Pesti Napló, 1886. augusztus (37. évfolyam, 211-240. szám)

1886-08-01 / 211. szám

kérvényét egyenesen a képviselőház­hoz terjeszsze be és erre Irányi Dá­niel orsz. képviselő fog felkéretni. Szóba került az értekezleten, a munkások jelen volt képviselői által felemlítve, az is, hogy Engelbach rendőrkapitány több gyárban azzal fenyegetette a munkásokat, hogyha a népgyűlésre elmennek, el­vesztik kaucziójukat és keresetüket. Erre Polonyi Géza kijelentette, hogy a főkapitány megígérte, hogy a népgyűlés elé semmi nehézséget nem fog gördíteni, ha ott a rend nem zavartatik meg. Az értekezlet este 7 órakor ért véget. Részletes tudó­sításunk a következő: A népgyülést előkészítő bizottság tegnap délu­tán 6 órakor népes és zajos ülést tartott. A napirend főtárgya a szónokok kijelölése s az ezek által tartandó beszédek sorrendjének megállapítása s az a kérdés volt, várjon a népgyülés által elfogadott rezoluczió küldöttségileg átadassék-e Tisza Kálmán miniszter­­elnöknek, vagy pedig csak az országgyűléshez nyúj­­tassék be. Polonyi Géza elnök röviden előterjesztette a mostanig történteket, köszönetét fejezi ki a sajtónak hathatós támogatásáért. A­mi a szónokok kijelölé­sét illeti, a bizottság a következőkben állapodott meg. A népgyűlést a megválasztandó elnök nyitja meg a tárgyat felölelő beszédben. Következik a rezo­luczió előterjesztése K­a a­s Ivor b. által. Ezután Eötvös Károly s végül Herman Ottó tart beszé­det. Azt az eszmét,hogy egyszerre a lövöldének 3 külön­böző pontján tartassák beszéd, a bizottság elejtette, leginkább azon okból, mert így a rendet nem lehetne kellőleg föntartani. A másik nagy kérdés: mi történ­jék a meghozott rezoluc­ióval ? Régebben fölmerült az az eszme, hogy rögtön közöltessék a kormányel­nökkel, de utóbb a többség azt kívánta, hogy a mi­niszterelnök mellőzésével egyenesen az országgyűlés­hez nyujtassék be s erre Irányi Dániel kéretnék föl. (Zajos éljenzés.) K­a a s Ivor b. csatlakozik ehhez a nézethez. Ismerve a kormány magatartását, nem ajánlja, hogy a rezoluczió a miniszterelnökkel közöltessék, mert nem lehetetlen, hogy a miniszterelnök olykér fogadná a küldöttséget, mely kihatással lehetne az országos mozgalomra, vagy el sem fogadná, ily után akarván mintegy kormányt feddésben részesíteni a mozgalmat. A népnek fóruma a képviselőház, ahhoz kell for­dulnia. Eötvös Károly hasonlóképen nyilatkozik s azután személyét illető dologban szólal föl. A bizott­ság — úgy mond — az ő nevét is fölvette a szóno­kok közé s a bizottságnak ez a bizalma eloszlatta aggodalmait, mert voltak ilyenek. A szónoklat itt nem dicsőség és szereplési viszketeg, hanem nehéz hazafi kötelesség, a­mely alól nem vonja ki magát. Hanem azt mindenki tudja, hogy egy országgyűlési párt előtt neve nem népszerű. A nép hangulata iránt tiszteletlenséget tanúsítana, ha ezt nem tudná. Épp ezért nem engedheti meg, hogy az ügy szentsége csor­bát szenvedjen az­által, ha az ő felszólalására a nép­­gyűlésen bármily ellenkező hang merülne föl. A jelen kérdés megoldásához ő azon ragaszko­dáshoz képest, a­melylyel az ügy iránt érez, szintén hozzá akar járulni, de okul, ürügyül vagy alkalmul szolgálni arra, hogy az ügy veszélyeztetve legyen, sem­mi áron sem akar. Formulázza a kérdést: ha vannak az értekezleten, a­kik vele együtt aggodalmat táp­lálnak, ő kész visszalépni. Herman Ottó a határozati javaslatra nézve h­a a­s­ávor báróval tart. A­mi pedig Eötvös aggá­lyait illeti, arra nézve megjegyzi, hogy az egyénnek ab­ban a mozgalomban, a­mely Magyarország becsülete érdekében támadt, el kell enyésznie. Ő még halálos ellenségével is tanácskozik, ha a haza veszedelemben van.Az ügyön az nem változtat, hogy ki szól, így fogja föl azt is, hogy ő is hangot akar adni azoknak az igazságoknak, a­melyekre fátyolt lehet ugyan borí­tani ideiglenesen, de örökre nem. R­á­c­z Géza dr. fölszólal, hogy őszintén nyi­latkozzék, szerinte a szónoknak bírnia kell a többség bizalmával. Ezzel Eötvös nem bír. Kérdi, várjon Görgeyt oda lehetne-e állítani egy magyar hadsereg élére. (Nagy zaj. Eláll! Eláll!) Kiss Adolf, a munkás-egylet titkárja,biztosítja Eötvöst, hogy a munkások örömmel üdvözlik őt a szónokok sorában. Egyszersmind kérdést intéz az el­nökhöz, van-e tudomása arról, hogy Engelbach kapi­tány eltiltotta a munkásoknak a népgyűlésen testüle­tileg leendő részvételt. Az elnök kijelenti, hogy bírja a főkapitány ígéretét, hogy a népgyűlés elé nem gördít nehézséget, ha az rendben folyik le, de megnyugtatja még a mun­kásokat azzal is, hogy ha ez alkalomból velük bármely visszaélés történik, a parlamentben fog azért elégté­telt kérni. Eötvös Károly válaszol Rácz Gézának. Ha, úgymond, a felszólalás visszhangra talált volna az értekezlet körében, készségesen visszalépne, de így elvárja­ Rácz Gézától, hogy el fogja ismerni a többség jogát. Ő a többség előtt meghajlik akkor, mikor csak kötelességről van szó. A jutalmat átengedi másnak, akár Rácz Gézának is. A­mi pedig a Görgey-féle vo­natkozást illeti, arra nem szól egy szót sem. Szóltak még a tárgyhoz többen s aztán határozatként kimon­dotta az elnök, hogy szónokok lesznek: az elnökön kívül Kaas Ivor dr., Eötvös Károly és Herman Ottó. A rezoluczióra nézve rövid vita után az elnök határo­zatként kimondja, hogy a határozat a képviselőház­hoz fog benyujtatni s erre Irányi Dániel kéretik fel. — Az elnöknek aggályai lévén az iránt, hogy az esetben, ha az ifjúság testületileg vonul ki, nem történik-e az utcza beleavatkozása folytán zavargás, Herman Ottó megnyugtató nyilatkozatot tesz. Az elnök végül figyelmeztetendőnek tartja a közönséget, hogy a népgyűlés színhelyétől a gyermekeket távol tartsák. Az ülés ezzel véget ért. A népgyűlés és a munkások. A buda­pesti munkáspárt legutóbbi értekezletén abban álla­podott meg, hogy a népgyűlésről távol ma­rad. Hogy milyen a hangulat a munkások közt a népgyűlésre vonatkozólag, kitűnik a következő levél­ből, amelyet gyári munkások küldtek be a Nép­szava­ c­ímű lap szerkesztőjéhez. A levél így szól: »Mi magyar munkások kijelentjük, hogy a Janszki-ügyben tartandó népgyűlésen részt nem ve­szünk, és pedig három oknál fogva. 1. Nekünk, a ma­gyar korona területén született munkásoknak a nem­zetet képviselő törvényhozás részéről semmi állam­­polgári jogok nem adatnak, így tehát nem érezzük magunkat jogosítva a megsértett nemzet nevében szót emelni, miután azt, kinek joga nincs, nem tekintik a nemzet fiának, hanem csőcseléknek. 2. Minthogy csőcselék vagyunk, kikerüljük az alkalmat, hogy saját testünkkel a nemzeti agitá­torokat védjük és ismét adjunk valamennyi kormány­­párti lapnak okot arra, hogy bennünket kárhoztassa­nak és azt kürtölhessék, hogy a népgyűlés csőcse­lékből állt. 3. Kijelentjük, hogy mindaddig, míg a törvény­hozó testület a munkások ügyét a nemzethez illő módon nem rendezi és az általános szavazati joggal hazai munkásait fel nem ruházza, addig megszűn­tünk, mint e nemzet fiai gondolkozni, sőt mi több , még működni is.A­ban fedett út is, melyen rossz idő esetén sétál a fürdő közönsége, hol még kellemes zene is szórakoztat. Van két olvasó terme, külön zongora és tár­salgó terem, mely utóbbi oly nagy, hogy a hetenkinti mulatságok itt tartatnak. E kis estélyek rendesen sikerülteknek mondhatók, annyi szép menyecskét és fiatal lányt ritkán látni együtt, mint itt e helyen. A fürdő vendégei többnyire Ausztriából valók, külföl­diek, vannak azonban a környékről és fővárosból is előkelő családok. De most ismerkedjünk meg a fürdő egy-két betegével is. A legérdekesebb a fürdő csodagyermeke. E hét éves kis­leány alig látszik 2—3 évesnek, kit a fürdőorvos dr. Flamm Rudolf jószívűsége hozott ide, mert oly állapotban találta, a­melynek még csak gon­dolására is elborzad az ember. E szegény gyermek egy kis ketreczben feküdt a háziállatokkal együtt, éjjel nappal. Feküdt, mert annyira elnyomorította az angol kór, hogy alig volt képes mozogni, s egy ép taggal nem birt. S íme most ? nemcsak hogy szabadon járni megtanult, de vígan futkos is, pedig nem oly régen használja a rajeczi fürdő 20 —27° fokú meleg timsó és vastartalmú hév­vizét. Tovább menve, egy test alakú fiatal nő tűnik élénkbe. Súlyos bőr­baja van, az orvosok műtétet akartak rajta végrehajtani, de nem engedte, hasz­nálva azonban a fürdőt, baja napról napra javul. Egy 4 éves kis­fiú, szintén angol kórban, 6 heti fürdés helyreállította. Egy 13 éves fiatl leány, igen érdekes arczczal, egészen lesoványodva jött a fürdőbe, belső fájdalmakat szenvedve, s pár heti fürdés után rózsás telt arc­c­al látjuk őt is a mulatók zajába vegyülni. Van vízgyógyintézet, tükör- és kád­fürdők, azon­kívül ivógyógy, massage, zuhany, végre pompás savó és tej. Az étkezés az igényeknek megfelel. A lakások kényelmesek, ezeket a fürdőigazgatóság nagy gonddal és tapintatossággal látja el. A fürdő egy magyar föld­birtokos tulajdona, ki sokat áldoz a hely emelésére, úgy hogy rövid pár év alatt létesült mindaz, mit most itt élvezünk. S ha az a számtalan beteg, ki külföldi fürdőkben meg nem találja egészségét, sőt azt már egészen vesztve is hiszi, egy utolsó kísérletet tesz s meglátogatja a csodafürdőt, Rajecz-Tepliczet­­ nem bánja meg. Most pedig kedves olvasóiktól búcsúzva, ajánlják a rajeczi fürdőt melegen szives figyelmükbe. Mariska és Irma. KÜLFÖLD. Szófiából a B. K. teljesen megbízható oldalról a következő levelet kapta. A Ruszcsukon megjelenő Slavcanin czimü hírlap egy igen érdekes levelet tesz közzé, melyből a következőket veszszük ki: »Az orosz konzul a napokban ellátogatott a szabadelvű párt egyik kiváló egyéniségéhez s azon kérést intézte hoz­zá, hogy vállalja el egy hírlap szerkesztését, melyet az orosz konzul alapítani szándékozik. — Miért nem indítja ön lapját Szófiában meg ? kérdé az illető egyé­niség. — Minthogy azt veszszük észre — válaszolá a látogató — hogy Oroszországot itt jobban meg­becsülik, mint Észak-Bulgáriában. — Én nem vállal­hatom el e lap szerkesztését, jegyzé meg a felkért egyén. — Miért? tudakozódék Igelstrom úr, az orosz konzulátus vezetője. — Azért, hangzék a válasz, hogy Bobcseff, Magyaroff s mások előttem vannak. — Helyes, de ha ön vállalja el a szerkesztést, a nép jobb szemmel nézi az új lapot s ezenkívül tud­nia kell, hogy e lap megalapítására 10,000 imperiál­­lal rendelkezem. — És minő czélokat tűz maga elé az új lap ? tudakozódék a szerkesztőnek kiszemelt egyén. — Kifejezésre juttatni a Bulgáriára vonatkozó orosz nézeteket, válaszola Igelstrom úr.« Ebből látható, hogy Bulgáriában és Ruméliá­­ban az izgatás és az aknamunka az utóbbi idő folya­mában jelentékenyen fokozódott. — A kamara azon­ban mindazon törvényjavaslatokat megszavazta, a­me­lyek Sándor fejedelem nézeteinek megfelelnek. — A kamara ülésezéseinek utolsó napjai alatt a Karavelov és Radoslavov igazságügyminiszter közt felmerült fe­szültség következtében heves ellenzéki áramlat nyil­vánult Karavelov ellen, de ez az áramlat csakhamar gátat talált, minthogy nem felel meg a jelenlegi hely­zetnek. Az említett meghasonlás külső okai figyelmet sem érdemelnek, valódi indoka azonban azon látogatásban keresendő, melyet Karavelov tett Radoslavov és a többiek tudta nélkül az orosz konzulátusnál. Másfelől azt állítják, hogy maga az orosz konzulátus is nagyon tartózkodóan fogadta e látogatást, a­melynek tisztán személyes jelleget tulajdonított. A kormány részéről kért hiteleket a kamara mind megszavazta a legna­gyobb készséggel, köztük a Czam­brod-Szófia-Vaksa­­reli vasútvonal kiépítésére szükséges 17 millió fran­kot is, továbbá a ruszcsuk-várnai vonalért fizetendő első törlesztést és e tőke kamatait. Megjegyzendő ehhez, hogy a kamara utasította a kormányt mind­addig meg nem kötni a szerződést a vállalkozó társu­lattal, a­mig ez a vonalat ki nem vonja minden, b. Hirsch irányában való kötelezettség alól, t. i. a­mig b. Hirsch — a­mit mindeddig nem tett meg — nem mond le azon jogáról, hogy a vonalat üzembe vé­tethesse. Ezek alapján ma már elmondható, hogy azon nemzetközi kötelezettségeknek, melyeket Bulgária magára vállalt és a­melyek a legnagyobb áldozatokat követelik az országtól, Bulgária eleget tett.­­ Ha itt nálunk a kormány keblében esetleg parcziális változá­sok fordulnának is elő, ezen változások nem bírnak nagyobb horderővel, minthogy Karavelov minden körülmények közt megmarad a kormány élén s igy az általános politikai irány tekintetében semmi változás sem fog beállani. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, augusztus 1. Naptár: Vasárnap, augusztus 1. Róm. kath.: Vasas Péter. — Prot.: Vasas Péter. — Görög-keleti: (Ju­lius 20.) Illés próféta. — Zsidó: (Tamusz 29.) — A nap kel 4 óra 38 perczkor reggel, nyugszik 7 óra 34 percz­­kor. — A hold kel 6 óra 4 perczkor reggel, nyugszik 8 óra 19 perczkor délután. Népgyűlés az Edelsheim-Janszki ügy­­b­e­n délután 4 órakor a régi polgári lövöldében. Az Egyetértés férfi-dalegylet nyári ünnepélye a kőbányai régi sörcsarnokban. A budapesti torna-k­l­ub dísz- és verseny­ tornázása az ajnácskői fürdőben. Történelmi arczképcsarnok a budai várbazárban, nyitva van d. e. 9— a. u. 1 óráig. Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9— d. u. 1 óráig. A vörös­ kereszt egylet budai Erzsébet­­kórháza megtekinhető d. e. 10—11­­ óráig. Nemzeti múzeum, term. és néprajzi tár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Iparművészeti múzeum az Andrássy-úton d. e. 9— d. u. 1. Technológiai múzeum (a Kerepesi-úton Beleznay-kert) nyitva van: d. e. 9—12 óráig. Nyilvános könyvtárak zárva. Svábhegyre fogaskerekű vasút indul félórán­­kint, az Eötvös-villában czigányzene. Újpestre illető­leg a Margitszigetre félóránkint közlekednek a helyi hajók , a szigeten czigányzene. Az á­ll­a­t­k­e­r­t nyitva van egész nap. Belépti díj 30 kr. Grand C­af­é - R­e­s­t­a­ur­ant de l’Opera Andrássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. Lapunk legközelebbi száma, rendkívüli kiadásban, hétfőn reggel jelen meg. IT Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, e tartalommal: A hadsereg-kérdés 1848-ban. — Erdeink. — Tárcza. A házasság az égben köttetik. — Közgazdaság. — Ingatlanok forgalma. — Hirdetések. — Nikolics Feodor báró, polgári adlátus, Szera­­jevóból Budapestre érkezett. — A heidelbergai ünnepélyek, a Ruperto-Carola ötszáz éves fennállásának emlék­ünnepélyei, hivata­losan aug. 1-én kezdődnek s aug. 6-án érnek véget. A megalapítás tulajdonképeni ötszázados évfordulója f. é. okt. 18-dika lenne, de ez előhaladt őszi időszak helyett most nyáron ülik meg az ünnepélyt, midőn Heidelberga természeti bájainak teljes birtokában van. Aug. 1-én nyitják meg az ünnepi csarnokot, melybe ötezer embernél több fér el, de tekintve a nagy résztvételt, a beléphetést bizonyos osztályokra kellett szorítani. A következő napokon leend: a vár­kastély-ünnep, az óriási fáklyásmenet, a kivilágítás s a kerti ünnepélyek a múzeumban s a »Harmóniá­ban.« Aug. 6-án tartatik meg a máris nagyhírű his­tóriai ünnepi menet, mely Németország, a Pfalz, és az egyetem illusztrált történetét tünteti elő. — Marosvásárhelyről távírják. A városi tör­vényhatósági bizottság ma tartott közgyűlésén Hajós miniszteri tanácsost, a Székely-egylet elnökét, a szé­kelyföldi iparmúzeum érdekében kifejtett érdemeiért díszpolgárrá választotta és Ráth Károlynak, a buda­pesti keresk. és iparkamara alelnökének, jegyzőkönyvi elismerést szavazott az iparmúzeum szervezésénél ta­núsított ügybuzgóságáért. — Sándor bolgár fejedelem, mint a Revue de l’Orient jelenti, a Radetzky-szoborra 500 frtot irt alá, igy akarva leróni kegyeletét a tábornagy iránt, ki 1857. ápr. 5-én őt, Hesseni Sándor herczeg, cs. k. altábornagy második fiát, Veronában a keresztvíz alá tartotta. — A Vörösmarty-szobor eszméje, mint a Fővá­rosi Lapok értesül, szőnyegre fog kerülni s buzditó­­jául Tömöri Anasztáz, a magyar Shakespeare me­­czénása fog fellépni. Tömöri volt az első, ki magyar költőnek a fővárosban szobrot állított, még pedig a maga költségén. E szobor — a Bánk bán költőjének szobra — eleinte a nemzeti színház előtt állott, de mert nem volt művészi kivitelű, Tömöri elvitette s később Kecskemétnek ajándékozta. — A magyar iskola-egyesület javára Bécsből száz frtot vettünk e mottóval. »A magyar orsz. és ausztriai képviselőválasztó kerületek térképeinek szer­zője száz frtot küld az orsz. magyar iskola-egyesü­letnek oly czélból, hogy ez összeg annak idején a Bécsben igen szükséges első magyar iskola alapításához felhasználtassék.« — A hazafias ado­mányt köszönettel nyugtázzuk. — A dunántúli ágostai evangélikusok kerületi gyűlése jul. 28-án tartatott meg Kőszegen. A gyűlést Karsay Sándor szuperintendens nyitotta meg, azután Káldy Gyula világi felügyelő felsorolta, hogy ez évre minő czélokra és mennyi adományt tesz. Nagyobb vitára adott alkalmat az államsegély körül a minisz­térium azon eljárása, hogy a magyarországi evangé­likusok részére az országgyűlés által megszavazott 36,000 írtból 16,000 az erdélyi szász szuperintenden­­czia, míg a magyarországi 4 szuperintendenczia ré­szére csak 20,000 frt adatik ki, igy 900,000 magyar részi evangélikusokra 20,000 frt, 232,000 erdélyire pedig 16,000 frt jut, holott a brassói magyar evan­gélikus esperesség mintegy 20,000 hívével ma már a tiszamelléki magyar szuperintendencziához csatla­kozott. Andorka Gyula somogyi esperességi világi képviselő azon indítványa fogadtatott el, hogy ezen aránytalanság megszüntetése végett a képviselőház­hoz felirat intéztessék s ezen feliratban mondandó el, hogy a 36.000 forint évi állami segély felosz­tása az egyetemes konventre bizassék. Bejelentette ezután a szuperintendens Fabiny Teofil bányake­rületi felügyelőnek igazságügyminiszterré történt kineveztetését , hogy ő ez alkalomból a kerület nevében üdvözölte Fabinyt. A közgyűlés hálás elis­merését fejezi ki a törvényhozás iránt, hogy a pro­testáns felügyelők és szuperintendensek a főrendi­házba meghivattak. A közgyűlés a szuperintendens­nek, hogy a törvény által ráruházott jogokat és köte­lességeket gyakorolhassa, a báró Baldácsi-alapból 800 frtot szavazott meg rendes fizetésén felül. A közgyűlés végén a szuperintendens konstatálta, hogy a Gusztáv Adolf egylettől eredő küldemények nem tudni, mi okból, (közbeszólás: A Schulverein izgatásai) mindig kevesednek.­­ Ennek folytán Andorka Gyula azon indítványt terjesztette elő, hogy tekintve, hogy a németországi Gusztáv Adolf egylet az újabb időben inkább látszik nemzetiségi, mint protestáns irányzatnak hódolni, holott a nemze­tiségi dhauvinizmus jogosultsága az egyházi téren egyáltalában el nem ismerhető, intéztessék a kerület összes papságához és híveihez felhívás, hogy — mint az indítvány mondja — »Önerőnkre lévén utalva, fo­kozzuk hitbuzgóságunkat és áldozatkészségünket s midőn a szeretet művét gyakoroljuk, akkor egyúttal az ágostai evang. egyház nagy kulturális és hazafias misszióját is betölteni képesek legyünk.« — Nagylelkű adomány. A premontrei rend já­szóvári prépostja, Kaczvinszky ur, a m. kir. államvas­utak szolgái számára a nagyváradi Felixfürdő hasz­nálatát ingyen, a hivatalnokok számára pedig fél áron engedélyezte, egyszersmind ingyen telket és épí­tési anyagot ajánlott fel egy esetleg építendő gyógy­­ház számára.­­ A központi Táncsics-bizottság legutóbb tar­tott rendkívüli gyűlése alkalmával elhatározta, hogy Táncsics Mihály mellszobrát szept. hó 26-án fogja felállítani, születési helyén, Veszprém megye Ács- Teszér községében. A szobor körülbelül 1000 írtba kerül az alapmunkálatokkal együtt, melyhez a bizott­ság 300 írtig járul, a többi pedig már a kibocsájtott gyűjtőí­vek utján fog az időre beszereztetni. — Oláh Gyula dr., közegészségügyi felügyelő, pár nap előtt visszaérkezett Fiuméból, jelentéseit ta­pasztalatai és tanulmánya érdemében beadta a mi­niszterelnökhöz, mint belügyminiszterhez, ki ez ügy­ben már meg is tette a szükséges intézkedéseket.­­ A kolozsvári dalkör elhatározta, hogy részt fog venni az ez évi augusztus havában Pécsett meg­tartandó országos dalünnepélyen. Pécsről visszajövet a kolozsvári dalkör, mely Finály Henrik elnöklete alatt áll, a fővárosban augusztus 15-én a városligeti Klemens-féle helyiségben az erdélyrészi közművelő­dési egylet javára dal- és tánczestélyt rendez. Ez estélynek előreláthatólag igen szép sikere lesz, mert a fővárosi közönség bizonynyal örömmel üdvözli az er­délyi dalárokat a főváros falai között s mert az estély hazafias czélra, az erdélyrészi közművelődési egylet javára rendeztetik. Hogy e czél eléressék, a kolozsvári dalkör derék igazgató választmánya nem rettent vissza azoktól a nagy költségektől, melyekkel az orsz. halárünnepélyen való részvétel jár és meghozza ez áldozatot a jótékony czél, a magyarosodás ügyének érdekében.­­ A magyar mérnök- és építész-egyletnek ez évre tervezett oroszországi kirándulása tudvalevőleg azon okból maradt el, mert a legnagyobb orosz vasút­­társulat, a Grande Société des Chemins de fer Rus­ses, melynek vonalán kellett volna az út legnagyobb részét, t. i. Moszkvától Péterváron keresztül Varsóig megtenni, a kért kedvezményes szállítást az orosz közmunkaminiszter , rendeletére való hivatkozás­sal megtagadta. Ámbár ez a körülmény magá­ban véve még nem hiúsította volna meg az utazást, minthogy a kirándulók nagyobb része hajlandónak nyilatkozott az ebből eredő költség­­többlet viselésére, mindazáltal ismerve az orosz vi­szonyokat és különösen az ottani vasúttársulatok elő­zékenységét, a rendező­bizottság kénytelen volt az adott ok mögött rejlő más okokat föltételezni és így azt hinni, hogy ottani körökben a magyar mérnök- és építész-egylet utazását nem látnák szívesen és azt ily módon akarják meghiúsítani. Minthogy ily körülmé­nyek között a kirándulás megtartása csakugyan nem lett volna czélszerű, amennyiben az utazók a szük­séges barátságos fogadtatás és segítség helyett csak ellenszenvre és akadályokra találhattak s igy a ki­rándulás sikeres nem lehetett volna, elejtették a ki­rándulás tervét. Tegnap azonban — miként említve volt — a »Grande Société des Chemins de fer Rus­ses« vezértitkárságától igen szívélyes hangú levél érkezett a magyar mérnök- és építész-egylethez, melyben sajnálatát fejezi ki ama kellemetlen tévedés fö­lött, hogy egy miniszteri rendeletnek félremagyarázása következtében a kért szállítási kedvezményt megtagadta és késznek nyilatkozik, hogy ezen utazásra nemcsak mérsékelt áru,­­ de egészen díjmentes me­netjegyeket engedélyez vonalain a ma­gyar mérnök és építész-egylet részére. Ezek folytán az egyesület oroszországi utazása újból tervbe véte­tett, minthogy azonban az idő már sokkal előrehala­dottabb, semhogy azt még ebben az évben létesíteni lehetne, az a jövő évre halasztatott el, amikor is, — ha csak más akadály közbe nem jönne, — ez a tech­nikusainkra nézve kiválóan fontos és tanulmányos utazás ugyancsak július és augusztus hónapok folya­mán meg fog tartatni. — Fekete József tanár úrtól a következő soro­kat vettük: Lutter Nándor főigazgató úr tan- és ne­velő intézetemre vonatkozó hirdetésemet félreértve vagy félremagyarázva nyilatkozatot adott ki, melynek értelme csak akkor volna, ha én intézetemet mint már nyilván­ossági joggal felruházottat hirdetném. De én azt nem teszem, s így mindazon következtetés, mit ez önkényes föltevésből levon, elveszti minden jelentőségét. Először: Van jogom a v. és k. magy. kir. minisztériumnak múlt évi 48.988 sz. a. rendeletével jóváhagyott konviktusomat magán-, tan- és nevelőinté­zetté átalakítani, minthogy azt a törvény szabta mó­don a szükséges taneszközökkel dúsan fölszereltem, de különben is annak megnyitására a v. és k. m. k. miniszter ur ő exczellencziája — daczára hogy fo­lyamodványomat a főigazgató ur bizonyára a legjobb indulatból 42 napig magánál tartotta, s igy ő exczel­lencziája azt elutazása előtt irásbelileg el nem intéz­hette — szóbelileg engedélyt adott, bár a nyilvános­­sági jog iránti elhatározását egy időre fölfüggesztette. Másodszor: Tanítványaim, mint a múlt években, úgy ezután is kapni fognak államérvényes bizo­nyítványokat valamely — az illetékes szülők által választott nyilvános gim­náziumban letett vizsgájuk sikere alapján. E hivatalos színezettel biró nyilatkozat tehát teljesen fölösleges volt s nem bizonyít egyebet, mint a­mit már régen tudnak a beavatottak, hogy t. i. Lutter Nándor főigazgató úr (bizonyára csupán a tanügy iránti buzgalomból és nem egy bizonyos inté­zet érdekében) nem akar és nem tűr konkurrencziát. Ennyit a már jelentkezett szülők és gyámok felvilá­gosítására. Ezzel kapcsolatban egyszersmind tudatom, hogy tan- és nevelőintézetemben a behratások aug. hó 25-ik napján kezdődnek. Fekete József intézeti igazgató. — A magyar kir. államvasutak kezelésére vo­natkozó új szervezetnek utolsó kiegészítő része ma lép életbe. Az igazgatósághoz eddig beérkezett összes jelentések szerint az új üzletvezetőségek és forgalmi főnökségek már aktiválják, a­mennyiben ezek ujonan kinevezett főnökei hivatalaikat az utolsó napokban már átvették. Az új szervezet — írja a félhivatalos B. K. — eddig bevált. A pénzügyi eredmény is arány­lag nagyon kielégítő, a­mennyiben a magy. államvas­utak kiadásai ezen év első felében majdnem két mil­lióval kevesebbre rúgtak, mint az előző év megfelelő időszakában. Az ezen új szervezet keresztülvitele által feltételezett személy változásokra vonatkozó adatok a következők: Egészben 1305 tiszti rendelvény állítta­tott ki, melyből azonban csak 87 vonatkozott elbocsá­tásra, illetve nyugdíjazásra; az igazgatóság csakis azon hivatalnokokat nyugdíjazta, a­kiknek további alkalmaztatása szükségképen ki volt zárva, közöttük nem csekély számmal olyan hivatalnokokat, a­kik már az előbbi igazgatóság részéről is elbocsáttatással fenyegettettek. A többi változások a következőkép oszlanak fel: 52 hivatalnok új megbízást kapott, 185 hivatalnok áthelyeztetett, 384 hivatalnok eddigi szék­helyén meghagyatva új beosztás alá esett, 17 hivatal­nok ügyiratilag áthelyeztetett, ezenkívül 447 hivatal­nok rendszeresen előléptettetett, 48 díjas üzletgya­kornok hivatalnokká neveztetett ki és 53 díjtalan gya­kornok dijasgyakornokká lépett elő. — Angol régész Magyarországon. Hirneves an­gol régész, Mr. Evans érkezett tegnap Budapestre leányával a végből, hogy Magyarország múzeumait és nevezetesebb lelőhelyeit megtekintse. Evans gaz­dag angol gyáros s nagy tudományos készültséggel űzi a régészetet. Most a nemzeti muzeum régészeti kincseit tanulmányozza, nehány nap múlva vidéki körútra indul s első­sorban a műrégészeti tárgyakban gazdag Nagyváradot látogatja meg. — Blueffstein Zsófia neve ismét felmerült a hírlapokban. Néhány évvel ezelőtt Budapesten szere­pelt a világszerte ismert tolvajkirálynő és midőn neszét vette, hogy a rendőrség érdeklődik iránta, meg­szökött, hátrahagyván két leányát. Legújabban a len­gyel és orosz lapok foglalkoznak vele. Múlt évben ugyanis Smolenskben egy nagyobb lopás alkalmával, rajta értek egy nőt, a­kiben Blueffstein Zsófiára is­mertek. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy sikerült megszöknie Szibériából és útközben is gyakorolva régi mesterségét, Smolenskbe utazott. Itt újból elitél­ték három évi kényszermunkára és száműzték Szibé­ria legtávolabbi vidékére. A múlt héten kellett volna Szibériába mennie, de ezúttal is kijátszotta a hatósá­gokat ; a negyven éves kora daczára is még mindig csinos asszony megnyerte a börtönfelügyelő szerelmét és egy szép napon eltűnt a börtönfelügyelő, vele Bluefif­­stein Zsófia, és az érdekes szerelmes pár szökését csak 24 óra múlva vették észre. Szökés közben osztrák te­rületet is érintettek és a kalandornő még hátrahagyta vakmerősége nyomát, mely esetleg feltalálására vezet­het. Haensel fiatal kereskedő, kinek egy osztrák ha­tárvárosban üzlete van, Lembergbe utazott Üzleti ügyekben és 2000 frtot és 700 rubelt vitt magával. Haensel első osztályú jegyet váltott és hosszabb ideig egymaga volt a kupéban. Egy kis állomáson azonban egy elegánsan öltözött, szép külsejű hölgy szállt be a kocsiba. A hölgy megszólította Haenselt, csakhamar élénk társalgás fejlődött ki, mely előbb franczia, ké­sőbb német nyelven folyt. Egyszerre a hölgy felkelt, hogy egy ablakot kinyisson és szorosan Haensel mel­lett ment el. Azután folytatták a tárgyalást, míg végre az idegen hölgy egy kis állomáson ismét ki­szállott. Lembergbe megérkezve, Haensel kinyitotta pénztárczáját, melyben azonban pénz helyett papiros volt. Azonnal jelentést tett a rendőrségnél, mely az ittas nő leírásából azt következteti, hogy az senki más, mint Blueffstein Zsófia. Megtettek minden intézke­dést kézrekerítésére és a hatóságoknak megküldték arczképét.­­ A katonai szolgálat alól való ideiglenes fel­mentés tárgyában Fejéváry Géza dr.honvédelmi minisz­ter körrendeletet bocsátott ki az összes hazai törvény­­hatóságokhoz, hogy a közigazgatási bizottság és gaz­dasági szakemberek véleményének meghallgatásával tegyenek kellőleg indokolt javaslatot az iránt, vajjon tekintet nélkül a holdak számára , mennyi katasz­teri tiszta jövedelem, illetőleg mely jövedelmű birtok képezhetné a törvényhatóság saját területén azt a leg­nagyobb mennyiséget, a­mely mellett az ide vonatkozó törvény szellemének megfelelve, az ideiglenes felmen­tés vagy elbocsátás még kimondható, a­melyen túl azonban azt megtagadni kellene, mert eddig az oly hadkötelesek felmentésénél, a­kik családjuk eltartása czímén folyamodtak a szolgálat alól való felmentés­ért, nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a föld­birtokkal bíró ily családok birtoka holdankint szá­mítva, képes-e az illető családot eltartani, míg azt az egyenlő elvek alapján kiszámított kataszteri tiszta jö­vedelem után sokkal biztosabban lehet megállapítani. — Nagy zivatar volt e napokban Borosjenőn. A villám több helyen lecsapott. Beütött a román tem­plomba, hol az egyik harangot részben elolvasztotta. Lecsapott a táviróhivatalba is, de itt a vonal ki lé­vén kapcsolva, kárt nem okozott. Annál inkább pusz­tított egy borosjenői földmives házában, melyet fel­gyújtott. A villám a házban alvó asszonyt agyon súj­totta, szintúgy a tornáczon álló ökröt is. Az asszony mellett aludt kis­gyermeknek semmi baja se történt. A ház leégett, valamint annak szomszédságában egy kazal búza, melyet szintén a villám gyújtott fel. — Egy afrika-utazó elfogatása. Hamburgban elfogtak egy különféle csalásokkal vádolt afrika-uta­­zót, Izrael Zsigmond hadnagyot. Izrael az alatt az ürügy alatt, hogy a Kongó-társaság megbízásából ernyőket és más áruczikkeket kell Afrikába szállíta­nia, több kereskedőt befont, azzal ámítván őket, hogy a szállított árukért Brüsszelben fogják megkapni a pénzt.­­ Az időjárásról hivatalos heti jelentése a bu­dapesti központi időjelző állomásnak 1886. júl. 31-én. Európában a közelebb múlt héten, a nedvesebb de­pressziók északon nyugatról kelet- és délkelet felé haladva, kiterjedtek a kontinens közép tájára is, hon­nan a hét vége felé a nyugatról jött szárazabb nagy légnyomás által leszoríttattak. Ezért volt az időjárás északon és északkeleten nedvesebb, délen és délnyu­gaton ellenben szárazabb. A kontinens közép nagy részében esők szórványosan, helyenkint nagy meny­­nyiségben és égiháborúval, inkább a hét dereká­ban voltak. Viharosig erős szelek előbb Anglia körül és az Északi-tengeren, utóbb a keleti részekben és az Adria körül is mutatkoztak. A nagy meleg Oroszor­szágban folytonosan tartott, Közép-Európában ellen­ben a hét utófelében kisebbedett. Hazánkban elébb depresszió, utóbb nagy légnyomás alatt, elébb dél­­nyugatias és északkeleties, utóbb északnyugatias sze­lek mellett, az idő a hét elején és vége felé csende­sebb és szárazabb, a hét derekában ellenben előbb az északnyugati, utóbb a délkeleti félben esőkkel, itt-ott zivatarral változó szelesebb volt, s reá a nagy meleg általában hűvösebbre fordult. Jégesőt Beszterczéről jelentettek. Az időjárási tényezők jelen állásában a jövő hétre, ennek elején és vége felé csendesebb, szárazabb időt várhatni, mely a hét középtáján esők­kel s itt-ott zivatarral változó, szele­sebb s kissé hűvösebb lesz. Az életlapok mai számaiból. Mit tegyünk. És nem küldték el penzióba. De elküldték helyette mást. S mi mit tegyünk ? — Nos, zsebre dugjuk E szégyenitő nagy blamázst. És nem vágták el carrierjét Sőt még nagyobb úrrá tevék. S mi mit tegyünk ? — Fogjuk be szánkat, Mig arczunk szégyenpirban ég. Politizált, — de ellenünk csak S e jól járt, — meg kell vallani, S mi mit tegyünk ? — Többé ne higyjük,, Hogy a magyar is valami. Lássuk be, bárha millióknak Szivében ég, sajog e seb, Hogy a magyar nép semmi, semmi — S a semminél is kevesebb. Lássuk be, hogy mire e nemzet A feledés fátylát veté, Az bántó tüntetések tárgya És még nem a történeté. Lássuk be, hogy hiába dob­ Egymás szivére nép s király, A mindkettőre vészt hozó rém Ma újra csak közéjök áll. Belátás! — Bécsben is belátják, Hogy mig a csöndes béke tart. Egy Janszkynál bölcsebb elejtni Tizenöt millió magyart. De h­arcz ha lesz, s elveszti majd azt A politikus Mars­ fia, Kiáltsuk újra: „Moriamur Pro rege et pro patria !“ »Borsszem Jankó.«* A kinmimtárból. Hires dalár volt Hárirí Rossz jel, ha már holt Háry­rí! Izzón hol a szerelmi kincs, A drága táncz, terem , Bizon­yka perelni nincs. Na lám, a tánczterem! * Jonathán S jó Náthán Gyór­a tán ? * Hej, az én csizmám rámás, Nem veszi biz’­mán rá más ! * A színészt nem szabad kinevetni, Bár ma az udvaron kinn­evett ni! Hah! ismeritek e kín­nevet mi ? Neevetőt nem lehet ki­ne­vetni ! * A szőlőben kapál Linka, Vígan folyik a pálinka, Ketten vannak most Pál s Linka, De Pál igy szól: „Nos! pá­linka!“ »Bolond Istók.«* Választékosan. Találkozik B. főtisztelendő egyik hívével az úton, amint ez követ szállított. — megszólítja: — Hol járt kend Mihály?

Next