Pesti Napló, 1885. február (36. évfolyam, 32-58. szám)
1885-02-01 / 32. szám
32. szám. Szerkesztési Iroda: Ferencziek-tere, Athenaeu m-é p ü 1 • t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadás hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-é pttlt. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás köriül panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1885. Vasárnap, február 1. 30. évi folyam. F.leeietési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai hütlönküldéséért felülfizetés havonként 85 kr., évnegyedenként X forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések &T?esti JSTaplós kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-ra. £19. Febr. 1-jére új előfizetést nyitunk lapunkra. A Pesti Napló előfizetői azon rendkívüli kedvezményt élvezik, hogy féláron rendelhetik meg a „Magyar Bazár“ illusztrált nagy divat- és szépirodalmi apát, munka- és szabásrajzokkal, színes párisi divatcépekkel, regény- és más mellékletekkel. Előfizetési ár a Pesti Naplóra (reggeli és esti kiadás s hétfő reggeli rendkívüli szám) évnegyedre 6 frt e gy hónapra 2 frt. Előfizetési ár a Pesti Naplóra és Magyar Baárra , Évnegyedre 7 frt 25 kr. Az előfizetések Budapestre, a Pesti Naplóadóhivatalába (Ferencziek tere, Athenaeum) minélelőbb beküldendők, hogy a lap kézbesítésében fennakadt ne történjék. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Budapest, január 31. Egyszer Zichy Jenő gróf és társai indítványozták a képviselőházban, hogy a kormány minden iparczikket magyar iparosokél vásároljon. Az indítvány elbukott. A magyar kormány a honi ipar pártolásában sok aakarattal irtózik a gyökeres reformoktól. bámulatos érzéke van a félrendszabályok iánt. Ennek következtében a nagyipar nem ad meghonosulni s az osztrák gyártmányok behozatala a hivatalos statisztika kimutatása zerint elárasztja országunkat. A gyáraknak nyujtott adókedvezmények sem tudtak nagypart teremteni, az is félrendszabály volt. Zichy grófnak igaza volt. Közös vámterület mellett magyar gyáripar csak úgy keletkeztetik, ha az uj gyárnak egyszersmind nagy agyasztója biztos, mert a kis fogyasztó, a köönség, nem megszerezhető, annak a kereskedő az osztrák gyártmányt adhatja olcsóbban, mert az árut bizományba kapja s hitelbe adja a mesterember vagy szatócsnak. Egy keletkező várnak, mely sok részben kedvezőtlenebb örülmények közt dolgozik, a versenyt az osztók gyárakkal felvenni s tőkéit koczkáztatni sak úgy lehetne, ha nagy szállítmányok valának részére biztosítva, azaz, ha a legnagobb fogyasztó, az állam és annak összeslárendelt hatóságai, kizárólag honi iparczikeket vásárolnának és használnának fel. Ez oly egyszerű, mint kétszer kettő négy, minden más állam igy cselekszik. Még jogba is, mely a szabad kereskedésből él s melynek ipara ugyancsak senki pártfogására em szorul, zokon vette s kormányának szélére lobbantotta, hogy a tengerészeti hatóság omnét szállítmányokat fogadott el, mert olsóbbak voltak. Végre talán a magyar állam is eszére írt, bár még nem egészen. A kormányzat íyes ágaiban felülkerekedett az irányzat magyar szállítóktól magyar eredetű árukat övetelni, a külföldiek kizárásával. így isznek a magyar államvasutak a hazai alipar nagy előnyére, igy a főváros, igy tasította Trefort iskoláit, hogy minden tanezközt hazai iparosoktól vegyenek, igy beszélte tegnap és ma Fejérváry, hogy a honvédelmi minisztérium tekintettel van arra, hogy minden beszerzést az országban tegyen. Ha a pokol útja nem jó szándékkal lenne követve, minden jó volna. Sajnos, hogy elv és gyakorlat közt akkora különbség van. Ha a magyar kormány minisztertanácsban tárgyalná a kérdést, ha összeállítaná, hogy mindenik minisztériumnak mi kell s a szállítási szerződéseket revideálná, ha megállapodnék abban, hogy jövőre a pályázati hirdetések feltételei közt az áru magyar eredetének helyt kell foglalni, s a csalások elkerülésére ellenőrzésről gondoskodva lenne: vajmi hamar keletkeznének mindennemű gyárak Magyarországon s maguk az osztrák iparosok állítanák fel azokat, hogy vevőjüket el ne veszítsék. Lenne hamarosan szövőiparunk és bőriparunk, migyen most szövőiparunk elenyészőn csekély. A honvédelmi miniszter azt mondja, van egy konzorczium posztóra és vászonra, abban osztrákok és magyar gyárosok vesznek részt, s ez szállít a honvédségnek drágábban, mint a közös hadseregnek teszi. A képviselőház megnyugodott ebben, mi meg nem nyughatunk. Várjon hiszi-e a miniszter, hogy az átvett szállítmány nagyobb része honi? Hiszen ez lehetetlen, mert ama néhány gyár, mely pro forma felvétetett az osztrák konzorcziumba csak azért, hogy ez magyar nevet mutasson, nem is képes annyi posztót és vásznat termelni, amennyi csak a honvédségnek magának kell. Az osztrákok kiaknáznak bennünket most, mint azelőtt. Ellenben ha a magyar kormány a honvéd-szállításokat nem tekintené közös ügynek és minden egyéb szállítást is magyar ügynek tekintene, s ha kikötné és kijelentené, hogy jövőre csak magyar gyárosok komoly — nem kartell és hamis ajánlatokkal csalárd — ajánlatait veszi tekintetbe, s kész alapítandó gyárakkal is kauczió mellett szerződni az egész mennyiségre évekre: vájjon ki kételkednék, hogy akkor gyapjúfonodák és gyapotszövőgyárak, len-, kender-, posztó- és bőrgyárak nőnének ki a földből Budapesten s a felvidéki városokban ? S ha ezt nemcsak egy minisztérium tenné, de valamennyi, tíz év múlva lenne gyáriparunk, mely az osztrákkal az egész piacon versenyképesnek bizonyulna, mert hiszen e gyárak nem szorítkoznának arra, hogy a kormánynak szállítsanak, hanem vevőket keresnének a nyílt piacon mindenütt. A kezdet nehézségein túlesni máskép alig lehet. De egész elhatározással és bátor kezdeményezéssel lehet csak sikert aratni e téren. Mihelyt koncredáljuk, hogy a magyar állam osztrák vagy külföldi iparczikkeket is vásárolhat, a terv megbukott. Kényszeríteni kell a szállítót, hogy Magyarországba jöjjön termelni. Itt nyerhet pénzünkön, de itt is forgassa. Másrészt honi kisiparosaink pártfogása is lehetetlen azon rendszer szerint, melyet a kormány követ. A magyar kisiparos nem teheti, hogy, mint az osztrák gyárosok konzorcziuma, némely budapesti nagykereskedő céggel szövetkezve, ajánlatot tegyen tömeges szállításra, százezer borjúra például, mert se ereje, se hitele ily vállalkozásra. Még szövetkezetben sem igen teheti. Ellenben, ha a szállítmány apróbb részekre osztva bocsáttatnék ajánlati tárgyalás alá, sokkal többen pályáznának, szolidabb iparosok, nem pedig közvetítők nyernék el a munkát, s a minisztérium jobb és olcsóbb árut kapna a legtöbb esetben. Áll ez mindazon czikkekre nézve, melyek nem szükségképen gyárilag előállítandók. Tehát gyáriparczikkekre nagy szállítási szerződések köttessenek, de oly feltétel alatt, hogy az áruk egészen Magyarországon termeltessenek s e czélra itt a szükség szerint állami kedvezménynyel gyárak emeltessenek; a kézműipar czikkeire pedig kisebb mennyiségekre felosztva hasssék ki az árlejtés. Minden czikkre nézve azonban elvül kimondassák, hogy jövőre csak honi iparterményeket fogad el a magyar kormány és az ország valamennyi hatósága. Más mód nincs közös vámterületen magyar ipart teremteni. Tíz évi tapasztalás erről a Tisza-kormányt is meggyőzhette. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁIA. — Február 1. — EMLÉKEIMBŐL. Klapka György tábornoktól.lláspontunk Kossuth terveivel szemben. — Magyarok íniben. — Történeti buvárlataim. — Kálvin. — Genf altjáról. — James Fazy. — Találkozásom Mazzinival Luganoban. — A meghiúsult milánói felkelés.) Londonból a Svájczba való visszautazásom közén Párisban töltök néhány napot, hol Telekyvel más barátaimmal megbeszéltem, mily magatartást űznek kötelességünkké Kossuth titkos tervei. Határozatba ment, hogy teljesen passzív állásutot foglaljunk el, semmibe se elegyedjünk, Kosth tevékenysége elé ne gördítsünk akadályt, de mont neki engedjük át a kizárólagos felelősséget Indenért, a mit tenni fog. Elejét akartuk venni a súrlódásoknak s a viszáoknak sorainkban ; szem előtt tartottuk a lengyek példáját, akik három pártjukkal, az arisztokrata, mokrata és katonai párttal oly végtelenül sokat árttak az ügynek, melyet mindannyian teljes odaadásd akartak szolgálni. Második munkám, »a nemzeti háború Magyarszágban és Erdélyben« már 1851-ben kész volt, s nem kaptam érette semmiféle dijázást. Alig jelenteg, csaknem mindenütt elkobozták. A mi annál tékenyebb volt reám nézve, mert apadóban voltakgénforrásaim s nem láttam magam előtt további íreseti módot. Hogy ne legyek egészen foglalkozás ilkül, álnév alatt, időnkint írogattam német s franczia pokba, a melyek irántam való rokonszenvből sokkalbban díjazták czikkeimet, sem mint megérdemlett volna. E közben megszaporodott Lentben honfitársm száma. Batthyány grófné, a szerencsétlentthyányi Lajos gróf özvegye gyermekeivel együtt a jött s kibérelte a gyönyörű Boissiére villát, a hol a gyászba merülve, gyermekei nevelésének élt. Követte őt Károlyi György grófné két gyermekével, s a Plainpalais külvárosban vett lakást. Almássy Pál és neje is Genfbe jöttek. A párisiak közül igen gyakran tettek látogatást Teleky László és Andrássy Gyula gróf. Ott tartózkodott továbbá Horváth Mihály püspök, Puky Miklós, Karacsay gróf, Dessewffy Dénes, Podhorszky s mások. Horváth a Batthyány grófné gyermekeit tanította, Podhorszky nevelő volt Almássyéknál, Puky nyomdát alapított magyar művek kiadására, Dessewffy órássá lett s én a genfi könyv- és levéltárakban oly okmányok után kutattam, a melyek világot vethetnének a reformáczióra Magyarországon. A genfi akadémia, melynek tanára volt Kálvin, főiskoláját képezte a XVI-ik században az angol, franczia és olasz ifjaknak. Magyarországi tanulók csak ritkán vagy éppen nem látogatták, nagyon kevés volt tehát a Magyarországra vonatkozó okmány. Nem kevésbbé érdekeltek ezen kis köztársaság történetének leírásai, amelynek polgára akartam lenni, úgy találtam, hogy Genf történetének kis keretében híven visszatükröződik mindaz, ami nagy államokban végbe ment, mindazon rázkódások is, amelyekkel más népek története össze van kötve. A fájdalmas megpróbáltatások azonban, melyeken Genfnek keresztül kellett mennie, nem estek a burgundi és savoyai kényuraknak korszakába, akiktől a berniek segítségével megszabadult, hanem azon férfiú, Kálvin tevékenységének idejére, a ki manapság legnagyobb dicsőségét képezi, s a kire méltán annyira büszke e város. Kálvin, aki annyit tett más országokban a szabadság utjának egyengetésére, saját hazájában kérlelhetetlen ellensége volt a szabadságnak. Genfbe hivatván, majd ismét száműzetvén s újra visszahivatván, haláláig ott maradt s vas kezekkel vezette a látszólag demokratikus, lényegében theokratikus kormányt. A befolyása alatt létrejött alkotmánynak uralma kiterjedt nemcsak az egész nyilvános, hanem a házi életre is, életbe léptette az erkölcsi s vallási kényszert s a legártatlanabb játékokat s mulatságokat is eltiltotta. _____Jaj volt annak, ki a keresztségben nem adott gyermekének bibliai nevet. A büntetéseket a legönkényesebb szigorral szabták meg. Pár év alatt, ezt a genfi történetírók írják, s nem a pápisták, 76 egyént hurczoltak máglyára, 880-890-et börtönbe s 58-at végeztek ki; az utóbbiak legnagyobb része a boszorkányságnak vagy a pestis terjesztésének vádja alatt állott; s a szegény Servet-et, mert nyíltan ki merte mondani a véleményét, elevenen égették meg, s hasonló sors érte volna Socint is, ha barátai által idejekorán figyelmeztetve, fel nem hagy Genfbe tervezett utjával. Szóval hadat szent Kálvin Genfben minden szabad gondolatnak s cselekvésnek, s Istencsodája, hogy e fenyítő intézetből oly nép került ki, a melyhez hasonlót alig találhatni e földön. Visszatartva minden profán mulatozástól, kénytelen volt a munkában, a művészetben és tudományban, a kereskedésben és iparban keresni kárpótlást. Nincs oly csekély kiterjedésű és lakosságú vidék, mint Genf, a mely annyi elsőrangú tudóst és művészt mutathatna fel, s éppen oly kevéssé hasonlítható össze csak megközelítőleg is más ily népességű város Genffel gazdagságra s a művelődési s jótékony intézetek számára nézve, amelyek folyvást fejlődve, mi jelét sem mutatják a hanyatlásnak. A reformátor által életbe léptetett alkotmánynak nem voltak tehát rosszak a gyümölcsei, de szelidebb eszközökkel is meg lehetett volna azt valósítani s fájdalommal gondolja el az emberbarát, hogy ez a nagy férfiú is a felebaráti szeretet ápolása helyett annyi vért ontott a Megváltó nevében. Igaz, hogy csekélységgé törpül ez, ha azzal helyezzük párhuzamba, amit a spanyol inquizíció olykor egyetlen év alatt elkövetett! A Kálvin alapította állam háborútlanul állott fenn csaknem két évszázadig. A XVIII. század elején azonban szabadabb szellem s új életkedv ébredt fel polgáraiban. Zavargások, viszályok törtek ki s eltartottak mindaddig, amig ki nem vívta a nép jogait. E háborgások korszakát »viharnak egy pohár vízben« mondja Voltaire. Nincs igaza, csak oly fontosak valának a genfiekre, mint akár a nagy forradalom a francziákra nézve. 1798-ban Francziaországhoz csatolták Genfet s fővárosává tették a »du Leman« departementnak. A bécsi kongresszus után a város és vidéke mint kanton és köztársaság újra helyre lett állítva a svájczi szövetség kötelékében. Az 1815 után életbe léptetett új alkotmány szabadelvű volt ugyan, de a lakosság egy részének szemeiben nem eléggé demokratikus. A két párt kisebb súrlódásai s véres összeütközése után valóságos forradalom tört ki elvégre 1846-ban, s teljes győzelemhez segítette a radikálisokat. Ez volt az utolsó véres küzdelem Genf polgárai közt, akik azóta békében és nyugalomban élnek s teljes élvezetében vannak jogaiknak. Genfbe érkezésünk idejében James Eazyt, a radikális párt vezérét találtuk a kormány élén. Halálosan gyűlölték az arisztokraták, de éppen annyira kedvelték a párthívei. Az előbbeniek, a felső városzrész lakói, palotáikban s pompás villáikban tüntetőleg távol tartották magukat tőlünk, Fazy ellenben és barátai testvéri szeretettel fogadtak szülővárosukban. Fazy maga mindent elkövetett, hogy a Genfben való tartózkodást lehetőleg kellemessé tegye reánk nézve. Hálából természetesen mi is a radikális párthoz csatlakoztunk s ennek körében kerestünk barátokat. A város gyönyörű fekvése, a könnyű összeköttetés minden irányban, a pompás kirándulási helyek, a kellemes társadalmi élet s a korlátlan szabadság, mindez oly kedvessé tette előttünk Genfet, hogy még azok is, akik visszatértek utóbb Magyarországba,nehéz szívvel tudtak megválni ettől a második hazájuktól. Genfből könnyebb volt fentartanunk az összeköttetést honfitársainkkal, mint Párisból vagy Londonból. Gyakran jöttek Svájczba barátaink, akikkel találkoztunk, s akik hírt adtak nekünk a magyarországi életről. Természetesen a legnagyobb érdeklődéssel kísértük a Kossuth amerikai körútját is, s nem csekély elégültséggel töltöttek el sikerei és diadalmenetei. Megtudtunk egyúttal némely részleteket Mazzinival való szoros összeköttetéséről is s némi aggodalmakat keltettek bennünk az erre alapított tervek. Genfben 1853-ban egészen váratlanul lepett meg egy látogatás. Mazzinitól levelet hozott egy küldöttje, amelyben közli velem, hogy Luganóban, Tessin-kantonban időzik, hogy onnan szervezze a felkelést Milanóban s a felső-itáliai városokban, s hogy ez a felkelés nem sokára ki fog törni. Felhívott, hogy ha érdeklődöm hazámnak ügye iránt, látogassam azonnal meg, a luganói vendéglőben várni fog valaki reám s elvezet hozzá. Mazzininál tett utolsó londoni látogatásom óta nem leveleztem vele; meglepett tehát ez a felhívás, de azt hittem, nem szabad előre kitérnem, nehogy később azt a szemrehányást tehessem magamnak, hogy gyáván visszavonultam a közreműködéstől egy ily döntő pillanatban, midőn honfitársaim ezreinek sorsáról lehetett szó. Végzete azoknak, akik hazájuk érdekében a legjobbra törekszenek, hogy akárhányszor meggyőződésük ellen kell cselekedniük s magukat feláldozniok. Azonnal megindultam a rendkívül terhes útra. A legszigorúbb tél idején történt; a Gotthard-szorosokat, a melyeken keresztül juthattam csak svájczi területen Luganóba, ellepte s járhatlanná tette a hó, s a Szt.-Gotthard fölött csak egyfogatu kis szánon s igy is csak több nap alatt kelhettem át. Megérkeztem végre Luganóba, a vendéglőben mindjárt fel is keresett Mazzininak a barátja s elvezetett hozzá. Egy félreeső házban találtam az öreg összeesküvőt. Tágas s igen kényelmesen berendezett szobában lakott. Egy asztal előtt állott, a melyet papírok s térképek borítottak, annyira elmélyedve gondolataiba, hogy alig vette észre belépésemet. — Eh bien, me voilá ! mondám barátságosan, mi lesz az én teendőm ? Világosan kifejté előttem az egész tervet, amelyen két év óta a legnagyobb szívóssággal dolgozott. A felkelésnek előbb Milanóban kell kitörni s onnan villámgyorsan elterjedni a többi városokra. A siker kétségtelen, mert az összes tűzoltóság meg van nyerve a tervnek, a polgárok legnagyobb része, az ifjúság s végre az olasz városokban helyőrségen levő magyar csapatok. _________________________ Budapest, január 31. Tisza Kálmán miniszterelnök, kit Bécsben ma délelőtt ő Felsége kihallgatáson fogadott, délben hosszabb ideig értekezett gróf Kánoky külügyminiszterrel és Szögyényi osztályfőnökkel. Bedekovics miniszter ma reggel Bécsbe érkezett. A költségvetési törvényjavaslat harmadik megszavazása legkésőbb a képviselőház pénteki napirendjére fog kitüzetni. Az appropriacionális vita, noha az ellenzéki pártok részéről több szónok behatóan fog a költségvetés ellenében szót emelni, előreláthatólag egy ülés folyamában befejeztetik. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma este 6 órakor Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt tartott ülésében a költségvetési törvényt tárgyalta. Az ülésen a kormány részéről jelen voltak: Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter és Hilbert Mór osztálytanácsos. Hegedűs Sándor előadó bevezető szavai után a törvény általánosságban elfogadtatott. A részletes tárgyalás folyamán az egyes tárczák előadói kijelentették, hogy a törvény a ház határozatainak megfelelően van szerkesztve, s ezen jelentések alapján a bizottság változatlanul elfogadta a törvényt. Horánszky Nándor kijelenti, hogy saját részéről a törvényjavaslat elfogadásához nem járulhat. Ezzel az ülés véget ért. A jelentést Hegedűs Sándor előadó a kedden tartandó ülésben fogja a háznak benyújtani. Az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének megvitatása czéljából összehívott értekezlet ma délután 5 órakor dr. Pauler Tivadar igazságügyminiszter elnöklete alatt ülést tartott, és az öröklési jogra vonatkozó részben a hagyományokról szóló fejezet tárgyalását folytatva, a 295. §-ig haladt. Az angolok legutóbbi győzelme, mint az újabban érkezett sürgönyök jelentik, tényleg biztosította az összeköttetést Khartummal s bár az angol csapatok nagy veszteségeket szenvedtek, az elért siker ellensúlyozza azokat. Lord Wolseley január 28-ikától kelt sürgönye szerint az angol haderőnek, mely Stewart vezérlete alatt állott, emberfeletti munkát kellett végeznie. Január 17-ikétől kezdve egész 23-ikáig a katonák alig aludtak.Stewart tábornok — így szól a sürgöny — nehéz sebeket kapott, de dicsőséggel végrehajtotta utasításomat. Jelenleg igen erős állásban vannak csapataink a Nílus mellett Berber és Khartum között a félúton, s e mellett a megerősített hadállás és a Khartum közötti út a mi kezünkben van.A Gubatot, mely Khartum felé nem messze van Metammehtől, az angol csapatok megvédhetik a mahdi csapatai ellen. A metammehi ütközet alkalmával nagy szolgálatot tett az angol csapatoknak Nusri pasa, ki Khartumból négy gőzössel érkezett meg Gubatba s katonáival és a vele hozott ágyukkal igen erélyesen részt vett az ütközetben. Magát a csatát így írják le az angol lapok sürgönyei : Január 19-én, midőn Stewart csapatai elhagyták Sebakatot, Metammed felé reggel 7 órakor a folyótól 3—4 mértföldnyire mutatkozott az ellenség nagy tömegben. Stewart rögtön csatarendbe állította a csapatokat és felvette az ellenséggel a harczot. Rögtön a harcz első óráiban Stewart tábornok megsebesült. Az óriási tüzelés közben Wilson ezredes, mint rangban legidősebb tiszt, vette át a parancsnokságot s a négyszöget a Nílus fölé emelkedő magaslat felé vezette, ahol a mahdi csapatai összpontosított tömör állásokban tüzeltek. Az angol csapatok négyszöget képezve a leghevesebb tüzelés közepette nyomultak folyton előre, míg délután 3 órakor végre elűzték onnan az ellenséget. A mahdi katonáit több emir vezényelte lóháton, de a katonák közül egy sem juthatott a négyszög közvetlen közelébe, bár több ízben tömegesen igyekeztek azt keresztültörni. Az angolok rendkívüli hidegvérrel állották meg a tüzet s egy lépést sem hátráltak. A mahdi emberei közül öt emir és 250 katona esett el. Az angolok is igen nagy veszteséget szenvedtek. Elestek a Standardnak és a Morning Postnak hadi tudósítói is. Wolseley Gordon tábornoktól a napokban kapta a legutolsó értesítést. Ez deczember 29-éről van keltezve, s csak egy sorból áll: »Khartumban minden jól van, évekig tarthatjuk.« Január 21-én volt a második összeütközés Metammed mellett. Wolseley 28-áról kelt sürgönyében azt mondja, hogy e várost 2000 katona tartja megszállva, de a város bevételét mellőznie kellett, mert nagy áldozatokba került volna. Az angol csapatok előnyösebbnek tartották egyelőre Gubatot megszállani. Stewart tábornok megsebesülése után egy hadigőzösre vitetett és ott ápoltatik. Mint Wolseley jelenti, e hadjáratban alig fog már mint parancsnok szerepelhetni, mert sebének gyógyulása hosszú időt fog igénybe venni. A gazdák nyílt hitele. — jan. 31. A magyar gazdák azon kívánságáról, hogy részükre az osztrák magyar bank olcsó leszámítolási hitelt nyújtson, már volt alkalmunk nyilatkozni. E hitel mellett a gazdakör utóbbi tárgyalásai alkalmával azon indítvány létetett, hogy — úgy, mint némely hazai takarékpénztár teszi — az osztrák-magyar bank is nyílt hitelt nyújtson a gazdáknak a hitelösszeg maximumának telekkönyvi biztosítása alapján. A pesti hazai első takarékpénztár szintén folytat ily állandó nyílt hiteli üzletet s ily üzlet mellett ez idő szerint 6°/o kamatot köt ki; vidéki takarékpénztárak egy vagy két százalékkal magasabb kamatot vesznek ily hitel alapján. Hogy a hitelösszeg első helyen legyen bekebelezve, nem szükségeltetik, csak oly biztossággal bírjon, mely a követelés fedezetére elégséges. Az úgynevezett pupilláris biztosíték, mely némely tőkék jelzálogi fedezetének feltétele, ott tehát nem igényeltetik. Szoros értelemben jelzálogkölcsönnek sem nevezhető az, mert a bekeblezés egyszer mindenkorra a hiteladó intézet javára történik a nyílt hiteli viszony erejéig — lehet, hogy egyik évben a földbirtokos semmi hitelt nem vett igénybe, míg másik évben a hitelösszeget egészen kimerité. A jogcím tehát, melynek alapján adósa leend az intézetnek, nem az eredetileg általa aláírt és be is kebelezett hitelokmány leend, mint a jelzálogos kölcsönöknél, hanem az egyes alkalmakkor általa kibocsátott váltók, illetőleg más kötelező okiratok. Mily előnye volna például az alföldi gazdának, ha valahányszor szükséglete támad, a bank fiókintézete Szegeden vagy más alföldi városban oly olcsó hitelt adna neki oly hitelösszeg erejéig, minőt a kereskedők élveznek. A hitel e formájánál sok kelletlenség mellőzhető, a gazdának saját váltója vagy más kötelezőjegye elégséges, az egymásért való kereskedés, mely a földbirtokosoknál ritkán ér jó véget, mellőzhető és a cenzúra is elesik, vagy helyesebben: a felajánlott jelzálogi fedezet elégséges voltának megbírálására fog egyedül az üzleti viszony megállapítása idején szorítkozni. A záloglevelek kibocsátásával foglalkozó jelzálog-intézetek üzletére sem lehet ez kártékony, mert amely gazda ily hitelviszonyba lép, ezt csak azért teszi, mert jelzálogkölcsönre, különösen törlesztési kölcsönre szüksége nincs; viszont aki bármily okból jelzálogkölcsönt igényel, az nem fog érdekei ellenére ily rövid lejáratú hitelhez folyamodni. Szolid hitelintézetek bekeblezett amortizacionális kölcsönei után is megengedhetők legtöbb esetben ily nyílt hitelbekebelezések s a hitelnek, melyet a gazda annak alapján élvez, néha éppen az a rendeltetése lehet, hogy ha gazdasági terményei rögtön nem értékesíthetők, a jelzálogkölcsön törlesztési járadékát egyelőre abból fedezze. Az előadotthoz hasonló, bár nem egész analóg hitelt megengedtek egyébiránt már a magyar földhitelintézet alapszabályai is. Ugyanis az alapszabályok 52. §-a értelmében jelzálogi biztosíték mellett rövid, 3—6 havi időre az intézet javára kiállítandó kötelezvény alapján hitel adható, éspedig azon földbirtokosnak, ki már az intézet tagja, a birtok becse