Pesti Napló, 1884. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1884-02-23 / 53. szám
5.1. szám. Szerkesztési iroda : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-ég fizet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Budapest, 1884 Szombat, 2385. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. ▲z esti kiad«« postai külünküldéseér! feliidzetés .■Tne*y,.deakt»t 1 fortat' Hirdetések szintúgy' mint előfizetések 8 3STarulós kiadó-hivatalA^m a Budapest,^»seik-iere, Athenaoura-épület, küldendők Budapest, február 22. Harcz a főispánokkal, a választási küzdelem nem lehet egyéb. Mert az a kérdés : a főispánok kinevezik a képviselőket, avagy pedig a nép választja azokat? Az alkotmányos jogokkal való visszaélés jelen rendszere a főispánokban érte el tetőpontját. Alig néhány öreg főispán kivételével, kik még a régi liberális, nem pedig az uj szabadelvű korból valók, ezen szatrapák megyéikben minden közszabadság és közszellem megölői. Az a jó főispán — az kap rendjelet, vagy lesz belőle exczellencziás ur — ki vármegyéjét a legtökéletesebben megnyergelte. A szabadelvűség tehát azon megyékben a legvirágzóbb, hol pisszenni sem mernek az emberek. Dicső korszak! Vegyünk például egy ily mintavármegyét : Hontot, melynek hajdan a hirhedt ó-konzervativ Luka volt adminisztrátora, ma a hires szabadelvű báró Majthényi László a főispánja. Akkor a megye közönsége hazafias oppozícziójáról len nevezetessé, jelenleg utolsó a megyék közt, melyek Kossuthnak gratuláltak, azt is csak a főispán távollétében tehette. Képviselői : Sembery Imre, Boronkay Lajos, Paczolay János, Ivánka Zsigmond, országos szerepet vittek, ezek a nép választottai voltak; — a kiket Majthényi » egyhangúlag« választatott, róluk Hontban se hallani semmit, az ország neveiket sem ismeri, minthogy évek óta az »igen« szón kívül egyéb politikai tevékenységet ki nem fejtettek. — Hont ma politikailag nem számit, oly kevéssé, mint Csik, vagy Fogaras. S amilyen a politika, olyan az adminisztráczió, a főispán engedelmes szolgája, az önkormányzatnak nyoma, a szabadságnak árnyéka nélkül. Az alispánok királyi tanácsosok, vagy kamarások lesznek, a főispán előterjesztésére ordat kap minden ember, ki beadja derekát, hivatalt csak az, ki eszközévé válik a főispánnak , ki ellenkezni mer a megyeházán rendeleteinek, vagy kritizálni az állapotokat a társadalomban, azt a főispáni neheztelés kirekeszti minden hivatalból, sőt a társaságból is, annak szerepének vége, temetkezzék gazdaságába. A tisztviselők szabad választása merő humbug; minapában történt, hogy Korpona város polgárai kapitánynak mást választottak, mint kit a főispán akart, a választást valamely ürügy alatt megsemmisíttette, új választást rendelt el, melyre kiküldte az alispánt, csakhogy újra a polgárság jelöltje volt többségben. Ezt látva az alispán, a választási aktust egyszerűn felfüggesztő s kocsira ült, nem ejtetvén meg igy a választás, a főispán kinevezési jogánál fogva a saját jelöltjét helyettesité a korponaiak hivatalába s most uj választást nem ir ki három esztendeig. Mondják, hogy ez »törvényes« ; lehet, de hogy »szabadelvű«, az bizonyos. S ez igy megy minden legkisebb állomásnál. Se falu jegyzője, se vármegye hajdúja nem lehet, kit a főispán nem »ajánl« az autonóm magyar vármegyének. Úgy, hogy e rendszer cseppet se különbözik a kinevezési rendszertől, hacsak abban nem, hogy senki sem felelős érte. És hogy nem is a miniszter az úr, kinek csak kormánypárti képviselők kellenek és halotti csend a vármegyében, hanem a főispán odahaza a mindenható földi úristen. Ex una disee omnes. Majthényit utánozza Nógrádban Gyürky, Barsban Mailáth István, Szabadkán Jankovics, Torontálban Hertelendy, Hunyadban Pogány,Dobokában Bánffy, Küküllőn Bethlen e tutti quanti. Uruktól tanulták az igazság, alkotmány és szabadság kijátszását törvényes formák mellett, sőt magát a törvényt is törvényesen kijátszszák. Egyik jobban megtanulta, mint a másik, ez a mesterségben a különbség, egyéb semmi. És a mely vármegye engedi magát lefőzetni a főispán által, annak vége, a bilincseket rárakják s a kortes főispán gondoskodik róla, hogy egykönnyen szabadságát vissza ne nyerje. A Bach megye főnökei a szabadságra sokkal kevésbbé voltak veszélyesek a szabadelvű főispánoknál, mert azok nyílt abszolutizmussal kormányoztak és dolgoztak, mindenki tudta, hányadán van a beamterekkel, de ezek a mostani főispánok kevés jót cselekesznek, hanem a megyét korrumpálják kegyek osztogatásával, hatalmaskodással, korteskedéssel és a központi bizottság által rendelkezésükre bocsátott eszközökkel. Ha az ellenzék Tiszát meg akarja buktatni, előbb a főispánokat buktassa meg. Hivatalaikat el nem veheti ugyan, hanem megtörheti illetéktelen befolyásukat, mely a polgárok jogaiba és szabadságába markol s a megyei társaságot demoralizálja. A jelen választások a főispánoknak is szólnak, nemcsak Tiszának. Az a kérdés, mi legyen jövőre a főispánok hatásköre ? Korlátlan-e vagy korlátolt? Szabad polgárok legyünk-e otthonunkban, vagy a főispánok policiális felügyelete alatt éljünk? Kell-e még alispán, avagy csak a főispán számára fizessünk titkárt? A kérdés, hogy szabad-e képviselőnek választani mást, mint kit a főispán ő méltósága előleges jóváhagyás végett felterjeszt Budára, s azután, személye approbáltatván, a kerületnek jelöltként ajánl, vagyis oktrojál, napi kérdéssé lön s országszerte felmerül legközelebb. Mert az összes vármegyék fejedelmei a nagyvezér elébe idéztettek, hogy a választások iránt referáljanak és instrukciót vegyenek. Amint el vannak látva, utaznak haza és kitűzik a hivatalos jelöltek névsorát. Ezekből lesznek a kinevezett képviselők, mely rendszert Szerbia parliamentarizmusa tisztább alakban honosított meg, mint a miénk. A mely főispán csupa hivatalos képviselőt küld fel, kitüntetésre, előléptetésre vagy más jutalomra tarthat számot. Azon hazafiaknak, kik még nem estek Czircze bűvészetének áldozatul, nehéz feladat jutott : magukat is óvni a bájitaltól, a megyét is kiszabadítani a hálóból, az országot is kivenni a minden rosszat megszavazó mamelukok és a mindenre elszánt kormány kezéből. A független honpolgárok feladata ez, ahol még ilyenek vannak. Nem esünk kétségbe : a korsó is addig jár kútra, míg el nem törik. Utóvégre minden vármegyében főispán csak egy van, választópolgár sok van. Le kell szavazni a főispán urat és hajdúit; lehet, csak meg kell próbálni, neki kell menni! A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Február 23. — A párisi társaságból. Páris, febr. 19. Nem teljesitenék krónikairói tisztünket, ha nem szólanánk a follembray-i kastély »sorozatos« fogadtatásairól, melyek színi előadásaikkal s Poilly bárónénak valóban fejedelmi vendégszeretetével Gompiégnere emlékeztetnek. Mint Compiégneben, itt is nappal javában foly a vadászat. A vendégek teljes szabadságot élveznek, kisétálhatnak, lovagolhatnak, kocsizhatnak. Este zongorakiséret mellett tánczolnak, hangversenyt, vagy szini előadást rendeznek. Aki a channy-i pályaházhoz érve, látja a vendégekre váró kocsik sokaságát s hallja az utasokat üdvözlő trombitaszót, valóban azt hihetné, hogy nem Follembray, hanem Fontainebleau vagy Compiègne közelébe jutott. Poilly báróné Halley-Coetquen marquisnak a leánya. Első házasságában, mint Brigode grófné, az elegáns hölgyek legelegánsabbja volt s mindig feltűnést keltettek toilettesei az udvar hivatalos ünnepélyéül s jelmezbáljain. Emlékszünk egy Diana-kosztümjére, mely irányt adott akkor a divatnak. Arany vértből állott, ezüst tegezzel s oly vállakra vetett tigrisbőrrel, a melyek megérdemelték volna, hogy egy Phidias vésőjének szolgáljanak mintául. Mint Poilly báróné hasonlíthatlan Selika volt Massa marquisnak »Commentaires de César«-jában, melyet 1865-ben hoztak Compiègne-ben színre. A múlt szerdai előadás Follembrayban bizonyságot tett róla, hogy Poilly báróné még mindig tökéletes művésznő. A Jacquet által illusztrált programm Guy de Maupassantnak verses játékával, a »Histoire du bon vieux temps «al vette kezdetét,melyet rendkívüli ügyességgel adott elő Poilly báróné, s a fiatal Karagyorgyevics Bogidac szerb herczeg, kinek unokatestvére a múlt évben vette nőül a montenegrói fejedelem leányát. Aztán egy víg operát adtak elő, Jules Barbiernek s Th. Duboisnak »La Guzla de l’émir«-jét, melyben roppant sikert aratott a primadonna, Reyntiensné, egy belga szenátor leánya. Brigo de Gaston gróf volt az első, a már említettük Karagyorgyevics hg, a második tenor s Sauvagnac marquis a bariton. Az est Granges Victor Bernard »Madame est couché« czímű egyfelvonásos vígjátékával ért véget, melyben Morny herczeg tett ki magáért. A fiatal Gramontagné (Rothschild-leány) igen bájos volt dominós hölgy szerepében. Látni való ezekből, hogy Follembrayban csak úgy mulatnak most is, mint a régi idők legszebb napjaiban. Páris is lerázza lassankint aluszékonyságát s egymást érik a nagyvilági összejövetelek gyönyörű fogadási s ebédi toilettekkel s virágaquarellekhez hasonló báli ruhákkal. Különösen az utolsókon pazar, tündéri fény ömlik el; brokátból, latinból vagy tüllből készülnek finom arany s ezüst gyöngyhímzéssel s bizánczi stilü virágfestményekkel, aranykalászokkal a perzsa hímzésekre emlékeztető arany napokkal s oly színes kövekből álló ékitéssel, aminőt az olaszországi madonnákra szoktak felaggatni. Ezek a Lesserteur asszony üzletéből kikerült hímzések művészi alkotásai Becquetnek, egy kiváló ízlésű iparosnak, kit azon nemes büszkeség tölt el, hogy feléleszsze a nagy király udvarának minden ragyogását. Egyszerűbb báli ruhákat is készítenek tüllből vagy selyem mousselinből, miniature-virágszegélylyel vagy behintett színes virágokkal. Egész tavasz, s fiatal lánynak s fiatal asszonynak egyaránt jól áll a tüll vagy tarlatan-ruha, faillealapon, mezei virágcsokrokkal, miozózissal vagy nefelejtscsel ékítve (az ára 180—200 frank.) A csipkék inkább divatban vannak, mint valaha: egész mantilleokat s tavaszi felöltőket roucheiroznak egy darab fehér vagy vörös csipkéből. A csipkével hullámzott szoknyához igen chices s elegáns bársony derékruhát viselnek — a skarlátszii Albert herczegről, a szafir a walesi herczegről, a régi serresi rózsaszín Mária Antoinetteről van elnevezve. Nagy rózsával a csipkemellen s hasonlóval a hajban pompás XVI. Lajos-toilettet kapunk. Hozzá kell adnunk e ruhához a Léoty-körzetet, a mely gyönyörű idomokat s istennői bájt kölcsönöz a termetnek. A Léoty-körzet egészen szoborszerű, latinból, failleból s madridi gazéból készül. Az olvasónő mosolyogni fog. Gaze-körzet!. .. Lehetséges-e ?. . . A tánczosnők ezt szeretik legjobban. Rózsaszirom könynyűségű, üde, kellemesen fogja át a derekat. Fekete és fehér madridi garéból készítik rózsaszínnel, halvány aranynyal s égszínkékkel bélelve. Igen keresett báli toilettekhez a latin-körzet is; legelegánsabb, ha hozzá alkalmazzák a ruha színéhez. Léoty asszony minden körzetje megannyi remeke a szépségnek, ha különbözik is színre és szépségre nézve a raffinement és kaczérság mértékéhez képest. A házi ruhákhoz való körzetek merőben különböznek a látogató és nagy estélyi toiletteekhez használt körzetektől. Említsem-e még meg, hogy a nagy Erou-froncsokrok természetes s mesterséges virágokból divatosakká lettek. A corsage közepére helyezvék s oldalt hajlanak a hal mellre. A szoknyára s uszályra alkalmazott vegyes rózsadisz is igen elegáns. A tablier egyes rózsákkal van behintve s a corzagenak is két rózsavállbojt képezi a díszét. A szoknyáról hosszú füzér nyúlik le az uszályra. Pitrat k. a. atelierjében láthatók fehér narczisz garnitürök is aranyos legyekkel s mezei virágok rovarokkal, lepkékkel és libellákkal. Egyaránt bájos mindenik. Nem is tudjuk, melyiket válaszszuk. Szeretnék összeszedni s magunkkal vinni valamennyit. Renneville grófné. Ezt tanácsoljuk : neki kell menni a főispánoknak ; jobb tanácsot ennél nem adhatunk az ellenzéknek. Budapest, február 22. A Nemzet azon tényekből, hogy a mérsékelt ellenzékhez tartozó képviselők klubjának többsége elfogadta a polgári házasság ügyében a kormány által előterjesztett javaslatot, míg az ellenzéki főrendek e javaslat ellen szavaztak, továbbá a Pesti Naplónak erre vonatkozó czikkeiből ellentmondásokat akarna konstatálni. Mily hiába való eredmáés ! Először is azért, amit a Pesti Napló mond, senki más nem felelős, mint e lap szerkesztősége. A mi czikkeinkben semmi ellenmondás nincs. Helyeseltük a javaslatot opportunitási tekintetekből, s midőn ezen tekintetek, melyekkel a kormány hitegetett, alaptalanoknak bizonyultak, elleneztük e javaslatot épp úgy, mint azon képviselők, kik azt kétszer megszavazták s harmadszor nem sürgették, hogy újra a főrendek elé terjesztessék. Ami pedig a mérsékelt ellenzéket illeti, a javaslat a mérsékelt ellenzéki körben épp úgy nem képezett pártkérdést, amint nem volt pártkérdésül felállítva a kormánypárti és a függetlenségi párti körben. Ezt ne tudná a Nemzet ? Bizonyára tudja és épp azért súlyosb beszámítás alá esik mai furcsálkodása. Épp úgy, mint a kormánypárti és mint a függetlenségi párt körében, a mérsékelt ellenzéki körben is az egyes párttagok e javaslatra nézve különböző nézetben lehettek és voltak is. A kormány azonban védte a javaslatot mind a képviselőházban, mind a főrendeknél s a nemzet nem mindennapi bohóságot követ el, ha még ma sem hiszi el, hogy e javaslatot s abban a kormányt a főrendiházban az ellenzék leszavazta. De hát oly lappal, mely azt még ma sem hiszi el és kifogásolja, hogy ezt mi állítjuk : mit és minek beszéljünk tovább ? Az országgyűlési szabadelvű-párt ma délután 6 órakor Vizsonyi Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén elsősorban a Francziaországgal kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta s azt Széchenyi Pál gr. kereskedelmi miniszter, Bethlen Ödön gr. előadó, végül Tisza Kálmán miniszterelnök felszólalásai után elfogadta. Ezután a csácza-magyar-gácsországi határszéli vasút engedélyezése és utána a budapestzimonyi vasút szabadka-bajai szárnyvonalának kiépítéséről szóló törvényjavaslatok tárgyaltattak és azok Darányi Ignácz előadó indokolása, Prileszky Tádé felszólalása és Kemény Gábor b. közlekedési miniszter felvilágosító nyilatkozata után szintén vita nélkül elfogadtattak. Ezzel az értekezlet véget ért. Az országgyűlési függetlenségi párt ma tartott értekezletén több választási ügy beszéltetett meg a választókerületekből érkezett tudósítások folytán. Egyszersmind elhatároztatott, hogy a párt végrehajtó bizottsága megválasztására márczius hó 1-én értekezlet fog tart izni. A horvát kormány osztályfőnökei. Ő Felsége — mint értesülünk — Stankovics Dániel szeptemvirt a horvát országos kormány belügyi osztályának főnökévé és Kren Lajos osztálytanácsost az igazságügyi osztálynak vezetőjévé nevezte ki. E kinevezéseket holnap fogják a budapesti és a zágrábi hivatalos lapok közzétenni. Az orsz. kiállítás és Horvátország. Az eszéki kereskedelmi kamara 1. elnökétől a következő sorokat vettük: Megütközéssel olvastam becses lapjánk 48. számában a »Különfélék« rovatában »A horvátok agitálnak« felirat alatt — miszerint az eszéki kereskedelmi kamara fel lett volna szólítva a budapesti kiállítási bizottság által, hogy a budapesti országos kiállításban részt vegyen. Erre azt bátorkodom megjegyezni, miszerint az eszéki kereskedelmi kamara nem csak hogy nem szólíttatott fel a budapesti bizottság által a részvételre — amit nagyon sajnálunk — hanem a zágrábi bizottság sem értesít a mai napig e tekintetben. Tehát az eszéki kereskedelmi kamarát illetőleg a czikkben említettek nem állanak. Szörényi Márton, mint elnök. Örömmel adunk helyet e cáfolatnak, mely a Zágrábból hozzánk érkezett hírt nyilvánítja alaptalannak. A fentebbi sorok szerint az eszéki kereskedelmi kamara nem osztozik amaz agitáczióban, melyet az orsz. kiállítás ellen a zágrábi kereskedelmi kamara kifejt. A Lasker-ügy. Bismarck herczeg azon elhatározása, hogy az Egyesült Államok képviselőházának átiratát, melyben Lasker halála fölött részvétét fejezi ki, nem közli a német parliamenttel, élénk eszmecsere tárgya a berlini sajtóban. A Nordd. Alig. org igen rossz néven veszi a szabadelvű lapoktól, hogy olyan zajt csapnak s közös ügyet csinálnak a külföldi németellenes lapokkal s a kormányt szemrehányással, sőt fenyegetésekkel halmozzák el. Ez a kormányellenes sajtó vakmerően a közvélemény egyedüli képviselőjének adja ki magát s tiltakozik a »hallatlan sértés« ellen, melyben az amerikaiak állítólag részesíttettek, s egyenesen a kormány elleni külföldi tüntetésekre izgat. Mindenütt — folytatja a kormánylap — sajnálatukat fejezik ki a felett, hogy nem történt azonnal minden lehető egy szabadelvű képviselő dicsőítésére és sehol még lehelletét sem érezni a megbotránkozásnak a felett, hogy egy külföldi testület a birodalom belügyeibe avatkozni megkísérle. Ez a hazafiatlan eljárás újabb bizonyítékát nyújtja annak, mily sajnosan csekély mértékben van még nálunk a nemzeti érzés kifejlődve. A Nordd. Alig. org azt hiszi, hogy Francziaországban ilyesmi nem történhetik. Ott az egész közvélemény felzúdulna, ha egy külföldi testület egy franczia ellenzéki dicsőítését a kamarának a franczia kormány által terjesztetné elő. E jogosulatlan beavatkozás a francziáknál és angoloknál erős visszatetszést keltene, míg a német lapok megtámadják Bismarckot azért, hogy az ügyben hozzá nem méltó szerepre vállalkozni nem akart. A föltevés — folytatja a lap — melylyel Sargent ar Bismarck elé lépett, annyira szokatlan, hogy csak a diplomácziai szokások körüli tájékozatlansággal lehet kimagyarázni. E lépésben azon kívánság rejlik, hogy a német császár tegye magáévá egy külföldi testület véleményét, s azt a maga aláírásával terjeszsze parlamentje elé. Mert nem szabad feledni, hogy a kancellárnak a legfelsőbb parancsokat kötelessége teljesíteni, s hogy nem a nemzetközi demokráczia, hanem a német császár szolgálatában áll. Éppen úgy, amint az amerikai képviselőház a szeczesszionisták elhunyt vezetőjének a német császár általi dicsőítését próbálta elérni, éppen úgy szentelhetne valami külföldi haladópárti testület Richter úrnak, egy szoczialista testület pedig kollégájának, Bebel úrnak bizalmi szavazatot.A Gladstone diadaláról a képviselőházban a Köln. hrg ezeket írja : Nem túlságosan nagy többséggel, 311 szóval 262 ellen vetette el az angol alsóház Northcote rosszalé indítványát Gladstone egyiptomi politikája ellen. A konzervatívok tehát ismét elszalasztották az alkalmat, hogy Gladstonet kivessék a nyeregből. Az eredmény csodálatos lenne, ha csupán az angol nép, vagy csak az irányadó osztályok véleményét Gladstone egyiptomi politikájáról vennék számba. Ez a hangulat valóban legtisztább kifejezését találta a felsőház ismert rosszaló szavazatában. Abban, hogy Gladstone eljárását elitélje, egyetért mindenki , mint a zivatar volt az elitélő szó a hírlapokon s a népgyűléseken. És ha Gladstonet a régóta várt bukástól ismét megmentette a többség, úgy ehhez sok indító ok járult. A konzervatívok találóan ki tudták ugyan mutatni Gladstone egész eddigi politikájának hiábavaló voltát, de nem voltak képesek szárazan kimondani, mi történjék most, mikor Gladstone zsákutczába jutott. Számos beszédeikben nem adtak oly programmot, mely az országot magával ragadhatná. Felelőssé tették Gladstonet, de maguk nem merték a Szudánban A természettudományi társulat estélye. — febr. 22. A természettudományi társulat mai estélyén Hoitsy Pál folytatta előadását az esőről. E hó elején — úgymond — a budapesti és bécsi, valamint a többi európai lapokban távirat jelent meg arról, hogy február 7-én vagy 8-án nagy vihar fog érkezni Európába. A jóslat csakugyan teljesült. S ez nem is valami nagy kombináczió eredménye. Egyszerűen arra a tényre volt alapítva, amit már Arisztoteles is ismert, hogy a viharok nyugat felől keletre húzódnak. E ténynek közelebbi tanulmányozása igen sajátságos tüneményeket és törvényeket hozott napfényre. Hogy az időt előre megmondhassuk, a légkörnek mindenkori állapotát kell ismerni. Ezt pedig megismerhetjük a meteorológiai intézetek távirati tudósításaiból. A legelső ily intézet volt a párisi, melyet Leverrier állított fel, s mely 1863. óta nem csak arról ad tudósítást, hogy az idő milyen, de arról is, hogy milyen lesz. S a franczia gazdák e tudósításokat figyelembe szokták venni. Norvégiában az ily jóslások oly pontosságuak s használatuk oly általános, hogy az egyes kikötőkben naponkint kifüggesztetvén, az utolsó halász is ahhoz tartja magát, mikor bárkájába ül. Amerikában az időjóslásra vonatkozó adatok távirati uton küldetnek szét minden faluba s az egész szolgálat katonailag van szervezve. Az amerikai intézet jóslásai 100 esetben 85-ször a legteljesebben megvalósultak, 7 esetben részben s csak 8 esetben egyáltalában nem. A mi hasonló intézetünk kevéssé felel meg a feladatnak. Sem a máshonnan nyert adatokat, melyeknek egész Európára kellene szólalnok, közzé nem teszi, sem a saját jóslatai nem megfelelők s nagyon sokszor a nevetségességig általánosak. Ha tudni akarjuk, minő lesz az időjárás nálunk egy bizonyos napon, mindenek előtt az előbbi napok időjárási kártyáit kell tekintetbe venni. Ha a jég elosztódása egyenletes, ha a légnyomásban nagyobb differenciák nincsenek, akkor sem esőt, sem nagyobb szelet nem kell várnunk. Ha azonban valahol egy cziklont veszünk észre, akkor legelőbb is vegyük tekintetbe a helyet, melyet elfoglal. Ha tőlünk nyugat felé veszszük észre, Délnémetországban, akkor útja fölöttünk vagy közel hozzánk fog elvezetni. Amint centruma felettünk elhaladt, nagy esőt várhatunk. Ilyenkor a vihar előtt először a bárányfelhők jelennek meg az égboltozaton. Azután sűrű, sötét jelleggel borul el a látóhatár, de az eső csak akkor ered meg, ha a barométer helyzete elérte a legalsó pontot és kezd visszafelé fordulni. Egy délfelé húzódó cziklon ritkán ad esőt, ha igen közel megy el tőlünk. Cziklon nélkül csak akkor remélhetünk esőt, ha a levegő a felső régióban vízgőzzel van teli. Hetekre nem, de napokkal előre meg tudjuk mondani az időt. Később talán tudunk majd többet is, hisz a meteorológia új tudomány. Megérjük azt is, hogy biztosan számíthatunk az időre s az idővel. Gazdasági teendőinket nem a véletlenre alapítjuk, hanem a mathematikára. Népünk megtanulja ismerni a természet törvényeit, megismeri azok állandóságát. S ezzel terjedni fog a felvilágosodás és jobbakká lesznek az emberek. A mások gazdagodását irigy szemekkel tekintők inkább a természettel való küzdelem észszerűvé tétele által iparkodnak majd boldogulni. A nagyérdekű fölolvasást a közönség zajos éljenzéssel fogadta, indítandó hadjáratot hirdetni, mely Gladstone szégyenét lemoshatná. Másrészt Gladstone nem maradt csupán a szónál, hanem tettekben jelentékeny engedményeket tett a közvéleménynek. A helyőrség szaporítása Egyiptomban, a véduralom átvétele a Vörös-tenger partjai felett, angol csapatok küldése Szuakinba, Szudán kereskedelmi kapujába, Angliában annál jobb benyomást keltettek, mert időközben Gordon küldetésére is kedvezőbb kilátások nyíltak. A döntő mozzanat azonban az, hogy a felsőház szavazata szabadon történt, az alsóházé pedig nem. A felsőház tudatában volt annak, hogy bizalmatlansági határozata nem öli meg a minisztériumot; az alsóház ellenben azon kérdés előtt állt, ki akarja-e magát azon veszélynek tenni, hogy az egyiptomi politika miatt tory-kabinetet hozzon létre. " Az alsóház tehát kellemetlen kényszerhelyzetben volt. Ha csak arról lett volna szó, hogy határozzon a felett, jó vagy rossz volt-e Gladstone eddigi egyiptomi politikája, úgy kétségkívül óriási többség tört volna pálcát a miniszterelnök felett. De nem így állt a kérdés. Gladstone nem nélkülözhető egy szabadelvű kormányban ; a közvélemény őt tekinti az angol típus legnemesebb megtestesedésének. Az egyiptomi húsos fazekak miatt Gladstonet feláldozni nem akarta a többség. Gladstone diadala sok tekintetben érdekes; a radikalizmus diadala ez a külpolitikában s ez annál feltűnőbb, mert ugyanakkor történt, midőn hire érkezett, hogy Gordon ismét megengedte a rabszolgakereskedést. Hogy Gladstone e hit után is győzedelmeskedett, az kétségtelen bizonyítéka annak, milyen erősen tudta magához fűzni az angol népszellemet. Végtelen költekezés a kataszterre. r — febr. 22. Érdemes számítást tenni arról, hogy mibe került már az új kataszter. Aktuális a kérdés azért, mert a pénzügyminiszter túllépte igen tetemes összeggel a múlt évben földadószabályozásra megszavazott költséget és most bejelenti a képviselőháznak a hitel ezen túlhágását. A képviselőháznak van ugyanis egy határozata, mely a minisztereket arra kötelezi, hogy nagyobb túlkiadás esetén tegyenek előleg, vagy ha ez nem lehet, utólag, de mindenesetre a zárszámadás beterjesztése előtt a képviselőháznak jóváhagyás végett jelentést. Ezen utasítás figyelembe vételével jelentette be néhány nappal ezelőtt a pénzügyminiszter, hogy a múlt évre megszavazott 2.350.000 frtnyi földadószabályozási költségen túl még 400,000 frtnyi kiadása volt. Ha már most a tavalyi kiadást ezen túllépéssel, az 1884-ikit pedig a költségvetés szerint számítjuk, akkor az eddigi kataszteri költségek a következők: 1875: 489.513 1880: 1,908.654 1876: 1,566.643 1881: 2,352.144 1877: 1.939.156 1882: 2,839.921 1878: 1,536.761 1883: 2,750.000 1879: 1,677.724 1884: 2,000.000. A földadószabályozás 1875. július elején megkezdett és e szerint 91/* évi munkájának a költsége jelentkezik itt, 19.060.516 forinttal. Minthogy pedig a felszólamlási munka csak a jövő évben fog befejeztetni, kimondható, hogy az új földadószabályozás HP/a évi munkába s 21 millió forintba fog kerülni. Itt csak az állami költségről van szó, a községek igen tetemes kiadásai e mellett szintén millió forintokra mehetnek. Nem akarunk ezúttal ezen drága munka belértékéről szólni; nyilatkoztunk mi erről ismételve a művelet egész folyama alatt. Most csak a 400.000 frtnyi tavalyi túlkiadást akarjuk, mint az egész munkavezetésre igen jellemző inczidenst megvilágítani.