Pesti Napló, 1885. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1885-09-12 / 250. szám

a király tetszését, a­mint a Perth Ferencz által kiállí­­­­tott hintó és könnyű kocsi, megjegyezvén, hogy a ma­­­­gyar kocsiipar bátran versenyezhet a külföldivel. A királyi pár ezután folytatva útját, a czimba­­lom szava vonta magára figyelmét. A Pintér testvé­rek játszottak Schunda pedál czimbalomjain és a ki­rályné megállott, néhány perczig hallgatva a já­tékot. Most megszólalt az orgona is, mely mellett el­haladva ő felségeik, az üvegárukat tekintették meg. Natália királynénak különösen megtetszettek a Giergl Henrik által magyar motívumokkal készített emailtí­­rozott tárgyak és a Koburg és Soutze herczegek által megrendelt szerviszek; a királynak különösen az üveg­ből készült csutorák tetszettek. Az ékszerészeti csoportban hosszasabban szem­lélték Bachruch A. kiállítását, a ragyogó szolitere­ket, a vert ezüstműveket, melyek különösen a király tetszését nyerték meg. Megtekintették az Egger-féle pavillonban ki­állítva levő ékszert, melyet Stefánia főherczegnének esküvője alkalmából ajándékozott a főváros. Innen folytatva útjukat, a Dréher-féle kiállítás előtt állapodtak meg és a király elfogadta a Dréher által felajánlott kést, melynek elefántcsont nyele díszes faragványokkal van ellátva. Majd Jungfer Gyula műlakatos kiállítását néz­ték meg figyelemmel és érdeklődéssel. Natália király­né kérdezte, vájjon azoknak a szép vert vasműveknek van-e már oly nagy kelendőségük, a­minőt megérde­melnének és köszönettel fogadta azt a vasrózsát, me­lyet Jungfer felajánlott. »Olyan, mint az igazi«, mondá a királyné mosolyogva. Innen Árkaihoz mentek át; a király megma­gyaráz­tatta magának az Árkai által feltalált posta­szekrény szerkezetét és ezután a Testory-féle kiállítá­son áthaladva, elhagyták az iparcsarnokot. A társaság most a háziiparcsarnok felé vette útját. A királyi pár nagy érdeklődéssel nézte a ro­mán, csángó és kalotaszegi szobákat, tovább haladva a királyné megszólította a csipkéket készítő nőt, kér­dezve, hogy mennyit készít egy óra alatt. Ezután a toroczkói magyar szobát, a bikkfatapló készítménye­ket és a bolgár szobát nézték meg. Hosszasabban időztek a békés­csabai osztályban, hosszasabban néz­ték a szász, tót és szerb szobákat. A királyné igen nagy érdeklődést mutatott a kiállított háziipari tárgyak iránt, figyelmesen szem­lélte a hímzéseket, a csipkéket, szőnyegeket és kér­dezte Zichy Jenő grófot, vájjon virágzik-e már a nép­iparág. Ezután a keleti pavillont látogatták meg. Út­közben mindenütt nagy közönség várta a királyi párt, zajosan éljenezve. A pavilion bejáratánál Ullmann szerb kor­mánybiztos mondott néhány üdvözlő szót és a királyi pár először is a szerb osztályban tett látogatást. Itt egy nagy szőnyeg van felfüggesztve, melyre Herich osztálytanácsos megjegyezte, hogy azt a szerb pénz­ügyminisztérium állította ki ; erre Milán király azt mondá, hogy tulajdonképen ő a kiállító, mert a szőnye­get ő készíttette és ajándékozta a miniszternek. A királyi pár megszemlélte még a török és a román osztályt, végül a bécsi keleti múzeum kiállítá­sát ; itt Catargiu tábornok tíz sorsjegyet vásárolt és azért öt Napoleon d’ort fizetett. A keleti pavillontól a fővárosi pavillonhoz vo­nult a társaság , a pavilion kapui be voltak zárva és a terraszon déli növények között asztalkák, bársony karosszékek, pamlagok voltak felállítva. Itt foglalt helyet a királyi pár és a kiséret; csakhamar hűsítő­ket, süteményeket, csokoládét és theát hoztak és in­nen gyönyörködtek ő felségeik abban a nagyszerű képben, mely valóban megragadó volt. A terraszra vezető lépcsők széléig szorongott az óriási közönség,melynek száma túlzás nélkül tehető 35.000-re. Az egész nagy tér zsúfolva volt. Ember em­ber hátán. Minden szem a királyi párra volt irányoz­va , boldogok, a­kik előre jutottak és közelről láthat­ták Milán királyt és Natália királynét. Majdnem két órán át hullámzott ott a közönség, kavargott, zúgott, tolongott. Á merre csak a szem látott, mindenütt feketéllett a tömeg, fej fej mellett. Egymásra szorul­va állottak az emberek, nők, férfiak, a legelegánsabb korzóközönség. A ki belefutott az áradatba, azt so­dorta magával s mint a hullámok csapkodják a par­­tokat, úgy ostromolta e népáradat is a lépcsőket, hol tűzoltók, rendőrök és felügyelők védték a határt, melyet nem volt szabad átlépni. Alig, hogy sötétedni kezdett, kigyúltak a villa­mos lámpák, a transzparensek. Villamos fény szórta sugarait az iparcsarnok tetejéről. A zenekar pavil­onjának tetejét köröskörül apró villamos lámpák ké­pezte fénygyű­rű övezte; az iparcsarnok előtt kigyul­ladtak a gáztranszparensek, ragyogó csillagok között M és N betűket ábrázolva. A szökőkút forgó kereké­nek vékony vízsugaraira színes villamos lámpák szór­tak rózsás, ezüstös fényt; minden vízcsepp ragyogott­­csillogott, minden vízsugár egy-egy kis szivárvány volt, melyben megtört a gáz sárgás fénye, a tűzvörös és vakító fehér villamos fény. S a pavilion előtt ott hullámzott az óriási nép­tömeg, míg fent a terraszon a királyi pár szemlélte teljes elragadtatással a gyönyörű látványt, mely fel­ért a legragyogóbb velenczei és szépségeivel, kápráz­tató és megragadó volt. A felséges vendégek csak '­88 órakor távoztak a fővárosi pavillontól, ismét visszamentek az iparcsar­nokba, hol a villámfénynyel kivilágított interieurökön sétáltak végig és azután a közönség zajos éljenei között elhajtattak az Angol­ királyébe. Holnap délelőtt 10 órakor azonban ismét meglátogatják a kiállítást. A szerb királyi pár ma este meglátogatta a a nemzeti szinházat, hol a Vasgyáros került színre. Az uraságokat Podmaniczky b. és Török főkapitány fogadták. Élénk érdeklődéssel kísérték az előadást és 1­410 órakor távoztak. 10 órakor a királyi pár az Angol királynőben levő lakosztályán estélyt adott, melyre hivatalosak voltak: gróf Széchenyi Pál, gróf Zichy Jenő, gróf Zichy Ágost fiumei kormányzó és gróf Hunyady László és még többen. * A fiatal trónörökös az iparcsarnokban elvált a társaságtól. Dr. Dokics udvarmestere, valamint Po­­povics, a Tökölianum igazgatója kíséretében meglá­togatta Albrecht főherczeg pavillonját és a szerb pa­villont, azután rövid sétát tett és már 6 órakor távo­zott, mert az est hűvös lévén, Natália királyné aggó­dott , hogy a fiatal trónörökös, ki betegeskedik, meg­­hüti magát.* A kiiállítást tegnap, az állandó jegyek tulajdo­nosai­n kívül 11.604 személy látogatta, és pedig: 50 kros jegygyel 8619, 20 kros esti jegygyel 982, 20 kros munkás vagy tanulójegygyel 1469, 20 kros katona­­jegygyel 255, napi szabadjegygyel 279 személy. boulevardra nyílt, s megtudtam később, hogy a pénztárnok, kit Legendre apó néven egész Páris ismert, tartotta elfoglalva ezt a fülkét. Hozzá fordul­tam remegő hangon. — Villemessant úr ? Két férfi, a­kiket nem vettem volt észre, élén­ken beszélgetett a szoba hátterében. Az egyik meg­fordult s erős hangon, a­melytől reszketés fogott el, így szólt: — Én vagyok, mit akar ? Ő volt, a Figaro alapítója, a férfin, ki egész Párist betöltötte nevének hírével, a nagy, az egyetlen Villemessant! Alig képzelhetik el, mily nagy volt akkor a Figarónak és főnökének tekintélye. A mos­tani Figaro csak olyan újság, mint a többi, kétségkí­vül elterjedtebb s olvasottabb, de végre is korunk hir­­lapírásának nyomdokain jár. Akkor egészen különös lap volt; a politika mély csendjében uj érdeklődést tu­dott kelteni a közönségnél s ki is tudta azt emészteni. Kapkodták Párisban, csakúgy falták a vidéken. A legismertebb irók dolgoztak bele; számos ismeret­len egy csapással tett itt névre szert. Mert elég volt három-négy feltűnő czikk, hogy megalapítsa szerzőjé­nek hírét. S ki kereste, ki fedezte ezeket fel? Ville­messant, a legügyesebb impresszárió, a leglármásabb Barnum, kinek alakja a távolság folytán rendkívüli arányokat öltött a vidék szemeiben. Elbeszélték mon­dásait, párbajait, kalandjait; szóval rendkívüli s már legendaszerű egyéniség volt. Vegyék hozzá, hogy ke­zei közt tartotta a sorsomat, s érteni fogják a reme­gést, mely elfogott, midőn felém fordulván, egyszerre előttem állott hatalmas alakjával s magamon éreztem nyugodni a tekintetét. Zavartan forgattam kezeimben a kalapomat s oly halkan rebegtemő, hogy nem is tudom, miként érthette meg. — Én küldtem a Figarónak czikkeket Sátáné Binet név alatt. Egy pillanat alatt megváltozott s ha ezer évig élnék, még akkor sem felejteném el ezt a jelenetet. — Hogyan, ön az, Sátáné Binet ? kiáltott fel. Ah, rég ideje már, hogy keresem. Megkérdeztem Abouttól, hogy kicsoda, de nem akarta megmondani. Ah, ön itt ? Nos, ön hírlapírónak született, önnek van tehetsége, lépjen be hozzánk. A Figarónál mindenki­nek számára van hely. Mindezt és még sok más egyebet, a­miket hoz­zácsatolt, vidám bondomiával mondta el. Megzavart ez a fogadtatás, oly kevéssé számítottam rá, hogy egy szóval sem tudtam válaszolni. — Mi a foglalkozása ? kérdezte. Megmondtam, hogy tanár vagyok Grenobleban. — S mennyit szerez ? A számnak hallatára, a­melyet kiejtettem, han­gos kaczajban tört ki. — íme, így fizetik őket ? kiáltó, társához for­dulva. Tehát megegyeztünk ! Holnap jöjjön a szer­kesztőségbe, ön a mienk. Félénken jegyeztem meg, hogy az iskolai év derekán nem hagyhatom cserben az osztályomat, hogy ez szökés lenne, hogy a tanítványaim számíta­nak reám. De ajánlkoztam, hogy küldeni fogok neki czikkeket Grenobleból. — Hogyis ne! kiáltá. Hát lehet-e hírlapírónak lenni a vidéken ? Csak Párisban vannak hírlapírók. Nincs szükségem a czikkeire, nem fogjuk azokat ki­adni. Dobja előbb a szemeik elé a lemondását. Aztán majd meglátjuk. — Be kell végeznem az esztendőt, mondom. — A­hogy akarja, válaszolta hidegen. S a kis öreghez fordulva, a­kinek koponyája keresztülcsillo­gott a rácsozaton,így szólt: — Legendre, kiegyenlítette-e a Sátáné Binet számláját ? Megjegyzem, hogy soha nem gondoltam rá, miként díjazni fogják a czikkeimet s már azzal is nagyon meg vagyok elégedve, hogy elfogadták azokat — Ő nem, szólt; önnek tudnia kell, hogy a Figarónál minden kéziratot díjaznak. S kezének lejtésével búcsút vett. Legendre apó kiegyenlítette a számlámat; elémbe olvasott tizenhét újdonatúj louist. A jobb te­nyerembe öntöttem az aranyokat s kereket oldottam, egészen elragadtatva a meglepetéstől és az örömtől. Tehát igaz volt! A fehérre feketét vetve, meg­kereshetem a kenyeremet! Nem hiú khiméra, a bi­zonyság kezemben cseng. Ezek az aranyok, a­melye­ket vígan csörgettem, a saját nyelvükön így szóltak hozzám: Minden sorod négy sort ér, elég ezer sort írnod, hogy kétszáz frankot kapjál. Oly nehéz dolog-e hónaponkint négyezeret nyújtani be? Szabad vagy, akár ebben az órában. Add be a lemondásodat! * A kőbányai sertéskiállítást tegna­p 852 személy, eddigelé összesen 20.670 fizető személy látogatta.* A mezőgazdasági csarnokban kiállított búza­­nemek a gondos összeválogatás következtében termé­szetesen nem adják az országban termelt búzafélék konkrét képét, hanem csak­is ideális mintát mutat­nak be. Hogy a kiállításon az országban tényleg elő­forduló mindenféle búzaminőségek képviselve és látha­tók legyenek, a keresk. miniszter felszólította a fővárosi termék­tőzsdét, hogy a kereskedelemben előforduló va­lamennyi búzaminőségből gyűjteményt állíttasson egy­be. Keményffi G. A. tőzsdei titkár bizatott meg a tőzsde­elnökség részéről e gyűjtemény egybeállításával, mely e hó közepe táján már a mezőgazdasági csarnokban látható lesz. E gyűjtemény másfélszáz fajtát fog, vi­dékek és minőség szerint osztályozva, feltüntetni és a termelőkre nézve is felette érdekes lesz áttekinthető képben látni mindama fajokat, melyek a magyar bú­­zakereskedésben megfordulnak. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, szeptember 12 Naptár: Szombat, szeptember 12. Róm. kath.: Guidó hitvalló. — Prot.: Szirtis. — Görög-orosz: (augusz­tus 31.) Boldogasszony övletétele. — Zsidó: (tizri 3.) Sab­bat Tesuva.­­ Nap kel 5 óra 36, nyugszik 6 óra 16 perez. Hold kel 9 óra 35 perez reggel, nyugszik 8 óra 44 perez este. Vallás-és közoktatásügyi miniszter fogad déli 12—1. Horvát miniszter fogad d. e. 10—d. u. 2. Országos kiállítása Városligetben délelőtt 8—délután 6 óráig. Belépti díj 50 kr. T­e­n­y­ész- és hí­zott ser­téskiállítás Kőbányán. Belépti díj 10 kr. Tejgazdasági termékek elárverezése reg­gel 8 órakor az időleges kiállítások csarnokában. A budapesti férfidalegylet hangverse­nye este­­h7 órakor a kiállítási hangversenyteremben. Az országos magyar vadászati véd­egylet igazg­ ülése délután 4 órakor (Koronaherczeg­­utcza 38. sz.) Nemzetközi képkiállítás (II. sorozat) a műcsarnokban (Andrássy­ út 69. sz.) délelőtt 9—délután 6. Belépti díj 50 kr. Indiai kiállítás az iparművészeti múzeum­ban délelőtt 9—délután 4. Belépti díj 20 kr. Honi iparművészeti vállalat csarnoka (Andrássy­ út 28. sz.) megtekinthető egész nap. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a fü­vészkert mellett) nyitva egész nap. Magyar iparművészeti múzeum napon­kint, péntek kivételével, d. e. 9-d. u. 4 óráig ingyen megtekinthető. A Vörös­kereszt Erzsébet-kórház(Bu­dán, a déli pályaudvar közelében) megtekinthető délelőtt 10—11­/8 óra között. Miss Cora átlatszeliditenő mutatványai az ál­latkertben délután (utolsó nap) 3 -7-ig. Belépti díj a ren­des 30 kr. Nemzeti múzeum: képtár d. e.9—d. u. 1. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton (Beleznay-kert) nyitva d. e. 9—d. u. 1, délután 8—5. Egyetemi füvészkert az Üllői-uton d.e.7— 12 és d. u. 2—7. Akadémiai könyvtár nyitva d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Állatkert nyitva egész nap. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Margitszigetre hajó indul félóránként; a szigeten katona és czigányzene. Svábhegyre lóvonato­s fogaskerekű vasút, összeköttetés. Indulás a Károly-kaszárnyától V« óránkinti a Városmajortól r. 6—10-ig fl óránkint, d. n. 3-ig óráig, azontúl esti 10-ig ismét félóránkint. — A kalocsai érseki csillagda a következő je­lentést adta ki: Uj csillag tűnt fel az égen, mely ha szabad szemmel talán nem, legalább színházi távcső­vel észrevehető ; az uj, vörös fényű csillag az Andro­meda nevű csillagzatban levő nagy ködhalmaz köze­pén áll. Feltűnése ritka eset; Krisztus után csak 23 oly csillag tűnt rögtön fel az égen és rövid idő múlva el is tűnt, vagyis nem látszott többé. A tudósok véle­ménye szerint nem szabad azt gondolnunk, hogy ezek a csillagok valóban újak, hanem belső gyuladások folytán láthatóvá lettek, a­mint azt a fényes spektrál vonalok eléggé bizonyítják. Még új üstökös is van az égen ; ezt Brooks csillagász látta először Cambrid­­geben; az üstökös 9 -ik rendű, 2 pereznyi átmérővel bír, s jelenleg a Bootes nevű csillagzatban tengődik, mozgása észak-kelet felé. Aug. 16-án Peters Cllinton­­ban a 249-ik, szept. 3-án Palisa Bécsben a 250-ik bolygót fedezte fel. Nevök még nincs. P. Hinnin­­ger S. J. — A Nemzet kudarcza. A Nemzet, úgy lát­szik, igen rösteli, hogy temesvári híresztelésével fel­sült és zavarában újon ismétli, hogy a temesvári el­lenzéki bizottsági gyűlést »részvét hiányában nem lehetett megtartani.« A Nemzet zavara igen sajná­­latraméltó lenne, ha a részvétet nem csökkentené az, hogy valótlan dolgot ismétel. A Nemzet megolvasta lapunkban, hogy a bizottsági ülés megtartatott, s hogy az zártkörű ülés volt, melyen csakis azok lehet­tek jelen, akik meghivattak. Midőn tehát ma a Nemzet fentartja előbbi állításait, tudva mond va­lótlanságot, a mi pompás párja ama másik mondásá­nak, hogy a gróf Apponyi délvidéki vendégszereplése semmi nyomot sem hagyott maga után.« Mily rosz­­szul állhat a kormánypárt ügye a délvidéken, midőn lapja azt már csak ily féle fogásokkal védelmezi! — A Strossmayer-Ünnep. Strossmayer J. G. diakovári püspök f. hó 8-án és 9-én ünnepelte szék­helyén születésének 70-ik és püspökségének 25-ik év­fordulóját. Az nap a község lobogódíszt öltött. A há­zakat lombokkal és gályákkal díszítették. Az ünnep előestélyén a püspöknek fáklyászenét adtak. A me­netben mintegy 200 fáklyavivő vett részt nagy kö­zönség által kísérve. A püspöki lak előtt a diakovári Sklad és az eszéki Sloga dalegyletek tagjai énekeltek. Üdvözlő beszédet dr. Weisz tartott, kiemelve a püs­pök érdemeit. A jubiláns palotájának ablakából kö­szönte meg a zajos ovácziót. Szavait lelkes zsiv­ó-ki­áltások követték. F. hó 8-án dr. Racski Ferencz Zág­rábból a diakovári székesegyházban misét mondott nagy segédlet mellett. Az evangélium után Stross­mayer püspök belépett a székesegyházba s egyházi szónoklatot tartott, mely után Te Deum következett. Az isteni tisztelet után a püspök palotájában számos tisztelgő küldöttséget fogadott. Így a többek közt Zágráb és Bród város küldötteit, a diakovári polgár­ságot, a horvátországi, szlavóniai és dalmátországi lelkészi kart, az eszéki és diakovári dalegyesületeket, Zsupanye, Komlenb­icsi és Ilok községek küldötteit, az uradalmi tisztikart, továbbá Kulmer grófot Zág­rtftVöX-rvy-o-" —V­A- 'Ln4j "V7 1 _ tezics reichsrathi képviselőt Isztriából, több egye­temi tanárt, ügyvédet stb. D. u. 2 órakor lakoma volt, melyen az első áldomást az ünnepelt mondta XIII. Leo pápára és az apostoli királyra. Ezután az ünnepeltet éltették és pedig Crnadak zágrábi alpolgármester Horvátország fővárosa, Tondinak kanonok a lelkészi­­kar, Branyczany Ivka bárónő a horvátországi höl­gyek, dr. Racski a délszláv akadémia, Lonkovics B. tanár a Ferencz József egyetem, dr. Stefinovics Eszék város, Smicsiklas tanár Szlavónia lakossága, Vojno­­vics gróf Dalmátország, Vitezics Isztria és Randics kanonok a partvidék nevében. Nagy lelkesedést keltett a Buzolics igazgató és Okrugics kanonok által szavalt ünnepi költemény. A boszniai katholikusok nevében egy ferenczrendi szerzetes fejezte ki szerencsekivána­­tait. Az ünnepelt meghatottan mondott köszönetet, s aztán a horvát arisztokrácziát éltette, mire gróf Kulmer válaszolt, Strossmayer püspököt úgy tün­tetve fel, mint a horvát kultúra megalapítóját. Sok üdvözlő távirat érkezett, a többek közt az Odes­­calchi családtól i­s. A lakoma után a dalegye­sületek a parkban séta hangversenyt rendeztek, mely­nek nagy közönsége volt, s igen jól sikerült. Este bál következett, mely reggelig tartott.­­ Érdekes régiségeknek egész sorozata került közelebb a nemzeti múzeum régiségtárának birto­kába. Legkiválóbb ezek közt egy középkori broncz aquiouilet (állatidomu korsó), melyet néhai báró Wenckheim­ László körösladányi birtokán találtak, s melyet ennek fia néhai br. Wenckheim József kíván­ságára gróf Andrássy Aladár adott át a múzeumnak. Az érdekes és ritka régiség a XI. vagy a XII. szá­zadból való. Lovas vadászt ábrázol, kinek bal karját hosszú, felül félkörü, alul csúcsos pajzs fedi; nyereg­ben ül s térdig érő szűk, alul kétfelé omló öltöny van rajta. A ló hátán oldalra néző kutya áll, a ló nyakán pedig domborműben nyúl van a nyereghez kötve. Ezenkívül Brakenhausen német kormánytanácsos Berlinből egy általa készített bronczmedaillont, Licht­­ner Jakab egy XVI. századbeli egyenes vaskardot, Schwerer János Zomborból egy csomó őskori agyag­edényt, római téglát és őskori csontokat s Tolnai Endre egy bronzedény fület ajándékozott a tárlatnak. A múzeum maga számos arany- és ezüstérmen kívül egy igen érdekes római szoborcsoportot, mely Bacchus, Panok és Szatir alakjaiból áll, továbbá egy római broneztigrist és egy római bactikus mellszobrot.­­ Az orvostanhallgatók segély- és önképzős egyesület tagjainak ismerkedési estélye szombaton f. hó 12-én este 7 óra órakor tartatik meg a Széchenyi­­téri vendéglő nagy termében. — Leégett mulatóhely. Egy hozzánk érkezett távirat szerint Tátrafüreden a »Szép kilátás« nevű mulatóhely tegnap éjjel 2 órakor tökéletesen le­égett. — Vasúti személyforgalom. A magyar állam­vasutak vonatain tegnap 6139 személy érkezett a fővárosba, elutazott 3987 ; az osztrák magyar állam­­vaspályán érkezett 2170, elutazott 1913 utas; a déli vaspályán érkeztek 681-en, elutaztak 506-an. Össze­sen érkeztek 8990-en, elutaztak 6406-an. — 138 tanú egy perben. Szlávi István volt újpesti községi pénztári ellenőr ügyében, aki községi okmányok s adókönyvek hamisítása és adópénzek elsikkasztása miatt 1881. évben le volt tartóztatva, Tóth Gerő vizsgálóbíró a vizsgálatot már befejezte. A budapesti bünfenyitő törvényszék ennek alapján az ügy végtárgyalását f. hó 28-ára tűzte ki s arra Új­pestről nem kevesebbet, mint 138 tanút idézett meg.­­ A nemzeti tornaegylet tanügyi bizottságának határozata folytán a tornatanitóképző tanfolyambeli előadások f. é. oki­g-ha megkezdődnek, felszólittat­­nak tehát mindazok,kik beiratkozni szándékoznak,hogy az egylet művezetőjénél (Budapest, VIII. ker., Ősz­­utcza 26. sz.) jelentkezzenek. Tudomásra hozatik to­vábbá az is, hogy a tornatanító-pótvizsgálatok i. é. okt. hó 16—17-dik napjain fognak megtartatni. A rendszeres tornázás az egylet tagjai részére kedd, csütörtök és szombat napokon esteli fél 8-tól fél 9 óráig már kezdetét vette, ali hó 1-től a hétfő, szerda s pénteki napokon esteli 7-8 óráig tartatni szokott tornaórák is megkezdődnek. A beírások az esteli órákban elfogadtatnak, a beiratási dij 8 frt, a tagsági dij havonkint 1 frt. — Déchy kaukázusi expedícziója, mint Szuane­­tiából jelentik, az Elbrusz jegesein méréseket eszkö­zölvén, onnét, európai utazók által nem járt jegeshá­gókon jutott el Szuanetiába. Az utazók Szuanetiában egy pár hétig szándékoznak időzni és onnét észak felé, a nagy kegyláczon át, térnek vissza kiindulási helyükre.­­ A kovaszinczi jegyzőgyilkosságról írja az aradi Alföld: A szenzácziós jegyzőgyilkosság vádja miatt elfogott gör. kel. pap, tanító, a biró, két esküdt és Philibert Oncu szatócs a vizsgáló­bíró elfogatást elrendelő végzését megfelebbezték a kir. törvényszék­hez, mely még nem döntött a felebbezés felett. A vizsgálatot Kovács János vizsgálóbíró nagy erélylyel és tapintattal vezeti. Hallomás szerint a királyi fő­ügyészség is beavatkozott a dologba s e beavatkozás folytán adatott ki az ügy a kir. törvényszék vizsgáló­bírójának. Igaznak mondják, hogy e jegyzőt »kaláka,« népgyülés, határozata folytán ölték meg. A gyűlés elnöke a pap volt, ki a tett után házról-házra járt — a mint Kovaszinczon beszélik — s betanitá az embe­reket, mit mondjanak. »De hazudni fogunk domnn parintve és megver a Domne Zeu.« »Nem ver,« biz­­tatá őket a pap — »magamra veszem a bűnötöket, hisz tudjátok, hogy én mindjárt az isten után követ­kezem nektek.« Hazudtak is eleget a betanított bűn­részesek és hamis tanuk, sőt voltak tanuk — állítólag — kik a vizsgálóbiró előtt, mielőtt még kérdeztettek volna, feleltek a felteendett kérdésre és elreczitálták a betanult mondókát. A vizsgálóbiró — ezt mint tényt adjuk — katonai kirendeltséget kért Kova­­szinezra. Ezt azért rendelte el, mert négy csendőrrel nem volt képes a bűnrészeseket — vannak vagy hat­­vanan — kellőleg elkülöníteni s mindjárt összebe­­beszéltek s terv szerint vallottak. A jegyző fia Virgil, mint most kitűnt, utána lőtt a gyil­kosnak, de nem talált s ekkor szaladt a gyilkos után. A vizsgálat adataiból az is kitűnt volna, hogy a jegyző, midőn a kukoriczásból, hol rálőttek, haza ment a községbe, mondta Paulisán bíró­nak, hogy a reá lövő Szekesán csőszt felismerte, fo­gassa el. A bíró erre azt felelte, hogy »majd intéz­kedik.« Természetesen nem fogatta el a csőszt, mert ő is egyik fő-fő tagja volt a kalákának. Hamis tanú van már arra is, hogy a jegyzőre nem is lőtt senki a kukoriczásban, hanem valaki távol e helytől nyálra lőtt s a nem legtisztább lelkiismeretű jegyző azt hitte, hogy ő rá lőttek , pedig vannak, a­kik azt állítják, hogy látták a jegyző kocsijának saroglyájában a söré­teket s azok nyomait. Ezeket — írja az Alföld — csak mint érdekes mendemondákat közöljük s a bűn­ügy tárgyalásánál tűnik majd ki, volt-e benne valami igaz. Egy kovaszinczi levélben arról értesítenek, hogy a jegyző sirhantját széthányták, s a keresztet rajta összevagdalták s a sirt megbecstelenitették. A vizsgá­lat ez irányban is megindittatott. — A czillii katonai kihágás. A czillii vasúti ál­lomás közelében, egy vendéglőben négy katona mula­tott nagy zajjal. A rendőrök távozásra szólították fel őket, mire a hős fiúk zajongni kezdtek. Nagy nehezen mégis bementek a laktanyába, melynek bejárata előtt a katonák egyike odadobta a rendőrök elé oldalfegy­verét. A laktanyából erre több katona tört ki, s zajos narran kiaitassal rontot a jaro-aero közönségre. Egy czipész a fején oly súlyos sérülést szenvedett, hogy a közeli korcsmába akart menekülni, de a katonák egyike nyomába volt, s hátulról ledöfte. A korcsmá­­rosnét, ki a vendéglő ajtaját a zajongó katonák elől be akarta csukni, szintén megszurkálták. A czipész állapota aggasztó. A polgármester értesülvén az eset­ről a kaszárnyába sietett, s a szolgálattevő tiszt után tudakozódott, de értésére adták, hogy a tisztek mind a hadgyakorlatokra utaztak, a felügyelő szakaszve­zető pedig a városban mulat. A polgármester az esetet feljelentette az ezred parancsnokságnak. — A kalap a színházban. A bécsi udvari szín­házak folyosóin a következő hirdetés olvasható : »A színházlátogató hölgyeknek és uraknak a színi elő­adás alatt kalapot viselni nem szabad.« — A londoni csábítási ügyben, melyről már em­lítést tettünk, f. hó 8-án folytatták a tárgyalást Stead, Jacques, Booth, Jarett, Combe és Mourez ellen, kik a 13 éves Armstrong Erzsi elcsábításával vannak vá­dolva. A bírósági tárgyaló­terem egészen megtelt. A panaszost és anyját Jarett védője, Russel parlamenti tag erős kereszttűzbe vette. A leányka azt vallotta, hogy Francziaországban jól bántak ugyan vele, de sokat kellett dolgoznia. Armstrong asszonyt, különö­sen foglalkozására nézve faggatták erősen. Bevallot­ta, hogy ittasságért és trágár beszédért rendőrileg több ízben büntették, de tagadja, hogy valaha is er­kölcstelen életet folytatott volna, s azt állította, hogy ittasságért való elitéltetése senkinek sem ad jogot ar­ra, hogy leányának elcsábítását igazoltnak tekintse. A tárgyalás folytatását szombatra halasztották. A vádlottakat az utc­án a közönség fütytvel és gúnyos kiáltással fogadta, úgy hogy egyesek kénytelenek voltak a börtönőrök segélyét igénybe venni a felbő­szült tömeg ellenében. — Vallásos őrültség. Ma délelőtt értek a Bu­dapestről Mária-Czelibe utazó bucsusok, számszerint nyolczszázan Bécsbe. Van köztük egy Mikulics Fran­­cziska nevű kőbányai paraszt asszony, ki feltűnő ma­gaviseletével már útközben feltűnést keltett. A bécsi pályaudvarban kitört rajta az őrültség. Kocsin vitték a közkórházba. Helyi hírek. — Fővárosi szállodák. A Vadászkürtben szombaton, szeptember 12-én Balogh Károly hang­versenye megy végbe. Kezdete este 8 órakor. — Közegészségi kimutatás. A tiszti főorvos jelentése szerint szept. 10-én, a főváros területén a következő hevenyragályos betegségek fordultak elő : Hagymáz 1, himlő 7, vörheny 3, kanyaró 1. — Kór­házi beteglétszám: Rókusbán 1158, Szt-János kórház­ban 144. — Általános napi halálozás 21. Halálokok: agy- és idegbajok 4, tüdőgümő, tüdővész 3, egyéb légzőszervi bajok 1, gyomorbélhurut és lob 2, ka­nyaró 1, egyéb kórok 10. — F. hó 11-én a következő hevenyragályos betegségek fordultak elő : Hagymáz 3, vörheny 1, roncsoló toroklob 1. — Kórházi beteg­létszám: Rókusbán 1173, Szt-János kórházban 141. — Általános napi halálozás 24. — Halálokok: Agy- és idegbajok 5, tüdőgümő, tüdővész 2, légzőszervi bajok 3, vérkeringési bajok 1, gyomorbélhurut és lob 5, egyéb emésztőszervi bajok 1, hagymáz 1, egyéb kórok 6. — Ev. reform, istentisztelet Budán. F. hó 13-án az evang. templomban tartandó ref. istentiszteleten P­a­p­p Károly pesti lelkész fog papolni. Az istentisz­telet kezdete 1/89 órakor. — Egy leány öngyilkossága. Dóra Mariska, a Váczi-köruton lévő »Unió« kávéház pénztárosnője, m­a déli 1/31 órakor a belső Dob­ utcza 39. sz. alatt levő lakásán forgópisztolylyal agyonlőtte magát. A leány az »éjjeli kávéházak« ismert alakja volt s pár nappal ezelőtt Seemann Mihály, a Hungária­­szálló pinczérének öngyilkossága alkalmából neve a lapokban is megfordult. Másfél év óta lakik a Dob­­otcza 39. sz. alatt Liebermann szabónál s azóta a legkönnyelmübb életet folytatta, mig a legutóbbi hó­napokban megváltozott s úgy látszik, hogy Seemann­­ba lett szerelmes. Körülbelül egy hét előtt S. ön­gyilkossági kísérletet követett el s azóta a leány bus­­komor, szótalan volt s nem igen beszélt senkivel. Ma reggel a szokottnál későbben tért haza lakására, hol levélíráshoz ült s több levelet irt. Fél egy órakor két lövés dördült el a szobában s mikor az ajtót kinyitották, a leányt patakzó vérében a földön fekve haldokolva találták. Mind a két golyó szivét fúrta keresztül s rögtöni halált okozott. Az esetről értesí­tett VII. ker. kapitányság kiküldöttei azonnal meg­jelentek a helyszínen, az asztalon talált leveleket magukhoz vették s a holttestet beszállittaták a Rókus halottas házába. — Véres boszu Újpesten. Véres esemény tör­tént vasárnap éjjel Újpesten a templomtéri bazár egyik korcsmája előtt. Waldmann Henrik 22 éves kereskedő segédet, midőn a nevezett korcsmából kevéssel éjfél előtt távozott,a legközelebbi utcza sarkán valaki hátulról orvul megtámadta s egy éles hegyes késsel hátgerinczén majdnem arasznyi hosszú s mély sebet ejtett. A szerencsétlen fiatal­ember egy jajkiál­tással azonnal eszméletlenül rogyott össze. A korcs­mából a vendégek mind kifutottak, de a koromsötét éjszakában a tettesnek sikerült nyomtalanul eltűnni s igy csak a vérében fetrengő áldozatot találták ott, kit azonnal lakására szállítottak s az előhívott orvos gyógykezelés alá vette. A szerencsétlen alig tud pár szót szólani s életben maradásához nincs remény, különben a megtámadás okáról mit sem tud. Az újpesti rendőrség azonnal erélyes nyomozást indított meg a tettes kézrekerítése iránt s daczára hogy semmi pozitív adat nem állott rendelkezésére, C­s­a­p­ó rendőrbiztosnak sikerült a tettest tegnap Komarek János 29 éves czipész személyében elfogni, a­ki tettét be is ismerte. Azt állítja, hogy már régóta engesztel­hetetlen boszut forral Waldmann ellen s határozott szándéka volt őt meggyilkolni. Komarékét még teg­nap átadták a büntető törvényszéknek. Eljegyzések és esküvők. Ifj. H­el­ley János tasnádi földbirtokos a na­pokban vezette oltárhoz Y­e­c­s­e­y Oláh Krisztina kisasszonyt, Vecsey Oláh Károlyné úrnőnek, a néhai országgyűlési képviselő és földbirtokos özvegyének kedves leányát Tokajban. A nászünnepély családi jellegű, de azért mégis fényes volt, a­mennyiben maga a család számos kitűnő tagja volt jelen, köztük a vő­legény édes atyja, idősb Helley János tasnádi föld­­birtokos és 1848-iki honvédezredes, özv. Oláh Mik­­lósné úrnő, Kazy József kamarás és neje szül. Ve­csey Oláh Anna, Kazy László bar­anyamegyei birto­kos és neje szül. Yecsey Oláh Jolán stb. Halálozások. B­a­e­y­e­r porosz tábornok a porosz földmive­­lési intézet elnöke s az európai fokmérés megalapítója 91 éves korában Berlinben elhunyt. A tábornok sze­rény parasztcsaládból származik s még a század ele­jén a napóleoni harczokban kitüntette magát. Fia je­lenleg hires vegyész Münchenben, s a mesterséges indigo készítés terén szerzett érdemeket. Bonyhai Benjámin hites ügyvéd, a békés bánáti ref. egyház­kerület kiérdemült tanácsbirája, több minőségben volt köztisztviselő, több közművelő­dési egyesület elnöke f. hó 9-én életének 80-dik évé­ben Békés-Csabán meghalt. Igen buzgó, fáradhatat-1____1______J.t. -1 V . t 1 •- nek szentelte. Csenkezethei és Bunyai S­i­v­ó Gyula, folyó évi szeptember 11-dikén életének 58. évében, Budapesten elhunyt. P­á­ll­y­a János, rábacsanaki plébános, 71-dik évében, szept. 4-én meghalt. Színház és művészet. — Az orsz. m. kir. zeneakadémián az 1885/6-iki tanévre a beiratások f. hó 1—3., és a felvételi vizsgála­tok 4—7. napján tartottak meg. Az eredmény a követ­kezőkben foglalható össze: A zeneszerzési főtanszakot 9, a zongorát 32, a magánéneket 24, az orgonát 7, a he­gedűt 7 —­, a karéneket 8 — , összesen 87 növendék hallgatja. Ezek között új növendék a zeneszerzésnél 2 —, régi 7 —; a zongoránál 10 —, régi 22 —; a magánéneknél 8 —, régi 16 — ; az orgonánál 2 —, régi 5 — ; a hegedűnél 5 —, régi 2 — ; a karéneknél 1 —, régi 7. Összesen tehát új növendék 25, régi 89. A beírt és fölvett növendékek közül is 26 —, nő 61. Az egyes tanárokra esik a zeneszerzési főtanszakban : Ábrányi Kornélra 5 —, Erkel Gyulára 5 —, Koess­­ler Jánosra 11 —, Nikolics Sándorra 14; a zongora főtanszakban: Erkel Ferenczre 10 —, Erkel Gyu­lára 11 — Gobbi Henrikre 11; a magánéneknél Passy Cornel Adélra 13 —, Pauli Rikhárdra 11 — ; az orgonánál — Koesslerre 7 —, a hegedűnél Huber Károlyra 7, a karéneknél Koessler János­ra 86, a zongora melléktanszaknál Gobbi Hen­rikre 21, a zeneelméletnél Ábrányi Kornélra 25, a zenetörténetnél Ábrányi Kornélra 17 növendék. Eze­ken kívül dr. Várady Antalnál a magyar nyelv és prozódiából 12 és Palóczy Lipótnál az olaszból 11 növendék nyer oktatást. Az összes felvett növendékek előtt az akadémiai megnyitás f. hó 12-én szombaton d. u. 4 órakor fog végbemenni. A zongora oktatáshoz az igazgatóság a Harmonia részvénytársaság által felajánlott nyolc­ darab hazai gyártmányú zongora használtatik. Kívánatos, hogy e zongorák épp oly jó szolgálatot tegyenek az oktatásnál, mint a minőt tet­tek azon zongorák, a­melyek eddig használtattak. E hó 12—13-ik napjain belül felvételre jelentkezőkre vonatkozólag még az igazgatóság fog saját hatáskö­rében intézkedni. Ezentúl minden egyes esetben a minisztérium van feljogoslva intézkedni.­­ Az orsz. magyar képzőművészeti társulat Választmánya tegnap este tartotta gróf Károlyi Ti­bor elnöklete alatt a nyári szünet óta első ülését. Mindenekelőtt Keleti Gusztáv igazgató olvasta fel az igazgató jelentését a társulat működéséről a nyári hónapok alatt. E szerint az igazgatóság fő­törekvése az volt, hogy az országos kiállítással párhuzamosan rendezett nemzetközi műkiállítás si­kerét lehetőleg biztosítsa.­­ Az elért kedvező eredmény a műbírálat részéről nemcsak a fővárosi sajtóban, hanem némely külföldi tekintélyes szaklap­ban is osztatlan elismerésben részesült. A kiállítás­nak anyagi sikere nem felelt meg a várakozásnak, habár a második sorozatnak a jövedelme eddig is te­temes javulást tüntet fel, a­mennyiben annak első há­rom hete alatt belépti díjból majdnem annyi folyt be, mint az első sorozatnak két hónapi tartama alatt. Kiváló érdeket kölcsönöz a kiállításnak az, hogy ab­ban majdnem valamennyi, művészileg fejlett ország, tekintélyes számú műtárgyakkal van képviselve. Miu­tán a magyar művészeket az orsz. kiállítás műcsarno­­­kában való részvétel vette igénybe, a nemzetközi műkiállításon csupán 23 hazai művész vett részt 32 művel. Ellenben a külföldiek közül 51 fran­­czia művész 76 művei, 39 belga művész 45 művei, 36 osztrák művész 52 művei, 47 német művész 6.

Next