Pesti Napló, 1885. december (36. évfolyam, 330-359. szám)
1885-12-03 / 332. szám
332. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenäen m-é púiét. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenaen m-élysét. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1885. Csütörtök, deczember 3. Reggeli kiadás, 36. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva . Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. AA az esti kiadás postai kQIGDküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr évnegyedenként 1 forint felü fizetendi). Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Naplót kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeua-épület, küldendők. ~ Egyes szám 4 kr. Előfizetési felfogás PESTI NAPLÓElőfizetési feltételek : (A Pesti Napló megjelen naponkint kétszer, hétfőn reggel rendkívüli számot ad ki.) Egy hónapra ............... 1 frt 50 kr. Évnegyedre ... ... ... 4 „ 50 „ Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonkint 35 kr, évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalának (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) küldendők. A Pesti Napló szerk.s kiadóhivatala, Bismarck a reichstagon. A harminczezer ember kiűzése Németországból embertelenség s a 19-ik századhoz nem méltó. Európa felháborodott ezen, de Bismarck azt feleli, hogy ez nemzetiségi politika. Hát ez a nemzetiségi politika, kérdjük mi? Úgy hát esetleg nekünk is lehetne így eljárni ? Igen, ha van hozzá erőnk és bátorságunk, tudván, hogy senki meg nem torolja a brutalitást, mint ahogy Németország erről biztos lehet De mi, ha tehetnők, se tennék az ilyesmit, mert mi magyarok barbárabbak vagyunk, semhogy a szabadságot igy megsérteniük. S mi azt reméljük, hogy a ki ide kerül, az megmagyarosodik s fiai tiszta magyarok lesznek; nekünk, kis népnek, sok részben sikerül erőszak nélkül, mi a nagy német nemzetnek erőnek erejével sem akar sikerülni: békés foglalásokat a németek nem igen tesznek. Sőt a porosz kormány panaszkodik, hogy Posen és Preussen tartományokban a lengyelség terjed a németség rovására. Ki hitte volna? Ez mindenesetre örvendetes jele a nemzet szívósságának és életerejének, hogy ugyanezen panaszt halljuk ellenük Németországban, Galicziában és Oroszországban, hogy a lengyelek szaporodnak és terjednek. «Nincs veszve, bármi sors között, ki el nem csüggedett.« Békében hódítanak, kik a háborúban mindent elvesztettek. Ha Bismarck a polonizmustól annyira fél, ez hatalom. »Száz esztendő óta üldöz bennünket a porosz kormány s irtó politikát folytat ellenünk« mondá Koszcielski és az eredmény mi volt? »Az utolsó négy évtizedben IV. Frigyes Vilmos halála óta a polonizáczió a határszéli tartományokban roppant haladást tett« beszéli Bismarck. Még nincs veszve Lengyelország. De a német szabadság, melyről a német költők oly sokat álmodtak, most alá van rendelve más »állami tekinteteknek.« Mert micsoda szabadság az, hol a kormány harminczezer embert kikerget az országból, minden törvényes ok nélkül? Hol egyszer a jezsuitákat, máskor a szoczialistákat, harmadszor a zsidókat, negyedszer a lengyeleket űzik és üldözik ki az országból? Miféle czifra alkotmány az, hol a kormányt ezért kérdőre vonni nem szabad? A német alkotmány semmiségéről Bismarck elégszer meggyőzött bennünket. Hiszen nagy pályáját azon kezdte, hogy az alkotmányos jogokat csúffá tévé s életét az alkotmányosság elleni harczban végzi. Sok parlamentet szétvert már a hatalom, vagy szétkergetett, Bismarck egyet se, ő csak gázol rajtuk és jogaikat töri össze. A parlament jog nélkül semmi. A német birodalmi gyűlés a német nemzet képviselőtestülete, rangban első a sok gyülésű birodalomban. Mert Németország egysége nem nagyobb Ausztria egységénél, sőt kisebb s csak Bismarck személye köti a német egységet össze. Az öreg Vilmos és Bismarck halálával a német egység jövője kétes. De ha a német birodalmi gyűlésen az ellenzék interpellál azért, hogy Németországból 30.000 idegent kiutasítanak, akkor előáll Bismarck s előrántja az öreg Vilmos császár levelét, melyben meg vagyon írva, hogy a német parlament hallgasson, semmi köze hozzá, a porosz kormány, a bajor, szász stb. mit cselekszik. A szuverének tehetnek, amit akarnak, a birodalom nekik nem parancsol. Ezt tanítja Bismarck, a német egység és alkotmány teremtője, így ő maga töri ki a követ az épületből, melyet emelt. Nekünk a német parlament jogai közömbösek, elhiheti mindenki. Bismarck nagyságát pedig teljesen méltányoljuk. De ha egyszer a pártok, máskor a kormányok, harmadszor maga a császár és kancellárja törnek az egység ellen, megszilárdultnak azt nem tarthatjuk. A német egység úgy lehet csak szilárd, ha intézményi alapokon nyugszik, nem pedig, ha pár ember életére és tetszésére van bízva. Az alkotmány lenne hivatva a német egységnek alapul szolgálni , de mit ér az olyan alkotmány, melyben, ha a kormány 30.000 embert kikerget az országból, erről a képviselőknek szólni sem szabad?Jön egy császári leirat s a törvényhozók száját betömi. Ráadásul Bismarck őket jól összeszidja. Bismarck hg és a birodalmi gyűlés centruma között, mint távirataink is jelentették, rendkívül érdekes és jelentőségteljes küzdelem folyt le a birodalmi gyűlés egyik legutóbbi ülésében az afrikai misszió s tulajdonképen a jezsuiták kérdésében. A kanczellár ugyanis Reichensperger interpelláló kérdésére határozottan kijelentette, hogy a német birodalom védelme alatt álló területekről a jezsuita hittérítőket határozottan kizárni szándékozik, de nem egyáltalában a kath. missziókat. E kérdés tárgyalása Windthorstnak, a czentrum vezérének is alkalmat adott a felszólalásra s a kanczellár és Windthorst között lefolyt vita volt az ülés legérdekesebb része. Windthorst védelmébe vette a jezsuitákat s Bismarck herczeget figyelmeztette azon jó bánásmódra, melyben a jezsuiták Nagy Frigyes alatt Sziléziában és II. Katalin alatt Oroszországban részesültek. Ezzel szemben a herczeg kiemelte, hogy azon időben a pápa eltörölvén a jezsuita rendet, az gyenge és úgyszólván tehetetlen volt s azért nem is kellett működése miatt aggódni senkinek. Beszéde további folyamában a kath. egyház és a kormány közötti viszonyt is érintette. »Sokat feledtem, — igy szólt — sok sértést elfeledtem a múlt időkből és engesztelékenyebb lettem; de azt megtanultam, hogy azon elvekkel, melyek a czentrum politikáját vezetik, sem a porosz állam, sem a német birodalom huzamosabban nem állhatnának fenn. És ezen elvek, melyek sok álmatlan éset okoztak nekem, fájdalommal kell konstatálnom, mindannyiszor közbeléptek, midőn békét akartunk kötni. Valahányszor azon ponton voltunk, hogy Rómával megállapodásra juthatunk, a centrum valamely lármás indítványnyal vagy interpellációval lépett fel, mint a jelenlegi, és ez megakadályozta a barátságos viszonyok létrejöttét. Ki kell tehát mondanom, hogy ha két faktor között kell választanom, akkor inkább azt választom, mely a birodalom nemzeti fejlődése tekintetében a legtöbb garancziát nyújtja.« A birodalmi kanczellár nagy biztossággal szólott ezen ülés alatt, míg ellenfele, Windthorst, gyengébb volt, mint rendesen. Alfonzo király halála után a spanyol parlamentáris pártok körében oly mozgalom indult meg, mely valószínűleg oda fog vezetni, hogy a jelenlegi kormánypárt rövid idő alatt teljesen feloszlik. Az új kormány tagjai között nincs meg a kellő egyetértés, s a többi pártok versenyzése bomlasztólag hat a kormánypártra is. Az igaz, hogy a konzervatívok megígérték, hogy a Sagasta-kormányt támogatni fogják, de ezek körében is az ultramontánok inkább a kabnizmus felé hajlanak. Romero Robledo ellensége minden alkotmányosságnak, s a szabadelvű párt ő tőle fél leginkább. A köztársasági pártban nagy nézetkülönbségek forognak fenn. Pig Marsall és Salmeron ismét kibékültek ugyan és a demokrata szabadelvűek is csatlakoztak a föderalistákhoz, de e barátságos viszony nem fog sokáig tartani. Csak Castelar bízik feltétlenül a köztársaságban s azért folyton azt hirdeti, hogy az események rendes fejlődését kell bevárni és nem szabad erőszakos eszközökhöz nyúlni. Mások azonban a köztársasági pártban a határozott fellépést sürgetik. Madridban kétségtelennek tartják, hogy don Carlos legközelebb ismét megkezdi a harczot. Máris gyanús mozgalmakat jelentenek az északi kerületekből s Katalóniában állítólag már karlista csapatokat is láttak. A királyné helyzete ily viszonyok között rendkívül kényes. Beavatottak azt mondják, hogy az udvari körökre nemcsak nem számíthat, hanem éppen ott fogják neki a legtöbb nehézséget és kellemetlenséget okozni. Izabella, a volt királynő, beleavatkozik ismét az államügyekbe s mondják, hogy az új kormány megalakulását megelőzőleg Izabella királynő, a régens királyné és Izabella infánsné között igen heves jelenetek fejlődtek ki az iránt, ki bizassék meg az új kabinet megalakításával. A királyi család körében már rég lappangtak az ellentétek, melyek most, mint Madridból jelentik, bizonyára élesebben fognak jelentkezni. A régens királyné, mint külföldi, sohasem fogja, mint azok állítják, kik a spanyol viszonyokat ismerik, a spanyol nemzet bizalmát élvezni. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A hinduk országában. (Útleírás.) Bombay, 1885. Augusztus 8-án, reggeli 7 órakor, kedvező időben megtett utazás után a kékeszöld Indiai-tengeren át, megpillantottuk a meseszerü India sötétlombú, hegyes partjait. Számos hajó s halászbárka hosszú sorban mutatkozott Bombay kikötője közelében. A part erdei nemsokára kókusz- és legyezőpálmákká fejlődtek ki s itt-ott egyes villák s sötét háztömegek voltak észrevehetők. Mikor befordultunk a Colabacsúcs előtt, az egész város, Colabától Elphinstoneig előttünk feküdt. A Titánia kicsiny, a vízből kiemelkedő szirt mellett vetett horgonyt. Előttünk terült el Bombay, mögöttünk Elephante hosszú szigetje. Bombay kikötője a világ legszebb kikötőinek egyike, mind terjedelemre, mind pedig változatosságára nézve. Megérkezésünk után nemsokára a Titániát kis gőzösök és naszádok vették körül, mint Adenben. A strucztollas arab zsidók, a szomálik s a bissziniaiak helyett itt más feketebarna alakok mutatkoztak, hinduk, mindenféle fej diszszel, mohamedánok fehér öltözetben s a püspöksipkához hasonló lövegekkel. Kínáltak mindenféle ékszert, selyem shawlokat szandálfaszekrényeket, íróeszközöket, ébenfabotokat stb. megvételre. Mindenki vett valamit s nem kevéssé voltunk meglepetve, mikor a kínáltat a követelt ár feléért kaptuk meg. Azután azon kicsiny, keskeny kanoék egyikébe ültünk, melyek nyilsebesen röpülnek a viz fölött, hogy mennél előbb Bünder Apollónak, Bombay leghíresebb vendéglősének helyiségei elé érjünk. Az ételek, a bor és sör, nem nagyon ízlettek s még kevésbbé voltak ínyünkre a borsos árak. Azután a pompás bylees vagy bailis egyikébe szálltunk, hogy a várost és lakóit megszemléljük. Bombay város szigeten épült s Salpette szigettel, vagyis a kontinenssel vasúti töltés által van összekötve. All a régi városból vagy erődből s az új városból. Az erőd a keleti sziget nyelven fekszik, mely Colaba-foktól indul ki. A portugálok s angolok által épitett falak és bástyák részben még megvannak, de már omladozni kezdenek. Az erődben vannak a kormány s a hivatalos épületek s az európai üzletek. Sokáig csak piszkos, szűk utczái voltak a városnak s csak újabban nyitottak széles utczákat, mint az Esplanade, az Elfinstone circle, s építettek szép, tágas házakat, vásári csarnokokat. A legszebb épületek az új posta, az egyetem és könyvtár, a nemzeti bank, az Esplanade-hotel, ez óriási vasépület, a Bombay-klub, s a most épülő új pályaház. Északra az erődtől van a benszülöttek erődje, Bombay kereskedelmének tulajdonképeni központja, a város másik végén a Viktóriákért, a lóversenytér s a dockok. A benszülöttek városait a Malabar-hegyen fekvő új várostól hatalmas pálmaerdő a Ghirgaum választja el. Az új város az európaiak fashionable városrésze, mely a Mahaluxumee-résztől a Malabar fokig terjed s a fok legmagasabb partján van a kormányépület. Itt a hegyen, melyről gyönyörű kilátás nyílik egész Bombayre és kikötőjére, fekszik a Parzik sirja, a »hallgatás tornyai«, míg ellenben azok a helyiségek, melyekben a hinduk halottaikat égetik el s a mohamedánok elhunytaikat eltemetik, a Malabar-hegy alján vannak. A városnak különösen a lakosság különfélesége, a típusok és öltözetek sokasága kölcsönöz érdekességet. Az utczákon folyton hullámzik a nép. Említenünk kell mindenekelőtt a hindukat, akik a kasztjukat megillető jeleket homlokukon és szemöldökeik közt viselik. Nem bírtam megfejteni e jeleket, melyeket az e czélra rendelt brahmánok minden reggel s minden fürdőzés után megújítanak. Csak annyit tudtam meg, hogy a saivák, Siva imádói, homlokukon vizszintes, a vaidnavák, Visnu imádói, függőleges vonalt viselnek. A hinduk mellett feltűnést keltenek az arabok hosszú humuszaikban, a fekete abissziniaiak, széles orrukkal s vastag ajkaikkal, az örmények turbánjaikkal s hosszú fekete öltözékeikkel, az arab zsidók tincseikkel s végül a perzsák ismert asztrahán süvegeikkel. A perzsák nem tévesztendők öszsze a parzikkal, Bombay lakosságának sokkal érdekesebb részével. A parzik az ó-perzsa tüzimádók utódai. Zoroaszter hitét vallják s szent könyvük a Zendaveszta. Nagy Sándor utódai által üldöztetve, Ormurba menekültek s innét Guzaratba, a hol védelmet találtak Jaiva Dévaud fejedelem alatt, a ki Champanir országon uralkodott s Sajar várost alapították. Itt éltek azután, hivek maradva vallásukhoz s azon ígéretükhöz, hogy indiai öltözetet vesznek föl, húst nem esznek s menyeszőket és temetéseket napnyugta után végeznek. Harczoltak az indusokkal a mohamedánok ellen, mig azután az angolok az intelligens és igyekvő néptörzset Bombaybe nem vonták. Bombayben a parzik oly különálló törzset képeznek, mint Európában a zsidók, csakhogy szigorúbban tartják fenn ősi hitelveiket. Máshitüekkel házasságra sohasem lépnek. A parzik típusa csaknem tökéletesen európai. A hosszú hajlott orr nyugat-ázsiai eredetre vall. Öltözetük indiai s csak a magas, merev mitra különbözteti meg őket a hinduktól. Azt az ó-perzsa szokást, melyet Herodot említ, hogy halottaikat a keselyük martalékául engedik át, maiglan fentartották s a Malabarhegyen vannak a gyönyörű park által körülvett »tornyai a hallgatásnak«, a parzik temetője. Az erődben, a város üzleti városrészében semmi sincs, ami kíváncsiságunkat hosszabb időre lekötné. A vásárcsarnokok, melyekben a forró égöv összes termesztvényeit árulják, a katonai barakok, melyekben a benszülött katonák laknak családjaikkal együtt, a nagy terek, melyeken angolok és partik lawn tennist játszanak, a Nativetown, a benszülöttek városa: ezek Bombay legérdekesebb részei. Sohasem feledem el azokat a jeleneteket, melyek itt előttem lejátszódtak. Az erőd angol hiperkultúrája s a Malabar-hegy óriási ellentéte meglepőleg hat a szemlélőre. Mint a Kaukázusban, úgy itt is, nyílt életet visznek a benszülöttek. A kézművesek boltjuk mellett vagy az utczán dolgoznak s a házi és családi élet legbensőbb jenetei sem vonulnak háttérbe a kiváncsi pillantások elől. Az egymáshoz ragasztott fakunyhók mellett itt egy hindu templom tarka, faragott előcsarnoka, itt egy másé tűnik elénk. Egy alkalommal a hindu papok figyelmetlensége folytán sikerült egyik hindu templomba belépnünk. Alig pillantottuk meg azonban a hétkarú bálványt, továbbá egy ökröt és elefántot s egy függöny alatt vörösre festett lovat, több hindu vad orditozása s fenyegető mozdulataik arra bírtak bennünket, hogy innét visszavonuljunk. Gyorsan folytattuk utunkat a Nativetownon át, mely esti világítás mellett még érdekesebb látványt nyújtott. A mohamedánok éppen Mahorrum-ünnepüket ülték. Csaknem minden ház, utcza tarka papír- s szeletekkel, papir- s olajlámpákkal volt diszítve, különösen azon helyen, ahol egy kis templom, az imámok sírja, volt kiállítva. Fülsiketítő zene hangzott mindenfelől, az utczákon groteszk öltözetű s tarkán kifestett mohamedánok vonultak fel s alá, másutt borzasztóan bemázolt fakkok tánczoltak s ugráltak, — szóval a szem alig volt képes követni a tarka, változatos képet. Mint értesültem, a fennebb említett kis templomot diadalmenetben vitték a város utczáin keresztül s azután a tengerbe vetették. Az ünnepélyt Hasszán medinai imám testvérének s fiának meggyilkolása emlékére ülik meg. Ily ünnepélyek alkalmával nem ritkán láthatók fanatikusan felizgult mohamedánok, a kik tűz körül tánczolnak s Husszeint, Haszszant s Ullahot kiáltoznak s a tüzbe fadarabokat vetnek. Aki a forró égöv természeti csodáit látni akarja, az a Nativetownból a Viktória-kertbe menjen. Itt estétől reggelig bámulhatjuk India flórájának pompáját a maga legteljebb alakjában. A pálmák a legnemesebb fajok által vannak képviselve. Bambuszok, banánok, pandánok, óriási fügefák, a szent bangánok váltakoznak egymással. A kalitkákban őrzött tigrisek, majmok, sakálok stb. emlékeztetnek bennünket arra, hogy Indiában vagyunk. Elhaladva a fakkrok úgynevezett tava mellett, mely számos pagodából áll s elhaladva a többnyire gyönyörű parkok közepén álló európai villák előtt, a Malabar-hegyen a »hallgatás tornyainál« egy hídra érünk, mely alatt a parzik viszik a nyugalom helyére halottjaikat. Az úgynevezett »hallgatás tornyai« nagy területet fednek be. E terület évszázadok óta a parzikét minden évben szépítik. Lépcsőn haladva fel a rácsozott bejáróhoz, egy csarnokba jutunk, innét egy nagyobba, melyhez azonban csak mintegy ötven lépésnyire közeledhetünk. Három nagy és három kisebb torony van. A három nagyobban, két kisebben holtakat tesznek ki, a legkisebbikben pedig a ruhákat rakják el. A tornyok belseje egészen egyforma, 100—300 láb területű s 20—50 láb átmérőjű. A fal menyezetétől 2 méternyire vannak a nyilt osztályok a tetemek, külön a férfi, női és gyermek tetemek számára. E helyiséghez, melybe csak a holttesteket vivő két papnak szabad belépni, külről kis nyílás vezet, mely vasajtóval van elzárva. A torony közepén egy kürtő vezet le a tenger felületéig, melyen át a keselyűk által felemésztett tetem csontjait, — a felemésztés mintegy két óra lefolyása alatt történik meg, — vetik le a tengerbe. Borzasztó benyomást kelt bennünk az a pillantás, melyet a parkot körülvevő pálmákra vetünk. A pálmákat keselyűk sűrű raja lepi el. A ragadozó madarak károgva várakoznak a szörnyű s dús lakomára, mert napszállta után szakadatlanul követi az egyik temetés a másikat. A parzik által vitt tetem, fehér ruhákba takarva, egy ládában nyugszik. Ezt követik a gyászolók, kezeikben kettenkint fehér leplet tartva. A toronynál a papok áldást mondva, megnyitják a vasrácsozatot, levetkőztetik a tetemet, az elkészített osztályba helyezik, és a zúgó szárny csattogás, fülsiketítő károgás emlékeztetnek bennünket arra, hogy az ajtó a halott mögött örökre zárva van. El e szomorú, pestises helyről, ahol a keselyűk végzik a földi férgek lassúbb, de állandó munkáját! Sokkal nehezebb volt látogatást tennünk a hinduk és mohamedánok temetőiben, melyek a vasúti állomástól nem messze feküsznek. Mindkettőből kiutasítottak bennünket, s azért a két temetőt elválasztó két fal közé álltunk. Innét láttuk azután, mily kevés kegyelettel látják el itt is, ott is a halottakat. Itt két tetem égett el a máglyán s lopkodták ki alóluk a félig izzó fát, amott a mohamedánok úgy bántak a halottal, mint valami kutyával, czivakodva a nyomorult sir mélysége fölött. A vízből a leplekbe borított tetemet, hol kihúzták, hol beleszoritották s végre is három lábnyi földdel borították be. Megtekintettük még az Elephante-szigetet is. A növényzettel dúsan borított területen mintegy 100 barlang van, s a legrégibb az ötödik századból származik. A móló előtt van az úgynevezett oroszlánbarlang s ebben az óriási, fekete kősziklából faragott elefánt, melytől a sziget nevét kapta. A barlang három részből áll. A középső hátsó falán látható öt méter magasságú reliefen az ind három egység, trimurti, Bráhma, Visnu és Siva. A falakon itt-ott freskódiszítmények nyomait venni észre. A barlang a laikust nem fogja érdekelni annyira, mint a kijárat előtt elterülő festői vidék, a háttérben a tengerszoroson túl fekvő Bombay vel........... —1. i.— A pénzügyi bizottságból. A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap este 6 órakor Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt tárgyalás alá vette az igazságügyminiszterium 1886. évi költségvetését. Pauler Tivadar bejelenti, hogy a soproni fegyháznál s a beruházásoknál törléseket fog indítványozni. A központi igazgatásnál Helfy kifogásolja, hogy mindkét miniszteri tanácsos első osztályú. Pauler miniszter előadja, hogy a miniszteri tanácsosok száma négyről kettőre szállíttatván le, a két másodosztályú tanácsos más állásba helyeztetett. Helly a számtisztek számát túlságosan nagynak tartja. Szentgyörgyi államtitkár a számvevőség tömeges teendőire utal, mely lehetetlenné teszi a személyzet leszállítását. Horánszky megengedi, hogy a jelen rendszer mellett redukciókat tenni nem lehet, de a rendszert kell megváltoztatni, mert az ország a személyzete folytonos szaporítását nem bízja meg. A bizottság az előirányzatot, továbbá a kúria szükségletét változatlan megszavazta. A budapesti királyi tábla szükségleténél Horánszky felhozza, hogy a hátralékok aggasztó mértékben felszaporodtak. Folyvást rendkívüli intézkedéseket alkalmazni ezek feldolgozására mégsem járja. Gyökeresen kellene valahára e bajon segíteni. Pauler miniszter megjegyzi, hogy a hátralékok száma nem ítélhető meg közvetlenül a törvénykezési szünet utáni időben. Szóló bevárja az év végét s akkor megteszi az esetleg szükséges intézkedéseket. Horánszky nem reméli, hogy az év végéig tetemesen csökkenni fognak a hátralékok, mert a szünet után rendszerint a fontosabb ügyekben történik a felhalmozódás s azok elintézése hosszabb időt vesz igénybe. Helly szükségesnek tartja, hogy legalább gyorsabbá tegyük az igazságszolgáltatást, ha már olcsóbbá nem tudjuk tenni. Gyökeres orvoslás szükséges itt; sokan ezt remélik a kir. táblák decentralizálásától. Szóló kérdi, magáévá tette-e már ez eszmét a miniszter ? Pauer miniszter hivatkozik az 1885. III. törvényre, mely négy év lefolyása alatt a miniszter kötelességévé tette a kir. táblák deczentralizálását. Mihelyt a büntető eljárás még nem tisztázott egy kérdése, a jogorvoslatoké, elintéztetik, a követendő rendszer is meg lesz állapítható s ettől függ aztán, több vagy kevesebb legyen-e a kir. táblák száma. Horánszky kérdi, mi történik a táblai pótbirákra nézve már előkészített törvényjavaslattal? Ma az első bíróságok tagjainak több a kilátásuk, hogy táblai birák lesznek, mint a pótbiráknak. Pauler azt feleli, hogy nagy részt a pótbírákból lesznek a rendes bírák. A kérdéses törvényjavaslat napirendre kerül, mihelyt a fizetésekre nézve fenforgó pénzügyi nehézségek a kormány kebelében eltávolíttatnak. Tisza miniszterelnök megjegyzi, hogy néhány nap múlva fog a kormány ez ügyben nyilatkozni , addig türelmet kér. A szükséglet megszavaztatván, a marosvásárhelyi kir. táblánál Elekes György a fizetéseknek a budapestiekkel egyenlőkké tételét sürgeti. Pauler igazságügyminiszter szerint e kérdés a királyi táblák decentralizálásával áll kapcsolatban. Azután az igazságügyi költségvetés minden részlete letárgyaltatott. Következett a honvédelmi tárca költségvetése. A központi igazgatásnál Fejérvár yy. miniszter felemlíti, hogy a delegáczió a közös hadseregnél az alantas tisztek díjazását javította. Minthogy a törvény szerint a honvédségnél is ugyanolyan a fizetés, kéri ennek fejében a szükségletnek 146.490 írttal való felemelését. Helly nem járul a miniszter kívánságához, mert határozottan helyteleníti a delegácziónak ez ügyben való eljárását s e helytelenítésből itt is levonja a következtetést. Fejérváry b. miniszter egészen el is tekintve a törvény rendelkezésétől, felemlíti, hogy az alsóbb rangú tisztek fizetése olyan, amiből megélni nem lehet. Hegedűs Sándor nem csodálkozik, hogy Helfy a közös hadseregtől megtagadja e javítást, de azt valóban nem várta volna, hogy megtagadja a honvédségtől azt, amit a közös hadseregnek megadtak. Helly azt feleli, hogy ha azon helyzetben lenne, hogy javítsa a honvédség helyzetét, nem a tiszteknél, hanem a legénységnél kezdené. A bizottság megszavazta a központi igazgatás szükségletét. A csapatok szükségleténél: Fejérváry b. miniszter bejelenti, hogy az önálló zászlóaljakban szervezett gyalogságnál már béke idején szükségesnek mutatkozik a féldandárokba való beosztás, ami egyébiránt semmi új költségbe nem kerül. Az eddigi 245 forintos átlagár mellett nem lehetvén a honvédség számára szükséges lovakat megszerezni, minthogy átlag 20 ezer írton lovat vásárol a külföld az országban s sokkal jobban fizet mint mi, kénytelen volt szóló a pótlovazási árt felemelni. Csak 300 irtot vett alapul, 25 írttal kevesebbet a közös hadseregnél fennállónál. Ez okozta a csapatok szükségleténél a 65.000 frt többletet. Hegedűs S. tekintettel az élelmiszerek, különösen a kenyér olcsóbb voltára, nem tartja indokoltnak, hogy az eddigi átlagár szerint történjék az élelmezés, annál kevésbbé, mert a közös hadseregnél 13 krral kisebb. Fejérváry b. miniszter válaszolja, hogy az előirányzatba az 1885-ki árakat vette fel. Megengedi, hogy a kenyér olcsóbb lesz, de a lótáp drágább s a kettő alkalmasint kiegyenlíti egymást. A tétel megszavaztatván, Fejérváry b. miniszter bejelenti, hogy a budapesti fegyvergyári laktanyát és Pozsonyban a honvédlaktanyát a honvédelmi minisztérium igen előnyös feltételek mellett megvette. Hegedűs szerint erről külön jelentés teendő a háznak, addig nem tárgyalhatja ez ügyet a bizottság. Ezzel a honvédelmi tárcza költségvetése befejeztetvén, az ülés véget ért. A ma délelőtt 10 órakor tartandó ülésben a pénzügyminisztérium költségvetése fog tárgyalás alá vétetni. A Tiszavölgyi-társulat központi bizottsága f. é. november 30 án Andrássy Gyula gróf elnöklete alatt ülést tartott. Bemutattatott a pénzügyi bizottság jelentése, mely szerint az 1886. évi költségvetés 8137 főt 44 krnyi összegben határoztatik a közgyűlés elé terjesztetni. Ezen költségvetésnek megfelelőleg azt indítványozta a pénzügyi albizottság, hogy a társulati kötelékhez tartozó 3.254.979 hold (1200 négyszöllel) területre 1886-ra holdanként 111 kr. vettessék ki. A pénzügyi albizottság ezen javaslata változatlanul határoztatott a deczember 13 iki közgyűlés elé terjesztetni. Ezután tárgyaltatott az adminisztratív albizottság jelentése, melyben nevezett albizottság a vízszabályozási hátralékok megszüntetését s az azok behajtása és elszámolása körül tapasztalt visszásságokat illetőleg azon javaslatot teszi, hogy a pénzügyminiszter keressék fel, e kérdésben vegyes bizottsági tanácskozásokat tartani. Az albizottság ezen javaslata elfogadtatott, azonban a Sennyey Pál dt. által indítványozott azon hozzáadással, hogy ugyanezen felterjesztésben újra hangoztassék a központi bizottság azon kérése, hogy az adózók által történő befizetések a községi adó mintájára oly arányban osztassanak meg az adók és vízszabályozási járulékok közt, amely arányban ezek egymáshoz állanak. A vegyes tanácskozmány mikénti összeállítását illetőleg Andrássy Gyula gr. felszólalása értelmében elhatároztatott, hogy a központi bizottság a maga részéről ezen vegyes tanácskozmányba való képviseletével a pénzügyi albizottság tagjait bízza meg. Ugyancsak az adminisztratív albizottság javaslata értelmében elfogadtatott az osztályozások egyöntetűvé tétele czéljából előterjesztett s a vidéki egyletekhez intézni szándékolt kérdő pontok szövege. Nemkülönben ezen albizottság javaslata értelmében elhatároztatott az is, hogy a közmunka és közlekedési miniszter által a Csokos-érnek nyílt csatornává való átalakítása, illetőleg az ott eszközölt műveleteknek mikép leendő fentartása tárgyában véleményadás végett beküldött miniszteri leirat érdemleges javaslattétel előtt az érdekelt aradmegyei és alsófehér közötti öblözetekkel közöltessék. Ezután az alapszabályok 10. §-ában előírt kisorsolás ejtetett meg, minek folytán a közép-tiszai érdekeltség jön kisorsolva s eszerint új választás alá esnek a decz. 13. közgyűlésen dr. Szapáry Gyula, Keszerffy János és dr. Darányi Ignácz rendes tagok, továbbá Losonczy Mihály és Stráda Béla póttagok. Dr. Darányi Ignácz, mint előadó bemutatja a közgyűlés elé terjesztendő jelentés tervezetét. Ezen nagyobb terjedelmű munkálat rövid vita után, csekély kihagyással, változatlanul elfogadtatott. Végül elhatároztatott Rapaics Radó Jndit