Pesti Napló, 1885. január (36. évfolyam, 1-31. szám)
1885-01-14 / 14. szám
14. szám. Szerkesztési iroda: ferencziek-tere, Athenäen m-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. 36. évi folyam. Budapest, 1885. Szerda, január 14. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai küclönküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »3 Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás, Budapest, január 13. Budapesten országgyűlés, Zágrábban országgyűlés, az ember nem tudja, hová figyeljen. E kedélyes dualizmus azonban minket legkevésbbé feszélyez, a horvát képviselők egyszerűen nincsenek jelen a budgettárgyaláson, annyi az egész, s távollétük még nem tűnt fel senkinek. Különben nem ők a hibásak, mert hiszen jönnének ők, ha a horvát ellenzék eresztené őket. Ez azonban két hét óta tárgyalja az indemnityt s még egy negyed év múlva is tárgyalná, ha be nem hozták volna a horvát országgyűlésen a klotárt, ezen inparliamentáris rendszabályt inparliamentáris parliamentek számára. Használták is már mindjárt a legelső alkalommal, hogy a vitával elkészüljenek, s most már kész az indemnity. Az új házszabályok uralma alatt ez volt az első vita s benne utolsó szónok abán. Az egész idő alatt csak egy képviselőt kellett kidobni húsz napra, mi az erkölcsök rendkívüli szelidüléséről tesz tanúbizonyságot. Ebből világos, hogy az új házszabályok legtöbbet használtak a Szarcsevics-pártnak. Nekünk pedig magyaroknak évek óta először tetszett úgy, mintha értenénk horvátul. Hallottunk olyan fejtegetéseket is, hogy azon horvátok, kik nyolczszáz éven át a magyarokkal tartottak, nem voltak éppen csupa őrültek, vagy hazaárulók. Szarcsevics ugyan felfedezte, hogy Novaja Szemlja Horvátország, miért hogy ezen új hazájába számkivettessék, felebaráti szeretetből neki nem kívánjuk, de ellenében akadtak férfiak, kik merték ellenkező véleményüket nyilvánítani, hogy Magyarországon kívül nincs Horvátország, a horvát népnek itt van élete, szabadsága, itt lehet boldog, azon túl boldogtalan. A józan ész és a történelmi igazság felemelték ismét fejüket Horvátországban s mernek beszélni. Merik figyelmeztetni a közönséget, hogy a politikának vannak törvényei s a nemzetiét azok szerint cselekedjék, ha nem akar ellentétbe jönni a világrenddel. Utóvégre a horvátok is kis nemzet, mely mások barátságára van utalva, s önerejéből a földet sarkaiból ki nem forgathatja. Hatalmának határai vannak s indulatában az ellenzék gondolja meg, hogy nemo impune lacessit. Évekig senkinek sem volt bátorsága kimondani, hogy az unió Magyarországgal Horvátországra üdvös s a kiegyezés hasznos, s ha ki magyar államegységről beszélt volna, megkövezik. Most a nemzeti párt szónokai úgy okoskodnak, mint az uniópárt hívei egykor. Hát még vannak Horvátországban unionisták, kérdjük csodálkozva. S a kormány szint vall, ez is új valami; Mazsuranics és Pejacsevich csak kokettirozni tudtak. Az ifjú bán, gróf Héderváry, okosan csinálja dolgát, őszintén nyilatkozik, szorgalmasan dolgozik, jót akar és erélylyel parancsol. S feltétlenül hű és hazafi, ez legyen legnagyobb dicsérete. Hogy mint szónok mekkora rhetor, mellékes. Fő kérdés, mit mond. És itt szívesen konstatáljuk, hogy a magyar állam egységét tisztán hangsúlyozta. Kifejti, hogy a horvát költségvetés a magyar közös költségvetésnek alkotó része, hogy a magyar közös országgyűlés illetékes Horvátország ügyeibe beleszólni, s hogy a magyar képviselőház nem hol szűkebb, hol tágabb, mert »a magyar országgyűlés jellegét soha sem változtatja, az mindig ugyanaz marad, mert mindig az egész magyar államot képviseli.« Tehát Horvátország is magyar állam, mit mindenki tud, de sokan tagadni szeretnének Zágrábban. S a bátorság bátorságot szül. Sram, Stankovics, Zsivkovics és mások is unionista beszédeket tarthattak. Lehetnek ők tagjai a nemzeti pártnak, a név nem határoz: a »nemzeti« szó a horvát nemzetiséget jelenti, melyet nem bánt senki, az »unió« szó politikát jelent. Nincs ellentét a kettő között, ha nem szítják. A bán beszéde különben polemikus volt s ilyennek tartalmát kiolvasni nehéz. Egy dolog feltűnt benne, az, mit a regnikoláris küldöttségekről mondott, ismételve a királyi leirat szavait, hogy »a félreértéseket szerencsésen be kell fejezni.« Micsoda félreértéseket? — kérdé Mazura. S valóban kiváncsiak vagyunk mi is, hogy mi felett fognak a regnikoláris küldöttségek tárgyalni ? A horvát kvóta iránt nem, az tisztában van. A kiegyezési törvényt revideálják ? De hiszen Tisza is, a horvátok is állítják, hogy ahhoz ragaszkodnak. Vagy újra Fiume felett? Befejezni a félreértéseket, ez annyit tesz, mint végleg eldönteni a horvát kérdést, vagyis oly paktumot hozni létre, mely az uniót minden részében és vonatkozásaiban megmásíthatatlan ténynek tüntesse fel minden magyar és minden horvát s az egész világ előtt. Hogy senki ne merjen kétkedni benne, senki a jog látszatával meg ne támadhassa, senki ne remélje, hogy felbontható lesz. Ilyennek kell lenni minden valóságos uniónak, s a szerződés világossága a barátság záloga, de a szentesítésnek sem szabad hiányozni, hogy az uniót bolygatni az országgyűlésnek se legyen szabad, az uniót a király védi s az ellenük vétőket a törvény és a kormány büntetik. Ok nélkül regnikoláris deputácziókat összehívni és Horvátországban a magyar korona, állam és nemzet elleni izgatást tovább tűrni, ennek értelme nem volna, s így várnunk kell, hogy a kormány nem csak azért egyezett bele a regnikoláris küldöttségek választásába, hogy a horvátoknak újabb engedményeket tegyen, hanem azért is, mivel a horvát kérdést az élő kérdések sorából küldöttségileg el akarja temetni örökre. Ez kellene, ilyen politika, mely szembeszáll a nehézségekkel és megoldja azokat, nem pedig kitér előlük és elhalasztja. Ez fekszik mindkét ország érdekében, de kivált a horvátokéban, mert mi csak megélünk valahogy egyetértés nélkül is, de a horvátok sehogy. Azt hiszszük, az idő elérkezett, midőn a horvát kérdéssel legkomolyabban végezni kell: a végvidék bekebeleztetett, Horvátország és Magyarország határaikat elérték, a kapocs tizenhét esztendő óta helyre van állítva, az unió-ellenes izgatás elérte tetőpontját s kimutatta, hogy forradalomra vezet ; most már az uniót meg kell szilárdítani, úgy hogy minden veszélylyel daczoljon. A PESTI NAPLÓ TARCSÁJA. — Január 14. — SEERPIS. 12 Irta: Ebers György. Fordította: Szentgyörgyi Vörös Dezső. HATODIK FEJEZET. — Visszavonod azt, amit mondtál! kiáltá Markusz magán kivül, kezeit ökölbe szorítva. — De úgy legyen! Tisztátalan szemeitekkel és sziveitekkel bemocskoljátok a legtisztábbat is s foltokat kerestek még a napon is. Az »énekesnőről«, tudom, szabad mindent elhinni. Hiszen ez az, itt a bökkenő! Ez átoktól akarom megmenteni! Beszélj, ha bűnöskép vádolhatod, ha pedig nem tudsz róla vétkes dolgot s nem akarsz előttem rágalmazóként állani, akkor rögtön visszavonod azt, amit mondottál! — Mindent visszavonok, mondá szelíden Demetriusz, — mert semmit sem tudok mást szépedről, mint azt, amit neked, nekem, Czinegiusznak s íródeákjainak csinos, hamiskás szemeivel elmondott. De mondják, hogy a szemek beszéde néha csal. Hát ne legyünk oly haragosak ! Ha jól értettelek, nem tudod, hova rejté el az énekes. Holnap segítek keresni. Nincs ellenedre ? — Ahogy akarod, válaszolá Markusz ingerülten, — de gúnyolódásod ellenére is meg fogom tenni kötelességemet!—Jó,jó, felesé Demetriusz. — Talán ez a leányka más, mint azok az énekesnők, akikkel hajdan akárhány vidám estét dőzsöltem át. Egyszer Barkában saját szemeimmel láttam fehér hollót, de meglehet, hogy mégis csak galamb volt. A te ítéleted ez esetben többet nyom a latban az enyémnél, mert te törődöl a leánynyal, én pedig nem. .. De már későre jár az idő. A viszontlátásra holnapig, Marce! A testvérek elváltak. Demetriusz egyedül maradva, fejét rázogatva lépdelt fel és alá. Kedvencz rabszolgája bejött, hogy holmiját összecsomagolja. — Ne bántsad, mordulj reá boszosan, — még néhány napig Alexandriában maradunk! Markusz szemeit kerülte a nyugalom. Testvérének gúnyolódása alapjában megrázkódtatá lelkét. Valami benső hang azt súgta neki, hogy a világlátott, tapasztalt férfiúnak igaza lehet, de a következő pillanatban már semmirekellőnek s gyűlöletesnek tűnt fel önmaga előtt, hogy ily hangokat még meg is hallgat. Állásának ősi átka nehezült Dadára, noha ő maga tiszta volt, tiszta mint a mezők lilioma, tiszta mint a gyermekszív, tiszta mint szemének kékje s hangjának ezüstcsöngése. Végre akarta hajtani azt, amit az angyal parancsolt. Meg kell, meg lehet mentenie őt! Mélyen megindulva lépett ki a nagy kapun át a kanapiai utczára, jó ideig haladva utczahosszat. Amint egy keresztutczába akart kanyarulni, hogy a tengerhez érjen, katonák tartóztatták föl, elzárva előtte az utat, mely a prefektúrához vitt, ahol Czinegiusz, a császár küldöttje lakott. A küldött eljövetelének okáról az hirlett, hogy a pogány templomokat akarja egyszers mindenkorra bezáratni. A felzúdult nép még délután összecsődült a ház előtt, hogy kifejezze ellenszenvét a küldetés iránt. Napszálltakor fegyveres erő nyomult elé s a csőcseléket szétugrasztotta. Az ifjú keresztény egy másik utczán végre mégis a tengerparthoz jutott. HETEDIK FEJEZET. Mig Markusz nyugtalanul járdáit fel s alá a tengerparton s szemei előtt Dada arczulatával megható szónoklatot eszelt ki, melylyel szivét megindítani s lelkét az üdvösség számára megnyitni akarta, az énekes-család úszó szállásán csönd állt be. A mareoti tengeren könnyű fátyolképen finom fehér köd lebegett, melyet az éj a hold fényéből s gőzös fellegből alkotott össze. A hajóműhelyben rég szünetelt a munka. A félig kész hajótestek hatalmas vázai csodás, kísérteties árnyékot vetettek, melyek fekete, testetlen rákgerinczekhez,százlábúakhoz vagy óriás pókokhoz hasonlóan terültek el a holdfény által megezüstözött homokos talajon. A városból egy hang sem hallszott többé, mintha nehéz mámor vett volna erőt rajta. A római harczosok megtisztították az utczákat, kialudtak a lámpák a házakban, utczákon és tereken. Alexandria palotáinak födelein a holdfény csillámlott s mint valami éjszakai nap tündökölteté mértföldekre sugárzó fényét Bárusz sziget északkeleti csúcsára a világítótorony. A hajó hátsó részének nagy hálótermében nyugodott puha, gyolcscsal befödött gyapjún a két hajadon. Agne ébren volt s nyitott szemekkel bámult a sötétbe. Dada már rég aludt, de szakadozva s rendetlenül lélekzett, s piros ajkai néha szorongva húzódtak össze. Almában az a felizgult népsokaság jelent meg előtte, mely ma leszakitá hajáról a virágokat, s látta Markuszt, ahogy közbelépett érette, megszabadítva a dühöngök kezéből. Majd meg úgy tűnt fel előtte, mintha Markusz a vízbe esett volna arról a hülüről, mely a hajót a szárazfölddel köté össze: az agg Damia a parton állt, gúnyolva őt, ahelyett, hogy segítséget nyújtott volna. Dada máskor mélyen szokott aludni vagy legalább is kedves álmai voltak, ma azonban egyik aggódó kifejezés után a másik torzította el arczát,noha még csak az este is nagy öröm érte. Alig érkeztek vissza a városból, a házgondozó jött a hajóra s ősz úrnőjének üdvözlése mellett gyönyörű öltözetet nyújtott át neki s azonkívül egy egyiptomi rabszolganőt is küldött, aki a női szteroma minden titkába be volt avatva. Damia az ő kiszolgálására rendelte mindaddig, mig Alexandriából el nem távozik. Dadának még soha sem volt ilyen ruhája! Az alsó ruha lágy, tengerzöld kombixból állt s széles paszománttal volt ellátva, melyen finom hímzésű, kinyílt rózsákból és rózsabimbókból álló guirland vonult végig. A peplosz hasonló színből hasonló paszománttal volt körülszegélyezve. A vállon arany keretű gyönyörű csattok tartották össze a pepioszt s kinyílt rózsa alakját tüntették fel. Egy másik dobozba tettek aranyövet, kigyóalaku, nemes érczből való karpereczet, arany félholdat, melynek közepén a válásaitokhoz hasonlóan rózsa volt látható, továbbá hibátlan, ragyogó éreztükröt. A rabszolganő, középkorú asszony, barna, ravasz arczczal, segített felötteni az uj rózsaruhát. Újra rendbe szedte, feltűzte haját, szünetlenül dicsérve ifjú úrnőjén mindazt, amivel a természet felékesítő, mint valami szerelmes. Agne nevetve nézegette s szívesen nyújtotta át a rabszolganőnek a szükséges tűket és szalagokat, gyönyörködve társnőjének örömében s szépségében. Végre egészen felezsezomázva, Dada a hajó nagy termébe lépett. Ott voltak a férfiak, akikhez Mediusz énekes is csatlakozott. Karnisz vele az utczán jött össze. Az egybegyűltek ajkait Dada megjelentére nem egy ah! és oh! hagyta el. Még persze sem tagadhatott meg egy barátságos mosolyt, aki pedig ugyan mérgesen fogadta őket, mikor a városból visszaérkeztek. Ujjaival megfenyegetve a bájos jelenséget, mondá: — Az az öreg azon van, hogy egészen elvegye az eszedet! Mindez nagyon, de nagyon csinos, de csak a rossz nyelveket ingerli. Mindig arra gondolj, hogy édes nőtestvéremnek gyermeke vagy. És ezt semmikor sem feledem el s vigyázok reád. Orfeusznak legsietősebb dolga az volt, hogy felgyújtotta az összes mécseket és lámpákat, melyekben a dúsan berendezett terem nem szűkölködött. Midőn pedig Dada a lámpák teljes fényében jelent meg, Karnisz így kiálta fel: — Mint egy szenátor leánya! Éljen a szépség! Dada hozzá repült s csókot nyomott az öreg arczára. Mikor azonban Orfeusz közeledett hozzá, dicsérve a finom szövést s a csajtok művészi voltát s megforditá a kígyót gömbölyű karján, a hajadon boszosan utasitá vissza. Mediusz, Karnisz korabeli férfiú, aki hajdan közel állt az öreg énekeshez, nem tudta a szemét levenni a leányzóról s súgva mondá Karnisznak, hogy Dada Alexandriának bármelyik szépségével is versenyezhet s ezzel a kincsesei a legbecsületesebb módon ismét tehetős ember válhatik belőle. Javaslatára mindenféle szép állásba kellett a leánynak helyezkednie: mint Hébe, aki nektárt tölt az isteneknek, mint Nausikaa, aki Odisszeusz elbeszélésére figyel és mint éneklő Sappho. A hajadonnak nagy örömet okozott a játék. Mediusz, aki folyton közelében állt, reá akarta beszélni, hogy Pozidoniusz bűvös előadásainál hasonló állásokat mutasson be válogatott előkelő nézőközönség előtt. Mikor azután előadta, hogy ily módon néhány hónap alatt gazdag emberekké teheti övéit, Dada élénken tapsolva kiáltá: — Atyám, keresztül-kasul hurczoltál engem a városon s kalauzdijadul szeretném csinos szőlődet visszaszerezni. Mutogassam tehát magamat emberek előtt, igy — igy és igy és bámultassam magamat ? Ha ugyan nem ötlik hirtelen eszembe az, hogy a nézők orrain csavarjak egyet! Ne is jöjjenek közel hozzám, mert megtehetném... — Nem tehetsz jobbat, vágott közbe Mediusz, — mint eljátszod azt a szerepet, melyet neked Pozidoniusz kiszab. Nézői csak jóságos démonokat,barátságos védőszellemeket s ilyeneket szeretnek látni. Átlátszó szövet mögül, felhőkből lépsz elő, a nézők lelkesülten üdvözölnek, sőt könyörögve nyújtják feléd karjaikat. Mindez igen szépnek, gyönyörűnek tűnt föl Dada előtt. Már a kezét is nyújtani akarta Mediusznak beleegyezése jeléül, midőn pillantása a keresztény hajadonnak aggódva reá szögzett tekintetével találkozott. Agne mélyen elpirulva állott vele szemben. Dada úgy érezte, mintha Agne ő érte szégyenkeznék. A vér szintén arczába szökött s röviden mondá: — Nem, mégsem teszem! Azután hátat fordított az öregnek s a pohárszék mellé egy kerevetre leült. Mediusz most Karniszhoz és Herszéhez fordult, kiszínezve előttük a jövőt, de mind a ketten visszautasították ajánlatát. Ők, mondának, egy-két nap múlva eltávoznak Alexandriából, igy hát Dada nem tehet mást, mint hogy hozzájuk csatlakozik. A vén varázsló azonban nem hagyta egészen abba a dolgot, hanem hogy Dada kedvében járjon, bohó furcsaságokkal ingerelte kaczagásra s meglepő szemfényvesztésekkel mulatta rá. Az úszó szállás nemsokára kaczagás, pohárcsöngés és vidám dal tanyája volt. Az énekben Agnének is részt kellett vennie. Csak éjfél tájban távozott el Mediusz s ekkor kergette ágyba Hersze is övéit. A rabszolganő levetkőzteté ifjú úrnőjét és eltávozott. Agne éppen ágyába akart térni, midőn Dada hevesen karjai közé zárta s össze-vissza csókolva arczát, szemeit, kiáltá: — Mégis sokkal, sokkal jobb vagy, mint én! Honnét tudod mindig, mi a helyes ? Aztán lefeküdt, de elszunnyadása előtt még egyszer átölelve Agnét, mondá: — Markusz bizonyosan reánk fog találni s szeretném tudni, mi szándéka van velem. Néhány pillanat múlva az álom szempilláira nehezült, a keresztény leányzó azonban nem hunyta be szemeit. Gondolatai foglalkoztatták agyát. Az álom, mely a múlt éjszakán oly jótékony erővel fogta le szempilláit, most elkerülte. Nem csoda, hisz ma oly sok minden fordult elő, mely lelkét nyugtalansággal töltötte el. Az énekescsalád kicsapongó jókedvének már sokszor volt tanúja, s ezek az ujjongó emberek mindig pazarlókul tűntek föl előtte, akik pénzüket s vagyonukat néhány nap alatt eltékozolják, hogy azután sok évig szomorúan és bánatosan szűkölködjenek. Fájlalta, hogy a szegény tévelygők nem juthatnak az örök üdvösséghez, de örvendett a magahitének, nyugalomért könyörögve Megváltójához és Üdvözítőjéhez. És ezt a nyugalmat meg is találta. De ma egészen máskép alakultak a viszonyok, mert Porfiriusz házában új, váratlan kísértésnek volt kitéve. Ismét hallotta Gorgót énekelni, saját hangját az övével elegyítve. Ismét hallotta a panaszos hangokat, az epedő szózatokat, a szív forró emlegéseit, dicséretéül a jól és hatalmas erővel uralkodó istenségnek. Lelkét e hangok gyönyörűséggel teljes borzalommal töltötték el, noha tudta, hogy a dalokat pogány költő szerzette s dallama bálványimádó énekes lantjának húrjain zöngött először. És szivét mégis, mégis megindította, lelkét gyönyörrel, szemeit pedig könyekkel töltve meg. (Folyt, következik.) Budapest, január 13. A trónörökös-pár április hó első hetében a belga királynak 50-ik születésnapja alkalmából ápril 9-én tartandó ünnepélyességekre Brüsszelbe utazik, egy pár napi időzésre. (Rudolf trónörökös legközelebb vadászatra Kapuvárra utazik.) Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezlete megható ünnepélyességgel vette kezdetét. Vizsolyi Gusztáv elnök, helyét elfoglalván: Első összejövetelünk alkalmával — úgymond — ez évben legbensőbb örömmel van szerencsém üdvözölni a t. párttagokat, kik a szünidők elteltével jó egészségben ily szép számmal tértek vissza körünkbe. Mielőtt törvényhozási működésünk előkészítését pártértekezletünk tárgyalás alá venné, azon őszinte tisztelet s változhatlan bizalom, melyek évek hosszú során át e pártot s annak minden tagját, mélyen tisztelt vezéréhez kapcsolták, (Éljenzés) és a politikai viszony rideg határait áttörve, az együttműködés folytán az összetartozás meleg érzetét már rég kifejlesztették, feljogosítnak, sőt kedves kötelességünkké teszik, hogy a családi kör szentélyébe hatolva, szerencsekivánatunkat és örömüdvözletünket fejezzük ki ama boldogító esemény felett, mely miniszterelnök úr házát élve, tudomásunkra jutott. A politikai, mint a hivatalos élet fáradalmai után üdítő nyugalmat családi életének derültsége nyújtott eddig: buzgó óhajtásunk, hogy családja gyöngyének megkötendő frigye boldogsággal áldást hozólag hasson mindenkor ezután is közügyeknek szentelt életére, melyet az ég sokáig tartson meg! (Élénk lelkesült éljenzés.) Tudom, hogy méltán vádolnának mulasztással, ha hódoló tiszteletünk érzelmeit miniszterelnök úr nejes nagyméltósága, mint örömének s boldogságának főosztályosa irányában is nyilvánítani nem óhajtanak. Engedjék meg tehát, t. barátim, hogy a szív hangulatának ecsetelésében mesterünket, tagtársunkat, Jókait hívjam fel önök megbízásából, hogy írásban tegyen eleget önök jogosult kívánalmának, miniszterelnök urat pedig felkértem, hogy névaláírásukkal jegyzett üdvözletünket ő exczellencziájának kézbesíteni szíveskedjék. (Élénk hosszas, lelkesült éljenzés.) Tisza miniszterelnök a meghatottság kényeivel szemeiben tette szívére kezét és remegő hangon szólott. Csak annyit mondok, hogy köszönöm, mert többet nem mondhatok... és a mély megindulás elfojtotta szavait. Az értekezlet erre megkezdte a napirend tárgyalását. A közoktatásügyi miniszteren kívül a minisztériumból Berzeviczy Albert miniszteri tanácsos is jelen volt. Elsősorban a vízjogi törvényjavaslat tárgyalására választandó szakbizottság tagjaira a kijelölő bizottság előterjesztése olvastatott fel és hagyatott helyben. A bizottságba a párt 17 tagot választ, a többit az ellenzék jelöli ki. A szabadelvű párt a következőket jelölte ki: Abonyi Emil, Biasini Domokos, Csáky László gr., Chorin Perencz, Dániel Ernő, Darányi Ignácz, Dárday Sándor, Perenczy Miklós, György Endre, Harkányi Károly, Horváth Gyula, Károlyi Sándor gr., Lázár Ernő, Mártonffy Károly, Perényi Péter b., Sebő Imre, Szögyény Emil, Teleszky István, Török József gr., Unger Alajos, Vukotinovics Lajos. Ezután megkezdetett a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének tárgyalása. Országi Sándor előadó terjedelmes beszédben tüzetesen ismertetvén a költségvetést, szót emeltek Szathmáry György, Bende Imre, Kőrösy Sándor, Zichy Antal és felvilágosításokat adva Treform miniszter, mire a költségvetés általánosságban és részleteiben elfogadtatván, az értekezlet véget ért. A mérsékelt ellenzék ma esti ülésében a vízijogról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottságba Károlyi Sándor grófot és Mártonffy Károly tagokat választotta be. Ezután a Dunaszabályozásról szóló törvényjavaslat letárgyaltatván, az értekezlet véget ért. A függetlenségi és 48-as párt mai értekezletén a vízjogi törvényjavaslat tárgyalására választandó bizottságba kijelöltettek Unger Alajos és Perenczy Miklós. Azután tárgyaltatott a közoktatási költségvetés, melynél a házban való felszólalásra Irányi Dániel, Ugron Gábor, Kiss A. és Herman Ottó jelentkeztek. Konstantinápolyból írják az Orsz. Ért-nek. Mint utólag hírlik, C a 1 i c e b. osztrák-magyar nagykövet az újévi fogadtatás alkalmával azon biztos reményének adott kifejezést, hogy a béke továbbra is fenn fog tartani és még megjegyzi, hogy ez lehetségessé teendi azt, hogy az Ausztria-Magyarország és Törökország közt fennálló barátságos kötelékek még szorosabbakká fűződjenek. Figyelemre méltó módon szólott Dalicer. a horvát telep jelen volt képviselőihez és megelégedését fejezte ki a horvátok itteni honfitársainak lejális és békés magatartása fölött. Az osztrákmagyar Lloyd képviselője előtt megjegyzi a nagykövet, hogy azon tisztelet, melyben az osztrák-magyar lobogó mindinkább nagyobb mértékben részesül, nagy részben a Lloyd-társulat elismerésre méltó működésének köszönhető. A török vasúti csatlakozások ügyében jelentik Vranjából, hogy a szerb-török bizottság tagjai a török vasutak csatlakozási pontját Üszkübnél állapították meg és hogy az erről szóló jegyzőkönyvet több napi tanácskozás után aláírták. A török vasút minden eddigi várakozás ellenére sztratégiai okokból a Morava jobb partján fog építtetni. A török közmunka-miniszter Vitálissal azon kérdések fölött tárgyal, amelyek a munkálatok kivitelével függnek össze, míg a pénzügyminiszter tárgyalást folytat az Ottoman-bankkal a munkálatokhoz szükségelt 30 milliós kölcsön iránt. Hir szerint az osztrák-magyar külügyi kormány újabb és erélyes hangú jegyzéket intézett a portához, mely Szerbia, Belgrád, jan. 9. A szerb skupstinát királyi rendelet május hó végére Nisbe hivta össze. Kist választották, mert az ország szivében fekszik s mert tavaszszal a királyi udvar is néhány hétig ott fog székelni. A skupstina számára készülőben levő javaslatok ezúttal is jobbára közgazdasági jellegűek lesznek s különösen a bank- és jelzálogügyet, az útépítést s néhány közigaztási reformot fognak felölelni, az utóbbiakat azonban csak korlátoltan, mert időt akarnak engedni arra, hogy az eddigi reformtörvények átmenjenek az életbe s megszilárduljanak, mielőtt tovább mennének a reform terén. A tanügyre is ki fogja terjeszteni figyelmét a skupstina, nevezetesen a középiskolák reformjára. Hogy a jövő évi költségvetés is már májusban elő fog-e terjesztetni, még nincs elhatározva, mert az új adók hatása lényeges befolyással lesz a budget összeállítására, miért is alkalmasint csak őszszel fogják előterjeszteni a budgetet. A be- és kiviteli határzár megszüntetése Magyarország részéről nem keltett itt teljes megelégedést, mert különböző feltételekhez van kötve, nevezetesen ahhoz, hogy minden szállítmánynak a határon való átvitele előtt kikérendő a magyar kereskedelmi minisztérium helybenhagyása. A belgrádi sertésüzlet nem is vette hát még nagyon igénybe az ideiglenes zármegnyitást, s még mindig sok sertést ölnek itt le s a zsiradékot hordókban szállítják el Ausztriába és Németországba, a bust pedig megfüstölve adják át a forgalomnak. Örvendetes jelenség, hogy a karácsonyi időszak alatt az ilyenkor kelendő czikkekben sokkal jobb volt az üzlet, mint eddig, ami javulására mutat a közgazdasági viszonyoknak. A múlt évben a radikálisok felkelése igen nyomottá tette volt a hangulatot, ezúttal élénkebb volt az üzleti kedv, jele a békés politikai viszonyok állandóságában való hitnek. Figyelemre méltó az is, hogy sok karácsonyi czikket, melyeket eddig a bécsi piacról szereztek be, most közvetlenül Németországból importáltak. A szerb nemzeti bank legközelebb megkezdi az ötven frankos bankjegyek kiadását. Remélik, hogy az ily kisebb összegű jegyek kibocsátása élénkíteni fogja a pénzforgalmat. A bankjegyeket nem a külföld igénybe vevésével, hanem a szerb államnyomdában állították ki. Beható reformokon ment át a második nemzeti pénzintézet, az Uprava is. Egy neme az állami takarékpénztárnak ; mintegy 46 millió franknyi betétet kezel, melyekért az állam kezeskedik. A betétek legnagyobb részét jelzálogi kölcsönökre fordították. Zálogleveleket is adtak ki mintegy 12 millió frank erejéig, de határozott visszafizetési idő kikötéses számsorozat nélkül, úgy hogy ezekre a záloglevelekre egyetlen más pénzintézetnél nem lehetett kölcsönt venni. Minthogy a kikölcsönzött tőkék összegeinek s kamatainak bevonása az eddigi kezelés mellett nem történt szigorúan s szabályosan, több ízben pénzhiányban szenvedett az intézet s nem volt képes a felmondott betéteket s zálogleveleket rögtön kifizetni. A nemzeti bank örömest adott volna kölcsönöket e záloglevelekre, ha úgy lettek volna kiállítva, amint az más jelzálogintézeteknél szokásos. Hogy ezen a bajon segítsenek, a mostani közgazdasági miniszter mindjárt hivatalba léptekor elrendelte az összes kinn levő záloglevelek bevonását s az újak kibocsátását felfüggesztő. Az intézet reorganizálása s a beváltásban emlékezteti, hogy a legrövidebb idő alatt nyilatkozni tartozik az iránt, mily módon gondoskodott a csatlakozási vonalak kiépítéséről.