Pesti Napló, 1885. június (36. évfolyam, 149-175. szám)

1885-06-03 / 151. szám

151. szám. «!«■■———■■—————— ElSilteté«! feltételest: festi a kindira, vagy Budapesten k­izho* horda* reggeli 4» esti ki­adás együtt: l hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — « hónapra 12 frt. ái ««ti kiftdáa postai külön k­üldéseért felfilfizetés havonként 16 krM évnegyedenként 1 forint. Hirdetések printúgy mint előfizetések a »Festi Napló« kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tera, Athanaeum-épülat, küldendők. » Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Budapest, 1885. Szerda, junius 3. 36. évi folyam. ■■erkeantéal Iroda­i Téren est­ek­««re, Athenaeum-ápülst A hí­mlV rémét­­lető minden közlemény a szerkesszilaághea vntásendS. Bim­entetlen lévaiak csak ismert keséktől fogadtatnak si Kéziratok nem adatnak k­sss». Kiadó-hi­vatal­i Terencziek-tere, Athenaeum-4pfi­­­et. A k­ anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körül panaszok, hirdetmények) kiadó-Orstalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓra. ■V­ A Pesti Napló előfizetői azon rendkívüli ked­vezményt élvezik, hogy a minden háztartásban majdnem nélkü­lözhetlen „Magyar Bazár“ nagy illusztrált di­vatlapot, számos és gazdag munkalapjai, színes divat­­séreg szabásrajzai s más nagybecsű mellékleteivel fél­áron rendelhetik meg. Előfizetési árak: a PESTI NAPLÓ-ra (reggeli és esti lap s hétfő reggeli rendkívüli szám) Egy hóra ........................ 2 frt. Évnegyedre ................. 6 frt. Pesti Napló és Magyar Bazárra. Évnegyedre .......... 7 frt 25 kr. iPS?“ Az előfizetés vidékről legczélszerűbben posta­­utalványnyal történik, mely Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) kül­­dendő.___ RO* Az esti lap külön postai megküldéséért év­­jegyedenként 1 frt fizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Budapest, junius 2. A német szabadelvű párt bem­­ása eredménye az osztrák válasz­­tásoknak. A választói jognak kiterjesztése s az adóczenzusnak öt forintra leszállítása tehát nem kedvezett az alkotmányos pártnak , általában a német polgári elemnek. Bécs tizenkét választókerületéből a német szabadelvű párt elvesztett négyet, nehezen irthatta meg a többit. Ezelőtt ugyanis vala­­mennyi mandátum az alkotmánypárti oppozi­­­­ió, vagyis a német c­entralisták kezében volt; ezen párttól ime Bécs is elfordult, mely tény meglepő mindenkire nézve. Kitűnik ebből, hogy Bécs nem akar oppozíczióban lenni az osztrák kormánynyal, és hogy nem akar német nemzetiségi politikát folytatni, hanem hogy mit akar, voltaképen maga sem tudja. Az újon választottak közül három »de­mokrata« párti s egy »antiszemita.« A demo­kraták a Taaffe-kormány által pártfogoltalak 3 ezért »Regierungs-Demokrat« gúnynévvel illettettek ; a nemzetiségi viszályt helytelenítik 3 a kibékülés hívei, egyszersmind barátai a kor­­mány szocziálpolitikus törekvéseinek; de ho­gyan lehetnének párthívei és követői a Taaffe­­kormánynak, mely konzervatív, klerikális és feudál-arisztokratikus, tehát éppen nem de­mokrata? Ők lássák, mit cselekesznek a reichstáb­ban, a választásoknál győztek és bebizonyították, hogy Bécsben a külvárosok­ban a radikalizmus erősebb a liberalizmusnál. Az államra nézve ezen csa­k. radikalizmus ugyan nem veszélyes, de a német ellenzékre igen. Ha Bécs pártokra szakad, az os­trák egy­ségi eszmét ki képviselje ? Az antiszemita jelöltek győzelme Bécs­ben és Badenben s az antiszemita párt nagy agitácziója több bécsi kerületben a másik ne­vezetes momentum. Budapesten antiszemita jelölt nem is volt, Bécsben antiszemiták és zsidók közt véres verekedések történtek és szenvezték be a választásokat. Számos el­fogatás történt, csakhogy a rend valahogy helyreállíttassék. A párt- és faj­szenvedélyek ily erős kitörésére Bécsben senki sem volt elkészülve, legkevésbbé a bécsi zsidóság, mely e városban régen meghonosodott és ne­vezetes szerepet játszik társadalomban és po­litikában. Az antiszemitizmus fellépése Bécs­ben oly durva és erőszakos, mint mindenütt, Moszkvától Berlinig. Hogy politikailag a reichsrat­iban sem tehet egyebet, mint botrá­nyokat provokálni, az programmja természe­tében fekszik. Számba csak annyiban esik, hogy a szétzüllött német szabadelvű pártot ez is gyöngíti. Élénkségre nézve a bécsi választások minden korábbi választást messze felülmúl­tak. A választóknak több mint 2/3 része, 31.600 ember szavazott, e tömegből 18.100­ hű ma­radt az alkotmánypárthoz, 13.500 ellene for­dult és pedig 8000 szavazott demokrata jelöl­tekre, 5400 antiszemitákra. Bécs most fel van kavarva, úgy, hogy ki tudja, mikor nyeri vissza régi kedélyes egyetértését. Mely nem sokat törődött a poli­tikával, most mindenki politizál. A demokra­ták és antiszemiták vérszemet kaptak, nem­csak sikereik, hanem az alsó néposztályok, a Neue Freie Presse kifejezésével, a »csőcselék« csatlakozása által, mely, ha nem választó is, az utczai kihágásokban részes. A vagyonos és intelligens polgárság pedig intimidálva van, mert nem hitte, hogy nem dominál többé úgy, mint azelőtt. A német alkotmányos párt vereségét je­lenti az is, hogy vezére, Herbst, ki Bécsben megválasztatott, két cseh kerületben megbu­kott. Tetschent 25 évig képviselte, s most egy német naczionalista, dr. Pikert, kitúrta. Ezen német nemzetiségi párt a német liberális párt legnagyobb veszedelme, mert szétrobbantja a pártot. Kerületeit elszedi tőle Csehországban s Alsó-Ausztriában is, Bécs­újhelyen győzött. A németek egységéről beszélni Ausztriá­ban tehát nem lehet. Máris öt német párt van: német klerikálisok, német liberálisok, német naczionalisták, német demokraták, és német antiszemiták. A pártok számarányairól beszélni majd csak a választások befejezése után lehet. Annyi idáig is kitűnt, hogy a klerikálisok falusi kerületeiket, a liberálisok városi kerü­leteiket megtartották, bár heves küzdelem volt mindenütt. A Taaffe-kormánynak nem sikerült a felső-ausztriai, tiroli s alsó-ausztriai kisváro­sokat a liberális oppozícziótól elvenni, sőt Falkenhayn miniszter saját kerületében meg­bukott. A cseh kerületek is nemzetiségek szerint felosztva maradtak, a­mint voltak s a németek itt csak egy kerületet vesztettek. A kormány is csalódott tehát, ha azt hitte, hogy az ellen­zéket eltörpíti s Taaffenak a kívánt két­har­mad többsége aligha meg lesz. Mert ha sza­kadozott is az ellenzék és elmérgesedett a né­met párt, a negáczióban a minisztérium ellen könnyen egyesülnek. A csehek választásai kommandóra men­nek és szépen folynak le. Az ó-csehek, Rieger pártja dominál, jelöltjei könnyen győznek a cseh vidékeken és városokban. Szaporodni azonban a cseh képviselők sem igen fognak. Politikai jelentősége idáig leginkább a bécsi választásoknak van. Érzi is ezt a német ellenzéki sajtó és el van keseredve. Az ellen­zék veresége azonban nem okozhat örömet a kormánynak, mert ő is csalatkozott remé­nyeiben. Ki örülhetne vájjon a dekompozíczió­­nak, melynek Ausztria áldozatul esett? A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Június 3. — CURLY. (Göndör.) Egy színész története. 8 Coleman Johntól. Angolból fordította : Szigethy Szalay Erzsi. Curly örömében úgy futott fel a színpadra, mintha újra gyermekké lett volna, megragadta Wil­­lienek mindkét kezét, átölelte és felkiáltott: — Tekints ide, öreg pajtás, mert nagy megle­petést hozok számodra. Az orvos megengedte, hogy játszhatom jutalomjátékodban. Engedd, hogy egy kis szerepet vállalhassak hát benne, például talán Károly barátját ? — Vigye a manó Károly barátját! — válaszolt Willie. Nem, neked Károlyt magát kell játszanod, ba­rátom. »A botrányok iskoláját« fogjuk előadni. Nos doktor ? Mit gondol ? nem lesz az nagyon erős szerep még most neki ? — Világért sem! — válaszolt Dixon. E pillanattól fogva Curly folyton jobban és job­ban lett. Végre elérkezett a jutalomjáték estéje. Willie saját nagy népszerűsége, az érdeklődés a regényes Curly első megjelenését láthatni, és a két jó barát általánosan ismeretes ragaszkodása egymáshoz, azt a reményt keltették mindenkiben, hogy ez est fogja az idény legnagyobb eseményét képezni. * A színház a fulladásig megtelt, a zenészeket ki­szorították helyükről, úgy hogy a nyitányt a színpa­don kellett eljátszani. A szegény zenekar az első felvonás után való­ságosan szélnek bocsáttatott. A páholyközönség oly nagy volt, hogy nagy része kénytelen volt a színfalak közé menni és onnan nézni az előadást. Utoljára még a színpad maga is félig megtelt közönséggel s úgy, mint régente Erzsébet királynő korában, összevegyült az »elite« a működőkkel, úgy, hogy mikor az előadás megkezdődött, ha a jelmezek el nem árulják, lehetet­lenség lett volna megkülönböztetni a színészeket a hallgatóságtól. Curly még soha sem tüntette ki annyira tehet­ségét mint ma. Egészen új élet fejlődését érzette ma­gában és pályája újra kezdett felvirulni. Willie is magát múlta felül szerepében s az előadás valóban egészben véve nagy sikert aratott. Ez előadás egész korszakot képezett a fiatal színészek életében. Véletlenül úgy történt, hogy azon este a Drury Lane királyi színház és az edinburghi királyi színház igazgatói is a néző­közönség között valának. Curly másnap reggel már szerződési ajánlatot kapott a Drury Lane legközelebbi színi idényére, Williet pedig szerződtették, mint főtragikust, az edin­burghi királyi színházhoz. Egy hónappal azután el kellett hagyniok az ő kedves régi igazgatójukat, hálanyilvánításokkal az élvezett szívességekért és mindketten elindultak saját szerződéseik betöltésére, Edinburghig együtt utazva. Mielőtt a kocsi elindult volna Londonból, Willie egy nagy rakás aranyat adott át Curlynek mint a dundeei jutalomjáték bevételének felét. Az utóbbi megjegyző, hogy neki még van egy pár fontja, de a másik egyetlen fillért sem akart visszavenni, ezután fájdalmas szívvel és könyekkel a szemekben vált meg egymástól Orestes és Pylades. IX. Színész önérzet. Fő tragikusnak lenni szülőföldje fővárosában nagy kitüntetés volt Jami­sonra nézve; a jelenlegi főpostahivatal által elfoglalt tájékon az északi híd alján állott piszkos kis színház az ő mesterkéletlen, igénytelen képzelete előtt a dráma valóságos palota­­szerű templomaként tűnt fel. Midőn az igazgatónál jelentkezett, azt méltó­ságteljesnek, sőt valóságosan uralkodóinak találta modorában. Minden, mit az első találkozáskor mon­dani kegyeskedett, a következőkből állott: »Szíveskedjék jelentkezni a színpadi rendező­nél, ő majd bevezeti önt a zöld szobába.« A fiatal­embert egészen megzavarta ez a fogad­tatás, de nagy bölcsen eszébe jutott a példabeszéd: »Rómában római szokás szerint kell élni.«­­ Meghajta magát s felkereste a színházi rende­zőt. Azt a színpadon asztalánál ülve találta, méltósá­gával körülsánczolva, a súgótól, felvigyázótól, díszlet­­festőtől, ácstól és kordinahúzótól stb. körülvéve. A pillanat éppen nem volt alkalmas a bemutatásra.Willie tehát a súgólyuk bejárata előtt várakozva töltötte el idejét. A kitűnő hivatalnok gyors tekintete azon­ban rögtön észre vette őt, és leereszkedett megkér­dezni egyik alattvalójától: — Mit kiván azon idegen ? Az idegen pedig nem kivánt közvetítőt s rögtön bemutatta magát. Mr. B. . . katona volt a hadseregnél és igen szigorú katonatiszt volt. Mindazonáltal megmozdult, mereven meghajtá magát s két ujja hegyét oda nyújt­ván Jamiesonnak. mormogá: — Terjeszsze elő kívánságát, sir. Erre szives­kedjék jönni, — e szókkal megmutatta az utat. A mint közeledtek, kellemes csevegés és vidám nevetés hangj­ai ütötték meg hallásukat, és midőn kí­sérőjével a szegény Willie belépett a zöld szobába, (úgy hívták, noha semmi zöld nem volt benne, kivéve az alkalmilag ott tartózkodó viruló ifjúságot), mely egy nézett ki mint valami quakker gyűlésház, ott kö­­rülbelől húsz férfi és tíz vagy tizenkét különféle korú és testalkatú nőt találtak, kik mind, többé kevésbbé díszes egyéniségek voltak. Mr. B... röviden mondá: — Úrhölgyek és urak, engedjék bemutatnom önöknek a hozzánk csatlakozó Jamieson urat a dun­deei királyi színháztól. Valamennyien hidegen meghajtották magukat, bár nem hidegebben, mint az úton érkező. A kapitány visszavonult és ott hagyta Jami­sont, hogy intézze dolgait, a hogy legjobban tudja. A zöld szoba valósággal nem volt alkalmas a szívélyes fo­gadtatásra. A színházak igen konzervatív intézmények, és a drámai testület úgy tekinti az idegent, mint az ő érdekeikbe tolakodó kontárt. Halotti csend volt. Végre egy kérkedő piper­­kőcz, egy kezdő színész, ki felt­ű­nő dölyfösséggel tar­tott szemlét szemüvegén keresztül Jamieson felett, megszólalt: — Dundee. Hm! hm! Ugyan hát van olyan hely is valahol ? Azt hiszem, hogy az teljesen olyan lehet, mint valami czukros gyümölcsgyár. — Nem egészen, válaszolt Willie. Ott nem csak czukros gyümölcs, hanem néha valódi férfiak is te­remnek. — Férfiak, sir ? visszhangozó a reményteljes ifjú. — Igen, és pedig igen derék emberek, folytatta Willie, rendü­letlen komolysággal, azonban persze, hogy nem versenyezhetnek a vidéki fővárosok piper­­kőcz bábgyáraival! E szavak után Willie sarkon fordulva elhagyta a szobát. A hangos általános kaczaj, mely a fellépést követte, biztosították Jamiesont, hogy ezen legelső lövése talált. Ezután a léha fiatal embert egyenként magára hagyták a társulat többi tagjai, s úgy találván, hogy Willie épp oly illedelmes és szerény tud lenni, mint amilyen erélyes és harczias, ha az alkalom megköve­teli, kezdtek felmelegedni iránta és közlékenyebbekké, majd végre szívélyesekké váltak vele szemben. Egy álló hétig vagy tiz napig látogatta már minden reggel s minden este a zöld szobát, de nevét még egyetlen játékrendben sem olvashatta. Végtére a »Molnár és legényei«-re került az előadás sora s Jamieson magát mint Grindo személyesitőjét látta kitűzve. Willie mester ekkor roppant vakmerőséget kö­vetett el. Az egész Izráel népe láttára dühösen bezúzta az előadásra kitűzött darab czédulájának keretbe foglalt üvegét, kiszak­ta belőle a hirdetést és azt da­rabokra tépve, belökte a tűzbe, miután jól felszította a parázst, hogy jobban égjen. Képzeljék el önök a szentpétervári udvar meg­döbbenését, mikor Ivanovits Ivánt, a császári rend­őrség zászlótartóját, megpillantották, a­mint az orosz uralkodó elrémítő jelenlétében oda rohant s leszak­­gatta annak úgy­szólván orra előtt a legutolsó csá­­s­zári ukázt. Ha ezt elképzelhetik, akkor lehet némi fogal­muk az edinburghi zöld szoba tagjainak megdöbbené­séről is ezen páratlan vakmerőség ténye fölött. E pillanatban lépett be a színházi rendező, hogy kijelölje az időt a más­napra kitűzött »Molnár és legényei« próbájára. A derék volt kapitány épp úgy elbámult, mint a többiek, midőn Jamieson egész nyu­godtan mondá: — Megkímélheti magát rendező úr a próba kijelölésétől, én úgy sem leszek itt. Adja át üdvözle­temet mr. B.-nek, és adja tudtára, kérem, hogy én nem játszom Grindoffokat vagy az ilyes fajta melo­drámai vad szerepeket. Határozottan megegyeztünk, hogy Hamlettel nyitom meg szereplésemet; én tehát vagy abban lépek fel, vagy semmi másban. Ha hol­nap reggel tizenegy óra előtt nem nyerek értesülést öntől e tárgyban, a postával Londonba utazom. Jó estét, sir, jó estét hölgyek és urak. Mihelyest a szobát elhagyta, csupa csípős meg­jegyzést lehetett hallani a helyiségben, s mindnyájan telve voltak kiváncsi várakozással. Az öreg M. vasvesszővel kormányozta népeit. A közlekedés Angliával oly nehéz, s az utazás oly költséges volt, hogy a társulat többsége inkább mo­solyogva tűrte el az igazgatóság szeszélyeit, bármily igaztalanok lettek volna is. Ekkoráig még senki sem mert az igazgatósággal újat húzni, és mostantól fogy­­a mindenki a társulat bajnokának tekinti Williet. A színi rendező mérgesen pödörte fehér ba­juszát. — Hm! lázadás! dörmögő, de nekem tetszik a hév a fiúban, tudom, melege lesz az öregnek! Ily ma­gánbeszéd közt ment át az igazgatói szanktumba,hol át­adta a színház uralkodójának Willie üzenetét, eny­hítve azt különféle kíméletes szépítgetésekkel. Az öreg M. csak fülét vakargatta tollával, mondván: — Oh! oh! ez nevezetes egy fiatal ember! Nem gondolod, hogy komolyan érti ? — Én e tekintetben semmit sem gondolok, ha­nem egészen biztos vagyok benne. — Oh! oh! Hány órakor indul holnap a posta­kocsi ? — Tizenkettőkor. — Jól van, jól, jöjj hozzám holnap reggel tizen­egy órakor. Addig még egyet alszom a dologra. Másnap féltizenkettőkor Jamieson már pak­­kostól együtt a postahivatalban volt. Még tiz perczet várakozott, azután megváltotta s kifizette uti­­jegyét. (Folyt. köv.) Budapest, junius 2. A horvát miniszter lemondásáról szóló hírt a Nemzet »alaptalannak« mondja. Mi is fentartással közlöttük a hírt, de azóta arról értesülünk, hogy Be­­dekovics miniszter csakugyan tudatta lemondási szán­dékát, de minisztertársai remélik, hogy a lemondásról most is lebeszélik. A felvidéki magyar közművelődési egyesületnek május hó 31-ikén Trencsén-Tepliczben tartott köz­gyűlését Szalavszky Gyula nyitra megyei alispán, az egyesület alelnöke, a következő beszéddel nyi­totta meg: Tekintetes közgyűlés! A megjelenésben tőle nem függő okokból nagy sajnálatára akadályozott szeretett elnökünk herczeg Odescalchi Gyula elhá­­ríthatlan távolmaradása miatt, és képességek tekinte­tében engem felülmúló­­. kollegám Lehotzky Lajos úr határozott kívánsága folytán engem a legkevésbbé hivatottat ért a jelen közgyűlés vezetésének szép, rám nézve kitüntetést képező, de általában sikeresen alig megoldható feladata. A viszonyok, melyek közt eme gyűlésünket megtartjuk, a rendesnél nagyobb jelentőségig dom­borítják ki összejövetelünket, mert mi a külföld képviselőinek, a­kik hazánk fővárosában a magyar munka diadalmenete díszítéséhez nemcsak készsége­sen, de meggondolva járulnak, mai gyülekezésünkkel figyelemre méltó adatot szolgáltatunk arra nézve, hogy a magyar társadalom minden izma működésben van, hogy mi nem pusztán anyagi téren óhajtjuk a kultur nemzet jellegét vívni ki, hanem hogy törekvé­seink egyúttal az összes szellemi és erkölcsi tényezők­nek, a magyar állameszme és a magyar nemzeti ügy feltétlen szolgálatába való szegődtetésére is irá­nyulnak. Úgyis azt mondja egyik jeles hazánkfia, hogy az élénkség, melylyel valamely népfej a nemzetiségi küzdelemben részt vesz, életrevalóságának, önérzeté­nek és erejének bizonyítéka; s valljuk be őszintén uraim, hogy mi a jelen század elejétől fogva élénkké vált nemzetiségi eszme körül világszerte kifejlődött és még ma is domináló harczban hosszú ideig a szenve­­dőlegesség szerepére kárhoztattuk magunkat, és alig vettük észre, hogy magyar községeink úgy ritkulnak, mint ahogy őszszel a fák levelei hullanak, sem azt, hogy itt oly aspirácziók ütötték fel merészen tanyáju­kat, melyeket némileg önérzetes államnak hallgatólag tűrnie nem szabad. A legközelebb lefolyt múlt azonban üdvös for­dulatot eredményezett, mert ma már örömmel kon­statálható, hogy Magyarország minden vidékén a ká­ros elbizakodottság léhasága szűnni és enyészni kezd, és hogy helyébe akarat lépett, mely remélhetőleg addig pihenni nem is fog, míg a bán minden lakóját a magyar állam kizárólagos tekintélyének elismeré­sére nem kényszerítette. S ha már a külföld képviselői vizsga­szemekkel bonczolják szervezetünk életrevalóságát és jövendő­beli fennállása feltételeinek miségét, akkor az orszá­gos kiállítás adataiból láthatják, hogy a magyar elem becsülettel közvetíti ez országban a nyugati haladás és czivilizáczió művét,meggyőződést meríthetnek arra néz­ve,hogy a magyar embernek van ugyan értelmi ereje a kozmopolitikus munka legbonyolultabb gépezete rej­te­keinek felismeréséhez, de a mi összejövetelünkből kö­vetkeztessenek arra is, hogy oly gépezet, mely a ma­gyar fajjelleg elsimítását eredményezhetné, nálunk működésbe sikeresen abszolúte nem hozható. Ily körülmények közt­­. közgyűlés nem csodál­­om, de bizonynyal mély bálával kisérem ama jelen­séget, hogy míg egyrészről a bölcsen és a magyar nemzeti érdekeknek megfelelően kormányzott Tren­­csén megyének ez egyesület létesülte körül is már fe­­ledhetlen érdemeket szerzett hazafias közönsége ben­nünket, a magyar igaz ügy vándorapostolait, általunk soha nem igényelt és eddig talán ki sem is érdemelt szívélyességgel fogadni kegyeskedik, másrészt a haza­fias sajtó képviselői, kiket egyesületünk eddigi sikere jelentékeny részben érdemként megillet, ma ismét megjelenni s ügyünket országos ügy jellegével felru­házni szivesek voltak. Az országos sajtó ezen rokonszenves közreha­tásának köszönhetjük azt, hogy fáradozásunk fokoza­tosan méltányoltatik, a­minek kifolyásául vehető, hogy oly törvényhatóságok is iratkoznak be folyton alapító tagokul, melyek a leküzdeni czélzott vesze­delmek által közvetlenül nem érdekelték ugyan, de azt felfogták, miként a kellő időben kiirtatlan maradt méreg a test szervezetének szívét is megmételyezni képes. Mi egyébiránt, t. közgyűlés, anyagi erőink jelen korlátoltságánál fogva szerénynek mondható eddigi működésünk erkölcsi vívmányaival teljesen meg lehe­tünk elégedve. A megalakulásunk által testet nyert eszme, a velünk egyesült törvényhatóságok határain túlcsapongva, hatalmas szárnycsattogtatásaival a Ki­rályhágón túl is felrázta a hazafias közönséget és létet adva az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület­nek, az általunk megvetett alapot mintegy szentesí­tette, törekvéseink érvényesülését pedig hazánk oly területére irányította, hol a veszély a legújabb tapasz­talatok szerint is, helyenként imminenssé vált. Fokozhatja megelégedésünket még inkább az, hogy a lelkesült rokonszenv tüneteivel találkozunk egyesületünk körébe tartozó egyes törvényhatóságok oly vidékein is, melyekre nézve nem minden alap nél­kül aggódtunk, hogy szándékaink balul magyaráztat­­ni és félreismertetni fognak. A tapasztalatok, melyeket egyletünk buzgó kül­döttjei, Odescalchi Arthur hg. és Libertiny Gusz­táv urak Árva megyében gyűjtöttek, oda mutatnak, hogy a nem magyar ajkú nép is ösztönszerűleg érzi egyesületünk c­élzatainak jogosultságát és tiszta­ságát. Tudják ők, hogy mi a nemzeti önvédelem leg­természetesebb kötelességeit akarjuk teljesíteni, hogy mi a társadalom elszórt erőit, a nemzeti erő és öntu­dat fejlesztése érdekében központosítni óhajtjuk, hogy mi sem óvodáinkban, sem más intézményeink­ben hitfelekezeti összetartozást bolygatni távolról sem akarunk, hogy mi senkinek anyanyelvét némává tenni nem szándékozunk; de hogy mi másrészt a mél­tánytalan és jogosulatlan követelésekkel szemben az államalkotó és államfentartó nemzet jogos igényeire utalunk és a felvilágosítás békés útján, a mivelés fo­kozásával, az ellenünk felfogadott bérenczek hamis és veszélyes tanainak leálc­ázásával lehetőségét nyúj­tani óhajtjuk annak, hogy ez állam előnyeit, hivatalos nyelvének elsajátítása által minden, bár idegen anya­nyelvű honpolgára egyaránt élvezhesse , és megsem­­misítni akarjuk amaz ellenséges szövetkezéseket, me­lyeknek c­élzatai csakis a magyar állam romjain, az elpusztult nagy nemzet hulláin mehetnek teljese­désbe. Ily jeligék alatt működő egyesületünk mai ren­des közgyűlésére nagy számban megjelent tagokat szívemből üdvözölve, a közgyűlést megnyitottnak nyil­vánítom. Madridból jelentik máj. 27-évől. A fővárosi mu­­nic­ipális választások óta, melyeken a kormány épp úgy vereséget szenvedett, mint a tartományi válasz­tásoknál, a politikai helyzet ugyanaz maradt. A kon­zervatív kabinet lehetetlenné vált; az ország Spanyol­országban ritka egyértelműséggel nyilatkozott ellene s ha a válság még nem állott elő, az ok a fuzionisták és a dinasztikus balpárt egyenetlenségében rejlik. A szabadelvű párt heterogén elemeit még nem sike­rült a vezéreknek egy kalap alá hozni. Félhivatalos lapok arról biztosítanak, hogy a parlament csak jú­liusban oszlik szét, s a parlament tagjai abban a meg­győződésben vannak, hogy a szabadelvűek czivako­­dása a kabinetválságot egyelőre elhalasztja. Országos kiállítás. A kiállítás területén. Szerdán, június 3-án. Délelőtt 9 órakor az I. csoport jüryjének megválasz­tása. Délelőtt Vili érakor: Az iparcsarnokban a XX. cso­port területén Schunda Vincze két pedál-czimbalmán Pin­tér testvérek a következő zenedarabokat adják elő: Rá­­kóczy induló, Stefánia-gavotte, Népdalok a „Tót leány“ népszinműből. Délelőtt II­érakor: Az iparcsarnokban az Országh Sándor és fia által kiállított nagy orgonán. Stoiber H. egy fantáziát fog előadni. Déli 12 órakor a IV. csoport juryjének megválasz­tása. Délután 3 órakor a II. a) csoport juryjének megvá­lasztása. Délután 3 órától kezdve telefon összeköttetés által egy nagy zenekar hangversenye hallható a panoráma épüle­tében elhelyezett nyilvános telefon állomáson. A zene­kar a hangverseny­teremben játszik. Délután 4­­ órakor: Az iparcsarnokban az Országh­ Sándor és fia által kiállított nagy orgonán: Erney József egy szabad fantáziát ad elő. Délután 5 órakor. Az iparcsarnokban a XX. csoport területén Schunda Vincze két pedál-czimbalmán Pintér testvérek a következő zenedarabokat ad­ják elő: Kiállítási induló dr. Matlekovics Sándor ő méltóságának ajánlva Bertalantól. Kivonatok „Bánk bán“ operából Erkel Fe­­rencztől. Népdalok Szentirmaytól. Délután 5 órakor: Az iparcsarnok előtt levő zene­pavilonban a báró Rodich 68. sz. gyalogezred zenekará­nak hangversenye, Faulwetter A. karmester vezetése alatt. Este 8 órakor: A Dobos-féle vendéglő előtt levő zene­­pavill­onban a báró Rodich 68. sz. gyalogezred zenekará­nak nagy katonai hangversenye, Faulwetter A. karnagy vezetése alatt.* A kiállítást tegnap, június 1-én, az állandó je­gyekkel ellátottakon kívül napi jegygyel 6575 sze­mély látogatta és pedig 50 kros jegygyel 5073, esti (20 kros) jegygyel 641, munkás vagy tanuló (20 kros) jegygyel 634, katona (20 kr) jegygyel 158, napi szabadj­egy­gyel 65.* Kedden, azaz június 3-án kezdődik meg a nagy jury tagjainak választása maguk a kiállítók által. A választásnál jelen lesz Matlekovits kiállítási el­nök is, de azon az általa evégből kijelölt Zichy Jenő gr. fog elnökölni. Június 3-án a következő cso­portok választanak: Délelőtt 9 órakor az I. csoport (mezőgazdaság és mezőgazdasági szakoktatás) kiállí­tói 15 rendes és 5 póttagot; délelőtt 11 órakor a IV. csoport (állati termények) kiállítói 3 rendes és 1 póttagot. Délután 3 órakor a II. csoport a) osztályá­nak (virág- és növénykertészet) kiállítói 3 rendes és 1 póttagot; d. u. 5 órakor a b) osztály (szőlészet és gyümölcsészet) kiállítói 3 rendes és 1 póttagot. Az egyes csoportok tagjai ma már magánértekezleteket is tartottak a választások megbeszélése végett. * Matlekovits kiállítási elnök Bécs város polgármesterétől következő levelet kapta: A magyar országos kiállítás tekintetes elnökségének Budapes­ten. A bécsi községi képviselet tagjai Budapesten tartózkodásuk alatt a tekintetes elnökség részéről a legszívesebb előzékenységgel tüntettettek ki s igy oly helyzetbe jutottak, hogy a rendelkezésökre álló idő rövidsége daczára a magyar országos kiállítás gaz­dagságáról és fontosságáról örvendetes áttekintést nyerhettek. Bécs birodalmi fő- és székváros képvise­lőtanácsa f. hó 27-én tartott összes ülésében azon ha­tározatot hozta, hogy a mélyen tisztelt elnökségnek ezen alkalomból a legmélyebb köszönet fejeztessék ki. A­midőn bátor vagyok ezt tisztelettel közölni, kérem fogadja saját személyes köszönetemet is, azon

Next