Pesti Napló, 1884. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1884-11-08 / 308. szám

a tonya részéről kész felvilágosítást adni, ezért azon időben ő volt a külügyminiszter. Bár azt hiszi, hogy ha valaki megszűnt is miniszter lenni, ez nem ad neki jogot arra tetszése szerint adni felvilágosításo­kat oly tényekre nézve, melyek az ő kormánya alatt történtek, hanem csak azt teheti közzé, a­mi ellen a tényleges miniszternek, kit jelenleg illet a felelősség, kifogása nincsen. Mégis a felve­tett kérdés olyan, melyre azt hiszi, hogy felelhet a nélkül, hogy bármely érdeket sértene. — E felelet a következő: formulazott, hivatalos kívánat kabinet részéről kabinethez ezen irányban nem történt.­­ Mindössze az történt, hogy Bismarck hg. részéről a tárgyalások folyama alatt ezen kérdés is eszmecsere­képen szóba hozatott, és szóló nyíltan megmondja, hogy akkor azon nézetét nyilvánította, és ma is azon né­zetben van, hogy a törvénybe iktatás nem lett volna czélszerű­. De ismétli, formális indítvány nem történt, még kevésbbé akc­ió kabinettől kabinethez, hanem ez az eszme a tanácskozás folyamában felmerült és közös megegyezéssel elejtetvén, nem is jött többé szóba Ebből látszik, hogy az illető szó hallott valamit ha­rangozni, de nem volt teljesen tájékozva. Fálk Miksa megjegyzi, hogy az ő első kérdésé­ben foglaltatik az, amit Szilágyi Dezső kérdezett s a kérdésre a külügyminiszter már korábban felelt. Gyurkovics Vasza azt kérdi a külügyminiszter­től, milyen értéket lehet tulajdonítani a montenegrói hivatalos lap nyilatkozatának, monarchiánknak Mon­tenegróhoz való viszonyát illetőleg. Kálnoky gr. külügyminiszter : E kérdésre a vá­laszt abban foglalom össze, hogy a Glas Czrnagorczá­­ban megjelent nyilatkozat nem pusztán a sajtó nyi­latkozata volt, hanem hogy a montenegrói fejedelem részéről megfelelő utasítások intéztettek a határszéli hatóságokhoz, s hogy határozott rendszabályokat álla­pítottak meg a Montenegróba menekülő netaláni agi­tátorok, szökevények s közönséges bűntettesek iránti bánásmódot illetőleg. A még Montenegróban levő bosnyák-herczegovczi szökevények tekintetében is bizonyos elismerésre méltó rendszabályok lőnek meg­állapítva. Kitűnt­­, hogy a Niksicsben internált szökevé­nyek nem állottak ott alkalmas felügyelet alatt, a bör­tönökből is megszöktek s Herczegovinába vagy Bosz­niába átjőve, megpróbálták folytatni szokott üzelmei­­ket. Erre vonatkozó előterjesztésünk folytán elren­delte Miklós fejedelem, hogy e menekültek Antivariba s Dulcignoba vitessenek át s ott maradjanak inter­nálva, s százan közülök meg is érkeztek már Monte­negro déli részébe. Ez mindenesetre igen kielégítő rendszabály, valamint általában Montenegro maga­tartása a legjobb szándékról tanúskodik, s az utóbbi időben sokat nyert körvetségben, a­mi abból is kitet­szik, hogy e részről nyíltan bevallják, miként régeb­ben nem egy inkorrektség fordult elő, a­melyeket el vannak határozva jövőre lehetőleg kerülni. Szilágyi Dezső hivatkozva a külügyminiszternek az osztrák delegáczió bizottságában tett nyilatkoza­tára, mely szerint a fennálló szerződésekben létesített állapot a három hatalom egyetértése által minden irányban biztosítva van, kérdi, mit ért a külügymi­niszter a biztosítás alatt ? Kálnoky gr. külügyminiszter: Kétségtelenül er­kölcsit. Egyáltalában világos, valamint a politika kon­zervatív magatartásának alapgondolata az, hogy az erkölcsi hatás ezen tartományokban a legnagyobb fontossággal bír. Ha azon tartományok népe látja, hogy a három császárság uralkodói teljes barátságban élnek és egyetértenek, én ettől magától igen nagy és üdvös eredményt várok. Gyurkovics azon kérdést intézi a külügyminisz­terhez, várjon a Mac­edóniában és Koszovo táján fenn­álló viszonyokról újabban érkezett hírek nem adhat­nak-e okot aggodalomra ? Kálnoky Gusztáv gr. külügyminiszter: Azon je­lentések, melyeket Albániából kaptunk, bizonyítják, hogy az ottani közigazgatási és igazságszolgáltatási viszonyok, fájdalom, rosszak és hogy időről-időre a bi­zonytalanságnak és az ez által előidézett izgalomnak csekélyebb vagy nagyobb mérve mutatkozik. Az utóbbi időben ezen visszás állapotok rosz­­szabbra fordultak, főleg a hegyi vidékeken a ha­tóság és kormány elleni ellenszegülés több esete merült fel, úgy hogy többször fegyveres erőt kellett alkalmazni. Ezek azonban, legalább az eddigiek után ítélve, nem oly jelenségek, melyek mélyebben gyöke­reznek, és nem fenyegetnek azzal, hogy veszélyes kö­vetkezésekkel fognak járni. Nem is kifejezetten ke­resztények és mohamedánok közti viszálkodásokról van szó, mert gyakran csupán mohamedánok állanak egymással szemben, és ily eseteknél erőszakoskodás és a hatóság elleni ellenszegülés játszsza a legfőbb szerepet. Ennélfogva mondhatom, hogy eddig nem érkez­tek hozzám nyugtalanító hírek Albániát illetőleg, ámbár a viszonyok ott nem a legfényesebbek, és ezen alkalommal nem hallgathatom el azon megjegyzést, hogy ha összehasonlítjuk ezen állapotokat a boszniai és herczegovinai viszonyokkal, a­hol néhány év előtt szintén nem állottak jobban a viszonyok, joggal te­kinthetünk a kormányzat eredményeire ott meg­elégedéssel. Ezzel az első kérdés feletti tanácskozás befejez­tetett. A vasúti összeköttetés kérdése vetetvén fel, erre nézve az ülés lefolyását a következőkben ismer­tetjük : Kálnoky gr. külügyminiszter. A szerződésben foglalt kötelezettség teljesítése, a­mennyiben az ben­nünket illet, a budapest-zimonyi vasútvonal kiépítése által már hónapok előtt megtörtént. Szerbia a bel­­grád-nisi vonalat szintén átadta szeptemberben a forgalomnak. A­mi a két szerbiai szárnyvonalat Nis­­től lefelé a török és bulgáriai határig illeti, Szerbia nagy erőfeszítéssel dolgozott e vonal kiépítésén és kétség sem férhet ahhoz, hogy Szerbia részéről a konvenczió teljesen megtartatik és a kellő időben be­töltetik. Kevésbbé kedvező a helyzet e pillanatban a mi Törökországot illeti. A nehézség itt nem annyira az építendő vonalakban fekszik, melyek magukban véve jelentéktelenek. Törökország azon vonalakat köteles építeni, melyek a mitrovicza-szaloniki vonal egyik pontjával egyrészről, másrészről Bellovával létesítik a csatlakozást. E vonalak költségei sem fognak tekin­télyes összegbe kerülni. A dolog az által lesz Törökor­szágra nézve bonyolódottá, hogy a keleti vasutak üz­lettársulata között, mely a Törökországban jelenleg létező vasutakat kezeli és a porta között évek óta dif­­ferencziák léteznek, melyek a két fél közötti egyetér­tést megnehezítik. Másrészt egyéb versenyzők a csat­lakozási vonalak kiépítése iránt nem igen jelentkez­hetnek, ha nem kapják meg egyúttal a már létező csonkapályák üzletét. Mi nem tehetünk egyebet, mint hogy folyton figyelmeztetjük a portát a négyes konferencziában átvállalt kötelességeinek teljesítésére és a porta elha­tározását sürgetjük, hogy az építés megkezdessék. Ezután szóló idéz egy jegyzéket, melyet márczius 27- dikén a zimonyi vasút elkészülte alkalmából intézett a portához, közölvén vele, hogy mi eleget tettünk kö­telezettségünknek és felhíván őt, hogy ő is teljesítse saját kötelezettségét. Azóta is minden alkalommal történtek ily figyelmeztetések a portánál. Természetes, hogy mi előzetesen nem állhatunk más álláspontra, mint arra, hogy nekünk mindegy, hogy mely vállalat útján építteti Törökország a maga fonalát, de feltétlenül ragaszkodunk ahhoz, hogy a vonal kellő időben, a konvenc­ióban kitűzött határidő­ben készen legyen, és hogy az építés szilárd és a nem­zetközi forgalomnak teljesen megfelelő legyen. A török kormány hosszabb idő óta tárgyaláso­kat folytat a keleti vasutak társulatával, de sajnálat­tal konstatálható, hogy eddig még a két fél között megegyezés nem jött létre, noha a differencziék nem nagyok. A porta arra gondolt, hogy maga fogja kényszereszközökkel a tárgyalásokat befejezésre jut­tatni , de érezni látszik, hogy ez a mód, melyre nézve a jogi alap hiányzik, nem vezet czélhoz és még jobban összebonyolítaná az ügyet. A török nagykövet még tegnap biztosította szólót, hogy a porta a vasúti csat­lakozás kiépítésére kitűzött határidőt meg fogja tartani. Azon meggyőződését fejezi ki szóló, hogy ha sok nehézség fog is még felmerülni, a vasutak mégis ki fognak építtetni, és ha talán ingadozás is lesz észlel­hető egyes határidők megtartása tekintetében, a vas­út a kiépítésre megállapított véghatáridőre készen lesz. Hogy mily eszközökkel lesz ez elérhető, azt ma még nem mondhatja meg, de azt hiszi, hogy a porta nem fog ellenállhatni azon pressziónak, mely e tekintetben reá gyakoroltatik, és a vasút­vonalak kiépítése végre is megtörténik. A társu­lattal fennálló fődifferencziák egyike a társulat nem­zeti jellege. A porta török társulatot akar szer­vezni. Nem akarja fejtegetni, váljon ezen társulat, mely 1879-ben osztrákká lett, e minőségében eddig hasznunkra vált-e. Másrészről azonban e monarchia a társulatot akkor, midőn a porta azt nem éppen törvé­nyeseknek látszó kényszerrendszabályokkal fenyegeti, nem hagyhatja el és, nem engedheti át sorsának. Fálk Miksa : Érti, hogy a külügyminiszter nem szólt az eszközökről, melyekkel Törökországra nyo­mást vél gyakorolhatni, de a kérdés az, hiszi-e a külügyminiszter úr, hogy ha nem valósul a reménye, miszerint a török kormány a vasutat a kikötött időre kiépítteti, azon helyzetben lesz, hogy a vasút kiépíté­sét mégis biztosíthassa ? Kálnoky gr. külügyminiszter erre azt feleli, hogy a kormány minden körülmény között azon fog lenni, és e tekintetben folytatni fogja az eddigi eljárást, hogy a vasutak kellő időben való kiépítését biz­tosítsa. Gyurkovics Vasza: Kérdést tesz, várjon a szava­­brod-vakaselli vonal kiépítése biztosítva van-e ? Kálnoky gr. külügyminiszter: A bulgáriai vonal kiépítése annál egyszerűbb, mert a kiépítés könnyű és a vonal rövid. A terület olyan, hogy nem lesz szük­ség költséges műépítményekre és az építés ennélfogva nem fog két évet igénybe venni. Az tehát nem bír nagy fontossággal, hogy Bul­gária az építést még meg nem kezdte. A fejedelemben s a kormányban erre nézve megvan a jóakarat és re­mény van arra, hogy a kormány, mely megadta e részben a kellő biztosítást, az ügyet még a jelen év­ben fogja a szobranyében keresztülvinni. A költsé­gekre vonatkozólag megnyugtatást nyert,­­ hogy azok rendelkezésre fognak állani. Kétségkívül vállal­kozók is találkoznak, kik ezen kis vonalat, mely a nagy nemzetközi vonal kiegészítésére szükséges, ki fogják építeni. Ennek következtében szóló nem aggó­dik azon, hogy a bulgáriai csatlakozás kellő időben fog elkészülni. Apponyi Albert gróf szintén azt tartja, hogy lényegtelen, ki építi a vasutat. Az akadály, melyre Törökország hivatkozik, az volt, hogy a társaság osztráknak jelentette ki magát. Kérdi a külügyminisz­tertől, várjon vállalt-e a külügyminisztérium valami felelősséget az osztrák társaság irányában. Elnök Zichy Ferencz gróf: Minthogy azon idő­ben Konstantinápolyban nagykövet voltam, némely észrevételt leszek bátor tenni a felmerült kérdésre. A franczia társaság akkor kívánt osztrák társasággá alakulni, midőn az oroszok Drinápolynál állottak. Azon időben ez nagy nehézséggel járt, de sikerült egy krádét kieszközölni, mely ezen átalakítást megengedte. A tényleges átalakulás azonban csak 1879. november havában történt. A társaság tehát nagy mulasztást ta­núsított, hogy a török kormány akkori hajlandóságát mindjárt fel nem használta. Szóló helyesli a külügy­miniszter kijelentését. Nem az a kérdés, hogy ki épít, hanem az, hogy az építés megtörténjék és pedig teljes erővel. A­mit a társaságra vonatkozólag a török kormány újabban kijelentett, az csak fenyegetés , de ily fenyegetéseket Törökország részéről gyakran hall a világ a­nélkül, hogy beteljesednék. Ha Törökország megtenné azt, a­mivel fenyeget, ez hallatlan igazságtalanság lenne. Ausztria-Magyarország ezt nem nézhetné el. A kül­ügyminiszter biztosítását kielégítőnek tartja. Kálnoky gr. külügym.: A­mi a Lloydra vonat­kozó kérdést illeti, azt hiszem, a társulat elleni pana­szok némelyike nem jogosult. Fálk Miksa: Ausztria szempontjából ez megle­het, de Magyarország részéről a panaszok teljesen jogosultak. Kálnoky gr. : A kötelezettségeket, melyekre a kormánynyal szemben szerződésszerűleg vállalkozott, lelkiismeretesen teljesíti a társaság, s ha kifogást te­hetünk, csak arra vonatkozhatik, hogy a társulat igazgatása, a­mely méltán áll nagy szolidság hírében, kissé nehézkes s nem határozza el magát mindig a kívánatos gyorsasággal a forgalom igényeinek kielé­gítésére. A tengerészeti készlet, a­mely fölött a társu­lat rendelkezik, kitűnő. A Lloyd-igazgatóság elleni panaszokat a külügyminisztérium teljes figyelmében részesíti; már hosszabb idő óta foglalkoznak azon adatok összegyűjtésével, melyek ezen ügy tisztázására szükségesek. A delegác­ióban hallottak csak megerő­sítenek azon törekvésemben, hogy a netaláni bajok elhárítására irányozzam tevékenységemet. Apponyi Albert gr.: A Lloydra vonatkozó ügyet nem kívánja fejtegetni, mivel ezen ügyet nem véli ide tartozónak. — A Magyarország és a Lloyd közti vi­szony olyan, hogy Magyarország tributumot ad a Lloydnak és viszont szolgáltatáskép nem kap tőle sem­mit. Szóló ellenezte a Lloyd-szerződést 1878-ban, és midőn annak megújítása szóba fog kerülni, ismét ellenezni fogja. Nem az a kérdés szerinte, hogy mit teljesít a Lloyd a másik fél iránt, és mit nem, mert ez Magyarországra nézve kevés nemzetgazdasági fontos­sággal bír, hanem az, hogy fentartassék-e továbbra is e szerződés. Ez az oka annak, hogy itt a kérdésre nagy súlyt nem helyez. Kálnoky gróf külügyminiszter : Szabadságot veszek nyilatkozni a Görögországhoz való kereske­delmi viszonyainkat illető harmadik kérdésre. Igaz, hogy Görögországban nagy lendület észlelhető, külö­nösen a mostani miniszterelnök hivataloskodása óta. Kereskedelmi viszonyunk Görögországhoz egészen elavult szerződésen alapszik, mely, legalább a mi né­zetünk szerint, nem felel többé meg a forgalom igé­nyeinek, mert még a leginkább kedvezményezés sincs kimondva benne, melyet mindkét rész autonóm, tehát bármikor visszavonható intézkedései folytán eddig nyújtott. A görög kormány az utóbbi időben revideálta a vámtarifáját s pénzügyi tekintetekből több vámot felemelt, a­minek csak káros hatása lehetett a bevi­telre. A mi bevitelünk elég jelentékeny nemcsak ipar­­czikkekben, de különösen fában, lisztben, szeszben s garinában. S kedvező szerződés létrejötte esetében még emelkedhetnék. Az előmunkálatokkal csaknem készen vagyunk s a tárgyalások nemsokára meg lesz­nek kezdhetők. Természetesen mi is engedményeket leszünk kénytelenek tenni Gööörög­országnak.­­ Németország újabban szerződést kötött Görög­országgal, de minthogy annak pontozatai nincsenek közzé téve, nem tudjuk, mily engedményeket adott és nyert A tárgyalásoknál a mi részünkön semmi esetre sem fog hiányozni a megegyezés őszinte óhajtása, kü­lönösen miután politikai tekintetben is barátságos előzékenységet óhajtunk, a­mit Athénben meg is ta­lálhatni remélünk. A miniszter nyilatkozik végül a török kereske­delmi szerződés kérdéséről, s megjegyzi, hogy az 1862-ben 28 évre köttetett, s így csak 1890-ben jár le. De a Törökország irányában fennálló vámtarifa 7—7 évenkint felmondható, e felmondás a múlt év­ben megtörtént s igy a tarifa az idén lejárt. A keres­kedelmi szerződés szerint új vámtarifa megállapí­tásáig áruink a Törökországba bevitelnél 8°/0 kai ér­ték szerint vámolandók meg. Ennek kivitele tekintetében nehézségek merül­vén fel a portával, tárgyalások indultak meg, a­me­lyeknél azon lesz a kormány, hogy a 8°/0-ás érték­vámra vonatkozó szerződésszerű igényünknek az új vámtarifa megállapításáig érvényt szerezzen. Ezután fölvettetett még néhány kérdés, melynek elintézése után az ülés */a2-kor befejeztetett. * A magyar delegáczió tengerészeti albizottsága ma délután 3 órakor Karácsonyi Guido gr. el­nöklete alatt ülést tartott, melyben tárgyalás alá vette a hadi tengerészet 1885. évi költségvetését. Az ülés megnyitása után Steineck altenger­­nagy tüzetesen ismertette a költségvetést és előadta több évre kihatólag a hadi­tengerészet jövő szerve­zetének tervezetét. Az albizottság elvileg elfogadta Steineck terve­zetének irányát és ezzel a költségvetést átalánosság­­ban elfogadván, megkezdte a részletes tárgyalást. Az I. czim: (Fizetések 1.229,120 írt) változat­lanul elfogadtatott. A II. czimnél (Zsoldok és ruházati átalányok) a közbeeső jövedelemre előirányzott 104,870 frtnyi összeget az albizottság 7000 frttal felemelni ha­tározta. A III. czim (Szolgálat a szárazföldön 533,560 frt) megszavaztatott. A IV. czimnél (Szolgálat a tengeren 1 358,150 frt) az iskolahajókra előirányzott összegből az albi­zottság 4891 fr­tot törölni határozott. Ezután az albizottság az V. (Intézetek 209,240 frt), VI. (A hajóhad anyagszereinek karbantartása, pótlása és üzlete: 3,228.822 frt) és a VII. czímet (Fegyverzés : 224.000 frt) az előirányzat szerint vál­tozatlanul elfogadta. Ezzel az ülés este 6/2 órakor véget ért. Az al­bizottság holnap este 81/2 órakor ismét ülést tart, melyen a ma félreszakadt tárgyalást folytatni fogja. III Az osztrák delegáczió költségvetési bizottsága ma ülést tartott s folytatta a hadügyi szükséglet or­­dináriumának tárgyalását. Bylandt gróf hadügy­miniszter tegnapi fejtegetései kiegészítéséül kiemelte, hogy a katonaorvosi kar eddigi előléptetési kilátásai sokkal kedvezőtlenebbek voltak, mint a tisztikar bár­mely más osztályánál. Noha nem ez az egyedüli baj, mégis ez egyik fő oka, mely szakképes ifjabb nemzedék alakulását gátolja. Ezt kell orvosolni, e nélkül min­den egyéb sikertelen maradna. Az orvosi állások sza­porítása, mi az előléptetési kilátásokat részben javí­taná, 70.000 frtot igényelne évenként. De a miniszter ez összeget három évre akarja szétosztani s az ez évre eső 20.000 írtból csak 13.000 írtot kér megszavaz­tatni. A miniszter azután a hozzá intézett egyes kér­désekre felel. A nyugdíjszükséglet emelkedését illetőleg ki­emeli, hogy ez évben készült először a prelimináre a legszabatosabban az ápril 1-én összeállított kimuta­tás szerint. Az előbbi években az előirányzat önké­nye­s számításokon alapult, a­miből a zárszámadások­ban mindig kiadási többlet származott. Most a kor­rekt előirányzat folytán nem lesz többé túlkiadás. Jogosulatlan azon vád, hogy most több tisztet nyug­díjaznak, mint előbb. Ez állítását a miniszter az 1877. év óta összeállított kimutatásokkal bizonyítja. Ha a szükséglet mégis emelkedett, az onnan van, mert az új nyugdíjtörvény nagyobb összegeket juttat az illetőknek, mint a régi. Az azonban­­teljesen ki van zárva, hogy egy szol­gálatképes tiszt a saját­ akarata ellen nyugdíjaztassék. A legnagyobb kímélettel szokás itt eljárni. Gyakran anyagi tekintetek bírják ugyan rá a tábornokokat és főtiszteket, hogy 40 évi szolgálat után nyugdíjazásu­kat kérjék. De a miniszter minden eszközt felhasznál, hogy a derekabb tiszteket maradásra bírja, de néha sikertelenül. A lóbeszerzési költségek emelkedését illetőleg a miniszter kiemeli, hogy a lóállomány lehető gyors kiegészítése föltétlenül szükséges lovasságunk harczk­épességének biztosításához. A bevásárlásoknál az eddigi díj teljesen elégtelennek bizonyult s a két országos földmivelési miniszter is megerősítette, hogy az eddigi árak mellett elég számú remondaajánlat nem várható. E díjat tehát 100.000 írtról 200.000 írtra akarja a miniszter emelni. Latour delegátus összehasonlítja a tüzérség tervezett reorganizáczióját a német, franczia és orosz tüzérséggel. Kimutatja, hogy az ágyuk számát illető­leg monarchiánk a többi hatalmakkal szemben hát­rányban van s igy a tervezett reorganizáczió igen mérsékeltnek tekinthető. Sajnálja, hogy a Jozefinum tervezett visszaállítása ez évre elejtetett. Ha ez inté­zetet általában nem akarják többé felállítani, ennek okai inkább politikaiak, mint pénzügyiek lesznek. Szó­nok fölveti azon eszmét, nem lenne-e czélszerű, ha azon egy éves önkénytesek, kik orvostanhallgatók, csak a doktorátus letétele, esetleg 1—2 évi gyakorlat után rendeltetnének be szolgálatra, mely esetben éven­kint 2—300 orvos állana rendelkezésre, míg most az egy éves önkénytesek alig alkalmazhatók orvosi szol­gálatra. Beer delegátus azon kérdést intézi a hadügy­minisztériumhoz, fenforog-e a szándék, hogy a tüzér­ség tervbe veendő újjászervezése bizonyos stabilitás­nak is fog örvendeni , hogy legalább belátható idő­ben, mondjuk a legközelebbi évtizedben, ez iránt nem fognak új követelésekkel a delegáczió elé lépni. Szó­nok áttérve a katonaorvosi kérdésre, fölemlíti, hogy a miniszter téved, ha azt hiszi, hogy az orvosi létszám csökkenése a tanulás és tanítás szabadságával függ össze. A fő ok az, hogy az ifjúság néhány évvel ezelőtt tömegesebben lépett a jogi és műszaki, mint az orvosi pácára. Legújabban azonban itt is változás állott be s az orvosi kar 3 év óta élénk látogatásnak örvend. De az orvosi tudományok sajátszerűsége maga teszi szükségessé a külön katonai orvosi akadémia, a Joze­finum alkotását. De viszont a Jozefinum még nem fogja azt előidézni, hogy az ifjúság tömegesen lépjen a katonaorvosi pályára. Az orvosokat egyenjogúsítani kell a többi kom­­battans tisztekkel. E kívánságot már tíz év óta han­goztatják, de még mindig nem valósult meg. Végre szakítani kell azon felfogással, hogy a katonaorvos békében és háborúban nem olyan szolgálatot végez, mint más aktív katona. Az orvosok áthelyezésénél is óvatosan kell eljárni. Ott kell őket hagyni, hol némi helyi praxist szereztek. Hippoliti báró del, az alantas katonai orvo­sok helyzetére hívja fel a figyelmet. Ha ilyen orvos 30 évi szolgálat után egészségi okokból nyugdíjaz­­tatja magát, illetményeiből 446 frtot elveszít s csak 450 frt nyugdíjat kap. Jelenleg 60 ilyen alantas orvos szolgál, ezek sorsát ajánlja a miniszter figyelmébe. Bezecny del­ kiemeli, hogy a miniszter fejtege­tései meggyőzték őt a Jozefinum visszaállításának szükségéről. A nyugdíj-szükséglet nagysága aggodal­mat kelt. De a miniszter fejtegetései ott is meg­nyugtatták. Raab lovag del, kiemeli, hogy mivel fenforog azon nézet, hogy a katonaságnál túlságosan sok nyug­díjazás történik, szónok e nézetet alaptalannak mondja. Bylandt gróf hadügyminiszter újra szót emel­ve, alaptalannak mondja Latour azon nézetét, hogy a Jozefinum visszaállítá­­sa elejtetett, minthogy ez irányban még foly­tat­tatnak az erőfeszítések. Beer­del, abbeli kérdésére, hogy a tüzérség újjászervezése stabilis lesz-e, csak azt felelheti, hogy ez a rendszabály jól megfontolt. Természetes, hogy a katonai ügy minden, ma még át sem tekinthető haladását számba venni nem lehet. Beer azon megjegyzése, hogy az orvosi tantermek újra túl vannak tömve, a legjobban bizonyítja, hogy ily körülmények közt az orvostan alapos tanulmányo­zása csak nehezen lehetséges. Szónok a tanítás és ta­nulás szabadságára tett megjegyzéseivel csak azt akarta konstatálni, hogy a rendszeres tanítás és az idő rendszeres kihasználása csak üdvös hatású lehet. A­mi a József-akadémia orvosi diplomáit illeti, Magyarországon mindenesetre az a nézet, hogy ehhez külön törvény szükséges. Az orvosok állása a had­seregben a szolgálati szabályzat elvein nyugszik, me­lyeken a legsürgősebb szükség nélkül változtatni mindenesetre veszélyes lenne. Egyébiránt ezt a kér­dést, melynek végleges szabályozása a kiegyezési tör­vények által ő Felsége számára fenn tart­ott előjogok közé tartozik, nagyon túlozzák s különösen az orvo­sok, kik ezt ma kívánják, azon attribútumokat, me­lyekkel ma nem bírnak, minek a büntető hatalom, ha megadatnék nekik, inkább tehernek, mint előny­nek tekintenék. Ha az akadémia felállításánál egy­előre öt év vétetik kilátásba, ez nem pénzügyi okokból történik, hanem azért, mert az öt évfolyam berende­zése olyankor, midőn az intézmény még új, némi ne­hézséggel jár. Végül a miniszter fölemlítette, hogy nincs tudo­mása olyan esetről, midőn egy még szolgálatképes tisztet nyugdíjaztak volna. Az alantas katonaorvosok­nál, a fősebészeknél a kormány az ellátási törvényhez van kötve, melynek módosítása a két törvényhozás dolga. Ezzel az általános vita véget ért. A hat első czimet megjegyzés nélkül szavazták meg. A 7. czim­nél Hausner­del. kérdi, mért szüntették meg a lembergi hadapród-iskolát s nem lehetne-e visszaál­lítani. Bylandt gróf azt feleli, hogy a kadetiskolák számának leszállítása tette ez intézkedést szükségessé. Ez intézetek szaporítása nem történhetik más elvek szerint, mint a melyeket a hadsereg szükséglete elő­szab. Ezek pedig nem indokolják az intézet vissza­állítását. Hausner erre azt feleli, hogy más országok­ban több alkalom van a tiszti szolgálat elsajátítására, mint Galicziában. A miniszter válaszá­val nincs tehát megelégedve. Ezután a 7—15. czimek változatlanul elfogadtattak, mire az ülés véget ért. Holnap délelőtt 10 órakor újra ülés lesz, folytatják a hadügyi s a tengerészeti budget tárgyalását. A szentendrei választás. (Harmadik nap.) A szentendrei választás ügyében Literáty Ödön vizsgálóbiztos ma délután 4 órakor folytatta a tanúkihallgatást. Bader Antal perbáli lakos azt vallja, hogy a Krausz javára t­artandó áldomás nyilvánosan kido­­boltatott a kisbiró által. Egyebekben hasonló vallo­mást tesz, mint a délelőtt folyamában kihallgatott tanuk. Következett ezután Eltér Ignácz perbáli jegyző és Fallenbüchl Antal bíró tanúkihall­gatása. Komjáthy Béla, a kérvényezőknek képvise­lője, ellene nyilatkozik a kihallgatás foganatosításának. Robitsek József, a választás védője, ezzel éppen ellentétes indítványt tesz. Literáty Ödön vizsgálóbiztos erre fölolvas­tatja több perbáli lakosnak írásbeli nyilatkozatát, melyben a kidoboltatás ténye bizonyittatik, a nélkül, hogy egyúttal állíttatnék, hogy az elöljáróság rende­letéből történt. Erre támaszkodva, a községi elöljárók kihallgatását elrendeli. Eltér Ignácz, perbáli községi jegyző, azt, hogy a kisbiró a Krausz-párt nevében dobolt, magától a kis­­birótól tudja. Hivatalból megmondotta a kisbirónak, hogy hasonló kihirdetésekre ezentúl ne merjen vállal­kozni, mert csak értekezletre vagy a programmbeszé­­dek meghallgatására szabad összedobolni a választó­kat. További eljárásra a kisbiróval, mint községi vá­lasztott községgel szemben nem tartotta magát kom­petensnek. Fallenbüchl Antal községi biró szerint Perbál községben a dobszóvali hirdetések rendesen vagy a biró, vagy a jegyző utasítására szoktak tör­ténni. Hogy ez esetben ki rendelte el a dobolást, azt nem tudja. Egy Luppa-párti áldomáson részt vett, Krauszra szavazott, hogy pénzért eladta-e valaki sza­vazatát, arról nincs tudomása, de ő maga utólag 15 frtot kapott két ismeretlen úrtól azért, hogy időveszte­ségéért és útköltségei fejében kárpótolva legyen. Vá­lasztás után kaptak mások is ily kárpótlást, de hogy hányan, nem tudja. Úgy hallotta, hogy a Luppa-pár­­tiak is kaptak. Drobina Pál nem volt otthon, mikor kidobálták az áldomás megtartását, de azért meg­jelent azon. A választásnál Krauszra szavazott Eisenkrammer József kihallgatása után a kérvényezők képviselője Fallenbüchl Antal községi bíró meghiteltetését is kívánja. E kérelemnek a vizs­gáló biztos, mivel Fallenbüchl vallomása az összes ta­núvallomásokkal ellentétes, helyt nem ad. A tanúkihallgatás, mely tizedfél órakor ért vé­gett, holnap reggel folytattatni fog. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: november 8. Naptár: Szombat, november 8. — Róm. kath.: Gottfried. Prot.: Gottfried. Görög-orosz : (október 27.) Nesz­tor. Zsidó: (mark. 20.) Sabbat Ckaje 5. — Nap­kel 6 óra 57 percz, nyugszik 4 óra 31 perez. — Hold kel 9 óra 56 perez este, nyugszik 11 óra 53 perez délelőtt. Vallás- és közoktatásügyi miniszter fogad délben 12—1. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. A magyar történelmi társulat választmá­nyi ülése délután 5 órakor az akadémia Kisfaludy-termében. Értekezik : dr. Lindner Gusztáv. Az országos tanszermúzeum állandó bíráló bizottságának ülése délután 5 órakor. Az országos magyar gazdasági egyesü­let közgazdasági szakosztályának ülése délután 4 órakor. A szepesi társaskör közgyűlése este­­­18 óra­kor a Kommer vendéglő külön helyiségében. Ellenőrzési szemle az összes honvédhuszárez­­redek legénységével reggel 8 órától az üllői-uti kaszárnyában. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében fa füvészkert mellett­ látható egész nap dij nélkül. — Képviselőválasztási hírek. Az abrudbányai kerületben e hó 12 én, a bereczkiben e hó 13-án lesz az utólagos választás. Az utóbbi kerületben Lyka Döme mérsékelt ellenzéki jelölttel szemben Éles Hen­riket léptette fel a kormánypárt. — Lóftyay Menyhért gr. temetésére a különböző küldöttségek ma este indultak el Thuzsérra külön vonaton, melyet a kormány dij nélkül bocsátott a kül­döttségek rendelkezésére. A holttestet rejtő koporsót tegnap este a rendes vonattal szállították el. A ko­csi, melyben a koporsó el volt helyezve, fekete szövet­tel volt bevonva s közvetlenül a mozdony után követ­kezett. A vonat alig hagyta el az indóházat, a kopor­sót szállító kocsi fekete posztója, úgy látszik, a moz­dony sziporkáitól, meggyuladt s a tűz oly rohamosan terjedt, hogy a kocsi belsejébe is behatolt s az ott felhalmozott koszorúknak szalagjai, sőt a koszorúk is nagy részben elégtek. A vonatot, midőn a tüzet ész­revették, megállították s csak nehezen sikerült a tüzet eloltani. — Horváth Czirill temetése. Az elhunyt agg tudós tetemeit nagy érdemeihez méltó gyászpom­pával adták át ma délután az örök nyugalomnak. Ennek megfelelő volt a részvét is, mely Horváth Czirillt utolsó útjában kisérte. A kegyesrendiek városház-téri épületének tágas kápolnájában ment végbe a gyász­­szertartás. A kápolna szorongásig megtelt közönség­gel. A ravatal körül, égő gyertyákkal kezükben, böl­­csészet-hallgatók álltak s a koporsó fejénél a boldo­gult öcscse, Horváth Döme kir. táblai tanácselnök. A kápolnának az oltár előtti részén ott voltak: Trefort Ágoston és Pauler Tivadar miniszterek, Sch­lau­s Lő­­rincz püspök, Gerlóczy Károly polgármester, Kalmár Endre kegyesrendi tartományfőnök Berzeviczy Albert közokt. min. tanácsos, Salamon F., Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Pesty Frigyes, Fraknói Vilmos az akad. részé­ről, Sztoczek József, Lenhossék József, Hunfalvy Pál és Hunfalvy János, Budenz József, Thewrewk Emil, Kriesch János, Télfy Iván,, Schnierer Aladár, Lub­­rich Ágost, Kerékgyártó Árpád, Heinrich Gusztáv, Eötvös Lóránd báró, Lengyel Béla, Vajkay Károly a kir. tábla alelnöke, Királyi Pál, Hoitsy Pál, Lut­ter Nándor, Darányi Ignácz, Bogisich Lajos, Hausz­­mann Ferencz. Ott voltak továbbá a budapesti r. kath. plébánosok, a fővárosi gimnáziumok és reális­kolák igazgatói, Berecz Antal a felsőbb leányiskola igazgatója, a piaristarend budapesti tagjai, a bpesti szemináriumi növendékpapok, a bölcsészetkari hall­gatók és még sokan az elhunyt régi tanítványai közül. A gyászszertartás, melyet Bogisich Mihály budavári prépost-plébános végzett nagy segédlettel, d. u. 3 óra­kor vette kezdetét az egyetemi dalárda egy gyász­dalával. A szertartás zenekisérettel ment végbe s a dalkar gyászdalával fejeztetett be. A koporsót ezután, a sok koszorúval együtt, levitték az épület előtt álló gyászkocsira. Itt az egyetemi tanári kar nevében Lengyel Béla bölcsészetkari dékán, s utána a régi tanítványok nevében Nemes Imre nagyváradi reális­kolai tanár búcsúzott el a halottól. Megindult ezután a gyászmenet a kerepesi­ úti temető felé. Elől két ta­nuló a piarista­ gimnázium tanulóinak babérkoszorúját vitte; utánuk fekete lobogó alatt, osztályonkint sorakozva, a gimnázium tanulói, majd a budapesti szemináriumi növendékpapság s a budapesti egyetem bölcsészetkarának hallgatói. Ezután következett a négy ló által vont gyászkocsi a koporsóval s ennek nyomában a gyászoló rokonok s nagy résztvevő kö­zönség. A menet a Kigyó- és Hatvani-utczán s a Kere­pesi-uton végig vonult ki a temetőbe. Künn a piarista rend sírboltja előtt már nagyszámú közönség várta a gyászmenetet, melylyel az akadémia, az egyetemi tanári kar küldöttsége, a bölcsészethallgatók segít­ő­­egyesületének küldöttsége, az elhunyt rokonai és ke­gyesrendi kartársai is megjelentek a temetőben. A sírbolt előtt két oldalt sorakozott az egyetemi ifjúság s midőn a koporsót leemelték, Négyessy László böl­­csészethallgató lépett elő s következő beszédben bú­csúzott el a boldogulttól: »A másvilág küszöbén, e sirgödör szélén, állj meg, ah­­agy halott ! Mi kérünk, tanítványaid, hadd zokogjuk el bú­csúszavunkat ! Mért sietsz oly nagyon ? Még az imént bennünket ta­­nitál s­em a tanszékről hirtelen a szűk koporsóba költözöl, hol jóságos szemeid lecsukva, bölcs ajkaid zárva maradnak. Miért busitasz minket ? Hisz te bennünket annyira szerettél és mi téged annyira szerettünk ! Oly nagyon kívánkoztál hát az öröklétbe, melyet oly törhetetlenül hittél? Oh, most ,elvált végkép, mi van ott ! Neked az sem rejtély mkr ! Megoldottad a lét nagy problémáját, a tudás korlá­tai ledőltek előtted. Oh bár hozhatnál nekünk egy szikrányi bizo­nyosságot arról a világról, melyről csak lövésünk révedez, s melyet a kételkedés megtagad. De elhagysz te is, hű mesterünk, itt hagysz küzdésben az emberiség sok ezer éves feladataival, eszméidet s emlékedet adván örökül! Szeretted a szépet, cselesedted a jót, kerested az igazsá­got ; most czélodnál vagy, megtaláltad És hitted az örök üd­vösséget.­­ Legyen neked a te hited szerint. És most indulj, ha indulnod kell, vidd magaddal áldá­sunkat s hagyd ránk a te áldásodat. Záruljon be tested mögött e kisded sötét sir és nyíljon meg lelked előtt a végtelen fé­nyesség ! Isten veled ! Isten veled !« Ezután Bogisich prépost-plébános még egyszer beszentelte a holttestet s az összegyűltek hangosan mondották el a »Miatyánk«-ot. — B. Nyáry Jenő, a magyar tud.­akadémia tag­ja, ki főleg a régészettel foglalkozott, s nagy munkás­ságot fejtett ki, mint halljuk, a portugál katonai Krisztus-rend középkeresztesévé neveztetett ki. — Liszt Ferencz látogatást készült tenni Schlauch Lőrincz püspöknél Szatmárit. E látoga­tás azonban elmarad, mert maga a püspök sem me­het Szatmárra. A püspöki palotának több termében leszakadt a mennyezet s a helyreállítási munkálatok most vannak folyamatban. — Az Ipolysági választókerületi képviselő-vá­lasztás megvizsgálására kiküldött Szilágyi Vir­gil országgyűlési képviselő f. hó 17-ikén, hétfőn reg­gel 8 órakor fogja megkezdeni a vizsgálatot Ipolysá­gon a megyeházánál. — Czeglédről veszszük a következő sorokat: Teg­nap, f. hó 6-án ej­ketett meg városunkban a megyei bi­zottsági tagok választása. Négy alválasztó kerületben szavaztak. Az első kerületben Dobos János felfüg­gesztett városi kapitány és a Verhovay-párt jelöltje ellenében megválasztatott Hegedűs Károly fővárosi ügyvéd, volt országgyűlési képviselő. A második ke­rületben Csatár Zsigmond ellenében (ki itt volt hiva­talosan a Verhovay-párt részéről felléptetve és 7 sza­­vazatot kapott) meg­választatott Antal János. A harma­dik kerületben ugyancsak Csatár Zsigmond ellenében megválasztatott Makkay Ferencz czeglédi ügyvéd, és a negyedik kerületben Nagy István, a Verhovay-párt vezére ellenében megválasztatott Matolcsy Károly czeglédi kir. közjegyző. A szavazattöbbség mindenütt igen nagy volt.­­ Ismét vasúti összeütközés volt a magyar kir. államvasutak arad-csabai vonalán. A tegnap reggel Aradról elindult omnibuszvonat Lökösházán a vágá­nyon álló tehervonatnak ment. Ennek három utolsó Múze­umban: képtár nyitva délelőtt 9—délután 1 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton (Be­­leznay-kert) nyitva délelőtt 9 d. u. 1 óráig. Egyetemi füvészkert az Üllői-úton nyitva van naponkint, vasár- és ünnepnap kivételével, délelőtt 8— 12, délután 2 — 6 óráig. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 3 — 7. Múzeumi könyvtár d. u. 9—d. u. 1. Állat­kert nyitva egész nap.

Next