Pesti Napló, 1886. július (37. évfolyam, 180-210. szám)
1886-07-24 / 203. szám
birtok alakulhatására nagyobb gondot fordítanak majd Észak-Németországban. Minket csak mint figyelőket érdekel ez a mozgalom. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: julius 24. Naptár: Szombat, julius 24. Róm. kath.: Krisztina. — Prot.: Krisztina. — Görög-keleti: (julius 12.) Proclus. — Zsidó: (Tamusz 41.) Sabbat Matot. — A nap kel 4 óra 26 perczkor reggel, nyugszik 7 óra 45 perczkor. — A hold kel 11 óra 38 perczkor éjjel, nyugszik 38 perczczel délután. Utolsó negyed 8 óra’38 perczkor reggel. A vallás-és közoktatásügyi miniszter fogad 12—2 óráig. A horvát miniszter fogad d. e. 10—d. u. 2 óráig. Jótékonyczélu szinielődás és tánczvigalom Rákospalotán. A vörös kereszt egylet budai Erzsébetkórháza megtekinhető d. e. 10—IVI. óráig. Nemzeti múzeum, képtár d. e. 9—d. u. 1. Nyilvános könyvtárak zárva. Svábhegyre fogaskerekű vasút indul félóránkint; az Eötvös-villában czigányzene. Újpestre illetőleg a Margitszigetre félóránkint közlekednek a helyihajók ; a szigeten czigányzene. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti dij 30 kr. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — Vilmos föherczeg tegnap délután Bécsből a gyorsvonattal Budapesten keresztül Kassára utazott. — Ottó föherczeg esküvője Mária Jozefa szász herczegnővel nem Bécsben, mint híresztelték, hanem Drezdában fog megtartatni. — A herczegprimás, mint Esztergomból írják, megszemlélte a bazilika díszítési munkálatait. Kíséretében voltak Mayer István püspök, Meszlényi, Pellet kanonokok, Lippart főépítész és az udvari papok, kik mindannyian elragadtatással gyönyörködtek a legnemesebb ízlésben elkészült kupola legfelsőbb részének dekorácziójában. Jelenleg a körben futó 12 nagy (hat öles) ablakon és az alattuk terülő kupola dobján mintegy 70 munkás serényen folytatja a munkát s valószínű, hogy a bibornoknak október végére eső aranymise ünnepére a főszékesegyház teljes díszben készen fog állani. — Ipolyi Arnold, nagyváradi püspök, csütörtökön reggel Pór Antal pozsonyi kanonok kíséretében, ki jelenleg mint vendég időzik nála, Gesztre utazott és viszonozta Tisza Kálmán miniszterelnök látogatását. A püspök még aznap este tért vissza Nagyváradra. — Fraknói Vilmos apátkanonok, a magyar tudományos akadémia főtitkára, Scheveningen hollandi tengeri fürdőbe utazott, hol hat hétig marad és csak augusztus végén tér vissza Budapestre. — A miniszter köszönete. A kereskedelmi miniszter Bonnát Sándor Csanádi megyés püspöknek ama hazafias áldozatkészségéért, melylyel a csákovai földmivesiskola egy tanulójának ellátása czéljából három évre szóló alapítványt létesített, úgy szintén herczeg de Castries, született b. Sina Ifigénia úrnőnek ama hazafias áldozatkészségéért, melylyel a csákovai földmivesiskola egy tanulójának ellátása czéljából 5 évre szóló alapítványt létesített, köszönetét nyilvánította. Az akadémia új kültagjai: Jones Henrik bostoni lelkész és Jirecek József,a kir. cseh tudós társaság elnöke, kiket az első osztály az idei nagygyűlésen választott kültagjaivá, megválasztatásukért köszönő leveleket intéztek az akadémia elnökéhez. Az Edelsheim-Janszki-ügyben tartandó népgyűlés előkészítő bizottsága tegnap esti értekezletén elhatározta, hogy vasárnap, f. hó 25-én d. u. 5 órára nagyobb zártkörű értekezletet hív össze a Nemzeti szállodába. — Az egyetemi polgárság az Edelsheim- Janszki ügyben tartandó népgyülés rendezésének megbeszélése végett ma, szombaton, esti 6 órakor az Árvai-kávéházban gyűlést tart. — Az államvasutak az erdélyi közművelődési egyesületért. Erdély nagy mozgalmához impozáns módon járultak hozzá a m. kir. államvasutak tisztviselői. A napokban érkeztek le Kolozsvárra a közmunka- és közlekedésügyi minisztertől ama gyűjtőívek, amelyek Budapestről központilag megküldték az üzletvezetőségeknek és főnökségeknek, és a melyek eredménye kötelezettségekben 8862 frt 53 kr. Ebből befolyt s beküldetett 2206 frt 3 kr. Az első idén az államvasuti hivatalnokok takarék- és előlegezési egylete is 200 írttal alapítónak iratkozott be. Egyenkint aláírtak aztán a budapesti, szabadkai, zágrábi, losonczi, miskolczi és szolnoki üzletvezetőségek, a Budapest személypályaudvari, józsefvárosi, dunaparti, kelenföldi, újszőnyi, győri, brucki, hatvani főnökségek s a józsefvárosi és személypályaudvari sűtőház vezetőségek tagjai. A kolozsvári üzletvezetőség és a kolozsvári vasútállomás azért hiányzik e névsorból, mert az üzletvezetőséget Szarvassy György üzletvezetőfőfelügyelő mindjárt a mozgalom kezdetekor 1000 frtos örökös tagnak jelentette be, azonkívül még rendes tagnak is iratkozott föl 300 tisztviselő. A kolozsvári állomásnál pedig még 1885. áprilisben 161 rendes tag irta be magát. Adományok egyre érkeznek, így Gyöngyössy János közlekedésügyi osztálytanácsos 1053 frtot küldött be, Kopácsi Dezső pedig Egerben 7 gyűjtőivet töltetett be az aláírókkal. A bárczakönyvből az egri honvéd közlegények 5 frt árát vettek, akként, hogy napi 6 kr zsoldjukból naponkint 1—1 krt vonattak le, mig az összeg együtt volt. A közmivelődési egyesület elkészítette tagjainak névsorát, a kiadással azonban megakadt, mert a névsor 50 nyomtatott ívre terjed. — Katonaszabaditó lelkész. Egy Fehérvárhoz közel lakó földmivesgazda, Cs. Sz. J., panaszt emelt a fehérvári törvényszéknél a falujabeli református pap ellen, hogy az fiának a katonaságtól való kiszabadítása czimén körülbelül 800 frtot csikart ki tőle. A vizsgálattal megbízott Sárközy Kálmán vizsgálóbíró már kihallgatta a panaszost, úgy a tanúságot tevő községi jegyzőt is. A bepanaszolt lelkészt a vizsgálóbíró legközelebb hallgatja ki. Ez eset nagy feltűnést keltett Fehérvárott. — Új posta: Szeged alsó-tanyai részén, a László Lajos tanyán, Szeged alsó-tanya elnevezés alatt, aug. 1-én postahivatal lép életbe. — Siófokon az ottani önkéntes tűzoltó-egylet javára a nagy vendéglő termében, e hó 25-én, tánczvrgalommal egybekötött hangverseny rendeztetik. — Fürdőinkből. A bártfai fürdőben 1469, Vihnyén 563, Borszéken 141, Balaton-Füreden 1268, Buziáson 763, a Martoni-féle budai Erzsébet sós-fürdőben 460 és Tátra-Füreden 1348 fürdővendég időzött a jelen idényben. — Csőd egy gróf ellen. A szombathelyi törvényszék tegnap a fiatal gróf Zichy Herman vagyona felett a csődöt elrendelte. Azt hiszik, hogy a család ki fogja egyenlíteni a hitelezők követeléseit. — Kis Mártonban csütörtökön nagy jégeső volt, mely a szőlőben s veteményben igen sok kárt okozott. — Eltűnt sikkasztó. Medgyesről írják, hogy f. hó 14-e óta Götz Gusztáv, az ottani gazdasági tanintézet gondnoka, eltűnt. Tettének okát abban lehet megtalálni, hogy többnemű intézeti pénzt sikkasztott el, azonkívül még több magánembernek is tartozik. Gött kőhalmi születésű, végezte a medgyesi gazdasági tanintézetet és az előbbi gondnok kilépése után ő neveztetett ki erre az állásra. — Az ügyvédi kamarákból. A kassai ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy Bakajsz Andor n.-mihályi ügyvéd elhalálozása folytán a kamara lajstromából kiterültetett, s irodája részére Frőhlisch Gyula n.-mihályi ügyvéd neveztetett ki gondnokul. — Az aradi ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, miszerint dr. Nemes Zsigmond aradi ügyvéd a kamara lajstromába felvétetett. — Freytag Gusztáv, a jeles német iró a wiesbadeni községtanácshoz következő köszönőlevelet intézett: Siebleben, 1886. julius 19. Mélyen tisztelt polgármester úr! A wiesbadeni községtanácsnak 70-ik születésnapom alkalmából küldött szerencsekívánataiért fogadják legbensőbb hálámat. Hogy önök oly szíves előzékenységgel fogadják »a hosszú élet után kifáradt csendes vendéget«, nagy örömömre és büszkeségemre szolgál. Mikor a Rajna mellett, a Neroberg gazdag szőlői között időztem, bő alkalmam volt meggyőződni, hogy községtanács, fürdőigazgatóság és polgárság egyaránt azon vannak, hogy az idegen vendégeknek a meleg források közt való tartózkodást kellemessé tegyék. De hogy Wiesbaden most nemcsak egyik legszebb városa a hazának, hanem saját erejéből fel is virágzott, az még nagyobb dicsőség s egyes-egyedül polgári erényeinek köszönheti, mert iskoláiban nevelnek, városi háztartásában rendet tartanak, s a társas életben becsületes munkával öregbednek. Hogy a községtanács engem annyira megtisztelt, hogy a város egyik útját nevemről nevezte el, ezért fogadja külön hálámat azzal a kívánsággal, hogy kedves szomszédaim, kik az én utczámban laknak, tartsák meg a keresztapa iránt barátságos, jó indulatukat. Kitűnő tisztelettel vagyok a polgármester urnák s Wiesbaden város községtanácsának alázatos szolgája: Freytag Gusztáv. — Érdekes történetet beszélnek el a franczia lapok. 1884-ben Claude gazdag csokoládégyáros egyetlen, 20 éves leányával Nizzában volt fürdőn. A leány a gyógyteremben megismerkedett egy Algírból viszszatért fiatal tiszttel és abba szenvedélyesen beleszeretett. Az atya ellenezte ugyan, hogy a szegény tiszt nőül vegye leányát, ez azonban nem akart lemondani szive választottjáról és kijelentette, hogy megelégszik anyai örökségével; az apa látszólag beleegyezését adta, és elhatározták, hogy Nizzából Párisba utaznak és ott megtartják az esküvőt. Három nappal az elutazás előtt a tiszt a kaszinóban ekartét játszott egy úrral; a játékot érdeklődéssel nézte menyasszonya, és egy idegen úr, ki néhány órával azelőtt érkezett Nizzába. Egyszerre ez az idegen a tiszt felé fordult és így szólt: »Ön gazember, láttam,midőn kivett egy kártyát kabátja ujjából.« A tiszt halálsápadtan ugrott fel helyéről, Claude kisasszonyt ájultan vitték ki a teremből, és atyjával még az éjjel elutazott. Velük együtt elutazott az idegen is, és így a tiszt nem vonhatta felelősségre a rágalomért és nem igazolhatta magát menyasszonya előtt. Múlt hó 30-án a párisi északi vasút pénztárai körül nagy volt a tolongás. Egyszerre egy úr torkon ragadott egy másikat és bevitte a rendőri őrszobába. A tiszt volt, aki most feltalálta a rágalmazót. Kitűnt róla, hogy egyszerű iparlovag, aki a rágalmazásért 10.000 frankot kapott Claude gyárostól. A törvényszék három évi súlyos börtönre ítélte. A tiszt büszke mosolylyal mondá: »Most tisztázva van becsületem, visszatérhetek tehát ezredemhez Algírba.« — Megmentett turista. Interlakenből írják e hó 18-i ketettel: Egy Burckhard nevű úr múlt kedden két vezető kíséretében meg akarta mászni a Jungfraut. Útközben hatalmas gletsertömeg szaladt le és ennek egy része érte a turistát, és vezetőit is; ezek egyike lezuhant a mélységbe, Burckhard azonban a mélység szélén megkapaszkodott, mig a második vezető, minden erejének megfeszítésével állva maradt. Kötelekkel voltak egymáshoz kötve s igy elképzelhető borzasztó helyzetük. Fussi, az egyik vezető, ott lógott a mélység felett, annak szélén Burckhard feküdt és a második vezető, Teutsmann, ember feletti erővel tartotta magát. Majdnem egy félórát töltöttek ez irtóztató helyzetben. Teutsmann és Burckhard már már elvesztették erejüket, midőn végre csodával határos módon megmenekültek. Ugyanazon a napon még két német turista indult el a hegy megmászására és ráakadtak az élet és halál között lebegőkre, még ideje korán megmentvén őket. Fussi külső sérüléseket nem szenvedett. Nagy szerencsétlenség történt csütörtökön éjjel 11 órakor Bécs közelében. A gőztramway Stammersdorf állomástól jött Bécs felé és Floridsdorf közelében összeütközött egy kocsival, mely épp akkor akart átmenni a vágányokon. A kocsis elaludt és nem hallotta a gőztramwayról adott jelzést. A gőzmozdony leszakította a kocsi egy részét és az messze elrepült, a kocsis leesett a bakról, fejét összezúzta és szörnyet halt és mindkét ló megöletett. A kocsist Wimmer Ferencznek hívják, wetzlersdorfi illetőségű paraszt. Már múlt héten is elaludt egy ízben a kocsin, midőn Bécs utczáin hajtott végig. Ezúttal halálával fizette meg az álmot. A halottégetés ellen, mint már említettük, a római szent officium a következő dekrétumot adta ki: Tekintettel arra a körülményre, hogy jelenleg kétséges jellemű emberek és olyanok, akik szabadkőművesszektához tartoznak,mindent elkövetnek, hogy a halottégetés pogány szokását meghonosítsák és e czélra külön egyleteket alapítanak, számos egyházi méltóság és igazi keresztény hitű laikus is, tartva attól, hogy ez emberek szofizmái és alattomosságai hatással lehetnek a hívőkre és ezekben megingathatják egyháza által is szentesített keresztény temetési szertartások és szokások iránti tiszteletet, továbbá, hogy hívők az említett törekvésekkel szemben magukat megvédelmezhessék, erre vonatkozólag a szent római kongregácziótól felvilágosításokat kértek és pedig. Vajjon szabad-e tag gyanánt belépni oly egyletbe, melynek czélja a halottégetés szokásának meghonosítása? 2. Vajjon szabad-e elrendelni,, hogy a tulajdon vagy más holttest elégettessék ? Ő eminencziáik, a főtisztelendő atyák, a bibornokok és vallási ügyekben főinkvizitorok komoly és érett megfontolás után így válaszolnak a fentebbi kérdésekre : Az első kérdésre tagadólag és amennyiben a szabadkőműves szekta fiókegyleteiről van szó, az ezekre kimondott büntetésre való hivatkozással. A második kérdésre is tagadó a válasz. A dekrétum végül megjegyzi, hogy e határozatokat XIII. Leó pápa is jóváhagyta és elrendelte, hogy a keresztény hívők világosittassanak fel és lehetőleg akadályoztassék meg, hogy a halottégetés utálatos szokását kövessék. Pályák és Pálmák. Irta Erdélyi János. Kiadja a Franklin-társulat. Budapest, Franklin-társulat, 1886. Az 503 oldalra terjedő kötet egyik rég elhunyt jelesünk, Erdélyi János emlékezetének van szentelve. Az ő kisebb irodalmi tanulmányait veszi összegyűjtve e kötetben a közönség. Legkiválóbb íróinkat és költőinket, Mikes Kelement, Bercsényit, Kisfaludy Károlyt, Vörösmartyt, Tompát, Czuczort, Petőfit és Aranyt méltatják e dolgozatok, melyek az 1845—67-ki időben írva, a különböző folyóiratokban és napilapokban — három a Pesti Naplóban — jelentek meg. A kötetet Arany János és Madách Imre egy-egy levele Erdélyihez intézve, rekeszti be. A nagyérdekű kötetre felhívjuk a komoly olvasmányok kedvelőinek figyelmét. Ára 3 frt. A kísérleti vegytan alapvonalai. A reáliskolák felső osztályai számára és magánhasználatra irta dr. Say Móricz, átdolgozta dr. Hankó Vilmos. Ötödik javított és bővített kiadás. Budapest, Franklintársulat 1886. A számos ábrával és egy színes melléklettel ellátott, 339 oldalra terjedő szakmunka ára 2 forint. Az olvasás művészete. Irta Legou vé Ernő. Szerző engedélyével fordította Feleki József. A hírneves franczia iró e 180 oldalra terjedő műve igen szellemesen ad tájékozást arról, hogyan kell franczia prózai és verses műveket hangosan felolvasni. Hogy a magyar művek felolvasására is alkalmazhatók-e mindenben tanácsai, azt nem tudjuk, de bizonyos, hogy a könyvet élvezettel olvashatja mindenki. Legouvé a magyar fordítást külön előszóval látta el. Ara 1 fzt. Történelmi könyvtár. 81. füzet: Budavára viszszavétele. Angolból fordította Deák Farkas. Kiadja a Franklin-társulat. A 138 oldalra terjedő füzet egy 1686-ban Budavára ostromáról nyomtatásban megjelent s francziából angolra fordított kis katonai napló magyar fordítását adja. Hogy az egykorú gazdag irodalomból mért éppen ezt a jelentéktelen s a modern olvasót nem érdeklő munkát fordította le Deák Farkas úr, azt az előszóban felhalmozott üres frázisai nem indokolják. Azt akarja elhitetni, hogy a munka »úgynevezett félhivatalos tudósítás a Lotharingi herczeg környezetéből.« Ez azonban nem áll, mert az általa közölt 1686-iki előszó egyenesen kizárja a föltevést; az akkori kiadó azt mondja a szerzőről »bizonyára szemtanúja volt a véres eseményeknek s mint császárpárti volt jelen a színtéren.« Az egykorú angol kiadó tehát semmit sem tud a félhivatalosságról, pedig ha tudott volna valamit, már művekelendősége érdekében sem hallgatta volna el. Deák Farkas különben a francziául írott munkát angolból fordította le, s azt sem tudja megmondani, hogy a franczia eredeti megjelent-e nyomtatásban. Pedig a franczia bibliográfiai irodalom olyan gazdag, hogy könnyen felelhetett volna e kérdésre. E helyett most az előszóban gróf Apponyi Sándortól kér ez iránt felvilágosítást ? A munka kiadása előtt kellett volna a nemes grófhoz fordulnia, ki bizonyára készséggel útba igazította volna. Csakúgy gondolom,-ra — ez Deák Farkas egész érvelése — egy nagyon jelentéktelen munkára ráfogni, hogy félhivatalos tudósítás, minden esetre helytelen. A füzetben van még egy szász tiszt rövid naplója — szintén rég megjelent nyomtatásban — s más akkori munkákból vett néhány ismeretes adat. Maga a fordítás meglehetősen hanyag. Deák például igy fordít: »Azaz, mielőtt teljes diadalt nyerhetnénk a törökök felett s megsemmisíthetjük hatalmukat, a keresztyéneknek el kell foglalni a birodalom három olyan városát.« E mellett a fordító hol Lotharingeni, hol Lotharingi, hol Lothringeni herczegről beszél, úgy, hogy az olvasó azt hiheti, hogy itt különböző hadvezérekről van szó. A technikai kifejezéseket sem következetesen használja, s egyszer kerületnek, másszor negyednek nevezi (45 lap) az ostromló csapatok egyes elemei számára kijelölt működési területet. A kis füzet ára 40 kr. Olcsó könyvtár. Szerkeszti Gyulai Pál. 205. füzet. Longfellow W. Henrik Az arany legenda. Angolból fordította Jánosi Gusztáv. Fűzve 40. 206. füzet. Chateaubriand, René. Francziából fordította Bogdánffy Lajos. Fűzve 20 kr. 207. füzet. Czuczor Gergely hőskölteményei és meséi. Második kiadás. Fűzve 30 kr. 208. füzet. Fáy András. A mátrai vadászat. Vigjáték három felvonásban. Fűzve 20 kr. 209. füzet. Auger és Foussier. A szegény arszlánnők. Dráma öt felvonásban. Francziából fordította R. Fűzve 30 kr.210.fűz. Shakespeare. Sok zaj semmiért. Vígjáték öt felvonásban. Angolból fordította Ács Zsigmond Fűzve 30 kr. 211. füzet. Constant Benjamin Adolf. Egy ismeretlen iratai közt talált történet. Francziából fordította és bevezetéssel ellátta dr. Béri Moravcsik Gyula. Fűzve. 30 kr. 212. füzet. Bozzai Pál irodalmi hagyományai. Kiadta Isévay József. Fűzve 30 kr. 213. füzet. Greguss Ágost. A balladáról. A Kisfaludy-társaság által 1864-ben jutalmazott pályamű. Harmadik javított és spegített kiadás. Fűzve 40 kr. Egy szenzácziós per Londonban. Az angol főváros legkiválóbb társadalmi és politikai köreit lázas izgatottságban tartja ama válóper, melyet a Gladstone kormány egyik előkelő hivatalnoka, Crawford indított neje ellen s melyben mint alperes társukr Charles Dilke, az angol parlament egyik nagynevű tagja s volt miniszter szerepel. A központi főtörvényszék ez évi februárban, mint akkor közültük, meghozta ezen ügyben az ítéletet, felbontván a nő által elkövetett házasságtörés miatt a házasságot. Dilket azonban felmentette, mert nem látta bebizonyítottnak, hogy Crawfordné ővele követte el a házasságtörést. Az akkori tárgyalás, melyet részletesen ismertettünk, nagy feltűnést keltett már azért is, mert Crawfordné nem hallgattatott ki a bíróság által; a tárgyaláson jelen sem volt, hanem csak az általa egy közjegyző előtt tett beismerések olvastattak fel. E beismerés szerint, mely Crawford szorgalmazására vétetett fel okiratba, Charles Dilke csábította el Crawfordnét. Még inkább feltűnt, hogy a februárban tartott tárgyalás alkalmával Dilke, ki jelen volt, egy szót sem szólott, hanem csupán ügyvéde nyilatkoztatta ki nevében, hogy Crawfordné állítása nem igaz, és Dilke a bíróság által e tényre nézve ki sem hallgattatott, azon okból, mert Crawfordné nem lévén jelen, a bíróság szükségtelennek tartotta, hogy a nő beismerésén kívül semmi egyébbel nem támogatott vádra nézve Dilke keresztkérdések alá vettessék. A közvéleményt sem a bíróságnak, sem Dilkenek magatartása e váddal szemben nem elégítette ki. Dilke választói körében mozgalom indult meg, mely csak akkor csillapodott némileg, midőn Dilke becsületszavára kijelentette, hogy Crawfordné állítása, amennyiben reá vonatkozik, nem igaz. Általában úgy tüntették fel a dolgot, hogy Crawfordné hisztérikus roham közepette tette beismerését, mely éppen ezért hitelre nem érdemes. De azóta váratlan fordulat állott be ezen ügyben. A Queen’s Proctor ugyanis, kinek hivatali funkciója abban áll, hogy a válóperek szabályszerű tárgyalására felügyeljen, kötelességének tartotta közbelépni és a válópernek új tárgyalását indítványozta. Ezen indítványát arra alapította, hogy a februáriusi tárgyalás alkalmával sem Crawfordné, sem Dilke nem hallgattatott ki a bíróság által és a házasság felbontása mondatott ki, noha Dilke a házasságtörés vádja alól felmentetett. Ennek következtében az új tárgyalás elrendeltetett, és az ügy sir James Hannen, a londoni főtörvényszék Probate, Divorce és Admiralty osztálya elnökének vezetése alatt esküdtszék előtt néhány nap óta tényleg tárgyaltatik. Dilke az új tárgyalás elrendelése után maga kérte, hogy a tárgyalás alkalmával kihallgattassék. A per kimenetele a beállott fordulat következtében vagy az lehet, hogy a jury kimondja a Crawfordné és Dilke által elkövetett házasságtörés fenforgását, s ez esetben a házasság felbontása mellett a bíróság kiszabja a büntetést; vagy a jury nem látja bebizonyítva a házasságtörést s ez esetben a bíróság kénytelen lesz megsemmisíteni a korábban hozott ítéletet, mely a házasságot felbontottnak nyilvánítá és Crawford nem választatik el nejétől. A tárgyalás első napján Dilke a bíró által hozzá intézett kérdésekre határozottan koholmánynak nyilvánítá Crawfordné asszony állításait és egy egész sereg tanút — szolgaszemélyzetét és ismerőseit — hallgattatta ki. E tanúk kihallgatása a tárgyalás első három napját teljesen igénybe vette. Mindannyian a legnagyobb határozottsággal vallják, hogy Crawfordnét sohasem látták Dilke házában, pedig Crawfordné azt állítja, hogy ott volt, sőt ott töltött két éjszakát, és kijelentették, hogy az ő tudtuk nélkül Crawfordné ott sem lehetett. Érdekes volt Rogerson asszonynak és szolgaszemélyzetének kihallgatása. Rogerson asszonynál Crawfordné gyakran megfordult s neki bevallotta, hogy házasságtörést követett el többekkel. Rogerson asszony ezt beismeri a bíróság előtt is, de azt állítja, hogy ő mindig kételkedett Crawfordné ezen vallomásának alaposságában. Ezzel szemben Crawford ügyvéde egy levelet mutatott fel Rogerson asszonynak, melyben ez azt írja Crawfordnak, hogy neje bevallott mindent s igy megvan a bizonyíték, melyre Crawfordnak a válóper megindítása czéljából szüksége van. Rogerson asszony erre kijelenté, hogy akkor, midőn e levelet irta, agybaja volt s nem tudja, mit irt. Rogerson asszony cselédei, a biró kérdéseire azt vallották, hogy többször látták Crawfordnét Rogerson asszonynál, ahol Forster kapitánynyal találkozott s együtt maradt vele akkor is, midőn Rogerson asszony sétálni ment. Több megidézett tanú egyes részleteket mond el Crawfordné és Forster kapitány találkozásáról különböző helyeken, ami kétségtelenné teszi, hogy Crawfordnénak a kapitánynyal benső viszonya volt. Legérdekesebb volt a tárgyalás negyedik napja. Az erről szóló tudósítást a legutóbb érkezett angol lapok közlik. Crawfordné a bíró által kihallgattatván, a legnagyobb részletességgel beszélte el találkozásait Dilkevel. Biró: Ön hallotta a férje által előadottakat. Mi megjegyzése van azokra? Crawfordné: Hallottam. Férjem a múlt tárgyalás alkalmával is csak azt mondta el a bíróság előtt, amit én vallottam be neki. Az ő előadása teljesen korrekt. Biró: Igaz az, hogy ön házasságtörést követett el Dilke úrral ? Crawfordné: Igaz! Ezután Crawford ügyvéde, Mr. Matthews intézett a részletekre vonatkozólag kérdéseket Crawfordnéhoz. E kérdésekre Crawfordné elmondá, hogy 1881. júliusban, 18 éves korában ment férjhez. Kevéssel férjhez menetele után találkozott Dilke-kel, midőn férje nem volt jelen. Ekkor Dilke szerelmet vallott neki és megcsókolta. Hosszas ellenállás után Crawfordné megígérte Dilkenek, hogy a Wassen Streeten levő egyik házban, melyet Dilke jelölt ki, a meghatározott időben meg fog jelenni. Kétszer volt itt, s mindannyiszor Dilke is pontosan megérkezett. Ez Desonlavy nevű franczia nő háza volt, ki korábban a Dilke-család szolgálatában állott és nyugdíjaztatott. Crawfordné a hozzá intézett kérdésekre a legnagyobb pontossággal leírja a ház belsejét és egész berendezését, ami a hallgatóságra óriási hatást gyakorolt, mert Desonlavy asszony megesküdött, hogy az ő házában Crawfordné sohasem volt. Crawfordné ezután leírta látogatásait Dilke házában. Itt többször volt s rendesen a déli órákban, midőn férje hivatalban volt. Mindig Dilke határozta meg az időt s Dilke várt reá, sőt a legtöbbször ő maga nyitotta ki neki házának kapuját. Leírta mindazon szobákat, melyekben megfordult, különösen Dilke hálószobáját. Két ízben éjnek idején volt Dilkenél, midőn férje Londonból elutazott. Rendesen Sarah, Dilke egyik komornája öltöztette fel. Találkozott egy Fanny nevű nővel is, kiről Dilke azt mondta neki, hogy az ő régi kedvesei mindhárman együtt voltak a hálószobában. A hozzá intézett további kérdésekre előadta, hogy midőn férjének bevallotta viszonyát Dilke-kel, s erről ez utóbbi értesült, rögtön a következő napon felkereste őt s egy nyilatkozatot tett elébe, követelvén, hogy azt írja alá. E nyilatkozat tartalma az volt, hogy Crawfordné visszavonja férje előtt tett vallomását, melyet hisztérikus rohamban tett, s mely a valóságnak meg nem felel. Crawfordné azonban nem írta alá a nyilatkozatot. Erre Dilke kijelentette, hogy tönkre fogja tenni Crawfordné egész családját, ha a nyilatkozatot alá nem írja. De Crawfordné állhatatos maradt s Dilke ingerülten tépte szét az okmányt. A tárgyalás folyamában Crawfordné naplója is felmutattatott,melyben egyes napokon nevek kezdőbetűi voltak feljegyezve. C. W. D. Crawfordné állítása szerint Dilket jelenti: F. W. Frederick Warnest, H. F. Henry Forstert. Phillimore ügyvéd: Önnek bűnös viszonya volt Forster kapitánynyal ? Crawfordné: Kötelességem válaszolni e kérdésre, biró úr ? Biró: Ha ragaszkodnak hozzá, igen. Crawfordné: Volt. Ez utóbbi körülményre nézve még több kérdés intéztetett Crawfordnéhoz, mire a tárgyalás a következő napra halasztatott.* London, júl. 23. A Crawford-féle válóperben az esküdtek ítélete szerint nincs ok reá, hogy a korábbi ítélet megsemmisittethessék. Az elválás ennélfogva megerősittetik. Az ítélet kimondja, hogy Crawfordné házasságtörésében Dilke bűnrészes. Helyi hírek. — Az elevátor-építési bizottság tegnap Kun Gyula tanácsos elnöklete alatt tartott ülésén a lebontott közraktári kerítés újraépítése kérdésével foglalkozott. A mérnöki hivatal bemutatta a tervet és költségvetést, amely szerint a közraktári bank kívánságához képest a régi s a bedülés veszélye miatt lebontott kőfal helyére megint egy épp olyan kőkerítés tétetnék, csakhogy gondosabb alapozással. Ennek a költsége a két vaskapuval együtt 13,416 frt. A gabna-elevátorban berendezendő javító-műhely gépe és szerszámaira 15,685 frt, kaucsuk-hevederekre pedig 30,660 frt szavaztatott meg. A bank kérte az elevátori kazánház bővítését akép, hogy oda tűzoltószoba, étterem (150 személyre), s fürdőszoba építtessenek. A bizottság ennek 11,040 frt költségét is megszavazta. Mielőtt Gregersen Guilbrand biztosítéka visszaadatnék , helyszíni szemle fog tartatni. A kezelési épület építésének megkezdésére, miután az első ha- táridő egy éve lejárt, az építési kérvény 6 hét alatti benyújtása után számítandó két heti határidő ada-tott. Végül Zsigmondy Géza közraktári műszaki fel- ügyelő megbízatását három hóval meghosszabbítították. — A főváros kerületi orvosai a hírlapok ama hírével szemben, hogy a fővárosi tiszti főorvost, távolléte alatt szaksegéde helyettesíti, a polgármester-nél tiltakozó emlékiratot nyújtottak át. — Árlejtés volt tegnap a II-ik ügyosztályban. A mártonhegyi ut kiépítését alsó szakaszában 12646 frt költség előirányzattal a bizottság Hirsch Mihálynak javasolja adni, ki 19°/0 felülfizetést kér. A Bálvány-utcza burkolására nézve beérkezett hat ajánlat fölött a döntés előtt a számvevőség tesz átszámításokat. A Bálvány-utcza aszfaltjárdájának fektetését a magyar aszfalttársaság nyerte el 91/2°/0 felülfizetéssel. — Öngyilkos háziúr. Dr. Mitterer Anzelm, volt fővárosi gyakorló orvos, a 48-as évek előtt Nógrádmegye volt főorvosa, a Király utcza 83. sz. ház tulajdonosa, tegnap délután 3 órakor saját házában agyonlőtte magát. Az esetről tudósításunk a következő : Dr. Mitterer Anzelm 80 éves, háztulajdonos, évekkel ezelőtt a fővárosnak egyik legkeresettebb orvosa volt. Három évvel ezelőtt féloldali szélhüdés érte az aggastyánt, és ez lehetetlenné tette orvosi gyakorlatának folytatását. Hosszas gyógykezelés után annyira felépült, hogy járni tudott, ámbár baloldalát a szélhüdés erősen megviselte. Hosszas és gyógyíthatatlan betegsége következtében annyira megunta az életét, hogy az utolsó két évben folyton öngyilkosságon törte a fejét. Másfél évvel ezelőtt meg is kísérelt öngyilkosságot, de hozzátartozói meggátolták. Forgópisztolylyal akarta kioltani unott életét. Azóta hozzátartozói a legnagyobb figyelemmel kísérték minden mozdulatát. Másfél év óta három forgópisztolyt vettek el tőle, melyeket eldugott abból a czélból, hogy megölje magát. Az utolsó időben nyugodtan viselte magát egészen. Három nappal ezelőtt eltávozott hazulról és észrevétlenül forgópisztolyt vásárolt. Tegnap délután kevéssel három óra előtt még egy városi szolgával beszélt, kinek különféle felvilágosításokat adott, azután szobájába vonult vissza. Tíz perccel később a szomszédos szobában ebédelő vejét lövés zaja riasztotta fel. Azonnal átsietett apósának szobájába, hol az aggastyánt a pamlagon elterülve, kibontott inggel és véres mellel találta, mellette a még füstölgő forgópisztoly feküdt. A szerencsétlen szivén lőtte magát és pár percz múltán meghalt. Az időközben értesített rendőrség a holttestet a Rókus halottasházába szállíttatta, ahol bonczolni fogják. A család az esetről a következő gyászjelentést bocsátja ki: »Alulírottak a nagyszámú rokonság nevében szomorodott szívvel jelentik a felejthetetlen férjnek, apának, apósnak és nagyatyának, dr. Mitterer Anzelm háztulajdonos úrnak, e hó 23-dikán délután 3 órakor, 80 éves korában és boldog házasságának 57-ik évében történt gyászos kimultát. A megboldogultnak hitlt tetemei a r. kath. egyház szertartása szerint f. hó 25-én délután 5 órakor a Kerepesi-ut melletti temető halottas házában fognak beszenteltetni és a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat e hó 26-án délelőtt 9 órakor fog a mindenhatónak a terézvárosi templomban bemutattatok Dr. Mitterer Anzelmné szül. Rupp Francziska neje, Próbáld Ferenczné szül. Mitterer Francziska leánya, Próbáld Ferencz veje, Próbáld Károly m. kir. honvéd főhadnagy és neje Ráday Ágnes, 's Próbáld Lajos magy. földhitelintézeti hivatalnok, mint unokák. — Meghiúsított rablógyilkosság a fővárosban. Ismét gyilkosságról kellene hírt adnunk, ha a rendőrség véletlenül neszét nem veszi a dolognak és előbb elfogja a gonosztevőket, mielőtt gaztettüket végrehajtották volna. Egy, a magyar ált. biztosító társulat palotájában lakó gazdag özvegy asszonyról, annak leányáról és vejéről, Gunszt Miklósról van szó, kiket Lieb Karolin nevű szakácsnéjuknak a szeretője, Süttő Károly, többször büntetett, veszélyes betörő, többed magával meg akart gyilkolni, hogy azután elrabolják a családnak készpénzét, melyet négyezer írtra becsültek. Úgy tervezték, hogy este 10 óra előtt belopóznak a magyar ált biztosító társaság palotájába. Lieb Karolin kinyitja nekik a negyedik emeleten levő lakás ajtaját, aztán lemészárolják az egész családot. A rendőrséget azonban idejekorán értesítették a borzasztó szándékról, mire Lieb Karolinát a szeretőjével együtt nyomban letartóztatták. A másik két czinkost egész éjjelen át nyomozták, de reggeli négy óráig nem akadtak rájuk. Az egyik állítólag Újpesten tartózkodik, a másik meg a déli vasútnak ma reggel 7 órakor induló vonatával akar megszökni a fővárosból. Splényi báró detektív főnök őrzi az indulóházat egy csomó detektívvel együtt. Valószínűleg sikerül letartóztatni a szökni készülőt; ez már csak a dolog könnyebb fele, s a rendőrség, melynek dicséretes ébersége meg tudta akadályozni egy egész család kifosztását és lemészárlását, a gonosztevőket is bizonyára a legrövidebb idő alatt át fogja szolgáltatni a törvényszéknek. — Egészségügyi napi kimutatás. A tiszti főorvosi hivatal jelentése szerint a tegnapi nap folyamán a fővárosban a következő hevenyragályos betegségek fordultak elő: hagymáz 2, himlő 11, vörheny 11, kanyaró 13, roncsoló torokláb 1. Kórházi beteglétszám: a sz. Rókus-kórházban 1364, a sz. Jánoskórházban 213. Általános napi halálozás 45. Halálokok: agy-és idegbajok 3, tüdőgümő, tüdővész 11, tüdőlob, hörglob 6, vérkeringési bajok 1, gyomorbélhurut és lob 8, himlő 3, vörheny 2, roncsoló toroklob 2, egyéb kórok 9. — Kedélyes jelenet. A Nádor-utczában tegnap este nagy népcsődülés volt. Egy fiatal úr egy másik fiatal úron teljes nyilvánosság előtt próbálta meg botja erősségét. Ennek az erőművi gyakorlatnak az előzményei a Fecske czímű hajóra vezetnek vissza, melynek fedélzetén Léváin Mór, a mintapincze pénztárosa ráhágott Szirmai Simon, a magyar-osztrák bank hivatalnokának lábára. Az utóbbi úr figyelmeztette Lévait, hogy lábait nem lopta, s ne járjon azokon. Lévai hatalmas poffal válaszolt. Természetes, hogy másnap két kifogástalanul öltözött gentleman jelent meg Lévai úrnál, elégtételt kérve. Nagy meglepetésükre a kihívott ur ama határozott kijelentéssel állott elő, hogy gazemberekkel nem verekszik, Szirmait pedig azok közé számítja. Ilyen válasz után Szirmai úgy érezte, hogy nincs egyéb tenni valója, mint a legvastagabb meggyfa-botot szerezni meg. Megszerezte s tegnap este a Nádor- és Fürdő-utczák sarkán ellenfelét megleste s úgy végig vágott rajta, hogy a vér azonnal ellepte. Mindkettőt bevitték a főkapitánysághoz, honnét jegyzőkönyv felvétele után távoztak. A czinkotai kis erdő helyett majd a járásbíróságnál fognak újból szembeállani. — Pórul járt. Edermann Armin, 12 éves kereskedőinas, tegnapelőtt délután különféle árut vitt a Király utcza 13. sz. ház második emeletére. Hogy hamarabb leérjen, visszafelé jövet az első emeleti lépcsőkarján le akart csúszni, de egyensúlyt vesztett, lezuhant s fején és jobb karján oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy magánkivüli állapotban vitték be a Rókus-kórházba. — öngyilkossági kísérlet a fürdőben. Boér Ilona? 22 éves hajadon cseléd, tegnap délután az üllői-uti Gschwindt-féle fürdőben gyufaoldatot ivott, mert a kedvese összeveszett vele s elhagyta, ő pedig nem akar nélküle tovább élni. Még élve vitték a Rókus-kórházba, de állapota nagyon súlyos.