Pesti Napló, 1886. november (37. évfolyam, 303-331. szám)

1886-11-08 / 309. szám

309. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. a lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. 37. évi folyam. Budapest, 1886. Hétfő, november 8. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 1 hónapra 9 ft. S* az üsti kiadáé postai krifinküldése kívántatik, postabélyegra havonként SS kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Reggeli kiadás. Szemle. Bismarck herczeg a hét folyamán Berlinbe tér vissza. Hazautazását a keleti ügyek alakulásával hozzák kapcsolatba. Csakugyan kivánatos, hogy oly kiváló tekintélyű cseszü férfiú vegye kezébe a bolgár kérdés lebonyolítását, különben a mostani megbotránkoztató helyzetből még sokáig nem fog kijutni Európa. Mindenfelől hangoztatják ugyan, hogy a béke nincs veszélyeztetve s hogy nincs hatalom, mely egy katonát is mozgósítson, ha Oroszország megszállja Bulgáriát, de az okkupáczió még nem jelent megoldást s az orosz politika egyáltalán képtelen a bonyodalmat csak némileg kielégítő megoldásra is juttatni. Nem csupán szítja Bulgáriában az anarchia tüzét, nem csupán a régensséget kényszeríti a legszélsőbb ellenállásra, hanem általában olyan helyzetet teremt, mely még egy Valdemár herczegnek is kedvét veheti attól, hogy a fejedelmi állást elvállalja. Bismarck herczeg közbelépése kívánatos tehát nem azért, hogy Oroszországot megijeszsze, hanem azért, hogy kisegítse az orosz politikát abból a zsákutczából, melyből a saját eszével nem egy könnyen fog kijutni. Magában Bulgáriában a helyzet változatlan. A burgaszi zendülés, mely nem is volt komoly, mert a lakosság és a helyőrség csak kis töredéke vett benne részt s a rendet ellenállás nélkül vissza lehetett állítani, teljesen el van fojtva. Másrészt a Zankov-párt által indított kiegyezési tárgyalások Oroszországnak az esztelenségig túlzott igényei miatt szintén meghiúsultak. Azt hiszik, hogy a szobranye a fejedelemválasztást még talán a héten megejti s azután elnapolja üléseit. Az egyiptomi kérdés igen komolyan foglalkoztatja a kabineteket s Londonban már azt az eshetőséget sem tartják kizárva, hogy Török-, Orosz- és Francziaország fegyveres kézzel teend együttes kísérletet Anglia kiszorítására Egyiptomból. Nagyon valószínűnek látszik ugyan, hogy a londoni kabinet csak azért túlozza ezt a veszélyt, mert mentséget keres a gyáva magaviseletért a bolgár kérdésben. De bizonyos veszély mégis forog fenn s ez legjobban kitűnik abból, hogy Anglia nemcsak Németország jóindulatát igyekszik magának biztosítani, hanem Olaszországgal is megegyezésre törekedett, mely a legújabb hírek szerint tényleg már létrejött. Minden jel arra vall, hogy az egyiptomi kérdés csak akkor fog akut alakot ölteni, ha a viszonyok sodra Németországot elszakítaná Oroszországtól s a nemzetközi konstellácziókban egészen új alakulatok jönnének létre.gükben működnek, a katonai egyenruhát nem hordhatják. Az egyenruhában megjelenő tartalékos havidíjasokat a tettleges állományú tiszt (tábori lelkész, katonai hivatalnok) jogai és kötelességei megilletik, minélfogva egyenruházatuknak szabályszerűnek kell lennie. A katonai fegyelem fogalmaival össze nem egyeztethető, hogy katonai személyek egyenruhában politikai jellegű nyilvános gyűléseken és tüntetéseken részt vegyenek. Az ily részvétel ennélfogva minden katonai egyenruhában megjelenő tartalékos tiszt, tábori lelkész és katonai tisztviselőre nézve tilos. Ugyanezen tilalom áll fenn a tengerészet tagjaira nézve is. A katonai fegyelmi hatalomnak a tartalékos katonatisztekre vonatkozó módosított szövege pedig ez : »Az 55. oldalon a 42. §, 2. és 3. pontjai törlendők. Ellenben felveendő: 3. Az összes tartalékos havidíjasok alávetvék a katonai fegyelmi hatalomnak, a tiszti ellenőrzési (és utó-) szemlén való megjelenési kötelezettségük indokolatlan elmulasztása eseteiben, valamint egyáltalában e szemle tartama alatt, mihelyt egyenruhát viselnek, nevezetesen akkor, ha ezen egyenruhában a katonai alárendeltségi vagy felebbvalói viszony ellen vétenek vagy az egyenruházati szabályzat határozmányait figyelmen kívül hagyják, valamint akkor is, ha az előírt egyéb katonai jelentkezéseket (30. §. 6. pont) elmulasztják. A honvédelmi minisztérium költségelőirányzata először is azzal vonja magára a figyelmet, hogy indokolása egy vékony füzet, mely összesen nyolc oldalból áll. Másodszor feltűnik azzal, hogy a kiadások lényegesen magasabbra vannak előirányozva, mint amennyi a folyó évre megszavaztatott. Rendes kiadás czímén az idénre meg volt szavazva 7-9 millió, jövőre kér a minisztérium 82 milliót, összesen 321.424 frttal többet; az indokolás úgy csoportosítja ugyan a számokat, hogy a többlet látszólag 168.352 frtra apad le, de ez csak látszólagos eredmény. Végül harmadszor feltűnik az előirányzat azért, mert a népfölkelési törvény következményei most látszanak meg rajta először —18.400 frttal. E jelentéktelen összeg azonban csak ízleltetőül szolgál, a százezrek majd később következnek. Egyelőre csak a nyilvántartási irodákat akarják a mostani összeggel berendezni. A honvédelmi minisztérium saját bevételei öszszesen csak 316.454 frttal vannak fölvéve. Ebből 72.720 frt esik a Ludovika-akadémia alapjai jövedelmére, melyekből egy milliónál több tőke az államnak van építési czélokra kölcsön adva; a többi földtehermentesítési és állampapírba van fektetve. Van ez összegen kivül, melyből 2749 frt kezelési költség elesik, az akadémiának még 108.000 frt jövedelme a növendékek fizetéséből, mert van ez intézetben 120 alapítványi és 40 magánfizetési hely egyenkint 600 és 40 magánhely 300 frtjával. Az intézet 177.971 frtnyi saját jövedelmét azonban lényegesen meghaladja a szükséglet, mely 356.024 frt, vagyis 49.709 frttal több, mint amennyi az idénre megszavaztatott. Érdekes másnemű adatok is vannak a budgetben. A honvédség létszáma az anyakönyvi összesítés szerint a gyalogságnál 2562 tiszt és 167.966 ember, a lovasságnál 214 tiszt és 24.793 legény, vagy összesen 2776 tiszt és 192.759 ember. Ez állományban tényleges szolgálatban a gyalogságnál csak 1144 tiszt és hivatalnok, és 6249 ember, a lovasságnál 185 tiszt és 1972 ember áll. Itt igen érdekes mozzanat lép előtérbe. Míg az anyakönyvi állomány a legénységnél mindenütt nagyobb, mint a háború idejére előírt szám, vagyis az összes századok és zászlóaljak számára bőven megvan a kellő emberanyag, sőt felesleg is van, a tiszti karban a kimutatás szerint feltűnő deficzit mutatkozik. Az anyakönyvi állományban ugyanis összesen 2.776 tiszt és hivatalnok van, háború idején pedig összesen 3.402 tisztre lesz szükség. A deficit mindkét fegyvernemre kiterjed. A lovasságnál ugyanis az anyakönyvi állomány 214 tisztet mutat ki, a hadi szükséglet ellenben 485-re, a gyalogságnál az anyakönyvi állomány 2.562 tisztet tüntet fel, a hadi szükséglet pedig 3188-ra megy s igy a hiány összesen 626 tisztre megy. Tekintetbe véve, hogy már mozgósítás közben is megbetegedhetik a tisztek egy része, ez a feltűnő hiány a honvédségre igen érzékeny kalamitássá válhatik. Berlinből jelentik nov. 6-ki kelettel. Ma a félhivatalos lapok is visszatükrözik már a keleti helyzet komolyságát. A Nordd. Alig. Ztg. úgy találja, hogy a bolgár események legújabb fejlődése kivételes jelleget kölcsönöz nekik. Míg a szobranye elismerésre méltó gonddal és nyugodtsággal folytatja tárgyalásait, hogy a kérdés elmérgesedését elkerülje, addig Burgaszban új válságot teremtenek. Az osztrák és magyar delegácziók elnökeinek beszédeihez az említett lap azt a reményt fűzi, hogy mit sem fognak változtatni az osztrák-magyar politika korrekt magatartásán, de a helyzet felfogását külföldi körökben befolyásolhatják. Feltűnően oroszellenes czikket közöl a Post mai száma. Többek között azt mondja, hogy Oroszország — úgy látszik — hallatlan presszióval, melyet Bulgáriára gyakorol, állást akar foglalni Várnában s ezzel a Fekete-tenger partjai után való régi óhaját teljesíti. Ez egyetlen orosz siker ugyan még nem rejt veszedelmet méhében Németországra nézve, de a jelenlegi helyzet kétszeresen veszélyes. Először is a Bulgáriában követett orosz módszer által, mely a közvéleményt mindenfelé fellázítja. Ha Oroszország, miután a bolgár kormányt a gyalázatos árulók megbüntetésétől visszariasztotta, most már a nemzeti párt vezéreit akarná üldözőbe venni, akkor a felháborodás tetőpontját érné el. A pánszláv benczegések e tetőpont elérkeztét még siettethetik. De komolyabb veszély rejlik abban, hogy a Fekete-tenger kikötőinek megszállása ellenkezik azzal az osztrák-magyar programmal, hogy a berlini szerződést megsérteni nem szabad. Másrészt az a kérdés merül fel, hogy miként fogadja majd a Németországgal szövetkezett osztrák-magyar monarchia a keleti kérdésben beállott fordulatot. A Post mindazonáltal nem hisz a konfliktus erőszakos megoldásában, de a diplomáczia mindenesetre mozgalmas hónapoknak néz elébe. Úgy látszik, némi összefüggésben áll a keleti helyzettel az a körülmény, hogy Bismarck herczeg a napokban visszatér Berlinbe. Minisztertanács volt tegnap este, mely több órát vett igénybe. Smolka beszédének harczias hangja következtében a galicziai delegátusok — mint a N. Fr. Pr. állítja — csodálkozásuknak adtak kifejezést a fölött, hogy Smolka a lakosság nézetétől eltérőleg az akciót javasolja. Utaltak arra, hogy Galicziában nem kívánják Oroszországgal a háborút Bulgária miatt, mert e háború elsősorban Galicziát sújtaná s igy csak valami nagy eszme, de semmiesetre sem Bulgária kedvéért volna szabad a háborúba belemenni. Meg is kérdezték Smolkát, hogy beszéde a kormány véleményének adott-e kifejezést. Smolka azt felelte, hogy a kormány az ő beszédét előlegesen nem ismerte, de utólag helyeselte, mert e harczias hang czélja volt kifelé megmutatni, hogy Ausztria-Magyarország, mint már Tisza is kijelentette a magyar országgyűlésen, minden áron és módon (?) kész megakadályozni Bulgária okkupáczióját. A tartalékos katonatisztek. A hadsereg szolgálati szabályzatának ama pontjai, melyek a tartalékos katonatisztek jelentkezési kötelezettségéről, az egyenruha viseléséről és a fegyelmi eljárásról szólnak, módosított alakjukban immár megerősítést nyertek s a hadsereg hivatalos közlönyében közzététetnek. E módosított pontok értelmében a tartalékos tisztek kötelesek tartózkodásukat az illető katonai állomásparancsnokságnál bejelenteni, továbbá annál a katonai hatóságnál, amelynél mozgósítás esetére be vannak osztva. A szabályzatnak az egyenruha viselésére vonatkozó módosított pontja most így hangzik: »Az 50. oldalon az 1 pont szövege törlendő. Helyébe a következő határozatok jönnek: »Katonaszolgálati alkalmaknál a tartalékos havi díjasok kötelesek az előírt katonai egyenruhában megjelenni. Tartalékos tábori lelkészek azonban a 30. §. alapján teendő jelentkezéseknél az egyházmegyei rendbeli vagy más szabályzat által számukra előírt papi öltönyeiket használhatják. Ezenkívül megengedtetik az egyenruha vise- lése ama havidíjasoknak, kik tényleges tisztek (tábori lelkészek, katonai hivatalnokok) voltak megfelelő alkalmakkor, míg azok közülök, kik nem a tényleges tiszti pályáról valók, szolgálaton kívül csak ünnepélyes alkalmakkor viselhetik az egyenruhát. Ily ünnepélyes alkalmak: a legmagasabb udvarnál végbemenő ünnepélyességek, tisztán katonai és hivatalos jellegű azon aktusok, melyeknél a politikai és egyéb állami hatóságok képviseletei meg szoktak jelenni, továbbá a legmagasabb császári ház valamely tagjának tiszteletére rendezett ünnepségek, végre azon esetek, amelyekben valamely helyőrség tisztikara, vagy annak egy része baráti összejöveteleket tartanak. Azon tartalékos havidíjasok, kik valamely polgári hivatalt viselnek, akkor, midőn ezen minőségapnyilatkozatok a trónbeszédről. A trónbeszéd, melylyel ő Felsége a delegácziók ülésszakát megnyitotta, a legélénkebben foglalkoztatja a napi sajtót. A hírlapok nyilatkozataiból idézzük a Pester Lloydot, nemcsak azért, mert czikkét a külügyi albizottság előadója írta, hanem azért is, mert feltehető, hogy a benne nyilatkozó elégedetlenség nem kizárólag egyéni vélemény, hanem némileg a delegáczió kormánypárti többségének hangulatát tükrözi vissza. Ha már e körökben sincsenek a trónbeszéddel megelégedve, úgy természetesen még kevésbbé lelkesedhetik érte az ellenzék. A P. Lloyd czikke kiemeli, hogy delegácziónális trónbeszéd még sohasem találkozott oly ellentétes felfogással és megítéléssel, mint a mostani s attól tarthatni, hogy a nézetek ez ellentéte még sokáig észlelhető lesz. Aki »e politikailag teljesen színtelen, az ismeretes közhelyeken majdnem sehol túl nem menő« választ elolvassa, az általában csodálkozni fog, hogyan adhatott okot az eltérő felfogásra s hogy mig az osztrák delegáczió több helyen élénken megéljenezte, a magyar delegáczió az egész beszédet némán hallgatta meg s csak végül hangzott éljenzés, mely azonban nem a beszédet, hanem a szónokot, a királyt illette. A czikk azután így folytatja: Bizonyára élénkítőleg hatott volna a nemzet bátorságára és önérzetére, ha a trónbeszédben azon remény kifejezését, hogy a béke fentartatik, ami végül is csak tőlünk függ, azon biztosítás követte volna, hogy érdekeink megóvása fogja reánk nézve minden körülmény közt a legfőbb parancsot képezni azon esetre is, ha a remény, hogy e czél békés után eléressék, nem fog teljesülni. És még egy szó található a trónbeszédben, mely sokfelé aggályt kelthet. A czikk ezután idézi a trónbeszéd azon paszszusát, mely a bolgár kérdés a »végleges« megoldására vonatkozik s igy folytatja: Őszintén óhajtjuk, hogy a magyarázat, melyet e szavaknak sokszorosan adtak, helytelennek bizonyuljon; de nem lehet tagadni, hogy az említett passzust sok helytt úgy fogják fel, mintha a bolgárok óhajai és az európai szerződések, valamint az európai hatalmak akarata a bolgár kérdésnek éppen csak végleges megoldásánál lesznek mérvadók s hogy időközben olyan események előtt is szemet fogunk hunyni, melyek éppen úgy a bolgárok óhajaival, mint a szerződések szellemével és betűjével ellentétben állanak. A nyilatkozatok, melyeket a magyar miniszterelnök, kétségkívül egyetértve a külügyminiszterrel, szept. 30-án a magyar képviselőházban tett, máskép hangzottak. A czikk idézve Tisza miniszterelnök akkori beszédének azon pontját, mely szerint egy hatalomnak sincs joga az egyoldalú fegyveres beavatkozásra vagy protektorátus szervezésére, igy folytatja : Ez érthetően és világosan van mondva s egyáltalán nem enged más magyarázatot, mint azt, hogy mi még ideiglenesen sem tűnnék valamely egyes hatalomnak — bármelyik legyen az, mert kivétel nem létetett — a szerződésekkel ellentétben álló egyoldalú beavatkozását a Balkán-félszigeten. Azóta megváltoztak e tekintetben a nézetek ? Vagy a mostani válasz ugyanannak az eszmének valamivel szerényebb, de a túlzott óvatosság miatt a felismerhetetlenségig eltakart kifejezése akar lenni ? A P. Lloyd czikke fölemlíti azt is, hogy a trónbeszéd az osztrákokra azért tett jobb hatást, mint a magyarokra, mert Ausztriában nem csupán elfogadható feltételek mellett óhajtják a békét, hanem minden áron békét akarnak. E felfogásnak felel meg a N. Fr. Presse czikke, mely a trónbeszédet még Tisza miniszterelnök ismeretes nyilatkozatával is összhangban levőnek találja, noha egyes eltéréseket maga is konstatál a kettő között. A feltétlenül békés megoldást hangsúlyozva a bécsi lap, a többek közt ezeket mondja: »Tisztán Bulgária miatt nagy európai háborút kezdeni, — heroikus ostobaság lenne. Hogy ezt igazolják, nagyobb, sürgősebb indokoknak kellene fenforogni, ilyenek pedig — legalább eddig — nem léteznek. Háború Oroszországgal — miért ? Ha legyőzetnénk, toll le nem írhatná a szerencsétlenséget, mely Ausztriát sújtaná. De ha győznénk, mi lenne a győzelem bére ? Bizonytalan, vájjon a Balkán-államok Ausztria iránt függetlenségek védelméért hálásaknak fognának mutatkozni , de hogy győzelmünket évtizedeken át egy revanchera éhes, hatalmas ellenség irányában kellene megvédenünk, az bizonyos. Feltűnő hiánya a trónbeszédnek, hogy szövetségünkről Németországgal különösen nem beszél, hanem csak általánosságban szól kitűnő viszonyainkról az összes hatalmakhoz. Szőrszálhasogatók és pesszimisták ezen már ismételve előfordult hiányban Németországgal való barátságunk elhidegülésének jelét akarják látni. Nem tudjuk, jelentőséget kell-e a dolognak tulajdonítani, de annyi bizonyos, hogy Németország részéről nem nyertünk bátorítást arra, hogy az európai jog lovagjává vessük fel magunkat s hogy inkább az ellenkezőt lehetett észlelni. Hol számíthatna tehát támogatásra a harczias politika? Nem inkább azt jelentené-e ez, hogy politikánk bázisáról eltávozunk s Ausztria egész jövőjét szuronyainak hegyére állítjuk?« Az ismétlő puskáról. S váj ez az egyedüli állam, mely már évek óta és a hátultöltéssel majdnem egyidejűleg, gyalogságát tárpuskákkal látta el. A többi államok az 1866-iki hadjárat után szintén megtehették volna ugyan e két lépést egyszerre, de nem ok nélkül beszélnek Amerikában az »elaggott« Európáról! Az északamerikai polgárháború kitörésekor az ottani, csekély számú hadsereg még csappantyús puskákkal vonult ki, de már a Bull run mellett lefolyt második csatában mindkét fél gyalogságának egyes részei nem csak hátultöltő, hanem ismétlő puskával voltak ellátva. Az elöltöltő puskától a hátultöltőre való ugrás, a gyorsabb ütembe haladó amerikaiaknak nem volt eléggé nagy és ezért tették meg a második ugrást is az ismétlésre, még pedig az 1866-iki hadjárat előtt. Ilynemű eljárás csodálkozást csak a lassabban gondolkozó Európában kelthetett, melyben minden találmánynak igen nagy küzdelmei vannak, mig csak a kivitel stádiumába lép. Különösen a fegyverműszak terén bizonyítja ezen állítást azon körülmény, hogy már a schmalkaldeni háborúban, Augsburg városa V. Károly német császárnak hadseregéhez 50, hátultöltő puskával felszerelt gyalogost állított és azonkívül 2 orgonaágyút is küldött; továbbá, hogy a spanyol örökösödési háborúban, osztott töltényekre berendezett ismétlő puskák (melyek rajza kezemben van és melyekből jelenleg is léteznek példányok) használatban voltak, anélkül, hogy az egyik vagy másik találmánynak sikerült volna magát fentartani, magát érvényesíteni. Az európai államok 1866. után tehát nem is követték a nagyon polgárias amerikai hadügyminisztériumnak példáját, hanem először szépen megállapodtak az »átalakítási« rendszereknél és csak későbben rendszeresíttettek uj.... hátultöltőket. Az ismétlés még későbben itt-ott kisért, de egész a legutóbbi évekig érvényre jutni nem tudott. Egyetlenegy hatalom sem tökélte el magát ismétlő puskáknak elfogadására, mégpedig azon, ez esetben persze nyomós indokból, mert minden tekintetben megfelelő ismétlő puska nem létezett, ámbár a feltalált és a kormányoknak felajánlott rendszerek száma majdnem százakra ment. Még nyomósabb ok lehetett különben a roppant nagy költség. Az ismétlésnek eszméje csak igen lassan, de biztosan hódított tért magának, azon egyszerű okból, mert az egytöltetű puskák a harcászat követelményeinek többé nem felelnek meg. Ezek szerint a gyalogpuskának lehetővé kell tennie nem csak a lassú, ezélzott tüzelést, hanem a gyors (a valóságban már nem ezélzott) tüzelést is. Ha a puskák történetében visszapillantunk, akkor azt látjuk, hogy ebben vörös fonalként húzódik végig a gyorstűzre, helyesebben mondva a gyors töltésre való törekvés (az elsütő művezemek tökélyesbítése, a huzagolt csöveknek a XVI. században simákkal való felcserélése, az egységes tölténynek elfogadása, a vasból álló töltővesszőnek feltalálása, a puska súlyának kisebbítése, a töltési fogásoknak egyszerűsbítése és az ebből fejlődő hátultöltésnek elfogadása). Nem csoda tehát, hogy a hátultöltés is csak egy lépés volt a tökéletesség felé és hogy a töltésnek gyorsítására minden eszköz fölhasználtatik. Léteznek már automata- vagy géppuskák (Maxim-féle automaták), melyeknél az embernek igen alárendelt szerep jut a gép önműködése mellett úgy, hogy maholnap a háború csak gépeknek mérkőzéséből fog állani. A harczászat, illetőleg a mai harczmód a döntő pillanatokra a tüzelésnek minél nagyobb gyorsítását és a fokozott lekészültséget követeli; ennek pedig még a legegyszerűbben szerkesztett egytöltetű puska (a Pfyffer-puska csak egyetlenegy töltési fogást, t. i. a kakasnak felhúzását igényli, szintúgy a Krag-Petersen puska) sem tehet eleget, hanem csakis az ismétlő puska. Az egytöltetű gyalogpuskáknak az ideje lejárt. Az ismétlő puska iránt támasztandó követelmények röviden a következőkben foglalhatók össze: a) Az ismétlő puska mint egytöltetű is használható legyen; b) az ismétlő puska, minél nagyobb számú töltényeknek közvetlenül egymásután való eltüzelését tegye lehetővé, de ezen töltények a tárban deformálást ne szenvedjenek; c) a tölténytár akként legyen szerkesztve, hogy a tűzfegyelem gyakorlása czéljából, a tárban levő töltények száma és a lőkészültség általában a (szakasz-, raj-) parancsnok által könnyen ellenőriztethessék és a tár a parancsnoknak parancsa nélkül használható ne legyen; d) a kilőtt töltényeknek, akár egyenkint, akár nagyobb számban egyszerre történendő pótlása könynyen és gyorsan eszközölhető legyen ; e) az ismétlő puska az egytöltetűnél legalább sokkal nehezebb ne legyen, bonyolult szerkezettel ne bírjon ; azonkívül kis űrmérete (7—8 mm.) legyen, mert, eltekintve ezen kérdés vetészeti oldalától, a tár ekkor több töltényt fogadhat be. Az itten szóba jöhető puskáknak, tulajdonképen az ezekre felcsatolható táraknak töltényszámai a következők : Löwe (az újabb rendszere) 12, Koka Milovanovics 10, Werndl (a Gras puska számára) 10, Manlicher (két rendszer) 9 és 7, Lee 5. Az egyes államokban az ismétlő puskák kérdése így áll: Angolország. Ez ismétlő puskát még nem rendszeresített. Nélkülözheti könnyebben földrajzi helyzeténél és azon körülménynél fogva, hogy pénzügyei és nagy ipara akármelyik pillanatban, akármelyik ismétlő puskának rögtöni beszerzését megengedik. Francziaország: Elfogadta a 9 mm-nyi űrméretű Magot-rendszert »fusil M. 1885« név alatt. A felcsatolható tár 9 töltényt tartalmaz; van azonkívül 6 és 8 töltényt tartalmazó tár is. A lőkísérleteknél egy perez alatt 33 lövést tettek. Egy Magot-puska 95 frankba kerül és Francziaország jelenleg 200,000 ilyen puskával rendelkezik. Németország: Mauser ismétlő puska, melynek tára az előágyban van és 9 töltényt fogad be. A tárnak nehezebb megtöltése miatt, a gyakorlatban elérhető lősebesség percenkint csak 18 lövés. Németország a Mauser puskáit ismétlőkké átalakítja, miáltal a hadseregnek ismétlő puskával való felszerelése könnyebben és kevesebb költséggel (állítólag puskánkint csak 10 márkával) eszközölhető. Jelenleg 150.000-nél több ismétlőpuska már készen van. Svájcz: Vetterli-puska 11 tölténynyel, a lősebesség percenkint 19 lövés. Az első sorban kivonuló csapatok mind ismétlőkkel vannak ellátva. Ausztria-Magyarország: Egy Manlicher-puskának rendszeresítése terveztetik. Ez betolható, automatikusan működő és 5 töltényt befogadó tárral bír. Tulajdonképeni tár nincsen, hanem az egész haditáska-lőszer, 5 darabonkint, bádogkeretekben van málházva és minden keret egy új tárt képez. A lősebesség perczenkint 25 lövés. Oroszország: Az egész gyalogság számára eddigelé még nem rendszeresített, a gárdacsapatoknak, valamint a lövészzászlóaljaknak Vetterli-ismétlőpuskákkal való felszerelése pedig már folyamatban van. Balkán-államok: Ezekben ismétlőpuskák rendszeresítve még nincsenek , (a török lovasságnak Henry Winchester-karabélylyal való felszerelése ide nem tartozik), de Szerbia a Koka-Milovanovics-féle felcsatolható, 10 töltényt tartalmazó tárnak elfogadását szándékolja. Olaszország: A Bartoldo-puska elvileg már el van fogadva és a Bersaglieri-csapatoknak ki is adva. A tár az előágyban fekszik és 11 töltényt fogad be. Lőgyorsasága a Vetterli-puskáéval egyenlő. Az űrméret, a töltény és a ballisztikai teljesítő képesség ezen értekezés keretéből ki lévén zárva, az előbb felsorolt ismétlőpuskákat csak a tüzelésre való tekintetben kell összehasonlítani. A lőgyorsaságot vévén figyelembe, azt látjuk, hogy a puskák a következő sorrendben állanak. A tárbeli töltények kilövésénél egy-egy lövésre kell: Magotnál 1.6 mp. Manlicher-nél 1 Mausernél 1 2 mp. Milovanovics-nál ; Yetterlinél ) Bartoldo-nál 1 mP. Az ismétlő tüzelésre, t. i. a tárnak egyszeri kilövésére kell: Yetterli-nél 1 Milovanovics-nál 20 mp. Kropatschek-nél Mauser-nél 5 18 mPMagot-nál 15 mp. Manlicher-nél 10 mp. Az ismétléssel és és a tárnak újból való megtöltésével vagy ujjal való felcserélésével perczenkint adható lövések száma a következő: Magot 33 lövés Manlicher 25 * Mauser Kropatschek 18 * Vetterli Bartoldo 5 16 * Ezen ismétlő tüzet folytathatná, a jelenleg az illető államokban rendszeresített haditáskalőszernek teljes elfogyasztásáig: Bartoldo 4.6 perczig Mauser 4.4 » Vetterli 4.2 » Manlicher (a haditáskalőszert 80 tölténynyel számítva...................................3.2 perczig Magot........................................2.7 » Bartoldo-nál 1 *8 mP KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: november 8. Naptár: Hétfő, november 8. — Róm. kath.: Gottfried püspök. — Prot.: Gottfried. — Görög-orosz. (október 27.) Nesztor vértanú. — Zsidó : (march. 10.) — Nap kel 6 óra 55 perczkor reggel, nyugszik 4 óra 32 perczkor délután. — Hold kel 3 óra 25 perczkor délután, nyugszik 3 órakor éjfélután. Az igazságügyminiszter fogad d.a.5— V.7 óráig. Horvát miniszter fogad délelőtt 10— délután 2 óráig. A magyar tudományos akadémia II. osztályának ülése d. u. 5 órakor. Értekeznek : Torma Károly és Bunyitay Vincze. A főváros közigazgatási bizottságának ülése délelőtt 10 órakor az uj városháza közgyűlési társalgótermében. Az orvostanhallgatók segélyegyesületének 25 éves jubileuma. A magyar mérnök- és épitész-egyegület mű- és középitési szakosztályának ülése d. u. 6*/8 órakor. Árpa- és gyümölcskiállítás a Köztelken d. e. 10—12 és d. u. 2—4 óráig. Bourdon Mária kiállítása az iparművészeti múzeumban d. e. 9— d. u. 1 óráig. A vörös kereszt egylet budai Erzsébetkórháza megtekinthető d. e. 10—ll'/a óráig. Nemzeti múzeum term. és néprajzi tár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Gazdasági múzeum a Köztelken d.e. 10— 12 és d. u. 2—4 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton (Beleznay-kert) nyitva van: d. e. 9— d. u. 1 és d. u. 3—5 óráig. A botanikus kertben levő orsz. üvegfestészeti kiállítási teremben uj Üvegfestmények és mindennemű kartonok vannak kiállítva. Megtekinthető bárki által minden díj nélkül délelőtt 8—12 és d. u. 2—6 óráig. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. e. 10—12 és d. u. 2—4 óráig. Nemzeti muzeum:képtár d.e.9.d.u.1oráig. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti dij 30 kr. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. A hir. lapból. Az igazságügyminiszter, Hencz Ödön kaposvári, és Wlassics Sándor pécsi kir. alügyészeket kölcsönösen áthelyezte. Jegyzőkké: a sátoralja ujhelyi kir. törvényszékhez : Láczay Károly gyakorló ügyvédet; a dévai kir. törvényszékhez : Herszényi Kálmán ottani, a mármarosszigeti kir. törvényszékhez: Szép Géza mármarosszigeti, a Csíkszeredai kir. törvényszékhez : Jerzsák János dévai kir. törvényszéki, a lugosi kir. törvényszékhez: Porutiu Emil tompánfalvai kir. járásbirósági aljegyzőket; végül a marosvásárhelyi kir. törvényszékhez: Dósa Kálmán ottani kir. törvényszéki aljegyzőt és Schuller József szászrégeni kir. járásbirósági telekkönyvvezetőt; — aljegyzőkké: a budapesti kir. törvényszékhez: dr. Szabó Imre ottani, a kir. járásbírósághoz : Hipp Dezső ugyanottani, s a verseczi kir. járásbírósághoz : Brán Gusztáv verseczi kir. járásbirósági joggyakornokokat; — irodatisztté: az egri kir. törvényszékhez: Szabó Rafael ottani írnokot; — írnokokká: a nyíregyházai kir. tvszékhez : Virágh József ottani kir. ügyészségi írnokot; a rétsági kir. járásbírósághoz : Bússa Ignácz füleki kir. járásbirósági,a székelyudvarhelyi kir. törvényszékhez: Kállay Jenő tordai kir. törvényszéki, s az eperjesi kir. törvényszékhez : Dessewffy László ottani kir. járásbirósági bijnokokat nevezte ki. —‘Szundi Radó budapesti, és dr. Szigeti Dezső pestvidéki kir. törvényszéki jegyzőket kölcsönösen áthelyezte ; — Despotovics Döme módosi kir. járásbirósági írnokot a pancsovai kir. törvényszékhez, és Kovács József csáki-gorbói kir járásbirósági írnokot a szamos-ujvári kir.járásbírósághoz helyezte át; — Herczog Izodor cs. és kir. 5. sz. huszár-ezredbeli számvivő-őrmestert az aranyos-maróthi kir. törvényszéki fogházhoz fogházfelügyelővel Babos Péter föfegyőri czimmel ellátott soproni királyi országos fegyintézeti I. oszt. fegyőrt, ugyanazon országos fegyintézethez valóságos főfegyőrré nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és keresk. miniszter, dr. Pethő Gyula segéd-geologot osztály-geologgá nevezte ki. A pénzügyminiszter, Ballon Adolf pénzügymiszteri számgyakornokot a budapesti pénzügyigazgatósághoz III. oszt. számtisztté nevezte ki. — A királyné ő Felsége szombaton délután K.Megyerre látogatott el, megtekintendő a királynak itt lévő vadászparipáit. A felséges asszony, mint lapunknak írják, hosszasabban időzött az udvari is-