Pesti Napló, 1883. május (34. évfolyam, 119-148. szám)
1883-05-18 / 135. szám
185. szám. Szerkesztési Iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségihez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak !. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum ég fiet. A lap anyagi részét ilető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körtli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, 1883. péntek, május 18. 34. évi folyam. Előfizetési feltételek Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 3 frt. — 8 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 13 frt. As Mii terdái postai különküldéséért felülfixetts évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, május 17. Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy — ezt tartja a közmondás. Törökország, Serbia, Bulgária ígéretére vasutat építeni is lehet. Azonban itt a szerződés, az írott alaszt megvan, elkészült nagy sokára, vasatra. Az ügy a kivitel stádiumába lépett s ez már haladás ; kezeink között a váltó, négy állással, csak legyen pénz azt kifizetni. S ez a nagy kérdés. Mert, hogy lesz-eörökországnak, Bulgáriának és Szerbiának ööze, hogy vasutait megépítse s kikötött főre a forgalomnak átadja, ez a probléma rég megoldásra vár. Jellemző, hogy 1878. júniustól — mint a berlini szerződésben kimondatott, hogy asutakat kapunk Szaloniki és Konstantináolyba — 1883. májusig, tehát ez egész eszendeig tartott, mig a vasúti egyezség létesült, innét 1886. október 15-ikéig van kitűzve határidő, midőn a vasutak a forgalomnak áthatni rendeltetnek. Ezen három év nem lenne ok, ha a kivitel pénzügyileg és technikailag áztosítva volna, hogy az építés megkezdhető lnne azonnal. De ez az egyes államok bölgye, s egy szerb miniszterválság, egy bolgárorradalom, egy török szeszély nem kevésbbé veszélyeztethetik az egész szerződést, mint Hirsch báró újabb fondorlatai vagy valamely tank- és tőzsdeszerencsétlenség. Mindazonáltal, hogy bizalmunk a bizanízi adott szóban csekély, a megkötött szerződésnek örülünk. Mert egy lépéssel tovább vagyunk és mert van jogunk követelni. Rajtunk áll vigyázni, hogy meg ne csalassunk és hatalmunk elég nagy a szerződés teljesítését kieszközölni. Csak legyen béke három esztendeig s diplomácziánk legyen szemes. Utó végre a tőzsdékre, is lehet hatni, hogy a keleti vasutakat megépíteni segítsenek. A szerződés jó. Kivált nekünk Magyarországnak és Szerbiának érdekében. Magyarországnak haszna, hogy a zimonyi és az uj budapest-bécsi vonalak főforgalmi vonalak lesznek s nemzetközi szállítmányt vivén, szép jövedelmet fognak hajtani a magyar államnak. Nekünk jó, hogy Budapestről minden nap gyorsvonat fog indulni Konstantinápolyba és Szalonikibe, s ha kereskedőink életrevalók, Budapest előnyben van Bécs felett a keleti kereskedésben, mert közelebb fekszik s a keleti kereskedés útja erre vezetvén, ide lesz vonható. Persze vállalkozási szellem kell hozzá. Jó, hogy a tarifák előre meg vannak annyiban állapítva, hogy kárunkra a török, bolgár és szerb vonalak differenciális tarifákat nem alkalmazhatnak. Jó, hogy a személy- és áruforgalom könynyítésére a határon czélszerű intézkedések léteznek és hogy a keleti vasutak építése, kezelése mindenben a mi vasutainkéval egyenlő lesz, posta- és távirdaszolgálat is hasonló leszen. De már most török, bolgár és szerb hivatalnokokkal lehetséges lesz-e ez ? Eleinte a vasúti szolgálatban okvetlen külföldiekre nagy szükség leene. Magyar mérnököknek, vasúti és távirdatiszteknek kellene a keleti vonalakat elfoglalni s nem átengedni a tért németeknek. Monarchiánk előnye a keleti vonalaknak Anglia által sokáig gátolt kiépítésében főleg az, hogy az iparczikkek, melyek hosszú vasúti szállítást el nem bírnak, tőlünk fognak vétetni, mert a távolabb nyugat nem versenyképes, s az angol árukkal, melyek idáig Szaloniki és Konstantinápolyból a török vasutakon hozattak be a tartományokba, ütközhetnek. A török nyerstermények idáig alig juthattak hozzánk : ezentúl — a kőbányai sertésvásár, a malomipar, a szilvakereskedés stb. erre példa — a keleti nyerstermények piaca Budapest lesz, nem pedig Bécs, London, Páris, Németország inkább csak személyszállítás, posta- és gyorsáruk szempontjából fogják igénybe venni e vasutakat. Mindezen előnyök úgy érnek valamit, ha erélyesen kiaknázzuk azokat. Ha ölbe tett kezekkel nézzük, mint szalad keresztül Magyarországon a vasút, úgy Budapest tranzitó állomás marad s a keleti kereekeves szarvunk ia elveszett. Van-e kereskedelmi politikája a kormánynak ? Van-e kereskedelmi szellem a budapesti kereskedők és iparosokban ? A szerződésnek egy pontja hiányos: a csatlakozás a szerb és török vasutak közt a mitrovicz-szaloniki vonalhoz nincs pontosan meghatározva. Még mindig kétes, hol fog Vranjából eszközöltetni. Egy vegyes bizottság fogja a vonalat és a csatlakozási pontot a helyszínen kijelölni egy év leforgása alatt. Egy elvesztett esztendő. Egy bizonytalanság, mely a portának módot nyújt az egész konvencziót kijátszani. Mert hátha e pontra nézve az egyezség nem jön létre? Akkor hiába való munka volt az egész szerződés. Mi készen leszünk nyomra.vM—i ~ bíV' időre, sőt Traiuarere. És ez fegyvert ad kezünkbe, hogy másoktól is a szerződés teljesítését követelhessük. Ha meglesz a vasút, a siker jelentékeny. Egy eszközzel több, keleti pozícziónk fentartására és erősbítésére. Nem politikai, hanem érdekszövetség. Stratégiai fontosságáról e vasutaknak nem szólunk. Kelet népei ellen nem akarjuk azokat használni, Oroszország pedig nem használhatja azokat ellenünk. Az sem utolsó dolog, ha keleti szövetségeseinknek esetleg gyorsan küldhetünk segítséget. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. A PESTI NAPLÓ TÁRCSÁJA. Május 18. Az akadémiából. Az akadémia mai összes ülése igen érdekes volt. Ma választották az új tagokat. Az akadémikusok öt órakor már igen szép számmal voltak jelen. Az öszszes ülést elegyes ülésnek kellett volna megelőzni. Az alapszabályok értelmében azonban elegyesülést csak úgy lehet tartani, ha legalább is tizennyolc tag van jelen és pedig 9 rendes és 9 igazgatótanácsosi tag. A rendes tagban nem volt hiány s a kilenczes szám jóval fölös is volt, de az igazgatóság tagjai közül csak hárman-négyen voltak jelen, a többiek az ügetőverseny iránt jobban érdeklődtek, mint az akadémiai elnökválasztás iránt. Az elnökség egy kissé zavarban volt, el akartak küldeni Andrássy Gyula grófért, de egyik akadémikus jelentette, hogy útközben találkozott vele s megígérte, hogy eljön, de csak később. Ez aztán azt a reményt ébresztette az elnökségben, hogy talán utóbb majd mégis összejönnek a tiszteletbeli tagok. És elhatározták, hogy előbb az összes ülést tartják meg. Míg azonban ezt tartották, az alatt nemcsak hogy nem szaporodtak az igazgatóság jelenlevő tagjai, sőt inkább fogytak, mert a jelenlevők is eltávoztak. A gyűlés tehát kénytelen volt elhatározni azt, hogy az elegyesülést szombaton fi. u. négy órakor tartja meg. A kegyelmes urak távolléte azonban nyomott hangulatot idézett elő, s ez meg is látszott az igazgatóságban megüresedett öt tagállomás betöltésén. Az öt új igazgatótanácsos közt ugyanis csak egyetlen egy főur van, t. i. Széchenyi Béla gr. A gyűlés igen érdekes volt. A választások nagy izgatottságot idéztek elő. Sorshúzás utján döntötték el, hogy melyik osztály jelöltje felett szavazzanak először. A sors a második osztályra jutott. Ez nagyon meglepte a pártokat. Mert pártok voltak. Az egyik párt Pulszky Ferencz vezetése alatt keresztül akarta vinni azt, hogy az osztály jelöltjei mind megválasztassanak. Az ellenzék azonban kifogásokat emelt az osztály által ajánlt fiatalabb tagok ellen. De a pártok nem igen működhettek, mert nem volt idejük. Azt hitték, hogy a választások az első osztálylyal kezdődnek, s nem tudták, hogy sorshúzással szokták megállapítani a sorrendet. A sors szeszélye folytán a pártok készületlenek voltak, s így Pulszky Ferencz érezei és adomái megtették a hatást. így történt, hogy az osztály jelöltjeit mind megválasztották, a kétharmad többség mindig bőven kijött. Minden egyes kihirdetett eredmény után stafétákat futtattak Pulszky Károly lakására, hol a kandidátusok voltak együtt és várták az eredményt. A második osztály jelöltjei után a harmadik osztályra került a sor. A szavazás sokkal kisebb érdeklődés mellett folyt, nem is igen tettek a jelöltek ellen kifogást, s csak azok, akik mindig mindenki ellen szoktak szavazni, azok dobtak fekete golyót az urnába.Az első osztálybeli választások alatt erősen folytak a korteskedések. Az ellenzék vezére Thaly Kálmán volt, akinek kifogásai voltak Jókai Mór, Szarvas Gábor ellen. Amazt azért nem akarta tiszteletbeli taggá megválasztatni, mert kormánypárti, ennek rendes taggá választása ellen pedig azt hozták fel, hogy a hangja nagyon sértő. Az ellenzék azonban vereséget szenvedett Jókainál, mert mikor az ő megválasztatására került a sor, a jelenlevők zajos, riadó éljenzésben törtek ki.Zajos »egyhangúlag megválasztjuk !« kiáltások hangzottak fel. De Gyulai Pál az ügyrendre hivatkozott, s megkezdték a szavazást. Az egyhangúlag való megválasztásból azonban nem lett semmi, mert az urnában a 33 fehér golyó mellett öt feketét is találtak. Zajos derültséget idézett elő, hogy Gyulai Pált nem akarták szavazni engedni. A jókaisták a választás eredményét zajos éljenzéssel vették tudomásul. Az ellenpártot ez a vereség nagyon érzékenyen sújtotta. Most már minden erejüket Szarvas Gábor ellen irányozták. És itt ezért is értek, mert Szarvas Gábor csak 25 fehér és 13 fekete golyót kapott, s így egy szavazattal megbukott, amennyiben a kétharmad többséghez 26 szavazat kellett volna. Az ülés lefolyásáról különben a következő tudósítást közöljük. Az ülés elején felolvasták az első osztálynak jelentését az indítványba hozott klasszika filológiai bizottság tagjaira nézve. Eszerint az említett bizottságba megválasztottak: Ábel Jenő, Barna Ignácz, Bartal Antal, Csiky Gergely, Gyulai Pál, Hunfalvy János, Szarvas Gábor, Télfy Iván, Thewrewk Emil, Zichy Antal, Szász Károly, Imre Sándor, Lehr Albert, Szabó István, Lévay József, Vécsey Tamás, Torma Károly és Finály Henrik. Bejelentették, hogy a Fáy-alapítványra beérkezett pályamű szerzője, kinek a bíráló bizottság indítványára az akadémia 1200 frt tiszteletdíjat szavazott meg, jelentkezett. A munkát dr. Wachtel Aurél pénzügyminiszteri titkár írta. Az első hazai takarékpénztárt fel fogják szólítani, hogy az 1200 frtnyi összeget tegye folyóvá. Az igazgatótanácsban üresedésbe jött öt helyre Gyulai Pál, Hunfalvy Pál, Zichy Antal, Széchenyi Béla gr. és Sziy Kálmán választottak meg. Ezután következtek a választások. A második osztály jelöltjeit mind megválasztották, és pedig Pulszky Károlyt 29 szavazattal 13 ellen, Kőváry Lászlót 32 szavazattal 10 ellen, Csontossi Jánost 32 szavazattal 10 ellen, Láng Lajost 29 szavazattal 11 ellen, K. Nyáry Jenőt 31 szavazattal 11 ellen, Thallóczy Lajost 31 szavazattal 10 ellen. A harmadik osztályba rendes tagokká báró Eötvös Loránd 35 szavazattal 4 ellen, Fodor József 35 szavazattal 4 ellen, Hunyady Jenő 34 szavazattal 4 ellen, levelező tagokká: Entz Géza 33 szavazattal 6 ellen, Klein Gyula 27 szavazattal 11 ellen választottak meg. Az első osztályban tiszteleti taggá választották Jókai Mórt 33 szóval 5 ellen és gr. Kun Gézát 29 szóval 10 ellen. Rendes taggá lett Lévay József 34 szóval 5 ellen. Szarvas Gábor egy szavazat híján bukott ki, a mennyiben csak 25 igen és 13 nem szavazatot kapott. Szász Bélára, kit levelező tagnak ajánltak, kétszer is szavaztak. Először több golyó volt az urnában, mint a jelenlevők száma. Lónyay Menyhért ugyanis elfeledte az előbbi szavazás alkalmával összegyűlt golyókat kivenni. A második szavazásnál 26 szavazattal 10 ellen Szász Bélát is megválasztották. Ezzel az ülés véget ért. Emmy, — Tavaszi történet,1(folyt.) Nagy nehezen átbotorkáltunk a ládákon és hordókon, miközben Emmy csípős megjegyzéseket tett ügyetlenségünkre vonatkozólag; végre eljutottunk a pajta közepére, ahol egy nagy gerenda, függélyesen felállítva tartotta a szénapadlás padozatát. Ehhez a gerendához volt támasztva a létra, melyen fel kellett másznunk. A halász megmagyarázta a további utat. A létra legfelső fokáról egy másik vízszintes gerendára jutottunk, melyen végig csúszva, elértük a szénapadlás ajtaját, mely vízszintesen volt a padozatba beillesztve. A halász azonban azt tanácsolta, hogy jó mélyen feküdjünk be a szénába, mert különben megtörténhetik, hogy lecsúszunk és a szénapadlás ajtaján át lebukunk a pajtába, ahol nyakunkat törhetjük. Felmentünk a létrán. — Most balra! kiáltott a halász. — Előre lovagoljanak csak bátran! hopp! hopp ! kiáltá nevetve Emmy. Csakugyan ráültünk a gerendára és így csúsztunk tovább. Midőn elértük a szénapadlás ajtaját, négykézlábon bújtunk be és így kerestük fel a legjobb helyet. — Jó éjt, Emmy! aludjék jól, kiáltottam ki a szénapadlás sötétéből, boszankodva, hogy a tündérországból ily hamar a padlásra kerültem. —,Jó éjt, kedves Jenő! szólalt meg ott lenn Emmy. Én azonban nem megyek még aludni. Szépen világít a hold és én még egy ideig élvezem az est szépségét. Jó éjt! — Jó éjt! és ezzel mélyen bemásztam a szénába. Hallottam, hogy a pajta ajtaját kívülről bezárták, nehogy éjjeli csavargók juthassanak be a ládák közé. És csakhamar minden elcsendesült. Az én barátom, ki meglehetősen kevés beszédű ember volt, csakhamar elaludt. Az alvást sokkal többre becsülte bármely romantikus élvezetnél. Különben sem sokat élvezett ez este és így nem csoda, hogy elálmosodott. Én Emmyre gondoltam. Már a csónakban, midőn némán együtt ültünk, sikerült néhány verset összetákolnom, melyeket most kiegészítettem. Készen volt a költemény. Reggeli üdvözlet volt az Emmyhez, telve hévvel és szenvedéllyel. Elhatároztam, hogy hajnalban elhagyom a szénapadlást, s a kész verset egy létra segélyével, melyet a tehénistállóból szerezhetek, felszögezem Emmy ablakára. Míg így gondolkoztam, egyszerre sajátságos érzés lepett meg, Emmy hangját hallottam, ki ott lenn egy bús dalt énekelt. A képzelet űzte velem csalfa játékát. Láttam, a mint Emmy kezébe veszi az én versemet, azzal az erdőbe megy és ott a levelek suttogó danája mellett olvassa azt, tánczolva örömében. A mint meglátott, a verssel kezében felém intett, hogy vegyek részt én is a tündéries tánczban, intett és ismét mosolygott .... Észre sem vettem, hogy ezt már álmodom. De hogy felriadtam, az már valóság volt. Egy hang ütötte meg alulról fülemet. Mintha engem hívnának. Hallgattam. — Jenő hangzott alulról halkan és tartózkodva, Jenő, alszik ön már ? Emmy hangja volt. Felkeltem fekhelyemről és arczomat a szénapadlás egyik tetőlyukához nyomtam. E lyukon legfölebb levegő, de nem világosság jutott a szénapadlásra. ■— Nem alszom, édes Emmy. Mit kíván ön ? — Magam sem tudom....Nem tudok aludni ... Mily ostobaság, hogy ön fenn van. Egy kissé még elbeszélgethettünk volna itt lenn. Nem láthattam őt, de azért bátran lekiáltottam : — Megengedi, hogy menjek és csevegjünk ? — Haha! Szép is volna! Talán bizony még egy sétát is kívánna a holdvilág fényénél. — Ha ön úgy akarja, miért nem ? — Egyedül? Mi ketten egyedül? Hahaha! — Vagy leülünk a tó partjára... vagy csónakázunk még egy kissé. — Hahaha! köszönöm! ön ábrándozó! Megengedi, hogy lemenjek? És volna bátorsága a Betétben azt a nyaktörő utat még egyszer megtenni. — Miért ne, ha ön kívánja és én abban a szerencsében részesülhetek, hogy az ön oldala mellett lehetek. — Kiváncsi vagyok erre a kísérletre. De hátha lebukik. — Az nem fog megtörténni... megyek. — Ön bátor ember! — De ön megvár ? — Hahaha! Majd meggondolom. — Én megyek. Négykézláb másztam előre egész a szénapadlás ajtajáig. Barátom mélyen aludt és nem keltette fel halkan folytatott társalgásunk. Tapogatózva előre kúszván, végre kezeim nem éreztek padlót. Eljutottam tehát a nyaktörő padlásnyíláshoz. Óvatosan tovább csúszva, megtaláltam a vízszintes gerendát. Egy kissé megijedtem, midőn majd elvesztettem az egyensúlyt, nyargalásom közben, de ez nem bátortalanított el. Egy hatalmas ütés, melyet térdem szenvedett, biztosított arról, hogy elértem a lépcsőt. Néhány szálkát húztam kezembe és egy pár kék foltot szereztem fenn a ládák között, Budapest, május 17. A honvédelmi minisztérium azon sokoldalú tevékenység mellett, melyet az újabban alkotott törvények végrehajtása maga után von, másnemű nagy organizatórius munkálatok előkészítésével is foglalkozik. Mint értesülünk, már régibb idő óta folynak az előmunkálatok arra nézve, hogy a honvédgyalogságnál az eddigi zászlóalji beosztás helyett az ezredrendszer lépjen életbe, mely rendszer a honvédlovasságnál tudvalevőleg már régebben el van fogadva. Előkészületek folynak továbbá a minisztériumban a még 1868-ban hozott s a népfelkelésről szóló törvény végrehajtására. Tizenöt év óta megvan a törvény a papíron, de életbeléptetését csak most akarják komolyan foganatba venni. Az erdélyi görög-kel. egyházkerület a múlt héten ülést tartott s az országos középtanodai törvényjavaslat tárgyában következő határozatot hozott . A zsinat örvendetes tudomásul veszi a konzisztórium által ezen ügyben tett lépéseket és sajnálja, hogy ezeket nem követte a kívánt siker, valamint hogy egy a mi népünkre oly veszélyes és káros törvényjavaslat elfogadtatott. A zsinat utasítja a hivatottakat, hogy nemzeti egyházunk autonomikus jogainak megvédésére a szükséges lépéseket minél előbb tegyék meg. Vonatkozással azon konzisztoriális határozatra, hogy a metropolita keressék föl, miszerint a trón lépcsőinél ő Felsége előtt adja elő a nemzet panaszait s kérje a javaslat szentesítésének megtagadását, azt javasolja a bizottság, hogy miután a javaslat már őfelsége előtt fekszik, s nincs idő a konzisztóriumi határozat keresztülvitelére, a metropolitának szabad kéz engedtessék, de keressék föl, hogy minden lehetséges lépést ezután is tegyen meg. Az ir mozgalom a®ivattán feszi lapunkban már említik, a pápai kúria határozottan eltilta a kath. papságot az ir mozgalom támogatásától. Az ir nemzeti ligának Dublinban tartott tegnapi gyűlésén éles kifakadások történtek e beavatkozás ellen Izland politikai ügyeibe. Annál nagyobb megelégedéssel fogadta az ír püspökökhöz intézett pápai körlevelet az angol közvélemény. Érett megfontolás és beható vizsgálat után, igy nyilatkozik a pápai körlevélről a Times, a római kath. egyház feje rést vágott a rendnek izlandi ellenségei s a papság egy része közti szövetségbe. Croke, a casheli érsek, buzgó ügyvéde a landliga elveinek s Parnell politikájának, Rómába idéztetett, hogy számot adjon magatartásáról. Nem tudni, hogy mi történt köztes egyházának feje között, de az eredményt megítélhetjük az ír püspökökhöz intézett pápai körlevélből. Croke érsek sietve elhagyta Rómát s feltehető, hogy egész csendben meg fog hajolni, de épen nem bizonyos, ha várjon követni fogják-e példáját mindazon papok is, akik azonosították magukat Parnell terveivel s részt vettek a landliga agitácziójában. A körlevél azonban tanúságot tesz a pápa bölcs belátásáról s nemes értüa körlevélben szó van, egyaránt érdekében áll a római egyháznak s az angol kormánynak, de csakúgy érdekelve van Izland nyugalma és felvirágzása által ezen ország társadalmának minden osztálya, területe s minden egyes tagja is. Ignatieff az orosz kereskedelemről. Az orosz kereskedelem s hajózás előmozdítására alakult társaság legutóbbi ülésén érdekes beszédet tartott a társaság újonan választott elnöke, Ignatieff, a volt orosz belügyminiszter. »Szükségtelen önöknek elmondanom, így szólt, hogy bármikor kész leszek minden orosz érdeket támogatni. Oroszországban sok a teendő, a munkának azonban csak úgy lehetnek jó gyümölcsei, ha lelkiismeretesen végezik. Amennyire ismerős vagyok társulatnak tevékenységével, azt hiszem, szolidabbak s széles körűek lesznek alapjai, ha a kereskedelem s ipar minden rendelkezésre álló erői bevonatnak a társulat érdekeiben való résztvevésre. Elnökségem első napjától kezdve ily értelmű nyilatkozatokat kapok Oroszország minden részéből. Mindez arról tanúskodik, hogy nagy a száma a kielégítetlen vágyaknak s szükségleteknek birodalmunkban s hogy nagyon keveset tehettünk eddig az érdekeltek kielégítésére.« A társulat egyik tagja meleg szavakban mondott a grófnak köszönetet az elnökség elvállalásáért. Reméljük, mondá,hogy az ön segítségével el fogja érni társulatunk óhajtott czélját. Önben látjuk a férfiút, ki az orosz érdekeket szilárdul fel fogja karolni. Wassa pasáról, a Libanon új kormányzójáról a következő életrajzi adatokat közük: Jelenleg 54 éves, albán szülők gyermeke. Olaszországban végezte tanulmányait s a konstantinápolyi külügyi hivatalban kezdte politikai pályáját. Skutariban, Boszniában s Montenegróban szolgált, mint a politikai osztály vezetője áttétetett Szíriába, ahol megtanulta az arab nyelvet. Később a legfelsőbb törvényszék tagjává s a nem rég elhunyt Mahmud Nedim pasának első vezérsége alatt a dohányügyi osztály főnökévé lett. A háború alatt kiváló szolgálatokat tett mint a kossovoi kormányzónak segédje; mint császári biztos a Rodope hegységbe küldetett, államtanácsossá neveztetett ki s a drinápolyi főkormányzó mellé rendelve, kiváló adminisztratív tehetségnek adta bizonyságát. Wassa pasának széleskörű irodalmi műveltsége van ; albán költeményeket irt s több munkát tett közzé olasz nyelven. Birtokmi niinum és homstead. (Válasz Láng Lajosnak a Nemzet 83 , 86. és 89-dik számaiban megjelent czikkeire.) Ifj. gr. SZÉCHENYI IMRÉ-től. (V.) Térjünk át most czikkír. jlx. Közleményének 2. fejezetére. Itt elmondja, hogy én nem tudtam helyes különbséget tenni az unionális homstead törvény és az unió egyes államaiban fennálló »Homstead és exemption« törvények közt. Szíves felvilágosítását köszönettel venném, ha nem félnék attól, hogy épen az ő ismertetése alapján fogja a közönség ezen törvények lényegét félreismerni. Az elsőt, valamint a másodikat egész helyesen definiálja, de csodálom, hogy az elsőnek behozatala ellen, melyet ő maga is egészen jól »telepítési intézkedésnek« mond, oly nagyon védekezik, és annak szükségtelenségét kimutatni igyekszik akkor, amidőn senkinek sem jutott eszébe annak meghonosítását proponálni! Csak a másik, t. i. a homstead és exemption törvény az, amelynek flitágab'utánzásra méltónak állítottuk oda és állítjuk oda most is. Ez volna nézetünk szerint az, ami egyetemben a földfelosztási minimum törvénynyel enyhíthetné kisbirtokunk jelenlegi sanyarú állapotát, megakaszthatná annak hanyatlását, és egyszersmind azon bajokon is segítne, melyeket a kényszerárverések iszonyú szaporulata előidéz, és a melyekről Kőnek (a kit épen czikkírónktól tanultam czitálni) oly helyesen mondja:... . a földbirtoknak tömegesebb átruházása, a mint az évről-évre különböző arányfokozatokban mutatkozik, nem pusztán közgazdaságilag fontos, hanem sok tekintetben még fontosabb nemzetiségi és politikai szempontból, mert a változatok a fekvő birtokban gyakran egyes nemzetiségek, egyes néposztályok közt fenforgó arányviszonyra, kivált pedig azoknak mint politikai tényezőknek társadalmi és állami szereplésére lényeges kihatással lehetnek, főleg oly országban, mint hazánkban, hol az állameszme teljes érvényesülése érdekében legkevésbbé sem lehet kívánatos, hogy a fekvő birtok azok kezéből, kik eddig az ország politikai egységének leghivatottabb képviselői, leglelkesebb szószólói, nagy mérvben menjen át olyanok kezébe, kik inkább czentrifugális irányzatú elemei a magyar államnak.« Továbbá az átruházás módjáról ugyanaz :.. . »a birtokváltozás egészen más hatással van, mint az ingó javak elárverezése; a föld mindenütt, de kivált túlnyomólag agronóm országban, valamint az egyéni létezésnek, úgy a konzervatív elemnek főalapját képezvén, a birtoktól minden kényszerített megválás nemcsak az egyeseknek létjogát, hanem magának az állam és társadalomnak konzervatív érdekeit is képes, mégpedig gyakran nagyon is érezhető modorban megrázkódtatni.« A »homstead és exemption« törvény tehát, vagyis inkább egy azzal hason irányú és viszonyainkhoz mért törvényes intézkedés, nézetünk szerint, ezen és sok más hasonló bajon segíthetne parasztbirtokainknál. Mert eltiltván egy bizonyos kiterjedésű birtoknak adósság fejében való elárverezését, ---1 »--fej B «WMia «* ‘—gyár Daru,»*“''' birtokos kezében a magyar földet, de más oldalról, miután az egészségtelen hitel használatát korlátozza, őt egyszersmind munkásabbá és takarékosabbá nevelné, nem engedvén meg neki, hogy magát ezután is a mindig »segíteni« kész hitelező erszényére bízza. Ezen állításaim ellenében czikkírónk a legkülönbözőbb argumentumokat hozza fel. Mindenek előtt saját munkámból idéz. Azt mondja, Kaliforniáról, Floridáról és Új- Mexikóról szomorú képet rajzolok, ott pedig van hounstead és exemption törvény, tehát a törvény nem czélszerű. Vagyis annyi, mint ha azt mondaná, hogy valamely orvosságrossz, azért, mert 41 eset közül (mert ennyi az államok és területek száma),, amelyikben 3 esetben nem használt. Már bocsánatot kérek, hanem, ha valamely gyógymódnál 100 beteg közül csak 73 (mert ez ennyi százalékot tesz) nem gyógyul meg, 92 7 pedig igen, akkor legalább ez a számarány nem lehet ok, hogy azt a gyógymódot elvessük. Ne tessék félreérteni, sem azt nem akarom itt állítani, hogy ezen három államot és tartományt kivéve, a többiben nincsen nyomor, sem azt, hogy a jólét egyetlen kútfője az exemption törvény. Én általában nem hiszek univerzális gyógyszerekben, de azért mégis keresem azt, s hajlandó vagyok abban bízni, amely a legnagyobb gyógyulási százalékot adja. Ha egyébiránt a t. czikkiró azon »egykét jobb leirásból, a melyet az Egyesült- Államokról olvasott,« és a melyek alapján munkámat elítéli, tüzetesebben ismerkedett volna meg az amerikai viszonyokkal, az egyes államoknak specziális állapotaira is kiterjesz-