Pesti Napló, 1887. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1887-01-01 / 1. szám
1. szám. Budapest, 1887. Szombat, január 1. Szerk - iroda: Ferencziek-tere, j__ 9 u m-6 p t, A. lap ianHoni részét metö ^ ^zlemény »«erkesztöségha» 1 " Bérmenetlen levelek csal ^,étiktől fogatatnak el. Kéziratok neu viasza, Kladdh Ffrencziek-tere, Athen v népillat A lap anyagi rését illető közlemények testéni pénz, kiadás körül pattanok, hirdetmények) «kiadó Híva intézendők. Egyes számokr. Reggeli kiadás 38. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és eeti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapestén kétezer házhoz hordva. Savonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra é irt 60 kr. — 6 hónapra 9 írt, w. u „a Zladia postai kiudnküldése kívántatik, postabélyegrovalonként 55 kr., érnagyedenként 1 forint felfilftsetaeda. Hirdetések mintugy mint előfizetések »Pesti VS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetés PESTI NAPLó uj évi folyamára. A »Pesti Napló« 1887-ben harmincznyolcadik évfolyamába lép. A magyar közönségnek a legrégibb lapja a legváltozóbb viszonyok között is meg tudta tartani olvaóinak nagy számát; ma a legolcsóbb nagy politkai lap, és a legelterjedtebb lapok közzé tartozik. Nincs szükségünk reá, hogy kecsegtető új ígéreteket tegyünk , maradunk a régiek. Fenntartva lapunk teljes függtlenségét, remljük, hogy a magyarság és az ellenzék nemeségének a kezéig választások alatt is nagy szolgálatokat telítünk. Vezérczikkeink nagy részét eztán is oly fényes tollak írják, minek főmunkatársainké : b. Etu Ivor és ifi Ábrányi Kornél. Tárczánkban, rendes munkatársak : Porzó dr. Várady Antal és Harrach József cikein és egyéb közleményeken kívül, újévkor megkezdtük a Vetkező czimű, szenzácziós új eredeti regény közlését: ,A. FI J&. FT ~Z~ IF1 "UT tiju, Wohl Stefanietól. Egyéb rovataink is, ezentúl is, úgy lőnek szerkesztve, hogy az értesülések gyorsasága, változatossá és alapossága tekintetében senki se múljon felül. Kérjük az előfizetés minél előbbi meglét, hogy a lapot fennakadás nélkül megküldhessük. Előfizetési árak : (A Pesti Napló megjelen naponként kétszer, hétfő reggel rendkívüli lapot adván ki, megjelen hetenkint tízháromszor.) Egész évre................................ 18 frt. Félévre ................................... 9 frt. Évnegyedre ............................ 4 frt l kr. Egy hónapra............................ 1 frt 5 kr 1 8^“ Az előfizetések Budapestre, a Pesti Nap kiadóhivatalába (Ferencziek tere Athenaeum-épület) legésszerűbben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántja a bélyegre havonkint 35 kr., évnegyedenkint 1 forint ,fülfizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Újév. Borús tekintettel nézünk a borús láthatárba, mely az új év küszöbén szemünk elé tárul, s csak halk hangon merjük kimondani a szokásos üdvözletet, hogy : boldog új évet kívánunk ! Mert igaz, hogy boldogságot egyesek találhatnak mindig és minden körülmények hoz közt, de vájjon nyujthat-e vigasztalást, hogy kicsi vannak egyesek, kiket a közálfő nében nem érintenek s a kik pank « w , T. jelennek örömen et függve, nem néznek a jövőbe ? »Egyesek szrencséje — írja báró Eötvös József — nem függ mindig a közállománytól. Vaamint a fecske sokszor ro- Jeo’-7^0’'* * rabja fszkét, s a minden perezben e°~állással fenygető fal mellett nyugodtan éli fel kisdedit\alamint a Vezúv alján rózsák virulnak! szőlők érnek, mig a hegy csúcsa olvadóit éress let s köveket hány ugm az egyes nyugodt, megelégedett, sőt boldog lehet a közolomány legnagyobb szenvedései közt. A fal időlhet s a fészket szétzúzhatja, a láva arra vési talán folyását, hol a rózsa s venyige áll; s mig ez nem történt, addig madár, rózsa senyige, nem sejtve a veszélyt, nyugodtan fejldnek, saját módjuk szerint; s ha az egyes mber békében élvezheti kis szerencséjét, hrmi vészek környezzék a hazát, melyben él. Igaza van Eötvösnek s h. » akik joldogok és szerencsések tudnak • ’ » bajai közt is, ám legyenek. Csak,^ ng ^ör_ ténjék, hogy ne csak egyesek, hanem is sokan legyenek azok, a kik csak azt ne akarják látni a haza bajait, hogy ők badogok és szerencsések lehessenek. Pedig — fájdalom — nálunk, talál kevesek kivételével, ez történik. Nem akarják látni az ország s a nemzet bajait még azok sem, akik csinálják. Ha pedig mégis kénytelenek meglátni, azzal vigasztalják meg önmagukat, hogy mások még nagyobb bajokat csináltak volna s hogy őket tulajdonkép még érdem és elismerés illeti, a miért még nagyobb baj csak keletkezni nem engedtek. De mit ér az öncsalás ? mit érnek az ámító vigasztalások ? — Országún! nincsen tenger által elszigetelve, mint Anglia; — nekünk nincs módunkban a baj okai közönynyel nézni s várni, mig maguktól simulnak. Mert mi a világesemények országútján fekszünk, s ha nem a legnagyobb bérséggel élünk, átgázolnak rajtunk. Voltak idők, mikor belügyileg a legszomorubb időket éltük , de meg volt nemzeti összetartásunk, meg volt akaratuk és kitartásunk, és nemcsak bizalomra, hanem igazi és jogos reményekkel tekntettünk a külügyi komplikácziók felé, azoktól várva helyzetünk jobbra fordulását. És reményeinkben nem is csalatkoztunk. Ausztriának 1859-diki és 1866-diki vereségei megszerezték nekünk 2 alkotmányt és a politikai függetlenséget. De vájjon nézhetünk-e uralommal és reménynyel a külügyi komlikácziók elé m., midőn azokban csak vesztni valónk lehet nyerni valónk nem. Pedig a külügyi kompikácziók sötét részfelhők gyanánt tornyosulnak és nem ál módunkban azok elől kitéri, sem azokat eloszlatni. A kényszerhelyzetek sapkája követeli, s e komplikácziókat mi magunk is szapprk. Az a békepolitika, melyet eddig köünk, megbukott. A dilemmákat, melyekbe ,onortattunk, növekedtsmem hagyhatjuk iden megalkuvással gyengébbek lettüni ha a megalkuvásokat ovább akarjuk tatni, megverettünk háború nélkül. A vert minden kárát el kell viselnünk annuszta szégyenével s mindendicsősége néllü látjuk ugyan az agg némi császár és élő kanczellárjának végerősedzéseit a béketartására: de vájjon meddig fog az siker ? na netalán sikerülne is addig, a mig Vilmiászár él, ámde meddig fog éli Vilmos sár ? vélhető hogy az agg német ura^de nem art,eg háború által koczkárat ni az álti etrt nagy sikereket^ s értheti ha Bismakofi engedi megváltozni Eut,a jelenleg füzetét, melyben Német őrsig viszi feétba a döntő szót. Mi érthető, mert akár mi verje meg az oroszt, akár az orosz verjen meg minket, a német politikának egy új tényezővel kell számolnia. És nagyon természetesen folyik ebből az is, hogy tehát, ha a háborút nem lehetne kikerülni köztünk és Oroszország között, ez nem lehetne lokalizált háború, hanem vagy kezdetén, vagy közepén, vag év végén, de okvetlenül európai konflagráczióra.Zezetne Mert Németország nem engedhetné, hoogy a háború utáni győztes fél egy piheni elkészült Francziaországot találjon. Nem az üstög csillagból jövendölhető tehát, hanem a tények képződéséből, hogy a háború felhői tornyokóinak és közelednek, s ez mindig borús érzések,* kell. Mert a háború esélyei sohasem számithatók ki. Azokat igazán : ember tervezi, Isten vég-«. De mennyivel inkább elborol a jövőbe néző lélek, ha a közállapotokban iy súlyos bajokat lát, melyek háború nélkülsorvasztanak s a béke áldásait nem engedik gyümölcsözőkké válni. Az uj év tehát, melybe átlépünk, válságos eseményekkel terhes és komolyságra s minden téren nagy meggondolásokra int. S Bizáncz sorsára kellene jutnunk, ha még most is csak a rendhagyó igék hajtogatásával bajlódnánk, mialatt a vész már a kapuk előtt áll. fi PITI NAH.Ó TÁRITUA. ARAWFÜST. —■ Bény. — Irt.: WOk STEFANIE. I. NYV. végrezd.ete„ I. ezet. _2£i ebet ez az zony ? Öröklött koronát visel vag v uralkodó jegyei csak olyan minőségüire, Aa . PTKW5~ «y-7 Tehet az emV? Balga dia. Mintha nem mindegy, mim anyagban egy asszony kormánypálczája, csa gyakorolni a hatalmat. Ez peg határozottanrthet hozzá A nő,i fölött Yaribik Felix ily módon elmélkedett, a bécsi bigb-bígpályájának legfeltűnőbb jelensége ve. ,, Maga, karcsú ala, melyhez angol szabásu, szorosan tejhez álló zöld trsonyruha simult, majd úgy siklott oda a sima srén, mint egy smaragdzöld kígyó majd kaczér, ledéren himlálódzott rajta, min valami pomi keleti virág, mii a szél karjaiban ingat. Mozdulatban nyoma volt a ruganyosság ama negélyeének, melyből középszerű korcslyázók bizonytanságukat lerlezni szokták, sőt ikább, néha ugyátszott, minta teljes elbágyadás ’enne rajta erőt, karjait fecsüggesztve lebegett teább, izgató kecsis, bámultos biztossággal. A szé asszony szőrmecsmát vielt, mely alatt r ” _ ____* 1. _____11___11 j:____X dig gunyofirosol, vonva ajkát egy-egy termetes, szépség látára, libegve remorkirozott elömlő bájainakemlelen merült lovagja. Azonban a természetest utoljó mégsem maradt egyedül. Végre társául gegődött a hatalmas, széles vállu férfi, ki táng nálának feltűnőbb jelenség volt. Egy berkulesi alak, a mederi Apolló büszkén hordott szép fejével. Nyil őt várta a szép hölgy, mert könnyed mosolylyá fogadta és hideg arcza egy perezre egészen elvult, midőn kéz a kézben, önfeledten siklottak több a ragyogó jégen. A mint Vandet a férfit megpillantá, arcza az öröm és meglep, pírja futotta el. Egy gyér lépést tett előre, mint meg akarná szólítani, azonban látva, hogy a már nem néz se jobbra, se balra hanem teljesen elhangnője szemléletébe merülve összeszoritotta ajkait elkomorodva visszalépet Majd tekintete, mely aatatosan követé őket, ma másodízben találkozott szép asszonyéval. Tán Vanderbilt keleti napsugártól szinkronezszintvé égetett, é.Vonása arcra lepte meg szép idegent, vagy sötét,látságosan delejes szem fejeztek ki többet, mint Annyit el akart árulni - elég az hozzá, előbb csodrozva nézett reá, majd dezosan vetve föl ajkát,» szorosabban simult sérőjéhez, ki csakhamaragával ragadta a körelyázók élénk, szingazdag vege közé. — De ha mondom, *y oroszok — mond# perezben Vanderbilt mel* angolul egy kő»« öltözetű, vézna, monokliszis, ki a szép idegent szte nagy figyelemmel kisérte. — Nem oroszok, magrok — felelé határittan, azonban épp oly vontott angol hangfejjel egy második uracs., A frazia nagykövet esszéi láttam őket tegnap. Éppen elenében voltam, volt ezeket az estélyeket. Akkor jmtették be őket, féle furcsa, tatárhangzásu nevök ... — Ufl. Hai.árnrQvácrhQn mn Gaa^rnivnhr GDI' valaha S mily szépen hordja a fejét, akár egy Ali« 't Sir Henry — folytatá egy gúnyos olí* a vézna uracsra — persze a két ujja “itatná szét. Csak inkább tudnám, hol tar 1 . . Olyan ismerősnek látszik. iuerbilt lélekvesztett figyelemmel hallgatta el rejtést és arcza előbb határtalan meglepetést, ma valóságos ijedelmet árult el. Ugyanekkor újra elsuhant mellette a feltűnő - pár- férfi még mindig kezénél fogva vezette az asz- Tfif'Tés sóvár, égő szemeit arczán, alakján végigtatva, minden mozdulatát lesve, kívüle nyilván sem- 8 ,se látott; a nő azonban nyájasan köszöntgetett r a egy világ egy-egy ujonan érkező tagjának és 1e11 - messziről kereste szemeivel Vanderbiltet, ki, ki liba felfedeztetéstől tartana, önkéntelenül egy t- re álló terjedelmes asszonyság mögé húzta meg i De tekinteteik azért még sem kerülték el egy' sőt a nő kissé vissza is nézett, kihívón, lenéző ( szal. a ,— Az asszonyt éppen nem tartom szépnek — e. , xjra a szőke hölgy — sőt inkább ellenszenvesnek w.om 61 1 ~x egyne, természetesen Milady, — nevetett az teltes ur. A legtöbb nő ellenszenvesnek fogja őt találni, már önfentartás ösztönénél fogva is. De anno , a brutabb rokonszenvet ébresztő bennünk. Fogav, mernék, hogy e nőnek története lesz. Lesz talán volt is már. — Nem, a fiatal. De már most is meglátszik rajta, hogy időben félisten férje mellett, nem ■ fogja megvetni a kényeges halandókat sem. — Kiről van Milady? — kérdé fran- cziául egy elegáns, reigiekkel ékeskedő úr, az antgol társasághoz lépve. — Erről a kissé igyen feltűnő hölgyről, ki ott azzal a szép emerrel korcsolyáz — felelég a lady, miért látszott olyan ismerősnek. Hisz csak nemrég jelent meg arczképe a Graphic-ben. Vanderbilt nem hallgatott tovább. Komoly, tépelődő arczczal indult kifelé, egy tekintetre sem méltatva a hóribargós szőke komtesszekből és délereg ifjakból képződő négyest, mely a katonazene élénk hangjai mellett vette kezdetét és olyan tömeget gyűjtött maga köré, melyen nehéz volt keresztülhatolni. Alig szabadult ki Vanderbilt e tömegből, midőn egy tábornoki egyenruhát viselő, ősz pofaszakállas férfiba ütközött, ki szemeit keresve jártatva körül, egyenesen a jégpályának tartott. — Károly bácsi! — kiálta a fiatalember örömteli meglepetéssel. A megszólított előbb csodálkozva bámult reá, azután egyszerre kitárta karjait. — Csakugyan ő az, Felix! — és a két férfi mit sem törődve a körülöttük zsibongó sokasággal, melegen átölelte egymást. Majd a tábornok egy gyors mozdulattal eltolta magától fiatal barátját. — Hogy megizmosodtál, megférfiasodtál, s mekkora szakállad nőtt! Hisz alig lehet rád ismerni — monda helyeslően nézve végig rajta. — Igen, egész beduinná váltam — nevetett Vanderbilt. — És így érkezik az ember, suttyomban, nem is tudósítva barátait, kik hetek óta aggódnak egy ilyen semmirekellő miatt ? Vanderbilt tréfás bűnbánattal hajta le fejét. — A régi nóta, Károly bácsi — felelé panaszosan. — Hisz tudja, hogy levélírás-iszonyban szenvedek. — Azért van a világon sürgöny. — Sürgönyöztem a múlt héten Alicenak. Azt is tudattam vele, hogy mint tegnap érkezem ide és pár napot sürgős ügyekben itt kell töltenem, bizonytalan, kérdő tekintete majd ő reá, majd a tábornokra szegződik. Vanderbilt hevesen ragadá meg a tábornok karját. — Ki az a nő, nem ismeri ? Az a nő, ki Pistával van ? A tábornok Vanderbilt szemeinek irányát követve, elneveté magát. — Hogy ismerem-e ? Mindjárt bebizonyítom, azonnal bemutatlak. S mit se törődve Felix szabódásával, ki többször utána kiáltott, fiatalos gyorsasággal sietett a két korcsolyázó felé, kiknek már messziről intett, hogy közeledjenek. Vanderbilt nagyon restelte a dolgot, de már nem volt lehetőség a menekülésre és pár percz múlva Szelényi István hatalmas karjai ölelték át, ki régi, ellentállhatatlan melegségével üdvözölte. — Valahogy össze ne nyomd, nekünk is hagyj valamit belőle — nevetett a szép asszonynyal karján hozzájuk lépő tábornok, azután ünnepélyes komolyságot segélyezve. — Dr. báró Vanderbilt Félix, gróf Szentendrei Károlyné — mondá feszesen. Vanderbilt mélyen meghajolt és igy leplezte határtalan meglepetését, de ekkor a tábornok már kezeiben fogta össze két jobbjukat. — Fogadd kegyeidbe ezt a gyereket Liza, megérdemli. Hisz úgyis régi ismerősöd. Senkiről se beszéltünk annyit, mint ő róla, ugyebár ? — Az már igaz, — felesé Liza grófné, kissé gúnyos mosolylyal. Otthon nálunk valóságos regényhőst csináltak önből, báró Vanderbilt. — És Liza grófné most csalódva látja, hogy ez a hős már külsejénél fogva is, legfeljebb unalmas professzornak, erkölcstanitónak, vagy más efféle fölösleges lénynek termett. — Én még semmit se látok — felelé Liza kisincs semminő külpolitikája s a népfelkelési törvény végrehajtása iránt három generális — Bylandt, Welsersheimb és Fejérváry — most tanakodik Bécsben. Történnek ugyan itt is előkészületek a papíron, de szinte bizonyos, hogy a háború, ha kitör, általa Ausztria-Magyarország meg lesz lepve s az ellenség nem találja készen. Az osztrák czopfot Moltke és Bronsart berlini beszédeik sem bírták bajporos egykedvűségéből felrázni. Szerbia, Bulgária és Románia szövetségéről sokat beszélnek, ez semlegességi és védelmi szövetség lenne, ha létesül, mitől azonban még távol vagyunk. Olaszország Angliával tart, de Anglia nem háborúba készül, hanem miniszterválsággal van elfoglalva. Háborús új esztendő fenyegeti Európát. Hogy megtartsuk a békét, rajtunk nem múlik, mi nem bántunk senkit, nem akarunk senkitől semmit, hódítani nem szándékunk, pénzünk nincs a háborúra és hadseregünk sincs még ismétlő fegyverekkel ellátva, szövetségesek dolgában is gyöngén állunk, ha Németország cserben hagyna bennünket. De, ha a muszkának tetszik verekedni, ám jöjjön, nem félünk tőle: a magyarok verekedni fognak, mint párduczok, ami veszélyessé teszi a helyzetet, az általános hadikészülődések mindenütt és a bolgár kérdés békés megoldhatásának lehetetlensége, míg Oroszország negatív magatartását el nem hagyja. Hiszen, ha a czár akarná a békés megoldást, engedje trónra lépni sógorát, a dán Valdemárt vagy Koburtet s az ügy el van intézve. Oroszország szándékaorosz, azért nincs béke és fenyeget a háború. Ivánriszt a hadi készülődések oly fokat értek el, mikor már alig lehet az összeütközést soká halasztani, s a hadseregek nyomása a politikára előidézi a háborút. E nyomás irtóztató. Francziaország 400 millió frankot költ csak a végső előkészületekre, Németország nemcsak seregét szaporítja áprilisig, hanem a rendeletek mindenütt kiadattak, hogy mindenik hadosztály teljes felszereléssel a rendelet vételétől 24 óra alatt a vasútra üljön úgy, amint a vasúti mozgósítási tervben elő van szabva. Oroszország hónapok óta szedi és küldi katonáit a déli s nyugati tartományokba helyőrségül, hogy amikor tetszik, hamarosan táborba gyűjtsön nagy tömegeket a támadásra. Haditanács haditanácsot ér Szent-Pétervárott s a muszka nem várja a tavaszt, ha neki úgy tetszik. Szövetségesei közül a szultán nagy erőt gyűjtött Bulgária ellen s esetleg Szerbia ellen is, Montenegró pedig 35.000 emberrel betörni készül Kattaros Herczegovinába, hol bandái hírmondónak már megjelentek. Ausztria- Magyarország I. Napóleon szavai szerint »egy eszmével s egy hadsereggel mindig elkésik«, igy most A miniszterek Bécsben, Bécsből tegnap esti kelettel távirják lapunknak. Fejérváry báró honvédelmi miniszter, kit ő Felsége ma délelőtt hoszszabb kihallgatáson fogadott, délben Welsersthem . gr. osztrák honvédelmi miniszterrel értekezett. A népfelkelési törvény egyes részleteinek életbeléptetésére most további rendeleteket dolgoznak ki. Baross közlekedési miniszter ma az osztrák minisztereknél látogatást tett és egy órakor hosszabb ideig értekezett Bacquehem kereskedelmi miniszterrel és délután Fejérváry báró miniszterrel visszautazott Budapestre. A közlekedésügyi államtitkári állás betöltése aligha fog a legközelebbi időben megtörténni. A kiegyezési tárgyalások: Tisza miniszterelnök, Szapáry gróf pénzügyminiszter és Széchenyi kereskedelmi miniszter az osztrák-magyar vámkonferenczia magyar tagjaival — mint értesülünk, január 3-án Bécsbe utaznak a függőben levő kiegyezési tárgyalások folytatására. A bűnvádi eljárás kodifikácziója. Az igazságügyminiszter a bűnvádi eljárás kodifikáczióját halasztatlannak tartván, a Csemegi által készített javaslat átdolgozásával, miután Csemegi elfoglaltsága és gyöngélkedése miatt az átdolgozásban akadályozva van, Schediusz Lajos kir. táblai bírót, "Wlassics Gyula kir. főügyészi helyettest és Tarnai János ügyvédet, a Magyar Igazságügy szerkesztőjét bízta meg. Közgazdaságunk a uralt esztendőben. Kevés örvendetes, annál több keserves nyomokat hagy hátra az elmúlt év nemcsak a politikai, hanem a közgazdasági élet terén is. Haladás semmi irányban és a mi szerény megoldás tőle várható volt, az is a jövő évre marad. Termése rossz volt és a gyenge mennyiséget nem pótolta sem a minőség, sem az árak javulása. A három megelőző évhez képest a gabona össztermése 5—8 millió métermázsával kisebb volt. A kivitel csekély volt, mert a minőség nem konveniált és az évek óta kinn is keresett és jól fizetett árpa is lemaradt a kiviteli piaczokról, hiányos kvalitása miatt. A gabonafélék itthon is rosszul keltek, mert a malmok és szeszgyárak folyton redukált erővel dolgoztak. Karöltve jár ezzel a marhahizlalás veszteséges üzlete.,, Szarvasmarha s sertés ára csökkent. Őszszel a gyapjú ára javult a tengerentúli verseny hanyatlása folytán, csakhogy ezen áremelkedés tartósságára számítani nem lehet. Az ország jólétének ezen főforrásai ilyen szegény táplálékot adván a nemzet anyagi gyarapodásának, igen természetes, hogy a kereskedés, ipar, forgalom pangott. Mindhárom irányban nyomasztólag hatott úgy a kolera, mint a Romániával fennállott kereskedelmi szerződés megszakítása, melynek következtében az ország számosabb iparczikkének kivitele elmarad, de megérezték a hatást a romániai forgalmat közvetítő vasutak is. A közlekedési eszközök csakis helyi érdekű vasutak által szaporodtak és pedig megnyílt az év folyamán 332 kilométer pálya, újonan engedélyeztetett 297 kilométer. A közlekedési politikában a legnevezetesebb változás az államvasutak igazgatóságának újjászervezése. A vasúti általánosan rossz bevételekkel szemben kimagaslik a magyar államvasutak kedvező üzleti eredménye, mely azonban mégis mögötte marad az előirányzott tiszta jövedelemnek. A vasúti téren különben az év vége felé nevezetes kormányi tervek proklamáltattak, amelyeknek keresztülvitele legnagyobb részt az új közlekedési miniszterre vár. Ide tartozik a vasúti prioritások konverziója, a vasúti s gőzhajós szállítás magasabb megadóztatása, a helyi érdekű vasutakról szóló törvény oly irányban leendő módosítása, hogy az állami vasutak a vicinális pályák üzemben tartása által ne károsuljanak. A közmunka egyik nagy műve a Duna felső szakaszán megindított szabályozás, melynek, igen helyesen, elsőbbség adatott a Vaskapu szabályozása fölött. A közlekedés előmozdításra szolgál kétségen kívül az Adria tengeri gézhajózási vállalat szubvencziójának 150.000 írttal történt fölemelése •járatoknak megfelelő szaporít Az elmúlt év közgáz- jellegének legsötétebb vonása az állami háztartásban nyilvánult. Az 1885-diki nagy deficit, a határtalan hiteltúllépések és a takarékosságnak szándékos mellőzése teljességgel felforgatták az állami háztartás rendjét és az örökös, kisebb-nagyobb állami emissziók megrontották az állam hitelét, amely pedig a múlt év végéhez képest egy ideig tetemesen emelkedett. A papírjáradék 95-ön, az aranyjáradék 110-en állott már, de közbejöttek a bolgár események , attól fogva leszállottak a magyar járadékok és ma, bár az utóbbi hetekben némi javulás következett be, még mindig csak 9360-an, illetőleg 104,60 on állanak. A pénzpiac pedig az év nagyobb részében világszerte igen kedvező volt, amíg a politikai bonyodalmak és későbben a newyorki túlspekuláczió a hitel megdrágulását maguk után nem vonták. Nagymérvű konverziók folytak a külföldön, nálunk is a magyar földhitelintézet 5*/j°/6-os záloglevelei konvertáltattak, kibocsáttattak a budapest pécsi vasúti részvények és történt számos rente-emisszió. A monarchia kibocsátásait és konverzióit a múlt évben 190 milliósra teszik. Hogy a műveletek nagyobb arányokat nem öltöttek, annak csakis az év utolsó harmadában beállott politikai zavar az oka, mert az üzleti depresszió, a tőkebőség, az olcsó kamat szám