Pesti Napló, 1884. január (35. évfolyam, 1-32. szám)

1884-01-27 / 27. szám

A nyelvüig1­­ vita az osztrák képviselőházban. Az osztrák képviselőházban a nyelvkérdésről folyt élénk vitákból eddigi közléseink kiegészítésére Rieger, az ismert cseh pártvezérnek jan. 25-diki beszédéből még közöljük a következőket: Egy politikai mozzanatra — mondá szónok — akarnék utalni. Egy állam rendszerint azon alapelvek és vezéreszmék által tartja fenn magát, melyekből keletkezett. Ha Ausztria a jövőben még bármikép terjeszkedni óhajt, ez csak dél felé történhetik. Hiszik-e, hogy a délszlávoknál hódításokat teszünk, ha a német államnyelv zászlajával lépünk eléjük ? De azt mondták, hogy a törzsország német. De mit tett ez a törzsország arra, hogy Ausztria, az állam, kelet­­kezzék? Ausztria akkép támadt, hogy Csehország rendei s példájukra Magyarország és az osztrák uralkodócsaládot hívták meg a trónra. Az osztrák állam keletkezése éppen nem a törzsország érdeme. Keletkezése legelül az osztrák ház eszélyes állampolitikájának tulajdonítandó, mely mindenkor értette felhasználni a viszonyokat, okos állam- és házassági szerződéseket kötni s ezzel örö­kösödési igényt szerezni szomszéd országokra s ebből keletkezett lépésről-lépésre a nagy állam. Hisz isme­rik önök a közmondást: »Bella gerant alii, tu felix Austria nube !« De természetszerű szükségesség is volt, hogy Ausztria keletkezzék; főleg a török hábo­rúk veszélye volt az, mely az osztrák államot létre­hozta. A magyarok, kik mindenkor jó politikusok voltak s ma is azok, nagyon helyesen megértették, hogy a törökök árja ellen a szomszéd államok segélye szükséges. A mozlimok ro­hama elleni védelemnek, az erők egyesítésének e szükségéből keletkezett Ausztria mint állam; ez ala­pon állt a legújabb ideig. Ma fennáll ez állam s fenn kell állania s mi mindnyájan boldogok vagyunk, hogy igy történt, mert ama népeknek, melyek az osztrák jogar alatt egyesit­­vék, kölcsönös védelmükre szükségük van ez államra. Azon általánosan érzett szükséglet, hogy ez állam fentartassék, a legjobb biztosítéka, legjobb köteléke fenmaradásának s nem jog nélkül mondta Palacky a sokat idézett szavakat: »Ha Ausztria nem léteznék, meg kellene teremteni.« Ezzel csak olyan meggyőző­désnek adott kifejezést, mely nálunk mindnyájunknál fennáll s mely a legújabb időben a császár trónbe­szédében nyert oly szép kifejezést, midőn ugyanis a császár határozottan kijelentette, hogy a népeknek teljes egyenjogúságban kell az államban egymással állani mint kölcsönös jogtiszteletben és jogvédelem­ben. E szellemben mi mindenkor törekszünk együtt­működni a birodalom többi népeivel. Igyekezni fo­gunk barátságos és testvéri módon együtt élni a németekkel, hisz állami társaink s nekünk szükségünk van reájuk, amint nekik szükségük van reánk. Mi a német nyelvnek, a mennyiben az állam szükséglete és egysége megkívánja, mindenkor szívesen megadjuk a szükséges tért és szükséges érvényt. De ne kívánják tőlünk azt, a­mit mi megalázásnak, nemzeti jogaink sérelmének tartunk. Ez értelemben mindig készek leszünk a német elemet tisztelni és szívesen megadunk neki minden engedményt; ez értelemben a német elemmel — ezt különböző alkalmakkor bebizonyítottuk— teljes loja­­litásban és testvériességben fogunk eljárni. Csak ha így cselekszünk egymás irányában, remélhetjük, hogy magában a birodalomban belső békénk lesz, nem pe­dig szakadatlan viszályunk uj fogalmak önkényes magyarázásával s hogy egyetértve állunk hatalom­ban és erőben kifelé is. (Élénk tetszés és taps jobb­ról. Hangos pisszegés balról s a karzatokon.) Ismételjük tehát a kerületi elnökök emlékiratá­ban előterjesztett azon alázatos kérelmet nagyméltó­ságod előtt, hogy a hitközségeink egységének visszaállítá­sa s hitfelekezetünk autonómiájának törvényes bizto­sítása iránti javaslatainkat figyelemre méltatni ke­gyeskedjék. Kik is egyébiránt kitűnő tisztelettel va­gyunk stb. Budapest, 1884. január 23. Schweiger Márton, irodai elnök. Az izraeliták ügye. Az izraelita iroda orsz. elnöksége az orthodox közvetítő bizottságnak hozzá leküldött emlékiratára a vallás- és közokt. miniszterhez a következő előterjesz­tést intézte : Folyó január hó 21-én 145. evn. sz. a. kelt ren­delettel közölni méltóztatott velünk az orthodox köz­vetítő bizottságnak a kerületi elnökök múlt havi emlékiratára tett előterjesztését oly felhívással, hogy arra saját álláspontunkat szintén jelezhessük. Midőn e meghagyásnak eleget tennénk, ki kell jelentenünk, hogy az orthodox közvetítő bizottság munkálatát a kerületi elnököknek, az izr. hi­ felekezeti ügyek rendezése tárgyában nagyméltóságokhoz inté­zett alázatos előterjesztésére vonatkozó c­áfolat­­n­a­k nem tarthatjuk, mert nem reflektál az ezen elő­terjesztésben előadottakra, hanem oly dolgokon elmél­kedik, melyek a két­ elnökök által érintve sem lettek. Az orthodox közvetítő bizottság azt a t­ézist állítja fel,­­hogy a kongresszisták beadványa az anya­könyvvezetést és zugiskolákat illetőleg rágalmakat foglal magában, a hazafiságot és liberalizmust pedig kizárólag maguknak a kongresszistáknak vindikálja,­ és ebből kifolyólag tárgyalja a zsidó orthodox tan­ügyet és hazafiságot. Tény azonban az, hogy a kerü­leti elnökök előterjesztése sem a zugiskolákról, sem a hazafiságról egy szóval sem emlékszik meg, az anya­könyvi ügyben pedig szintén nem egy párt, hanem az egész hitfelekezet érdekében szól. A kerületi elnökök történeti visszapillantást vetve hitfelekezetünk utolsó 15 évi történetére, kimu­tatták a kongresszusi, orthodox és status quo ante alapon álló hitközségek keletkezési módját; bebizo­nyították a jelen állapotok tart­atlanságát és javas­latokat terjesztettek elő a hitközségeknek szilárd ala­pokon való rendezése s a zsidó autonómiának törvé­nyes biztosítása tárgyában. De tették ezt a­nélkül, hogy bármely pártnak fény- vagy árnyoldalait feltün­tették, az egyiket vádolták, a másikat dicsőítették volna. Csakis egy helyen, a­hol a hitközségek kate­góriái vannak felsorolva, említették fel a kerületi el­nökök, hogy léteznek »orthodox« községek is. Ezen egy helyet kivéve, az »orthodox« elnevezés nem for­dul elő. Teljesen objektív álláspontból lett a kerületi elnökök emlékirata megírva, nem egy párt, hanem az ország zsidó hitközségeinek érdekében. Vét az igazság ellen az, ki ezen emlékiratban a pártérdek, avagy szenvedélynek csak legkisebb nyomát is látja. A kerületi elnökök beadványát a béke szelleme lengi át. Bennünket csak azon őszinte törekvés vezé­rel, hogy megszüntettessenek a zsidó hitközségekből való szabad kiválások és a külön hitközségek tetszés­szerinti alakítása, hogy továbbá hitfelekezetünk a törvényhozás által ugyanazon törvényes önkormány­zati joggal felruháztassék, mel­lyel az országban lé­tező, törvényesen bevett vallásfelekezetek bírnak. Teljesen mellőzve látjuk az orthodox közve­títő bizottság munkálatában azon konstatált tények­nek és pozitív javaslatoknak bárminő irányban való méltatását, avagy csak felemlítését is, melyeknek a kerületi elnökök a nagyméltóságodhoz intézett emlék­iratban indokolt kifejezést adtak. E helyett az or­thodox közvetítő bizottság ismét a viszály terére lép, és felidézni készül azon szomorú testvérharczot, mely­nek áldozatául esett hitközségeink egysége. E térre mi az orthodox közvetítő bizottságot nem követjük és ennélfogva a leküldött előterjesztése érdemében minden nyilatkozat adásától tartózkodunk. Fellépéséből csupán egy tanulságot vonunk le, hogy t. i. az adminisztratív intézkedések folytán zilálttá vált hitfelekezeti ügyeink csakis törvény utján rendezhetők. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, január 27. Naptár: Vasárnap, január 27. Köm. kath. : F. 3. Aranyszáju János. Prot.: F. 3. Aranyszáju János. Görög­orosz : (január 15.) A. 2. Thébai Pál. Zsidó : (feb. 29.) — Nap kel 7 óra 35 percz, nyugszik 4 óra 51 perez. — Hold kel 6 óra 38 perez reggel, nyugszik 4 óra 28 perez délután. Igazságügyminiszter fogad délelőtt 10—dél­után 2 óráig. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. A Petőfi-t­ár­saság rendkívüli ülése délután 5 órakor az Írók és művészek köre helyiségében. A budapesti ref. egyházközség közgyű­lése délelőtt 11 órakor a kálvin-téri templomban. A nemzeti kaszin­ó-e­g­y­l­e­t közgyűlése dél­előtt 11 órakor. A magyar jogászifjuság országos egyesületé­nek közgyűlése délután 3 órakor. Az országos központi kath legényegy­let évi közgyűlése délután 3 órakor saját helyiségében (gyár­­utcza 2. szám ) Az e­l­s­ő b­u­d­a­p­e­s­t­i »Harczos« jótékony­egylet rendes évi közgyűlése délután 2 órakor saját egy­leti helyiségében (német­ utc­a 24. sz.) A budapesti fővárosi állami és közin­tézeti hivatalszolgák egyletének évi rendes köz­gyűlése délután 2 órakor a nemzeti tornaegylet helyiségében. Országos képtár az akadémia palotájában dél­előtt 9 —délután 1. Iparművészeti muzeum a műcsarnokban d. u. 2 —5 óráig. Állandó gyümölcskiállitás, gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken délelőtt 10—12 és délután 2—4 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi úton (Be­­leznay-kert) nyitva délelőtt 9—12 óráig. Egyetemi fúvósokért az Üllői­ úton délelőtt 8 —12 és délután 2—4. Múzeumban: régiségtár délelőtt 9—délután 1. Akadémiai könyvtár d. e. 9 —12. Egyetemi könyvtár d. e. 9 —12 Állatkert nyitva egész nap.­­Lapunk legközelebbi száma,rendkívüli kiadásban, hétfőn reggel jelen meg. Lapunk mai mellékletének tartalmát a kö­vetkező közlemények képezik: A nihilisták és előd­jeik. — Irodalom. — Közoktatásügy. — Közgazda­ság. — T­á­r­c­z­a : Pasteur. — Divat. — Simor herczeg-primás ma reggel a gyorsvonat­tal visszautazott Esztergomba. Ugyanezen vonattal utazott Budapestre gr. C­z­i­r­á­k­y, a­ki tegnap dél­után még az osztrák arisztokráczia néhány tagjával érintkezett. A magyar főrendiház más tagjainak meg­­hivatása ő Felségéhez, mint a B. K. mondja, nem volt tervbe véve. — A magy. tud. akadémia f. évi január hő 28-án, d. u. 5 órakor összes ülést tart, melynek tárgyai a következők : 1. T­a­n­á­r­k­y Gedeon 1.1. emlékbeszéde Molnár Aladár felett. 2. Folyó ügyek. — A Kisfaludy-társaság szerdán, f. hó 30-dikán d. u. 5 órakor a m. tud. akadémia üléstermében i’. havi ülést tart, melynek tárgyai a következők: 1. Tit­kári jelentés. 2. Bartók Lajos r. t. székfoglalója: Kár­páti emlékek, költemények. 3. Ifj. Ábrányi Kornél r. t.: A féltékeny orvos cz. vigjáték első felvonása. 4. Gr. Zichy Géza r. t.: A vadászlak, Dal, Levél gyer­mekeimhez, költemények. 5. P. Szathmáry Károly r. t.: Rege a tündérkirálynéról. 6. Folyó ügyek. — A magánjogi enquete ma folytatta tanács­kozásait. — A kaposvári templom pályaterveit a mérnök- és épitész-egylet illető szakosztálya a napokban tar­tott ülésén bírálta meg. A bírálók az első dijat a »Kaposvár II.«, a 2-ikat pedig az »Admajorem Dei« jeligés tervnek ítélték oda. A jeligés leveleket mind­járt felbontották és kitűnt, hogy az első dijat Tan­­d­o­r Ottó, a 2-ik dijat Aigner Sándor nyerte. Mind a kettő budapesti építész s az egylet tagja. — A füleki kerületben, melyet előbb Beniczky Gyula képviselt, Szakáll Ferencz kormánypárti választatott meg orsz. képviselőnek. — Az igazságügyminiszter Fráter Tamás pan­­csovai kir. törvényszéki írnokot a margittai kir. járásbíróság­hoz és Berta Károly radnai kir. járásbirósági végrehajtót a lip­­pai kir. járásbírósághoz helyezte át. — Komoly baleset érte tegnap St.-Gotthardon Roszner bárót, Zichy Sarolta grófnő férjét. Megbok­rosodtak a lovai, melyeket ő maga hajtott, összetörték a kocsit s lesodorták róla a bárót. Egy kocsisnak sikerült végre feltartóztatni a neki szilaj­odott lovakat. A báró súlyos betegen fekszik. — A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének állandó központi választmánya a í. é. január hó 25-én dr. Kovács József tanár elnök­lete alatt ülést tartott. A folyó ügyek letárgyalása után meghallgatta orvosi szakbizottságának jelenté­sét, mely a gömör-kishonti orvos-gyógyszerészeti egy­letnek a belügyminisztériumhoz intézett, és az orvo­sok anyagi helyzetének javítását tárgyaló emlék­iratára vonatkozik. Tekintettel arra, hogy az emlék­iratban fölhozott óhajok nagyobb része a kormány intézkedései folytán már kielégítést nyert, továbbá tekintettel arra, hogy a vándorgyűlés nem tekintheti feladatának az orvosi rend anyagi érdekének előmoz­dítását, a választmány nem tartja idő- és czélszerű­­nek az említett emlékirat érdekében a kormányhoz külön fölterjesztést intézni. Belolvastatnak továbbá a XXIII. vándorgyűlés Temesvárott székelő előbizott­­ságának jelentései. A XXIII. vándorgyűlés az 1884. évi augusztus hó utolsó harmadában részint Buziáson, részint Temesvárott fog ülésezni; az ülések befeje­zése után azonban két nagyobb, Délmagyarország leg­érdekesebb pontjaira: Anina, Marillavölgy, Steierdorf, Herkulesfürdő, Resicza, kiterjeszkedő kirándulás van tervezve. A vándor­gyűlés emlékét egy nagyobb, Te­­mes megye és Temesvár városának egészségügyi, ter­mészeti és társadalmi viszonyait feltűnő monográfiá­val, egy emlékéremmel és egy 100 db aranyból álló pályakérdéssel szándékoznak megörökíteni.­­ Ez utóbbira nézve a központi választmány csatlakozik az előkészítő bizottság részéről már tervbe vett pálya­kérdéshez, mely így hangzik: Mily higiénai viszonyok és körülmények befolyásolják leggyakrabban a gyer­mekhalálozást Délmagyarországon ? és csak azt kí­vánja, hogy különös figyelem fordíttassék a malária a gyermekek halandóságára tapasztalható befolyásá­nak kutatására. — Fölolvastatik továbbá a m. föld­tani társulat átirata, melyben a központi választ­mányt arról értesíti, hogy tagjait a XXIII. vándor­gyűlésben való részvételre föl fogja szólítani, és e őzei­ből külön, a már tervezett kirándulásoktól független, különösen a geológusokat érdeklő, a Pojana Ruszka hegység geológiai szerkezetét feltüntető négy napra terjedő kirándulás tervezetét mutatja be.­­ A titkár jelenti, hogy a debreczeni munkálatok a XXI. ván­dorgyűlés tagjainak, valamint dr. Bartsch József or­vos-gyógyszerészeti műszótárának első füzete az elő­fizetőknek szétküldetett. — Epizód egy liberális lap és egy konzervatív főur életéből. E czim alatt a Vasárnapi Újság holnapi számában érdekes czikket ir Sincerus. A liberális lap a megboldogult Hon, a konzervatív főur pedig gróf Zichy Nándor volt. A Hon 1863. évi február 7-iki számában Zichy Nándor gr. Alapkérdéseink czim alatt merész hangon irt czikket tett közzé, melyben a birodalmi egység és a reál-unió ellen kelt ki, s kije­lentette, hogy a magyarokat csakis állami létük elis­merése elégítheti ki, hogy más, mint a perszonális unió köztünk és az osztrák tartományok közt fönn nem állhat, s hogy a perszonál unió egyedüli mellőzhetet­len föltétele alkotmányos önkormányzatunk egysége. A czikk nagy feltűnést keltett s Pálffy Mór, az akkori helytartó, mikor a czikket elolvasta, magánkívül kiál­tott föl: »Ne várjatok, rebellisek! Majd megtanitlak én titeket, hogy kell forradalmat csinálni. Három hó­napig fogtok ülni e tréfa miatt.« A czikk írója és a felelős szerkesztő, Jókai Mór ellen megindították a pert. Jókai hosszú védbeszédet hozott fel mentségére, de hiába, a bíróság a következő ítéletet hozta: »A pesti katonai törvényszék Jókai Mórt mint szerkesz­tőt és gróf Zichy Nándort mint szerzőt a Hon 1. évi febr. 7-én megjelent »Alapkérdéseink« czimü czikkért közcsendháboritási vád alapján f. hó (márcz.) 17-én déli 12 órakor, az elsőt egy évi nehéz börtönre vas­ban, nemesség- és 1100 frt biztosítékvesztésre, az utóbbit szintén egy évi nehéz börtönre vasban, továb­bá grófi és kamarás­ méltósága elvesztésére ítélte.« Az ítélet kihirdetése után Jókai odafordult az auditor­­hoz s azt monda, hogy Pálffy csak 3 hónapot mondott. A hadbíró jóakaratulag felvilágosította: »Három hó­nap, igen, a czikkért, kilencz hónap pedig a — védbe­­szédért.« Az ítéletet megfelebbezték, de hiába. Csupán a vasban töltendő nehéz börtönt szeliditteték fogházra. — Jókai ápril 23-án kezdte meg fogságát, Zichy Nándor egy héttel később, mert akkor uj házas volt, s éppen családi örömöknek nézett eléje.­­ A foglyoknak nem volt rossz dolguk, mert felügyelő­jük, Haymerle, a későbbi külügyminiszter fivére, a legképzettebb tisztek egyike, igen jól bánt velük, ki is sétáltak, s általában fogságuk nem igen volt terhes. De a dolognak volt egy komoly oldala, a Hon Jókai nélkül aláhanyatlott, s bukófélben állt. Meg is bukott volna, ha Zichy Nándor gr. közbe nem lép. A gróf e nemes tettét Kemény Zsigmond b. elmondta Deák Ferencznek, a ki melegen megrázta a gróf kezét, s ezt mondá neki: »Ez szép volt tőled. Én is köszönöm.« Mit ? kérdé a gróf csodálkozva. Deák elmondá, a mit Keménytől hallott. Zichy Nándor végig hallgatta s csak ennyit mondott rá: Egy szót sem tudok róla. — A Zólyom­lipcsei Gizella munkás árvaház ér­tesítője az 1873 — 83. évekről megjelent. Kiadta a felügyelő bizottság közreműködésével Lehoczky Egyed országos képviselő s a felügyelő bizottság el­nöke. Az érdekesen összeállított füzet, mely a Gizella munkás árvaház tíz évi fennállásáról számol be, leírja az intézet berendezését. Az intézet a zólyom-lipcsei régi várban van elhelyezve, melynek sikerült fény­­nyomatú rajza szintén mellékelve van. A füzet kiter­jeszkedik a város történetére, az intézet helyiségeinek leírására, az intézet keletkezésére és fennállásának tíz éves történetére, az árvaház vezetésére és szerveze­tére, a tanítás módjára, s végre az intézet gazdaságára és vagyoni állására. Az intézet elemi iskoláiban mel­lékesen az ipar is tanittatik. Tíz év óta 59 növendék hagyta el, a­kik részint tanulmányaikat folytatták, részint kereskedők vagy iparosok lettek. Jelenleg 59 növendéke van az árvaháznak. A füzet közli az inté­zet alapszabályait és házirendjét is. — A t.­l­attyini ev. egyház fölsegélyezésére özv. Kvacsala Jánosné asszony Aradról 30 forintot ajándé­kozott. — Az idei jogászbál alkalmából a joghallgató­kat segítő egyesület javára eddig a következő adomá­nyok és felülfizetések történtek: József főherczeg 50 frt, gr. Andrássy Aladárné, a bálanya 100 frt, gr. Zichy Jenő 45 frt, a gáztársulat 53 frt, Pulszky Ágost 21 frt, Rudnyánszky Ferencz 20 frt, H. L. 10 frt, Hodossy Imre 10 frt, gr. Zichy Nándor 10 frt, gr. Zichy Aladár 7 frt, gr. Széchényi Aladár 7 frt, gr. Szapáry György 7 frt, Lovassy F. 6 frt, Breznay N., Lechner Á., Várady K., Hajnik I., Darányi I., Har­kányi K., Gál I., b. Majthényi Alajosné, Földes B., Margó T., Németh Antalné, Plosz S., Szilágyi D. és Láng L. 5—5 frt, ifj. Zichy Nándor gr. 4 frt, Funták S. 3 frt, Rauch P. 2 frt, Latino­vics N., Karlovszkyné és Mocsonyi Gy. 1—1 frt, N. N. 5 frt. Fogadják a nemeslelkü adományozók az egyesület ne­vében a bizottság leghálásabb köszönetét. — Az időjárásról hivatalos heti jelentése a bu­dapesti központi időjelző állomásnak 1884. január hó 26-án. Európában, a közelebb múlt héten a nagy lég­nyomás az Alpesek és Franczi­aország felől terjedett ki a kontinens közép és délnyugati részeire s a depres­­­sziók Észak-Skandinávia felől Közép-Oroszország felé kerültek. Csak a hét vége felé nyomult egy erélyesebb depresszió délfelé Észak Németországnak s innen, ki­terjedve a kontinens közép nagy részére, a nagy lég­nyomást részint délkeletre, részint délnyugatra le­szorította. Ezért volt a kontinens — Skandinávia és részben Oroszország kivételével — többnyire csen­desebb, szárazabb, a hét vége felé ellenben csa­padékokkal változó, szelesebb, helyenkint viharok­kal, melyek az Északi tengeren, Nagy - Britanniá­ban és Norvégiában itt-ott csaknem mindennap mutatkoztak. Európa északkeleti fele a hét ele­jén fagyosabb, később kissé enyhébb volt, a dél­­nyugati fél pedig, de Közép-Németországba fagypon­ton felül enyhe maradt. Hazánkban nagy légnyo­más, a hét vége felé depresszió alatt, többnyire észak­­nyugati és nyugati, a hét vége felé két ízben délies szelek mellett, az idő előbb csendesebb, szárazabb és hidegebb,­a hét utolsó felében ellenben enyhébb, csa­padékkal változó, szelesebb, itt-ott viharos volt. Az időjárási tényezők jelen állásában a jövő hétre ennek elején és végén csendesebb, szárazabb, hidegebb, a hét derekában ellenben enyhébb, szelesebb, csapadék­kal változó időt várhatni. — Ingyenes gyorsirási tanfolyam. A bu­dapesti magyar gyorsíró-egyesület által hirdetett és három hóra terjedő ingyenes gyorsirási tanfolyam hivatalnokok és egyetemi hallgatók számára f. hó 25-én nyittatott, melyre úgy a hivatalnoki karból, mint az egyetemi hallgatóság köréből szá­mos résztvevő jelentkezett. Az előadások minden kedden és pénteken esti 7—8 óráig tartatnak a belvárosi reáliskola he­lyiségében s a legközelebbi órán, azaz f. hó 29-én (kedden) estel­ 7 órakor a beiratkozások még megtörténhetnek. A tan­folyamot a gyorsíró-egylet jegyzője, Forrai Soma oki, gyors­­irótanár vezeti. A művelt közönség figyelmébe ajánljuk ezen kínálkozó alkalmat, elsajátítani a gyorsírást, a­mely írással foglalkozó egyéneknek oly megbecsülhetetlen és sokoldalú előnyt nyújt. — Heine emlékiratai a Gartenlaubeban fognak megjelenni. Az emlékiratok csak töredék és Heine ifjúkorára és első szerelmére vonatkoznak. A Gar­tenlaube kiadói 10.000 frankért vették meg a kéz­iratot. — Templomrablás. A seitenstetteni apátsági templomot Alsó-Ausztriában f. hó 22-én éjjel kira­bolták. A rablás nagy vakmerőséggel vitetett véghez, mert a templom körül mindenfelé lakóházak vannak. Az elrablott tárgyak több ezer forint értéket kép­viselnek. — Mozgósítási próba: Stockerauból jelentik, hogy ma reggel odaérkezett Uexküll gr. hadosztály­­tábornok segédtisztjével Weber báróval és a hadügy­minisztérium több kiküldöttével. A kirándulás czélja nem volt más, mint az ott állomásozó 8. huszár­ezreddel eszközölt próba alapján meghatározni, hogy mennyi idő alatt mozgósítható egy lovasezred. — A gipsz alkalmazása az épületek homlokza­tain. Nem­régiben Berlinben egy a Charlotten-Stras­­se-n levő ház főpárkányának nagy része leszakadt. Hivatkozva erre az esetre a D. B. felemlíti, hogy a Kurfürsten-Strasse egyik házán is oly rossz lett a homlokzat vakolata, hogy egy része leszakadt, míg a fennmaradó vakolatot a rendőrség a háztulajdonos költségén távolíttatta el. Igen valószínű, hogy az ed­­digelé szórványosan előforduló esetek idővel a régibb épületeknél napirenden lesznek, és csak azon lehet csodálkozni, hogy az építési rendszabályok a gipszva­kolatból készülő homlokzatok előállítását nem szabá­lyozzák. Paris annak daczára, hogy tudvalevőleg ki­tűnő gipszanyaggal rendelkezik, mégis már régen rendszabályt alkotott arra nézve, hogy az épületek homlokzatán a nem kőből készült párkányoknak leg­­fölebb 16 cm.-nyi kiugrásuk lehet; párkányokat fából készíteni egyáltalában tilos.­­ Egy rendőr meggyilkolása ügyében Bécsből a következő újabb részleteket jelentik: Az elmúlt éjjel az elfogott gyilkost több órán át kihallgatták. Nevét és származását illetőleg most is megtagadta a felvilágosítást. Tettének indokául újra azt állította, hogy egy titkos társulat tagja s hogy ennek megbízá­sából követte el a gyilkosságot. A­kik jelen voltak a kihallgatásnál, azon meggyőződésben vannak, hogy csakugyan fanatikus emberrel van a rendőrségnek dolga. Ha továbbra sem fogna vallani, a rendőrség át­adja a fenyítő törvényszéknek. A rendőrség nagy buz­galommal igyekszik kipuhatolni a gyilkos nevét és ál­lását. Számos egyént szembesítettek vele, de alig ismerik. Úgy látszik, a gyilkos jó előre tervez­te a gyilkosságot, mert minden nyomot ügyesen eltüntetett, a­mely kilétének felismerésére vezethetne. Fehér ruháját közvetlenül a gyilkosság elkövetése előtt vásárolta s igy azon semmmiféle jegy nics. A birto­kában talált fegyverek közül a két forgópisztoly leg­nagyobb kaliberű. A tőr négyélű, markolata elefánt­­csontból való. A meggyilkolt rendőr özvegye iránt élénk részvét nyilvánul a bécsi közönségben, szintúgy azon munkás iránt is, a­ki a gyilkosság alkalmával megsebesült. A részükre eszközölt gyűjtések máris szép eredményt mutatnak fel. A gyilkosság színhelyé­re, Floridsdorfba, minthogy a lakosság igen nagy izga­tottságban van, ma reggel a 38. sz. gyalogezred egy megerősített százada érkezett. A katonaság a rendőri közegekkel közösen őrködik a közbiztonság fölött. Éjjel katonai őrjáratok fognak czirkálni a hely­ségben. — Borzasztó gyilkosság történt csütörtökön d. n. Arad megyében a pécskai országúton. Az esetről az aradi Alföld a következőket jelenti: Baranyai Mi­hály gazda 15 éves fiát és kocsiját takarmány-szállí­tással bízta meg. Ezek a takarmány behordását el­végezve, Pécskára voltak visszatérendők, a midőn az országúton két ismeretlen ember kéredzkedett fel ko­csijukra. A két ismeretlen nem nézett ki gyanúsan és igy felvették őket. A­mint a Csámszky-féle tanyához értek, a két ismeretlen leszállóit, s megköszönve a kocsisok szívességét, egy darabig gyalog mentek. A kocsisok visszanézvén, észrevették a kocsijok után bal­­lagókat s most­­ már gyanakodni kezdtek. A kocsis megijedt s a lovak közé csapott, hogy azok gyorsab­ban menjenek. Erre az utánuk jövők egyike rájuk ki­áltott, hogy álljanak meg. De ők még jobban hajtot­tak. A két ismeretlen futni kezdett s egyikük elérvén a sebesen haladó kocsit, belekapaszkodott a gyeplük­be s a lovakat megállásra kényszeríté. Ezalatt beérte a kocsit a másik is. Mikor az ismeretlenek látták, hogy a kocsis az erőszakkal szemben folyton üti lo­vait és őket elgázolással fenyegette, ha ki nem térnek, egyikük a kocsisra rálőtt. A kocsis ijed­tében esett le a kocsiról, szerencsére sérülést nem szenvedett és életét megmentendő , Pécska felé futott. Az országúton maradt fiúval ezután vé­geztek a gyilkosok. A kocsis távolról meghallotta an­­­nak sikoltozását, de a gyilkosok agyonverték s holt­testét a Csanádi vasút töltéss mellé dobták. A tette­sek nyomára eddig semmi jel sem vezet. Üldözésüket úgy a kapitányság, mint a csendőrség elrendelte. A kocsis, ki haza ért, Pécskán jelentést tett a szolgabi­­rónál, ki személyesen jelent meg a fiú apjával a tett színhelyén s felvette a jegyzőkönyvet. A szenzácziós gyilkosságról már jelentés tétetett a királyi ügyész­ségnél. — Összehasonlító statisztika. A f. év jan. hó 6-dikától jan. hó 12-ig terjedő II-ik hetében Bu­dapesten született 234 gyermek, elhalt 250 egyén. — Debreczenben szül. 30, elhalt 26. — Pozsonyban szül. 31, elhalt 20. — Kecskeméten szül. 33, elhalt 29. — Aradon szül. 23, elhalt 23. — Temesvártt szül. 21, elhalt 20.—Nagy-Váradon szül. 19, elhalt 12. — Kassán szül. 21, elhalt 22. — Sz.-Fehérvártt szül. 20, elhalt 8 egyén. Helyi hírek. — A bakácstéri építkezésekre a fővárosnál ma tartották meg az árlejtést. Miután igen nagy vállala­tokról van szó, (iskola, plébánia, elöljáróság, tánczte­­rem, kávéház, boltok s magánlakások) az ajánlattevők nagy számmal jelentek meg. A zárt ajánlatok felbon­tatván, a következők, mint legjutányosabbak fognak a tanács elé ajánlólag terjesztetni: a 144,606 frtos kő­mi­ves és földmunkákra Schoman Antal 15 1/1 °/o­ vagy Kernstock Károly 10 °/o engedmén­nyel; a 16,917 frtos kőfaragó-munkákra Müller és Udvary 81/20/0 engedmén­nyel ; a 6794 frtos bádogos-munkákra März Antal 261/2 °/0 eng., a 18,035 frtos vasmunkákra a Schlick-féle részvénytársaság 8 °/0 engedmén­nyel, a 11,525 frtos lakatos-munkára Bill Lajos 217/10, vagy Schwadle Ber. 208/10 eng., a 20,393 frtos aszta­los-munkákra M­a­d­a­r­y Gábor 22 °/0 eng., a 17938 frtos ácsmunkára Antony Tamás 98/4 °/0 felülfi­­zetéssel, az 5488 frtos keményfa-padozatra M­a­­d­a­r­y Gábor 10 °/0 eng.; a 4270 frtos mázoló mun­kára Herzán és Takács SöVaVo eng.; a 3947 frtos üveges­ munkára G­l­a­t­z András 178/4 °/0 eng.; a 3594 frtos cserépfedő-munkára Sandro­­sitz István 131/2 °/0 eng.;a 2290 frtos szobrász­munkára K­r­a­m­a­s Vincze és fia 211/2 °/C eng.; végre az 1584 frtos szobafestő-munkára Bauer Vilmos 351/a °/o engedménynyel. E szerint a munkák kiadása igen jól sikerült, mert az előirányzatból kö­rülbelül 30.000 frt megtakarittatik. — Csőd. Id. Kohn Sámuel, női ruha- és szőrme­áru budapesti bel. kereskedő czég ellen (lak. király­­utcza 20. sz., üzlete Deák Ferencz­ utcza 17. sz.) a bu­dapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél a csőd megnyittatott. Csődbiztos Végh János törvény­­széki biró, tömeggondnok dr. Schreyer Jakab ügyvéd, helyettes dr. Kelemen Gyula ügyvéd. Bejelentési ha­táridő 1884. márczius 31., felszámolási határidő 1884. április 26., csődválasztmány megválasztása 1884. április 29. — Fővárosi heti statisztika. A fővárosi statisz­tikai hivatal kimutatása szerint a folyó évi jan. 13-tól január 19-ig terjedő 3-ik héten született Budapesten 275 gyermek, elhalt 215 személy, a születések tehát 60 esettel múlják felül a halálozá­sokat. Az élve szülöttek közt volt 186 törvényes, 91 törvénytelen; nemre nézve 142 fiú, 133 leány.­­ A halottak között 110 finemű­, 105 nőnemű. Ez év 3 hetében élve született összesen 739 gyermek, elhalt 686 egyén; a születések többlete tehát 53. Elhaltak kora: 0—1 éves 47, 5 évig 31, 20 évig 14, 30 évig 19, 40 évig 18, 60 évig 37, 80 évig 42, 80-on túl 6. — Halálozások kerületenkint: I. ker. 13, II. ker. 18, III. ker. 7, IV. ker. 8, V. ker. 11, VI. ker. 32, VII. ker. 31, VIII. ker. 26, IX. ker. 37, X. ker. 7, egyéb kórházi halott 25, katona 0. — Betegek statisztikája a kórházakban : S­z.-R­ó­k­u­s-kórházban volt a múlt hétvégén 1592 beteg, szap.453, csökk. 482, maradt e hét végén 1563. — Á S­z.­J­án­o­s-kórházban volt a múlt hét végén 185, szaporodás 56, csökkenés 46, maradt e hét végén 195. Halálozások: G­ö­m­ö­r­y Adolf, a felsőmagyarországi bánya­polgárság kohászati s erdészeti igazgatója, a maga­sabb képzettségű, buzgó szakférfi, a jó hazafi egyheti súlyos betegeskedés után jan. hó 22-én, életének 57. évében szepesmegyei Jekelfalván meghalt özvegye, három gyermeke és számos barátja által siratva. Béke poraira! Színház és művészet. — A nemzeti színház műsora: hétfő, 28. A fös­vény, Dandin György, kedd, 29. Wiltné és Perotti ven­dégjátékával Ernani; szerda, 30. Az utolsó szerelem , csütörtök, 31. Á. Wein Margit felléptével Renais­sance, Fekete Domino; péntek febr. 1. először Olga; szombat, 2. bérletszünettelj Wiltné és Perotti vendég­játékával Ördög Róbert; vasárnap, 3. másodszor Olga; hétfő, 4. Olga. — A várszínház műsora : Csütörtök 31. jótékony czélra »A Rantzauk« ; szombat, febr. 2. »Őszi nap­sugár«, »A­hol mulatnak« ; vasárnap 3. »Carmen.« — A népszínházban holnap, vasárnap »A c­s­i­­kós« Szigligeti rég nem adott népszínműve kerül színre a főszerepekben Tamássy, Hegyi A., Eöri, Rónai, Pártényiné, Klárné, Hor­váth és V. Kovác­-csal. Hétfőn »Rip van Winkle«, kedden Blah­a L. assz. első fellépése pécsi vendégszereplése után »T­empefői«-ben. — A Kék Feri első előadását a népszínházban el­halasztották. A darab egészen készen van s bármikor elő lehet adni, de Rip van Winkle rendkívüli si­kere nemcsak fölöslegessé, de lehetetlenné is teszi egy uj operette színrekerítését. Rip eddigi előadásai ugyanazon eredményt mutatják fel, mint a borne­­villei harangok első előadásai. Kék Be­ri­­vel, melytől szintén nagy sikert várnak, nem akar az igazgatóság R­i­p-nek konkurrencziát csinálni. — A Jókai-pár Debreczenből ma este érkezett vissza Budapestre. Az elutazáskor a debreczeni vasúti pályaházban nagy közönség volt jelen, mely riadó éljenzéssel fejezte ki bucsu-üdvözletét. Jókai szi­ves volt megígérni, hogy májusban ismét eljön Debre­­czenbe s ott felolvasást tart. Útközben Karczagon, hol a vonat, a vasúti igazgatóság szívessége folytán, negyed óráig időzött, a Jókai-pár ünnepélyesen fogad­tatott. A vasúti pályaházban nagy számú közönség volt jelen, zenekarral. Papp Elek díszmagyarban üd­vözölte Jókait és nejét, mire Csanády Béláné Jókai­­nénak, Popovics Zsigmondné pedig Jókainak nyújtott át koszorút. Jókaiékat igen meglepte a fogadtatás, melyet a legmelegebben megköszöntek. Minden ünne­­peltetésről annál nagyobb örömmel emlékszünk meg, mert a koszorús író és művésznő iránt kifejezett e hó­dolatban a magyar irodalom és művészet iránti meleg érdeklődés jeleit látjuk, melyek bizonyára az iroda­lom és művészet kellő pártolásában is nyilvánulni fognak. — Szabadkán, hol Mosonyi Károly színtársu­lata általános tetszés mellett működik, f. hó 26-án Tatai Eugénia operette primadonna jutalmául a Fur­csa háborút adták. A ház zsúfolásig megtelt s a ju­­talmazottat nagy ováczióval fogadták. — A budai színi bizottságba, hír szerint, a kor­mány a maga részéről b. P­r­ó­n­a­y belü­gyi államtit­kárt, a nemzeti szinház pedig P­au­lay drámai igaz­gatót fogja kiküldeni. Ebből látszik, hogy a budai színházak művészi színvonalát meg akarják őrizni, s a kikötésnek, a mely ez irányban a miniszternek a városhoz intézett leiratában foglaltatik, nyomatéka is lesz. Mint halljuk, nincs kizárva, hogy a nyilvános pályázatot mellőzik s megbínak valamely vidéki igaz­gatót a szinházak átvételére, mert a tanács előterjesz­tésében, a­mit a közgyűléshez a legközelebb múlt al­kalommal intézett, a budai szinházak bérletére vonat­kozó pontok közt a nyilvános pályázat hangsúlyozása mellett az »esetleg meghívás« két szerény szócs­kája is megvalósult. A közgyűlés ezt el is fogadta. A budai színházakhoz nem szándékoznak sok első rendű erőt gyűjteni, hanem arra fektetik a súlyt, hogy a nemzeti színház művészei minél gyakoribb vendégsze­replés útján töltsék be a főszerepeket a drámákban. — Munkácsynak uj képéről írják a Timesnak Párisból: Munkácsy legközelebb befejezi uj festmé­nyét, melynek tárgya »Krisztus a Kálvárián.« E meg­ható festmény, mely husvétkor lesz itt kiállítva, kü­lön e czélra épített teremben, bizonyára éppen oly nagy hatást fog kelteni a művész­ világban, mint Mun­kácsynak »Krisztus Pilátus előtt«-je. A két festmény egymás mellett lesz kiállítva s a közönségnek alkalma lesz ekként követni a mester művészi gondolatát. Az uj festmény nem kész ugyan még teljesen, de kiváló tulajdonságai máris szembe ötlenek. A művész azon jelenetet ábrázolja, midőn az Üdvözítő kiadja lelkét. Az eget sötét felhők borítják, a láthatárból kiválik a jeruzsálemi templom. Jézus halott halaványan előre hajtja fejét; a czenturio megdöbbenve lép félre a kereszttől; Mária kényeivel áztatja fiának lábait, Magdolna vállaira omló aranyfürtökkel szintén a kereszt előtt térdel, János oldalt áll s feltekint egy zsidó nő is, bánatos szemlélője a jelenetnek. A megdöbbent tömeg távozik a halomról, néhány római lovas megszégyenülve tekint vissza. A hóhérok egyike, egy brutális tekintetű ember, fejszével kezében a tömeggel együtt távozik. Néhány megijedt zsidó vis­­­szanéz a keresztre. Két rabbi vitatkozva távozik; egyik az ítélet szükséges voltát vitatja, a másik komo­ran s megindulva tekint maga elé. Az ő szemeiben bűnt követtek el, s mintha sejtené, hogy e bűntett vért s szenvedést hoz fajának ivadékaira. Szemben velük kétségbeesett tekintetű ember áll. Ha Judás nem akasztotta volna már fel magát, ezen emberi alak lenne leghívebb képviselője. A festő, meglehet, önkénytes anachronizmust követett el, legalább ezen alakra tekintve, akaratlanul is így kiáltunk fel: »Ez tudás!« — A három kereszt a jobboldal előterében áll s a roppant vászon többi része a megfutamodó sokasággal van tele. A kereszt lábainál levő csoport csodás szépséggel s érzéssel van festve, s az egésznek színezésében oly harmónia s varázs van, a­minőt Mun­kácsy sem ért el még eddig soha. A festmény kétség­kívül a legtökéletesebb alkotása az utóbbi éveknek, a klasszikus iskola méltóságát párosítja a tizenkilencze­­dik század modern és személyes jellegével. Ha valaki e festményre tekint s beszélni hallja Munkácsyt, oly érzelmekre gerjedhet, a minők által Rubens, Murillo vagy Veronese kortársai lehettek eltelve, midőn tár­salogtak ama nagy mesterekkel, kik az utókor csodá­latának tárgyait képezik. Munkácsynak »Krisztus a Kálvárián«-ja még azon csekély tartózkodással sem fog találkozni, a­mely mérsékelte némileg a »Krisztus Pilátus előtt«-nek általános csodálását. — Smilis czimü négy felvonásos új drámát ho­zott e hó 23-án színre a párisi Comédie Frangaise. i

Next