Pesti Napló, 1886. július (37. évfolyam, 180-210. szám)
1886-07-04 / 183. szám
Melléklet a Pesti Napló július 4.183-dik reggeli kiadásához. A vasuti leszámoló hivatal. Az osztrák államvasutak cs. kir. vezérigazgatósága e napokban, az osztrák kormány jóváhagyásával, fölmondta a közösséget a bécsi és budapesti vasúti központi leszámoló hivataloknak. A budapestinek nem sokat ártott vele, ha megvonja tőle azt a csekélységet, melylyel költségeihez hozzájárult, (1884-ben 210 frt 60 kr és 1885-ben 296 frt 65 krral); azonban máskép áll ez a bécsivel, ahol a nevezett igazgatóság autoritása, már csak az állammal fönnálló viszonyánál fogva is önkéntelen pressziót gyakorol a többire, e lépésével is többeket rántva magával, úgy, hogy e határozata folytán a bécsi leszámoló hivatalnak okvetetlenül föl kell bomlania és a leszámolásnak más módszer szerint történnie. Ez alkalmat, mint legkedvezőbbet, használjuk fel, hogy a kormány az intéző körök figyelmét, a budapesti vasúti közp. leszámoló hivatal és egyáltalában a magyar vasutak érdekében fölhívjuk. Itt az ideje, hogy a jó alkalmat kiaknázzuk, s létesítsük azt, ami szerencsétlen tizenhárom év lefolyása alatt meg nem történhetett, s azután is csak bizony nagyon csekély részben. Mert tizenhárom évi vajúdásba került, míg a nagy hegy a parányi egeret megszülte ; tizenhárom év keserves koldulásába került a magyar vasutaknak, míg azt a nem valami nagyon elkényeztetett gyermeket, a budapesti vasúti közp. leszámoló hivatalt, elszakítva osztrák szülőanyjától, ölükbe szoríthassák. De csonka, nyomorék gyereket kaptak... Bátran ki lehet mondani, ha nem állana élén olyan erélyes ember, mint Benedikt Ferencz főfelügyelő, kinek egyedüli, üdvös politikája az, hogy a hivatal működése lehetőleg nagyobb arányokat öltsön, s a magyar vasutakat megillető színvonalra emelkedjék — két évi fönállása óta olyanná sem fejlődött volna, mint amilyen most. Feledjük azt a hibát, melyet a magyar vasutak elkövettek, midőn évek előtt egynémely vasút részéről tárgyi és pénzügyi szempontok alapján támasztott kifogásait elegendő mentségnek fogadták el és a leszámoló hivatal létesítése fölött napirendre tértek. Az akkor volt. Azóta azonban vasúti politikánk nagyot lendült, a vasúti hálózat az utolsó évtizedben hatalmasan növekedett, — s most oly mennyiségű anyaggal rendelkezünk, melynek földolgozását semmiképen sem szabad Bécsben hagyni, — mert az a koncz, melylyel harmadfél évvel ezelőtt kegyelmesen megajándékoztak, nagyon sok pénzbe kerül; s nem csoda, ha a vasutak, különösen a nagyobbak, a hivatal fentartásának drágasága felett panaszkodnak, holott nem csak a közös vasutaknak, de a tisztán magyar vonalak igazgatóságainak is két hivatal költségeihez kell, s bizony sokkal hozzájárulni. Eltekintve a Bécsben beállott krízistől, csak méltányosság, amit a magyar vasutak követelhetnek. Csak egyet említek. Az itteni leszámoló hivatalban pl. a magyar vasutaknak csak azon forgalmai kerülnek leszámolás alá — nagyon parányi, semmitmondó kivétellel — melyek tisztán magyar vonalakon mozognak. A magyar és osztrák vasutak közötti forgalmak már Bécsben vannak. Quo jure ? Ez abszurdumon a laikus is megütközik. Vájjon mit szólnának hozzá az osztrákok, ha mi ennek ellenében az osztrák és magyar vasutak közötti forgalmakat kérnék ? Nem engednék át. Hogy miért nem, azt ők tudják legjobban. De mi is tudjuk ám, hogy kivitelünk Ausztriába s annak tartományaiba nagyon lényeges, s a budapesti állomásokon kívül minden nagyobb állomás direkt rovatolási összeköttetésben van azokkal. Vajon nem az itteni leszámoló hivatalt illetné-e azon összes viszonylatok leszámolása, melyek mint magyar föladások szerepelnek, épp úgy, mint ellenkező esetben a bécsit? Avagy talán nem rendelkezünk annyi és oly erőkkel, hogy ezzel megbirkózhatnánk, vagy egyre menne-e, ha a hivatalban 110 ember helyett esetleg 250 foglalkoztatnék ? Nem hiszem, hogy erre hidegen rá lehetne fogni, hogy mindegy volna, vagy talán hátrány is keletkezhetnék belőle. Ez az, ami most elintézésre vár. S miért is nem tehetnék a magyar vasutak az osztrák vasutakkal ugyanazt, amit a cs. kir. osztr. államvasutak vezérigazgatósága tett velük. E lépéssel szemben a mi vasutaink részéről történő elszakadás általában méltányosnak tekintetnék, s általános helyesléssel találkoznék. Lesz-e valami, nem tudjuk. De ha ez iránt nem tesznek lépéseket, nemcsak, de ha azt keresztül nem viszik, bizony-bizony akkor mi nagyon gyöngék vagyunk ott, ahol követelni van jogunk s kötelességünk is, a hol magunkon segíteni és sajátunkat visszaszerezni a magyar nemzeti eszme is sürgősen parancsolja. Vigyázzanak, hogy megint vissz ne kerüljenek Bécsbe... tb. » A PESTI NAPLÓ TÁRCSÁJA. Irodalom. Arany János élete és költészete. Irodalomtörténeti vázlat. Irta dr. Koltai Virgil. Győr, 1886. Özvegy Sauerwein Győzőné könyvnyomdája. A 189 oldalra terjedő irodalomtörténeti tanulmány Arany János életét és költészetét kimerítően tárgyalja. Szerző,a ki már több igen sikerült művet irt, előszó Arany családjáról, a költő gyermekéveiről, olvasmányairól szól, amelyek a klasszikus költőkből, a magyar ponyvairodalomból és népies költőkből állva, korán kifejlesztették benne a klasszikus műgond és népies érzéket. Elmondja ifjú lelkének hányatását, viszszatérését agg szüleihez, azon elhatározással, hogy lemond ábrándjairól s lesz közönséges ember. Rajzolja belső és külső küzdelmeit s Szilágyi István hatását ; méltatja az Elveszett alkotmányt, vázolva a kor viszonyait s azután elmondja költői hírnevének teljes kivívását Toldijával, baráti viszonyát Petőfivel s mind a kettőt jellemzi mint költőt és embert. E korba belejátszik a szabadságharcz, a melynek szomorú végével Arany egy ideig nehéz körülmények között élt, mig N.-Kőrösre nem hívták tanárnak. Aranynak, mint tanárnak jellemzése s n.-kőrösi életének rajzolása után szerző áttér lírai költészetének jellemzésére. A fősulyt Arany világnézetének feltüntetésére fekteti s e czélból itt szól humoros költeményeiről és genre-képeiről, rövid elbeszéléseiről , majd a Nagyidai czigányokról és Bolond Istókról, s végre előadja Budapestre jutását, itteni életét, törekvéseit, melyek végczélja mindig az volt, hogy Szalontára térjen vissza s ott családja körében teljesen a költészetnek éljen. Különösen részletesen szól szerző a költő Murány ostroma, Toldi s Buda halála cz. műveiről. Kifejti e művek történeti s mondái alapját, a különböző költők feldolgozásait s ekkép méltatja Arany műveit. Erre Arany életének utolsó szakára tér át s rajzolja Arany sokoldalú munkásságát, melyet mint a Kisfaludy-társaság igazgatója s az akadémia titkára kifejtett, méltányolja balladáit s utolsó lírai költeményeit. Végül összegezi nézeteit s mint embert és költőt jellemzi Aranyt. Koltai főleg az ifjúság számára irta nagy tanulmányát, de mindenki elolvashatja az érdekes munkát. Nyelvezete törsgyökeres magyaros s könnyed s a költő és művei megítélésében sok önállóságot tanúsít. Mindenesetre érdekes adalékul szolgál Arany-irodalmunkhoz, s felhívjuk reá az olvasók figyelmét. Arab Budapesti Szemle. Szerkeszti Gyulai Pál. 1886. júliusi füzet. Tartalma: A szent Grál. Heinrich Gusztávtól. — A gazda osztály Észak-Amerikában. Bernáth Istvántól. — ...zrevételek a Vámbéryféle honfoglaló magyarok jellemzésére. Hunfalvy Páltól. — Társadalmi problémák az államregényekben. (III.) Medveczky Frigyestől. — A Dabóczycsalád. Regény. (I.) Pálffy Alberttől. — Bozzai Pál hagyományaiból. — Néhány szó a középiskolákról. Trefort Ágostontól. — Hillebrand utolsó munkája. rf. — Értesítő: Acsády Ignácz: Magyarország Budavár visszafoglalása korában. Cs. — Telkes Simon: Áruforgalmunk. —s. — Rudnyánszky Gyula: Fényben és árnyban. Költemények. Y. — M. és T.: Nem illik. rf. — A füzet egyik érdekes közleménye egy elfeledett magyar költő, Bozzai Pál hagyományából került ki. Bozzai, mint a szerkesztő megjegyzi, 1829-ben született s az 1847/8-ki Életképekben néhány közleményt közölt, melyek figyelmet keltettek. Végig küzdötte a szabadságharczot s 1852-ben halt meg. Irodalmi hagyományait Lévay József most rendezi sajtó alá. A legközelebb megjelenő füzetből a B. Szemle négy költeményt ad. Az utolsó Végsohaj czimű — íratott 1850-ben — igy hangzik: Nem esztendők hozzák az időt! Megagy az ember, mint a nyár, Meleg szívvel, forró kebellel, Ha az idők viharja jár. Mért számolod a lassú órát S a perczeket fejed fölött ? Szivednek minden dobbanása Egy úr a múlt s jelen között. S ez űrben, képtelen szemekkel, Kietlen sorsod néz reád : Elénekelted életednek Már hajnalát és alkonyát. Az osztrák-magyar monarchia Írásban és képben népismei munka Magyarországot tárgyaló részéből megjelent a 4-ik füzet, mely hazánk történetéből a Nagy Lajostól Ulászlóig terjedő korszakot tárgyalja Szabó Károly jeles történetírónk tömör és világos előadásában. Ez is, mint az előbbi füzetek, gazdagon van történeti tárgyú képekkel illusztrálva, melyek mind az azon korból fenmaradt emlékeink másai. Ara 30 kr. Magyar Szalon képes havi folyóirat. Szerkesztik: Fekete József és Hevesi József. A legújabb júliusi füzete igen érdekes tartalommal és számos sikerült képpel jelent meg. Petőfi Sándor ifjúkora arczképe Barabás Mihálytól nyitja meg a füzetet, mely Jókai Mórtól, Szana Tamástól, Reviczky Gyulától, P. Szathmáry Károlytól, Bulla Jánostól s másoktól hoz prózai vagy verses közléseket. Daudet regényének egyik fejezete s egyveleg teszik a füzet további tartalmát. KÜLFÖLD. Montenegró jövendőbeli terveiről a pétervári Novoje Vremja igen érdekes s általános figyelmet érdemelő czettinyei levelet közöl, mely igy hangzik : »Minden montenegrói meg van győződve, hogy a Balkán-félszigeten nemsokára valami rendkívüli fog történni. Az utóbbi idő eseményei sok adattal igazolják a montenegróiak ezen természetszerű előérzetét. Csak nemrég foglalkoztatták egész Montenegrót azok a szavak, melyeket Miklós fejedelem, Belanovics szerb politikust kihallgatáson fogadván, mondott: »Tudod Belanovics, kezdő a fejedelem, mit akarok mondani ? Nem kell csüggedni! Nem csak azért mondom ezt, hogy megnyugtassam népemet, mint uralkodó köteles vagyok népemet megnyugtatni. De ezt határozottan mondom neked, máskép beszélnem nem lehet, és más hangon, más értelemben nem is mondok egyebet. Montenegró senkitől sem kíván kegyelmet kérni. Ha valakivel harczra kél, természetesen nem kíván mást, mint amit tulajdon erejével önmaga elfoglal.« És valóban a szerbiai, boszniai és herczegovinai ügyek állása gondolkodóba kell, hogy ejtsen minden orthodox szerbet. A szerb nép látva a királyságbeli szerbek lealázó helyzetét, a montenegrói fejedelem és veje, Karagyorgyevics Péterre, irányozza tekintetét. Mikor a fejedelem Péter herczeggel nemrég meglátogatta Niksicset, ezt a herczegovinai határ mellett elterülő várost, a helyi lakosság következőleg üdvözölte az utóbbit: »Fenséges Péter herczeg! Fenséged ezúttal először szerencséltető látogatásával híres Niksicsünket. Niksics városa első ízben üdvözli fenséged személyében a topoli Kara Györgye nagy hős unokáját, a kinek nagysága a szerb népet a sötétből a világosságra hozta; az ő hősiessége vetette meg a szerb nép jövendőjét. Mi, Niksics lakosai, üdvözlünk herczeg, mint a szerbnek unokáját, a ki uj szellemet öntött a szerb népbe! Isten hozott téged, ama hős utódát, kitől reszketett Sztambul. Zsivió! Mivelhogy a montenegróiak tisztelik a hősöket, adja Isten, hogy megérjük a Karagyorgyevicsok szerencsés idejének visszatértét. Te pedig Péter herczeg, velünk együtt egy egészet alkotsz a sokat szenvedett szerb néppel. Zsivió!« Hogy a szerb nép egyesült erői mely irányba fordíthatók, kitűnik abból is, hogy Törökország és Montenegró közt úgy látszik, néhány évre tartós béke létesült. Szulejmán pasa török követ, midőn átnyújtotta a fejedelemnek az Imtiaz-rendet, a következőket mondá: »Van szerencsém uralkodóm, Abdul Hamid szultán nevében átadni fenségednek az első osztályú Imttaz rendető medáliával, melyeket uralkodóm általam küld fenségednek a Törökország és Montenegró közt létező barátságos viszonyok jeléül. Fel vagyok hatalmazva, hogy uralkodómnak fenséged és a fenséges uralkodóház irányában táplált őszinte szeretetét és üdvözletét tolmácsoljam. — Engedje fenséged hozzá tennem, hogy e megbízás teljesítésekor szerencsésnek érzem magamat s ez eseményt életem legszebbikének fogom tekinteni.« Mire a fejedelem igy felelt: »Nagyon meg vagyok hatva Abdul Hamid szultán ő felsége jóindulatának és barátságának emez uj jelétől, midőn az Imtiaz-renddel tüntet ki. Ő felsége barátságos érzelmei, melyek tolmácsolásával ön van megbízva, felette drágák én nekem. Én és házam nagyon hálásak vagyunk ezért ő felsége iránt s úgy neki, mint népeinek szerencsét és haladást kívánunk. Ő felsége kiváló gondoskodását találom abban, hogy önt jelölte ki a hozzám intézett küldetés teljesítésére. Isten hozta nálam és országomban!« Ugyanezen meghatalmazott sok montenegrói katonai egyénnek érdemrendeket adott át. Plamenacz Ilya vojvoda és hadügyminiszter kapta az Imtiazérdemrendet, Dokurovics vojvoda az első osztályú Medsidie rendet, Popovics Szima dulczignói kormányzó, Vucsinics, Martinovics, Plamenacz Szava, Jovicsevics a Medsidie rend másod, és sokan ugyanennek harmadosztályát kapták. Ezen alkalomból Dzsevad pasa rezidensnél nagyszerű bál volt, melyen részt vettek a kiváló politikusok. A rendkívüli török követ Montenegróba érkezése tisztán politikai fontosságú s összefüggésben fog állani a legközelebbi balkán-félszigeti eseményekkel. A hadügyminisztériumot nagyon elfoglalják a hadi készületek, melyek megfelelnek a fejedelem eme szavainak: »Montenegró csak azt követeli, amit saját erejével elfoglal.« Montenegró nem létezhetik tovább valamely új terület elfoglalása nélkül. Eme követelést nem hagyhatja kielégítés nélkül az a Montenegró, mely az utóbbi időben gyorsan kezd fejlődni. Csak egy példát idézünk eme fejlődés bizonyítására : az utóbbi időben alapíttatott egy új város, neve Mirkova város, melynek megnyitása szent Demeter napján, vagyis a fejedelem nagybátyának Mirko herczegnek szülő napján fog történni, s melyben jelenleg húsz, mig szent Demeter napján már negyven ház fog készen állani.« Fővárosi ügyek. A fővárosi közmunkák tanácsából. — Julius 4. Báró Podmaniczky Frigyes alelnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésével Báró Lipthay Béla és Luczenbacher Pál tanácstagok bízattak meg . Az elnök felhívja a tanács figyelmét a VII. ker. Dohány utcza rendezetlen állapotára, melynek kövezete nem felel meg a közlekedési igényeknek, már pedig azon át hivatva volna megosztani a Kerepesiútnak forgalmát; indítványozza ennélfogva, hogy a Dohány-utcza mielőbb rendeztessék és ez iránt a fővárosi hatóság megkerestessék. A tanács ezen indítványt elfogadva, felhivatni rendeli a fővárosi hatóságot, hogy ezen út rendezése iránti intézkedéseket tegye meg s legalább a Károly körút és Sip-utcza közti szakasz végleges rendezését a jövő évi közmunka programmba vegye fel. A kőbányai uj templom helyének kijelölése tárgyában a helyszínen eljárt műszaki bizottság javaslatát a tanács elfogadván, az uj templom helyéül a Bánya-tért jelöli ki, — mert azon feltevések, melyekből szab. kir. Pest városa kiindult akkor, amidőn a ligeti telkek felosztása és eladása alkalmával az uj templom helyét jelölte meg, teljesen valósultak. Kétségtelen ugyanis, hogy a lakosság zöme közelebb lakik azon térhez, mint a Kápolna uton kihasítandó térhez , mert továbbá e városrész fejlődése inkább északnak, — tehát a Bánya-tér felé — mint délnek remélhető, amennyiben a délnek fekvő gyártelepek, felhagyott bányák az építkezést itt igen megnehezítenék, illetve az e czélra igényelt rendezés csak nagy költség árán és csak évek múltán volna végrehajtható. Hogy azonban a jelenlegi Kápolna- tér környékén lakó hívek érdekei is kielégíttessenek, a tanács a maga részéről is pártolja a középítési albizottmány abbeli javaslatát, mely szerint a mostani kápolna megfelelő tatarozás mellett továbbra is fentartassék. A templom elhelyezési terve ellen a tanácsnak nincs észrevétele, de hozzá nem járulhat a középítési bizott-ttmány azon javaslatához, hogy a Bánya-térnek a Jászberényi út délkeleti oldalán fekvő és a közmunkák tanácsa által múlt évben kisajátított része építési telkekre felosztassék és igy beépíttessék, mert a tér ezen része igen czélszerűen használható fel élelmezési piaczgnak, melyre ehelyütt a jövőben szükség leend. A Hajtsár ut a szab. osztrák m. államvasut budapest-palotai és budapest-kőbányai vonala és illetőlleg e kettőt összekötő pálya közt fekvő részének meg- * szüntetése, illetőleg az áthelyezése ügyében eljárt ve- 1gyes bizottság megállapodásait a tanács mindenekben elfogadja; hozzájárul továbbá az I. Mátray- és Ló- gody-utczákat érintő szabályozási módosítások tekin- * tetében a főváros részéről tett javaslathoz; e szerint a Mátray-utczának a Lógody- és Atilla-u. közt tervezett megnyitása elejtetik, a Lógody-u. pedig a Vérmező- utczáig kellő szélességben megnyittatik; ellenben a Körmöczy-utcza 4 ölre való kiszélesítését a tanács nem tartja szükségesnek, mert ezen utcza még kiszéllesítés esetén sem szolgálhat kocsik közlekedésére, a gyalog közlekedésnek pedig mostani szélességében is meg fog felelni. " Spitzer Gerson és társa cég óbudai gyártelepei előtt a Dunaszabályozás folytán keletkezett terület egy részének az utak szabadon tartása mellett kért bérbe adása ellen a tanácsnak elvi észrevétele nincsen ; mindenekelőtt azonban felhivatik a főváros, hogy erre vonatkozólag netán fenforgó észrevételeit közölni szíveskedjék. Dr. Wagner Dániel és nejének a IX. ker. Soroksári utczában fekvő telkei szabályozása és felosztására nincs elvi észrevétel, a Vaskapu-utcza azonban 8 ölnyi szélességben lesz kihasítandó. :*■ Az óbudai rakpart egy részének dr. Zsoldos Károly által kért rendezés módozatai megállapítása végett javaslatba hozott vegyesbizottsághoz a tanács hozzájárul, a maga részéről dr. Ország Sándor és Várady Lipót tanácsos, Rupp Imre miniszteri osztálytanácsos, továbbá Wohlfarth Henrik és Schmidt Ferencz felügyelő urakat küldi ki. Thoma Károly VI. ker. II.János utczai, Pollák Náthán kőbányai és Freund Gábor és társa Podmaniczky-utczai telkére vonatkozó szabályozási térrajzok jóváhagyatnak. A Teréz-körútnak az Aradi és Szondy-u. közti részében, továbbá a József-körútnak a Népszínház és Stáczió utcza közti szakaszában létesítendő oldalcsatornának, ezekhez tartozó víztömlők, úgy a légszeszvilágításra vonatkozó tervek kivitele ellen nincs észrevétel. A II. ker. Trombitás-útból a Stókus-hegyre vezető út kiszélesítése és ideiglenes rendezésére, a IX. ker. Gyep-utcza, istenhegyi utak világítására, az V. ker. Bálvány-u. világítás és burkolására vonatkozó tervek jóváhagyatnak. A Pallas irod. és nyomdai részv. társaság, Telkes Simon és Czangel Lujza felfolyamodványai elintézése után tudomásul veszi a tanács az elnökség jelentését, hogy időközben a következők nyertek építési engedélyt: A főváros, németvölgyi uj temetőben gondnoksági toldalékházra. — Főváros X. ker. gyömrői úton iskola-épület átalakítására és kibővítésére. — Ganz és társa czégnek II. ker. kis rókus-utcza 3377/37. sz. a. raktárra. — Farkas János VIII. ker. József-körút 5674.-5679. sz. a. háromemeletes ház építésére. — Földiák Gyula VI. ker. Szondy-utcza 2484.— 87/7. sz. a. egy emeletes lakházra. — Greiner István III. ker. Kis-Czelli-utcza 18. sz. a. földszintes házra. — Top János VII. ker. Csömöri-út 2818/a sz. a. földszintes nyaralóra. — Konkoli Zsigmond VIII. ker. Szigony-utcza 27/7060. sz. a. földszintes házra. — Kölber Lajos és társa VI. ker. Ó-utcza 41. sz. a. földszintes házra első emelet ráépítésre és egyemeletes toldalékra. — Lestner Antal I. ker. Promontori ut 10,505/41. sz. a. ácsmühely és fészer építésére. — A magy. leszámítoló és pénzváltó bank a közraktári telepen egy földszintes toldalékra. — Marx János VI. ker. Lendvay utcza 3042—46/6. sz. a. földszintes nyaralóra. — Millacher Lajos I. ker. Nyékdülő 6149/14—29. sz. a. istálló és fáskamrák építésére. — Wohland Mihály II. ker. (Ó-Buda) Kültelek 1836. sz. a. földszintes házra. — Welisch Alfréd VIII. ker. külső Stáczló-utcza 6564. házi sz. a. kétemeletes utczai és földszintes udvari ház épitésére. — Wolf Izidor VIII. ker. Kenyérmező-utcza 4/5840. sz. a. kéteml. házra. — Tóth István VII. ker. Gizella-ut 2604. sz. a. földszintes ház és növényházra. — Sonnenschein Manó IX. ker. Soroksári-ut 9601. sz. a. bőrszáritó-szinre. — Decsi György VIII. ker. házépítő tisztv. telepén 242. sz. a. földsz. házra. — Ugyanaz ugyanott 245. sz. a. földszintes házra. — Domonkos Ferencz III. ker. Bécsi-ut 4218/57. sz. a. 2 lóerejü gázmotor felállítására. — Eichelberger Józsefi, ker. Gellérthegy 10,711. sz. a. fedett tekepálya, istálló és fáskamrára. — Grünhut Samu VI. ker. Podmaniczky utcza 3602/11. sz. a. 3 emel. házra. — Gutwillig Gusztáv VII. ker. Alsó-Erdősor 4386 — 88. sz. a. 3 emel. házra. — Jahn József VI. ker. Podmaniczky utcza 3608/15. szám alatt háromemeletes házra. — Krodius Antal X. ker. A sempachi nagy napról. A lovagkor múzeumának tekinthetjük Svájczot; gyönyörű vidékein bolyongva, lépten-nyomon történelmi emlékekkel találkozunk. A waldstädti tó vadregényes partjain Teli Vilmos történelme lebeg előttünk, a tó fölött fölmagaslott Alpok közt a hires Grüttli zöldei, a fenséges tó hullámaiba Teli kápolnája bámul be. Hogy ha pedig a bérczekbe beljebb fordulunk, a kegyetlen osztrák helytartó, Gessler kastélya alapromjánál állapodunk meg. Mikor én ott jártam, az ég borult volt; arczomat csapkodó széltől himbált karcsú fenyők mély dugással kezdtek tanakodni, s az ide-oda ingó fatörzsek fantasztikus alakokat öltöttek. Közeledő lépteimre vércsék riadtak föl; az ólomszürke égen fényes villámok czikáztak, sűrülégben kebekrázó üvöltések, sikoltozások keletkeztek, és a föltámadt vihar által zaklatott képzelemmel, nekem úgy tetszett, hogy közelembe a juharak selymes levelei a vadkedélyű Gessler sötét tetteiről suttognak... A sempachi csatatéren áthaladva, szelidebb gondolatok leptek meg. Ama helyen elvérzettek szellemei, a zsarnok Gesslertől kiemelkednek, önkéntelenül pártonkívülivé válunk, az elhullottak jellemét nem bírálgatjuk, mert a sempachi csatatéren igazi hősök aluszszák örök álmukat. Az 1386. év július 9-én Sempachnál vívott győzelmet a svájcziak tüntetőleg készülnek megünnepelni. Az ünnepély hírére talán nem lesz érdektelen, ha a svájcziak sempachi fényes győzelmét elbeszélem. Az osztrák Babenberg család utolsó sarja II. Ottóval sírba szállt, s Ausztriát a svájezi eredetű Habsburg Rudolf ejte hatalmába. Rudolf halála után, 1379-ben, az örökösök, Lipót (der Biedere), Albrecht (mit dem Zapfe) terjedelmes birodalmukon osztozkodván, Albrecht Ausztria birtoklásában maradt, Lipót herczeg, Tirol grófsággal, a svájezi kantonok urává lett. Az osztrák herczeg, egyes lovag nemzetségek, egyházi fők önkényétől sanyargatott Svájcz végre saját keblében szövetkezett, és az egyesült kantonok elnyomóik ellen fegyverkeztek. Az osztrák Lipót, Tirol őrgrófja, ingadozni látván hatalmát, szomszédos kisebb hatalmakkal szövetkezve, a lázongó svájcziak ellen vezette hadát. Luczernben a svájczi egyesültek azt hitték, hogy a Ritkából benyomult osztrákok Zürichet szállják meg. De nem úgy történt, mert Lipót osztrák herczeg serege zömével a Habsburgok ősi fészkébe, Argau kantonba vonult. Nyolcz napi veszteglés után Luczernnek iránybó lépteit, és Sempach városkát szállta meg, s hogy a féktelen osztrákok pusztításának gátat vessenek, az egyesült svájcziak Sempach alá siettek. A sempachiak gyönyörű verőfényes reggelre virradtak; bérez, völgy virágillatban úszott. Az ég kárpitján szemernyi felhőcske sem volt látható; a júliusi nap izzó fényével aranyozta be a vidéket. Az egyesült svájczi sereg körülbelől 1500 elszánt harcosból állott. Vértezetlen, szerény öltözetű nép volt az, kiknek egyedüli fegyverzete primitív szekerczékből, rövid nyelű bárdokból állott. De a marezona alakok megjelenésén volt valami rendkívüli , komor daczczal, mély gyűlölettel szemlélték a nap fényében tündöklött, átellenes osztrák tábor pazar pompáját. Lipót herczeg gyalogsága a kétezerét meghaladta. A táborához csatlakozott nemességet négyezerre teszi a történelem. A négyezernyi lovag, pánczélzott paripákon ülve, hirtelen fölgörbült, madárcsőrű saruikban, ezüst, aranytól csillámlott, lengő strucztollakkal ékített sisakkal fejükön, talpig vértezve, villámló hosszú kopjákkal, szablyákkal fölfegyverkezve, tarka színekkel mázolt czimeres pajzsokkal, valóban rendkívüli látványt nyújtott. Tirol őrgrófja, Ausztria herczege, a harminchét éves déli, büszke Habsburg Lipót szintén drága ékkövektől tündöklött, szemében pedig a győzelem reményének sugara lobogott. Mintha csak fényes lovagjátékra készülne, birodalma legelőkelőbb nemzetségeinek sarjaitól körülvéve, kevély önérzettel szemlélgette jól szervezett seregét. Darabig a két tábor némán, mozdulatlanul bámult egymásra. Lipót herczeg, a harcznak mielőbb véget vetendő, támadást jelzett, s hogy a lenézett ellenfélt teljes mérvben körbe foghassa, a lovagok leszálltak nyergükből, előre szegzett hosszú, éles kopjaikkal a gyalogság előtt óriás négyszöget képeztek; mialatt némelyik, a szabad mozgást akadályozó madárcsőrű saruja orrát metszette le. Mihelyest a gyalogok közé elegyedett a nemesség, a hegyekben lappangó föld népe méhrajként lepte el a csatatért. A túlnyomóvá vált néptábor azonban az ellentábort nem közelíthette meg, rövid fegyverükkel: a pánczél kopjaerdőt sikertelenül döngették. Az egyesültek helyzete mindinkább kétesebbé vált; közülök már többen elhullottak, migten az osztrákok sértetlenül állottak. A kopjás vasalakok, lassan előre nyomulva, óriás sasként tűntek föl; oldalszárnyukkal a primitív ellentábort agyonzúzással fenyegették. A néptábor rémülve összebonyolódott. Ama válságos perezben a nép közül egy athléta, Winkelried Arnold, emelkedett ki és harsány hangon kiáltá: — Testvéreim, feleségemet, gyermekemet figyelmetekbe ajánlom. Helvéczia függetlenségéért én meg fogok halni, — az ellenség vaserdejére rontok, a győzelemhez nektek utat csinálok! És a hős Winkelried a kétségbeesés gyorsaságával a lovagok elé rohant, a lelkesültség mámorával néhány kopját markolt meg és a kopjákat saját testével földhöz szegezte ; ama perezben az egyesültek a kopjanyiláshoz rohantak, egymás testére kapaszkodva, emberi fogalmat meghaladott vakmerőséggel kezdék meg a tusát. Irtózatos mészárlás következett; ember ember hátán viaskodott. . . Azalatt a nap délpontra hágott, s mintha a rettentő eseménytől a természet is megbénult volna, a lég nyugodt, nyomasztó volt. Az izzó forróságban a lovagok némelyike nehéz pánczéljától nyomva, aléltan hanyatlott a dühöngő tömeg közé, és a szerencsétleneket agyongázolták vagy saját pánczéljuk fullasztá meg. — Egyszerre Lipót herczeg arcza halálsápadt lesz, a mindent megfigyelő vezér észrevette, hogy az aranynyal gazdagon kivarrott nagy zászlója ingadoz. — A zászlótartó elesett. — A herczeg meneküljön. A csatát elvesztettük! hangzott minden oldalról és a zűrzavaros kiáltások közben Lipót herczeg hívei, a nemesség, fejedelmük körül sorakozott és a herczeget menekülésre késztették. De Lipót herczeg tagadólag rázta fejét. — Szövetségeseim, az idegen herczegek, lovagok, birodalmam nemessége nagy része már elvérzett érdekemben, életemet ama nagy hősökhöz méltólag fogom bevégezni; tovább harczolok, viszont Lipót herczeg fönséggel, azzal a zászlótartóhoz hajlott le, a zászló rudját a haldokló kezéből ragadta ki és a vértől pirosra festett zászlót, saját szemfödőjeként magasan lobogtatva, a csatatűzbe rohant. A herczeg feje fölött csakhamar a halál angyala terjeszte ki szárnyait. . . A herczeg halálával kínos jelenet következett. A fejét vesztett, csekély számra olvadt osztrák tábort mély csüggedés szállta meg, kiki saját megmentésével volt elfoglalva. A nehéz vértezett nemesség gyalog nem menekülhetett ; lovát pedig sok nem találta föl, mert a csata fordultától megriadt fegyverhordozók a paripákon utat vesztettek. A száguldó ménektől fölvert porfelhő óriás szürke fátyollal leplezte el a gyászos csatatért, melyen a hátramaradt lovagok egybetömörülve, a haldoklók elszállt sóhaja mellett,élet-halál harczukat végezték be. A sempachi csata oroszlánok pusztulása volt; ama nagy nap győzelmére a szabad Svájcz méltán büszke lehet. Bat Ilona, Felső-Rákosi-rét 7634. szám alatt földszintes őrházra. • Lemberger Samu X. ker. Ó-hegy 7988. házi sz. a. munkás lakházra. — Pannónia gőzm. részv. társ. V. ker. Kárpát-utcza 5. sz. a. szellőztető kürtők létesítésére. — Botter Ottó VIII. ker. Nefelejts utcza 4264 —65/8. sz. a. egyemeletes házra. — Weidinger Mátyás IX. ker. Szvetenay u. 8739/35. sz. a. átalakitásokra és földszintes toldalékra. — M. kir. államvasutak osztály mérnöksége X. ker. kőbányai főműhely telepen vizállomás létesítésére. — Peterszel Károly III. ker. Kis-Czelli út 23. sz. a. átalakításokra. Ezek után következők nyertek építési engedélyt: Botchmann Antal III. ker. Lukács-utcza és Ó-budai rakpart 4323/24 sz. a. kerítés fal épitésére. — Szőts Albertné I. ker. Lovas-út 58. sz. Átalakítások és kerítés fal épitésére. — Dréher Antal X. ker. Ó-hegy 8446. házi sz. a. sziklapinczében lecsapoló kút létesítésére. — Burián Sándor VI. ker. Hajtsárút 1683. sz. a. földszintes házra. — Dessauer Miksa V. ker. Széchényi-tér 140. sz. a. 4 lóerejü gőzmotor felállítására. — Haggenmacher Henrik V. ker. Lipót-körút gőzgépek és kazánok kicserélésére. — Horváth Béla I. ker. Német-völgy 7803.—7804. házi sz. a. földszintes toldalékra. —Kollárovits Miklós V. ker. Nagy-Korona-utcza 28. sz. második emelet ráépítésére. — Topper Sámuel VII. ker. Izabella-utcza 4570. sz. a földszintes toldalék és az újlaki téglagyár v. h. III. kér. gyi telepén földszintes ház épitésére. — A budapesti központi te., csarnok VII. ker. Rottenbiller-utcza 4248. sz. a. tejcsarnok, gép- és kazánház, kovács- és bádogosmühely, továbbá lóistálló épitésére ; ellenben az utczai főépület tekintetében, minthogy itt zárt sorban kell építkezni, megtagadtatott. Továbbá nem engedélyezi a tanács Bacher Károly által VIII. ker. Kerepesiúton 63. sz. a mulatóka és tekepálya, továbbá dr. Kéler Zoltán által a VIII. ker. Örömvölgy utczában 38 és 40 sz. a. tervezett faszertár építését. KÖZGAZDASÁG: üzleti hetiszemle a gabonáról és a terményekről. Az időjárás végre e héten kedvezőbbre változott. A tartós esezésben szünet állott be és noha egyes viedékenként esett az eső, ez csak rövid tartamú lévén.nagydob kárt nem okozott és nem igen akadályozta az aratási munkálatokat, amelyek most vannak folyamatban. A vetések állásáról érkezett tudósítások szerint az aratás már részben kezdetét vette, vagy legközelebb megkezdhető lesz. A termés eredményét illetőleg általános a nézet, hogy gyenge középtermésnél többre nem lehet számítani. A búzában terjed a rozsda, de sok helyütt azzal vigasztalják magukat, hogy el nem jutott a kalászig. Igen sok vidéken a búza megdőlt. A repczét jó részben learatták, mint előrelátható volt, a minőség nem felel meg a várakozásnak. Az őszi árpa alig közepes eredményt ígér, a minőség ennél sem kielégítő. A zab talán kiheveri az idő viszontagságait. Kapásnövények jól fejlődnek, de megmunkálhatásukat akadályozza a túlságosan átnedvesedett talaj. A szénatermés tekintetében országszerte érkeznek panaszos jelentések, amennyiben az már huzamosabb időn át renden érik, sőt helyenkint teljesen elrothad, minősége ezen körülmény folytán sokat szenvedett; mesterséges takarmány jónak jelezhető, különösen a zabos bükköny általában szép hozamot ígér. Gabona. Búza. Kedvezőbb üzletmenet e héten sem volt konstatálható. A spekuláczió arra számít, még a várható középtermés mellett is, tekintve, hogy kivitelünk amúgy is megnehezítve, annyi készletünk lesz, hogy később az árak okvetlenül le fognak nyomatni. De a kedvezőtlen irányzatot elősegíti az a tudat is, hogy az idei búzatermésben olyan kiváló minőségek, amelyek minden körülmények között exportképesek, nem fognak nagyobb mennyiségben előfordulni. Hozzájárul mindezekhez a malmok tartózkodása, mert a kedvezőtlen lisztüzleti viszonyok ezeket nem igen buzdítják a búzavásárlásra. A fentebb érintett felfogás mellett szól az a tapasztalat, hogy a közelebb múlt héten igen szép minőségű búzáért kivitelre szívesen fizettek kivételes árakat, így elsőrendű tiszavidéki búzából egy tétel 850 frton kelt el készpénzben. Ellenben középminőségü fajok, melyek a helybeli malmok által szoktak vásároltatni, el voltak hanyagolva és a hét folyamában 10 krajczárral olcsóbbodtak. Utolsó jegyzések tiszavidéki búzában: 76 k. 7.75 — 7.85 frt, 77 k. 7.80—7.90 frt, 78 k. 7.90—8 frt, 79 k. 8—8.10 frt, 80 k. 8.10—8.15 frt. A határidőüzletben az a felfogás érvényesült, hogy a kedvezőbb időjárás következtében a termési kilátások is javultak s igy természetes, hogy az őszi búza jegyzése ismét csökkent. A hét elején háza őszre 7.52 írtról 7.48 írtra szállott alá, de miután a kontremine fedezési vásárlásokat eszközölt, újra emelkedett 7.60 írtig, zárul 7.58—7.60 írton. — Rozs. Noha ezen czikkben jó termésre egyáltalában nem lehet számítani, mégsem mutatkozik iránta kereslet és ára is olcsóbbodott néhány krajczárral. A minőséghez képest 5.55—6.05 forintig fizették. — Árpa