Pesti Napló, 1886. január (37. évfolyam, 1-31. szám)
1886-01-14 / 14. szám
14. szám. Budapest, 1886. Csütörtök, január 14. 87. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziak tere, Athensium épü I a t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-é p fi l e t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények; a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti n-ei- postai különküldése kívántatik, postahelyedre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felüldetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a „3 Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Horánszky Nándor. Teljesen szakszerű, beható és tárgyilagos beszédben vette bírálat alá az állami költségvetést, és abban a kormány pénzügyi politikáját Horánszky Nándor. Kitűnőbb, alaposabb budgetbeszédet hosszú idő óta nem hallottunk a képviselőházban. A nyugodt hang, melylyel Horánszky a kormányra a legsúlyosabb vágásokat mérte, csak fokozta érveinek erejét. Nem általánosságokban beszélt. Belehatolt a részletekbe, és kegyetlenül föllebbenté a leplet mindazon sebekről, melyeket a pénzügyminiszter gondos kezekkel takart be a számcsoportosítások fátyoléval. A súlyos vádat, hogy a szőnyegen fekvő költségvetés nem reális, nemcsak kimondta, de be is bizonyította. A pénzügyminiszteren több ízben látszott meg az idegesség, melyet Horánszky fejtegetései okoztak neki. Hol jegyzett, hol tagadólag rázta fejét, de nem sok biztatással arra, hogy sikerülni fog neki megcáfolni Horánszky állításait. Mert — mint ezt Horánszky is kimondta — a tényeket és eseményeket sem eldisputálni, sem eltagadni nem lehet. Könnyűvérű politika és romlott rendszerre találó kifejezéssel jellemezte Horánszky a költségvetés egészét. A lefolyt évek zárszámadási eredményeiből kimutatta, hogy az ellenzék, mely a múltban a kormány előirányzatait bírálta, mindig tisztábban látta a helyzetet, mint a pénzügyminiszter, aki az előirányzatokat készítette. A zárszámadások eredményei e szerint határozott elégtételt szolgáltattak az ellenzéknek, ami igaz is. Csakhogy sajnos, az ilyen elégtételnek a mi viszonyaink közt nincs meg az az erkölcsi és politikai hatása, melylyel annak bírnia kellene s melylyel az bármely más komoly s alkotmányos nemzetnél tényleg bírna is. Mert az ellenzék minden évben megteszi kötelességét. Figyelmezteti a kormányt a veszélyekre, melyek a pénzügyi helyzet folytonos romlásából fenyegetőleg közelednek; hivatkozik a túlvérmes számításokra, melyekkel a pénzügyminiszter a költségvetéseket elkészíti ; a pénzügyminiszter, a kormány és a többség szónokai évről-évre azt állítják, hogy nekik van igazuk, s az ő számításaik a helyesek; — jönnek aztán a zárszámadások, melyek évrőlévre jelentékeny különbözeteket konstatálnak a kormány előirányzatai és a tényleges eredmények közt, ámde ezekkel a különbözetekkel már csak kevesen törődnek. A képviselőháznak, mint ezt Horánszky is megjegyezte, nincs meg az a temperamentuma, hogy a részletekkel behatóan foglalkozzék. A nagyközönség pedig sokkal közönyösebb s fásultabb, hogy sem ilyen részletek iránt érdeklődjék. Az tehát, hogy az ellenzék tisztábban látta a pénzügyi helyzetet, mint a kormány, évről-évre feledésbe megy, s a kormány ugyanazt a takargató, kétszinű s minden ellenkező tapasztalás daczára tülvérmes politikát folytatja tovább. A nemzet évről-évre jobban megsínyli, s a többség évről-évre könnyebb vérrel megszavazza. Más országban, ha oly eklatánsul kitűnnék az, hogy a kormány oly sokszor jár tévúton a pénzügyi kalkulusok terén, mint azt minálunk a zárszámadások évről-évre bebizonyítják, más országban ez elegendő ok lenne arra, hogy az a kormány végkép elveszítse a parlamenti többség bizalmát. De nálunk ez csak egy okkal több arra, hogy a parlamenti többségre annál biztosabban számíthasson. Mert nálunk az a logika járja, hogy minél rosszabb a budget, minél tévesebbek az előirányzatok, annál több szüksége van a kormánynak a többség támogatására. Horánszky Nándor szembe állította a pénzügyminiszternek 1883-ban mondott szavait a jelenlegi pénzügyi helyzettel. Akkor a pénzügyminiszter az egyensúlyt az államháztartásban papiroson helyreállította , de az élet és a valóság az így csak papiroson előállított egyensúlyt kinevette. A kormánynak nincs más pénzügyi politikája, mint az adóemelés és adósságcsinálás. S valóban igaza volt Horánszkynak, midőn kérdé, hogy várjon olyan pénzügyi politikáért, melynek végeredményei előttünk feküsznek, szabad volt-e a kormánynak oly óriási áldozatokba belevinni a nemzetet, mint amilyenbe tíz év alatt belevitte? E kérdés teljesen jogosult, s erre a kérdésre a kormánynak nem is lehet más, mint kitérő válasza. Valamint hogy azokra a mélyen bepillantó kritikai észrevételekre is, melyeket Horánszky a legutóbb fölvett kölcsönök felhasználására nézve tett, sem hiszszük, hogy a pénzügyminiszternek egyenes és őszinte mentsége lehessen. Mert mindaz, amit Horánszky a vasműveknek adott előlegek czímén kimutatott, mindaz, amit a Rába- és Bégaszabályozás pénzeinek elköltéséről fölhozott, mindaz a rideg valóságot tárgyalja, minden szépítés nélkül s világot vet arra a zavarra és megszorultságra, melylyel a kormánynak, még jelenlegi adóvégrehajtó és adósságcsináló politikája mellett is, folyvást küzdenie kell. Horánszky kritikájának végkonzekvencziája abból áll, hogy új adóemelések nélkül a jelenlegi gazdálkodást nem lehet tovább vinni. Vagyis a krízisnek okvetlenül be kell állani. Mert adót emelni, vagy új adókat behozni, ezt Magyarországon még a a Tisza-kormány sem kísértheti meg. Mellőzzük a számos fontos részleteket, melyek Horánszky tegnapi beszédéneki kiemelkedő pontjait képezik; csak azt említjük még föl, hogy e nagyszabású és szakszerű beszédnek igen szép záradéka volt az, mely az általános viszonyokba való pillantással a jövőnek perspektíváját tárta fel s a kormányzatnak egész politikai rendszerét elitélte. S nemcsak éles kritika volt e beszéd, hanem komoly intelem is, melynek igen nagy hordereje van. Mert senki se ringassa magát illúziókban!— A pénzügyi bukás a politikai jogok bukását is maga után vonhatja. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A leggazdagabb asszony. E fiatal, szép özvegy, kiről a lapok is írtak, hogy a leggazdagabb asszony az egész világon, ott lakik Khiliben, a Csendes-tenger partján, valparaisói kastélyában, a fehérhegyek mellett, melyek kopár csúcsaikkal, mint óriási czukorsüvegek állják körül a paradicsomi ősfészket. A kastélyt még a spanyol hódoltság legelső szakában építették, s valamikor sánczai és bástyái voltak, jelenben azonban pompás virágos kert diszlik körülötte s a ki- és bejárat mindenütt szabad. Donna Indora nemcsak a leggazdagabb, de a legvendégszeretőbb nő az egész világon. Mesés gazdagságát az Inkák kincseivel hozzák kapcsolatba, mert férjének, Kusinónak egyik őse, a spanyolok által megfojtott utolsó perui fejedelem titkára volt. Amióta özvegy, a kertje egyik végén ruhavarró gyárat állított, amelyben saját öltözékeinek a készítésével folyvást harmincz varrónőt foglalkoztat. A kertje másik végén gyártják számára az illatszereket. Tizenhat szökőkút vize jázmin és rózsa illatot porlaszt szét a levegőben. A hálószobáján hús hegyipatak vize rohan keresztül s függő ágya, a melyben aludni szokott, ott himbálózik a viz felett. Az ezüstbányáiból kiolvasztott érczet (aranybányája Khilinek nincs) a saját hadi hajóin szállíttatja Kaliforniába s onnét ládaszámra hozatja a drágábbnál drágább ékszereket. Két óriási terme valódi ékszermuzeum. Elveszti az ember a szemfényét a sok ragyogástól, mire végignézi. Elfogadó termének oldalfalai fényezett amerikai diófából vannak összerakva, a sarkoknál felnyúló oszlopok sárga február márványból faragvák, míg a szomszédos kisebb társalgója XIV-ik Lajos korabeli pompás polychromie festészettel ékeskedik, középen óriási robot-ametiszt asztallal. Zeneterme telve van mindenféle hangszerrel, nem hiányzik onnét még a trombitáló kintorna sem, indián hangszerekben különösen bővelkedik. Százával látható ott a mandula, a recsegő és a kézi dob. Aki először lép a zenetermébe, azt rendesen azzal tréfálja meg, hogy egy alig észrevehető villamos sodronynyal majd minden hangszerét egyszerre megszólaltatja, amitől azután holmi gyöngébb idegzetű, s kissé képzelődő ember esze nélkül igyekszik kifelé. Egy európai, egy khinai és két amerikai szakácsot foglalkoztat a konyháján, amely akkora, hogy a szakácsok közül egyik sem láthatja, mit készít a másik ; csak mikor az ebéd kész, áll elő valamennyi a saját Bill of Fare-jével, s nyújtja át talpig fehér selyembe öltözve és szalutálva hozzá, óriási ezüst főzőkanállal, a kastély úrnőjének, aki azután tetszése szerint kiválasztja a neki és vendégei számára felszolgálandó ételeket. Nem múlik el egyetlen nap se vendég nélkül. Rendesen ötvenen, hatvanan ebédelnek nála, többnyire hajóstisztek, a közeli kikötőből, vagy magas állami tisztviselők Santiagóból, Khili fővárosából, melynek odáig pompás kis vasútja van. Ebéd után a jeges feketekávét a ház úrnője rendesen a bananán-ligetben szolgáltatja fel, ahol úgy a férfi, miként a nővendégeket másfél méter hosszú nád végére csavart czigarettával kínálják meg. Akinek azonban e hosszú mesterség nem tetszik , vehet a főkomornyik tálczájáról veracruxi ibolyaszivart, amitől azután csakhamar forogni látja maga körül az egész mindenséget. Jobban részegít a kaliforniai bornál, mely Amerikában a Csendes tenger hosszában egyedül uralja a piaczokat, s alig valamivel jobb a sör helyett használt olajoknál: a pale-ale, scotch-ale, ginger-ale és sparkling-alenál, melyek az úgynevezett kakasitallal (cocktail) együtt kihozzák az európai gyomrot annyira a sodrából, hogy csakis idegen klíma alatt lehet kissé megint helyrehozni. Szépségre nézve a khilii nők egész Amerikában híresek, Donna Indora pedig a legszebb khilii nők közé számítható. Arcza pirosas olajbarna, szemei ragyogó feketék, szinte égetni látszanak azt, akire ráveti, lábai és kezei aprók, dereka karcsú, szénfekete haját, magas kúpalakban, hajtűk helyett eleven kaméliákkal erősíti meg a fején. Ruhái többnyire könnyű selyemcsipkékből vannak művészileg összeállítva, s van olyan ruhája is, melynek a dereka legszebb panamai gyökérfonat. Kedélye derült, s társalgása csupa kellem. Legkevésbbé se lehet csodálni, hogy egész Khili, sőt több, egész Amerika férfiközönsége szerelmes belé. Kérője van naponkint kettő-három, akiket ő, nehogy megsértődjenek, vagy nagyon elriadjanak a közeléből, apró gyémántvirágokkal teli kosárkákkal szokott megajándékozni, amiknek az ára legkevesebb két-háromezer dollár. Sokáig azt hitték felőle, hogy fogadása tartja, férjhez nem menni többé. Azonban néhány évvel ezelőtt majdnem úgy történt, hogy ő kért meg valakit, s manapság az újságok mindenfelé azt kürtölik, még hazai lapjaink is azzal voltak tele, miként kijelenté, hogy ha férjhez megy, csakis német embernek nyújtja kezét, legyen bár az szegény kivándorló. Annak, hogy a nevezetes özvegy ily furcsa nyilatkozatot tett, van egy kis előzménye, mit nem lesz érdektelen röviden elmesélnem. Mikor Peru és Khili közt kitört a háború, az utóbbi köztársaság szedett-vedett katonasága begyakorlására hozatott magának Európából néhány tüzértisztet. Ezek közt volt egy magyar is. Ha jól emlékszem, Miklós volt a keresztneve. Szép, sugár, magas alak, kis pörge bajuszszal, ami ott ritkaság, mert az ottani bajuszok mind csak a föld felé igyekeznek, s aki szép szájat akar, az borotválja. Az idegen tisztek közt határozottan ő volt a legszebb. Mikor megérkeztek a valparaisói kikötőbe, ott már várta őket Donna Indora meghívása a nagy tisztibankettre, melyet Khili összes tisztjeinek a megvendégelésére adott. Az szolgált egyúttal ismerkedési alkalmuk Miklós az asztalnál a szép özvegygyel szemközt foglalt helyet, és az gyakran észrevehetőig hosszan legelteté szemeit a csinos tüzértiszten. Kezdtek irigykedni sokan Miklós szerencséjén, ki alig ügyelt másra, mint a tányérjára, melyről hatalmas étvágygyal pusztította el a csigalevestől kezdve a mókuspecsenyéig mind a jobbnál jobb ételeket. Ebéd végeztével a czitromligetbe történt kirándulás, mely séta alkalmával Indora a Miklós karját fogadta el, elhalmozva őt nyájaskodó apró kérdéseivel, ki azokra nem tudott felelni, mert csakis magyarul és németül értett, míg a nő spanyolul beszélt. Csakhamar kerítettek azután egy tolmácsot, ki spanyol létére beszélte a németet is. Meglátszott azonban a nőn, hogy az ily társalgás korántsincs ínyére. Később azután, mielőtt a hajón érkezett idegen tisztek búcsút vettek volna a szives háziasszonytól, írószereket, s egy-egy aranyszegélyű emléklapot helyeztek valamennyi elé, azon kéréssel, hogy írja fel arra mindenki legforróbb óhajtását. — Ki tudja ? — Biztatá őket mosolyogva Indora. — Nem-e fog teljesülni a háború végeztével ? Legforróbb óhajtásául valamennyi tiszt Indora kezének biztatását jegyezte emléklapjára, csupán Miklós irta oda e rejtelmes szavakat németül: »Néhány biztató sort a kegyetlen szülőktől.« Indora lefordittatá magának e sorokat spanyolra és heteken át törte a fejét azon, hogy mi lehet ez óhajtás története ? Erőt vett rajta a kíváncsiság. Gondolatai nem hagyták nyugodni. Magától a tiszttől óhajtott magyarázatot. Elindult őt a táborban felkeresni. Rá is akadt. Beszélt vele. De jobb lett volnará nézve, ha soha meg se kérdi. Legalább azt hinné máig is, hogy az emberek az egész föld kerekségén mindenütt egyformák, s könnyebben találna kedve szerinti férjet magának. Miklós elbeszélte neki, hogy messze-messze földön, túl az Atlanti-óceánon, az ő kis hazájában lakik egy kedves kis leány, akit ő magának rég feleségül szánt, de akinek a szülei nem őt szánták a leányuk férjéül. — És miért ellenzik a leány szülei a házasságot ? Kérdé a kiváncsi özvegy. — Mert én vagyontalan, szegény vagyok. — S ők gazdagok ? — Nem! Még tán szegényebbek. — Hiszen kap ön gazdagabbat is! — Lehet, de nem keresek, mert nekem az egész világon csak ez az egy kell. — Uram! szólt Indora, mialatt könyek tolultak szempillái alá. — Jöjjön velem. Hagyja itt a tábort. Egy láda arany, ezüst áll házamnál az ön számára készen becsomagolva. Siessen azzal vissza a hazájába és tegye boldoggá azt a szerencsés leányt. Miklós még aznap megválta a hajójegyet viszsza a hazájáig. — Igaz! Hova is utazik ön ? — Kérdé az özvegy, bucsuzáskor. — Ausztria-Magyarországba. A fiatal tüzér tisztnek nem volt szerencséje. A hajó, a melyen utazott, törést szenvedett s ő a tengerbe fúlt. Itthon még máig is alig tudnak felőle valamit. A khili-perui háború óta két év múlt már el, s a világ leggazdagabb özvegye, a szép Indora, még mindig szabad. Nem hiányzik ugyan naponkint a kéthárom kérője, de mióta megtudta, hogy Ausztria- Magyarországban sok német lakik, s a nála hagyott emléklap is németül van írva, elutasított kérőinek a drága kosárkákhoz ráadásul mindig kijelenti, hogy csak is németnek adja a kezét, legyen az bár szegény kivándorló. MADARASSY LÁSZLÓ: Aradmegyének e hatodiki közgyűléséről, mely a közigazgatási javaslatot tárgyalta, s melyről már táviratilag tudósítottunk, közöljük az Alföld következő megjegyzéseit: »A kedvezőtlen közlekedési viszonyok daczára szép számban jelentek meg a bizottsági tagok, idején elfoglalván a termet, élénk érdeklődéssel néztek a tanácskozás elé. Az érdeklődés, melyet Vásárhelyi László biz. tagnak a közigazgatási reform tárgyában beadott s a múltkori rendkívüli közgyűlés napirendjéről egy kis erőszakoskodással leszorított indítványa keltett fel, kielégítést is nyert. Néhány kisebb vita után megkezdődött a debatt az indítvány fölött. A vita, melyet Vásárhelyi László egy formában szép, tartalomban és érvekben gazdag beszéddel vezetett be, igen érdekes volt. Érdekessé tették elsősorban a mérsékelt ellenzék szónokainak Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. (Vásárhelyi, gróf Zselénszky Róbert) beszédei, melyek a famázus kormányjavaslat elleni általános indignácziónak adtak kifejezést s melyekben, bátran mondhatjuk, a közhangulatnak s a közérzületnek nyilvánult kifejezést; de érdekessé tette az a körülmény is, hogy az állandó választmány, illetve a főispán és a kormánypárt többi szónoka az indítvány elfogadását csak az által akadályozhatták meg, hogy az állami közigazgatás mellett érveltek, a sorok közt koncredálva, hogy a Tisza-féle javaslat rossz. Hogy egyébiránt a főispánnak nem volt jó napja, azt az ő általa divatba vett elnöki hozzászólalások eléggé bizonyították. Beszéde, melyet az indítvány ellen tartott, a szofizmák halmaza volt, azonfelül Sczilla és Kharibdisz közt evezgetett, mikor védte is, és (a forma kedvéért) el is ítélte a közigazgatási javaslatot. Hogy legnagyobb részét beszédének a főispáni hatáskör kitágításának védelme képezte, s hogy fő érve az általa már annyira elkoptatott »magyar állameszme« kifejezés volt, mondanunk sem kell.« Az uj franczia kabinet. Páriából írják . A kabinetbe hat új miniszter lépett be. L o c k r o y, az uj kereskedelmi miniszter, igazi párisi. Mozgékony természetű, alacsony termetű, szellemes ember, ősz, katonás bajuszszal és egész külsején bizonyos katonás jelleg vehető észre. Atyja színész és költő volt, ő maga eredetileg festő akart lenni, később azonban felhagyott ezzel a szándékával. Renannal, mint annak titkára, Palesztinába utazott és Damas-val együtt vett részt Garibaldi szicziliai expedicziójában. Francziaországba visszatérve, a zsurnalisztika felé hajolt és több czikket irt a Figaróba és azután a Rappelbe. Czikkeiért négy havi fogságra és 3000 frank pénzbírságra is volt ítélve. 1871. február 8-án megválasztották a nemzetgyűlésbe, mandátumát azonban letette, midőn megkezdődött a harcz a párisi kommün ellen. Néhány nappal azután elfogták, de rövid idő alatt szabadon bocsátották. 1873-ban ismét megválasztották. Azóta megszakítás nélkül tagja a kamarának és mindig a szélsőbaloldallal szavazott. 1877. ápril 3-án nőül vette Hugo Károly, a költő fiának özvegyét és ez által szorosabb viszonyba lépett Hugo Viktorral. Irodalmi működése leginkább birlapi czikkekből áll. Vagyonos ember, személyes becsvágy nélkül, és mint ilyen, áldásosan működhetik új hivatalában s különös sokat tehet a munkásosztály emelésére. Politikai elvtársa, Granet, ama délfrancziaországi politikusok közé tartozik, akik legyőzhetetlen becsvágygyal törekednek előre. Czéljuk csak az, hogy valaha miniszterek legyenek. Granet most czélt ért. Marseille-i születésű, 1881 óta tagja a kamarának. Régebben ellenese volt Clémenceaunak, később azonban benső barátságra lépett vele. Attól tartanak, hogy új állásában, mint a posta és táviró főnöke, különösen a délfranczia elemnek fog kedvezni. A kabinetnek ő a legfiatalabb tagja, mert még csak 35 éves. A kabinetben ő lesz Clémenceau szócsöve. Nála csak néhány évvel idősebb D o v ette, az új földmivelési miniszter. 1845. április 12-én született Bar le Duc-ban, Párisban, mint ügyvéd rövid idő alatt feltűnt és az ügyvédek konferencziája őt választotta első titkárává, volt alprefektus, prefektus, két ízben államtitkár a belügyminisztériumban ; az opportunisták vezérei nem igen bíznak benne, mert már több politikai változáson ment át. Bailhaut a közmunkák minisztere, mérnök volt, később irodafőnök lett a Credit Lyonnaisnél. 1877 óta tagja a kamarának ; a Duclerc-kabinet alatt a közmunkák minisztériumában volt államtitkár és ez állását a Ferry-kabinet alatt is megtartotta. Bailhaut 43 éves. Boulanger tábornok, az új hadügyminiszter, középtermetű férfiú, Olaszország és Afrika ege alatt megbámult arczbőrrel, 49 éves. Mint hadnagy kezdte katonai pályáját és az 1870-ki hadjáratból mint ezredes tért vissza. Jelenleg hadosztályparancsnok és még nemrég a Tuniszban küzdő csapatok élén állott, a Ferry-kabinet által azonban visszahivatott, mivel közte és Cambon miniszterrezidens között differencziák merültek fel. Aube tengernagy az új tengerészeti miniszter, egész új ember a politikában. Jelenleg 60 éves. 1879- ben Martinique sziget kormányzójává neveztetett ki, majd ott hagyta ez állását és visszatérve, ellentengernagygyá lett. Az utóbbi hónapok alatt a torpedó hajóraj parancsnoka volt. Több tengerészeti művet is irt, melyeket a szakértők igen kitűnőeknek mondanak. A képviselőháziból. A kormánypárt kihívólag demonstrálja, hogy őt az állami költségvetés tárgyalása egyáltalában nem érdekli. Az az adóvégrehajtók dolga, nem a képviselőházé ! A többség unja a sok beszédet, és csak szavaz. Ez a hangulat. S ebből folyólag az ülést még héll órakor is alig lehetett megnyitni, a kormánypárti képviselők csekély száma miatt. Hefi Ignácz volt az első szónok, akinek beszéde minden tekintetben igen sikerült volt, s zajos hatást tett az ellenzéken. Kitűnő ötlete volt, mikor a deficzit kiszámítása körüli makhinácziókat parodizálta, így a deficzit ott, ahol vastag és kövér betűkkel van kinyomatva, mindenütt csak 13 millió, de apróbb betűkkel és számokkal elismerik, hogy 32 millió. Ezzel szemben ő a deficit kimutatásának csak egy módját ismeri, azt, mely az igazságon alapul. »De hát mi az igazság ?« kérdésélabussóhajjal a pénzügyi bizottság előadója. Helly beszéde alatt több sikerült közbeszólása volt Herman Ottónak, így, mikor Helfy a Lloyd társaságról szólva azt hangsúlyozta, hogy a Lloyd társaság nem ismer el egy »Magyarországot« hanem csak Osztrák-Magyarországot, Herman közbekiáltott: »Képekben és írásban.« Ami nagy derültséget keltett. Helfy a pénzügyi helyzet bírálata után az általános politikai állapotok rajzára tért, s beszédének ez a része is nagy hatású volt. Kiemelte, hogy a kormány legújabb javaslata a törvényhatósági reformról oly merénylet, mely ellen az ellenzéknek minden parlamentáris eszközt ki kell merítenie. Csanády Sándor közbekiáltott erre, hogy »rabló törvényjavaslat.« Mire Helfy sikerülten jegyezte meg, hogy még rosszabb. Mert a rabló jelszava »erszényt vagy életet« — ez a javaslat pedig »erszényt és életet« követel. A nemzetiségi kérdésről is figyelemreméltó eszméket hangoztatott Helfy , s különösen nagy hatása volt beszéde azon részének, melyben kiemelte, hogy Magyarország soha sem volt oly uszályhordozója Bécsnek, mint most. S ha Deák Ferencz előre tudta volna, hova fogják lesülyeszteni művét, sohasem kötötte volna meg a kiegyezést. Helly után Horánszky szólott, kinek beszédéről más helyen szólunk. Horánszky beszéde után öt percznyi szünet volt. Szünet után Lipthay Pál szólalt fel, s figyelemre méltó, bár elég rövid beszédet tartott. Utolsó szónok volt Győrfi Géza, kinek beszédében egymást érték a sikerült ötletek és csattanós életek. Beszédét az ellenzéki padokon zajos tetszéssel fogadták. A kormánypárt egy szót sem szólt a pénzügyi politika védelmére: fogadja a küldöttségeket, melyek karézias szavakban bővelkednek, s a szerb kormány vonakodik követeléseiről lemondani. Vagy status quo ante vagy területi kárpótlás, ismétli egyre, bár jól tudja, hogy a status quo ante elmúlt s Ruméliát Sándor megkapja, a porta és Európa beleegyezésével. Kárpótlást ki adjon hát Szerbiának? Törökország? S ki kárpótolja Görögországot Ruméliáért? Szintén Törökország. A szultán nem hajlandó tűrni, hogy hátából szíjat hasogassanak, s véres védelemre gondol. Európa látja a veszélyt s tanácsot osztogat Belgrádban, Szófiában, Athénben, jó tanácsot: tessék lefegyverkezni. De bár az összes nagyhatalmak egyetértenek erre nézve, kérdés, a kis hatalmak beleegyeznek-e? Az elkényeztetett Balkán-államok legkevésbbé engedelmesek, ha tetszik, hallgatnak Európára, ha nem, hát nem. Tudják, hogy büntetlenül tehetik, mert mindig akad valaki, ki a szerencsétlenséget róluk elhárítja. Szerbiát kétszer már megmentő Ausztria-Magyarország, Diunis és Szlivnicza után . Bulgáriát és Montenegrót Oroszország nem hagyja cserben, Romániát Németország védi, Görögországot Anglia s Olaszország. Ha háborút kezdenek, legfelebb verést kapnak, egyéb bajuk nem esik, ha pedig győznek, földet és népet nyernek, így hát nem csoda, hogy harcziasak. Vájjon lesz-e hát sikere Európa együttes fellépésének a keleti keresztény kormányoknál? A porta megígérte, hogy lefegyverez, ha amazok is seregeiket előbb feloszlatják. Megválik nemsokára, a diplomáczia befolyása mennyit ér, képes-e megállítani a háborút s biztosítani a békét Keletnek és Európának. Nem bízunk hozzá, bár Oroszország kezdeményezte az akcziót. Most a lefegyverzést ő sürgeti. Mert Bulgáriának elég most Rumélia, Szerbia pedig és Görögország ne kapjanak semmit, ne örököljenek Törökország után többet, miután ennek — ami még van belőle — egyetemes örököse a czár. De a czár most nem kezdhet háborút nyugaton, nem verekedhetik Ausztria-Magyarországgal Németország miatt, sem pedig Törökországgal Anglia miatt, tehát a czár a szultán barátja s a keleti béke fentartója. A többi nagyhatalmak mind az ő békés keleti politikáját követik. Talán a czár szemei Közép-Ázsián függnek most, melynek császárjává akarja magát koronáztatni Timurjenk városában. A kétfejű orosz sas, ha nyugaton nem ragadoz, keleten lesi a prédát. A muszka politika mindig felváltva halad előre, egyszer Ázsiában, másszor Európában. Konstantinápoly elfoglalása most nincs napirenden, tehát legyen béke a Balkán-félszigeten. Igen is, legyen béke. De ha a görögök és szerbek nem akarnak békét tartani, hát nem lesz béke. Ki kényszeríti őket lefegyverezni? Senki. Közép és felső tanintézeteink 1884—85. A közoktatási miniszter tizennegyedik jelentésének második részét, mely a közép- és főiskolák, szakiskolák , emberbaráti és közművelődési intézetek 1884/5. évi állapotát ecseteli, kedden terjesztette a képviselőház elé. A nagy terjedelmű jelentésből közöljük a következőket: A miniszter a bevezetésben hangsúlyozza, hogy a lefolyt tanév második éve a középiskolák új érájának tekinthető, mely az 1883-as középiskolai törvénynyel nyílt meg. Az első évben csak az új törvény legáltaláb Az új kabinet mottója, úgy a kül-, mint a belpolitikában . Fegyverszünet minden politikai kérdésben. Lefegyverzés. Még most sincs béke. Két hónap múlva letelik a fegyverszünet, kinyílnak az ibolyák, s kezdődhetik újra a háború. Európa a fegyverszünetet megkötötte, miután a tél már megparancsolta volt, de a hadseregek táborban maradtak s a béketárgyalások még nem indultak meg. Sőt hire jött, hogy Törökország folytatja hadi készületeit, mert háborút vár tavaszra s a görög kormány jegyzékben jelenté be a nagyhatalmaknak, hogy akcióra készül. Szerbia királya is egymás után