Pesti Napló, 1886. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1886-05-05 / 124. szám

Végre a nemzet közvéleménye ellenében kezde­ményezett utolsó hadjárat megterme mindazon bajo­kat, melyeket annak idején ellene felhoztak, végtelen zavarba hozta az ország pénzügyi helyzetét, megin­gatta és részben megváltoztatta a dualisztikus állam­­rendszert, halomra döntötte a védtörvény által meg­alapított katonai szervezetet, mert meggyengítve a monarchia védelmi erejét az okkupáti tartományok által lekötött hadi erővel, annak pótlásáról valami alakban gondoskodni kellett. Erre jó ürügyül szol­gált a 18 évig szunnyadó népfelkelési törvénynek gya­korlati életbeléptetése. Mert, te­hát, ha az előttünk fekvő törvényjavaslatot komolyan latolgatjuk, lehe­tetlen meg nem győződni arról, hogy daczára bitorolt czímének e törvényj­avaslat első­sorban arra van hi­vatva, hogy az 1868-iki védtörvényt halomra döntse, a védkötelezettséget meghosszabbítsa és csak annak kapcsában úgy mellesleg is a népfelkelésről intézked­jék. (Úgy van­ balfelől.) Annak igazolására, hogy nézetem szerint ez így van, engedje meg a tisztelt ház, hogy ugyanazon mérleget alkalmazzam e törvény­­javaslattal szemben, a­melynek alapján bírálgattam az 1868-iki törvényhozás által alkotott védtörvényt. (Halljuk!) Mindenek­előtt alakilag vizsgálva a javaslatot, szembeötlő, hogy ezen törvényjavaslat, mely hivatva lenne részletezve a gyakorlati életre alkalmazni az 1868-iki törvényt, kevesebb szakaszt tartalmaz, mint az 1868-ban benyújtott törvényjavaslat és az annak alapján elfogadott törvény is. Pedig mindenki jogo­sultan elvárhatta volna, hogy 18 évi megfontolás után egy az 1868-iki törvény alapján fejlesztett, a legkisebb részletekre is kiterjeszkedő javaslat fog a képviselőház elé terjesztetni. Ha pedig e javaslat tartalmát veszszük figyelembe, mindenek­előtt azt is észleljük, hogy eltérve az 1868-iki vezériránytól, ösz­­szezavarja a hadsereg, honvédség, a népfelkelés hiva­tását, kiválogatva az 1868-iki népfelkelési törvény­­javaslatból, úgy mint a létrejött törvényből, továbbá a­­porosz Landsturmgesetzból, a­mi katonai szem­pontból tetszetős, ellenben lehetőleg mellőzve mind­azt, mi a nép érdekében bennök felsoroltatik. (Úgy van­ balfelől.) A népfelkelés természetes hivatása, mely a véderőnek végső megfeszítése, tiltja, hogy a népfelkelési legfiatalabb 5 korosztály ismét a sorhad terhesebb szolgálatába behivassék. A nemzetgazdászatnak is főelve ez, mert sehol sem létezik azon elv, hogy könnyebb szolgálat után ismét nehezebbre alkalmaztassanak, hogy a csalá­di exisztencziának nyugalma és biztonsága gyengébb alapra változtassék, az életkor haladásával pedig már az 1868-as törvény a tartalékosoknál elrendeli, hogy korosztály szerint hívandók be. Ugyanazt követeli a porosz törvény is, mert ottan a népfelkelés csak a Landwehr pótlására fordíttatik, ez is csak akkor tör­ténik korosztályonként, ha már a Landwehrnek, úgy mint a tartaléknak minden korosztályai be vannak híva és nem elegendők. Még Oroszországban is az az intenczió, az egy éves újonczok intézménye által egy oly nagy tartalé­kot teremteni, hogy semmi esetben se kelljen az opoli­­scheniet népfelkelési lokális hivatásától elvonni. A finnországi népfelkelési szervezés pedig határozottan ki is mondja, épp úgy, mint az 1868-as törvény el­rendeli, hogy a népfelkelés csak országos lokális vé­delem lehet, nem pedig, mint a jelen törvényjavas­ban az tervezve van, sorhad és póttartalék. (Úgy van­ balfelől.) Tessék a kormánynak kimutatni a védtörvény azon hézagait és hiányait, melyek igazolhatók, és meg vagyok győződve, bárki lehetőleg hozzá fog járulni azok helyes orvoslásához, de mindenekelőtt legyünk őszinték és tartsuk tiszteletben az 1868-as védtörvény sarkalatos elveit. (Helyeslés balfelől.) Financziális oldalát a kérdésnek kutatva, a törvényhozás a legsajátságosabb helyzetben van, mert fogalma sem lehet a hozandó áldozatok nagyságáról, mely létszámnak és annak mily összeg igényeltetik felfegyverzési, felszerelési, családok exisztencziájának biztosítási költségek fejében, nem is tekintve azon óriási kárt, mely az országra azáltal háramlik, hogy a legelső mozgósítási híreknél a 19-iktől egész 42-ik évig mindenki hivatásának rendes gyakorlatában megzavartatik, függőben tartatik és ily nagy anyagi terhek alatt előbb-utóbb be kell következni az anyagi romlásnak. Bekövetkezhetik az,a mit már 1840-ben Deák Fe­­rencz jelzett, kit az akkori kormánynak óriási fölfegy­verkezési kiadásai azon hasonlatra késztettek, hogy majd úgy járunk, mint az a lovag, ki annyi minden­féle védelmi eszközt rakott magára, hogy lova utol­jára el nem bírta a nagy súlyt és összeroskadott. (üdénk tetszés balfelől.) Nem elég, ha kifelé elég erős­nek érezzük magunkat, míg odahaza nyomorult viszo­nyokkal küzködünk. Az akkori törvényhozás nem hagyhatta figyelmen kívül az egyesek jogi viszonyai­ról, jogbiztonságáról szóló intézkedéseket sem, és csak úgy egyezett bele e törvényjavaslatba, ha e nagy se­reg tagjai minden tekintetben biztosíttatnak humá­nus, korszerű bánásmódról. Felszólalt az országgyű­lés, és Deák Ferencz is követelte, hogy az illetőkre nézve a bot és rabláncz büntetés megszüntettessék, hogy egyes katonák polgári és családi viszonyai, pol­gári hatóság által intéztessenek el. Akkor a polgárság fölhívására Horváth Boldi­zsár, a volt igazságügyminiszter, kijelentette, hogy már folynak a tárgyalások közte és a katonai hatóságok közt arra nézve, hogy humánus katonai büntető eljá­rás hozassák be, sőt azt is mondta, hogy kilátás van arra, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat rövid idő múlva az országgyűlés elé fog terjesztetni. (Nagy zaj. Derültség.) Azóta 16 év múlt el, és mi történt? Semmi! És vájjon mit észlelünk, ha halljuk azt, a­mit e tárgyról a Lajtán túl mondanak ? (Halljuk!) Azt, hogy az igazságügyi kérdés megoldását nem ab­ban találják, hogy jó igazságszolgáltatás legyen, ha­nem abban, hogy az rövid és gyors legyen. (Mozgás jobbfelől.) Nos uraim, a­ki ilyen nézeteknek hódol, lehet máskép igen tiszteletre méltó egyén, de ne be­széljen szabadelvűségről. (Élénk helyeslés balfelől.) Ki ilyen juszticziának szolgáltatja ki garanczia nélkül a nemzet színe javát, a 17-ik évtől a 42-ik évig: az ugyan lehet képviselő, de bizonyára nem nép­­képviselő, (Zajos, hosszantartó helyeslés a balolda­lon,) mert a nép érdeke iránt nem bír elég érzékkel. A jelen törvényjavaslatban pedig nemcsak hogy a népfelkelés a katonai juriszdikczió alá helyeztetik, de még az 1868-as XLII. törvénynek azon intézkedése, hogy a fegyelmi jogot saját kebeléből választott fe­gyelmi tanács gyakorolja, is kihagyatott belőle; eb­ből következtethető, mit várhat a törvényhozás ez irányban és mennyire vétetnek majd figyelembe a legméltányosabb kívánalmak. De ne is mondja azon törvényhozó, hogy az alkotmányosságot kellőleg respektálta, mert ha kell is bizonyos esetekben elkerülhetlen terheket a népre róni, ne tegye azt előbb, míg annak minden jogait is kellőleg meg nem óvta; e törvényjavaslat nem tör­vényt, hanem egy korlátlan felhatalmazást kíván a katonai kormány részére, mely a helyett, mint azt az 1868-iki törvények tették, hogy szakaszonkint min­denről gondoskodnak, egész általánosságban intézke­dik, megfeledkezve a nép érdekeiről. Sőt nagy veszély is rejlik e törvényben, (Halljuk!) a­mennyiben az al­kotmánynak egyik sarkalatos alapját, az újoncz meg­­szavazási jogot egy esetleg lelkiismeretlen kormány különféle ürügy alatt könnyen kijátszhatja. (Igaz! Úgy van­ a bal és szélsőbaloldalon.) A kormányok emberekből állanak és így nem nyújtanak garancziát. Garanczia is csakis a törvé­nyekben van. Láttuk, hogyan gondolkoztak katonai kormánytagok a magyar állam jogai felől; láttuk, hogyan respektálták alkotmányos kormányok tagjai a budgetjog korlátait. (Igaz! Úgy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) És azért, igen helyesen, az 1868-ai törvényhozás, mely az elkobzott és ismét visszanyert alkotmány egész becsét felfogta, határozott korlátok közé szorította a kormány adminisztráczionális jogát, kivált a pénz- és véradó feletti intézkedési jogot. — Jó lesz, ha erről a jelen törvényhozás sem feledke­zik meg. Midőn ezen kiszámíthatlan horderejű áldozato­kat kívánjuk a nemzettől, ugyanakkor még azon biz­tosíték sincs az illetőknek nyújtva, hogy ezen hazafias feláldozás az ellenség részéről félre nem magyarázta­­tik-e , és ők elfogadás esetében közönséges latrokat megillető rövid elbánásban nem részesülnek. (Igaz! Úgy van­ a bal és szélső baloldalon.) Ezért köteles­sége a törvényhozásnak azon biztosítékról gondoskodni, hogy e tekintetben vagy már előre nemzetközileg kellő garancziára nyújtassék, vagy pedig az illetők oly felszerelésben részesüljenek, mely őket az egész had­sereggel egy niveaura helyezze — számukra ugyan­azon elbánást biztosítva. (Helyeslés a baloldalon). De e törvényjavaslat életbeléptetése lázas siet­séggel történik, állítólag katonai érdekből, mire más államok példái utalnak. Sajátságos, hogy azok, kik más államokban létező helyes adminisztrác­ionális, jogi stb. intézmények iránt nem bírnak kellő érzék­kel, a terhes véradót akczeptálni akarják, daczára az eltérő geográfiai, népesedési, anyagi, alkotmányos ál­lapotoknak, daczára, hogy azoknak vagy revanche, vagy hódítási politika a czéljuk, míg monarchiánk hi­vatása békés természetű, mint azt 1868-ban az akkori honvédelmi miniszter a vitánál jelezte, mondván, hogy elég nagy arra, hogy hódításra nincs szüksége, de nincs is veszteni valója, azért az új védrendszer ki­­válólag védelmi természetű. Ugyanakkor Deák Fe­rencz kijelentette, hogy hódító háborúra pazarolni a nép vérét és vagyonát, politikailag és erkölcsileg is bűnös. Vonjuk meg tehát, t. ház, a határt; biztosítsuk a nemzetet, hogy e nagy véráldozat kizárólag csak a haza védelmére alkalmaztathatik, mert a történelem eléggé tanúskodik arról, hogy könnyelmű kormányok visszaéltek a kezükbe letett nagy hatalommal; és ha érthető is az, hogy egy nemzet saját tűzhelyének vé­delmére egy őt évtizedekre megbénító harczra képes kelni, mint azt Francziaország mutatta, de nem sza­bad e nemzeti csapásnak hódító politikai vagy nagy­zási viszketegből bekövetkeznie. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Mindezen kifejtett aggályokkal szemben egyedül a katonai szempont áll, és ha azon ellenvetésekre, melyek tehetők azon szempontból, hogy ily nagy tö­megeknek mozgósítása, anyagi ellátása, tisztekkel való felszerelése, a nyert elégedetlen elemeknek kétes harczias értékére nem is helyeztetnék kellő súly, mégis az előbb felsorolt aggályok nekem elegen­dők e törvényjavaslat megszavazásának lehetetlenné tételére. Ez volt, te­hát, az indok, hogy az ellenzéki ta­gok akkor, midőn a véderőbizottságban e törvényja­vaslat tárgyaltatott, elfoglalva lévén egy részben a fontos köztörvényhatósági törvényjavaslattal, más­részben a t. honvédelmi miniszter úrtól azon felvilá­gosítást nyerve, hogy fontos­ elvi változtatásba be nem egyezhet, kijelentették, hogy e törvény tár­gyalásában, mely nem felel meg a népfelkelési hiva­tásnak, bele nem bocsátkoznak, mert, te­hát, ha ta­­gadhatlan igen fontos kötelesség a véderő kellő kar­ban tartása, legalább is oly fontos az is, hogy a nem­zetnek alkotmányos joga és befolyása mindenkor megóva legyen. (Helyeslés balfelől.) E nézetnek adott kifejezést az 1868. törvények tárgyalásánál az akkori honvédelmi miniszter úr, gróf Andrássy Gyula, midőn kijelentette, hogy daczára a véderő szervezésének sürgősségének, visszautasította azon alapot a magyar kormány, melyre e kérdés a kezdeményezés stádiumában fektetve volt. (Helyeslés baloldalon.) De én azon hitben ringatom magamat, hogy e törvényjavaslatot így a ház többsége sem fogadja el, nem csak azért, mert ez nem lehet pártkér­dés, hanem azért sem, mert igénytelen nézetem szerint a pártfegyelemnek is végre megvannak a határai (Helyeslés balfelől), mert ha egész kész­séggel elismerem, hogy bizonyos stabilitás a kor­mányzásban nélkülözhetlen, hogy beigazolhassa mű­ködésének sikereit, épp oly veszélyes, ha az hosszú időre terjesztetik ki, mert nem nyújt alkalmat a ká­rosnak bizonyultat megváltoztatni. A kormányha­talom szálai átölelik az egész nemzeti működést és megakadályozzák annak természetes fejlődését és ha­­misatlan kifejezését, épp úgy jár vele a távoli szem­lélő, mint azon amerikai utas, ki a távolból lát gyö­nyörűen mindenféle sűrű pompában csillogó őserdő­ket, egyszerre felkerekedik egy nagy vihar, halomra dönti az erdőket, és csak akkor veszi észre a figyel­mes kutató, hogy az őserdők rég elkorhadt fákból állottak a csalfa külszínt azon kúszó növényektől köl­csönözve, melyek megfosztva az erdőt szabad levegő­től, világosságtól, napfénytől, azt pusztulásra kárhoz­tatták. (Élénk tetszés balfelől.) ugyanezt tapasztaljuk az államok történetében is, minden osztály, — párt, — kormány meg tudta adni a külső látszatot, de ösz­­sze­omlott a próbáltatás nehéz óráiban, és csak ké­sőbb szolgáltatta részére a történelem a valódi, hami­sítatlan igazságszolgáltatást. (Helyeslés balfelől.) T. hát! Ha szent kötelessége a képviselőnek minden egyes törvényjavaslatot lelkiismeretesen meg­latolgatni és felette így szavaz, kétszeres kötelessége ez olyan törvényeknél, melyek sarkalatos, alkotmá­nyos jogokat érintenek, (Úgy van! balfelől.) mint ezen törvényjavaslat, mert elhamarkodott szavazatá­val nem csak direkte tehet kárt, de főleg indirekte a parlamentáris kormányzat ellen halálos csapást mérhet. Ugyan, hogy ne veszítse el hitét és bizodal­mát a nemzet egy olyan kormányforma iránt, mely épp oly gyengének bizonyult a hatalom terjeszkedési vágyaival szemben, mint erélytelen volt a nem­zet jogainak védelmében. (Tetszés balfelől.) Ezen törvényjavaslat határozott visszaesés alkotmányos szempontból az 1868-diki védtörvényekkel szem­ben, és mert okulva a történelemből, én is bűn­nek tartom a brit jogokat könnyelműen fel­adni, melyeket azután generácziók sem szerezhet­­nek vissza egykönnyen : kijelentem minden félreértés elkerülése végett, hogy beigazolt védtörvényi hiá­nyokat épp úgy mint egy czélszerű külön népfelkelési törvényt szívesen vagyok hajlandó tárgyalás alá venni és egy a nemzet úgy fizikai, mint anyagi viszonyainak lehetőleg megfelelő tökéletes­ védrendszert megalkot­ni, de ezen sem igazságos, sem czélszerű és épp oly zavaros, mint alkotmányos tekintetben is aggasztó tvjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljen­zés balfelől.) perczkor délután. — Hold kel 5 óra 45 perczkor reggel, nyugszik 8 óra 43 perczkor este. Miniszterelnök (belügyminiszter): fogad délután 5—6 óráig. Honvédelmi miniszter fogad délután 4— 5 óráig. Közmunka- és közlekedésügyi mi­niszter: fogad délután 3—4 óráig. Horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2 KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: május 5. Naptár: Szerda, május 5. — Róm. kath.: V. Pius pápa. — Prot.: Gocsárd. — Görög-orosz. (ápril 23.) György vértanú. — Zsidó: (nisszan 30.) Roschodes. — Nap­kel 4 óra 39 pereskor reggel, nyugszik 7 óra 14 óráig. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. Udvari estély 8 órakor a budai királyi vár­palotában. A magyar tudományos akadémia összes ülése d. u. 5 órakor. Tavaszi galamblövő-versenyek első napja d. u. 3 órakor a lóversenytéren. A budapesti filológiai társaság fel­olvasó ülése délután 5 órakor az akadémiában. Felolva­sók : dr. Fináczy Ernő, Szabó István, Reményi Ede. A Tabitha nőegyesület évi rendes köz­gyűlése d. u. 4 órakor a Deák­ téri ev. iskola termében. A sajt és vaj értékesítése tárgyában ér­tekezlet a földmi­velési minisztériumban d. e. 11 órakor. Az orsz. iparegyesület bútor- és rokon­ipari szakosztályának szervező ülése d. u. 6 órakor. A szepesi társaskör közgyűlése este 7 órakor. Munkácsy „Mozart végperczei“ képé­nek kiállítása a műcsarnokban (Andrássy­ út 69. sz.) délelőtt 9— délután 6 óráig. Belépti dn­ 50 kr. Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9— d. u. 1 óráig. Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9—d. u. 1. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton Beleznay-kert) nyitva van: d. e. 9— d. u. 1 és d. u. 3—5 óráig. Akadémiai könyvtár d.u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9-­i.’u. 1. Az állatkert nyitva van egész nap. Délután mutatványok szelídített oroszlánokkal és kígyókkal. Be­lépti díj 30 kr. Újpestre illetőleg a Margitszigetre fél­­óránkint közlekednek a helyi hajók. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. A Király ő Felségének a Stefánia szegény gyer­mekkórházban tett látogatása felől esti lapunkban foglalt rövid közleményt a következőkkel egészítjük ki : A király a főbejárat lépcsőalján Morlin Imre egyesületi alelnök által fogadtatott, ki az egyesület nevében hódolatteljes üdvözletét fejezte ki a látoga­tásért, ő Felsége erre válaszolva kijelenté, hogy a főpolgármester neki e kórház felől oly sok jót és szé­pet mondott, hogy óhajtotta ezt is ez alkalommal megtekinteni. Erre a főpolgármester bemu­tatta Morlin Imre alelnököt, továbbá T­ö­r­ö­k Jó­zsef alelnököt és az igazgató főorvos dr. Bókas Já­nost, a tiszteletbeli főorvosokat, s a segédorvosokat. Ő Felsége, Morlin Imre alelnök kalauzolása mellett megtekintette a dísztermet, hol néhai dr. Bókai János, a kórház volt igazgatója arczképénél róla való meg­emlékezésének adta tanújelét és a kórtermeket, egyes beteg gyermekeket gyöngéden megszólított, bajuk fe­lől tudakozódott, az igazgatótól magyarázatot kívánt, és a királyi család tagjainak alapítványi táblájával ellátott ágyaknál örömmel figyelt az egyes alapítók neveire. A betegek kitűnő ápolása, a kórházban ural­kodó legnagyobb rend és tisztaság felett többször nyilvánítá ő Felsége elismerését, valamint a felett is, hogy a Stefánia szegény gyermekkórház 148 be­­tegágygyal a monarchiában a legnagyobb gyermek­­kórház, s örvendett azon, hogy az egyesületi tevé­kenység ily szép és nagyszerű intézetet tart fenn. A kórház úgy egészben, mint egyes részeiben a legked­vezőbb benyomást tette ő Felségére, melynek kifeje­zést is adva hagyta el azt fél órai tartózkodás után. Ő Felsége távozásakor Morlin Imre alelnök hódolat­teljesen megköszönve a fejedelmi látogatást, egyszers­mind arra kérte ő Felségét, hogy az egyesületet to­vábbra is királyi kegyeiben megtartani méltóztassék. — Ő Felsége a király ma reggel 10 órakor gr. Széchenyi kereskedelmi miniszter vezetése mel­lett megtekinti az országos állatgyógyinté­zetet. — Ennek következtében a képviselőház mai ülésében a kereskedelmi miniszter helyett valószínű­leg a miniszterelnök terjeszti be a kiegyezési javasla­tok egy részét.­­ József főherczeg tegnap fogadta magánki­hallgatáson a poliklinika küldöttségét, mely megkö­­köszönte a főherczegnek, hogy elvállalta a védnöksé­get és hogy 500 frtot adományozott a poliklinikának. A főherczeg köszönetet mondott azért a bizalomért, melylyel a poliklinika orvosai irányában viseltetnek és megígérte, hogy minden lehetőt el fog követni az intézet érdekében. Ő fensége ezután élénk érdeklő­déssel tudakozódott az intézet fejlődéséről és a kül­döttség tagjai kellemes meglepetéssel tapasztalták, hogy a főherczeg mily éber figyelemmel kisérte a po­­liklinikát illető eddig megjelent czikkeket, jelen­téseket stb. — A ma este tartandó udvari ünnepélyre vonat­kozólag felemlítjük, hogy az nem udvari bál lesz, hanem táncrestély az udvarnál, a melyre csak köz­vetlenül meghívott vendégek hivatalosak. — Az akadémia tegnap délután tartotta meg a nagygyűlési osztályüléseket. Az I-ső osztályban a pályamunkák bírá­latainak bemutatása a következő eredményt tünteti föl: A S á m u e t d i j (bírálók Budenz, Szarvas, Szinnyei) Kardos Albertnek A göcseji nyelvjárás czimű munkájáért kiadatik. A Marczibányi dij­­ra Faludi nyelve volt a pályázat tárgya. Két figye­lemre méltó dolgozat jött tekintetbe. A 3. számú, mint becses anyaggyűjtemény, s a 4. számú, a mely érett gondolkodású írónak alapos és értékes műve, de befejezetlen. A birálók (Szarvas, Lehr, Szinnyei) javasolják, hogy az akadémia bízza meg a szerzőt a munka befejezésével. A Nádasdy-pályázat (bi­rálók : Csiky, Lévay, Gyulay) eredménytelen maradt, a jutalom nem adatik ki. A nagyjutalom (birá­­lólók Hunfalvy P., Ballagi, Thewrewk) megosztatik Lehr Albert Toldy kommentárja és Halász Ig­­nácz Svéd-Lapp nyelvtana közt. A Marczibányi­­jutalmat Szinnyei Finn-magyar szótára nyerte. — Uj pályakérdéseküt kitűzettek: A Lévay-alapból: Fáy András élete és munkái, 500 frt. A Marczibányi-al­apból: A Jordánszky- és Érdy kódexek nyelvsajátságainak fejtegetésére, 40 arany.­­ Osztály elnökül egyhangúlag Hun­falvy Pál választatott. Tiszteleti tagokat ajánltatnak: S­z­á­s­z Károly (15 igen, 3 nem) és Sz­vor­ényi József (19 igen, 1 nem) ; l­e­v­el­e­z­ő tagul: Halász Ignácz (15 igen, 5 nem); kül­tagokul: Jiricek József osztrák történész (14 igen, 1 nem) és J­o­h­n­e­s W. Henrik angol hittudós (12 igen, 4 nem.) A II - ik osztályban elnök Pulszky Fe­rencz, jegyző Pesty Frigyes. Számos pályakérdést tűz­tek ki, melyek felett a mai ülésen fognak határozni. A Dóra-féle jutalmat, mely A keleti kereskedelem czimű pályamunkára tűzetett ki, — kiadni határoz­ták — mig a Sztrokay-féle jutalmat, melyet a Bérlet­ről szóló jogi munkára tűztek ki, ki nem adják. A vá­lasztásokat következőleg ejtették meg: elnök Pulszky Ferencz, tiszteletbeli tagnak ajánltatik Kemény Gá­bor b., rendes tagnak Nagy Imre, levelező tagoknak Concha Győző, Csaplár Benedek, Orbán Balázs és Wlasits Gyula, külföldi tagnak Hirschfeld Ottó. (E választásoknál igen megtisztelő volt a szavazatok ará­nya dr. A­c­s­á­d­y Ignácz, a Pesti Napló munkatársá­nak jelöltségét illetőleg. Mellette szavazott ugyanis 22, ellene 12, — így csak egy szavazaton múlt, hogy megnyerve a kétharmad többséget, az osztály jelöltje legyen.) Miután még az osztálytitkár jelenté, hogy az osztály legközelebbi ülésén Zsilinszky Mihály és Vé­­csey Tamás fognak felolvasást tartani, — a zárt ülés 1/29 órakor véget ért. A IIl-i­kosztályban elnök Stoczek József, jegyző Szabó József. A pályamunkák odaítélése és új pályadijak kitűzése függőben marad, nem lévén az osztály fölszólítva a főtitkárság által ez ügyben in­tézkedni. Ajánltatott rendes tagul 1, levelező tagul II, külföldi tagul 2. Ezek közül egyet sem fogadott el az osztály a maga jelöltjéül, amely eset a III. osz­tályban még sohasem fordult elő. A mathematikai és természettudományi állandó bizottság létszámába föl­vették az erdészetet s tagul Bedő Albertet vá­lasztották meg. A meteorológiai tagságra Schenzel Guidó helyére pedig Frölich Izidort választották. Sto­czek József elnök elfoglaltsága miatt lemondván a III. osztály elnökségéről, Xantus János r.­t. indítvá­nyára őt egyhangúlag újból megválasztották, mire az ülés véget ért.­­ Az írók és művészek társasága hétfőn dél­előtt indult el Szabadkáról, hogy a kirándulás utolsó pontjaként Palicsra utazzék. Az eső az éjjel elállott s a kis társaság borús időben ugyan, de már mégis szárazon érkezett a kies fürdőhelyiségbe. Sötétzöld lombok, illatos kertek terültek el előttük, a perronon már díszes közönség várta s a­ leszállókat Mamuzsics Lázár polgármester fogadta. Üdvözlő beszédére Hen­­taller Lajos válaszolt röviden s aztán a társaság be­indult a tiszta utón, hol mindenfelől fakadó virágok, rügyegző fák friss illata omlott eléje. — Vidám beszélgetés közben haladtak át a fürdőparkon, mely a csöndes tó partját szegélyzi s miután szemük gyö­nyörrel nézte végig a kies helyet, a nagyvendéglőbe mentek, hol sikerült társasebéd volt. A lerándult tár­saság, melyhez még a Szabadkáról vele jött intelli­­genczia is járult, felséges hangulatban volt, egymást érték a felköszöntők s a lelkesedés a legnagyobb fokra hágott, mikor egyszerre hat festői öltözetű bunyevácz leány állott elő s elasztikus lejtéssel járta a kólót, mely­hez a szabadkai tamburások verték a méla te­­zét. Délután a társaság kisebb csoportokban csol­­nakokra szállott s a csöndes tó vizét szeldes­­ve, szinte gyönyörrel nézték a velük jött halászo­kat, a mint kivetett hálójukban egy-egy boldogta­lan hal akadt meg ficzánkolva. Valóságos idill a fő­város zakatoláshoz szokott gyermekeinek. Vidám szó­rakozás közben telt el a délután­i vacsora után visz­­szamentek Szabadkára, honnan aztán a kellemes ki­rándulás emlékével indultak útnak hazafelé. — A pénzügyminiszter a gr. Mattei-féle elektro­­homeopatikus gyógyszerek elárusitását és az országba való beh­ozatalát eltiltotta. — Dr. Iváncsich Viktor magánzó orvos, hazánk­fia, ki már régóta Bécsben lakik, Trefort közoktatási miniszternek 1000 frtot küldött oly czélból, hogy ezen adományt tetszése szerint valamely hazai közintéz­ménynek juttassa. A miniszter az összeget az ipar­művészeti társulatnak adta és meleg han­gon tartott levélben mondott köszönetet az adomá­nyozó ez utóbbi hazafias áldozatkészségéért.­­ Az aradi katonai merényletnek még egy újabb áldozata is van. Mikor ugyanis Horvát Vilmost, a Paprika Jancsi szerkesztőjét, a katonatisztek össze­vagdalták, a lapért a felelősséget annak rajzolója vál­lalta el. A rajzoló ügyes fiatal ember, ki állami ösz­töndíjjal külföldi műiskolákban tanult rajzolni s mi­vel mindenkép óhajta rajzügyességét érvényesíteni s épp Aradon lévén, beállt a Horvát Vilmos életlapjá­­hoz. Meggondolatlan lépés volt azonban tőle, hogy a lapért a felelősséget elvállalta, mert tiszthelyettes volt a szegedi 13-ik honvédzászlóalj aradi századánál. A zászlóalj tisztikara értesülvén arról, hogy miféle lap­ért vállalta el a felelősséget, a maga kebeléből be­­csületbíróságot alakított az ügy tárgyalása végett. Az ítélet, mint mondják, az lesz, hogy többé nem viselheti a tiszthelyettesi kardot. — Papagáj nagykereskedés, ez a legújabb új­donság Budapesten. A divat hódít. Minthogy Páris­­ban, Londonban minden úri háznál van papagáj s minden fiatal lány szobájában egy pár afrikai pin­tyőke . Budapest sem maradhat el a világvárosok mö­gött s megszületett »az első magyar exotikus madár nagykereskedés.« Kecskeméti­ utcza 9. Valóságos madár menagória, a világ minden tájáról, 46 fajta papagáj, kis és nagy, száznál több darab, a legpom­pásabb példányok, ezek közt 19 beszélő. Egy csoda­példányról azt olvassuk a katalógusban: »Kis nap amazon. 4 dalt énekel, 4 darab 4 soros verset sza­val, 180 szót beszél, nevet, fütyöl, komandiroz, csókol és tánczol.« Képviselőnek és előtánczosnak meg lehet választani. Ára 300 forint. De kaphatni papagájt párját 10 forintért és így feljebb, a szelídség, nagyság és szín legkülönbözőbb vál­tozatosságában. Fülsiketítő és szemkápráztató lát­vány, a kirakat előtt gyermeksereg, s a boltban tolongás. De nemcsak papagájok, van ott minden: khinai csalogány, amerikai csalogány és arab csalo­gány, valóságos kanári a Kanári szigetekről, a brazí­liai, indiai és ausztráliai pintyek egész serege, jávai galambkák, akkorák, mint az öklöm s majmocskák, ki­sebbek, mint egy mókus. Piczi krokodilok, parányi teknősbékák, chameleon, szalamandra és aranyhal akváriumok számára szintén kaphatók. Az egész sza­lon fauna ki van merítve s mérsékelt áron adatik. Ha valaki 1200 szárnyas közül sem tudna választani, ren­delhet akármit, mert Beretvás urnak összeköttetései vannak: Új-Guinea, Mexikó, Melbourne, Rio-Janeiro, Kairó, Madagaszkár stb. állatkereskedőivel. És ha valaki oroszlánt, tigrist vagy elefántot akar hozatni, azt is lehet. Szóval, ilyen Budapesten még nem volt, de még Bécsben sincs, megnéztük s meglepetéssel konstatáljuk. Azt hiszszük, nagy keletje lesz, ha a nagy­közönség is megismeri. — A Maticza Hrvatska Zágrábban elhatározta, hogy egyleti házat építtet. A horvát Maticzának 80.000 frt alaptőkéje van. — A szegedi katonai brutalitások tetteseit végre sikerült kipuhatolnia a katonai hatóságnak. Halecky ezredes, a­mint megkapta a szegedi főkapitány átira­tát, napi parancsban felszólította a legénységet, hogy jelentkezzenek a tettesek. Miután a felszólítás ered­ménytelen maradt, az ezredes elrendelte, hogy addig, a­míg a tettesek nem jelentkeznek, a legénység közül senki sem kapjon esti 9 órán túl terjedő kimenőt. Ez hatott. Szombaton délután két altiszt, egy tizedes és egy őrvezető, jelentkezett, hogy ők követték el a vé­rengzést mindkét esetben, a múlt hó 6-án és 16-án is. A két altisztet vasárnap délelőtt Milesics százados átkisérte a közkórházba s szembesítette a sebesültek­kel. Ezután az altiszteket vizsgálati fogságba helyez­ték és néhány nap múlva elszállítják őket Aradra. — Szerelmi tragédia. Horn József, nerabuditzi tanító, mint Prágából jelentik, lelőtte kedvesét, mert szülei nem akarták hozzáadni s aztán a saját életét is kioltotta. — Drumont Ede, a Drumont-Mayer-párbaj egyik hősének állapota olyan veszélyes, hogy segédeit: Daudet Alfonzt és Duruy Albertet, Clement rendőr­­kapitány maga elé idézte, hogy a párbaj lefolyásáról őket kihallgassa. Úgy látszik, attól tartanak, hogy Drumont a legcsekélyebb mozgás esetére el talál vér­zeni. Az a feltűnés, melyet e párbaj keltett, nagy ke­lendőséget szerez Drumont munkájának. Már hato­dik kiadást ért s már újabb kiadást helyeznek ki­látásba. Helyi hírek. — A fővárosi I. kerületben, a Pauler elhunytá­­val megüresedett képviselői helyre, uj választás lesz. A fővárosi központi bizottság pénteki ülésén intézke­dik e tárgyban. — Mágnás-piknik. Az Andrássy­ úti kaszinó fé­nyes termeiben a Budapesten időző főúri világ ki­tűnően sikerült pikniket tartott tegnap este. Gróf Teleky József, gr. Széchenyi Géza és gr. Zichy Ala­dár vállalták magukra a rendezőséget. Ámbár csak hétfőn küldték szét a meghívókat, szám szerint 153-at, mégis szép számmal voltak hölgyek, kik kivétel nél­kül estélytorletteben jelentek meg. Az udvar részéről herczeg Hohenlohe főudvarmester volt jelen és csak kevéssel éjfél előtt távozott. A vacsora száz teritériű volt. Berkes czigánybandája 1/211 órakor húzta rá az első keringőt. Jelen voltak: gr. Teleky József, gr. Széchenyi Géza, gr. Zichy Aladár, Jankovich Béláné, gr. Berthold Miklós, gr. Hadick Sándor, gróf Hadick Endre, gróf Szapáry György, Horváth báróné leányaival, báró Perényi Sándor, Cziráky Antal gróf, Cziráky Antal grófnő, gróf Cziráky Béla, gr. Cziráky Béláné, Beniczky Mártha úrhölgy,­ gr. Ká­rolyi Viktor és leányai, báró Bornemissza Miklós, báró Bornemissza Miklósné, gróf Szapáry Péter, gr. Batthyány Iván, gr. Zichy Rezső, gr. Zichy Rezsőné, gr. Andrássy Manó és leányai, gr. Batthyány Lajos, gr. Batthyány Lajosné, gr. Széchenyi Emil, Dániel Ernő, Dániel Ernőné, gr. Zichy Imre, Mocsonyi György, Mocsonyi Györgyné leányaival, gr. Andrássy Géza, gr. Andrássy Gézáné, herczeg Hohenlohe, Ho­henlohe herczegnő, gr. Széchenyi Gyula, gr. Széchenyi Gyuláné, gr. Festetich Pál, gr. Festetich Pálné, Pálffy grófnő leányai, gróf Pejacsevích Tivadar és neje, gróf Zichy Nándorné és leánya, gr. Bethlen Andor, gr. Bethlen Andorné, gróf Khuen, Inkey László, Földváry Géza, Salamon Aladárné, Rohonczy Gida, Barringthon angol konzul, gr. Karácsonyi Jenő, gróf Zay, báró Rédl Béla, báró Révay Simon, Houchard Ferencz, gróf Trattenberg Frigyes, gróf Festetich Vilmos, báró Sennyeyné és leánya, gróf Sztáray An­tal, gróf Sztáray Antalné, gróf Hadiikné, Janko­­vich Gyula, gróf Esterházy Andor, herczeg Pálffy Miklós, herczeg Pálffy Miklósné stb. A táncz egész a hajnali órákig tartott.­­ A főkapitánysági épületet (Hatvani­ utcza 4. sz.), mely eddig az első magyar iparbank tulajdonát képezte, megvette Dréher Antal nagyiparos 336.000 forintért.­­ Az általános csatornázás kiviteli terveinek megbírálására kiküldött albizottság tegnap, Kun Gyula tanácsnok elnöklete alatt tartott ülésén műkö­dését befejezte. Az albizottság a mérnöki hivatal által készített terveket a kivitelre elfogadta a következő megjegyzésekkel: 1. A főgyűjtő keresztszelvényei megnagyobbíttassanak olyképpen, hogy a 25 millimé­teres csapadékmagasság legnagyobb mérvű folyásának levezetésére is elegendők legyenek a nélkül, hogy belső nyomást kellene szenvedniök. 2. Hogy alacsony vízálláskor, vagyis mikor a Duna vize 0 felett csak 45 c­m.-nyire van, a felhőszakadásos vizek szabadon ömölhessenek ki a csatornatartalommal együtt, e czélra külön szabad kiömlő létesíttessék. 3. Hogy kapcsolatban a csatornázással, az altalaj kiszárítása végett drain-csövek tervszerű lerakása eszközöltessék. 4. A körúti főgyűjtő számára jövőre biztosíttass­ék egy külön vízkiömlő, mely a népszínház tájékán ki­indulva, a Kerepesi-úton, Hatvani-utczán keresztül, ennek a Duna felé létesítendő meghosszabbításában (Sebestyén-utcza, Sebestyén-tér, Duna-utcza) közvet­lenül ömöljék a Dunába. A szelvények megnagyobbi­­tásából 21-4°/a költségtöbblet keletkezik. Az albizott­ság jelentését tegnap hitelesítvén, a jegyzőkönyveket többszörösitteti s rövid idő alatt a nagybizottság elé terjeszti. — Csődök. Tegnap Budapesten két csőd jelen­tetett be, és pedig: Filiczky Miksa rövidáru keres­kedő ellen (Andrássy­ út 47.) ellen. Csődbiztos Kiss Kálmán törvényszéki bíró, tömeggondnok Grecsák Károly ügyvéd, helyettes dr. Gortvay Bertalan ügy­véd, bejelentési határidő június 18., felszámolási ha­táridő július 16., csődválasztmány megválasztása jú­lius 19. Továbbá: Stern Bernát bejegyzett nür­nber­­gi kereskedő ellen (József-tér 13.) Csődbiztos Mi­­kinszky István törvényszéki jegyző, tömeggondnok Sidon Ignácz ügyvéd, helyettes dr. Szirmay Rikhárd ügyvéd, bejelentési határidő június 21., felszámolási határidő július 12., csődválasztmány megálasztása július 15. Színház és művészet. — A Hugenották opera tegnapi előadásának a magy. kir. operaházban nagy érdeket kölcsönzött Wiltné asszony és Mierzwinsky tenorista vendégszereplése. A híres lengyel művészt közönsé­günk már jól ismeri. Körülbelül egy éve, hogy a nép­színházban egy gyarló staggione körében három elő­adásban fellépett, nálunk is nagy diadalt aratva. Teg­napi szereplésével az opera megfelelő környezetében nagyobb műélvezetet nyújtott, de művészi sikere még nem volt egészen teljes. Nagy, a felső és középső re­giszterben egyaránt egyenletes és tömör, hatalmas hangja csak az előadás végén, a negyedik felvonásban fejtette ki valódi fényét; eleintén kissé nehezebben szólalt meg s csak később melegedett igazán át. Ek­kor aztán ki is tett magáért; a magas hangok meg­lepő erővel áradoztak énekében. A halk mezza v­o­c­e - tól a leghatalmasabb kitörő mellhangig a legszebb bravúrt előadása virtuozitásában pro­dukálta. — Kár, hogy e ritka jelenségű hang és nagy énekművészet mellett nem egyesül ben­ne a játék előkelősége, szenvedélye és kifejezése. Mierzwinsky inkább csak énekes. Játéka sehogysem halad együtt a szituácziók kívánalmaival; kevés akti­vitást fejez ki. Willné asszony Valentinje méltó társa volt Mierzwinsky Raouljának. Vendégprima­donnánk ezúttal is kitűnően volt diszponálva. A ne­gyedik felvonás duettjában felülmúlhatatlanul énekel­tek. Az egész előadás általában minden tekintetben jeles volt. N­e­y (Marcel), B­i­g­n­i­o (Nevers), O­d­r­y (Saint Brio), Maleczkyné asszony (Valois Mar­git) és K­o­m­á­r­o­m­i k. a. (apród) nagyban emel­ték az előadás sikerét. Épp oly kifogástalanul és fel­tűnő gondossággal működött közre az ének- és zene­kar. A közönségnek igen élvezetes estéje volt, de tet­szésének kevésbbé adott kifejezést, mivel jelen volt az udvar. A király az első felvonás végén jelent meg Ru­dolf trónörökössel a színpad melletti inkognito-pá­­holyban s ott maradtak a harmadik felvonás végéig. A második felvonásban érkezett meg Gizella főher­­czegnő. A másik oldalon levő udvari páholyban láttuk József főherczeg nejét, leányait és Coburg főherczeget nejével, kik az első felvonástól kezdve, a negyedik vé­géig voltak jelen az előadáson. A nézőtér minden helye el volt foglalva. — Operaház. A május 7-én tartandó­­Trouba­­dour-előadás ritka élvezetet igér a közönségnek. Wilt Mária, Mierzwinszky és Oselio Gina fognak együtt szerepelni. Az utóbb nevezett művésznő, mint szerződött tag, ez alkalommal lép fel először. Tekin­tettel a Wilt Máriának és Mierzwinszky urnak já­randó tetemes vendégdíjakra, melyek a jövedelem legnagyobb részét felemésztik, a m. kir. operaház érdeke megkívánta, hogy az intendantura a pénteki, május 7-ki Troubadour-előadást bérletszünetben s a szokottnál magasabb felemelt árak mellett tartsa meg. A t. bérlők is bizonyára szívesen meg fogják hozni eze.

Next