Pesti Napló, 1885. november (36. évfolyam, 300-329. szám)
1885-11-01 / 300. szám
300. szám. 36. évi folyam. Budapest, 1885. Vasárnap, november 1. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere, Athenaeum-épüet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadás-hivatal: Ferencziek tere, Athenbeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes számo kr. PESTI NAPLÓ Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva . Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai külsönküldése kívántatik, x postabélyegre havonként 05 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az I PestiNapló kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓNov. 1-jével új előfizetést nyitunk lapunkra Előfizetési feltételek : (A Pesti Napló megjelen naponkint kétszer, hétfői reggel rendkívüli számot ad ki.) 6 hónapra ................. 9 frt — kr. 3 hónapra ... ... ... 4 ,, 50 „ Havonkint ................. 1 „ 50 „ Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonkint 35 kr. évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. Tekintettel a mostani rendkívül érdekes időkre, kérjük az előfizetés minél előbbi megtételét, hogy a lap megküldésében fennakadás ne történjék. Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalának (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) küldendők. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. A kiállítás végén. Hulló levelek közt lehanyatlik a kiállítás is, mely fél esztendeig annyi fényt árasztott szerte széjjel. Becsukódnak a kapuk, gyorsan szétoszlanak a halmozott kincsek, a tündérkert varázslatának véges romok jelölik az alkotás helyét. Teljesült és csalódott remények térnek a csarnokból haza, s a másfél milliót haladó deficit gondja kopogtat a pénzügyminiszter kapuján. A számadások ideje is bekövetkezik, mint pompás mulatság után a háziúr és háziasszonynál a számlák összeadása, de a vendégek ezzel nem törödnek, ők csak dicsérnek és kritizálnak. Ezen szempontból tekintve, a kiállítás minden várakozást túlhaladó módon sikerült. Politikai tekintetben nagy eredményt kell konstatálnunk, s ezt bizony szívesen teszszük. Magyarország bemutatta magát Európának mint törekvő kulturnemzet, s rokonszenveit meghódította. Koronás fejedelmek és koronák örökösei, államférfiak, tudósok, szakemberek s a legkülönbözőbb népek kitűnőségei eljöttek látogatóba a kiállításra s kedves vendégei voltak Budapestnek és Magyarországnak. S nem távoztak közülünk elégületlenül. Sok rokonszenvet hóditottunk mindenfelé s elismerést arattunk bőven. A ferde fogalmak Magyarországról külföldön szűnni fognak s ellenségeink rágalmai kevesebb hitelre találnak. Nekünk, kis nemzetnek, sokat kell adni a hírre. Barátok nélkül bajosan boldogulnánk. Most Európa jó véleményt táplál felőlünk s ezt, ha megtartjuk, nemzeti érdekben kiaknázhatjuk. Nem közönbös, hogy Anglia vagy Németország leendő ura mint vélekedik felőlünk s nem mindegy, az európai közvélemény hogy mit tart rólunk. A kiállításnak legszebb eredménye azon vendégek látogatása, kik bennünket szíves megjelenésükkel külföldről és Ausztriából megtiszteltek. Budapest most volt először világváros. E rangját a kiállítás évétől számíthatja. Hogy fentartsa, legyen rá gondja. De a belpolitika szempontjából is nevezetes az eredmény. Különösen a nemzetiségekre nézve. Megnézték Budapestet sokan, kik nem járnak fel különben, s itt meglátták, hogy Magyarország micsoda.Ez ragaszkodást ébreszt és tekintélyt szerez, a balhiedelmet pedig eloszlatja. Román, szerb, tót, német, horvát és bosnyák a kiállításon otthon érezte magát s együtt oda tartozott Magyarországhoz. A szolidaritás tudata felébredt a vidéki látogatókban, kik kíváncsian jöttek fel s bámulva távoztak haza. S a kiállításnak másfél millió látogatója közül mindenki szerzett valamely becses tapasztalást. Az emberek tanultak s az ízlés nemeskedett. Közgazdasági utóhatása ezen kiállításnak kiszámíthatatlan. Több, mint pénzbeli eredménye a kiállítókra nézve, kik épp úgy, mint az állam, többnyire deficitről panaszkodhatnak. De a kiállítás Magyarországon a munkát reformálta. Ezt várjuk tőle és hiszszük. Egyúttal azonban iparunk hiányait is feltárta s tudjuk mi nincs meg, a mi kell. A kiállításnak vége uj munka kezdete tehát kormányra, iparosokra, mezőgazdákra. Irányt nyertünk, melyen a nemzeti termelés haladjon tovább. S legszebb lenne, ha a kiállítás által emanczipáltuk volna Magyarországot Ausztriától és a külföldtől, hogy közönségünk a honi ipar czikkeit fogyaszsza. A kereskedők megismerték a termelőket, áruljanak hát magyar portékát. Ünnep volt az országos kiállítás megnyitása, mi ünnepnek tartjuk bezárását is, mert jó kezdetnek lett jó vége, amit a kiállítás ígért, egészben véve megtartotta: finis coronat opus. A PESTI NAPLÓ TÁRCSÁJA. A halottak napja. Egész esztendőben lehettek bolondok, piperézhetitek magatokat, festhetitek arczaitok, szemöldökeiteket ; tükör előtt gyönyörködhettek a rezsin forgatásaitokban; lehettek biúk, irigyek, nagyravágyók ; lehettek kapzsik, gőgösek, élvhajhászok; lehettek a szégyen koldusai, dicsőség őrjöngői; tolonghattok, dulakodhattok, öklelődzhettek a múló pillanatokért; lehettek bódultak az élet mámorától és tarthatjátok magatokat a föld urainak, sors kegyenczeinek, hit és nagyság kiválasztottjainak; — egész éven át lehettek bolondok, de az évnek egyik napján kell hogy eszetekre térjetek, és ha többre nem, hát legalább nehány órára kijózanodjatok. E nap a halottak napja, mely minden esztendőben eljön egyszer. Eljön az ősznek mélabús fátyolába takarva, mikor már csak száraz ágak vagy megsárgult levelek maradtak a nyárból. Eljön az őszi széllel, mely rejtélyesen besivit a kályhakürtökbe, ajtókba, ablakokba. Eljön az őszi esővel, mely nem termékenyít, csak hervaszt és mindent leáztat. Eljön az őszi felhőkkel, melyek hetekre eltakarják a kék eget s eljön az őszi napsugárral, melynek fénye olyan, mint a trónvesztett királyoké. Eljön a nap és ráolvassa az emberiség fejére az örök ítéletet : mindenki meghal, aki született! Mindenki egyforma lesz a halálban! — Le fog feküdni a hideg földbe és bárki volt, bárhogyan élt, bármiként érzett és gondolkozott, egyaránt fog összekeveredni a földdel. Lehet övé a földnek összes hatalma, nem fogja megmenthetni a haláltól. Egy perccel sem nyújthatja meg éltét, ha végórája el- jött. Az egész élet csak egy álom, csupán a halál, az a valóság. Mert az élet oly rövid s a halál örök. Az élet csak játék , de a halál iszonyú józan. Nevezetes nap ! A vallás ünneppé tette s a naptárcsinálók, tréfás szeszélyből, ezt is vörös betűkkel jegyzik. De mindegy. Ezek csak külsőségek, s a kontraszt annál nagyobb. Az emberi természet, mely nem szeret gondolkozni a halálról, (mert mindenki annyiszor hal meg, ahányszor a halálra gondol), itt sem tagadja meg magát. S ha ki nem kerülheti, hogy a temetőbe kimenjen, tehát földisziti, fénytől ragyogóvá teszi a halál birodalmát. A kegyelet adójával mindent le akar fizetni, s csupán a halottakról emlékezik, akik éltek, és többé nem élnek, s így akar kibújni az alól, hogy önmagát is átadja a halál gondolatának. Földisziti a sírokat s képzeletében visszahívja az életbe mindazokat, a kik a sírban porlanak. De mind hiába! Kegyelet, emlékezés, földiszitett sírok, koszorúk, lámpák, temetői séták, mind nem takarhatják el a halál gondolatát e napon. Átfut az mindenkin, józanságának hidegével, s az egész világ lelkét megállítja, ha rövid időre is. És jó, hogy ez így van. A gazdagoknak s a szerencse bolondjainak nem árt, a szegényeknek pedig nagy vigasztalást nyújt. Mert nem lehet mindenki olyan bölcs, hogy soha egy napot se hagyjon lemenni a nélkül, hogy a napnak számadásait ne a halál gondolatával zárja le. Kevés olyan bölcs van, aki az erőt az élet küzdelmeihez mindenkor a halál gondolatából meríti. S épp úgy nem csügged csalódásban, mint nem vakul meg a sikerben, mert minden különbözetet, ami jóban vagy rosszban megzavarhatja a lélek egyensúlyát, kiegyenlíti a halál gondolata. Kevés ilyen bölcs van, ellenben az élet bolondjai nagyon sokan vannak. S azért jó ezeknek a vörös betűs gyásznap. Hogy a gazdagok és szerencsések ne nézzék le a szegényeket és a boldogtalanokat; a szegények és szerencsétlenek pedig viseljék sorsukat türelemmel, s ne irigyeljék másoktól azt, a mi nekik hiányzik. Csak ennyiből áll a legnagyobb földi problémák megoldása. * * * És még egy! — A halál gondolata észre térít, kijózanít ugyan, — de ott lebeg fölötte valami, a mi mindenért, a minek földi értékét elrabolta, kárpótlást nyújt a hit. A halál gondolata nélkül sem bölcseség, sem hit nem létezhet. A halál gondolata az egyes dúli kapocs, mely e két nagy ellentétet, a tudást és a hitet összeköti. És akik az emberiséget boldogítani és javítani akarták, majd mind azzal kezdték, hogy »emlékezzetek a halálra !« — S azzal végezték : »gondoljatok a halál utánra.« S ezért van, hogy a temető kapujáról e szót: »feltámadunk« — sem a bölcs, sem a bölcsész le nem törli. Vannak idők, melyek oly nyomorulttá teszik az emberiség életét, hogy a földön megutált életnek síron túli folytatása nem nyújt vigasztaló gondolatot , s ilyenkor lábra kap a vadság, a mámor, mely a felejtésben és a tántorgásban keres kielégítést. De az ilyen idők is elmúlnak, és megint új arczet ölt a világ, s abban a halál gondolata nem borzasztó. Mert csak ott kegyetlen a halál, ahol az élet is az. Jó barátja azoknak, akik sokat gondolnak rá, s csak azoknak ellensége, akik futni szeretnének tőle. Az emberiség történetében mennyi korszaknak kellett váltakozni, míg az emberi ész odáig tisztult, hogy a halál bölcsészete az élet igazi nevelője lett. A régi szekták, a kik az életben mindenről lemondtak, csakhogy a halál semmit el ne vehessen tőlük; a kolostorok, melyekben semmi szó nem hangzott, csak a memento móri ; a régi sztoikusok, a kik életet s halált egyaránt megvetve, gúnynak és gőgnek állandó nyugalmában éltek, — mind csak előiskolái voltak annak a magasabb tanfolyamnak, melyet a haladó századok mindinkább kiszélesítenek, s mindenkinek hozzáférhetővé tesznek, s melynek kapuján ez a felírás£11: »úgy gondolkozzál, mintha holnap meghalnál s úgy cselekedjél, mintha örökké élnél.« * * * Ez a tanfolyam az a magaslat, melyről az emberiség korszakait át lehet tekinteni a múltban, s be lehet pillantani a jövőbe. A szem előtt lehullanak a csalás mázai, lehullanak a tévely fátylai, s ott áll az ok és okozat közti összefüggés a maga rideg valóságában. Sokan lehetnek, akik ily pillantást vethetnek a múltba s jövőbe, de csak kevesen olyanok, akikben az ihlet meg is találja a szavakat megmutatni másoknak is, amiket ők látnak. E kevesek közt áll egy államférfi főpapunk, aki ha néha fölemeli szavát, úgy dörög, mint egy apostol. Mert »a társadalmat ma már nem is valamely különös tévely vagy rajongási láz, nem egyes kinyilatkoztatott igazságok tagadása, nem valamely uj kába tan féktelenkedése rontja és pusztítja, de egy általánossá lett, mindent elborító közöny jól kiszámított rendszere, mely minden képzettségi fokhoz alkalmazkodni tud, s minden elmét áramlatába kap. E rendszer keretében megszülemlenek: törvényhozás hitszellem nélkül, becsület vallás nélkül, erkölcs dogma nélkül, filantrópia szeretet nélkül. Hiú önámitás pedig, hogy ama világnézet csak azok kiváltsága, kiket a közönségesnél magasabb műveltségük a tömeg fölé helyez; kiktől tehát, mert a társadalmi rend biztonságában saját jólétük és előkelő állásuk érdekelve van, soha félni nem lehet. De hát vájjon azon emberek, kik a társadalmi zavarok és lázadások feszítői, készültségüket nem ama fensőbb tanulmányokból meritek-e, s nem éppen ebben rejlik-e végzetes hatalmuk ?! Végre is példájok után indul a nép, mely a felsőbb osztályok erkölcseit oly könnyen magába veszi; s a felbolygatott tömegek szakítva a vallással s a legképtelenebb és legvészesebb bujtogatásokra is készséggel hajolva, feltüzelt vágyaikkal aztán csak egy czélt ismernek: élvezni a föld javait.« E szavakat dörögte a nagyszellemű egri érsek éppen a napokban s mintha csak számított volna a vörös betűs gyászünnep hangulatára, oly alkalomszerüleg hangzanak ma azok. Az Ember tragédiájának egyik legszebb jelenete az, midőn Péter apostol megjelen a döghaláltól remegő Rómában, mint azt Madách oly szépen irta meg s ekként dörög: „Kielégítést ugye bár nem érzesz ? Csak undort ébreszt szüdben a gyönyör, S aggódva nézsz körül, ajkad remeg, Hiába mind! A régi Istenekben * * A magyar delegáczióból. A delegáczió ülései. (Ered. sürg.) Bécs, okt. 31. A magyar delegáczió a szünetek után november hó 6-dikán tartja első nyilvános ülését. A nyilvános ülés után az egyesült négyes albizottság tart ülést Bosznia és Herczegovina költségvetése tárgyában. A tengerészeti albizottság, Bécs, okt. 31. A magyar delegáczió tengerészeti albizottsága ma délelőtt tartott ülésén letárgyalta és elfogadta változatlanul az egész tengerészeti költségvetést. Andaházy Pál és mások aggályt fejeztek ki a költségtöbblet miatt, de ennek nem volt gyakorlati eredménye. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. A hadügyi albizottság, Bécs, október 31. A magyar delegáczió hadügyi albizottsága ma délelőtt tartott ülésében a hadsereg területi elhelyezése tárgyában kiküldött szűkebb bizottság terjesztette elő jelentését. E szerint a hadtestrendszer területszerű elhelyezése a megállapított új szervezés alapján a múlt év óta ismét haladást tett, nevezetesen a monarchia területén levő 14 hadtest, valamint a megszállott tartományok területén levő 15 ik hadtest normális szervezete és elhelyezésének tényleges létesítése folyton halad. A megszállott területeken levő zászlóaljak száma ezúttal nem csökkentetett ugyan, de a zászlóaljak létszáma kevesbíztetvén, most mintegy 900 emberrel kevesebb van a megszállott területeken, mint volt a múlt évben. A tartalékosok hazabocsátása tárgyában a múlt években tett ígéretek valósíttattak, úgy hogy a folyó év végével minden csapattól hazabocsáttatnak a tartalékosok. Azon csapattestek közül, melyek a végleges területi elhelyezés szerint Magyarországon fognak állomásozni, a magyar korona országainak területére a jelen év folyamán áthelyeztetett újabban 3 gyalogzászlóalj. A tábori tüzérségnél történt intézkedések megfelelnek az ezen fegyvernem újraszervezése czéljából a múlt évben a bizottság elé terjesztett tervezetnek és mindazon tüzércsapatok, melyek Magyarországon lesznek elhelyezendők, tényleg már itt is vannak, kivéve a 13. számú tüzérezredet, melynek számára Horvátországban a kellő elhelyezést még eddig nem sikerült biztosítani. A magyar csapatok közül a megszállott területeken maradt elhelyezve 19 gyalog-Ezen jelentés tudomásul vétetvén, kapcsolatban ezzel Beöthy Ákos kérdi, hogy a hadseregben tényleg hány magyar tiszt van? Bylandt-Rheidtgr. hadügyminiszter előadja, hogy az arány folyton javul és örvendetesen szaporodik a magyar tisztek száma, bár nem oly mérvben, mint óhajtandó volna. Lényeges javulást remél azon körülményből, hogy Magyarországon a német nyelv tanítására gond fordíttatik a középiskolákban. Rakovszky ez utóbb említett körülménynyel szemben kiemeli a hadügyi kormányzatnak is azon kötelességét, hogy viszont a katonai tanintézetekben a német nyelv nem tudása a felvétel akadályául ne tekintessék. Bylandt-Rheidt gr. hadügyminiszter kijelenti, hogy ez irányban is javul a helyzet fokozatosan és maga részéről igyekszik lehetőleg könnyűvé tenni a nem német nyelvű ifjaknak is felvételét. Ezután a renkívüli költségvetés tárgyalása vétetvén elő,az is egészen változatlanul elfogadtatott Felszólalások történtek a nyomtatványok ügyében (Wahrmann Mór és Széll Kálmán) valamint a lembergi laktanyák fedélzetének átalakítása tárgyában, itt Prileszky Tádé azt ajánlá, hogy a tétel a rendes költségvetésbe iktattassék. A bizottság meghagyta azt a rendkívüliben. Rudnyánszky Erdély megerősítése ügyében tesz kérdést, mire a hadügyminiszter fellágosítást ad, de az nem hozatik nyivánosságra. A hitelesítő ülés nov. 5-én d. e. 11-kor lesz. A külügyi albizottság. Bécs, okt. 31. (O. É.) A külügyi albizottság ma d. u. 2 órakor tartott ülését Zichy gróf azzal a kijelentéssel nyitotta meg, hogy miként ily alkalommal rendesen lenni szokott, a miniszter által teendő közlések bizalmasaknak tekintendők. Az ülésen jelen vannak a közös miniszterek, továbbá Tisza Kálmán miniszterelnök, és Orczy, Szapáry és Kemény miniszterek. Keglevich István gr. visszásnak tartja a külügyi albizottság által követett tárgyalási módot, hogy előbb megszavazzuk a költségvetést, és azután teszünk kérdéseket a külpolitikai helyzetről, de azt is a saját nézetünk elmondása nélkül. Czélszerűbb volna, ha a külügyminiszter mindenekelőtt expozét adna, s azután az expozéhoz hozzászólva, saját nézeteinket előadnánk, esetleg kérdéseket intéznénk s azután tárgyalnák a költségvetést. Ezt azonban ő nem úgy kívánja értelmeztetni, mintha az ellen kívánna szólni, hogy most kérdések tétetnek, hanem ezt csak a jövőre nézve tartja megfontolandónak. Csernátony is jobbnak vélné, hogy előbb expozé adassék és azután tétetnének fel a kérdések, feltéve, hogy valami tekintetben hézag mutatkoznék az expozéban. Andrássy Gyula gr. arra utal, hogy az albizottság tanácskozásainak kétféle célja van: az egyik az, hogy a bizottság magának felvilágosításokat szerezzen a külügyi helyzetről, a másik pedig az, hogy ő adjon a miniszternek felvilágosításokat arra nézve, hogy mily irányban kell politikáját vezetnie a czélból, hogy az országnak támogatására, esetleg áldozatkészségére is számíthasson. Eddig szokásban volt kérdéseket tenni, ő nem tett; nem azért, mintha többet tudna másoknál, hanem azért, mert ilyen után a viszonyok fel nem deríthetők, minthogy ez éppen annyi, mintha valaki egy nagykeretű képet apró gyertyákkal akarna megvilágítani. Az eredmény csak az, hogy jobban látja, mennyi az, ami még sötétségben marad. De azért nem mondja, hogy mások se tegyenek kérdést, hanem ezzel csak a maga álláspontját akarja jelezni, nem is azért mondja ezeket, mintha nem bíznék a miniszter őszinteségében, hanem azért, mert felvilágosítást csakis az ő nyilatkozatai nyújthatnak, de annak megítélése, hogy meddig mehet nyilatkozataiban, a miniszterre tartozik, s másfelől szükséges, hogy nyugodt lehessen az iránt, miszerint, amit itt bizalmasan előterjeszt, az ezen körben meg is marad. Kálnoky gr. külügyminiszter megjegyzi, hogy ő helyesnek tartja ugyan Keglevich gr. nézetét és nevezetesen az utolsó években az a praxis nőtte ki magát, hogy minél fogasabb kérdéseket tettek, de nem volna kívánatos, hogy éppen a jelen válságos helyzetben eltérés történjék, mert ez félreértésekre adhatna alkalmat. Szilágyi Dezső: Ha a külügyminiszter előbb akarja az expozét adni, a delegáczió csak köszönettel fogadhatja, de azt, hogy mit kelljen érteni fogas kérdések alatt, nem tudja. A delegáczió precziz kérdéseket tesz, mert ezekre precziz feleletet is kíván. Ha fogasak a kérdések a miniszternek, mindenesetre hatalmában áll a feleletet megtagadni. Kálnoky gr. külügyminiszter kijelenti, hogy kész a lehetőség szerint felelni s áttér az egyes kérdésekre, melyek így szólnak : Bausz nem kérdi, váljon a szomszédos három nagy birodalom uralkodójának egymáshoz való szoros és bizalomteljes viszonya mellett, a monarchiának Németországhoz, tehát nemcsak e két monarchia uralkodóinak, hanem magának a két államnak egymáshoz való viszonya most is a maga teljes épségében fennáll s ennélfogva most is sarkkövét képezi-e, mint két évvel ezelőtt ? Falk Miksa kérdései a külügyminiszterhez : 1. A külügyi albizottság múlt évi jelentése szerint a közös kormány politikája egyfelől a béke fentartására, másfelől pedig arra van irányozva, hogy a béke megzavartatásának esetén monarchiánk ne legyen kizárólag saját erejére utalva; továbbá kimondatott, hogy ezen politikának alapját Németországgal való szoros baráti viszonyunk képezi. Végre azt is kijelentette a külügyminiszter úr, hogy Skierniewicze után is e viszony köztünk és Németország közt sem alakjára, sem tartalmára és így sem erkölcsi értékére, sem gyakorlati horderejére nézve semmi változást nem szenvedett. Miután azonban azon beszédben, melylyel ő Felsége a delegácziók ez idei ülésszakát megnyitotta, a három hatalmasság — Ausztria-Magyarország, Német- és Oroszország — közti szoros és bizalomteljes viszonyról van szó, kérdem, vájjon Oroszországgal léteznek-e ugyanoly megállapodások, mint amelyek Németország közt és köztünk a kölcsönös jogok és kötelezettségek körét megszabják, úgyhogy köztünk és Oroszország közt a viszony ugyanaz, mely köztünk és Németország közt fennáll és a külügyminiszter úr tavalyi nyilatkozata szerint a jövőre is teljesen biztosítva van ? 2. A) Igaz-e, hogy a portának a konferencziára vonatkozó javaslatában kiköttetett, miszerint e konferencziának kizárólag Kelet-Rumélia ügyére kell szorítkoznia ? És a külügyminiszter ily szűk keretben véli-e tarthatóknak amaz értekezlet tanácskozásait, úgy hogy ott Kelet-Rumélián kívül más Balkán-állam ügye szóba sem jöhetne ? B) Miután a konferencziának nem lehet czélja azon magától érthető dolgot proklamálni, hogy a szerződéseket meg kell tartani, miután továbbá azon esetre, ha a bolgárok és ruméliáták önként hajlandók visszatérni a szerződési alapra, értekezleti határozatokra egyáltalán nincs szükség. ez értekezletnek csak úgy van czélja és értelme, ha ott megállapíttatik azon eljárás, mely követendő leszen, ha a szerződés megszegői nem hajlandók egyszerűen, föltétlenül és minden változtatás nélkül helyreállítani a status quot, nem kérdem mit szándékoznak tenni a hatalmak, csak azt kérdem: van e köztük egyetértés arra nézve, amit határozataik érvényesítése végett tenni kellendő B. Mily stádiumban van a Törökországgal megújítandó tarifaszerződés ügye ? Ugyanezt kérdem a Görögországgal kötendő kereskedelmi szerződésre nézve, melyre a külügyminiszter úr múlt évi nyilatkozata szerint már tavaly minden előmunkálat meg volt téve. Gáli József kérdése : A mezőgazdasági termények és marhák vámja Németországban az idén rendkívüli magas tételre emeltetvén, miáltal a mezőgazdasági érdekeink felette suttatnak, kérdem a külügyminiszter urat, történt-e ez ügyben a német birodalmi kormánynál diplomáciai lépés, és van-e kilátás a helyzet oly fordulatára, mely Németországgal szemben nemzetgazdasági érdekeinkre nézve kedvezőbb viszony létesítését lehetővé teszi ? Apponyi Albert gr. kérdései: 1. Teljes egyetértés létezik-e monarchiánk, Németország és Oroszország közt a kelet-ruméliai kérdés megoldásának módjára nézve ? A status quo ante helyreállítása képezi-e ezen hatalmak álláspontját, és ha igen, kiterjed-e egyetértésük arra a megoldásra is, melyet találni kellene, ha bármely okból ez a czél nem volna elérhető ? 2. El van-e tökélve külügyi hivatalunk arra, hogy Szerbia érdekeit minden körülmények közt megóvja? és ebben is számíthat-e a két szövetséges hatalom támogatására? 3. Minthogy a magyar miniszterelnök által f. é. okt. 3-án a magyar képviselőházban tett nyilatkozatból az tűnik ki, hogy abban az időben nem a status quo ante helyreállítása, hanem a Balkán-államok hatalmi egyensúlyának fentartása képezte külügyi hivatalunk felfogásában a domináló szempontot, fölmerül az a kérdés, hogy — föltéve, hogy ma tényleg a status quo ante helyreállítása képezi programmját — minő körülmények idézték elő az álláspont ezen módosulást? 4. Minő álláspontot foglalt el monarchiánk a Szerbiában történt mozgósítással szemben? Igaz-e, hogy a hatalmasságok részéről lépések történtek oly irányban, hogy Szerbia önálló akciótól visszatartassék és részt vett-e monarchiánk ezen lépésekben ? Különösen pedig igaz-e az, hogy Törökország Belgrádiján kijelentette, hogy a bolgár határ átlépését török terület megsértésének tekinti és hogy ez a kijelentés a többi hatalmasságoknak — tehát monarchiánknak is — hozzájárulásával történt? Szilágyi Dezső kérdései: 1. A királyi megnyitóbeszéd monarchiánknak a két császári nagyhatalomhoz való viszonyáról egy és ugyanazon módon emlékezvén meg, kérdem: váljon a Németországhoz való különleges viszony, mely az eddigi hivatalos nyilatkozatok szerint külpolitikánk alapját képezi, fennáll-e még változatlanul vagy fel és vadászzászlóalj. Ebből 13 a végleges szervezés szerint is a 15. hadtestnél marad beosztva, 6 azonban csak ideiglenesen van ott elhelyezve. A 188 magyar gyalogzászlóalj közül a magyar korona területén van elhelyezve 145, Ausztriában 24, a megszállott tartományokban 17, kettő pedig ideiglen Dalmácziában. A 8 vadászzászlóalj közül a szervezés szerint állandóan Magyarországon lesz elhelyezve 7, a lajthántúli tartományokban,ami anynyiban van keresztülvive, hogy Magyarországon tényleg el van helyezve 5, kettő pedig a megszállott tartományokban van ideiglen. Az előterjesztett adatok szerint a gyalogság elhelyezése (a megszállott területeken ideiglenesen elhelyezett hat zászlóalj kivételével) a végleges szervezés szerint teljesen keresztülvitetett A 18 magyar lovassági ezredből a szervezésnek megfelelően Magyarországon 15 van elhelyezve, 3 a lajthántuli tartományokban marad, mit annak szükségessége indokol, hogy minden hadtestnél a különböző lovassági fegyvernemek mindegyike képviselve legyen. Magyarországon azonban a magyar ezredeken kívül viszont három galicziai és bukovinai lovasezred van elhelyezve, s ezek ma már az egyedüli nem magyar csapatok, melyek a magyar korona területén vannak. A tüzérségből a szervezés szerint 6 ezred és 12 önálló ütegosztály tartozik a Magyarországon elhelyezett hadtestekhez. Jelenleg 78 üteg van a magyar korona országai területén. Egy tüzérezred csupán azért nincs rendeltetése helyén Horvátországban, mert még nem állíttattak elő a szükséges térhelyek. A vártüzérség, a műszaki és utászcsapatok elhelyezése ugyanaz, mint a múlt évben. A tábori tüzérség újraszervezése következtében a magyar korona országai területén eszközölt áthelyezések legnagyobb részt minden akadály nélkül mentek végbe. Ezen adatokból az albizottság azon meggyőződésre jutott, hogy a területi elhelyezés keresztülvitelében a múlt esztendőhöz képest haladás észlelhető és a közös hadsereg az egész monarchiában és nevezetesen a magyar korona országaiban már ma is akként van elhelyezve, hogy harczképességét mozgósítás esetén sokkal gyorsabban és hatályosabban képes kifejteni, mint a régibb rendszer mellett lehetséges volt A gyalogság elhelyezése teljesen keresztül van vive, és a többi csapatok végleges elhelyezése is kivált csak a laktanyai építkezésektől és a megszállott területek viszonyainak rendezésétől függ. Az albizottság egyébiránt föntartotta múlt évi határozatát, mely szerint utasíttatik a hadügyminiszter, hogy e tárgyban teendő intézkedéseiről a jövő orsz. bizottságnak jelentést tegyen. Nincs már hited, s ij Istent nem találsz, ki a salakból újra fölemelne.“ * % * Halottak napja! Vörös betűs gyásznap, a te jelentőséged nagy és mély, és hiába dekorálják e napon az életnek színjátékává magát a temetőt is, azért a hangulatok mélyén mégis ott van a parancsszó: »ember, alázd meg fejedet, mert meg fogsz halni.« Ám hadd űzze édes és költői játékait az igazi kegyelet, hadd lopja be magát itt is a szív igaz könyei mellé, melyek a sírokra hullanak, a léha hiúság, tetszelgés és szórakozási vágy; hadd szemtelenkedjék be e temető kapuján a sivár kedélyek czinizmusa, — azért mégis, ami ma az élet szeszélyes összevisszaságában történik, megható és elfogadó. A bérkocsik robognak, a koszorúkat megkapják azok, akik koszorút érdemeltek volna már életükben, de csak üldözést nyertek, s megkapják azok is, akik koszorút sohasem érdemeltek. A keresztényi felfogásba így a régi pogány korúak koszorúzási szenvedélye mindinkább belejátszik, roppant hasznára és örömére a virágkereskedőknek. Legmeghatóbb azonban e napon a kis gyermekek temetője, mert ide igazán nem jár el a léhaság, s minden köny, a mint a kis sirokra ejtenek, szent és igaz! — Mert hát a kis gyermekek is halandók, épp úgy, mint a nagyok! — De a kis gyermekek halála mindig jobban fáj, mit a felnőttekké. Mert hisz az, a ki már tudja, mi az élet, — az már meghalhat. De miért halnak meg azok is, akik az életnek még csak örömeit és édes játékait ismerik, s akik még semmit sem tudnak a halálról ? — Ez fáj! ez nagyon fáj! — De ezt is el kell tűrni. Mert mindennel lehet vitatkozni, csak a halállal nem. Mindent lehet bírálni, csak a halált nem. Menjünk át a temető árkából a márvány sírboltokba, onnan a mauzóleumokba, innen a piramisokba, a halál mindenütt egyforma. S mit csinál Sanherib, a világ királya ? Sanherib a király meghalt, azt csinálja. Mit csinál Gád ? Meg ha 11. És mit Sardanapál ? Meghalt. Ifj. Ábrányi Kornél.