Pesti Napló, 1886. július (37. évfolyam, 180-210. szám)
1886-07-01 / 180. szám
180. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenäen m-é p 5 1 e t. A Up szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelük csak ismert kezektől fogadtatnak e. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-é p ft 1 e t. A Vp anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények; a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Budapest, 1886. Csütörtök, julius 1. 37. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és asti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapestr*, kétszer házhoz hordva . Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az Ulti kiadás postai különküldése kívántatik, postabályegrs havonként $5 ktévnegyedenként 1 forint felülí esetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-éprlet, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ— JUT A Július l-sején kezdődő új félév alkalmából fölkérjük azont. előfizetőinket, kiknek megrendelése lejárt, annak minél előbbi megújítására,hogy a lapot fennakadás nélkül küldhessük. A Pesti Napló a legolcsóbb nagy politikai napilap. A Pesti Napló fürdőkbe, tetszés szerinti időre küldetik meg az előfizetőnek ; a czímszalag változtatása díjtalanul történik. Előfizetési árak : (Reggelizi p esti kiadás s hétfő reggeli rendkívül kiadásért.) Egy hónapra ................ 1 frt 50 kr. Évnegyedre ................ 4 „ 50 „ Félévre ...................... 9 .. . „ Az előfizetés Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) legczélszerűbben postautalványon küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Horvát kilátások. Mikor fogja Tisza Kálmán a magyar közigazgatást purifikálni, mint Kimen gróf a horvát adminisztráczióval cselekszi ? Olykor minden háznál nagy tisztogatásnak van helye és előveszik a seprőt. A magyar közigazgatásnak is el kellene, ami a horvátoknak szükséges, hogy tisztességben, törvényességben és szorgalomban gyarapodjék. Mivel különbek némely főispánok a Dráván innen, a most nyugdíjazandó főispánoktól a Dráván túl ? Vagy talán azért adatott meg Tiszának a főispáni nyugdíjazási jog, hogy szép szerivel kirostálhassa közegeit? Nem ártana,de félünk a reformtól is, mert »es kommt selten was Besseres nach.« Hogy Horvátországban a közigazgatás jó lesz-e, nem tudjuk, az új főispánokat nem ismerjük. Különben ez Horvátország dolga, autonóm jogkörébe illik, minket közvetve nem érdekel. Mert ha Horvátországban a patrióták rosszul adminisztrálják a nép ügyeit, ezért testvéreink a magyarokat okozzák, ha pedig jól csinálnák dolgukat s a nép kevesebbet zúgolódnék, nem lehetne oly sikeresen szidalmazni Magyarországot. Amiből nyilván az következik, hogy a Starcsevics-pártnak a jó közigazgatás nem kell, inkább a haszontalan. De, hogy magyar állami szempontból a horvát adminisztráció reformja hoz e változást a viszonyokba, megválik később, a bán reméli s megkísérli, de mi már annyi«'"'alódtunk Horvátországban, hogy mi már csak tényeknek hiszünk, embereknek kötve. Mint politikai tény mindenesetre nevezetes, hogy a fiatal bán bele mert nyúlni a darázsfészekbe s elkezdte a horvát politikai hivatalnokokat rostálni. Ez dicsérendő benne, minden egyéb problematikus. Képzelhetni, mily harag és rettegés uralkodik a horvát tisztikarban, azoknál, kiknek lelkiismerete nyugtalankodik. Miket beszélne Starcsevics, ha most országgyűlés volna? Ha nem fog is majd beszélni őszszel, mert lesz anyag bőven. De nemcsak a közigazgatási reform képezi a nagy kérdést, sok egyéb is kockán forog, miután Tisza Kálmán most egyezkedik újra, vagyis alkudozik a horvátokkal. A regnikoláris küldöttségek csapják a vásárt. Mi csak azt szeretnők tudni — ha nekünk ezt a Nemzet megmagyarázná — hogy ugyan mit nyerünk a horvátoktól engedményeink fejében? Hogy mért léteznek az engedmények, azt Tisza magyarázza meg. Szükségét belátnók, ha Tisza megígérhetné, hogy ezek árán a horvátok hűségét és szeretetét biztosítjuk Magyarországnak és hogy így a horvát kérdés egyszer mindenkorra létezni megszűnt. De ki garantirozza ezt ? A horvát Starcsevics ? Ezzel szóba sem állunk, valamint Strossmayerrel sem s igy az uj kiegyezés a régi ellenségeket találja. És mit adunk? Pénzt nem adhatunk. Azaz, hogy a pénzügyi kiegyezés kulcsán nem változtathatunk, mert az már meg van állapítva s oly előnyösen Horvátországra nézve, hogy annak revízióját maguk a horvátok sem fogják követelni, kivéve azokat, kik a teljes elválást sürgetik. Magyarország Horvátországnak szubvencziót fizet most és szubvenciót fizetend jövőre, míg az unió tart, de ha felbomlanék, nincs értelme, hogy tovább miért fizessünk mi a horvátok helyett ? Erre csakis az államegység késztethet és kényszeríthet bennünket. Nagyobb kvótát azonban nem vállalhatunk s méltányosan a horvátok se kívánhatják, miután nekik nincs deficitjük, nekünk van. Pénzt azonban értékben is lehet adni, sőt szokás is, ha valaki szerelmi viszonyt tart fenn, mint Magyarország Horvátországgal. S ez még költségesebb lehet a rendes háztartásnál. A végvidéki államerdők fele egy ilyen milliomos ajándék volt. A zagoriai vasútnak adott privilégiumok, vagyis »szerződés« hasonlóképen. Egy szegény és hátramaradott országnak sok mindenféle kívánsága lehet, melyeket ha a kereskedelmi és közlekedési miniszterek megadnak, a pénzügyminiszter feje fájul meg bele. Tenni igenis Horvátországért is kell, épp úgy, mint az ország bármely más részéért, mindent, amit lehet. De többet semmiesetre. Magunkat miatta meg ne rontsuk. Már a mi a nemzetiség--' 1' . M ránk né~___-w6kcueros Közönbös, miután magyar nemzetiség Horvátországban nincs. Ráfogás, hogy mi a horvát nemzetiséget fenyegetjük. E tekintetben felhozott sérelmeik felfújt dolgok, minden szúnyogból elefántot csinálnak. Eszünk ágában sincs Horvátországot a magyar nemzetiségnek meghódítani. Csak kettőt követelünk: hogy a magyar ember Horvátországban, azaz saját hazájában, személyesen, nyelvében és nemzeti jelvényeiben legalább annyi szabadságot és jogbiztonságot élvezzen, mintha Zalaföldön járna, s e tekintetben a magyar kormány által jogvédelemben részesíttessék, ha megtámadtatik; másik az, hogy a közlekedés nagy érdekei, államvasút, posta, távirda ne szolgáltassanak ki a horvát nemzetiségi politikának, mert ezt az állam és a forgalom joga és érdekei tiltják. De még az, hogy magyar királyi hivatalokban a magyar nyelv tiltott legyen, képtelenség és inzultus. Mi nem magyarosítjuk a horvátokat, de kiutasíttatni Horvátországból nem akarunk. Végül Fiumét oda nem adjuk. És e kérdéssel jó lesz végezni egyszer mindenkorra. Egyébként őszintén kívánunk Horvátországnak minden jókat. Semmi szenvedély nincs lelkünkben, csak kétely sok. De ezt elhallgattatjuk s átengedjük azért az ifjú bánnak, hogy iparkodjék jóvátenni, mit 1873 óta a magyar kormányok gyöngesége Horvátországban rontott. Húzza ki a magyar állam testéből ezen szálkát, s a Tisza-kormányt is örök hálára kötelezte. A király ő Felsége, ki julius 4-én érkezik Gasteinba, onnan rövid tartózkodásra Iscilbe utazik, ahonnan ő Felsége julius hó második felében Vilmos császár látogatására ismét viszszautazik Gasteinba. — Gr. Kánoky közös külügyminiszter a nyár folyamában minden valószínűség szerint találkozni fog bg. Bismarck kanczellárral, még pedig valószínűleg Kissingben. Tisza Kálmán miniszterelnök a Janszki-ügy elintézése után most fogadtatott először ő Felsége által s értekezett a hadügyminiszterrel. A Bud. Korr. erről a következőket jelenti: Tisza Kálmán miniszterelnök a király ő Felsége által tegnap délelőtt 11-kor egy óráig tartó kihallgatáson fogadtatott. A kihallgatást követőleg a miniszterelnök gr. Kálnoky külügyminiszterrel, később pedig gr. Byrandt közös hadügyminiszterrel konferált. Délután 2-től 3 óráig gr. Taaffe osztrák miniszterelnökkel, azután pedig Szögyényi külügyminiszteri osztályfőnökkel értekezett a miniszterelnök. Tisza miniszterelnök gr. Kánoky külügyminiszter hosszab látogatását fogadta. Azon körülménynél fogva, hogy Ausztriában most új kereskedelmi minisztert neveztek ki, aki az ügyek vezetését csak ma fogja átvenni, az osztrák kormánynak a vámtárgyalások megújítására vonatkozó átirata csak későbbre várható. — A tárgyalások ezen átirat megérkezte után valószínűleg előbb írásbeli úton fognak megindíttatni, a konferencziák pedig augusztus közepén vétetnek fel. — Tisza Kálmán miniszterelnök az este Bécsből A PESTI NAPLÓ TÁRCÁJA. A Buchholz-familia. (Julius Sünde: „Die Familie Buchh o 1 z.“) Aratási ünnep. Hadd beszéljek magával megint, még pedig most az egyszer igazán jó kedvvel. Ön gyakran megvédett a vigasztalás esernyőjével, ha a bánat felhői záport ontottak reám és enyéimre s most hadd legyen ön az első, kivel családi életem időjárásának kedvezőre fordultát közlöm. Tehát a kilátások következők: Betti lehangoltsága a Bergfeldték Emilje miatt szűnőfélben, dr. Frenzében érdeklődése Emmi iránt most már magasan a zérus felett, én és Károlyom mindig derültek, Fritz bátya pedig határozatlan. Elmondom önnek apróra, hogy alakultak a viszonyok ilyenformán. Mukinak tehát kitettük a szűrét, az almáriomot jól kisoroltattuk, a Kozmoszt pedig visszaküldtük, mert nem volt időnk az olvasásra s másrészt az igazat megvallva, nem igen bántuk, akármilyen magasak a mexikói hegyek. Ehelyett azonban kutató sétákat tettünk a tegeli erdőben, hol gyönyörű helyekre akadtunk. Egy kies zugot elneveztünk Yilma-ligetnek, egy másikat pedig Betti erdei szalonjának, mert körben emelkedő fái árnyas koronájukkal összehajolva, valósággal egy nagy, boltozatos termet alkottak. Az erdő előtti rétet Humboldt nyomán a Muhi szabad pázsitjának kereszteltük, az erdei halmot pedig, honnan kilátás nyílt az egész végtelen tengerre, férjem tiszteletére Károly-halmának neveztük el. Feltettem magamban, hogy ezen a helyen valamikor egy kis pikniket rendezek. Minthogy nem igen tudjuk, hogy mit kezdjünk a kiakólbólitott tengeri nyúllal, odaajándékoztuk a kis Krausenak azon feltétel alatt, hogy nem fogja kínozni. Krause úr megígérte, hogy vigyázni fog a kis állatra, s minthogy ő tagja az állatvédőegyletnek, bíztunk szavában. Mikor Edus eljött, hogy Mukit magával vigye, elkísértem a temetőn át. »Ide temetik az embereket — szóltam, — mit gondolsz, ha azt a kis gyermeket is ide kellett volna hozni, ki a múltkor a vízbe esett ?« Nem felelt, csak a nyulacskával babrált. »Ha megfalt volna ?« Folytattam. »Hiszen kiúszhatott volna« — — felelé az érzéketlen teremtés. — »ügy ? Azt hiszed? De ugye csak véletlenségből taszítottad bele?« — »Magától esett le« — szólt daczosan. — »S ha én nem hiszem el neked, Edus ? — »Mama azt mondja, hogy az az idegen fiú veszekedni kezdett velem.« — »Az a gyönge,szelíd gyermek? Edus, azt nem tudom elhinni.« — »De igaz, a mama is látta.« — »Meglehet, mondom —hát csak viseld gondját Mukinak.« Elfutott, mint a nyíl. Engem egészen kihozott sodromból ennek a fiúnak haszontalansága. Mi lesz belőle ? Hová vezethet az ilyen nevelés ? Félek, hogy az az anya vérkönyeket fog még hullatni, ha majd késő lesz. — Késő! legiszonyúbb szó, melyet önnön bűne dörg az ember fülébe. S ez ellen nem használ, ha be is dugja füleit. Ha a levegő és a fürdés nem használtak volna láthatólag Bettinek, szívesen ott hagytam volna Tegelt, mert féltem, hogy véletlenül összetalálkozhatom Krausenéval. Minthogy azonban az aratás már végére járt, s az aratási ünnep küszöbön volt, elhatároztam, hogy maradok, mert így alkalmam nyílt nyári lakásomba néhány vendéget meghívni. Tanácskozni kezdtünk hát Bettivel. — Mi volna, ha Schmidt Felix urat és barátait meghívnék ? — mondom, mintha csak úgy véletlenül jutott volna eszembe. »Nem tartanám tapintatosnak, hogy őket egyenesen meghívjuk.« — szólt Betti. — »De hiszen, mikor elbúcsúztak, megígérték, hogy meg fognak bennünket látogatni.« — »Ha véletlenül kijönnének, nagyon örvendenék, de hogyha direkte meghívod, akkor én a magam részéről hazamegyek Berlinbe.« — »De hát mit csinálnál a városban? Hiszen apád meg Emmi kijönnek, s Fritz bátya szintén.« — »Azért én bemennék.« — »Betti, te oktalan vagy!« Betti már készen volt a felelettel, de mielőtt szóhoz juthatott volna, kimentem a szobából s meglehetős erővel csaptam be az ajtót. Ha nem előztem volna meg, akkor ő csapja be végre. Most legalább megtudhatta, hogy milyen csúnya dolog az. Semmivel sem lehet olyan könnyen nevelni, mint példákkal. Délután a városba kocsiztam, még pedig egyedül, mert Betti szeszélyeskedett. Útközben átenged- ttem magam gondolataimnak. Nekem úgy tetszett, hogy Felix urat egyenesen a Betti számára teremtette az Isten. Hogy a szive helyén van, bebizonyította, s hogy rendes, szolid ember, azt láttam ruháiból és modorából. Kereskedő, Károly is lent kezdte.... mért nem építhetnének ők ketten is fészket, elől egy kis bolttal s egy berlini szobácskával, fenn pedig a lakás. . . ? De hogy kerítsem ki Tegelbe ? Nem tagadom, van gondviselés. Ha Felix úrral véletlenül találkozom — gondolom — akkor találkozásunk az Isten ujja lesz.S minthogy az embernek érdekében áll néha, hogy a gondviselés útját egy kicsit egyengesse, feltettem magamban, hogy a Király-utczán megyek végig, hátha megláthatnám véletlenül üzletében. De nem volt ott, mikor arra mentem, hanem ott találtam nálunk, a mint éppen egy rend pamutharisnya felett alkudozott az én Károlyommal, hogy megvegye főnöke számára. — »Ez az Isten ujja!« gondolom s bevártam, mig készen voltak s menni készült. Köszöntem neki s úgy odavetőleg megjegyeztem: »Vasárnap Tegelben aratási ünnep lesz !« — »Ki szándékozom menni, ha jó időnk lesz,« felelé és elpirult. »Tán csak nem fél az esővíztől ?« mondám vidáman s eltávozott. — »Ha vasárnap szép idő lesz — számítottam magamban — akkor az már a harmadik jel s eszem ágában sincs, hogy elvágjam útját a gondviselésnek.« Mikor Károlynak elmondtam, hogy milyen szépen viselte magát ez a fiatal ember, azt mondta, hogy okos ember is, mert rá tudta venni főnökét, hogy velünk összeköttetésbe lépjen s ettől Károly jó eredményt várt. — »Károly — mondám — látod mégis igaz az, hogy jóért jót várj. Ha akkor gondját nem viselem, ki tudja, túladhattál volna-e oly könynyen azokon a harisnyákon ? S úgy látom, Betti érdeklődik iránta...« Erre Károly felfortyant. »Néhány rend harisnyáért még nem eladó a lányom. Nem elégelted még meg a te házasságszerző sikereidet ?« — »Károly — mondom csöndes méltósággal — ami az égben el van határozva, a földön teljesül. A fiatal ember a te szakmádban dolgozik. Csak két leányunk van . . . s milyen szép volna, ha valamikor azt irhatnák ki: Buchholz és fia pamutárukereskedése en gros« ... Károly egy ideig gondolkozott. »Ha megígéred, hogy nem ártod magad a dologba, beleegyezem« - mondá azután. — Megígérem — felelem, de vasárnapra már úgy félig-meddig beinvitáltam. — »Látod, látod — szólt Károly — te javíthatatlan vagy. De annyit mondok, hogy nyitva fogom tartani a szememet.« Bepakkoltam egyetmást, a mire szükségünk lesz, aztán elmentem Fritz bátyához s megparancsoltam neki, hogy jöjjön ki néhány barátjával. Ezt azért tettem, hogy Betti előtt kifogásom lehessen a kések, villák stb. kiviteléért. Vasárnapra pompás időnk volt. Férjem már szombaton este kijött. Másnap délután megérkezett Fritz bátya és Kleines úr is. Emmi a szomszédasszony Milájával később fog megjönni. Egy ideig vártunk reá, de hiába , Felix úr sem mutatta magát, úgy, hogy nem volt mit tennünk, mint nélkülök bemenni a faluba, hogy a felkoszorúzott aratókocsit, az aratókat s ünnepi körmenetüket lássuk. A menet ügyesen volt rendezve, de engem nem mulattatott, mert bánkódtam, hogy Emmi, Felix úr és barátai még nem jöttek. Végre megjött Emmi, de egyedül. — Hol van Mila ? — kérdem. — »A ruhája nincs készen.« — »Ostobaság! Hol maradtál olyan sokáig ?« — »Én... én előbb még megnéztem, hogy hogy rakják a franczia után a lóvasúti síneket.« — »Emmi, mi dolgod volt neked a franczia után ? Mi közöd neked a lóvasúthoz ?« — »Oh mama, hisz olyan érdekes.« — »Máskor nem gondolkoztál így?« — »De ha valaki megmagyaráz mindent, akkor nagyon érdekes.« — »Hát ki magyarázza neked a lóvasutat? Beszélj!« — »Dr. Vrenzchen!« — felelé félénken. — »Hogyan?« — »Most az ő lakása előtt is elmegy a lóvasút.« — »Honnan tudod ?« — »A múltkor találkoztam vele a lóvasúton.« — »Kivel?« — Dr. Vrenzchennel, de csak véletlenül.« — »S ma is csak véletlenül?« — »Nem, eljött értem.« — »Hogy a lóvasúti síneket megnézzétek?« — »Igen s aztán felültünk a kocsira s lementünk egészen a haiti kapuig, meg vissza.«— »Hát felkért?« — »Igen, de én fizettem magamért, ő soha sem fizet értem, ha lóvasúton megyünk.««— »Ah, hát ti randevúkat adogattok egymásnak ? Hát elfelejtetted, hogy milyen durván viselkedett velem szemben ?« — »Mama, félreismered őt, hidd el, ő nagyon jó.« — »Majd erre még beszélünk. Hogy engedheted meg annak az embernek, a ki téged a legjobb formában kikosarazol hogy közeledjék hozzád s még hozzá a lóvasúton Jobb lesz, ha téged is magamhoz veszlek ide Tegelbe.« Már most igazodjék el az ember ezen a doktoron. Én a legpompásabb borjúpecsenyével traktálo s a fülét sem mozgatja, de alig fordítok hátat, ma ott settenkedik s be akarja fonni az én ártatla leányomat. Hál’ Istennek, a lóvasúton legalább felügyelet alatt vannak. Az urak előre mentek, én pedig leányaimmá követtem őket a parkvendéglőbe. Az ünnep már javában folyt s ott végre előkerült Felix ur is Miks barátjával. Köszöntünk egymásnak, aztán egész ott honosan lefoglaltunk egy asztalt. Fritz bátya felszólította a fiatalokat, hogy rendezzenek egy kis tánczot. Felix ur Bettit szólított fel, Kleines ur pedig Emmit, de ez azt mondta, hog nem tánczol . Kleines ur megnyúlt orral tűnt el. »D Emmi, hogy lehetsz ilyen neveletlen ?« — »Ob mami te nem ismered ezt az embert. A múltkor a Frigyes utczában, a vasútnál hozzám csatlakozott s olyan te lakodó és szemtelen volt, hogy alig tudtam lerázni nyakamról. Ha véletlenül dr. Vrenzbhen nem jó, . azt se tudom, mit csináltam volna!« — »Mit beszélj itt össze-vissza ? Hát mit csináltál te a Frigyes-utczában?« — »A lóvasúton mentem.« — »S a doktó hogy került oda ?« — »Czukrot vett nekem, tudó azoktól a finom franczia bonbonokból.« — »És Kleim úr?« — »Akkor szólított meg, mikor a bolt élőt vártam a doktorra.« — »No Emmi, ez már több, min könnyelműség!« — »Oh nem, mama, mikor Kleine urat kellően elutasította s én egész testemben részkettem, a doktor azt mondta. . . « — »Mit mondott ? — »Hogy jobb lesz a lóvasutra ülnünk!« — »Csal ennyit?« — »Igen!« — »Kleines úr nem ismer rád?« — »Alig hiszem, mert jól le voltam fátyolozva.« — »Emmi, hát illik az ilyen telozzád? Hogy megint igy ne járj, megtiltom neked, hogy a doktorral bármikor is érintkezzél. Kleines hír ~eg, majd beszélek én.« Felkereste Elei'4-' 1 A tárgyalások Romániával. Azon hírek, mintha a kormány felelevenítette volna a szerződési tárgyalásoknak monarchiánkkal való újból felvételét, mint a Bud. Korr. állítja, teljesen légből kapottak. Ausztria és Magyarország kormányai ezt mostanra nem is várják, minthogy Románia csak a betakarított aratás után fogja a vámháború következményeit egész súlyukban érezni. Boulanger tábornok, a franczia hadügyminiszter az utóbbi időkben sok megjegyzésre ad okot a köztársasági körökben is eljárása által. A mérsékeltebb köztársasági képviselők régóta rossz szemmel nézik, hogy a hadügyminiszter koraiakat tesz az országban, hogy ünnepeltesse magát. Most pedig az a rendelete, melyben Pária parancsnokával, Saussier tábornokkal szemben rosszulását fejezte ki, a minisztérium kebek L*V*’ rében is kínos feltűnést keltett. Tudvá van, hogy egy reakczionárius lap azon hízt hozta, hogy a hadügyminiszter a párisi katonai parancsnokságban változást akart behozni s ezzel kapcsolatban e lap megtámadta a parancsnokság több főtisztjét, a mi ellen Saussier tábornok e laphoz intézett levélben tiltakozott s alattvalóit védelme alá vette, anélkül azonban, hogy a hadügyminiszternek előre jelentést tett volna arról, hogy e hírlapban támadás folytán levelet akar közzétenni. Ezért fejezte ki a hadügyminiszter rosszulását Saussier tábornokkal szemben, és ez egyúttal a lapok útján rögtön nyilvánosságra is hozatott, ami általános megbotránkozást keltett a katonai körökben. A Journal des Débats egyenesen kimondta ezen alkalomból, hogy a hadügyminiszter helytelenül cselekedett s hozzátette, hogy csak minisztertársai akadályozták meg azon ostobaság elkövetésében, melyet tervezett, amennyiben Saussier tábornokot meg akartam fosztani parancsnoki állásától. A hadügyminiszter ama minisztertanácsban, melyben ezen ügy szóba került, e lap szerint így nyilatkozott azon észrevételre, hogy Saussier jó köztársasági érzelmű katona: »Ha nekem eszembe jutna, hogy önöket a Marasba küldjem fogságba, biztosítok mindenkit, hogy ebben Saussier tábornok sem tudna megakadályozni«. E nyilatkozatot a hadügyminiszter tréfásan tette, de a Journal des Débats arra figyelmeztet, hogy ugyanez a hadügyminiszter egy időben nagyon hizelgett Aumale herczegnek s általában olyan ember, aki veszedelmessé válhatik. A többi mérsékelt köztársasági lapok is azon aggodalmaknak adnak kifejezést, hogy Boulanger tábornok fékezhetlen becsvágya által egyszer még veszedelmessé lehet a köztársaságra nézve. (Lásd táviratainkat.) Az anami rablás. A párisi Évenement-nak különben már legnagyobb részt megczáfolt közlése a franczia csapatok állítólagos rablásáról következően hangzik: »Ha emlékezetem nem csal, Courcy tábornoknak egy akkor (1885 jul. 6.) kelt távirata kirül adta, hogy az államkincstárban lévő 15 milliónyi összeget eltüntették, de tudtommal sohasem emlékezett meg az ostoba, gyalázatos és czivilizált nemzethez nem illő fosztogatásról. Nem elégedtek meg a 65 milliónyi összeggel — hová lett, senki sem tudja — de az anyacsászárné palotájából gyémántokat, gyöngyöket, ékszereket és drágaköveket raboltak el. A temetői kápolnából minden elvihetőt elcipeltek : koronákat, szalagokat, ünnepi ruhákat, és ezer meg ezer értékes tárgyat, mi lett e tárgyakból ? Ez az, amit meg szeretnénk tudni. Ilyen eseményeket tisztába kell hozni. MM^é’c'kiíleté forog kóczban es addlig, míg ez kiderítve nincs, meg sem érthető, hogy barátai hadtestparancsnoknak ajánlották őt. A tábornoknak tudomással kell bírnia a keringő hírekről. Adósságokat, elodázhatlan kötelezettségeket emlegetnek. Ezt annyira méltatlannak tartom rá nézve, hogy inkább feléje kiáltok, semmint hogy halkan suttognám.« A bolgárok és Oroszország. Ugyanakkor, midőn a törvényhozásilag egyesült Bulgária képviselete ünnepélyesen fejezi ki hódolatát az orosz czár iránt, a pétervári félhivatalos sajtó kegyetlen szenvedéllyel dobja mérges nyilait Sándor bolgár fejedelemre. Az ő számára nincs bűnbocsánat; soha sem fogja többé feledtetni Oroszországgal azt a rettenetes bűnét, hogy a czár tudta s előre kikért jóváhagyása nélkül teremtette meg a bolgár uniót. Bulgáriának gyámság alatt kellett volna maradnia s habár Sándó fejedelem csak azt alkotta meg, a mai orosz politika kezdettől fogva munkálkodót mégis örökre elvesztette a czár bajlan mert művét a bolgár nép önerejével h létre. Sem a babérok, melyeket a harezmező szerzett, sem a tapintat és mérséklet, melyi a béke visszaállítása után tanúsít, nem birta a péterváriak haragját megengesztelni. Éi dúlnak reá mennykövek minduntalan s nem múlik el nap, hogy valamelyik pétervá kormánylap bűneinek hosszú lajstromát is nem elevenítené. De ma immár nem csupán Sándor fejedelmet sújtja a zivatar. Az ő révén már Oroszország a szultánnal is össze akar tűzn Az orosz politika egy ideig csupa barátságból minduntalan figyelmeztette a portát azo sérelmekre, melyeket a fejedelem a szulta felségjogain ejt. Konstantinápolyban azonba nem akarták e figyelmeztetéseket megértei s váltig ismételték, hogy nekik Sándor erre nincs kifogásuk s nem látják azokat az állítólagos sérelmeket, melyek bolgár részről porta érdekein ejtetnek. Mióta Pétervár észrevették, hogy ily után nem érnek ezért a szultáni vazallusával összeveszíteni nem képesek, egészen új taktikához folyamodtak Azt állítják, hogy a szultán és a fejedelei tudatosan összejátszanak Európa érdekeinél a nemzetközi szerződések tekintélyének csőrbitása végett. Már nem egyedül Sándor fejedelem, hanem Törökország is olyan magatartást követ, mely az orosz lapok állítás szerint komoly aggodalmakra ad okot a Kelet békéjét veszélyezteti. Mindez csak arra vall, hogy Oroszorszá nem ejtette el azon régi kedvencz eszméje hogy fegyveresen okkupálja Bulgáriát s éj kozákjaival csinálhasson rendet, e szó oros értelmében. Egy ideig még azzal biztatta a gát, hogy Törökország segélyével fogja tervét valósítani s a szultán lesz az, ki a lázong vazallus ellen a muszka hadak segélyét fogja kérni. E föltevése azonban tévesnek bizonyult, mert a porta jó barátságban van Sándor fejedelemmel. Most tehát Pétervárot más húrokat pengetnek; az orosz sajtó a fejedelmet és a szultánt együtt domincljá. 111 . ? O«, titkos összeesküvés létezik közöttük a nemzetközi szerződések megdöntésére. E szerződések védelmét hirdeti főczéljául Oroszország; fenn akarja őket tartan nem csupán Sándor fejedelem, hanem Törökország ellenében is. Más szóval az orosz fizika valósítani akarja Bulgária okkupátját a szultán akarata ellen és beleegyezés nélkül is. Ez okozza, hogy az orosz félhivatalos sajtó legutóbbi kifakadásai Európaszert feltűnést, Konstantinápolyban pedig igazi rémületet keltettek. Ha valahol, úgy a parti köreiben óhajtják őszintén a békét, amin ezt a múlt ősz óta ismételve bebizonyítottá. De érezik, tudják azt is, hogy a béke vagy háború kérdésének eldöntésénél a szultán akarata egyáltalán nem jön többé tekintetbe