknak és behajtási szigornak következménye­s épen­­séggel nem felel meg a jólét emelkedésének, hanem inkább azt az aggodalmat kelti az emberben, hogy minél több jut ezen adónemek­ből a kincstárnak, annál inkább fokozódik a közelszegényedés. És jegyezzük meg végezetül, hogy ezen mindenféle rendkívüli forrásból összegyűlt és tavalyhoz képest 13­6 millió bruttó­ többlettel 80,8 milliót tevő bevétel ellenében 90­4 mil­lió volt a kiadás; a defic­it tehát ebben a negyedben még mindig közel 10 millió. Pedig most az első egy-két negyed már nem olyan rossz és az utolsó többé nem olyan jó a meg­­előzőkhöz képest, mint évek előtt. Mindent összevéve, bizony nem olyan örvendetes az eredmény, mint egy-egy félhivatalos már előre hirdette: »Bradlaugh and Blasphemy.« E jelszó alatt küzd az angol ellenzék most Gladstone ellen, ki a Bradlaugh-eset folytán előter­jesztett javaslat miatt heves támadásoknak van ki­téve. A javaslat tudvalevőleg azt czélozza, hogy a parliament tagjai eskü helyett egyszerű fogadalmat is tehetnek, melyben isten neve nem fordul elő. Ez ellen zúdultak fel az angol konzervatívok és társaik. Gladstone a javaslatot pénteken fényes beszéddel védte. A szavazás hétfőn fog történni. Az ügy megértésére közöljük annak következő ismertetését: A gondolat, hogy egy atheista mint Bradlaugh a világ legájtatosabb parliamentjébe bevonulhat, még a szabadság néhány olyan angol képviselőjé­ben is némi iszonyt kelt, kik tudományos és po­litikai téren működnek. A toryk természetesen magukon kívül vannak. »Ha a hit az istenben — kiáltja egy konzervatív lap — nem tekintetik tszt a szükséges kvalifikácziónak egy istenfélő nép válasz­tott törvényhozóira, úgy ezután a trónbeszédben sem kellene a mindenhatóhoz fordulni, hanem inkább par­­l­amenti képviselőinknek meg kellene tenniök min­dent, minden olyannak eltörlésére, mi oktalan és ve­szélyes babonának tűnik fel előttök.« Még a szabadelvű lapok sem leplezhetik el zavarukat, ha a bilit védik s a katholikusok és zsidók is ellene nyilatkoztak annak, hogy az eskü helyére egyszerű fogadalom lépjen, így legközelebb mr. Hub­­bart ilyen kérvényt, melyet a londoni tőzsde 490 ke­resztény és zsidó tagja írt alá, tett le a ház asztalára s mr.Jenningham, az egyetlen kath. képviselő Angliá­ból, a nagybritanniai kath. unió kérvényét terjesz­tette elő. A bili ellen, »mely a vallás és hit néküli embernek is megengedné a ház kapujába lépni« a legbuzgóbb harczot folytatja Henry de Worms báró s türelmetlensége indokolására még Beaconsfield lord egy mondására is hivatkozik, ki a mostani minisz­terelnöknek lobogójára jelszóul állítólag »Bradlaugh and Blasphemy« szavakat ajánlotta. Tudva levő, hogy a parliamenthez sok százezer aláírással ellátott kérvényeket terjesztettek az Istent nem hivő Brad­laugh ellen: ilyen mély és általános a vallási érzü­let Angliában. Mint a konzervatív párt előbbi szavazásaiból kitűnik, az ellenzéki politikai pártoknál is természe­* * * Bradlaugh felmentetvén az istenkáromlási vád alól, e hó 25-én a Treethinker kiadójára és szerkesz­tőjére, Ramsayra és Poote-re került a sor, kik már előbb istenkáromlás miatt 12 havi fogságra valának ítélve. Mint Bradlaugh, személyesen védték magukat s különösen Foote czinikus beszédet tartott, mely­ben kimutatá, hogy a jelenkor legkiválóbb emberei ugyanoly istenkáromlásokkal éltek, mint ő; a különb­ség csak az, hogy ők — Huxley, Spencer, Grote, Mill — tekintélyes állásokban voltak s véleményei­ket fél guineáért árult könyvekben tették közzé, holott szóló szegény ördög s nézeteit nyomorúságos penny-lap útján fejti ki. Foote azt következteti ebből, hogy a vád nem az istenkáromlás, hanem az ő sze­mélye ellen van intézve. Az esküdtszék e perben sem mondta ki a vétkest s eljárása, mint a Times véli, nem is eshetik gáncs alá. »Volt idő, így nyilat­kozik a perrel foglalkozó vezérczikkében a city-lap, midőn a kereszténység része volt az országos törvény­nek, oly értelemben, a mint ma nem az, midőn az eretnekek s hitetlenek oly távol valának a polgári jogok teljességének elvevésétől, hogy törvényesen meg lehetett őket büntetni véleményeikért. De a dolgok állása megváltozott s velők az országnak nem írott törvénye is. Foote védbeszéde mestermű volt a maga nemében. Kimutatta, hogy az istenkáromlást nagy tekintélyű s kiváló társadalmi állású férfiak is elkövették s nem téveszthette el hatását azon felhí­vása, hogy oly kedvezőleg ítéljenek fölötte is, mint azok fölött.« Ilyenkor látni, hogy mi az a hon­g­testvért melegebben s több bensőséggel fogadni alig lehet, mint amennyit a báróné nyilvánított. Noha éreztem, tudtam, miszerint e rendkívüli szívélyességből alig egy szemernyi illet engem, s az egész arra vezethető vissza, hogy a szegény, de drága Magyarországból jövök, hol sokakat ismerek, kik előttük kedvesek, hogy be vagyok némileg avatva azon dolgokba, mik érdeklik, még­is zavarba hozott az a rendkívüli elő­zékenység, melyre nem számíthattam. Jósika intézkedett, hogy Horváth Mihály és Széter Laci ebédre a meghívót megkapja, aztán elveze­tett egyet-mást mutogatni. Ha naplót vagy útleírást közölnék, hát bele­bocsátkoznám azon műkincsek leí­rásába, melyeket ezen szabad nép boldog és gazdag városában láttam, elég legyen itt röviden annyit mon­danom, hogy minden képzeletemet felülmúlta , azóta Bruxelles eszményi városom. Jósika ebédjéért megirigyelhetett volna egy kis király, nem a válogatott étkek, vagy finom pezsgőkért, ezt asztalára megszerezheti akármelyik váltóüzlet tu­lajdonos, de hol venné e társaságot ? Igazán nem tudtam, hogy a bár­óné jóságát cso­dáljam-e jobban, vagy szellemességét? Jósika ifjú kedélye, Horváth mély tudománya, Sréter vitéz lel­­külete nemcsak változatossá, de rendkívül fényessé is tette a társalgást. Éjfél felé oszlottunk szét. Horváth Mihály bevezetett a könyvtárakba, s másfelé is megmutogatott mindenféle mű- és szellemi kincseket. Sréter Laczi eljárt velem a színházakba s vendéglőkbe, aztán a honról s hazai dolgokról beszél­getni mindig összejöttünk Jósika Miklósnál. Mielőtt elváltunk, Jósika Miklós egy csomagot adott át e szavakkal: Ezt neked szántam, félig készült regény, a másik felét írd meg te. Elhoztam a regényt, itthon elolvastam, de se­hogy sem tudtam magamat tájékozni, s szó sem volt, hogy befejezéséhez hozzá foghatnék. Időt engedtem magamnak, tanulmányozni akartam, de valahányszor csak elővettem, mindig jobban elsötétültek előttem az események, s az igazi fonalat sehogy sem bírtam meg­találni, így telt el sok idő. Végre Jósika megsürgette a dolgot, s resteltem bevallani, hogy tárgyával nem tudok megküzdeni, s feltettem magamba komolyan hozzálátni, mit neki meg is írtam, mire ő így vála­szolt : »Bruxelles, márcz. 18. Kedves barátom! Igen megörültem szives, rokonszenves soraidnak, s örülök, hogy neked óhajtásaid szerinti választ adhatok. Én a jó Heckenast barátomat arra kértem volt, hogy tudja meg tőled, akarod-e vagy nem bevégezni a »Kétezer év« czímű regényemet? s ha erre vagy időd, vagy kedved nem volna — kérje el tőled a kéziratot, de csakis ez esetben. Ha tehát neked szándékod a mun­kát folytatni, akkor természetesen az én kérésem szükségtelen s felesleges. Adjon isten neked kedvet és erőt, hogy a mun­kát minél előbb készen láthassam. Hogy azok után, mik nálunk az irodalmi res­publikában napirenden vannak, disgusztálva vagy, igen természetesnek találom. Én is elvesztettem kedvemet, miután látom, hogy a hit­ványságok számára annyi a tömjén, s arra, minek értéke van, még a méltányló szó is fukarul osztatik. Én is tizenöt hó óta egy sort sem írtam. Őstörténelmemet még 58-ban küldöttem meg kiadómnak, s vannak, kik most is me­rőben állítják, hogy megjelenését a nagy és kisebb intrikusok akadályozták eddig. Igaz-e vagy nem ? nem vitatom, dicta refero. Most azonban egészen más, fontosabb foglalko­zásaim, s írói munkásságomban egy kis szünet állván be, a deus in nobis újra rábírt, hogy regényt írjak, ennek neve: »Két élet«, egészen fantáziái mű s következőleg elég hőbörtös, de eredeti eszme lévén, tán akad egy-két olvasója. Ha olykor falusi magányodban lelepleznéd előt­tem, mit leveledben csak érintesz, ez alkalmasint job­ban mulattatna, mint sok, a­mit hallok, s a mi ag­gaszt. , Áldjon a jó ég téged s nődet. Ölel hű barátod Jósika Miklós. Nem igen szívesen üdvözöl.« E levélből világosan kitetszik, hogy Jósika Miklós érzékenyen vette az agyonhallgatást, mi a napi sajtó akkori kezelőitől nagy méltatlanság, hogy ne mondjam, szívtelenség volt oly ember irányában, ki a haza és irodalom iránt kötelességét oly híven teljesítette. Minden lelki erőmet összeszedtem, hogy még egyszer hozzá fogjak Jósika regényének bevégzésé­hez. Nem voltam megelégedve az eredménynyel, s éreztem, hogy Jósikát feszélyezett helyzetbe hozom, magamat pedig nevetségessé teszem. Őszintén beval­lottam neki gyöngeségemet s a kéziratot vissza­­küldtem. Jósika aztán írt nekem: »Kedves barátom! A kéziratot vettem. Nagyon szerény vagy­ engemet pedig épenségesen túlbecsülsz. Nézetem szerint úgy jártál, édes komám, az én regény­töredékemmel, miként alkalmasint úri magam jártam volna, ha valamelyik novelládat nekem kellett volna bevégeznem. Mások munkáinak bevégzése mindig gonosz tréfa volt. Voiture Spanyol herczegnőjét és Schiller Geisterseher-jét soha senki sem tudta bevégezni, pedig igen sokan megkísérlették. Meddig fog nálam is e k­­b. 15 év előtti rhap­­szodia heverni ? nem tudom, az idén semmi esetre sem érek rá, annyira be vagyok a malomba fogva. Áldjon az ég! dehogy haragszom! ilyet csak fel is tenni barátodról. Nem szívesen üdvözöl. Ölel hived Jósika Miklós.« Mily gyöngédség, mennyi szeretetreméltóság e néhány sorban! holmi elbizakodott nagyság kicsiny­­lőleg felelt volna ezen eljárásomra, s ő, az oroszlán, önvádjaim ellen védelmez. Ezt a Jósikát, mig száműzetésben élt, agyon hallgatták, s midőn külföldön elhunyt, el akarták feledtetni. Szentül hiszem, hogy egy későbbi nemzedéknél, majd mikor az egymást bámuló pajtáskodás emberei már mind letűntek, Jósika Miklós emléke fel fog tá­madni, érdemeit az utókor méltányolandja, mert ő mint hazafi, iró és ember egyiránt nagy volt. tesen nem a vallásos nagy­közönségnél) első­sorban arról van szó, hogy a vallási érzület felhasználásával döntő csapást mérjenek a Gladstone-kormányra. De a Gladstone-minisztérium még nem akar meg­halni s azért ugyanazon erélytelenséggel s kétértel­műséggel, melyet elejétől kezdve tanúsított ez oly egy­szerű kérdésben, kivezető utat keres a bajos helyzet­ből. Ez ülésnek elején Hartington marquis, mint a távollevő miniszterelnök helyettese kijelenté, hogy a kormány az eskübeli kérdését nem tekinti oly fon­tosnak, hogy azt a trónbeszédben fölemlítse. Schrei­ber képv, azon kérdésére, vájjon a nyilatkozat ma is helyesen jelzi-e a kormány állását, Gladstone kitérő­­leg felelt. Az alsóház pénteki ülésében azonban Gladstone másfél óráig tartó beszédet mondott a javaslat mellett, de e beszéd szövege még nincs előttünk. A legtöbb angol ember maga is bizonyára cso­dálkozással hallotta Bradlaugh perében Newdegate ellen, hogy még II. Rikhárd idejéből van érvényben egy törvény, mely megfenyíti azon embert, ki egy ter­hes és alaptalan panaszt előmozdít. Newdegate képv, tudvalevőleg egy bizonyos Clarkeot, a­ki a lord fő­bíró előtt nyíltan bevallotta, hogy csak előtérbe van tolva, arra bírta, hogy Bradlaughot perelje be, mert ez a képviselőház szavazataiban részt vett a nélkül, hogy fel lett volna jogosítva rá. E panaszt, mint je­lentve volt, a lordok háza s a legfőbb instanczia eluta­sította s Newdegatet a perköltségek viselésére ítélte. Sőt Coleridge lord főbíró Newdegatet arra is elitélte, hogy Bradlaughnak ötezer font­ot a kártérítést s a perköltségeket megfizesse, még pedig a 14. századból származó ama törvény alapján. Ha az atheisták el­lensége mindezeket a pénzbírságokat csakugyan kénytelen megfizetni, úgy hamar tönkre megy. Szabadság­harcz szoborügy. A fővárosi gyűjtések eredményeinek közlései,­­ daczára annak, hogy már több háziúr átadta gyűjtő ívét és a reá befolyt pénzeket az illető járási bizottsági tag uraknak, csak később kezdethetnek meg: akkor t. i., ha azok majd a kerületi pénztar­nokok által a központi letét,r.tárba, bd8Zallírt,atni fognak. 13z utóbbi pedig részletesen nem, hanem csak tömegesen eszközöltethetik és csak május 1-eje után veendi kezdetét. Szolgáljon ez egyelőre megnyugtatásul azon háztulajdonosoknak, kik iveiket az arra befolyt pén­zekkel együtt az illető átvételre jogosított biz. tag uraknak már átadták. Továbbá figyelmeztetőül újabban is tudatjuk a tisztelt ivtartó háztulajdonos és kezelő urakkal, hogy iveiket az arra begyült pénzekkel csak is a gyűjtő ivén alól beirt és e czélra a központi bizottmány által saját pecsétje és külön nyilvántartási szám alatt ki­állított és az illető kerületi elnök, és pedig I. kerületben dr. Országh Sándor ur II. » Ivánka Imre ur III. » Végh János ur IV. » Királyi Pál ur V. » Gelléri Szabó János ur VI. » Török József ur VII. » Dr. Morsányi Károly ur VIII. » Molnár Endre ur IX. » Posickler László úr X. , Henszler Ignácz úr által saját ke­zűleg aláírt igazolványnyal ellátott jár.­bizottsági tag urnak adják át. Közöljük ezt azért újabban, mert tudomására jött a központnak, hogy itt-ott már is jelentkeznek iparlovagok, kik megbízatást színlelve az íveket és pénzt szép szóra kicsalni akarják. Az ily iparlovagok kézre kerítése iránt a köz­pont már megtette a kellő lépéseket. Egyébként felkérjük a kerületi járó­bizottsági tag urakat, szíveskedjenek mielőbb járásaik házaiban jelentkezni, a háztulajdonosok vagy kezelőknél jogosultságukat igazolni, — ezzel leginkább eleje vétetvén minden csalási szándék és eshetőségnek. A vidékről az első kimutatás 7638 forintot tün­tet elő. " Különfélék. Napirend: ápril 29. Naptár: Vasárnap, ápril 29. Róm. kath.: G. 5. Péter vértanú. Prot.: G. 5. Bog. Szibilla. Görög-orosz : (ápri­lis 17.) B. Husvét,vasárnap. Zsidó: (nsz. 22.) Passach ünnep vége. — Nap kel 4 óra 47 perez, nyugszik 7 óra 8 perez. — Hold kel 25 perez reggel, nyugszik 10 óra 18 perez délelőtt. Igazságügyminiszter fogad délelőtt 10—dél­után 2. Horvát mi­niszter fogad délelőtt 10— délután 2 óráig. A c­s­á­n­g­ó-m­agyar egyesület alakuló közgyű­lése déli 12 órakor az új városháza nagytermében. Khayli-ünnepély este 8 órakor az Európa szálló dísztermében. Az országos nőképző egyesület évi ren­des közgyűlése délelőtt 11 órakor saját helyiségében (zöldfa­­utcza 38. sz.) A buda­p­e­s­t - józsefvárosi kisdedóvó­egylet rendes közgyűlése délelőtt 10 órakor. A belvárosi társaskör rendkívüli közgyűlése délelőtt 11 órakor a Vadászkürt szállóban. A budapest-erzsébetvárosi klub rendes évi közgyűlése délután 3 órakor. A zenetanárok országos egyesületé­nek II. rendes közgyűlése délelőtt 10 órakor az iparos­körben. A zenekedvelők egyletének rendkívüli köz­gyűlése déli 12 órakor (Bálvány­ utcza 14. sz.) Műkiállítás a képzőművészeti társulat sugárúti műcsarnokában délelőtt­­—délután 6 óráig. — Belépti dij 50 krajczár. Iparmúzeum a műcsarnok épületében délután 2—8 óráig. Országos képtár az akadémia palotájában dél­előtt 9—délután 1. Gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken d. e. 10—12 és d. u. 2—4. Egyetemi füvészkert az üllői­ úton délelőtt 8—12 és délután 2—4. Üveg festészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert­ mellett) látható egész nap díj nélkül. Múzeumban: term. és népismetár d. e. 9—dél­után 1. Akadémiai könyvtár d. e. 9—12. Egyetemi könyvtár d. e. 9 — 12. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre és Császárfürdőbe hajó indul óránkint. Lapunk legközelebbi száma — rendkí­vüli kiadásban — hétfőn reggel jelen meg.­­­ Mai számunkhoz egy egész ív van mellé­kelve, a következő tartalommal: Országgyűlés. — Állampénztári kimutatás. — A fővárosi közmunkák tanácsából — A tárczában: Csángó népvándor­lás. — Közgazdaság. — Ipar. — Vegyes hírek. — Üzleti hírek. — Időjárási jegyzések. — A kis sorsjáték húzásai. — Börzei táblázatok. — Hirdetések. — A m. t. akadémia április 30-án, hétfőn d. u. 5 órakor összes ülést tart, melynek tárgyai a követ­kezők : 1. K­o­z­m­a Ferencz 1. tag emlékbeszéde F­a­b­­r­i­t­­­u­s Károly levelező tag fölött. 2. Folyó ügyek. — A magyar történelmi társulat a közbeneső ünnep miatt pénteken, május hó 4-én tartandja az akadémia Kisfaludy termében r. választmányi ülését, melynek tárgyai: Kemény János, a Bay Ilona urnó kitűzte jutalo­mmal koszoruzott jellemrajz. Már­ki Sándortól - f a ,-ˇ,^ICK' ban, j^emko Kálmántól; folyó ügyek. — A Kemény Zsigmond-röpirat. Az Athenaeum­­részvénytársulat kiadásában második, javított és bő­vített kiadásban jelent meg Beksics Gusztáv műve, »Kemény Zsigmond, a forradalom s a kiegyezés.« Szerző előszót irt az uj kiadáshoz és végül ismerteti Irányi Dániel megjegyzéseit Kemény Zsigmond emlékiratára az 1848—9-ki eseményekről. Szerző munkájának Török Jánosra vonatkozó nehány passzusát, melyeket annak idején lapunkban kifogá­soltunk, most következőkkel helyettesítette. »Túlhaj­­tásai daczára Török János, bár a 47 -es alap tévedé­seivel, nem szűnt meg jó magyarnak, sőt a Széchenyi­­iskola heves buzgalmú hívének lenni. A parl­amen­­tarizmus ellen egyáltalán s különösen a dualizmus ellen a kiegyezést megelőző években (ekkor már a Pesti Hírnökben) élénk harczot folytatott; de nem volt a hatalom zsoldjában, mint némelyek munkám első kiadásának Prottmannra és Törökre vonatkozó soraiból ki akarták olvasni.« A 340 oldalra terjedő kötet ára 2 frt. — Az írói tulajdonjogról szóló törvényjavaslat tárgyalására az írói kör kebeléből kiküldött bizott­ság Sárkány József elnölete alatt ma ismét ta­nácskozott s letárgyalta az eljárási szabályokra s az elévülésre vonatkozó szakaszokat.­­ A magyar heraldikai és genealógiai társaság ma délután báró Radvánszky Béla elnöklete alatt választmányi ülést tartott. Az első felolvasó Nagy Gyula volt, ki­­a turulról, mint a magyar nemzet leg­régibb hadi czimeréről­ értekezett. A tetszéssel fo­gadott felolvasás után M­a­j­­­á­t­h Béla mutatta be s ismertette Péter alnádor 1298-ks czimeres pecsétjét, mely a nemzeti múzeum könyvtárában levő Forgách­­féle archívumban őrzött perszüntető végzésről való. Ezután a titkár jelentett be több új tagot, köztök gr. Károlyi Gyulát és gr. Zichy Nép. Jánost, mint ala­pítókat. Van a társulatnak eddig 332 tagja, kik közt 31 alapító, 157 pártoló, 144 pedig rendes tag. A be­vétel volt eddig 795 frt, a kiadás 53 frt 31 kr s igy a készpénz maradvány 741 frt 69 kr. A felolvasó ülés után zárt ülést tartottak. — Batthyány Gusztáv herczeg haláláról a követ­kezőket jelentik : A herczeg a newmarketi verseny téren a Jockey-klub helyiségében étkezett, s midőn innen kilépett,a gutaütés érte. Az elősiető orvosok már csak a halált konstatálhatták. Batthyány Gusztáv 40 év óta egyike volt az angol turf legelőbbkelő tagjai­nak. Az ő tulajdonát képezte a Galopin ló, mely 1875-ben a Derby-díjat nyerte el. Még múlt kedden este a walesi herczeg s több előkelő egyéniség volt vendége. Akkor még vidámnak látszott s hirtelen ha­lála széles körben keltett részvétet.­­ Az archeológiai értesítőből végre ismét meg­jelent egy füzet és pedig ma vettük az 1882. év­folyam utolsó füzetét. Számos hivatalos közlemény után Kossuth Lajos czikke következik báró Nyáry Jenőnek az aggteleki barlangot tárgyazó művéről, mely gyönyörűen írt czikket lapunk tárczarovata már néhány héttel ezelőtt egész terjedelmében kö­zölte. Torma Károly hosszasabban kezd értekezni a római cserépedény bélyegekről és karczolatokról. P­u­­­s­z­k­y Károly a nemz. muzeum régiségtárában levő néhány renaissancekori tárgyat ir le. Ugyan­csak ő a magyar agyag­művesség történetére vonat­kozó egyes kérdéseket fejteget. Ezután apróbb köz­lemények következnek. A testes füzetet számos kép díszíti. — Szerb vasutak. Belgrádból jelentik: A király az ország belsejében tett utazásából tegnap érkezett vissza Belgrádba. Milán miniszterei kíséretében Adji- Begovics állomáson, a várostól 95 kilométernyire, külön vonatra szállt. A nép az egész vonal hosszában mindenütt előtódult s üdvözölte a királyt. Az utazás az uj vasútvonalon egy óra és 20 perczig tartott. — Uj országos nőegylet. A népnevelők buda­pesti egyesülete néhány héttel ezelőtt Zirzen Janka állami tanítónőképző intézeti igazgató elnöksége alatt bizottságot küldött ki, hogy egy tanítónők, nevelőnők s gyermekkertésznők számára felállítandó menedék­ház tervezetét elkészítse s az intézet létesítésére szük­séges előmunkálatokat megtegye. A bizottság, mint a lapokban is közölve volt, megkezdte működését s mindenütt rokonszenvel s buzgalommal találkozott.. Különösen az utóbbi időkben oly sok közéletünkben kiváló szerepet játszó vagy más tekintetben kitűnő nő tanúsított érdeklődést az eszme iránt,hogy az elnökség már a legközelebbi ülésen czélszerűnek látja indít­ványt tenni, hogy a czél előmozdítására országos nő­egylet alakuljon. Ha a bizottság az eszmét elfogadja, igyekezni fognak az egyesületet legalább ideiglene­sen a nyári holt évad előtt megalakítani, hogy a nők körében mutatkozó élénk érdeklődést az eszme iránt minél nagyobb sikerrel lehessen felhasználni. Az új orsz.­nőegylet természetesen leginkább az érdekelt tanítónők közül nyerheti legtöbb tagját. — A második nemzetközi antiszemita kongres­­­SZUSról (melyet tegn. már említettünk) jelentik Chem­­nitzből a N. Fr. Presse-nek: »Több antiszemita agi­tátor kimentette a gyűléstől való távol maradását. Istóczy azt hozta fel, hogy dologgal való túlhalmo­­zottsága miatt nem jelenhetett m­g, Henrici pedig betegségével mentette ki magát. S­cönerer, Patt •’ iv e* 1- • I ,.51, ...­­ . —»«.w*i»va\zöciyei indokolták távol maradásukat. Liebermann a következő nyilatkozatot hozta javaslatba: »A kon­gresszus változatlanul megmarad azon az álláspon­ton, mely Drezdában Istóczy manifesztuma és Stö­cker tételei alapján megállapittatott, miután e téte­lekből eltávolítottak minden pontot, mely az antisze­mita párt egy részének sajátságos nézeteit tolmá­csolta. Azon szemrehányások, melyeket a párt ellen fölhoznak, hogy atheista törekvései vannak, hogy a párt kebelén belől szakadás történt, alaptalanok. Vallásos tekintet a zsidó kérdés tárgyalásánál tekin­tetbe nem jó, hogy ezáltal a vallásos türelmet­lenség vádja tárgytalanná váljék. — Elvtársul szí­vesen elfogadtatik minden praktikus keresztény, minden valláskülönbség nélkül. — Az antisze­miták egyetlen politikai párttal sem identifikálják magukat, de egyiknek támogatását sem utasítják visz­­sza.« — Dr. Aman (Berlinből) e javaslat ellenében azt kívánja, hogy a mozgalom ne álljon konfesszioná­­lis tendencziák szolgálatában s hogy a határozat Dühring publikácziójának értelmében hozassák, mely szerint a zsidó kérdés, mint faj kérdés fogassák fel. Liebermann és Glogau hevesen kikelnek a javaslat s különösen Dühring ellen, ki szerintük sem­mit sem ért a zsidó kérdéshez. Végül két szavazat ellenében az összes szavazatokkal elfogadván Amnan javaslatát, a tanácskozás folytatása másnapra halasz­­tatott.­­ A magyar athletikai klub rendes közgyű­lését az alapszabályok értelmében a viadalt követő napon, vagyis május h­ó 25-én fogja megtartani.­­ A budapesti csónakázó egyesület (vörös fehér test és sapka) f. hó 25-én az egylet helyiségében tar­tott közgyűlésen tiszteletbeli elnöknek Thuróczy Adolf, alelnöknek Cherd­y János, titkárnak dr. Zák R. József, igazgatónak Rumbold Bernát, dr. Mar­­sovszky Endre s választmányi tagoknak: Bánó József, dr. Pavetics Mihály, Zöllner József, dr. Zsögöd Benő, Bockelberg Ernő, Budinszky Károly és Skimina Béla urakat választotta meg. A közgyűlés egyúttal a f. hó 29-én Esztergomban tartandó orsz. szövetkezeti gyűlésen s az orsz. nőképző-egylet ünnepélyén való részvételt is elhatározta.­­ A kúria fegyelmi tanácsa tegnapelőtt tartott ülésében Popovics Szilárd temesvári királyi aljárásbiró fegyelmi ügyét tárgyalta. A nevezett aljárásbiró azzal volt vádolva, hogy 1881. évi augusztus 2-án egy 3000 forintos perben hozott ítéletét a törvény rendelkezése szerint nem tette át az illetékkiszabási hivatalhoz az illeték kiszabása végett. Popovics fegyelmi vétségért egy ízben már el­ítéltetett rosszalásra. A kir. tábla mint elsőfokú fe­gyelmi bíróság ez esetben is, — a hivatali kötelesség vétkes megszegésében vétkesnek mondván ki Popovi­­csot, rosszalásra ítélte. Popovics az ítélet ellen feleb­­bezett — a Kúria azonban az ítéletet helybenhagyta. — A bécsi sorsjegy-perben új fordulat állt be. A vádlott Kohn Sarolta védője ugyanis följelentést tett a törvényszékhez, melyben közli, hogy Bachstein József tanú új bizonyítékai minden alapot nélkülöz­nek. Probst kényezve­­vallotta be neki, hogy igényei az ígérvényt illetőleg alaposak ugyan, de csak azért egyezett bele Bachstein tanúzási ajánlatába, mivel Bachstein kinyilatkoztatta, hogy más módon nem jut­hat czélhoz. — A gyermekbarátok figyelmébe. A tanév vége felé közeledik. A jobb módú szülők alig várják, hogy gyermekeiket a zöldbe vagy falura vihessék, mert a főváros, valamint az iskolák majdnem romlott leve­gője tíz hónapon keresztül ugyancsak megviselte gyermekeik egészségét. Kik a tanév vége felé a gyak­ran túltömött osztályokba lépnek, majdnem minden padban láthatnak egy-egy szegény, testileg elcsigá­zott gyermeket, halvány, beesett arc­c­al. A szegény pinczelakók, a nedves s dohos szobákban tengődő el­szegényedett iparos és napszámos családok magzatai ezek. Az ő érdekükben teremtette meg a társadalom az úgynevezett szünidei gyermektelepeket. Ausztria, Németország, Svájcz, Hollandia és Dánia vetekedik ily gyermektelepek létrehozatalában. An­gol- és Francziaországban is alig van nagyobb város, melynek polgársága oly egyletet ne alakított volna, mely a szegény beteges gyermekeket biztos kezekre bízva, a szünidő tartamára egészséges fekvésű vidékre ne küldené s mert az eredmény meglepően kedvező, az egyes egyletek tevékenysége is ez irányban évről­­évre fokozódik. Hogy csak egyet is említsünk, Berlin egymaga több mint 800 gyermeket küldött a múlt évi szünidei gyermektelepre. Fő­városunk is megtette már az első lépést s tavaly húsz gyermeket küldött a közel Martonvásárra s a sajtó nem győzte a kedvező eredményt eléggé mél­tányolni. A fővárosban alakult szünidei gyermekte­lepet rendező egyesület a napokban fogja szétküldeni gyűjtőí­veit. Az alapszabályok értelmében tagja lehet az egyesületnek, ki évenkint e nemes czélhoz két írttal (2 frt) járul. Fővárosunk közönsége, mely a szenvedő emberiség nyomorának enyhítésén mindig előljár a jó példával, bizonynyal nem fogja megvonni filléreit az egyesülettől sem. A bukovinai magyarok javára. (A Pesti Napló gyűjtése.) Pénteken kimutattunk . . 31.688 frt 28 krt és két húszast. »Kleeblatt«........................­­ » — » és két huszas. * A 105-dik számunkban a dombóvári takarékpénztárnak nyugtázott 50 irtot, mint utólag értesülünk, a »dombóvári járási takarékpénztár Tamásiban« adományozta. * A Szekszárd Vidéke által beküldött s Szekszár­­don Tóth Károly mérnök által gyűjtött összeghez járultak : Tóth Károly 5 frt, Steinsdörfer József 1 frt, Nagy József 2 frt, Abaffy József 1 frt, Mayer Antal 1 frt, N. N. 20 kr, Kiss Ede 1 frt, N. N. 25 kr, Geiger Gyula 1 frt, Gerenday Lajos 1 frt, Stettka Károly 5 frt, Traiber Vincze 1 frt, Kontsits Pál 1 frt 20 kr. Szabadka város polgármesterének gyűjtéséhez járultak : Mukits János 5 frt, Pertits Mihály 8 frt, Szöreghy Antal 2 frt, Kereskedelmi és iparbank 10 frt, Kertész Nándor 1 frt, Kuluntsits József 2 frt, Malachovszky László 2 frt, Lévay Simon 1 frt, N. N. 1 frt, Hevér Géza 2 frt, N. N., Hönsch Dezső, Karvári Pál, Wagner Venczel, Werner János, Vojnits Dániel, Mucsi György, Vukovits Simon, Vebel József, Vojnits Fábián, Budincsevits Mór, Prokesch Mihály 1—1 frt, Bernáth Ferencz 50 kr, Ivanits Antal 1 frt, Ivanits János 50 kr, Pacher István 50 kr, Petrovics György, Matkovits Miklós, Kazváry Sándor 1 — 1 frt, Vukovits Gábor, Ivanits István, Tóth Sándor 50—50 kr, Jaczkó István 60 kr, Sztántits Károly 1 frt, Piukovits Ist­ván 50 kr, Janiga Antal 2 frt, Szabó Sándor 30 kr, Bulyov­­csits Simon 1 frt, Miloszavlyevits Szab­ás 80 kr, Mamurits Ba­lázs 1 frt, Koronay Lajos, Sztipits Antal, Kuntits Lázár 50—50 kr, Milodánovits István 1 frt, Scheib Ferencz 1 frt. Dvorszky János idén adakoztak: Perlsberg Ede 10 frt, Ferber Béla 10 frt, Némethy József 10 frt, Szaxon Jó­zsef 2 frt, Szmerekovszky György 2 frt, Auerswald Gusztáv 2 frt, Gröttl György 2 frt, Jánossy 1 frt 50 kr, Szent-Istványi 1 frt, Simkovics András 50 kr, Pivovarnyik Mihály 50 kr, Kraj­­zell Ottó 2 frt, Bydeskuthy József 2 frt, Demes Lajos 1 frt, Szaniszló 50 kr, Névtelen 1 frt, Kvozdovics Antal 1 frt, Szaba­dos András, Kurucz Vazul, Névtelen, Makranczy Károly egyenkint 50 kr, Takács Ferencz 2 frt, Guttmann Izrael 50 kr, Stein Jakab 50 kr, Glück József 50 kr, Glück Samu 40 kr, Diner Majer 30 kr, Diner Náthán 30 kr, Rosenblüth Sándor 30 kr, Feigenbaum Lipót 20kr, Guttmann Márk 30­ kr, Friedman Schön Dávid 20 kr, Silberstein Samu 20 kr, Breuer József 20 kr, Neumann Mór 20 kr, Gelb József 20 kr, a terebesi gazdák adakoztak 328 k. rozsot és 155 k. vegyes életet; ez eladatván, befolyt 26 frt 42 kr. Haáz Károly gyűjtése egy családi összejövetel alkal­mából, Losoncz .... 1­9­80 » Cs. Gh. Alsó-Németi ... 2 » — » Összesen : 31.693 frt 08 kr Felhívás: Az Arany-szobor létesítésére alakult bi­zottság elérkezettnek látja az időt, hogy hoz­záfogjon a halhatatlan költő ércz-emlékének tervezéséhez. E végből azonban mindenek­előtt a rendelkezésére álló összeg felől kell legalább megközelítőleg tisztában lennie. Ré­szint ebből az okból, de még hogy a szobor­alap a már befolyt összes adományok kama­toztatása által is gyarapodjék: a szobor­­bizottság elnöksége tisztelettel fölkéri mind­azokat, kiknél még gyűjtőívek vannak, hogy ezeket, a gyűjtött összegekkel együtt, a Magyar Földhitelintézethez (Budapest, V. bálvány­ utcza 7. sz.) mielőbb beküldeni szí­veskedjenek. Minthogy a határidőül kitűzött 1883. ápril 15-dike már elmúlt, azok is, kik­nek fáradozása netalán sikertelen maradt, az elszámolás könnyebbsége czéljából az üres iveket visszaküldeni; a kik pedig hivatalos ivek nélkül gyűjtöttek volna, a kezüknél levő összegeket szintén a nevezett intézethez jut­tatni szíveskedjenek. E felhívás közlésére tiszt­lettel fölkéretnek az összes budapesti és vidéki lapok. Budapest, 1883. ápril 25. Beöthy Zsolt, az Arany-szobor-bizottság titkára, Helyi hírek. — A budapest kőbányai kir. postahivatal folyó évi május elsejétől kincstári kezelés alá vétetik. — A Rudolf koronaörökös jótékonysági egylet zászló-felavatási ünnepélye május 14-én d. e. tartatik az akadémia előtti téren. — Egy szerelmes pár eltűnése képezi a köz­beszéd tárgyát a Terézvárosban. Egy gazdag gyáros fia ugyanis néhány nap óta eltűnt, s ugyanannyi­­ ideje, hogy a »legszebb« terézvárosi trafikáns leányt nem találják sehol. A fiú atyjának pénztárából ugyan­ekkor eltűnvén 15,000 frt, az eset feljelentetett a rendőrségnek. — Az erzsébetvárosi klub holnap, vasárnap, d. u. 3 órakor tartja meg ez évi rendes közgyűlését. Eljegyzések, esküvők. Scheint Ida kisasszonyt, Scheint Adolf kir. erdőigazgató leányát f. hó 23-án jegyezte el Gyika Árpád fiatal földbirtokos Lugoson. Színház és művészet. — A nemzeti színház műsora: hétfő, ápr. 30. Fedóra. Kedd, május 1. Bűvös vadász. Szerda, 2. Nők iskolája, Nők iskolájának bírálata. Csütörtök, 3. Carmen. Péntek 4. Nőuralom, Az égben. Szombat, 5. Turolla k. a. és Bignio vendégjátékával A trouba­dour. Vasárnap, 6. Fedóra. Hétfő 7. uj betanulással másodszor Egy millió. — A népszínházban holnap, vasárnap, »A her­­czegasszony«, Offenbach nagy tetszéssel fogadott

Next