Pesti Napló, 1885. június (36. évfolyam, 149-175. szám)
1885-06-03 / 151. szám
151. szám. «!«■■———■■—————— ElSilteté«! feltételest: festi a kindira, vagy Budapesten kizho* horda* reggeli 4» esti kiadás együtt: l hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — « hónapra 12 frt. ái ««ti kiftdáa postai külön küldéseért felfilfizetés havonként 16 krM évnegyedenként 1 forint. Hirdetések printúgy mint előfizetések a »Festi Napló« kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tera, Athanaeum-épülat, küldendők. » Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Budapest, 1885. Szerda, junius 3. 36. évi folyam. ■■erkeantéal Irodai Téren estek««re, Athenaeum-ápülst A hímlV rémétlető minden közlemény a szerkesszilaághea vntásendS. Bimentetlen lévaiak csak ismert keséktől fogadtatnak si Kéziratok nem adatnak ksss». Kiadó-hivatali Terencziek-tere, Athenaeum-4pfiet. A k anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körül panaszok, hirdetmények) kiadó-Orstalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓra. ■V A Pesti Napló előfizetői azon rendkívüli kedvezményt élvezik, hogy a minden háztartásban majdnem nélkülözhetlen „Magyar Bazár“ nagy illusztrált divatlapot, számos és gazdag munkalapjai, színes divatséreg szabásrajzai s más nagybecsű mellékleteivel féláron rendelhetik meg. Előfizetési árak: a PESTI NAPLÓ-ra (reggeli és esti lap s hétfő reggeli rendkívüli szám) Egy hóra ........................ 2 frt. Évnegyedre ................. 6 frt. Pesti Napló és Magyar Bazárra. Évnegyedre .......... 7 frt 25 kr. iPS?“ Az előfizetés vidékről legczélszerűbben postautalványnyal történik, mely Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendő.___ RO* Az esti lap külön postai megküldéséért évjegyedenként 1 frt fizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Budapest, junius 2. A német szabadelvű párt bemása eredménye az osztrák választásoknak. A választói jognak kiterjesztése s az adóczenzusnak öt forintra leszállítása tehát nem kedvezett az alkotmányos pártnak , általában a német polgári elemnek. Bécs tizenkét választókerületéből a német szabadelvű párt elvesztett négyet, nehezen irthatta meg a többit. Ezelőtt ugyanis valamennyi mandátum az alkotmánypárti oppoziió, vagyis a német centralisták kezében volt; ezen párttól ime Bécs is elfordult, mely tény meglepő mindenkire nézve. Kitűnik ebből, hogy Bécs nem akar oppozíczióban lenni az osztrák kormánynyal, és hogy nem akar német nemzetiségi politikát folytatni, hanem hogy mit akar, voltaképen maga sem tudja. Az újon választottak közül három »demokrata« párti s egy »antiszemita.« A demokraták a Taaffe-kormány által pártfogoltalak 3 ezért »Regierungs-Demokrat« gúnynévvel illettettek ; a nemzetiségi viszályt helytelenítik 3 a kibékülés hívei, egyszersmind barátai a kormány szocziálpolitikus törekvéseinek; de hogyan lehetnének párthívei és követői a Taaffekormánynak, mely konzervatív, klerikális és feudál-arisztokratikus, tehát éppen nem demokrata? Ők lássák, mit cselekesznek a reichstábban, a választásoknál győztek és bebizonyították, hogy Bécsben a külvárosokban a radikalizmus erősebb a liberalizmusnál. Az államra nézve ezen csak. radikalizmus ugyan nem veszélyes, de a német ellenzékre igen. Ha Bécs pártokra szakad, az ostrák egységi eszmét ki képviselje ? Az antiszemita jelöltek győzelme Bécsben és Badenben s az antiszemita párt nagy agitácziója több bécsi kerületben a másik nevezetes momentum. Budapesten antiszemita jelölt nem is volt, Bécsben antiszemiták és zsidók közt véres verekedések történtek és szenvezték be a választásokat. Számos elfogatás történt, csakhogy a rend valahogy helyreállíttassék. A párt- és fajszenvedélyek ily erős kitörésére Bécsben senki sem volt elkészülve, legkevésbbé a bécsi zsidóság, mely e városban régen meghonosodott és nevezetes szerepet játszik társadalomban és politikában. Az antiszemitizmus fellépése Bécsben oly durva és erőszakos, mint mindenütt, Moszkvától Berlinig. Hogy politikailag a reichsratiban sem tehet egyebet, mint botrányokat provokálni, az programmja természetében fekszik. Számba csak annyiban esik, hogy a szétzüllött német szabadelvű pártot ez is gyöngíti. Élénkségre nézve a bécsi választások minden korábbi választást messze felülmúltak. A választóknak több mint 2/3 része, 31.600 ember szavazott, e tömegből 18.100 hű maradt az alkotmánypárthoz, 13.500 ellene fordult és pedig 8000 szavazott demokrata jelöltekre, 5400 antiszemitákra. Bécs most fel van kavarva, úgy, hogy ki tudja, mikor nyeri vissza régi kedélyes egyetértését. Mely nem sokat törődött a politikával, most mindenki politizál. A demokraták és antiszemiták vérszemet kaptak, nemcsak sikereik, hanem az alsó néposztályok, a Neue Freie Presse kifejezésével, a »csőcselék« csatlakozása által, mely, ha nem választó is, az utczai kihágásokban részes. A vagyonos és intelligens polgárság pedig intimidálva van, mert nem hitte, hogy nem dominál többé úgy, mint azelőtt. A német alkotmányos párt vereségét jelenti az is, hogy vezére, Herbst, ki Bécsben megválasztatott, két cseh kerületben megbukott. Tetschent 25 évig képviselte, s most egy német naczionalista, dr. Pikert, kitúrta. Ezen német nemzetiségi párt a német liberális párt legnagyobb veszedelme, mert szétrobbantja a pártot. Kerületeit elszedi tőle Csehországban s Alsó-Ausztriában is, Bécsújhelyen győzött. A németek egységéről beszélni Ausztriában tehát nem lehet. Máris öt német párt van: német klerikálisok, német liberálisok, német naczionalisták, német demokraták, és német antiszemiták. A pártok számarányairól beszélni majd csak a választások befejezése után lehet. Annyi idáig is kitűnt, hogy a klerikálisok falusi kerületeiket, a liberálisok városi kerületeiket megtartották, bár heves küzdelem volt mindenütt. A Taaffe-kormánynak nem sikerült a felső-ausztriai, tiroli s alsó-ausztriai kisvárosokat a liberális oppozícziótól elvenni, sőt Falkenhayn miniszter saját kerületében megbukott. A cseh kerületek is nemzetiségek szerint felosztva maradtak, amint voltak s a németek itt csak egy kerületet vesztettek. A kormány is csalódott tehát, ha azt hitte, hogy az ellenzéket eltörpíti s Taaffenak a kívánt kétharmad többsége aligha meg lesz. Mert ha szakadozott is az ellenzék és elmérgesedett a német párt, a negáczióban a minisztérium ellen könnyen egyesülnek. A csehek választásai kommandóra mennek és szépen folynak le. Az ó-csehek, Rieger pártja dominál, jelöltjei könnyen győznek a cseh vidékeken és városokban. Szaporodni azonban a cseh képviselők sem igen fognak. Politikai jelentősége idáig leginkább a bécsi választásoknak van. Érzi is ezt a német ellenzéki sajtó és el van keseredve. Az ellenzék veresége azonban nem okozhat örömet a kormánynak, mert ő is csalatkozott reményeiben. Ki örülhetne vájjon a dekompozícziónak, melynek Ausztria áldozatul esett? A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Június 3. — CURLY. (Göndör.) Egy színész története. 8 Coleman Johntól. Angolból fordította : Szigethy Szalay Erzsi. Curly örömében úgy futott fel a színpadra, mintha újra gyermekké lett volna, megragadta Willienek mindkét kezét, átölelte és felkiáltott: — Tekints ide, öreg pajtás, mert nagy meglepetést hozok számodra. Az orvos megengedte, hogy játszhatom jutalomjátékodban. Engedd, hogy egy kis szerepet vállalhassak hát benne, például talán Károly barátját ? — Vigye a manó Károly barátját! — válaszolt Willie. Nem, neked Károlyt magát kell játszanod, barátom. »A botrányok iskoláját« fogjuk előadni. Nos doktor ? Mit gondol ? nem lesz az nagyon erős szerep még most neki ? — Világért sem! — válaszolt Dixon. E pillanattól fogva Curly folyton jobban és jobban lett. Végre elérkezett a jutalomjáték estéje. Willie saját nagy népszerűsége, az érdeklődés a regényes Curly első megjelenését láthatni, és a két jó barát általánosan ismeretes ragaszkodása egymáshoz, azt a reményt keltették mindenkiben, hogy ez est fogja az idény legnagyobb eseményét képezni. * A színház a fulladásig megtelt, a zenészeket kiszorították helyükről, úgy hogy a nyitányt a színpadon kellett eljátszani. A szegény zenekar az első felvonás után valóságosan szélnek bocsáttatott. A páholyközönség oly nagy volt, hogy nagy része kénytelen volt a színfalak közé menni és onnan nézni az előadást. Utoljára még a színpad maga is félig megtelt közönséggel s úgy, mint régente Erzsébet királynő korában, összevegyült az »elite« a működőkkel, úgy, hogy mikor az előadás megkezdődött, ha a jelmezek el nem árulják, lehetetlenség lett volna megkülönböztetni a színészeket a hallgatóságtól. Curly még soha sem tüntette ki annyira tehetségét mint ma. Egészen új élet fejlődését érzette magában és pályája újra kezdett felvirulni. Willie is magát múlta felül szerepében s az előadás valóban egészben véve nagy sikert aratott. Ez előadás egész korszakot képezett a fiatal színészek életében. Véletlenül úgy történt, hogy azon este a Drury Lane királyi színház és az edinburghi királyi színház igazgatói is a nézőközönség között valának. Curly másnap reggel már szerződési ajánlatot kapott a Drury Lane legközelebbi színi idényére, Williet pedig szerződtették, mint főtragikust, az edinburghi királyi színházhoz. Egy hónappal azután el kellett hagyniok az ő kedves régi igazgatójukat, hálanyilvánításokkal az élvezett szívességekért és mindketten elindultak saját szerződéseik betöltésére, Edinburghig együtt utazva. Mielőtt a kocsi elindult volna Londonból, Willie egy nagy rakás aranyat adott át Curlynek mint a dundeei jutalomjáték bevételének felét. Az utóbbi megjegyző, hogy neki még van egy pár fontja, de a másik egyetlen fillért sem akart visszavenni, ezután fájdalmas szívvel és könyekkel a szemekben vált meg egymástól Orestes és Pylades. IX. Színész önérzet. Fő tragikusnak lenni szülőföldje fővárosában nagy kitüntetés volt Jamisonra nézve; a jelenlegi főpostahivatal által elfoglalt tájékon az északi híd alján állott piszkos kis színház az ő mesterkéletlen, igénytelen képzelete előtt a dráma valóságos palotaszerű templomaként tűnt fel. Midőn az igazgatónál jelentkezett, azt méltóságteljesnek, sőt valóságosan uralkodóinak találta modorában. Minden, mit az első találkozáskor mondani kegyeskedett, a következőkből állott: »Szíveskedjék jelentkezni a színpadi rendezőnél, ő majd bevezeti önt a zöld szobába.« A fiatalembert egészen megzavarta ez a fogadtatás, de nagy bölcsen eszébe jutott a példabeszéd: »Rómában római szokás szerint kell élni.« Meghajta magát s felkereste a színházi rendezőt. Azt a színpadon asztalánál ülve találta, méltóságával körülsánczolva, a súgótól, felvigyázótól, díszletfestőtől, ácstól és kordinahúzótól stb. körülvéve. A pillanat éppen nem volt alkalmas a bemutatásra.Willie tehát a súgólyuk bejárata előtt várakozva töltötte el idejét. A kitűnő hivatalnok gyors tekintete azonban rögtön észre vette őt, és leereszkedett megkérdezni egyik alattvalójától: — Mit kiván azon idegen ? Az idegen pedig nem kivánt közvetítőt s rögtön bemutatta magát. Mr. B. . . katona volt a hadseregnél és igen szigorú katonatiszt volt. Mindazonáltal megmozdult, mereven meghajtá magát s két ujja hegyét oda nyújtván Jamiesonnak. mormogá: — Terjeszsze elő kívánságát, sir. Erre sziveskedjék jönni, — e szókkal megmutatta az utat. A mint közeledtek, kellemes csevegés és vidám nevetés hangjai ütötték meg hallásukat, és midőn kísérőjével a szegény Willie belépett a zöld szobába, (úgy hívták, noha semmi zöld nem volt benne, kivéve az alkalmilag ott tartózkodó viruló ifjúságot), mely egy nézett ki mint valami quakker gyűlésház, ott körülbelől húsz férfi és tíz vagy tizenkét különféle korú és testalkatú nőt találtak, kik mind, többé kevésbbé díszes egyéniségek voltak. Mr. B... röviden mondá: — Úrhölgyek és urak, engedjék bemutatnom önöknek a hozzánk csatlakozó Jamieson urat a dundeei királyi színháztól. Valamennyien hidegen meghajtották magukat, bár nem hidegebben, mint az úton érkező. A kapitány visszavonult és ott hagyta Jamisont, hogy intézze dolgait, a hogy legjobban tudja. A zöld szoba valósággal nem volt alkalmas a szívélyes fogadtatásra. A színházak igen konzervatív intézmények, és a drámai testület úgy tekinti az idegent, mint az ő érdekeikbe tolakodó kontárt. Halotti csend volt. Végre egy kérkedő piperkőcz, egy kezdő színész, ki feltűnő dölyfösséggel tartott szemlét szemüvegén keresztül Jamieson felett, megszólalt: — Dundee. Hm! hm! Ugyan hát van olyan hely is valahol ? Azt hiszem, hogy az teljesen olyan lehet, mint valami czukros gyümölcsgyár. — Nem egészen, válaszolt Willie. Ott nem csak czukros gyümölcs, hanem néha valódi férfiak is teremnek. — Férfiak, sir ? visszhangozó a reményteljes ifjú. — Igen, és pedig igen derék emberek, folytatta Willie, rendületlen komolysággal, azonban persze, hogy nem versenyezhetnek a vidéki fővárosok piperkőcz bábgyáraival! E szavak után Willie sarkon fordulva elhagyta a szobát. A hangos általános kaczaj, mely a fellépést követte, biztosították Jamiesont, hogy ezen legelső lövése talált. Ezután a léha fiatal embert egyenként magára hagyták a társulat többi tagjai, s úgy találván, hogy Willie épp oly illedelmes és szerény tud lenni, mint amilyen erélyes és harczias, ha az alkalom megköveteli, kezdtek felmelegedni iránta és közlékenyebbekké, majd végre szívélyesekké váltak vele szemben. Egy álló hétig vagy tiz napig látogatta már minden reggel s minden este a zöld szobát, de nevét még egyetlen játékrendben sem olvashatta. Végtére a »Molnár és legényei«-re került az előadás sora s Jamieson magát mint Grindo személyesitőjét látta kitűzve. Willie mester ekkor roppant vakmerőséget követett el. Az egész Izráel népe láttára dühösen bezúzta az előadásra kitűzött darab czédulájának keretbe foglalt üvegét, kiszakta belőle a hirdetést és azt darabokra tépve, belökte a tűzbe, miután jól felszította a parázst, hogy jobban égjen. Képzeljék el önök a szentpétervári udvar megdöbbenését, mikor Ivanovits Ivánt, a császári rendőrség zászlótartóját, megpillantották, amint az orosz uralkodó elrémítő jelenlétében oda rohant s leszakgatta annak úgyszólván orra előtt a legutolsó császári ukázt. Ha ezt elképzelhetik, akkor lehet némi fogalmuk az edinburghi zöld szoba tagjainak megdöbbenéséről is ezen páratlan vakmerőség ténye fölött. E pillanatban lépett be a színházi rendező, hogy kijelölje az időt a másnapra kitűzött »Molnár és legényei« próbájára. A derék volt kapitány épp úgy elbámult, mint a többiek, midőn Jamieson egész nyugodtan mondá: — Megkímélheti magát rendező úr a próba kijelölésétől, én úgy sem leszek itt. Adja át üdvözletemet mr. B.-nek, és adja tudtára, kérem, hogy én nem játszom Grindoffokat vagy az ilyes fajta melodrámai vad szerepeket. Határozottan megegyeztünk, hogy Hamlettel nyitom meg szereplésemet; én tehát vagy abban lépek fel, vagy semmi másban. Ha holnap reggel tizenegy óra előtt nem nyerek értesülést öntől e tárgyban, a postával Londonba utazom. Jó estét, sir, jó estét hölgyek és urak. Mihelyest a szobát elhagyta, csupa csípős megjegyzést lehetett hallani a helyiségben, s mindnyájan telve voltak kiváncsi várakozással. Az öreg M. vasvesszővel kormányozta népeit. A közlekedés Angliával oly nehéz, s az utazás oly költséges volt, hogy a társulat többsége inkább mosolyogva tűrte el az igazgatóság szeszélyeit, bármily igaztalanok lettek volna is. Ekkoráig még senki sem mert az igazgatósággal újat húzni, és mostantól fogya mindenki a társulat bajnokának tekinti Williet. A színi rendező mérgesen pödörte fehér bajuszát. — Hm! lázadás! dörmögő, de nekem tetszik a hév a fiúban, tudom, melege lesz az öregnek! Ily magánbeszéd közt ment át az igazgatói szanktumba,hol átadta a színház uralkodójának Willie üzenetét, enyhítve azt különféle kíméletes szépítgetésekkel. Az öreg M. csak fülét vakargatta tollával, mondván: — Oh! oh! ez nevezetes egy fiatal ember! Nem gondolod, hogy komolyan érti ? — Én e tekintetben semmit sem gondolok, hanem egészen biztos vagyok benne. — Oh! oh! Hány órakor indul holnap a postakocsi ? — Tizenkettőkor. — Jól van, jól, jöjj hozzám holnap reggel tizenegy órakor. Addig még egyet alszom a dologra. Másnap féltizenkettőkor Jamieson már pakkostól együtt a postahivatalban volt. Még tiz perczet várakozott, azután megváltotta s kifizette utijegyét. (Folyt. köv.) Budapest, junius 2. A horvát miniszter lemondásáról szóló hírt a Nemzet »alaptalannak« mondja. Mi is fentartással közlöttük a hírt, de azóta arról értesülünk, hogy Bedekovics miniszter csakugyan tudatta lemondási szándékát, de minisztertársai remélik, hogy a lemondásról most is lebeszélik. A felvidéki magyar közművelődési egyesületnek május hó 31-ikén Trencsén-Tepliczben tartott közgyűlését Szalavszky Gyula nyitra megyei alispán, az egyesület alelnöke, a következő beszéddel nyitotta meg: Tekintetes közgyűlés! A megjelenésben tőle nem függő okokból nagy sajnálatára akadályozott szeretett elnökünk herczeg Odescalchi Gyula elháríthatlan távolmaradása miatt, és képességek tekintetében engem felülmúló. kollegám Lehotzky Lajos úr határozott kívánsága folytán engem a legkevésbbé hivatottat ért a jelen közgyűlés vezetésének szép, rám nézve kitüntetést képező, de általában sikeresen alig megoldható feladata. A viszonyok, melyek közt eme gyűlésünket megtartjuk, a rendesnél nagyobb jelentőségig domborítják ki összejövetelünket, mert mi a külföld képviselőinek, akik hazánk fővárosában a magyar munka diadalmenete díszítéséhez nemcsak készségesen, de meggondolva járulnak, mai gyülekezésünkkel figyelemre méltó adatot szolgáltatunk arra nézve, hogy a magyar társadalom minden izma működésben van, hogy mi nem pusztán anyagi téren óhajtjuk a kultur nemzet jellegét vívni ki, hanem hogy törekvéseink egyúttal az összes szellemi és erkölcsi tényezőknek, a magyar állameszme és a magyar nemzeti ügy feltétlen szolgálatába való szegődtetésére is irányulnak. Úgyis azt mondja egyik jeles hazánkfia, hogy az élénkség, melylyel valamely népfej a nemzetiségi küzdelemben részt vesz, életrevalóságának, önérzetének és erejének bizonyítéka; s valljuk be őszintén uraim, hogy mi a jelen század elejétől fogva élénkké vált nemzetiségi eszme körül világszerte kifejlődött és még ma is domináló harczban hosszú ideig a szenvedőlegesség szerepére kárhoztattuk magunkat, és alig vettük észre, hogy magyar községeink úgy ritkulnak, mint ahogy őszszel a fák levelei hullanak, sem azt, hogy itt oly aspirácziók ütötték fel merészen tanyájukat, melyeket némileg önérzetes államnak hallgatólag tűrnie nem szabad. A legközelebb lefolyt múlt azonban üdvös fordulatot eredményezett, mert ma már örömmel konstatálható, hogy Magyarország minden vidékén a káros elbizakodottság léhasága szűnni és enyészni kezd, és hogy helyébe akarat lépett, mely remélhetőleg addig pihenni nem is fog, míg a bán minden lakóját a magyar állam kizárólagos tekintélyének elismerésére nem kényszerítette. S ha már a külföld képviselői vizsgaszemekkel bonczolják szervezetünk életrevalóságát és jövendőbeli fennállása feltételeinek miségét, akkor az országos kiállítás adataiból láthatják, hogy a magyar elem becsülettel közvetíti ez országban a nyugati haladás és czivilizáczió művét,meggyőződést meríthetnek arra nézve,hogy a magyar embernek van ugyan értelmi ereje a kozmopolitikus munka legbonyolultabb gépezete rejtekeinek felismeréséhez, de a mi összejövetelünkből következtessenek arra is, hogy oly gépezet, mely a magyar fajjelleg elsimítását eredményezhetné, nálunk működésbe sikeresen abszolúte nem hozható. Ily körülmények közt. közgyűlés nem csodálom, de bizonynyal mély bálával kisérem ama jelenséget, hogy míg egyrészről a bölcsen és a magyar nemzeti érdekeknek megfelelően kormányzott Trencsén megyének ez egyesület létesülte körül is már feledhetlen érdemeket szerzett hazafias közönsége bennünket, a magyar igaz ügy vándorapostolait, általunk soha nem igényelt és eddig talán ki sem is érdemelt szívélyességgel fogadni kegyeskedik, másrészt a hazafias sajtó képviselői, kiket egyesületünk eddigi sikere jelentékeny részben érdemként megillet, ma ismét megjelenni s ügyünket országos ügy jellegével felruházni szivesek voltak. Az országos sajtó ezen rokonszenves közrehatásának köszönhetjük azt, hogy fáradozásunk fokozatosan méltányoltatik, aminek kifolyásául vehető, hogy oly törvényhatóságok is iratkoznak be folyton alapító tagokul, melyek a leküzdeni czélzott veszedelmek által közvetlenül nem érdekelték ugyan, de azt felfogták, miként a kellő időben kiirtatlan maradt méreg a test szervezetének szívét is megmételyezni képes. Mi egyébiránt, t. közgyűlés, anyagi erőink jelen korlátoltságánál fogva szerénynek mondható eddigi működésünk erkölcsi vívmányaival teljesen meg lehetünk elégedve. A megalakulásunk által testet nyert eszme, a velünk egyesült törvényhatóságok határain túlcsapongva, hatalmas szárnycsattogtatásaival a Királyhágón túl is felrázta a hazafias közönséget és létet adva az erdélyrészi magyar közművelődési egyesületnek, az általunk megvetett alapot mintegy szentesítette, törekvéseink érvényesülését pedig hazánk oly területére irányította, hol a veszély a legújabb tapasztalatok szerint is, helyenként imminenssé vált. Fokozhatja megelégedésünket még inkább az, hogy a lelkesült rokonszenv tüneteivel találkozunk egyesületünk körébe tartozó egyes törvényhatóságok oly vidékein is, melyekre nézve nem minden alap nélkül aggódtunk, hogy szándékaink balul magyaráztatni és félreismertetni fognak. A tapasztalatok, melyeket egyletünk buzgó küldöttjei, Odescalchi Arthur hg. és Libertiny Gusztáv urak Árva megyében gyűjtöttek, oda mutatnak, hogy a nem magyar ajkú nép is ösztönszerűleg érzi egyesületünk célzatainak jogosultságát és tisztaságát. Tudják ők, hogy mi a nemzeti önvédelem legtermészetesebb kötelességeit akarjuk teljesíteni, hogy mi a társadalom elszórt erőit, a nemzeti erő és öntudat fejlesztése érdekében központosítni óhajtjuk, hogy mi sem óvodáinkban, sem más intézményeinkben hitfelekezeti összetartozást bolygatni távolról sem akarunk, hogy mi senkinek anyanyelvét némává tenni nem szándékozunk; de hogy mi másrészt a méltánytalan és jogosulatlan követelésekkel szemben az államalkotó és államfentartó nemzet jogos igényeire utalunk és a felvilágosítás békés útján, a mivelés fokozásával, az ellenünk felfogadott bérenczek hamis és veszélyes tanainak leálcázásával lehetőségét nyújtani óhajtjuk annak, hogy ez állam előnyeit, hivatalos nyelvének elsajátítása által minden, bár idegen anyanyelvű honpolgára egyaránt élvezhesse , és megsemmisítni akarjuk amaz ellenséges szövetkezéseket, melyeknek célzatai csakis a magyar állam romjain, az elpusztult nagy nemzet hulláin mehetnek teljesedésbe. Ily jeligék alatt működő egyesületünk mai rendes közgyűlésére nagy számban megjelent tagokat szívemből üdvözölve, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. Madridból jelentik máj. 27-évől. A fővárosi municipális választások óta, melyeken a kormány épp úgy vereséget szenvedett, mint a tartományi választásoknál, a politikai helyzet ugyanaz maradt. A konzervatív kabinet lehetetlenné vált; az ország Spanyolországban ritka egyértelműséggel nyilatkozott ellene s ha a válság még nem állott elő, az ok a fuzionisták és a dinasztikus balpárt egyenetlenségében rejlik. A szabadelvű párt heterogén elemeit még nem sikerült a vezéreknek egy kalap alá hozni. Félhivatalos lapok arról biztosítanak, hogy a parlament csak júliusban oszlik szét, s a parlament tagjai abban a meggyőződésben vannak, hogy a szabadelvűek czivakodása a kabinetválságot egyelőre elhalasztja. Országos kiállítás. A kiállítás területén. Szerdán, június 3-án. Délelőtt 9 órakor az I. csoport jüryjének megválasztása. Délelőtt Vili érakor: Az iparcsarnokban a XX. csoport területén Schunda Vincze két pedál-czimbalmán Pintér testvérek a következő zenedarabokat adják elő: Rákóczy induló, Stefánia-gavotte, Népdalok a „Tót leány“ népszinműből. Délelőtt IIérakor: Az iparcsarnokban az Országh Sándor és fia által kiállított nagy orgonán. Stoiber H. egy fantáziát fog előadni. Déli 12 órakor a IV. csoport juryjének megválasztása. Délután 3 órakor a II. a) csoport juryjének megválasztása. Délután 3 órától kezdve telefon összeköttetés által egy nagy zenekar hangversenye hallható a panoráma épületében elhelyezett nyilvános telefon állomáson. A zenekar a hangversenyteremben játszik. Délután 4 órakor: Az iparcsarnokban az Országh Sándor és fia által kiállított nagy orgonán: Erney József egy szabad fantáziát ad elő. Délután 5 órakor. Az iparcsarnokban a XX. csoport területén Schunda Vincze két pedál-czimbalmán Pintér testvérek a következő zenedarabokat adják elő: Kiállítási induló dr. Matlekovics Sándor ő méltóságának ajánlva Bertalantól. Kivonatok „Bánk bán“ operából Erkel Ferencztől. Népdalok Szentirmaytól. Délután 5 órakor: Az iparcsarnok előtt levő zenepavilonban a báró Rodich 68. sz. gyalogezred zenekarának hangversenye, Faulwetter A. karmester vezetése alatt. Este 8 órakor: A Dobos-féle vendéglő előtt levő zenepavillonban a báró Rodich 68. sz. gyalogezred zenekarának nagy katonai hangversenye, Faulwetter A. karnagy vezetése alatt.* A kiállítást tegnap, június 1-én, az állandó jegyekkel ellátottakon kívül napi jegygyel 6575 személy látogatta és pedig 50 kros jegygyel 5073, esti (20 kros) jegygyel 641, munkás vagy tanuló (20 kros) jegygyel 634, katona (20 kr) jegygyel 158, napi szabadjegygyel 65.* Kedden, azaz június 3-án kezdődik meg a nagy jury tagjainak választása maguk a kiállítók által. A választásnál jelen lesz Matlekovits kiállítási elnök is, de azon az általa evégből kijelölt Zichy Jenő gr. fog elnökölni. Június 3-án a következő csoportok választanak: Délelőtt 9 órakor az I. csoport (mezőgazdaság és mezőgazdasági szakoktatás) kiállítói 15 rendes és 5 póttagot; délelőtt 11 órakor a IV. csoport (állati termények) kiállítói 3 rendes és 1 póttagot. Délután 3 órakor a II. csoport a) osztályának (virág- és növénykertészet) kiállítói 3 rendes és 1 póttagot; d. u. 5 órakor a b) osztály (szőlészet és gyümölcsészet) kiállítói 3 rendes és 1 póttagot. Az egyes csoportok tagjai ma már magánértekezleteket is tartottak a választások megbeszélése végett. * Matlekovits kiállítási elnök Bécs város polgármesterétől következő levelet kapta: A magyar országos kiállítás tekintetes elnökségének Budapesten. A bécsi községi képviselet tagjai Budapesten tartózkodásuk alatt a tekintetes elnökség részéről a legszívesebb előzékenységgel tüntettettek ki s igy oly helyzetbe jutottak, hogy a rendelkezésökre álló idő rövidsége daczára a magyar országos kiállítás gazdagságáról és fontosságáról örvendetes áttekintést nyerhettek. Bécs birodalmi fő- és székváros képviselőtanácsa f. hó 27-én tartott összes ülésében azon határozatot hozta, hogy a mélyen tisztelt elnökségnek ezen alkalomból a legmélyebb köszönet fejeztessék ki. Amidőn bátor vagyok ezt tisztelettel közölni, kérem fogadja saját személyes köszönetemet is, azon