Pesti Napló, 1883. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1883-06-26 / 174. szám

ki ? erre azt felelte, nem az én apám tette, hanem a többi zsidók, erre azt kérdezte Izecsky úr és Péczeli úr, kik voltak a többi zsidók? erre elszámolta, hogy kik voltak. Elnök: Mikor elbeszélte ezen dolgot,mi történt a szobában ? Tanul: Nem történt semmi különös. Elnök: Nem vették írásba? Tanú: Péczeli úr jegyzőkönyvbe vette. Elnök: Azután mi történt? Tanú: Midőn ez megtörtént, Recsky úr befoga­tott a kocsiba és elküldött Eszlárra a kir. ügyészért és vizsga­lobiról­­t és őket elhozatta. Elnök: Midőn Eszlárról a kocsi visszaérkezett Nagyfaluba, mennyi idő lehetett? Tanú: Tizenegy óra lehetett, már éjjel volt. Elnök: És midőn a vizsgálóbíró és kir. ügyész megérkezett, mit tettek? Tanú: Hozzáfogtak és újra kikérdezték Móri­Elnök: Maga benn volt a szobában ? Tanú: Benn voltam, azon jegyzőkönyvet, melyet Péczeli úr fölvett, fölolvasták. És szép szóval kér­dezték tőle, igaz-e és hogyan mondhat ilyent ? De ő nem mondott semmit, cs­ak azt, hogy igaz. Elnök: Volt-e más is jelen ez alkalommal? Tanú: Voltak többen, volt egy kertész, Mozga Péter, azután egy dohányos, Vizváry. Elnök: Azok is hallgattak? Tanú: Igenis hallgattak. Elnök: Még ? Tanu : Azután még volt egy szobaasszony. El­n­­k : Hát azt hogy hittük? Tai­u: Szolár Anna. Elnök: Volt még más valaki is ? Tanú: Több más nem jut eszembe, pedig lehet, hogy vo­lt még több is. Elnök: Hát, hogy jöttek ezek oda ? Tanú : Ezeket Recsky úr hivatta be, nehogy azt mondják, hogy ütéssel vagy veréssel vallatta, hogy ezek tanúk Egyenek arra, hogy nem bántottuk egy szóval, semmivel. Elnök: Ez a Mozga Péter hol lakik? Tanú: Nem tudom bizonyosan, talán To­kajban. Elnök: Hát a dohányos Vízvári hol lakik? Tanú: Azt ie tudom, Recsky úrnál szokott len­ni, de eleresztette. Elnök: Hát Szolár Anna? Tanú: Ott lakik a görög szálláson, a­hol én. Elnök: Mikor aztán Móricz kihallgatása meg­történt a vizsgáló bíró által, azután mit cselekedtek vele ? Tanú ? Nem cselekedtek vele semmit, reggelig ott volt a szobában. Elnök: Reggel aztán mi történt? Tanú : Reggel befogatott Recsky úr a kocsiba és be­jöttek Nyíregyházára egyenesen. Elnök : Maga is jött azon a szekéren ? Tanú: Nem jöttem. Szeyffert: Mondja meg, tudja-e annak az okát, hogy mért szállították Scharf Móriczot a faluba? Tanú: Kihallgatás végett. Szeyffert: Jelen volt-e akkor, mikor megkapta a rendeletet, hogy vegye át Móriczot? Tanú: Nem én magam vettem át. Recsky úr is ott volt és együtt ő is felült a kocsira és Móricz is és együtt mentünk. Szeyffert: De jelen volt, mikor az utasítás ki­adatott, hogy a fiút el kell vinni Nagyfaluba? Tanú : Ott nem voltam jelen. Szeyffert: Hát mikor volt jelen? Tanú : Csak a széké-'— *•*----« én pé~—« K Kijöttek. Szeyffert: Eszláron a községházánál vették át a fiút ? Tanú: Igen. Szeyffert: És úgy mentek Nagyfaluba? Tanú: Igen. Szeyffert: Késő volt már az idő ? Tanú: Nem olyan késő, Napszállat felé. Szeyffert: Világoskor érkeztek Nagyfaluba? Tanú: Nem volt egészen világos, alkonyodni kezdett. Szeyffert: Azután az ebédlőbe vezette-e a fiút. Ott volt mindig ? Tanú: Az ebédlőből más szobába mentünk, a nagy szobába, de az ajtó mindig nyitva volt. Szeyffert: Hogy van az, hogy maga mindig ott volt ? Tanú: Isen, mert legénye voltam Recsky úrnak. Szeyffert: De a legény nem szokott mindig ott lenni, hát magának meg volt parancsolva, hogy ott legyen ? Tanú: Igen, meg volt parancsolva, hogy mint tanú ott legyek. Szeyffert: Azelőtt azt mondta, hogy a csendbiz­tos három tanút hivatott, és többet is, hogy jelen le­gyenek ? Tanú: Igen. Szeyffert: Nem történt előbb kihallgatás négy­szem közt ? Tanú: Nem történt. Szeyffert: Mihelyt megkezdődött Móricz vallo­mása, egyenesen behívták ezen embereket? Tanú: Igen. Szeyffert: Biztosan tudja maga ezt ? Tanú: Biztosan tudom. Szeyffert: Tehát mikor a kihallgatásnak vége volt és Recsky és Péczeli felvették a jegyzőkönyvet, mi történt Móriczczal ? Tanú: Nem történt semmi, azután a vizsgáló biró és a kir. ügyész oda jött. Szeyffert: Ott maradt a szobában ? Tanú: Igen, ott maradt. Szeyffert: Abban kellett bevárni ? Tanu: Igen, abban volt Szeyffert: Mikor jött oda a vizsgálóbíró és a kir. ügyész ? Tanú: Körülbelül éjfél felé volt az idő. Szeyffert: Éjfél után nem ? Tanú: Nem tudom biztosan, hány óra lehetett, mert az órát nem néztem, de sötét volt már. Szeyffert: Tehát maga nem tudja határozottan az órát ? Tanú: Nem tudom határozottan. Szeyffert: Más csendlegény volt-e még bent a szobában ? Tanú : Nem volt senki, csak magam. Szeyffert: Vacsorát kapott-e Móricz ? Tanú : Kínálták vacsorával, de nem kellett neki semmi. Eötvös: Fegyveresen volt a szobában, vagy csak igy, amint itt van? Tanú: Csak így voltam. Eötvös: De nem ebben a ruhában ? Tanú: Igen, ebben. Eötvös: Micsoda állása volt magának Recsky úr mellett ? Tanú: Én pandúr voltam. Eötvös : Ez volt a pandúrruhája ? Tanú Igen, ez. Eötvös: Hát rüsztung nem volt vele ? Tanú : Nem volt semmi sem. Eötvös: Ön azt mondja, hogy ön tanúképen volt ott, csak ebben az egy esetben­ volt így ? Tanú: Igen, akkor. Eötvös: Arra feleljen nekem, hogy maguk, amíg Recsky úr mellett volt, éjszaka szokták-e kihallgatni a tanút, vagy nappal ? Tanú : Az, kérem, nem én rám tartozik, hogy mikor szokták, az a csendbiztos úr dolga. Eötvös : Tudom, hogy az ő dolga, de önnek mint csemilegénynek tudnia kell, hogy éjjel vagy nap­pal szoktak-e kihallgatni ? Tanú: Nem tudom Elnök: Történt-e máskor is, hogy éjszaka hall­gattak ki ? Tanú : Máskor, kérem, nem történt? Eötvös: Csak ezt az egy esetet tudja, hogy éj­szaka történt a kihallgatás? Tanú: Igen. Eötvös: Hány óra táján kezdte elbeszélni Scharf M­óricz azt a történetet ? Tanú : Nem tudom határozottan, hány óra le­hetett, csak, hogy este volt már. Eötvös : Este volt ? Tanú : Igen este, sötét volt, vacsora után, de bizonyosan, hogy hány óra lehetett, nem tudom. Eötvös : Ön le meri tenni az esküt arra, hogy Recsky úr mondta Scharf Móricznak, hogy az apád elbeszélte már az egészet, beszéld el te is? Ta­u : Igen, le merem tenni. Eötvös : Le meri tenni? Tanú : Igenis. Eötvös : Látta, hogy Péczeli vette fel a jegyző­könyvet ? Tanú : Igen, szemem láttára, igy volt az asztal (mutatin') és igy irt Péczeli úr. Eötvös : De Péczeli úr akkor nagy beteg volt, nem tudott dolgozni ? Tat­u : Igen, de felvette előbb a jegyzőkönyvet és mikor bevégződött, akkor feküdt le a divánra és vizes Júliát rakatott, mert fájt a feje. Eötvös : De nem akkor fájult meg, már előtte való nap Eszláron beteg volt. Tanú : Azt nem tudom, csak azt tudom, hogy ő írta. Eötvös : Mi baja lehetett? Tanú : Nem vagyok én doktor, nem tudom én, hogy­an baja lehetett, csak azt tudom, hogy lefeküdt a divánra és vizes ruhát raktak rá. Eötvös : A vizsgálati iratok közt itt az van, a vizsgálóbíró által bírói végzéssel bizonyítva, hogy Péczeli Kálmán május 21-én Tisza-Eszláron megbe­tegedvén, miután hivatalos funkc­­ióit nem teljesíthet­te, nem­i szabadság adatott. Ön micsoda betegséget vett észre Péczelin ? Tanú : Én nem tudom, hogy tudtam volna, hogy micsoda beteg ; nem vagyok én doktor, csak azt tu­dom, hogy mondta, hogy a feje fáj; mikor megkezdte az írást,akkor is mondta, hogy fáj a feje, csakhogy míg a jegyzőkönyvet fel nem vette, nem feküdt le. Eötvös : Van-e Recskynek külön irodája, a­hol hivatalos dolgait szokta végezni ? Tanú: Igenis, van. Eötvös: Abban az irodában volt az ? Tanú : Igenis, ebben az irodában volt. Eötvös: Az a szoba az ebédlő mellett? Tanú: Ige­n. Eötvös: És volt ott több tanú is folyton ? Tanú: Igenis volt, az ebédlő ajtajánál álltam és az ajtó nyitva volt. Eötvös: Mikor feküdt le ? Tanú : Reggelig nem feküdtem le. Eö­tvös: Hát Móricz ? Tanú : Mikor elvégződött és a kir. ügyész is ki­hallgatta, lefeküdt egy kis ideig, de hogy hány óra tájban, azt nem tudom. Eötvös : Vacsorát nem evett Móricz? IS- ¡• • Ntori evett semmit. Eötvös: Jókedvü volt Móric­a —­Tanu. Valami nagyon jókedvü nem tau, a. valami nagy­on roszkedvü sem volt. Bevezetik Durst András tanút. Szeyffert: Nagyságos elnök úr! Nem csak Scharf Móricznak azon vallomása folytán, mely sze­rint ő azt vallotta, hogy a vizsgáló­bíró úr neki azon biztosítást tette, hogy apjának semmi bántódása nem lesz, hanem a most kihallgatott tanúnak vallomása foly­tán is annak szüksége fog előállani, hogy Bary Jó­zsef aljegyző úr itt kihallgattassék. Én tehát tiszte­lettel kérem a nagyságos elnök urat, méltóztassék intézkedni, hogy Bary József vizsgálóbíró úr kihall­gatás végett készen legyen. Elnök: Ezt nem Bary József vizsgálóbíró mondta, hanem Péczeli és Recsky urak mondták Móricznak. Szeyffert: Scharf Móricz kihallgatása alkalmá­val azt mondta, hogy neki Bary József vizsgálóbíró úr, midőn őt kihallgatta, azt mondta, hogy nem lesz bántódása. Tanú : Igenis, én is ezt hallottam. Elnök : Bary úrtól ? Tanú : Nem, Bary úrtól nem hallottam, hanem Recsky úrtól. Friedmann: Én részemről megint konstatálom, hogy Bary József vizsgálóbíró úr ismét azt a helyet foglalja el, mint tegnap. Ezt csak azért említem meg, hogy mégis leg­alább akkor őt a teremből eltávolítani méltóztassék, midőn arról van szó, hogy az itt előadott tanúvallo­másokra nézve kihallgattassék, mert nem lehetetlen, hogy bár a nagyságos elnök úrnak nézete nem is egyezik meg azzal, de talán mint törvényszék mégis elrendelni méltóztassék külön kihallgatását. Bary József úr per longum et latum meghallgatja az itt tett vallomásokat, pedig lehetnek valamely oly kö­rülmények, a­melyekre nézve nem volna czélszerű, hogy azok iránt tájékozva legyen. Elnök: Bary József úr már eltávozott és így feleslegessé vált a további intézkedés. Scharf József: Méltóztassék a női elnök úr megkérdezni tanútól, hogy melyik éjszaka vitték Mó­riczot Nagyfaluba? Tanú: Én bizony nem tudom. Elnök: Melyik nap volt ? Tanú: Én bizony nem tudom megmondani. Eötvös: Hány napig dolgoztak már Eszláron, mikor elvitték a fiút ? Tanú: Nem tudok semmit. Eötvös: Mert maga az első nap reggelétől min­dig ott volt. Tanú: Nem voltam az első napon ott Eötvös: Itt van az iratok közt, hogy május 19-ik napján hivatalosan működött mint csendlegény és ezen a napon történt az átvitel Nagyfaluba. Tanú: Az első napon nem voltam ott, és hogy melyik napon, a 2-ik, 3 ik vagy 4 ik napon vitték-e, azt nem tudom most bizonyosan megmondani. Elnök: D­u­r­s­t András. (Bevezettetik) A múlt esztendőben maga is csendlegény volt Recsky úrnál? Durst András tanú: Igenis. Elnök: Sokszor hallotta azt, hogy aki mint tanú a bíróság előtt áll, annak a hozzá intézett kér­désekre lelkiismeretesen meg kell mondania az igazságot. Tanú: Igenis. Elnök: Most ily tanúképen áll a tszék előtt, te­hát teljesítse ezen kötelességét. Hol született ? Tanú: Rakamazon. Elnök: 29 éves, nős, családos, most mivel fog­lalkozik? Tanú: Most szántóvető ember vagyok. Elnök: Tehát gazdálkodó, a múlt esztendőben csendlegénye volt Recsky úrnak? Tanú: Igenis. Elnök: Emlékszik-e arra, midőn Recsky csend­­biztos úr Tisza-Eszlárról Scharf Móriczot átvitte Nagy-Faluba? Tanú: Arra nem emlékszem, hogy mikor vit­te át. Elnök: Nem emlékszik reá, hisz maga ott volt ? Tudja-e azt, hogy Recsky úr kihallgatta azt a fiút? Tanú: Azt tudom, hogy kihallgatta ott Eszlá­ron a községházánál, de Nagy-Faluban nem tudom, hogy mikor, melyik napon hallgatta ki. Elnök: Másképen mondom: mikor Bakó ott szolgálatban volt Eszláron, maga is ott volt ? Tanú: Bakóval nem voltam, mert én Juhász­­szál voltam. Elnök: Juhász ott volt Eszláron Bakóval, tudja-e azt, mikor Recsky csendbiztos úr átvitte Scharf Móriczot Nagyfaluba? Akkor is Eszláron volt ? Tanú: Én ott voltam, de arról nem tudok semmit, hogy Eszlárról elvitték a fiút. Elnök: Maga ott volt és nem hallotta ? Tanú: Nem hallottam, hogy a járásbíróság előtt vol, azelőtt láttam, hogy nemcsak egyszer volt kihallgatva. Elnök : Főügyészhelyettes közvádló úr ! Méltóz­tassék kérdést intézni tanúhoz mindazon körülmé­nyekre nézve, amelyekre beidéztetett. Szeyffert: Mondja meg, tanú, hol tartózkodott maga? Tanú: A községházánál. Szeyffert Hiszen a községházánál volt a kihall­gatás is ? Tanú: De én nem voltam bent. Szeyffert: Hát micsoda dolga volt magának ? Tanú: Én nekem egyéb dolgom nem volt, mint hogy benn voltam az izraelitáknál. Szeyffert : A kihallgatásnál nem volt? Tanú: Nem. Sz­effert: Azután nem ment Nagyfaluba? Tanú: Nem. Szeyffert: Hát kitől hallotta, hogyan történt a kihallgatás Nagy-Faluban? Tanú: Nem tudok erről semmit. Sz­effert: Azt tudja, hogy visszahozták? Tanú: Nem hallottam én semmit. Szeyffert: Arról sem hallott semmit, hogy Móricz vallomást tett Nagyfaluban? Tanú: Hallottam, hogy tett. De hogy hol, azt nem tudom megmondani, Nagyfaluban-e vagy Tisza- Eszláron. Elnök: Péczeli Kálmán törvényszéki írnok! (Bevezettetik) Ön meg van idézve mint tanú, és mint ilyen, de úgy is, mint szolgálatban levő, lelkiis­meretesen vallomást tartozik tenni és amennyiben még kihallgatva nincs, naczionáléjára nézve is meg fog hallgattatni. Hol született ? Péczeli Kálmán: Abaujmegyében, Hernádon. Elnök: 50 éves, nős, gyermekes, kir. törvény­­széki írnok. A múlt esztendőben, midőn Bary Jó­zsef mellett mint tollnok működött, emlékezik-e arra, mikor Scharf Móricz Eszlárról átvitetett Recsky csendbiztoshoz. Beszélje el körülményesen, mi czélból és okból vitetett oda és adatott át Scharf Móricz Recskynek? Tanú : Azért adatott át, mert T.­Eszláron már nem volt, hol tartani. A fiút Bary vizsgálóbiró tehát átadta Recsky csendbiztosnak, kinek úgy is be kel­lett jönnie vizitáczióra; én akkor nagyon beteg vol­tam, azért mondtam, hogy én is be fogok menni Nyíregyházára, mire a vizsgálóbíró úr azt mondta: Gondviselésére bízom a fiút, vigyeazon, hogy a csend­legények kezt­őr, ' ' ,'j“Ja, átvittük Nagy-Falura. - Elnök' M?H­elyet k@h«TM vize­tett a fi­­­iy mint tanu, vagy 11 gy mint vanfotx / Tanú: Ezt nem tudom, csak később hozatott erre nézve határozat, a mint elérkeztünk Nagyfalura, mivel nagyon beteg voltam, leszálltam a szekérről, bementem a szobába, ott vacsoráit épen a Recsky­­család; az asszony azonnal felállott, nekem helyet adott, hogy üljek le és vacsoráljak velük. Én erre azt mondtam: Isten őrizzen, én beteg vagyok, de az asz­talhoz mégis leültem. Recsky leült és vacsoráit, fej­görcsöm támadt és felkértem Recskyné asszonyt, hogy rendeljen hideg borogatást fejemre. Időközben széjjelnéztem és nem láttam a kis fiút, mire kérdeztem, hogy hol van a kis fiú ? Midőn azt felelték, hogy a cselédházban, kértem Recskyt, hogy hozassa be a fiút, mert felügyeletemre van bízva, én pedig csak úgy felelhetek érte, ha mellettem van. Behozták tehát a gyermeket, ott van az asztal (mu­tatja kezével az irányt), én itt ültem ezen a helyen, ott volt a bejárás az ebédlőből, hátam mögött a kályha és a kis­fiú a kályha mellett ült, azután mondtam: Engedjék meg, hogy lenyugodjam. Azt mondja Recsky úr: No Péczeli úr, megmutatom a czelláját, hol fog hálni. Én ezzel megindultam, mire azt mondja Recsky a kis Móricznak: Gyere te is, s kérdezett, hogy ha nem sért-e meg, ha úgy intézkedik, hogy Móricz is ott háljon, én azt mondtam, sőt ellenkező­leg, én nagyon szeretném, bementünk tehát a szobába, én épen le akartam feküdni, Recsky pedig kifelé menve épen az ajtó kilincsét fogta, mikor azt mond­tam a fiúnak, tudod-e, hogy hova mégy ? »Nyíregy­házára«, felelt. Ott, tudod-e, hogy hova mégy ? »A tömlöczbe!« — Nézd csak, édes gyermekem, te tudsz mindent, mert hallottam habozó vallomásodat: ha te tudsz valamit, miért nem vallod ki ? Eddig a bűntény súlya apádra nehezedik, egész életedben lelkiismereted rabja akarsz lenni, szenvedni akarsz egész életedben, hiszen azzal nem könnyítesz apádon, ha tagadásban maradsz ? Azt mondja erre a fiú: — »Én szólanék, de nem merek, mert ha szólok, a zsidók megölnek vagy apám felakaszt.« — Azt mon­dom rá: fiam, ha az ember az igazságot mondja, ak­kor a törvényszék mindig védelmére val, ha az iga­zat mondod, a törvényszék védelmezni fog s nem fog egyetlen hajszálad sem meggörbülni. Erre a fiú azt mondja: »Meg is mondok min­dent.«— Mit mondasz meg mindent? Mondd meg nekem, mert mindig tagadtad, ismerted-e Solymossy Esztert ? »Ismerem hát!« — Hogy nézett ki ? — Erre elmondta, mint a jegyzőkönyvben fel van írva, melyet átadtam. Erre azt mondtam Recsky úrnak: Uram! Én beteg vagyok, sok időt nem tölthe­­tek itt, de nagyon szeretném, ha ezt a jegyző­könyvbe felvehetnék, menjünk be az irodába! Bemen­tünk tehát Móricz is és Recsky is, és ott a­mit Mó­ricz mondott, jegyzőkönyve felvettem és Móricz sa­játkezűig írta alá, akkor írtam Barynak részlete­ket arról a nagy dolgokról, miket Móricz vallott, és kértem, intézkedjék, hogy mit tegyünk a gyermekkel, bekísérjük-e vagy holnap ki akarja-e hallgatni, és ekkor intézkedjék vagy szíveskedjék átjönni. Ezen levelet a csendbiztos úr vette át és adta egy csendlegénynek ; az azután átment Eszlárra és úgy a vizsgálóbiró átjött bevégezni a fiú kihallgatását. Azt mondtam neki, hogy: fiam, én tovább nem beszé­lek veled; azért van itt a vizsgálóbiró, majd beszél az veled, itt van a jegyzőkönyv, azt aláírtad; én a jegyzőkönyvet összehajtottam, a fejem alá tettem, a fiú szintén lefeküdt velem a szobában. Én aludtam. Mikor Bary úr jött Egressy László úrral, fel­­költötték Móriczot, kihallgatták; én a jegyzőkönyvet átadtam; azt sem tudom, kinek, csak úgy kiadtam az ajtón; visszafordultam, lefeküdtem és aludtam regge­lig. Reggel kocsiba ültem és beteg állapotban hozott be engem Bary úr Nyíregyházára. A nagyságos el­nök úr is emlékezhetik reá, hogy néhány napig fe­küdtem. Elnök: Mikor Bary eljött, maga nem vett részt a kihallgatásnál? Tanú: Nem. Én lefeküdtem, nem is tudom, mi­ként ejtetett meg a kihallgatás. Szeyffert: Mióta Írnok ön a kir. tvszéknél ? Tanú: úgy gondolom, 1876 óta. Szeyffert: Mi volt még korábban ? Tanú: Gazdatiszti írnok voltam. Szeyffert: Mindig gazdatiszti írnok volt ? Tanú : Nem mindig, gazdálkodó ember is voltam. Szeyffert: Hát mondja meg, minő utasítással vette ön át a fiút ? vagy a csendbiztos vette át ? Tanú: A csendbiztosnak lett átadva, nekem pe­dig úgy adta át Bary úr, hogy ügyeljek rá, vigyük be Nyíregyházára és ott adjuk át. Szeyffert: Az az egyenes út Nyíregyházára Nagy-Falun keresztül ? Tanú: Azt nem tudom megmondani, hogy az-e az egyenes út vagy nem, de úgy van a dolog, hogy már este volt az idő. Szeyffert: Nem volt az mégoly későn? Tanú: De már egészen sötét volt, hát azért mentünk Nagy-Faluba, hogy Recsky csendbiztosnak ott a lakása és ő éjszakára ott akart lenni. Szeyffert: Hisz ön is elvihette volna a fiút ? Tanú : Igen, ha nekem fuvart adtak volna. Szeyffert : Okvetlenül adtak volna. Tanú : Ha megrendelte volna a vizsgáló bíró úr, miért nem ? De úgy történt, hogy Recsky úr jött hazafelé Nyíregyházának, valami katonalovak vol­tak nála. Szeyffert : Mikor megérkeztek, hova tették a fiút ? Tanú: Azt nem tudom. Szeyffert: Hát micsoda felvigyázó volt ön? Hiszen önre volt bízva, nem Recskyre ? Tanú: Igen, de méltóztassék meghallgatni, hogy nagyon beteg voltam. Szeyffert: (Közbevág) Nem lehetett nagyon beteg, mikor ráért jegyzőkönyvet vezetni. Tanú: Nem kívánok az ellenségemnek sem olyan betegséget. Szeyffert: Az nem volt betegség. Ön ráért felügyelni, hogy e fiú hol van. Szeretném hát tudni, hogy mikor megérkeztek, hová lett a fiú? Tanú: Az figyelmemet kikerülte, és a­midőn bementünk, széjjelnéztem és kérdeztem, hogy hol a fiú, hozzák be, mondom, hadd legyen itt és azután ott volt. Szeyffert: Hát mikor aludni mentek, kezdtek diskurálni, de azt nem mondta el egészen , csak be­szélt neki, hogy őt viszik a börtönbe; először mondja meg, mi jogosította fel önt egyáltalában, hogy a fiúval ilyen beszélgetésbe ereszkedjék? Tanú : Mi jogosított fel? Hát csak az, kérem a lássan, hogy láttam, hogy a fiú Eszláron nem vallott semmit sem, hát mondom, mégis szeretném tudni, ha tud valamit, hogy megmondja. Szeyffert : Hát ön volt a vizsgálóbiró? Hi­szen önnek megszűnt a működése, még a toll­­noki működése is megszűnt , mert fel volt mentve. Tanú: Ez nem is volt olyan kihallgatás, csak egyszerűen felkérdeztem a fiút, kis jegyzéket vettem fel róla és a vizsgálóbiró úr vette rendes jegyző­könyvbe. Szeyffert: Hát mondja, milyen kérdéseket inté­zett hozzá ön, és mit vallott a fiú ? Tanú: Már elbeszéltem egyszer, kérem a lássané­zőkönyvre,cíemen sem­ hallottam az egeret,h hát mond­ja el. Tanú: Azt kérdeztem tőle, hogy ismerte-e Solymossy Esztert? Szeyffert: Ezt már hallottuk. Tanú : Továbbá azt kérdeztem, hogy ki hívta be Solymossy Esztert, mondd meg, ő azt felelte : apám hivatta be. Szeyffert: Hát hogyan tudta ön, hogy behi­vatta valaki ? Tanú : Ott voltam Eszláron, hallottam a vizsgá­latot, tökkel ütött volnék, ha ezt sem tudtam volna. Szeyffert: Hát mit felelt a fiú erre ? Tanú: Azt mondta, hogy apám hivatta be. Szeyffert: Mi volt a második kérdés ? Tanú: Az volt, hogy hát aztán, minek hivatta be apád ? Erre azt felelte: ott voltak valami gyer­tyatartók az asztalon, hogy azokat tegye fel a sifo­­nérra­Szeyffert: Az volt a második kérdés. Mi volt a harmadik ? Tanú: Beszélt aztán magától. Szeyffert: De hát mi volt a harmadik kérdés ? Tanú: Én s­em kérdeztem tőle semmit tovább, mert elmondta magától, hogy mikor a gyertyatartó­­kat a sifonra feltette, bejött egy magas barna koldus zsidó, az kihívta a templomba Solymossy Esztert és bementek vele a templomba, a­mig a templomba bement vele, azt mondja, ott a magas barna koldus zsidó megfogta és a földre terítette, a téglási és tar­­czali metsző lenyomta, a mellett a koldus zsidó fogta a fejét, a löki pedig levágta a nyakát. Ezt igy sorba mondta. Szeyffert: Előfordult már Eszláron az a kér­dés, hogy ki látta be ? Ki adta elő e körülményt, miután azt egyáltalán nem találom a vizsgálati ira­tokban, hogy az előtte való napon valakihez azon kérdés intéztetett volna, hogy Solymossy Esztert va­laki behívta Scharfék lakására. Tanú: Ott van, kérem, a jegyzőkönyvben. Szeyffert: Csak azután kezdődik az és csak akkor jutottak tudomására annak, hogy Solymossy Eszter a zsinagógában lett volna és Scharfék laká­sára ment volna. Tanú: Én nem tudom, de úgy emlékszem reá. Szeyffert: Nem emlékezhetik, mert itt vannak a vizsgálati iratok, a vizsgálóbíró nem tudta, hogy Móricz beszélt-e a leánynyal, vagy nem. Tanú: De kérem, én ott voltam a vizsgáló­bírónál Eszláron, hol hallottam, hogy a királyi ügyész és a vizsgálóbíró mit beszéltek. Szeyffert: Lehet, hogy önök maguk beszéltek róla, de az iratokban annak nincs nyoma, hogy csak május 19. és 20-án oly kérdést lehetett volna valaki­hez intézni, hogy ki hívta be a leányt Scharfékhoz és mikor hívták. Ezt a kérdést, úgy látszik, ön tette leg­először, és azután nagyon természetesen tétetett ez mások által is. Tanú: Én pedig úgy emlékszem, hogy már ott volt ezen kérdés téve. Szeyffert: Az iratokban nyoma sincsen. Eötvös: Nagyságos elnök úr! Egy előterjesz­tést teszek én tiszteletteljesen a tek. törvényszékhez, különösen kérem nagyságodat, kegyeskedjék megen­gedni, hogy vagy Péczeli Kálmán tanú után és a hozzá intézendő keresztkérdések után Recsky And­rás csendbiztos úr is egyfolytában hallgattassák ki és a hozzá intézendő keresztkérdések is akkor tétesse­nek fel, vagy miután most már két óra van, halasz­­tassék el a tárgyalás holnapra és én esedezem, hogy akkor tehessem fel kérdéseimet. Friedmann: Csatlakozom védőtársamhoz, mert nekem is volnának kérdéseim. Heumann: Tanú azt mondja, hogy az első kér­dés az volt, hogy ismered-e Solymossy Esztert, mire a fiú azt felelte volna: igen is ismerem, a Péczeli által fölvett jegyzőkönyvből kitűnik, hogy az nem igaz, mert a fiú azt mondta, hogy nem ismeri; úgy tudta meg, hogy Eszter, mert anyja annak szólította. Scharf József: Engedelmet kérek, olyan öreg embernek úgy hazudni a törvényszék előtt! 19., 20. és 21-én nem kérdeztek senkit a vizsgálatnál, hogy be­­hívtam-e a lányt, sem engem, sem a többi tanút nem kérdezték, maga kényszerítette azon fiút reá, maga volt az első tanítója, aki tanította hazugságra! Elnök : Ne sértegessen senkit, mert... Scharf József: Megyek a börtönbe. Elnök: (Heumannhoz fordulva) Azon jegy­zék igy szól (Olvassa), hogy a leányt Eszternek hív­ják, onnan tudom, mert apám Eszternek szólította. Ezután a ma kihallgatott tanul, Péczelit ki­véve, azok, kik lényegesebb körülményt adtak elő, meghiteltetnek s ezzel a tárgyalás véget ért. A fővárosi pénzügyi és gazdasági bizottságból. — jun. 25. A ma d. e. 10 órakor a régi városházán K­a­d­a Mihály alpolgármester elnöklete alatt tartott ülésen következő tárgyak nyertek elintézést: Árverések. Az általános osztrák légszesztársaság a főváros számára tavaly a pirszén métermázsáját 1 frt 70 krral szállította, a ma tartott árverésen a pir­szén egy métermázsájának szállítását 1 frt 50 krral ajánlkozott elvállalni. A bizottság ez ajánlatot el­fogadta. A városligeti helypénzszedési jog bérbevételére 3 vállalkozó jelentkezett. R. Markovics a f. évi aug. 1-től i. é. május 1-ig 66 frt 3 krt s a kö­vetkező két évenkint 201 frt 25 frt, Pinkasz Manó évenkint 240 frt, Eisler Mór pedig évi 330 frt bért ajánlott. Eddig 302 frt évi bért fizettek s igy Eisler ajánlata, mint kedvező, elfogadtatott. A főváros hivatalos helyiségeinek és az iskolák­nak fűtésére szükségelt 5600 köbméter kemény fának szállítására két ajánlat érkezett be. Schlanger Ignácz a cserfát méteresenként 17 frt 50 krért, a tölgyfát 15 frt 95 krért, Luczenbacher utódai ezég a cserfát 19, a bükfát 17, a tölgyfát 17 frtért. Tavaly Luczenbacher utódai ezég a cserfát 17 frt 60 kr, a tölgyfát pedig 15 frt 60 krért szállította. Mivel Schlanger nem tette ki ajánlatában, hogy alföldi vagy felvidéki, vagyis hegyi tűzifát szándéko­zik-e szállítani, Luczenbacher elég pedig kitette ugyan, hogy hegyi hasábfát fogna szállítani, de az árakat a tavalyiakhoz képest felszöktette, a bizottság rövid eszmecsere után az ajánlatokat nem fogadta el s új árverés kiírását határozta el. Az árverés feltéte­leiben ki lesz téve, miszerint a vállalkozók világosan írják ki ajánlatukban, hogy a szállítandó hasábfa hegyi vagy alföldi vidékről való, mert ezen minőség­nek az árakra nézve tetemes befolyása van. Telkek eladása. Földvári Mór a molnár-utczai 120 négyszög­ölnyi Simonyi-féle városi telekért felajánlotta a 12.000 frt becsárt s a bizottság az ajánlatot pártoló­­lag terjeszti fel a tanácsnak. Nicholson TV. Fülöp a váczi-uti régi tehető­­telkekből a szomszédságában lévő 2624 négyszögölet óhajtván megvenni, az egyik részletnek egy négyszög­öléért 16 frtot, a belőbb eső részletért pedig 9 frtot ajánlott. Cséry Lajos indítványára a bizottság egy része hajlandó lett volna a telek egy részét 18 frtért, vagyis a becsáron átengedni, de a többség ezt nem fogadta el. A m. kir. államvasutak kőbányai állomásáról a sére szükséges 225 □ öset a bizottság" átengedni ajánlotta s egy □ öl árát 2 írtban állapította meg. A m. k. államvasutak gépgyárának és a diós­győri m. k. vas- és aczélgyár igazgatóságának megke­resése folytán a 94 □ ölnyi telek átengedése ügyében előbb a középitési bizottság fog felhivatni vélemé­nyezésre és csak azután határoz a pénzügyi bizottság érdemileg. A főv. vízvezetéki pénztár által 1878. jan. 1-től 1882. deczember 31-ig volt bevételekről vezetett számadást az albizottság helyesnek találta s a felmen­tés kiadását a bizottság is javasolta. Ezzel a napirendre kitűzött tárgyak elintézést nyervén, az ülés véget ért. Szot. Különfélék. Napirend, junius 26. Naptár: Kedd, junius 26. Róm. kath. : János és Pál vértanuk. Prot. : Jeremiás próféta. Göröff-orosz: (június 14.) Elizeus próféta. Zsidó : (szíván 21.) Zorobábel. — Nap kel 4 óra 5 perez, nyugszik 8 óra. — Hold kel 11 óra 11 perez este, nyugszik 10 óra 37 perez délelőtt. Pénzügy­miniszter fogad délután 3—4 óráig. Honvédelmi miniszter fogad délután 4­6 óráig. Földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter fogad délután 3 — 4. Horvát miniszter fogad délelőtt 10— délután 2 óráig. A magyar történelmi társulat rendkívüli választmányi ülése délután 5 órakor az akadémia Kisfaludy­­termében. Az országos m. kir. zeneakadémia vizsgálati zárhangversenye délelőtt 10 órakor. A fővárosi egylet ülése délután 5 órakor a régi városháza tanácstermében. Iparmúzeum a műcsarnok épületében délelőtt 9—délután 1 óráig. Egyetemi növénykert (üllői­ után) nyitva van naponkint délelőtt 7—12 és délután 2—7 óráig ünnep- és va­sárnapok kivételével. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) látható egész nap díj nélkül. Múzeumban: régiségtár d. e. 9— d. u. 1. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 3—7. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre hajó indul félóránként. Csász­árfürdőbe hajó indul óránkint. MP* Lapunk mai mellékletének tartalmát a kö­vetkező közlemények képezik : A tisza­eszlári ügy végtárgyalása. — Közgazdaság: A külföldi gabnapiaczról. — Vegyes hírek. — Üzleti hírek. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Hajóforgalom. — Időjárási jegyzések. — Meghaltak Budapesten jan. 25. — Idegenek Budapesten. — A budapesti gabonatőzsde hivatalos árjegyzései. — A tisza­eszlári perről az esti lapunk után következő tudósítás eleje a mellékleten, a vége a fő­lapban olvasható. — Albrecht föherczeg levele. A bpesti kir. kath főgimnázium, fennállásának 25-dik évfordulója alkal­mából, tudvalevőleg levelet intézett Albrecht fő­­herczeghez, mint az intézet alapítójához. A föherczeg e levélre válaszolva, örömét fejezi ki, hogy az általa alapított intézet még most is fennáll és virágzik, a­mi mindenesetre úgy a vezetőség, mint a tanári kar érdeme. Kéri őket, hogy haladjanak tovább is a meg­kezdett után és neveljenek jó fiakat a hazának. Saj­nálatát fejezi ki, hogy az ünnepélyen nem lehet jelen, de kéri, hogy minden, az ünnepélyre vonatkozó nyom­tatványt küldjenek be. E felhívásnak eleget teendő, az intézet igazgatósága beküldi a főherczegnek a fő-

Next