Pesti Napló, 1886. április (37. évfolyam, 91-119. szám)

1886-04-20 / 110. szám

litikai hatóság közreműködésének ezenkívül semmi nyoma, s az össze­­írási íveknek és a népképviselők protestácziói­­nak felülvizsgálata a vegyes kongrua-bizott­­ság jövő intézkedéseinek homályában lebeg. Egyik javaslat a földbirtok szabályo­zása, a hiteltelekkönyv, kataszter s általános adókötelezettség alapján az új idők intézmé­nyei és viszonyainak keretébe igyekszik bele­illeszkedni; a másik az akkori bizonytalan birtokviszonyok közt szükségképen inkvizi­­tórius eljárást igénylő régi jó idők szüle­ménye. A két javaslatot a vegyes kongrua-bi­­zottság f. hó 8., 9. és 10-én tárgyalta s beható diskusszió után a miniszteri kiküldöttek a közalapítványi ügyigazgató javaslatát fogad­ták el. A nagyérdekű ülések diskusszióinak szó szerinti szövege sajnálatunkra nem közöl­­tetett. A püspökök felszólalásainak rövid és foszlányos kivonatain kívül csak az előadó beszédét hozták a lapok nagyobb terjedelem­ben. Ha szövege hiteles, csodáljuk a ridegsé­get, melylyel az egri érsek javaslata mellőz­­tetett. A beszéd érveiben ennek magyaráza­tára nem akadunk. Mert ha a lapok közlései szerint »humorral elegy« beszédben egyik fő érvül azt hozta fel az előadó, hogy nekünk nem szükséges tanulni Ausztriától, mint­hogy mi már 80 év előtt alapos mun­kálatot végeztünk e téren , nekünk in­kább az tűnik fel humorosnak, hogy mi e téren Ausztria korszerű eljárásával szem­ben váltig most is még 80. év előtti pra­xisunkhoz ragaszkodunk. És ha a beszéd további érvelése szerint egyház-politikai kér­dések sehol, egy rendezett államban sem in­téztetnek el a politikai hatóság közbejötte nélkül, úgy nem értjük, hogy az előadó, ki a politikai hatóság közbejöttét a szolgabíró, vagy az ennek szurrogátumául rendelt bizott­sági tag személyére redukálja, hogyan vonatkoztatja ezt a püspöki ja­vaslatra, mely már a bevallások szerkesztését is a politikai ható­ságok által kiállított bizonyla­tokra s okmányokra, azok érvé­nyét pedig a vármegyei hatóság szakközegeinek jóváhagyására alapítja? S ha végül az előadó az 1802. évi konskripcziót azért véli most is alkalma­zandónak, mivel azt akkor a király igy ren­delte, azt hiszszük, hogy ugyanazon kegy­úri jognál fogva, melylyel a király az akkori kezdetleges viszonyoknak megfelelő ambulatórius kommissziót kiküldötte, most a tagosítási, telekkönyvi és közadózási fejlet­tebb viszonyoknak megfelelő új eljárást ren­delhet el. Nekünk különben úgy látszik, hogy az előadói beszéd egész fonalán két tévedés ha­tása vonul végig. Az egyik az, hogy az elő­adó a jövedelmi összeírás íveinek az egyházi látogatás közhitelességű okmányaihoz hasonló jogérvényt hajlandó tulajdonítani, holott az összeírási ív, bármiképen állíttassák is ki, soha nem lesz egyéb, mint egyszerű jegyzéke azon lelkészi jövedelmeknek, melyek nem ezen jegyzéken, hanem közhitelességű okira­tokon alapulnak. A másik, ezzel kapcsolatos tévedés az, hogy az előadói beszéd a lelkészi javadalmak konstituálását, melynél igenis valamennyi érdekelt fél közreműködése és képviseltetése szükséges, a jövedelmek egy­szerű konskripc­iójával, mely jogokat sem nem adhat, sem el nem vehet, látszik össze­téveszteni, holott saját indítványa értelmében a kontenc­iózus ügyek, mint ez után el nem intézhetők, a maguk törvényes fóruma elé lesznek utalandók. Az előadó összeírási tervezete a bizott­sági tárgyalás folyamán lényeges módosulá­son ment ugyan át. A püspöki javaslat alap­ján helyesebb beosztást nyert, a párbérre s egyéb fontos pontozatokra nézve az intéz­kedések ezen javaslatból vétettek oda át, hé­zagai részben kitöltettek, a kétes és bizonyta­lan diszpozíc­iók mellőztettek, és — a­mi figyelemreméltó — a hitközségi választások­nak minden szükséges előfeltételt nélkülöző általános tervelése elejtetett. Mindamellett ön­kéntelenül előtérbe lép a kérdés, vájjon így is megnyugvással fogadható-e az előadói mun­kálat? A czélba vett kibékítés helyett nem lesz-e az a viszály, a meghasonlás, az elpos­­ványosodás okozója? Vájjon a szolgabírák mozgósítása, az összes vagyonkérdések nyil­vános vitatása, a puszta szokásjogon vagy kegyeletes gyakorlaton alapuló lelkészi illet­mények kérdésbe vonása nem fog-e a nép keblében nyugtalanságot kelteni, nem fogja-e a békét igénylő lelkipásztori működés ta­laját az érdekharcz ki nem irtható mag­­vaival elhinteni ? Szükséges-e valóban a nagy apparátus s a költséges eljárás, mely a lelkészek segélyezésére szánt alapot nem csekély összeggel fogja megrövidíteni, s a vegyes kongrua-bizottság meg fog-e majd küzdhetni a javaslat szerint közvetlenül hozzá felterjesztendő összeírási munkálatok vizsgálatának nehézségeivel, ha azok nagy része hibás lesz s a panaszok és óvások özö­nével, ha az inkvizitórius eljáráshoz kötött aggodalom valósul ? E kérdések lépnek elő­térbe azon ridegséggel szemben, melylyel a püspöki javaslat, holott az szemmel láthatólag ezen nehézségek kikerülését vette czélba, a bizottság többsége által elvettetett. S a kér­dések felvetése annál jogosultabb, mert az összeíró bizottság mellett elfoglalt kizárólagos álláspont logikáját csakis a bevallási gyakor­lat teljes mellőzése igazolhatná, már­pedig az előadó tervezete szerint, a mellett, hogy az összeírás adatait a lelkész maga készíti el, a mise, szóla s a tényleg befolyó párbérjöve­delem, tehát sok plébánia csaknem összes jövedelmeinek összeírása a lelkészek igazolás nélküli önkéntes bevallására van alapítva. Ez lévén a tényállás, nem értjük egészen az animozitást, melylyel az előadó, talán nem egészen szerencsésen alkalmazott törvényidé­zés kíséretében a politikai hatóságok beavat­kozási jogának elvét léptette sorompóba, és m­ég kevésbbé értjük azon kissé erős sorok alkalomszerűségét, melyekkel az előadói ja­vaslat a hírlapokban bevezettetvén, a püspöki javaslat államveszélyes színben, saját javas­lata pedig mint a veszélyben forgó államha­talom palládiuma tüntettetett fel. Hát vájjon nem a püspöki kar volt az, a­mely a politi­kai hatóság hatályos közreműködésének szük­ségét hangsúlyozta, és nem a vallásügyi mi­niszter volt az, a­ki ezen fontos és kényes ügy sikeres megoldását a püspökök támo­gatásától és rokonszenves bizalmától várta? Bűnvádi eljárási értekezlet. A bűnvádi eljárásról szóló javaslat tárgyalása tegnap P­e­r­c­z­e­l Béla kúriai elnök elnöklete alatt valamennyi tag jelenlétében folytattatott. Napirenden volt az V. fejezet (A terhelt és védő) és igen élénk eszmecsere fejlődött ki különösen a 76. és következő szakaszok felett, melyek szerint megengedtetik, hogy a terhelt, tanuk és szakértők kihallgatásával a kir. ügyész és védő is jelen lehet, és a terhelt, illetőleg vádlott és védő kérdéseket tehet a tanukhoz és meg­jegyzésekkel kísérheti az adott feleleteket. Mindezen cselekmények azonban a védő jelenléte nélkül is foga­natosíthatók, ha az eljárás eredményének meghiúsítá­sától tartani lehet s az e fölötti határozathozatal a vizsgáló bíró, illetőleg vádtanácsra bizatik. A javaslat ezen álláspontja ellenében kifejte­tett, hogy az abban kifejezésre jutott ügyfél nyilvá­nosság (Partheienöffentlichkeit) a vizsgálóbírónak adott latitude szerint a gyakorlatban csak kivétel lesz és tulajdonképen a kivétel lesz a szabály. S így a liberalizmus szempontjából sem tulajdonít­ható különös jelentőség a javaslat álláspontjának, mert csaknem bizonyos, hogy a vádló ugyan jelen lehet és tevékenységet fejthet ki, a védő azonban az »eljárás eredményének meghiúsítása« könnyen ke­zelhető czímén ki fog záratni. E helyett a többség czélszerűbbnek találta, ha ki­­mondatik, hogy a terheltnek és tanuknak a vizsgálóbíró által teljesített formális kihallgatásánál sem a vádló, sem a védő rendszerint jelen nem lehet. Szakértői szem­léknél, oly tanuk kihallgatásánál, a­kiknek a főtár­gyaláson való megjelenése nem remélhető, házkuta­tásoknál, lefoglalásoknál stb. azonban mind a vádló, mind a védő megjelenése és indítványozási joga biz­­tosíttatik. Két tanú jelenléte azonban a terhelt és tanuk minden kihallgatásánál megkívántatik. Élénkebb vita fejlődött ki a javaslat azon állás­pontja fölött is, mely szerint a letartóztatottnak vé­dője védenczével hatósági személy közbenlötte vagy ellenőrzése nélkül szóval és írásban szabadon érint­­kezhetik. Ezen szabály alkalmazása szintén a vizsgá­lóbíró, illetve vádtanács határozatától tétetik a javas­lat szerint függővé. Itt is az ankét többségénél azon szempont emelkedett fölül, hogy nem-e a kivétel lesz a gyakorlatban szabály s igy azon véleménynek adott az ankét kifejezést, hogy az elővizsgálat befejezte után kötelesség megengedni a szabad érintke­zést, ezen stádiumig azonban csak hatósági személy közbenlötte mellett érintkezhetik a letartóztatott vé­dőjével. Hosszabb eszmecserére adott okot azon kérdés is, hogy hivatalból mikor rendelendő védő ? A javas­lat álláspontja szerint minden bűntett miatt és ha életkorának tizenhatodik évét még túl nem haladott, vagy hatvanadik évét túlhaladott személy, avagy ha siketnéma ellen rendeltetett el a főtárgyalás. Az an­két többsége annyiban módosította azt, hogy obli­­gatóriussá a védő kirendelését azon bűntetteknél tette, melyek öt évnél súlyosabb büntetéssel jujtatnak, az ezen aluli bűntetteknél pedig akkor rende­lendő hivatalból védő, ha terhelt, illetve vádlott ezt kívánja. Legközelebbi ülés csak az ünnepek utáni pén­teken tartatik. Eddig minden ülésen részt vett Szentgyörgyi Imre államtitkár, mint az igaz­ságügyminiszter képviselője és ezen állásából folyólag ott, a­hol a szükség úgy kívánta, a kellő felvilágosítá­sokat megadta. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: ápril 20. Naptár: Kedd, ápril 20. — Róm. kath­.: Tiva­dar hitvalló. — Prot.: Szulpisz. — Görög-orosz: (ápril 8.) Herodion. — Zsidó: (Hisszan 15.) Pessali husvét első napja. — Nap kel 5 óra 6 p. reggel, nyugszik 6 óra 53 p. délután. — Hold kel 9 óra 9 perczkor délután, nyug­szik 6 óra 19 p. reggel. — A nap a bika jegyébe lép 5 óra 38 perczkor reggel. P­én­z­ü­g­y­mini­sz­t­er: fogad d. u. 3—4 óráig. Földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter: fogad. d. u. 3—4 óráig. Horvát miniszter fogad d. u. 10— d. u. 2 óráig. Galamblövészet az uj lóversenytéren dél­után 1 órakor. Az országos ipar­egyesület bútoripari szakosztályának ülése este 6 órakor. Az angol kör közgyűlése este 7 órakor a Tig­ris-szállóban. A budapesti sütök­b­e­t­e­g s­e­gé­l­y­z­ő egyesületének közgyűlése este 7 órakor. (József­­körút 46.) A vörös­ kereszt egylet budai Erzsébet­­kórháza megtekinthető d. e. 10—HVa óráig. Nemzeti múzeum: régiségtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Iparművészeti múzeum az Andrássy­ úton d. e. 9— d. u. 1 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton (Beleznay-kert) nyitva van: d. e. 9— d. u. 1, és d. u. 3—5 óráig. Technológiai múzeumi könyvtár nyit­va egész nap. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti díj 30 kr. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — A hyprimás áldozáki jubileuma. A fővárosi nagy polgári bizottság a jubileum ügyében tegnap délután, Királyi Pál elnöklete alatt, a régi város­háza tanácstermében ülést tartott. A tanácskozás tár­gyát az emlék­mű és felirat ügyében hozandó végleges határozat képezte.­­ Az elnök az ülést megnyit­ván, Gerlóczy Károly, mint a kiküldött albizott­ság elnöke, előterjeszti jelentését az emléktárgyra vo­natkozólag s ez röviden abban áll, hogy az albizott­ság érintkezésbe tévén magát Bauscher L. mű­egyetemi tanárral, ez a pásztorbot mintarajzát elké­szítette és bemutatta. A pásztorbot bárok stílben van tartva, felső részén Magyarország védasszonyának áb­rázolatával, dús email és drágakő díszítéssel. A mű elkészítése mintegy négy havi időt venne igénybe. A költségek, az anyagbeli tartalom szerint, 9500 írttól 20,000 írtig váltakozhatnak. Az albizottság ajánlja, hogy a Rauscher által bemutatott tervezet fogadtassák el s aztán a kivitellel valamely budapesti ékszerész bízassák meg, még pedig oly föltétellel, hogy az em­léktárgy összes része kizárólag hazai készítmény le­gyen s e tekintetben a felügyelet és ellenőrzés föntar­­tassék. Jelenti továbbá, hogy az albizottsághoz Zit­­terbarth Károly budapesti ékszerész szintén beter­jesztett egy pásztorbotmintarajzot s ajánlkozik a műnek a rajz szerint való elkészítésére. Ez emlékmű — a­mint azt a nagybizottság tagjai a bemutatott rajzból láthatták — tiszta góth stílben van tervezve; fölső kanyarulatában, Benczúr Gyula festménye után, a »Vajk keresztelésé«-ből vett néhány alak, u. m. a későbbi szentkirály, a keresztelő főpap s az e mögött álló néhány alak van ábrázolva, szobor-csoporto­­zatban. — A pásztorbot nyele három szakaszra van osztva s a szakaszok megoszlásánál, a dudo­­rodásokban szintén magyar vonatkozású egyházi alakok és szentek szobrai vannak elhelyezve. A sza­kaszok közel igen finom vert filigrán művet képeznek. Az egész mű igen hatásos benyomást gyakorol s finom ízlésű művészi fölfogásra vall. — A­mi a költséget illeti, a Zitterbarth tervezete szerinti pásztorhot meg­közelítőleg ugyanannyiba kerülne, mint a Rauscheré. Azonban az albizottság úgy találta, hogy a Zit­­terbarth-féle tervezet a rajta levő sok figurális rajz miatt sokkal több idő alatt készülhetne el, mint a­mennyi még rendelkezésre áll. Tekintettel tehát kü­lönösen e körülményre, de más okoknál fogva is, az albizottság javasolja, hogy a Zitterbarth által benyúj­tott tervezet mellőzésével a Rauscher-féle fogadtassék el. A nagybizottság mindenben hozzájárult az albizott­ság javaslatához s megbízta ezt, hogy a kivitel tekin­tetében tegye meg a lépéseket. A pásztorbot stílszerű tokja szintén Rauscher terve szerint lesz elkészítendő.­­ Az üdvözlő felirat szövegezésével a nagy bizottsági jegyzők bízattak meg, az elkészített terv annak idején bemutattatván a nagybizottságnak. Az üdvözlő felira­tot a nagybizottság tagjai fogják aláírni. A felirat dí­szes ezüst tokban lesz a legprimásnak átnyújtva. A nagybizottság ülése ezzel véget érvén, Gerlóczy Ká­­roly­ elnöklete alatt rögtön összeült az albizottság, s elhatározta, hogy a Rauscher-féle tervezetről karhrozott mintát készíttet, s Rauscher föl lesz szólítva, hogy a költségvetést készítse el, ennek alapján aztán a szer­ződés meg lesz köthető valamely ékszerészszel. — Am. tud. akadémia Trefort Ágoston elnök­lete alatt tegnap délután összes ülést tartott. Frak­­nói Vilmos titkár fájdalmas részvéttel jelenti be Pe­­regriny Elek lev. tagnak e hó 3-án történt elhunytát. A hazai közoktatásügy sokat veszített benne.­­ A Péczely-féle pályadíjra három mű érkezett. Az egyik Endre és Johanna, Rákosi Jenőtől, a másik Johanna, nápolyi királyné és Erzsébet, Magyarország kormány­zója, Füzesséry Bertalan kassai ügyvédtől, a harma­dik Széchy Mária, Dóczy Lajostól. — Gróf Teleky József, a m. t. akadémia néh. elnöke, köztudomás sze­rint végrendeletileg oly intézkedést tett, hogy a Hu­nyadiak kora czimű monumentális munkájából befolyó jövedelem ugyanezen munka folytatására fordíttassék és e czélból külön kezeltessék. A m. t. akadémia tör­ténelmi bizottsága már ismételve tett kísérletet, hogy e nagybecsű történe­lmi munka az eddig megjelent kö­tetekhez méltón és általában az előhaladott történet­­tudomány színvonalának megfelelőleg folytattas­­sék. De habár a bizottság ebbeli törekvései eddig sikerre nem vezettek, a bizottság nem érzi magát fel­oldva ama kötelesség alól, hogy a nagynevű tudós és főúr óhajtása valósításáról, melyet végrendeletében kifejezett, gondoskodjék és a nemzetet a kitűnő és elévülhetlen munka kiegészítésével megörvendeztesse. A második osztály ennek folytán arra kéri az igazga­tóságot, hogy a Hunyadyak kora czímű munkából be­folyt jövedelmeket és netáni alapítványokat, me­lyek a munka folytatását czélozzák, elszámolja. Az igazgatóság az elszámolás eredményét közölni fogja a második osztálylyal. A titkár ismerteti ezután a ma­­thematikai és természettudományi állandó bizottság munkásságát, mire az ülés véget ért.­­ Somogyi Károly kanonok 1000 irtot küldött jótékony czélra a fővároshoz. A tanács a nemes ada­kozónak köszönetét nyilvánította.­­ Am. orvosok és természetvizsgálók vándor­­gyűlésének állandó központi választmánya e hó 17-én dr. Kovács József tanár elnöklete alatt érdekes ülést tartott. A titkári jelentés felolvasása és tudomásul vétele után megállapittatott a XXIII. vándorgyűlés programmja. A vándorgyűlés megnyitó közgyűlése augusztus 22-én tartatik meg Buziáson. Egyéb folyó ügyek elintézése után dr. Halász Géza felolvasta a fiumei vándorgyűlést megörökítő emlékműre vonat­kozó terjedelmes jelentését. Ismeretes, hogy az 1869-ks évben Fiuméban tartott vándorgyűlés alkal­mával kifejezés adatott az anyaország és a tengeri város egymás iránti szeretetének és ragaszkodásának. Ezt megörökítendő, dr. Halász Géza fáradozásának sikerült tetemes összeget összegyűjteni, melyen csak­ugyan kiváló szép emléktáblát készíttetett és azt Fiuméban már föl is állíttatta. Ennek május 16-án történendő ünnepélyes leleplezésére hívja meg most Ciotta polgármester a központi választmányt, mely­nek tagjai a lelkes meghívásnak engedni fognak. A­kik a kiküldetésben részt akarnak venni, május 2-ig jelentkezzenek dr. Halász Géza urnái (Zöldfa-utcza 4. sz.), a küldöttség vezetésére b. Vécsey kéretik fel. — Az országos erdészeti egyesület választmá­nya tegnap délután Tisza Lajos gróf elnöklete alatt ülést tartott. A pénztári állásról való jelentéstéte után a titkár a m. évi számadásokat mutatja be, me­lyek szerint a bevétel volt 43.836 frt 95 kr, a kiadás pedig 43.090 frt 01 kr. A múlt évi pénzkezelés e ked­vező eredményét a választmány örömmel vette tudo­másul. Az egyesület palotájánál valamennyi munkálat vállalatba adatott, a megkötött szerződések szerint az építés a telek árával együtt 191.000 írtba fog kerülni, melyből az egyesület eddig 90.000 frtot már kifizetett, a többit 4-5 év alatt törlesztendő kölcsön útján szándékozik az egyesület beszerezni. A választmány az építési bizottságot felhatalmazta a további intéz­kedések megtételére. Horváth Sándor részletes jelen­tést terjeszt elő az egyesület lejárt pályázatainak eredményéről. Ezek egyike: »Az erdőrendezéstan kézikönyve«, még 1882-ben íratott ki 100 db arany jutalommal. Eredménye azonban a határidő kétszeri meghosszabitása után sem volt. Az igazgatóválaszt­mány ennélfogva visszavonja a pályázatot s e fontos mű megírására 200 db arany tiszteletdijjal Belházy Emil m. kir. főerdőtanácsost bízta meg, ki azt két év alatt köteles elkészíteni. A második pályázat szin­tén 100 db arany jutalommal: »A magyarországi töl­gyesek« monográfiájára íratott ki. Az 1886. márcz. 31-én lejárt határidőre terjedelmes pályamunka érke­zett be »Élj az idővel« jelige alatt, melyet a választ­mány a bíráló bizottságnak adott ki. Ezután folyó ügyek elintézésére tértek át, és végül az új tagok vétettek fel. Ezzel az ülés véget ért.­­ Szabadkán tegnap délelőtt a nemzeti kaszi­nóban értekezlet tartatott, melyben a budapesti írók és művészek (kik a kiskőrösi Petőfi-ünnepélyről utaznak Szabadkára) fogadtatásának módozatai állapíttattak meg. A Petőfi-társaság és az irói kör tagjai május 2-ikán érkeznek Kis-Kőrösről s a városi hatóság által fogadtatnak. Este hangverseny a színházban, azután ismerkedési estély, végül tánczvigalom tartatik. Más­nap kirándulás különvonaton Palicsra, hol a város ad a vendégek tiszteletére Hagy ebédet. Az értekez­­eten az írók és művészek társasága részéről jelen volt Dolinay Gyula s részt vett a programja megálla­pításában. Mamuzsich polgármester, Pertich Mihály, Vargha Károly és Szigethy József elnöklete alatt albizottságok alakultak, melyek a vendégek fogadásá­val és az ünnepélyek rendezésével bízattak meg. — 50.000 frtot tesz ki a Kincsem sorsjegyek főnyereménye, figyelmeztetünk arra, hogy a húzás már szombaton megtörténik. — A magyar északkeleti vasút M.-Sziget,­­ Juszt, Nagy-Szőllős, Tisza-Ujlak, Beregszász, Som, Csap, Perbenyik, S.-A.-Ujhely, Sárospatak, Liszka- Tolcsva, Munkács és Ungvár állomásairól Szeren­csen át, Halmi, Szatmár, N.­Károly, Szaniszló és Mihályfalva állomásairól Debreczenen át a hús­véti ünnepek alkalmából e hó 24-én 10 napi érvény­nyel bíró II. és III. osztályú 50°/C-al mérsékelt me­­netjövet-jegyek fognak Budapestre kiadatni. — A húsvéti ünnepek alkalmával f. é. április hó 24-én a magy. kir. államvasutak városi menetjegy­irodája által Budapest személypályaudvar állomásról Kelenföld-Kanizsa-Zákány-KárolyVároson át társas kirándulás rendeztetik különvonattal Fiumé­­b­a. Onnét külön gőzhajóval Abazziába és Buccariba is fog kirándulás történni. Ezen kiránduláshoz külön menettérti jegyek fognak kiadatni, melyek áraiban a vasúti menetdíjon kívül a kirándulással egybekötött programmszerű ellátás-, elszállásolás- valamint a ha­józás kirándulással egybekötött összes költségek benn­foglaltatnak. Ezen jegyek árai következők: I. oszt. 36 frt, II. oszt. 28 frt, III. oszt. 23 frt. A kirándulási menettérti jegyek, a­melyek kizárólag a fent említett irodában (Budapest, Mária-Valéria­ utcza, Hungária szálló) válthatók­­ a visszautazásra a f. é. ápril 26-án közlekedő különvonatra, vagy ugyanazon hó 27-től kezdve, bármely személyszállító tehát gyorsvonatra is 14 napig érvényesek. A központi hálózat állomásai­ról csatlakozó utasok részére azonkívül a kirándulási menettérti jegy felmutatása mellett Budapestig és vissza­szóló bármely személyszállító vonat használa­tára, a gyorsvonatok kivételével, jogosító 14 napig ér­vényes, 50°/v-al mérsékelt menettérti jegyek fognak kiszolgáltatni.­­ A magyar tisztviselők országos egyesülete ma délután 51/2 órakor az egyesület helyiségében (IV. ker. Régiposta-utcza 5. sz. I. em.) igazgató vá­lasztmányi ülést tart. — Gabriel Charmes kitűnő franczia iró és a Journal des Debats egyik főmunkatársa tegnap Pá­­risban meghalt. — Beperelt király, Lajos bajor király, illetve a czivilliszta ellen a müncheni polgári törvényszéknél több per indíttatott. Az első keresetet Schneegans Lajos író adta be, ki a király megbízásából több szín­darabot irt s 1700 márkát követel. A második kere­set már 175.000 márkáról szól s eddig egy millióra megy a beperelt követelések összege. Hire jár, hogy Ferencz József király ő Felsége legutóbbi müncheni útja Lajos király adósságainak rendezésével állt ösz­­szeköttetésben. A király betegségéről terjesztett híre­ket teljesen alaptalanoknak mondják. — Pozsonyban vasárnap délután nagy égi há­ború és jégeső volt, mely utóbbi sok kárt tett a virág­zásban levő gyümölcsfákban.­­ Nem szabad nyaralni. A magyar államvasu­tak központi hivatalnokainak nagy része a nyári hó­napokra családostól a vonal mentén fekvő közeli fal­vakba : Rákosra, Péczelre, Gödöllőre szokott kiköl­tözni, részint egészségi, részint takarékossági szem­pontból, sőt többen egész éven át odakint laktak. A szolgálatra ez semmi hátrányos befolyással nem volt, mert az illető hivatalnokok a vonatok szabad haszná­latával pontosan megjelentek hivatalaikban s a hiva­talos órák után ismét családjaik körébe térhettek vissza. Az új igazgatósági elnök a napokban rendele­tet bocsátott ki, melyben a falvakban kint lakó ösz­­szes fővárosi államvasuti tisztviselőknek meghagyja, hogy lakásaikat legkésőbb augusztus hó 1-ére állan­dóan a fővárosba helyezzék át, mert a szolgálat ér­deke azt követeli, hogy az igazgatóság az alkalmazott hivatalnokokkal szükség esetén a napnak bármely szakában rendelkezhessék. Az érdekelt tisztviselők tegnap e tárgyban Péczelen értekezletet tartottak, melyben elhatározták, hogy kellőleg indokolt kérvényt nyújtanak be az igazgatóság elnökéhez e rendelet visszavonása iránt.­­ Az igazgatóság — mint hall­juk — az idén azokat a nyári kirándulási jegyeket is beszüntette, melyeket eddig minden hivatalnoknak a nyári évad alatt havonkint egyszer joga volt csa­ládja számára igénybe venni. — A sopronmegyei kövesdi templomot e hó 17-én kirabolták. A rablók feltörték egyik templomablak rácsozatát és a sekrestyén át­hatoltak a templomba, honnan kilencz egyházi szerelvényt — köztük a Szé­chenyi Imre gróf berlini nagykövet által hozott erek­lyét is — elrabolták. Helyi hírek. — A magánépítési bizottság tegnapi ülésén a következő építési engedélyek kiadását hozta javas­latba u. m. Grill Lajosnénak Gyár-utcza 22. sz. a. négyemeletes házra; Weszely Mihály és nejének Jó­­sika-utcza 7. sz. a. egyemeletes házra, a Caritas jó­tékonyegyletnek Hajnal-utcza 7. sz. a. egyemeletes egyleti házra, Lucziánovits Károlynak Zerge-utcza 19 sz. a. egyemeletes házra, Hofhauser Lajosnak a Kálvária-téren kétemeletes udvari szárnyépületre, Neuschlosz Ödön és Marczelnek K­o­páczi-ut 1416 sz. a. egyemeletes lakházra; Kuba Jánosnak: VI. ker. Izabella-utcza 79. sz. a. két egyemeletes szárnyépü­letre; a Vörös kereszt egyletnek az Erzsébet­­kórház telkén a kiállítási mintakórház fölépí­tésére, Izsó Miklósnénak Rózsa-utcza 20. sz. a.­vábbi földszintes ház építésére nyernek engedélyt: Szepessy Gyula X. ker. Óhegy 8160 sz. a. Paplovszky Lajos és neje István-út és Nefelejts-utcza sarkán 13. sz. a. Krebs János VIII. ker. Tömő-utcza 44 sz. a. Mayer Károly Tömő-utcza 27 sz. a. Mikovitz András az Istenhegyen 7674 sz. a. Kohn Lipót Szabolcs-utcza 12 sz. a. Fritsche Hermann X. k. Hölgy-utcza 7350 sz. a. ezenkívül toldalékokra: Z. Marzer Domokos Füzér-utcza 7381 sz. Mandl Ida Farkasvölgy stb. — A fővárosi rendőrség körében történt kineve­zéseket a hivatalos lap mai száma közli. E kinevezé­sek, mint egy helyi tudósító jelenti, a következők : Főkapitány helyettes : Pekáry József rendőrtanácsos ; rendőrtanácsosok : dr. Sélley Sándor kir. alügyész és Chudy Hugo fogalmazó; czimzetes rendőrtanácsok: Géczy István és Szlávy László kapitányok; kapitá­nyok : Laszner Gusztáv czimzetes kapitány és Fem­mel Elek fogalmazó; czimzetes kapitányok : Saly Ká­roly és Czejlik Alajos fogalmazók; első osztályú fo­galmazók : Luzsénszky Zsigmond báró és Pekáry Fe­rencz másodosztályú fogalmazók; másodosztályú fo­galmazók : Garlathy Ede és Tóth Lajos. A detektív testület főnöke : Splényi Ede báró; detektív fel­ügyelő : Stiegelbauer Ferencz Írnok és Berkes János oktató. Ezeken kívül számos írnokot és a detektív testület tagjait nevezték ki.­­ A népnevelők budapesti egyesületének tegnap tartott közgyűléséről lapunk legutóbbi esti számában már megemlékeztünk. Pótlólag felemlítjük még, hogy a közgyűlésen felolvasták A kézügyességi oktatás czímű művecske bírálatát is, mely feltétlen dicséret­tel adózik szerzőjének , Szaák Lujza fővárosi tanító­nőnek. — A fővárosi munkások e hó 25-én, húsvét va­sárnapján, délelőtt V. 10 órakor a régi lövölde helyi­ségében a népfelkelési törvényjavaslat tárgyában nép­­gyűlést akartak tartani. Miután ez a főkapitánynak tu­domására jutott,elhatározta, hogy abban az esetben, ha illetők az engedély iránt folyamodni fognak, ő a nép­­gyűlést vallásos okokból húsvétvasárnapjára semmi­képen engedélyezni nem fogja, de bármely más nap­ra igen. — Elfogott tolvajnő, Mimírovics Mari tót cse­lédlányt a Szlovák Adolf kárára elkövetett lopásért tegnap letartóztatták. — TűZ ütött ki tegnap Kelenföldön a Viktória keserűvízforráshoz tartozó épületben. A gyorsan kivo­nult tűzoltóság csakhamar elejét vette a veszedelemnek. s Rálött a férjére. Alig pár hete annak, hogy egy cselédleány az Andrássy­ úton rá akart lőni az őt hűtlenül elhagyott szeretőjére, de mást talált és az meg is halt. Tegnap délután ehhez sokban hasonló eset történt. Kégler Istvánné már régóta rossz vi­szonyban élt hites férjével, ki az Akáczfa-utcza és Wesselényi-utcza sarkán levő keményítőgyárnak a munkavezetője. A már közel negyven éves asszony féltékeny­kedéseivel folyvást zaklatta nálánál sokkal fiatalabb férjét, úgy, hogy Kégler végül magára hagyta és elváltan élt tőle. A nő ezért boszut forralt és tegnap rászánta magát arra, a­mit már jó idő óta tervezett: megöli a férjét. Revolvert vett, élesen megtöltötte és az István-téren megleste élete pár­ját. Délután négy óra tájban gyanútlanul arra felé jött Kegler, mire az asszony közelébe sietett és kétszer rálőtt, de nem talált. Egy járókelő­nek a kalapja fölött suhantak el a gyilkos löve­gek s ezer szerencse, hogy baja nem esett. A nőt azonnal megragadták. Óriási népcsődület támadt, úgy, hogy az elősietett rendőrök alig bírták bekísérni a hetedik kerületi kapitánysághoz, hol a fölött való saj­nálkozásának adott kifejezést, hogy a férjét el nem találta. Át fogják adni a kir. ügyészségnek. — öngyilkosság. Horvát István, az ötödik ke­rületi járásbíróság hivatalszolgája, ki ezelőtt tizenegy évig a Fortunában börtönőr és később hivatalszolga volt, tegnap délután a vérmezőn főbe lőtte magát és szörnyet halt. A napokban összeszólalkozott egyik feljebbvalójával és ennek következtében oda kellett hagyni az állását. Mert keresete nem volt, a szeretője is elhagyta és mindez a halálba kergette. Holttestét bevitték a Szt-János kórházba. Halálozá­sok. Budavölgyi Greger Miksa, a magyar borkereskedelemnek Angliában úttörője és alapve­tője, tegnap reggel Budapesten élete 66-ik évében el­hunyt. Az elhunytnak nagy érdemei vannak a ma­gyar bortermelés körül, mely neki sokat köszönhet, hogy Anglia piacza boraink számára megnyílt. Huszon­öt éves működése után, 1880-ban, átadta londoni vál­lalatát egy angol társaságnak, de ennek még 5 éven át vezetője maradt, így csak tavaly lépett nyugalom­ba, hogy élete végét szülőföldjén családja körében tölthesse. A halál nem hagyott neki itt nagy pihenőt, elragadta őt alig egy évi nyugalom után. A Ferencz József-rend lovagkeresztjét és a magyar nemességet nyerte volt. Elhunytát özvegyén kívül két leánya si­ratja. Ezek egyike Landauer Ferencz József nagyke­reskedő neje, másika pedig Angliában él. Az érde­mes férfiú temetése csütörtökön, e hó 22-én délelőtt 10 órakor fog az Andrássy­ út 114. számú nyaralóból végbemenni. Máttyássy József pestvidéki kir törvény­­széki bíró tegnap reggel 63 éves korában meghalt. Már régóta gyengélkedett és néhány héttel ezelőtt egy végtárgyalás alkalmával elájult. Azóta volt ágy­ban fekvő beteg. Temetése ma délután 4 órakor megy végbe, Üllői­ út 9. sz. lakásából. Idősb győrszemerei Matkovich Tivadarné, szül. nagybócsai Sárközy Hermina asszony ápril­is 15-én, életének 66-ik évében Budapesten meghalt. Színház és művészet. — Az orsz. m. kir. zeneakadémia tegnap hang­versenyt rendezett az intézet helyiségében, bemutatva néhány növendéke előmenetelét. Zongora-, hegedű- és ének-előadásokkal produkálták magukat. A zongora­tanszak növendékei közül Guttmann Emmát, F­o­r­r­a­y Sándort és Kohn Idát léptették föl. A három közül legtöbbet ígérő tehetségnek a még gyer­mek Kohn Ida tűnt föl, ki Dracseke-, Liszt- és R­a­f­f-féle művekkel szép technikai készült­sége mellett játéka komoly élelmességét is szé­pen tudta beigazolni. Hegedűn Zerdahelyi Olga és Waldmann Albert játszottak; előbbi Wieniawszky Legendáját adta elő, gyönge tónussal és színtelenül ; utóbbi Rust második szonátáját (lento és fuga), az előbbinek tel­jes ellentéteként, határozott, energikus hanggal. Waldmann különben már tagja az operaház zene­karának, hova bizonyára jól beillik, mert játékának modoránál fogva mintegy hivatva van a zenekari közreműködésre. Az énektanszak növendékei közül három szerepelt: Heller Janka és Füredi Esz­ter. Aida operából énekeltek egy duót, Boros Vilma pedig a Bűvö­s vadász­ból Agatha magándalát adta elő. Füredi Eszter szép mezzo-szoprán hanggal bír, de ez még a fejlődés első stádiumában van. Szép előadási képességről és értelmes interpretáczióról ta­núskodott Boros Vilma éneke; kár, hogy hangja nincs nemesebb anyagból, mert kissé gyönge és fátyo­lozott. A hangversenyen jelen volt Trefort minisz­ter is.­­ A zenetanárok országos egyesülete tegnap egyházi stílü hangversenyt tartott az iparoskörben. Láng Fülöp, az opera énekese, Stradellának 1667-ből való egyházi dalát adta elő, azonkívül Schuberttől és Beethoventől énekeltek egy-egy dalt. Stegmann Her­mina kisasszony Gounod­­ve Máriáját és Satanella egy dalát adta elő. Játszottak még Berecz Ede, Mé­száros József és Strasser Alajos. A közreműködőket megtapsolták.­­ Zene­ estélyt rendezett tegnap este a nem­zeti zenede igazgatósága az intézet felsőbb és kimű­­velési osztálybeli növendékeivel a vigadó kistermében. A tíz számot felölelő gondosan összeállított műsornak minden egyes pontjában a növendékek sok igyekezet­ről tettek tanúságot. Zongora, vonós és fúvó hangsze­rek szerepeltek. Nagy része a növendékeknek képzett technika felett rendelkezik és néhányan már el is lestek valamit a hangszerek művészi titkaiból is. A sikerült zene-estélyt válogatott, nagyszámú közönség hallgatta végig. Törvényszéki csarnok. — A hg Batthyány-féle hitbizományi perben, mint a tegnap este érkezett angol lapokban olvassuk, múlt pénteken kezdődött meg az alperesek által be­jelentett osztrák és magyar szakértők kihallgatása. E napon dr. Hasenohl bécsi egyetemi jogtanár felelt a hozzá intézett kérdésekre.

Next