Pesti Napló, 1886. december (37. évfolyam, 333-359. szám)

1886-12-25 / 356. szám

A fővárosi közmunkák tanácsából. — decz. 23. Báró Podmaniczky Frigyes alelnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésével Ybl Miklós és Zsigmondy Vilmos tanácstagokat bízza meg. A napirend előtt elnök megemlékezvén a tanács­nak a múlóban levő évben kifejtett működéséről, me­leg szavakban mond ezért a tanácstagoknak köszöne­tet s támogatásukat s az eddigihez hasonló közremű­ködésüket a küszöbön álló új évre is kikérve, ennek alkalmából őket szívélyesen üdvözli és nekik minden jót kiván, mire a tanácsosok az elnök éltetésével vá­laszoltak. A tanács tagjainak egyharmada az 1870. évi X. t. sz. értelmében minden harmadik év végén kilép, még pedig ezúttal a kormány által kinevezettek közül a már előbb lemondott Szumrák Pál, továbbá Bu­­zetzky Pál és Lukács Antal; a főváros által válasz­tottak közül: Haris Sándor, dr. Poór Imre és Zsig­mondy Vilmos. A tanács felkéri a kormányt, illetőleg a fővárost, hogy az ekként megüresedő tagsági helyek betöltése iránt intézkedjék. Megjegyzendő, hogy a ki­lépők újra kinevezhetők, illetőleg megválaszthatók. A közmunka és közlekedési miniszter megküldi a kazánügy rendezése tárgyában kibocsátott kormány­rendeletet. A tanács ezt tudomásul veszi. A tanács kezelése alatt levő fővárosi és nagy­körúti pénzalapok 1885. évre vonatkozó, a pénzügyi bizottság által átvizsgált zárszámadásait e bizottság javaslata alapján helybenhagyván, a számvevő osztály­nak a felmentvényt a szokásos fentartások mellett megadja. E zárszámadások felülvizsgálat végett a ta­nács 1885. évi működéséről szóló jelentés kíséretében, melynek hitelesítésére dr. Ország Sándor és Lukács Antal tanácsosok küldettek ki, a m. kormányhoz fog felterjesztetni. A budai körút létesítése folytán a körút és Re­­tek-utcza között a volt Christen-féle telekből a tanács összesen 36 házhelyet hasított ki, és ezek becjárait az eladási feltételekkel együtt megállapítván, elhatá­rozta, hogy azokat zárt ajánlatok útján tartandó ár­verésen áruba bocsátja.­­ Az egyes parc­ellák árai és az eladási feltételek a kibocsátandó hirdetményben fognak közöltetni, de a tanács műszaki osztályánál a felosztási tervvel egyetemben 30 krért már most is megszerezhetők. A városmajori területen létesített építési telkek elárusítása iránt akkor fog az intézke­dés megtétetni, ha ezek telekkönyvileg már rendezve lesznek. A déli vasúttársulatnak budai pályaudvarából kihasítandó telkére, Gomn Mihálynak Podmaniczky- és Rózsa-u. sarkán fekvő telkére, Kerkápoly Károly Gellérthegyi telkére, dr. Barna Ignácznak II. k. Fő­­utczában, Sinabeck Annának H. k. kórház-utczai telkének, Keller Lajosnak I. hidegkuti-uton fekvő, gr. Eszterházy Miklósnak II. k. Csalogány-utczában, Patics Ferencznek V. k. Lehel-utcza, Somogyi Somá­nak VIII. k. Kenyérmező-utczában, Spitzer Samunak V. k. Visegrády-utczában, gr. Wenckheim Frigyes­nek VIII. k. Stáczió- és József-utcza sarkán, Simáni Miksának, I. k. Győri-uton, továbbá a Lőrinczi helyi­érdekű vasútnak eladott, illetve bérbe adott fővárosi telekre vonatkozó rendezési, illetve felosztási térraj­zok jóváhagyattak, Seidelheim Ernő csömöri-uti tel­kének rendezése oly kikötéssel engedtetik meg, hogy Csömöri-utra eleső terjedőket már most átengedni tartozik. A III. k. Bécsi-ut mellett levő árok áthidalása, a budai jégszesz-telephez közúti vaspályás sínek fek­tetése, dr. Glück Ignácz városligeti fasori nyaralójá­hoz csatorna építése, a X. k. gyömrői­ út mellett levő névtelen­ utczának makadamirozása és II. k. szeder­lépcső vízlevezetőjének kikövezése a főváros javaslata értelmében engedélyeztetett. A főváros a városligetnek az országos kiállítás czéljára elfoglalt részét a jövő évben véglegesen ren­dezni és fenyőfákkal sűrűen beültetni szándékozván, a tanács az erre vonatkozó tervhez hozzájárul. Az új épület, Károly és üillői-úti kaszárnyákat összekötő telefon­vezeték létesítéséhez a tanács hoz­zájárul. Ez alkalomból, miután ily sodronyvezetékek a főelvek megállapítása nélkül a kellő rendszerrel nem létesíthetők, a tanács utasítja a műszaki osztályt, hogy a követendő irányelvek tekintetében mielőbb előterjesztést tegyen. A budai vízvezetéknek III. k. Bécsi­ utczában és a zugligeti Fáczánhoz czimzett fürdőhöz való kiter­jesztését, a németvölgyi köztemetőben tűzcsapok léte­sítését, továbbá a Podmaniczky-u. egy részének kőola­j­­világítását tárgyazó tervek ellen észrevétel nincsen. A kereskedelmi épület részv. társ. Berczelli György, Petz József, Lorsich Ferencz, Tollis Sándor és neje, dr. Rózsa Sámuel, és Mandl József felfolyamodványának másodfokú elbírálása után a következő építési ügyek nyertek elintézést: u. m. Sziklai János VIII. k. Dugonics-utczában csatornaépí­tési, Fleischmann Ede X. k. Ó-hegyen sziklapincze összekötte­tési, Heinzmann Ágoston VIH. Kenyérmező-v. egyemel. ház és földszintes toldalék, az angyalföldi tébolydában gázmotor fel­állítása, dr. Barna Ignácz II. Fő-utcza kétemel. ház, Burján Sándor II. Hajtsár-ut földsz. ház, Herényi Ferencz VI. k. An­gyalföld földsz. ház, a VIII. k. Bezerédy-utczában fővárosi iskolaépités, Feledi Karolina VI. k. Podmaniczky-u. három eml. ház, Gyulai Kálmán X. k. tisztviselők telepén földsz. ház, Mihalovits János VIII. k. Szerdahelyi-utcza ideiglenes bolt, Schumann Antal VI. k. Bajnok-u. kétemel. ház, Tamási Jó­­z­sefné X. k. Jászberényi-utca földszintes toldalék, Domanszky Anna IX. k. Kinizsy-utcza pinczeablak rácsozat építési ügye. Rosenblum Berta által a IX. k. Remete-utczában szám­­­­­költ árubódéépítés, mint a szabályoknak meg nem felelő, engedélyezhetnek nem találtatott. Erdőtűztek. A földmivelés-, ipar- kereskedelemügyi m. kir. miniszter a következő erdőtiszteket nevezte ki: I. A kincstári erdők kezeléséhez: Erdőmesterré: Marosi Ferencz erdőren­dezőt, a lippai főerdőhivatalhoz. Ellenőrködő főerdészszé: Michlbach János kezelő­ főerdészt, a nagybányai főerdőhivatalhoz. Kezelő főerdészekké: Trauer Gusztáv erdészt, a lugosi erdőigazgatósághoz; Péch Dezső er­dészt, a marosvásárhelyi erdőgondnoksághoz; Tőrg Vilmos erdészt, a vinkovezei főerdőhivatalhoz. Faraktár gondnokká: Ocsárd Károly erdészt, a gödöllői erdőhivatalhoz. Erdészekké: Kárász István alerdőfelügye­­lőt, a soóvári erdőhivatalhoz ; Chrenóczi Nagy Antal erdőőri szakiskolai segédtanárt, a beszterczebányai er­dőigazgatósághoz ; Kováts Géza faraktártisztet, a ko­lozsvári erdőigazgatósághoz; Kőrös László erdőszám­­vivőt, a lugosi erdőigazgatósághoz; Nádas Béla er­dészjelöltet, a marosvásárhelyi erdőgondnoksághoz; Jákó Jenő miniszteri erdészjelöltet, a zsarnóczai er­dőhivatalhoz ; Benigny Gyula erdészjelöltet, a m.-szi­­geti erdőigazgatósághoz ; Dercsényi Kálmán erdész­jelöltet, az orsovai erdőhivatalhoz. Faraktártisztté: Lonkay Antal minisz­teri erdészjelöltet, a bástyaházai erdőhivatalhoz. Erdészjelöltekké; a következő I. oszt. erdőgyakornokokat: Gabnay Ferenczet, a lippai főerdőhivatalhoz ; Preiszner Nándort, a lugosi erdőigazgatósághoz; Szentimrey Dánielt, a Csíkszeredai erdőhivatalhoz ; Glós Lászlót, a bástyaházai erdőhivatalhoz; Missies Pált, a m.-szigeti erdőigazgatósághoz ; Bokor Róber­tet, a vinkovezei erdőhivatalhoz ; Horváth Ferenczet, az apatini erdőhivatalhoz. I. oszt. erdőgyakornokokká, a követ­kező II. oszt. erdőgyakornokokat: Ormay Kálmánt, a beszterczebányai erdőigazgatósághoz; Miskolczy Já­nost és Lopussay Kornélt, a szász-sebesi erdő­hivatalhoz ; Nagy Györgyöt, a zsarnóczai erdő­hivatalhoz ; Gorzó Lászlót, a bástyaházi erdőhiva­talhoz ; Lehoczky Aladárt és Székely Mózest, a m.­­szigeti erdőigazgatósághoz; Bogdán Gézát, a lip­­tóujvári főerdő­hivatalhoz; Székely Istvánt, a soó­vári erdőhivatalhoz; Rónay Antalt, a m.-szigeti erdőigazgatósághoz; Roszinszky Jánost, a szászsebesi erdőhivatalhoz; Linszky Károlyt, a beszterczebányai erdőigazgatósághoz; Bodnár H. Rikhárdot, a bástya­házai erdőhivatalhoz; Kaufmann Bélát, a zágrábi erdőigazgatósághoz; Lumnitzer Bélát, az orsovai erdőhivatalhoz ; Lator Istvánt, a m.- szigeti erdőigaz­gatósághoz; Somoghy Lajost, a beszterczebányai erdőigazgatósághoz; Borköles Józsefet, a gödöllői erdőhivatalhoz ; Páger Sándort, az ungvári főerdő­hivatalhoz ; Gréger Gézát, a soóvári erdőhivatalhoz; Temesváry Bélát, a beszterczebányai erdőigazgatóság­hoz ; Lehoczky Jánost, az orsovai erdőhivatalhoz; Balaton Antalt, a soóvári erdőhivatalhoz ; Kovács Aladárt, a beszterczebányai erdőigazgatósághoz; Kremniczky Aladárt, a kolozsvári erdőigazgatóság­hoz ; Pálka Gyulát, a lippai főerdőhivatalhoz; Szigeti Rezsőt, az ungvári főerdőhivatalhoz; Szöllősi Rezsőt, a liptóujvári főerdőhivatalhoz. I. oszt. erdőgyakornokokká, a követ­kez­ő végzett erdőakadémiai hallgatókat és műszaki dijnokokat: Puskás Ferenczet, a m.-szigeti erdőigaz­gatósághoz ; Plech Józsefet, a lugosi erdőigazgató­sághoz ; Hamrák Antalt, a kolozsvári erdőigazgató­sághoz ; Lágler Gyulát, a lippai főerdőhivatalhoz; Mike Imrét, a kolozsvári erdőigazgatósághoz ; Zsiva­­novics Zsivát, a zsarnóczai erdőhivatalhoz; Apáti Lászlót, az orsovai erdőhivatalhoz; Kovács Gábort, a zsarnóczai erdőhivatalhoz ; Gábor Sándort és Dorosz­­lai Gábort, a lugosi erdőigazgatósághoz; Pollág Gé­zát, a beszterczebányai erdőigazgatósághoz; Lohr Antalt, a m.-szigeti erdőigazgatósághoz ; ifj. Sugár Károlyt, a kolozsvári erdőigazgatósághoz; Anca Dömjént, a soóvári erdőhivatalhoz. II. A királyi erdőfelügyelőséghez: I. oszt. a­l-erdőf­el­ügyelőkké, a követ­kező II. oszt. al-erdőfelügyelőket: Pruzsinszky Ká­rolyt, az ungvári erdőfelügyelőséghez; Sághy Kál­mánt, a szombathelyi erdőfelügyelőséghez. III. A selmeczi m. kir. erdő-akadémiához: Tanársegéddé: Halász Géza erdőgyakor­nokot. IV. A vadászerdei m. kir. erdőőri szakiskolához: Főerdészszé és igazgatóvá: Vadas Jenő erdészt. V. A kincstári erdőszámvevőséghez : I. oszt. erdőszámtisztekké a követ­kező II. oszt. erdőszámtiszteket: Prunyi Károlyt, a zsarnóczai erdőhivatalhoz; Lengyel Ödönt a bástya­házai erdőhivatalhoz; II. oszt. erdőszámtisztekké a követ­kező III. oszt. erdőszámtiszteket: Wolff Attilát az apatini erdőhivatalhoz ; Sole Henriket a zágrábi erdő­igazgatósághoz ; III. osztályú erdőszámtisztekké: Straub­ János végzett erdészeti akadémiai hallgatót és erdőszámvevőségi napidijast, a beszterczebányai erdőigazgatósághoz; Domokos Sándor m. kir. erdő­gyakornokot a soóvári erdőhivatalhoz; Cserei Gyula m. kir. erdőgyakornokot az orsovai erdőhivatalhoz. BELFÖLD: Bács-Bodrogh megye e hó 21-én tartott rendes évnegyedes közgyűlésén, a megye közállapotairól szóló alispáni jelentés tudomásul vétele előtt, felszólalt Szabó László, hézagosnak mondva a jelentést, mert egy igen fontos, mindenkit érdeklő esemény, a zentai választási visszaélések tárgyában beadott felebbezés­­ről az alispáni jelentés egy szóval sem emlékezik meg, holott az a megye közállapotaira részben élénk vilá­got vetett volna. Az alispán válaszában oda nyilatko­zott, hogy miután az ez ügyben való puhatolások s kutatások az igazoló választmány részéről csak most kezdődtek meg s a vizsgálatok befejezve nincsenek, mert a felebbezés az illető fórum elintéző megoldását várja, nem óhajtotta még ez ügyet jelentésébe tenni, mit különben a »legjobb akarattal« megtett volna, s ígéri, hogy a jövőben meg is fogja tenni. Szabó reflek­tálva az alispán szavaira, tagadja, hogy az alispán a legjobb akarattal óhajtaná ez ügyet siettetni, mert ha akarta volna, már megtehette volna, minthogy a fe­lebbezés már hónapok óta beadatott. Különben a je­lentést tudomásul veszi. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, deczember 25. Naptár: Szombat, deczember 25. — Rom. kath.: Nagy karácsony. — Prot.: Nagy karácsony. — Görög­orosz : (deczember 13.) Eusztrál. — Zsidó: (Kiszlev 28.) Sabbat Mikecz. — Nap kel 7 óra 48 perczkor reggel, nyugszik 4 óra 12 perczkor délután. — Hold kel 7 óra 27 perczkor reggel, nyugszik 4 óra 36 perczkor délután. — Újhold délelőtt 11 óra 11 perczkor. A miniszterek nem fogadnak. Unitárius isteni tisztelet d. e. 11 óra­kor a Deák-téri ev. imaházban. Pesti izr. nőegylet árvaházának Chanuka­­ünnepe délután 4 órakor. (Damjanich-utcza) A Klotild fővárosi szeretetház kará­csonyfa-ünnepe d. u. 4 órakor (Városmajor). A fővárosi Mayer-fiárvaház karácsonyfa­ünnepe d. u. 5 órakor. A czipész-segédek egyletének alakulási ünnepélye a régi polgári lövőházban. Karácsonyi kép- és műipari kiáll­i­­t­á­s a műcsarnokban (Andrássy­ út 69. sz.) d. e. 9— d. u. 4 óráig. Belépti dij 20 kr. Bourdon Mária kiállítása az iparművé­szeti múzeumban d. e. 9— d. u. 1 óráig. Belépti dij 20 kr. Árpa-, gyümölcs- és műtrágyakiállí­­t­á­s a Köztelken d. e. 10—12 és d. u. 2—4 óráig. A vörös­ kereszt egylet budai Erzsébet­­kórháza megtekinthető d. e. 10—11’/8 óráig. Nemzeti múzeum:képtár d.e.9—d.u. 1 óráig. Iparművészeti múzeum az Andrássy-úton d. e. 9— d. u. 1. Gazdasági múzeum a Köztelken d.e. 10— 12 és d. u. 2—4 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton (Beleznay-kert) nyitva van: d. e. 9—12 óráig. Nyilvános könyvtárak zárva. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti dij 30 kr. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. Napirend, deczember 26. Naptár: Vasárnap, deczember 26. — Róm. kath.: C. István első vértanú. — Prot.: C. István. — Gö­rög-orosz : (deczember 14.) E. 28. Tirzus vértanú. — Zsidó : (Kiszlev 29.) — A nap kel 7 óra 49 perczkor reggel, nyugszik 4 óra 12 perczkor délután. — A hold kel 8 óra 19 perczkor reggel, nyugszik 5 óra 30 perczkor d. *. Miniszterek nem fogadnak. A budapesti első gyermekmenhely és bölcsöde karácsonyfa-ünnepe d. u. 4 órakor a Knézics-utczai központi intézetben. A budapesti filológiai társaság köz­­gy­ülése délelőtt 10 órakor az akadémiában. A pesti izr. nőegylet Chanuka-ünnepélye saját árvaházában d. u. 4 őrsiker. A szünidei gyermektelep-egyesület választmányi ülése d. e. 11 órakor a VI—VII. ker. klub termében. A buda-óbudai honvédegylet rendkívüli közgyűlése d. u. 4 órakor a krisztinavárosi iskolában. Választók értekezlete (Matlekovics-párt) d. e. 10 órakor a régi polgári lövőházban. Az orsz. rabbiképző-intézet theol. egyle­tének felolvasó ülése d. e. 1/­ll órakor. A józsefvárosi kör családi­ estélye­­1,8 óra­kor saját helyiségében. (József-körut 46. sz.) A budai polgári lövészegylet zeneesté­lye és tánczvigalma saját helyiségében (Nagy-Rókus­­utcza). (A többit lásd fentebb.) ■V A kettős ünnep miatt lapunk leg­közelebbi száma — rendkívüli kiadásban — hétfőn, decz. 37-én reggel jelen meg. QV" Mai számunkhoz két ív melléklet van csatolva, a következő tartalommal: I. melléklet : A Pesti Napló tárczája: „Faust“ második részéből. Dr. Várady Antal könyvéből. — A „Házban “ (Mutatvány Wohl Stefanie „Aranyfüst“ czimű­ regényéből.) — A Mátra alja. A. K.-tól. — A német irodalom története. Acsády Ignácztól. — Falra hányt borsó. — Az ország határáról. — Hirdetések. II. melléklet: A képviselőház pénzügyi bizottságá­nak általános jelentése. — Irodalom: A karácsonyi könyvpiaczról. — Gelich könyvéből. — Uj könyvek. — T­á­r­c­z a: Fiamnak. Ábrányi Emiltől. — Vándorló fenyő­ágak. Kisteleki Edétől. — Közgazdaság. — Ingatlanok forgalma. — Hirdetések. — A királyné ő Felsége tegnap szűk családi körben ünnepelte meg születésnapját. A király már reggel üdvözölte felséges nejét, azután pedig a trón­örökös-pár és Mária Valéria főherczegnő fejezték ki szeren­csekivánataikat.­­ A bolgár küldöttség a hósuvatagok miatt, me­lyek megakasztották Németországon a vasúti közle­kedést, nem folytathatta Párisba útját oly gyorsaság­gal, mint az tervezve volt. A küldöttség a többi kö­zött a kölni vasúti indóházban volt kénytelen vesztegelni s itt véletlenül találkozott Batten­berg Sándor herczeggel, a­ki Londonból érke­zett meg. — Fabiny igazságügyminiszter Fiuméban meg­győződött az ottani törvényszék hiányairól s azok orvoslását kilátásba helyezte. A miniszter már visz­­szaérkezett Budapestre. — Az osztrák-magyar államvasuttársaságtól egy vonatösszeütközési hírre vonatkozólag a követ­kező helyreigazító sorokat kaptuk : E hó 21-én este Récse állomásból egy üresen álló kocsi a Szt.­György felől jövő omnibuszvonatra hajtatott, minek követ­keztében az üres kocsi kisiklott. Az omnibuszvonat­ban semmi kár nem esvén, az a rendes időben Récsé­­re érkezett. — Az egyetemi tanárok emeritálásának kérdé­sével foglalkozik a Gyógyászat czímű orvosi szaklap ma megjelenő száma, egyebek közt a következőket mondván : Nálunk az egyetem úgyszólván a törvényen kívül áll. A 48-as törvényhozás ugyan iktatott be az egyetemre vonatkozó néhány rövid paragrafust, de az újabbkori parlamentarizmus időszakában az egyetem­re vonatkozó törvények dolgában nem történt semmi, az egészet az időről-időre keletkező és eltűnő minisz­teri szabályrendeletek khaosza szabályozza, nem vala­mely észszerűen megállapított elv, hanem az épp fe­lülkerekedő áramlat szerint, melynek faktorai termé­szetesen nem ellenőrizhetők, és felelősségre sem von­hatók. Így van azután, hogy az egyetemi tanárok eme­ritálásának ügye sincs törvényhez vagy szabályhoz kötve, hanem maradnak vagy mennek tanáraink ak­kor, mikor nekik tetszik, vagy talán helyesebben mond­va, midőn ez másoknak tetszik, kiknek különös czéljai ezt igy kívánják. Amaz áldozatok után, melyeket az ország orvosi szakoktatásunk érdekében hozott és me­lyektől eredményeket jogosan vár, a tanárok emeritá­lásának ügye első­sorban is nem a kedélyesség, hanem a természet rendje által megkövetelt szükségszerűség kérdése. — Magyar műemlékek. A műemlékek országos bizottságát értesítették, hogy Toricska, Nógrád me­gyei községben a protestáns ev. templomban régi fal­festményeket fedeztek fel. A bizottság a festmények megvizsgálására bizottságot küldött a helyszínére, mely küldetésében eljárt s a festményeket igen be­cses középkori műemlékeknek találta. A bizott­ság ennek következtében Háry Gyula rajzoló által e képeket lemásoltatta s elhatározta, hogy e becses mű­emlékeket meg fogja őrizni, minthogy azonban a pro­testáns hitközség valláselveinél fogva a templomban szentek képeit szabadon nem hagyhatja, a bizottság legutóbb tartott ülésén akként intézkedett, hogy azok vászon­lepellel elföhessenek. Ugyanazon az ülésén a szepes megyei csütörtökhelyi kettős kápolna restaurá­lási ügyét is tárgyalták. E kápolna legszebb műemlé­keink közé tartozik s hogy művésziesen restaurálják, Steindl Imre műegyetemi tanárt és bizottsági tagot bízták meg a tervek elkészítésével. A bizottság az Er­délyben fekvő Harina községnek igen érdekes templo­mát gróf Kuen Antal műépítész által megvizsgál­tatta, ki­jelentésében a becses műemlék rongált álla­potáról tett említést. A bizottság elhatározta, hogy mivel tetemes költségbe kerülne a templom restaurá­lása, a jelenlegi viszonyok között ki nem vihető, de minthogy a templom eldüléssel fenyeget, a szükséges biztosítási munkálatokat haladéktalanul meg fogják tenni. A szepes megyei történelmi társulat kérvényt nyújtott be a bizottsághoz a lőcsei templom falfest­ményeinek kijavítása tárgyában. A bizottság felhívja a társulatot, hogy mielőbb közölje a restaurálási költ­ségvetést s egyúttal a falfestmények restaurálására alkalmas festőt jelöljön ki. Végül bemutatták Mis­­kovszky Viktor rajzait a kisszebeni templomról, a szabinaházai, berzeviczei és héthársi műemlékekről és a palocsai várromról.­­ A Petőfi-társaság e hó 27-én (hétfőn) dél­után 5 órakor a magyar tud.­akadémia földszinti kis termében zárt ülést tart. Tárgyak : a tisztviselői kar megválasztása, az üresedésben levő rendes tagsági hely betöltése s a január 6-i nagygyűlés tárgysoroza­tának végleges megállapítása. — Érdekes régészeti lelet. A budai vinczellér­­képezde expozitúráját képező promontori amerikai szőlőtelep talajának most folyó forgatása közben a munkások 3 igen régi római mértföldmutatót és egy gyermekkoporsót ástak ki. A mutatókövek Marcus Aurelius idejéből valók s ezek alapján sikerült a régi római út egy részét is felfedezni. Találtatott továbbá Probus idejéből származó több pénz is, mi arra mutat, hogy e vidéken egykor római telepítvény létezett. A kiásott tárgyakat a telep igazgatója, Molnár Ist­ván, a nemzeti múzeumnak bocsátotta rendelkezésére. — Győrből a napokban egy külön vonat indult el Gráczon át Triesztbe, a vonat 300 lovat szállít a török kormány részére. — Furcsa párbaj. Bolognából olyan párbajról írnak, mely párját ritkítja. A Turinból Bolognába siető gyorsvonat egyik kupéját dr. Bargnoni orvos és Pizzoli ügyvéd osztották meg egymással, politikai és társadalmi érdekes kérdésekről csevegve. Beszélgetés közben valami ügy felett olyan éles nézeteltérés volt a két úr közt, hogy ünnepélyes verekedéssel iparkod­tak egymást kapac­itálni. A közös eldöngetést nyo­mon követte a lovagias kihívás, melynek Bolognába való érkezésük után nyomban eleget kívántak tenni. Úgy is történt. Alig hogy a vonat berobogott a bo­lognai pályaházba, kéznél voltak segédek, pisztolyok, orvosok, kocsik stb. és az egész társaság kirobogott Certosába, hol húsz lépésnyi távolságra megtartották a páros viaskodást. Az ügyvéd lövést kapott a vál­lába, aztán összecsomagolták a pisztolyokat és a leg­közelebb induló vonattal tovább utaztak. Az egész párbaj a kihívástól kezdve a felek elválásáig nem tartott tovább egy fél napnál. — A madagaszkári királyné fürdője. Párisban a Francziaország és Madagaszkár közt fennálló barát­ságos viszony zálogának tekintik, hogy a franczia rezidens Le Myre de Vilers III. Majahka Rinavalo huszonnégyéves királyné ünnepélyes megfürdetésénél az egész udvar és a miniszterek társaságában jelen lehetett. E c­eremóniáról, mely minden évben egyszer megy végbe, a következőket írják: A fürdőzés ünnepé­lye nagy pompa közt Tananarivóban tartatott meg. A franczia rezidens díszhelyét a királynéval szemben jelölték ki. A többi idegen ügyvivő és konzul is részt­­vett a furcsa ünnepiességen. Mindannyinak azonban régi szokáshoz híven a földön kellett guggolniok. Für­dőzés után a királyné felvette azt az aranyból és bo­rátokból készült ékszert, melyet a franczia köztársa­ság elnöke küldött neki. Végül az összes jelen volta­kat meglocsolták azzal a vizzel, melyben a királyné megfürdött. — Egy asszony panasza. Az oxfordi törvény­­széki csarnokból Írják : Mr. Robinson czirkusza nem­rég több előadást tartott Oxfordban. A közönség nagy tömegekben kereste fel a lovaskört és a társa­ságnak nagy vonzereje volt, különösen Herkules Ark athlétában, ki magát elég szerényen »nyolczadik vi­lágcsodának« mondta. Történt egy előadás alkalmá­val, melyre számos londoni tanuló megjelent, hogy egyikük fenhangon odakiáltotta az athletának : »A­mit maga tud, azt én is megcsinálom, maga nem vi­lágcsoda.« A közönség egy része tapsolta, a másik része azonban lepisszegte. A zaj csillapultával egy Breechmann nevű joghallgató követve a felhívást, fel­ment a színpadra, levetette kabátját, feltörte az ing­ujját és vígan fütyörészve felemelgette a súly­zókat és vasrudakat, mint azt az imént meg­­cselekedte »Herkules« úr, ki kétségbeesve nézte, mint rombolják le nimbuszát. Körülnézett és az első sor egy székében véletlenül meglátta a mai panaszosnőt, mrs. Wackerillt, Oxford városának egyik legterjedel­mesebb hölgyét. Gúnyolódva kiáltott oda a jogásznak: »Ezt csinálja meg,« ezzel a hölgyet gyermek módjára felemelte a magasba és öt perczig lóbálta, folyvást tánczolva. E heves mozdulatok közben mrs. Wacke­­rill elvesztette nyakkendőjét, kalapját, egy hajfonatát és végül levált a turnerje. Mrs. Wackerill ma becsü­letsértés czímén emelt panaszt. »Herkules« azzal vé­dekezett, hogy kényszerhelyzetben volt, hajlandó a hölgytől bocsánatot kérni és biztosítja mrs. Wacke­rillt, hogy csak szépsége irányította figyelmét épp rá. Kiengesztelve nyújtotta oda a hölgy jobbját az athle­tának és a tárgyalás felmentéssel ért véget. (x) 50,000 frtot tesz ki a Kincsem-sorsjegyek főnyereménye. Arra figyelmeztetünk, hogy a húzás holnapután történik. (x) A cs. kir. hadsereg rendeletek tára, mely a t. ez. tartalékos tiszturak kinevezését tartalmazza. Tiller Mór és testvére, m. kir. udvari szállítók­özég­­nél, Budapesten, Károly-laktanya betekinthető. Az életlapok mai számaiból. Főrendi buktató. — Vígjáték két felvonásban. — Személyek. Jupiter nictans (pislogó) ......... Colomanus Tibiscus. Mercuricus Fugitivus ......... Paulus Handi-Pusious. Aedilis .................................... Julius Comes Saprieius. Praetor.................................... Paulus Senius. Vicepraetor ............................. Josephus Slavius.1 Colomanus Ghicycinus. Paulus Somsichius. Franciscus Zichinus. Antonius Lucanus. Lictor..................... ... ... ... Alexandras Matlecovicinus. Pontifex Faximus ................ Ludovious Auroras. Első felvonás. 1. Jelenet. Tibiscus. Oh, ez a Handi-Pusk­us! Csizma­diát fogtam vele. Ilyen élhetetlen Mercur! És nem tudok szabadulni tőle. Egymásra lövi a bakot, a bol­dogtalan ! Slavius. Majd segítek én rajtad. Maximus Flaccus a pennás jó barátom elmondott nekem min­dent. Majd megmentlek tőle. II. Jelenet. (Konferenczia. A szenátus tagjai együtt.) Aurorus Pontifex: Mercur házat épített, beleköltözteti Fabiust, s ezért a már kapott százezer talentum után még hatvanezeret kér. Lucanus: Nem adunk semmit! Engem ide Jupiter hívott meg, ki kell mutatnom, hogy mint ki­nevezett szenátor független vagyok. (Félre: Úgy is tudom, hogy kedves dolgot cselekszem a nagy Tibis­­cusnak!) Élelmes Mercur a tolvajok istene, s ez olyan balek, hogy meglopják. Engem már hívtak aedilisnek, de nem mentem, most megmutatom, hogy tudok taka­rékoskodni. (Tibiscusra kacsint.) Somsichius , Ghicycinus ' (egyszerre) Optime! Helyes! Zichinus > Tibiscus. (Pislog.) Hm! Hm! Jól beszél. Saprieius. (Magában.) Hah ! Ez a Lucanus az én helyemre tör. Slavius. Lucanusnak igaza van. Ilyen gaz­dálkodással oda jutunk, hogy bezárjuk a boltot s el­mehetünk házalni nyulbőrrel. Aurorus. Roge, Slavius ur nem tagja a com­­misSionak. Amen! Matlecovicinus. (Magában nevetve.)Ütik Mercurt, a gazdámat. Nem segítek neki! Tibiscus. Ne menjen tovább a senatus,mint a forum ment. Ott megszavazták a hatvanezer talen­tumot — eddig terjed az ő talentumok. Üssétek a Mercurt, ha tetszik, de az én bőrömet ne bántsátok. Adjátok meg a 60.000 talentumot. Saphieius (magában). Hála égnek, most mást is ütnek, nem csak engem. Én hallgatok, mint a nyúl. Senius (magában). Már csak megmentem az élhetetlent. Aurorus praeses, Pontifex, mondd ki a határozatot, mert mindjárt baj lesz. Aurorus. In nomine Domini! Hárman meg­szavazzátok, négyen megtagadjátok, ennélfogva a többség elfogadja és megadja a hatvanezer talentu­mot Jupiter Tibiscus óhajtására. Ite in ebanyatis, missa est­­ Slavius. Holnap is nap lesz. Majd beszélek a szenátusban! III. Jelenet, Mercurius Handi-Pusicus. (Egyedül. Magánkívül lévén: gondolkozik; gondolkozván : fen­­szóval.) Ez furcsa volt. Egy kommisszió, melyben azok viszik a szót ellenem, kiket Jupiter nevezett ki. Som­­sichiuson nem csodálkozom, ez izgága, mindenütt in­­trigál. Ghirycinus minden kákán csomót keres. De hát Lucanus ! Mit akar az a plebejus, kit csak kegyelem­­­ből hívott a szenátusba az istenek tanácsa! Engem tiszta patriczius vérből emeltek az Olympusra, magam sem tudom ugyan, miképen, de hát ott volt mellettem az a lictor, az a plebejus, Matlecovicinus, maga ez is cserbe hagy! Aunye! És az a vén Zichinus is hozzájuk csatlakozik! Menekülnének a patká­nyok ? Sülyedőben volna hajóm ? Nem! Sokat ugyan nem tanultam, hála Jupiternek nem is tudok, de van­nak világos perczeim, mikor a helyzetet, ha ki akar­nak dobni, tisztán látom. Aztán meg fog menteni — a puszi! Hah! mégis volt és van nekem eszem! 2. Felvonás.­­ Jelenet. (A senatus Consultus.) Senius praetor. Szenátorok! Ma nagy do­log készül. Igentmondó szenátus az Olympusra támadt. De legyetek nyugodtak, nincs veszély, csak Mercur­­nak rázzák meg kissé fülét, azaz sipkája szárnyát. Le­gyetek azonban komolyak, méltósággal telve, hadd lássa a fórum népe, hogy nem hiába ültök piros pad­jaitokon. A dörgés végével aztán felderül az ég és ti megszavaztok mindent, a­mint dukál. — Indítsátok meg a malmot, hadd őröljön a gép. (A malom leőröl egyhangúan három javaslatot.) Most szólj, Slavius Vicepraetor! Josephus Slavius. Szenátorok! A­mi teg­nap történt, semmi ahoz képest, a­mi ma lesz. Úgy teszek mint Antonius tett Caesar holttestével. Halljátok! Mindnyájan. Halljuk! J. Slavius. Caesar, —akarom mondani — Paulus Handi-Pusiius Fugitivus derék ember. Egy gyors fordulattal átrepült patrícius társaitól, a fakép­nél hagyva őket, s kegyébe vévén Jupiter, felhúzta az Olympusra, az istenek közé és hogy volans is legyen, ráköté Mercur szárnyait. Azt hinnétek, ez megköny­­nyíté járását ? Nem! Mercurnak nehéz hivatása van. Jól tudom, az én bokáimon is rajta voltak egy ideig a szárnyak! De szerencsémre nem kellett palotát épí­tenem. Különben, hogy visszatérjek: Paulus Handi- Pusk­us derék ember. Gondos és elővigyázó. Negyven­ezer talentumon veszi a telket a palotához és kér reá harminczezret. Azért Handi-Pusk­ás derék férfiú. Miért tette ezt ? Csak azért, hogy ismét legyen módja kérni. Mikor a terv elkészül, akkor mondják neki, hogy kicsiny a telek, nem fér rá a ház, pedig már építették. Szólítja Matlecovicinust : Igaz ez ? Igaz! Miért nem nézik meg előbb, csak nem várja tőlem, patríciustól, Mercurtól, hogy én ilyenre gondoljak! És vásárolnak kétszer annyit, mint a­mennyi szükséges volt. Nemde, derék, bölcs férfiú ez a Handi-Pusk­ás ? Építik a házat, mondják : egy emeletet kell beleszorítani közből a második emelet alá. És a derék, bölcs férfiú, a jó Handi-Pusk­ás, bele­egyezik. De hát nem is lehet tőle kívánni, hogy min­denre gondoljon. És csak akkor jó ismét pénzért a fórumhoz, mikor ismét baj van. Nem azt mutatja-e az, hogy tiszteli a fórumot és a szenátust ? Mikor már az épület fedél alatt van és mondják neki, hogy nem jól megy a dolog, a derék Handi-Puskcus ezt is rend­ben találja : csinálják hát újból úgy, a­mint jónak látják az okosabb emberek. És csak akkor jó a fó­rumhoz ismét pénzért. Mert Handi-Puskcus derék, bölcs férfiú. Hanem azért egy fityinget sem szavazok meg neki. (Tibiscushoz : Jó volt!) Tibiscus. (Pislog.) Jól beszéltél. Látszik, hogy te is gazdálkodtál Boszniában. Paulus Pusicus. (Magához térve, nem gon­dolkozik, de bensőséggel.) Köszönöm jó akaratodat, oh Slavius! Hogy mennyire tisztelem a szenátust, bi­zonyítom azzal, hogy végig hallgattam beszédedet. Úgy jártam el, mint valódi patríciushoz illő. Gondol­kozzék a plebejus. Azért tanult, ez nem az dolga. Nekem megmutatták a palota rajzait, szép volt, ne­kem tetszik, s ha neked nem tetszik, legalább ne rontsd a más gusztusát. Annyit azonban mondhatok, hogy én itt az Olympuson jól érzem magamat. Ghirycinus: Én hibáztatom Paulust, nem azért, mert elköltötte a sok pénzt, hanem azért, mert póthitelt kért rá. Nem póthitelt kellett volna kérnie, hanem költötte volna el a 60,000 talentumot is, és akkor a zárszámadásokban mutassa ki! Ha ütik, leg­alább a végén üssék. Hát ha most nem szavazzuk meg, mi lesz ? Én nem szavazom meg, jól tudom, hogy úgyis csak négyen leszünk, kik ellene vagyunk. Tibiscus: Kérem, ne tessék azt mondani, hogy a fórum megrovást mondott arra az eljárásra, mert akkor mi többi istenek nem lennénk itt. Csak Paulus Handl Pusicus eljárását hibáztatta, ez tehát csak őt illeti. Ő tudja, mit kell csinálnia. (Magában.) Ezt, remélem, csak megértette. II. Jelenet. Paulus Pusicus. (Egyedül. Két másod­­perczig gondolkozik.) Menjek , ne menjek? Mara­dok! (Marad.) (A függöny legördül.)­­Bolond Istók.) * Jogtalan követelés. Vendéglős. Az istenért, mit cselekedett ön, uram ? V­e­n­d­é­g. Megettem egy adag pecsenyét. Vendéglős. De hiszen azt más vendég ren­delte ! ? Vendég. Úgy ? Engedelmet ! Vendéglős. De nem addig van az , hanem ha megette, már most fizesse meg ! Vendég. Én fizessem meg, a­mit más rendelt ? (Üstökös.) * Udvariasan. — Kedves czimborám, egy jó ba­rátod szeretne veled beszélni, a­kinek már régóta tar­tozol egy kis összegecskével. — Ugyan ki az ? — Én. — Sajnálom pajtás , most nem érek rá. (Üstökös.) Helyi hírek. — A kereszténység legnagyobb ünnepének teg­napi előestéjén egészen megváltozott a főváros meg­szokott esti élete. Mentül több ablakban gyűlt ki a karácsonyfák fénye, annál inkább fogyott a járókelők száma. Tizenegy óra tájban azonban egyszerre meg­népesültek az utczák. Megkondult a főváros tem­­plomainak valamennyi harangja és az ájtatos polgár­­családok egész csapatostul vándoroltak az Isten há­zába éjféli misét hallgatni. A viaszgyertyák halvány fényében úszó templomok hajói alig győzték befogadni az ájtatoskodók nagy számát. Különösen a ferencz­­rendiek temploma, az egyetemi, terézvárosi és lipót­városi templomok teltek meg zsúfolásig. Éjfél után is sokáig zajosak maradtak az utczák, melyek az idén épp úgy, mint múlt évben, nélkülözik a karácsonyi hótiszt­i Karácsonyfa-Ünnepek. Azoknak a szegény gyermekeknek, kiknek a jó Istenen kívül egyetlen édes anyjuk a jótékonyság, a tegnapi szent est szin­tén meghozta a karácsony apró örömeit. Sokan vol­tak a szerény ajándékokhoz, de jó volt a szív, mely­­lyel nekik adták és nagy az öröm, melylyel ők, sze­gény árvák fogadták. — A gazdasszonyok or­szágos árvaházában óriási karácsonyfa volt felállítva, dúsan megrakott ajándékokkal. A kicsinyek ünnepére nagy és díszes hölgyközönség gyűlt össze s az ajándékokat Batthyány Lajos grófné és Damja­nich Jánosné osztották szét, miután előbb a gyerme­kek egy dalt énekeltek és Rhoder Florent hittanár szép beszédben magyarázgatta a kicsinyeknek az ün­nep jelentőségét.­­ Az Erzsébet-árvaház­­b­a­n a kicsinyek ünnepével egyidejűleg az intézet ne­gyedszázados fennállását is megünnepelték és Dégey Titusz plébános a gyermekekhez intézett beszédében nem mulasztotta el az alapító Weisz B. F. érdemeit is méltatni. Sok áldás hangzott fel a királyné ő Fel­ségéért is, ki legmagasabb kegyelmébe fogta az i.

Next